A Törvényszék (kibővített nyolcadik tanács) T-431/12. sz., Distillerie Bonollo és társai kontra az Európai Unió Tanácsa ügyben 2018. május 3-án hozott ítélete ellen a Changmao Biochemical Engineering Co. Ltd által 2018. július 13-án benyújtott fellebbezés
(C-461/18. P. sz. ügy)
Az eljárás nyelve: angol
Felek
Fellebbező: Changmao Biochemical Engineering Co. Ltd (képviselők: K. Adamantopoulos és P. Billiet ügyvédek)
A többi fél az eljárásban: Distillerie Bonollo SpA, Industria Chimica Valenzana (ICV) SpA, Distillerie Mazzari SpA, Caviro Distillerie Srl, Comercial Química Sarasa, SL, az Európai Unió Tanácsa, Európai Bizottság
A fellebbező kérelmei
A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:
teljes egészében helyezze hatályon kívül az Európai Unió Törvényszéke által a T-431/12. sz. ügyben 2018. május 3-án hozott ítéletet; és
kötelezze a Törvényszék előtti eljárás felpereseit a fellebbező részéről mind a jelen fellebbezéssel, mind pedig a T-431/12. sz. ügyben a Törvényszék előtti eljárással kapcsolatban felmerült költségek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
A fellebbező a fellebbezésének alátámasztása érdekében egyetlen jogalapra hivatkozik. Eszerint a megtámadott ítélet meghozatalakor nyilvánvalóan tévesen alkalmazták a jogot, amikor megállapították, hogy az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 2009. november 30-i 1225/2009/EK tanácsi rendelet1 (a továbbiakban: alaprendelet) 11. cikkének (9) bekezdése, amely rendelet alapján fogadták el a 626/2012 rendeletet,2 nem teszi lehetővé az uniós intézmények számára, hogy az érintett termék számtanilag képzett rendes értékét vegyék alapul részleges időközi dömpingellenes felülvizsgálat során a dömpingkülönbözet kiszámításakor, amennyiben az uniós intézmények e célból az eredeti dömpingellenes vizsgálat során ehelyett a tényleges belföldi értékesítéseket vették alapul.
A fellebbező először is előadja, hogy (1) a számtanilag képzett rendes érték nem minősül eltérő módszernek a rendes értéknek a tényleges belföldi értékesítésekre való hivatkozással történő megállapításához képest, mivel mindkettő módszer célja az, hogy az adott ügy sajátos jellemzőjére tekintettel a legpontosabban határozzák meg a rendes értéket, és hogy az időben kivetítsék a költség-/áradatokat. Az alaprendelet 2. cikkének (1)–(6) bekezdése valóban számos olyan körülményről rendelkezik, amelyek a dömpingkülönbözet kiszámítása céljából eseti alapon a tényleges belföldi értékesítések figyelembevételével szemben a számtanilag képzett rendes érték használatát indokolják. Az uniós intézmények arra vonatkozó diszkrecionális jogkörének korlátozása, hogy a részleges időközi felülvizsgálat során a számtanilag képzett rendes értéket használják, amennyiben ugyanezen célból korábbi vizsgálatok során a tényleges belföldi értékesítéseket vették alapul, megfosztaná az uniós intézményeket attól, hogy igénybe vehessék az alaprendelet 2. cikkében felsorolt különböző alternatív lehetőségeket. Tekintettel arra, hogy a természetes úton, illetve szintetikusan előállított borkősav költsége között lényeges különbségek vannak, a 626/2012 rendeletben Argentínát illetően az analóg rendes érték képzése leginkább azon tényt tükrözte, hogy az argentin analóg gyártó természetes úton állít elő borkősavat, amely módszer anyagilag költségesebb, mint a fellebbező által alkalmazott szintetikus módszer.
Másodszor a fellebbező a jogalapjának alátámasztására előadja, hogy az eredeti dömpingellenes vizsgálat során az exportőrök két kategóriáját különböztették meg: az együttműködő exportőröket, úgymint a fellebbező, akik az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontja alapján piacgazdasági elbánásban részesültek; és együtt nem működő exportőröket, akik nem részesültek piacgazdasági elbánásban, és akik esetében az uniós intézmények az alaprendelet 18. cikke alapján a „rendelkezésre álló legjobb információk” módszerét alkalmazták. A részleges időközi felülvizsgálat során, amelynek eredményeképpen fogadták el a 626/2012 rendeletet, az uniós intézmények az együttműködő gyártókkal, így a fellebbezővel szemben megtagadták a piacgazdasági elbánást, és esetükben a rendes értéket az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja alapján Argentínára, a Bizottság által kiválasztott analóg országra hivatkozással állapították meg. Az e kategóriába tartozó exportőrök nem voltak jelen az eredeti vizsgálat során. Ennélfogva, még ha az alaprendelet 11. cikkének (9) bekezdését úgy alakították is volna ki, hogy az megakadályozza az uniós intézményeket abban, hogy az időközi részleges felülvizsgálat során számtanilag képzett rendes értékeket használjanak a tényleges belföldi értékesítésekkel szemben, amiről nincs szó, ez még mindig nem akadályozná meg az uniós intézményeket abban, hogy számtanilag képzett rendes értéket használjanak egy új kategóriába tartozó, szorosan együttműködő, de piacgazdasági elbánásban nem részesülő exportőrök vonatkozásában, amely kategória első alkalommal az időközi részleges felülvizsgálat során merült fel.
Végül a megtámadott ítélet számos megállapítása ellentétes az EU-nak és a WTO-nak a rendes érték kiszámítására, valamint az árak tisztességes összehasonlításának biztosítására és az exportőrök védelemhez való jogának tiszteletben tartására vonatkozó állandó ítélkezési gyakorlatával.
____________
1 HL 2009. L 343., 51. o.; helyesbítések: HL 2010. L 7., 22. o.; HL 2016. L 44., 20. o.
2 A Kínai Népköztársaságból származó borkősav behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről szóló 349/2012/EU végrehajtási rendelet módosításáról szóló, 2012. június 26-i 626/2012/EU tanácsi végrehajtási rendelet (HL 2012. L 182., 1. o.)