A Törvényszék (ötödik tanács) T-319/05. sz., Svájci Államszövetség kontra Európai Bizottság, a többi fél az eljárásban: Németországi Szövetségi Köztársaság és Landkreis Waldshut ügyben 2010. szeptember 9-én hozott ítélete ellen a Svájci Államszövetség által 2010. november 23-án benyújtott fellebbezés

(C-547/10. P. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Fellebbező: Svájci Államszövetség (képviselő: S. Hirsbrunner ügyvéd)

A többi fél az eljárásban: Európai Bizottság, Németországi Szövetségi Köztársaság, Landkreis Waldshut

A fellebbező kérelmei

A Bíróság a Törvényszék T-319/05. sz. ügyben 2010. szeptember 9-én hozott ítéletét a Bíróság alapokmányának 61. cikke értelmében helyezze hatályon kívül;

-    a Bíróság abban az esetben, ha úgy véli, hogy a jogvita érdemben való eldöntését a per állása megengedi, semmisítse meg az Európai Bizottság 2003. december 5-i 2004/12/EK határozatát, és a Bíróság eljárási szabályzata 122. cikkének 1. §-a értelmében az Európai Bizottságot kötelezze az egész eljárás költségeinek - ideértve ez elsőfokú eljárás költségeit is - viselésére;

-    a Bíróság abban az esetben, ha úgy véli, hogy a jogvita érdemben való eldöntését a per állása nem engedi meg, az ügyet utalja vissza a Törvényszék elé, hogy az jogi megítélése szerint határozzon, és a fellebbezés költségeiről való döntést a Törvényszék számára tartsa fenn.

Jogalapok és fontosabb érvek

A fellebbezés a Törvényszék T-319/05. sz. ügyben 2010. szeptember 9-én hozott ítélete (a továbbiakban: megtámadott ítélet) ellen irányul. A megtámadott ítélet elutasította a fellebbezőnek a 2003. december 5-i 2004/12/EK bizottsági határozat (a továbbiakban: megtámadott határozat) elleni keresetét, amely határozat a légi közlekedésről szóló német szabályozásnak a zürichi repülőtéren a műszeres le- és felszállásra vonatkozó eljárásokat meghatározó 2003. január 15-i 213. sz. végrehajtási rendeletének (a továbbiakban: 213. sz. vhr.) a 213. sz. vhr.-t módosító első, 2003. április 1-jei rendelet szerinti változatára (a továbbiakban: kérdéses német intézkedések) vonatkozott.

A fellebbező a következő jogalapokra hivatkozik:

1.    A Törvényszék a jogot tévesen alkalmazva értelmezte és alkalmazta a 2408/92 rendelet 9. cikkének (1) bekezdését, mivel úgy vélte, hogy annak hatálya csupán a légi szabadságjogok gyakorlásának tilalmaira terjed ki. Továbbá a Törvényszék figyelmen kívül hagyta, hogy a megállapodás 1. cikkének (2) bekezdése értelmében a fellebbezővel szemben nem lehet a 2408/92 rendelet 9. cikke (1) bekezdésének ilyen értelmezésére hivatkozni, még akkor sem, ha európai uniós összefüggésben az lehetségesnek bizonyulna.

2.    A Törvényszék tévesen értelmezte és alkalmazta az EUMSZ 296. cikk (korábbi EK 253. cikk) szerinti indokolási kötelezettséget, mivel nem kifogásolta, hogy a Bizottság a 2408/92 rendelet 9. cikke (1) bekezdésének alkalmazhatóságát indokolás nélkül kizárta. Továbbá a Törvényszék tévesen indul ki abból, hogy a bírósági eljárásban nem kerül sor új indokolás nyújtására, ha a Bizottság a megtámadott határozatban adott indokolást a bírósági eljárásban teljesen új "magyarázattal" helyettesíti.

3.    A Törvényszék a jogot tévesen alkalmazva értelmezte és alkalmazta a 2408/92 rendelet 8. cikkének (3) bekezdését, mivel nem vette figyelembe a repülőtér üzemeltetőjének és a repülőtér közelében élő lakosoknak a jogait.

4.    A Törvényszék tévesen értelmezte és alkalmazta a hátrányos megkülönböztetés tilalmát. Tévesen alkalmazva a jogot kizárta a vizsgálatból a repülőtér üzemeltetőjének és a svájci lakosoknak a jogait. A keresetben foglalt kérelmekkel ellentétben megtagadta az intézkedések szükségességének felülvizsgálatát. Az objektív indokokkal való igazolás követelményét túl kevéssé megszorítóan alkalmazta. A Törvényszék szerint az idegenforgalmi jellegű térség fejlődésének előmozdítására vonatkozó érdek nem jogosult védelemre, mivel a gazdasági érdekek nem lehetnek objektív indokok.

5.    A Törvényszék az arányosság vizsgálata során több tekintetben is súlyosan tévesen alkalmazta a jogot. A Törvényszék elferdíti a bizonyítékokat. A tényállást hiányosan állapítja meg. Saját vizsgálati jogkörét tévesen értelmezve a Bizottság által megállapított tényállást a sajátjával helyettesíti. A meghallgatáshoz való jogot figyelmen kívül hagyva olyan ténybeli megfontolásokból indul ki, amelyek vonatkozásában a fellebbezőt nem hallgatták meg.

6.    A Törvényszék a kevésbé szigorú korlátozások vizsgálata során figyelmen kívül hagyja a bizonyítási teher megoszlását és más elveket.

7.    A Törvényszék a zajkontingens alternatívájával kapcsolatos fejtegetések során nyilvánvalóan ellentmondásosan érvel.

____________