C‑484/14. sz. ügy

Tobias Mc Fadden

kontra

Sony Music Entertainment Germany GmbH

(a Landgericht München I [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – Információs társadalom – Szolgáltatások szabad mozgása – Professzionális vezeték nélküli helyi hálózat (WLAN) – A nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tétel – Közvetítő szolgáltatók felelőssége – Egyszerű továbbítás – 2000/31/EK irányelv – 12. cikk – A felelősség korlátozása – E hálózat ismeretlen felhasználója – A jogosult védelem alatt álló műhöz fűződő jogainak megsértése – A hálózat biztonsági védelemmel való ellátására vonatkozó kötelezettség – Szakmai felelősségbiztosítás”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (harmadik tanács), 2016. szeptember 15.

1.        Jogszabályok közelítése – Elektronikus kereskedelem – 2000/31 irányelv – Az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásnyújtás – Fogalom – Egy hírközlő hálózat működtetője által nyújtott, e hálózatnak annak érdekében való, a nyilvánosság számára történő ingyenes rendelkezésre bocsátására irányuló szolgáltatás, hogy az ezen üzemeltető által értékesített árukat és szolgáltatásokat reklámozza – Bennfoglaltság

(98/34 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 1. cikk, 2. pont és 2000/31 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 2. cikk, a) pont és 12. cikk, (1) bekezdés)

2.        Jogszabályok közelítése – Elektronikus kereskedelem – 2000/31 irányelv – A szolgáltatók felelőssége alóli kivétel a hírközlő hálózatokhoz való hozzáférés nyújtása esetén – A nyújtás fogalma – A nyilvánosság rendelkezésére való bocsátás elegendő jellege – A szolgáltatás igénybe vevője és a szolgáltató között szerződéses kapcsolat fennállására és reklámeszközök alkalmazására vonatkozó további követelmények – Hiány

(2000/31 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 12. cikk, (1) bekezdés és 14. cikk, (1) bekezdés, b) pont)

3.        Jogszabályok közelítése – Elektronikus kereskedelem – 2000/31 irányelv – Közvetítő szolgáltatók felelőssége – Eltérések az egyszerű továbbítás, a gyorsítótárban történő rögzítés és a tárhelyszolgáltatás javára – A hírközlő hálózatokhoz való hozzáférést nyújtó szolgáltatóval szemben támasztott további feltételek – Hiány

(2000/31 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 2. cikk, b) pont és 12. cikk, (1) bekezdés)

4.        Jogszabályok közelítése – Elektronikus kereskedelem – 2000/31 irányelv – Közvetítő szolgáltatók felelőssége – Eltérések az egyszerű továbbítás, a gyorsítótárban történő rögzítés és a tárhelyszolgáltatás javára – Terjedelem – A jogosultak oltalom alatt álló művekhez fűződő jogainak harmadik személy általi megsértése – Kizártság – Az ilyen jogosultak joga arra, hogy kérjék a jogsértés folytatásának megtiltását az erre irányuló intézkedés nemzeti bíróságok általi meghozatala esetén

(2000/31 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 12. cikk, (1) bekezdés)

5.        Jogszabályok közelítése – Elektronikus kereskedelem – 2000/31 irányelv – Közvetítő szolgáltatók felelőssége – Eltérések az egyszerű továbbítás, a gyorsítótárban történő rögzítés és a tárhelyszolgáltatás javára – A hírközlő hálózathoz hozzáférést nyújtó szolgáltatót arra kötelező intézkedés, hogy akadályozza meg a harmadik személyeket abban, hogy internethozzáférés útján a nyilvánosság rendelkezésére bocsássanak valamely szerzői jogi oltalom alatt álló művet vagy annak egy részét – Megengedhetőség – A nemzeti bíróság általi vizsgálat

(2000/31 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 12. cikk, (1) és (3) bekezdés, 2001/29 és 2004/48 európai parlamenti és tanácsi irányelvek)

1.      A belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem egyes jogi vonatkozásairól szóló 2000/31 irányelv 12. cikkének (1) bekezdését az ezen irányelv 2. cikkének a) pontjával és a 98/48 irányelvvel módosított, a műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás és az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályok megállapításáról [helyesen: a műszaki szabványok és szabályok, valamint az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályok terén alkalmazott információszolgáltatási eljárás megállapításáról] szóló 98/34 irányelv 1. cikkének 2. pontjával összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy egy olyan szolgáltatás, amelyet egy hírközlő hálózat működtetője nyújt, és amely a hálózatnak a nyilvánosság számára történő ingyenes rendelkezésre bocsátására irányul, az elsőként említett rendelkezés értelmében vett „információs társadalommal összefüggő szolgáltatásnak” minősül abban az esetben, ha azt az érintett szolgáltató az általa értékesített áruk vagy az általa nyújtott szolgáltatások reklámozása céljából nyújtja.

E tekintetben egyrészt a 98/48 irányelv (2) és (19) preambulumbekezdéséből, másrészt pedig a 98/34 irányelv 1. cikkének 2. pontjából következik, hogy a 2000/31 irányelv 12. cikkének (1) bekezdésében foglalt, az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások körébe kizárólag az általában térítés ellenében nyújtott szolgáltatások tartoznak. Mindezek ellenére ebből nem lehet azt a következtetést levonni, hogy egy ingyenesen nyújtott, gazdasági jellegű szolgáltatás egyáltalán nem minősülhet a 2000/31 irányelv 12. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „információs társadalommal összefüggő szolgáltatásnak”. A szolgáltató által gazdasági tevékenysége keretében nyújtott szolgáltatás díját ugyanis nem szükségszerűen a szolgáltatás igénybe vevői fizetik meg. Így van ez például abban az esetben, amikor az ingyenes szolgáltatást a szolgáltató reklámozás céljából nyújtja, és így e tevékenység költségét már beépítette az áruk vagy szolgáltatások vételárába.

(vö. 37–39., 41–43. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2.      A belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem egyes jogi vonatkozásairól szóló 2000/31 irányelv 12. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a hírközlő hálózathoz való hozzáférés biztosítására irányuló, e rendelkezésben említett szolgáltatás nyújtásához a hozzáférésnek nem kell túllépnie a szükséges információtovábbítás végrehajtására irányuló, automatikus és passzív műszaki eljárás kereteit, és nem kell további követelményeknek teljesülniük.

Ugyanis egyrészt e rendelkezés szövegéből az következik, hogy a szolgáltatás nyújtásának magában kell foglalnia a hírközlő hálózaton keresztül történő információtovábbítást, másrészt ezen irányelv (42) preambulumbekezdéséből pedig az, hogy az „egyszerű továbbítás” pusztán automatikus és passzív, műszaki jellegű tevékenység. Ezenfelül a 2000/31 irányelv többi rendelkezéséből, illetve célkitűzéseiből sem következik, hogy a hírközlő hálózathoz való hozzáférés biztosításához további követelmények fennállása is szükséges, például hogy a szolgáltatás igénybe vevője és a szolgáltató között szerződéses kapcsolat legyen, vagy hogy a szolgáltató reklámeszközökkel népszerűsítse az említett szolgáltatást.

Végül e rendelkezést úgy kell értelmezni, hogy az ezen irányelv 14. cikke (1) bekezdésének b) pontjában előírt feltételt nem kell megfelelően alkalmazni az említett 12. cikk (1) bekezdésére. Ugyanis az e rendelkezésekben előírt felelősség alóli mentességekre az érintett tevékenységtípustól függően különböző alkalmazási feltételek vonatkoznak. Konkrétan a 2000/31 irányelv 14. cikkének (1) bekezdése különösen úgy rendelkezik, hogy a webhelyszolgáltatóknak ahhoz, hogy mentesülhessenek a felelősség alól, tudomásszerzést követően haladéktalanul intézkedniük kell a jogellenes információk eltávolításáról vagy az ahhoz való hozzáférés megszüntetéséről, az említett irányelv 12. cikkének (1) bekezdése viszont nem ír elő ilyen feltételt a hírközlő hálózathoz való hozzáférés biztosítóját megillető, felelősség alóli mentességhez.

(vö. 46–48., 50., 54., 57–59., 64., 65. pont és a rendelkező rész 2., 3. pontja)

3.      A belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem egyes jogi vonatkozásairól szóló 2000/31 irányelv 12. cikkének (1) bekezdését képező mondat első felét az ezen irányelv 2. cikkének b) pontjával összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy a hírközlő hálózathoz való hozzáférést biztosító szolgáltatás nyújtójával szemben az e rendelkezésben említetten kívül nem támasztandók további követelmények.

(vö. 71. pont és a rendelkező rész 4. pontja)

4.      A belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem egyes jogi vonatkozásairól szóló 2000/31 irányelv 12. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes, ha az a személy, akinek valamely műhöz fűződő jogait megsértették, kártérítést kérhet a hírközlő hálózathoz való hozzáférést nyújtó szolgáltatótól amiatt, hogy harmadik személyek ezt a hálózati hozzáférést a jogai megsértésére használták, valamint kérheti a kártérítési kérelmével összefüggésben felmerült felszólítási vagy bírósági eljárási költségek megtérítését. Ezt a rendelkezést azonban úgy kell értelmezni, hogy – azt önállóan figyelembe véve – azzal nem ellentétes, ha ez a személy e jogsértéstől való eltiltásra, valamint a felszólítási és a bírósági eljárási költségek megfizetésére vonatkozó igénnyel lép fel az olyan hírközlő hálózathoz hozzáférést nyújtó szolgáltatóval szemben, amelynek szolgáltatásait e jogsértés elkövetéséhez használták, abban az esetben, ha e kérelmeket azt követően nyújtják be, hogy nemzeti hatóság vagy bíróság eltiltotta ezt a szolgáltatót az említett jogsértés folytatásának lehetővé tételétől.

(vö. 79. pont és a rendelkező rész 5. pontja)

5.      A belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem egyes jogi vonatkozásairól szóló 2000/31 irányelv 12. cikkének (1) bekezdését az ezen irányelv 12. cikkének (3) bekezdésével összefüggésben, az alapvető jogok védelméből eredő követelményekre, valamint az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló 2001/29 és a szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló 2004/48 irányelvben foglalt szabályokra is figyelemmel úgy kell értelmezni, hogy azzal főszabály szerint nem ellentétes az alapeljárásban szereplőhöz hasonló olyan határozat meghozatala, amely kényszerítő bírság terhe mellett arra kötelezi a nyilvános internetkapcsolatot lehetővé tévő hírközlő hálózathoz való hozzáférés biztosítóját, hogy akadályozza meg azt, hogy harmadik személyek egy bizonyos szerzői jogi védelem alatt álló művet vagy abból származó részleteket ezen az internetkapcsolaton keresztül fájlmegosztó weboldalak útján (peer‑to‑peer)a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tegyenek, amennyiben a hozzáférést nyújtó szolgáltató szabadon választhatja meg a határozatban foglaltaknak való megfelelés érdekében megteendő műszaki intézkedéseket, még ha a választása egyedül az internetkapcsolat jelszóvédelemmel való ellátására szűkíthető is le, feltéve hogy az internetfelhasználóknak a kért jelszó megszerzéséhez fel kell fedniük a kilétüket, így tehát nem cselekedhetnek névtelenül, amit pedig a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia.

E tekintetben az ilyen határozat, mivel egyrészt az internet‑hozzáférést nyújtó, említett személyt olyan kényszerrel sújthatja, amely annak gazdasági tevékenységét kedvezőtlenül érintheti, másrészt pedig korlátozhatja az ilyen szolgáltatás címzettjeinek az internethez való hozzáférés tekintetében fennálló szabadságát, sérti az egyénnek a vállalkozás szabadságához fűződő, az Európai Unió Alapjogi Chartájának 16. cikke által védett jogát, valamint másoknak a tájékozódás szabadságához való jogát, amelyet a Charta 11. cikke részesít oltalomban. Márpedig amikor több, az uniós jog által védett alapvető jog ütközik egymással, az érintett nemzeti hatóságoknak, illetve nemzeti bíróságnak kell biztosítania az alapvető jogok közötti igazságos egyensúlyt.

Olyan esetben, amelyben a határozat címzettje gyakorlatilag csupán három módon járhat el, azaz az internetkapcsolaton keresztül továbbított összes információt átvizsgálja, megszünteti az internetkapcsolatot, vagy azt jelszóvédelemmel látja el, elsőként az összes közvetített információ felügyeletét eleve ki kell zárni, mivel ellentétes a 2000/31 irányelv 15. cikkének (1) bekezdésével, amelynek értelmében tilos a hírközlő hálózathoz való hozzáférés biztosítóival szemben az általuk továbbított információk nyomon követésére vonatkozó általános kötelezettséget előírni.

Másodikként, ami az internetkapcsolat teljes megszüntetésére irányuló intézkedést illeti, a végrehajtása súlyosan sérti azon személy vállalkozási szabadságát, aki – akár csak kiegészítő jelleggel – internet‑hozzáférés nyújtására irányuló gazdasági tevékenységet folytat, azáltal, hogy a vállalkozás szabadságát kevésbé korlátozó intézkedések kilátásba helyezése nélkül gyakorlatilag teljes mértékben megtiltja számára e tevékenység folytatását egy kisebb szerzői jogi jogsértés megszüntetése érdekében. E feltételek mellett az ilyen intézkedést úgy kell tekinteni, mint amely nem tartja tiszteletben az azon alapjogok közötti ilyen igazságos egyensúly biztosításának követelményét, amelyeket egymással összhangba kell hozni.

Harmadikként, ami az internetkapcsolat jelszóvédelemmel való ellátására irányuló intézkedést illeti, habár ez a lépés a hírközlő hálózathoz való hozzáférést biztosító szolgáltató vállalkozási szabadságát és e szolgáltatás címzettjeinek tájékozódási szabadságát is korlátozhatja, az először is nem sérti a hírközlő hálózathoz való hozzáférést nyújtó személy vállalkozás szabadságához való jogának lényeges tartalmát, mivel ez a lépés csupán az internet‑hozzáférést nyújtó által folytatott tevékenység gyakorlásának egyik technikai részletszabályát változtatja meg elhanyagolható mértékben.

Másodszor: az internetkapcsolat jelszóvédelemmel való ellátására irányuló ilyen intézkedés nem tűnik olyan lépésnek, amely sértené az internet‑hozzáférésre irányuló szolgáltatás címzettjei tájékozódási szabadsághoz való jogának lényeges tartalmát, mivel csak arra kötelezi őket, hogy kérjenek jelszót, és emellett természetesen ez a kapcsolat csupán az egyik módja az internetelérésnek.

Harmadszor: habár a határozat címzettje által megtett intézkedéseknek szigorúan célirányosaknak kell lenniük, a hírközlő hálózathoz való hozzáférés nyújtójának a hálózati kapcsolat biztonsági védelemmel való ellátására irányuló intézkedése nem tűnik olyan lépésnek, amely korlátozná az internet‑hozzáférés nyújtójának szolgáltatásait igénybe vevő internetfelhasználók jogszerű információ‑hozzáférési lehetőségeit, mivel ez a megoldás nem blokkolja az internetes oldalakat.

Negyedszer: a határozat címzettje által annak végrehajtása során megtett intézkedéseknek kellően hatékonyaknak kell lenniük a szóban forgó alapvető jog védelmének biztosításához, vagyis azt a hatást kell elérniük, hogy megakadályozzák, vagy legalábbis nehezen kivitelezhetővé tegyék a védelem alatt álló művek engedély nélküli megtekintéseit, és komolyan visszatartsák az ezen határozat címzettjének szolgáltatásait igénybe vevő internetfelhasználókat attól, hogy a részükre az említett alapvető jog megsértésével hozzáférhetővé tett műveket megtekintsék. Márpedig az internetkapcsolat jelszóvédelemmel való ellátására irányuló intézkedés eltántoríthatja az internetkapcsolat felhasználóit a szerzői vagy szomszédos jogok megsértésétől, amennyiben a kért jelszó megszerzéséhez fel kell fedniük a kilétüket, így tehát nem cselekedhetnek névtelenül; ezt a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia.

Olyan, a kérdést előterjesztő bíróság által felvetett egyéb intézkedések hiányában, amelyek összeegyeztethetők lehetnek az uniós joggal, az az állítás, hogy a hírközlő hálózathoz való hozzáférés biztosítójának nem kell az internetkapcsolatot biztonsági védelemmel ellátnia, a szellemi tulajdonhoz fűződő jogot így tehát mindennemű védelemtől megfosztaná, ez pedig ellentétes lenne az igazságos egyensúly elvével. E feltételek mellett az internetkapcsolat jelszóvédelemmel való ellátására irányuló intézkedést olyan lépésnek kell tekinteni, amely szükséges a szellemi tulajdon védelméhez fűződő alapvető jog tényleges védelmének biztosításához. Következésképpen az internetkapcsolat biztonsági védelemmel való ellátására irányuló intézkedést olyan lépésnek kell minősíteni, amely alkalmas a szellemi tulajdon védelméhez fűződő alapvető jog és a hírközlő hálózathoz való hozzáférést biztosító szolgáltató vállalkozási szabadságához fűződő jog, valamint az e szolgáltatás címzettjeinek tájékozódási szabadságához való jog közötti igazságos egyensúly megteremtésére.

(vö. 82., 83., 85., 87–101. és a rendelkező rész 6. pontja)