BOT FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA – C‑89/11. P. SZ. ÜGY
YVES BOT
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2012. június 21.(1)
C‑89/11. P. sz. ügy
E.ON Energie AG
kontra
Európai Bizottság
„Fellebbezés – Verseny – A Bizottság zártörés miatti bírságot kiszabó határozata – Az 1/2003/EK rendelet 23. cikke (1) bekezdésének e) pontja – A bizonyítási teherre vonatkozó elvek – A jogsértés súlyának értékelése és a bírság összegének meghatározása – A bírság arányossága – Korlátlan felülvizsgálati jogkör”
1. A jelen ügy tárgya az E.ON Energie AG(2) által az Európai Unió Törvényszékének E.ON Energie kontra Bizottság ügyben 2010. december 15‑én hozott ítélete(3) ellen benyújtott fellebbezés. A megtámadott határozatban a Törvényszék megállapította a Bizottság által 2008. január 30‑án hozott C(2008) 377 végleges határozat(4) jogszerűségét, amelyben a Bizottság az 1/2003/EK rendelet(5) 23. cikke (1) bekezdésének e) pontja alapján zártörés miatt 38 millió euró összegű bírságot szabott ki az E.ON Energie‑vel szemben.
2. Az említett rendelkezés szerint ugyanis az Európai Bizottság határozattal bírságot szabhat ki a vállalkozásokra és vállalkozások társulásaira, amelynek mértéke nem haladhatja meg az előző üzleti év teljes forgalmának 1%‑át, amennyiben azok szándékosan vagy gondatlanul az 1/2003 rendelet 20. cikke (2) bekezdésének d) pontjával összhangban a Bizottság által felhatalmazott tisztviselők vagy egyéb kísérő személyek által elhelyezett zárakat feltörik. A jelen esetben a szóban forgó rendelkezés alkalmazására irányuló első határozatról van szó.(6)
3. A jelen fellebbezés, és különösen annak hatodik jogalapja, elvi kérdést vet fel azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság által versenyszabályok megsértése miatt kiszabott bírság összegének értékelése során a Törvényszék milyen jellegű és milyen terjedelmű bírósági felülvizsgálatot köteles lefolytatni. A többi jogalap viszont megítélésem szerint nem okoz jogi nehézséget, mivel a fellebbező mind írásbeli beadványaiban, mind a tárgyaláson alapvetően a tények Törvényszék által megfogalmazott értékelését vonta kétségbe, amire pedig fellebbezés keretében a Bíróság hatásköre nem terjed ki.
I – Az ügy története
4. A per előzményeit, a Törvényszék előtti eljárást és a megtámadott ítéletet az alábbiakban lehet összefoglalni.(7)
5. A 2006. május 24‑i határozatával a Bizottság az 1/2003 rendelet 20. cikkének megfelelően helyszíni vizsgálatot rendelt el a fellebbező Münchenben (Németország) található helyiségeiben, a fellebbező versenyellenes megállapodásokban való részvételére vonatkozó gyanú megalapozottságának kivizsgálása érdekében.
6. A vizsgálat, amelyet a Bizottság négy képviselője és a Bundeskartellamt (versenyhatóság) hat képviselője végzett, 2006. május 29‑én délután vette kezdetét. Mivel a vizsgálatot aznap nem lehetett befejezni, a részletesebb vizsgálat céljából kiválasztott iratokat a G.505. sz. helyiségben helyezték el, amelynek ajtaját kulccsal bezárták, és arra hivatalos zárat helyeztek fel. A zár felhelyezéséről jegyzőkönyvet vettek fel, amelyet a Bizottság, a Bundeskartellamt és a fellebbező képviselői is aláírtak.
7. 2006. május 30‑án reggel 8 óra 45 perc körül a vizsgálócsoport azt észlelte, hogy a jogvita tárgyát képező, a G.505. sz. helyiség ajtajára ragasztott és azon még mindig megtalálható zár állapota megváltozott. Ha egy ilyen műanyag zárat feltörnek, a fehér ragasztóanyag, amellyel a zárat a tartójához rögzítették, „VOID” („ÉRVÉNYTELEN”) feliratok formájában – az öntapadós címke teljes felületén elosztva ‑ megmarad a záron. Az eltávolított zár e területeken átlátszóvá válik, így a „VOID” feliratok a záron is láthatóvá válnak.
8. A vizsgálócsoport vezetője 9 óra 15 perc körül nyitotta ki a G.505. sz. helyiség ajtaját, majd a zártörésről jegyzőkönyvet vettek fel, amelyet a Bizottság és a Bundeskartellamt képviselője írt alá. Ez a jegyzőkönyv különösen azt tartalmazta, hogy a zár egésze körülbelül két milliméterrel magasabbra és oldalra tolódott, így ragasztómaradékok voltak láthatók a zár alatt és tőle jobbra, valamint hogy a „VOID” feliratok világosan láthatók voltak a zár felületének egészén, amely továbbra is az ajtókereten helyezkedett el, és amely nem volt letépve. Délután a jogvita tárgyát képező zárról mobiltelefon segítségével fényképeket készítettek.
9. A fellebbező, aki megtagadta a jegyzőkönyv aláírását, kijelentette, hogy a helyiségben elhelyezett iratok változatlan állapotban vannak.
10. A fellebbezőnek címzett, 2006. október 2‑i kifogásközlésében a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a jogvita tárgyát képező zárat feltörték, amiért a fellebbezőt terheli a felelősség, mivel az ő ellenőrzése alatt állt az épület. A fellebbező benyújtotta észrevételeit, amelyekhez több szakértői véleményt is csatolt a jogvita tárgyát képező zár bizonyos erőbehatásokkal szembeni reakciójára vonatkozóan.
11. Ezen eljárás végén a Bizottság meghozta a vitatott határozatot, amelyben azt állapítja meg, hogy az E.ON Energie zártörést követett el, és – enyhébb esetben is gondatlanul eljárva – megsértette az 1/2003 rendelelet 23. cikke (1) bekezdésének e) pontját, továbbá amelyben az E.ON Energie‑vel szemben 38 millió euró összegű bírságot szab ki.
12. A Törvényszék előtt 2008. április 15‑én indított keresetével az E.ON Energie kilenc jogalapra hivatkozva kérte a vitatott határozat megsemmisítését. Az E.ON Energie lényegében azt kifogásolta, hogy a Bizottság a vitatott zár feltörését illetően megsértette a bizonyítási teherre vonatkozó elveket, valamint hogy a Bizottság a zárat szabálytalanul helyezte fel. Az E.ON Energie továbbá azt is kifogásolta, hogy a Bizottság nem vett figyelembe a zár állapotának magyarázatára alkalmas „alternatív forgatókönyveket”, amelyek különösen a zár szavatossági idejének lejártával, a Synto tisztítószernek a takarítónő által történő alkalmazásával, a levegő nedvességtartalmával és az ajtót érő rezgésekkel függtek össze. Az E.ON Energie ezenkívül azt állította, hogy a Bizottság megsértette az ártatlanság vélelmét és az 1/2003 rendelet 23. cikkének (1) bekezdését, mivel semmilyen vétkesség nem nyert bizonyítást. Végül a bírság összegét illetően az E.ON Energie azzal érvelt, hogy a vitatott határozat nincs összhangban az EK 253. cikkben rögzített indokolási kötelezettséggel és az arányosság elvével.
13. A Törvényszék a megtámadott ítélettel elutasította az E.ON Energie által előterjesztett keresetet.
II – A felek kérelmei
14. Fellebbezésének alátámasztása végett az E.ON Energie azt kéri a Bíróságtól, hogy helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet és semmisítse meg a vitatott határozatot, másodlagosan helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet abban a részében, amellyel őt az eljárási költségek viselésére kötelezi, adjon helyt az első fokon előterjesztett kereseti kérelmeknek, és semmisítse meg a vitatott határozatot abban a részében, amellyel az az E.ON Energie‑t bírság megfizetésére kötelezi, továbbá harmadlagosan helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, és az ügyet utalja vissza a Törvényszék elé. Emellett az E.ON Energie kéri, hogy a Bíróság a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
15. A Bizottság a fellebbezés elutasítását és az E.ON Energie költségek viselésére való kötelezését kéri.
III – A fellebbezés vizsgálata
16. Fellebbezésének alátámasztása végett az E.ON Energie hat jogalapot terjeszt elő.
17. Az első két jogalap a Törvényszéknek a bizonyítási teherre és a bizonyításfelvételre irányadó szabályokkal kapcsolatos elemzésével szemben fogalmazódik meg. A harmadik, negyedik és ötödik jogalap viszont a Törvényszék azon értékelésére vonatkozik, amely a jogvita tárgyát képező zár felhelyezésének szabályosságával és e zár állapotával kapcsolatos. A hatodik jogalap pedig a Törvényszék azon értékelése ellen irányul, amely a jogsértés súlyára és a fellebbezővel szemben kiszabott bírság összegének arányosságára vonatkozik.
A – Az első, a bizonyítási teherre vonatkozó elveknek, az ártatlanság vélelme elvének és az in dubio pro reo elvének megsértésére alapított jogalapról
1. A megtámadott ítélet
18. A Törvényszék első fokon a megtámadott ítélet 48‑64. pontjában vizsgálta meg a fellebbező által a bizonyítási teher szabályainak megsértésére vonatkozóan előterjesztett érveket.
19. A releváns ítélkezési gyakorlatot felidézve a Törvényszék megállapította, hogy a bíróság nem juthat arra a következtetésre, hogy a Bizottság jogilag megkövetelt módon bizonyította a jogsértés létezését, ha kétségek maradtak fent e kérdést illetően, különösen egy bírságkiszabó határozat megsemmisítése iránt indított kereset keretében, az ártatlanság vélelmének elvével összhangban, amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény(8) 6. cikkének (2) bekezdése tartalmaz. A Törvényszék elutasította az E.ON Energie által felhozott kifogást, amely az összehangolt magatartásokra vonatkozó azon ítélkezési gyakorlattal fennálló állítólagos analógián alapult, amely szerint elegendő, ha egy vállalkozás olyan érvelést terjeszt elő, amely más megvilágításba helyezi a Bizottság által a jogsértés megállapítása érdekében leírt tényeket, majd pedig a Törvényszék rámutatott arra, hogy ezen ítélkezési gyakorlat nem alkalmazható, mivel a Bizottság közvetlen bizonyítékokra támaszkodik. A megtámadott ítélet 56. pontjában a Törvényszék ezért kifejtette, hogy „amennyiben a Bizottság olyan bizonyítékokra hivatkozik, amelyek főszabály szerint elegendőek a jogsértés megtörténtének bizonyításához […], az érintett vállalkozásnak kell a jogilag megkövetelt módon bizonyítania egyrészt az általa hivatkozott körülmény fennállását, másrészt pedig azt, hogy e körülmény kétségessé teszi a Bizottság által hivatkozott bizonyítékok bizonyító erejét[(9)]”.
20. Ennek megfelelően a jelen ügyben a Törvényszék elutasította az E.ON Energie azon érvét, miszerint a Bizottságnak minden ésszerű kétséget kizáróan bizonyítania kellett volna, hogy a jogvita tárgyát képező zár állapotának a 2006. május 30‑án észlelt megváltozása az E.ON Energie‑nek tudható be. A Törvényszék, miután megállapította, hogy a Bizottság állításával ellentétben a fellebbező által hivatkozott jogalap nem elvont, mégis arra mutatott rá, hogy a Bizottság nem sértette meg a bizonyítási teherre vonatkozó elveket. Egyrészt ugyanis a vitatott határozat (44) preambulumbekezdése kifejezetten utal arra, hogy „a Bizottságnak kell az állítólagos zártörés bizonyításához szükséges tényeket bemutatnia”. Másrészt a Törvényszék megjegyezte, hogy a Bizottság a vitatott határozat (75) és (76) preambulumbekezdésében a zártörésre vonatkozó megállapítását a jogvita tárgyát képező zár 2006. május 30‑i reggeli állapotára alapozta, amellyel kapcsolatban azt állítja, hogy a felület egészén látszottak a „VOID” feliratok, a hátsó oldalon pedig a ragasztómaradékok, ahogy az többek között a Bizottság, illetve a Bundeskartellamt vizsgálóinak nyilatkozataiból, valamint a zártöréssel kapcsolatban felvett jegyzőkönyvből is kitűnik. Végül a Törvényszék elutasította az E.ON Energie által a jogvita tárgyát képező zár állapotára vonatkozóan előterjesztett alternatív magyarázatokat, és úgy vélte, hogy a zár állítólagos elöregedettsége, illetve annak az ajtó kinyitását megelőző állapotát tanúsító fotók hiánya nem tette súlyosabbá a Bizottságra háruló bizonyítási terhet.
2. A felek érvei
21. Első jogalapjában az E.ON Energie azt állítja, hogy a Törvényszék a bizonyítási teher megosztása keretében tévesen alkalmazta a jogot, és ennek eredményeképpen megsértette az ártatlanság vélelmének elvét, valamint az in dubio pro reo uniós jogi jogalkotói alapelvet.
22. Ugyanis a Törvényszék, miután a megtámadott ítélet 48. pontjában elismerte, hogy a Bizottságra hárul az általa megállapított jogsértések bizonyítása, a megtámadott ítélet 55. pontjában megfordította a bizonyítási terhet, amikor azt mondta ki, hogy amennyiben a Bizottság valamely körülményt közvetlen bizonyítékokkal támaszt alá, ezt követően az érintett vállalkozásoknak kell bizonyítaniuk, hogy e bizonyítékok nem elégségesek. Az E.ON Energie szerint a Törvényszék megsértette többek között az alkalmazandó jogi szabályokat azzal, hogy megállapította, hogy a Bizottság által előterjesztett bizonyítékok elegendők voltak a jogsértés létezésének bizonyításához. E bizonyítékok, nevezetesen a zártörésről felvett jegyzőkönyv, a vizsgálók nyilatkozatai és a jogvita tárgyát képező zár gyártójának nyilatkozata, a szóban forgó zárról készült fénykép, valamint a szakértői vélemény, csupán közvetett bizonyítékoknak minősülnek, amelyek ráadásul kizárólag az alperestől származnak. A zártörést illetően az E.ON Energie azt állítja, hogy a Törvényszék értékelése téves annyiban, amennyiben a Törvényszék nem vette figyelembe a szóban forgó zár tárolási idejének túllépését. Ezenkívül a fellebbező kifogásolja, hogy a Törvényszék analógia útján alkalmazta a Montecatini kontra Bizottság ügyben 1999. július 8‑án hozott ítéletet(10), hiszen a zártörés az okirati bizonyítékkal ellentétben nem közvetlen és elégséges bizonyítéknak, hanem bizonytalan körülménynek minősül.
23. Az E.ON Energie továbbá azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot azáltal, hogy figyelmen kívül hagyta azon tényt, hogy a jogvita tárgyát képező zár megfelelő működésével kapcsolatos bizonytalanság a Bizottságnak tudható be. Egyrészt a Bizottság olyan zárat használt, amelynek tárolási ideje lejárt, másrészt pedig a Bizottság a helyiség ajtajának kinyitása előtt nem gondoskodott a bizonyítékok biztonságba helyezéséről. Az E.ON Energie válaszában hozzáteszi, hogy ebből következően a zár felhelyezése hibás volt, mivel a megfelelő felhelyezés magában foglalja azt is, hogy tiszteletben tartják a gyártó által a termék műszaki leírásában adott utasításokat. A fellebbező szerint számára nem okozhatna sérelmet az, hogy a Bizottság magatartásából következő bizonyítékokat lehetetlen szolgáltatni. E körülmény tehát megfordítja a bizonyítási terhet, és emiatt a Törvényszéknek a Bizottságtól kellett volna megkövetelnie annak bizonyítását, hogy a zár felhelyezése megfelelően történt, és a zár szabályosan működött, nem pedig az E.ON Energie‑től kellett volna megkövetelnie ennek ellenkezőjének bizonyítását. Az E.ON Energie hangsúlyozza, hogy a jelen jogalap elfogadható, mivel a bizonyítási teher megosztása jogkérdés.
24. A Bizottság ezen első jogalap elutasítását kéri annyiban, amennyiben az a tényállásnak a Törvényszék által elvégzett értékelését érinti. Másodlagosan a Bizottság vitatja a fellebbező által előterjesztett érveket.
3. Értékelés
25. A Bizottsághoz hasonlóan én is úgy vélem, hogy az első jogalap elfogadhatatlan, figyelembe véve a Bíróság által a fellebbezés keretében folytatott bírósági felülvizsgálat jellegét és terjedelmét.
26. Az állandó ítélkezési gyakorlatból ugyanis kitűnik, hogy az EUMSZ 256. cikk (1) bekezdése, valamint az Európai Unió Bírósága alapokmánya 58. cikkének első bekezdése értelmében a fellebbezést jogkérdésekre kell korlátozni, és olyan jogalapokra lehet alapozni, amelyek a Törvényszék hatáskörének hiányára, a Törvényszék előtti eljárás szabálytalanságára, vagy pedig az uniós jognak a Törvényszék általi megsértésére vonatkoznak. Főszabály szerint tehát kizárólag a Törvényszék rendelkezik hatáskörrel arra, hogy egyrészt a tényállást megállapítsa – kivéve azt az esetet, ha megállapításainak tárgyi pontatlansága az elé tárt iratokból kitűnik –, másrészt pedig a tényállást értékelje. Ebben az összefüggésben az EUMSZ 256. cikk értelmében a Bíróság kizárólag az említett tények jogi minősítését és az abból a Törvényszék által levont jogkövetkezményeket vizsgálhatja felül.
27. Így a Bíróságnak nincsen hatásköre a tényállás megállapítására, illetve főszabály szerint a Törvényszék által a tényállás alátámasztásaként elfogadott bizonyítékok vizsgálatára. Amennyiben ugyanis a bizonyítékok megszerzése szabályszerűen történt, valamint az általános jogelveket, valamint a bizonyítási teherre és a bizonyításfelvételre vonatkozó eljárási szabályokat tiszteletben tartották, kizárólag a Törvényszék feladata annak mérlegelése, hogy a hozzá benyújtott bizonyítékoknak milyen bizonyító erőt tulajdonít. A tények értékelése tehát – feltéve, hogy nem e bizonyítékok elferdítéséről van szó – nem minősül a fellebbezés keretében a Bíróság felülvizsgálata alá tartozó jogkérdésnek.(11)
28. Márpedig megállapítom, hogy eltekintve azon jogi szabályoktól, amelyek állítólagos megsértésére a fellebbező hivatkozik, a fellebbező bírálatai arra összpontosulnak, hogy a Törvényszék hogyan értékelte az elé tárt bizonyítékokat. Az E.ON Energie ily módon azt kifogásolja, hogy a Törvényszék a Bizottság által előterjesztett bizonyítékokat elégségesnek tekintette a jogsértés megállapításához, és ennek keretében nem vette figyelembe a jogvita tárgyát képező zár tárolási idejének túllépését. Így tehát az E.ON Energie a Törvényszék elé terjesztett bizonyítékokra vonatkozó saját értékelését adja elő, egyébként pedig nem hoz fel semmilyen, annak bizonyítására alkalmas érvet, hogy a Törvényszék e bizonyítékokat elferdítette volna.
29. Ezen túlmenően a fellebbező – álláspontom szerint – nem bizonyítja, hogy a Törvényszék az értékelése során megsértette az általános jogelveket, valamint a bizonyítási teherre és a bizonyításfelvételre vonatkozó eljárási szabályokat. A megtámadott ítélet 48–56. pontjában a Törvényszék jogosan és különösen kimerítő jelleggel utalt az e tárgyban releváns jogi szabályokra és ítélkezési gyakorlatra, mielőtt emlékeztetett arra, hogy milyen hatókörű az ártatlanság vélelmének elve a versenyszabályok alkalmazására irányuló eljárások keretében. A Törvényszék ezen eljárási és ítélkezési gyakorlatbeli szabályok fényében jogosan vizsgálhatta és utasíthatta el a fellebbező érveit.
30. E körülményekre tekintettel következésképpen azt javasolom a Bíróságnak, hogy az első jogalapot mint elfogadhatatlant utasítsa el.
B – A második, az indokolási kötelezettségnek a bizonyítási teherre vonatkozó elvek alkalmazása során történő megsértésére alapított jogalapról
1. A felek érvei
31. Második jogalapja keretében az E.ON Energie azt állítja, hogy a Törvényszéknek a bizonyítási teherre vonatkozó elvekkel kapcsolatos értékelése, amelyet az imént ismertettem, ellentmondó indokokat és elégtelen indokolást tartalmaz.
32. A megtámadott ítélet 56. pontjában ugyanis a Törvényszék azt követelte meg, hogy a fellebbező által előterjesztett bizonyítékok „kétségessé te[gyék] a Bizottság által hivatkozott bizonyítékok bizonyító erejét”. Ugyanakkor a fellebbező által a jogvita tárgyát képező zár állapotának magyarázata címén előterjesztett bizonyítékok értékelése keretében a Törvényszék a megtámadott ítélet 202. pontjában azt várta el a fellebbezőtől, hogy bizonyítsa az „ok‑okozati kapcsolat fennállását” a hivatkozott körülmény – a jelen esetben a maximális tárolási idő túllépése – és a „VOID” feliratok megjelenése között. Következésképpen a Törvényszék azt az elvet sértette meg, amelyet a szóban forgó ítélet 56. pontjában maga rögzített.
33. A Bizottság azt állítja, hogy a második jogalap elfogadhatatlan, mivel a bizonyítékok Törvényszék általi értékelésére vonatkozik. Mindenesetre a Bizottság úgy véli, hogy e jogalapot el kell utasítani.
2. Értékelés
34. A Bizottság állításával ellentétben úgy ítélem meg, hogy a második jogalap elfogadható.
35. A megtámadott határozat 56. pontjában ugyanis a Törvényszék a bizonyítási teherre vonatkozó jogi szabályt állapított meg, túllépve ezzel a mindezidáig a Mannesmannröhren‑Werke kontra Bizottság ügyben hozott ítéletében(12), valamint a JFE Engineering és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítéletében(13) rögzített elveken, amelyekre hivatkozik. Következésképpen itt nem egyszerű ténybeli értékelésről, hanem jogkérdés értékeléséről van szó. Ennek megfelelően, figyelembe véve az EUMSZ 256. cikkével a Bíróságra ruházott hatásköröket, a Bíróság főszabály szerint hatáskörrel rendelkezik a Törvényszék érvelése jogszerűségének értékelésére.
36. E jogalap keretében a fellebbező kifogásolja a megtámadott ítélet 56. pontjában rögzített elv és az annak ugyanezen ítélet 202. pontjában történő alkalmazása közötti ellentmondást. Megítélésem szerint ilyen ellentmondás nem áll fenn.
37. Amikor ugyanis a Törvényszék rögzíti azon elvet, amely szerint a fellebbező által hivatkozott körülménynek kétségessé kell tennie a Bizottság elemzésének alapjául szolgáló bizonyítékok bizonyító erejét, ez nyilvánvalóan a kettő közötti ok‑okozati kapcsolatot feltételez. Hadd utaljak itt az E.ON Energie által hivatkozott azon körülményre, amely a jogvita tárgyát képező zár tárolási idejének túllépésére vonatkozik. Ez a körülmény csak akkor teheti kétségessé a „VOID” feliratok bizonyító erejét, ha bizonyítást nyer, hogy létezik ok‑okozati kapcsolat a szóban forgó zár szavatosságának esetleges lejárta és az említett feliratok megjelenése között.
38. Következésképpen azt javasolom a Bíróságnak, hogy a második jogalapot mint megalapozatlant utasítsa el.
C – A harmadik, a jogvita tárgyát képező zár felhelyezése szabályszerűségének értékelése tekintetében a bizonyítékok elferdítésére, a jogállamiság és a gondos ügyintézéshez való jog elvének megsértésére, valamint az indokolás logikátlan és téves jellegére alapított jogalapról
39. Az E.ON Energie által hivatkozott harmadik jogalap arra vonatkozik, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 102–115. pontjában hogyan értékelte a jogvita tárgyát képező zár felhelyezésének szabályszerűségét.
1. A megtámadott ítélet
40. A megtámadott ítélet 102–114. pontjában a Törvényszék megvizsgálta, hogy azon bizonyítékok, amelyekre a Bizottság támaszkodott, lehetővé teszik‑e a jogvita tárgyát képező zár felhelyezésének szabályszerűségére vonatkozó következtetés levonását. Először is a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a zár felhelyezéséről szóló jegyzőkönyv megfelelően bizonyította a szóban forgó felhelyezés szabályszerűségét, e tekintetben pedig a Törvényszék megjegyezte, hogy a fellebbező semmilyen, feltételezett szabálytalanságra utaló észrevételt nem tett. Másodszor, áttekintve a Bizottságnak és a Bundeskartellamtnak a jogvita tárgyát képező zár felhelyezésekor jelen lévő hat vizsgálója által tett nyilatkozatok tartalmát, a Törvényszék megállapította, hogy e nyilatkozatok megerősítik az említett felhelyezés szabályszerűségét. Harmadszor a Törvényszék rámutatott arra, hogy a vizsgálatokban részt vevő négy másik vizsgáló nyilatkozatai nem tették kétségessé a bizonyítékok bizonyító erejét.
41. A Törvényszék e körülményekre tekintettel mondta ki a megtámadott ítélet 115. pontjában, hogy a vitatott határozatban említett bizonyítékok lehetővé tették annak megállapítását, hogy a jogvita tárgyát képező zárat szabályszerűen helyezték fel, hogy az tehát megtapadt a helyiség ajtaján, valamint hogy az érintetlen volt abban az értelemben, hogy nem látszottak rajta a „VOID” feliratok.
2. A felek érvei
42. A harmadik jogalap, amelynek keretében a fellebbező rendszerezés nélkül hivatkozik a téves jogalkalmazás több különféle esetére, három kifogásra bontható.
43. Először is a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék elferdítette az elé tárt bizonyítékokat.
44. Egyrészt a Törvényszék a jogvita tárgyát képező zár felhelyezésének szabályszerűségét tévesen értékelte pusztán az alapján, hogy a zár külső megjelenésében sértetlen volt, amikor a megtámadott ítélet 115. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy a zár érintetlen volt abban az értelemben, hogy nem látszottak rajta a „VOID” feliratok, amikor a vizsgálócsoport elhagyta a fellebbező helyiségeit. A Törvényszék ily módon elmulasztotta számba venni e zár belső sértetlenségét, amely kívülről nem volt nyilvánvalóan megállapítható azon rövid időtartam alatt, amely a zár alkalmazását a vizsgálócsoportnak a helyiségből való távozása időpontjától elválasztotta. E körülmény figyelmen kívül hagyása révén tehát a Törvényszék megsértette a jogállamiság elvét, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának(14) 41. cikkében foglalt, megfelelő ügyintézéshez való jogot, hiszen egyszerű ránézésre nem tudhatta megítélni a Bizottság fellépésének szabályszerűségét.
45. Másrészt a megtámadott ítélet 104. pontjában a Törvényszék elferdítette a jogvita tárgyát képező zár felhelyezéséről szóló jegyzőkönyvet azáltal, hogy olyan jelentéstartalmat és bizonyító erőt tulajdonított neki, amellyel az nyilvánvalóan nem rendelkezik, mivel e jegyzőkönyv semmilyen utalást nem tartalmaz e zár felhelyezésének kifogástalanságára vonatkozóan. E lépésével a Törvényszék megsértette a „logika szabályait”.
46. Másodszor a fellebbező azt kifogásolja, hogy a Törvényszék az elemzését a Bizottság és a Bundeskartellamt vizsgálóinak a szóban forgó zár felhelyezésével kapcsolatosan tett nyilatkozataira alapozta. E nyilatkozatok nem relevánsak annyiban, amennyiben a vizsgálók nem tudták megítélni a jogvita tárgyát képező zár belső sértetlenségét.
47. Harmadszor, a fellebbező úgy véli, hogy a megtámadott ítélet téves indokolást tartalmaz. Az ítélet 105. pontjában ugyanis a Törvényszék úgy fogalmazott, hogy a fellebbező „tökéletesen tisztában volt [a »VOID«] jelölések jelentőségével”, miközben a fellebbezőnek sem lehetősége, sem alkalma nem volt megismerni a jogvita tárgyát képező zár fóliájának konkrét érzékenységét, ennélfogva pedig úgyszintén sem lehetősége, sem alkalma nem volt e zár konkrét tulajdonságairól meggyőződni.
48. A Bizottság vitatja ezen érveket, és úgy véli, hogy a harmadik jogalap keretében az E.ON Energie valójában a Törvényszék által tett ténymegállapításokat próbálja megkérdőjelezni, így pedig e jogalap elfogadhatatlan.
3. Értékelés
49. A bizonyítékok elferdítésére alapított első kifogást illetően elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy ha a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék az elé terjesztett bizonyítékokat elferdítette, a Bíróság, amely főszabály szerint nem rendelkezik hatáskörrel a Törvényszék által a tényállás alátámasztására felhasznált bizonyítékok vizsgálatára, bírósági felülvizsgálatot végezhet. Ebben a feltételezett esetben e fellebbezőnek pontosan meg kell jelölnie a Törvényszék által állítólagosan elferdített bizonyítékokat, és be kell mutatnia azokat az elemzési hibákat, amelyek megítélése szerint ezen elferdítéshez vezettek. Továbbá emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az ilyen elferdítésnek nyilvánvalóan ki kell tűnnie az iratokból, anélkül hogy újra el kellene végezni a tények és bizonyítékok értékelését, valamint új bizonyítékokat kellene beszerezni.(15)
50. E kifogás elfogadhatóságának és megalapozottságának értékelése céljából különbséget teszek aszerint, hogy a fellebbező a Törvényszéknek a jogvita tárgyát képező zár sértetlenségével kapcsolatos értékelésére, illetve az e zár felhelyezéséről szóló jegyzőkönyv bizonyító erejével kapcsolatos értékelésére utal‑e.
51. Az első esetben az E.ON Energie által kifogásoltak megítélésem szerint nem tartoznak a bizonyítékok elferdítésének körébe. Amikor a fellebbező azt kifogásolja, hogy a Törvényszék nem vett figyelembe olyan belső változásokat, amelyek a jogvita tárgyát képező zárat érinthették, a fellebbező – amint arra a Bizottság is rámutat – a zár változatlanságának fogalmát illetően a saját fogalommeghatározását adja elő, amelyhez viszonyítva kívánja megítélni a Törvényszéknek a bizonyítékokra vonatkozó megállapításait. A fellebbező ily módon kétségbe vonja azt az értékelést, amelyet a Törvényszék az elé tárt bizonyítékok alapján – és különösen azon tényre tekintettel, hogy a „VOID” feliratok a szóban forgó záron nem látszottak, amikor a zárat felhelyezték, és amikor a vizsgálók a fellebbező helyiségét elhagyták ‑ a jogvita tárgyát képező zár sértetlenségére vonatkozóan fogalmazott meg.
52. Márpedig úgy vélem, mindez olyan ténybeli értékelés körébe tartozik, amely a fellebbezés keretében ugyanazon okokból nem elfogadható, mint amelyeket jelen indítvány 26. és 27. pontjában már kifejtettem.
53. Mivel a fellebbező által a jogállamiság elvének és a megfelelő ügyintézéshez való jog elvének megsértésére alapított kifogások a jogvita tárgyát képező zár feltételezett megrongálásán alapulnak, azokat szintén el kell utasítani. Mindenesetre meg kell állapítani, hogy a fellebbező nem terjeszt elő az e kifogások konkrét alátámasztására alkalmas jogi érvet.
54. A második esetben a fellebbező azt kifogásolja, hogy a Törvényszék elferdítette a jogvita tárgyát képező zár felhelyezéséről szóló jegyzőkönyvet azáltal, hogy annak bizonyító erőt tulajdonított, miközben e jegyzőkönyv az említett zár felhelyezésének kifogástalanságára vonatkozóan semmilyen utalást nem tartalmazott.
55. A Bíróságnak – a rá ruházott hatásköröket figyelembe véve – az ezen érv értékelése céljából végzett felülvizsgálatát arra kell korlátoznia, hogy meggyőződjön róla, hogy a Törvényszék nem lépte‑e túl nyilvánvalóan a jegyzőkönyv ésszerű értékelésének kereteit akkor, amikor a jogvita tárgyát képező zár felhelyezésének szabályszerűségére vonatkozó értékelését erre az iratra alapozta.
56. A jelen esetben megítélésem szerint nyilvánvaló, hogy a jogvita tárgyát képező zár szabályszerű felhelyezését megállapító, a Bizottság, a Bundeskartellamt és a fellebbező képviselői által elkészített és aláírt jegyzőkönyv az ellenkező bizonyításáig hiteles. A jelen ügyben a fellebbező által a harmadik jogalapjának alátámasztása végett kifejtett érvelés nem bizonyítja, hogy a szóban forgó jegyzőkönyv Törvényszék általi olvasata bármilyen tárgyi pontatlanságot tartalmazott volna, továbbá ezen érvelés nem említ olyan körülményt, amely alkalmas lenne annak bizonyítására, hogy e jegyzőkönyv valótlan megállapításokat vagy hamis állításokat tartalmazott volna.
57. Következésképpen a fellebbező nem állíthatja azt, hogy a Törvényszék a jogvita tárgyát képező zár felhelyezéséről szóló jegyzőkönyvet elferdítette, ezt az érvet pedig ebből következően mint megalapozatlant el kell utasítani. Javasolom továbbá a fellebbező azon érvének elutasítását is, amely a „logika szabályainak” a szóban forgó jegyzőkönyv feltételezett elferdítéséből eredő megsértésén alapul.
58. Második kifogásában a fellebbező azt kifogásolja, hogy a Törvényszék tévesen értelmezte a Bizottság és a Bundeskartellamt vizsgálói által a jogvita tárgyát képező zár felhelyezésével kapcsolatban tett nyilatkozatokat. Valójában a fellebbező csupán e nyilatkozatoknak az említett vizsgálók hatásköréből adódó relevanciáját bírálja, mivel szerinte e vizsgálóknak nincs módjuk megítélni a szóban forgó zár belső működését. Márpedig az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy amennyiben a Törvényszék által a tényállás alátámasztására elfogadott bizonyítékok megszerzése szabályszerűen történt, valamint az általános jogelveket és a bizonyítási teherre és a bizonyításfelvételre vonatkozó eljárási szabályokat tiszteletben tartották, akkor kizárólag a Törvényszék mérlegelheti, hogy a hozzá benyújtott bizonyítékoknak milyen bizonyító erőt tulajdonít.(16) Ebben az esetben az EUMSZ 256. cikk értelmében a Bíróság kizárólag az említett tények jogi minősítését és az abból a Törvényszék által levont jogkövetkezményeket vizsgálhatja felül.(17)
59. Márpedig a fellebbező e tekintetben nem fejt ki olyan érvelést, amely alkalmas lenne annak a jogi értékelésnek a megkérdőjelezésére, amelyet a Törvényszék a jogvita tárgyát képező zár szabályszerű felhelyezésére vonatkozóan vezetett le.
60. Következésképpen az álláspontom az, hogy a második kifogást mint elfogadhatatlant el kell utasítani.
61. Harmadik kifogásában az E.ON Energie azt állítja, hogy a Törvényszék „indokolási” hibát követett el azáltal, hogy a megtámadott ítélet 105. pontjában azt állapította meg, hogy a fellebbező „tökéletesen tisztában volt [a »VOID«] jelölések jelentőségével”, miközben a fellebbezőnek sem lehetősége, sem alkalma nem volt megismerni a jogvita tárgyát képező zár fóliájának konkrét érzékenységét, ennélfogva pedig úgyszintén sem lehetősége, sem alkalma nem volt e zár konkrét tulajdonságairól meggyőződni.
62. E kifogás nézetem szerint hatástalan. Ugyanis e kifogás a tárgyhoz nem tartozó indokolással szemben fogalmazódik meg, így tehát a Törvényszék e megállapításával szemben megfogalmazott bírálat nem vonhatja maga után a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezését.(18)
63. Mindenesetre a fellebbező által előadott érvek álláspontom szerint semmilyen jelentőséggel nem bírnak. Egyrészt a fellebbező nem mutatja be, hogy a Törvényszék az értékelése során ténylegesen mennyiben alkalmazta tévesen a jogot, illetve, hogy értékelése mennyiben tartalmazott akár ellentmondásos indokokat. Másrészt a Törvényszék e megállapítását a maga szövegkörnyezetében kell értelmezni. A megtámadott ítélet 105. pontjában a Törvényszék kifejezetten azt a hipotetikus helyzetet vetette fel, amikor a fellebbező a jogvita tárgyát képező záron észlelte volna a „VOID” jelölések megjelenését. Ilyen esetben – fogalmaz a Törvényszék – „feltehető, hogy haladéktalanul észrevételt tett volna ezzel kapcsolatban, mivel tökéletesen tisztában volt e jelölések jelentőségével”. A megfogalmazás itt egészen konkrétan e jelöléseknek a jogvita tárgyát képező záron való megjelenésének esetére vonatkozott, tehát fel sem merült az a kérdés, hogy a fellebbező ismerte‑e a szóban forgó zár fizikai tulajdonságait, illetve annak külső hatásokkal szembeni érzékenységét.
64. E körülmények között azt javasolom a Bíróságnak, hogy a harmadik kifogást mint megalapozatlant utasítsa el.
65. A fenti körülmények összességére tekintettel azt javasolom a Bíróságnak, hogy a harmadik jogalapot mint részben elfogadhatatlant és részben megalapozatlant utasítsa el.
D – A negyedik, a jogvita tárgyát képező zár maximális tárolási idejének lejártára vonatkozó érv értékelése tekintetében az indokolás logikátlan jellegére alapított jogalapról
66. Negyedik jogalapjának alátámasztásaként a fellebbező lényegében azt kifogásolja, hogy a Törvényszék elutasította azon érvet, amely szerint a jogvita tárgyát képező zár maximális tárolási idejének lejárta okozhatta e záron a „VOID” feliratok megjelenését.
1. A megtámadott ítélet
67. A megtámadott ítélet 199–234. pontjában a Törvényszék megvizsgálta, hogy a fellebbező bizonyította‑e olyan körülmények fennállását, amelyek alkalmasak lehettek azon bizonyítékok bizonyító erejének befolyásolására, amelyekre a Bizottság a zár feltörésének megállapításakor támaszkodott. A Törvényszék különösen az említett ítélet 202. és 203. pontjában azon érvet vizsgálta, miszerint a jogvita tárgyát képező zár biztonsági fóliájának megbízhatóságát e zár maximális tárolási idejének túllépése befolyásolta. A Törvényszék megállapította, hogy a fellebbező nem bizonyította a maximális tárolási idő túllépése és a „VOID” feliratoknak a szóban forgó záron való megjelenése közötti ok‑okozati kapcsolat fennállását. E kijelentés alátámasztásaként a Törvényszék megállapította, hogy ezek a feliratok csak a jogvita tárgyát képező záron jelentek meg, miközben a többi ajtón más, ugyanabból a készletből származó zárakat használtak, és azok nem mutattak ilyen jellegzetességet. Következésképpen a Törvényszék elutasította a fellebbező érvét.
2. A felek érvei
68. Az E.ON Energie lényegében a megtámadott ítélet 203. pontjában szereplő azon kijelentést kérdőjelezi meg, amely szerint nem a jogvita tárgyát képező zár maximális tárolási idejének állítólagos túllépése okozta a „VOID” feliratoknak e záron való megjelenését.
69. A fellebbező szerint ez az értékelés megsérti az indokolási kötelezettséget annyiban, amennyiben sérti a „logika szabályait”. A Törvényszék ugyanis nem zárhatott volna ki egy ilyen körülményt azzal az indokkal, hogy csak a jogvita tárgyát képező záron voltak láthatók a „VOID” feliratok, míg a többi ajtón alkalmazott és ugyanabból a készletből származó zárakon ilyen felirat nem jelent meg. A sorozatgyártásnak éppen az a jellemzője, hogy egy konkrét hiba a termékek körében csak elszigetelten okoz hiányosságokat. Ezenkívül a jelen ügyben nem vitatott, hogy a többi zárat nem olyan ajtókra helyezték fel, amelyek hangszigetelő lapokból és eloxált alumíniumkeretből álltak.
70. A Bizottság úgy véli, hogy ez a jogalap nem elfogadható, mivel az E.ON Energie a Törvényszéknek olyan ténybeli megállapítását kifogásolja, amelyet pedig nem kérdőjelezhetne meg fellebbezés keretében.
3. Értékelés
71. A jelen indítvány 26. és 27. pontjában kifejtett elvek alapján a negyedik jogalapot elfogadhatatlannak tartom.
72. E jogalap révén ugyanis, amely az indokolási kötelezettség megsértésén alapul, a fellebbező valójában a Törvényszéknek az elé tárt tényállási elemekre alapozott megállapítását bírálja. E megállapítás, amely a megtámadott ítélet 203. pontjában szerepel, olyan ténybeli értékelés, amely fellebbezés keretében nem tárgyalható, mivel a fellebbező a Törvényszék által figyelembe vett tényállási elemek elferdítésére nem hivatkozik.
E – Az ötödik, a jogvita tárgyát képező zár állapotának értékelése tekintetében a bizonyításfelvétel szabálytalanságaira, az in dubio pro reo elvének megsértésére és bizonyos ellentmondásokra alapított jogalapról
73. Ötödik jogalapjában a fellebbező a Törvényszéknek a jogvita tárgyát képező zár vizsgálatot követő napon észlelt állapotára vonatkozó értékelését bírálja.
1. A megtámadott ítélet
74. A megtámadott ítélet 134–146. pontjában a Törvényszék megvizsgálta, hogy a Bizottság által a vitatott határozatban hivatkozott bizonyítékok alapján levonható volt‑e a zártörés megállapítására vonatkozó következtetés. A Törvényszék megállapította, hogy a jogvita tárgyát képező zár 2006. május 30‑án reggel észlelt állapotára tekintettel – amint azt a zártörésről szóló jegyzőkönyv és a helyszínen jelen lévő vizsgálók nyilatkozatai ismertették ‑ a következtetés helytálló volt. Azután az említett ítélet 147–156. pontjában a Törvényszék megvizsgálta, hogy a fellebbező által hivatkozott körülmények – nevezetesen az, hogy a „VOID” feliratok csak igen halványan voltak láthatók, és az, hogy a Bizottság tévesen támaszkodott a jogvita tárgyát képező zárról készült fényképekre – alkalmasak voltak‑e ezen bizonyítékok bizonyító erejének megkérdőjelezésére.
2. A felek érvei
75. A fellebbező megkérdőjelezi a Törvényszéknek a megtámadott ítélet 146. pontjában szereplő azon értékelését, amely szerint a Bizottság által hivatkozott bizonyítékok lehetővé teszik annak megállapítását, hogy a jogvita tárgyát képező zárat a 2006. május 29‑ről 30‑ra virradó éjszaka folyamán eltávolították a G.505. sz. helyiség ajtajáról, és így ezt az ajtót ezen időtartam alatt kinyithatták, figyelemmel többek között a jogvita tárgyát képező zár egész felületén látható „VOID” feliratokra. A fellebbező különösen azt kifogásolja, hogy a Törvényszék nem tartotta relevánsnak azon érvet, miszerint mivel az ajtó keretén található feliratok nem voltak elmosódva, és mivel érintetlenek voltak, ez „hamis pozitív reakcióra” utal.
76. E tekintetben a Törvényszék saját megállapításaival kerül ellentmondásba. Egyrészt a megtámadott ítélet 137. pontjában megállapította, hogy lehetetlen a jogvita tárgyát képező zárat ugyanarra a helyre felhelyezni, mint ahová korábban ragasztották. Másrészt az említett ítélet 149. pontjában a Törvényszék ezután megjegyezte, hogy a „VOID” feliratok feltűnése azt jelzi, hogy a jogvita tárgyát képező zárat feltörték, és a matrica elmozdult. Ezen túlmenően a Törvényszék ellentmond a Bizottság által előadott ismertetésnek, amely szerint a zár áthelyezésének minden esetben a betűk sérülését kell maga után vonnia, így a „VOID” jelölések sértetlensége azt bizonyítja, hogy a zárnak az eltávolítása utáni áthelyezését ki lehet zárni. Továbbá a fellebbező azt állítja, hogy e jelölések a zár eltávolítása nélkül csak „hamis pozitív reakció” következtében jelenhetnek meg az ajtó keretén. Ennélfogva az in dubio pro reo elvének értelmében ugyanez vonatkozhat a zárnak az ajtó lapjához tapadó részére.
77. Végül a fellebbező kifogásolja, hogy a Törvényszék az ajtó keretén található „VOID” feliratok állapotát illetően nem vett fel bizonyítást.
78. A Bizottság vitatja ezen érveket, és többek között úgy véli, hogy az E.ON Energie ismét ténybeli megállapítások vitatására törekszik, ezért az ötödik jogalap elfogadhatatlan.
3. Értékelés
79. A Bizottságéhoz hasonlóan az én álláspontom is az, hogy az ötödik jogalap nem elfogadható.
80. Egyrészt a fellebbező írásbeli beadványaiból – különösen pedig az első fokon általa benyújtott keresetlevélre és a Bizottság ellenkérelmére vonatkozó számos hivatkozásából – teljesen világosan kitűnik, hogy a fellebbező valójában a Törvényszék elé terjesztett érveinek egyszerű felülvizsgálatát és a tények újbóli értékelését kívánja elérni.
81. Márpedig a Bíróság megállapította, hogy elfogadhatatlan az a fellebbezés, amely azoknak a jogalapoknak és érveknek az ismétlésére vagy szó szerinti átvételére szorítkozik, amelyeket már a Törvényszék elé terjesztettek, és amely esetében a fellebbező a Törvényszék ítéletében észlelt téves jogalkalmazást nem fejti ki és nem azonosítja. Ebben az esetben a Bíróság úgy tekinti, hogy a fellebbezés valójában csak arra irányul, hogy lehetővé tegye a fellebbező számára, hogy elérje a Törvényszéknél előterjesztett kereset egyszerű felülvizsgálatát, ami nem tartozik a Bíróság hatáskörébe.(19) Ellenben, amennyiben a fellebbező azt vitatja, hogy a Törvényszék miként értelmezi vagy alkalmazza az uniós jogot, akkor az első fokon vizsgált jogi szempontokat a fellebbezési eljárás során újból meg lehet tárgyalni. A Bíróság szerint ugyanis, ha a fellebbező nem tudná fellebbezését a Törvényszék előtt már felhasznált jogalapokra és érvekre alapítani, akkor a fellebbezési eljárás részben értelmét vesztené.(20)
82. A jelen ügyben, jóllehet a fellebbező az ötödik jogalapjának címében utal az in dubio pro reo elvének megsértésére, úgy látom, nem fejti ki a Törvényszék értékelésében rejlő ezen téves jogalkalmazást, továbbá nem vitatja az uniós jog Törvényszék általi értelmezését, illetve alkalmazását sem.
83. Másrészt azon kiegészítő bizonyításfelvételi intézkedéseket illetően, amelyeket a Törvényszéknek el kellett volna rendelnie, az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy egyedül a Törvényszék dönthet az előtte folyamatban lévő üggyel kapcsolatban a rendelkezésére álló információk kiegészítésének szükségességéről. Azon kérdés mérlegelése, hogy az eljárási iratok bizonyító erejűek‑e, vagy sem, egyedül a Törvényszék hatáskörébe tartozik. A Bíróság álláspontja szerint e mérlegelés fellebbezési eljárás keretében történő felülvizsgálata nem tartozik a Bíróságra, kivéve ha a felek a Törvényszék elé terjesztett bizonyítékok elferdítésére hivatkoznak, vagy a Törvényszék megállapításainak tárgyi pontatlansága az ügy irataiból kitűnik.(21)
84. Márpedig a fellebbezés keretében rendelkezésre bocsátott adatok egyikéből sem lehet arra következtetni, hogy a jelen ügyben ez a helyzet állna fenn, hiszen a Törvényszék által a megtámadott ítélet 146. pontjában levont következtetést a Bizottság által a Törvényszék elé terjesztett és az említett ítélet 136–145. pontjában szereplő különböző bizonyítékok értékelése – hangsúlyoznám – megfelelően alátámasztja. Ilyen körülmények között úgy vélem, hogy ez az érv nem fogadható el, és mindenesetre számomra nem tűnik megalapozottnak.
85. Következésképpen azt javasolom a Bíróságnak, hogy a fellebbezés ötödik jogalapját mint elfogadhatatlant utasítsa el.
F – A hatodik, a jogsértés súlyának és a bírság összegének értékelése során felmerülő téves jogalkalmazás eseteire és különösen az arányosság elvének megsértésére alapított jogalapról
86. Hatodik jogalapjában a fellebbező lényegében azon bírósági felülvizsgálat terjedelmét kérdőjelezi meg, amelyet a Törvényszék a jogsértés súlyának és az 1/2003 rendelet 23. cikke (1) bekezdésének e) pontja alapján kiszabott bírságösszeg meghatározásának értékelése keretében folytatott le.
1. A megtámadott ítélet
87. A megtámadott ítélet 276–283. pontjában a Törvényszék azt vizsgálta meg, hogy a Bizottság megfelelően indokolta‑e a vitatott határozatot azon szempontok tekintetében, amelyeket a fellebbezővel szemben kiszabott bírság összegének meghatározásához alapul vett.
88. A Törvényszék egyrészt megjegyezte, hogy a Bizottság érvelése világosan és egyértelműen megjelenik a vitatott határozatban. A Bizottság jelezte, hogy a bírság összege többek között a jogsértés súlyától és az ügy egyedi körülményeitől függ. Kitért továbbá arra, hogy a zártörés súlyos jogsértésnek minősül, és hogy a bírságnak biztosítania kell az elrettentő hatást. Hozzátette ehhez, hogy a jelen esetben voltak a versenyszabályok megsértésére utaló olyan jelek, amelyek ellenőrzését a vizsgálatnak kellett számára lehetővé tennie, akárcsak annak ellenőrzését, hogy a zár alá helyezett helyiségben fellelhetők voltak‑e leltárba nem vett dokumentumok. A Bizottság jelezte, hogy a bírság összegének kiszámításánál figyelembe vette azt a tényt, hogy az 1/2003 rendelet 23. cikke (1) bekezdése e) pontjának első alkalmazásáról van szó, valamint azt a tényt, hogy a fellebbező – tekintettel piaci jelentőségére és a rendelkezésére álló jogi szakértőkre – tájékozott volt a zártörés esetén alkalmazott súlyos bírságokkal kapcsolatban. Végül, a Bizottság kifejezetten elutasította a fellebbező enyhítő körülmények címén hivatkozott érveit.
89. Másrészt a Törvényszék megjegyezte, hogy az 1/2003 rendelet 23. cikke (1) bekezdésének e) pontja kapcsán a Bizottság nem fogadott el magára kötelező iránymutatást a bírságok összegének megállapítása keretében alkalmazandó számítási módszerek tekintetében.
90. A Törvényszék e körülmények alapján állapította meg, hogy a Bizottság – a fellebbező állításával ellentétben – nem volt köteles abszolút értékben vagy százalékosan számszerűsíteni a bírság alapösszegét, illetve az esetleges súlyosító vagy enyhítő körülményeket, és ez alapján mondta ki a Törvényszék a megtámadott ítélet 284. pontjában, hogy a vitatott határozat indokolása az EUMSZ 296. cikkében foglalt követelményeknek megfelelő volt.
91. Ezt követően a megtámadott ítélet 285–296. pontjában a Törvényszék a fellebbezőnek a bírság arányosságára vonatkozó érveit vizsgálta meg.
92. Az említett ítélet 286. és 287. pontjában a Törvényszék emlékeztetett az arra vonatkozó releváns ítélkezési gyakorlatra, hogy a bírságösszeg meghatározása során az arányosság elve milyen hatókörben érvényesítendő.
93. Először is a Törvényszék elutasította a fellebbező azon érvét, amely a Bizottság által az ő terhére állítólagosan figyelembe vett súlyosító körülményekre vonatkozott. A Törvényszék ugyanis úgy ítélte meg, hogy a Bizottság a fellebbező terhére nem vett figyelembe súlyosító körülményeket, viszont helyesen fejtette ki azon indokokat, amelyek miatt a szóban forgó jogsértés különösen súlyos volt. Az első indok a zárak céljával volt kapcsolatos, míg a második annak szükségességével, hogy a bírságnak kellően elrettentő hatást kell biztosítani.
94. Másodszor a Törvényszék elutasította a fellebbezőnek azon enyhítő körülményekre vonatkozó érvét, amelyeket a Bizottságnak a bírság összegének kiszámítása során kellett volna figyelembe vennie.
95. Különösen a megtámadott ítélet 289. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy a gondatlan zártörés két okból nem minősül enyhítő körülménynek. Egyrészt a Bizottság elfogadta, hogy „minimum” gondatlan zártörésről van szó, másrészt pedig az 1/2003 rendelet 23. cikke (1) bekezdése e) pontjának megfelelően a zártöréssel megvalósított jogsértést el lehet követni szándékosan vagy gondatlanul.
96. Ezután a megtámadott ítélet 291. pontjában a Törvényszék nem tekintette relevánsnak azt a tényt, hogy nem lehetett megállapítani, hogy vittek‑e el dokumentumokat a zár alá helyezett helyiségből, és emlékeztetett arra, hogy a zár felhelyezésének célja éppen a helyiségben lévő dokumentumok bármiféle manipulációjának elkerülése a Bizottság vizsgálócsoportjainak távollétében. E tekintetben a Törvényszék megjegyezte, hogy a helyiségben elhelyezett dokumentumokat nem vették leltárba, többek között nagy számuk miatt, és hogy a vizsgálócsoport számára ezért lehetetlen volt annak ellenőrzése, hogy az elhelyezett dokumentumok közül hiányzik‑e valamelyik.
97. Harmadszor a Törvényszék rámutatott arra, hogy a Bizottság figyelembe vette azt, hogy az 1/2003 rendelet 23. cikke (1) bekezdésének e) pontját első ízben alkalmazó határozatról van szó, jóllehet a fellebbezőnek jogi szakértők álltak rendelkezésére, a fellebbező tájékoztatást kapott arról, melyek egy zártörés következményei, és e rendelet módosítása több mint három évvel korábban történt, valamint azon cégcsoport helyiségeiben, amelyhez a fellebbező tartozik, korábban már helyeztek fel más zárakat.
98. Végül a Törvényszék a megtámadott ítélet 294. pontjában a következőkre mutatott rá:
„Negyedszer, a felperes állításával ellentétben, a 38 millió EUR összegű bírság nem tekinthető aránytalannak a jogsértéshez képest, figyelemmel a zártörés különösen súlyos jellegére, a felperes cég méretére, és annak szükségességére, hogy a bírság kellőképpen elrettentő erejű legyen ahhoz, hogy a vállalkozások számára ne legyen előnyös a Bizottság által a vizsgálatok során felhelyezett zárak feltörése.”
2. A felek érvei
99. Hatodik jogalapjában az E.ON Energie úgy ítéli meg, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, és különösen megsértette az arányosság elvét azáltal, hogy a jogsértés súlyára és a bírság összegére vonatkozó értékelésében nem vette figyelembe azt a tényt, hogy a Bizottság nem terjesztett elő olyan bizonyítékot, amely alkalmas lett volna annak bizonyítására, hogy a helyiség ajtaját ténylegesen kinyitották, illetve hogy iratokat vittek el. Márpedig a fellebbező szerint meghatározó elemekről van szó annyiban, amennyiben a zár felhelyezésének célja – amint a megtámadott ítélet 291. pontja fogalmaz – a zár alá helyezett helyiségben lévő dokumentumok bármiféle manipulációjának megakadályozása. A fellebbező hozzáteszi ehhez, hogy a Törvényszéknek korlátlan felülvizsgálati jogkörét gyakorolva ennek megfelelően csökkentenie kellett volna a bírság összegét.
100. Egyébiránt a Törvényszék nem vette figyelembe enyhítő körülményként azt a tényt, hogy a Bizottság olyan zárat használt, amelynek tárolási ideje lejárt. A Bizottság azáltal, hogy így járt el, társfelelősséget visel azért a viszonylag bizonytalan helyzetért, amelybe a felek kerültek, és félrevezette a fellebbezőt a megteendő biztonsági intézkedések tekintetében. A fellebbező e tekintetben analógia útján a Suiker Unie és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítéletre(22) hivatkozik, amelyben a Bíróság lényegében azt állapította meg, hogy a bírság összegének megállapítása során nem lehet figyelembe venni valamely jogsértést akkor, ha nem lehet kizárni, hogy a Bizottság valamely közleményének szövege alapján abban lehetett bízni, hogy az érintett magatartás az uniós joggal összeegyeztethető magatartásként mégis elfogadható.(23)
101. Végül az E.ON Energie azt állítja, hogy a Törvényszék megsértette a bizonyításfelvétel szabályait azzal, hogy megtagadta a G.505. sz. helyiség ajtajának kinyitására vonatkozó bizonyításfelvétel elrendelését.
102. A Bizottság vitatja ezen érveket, és azt kéri a Bíróságtól, hogy utasítsa el a hatodik jogalapot.
3. Értékelés
103. Az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatával összhangban, az EJEE 6. cikkének tiszteletben tartása nem zárja ki azt, hogy a Bizottság feladata legyen a versenyjogi jogsértések üldözése, kivizsgálása és szankcionálása, feltéve hogy a meghozott határozatot korlátlan felülvizsgálati jogkörrel rendelkező igazságügyi szerv utólag felülvizsgálhatja.(24)
104. Az Emberi Jogok Európai Bírósága szerint e jogkörnek magában kell foglalnia „az alsóbb fokú testület által hozott határozatnak minden elemében – mind ténykérdésben, mind jogkérdésben – való megváltoztatása lehetőségét”(25). Másképpen fogalmazva, a bíróságnak lehetősége kell, hogy legyen arra, hogy az előtte folyamatban lévő jogvitára vonatkozó minden tény‑ és jogkérdést megvizsgáljon, és nem szorítkozhat a nyilvánvaló mérlegelési hiba felülvizsgálatára.
105. Először is, a bíróságnak tehát lehetősége kell, hogy legyen arra, hogy meggyőződjön arról, hogy a közigazgatási szerv az ügy sajátos körülményei fényében megfelelően élt‑e hatásköri jogosítványaival.
106. Másodszor, a bíróságnak lehetősége kell, hogy legyen annak megvizsgálására, hogy az e szerv által választott lépések megalapozottak és arányosak voltak‑e, valamint lehetősége kell, hogy legyen e szerv technikai jellegű értékeléseinek megvizsgálására.
107. Harmadszor, a szankcióra vonatkozó felülvizsgálat az Emberi Jogok Európai Bírósága szerint magában foglalja azt, hogy a bíróság részletesen megvizsgálja és elemzi a szankciónak az elkövetett jogsértéshez képest megfelelő jellegét, figyelembe véve a releváns tényezőket, beleértve magának a szankciónak az arányosságát, és adott esetben e szankciót másikkal helyettesíti.(26)
108. A Törvényszék által végzett bírósági felülvizsgálat szigora tehát alapvető feltétele annak, hogy a tényleges eljárás – amelyet egyrészt az eljárásnak és az 1/2003 rendelet 23. cikkében foglalt bírságoknak a büntetőjogi jellege(27), másrészt pedig a Bizottság hatásköreinek koncentrációja jellemez –, összeegyeztethető legyen az EJEE 6. cikkében és a Charta 47. cikkében foglalt követelményekkel.
109. Az EUMSZ 261. cikk és az 1/2003 rendelet 31. cikke alapján(28) a Törvényszék a Bizottság által megállapított bírságok tekintetében korlátlan felülvizsgálati jogkörrel rendelkezik.
110. Ez a jogkör, amint azt a Bíróság a Group Danone kontra Bizottság ügyben hozott ítéletében(29) meghatározta, lehetővé teszi a Törvényszék számára, hogy a szankció jogszerűségének egyszerű felülvizsgálatán túl a Bizottság értékelését a sajátjával helyettesítse. Következésképpen, a bírságösszeg kérdésének mérlegelése során a Törvényszék az ügy valamennyi körülményét figyelembe véve – megsemmisítés nélkül is – megváltoztathatja a vitatott jogi aktust oly módon, hogy többek között a kiszabott bírság összegét változtatja meg. Ezt a bírságot törölheti, illetve összegét mérsékelheti vagy növelheti(30), miközben tudatában van annak, hogy nem kötik őt sem a Bizottság számításai, sem a soft law – így az iránymutatás – szövegeiben szereplő módszerek.(31) A Törvényszéknek tehát el kell végeznie saját értékelését, és ennélfogva más számítási módszert is alkalmazhat, akár olyat is, amely az érintett vállalkozás számára kevésbé előnyös. Ennek megfelelően az említett ítéletben a Bíróság kimondta, hogy a Törvényszék tökéletesen gyakorolta jogkörét akkor, amikor az iránymutatásban rögzített együttható alkalmazási szabályait módosította olyan kontextusban, amelyben első fokon nem merült fel az érintett együttható alkalmazása jogszerűségének kérdése.
111. Ebben az összefüggésben a Törvényszék tehát köteles tiszteletben tartani az arányosság elvét, amely – emlékeztetnék rá – az uniós jog alapvető jogelve, amelyet jelenleg a Charta 49. cikkének (3) bekezdése tartalmaz.
112. A Törvényszék által a megtámadott ítélet 286. és 287. pontjában felidézettek szerint az arányosság elve megköveteli, hogy a közösségi intézmények aktusai ne lépjék túl azt a mértéket, amely alkalmas és szükséges a szóban forgó szabályozás által elérni kívánt jogszerű célok megvalósításához.
113. A versenyjogi szabályok alkalmazására irányuló eljárások keretében ez azt jelenti, hogy a bírság ne legyen aránytalan a Bizottság által elérni kívánt célokhoz képest, és hogy a bírság összege álljon arányban a jogsértéssel, amely jogsértést „annak egészét tekintve” kell értékelni, különös tekintettel a jogsértés súlyára. Márpedig, amint arra a Bíróság a közelmúltban a fent hivatkozott Tomra Systems és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítéletében emlékeztetett, a jogsértések súlyát számos tényező – mint például az ügy sajátos körülményei, összefüggése és a bírságok elrettentő hatása – függvényében kell értékelni, és e tekintetben a Bíróság megjegyezte, hogy nem létezik olyan kötelező erejű vagy kimerítő lista, amely a kötelezően figyelembe veendő szempontokat tartalmazná.(32)
114. A bírság arányosságára vonatkozó vizsgálatnak tehát az ügy valamennyi elemére ki kell terjednie, így a vállalkozás magatartására, a vállalkozásnak a versenyellenes magatartás bizonyításában játszott szerepére, a vállalkozás méretére, az érintett árucikkek értékére, illetve arra a nyereségre, amely az elkövetett jogsértésből a vállalkozás számára keletkezett, továbbá az elérni kívánt elrettentő hatásra és azon veszélyekre, amelyeket az adott típusú jogsértések az Európai Unió céljai szempontjából jelentenek.
115. Következésképpen e vizsgálat – különösen a korlátlan felülvizsgálati jogkör gyakorlása keretében – magában foglalja azt, hogy a Törvényszék az érintett vállalkozás által vitatott jogkérdéseken és ténykérdéseken túl a bírság összegét is értékeli.
116. Ha ezeket az elveket a Törvényszék által az E.ON Energie‑vel szemben kiszabott bírság összegének aránytalanságával kapcsolatban végzett értékelésre alkalmazom, akkor hajlok arra a véleményre, hogy a Törvényszék nem teljes körűen gyakorolta korlátlan felülvizsgálati jogkörét.
117. Úgy vélem ugyanis, hogy a Törvényszék nem elégedhetett volna meg azzal, hogy a megtámadott ítélet 294. pontjában kijelentette, hogy „a felperes állításával ellentétben, a 38 millió EUR összegű bírság nem tekinthető aránytalannak a jogsértéshez képest, figyelemmel a zártörés különösen súlyos jellegére, a felperes cég méretére, és annak szükségességére, hogy a bírság kellőképpen elrettentő erejű legyen”.
118. Jóllehet e pontot nyilvánvalóan ezen ítélet 288–293. pontjával együtt kell értelmezni, ettől függetlenül a Törvényszék véleményem szerint nem úgy járt el, mint egy, az ügyet ex novo megvizsgáló és ismét feldolgozó fellebbviteli bíróság, amint azt az EJEE 6. cikke megköveteli.
119. Először is úgy vélem, a Törvényszék nem folytatott le a Bizottság értékelésétől kellőképpen független értékelést.
120. A jelen ügyben az a kérdés merült fel, hogy a bírság, amelyet a Bizottság 38 millió euró összegben állapított meg, az E.ON Energie terhére rótt magatartás igazságos szankciójának minősült‑e. Lehetővé tette‑e ez a bírságösszeg a fellebbező jogellenes magatartásának nem elhanyagolható és kellőképpen elrettentő módon való hatékony megtorlását? E ponttal kapcsolatban úgy érzem, a Törvényszék nem alakította ki saját véleményét, hanem csupán a Bizottság által viszonylag absztrakt módon meghatározott összegre hagyatkozott.
121. Egyrészt a megtámadott ítélet 288–294. pontjában szereplő értékelésében a Törvényszék kizárólag a felek által vitatott jogkérdéseket vizsgálta meg, nevezetesen a jogsértés súlyát, valamint azt, hogy bizonyos enyhítő és súlyosító körülmények a bírság kiszámításakor figyelembe veendők‑e.
122. Másrészt az értékelését alkotó hat pontból négyben a Törvényszék kifejezetten azon értékelésre hivatkozott, amely a Bizottság vitatott határozatában szerepel. Jóllehet az igaz, hogy a Bizottság megalapozottan fejtette ki azon indokokat, amelyek miatt a zártörés különösen súlyos jogsértésnek minősül, és az is igaz, hogy a Bizottságnak az állandó ítélkezési gyakorlat szerint joga volt ahhoz, hogy a bírság kellően elrettentő hatását biztosítsa, e célból pedig mérlegelési jogkörrel rendelkezett a bírság összegének meghatározására vonatkozóan, ez mégsem jelenti azt, hogy az uniós bíróságnak a felülvizsgálata keretében arra kellett volna hagyatkoznia, hogy a Bizottság e mérlegelési jogkört milyen módon alkalmazta, illetve hogy arra a módszerre kellett volna hagyatkoznia, amelyet a Bizottság adott esetben követett.
123. Másodszor, számomra nehéznek tűnik a fellebbezővel szemben kiszabott bírság arányosságát értékelni anélkül, hogy megemlítenénk és megvizsgálnánk az E.ON Energie méretét és összesített forrásait.
124. A megtámadott ítélet 294. pontjában ugyanis a Törvényszék megjegyzi, hogy „a 38 millió EUR összegű bírság nem tekinthető aránytalannak a jogsértéshez képest, figyelemmel […] a felperes cég méretére”. Ugyanakkor sem a vitatott határozat, sem a megtámadott ítélet nem tesz említést az E.ON Energie forgalmáról, illetve jegyzett tőkéjéről. Csupán az említett ítélet 3. pontja tér ki arra, hogy e cég az E.ON AG (a továbbiakban: E.ON) 100%‑os tulajdonában lévő leányvállalata, és ugyanezen ítélet 282. pontja tartalmazza azt, hogy a fellebbező az energiaágazat legnagyobb európai vállalkozásainak egyike volt.
125. Kétségtelen, hogy ezen adatok hiányában is kikövetkeztethető a vitatott határozat 113. pontjában szereplő információk alapján az E.ON Energie által 2005‑ben elért forgalom mértéke. A Bizottság ugyanis jelzi, hogy a bírság 38 millió eurós összege a fellebbező által elért forgalom 0,14%‑ának felel meg. Ebből kiindulva e forgalom tehát 27,142 milliárd eurót tesz ki.(33) Viszont ha a fellebbező tevékenységeiről szóló 2005. évi éves beszámolót tekintjük(34), annak alapján a fellebbező 23,246 milliárd eurós – vagyis 4 milliárd euróval kevesebb – forgalmat valósított meg. Ráadásul, a tárgyaláson az E.ON Energie azt erősítette meg, hogy éves forgalma a 2005‑ös év folyamán 25 milliárd euró volt, vagyis a fent említettnél 2 milliárd euróval kevesebb.
126. Véleményem szerint nem merülhetnének fel ilyen kétségek az E.ON Energie által elért forgalmat illetően, különösen nem az eljárás e szakaszában, és olyan esetben, amikor a bírság számítása kifejezetten az E.ON Energie forgalmán alapul. A Törvényszéknek tehát tisztáznia kellett volna ezt a pontot, anélkül hogy csupán a Bizottság által a vitatott határozat 113. pontjában közölt, viszonylag általános százalékarányra hagyatkozott volna. A bírság helyes összegének megállapításához ugyanis elengedhetetlen az E.ON Energie pénzügyi adatainak ismerete és vizsgálata.
127. Egyrészt ezen adatok alapján lehet értékelni azt, hogy a zártörésben megnyilvánuló jogsértés címén az E.ON Energie‑t ténylegesen milyen összegű szankció terhelte, ami a bírság arányosságának vizsgálata körében figyelembe veendő egyik tényező. Ennek megfelelően érdekes kiemelni, hogy az 1/2003 rendelet 23. cikke (1) bekezdésének e) pontja alapján a Bizottság jogosult lett volna a fellebbezőre az előző üzleti év teljes forgalma 1%‑ának megfelelő bírságot kiszabni, ami azon adatok alapján, amelyekre a Bizottság a vitatott határozatban támaszkodott, több mint 253 millió euró összegű bírságot jelenthetett volna.(35) A bírságösszeg arányosságát tehát alátámaszthatta volna az a körülmény, hogy a bírságot az 1/2003 rendeletben rögzített felső határnál jóval alacsonyabban állapították meg.
128. Másrészt az említett adatok alapján értékelhető, hogy milyen összegű bírságra számíthatott volna a fellebbező akkor, ha azon versenyellenes magatartások alapján marasztalta volna el a Bizottság, amely magatartásokra a vizsgálata irányult. Az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdése első albekezdésének a) pontja és második albekezdése értelmében a kiszabott bírság összege elérhette volna az E.ON Energie teljes forgalmának 10%‑át, vagyis – a Bizottság adatait alapul véve – a 2,7 milliárd eurót. Ez a körülmény véleményem szerint illusztrálja azt a jelentős előnyt, amelyet az E.ON Energie számára a Bizottság által felhelyezett zár feltörése és a tárolt iratok megszerzése jelenthetett.
129. Végül, az E.ON Energie méretének és összesített forrásainak vizsgálata révén biztosítható az, hogy az e vállalkozásra kifejteni kívánt hatás által a bírságnak megfelelő elrettentő hatása legyen, továbbá garantálható az, hogy a szankció különösen e vállalkozás pénzügyi kapacitására tekintettel ne legyen elhanyagolható.(36)
130. Harmadszor, a bírság arányosságának értékeléséhez véleményem szerint figyelembe kellett volna venni azt, hogy gondatlanságból elkövetett jogsértésről volt szó. Igaz, a Törvényszék a megtámadott ítélet 289. pontjában elutasította ezt az elemet mint enyhítő körülményt, és ebből következően nem volt köteles azt figyelembe venni az említett ítélet 294. pontjában szereplő értékelésében. Én azonban nem értek egyet a Törvényszék értékelésével, mivel a hivatkozott indokok nem igazolják következtetését. Az a tény, hogy a Bizottság elfogadta, hogy „minimum” gondatlanságból elkövetett zártörésről van szó, továbbá az a tény, hogy az 1/2003 rendelet 23. cikke (1) bekezdésének e) pontja szerint a zártörésben megnyilvánuló jogsértés szándékosan, illetve gondatlanul is elkövethető, a jogsértés megállapításával kapcsolatos olyan érvek, amelyek véleményem szerint a bírság összegének meghatározása során nem jönnek számításba. Mivel az EUMSZ 101. cikk megsértése esetében kiszabott bírságok megállapításáról szóló iránymutatás(37) alapján a gondatlanság enyhítő körülménynek minősül, indokolt lehet feltenni azt a kérdést, hogy vajon valójában nem releváns‑e a gondatlanság a zártörés esetében kiszabott bírság kiszámítása szempontjából.
131. Következésképpen mindezen okokból úgy ítélem meg, hogy a Törvényszék a Bizottság által a fellebbezővel szemben kiszabott bírság arányosságának vizsgálata keretében nem gyakorolta korlátlan felülvizsgálati jogkörét.
132. Ennélfogva tehát azt javasolom a Bíróságnak, hogy nyilvánítsa a hatodik jogalapot megalapozottnak, és helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet.
133. A Bíróság alapokmánya 61. cikkének első bekezdéséből következik, hogy ha a fellebbezés megalapozott, a Bíróság a Törvényszék határozatát hatályon kívül helyezi. Ebben az esetben a Bíróság az ügyet érdemben maga is eldöntheti, amennyiben a per állása megengedi, illetve azt határozathozatalra visszautalhatja a Törvényszékhez.
134. A jelen esetben úgy vélem, hogy a per állása nem engedi meg, hogy a Bíróság az ügyet érdemben eldöntse, hiszen az E.ON Energie‑vel szemben kiszabott bírság összege arányosságának értékelése bizonyos ténybeli vizsgálatokat tesz majd szükségessé, különösen e cég forgalmával kapcsolatosan, és szükségessé teszi majd számos olyan, az ügy sajátos körülményeivel összefüggő ténybeli elem figyelembevételét, amelyek nem állnak a Bíróság rendelkezésére.
135. E megfontolások alapján azt javasolom, hogy a Bíróság utalja vissza a jelen ügyet a Törvényszék elé, hogy az bírálja el a fellebbezővel szemben kiszabott bírság arányosságát, és a költségekről jelenleg ne határozzon.
IV – Végkövetkeztetések
136. A fenti megállapításokra tekintettel azt javasolom, hogy a Bíróság a következőképpen határozzon:
1) Az Európai Unió Törvényszékének T‑141/08. sz., E.ON Energie kontra Bizottság ügyben 2010. december 15‑én hozott ítéletét helyezze hatályon kívül annyiban, amennyiben az Európai Unió Törvényszéke az Európai Bizottság által az E.ON Energie AG‑vel szemben kiszabott bírság arányosságának vizsgálata keretében nem gyakorolta korlátlan felülvizsgálati jogkörét.
2) Az ügyet utalja vissza az Európai Unió Törvényszéke elé, hogy az bírálja el az említett bírság arányosságát.
3) A költségekről jelenleg ne határozzon.