A Giudice di Pace di Roma (Olaszország) által 2017. október 16-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Pina Cipollone kontra Ministero della Giustizia

(C-600/17. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: olasz

A kérdést előterjesztő bíróság

Giudice di Pace di Roma

Az alapeljárás felei

Felperes: Pina Cipollone

Alperes: Ministero della Giustizia

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

A felperes az általa végzett békebíró szolgálati tevékenység alapján a 2003/88 irányelv¹ 1. cikke (3) bekezdésének és 7. cikkének, az 1999/70 irányelvvel² végrehajtott, a határozott ideig tartó munkaviszonyról szóló keretmegállapodás 2. szakaszának és az Európai Unió Alapjogi Chartája 31. cikke (2) bekezdésének egymással összefüggő rendelkezései értelmében vett „határozott időre alkalmazott munkavállaló” fogalma alá tartozik-e?

Az 1) kérdésre adott igenlő válasz esetén, a rendes bíró vagy „togato” tekinthető-e a határozott időre alkalmazott munkavállaló békebíróval összehasonlítható határozatlan időre alkalmazott munkavállalónak az 1999/70 irányelvvel végrehajtott, a határozott ideig tartó munkaviszonyról szóló keretmegállapodás 4. szakaszának alkalmazásában?

A 2) kérdésre adott igenlő válasz esetén, a határozatlan időre alkalmazott rendes bírák felvételi eljárása és a határozott időre alkalmazott békebírók törvény által előírt kiválasztási eljárása közötti különbség az 1999/70 irányelvvel végrehajtott, a határozott ideig tartó munkaviszonyról szóló keretmegállapodás 4. szakaszának 1. és/vagy 4. pontja értelmében tekinthető-e objektív oknak annak igazolásához, hogy a [Corte di] Cassazione [semmítőszék] egyesített tanácsának 13721/2017. sz. ítéletében és a Consiglio di Stato [államtanács] 2007. április 8-án kihirdetett 464/2017. sz. véleményében foglalt „élő jog” a békebírók esetében, mint amilyen a határozott időre alkalmazott munkavállalóként dolgozó felperes, nem alkalmazza ugyanazokat a munkafeltételeket, mint amelyeket az összehasonlítható, határozatlan időre alkalmazott rendes bírák tekintetében alkalmaz, valamint annak igazolásához, hogy nem alkalmaznak megelőző és szankcionáló intézkedéseket a határozott időre szóló szerződéseknek az 1999/70 irányelvvel végrehajtott, a határozott ideig tartó munkaviszonyról szóló keretmegállapodás 5. szakasza és a végrehajtó belső jogi szabályok értelmében vett visszaélésszerű alkalmazásával szemben, tekintettel arra, hogy az olasz jogrend nem tartalmaz olyan, akár alkotmányi szintű szabályokat, amelyek igazolhatnák a munkafeltételekre vonatkozó hátrányos megkülönböztetést, vagy a békebírók szolgálati viszonyának határozatlan ideig tartó munkaviszonnyá alakítására vonatkozó abszolút tilalmat, a korábbi belső szabályozás (217/1974. sz. törvény) fényében sem, amely már előírta a magistrati onorari [tiszteletbeli bírák] (pontosabban a vice pretori onorari) munkafeltételeinek [a rendes bírákéval] azonossá igazítását és munkaviszonyuk határozatlan idejűvé alakítását?

Mindenesetre, az ügyben szereplőhöz hasonló helyzetben, ellentétes-e az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkének (2) bekezdésével és a független és pártatlan bíró uniós jogi fogalmával, hogy egy békebíró, aki elméletileg érdekelt a jogvita felperes számára kedvező megoldásában, aki maga is kizárólagos munkatevékenységként ugyanolyan bírói feladatokat lát el, az Olaszországban általában munkaügyi jogvitákban vagy a rendes bírákkal kapcsolatos jogvitákban eljárni illetékes bíróság helyébe lép, mert a végső fokon eljáró bíróság - a [Corte di] Cassazione egyesített tanácsa – megtagadja a hivatkozott és a közösségi jog által védett jogok védelmét, az egyébként illetékes bíróságot (munkaügyi bíróság) arra kötelezve, hogy - amennyiben kérelmet nyújtanak be hozzá – állapítsa meg saját illetékességének vagy hatáskörének hiányát, jóllehet ugyanezen jognak – a szabadság idejére járó díjazásnak, amely a kérelem tárgyát képezi – a jogalapja az Európai Unió kötelező és az olasz jogrend felett álló jogában keresendő? Amennyiben a Bíróság megállapítja a Charta 47. cikkének megsértését, mutasson rá, hogy milyen belső eszközökkel előzhető meg, hogy az Unió valamely elsődleges jogi normájának megsértése a jelen ügyben az uniós jog által biztosított alapvető jogok védelmének abszolút elutasítását is magával vonja.

____________

¹     A munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló, 2003. november 4-i 2003/88/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2003. L 299., 9. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 4. kötet, 381. o.)

²     Az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló, 1999. június 28-i 1999/70/EK tanácsi irányelv (HL L 175., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 368. o.).