2013. december 19—én benyújtott kereset – Európai Parlament kontra az Európai Unió Tanácsa

(C-679/13. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Európai Parlament (képviselők: F. Dexler, A. Caiola és M. Pencheva meghatalmazottak)

Alperes: az Európai Unió Tanácsa

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Bíróság

semmisítse meg az 5-(2-amino-propil)indol ellenőrzési intézkedések alá vonásáról szóló, 2013. október 7-i 2013/496/EU tanácsi végrehajtási határozatot¹ ;

tartsa fenn a 2013/496/EU tanácsi végrehajtási határozat joghatásait addig, amíg annak helyébe alakilag és érdemben megfelelő módon elfogadott új jogi aktus nem lép;

az alperest kötelezze az összes költség viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Elöljáróban a Parlament emlékeztet arra, hogy a megtámadott határozat preambuluma az alábbi jogi alapokra hivatkozik: az új pszichoaktív anyagokra vonatkozó információcseréről, kockázatértékelésről és ellenőrzésről szóló, 2005. május 10-i 2005/387/IB tanácsi határozat² 8. cikkének (3) bekezdésére és az Európai Unió működéséről szóló szerződésre. A Parlament ebből arra következtet, hogy a Tanács implicit módon a korábbi Európai Unióról szóló szerződés 34. cikke (2) bekezdésének c) pontjára utal.

A Parlament a megsemmisítés iránti keresete alátámasztása érdekében két jogalapra hivatkozik.

Először is a Parlament azt állítja, hogy a Tanács egy olyan jogi alapra (az EU 34. cikk (2) bekezdésének c) pontjára) alapította határozatát, amelyet a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése hatályon kívül helyezett. Ennélfogva a megtámadott határozat már csak a 2005/387/IB határozaton alapul. Ez utóbbi másodlagos jogi alapnak minősül, tehát jogellenes.

Másodszor és figyelemmel a fentiekre, a Parlament úgy véli, hogy a döntéshozatali eljárás lényeges eljárási szabályt sért. Egyfelől, ha az EU 34. cikk (2) bekezdésének c) pontja lett volna alkalmazandó, akkor az EU 39. cikk (1) bekezdésének megfelelően a megtámadott határozat elfogadását megelőzően konzultálni kellett volna a Parlamenttel. Márpedig a Parlament azt állítja, hogy ez nem történt meg. Másfelől, ha az kerül megállapításra, hogy a Lisszaboni Szerződés rendelkezései alkalmazandók, a Parlament azt állítja, hogy mindenféleképpen részt kellett volna vennie a jogalkotási eljárásban. A Parlament azzal érvel ugyanis, hogy ha az 5-(2-amino-propil)indol ellenőrzési intézkedések alá vonásának ténye a 2005/387/IB határozat lényeges elemének minősül, akkor a követendő jogalkotási eljárás az EUMSZ 83. cikk (1) bekezdésében szereplő, azaz a rendes jogalkotási eljárás. Másik esetben, ha az kerül megállapításra, hogy a 2013/496/EU határozat a 2005/387/IB határozat egységes végrehajtási feltétele, vagy hogy az egy olyan intézkedés, amely kiegészíti, illetve módosítja az említett határozat valamely nem lényeges elemét, akkor a követendő eljárás az EUMSZ 290. és 291. cikkben a végrehajtási jogi aktusok vagy felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására előírt eljárás. Mindegyik esetben, mivel a Parlament nem vett részt a megtámadott határozat elfogadásában, e határozat lényeges eljárási szabályt sért.

Végül abban az esetben, ha a Bíróság úgy határoz, hogy megsemmisíti a megtámadott határozatot, a Parlament úgy ítéli meg, hogy az EUMSZ 264. cikk második bekezdésének megfelelően mindaddig fenn kell tartani a megtámadott határozat joghatásait, amíg annak helyébe alakilag és érdemben megfelelő módon elfogadott új jogi aktus nem lép.

____________

¹ HL L 272., 44. o.

² HL L 127., 32. o.