JULIANE KOKOTT
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2016. december 1‑je(1)
C‑598/14. P. sz. ügy
Az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO)
kontra
Gilbert Szajner
„Fellebbezés – Európai uniós védjegy – »LAGUIOLE« szóvédjegy – A korábbi »Forge de Laguiole« cégnévhez fűződő jogokra alapított törlési kérelem – Az EUIPO fellebbezési tanácsa általi részleges törlés – A fellebbezési tanács határozatának a Törvényszék által történő részleges hatályon kívül helyezése – A 207/2009 rendelet 8. cikkének (4) bekezdése, 53. cikke (1) bekezdésének c) pontja és 65. cikkének (1) és (2) bekezdése – Az irányadó nemzeti jogszabályok által a megjelölés számára biztosított védelem terjedelmének meghatározása – Az EUIPO fellebbezési tanácsa határozatának elfogadását követően született nemzeti ítélet – A fellebbezési tanács határozatának a Törvényszék általi felülvizsgálata – A Bíróság alapokmánya 58. cikkének első bekezdése – A Törvényszék határozatának a Bíróság által fellebbezési eljárás keretében történő felülvizsgálata”
I – Bevezetés
1. A jelen fellebbezési eljárás tárgyát lényegében annak kérdése képezi, hogy az uniós bíróságok mennyiben vizsgálhatják felül az európai uniós védjegyoltalmi rendszer keretén belül a nemzeti jogot.
2. E kérdés azon jogvita kapcsán merül fel, amelyben az a „Laguiole” kifejezés bukkan fel, amely Franciaországban nemcsak késekhez, hanem több jogvitához is köthető. Ez utóbbiak különösen Laguiole falu nevének használatára vonatkoznak, amelyet manapság gyakran a hagyományosan ott gyártott híres bicska szinonimájaként használnak. A nemzeti jog még nem tisztázta véglegesen annak kérdését, hogy e név mennyiben használható a Laguiole helységhez nem kötődő termékek forgalmazásához.(2)
3. A jelen ügy tárgyát mindazonáltal csak a „Forge de Laguiole” cégnevet a 207/2009 rendeletnek a szellemi tulajdonról szóló francia törvény L. 711‑4. cikkének b) pontjával összefüggésben értelmezett 8. cikke (4) bekezdésének b) pontja keretében megillető védelem terjedelmének ettől egyelőre független kérdése képezi.
4. Az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalának (a továbbiakban: EUIPO) fellebbezési tanácsa ezzel kapcsolatban azt az álláspontot képviselte, hogy a cégnév a francia ítélkezési gyakorlat alapján főszabály szerint a társaság létesítő okirat szerinti tevékenységi körében felsorolt összes tevékenység tekintetében védelmet élvez. A Törvényszék szerint ellenben a cégnév csak a társaság által ténylegesen is gyakorolt tevékenységek tekintetében élvez védelmet. A Törvényszék a francia Cour de cassation Cœur de Princesse ügyben 2012. július 10‑én hozott ítéletére (a továbbiakban: Cœur de princesse ítélet)(3) alapította ezen álláspontját, amely a fellebbezési tanács határozatának elfogadását követően született meg.
5. Az EUIPO véleménye szerint a Törvényszék ezért tévesen alkalmazta a jogot. A Törvényszék ugyanis csak akkor helyezheti hatályon kívül a fellebbezési tanács határozatát, ha az elfogadásakor téves jogalkalmazáson alapult. A Cœur de princesse ítélet figyelembevételével ezért szerinte a Törvényszék nem a fellebbezési tanács tévedését állapította meg, hanem a fellebbezési tanács értékelését a saját értékelésével váltotta fel. A Törvényszék szerint ezzel szemben a szóban forgó ítélet csupán a francia jog ismertetésére vonatkozik, ahogyan azt a fellebbezési tanácsnak alkalmaznia kellett volna.(4)
6. E jogvita azt juttatja kifejezésre, hogy bizonyos fokú feszültség áll fenn az európai uniós védjegyrendszerben a nemzeti jogra való hivatkozás és azon alapelvek között, amelyeket rendszerint az EUIPO fellebbezési tanácsai határozatainak Törvényszék általi felülvizsgálata szabályoz. Ez utóbbiak alapján ugyanis a Törvényszéknek főszabály szerint arra kell szorítkoznia, hogy a fellebbezési tanács határozatának alapjául szolgáló bizonyítékok alapján megállapítsa, hogy a fellebbezési tanácsnak milyen határozatot kellett volna hoznia. A Bíróság eddigi ítélkezési gyakorlatából kiderül, hogy ezen elvek nem alkalmazandók mereven valamely nemzeti jogszabály Törvényszék általi értelmezése esetén. A jelen fellebbezés lehetőséget ad a Bíróság számára ezen ítélkezési gyakorlat(5) pontosítására és továbbfejlesztésére.
II – Jogi háttér
A – Az uniós jog
1. A Bíróság alapokmánya
7. A Bíróság alapokmánya 58. cikkének első bekezdése értelmében:
„A Bírósághoz benyújtott fellebbezés kizárólag jogkérdésre vonatkozhat. A fellebbezésben csak a Törvényszék hatáskörének hiányára, a fellebbező érdekeit hátrányosan befolyásoló eljárási szabálytalanságra, valamint az uniós jognak a Törvényszék általi megsértésére lehet hivatkozni.”
2. A 207/2009 rendelet
8. A közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94/EK tanácsi rendeletet(6) az európai uniós védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet(7) váltotta fel. Ezáltal a 40/94 rendelet 8., 52. és 63. cikke helyébe, lényeges módosítás nélkül, a 207/2009 rendelet 8., 53., illetőleg 65. cikke lépett.
9. A 207/2009 rendelet 8. cikkének (4) bekezdése értelmében:
„(4) A nem lajstromozott védjegy, illetve a helyi jelentőségűt meghaladó mértékű kereskedelmi forgalomban használt bármely más megjelölés jogosultjának felszólalása alapján nem részesülhet védjegyoltalomban a megjelölés, ha az irányadó uniós vagy tagállami jogszabályok szerint
a) a megjelöléshez fűződő jogokat az európai uniós védjegybejelentés bejelentési napjánál, illetve – elsőbbség igénylése esetén – az elsőbbség napjánál korábban szerezték meg;
b) a megjelöléshez fűződő jogok alapján a jogosult megtilthatja a későbbi védjegy használatát.”
10. A 207/2009 rendelet 53. cikke (1) bekezdésének c) pontja a következőképpen rendelkezik:
„(1) Az európai uniós védjegyet a hivatalhoz benyújtott kérelem vagy a védjegybitorlási perben előterjesztett viszontkereset alapján törölni kell
[…]
c) a 8. cikk (4) bekezdésében említett korábbi jog alapján, ha arra nézve teljesülnek az említett bekezdésben megállapított feltételek;”
11. A 207/2009 rendelet 65. cikke (1) és (2) bekezdésének szövege a következő:
„(1) A fellebbezési tanácsok fellebbezés tárgyában hozott határozatai a Törvényszék előtt keresettel támadhatók meg.
(2) A kereset hatáskör hiányára, lényeges eljárási szabálysértésre, a Szerződés vagy e rendelet, illetve az ezek alkalmazásával kapcsolatos bármely jogszabály megsértésére vagy hatáskörrel való visszaélésre alapítva indítható.”
B – A francia jog
12. A szellemi tulajdonról szóló francia törvény (Code de la propriété intellectuelle, a továbbiakban: CPI) L. 711‑4. cikkének b) pontja és L. 714‑3. cikke a következőképpen rendelkezik:
L. 711‑4. cikk
„Nem lajstromozható védjegyként az olyan megjelölés, amely korábbi jogokat, és különösen az alábbiakat sérti:
[…]
b) cégnév vagy vállalkozás megnevezése, ha a vásárlóközönség számára fennáll az összetévesztés veszélye;
[…]”
L. 714‑3. cikk
„Bírósági határozattal semmisnek kell nyilvánítani az olyan védjegyek lajstromozását, amelyek nem egyeztethetőek össze az L. 711‑1–L. 711‑4. cikkben foglalt rendelkezésekkel.”
III – A jogvita háttere és az EUIPO, valamint a Törvényszék előtti eljárás menete
13. G. Szajner a LAGUIOLE európai uniós szóvédjegy jogosultja, amelyet 2001. november 20‑án jelentettek be, és amelyet az EUIPO a 40/94 rendelet (helyébe lépett a 207/2009 rendelet) alapján 2005. január 17‑én lajstromozott.
14. A LAGUIOLE védjegy bejelentési kérelme a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 8., 14., 16., 18., 20., 21., 28., 34. és 38. osztályba tartozó különböző árukra és szolgáltatásokra vonatkozott. Ezek esetében különféle – a kéziszerszámoktól és kézzel működtetett eszközöktől az ékszereken, órákon, edényeken, írószereken, bőrdíszműves termékeken, műtárgyakon, valamint sportszereken és dohányzási cikkeken keresztül a távközlési szolgáltatásokig terjedő – áruk és szolgáltatások széles palettájáról volt szó,(8) amely az EUIPO előtti eljárás során tett árujegyzék‑korlátozást követően már nem foglalta magában a késeket, villákat és ollókat.(9)
A – Az EUIPO előtti eljárás és a fellebbezési tanács határozata
15. 2005. július 22‑én a Forge de Laguiole a LAGUIOLE védjegy részleges törlése iránti kérelmet nyújtott be a 40/94 rendelet 8. cikkének (4) bekezdésével összefüggésben értelmezett 52. cikke (1) bekezdésének c) pontja (jelenleg a 207/2009 rendelet 8. cikkének (4) bekezdése és 52. cikke (1) bekezdésének c) pontja) alapján.
16. A törlési kérelmet a Forge de Laguiole a Forge de Laguiole cégnévre alapította, amelyet „mindenfajta kés, olló, ajándék‑ és emléktárgy – asztali dekorációhoz kapcsolódó mindenfajta árucikk gyártása és értékesítése” körébe tartozó tevékenységekre használ. A Forge de Laguiole szerint ez a cégnév a CPI L. 714‑3. cikkével összefüggésben értelmezett L. 711‑4. cikkének b) pontja alapján felhatalmazza őt arra, hogy megtiltsa a LAGUIOLE védjegy használatát.
17. 2006. november 27‑i határozatával a törlési osztály a törlési kérelmet elutasította.
18. 2007. január 25‑én a Forge de Laguiole fellebbezést nyújtott be az EUIPO‑hoz a törlési osztály határozatával szemben.
19. 2011. június 1‑jei határozatával az EUIPO első fellebbezési tanácsa részben helyt adott a fellebbezésnek, és a 8., 14., 16., 18., 20., 21., 28. és 34. osztályba tartozó áruk vonatkozásában törölte a LAGUIOLE védjegyet. A 38. osztályba tartozó szolgáltatások (távközlési szolgáltatások) vonatkozásában elutasította a fellebbezést.(10)
20. A fellebbezési tanács két pillérre alapította határozatát, amelyek mindegyikét önmagában is elegendőnek véli azon megállapítás alátámasztásához, hogy a Forge de Laguiole cégneve a létesítő okirat szerinti tevékenységi körében felsorolt összes tevékenység tekintetében védelmet élvez.(11) A fellebbezési tanács egyrészt abból indult ki, hogy a CPI L. 711‑4. cikkének b) pontja alapján a francia jog szerinti cégnév főszabály szerint a létesítő okirat szerinti tevékenységi körbe tartozó valamennyi tevékenység tekintetében védelmet élvez, ha e tevékenységi kör – mint a jelen esetben – kellően pontosan meg van határozva.(12) A fellebbezési tanács másrészt úgy vélte, hogy még ha el is ismerik, hogy a „mindenfajta […] ajándék‑ és emléktárgy – asztali dekorációhoz kapcsolódó mindenfajta árucikk gyártása és értékesítése” tevékenységi kör megfogalmazása nem volt kellően pontos, a Forge de Laguiole bizonyította, hogy tevékenységét a vitatott európai uniós védjegy bejelentése előtt kiterjesztette e tevékenységi körre.(13)
B – A Törvényszék ítélete
21. 2011. augusztus 8‑án G. Szajner keresetet indított a Törvényszék előtt a megtámadott határozat hatályon kívül helyezése iránt. Keresetét a 207/2009 rendelet 8. cikkének (4) bekezdésével összefüggésben értelmezett 53. cikke (1) bekezdése c) pontjának megsértésére alapította, és különösen arra hivatkozott, hogy a CPI L. 711‑4. cikke szerint a cégnév védelme a fellebbezési tanács álláspontjával ellentétben csak a valamely társaság által ténylegesen gyakorolt tevékenységekre terjed ki.(14)
22. 2014. október 21‑i ítéletében a Törvényszék először azt állapította meg, hogy a fellebbezési tanács a francia jog értelmezését a megtámadott határozat 2011. június 1‑jei elfogadásának időpontjában fennálló ítélkezési gyakorlatra alapította. Ez az ítélkezési gyakorlat mindazonáltal nem volt egységes, és a szakirodalomban is vita tárgya volt.(15)
23. A Törvényszék véleménye szerint e vitát a francia Cour de cassation úgy döntötte el a Cœur de princesse ítéletben, hogy „a cégnév csak azon tevékenységek tekintetében élvez védelmet, amelyeket a társaság ténylegesen gyakorol, és nem azok tekintetében, amelyek a létesítő okiratában szerepelnek”(16). Jóllehet az említett ítélet a megtámadott határozat elfogadását követően született, a Törvényszék véleménye szerint figyelembe vehette azt az említett határozat jogszerűségének vizsgálata során.(17)
24. A Törvényszék ez alapján arra a következtetésre jutott, hogy a fellebbezési tanács érvelésének első pillére, amely a Forge de Laguiole létesítő okirat szerinti tevékenységi körében felsorolt tevékenységekre támaszkodik, nem alkalmas arra, hogy a megtámadott határozatot megalapozza.(18) Az e határozat második pillérében alkalmazott érvelés vizsgálata keretében a Törvényszék megállapította továbbá, hogy a Forge de Laguiole a fellebbezési tanács álláspontjával ellentétben csak azt bizonyította, hogy a késáruk vagy evőeszközök területéhez tartozó áruk, valamint az e területekhez kapcsolódó ajándék‑ és emléktárgyak gyártására és értékesítésére irányuló tevékenységeket gyakorolt. A Törvényszék ezért hatályon kívül helyezte a megtámadott határozatot abban a részében, amelyben az megállapította a CPI L. 711‑4. cikke értelmében vett összetéveszthetőség fennállását más áruk vonatkozásában, és az említett rendelkezés értelmében vett összetéveszthetőséggel kapcsolatos vizsgálatát azokra a tevékenységekre korlátozta, amelyeket a Forge de Laguiole a véleménye szerint ténylegesen gyakorolt a kérdéses időszakban.(19)
25. E vizsgálatot követően(20) a Törvényszék csak azon áruk vonatkozásában hagyta helyben a megtámadott határozatot, amelyek a Forge de Laguiole által ténylegesen gyakorolt tevékenységek körébe tartoznak, és amelyek tekintetében a Törvényszék a Forge de Laguiole cégnév és a LAGUIOLE védjegy közötti összetéveszthetőség fennállását állapította meg. A többi részében a Törvényszék helyt adott a keresetnek, és a megtámadott határozatot hatályon kívül helyezte abban a részében, amelyben a fellebbezési tanács más áruk tekintetében is törölte a LAGUIOLE védjegyet.(21)
IV – A fellebbezési eljárás és a felek kérelmei
26. 2014. december 22‑i beadványával az EUIPO benyújtotta a jelen fellebbezést a Törvényszék ítéletével szemben. 2015. március 23‑án a Forge de Laguiole válaszbeadványt nyújtott be. Az EUIPO és a Forge de Laguiole azt kérik, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, és G. Szajnert kötelezze a költségek viselésére.
27. Kezdeti kézbesítési gondok miatt G. Szajner csak 2015 decemberében tudta benyújtani válaszbeadványát. Azt kéri, hogy a Bíróság nyilvánítsa elfogadhatatlannak az EUIPO és a Forge de Laguiole valamennyi kérelmét és jogalapját, másodlagosan pedig nyilvánítsa megalapozatlannak az említett kérelmeket és jogalapokat, utasítsa el a fellebbezést, nyilvánítsa szükségtelennek a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezését, és az EUIPO‑t kötelezze a költségek viselésére.
28. A Bíróság a fellebbezést írásbeli eljárásban vizsgálta meg.
V – Értékelés
A – Az elfogadhatóságról
29. G. Szajner mind az EUIPO fellebbezésének elfogadhatóságát (lásd erre vonatkozóan rögtön az alábbi 1. pontot), mind a Forge de Laguiole kérelmeinek elfogadhatóságát (lásd erre vonatkozóan majd az alábbi 2. pontot) vitatja.
1. Az EUIPO fellebbezésének elfogadhatóságáról
30. G. Szajner arra hivatkozik, hogy az EUIPO nem nyújthat be fellebbezést a Törvényszék olyan ítélete ellen, amelynek tárgyát a fellebbezési tanács határozata képezte, mivel sem kereshetőségi joggal, sem az eljáráshoz fűződő érdekkel nem rendelkezik. Az EUIPO jogalapjai ezen túlmenően azért elfogadhatatlanok, mivel módosították a felek EUIPO előtti jogvitájának tárgyát.
31. E kifogások megalapozatlanok.
32. Először is, a Törvényszék 2015. március 4‑i eljárási szabályzatának 172. cikke(22) értelmében az EUIPO fellebbezési tanácsának határozatával szemben a keresetet a Törvényszék előtt az EUIPO mint alperes ellen kell megindítani. A Bíróság alapokmánya 56. cikkének második bekezdése értelmében továbbá az a fél, akinek indítványait egészben vagy részben elutasították, fellebbezést nyújthat be a Bírósághoz a Törvényszék határozata ellen. Mivel tehát az EUIPO a jelen ügyben első fokon részben pervesztes lett, mind kereshetőségi joga, mind az eljáráshoz fűződő érdeke vitathatatlanul fennáll a fellebbezési eljárásban, amit egyébként a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata is megerősít.(23)
33. A bírói függetlenség, pártatlanság és semlegesség, valamint a bizalomvédelem és a tisztességes eljárás elvét sem sérti, hogy az EUIPO alperesként, illetve fellebbezőként jár el azokban az uniós bíróságok előtti eljárásokban, amelyek tárgyát saját fellebbezési tanácsának határozatai képezik. Jóllehet az EUIPO határozatai ellen a Törvényszék előtt történő keresetindítást megelőzi az EUIPO fellebbezési tanácsai előtti fellebbezési eljárás. Ezen eljárás bírósági eljáráshoz hasonló vonásai vitathatatlanok. Ezen túlmenően az EUIPO fellebbezési tanácsainak határozatai bizonyos módon az EUIPO‑nak tulajdoníthatók. Az EUIPO ugyanis nem támadhatja meg azokat a Törvényszék előtt, és jogai korlátozottak más alperesek, illetve a beavatkozók jogaihoz képest.(24) Az EUIPO mindazonáltal – G. Szajner véleményével ellentétben – nem tekinthető „bírónak és félnek is egyúttal” az uniós bíróságok előtti eljárásban, mivel ezen eljárásban nem az EUIPO, hanem a Bíróság dönt a fellebbezési tanács határozatainak jogszerűségéről. Nem szükséges tehát megvizsgálni a fellebbezési tanácsoknak az EJEE 6. cikkének (1) bekezdése, illetve az Alapjogi Charta 47. cikke értelmében vett bírósági jellegének G. Szajner által felvetett kérdését.
34. Megalapozatlan továbbá az a feltevés is, hogy az EUIPO voltaképpen nem alperes volt az elsőfokú eljárásban, hanem beavatkozó, és a fellebbezési eljárásban ezért bizonyítania kell az eljáráshoz fűződő érdekét. Jóllehet a Törvényszék előtti eljárás tárgyát az EUIPO fellebbezési tanácsának egy későbbi védjegy jogosultja és egy korábbi megjelölés jogosultja közötti jogvitában hozott határozata képezte. A Törvényszék fent(25) hivatkozott eljárási szabályzatából mindazonáltal egyértelműen az derül ki, hogy az EUIPO egy ilyen eljárásban ennek ellenére alperesként jár el.(26)
35. G. Szajner végül arra hivatkozik, hogy az EUIPO jogalapjai elfogadhatatlanok a Cœur de princesse ítélettel összefüggésben. Az EUIPO e tekintetben módosította a Törvényszék előtt a jogvitának az EUIPO előtti eljárás feleinek kérelmeiből következő tárgyát.
36. Azonban e kifogás is megalapozatlan. Mint azt ugyanis az EUIPO helyesen megállapítja, a francia jog értelmezése már a fellebbezési tanács előtti eljárásban is vita tárgyát képezte a felek között. E tekintetben különösen a cégnév védelmének terjedelme volt vitatott; ezzel kapcsolatban történt hivatkozás – egyébként éppen G. Szajner részéről(27) – a Cœur de princesse ítéletre a Törvényszék előtt. Az EUIPO‑nak az említett ítélet figyelembevételével kapcsolatban első fokon előadott érvei tehát semmiképpen sem jelentették az EUIPO előtti eljárás felei közötti vita tárgyának kiterjesztését.
2. A Forge de Laguiole kérelmeinek elfogadhatóságáról
37. G. Szajner a Forge de Laguiole kérelmeinek elfogadhatóságát is vitatja. Ugyanis jóllehet nem ez utóbbi a fellebbező, mégis a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezését kéri. A Bíróság eljárási szabályzatának 174. cikke alapján azonban kérelmeinek az EUIPO fellebbezésének egészben vagy részben történő helyt adására vagy a fellebbezés egészben vagy részben történő elutasítására kellene irányulniuk. Beadványa ezért valójában csatlakozó fellebbezés, amelyet az eljárási szabályzat 176. cikke értelmében külön iratban kellett volna előterjeszteni.
38. E tisztán formalista érvet el kell utasítani. Igaz ugyan, hogy a Forge de Laguiole a kérelmeiben fejtegetései végén valóban nem az EUIPO fellebbezésének történő helyt adást, hanem a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezését kéri. Válaszbeadványának egészéből azonban egyértelműen kiderül, hogy a Forge de Laguiole teljes mértékben támogatja az EUIPO érveit és jogalapjait. Egyértelmű tehát, hogy a fellebbezésnek történő helyt adást kéri. Nem hoz fel továbbá önálló jogalapokat és jogi érveket, mint az az eljárási szabályzat 178. cikkének (3) bekezdése alapján a csatlakozó fellebbezés tekintetében szükséges lenne.
3. Közbenső következtetés
39. Következésképpen mind az EUIPO fellebbezése, mind a Forge de Laguiole kérelmei elfogadhatók.
B – Az ügy érdeméről
40. Mint már említést nyert, a fellebbezési tanács a Forge de Laguiole létesítő okirat szerinti tevékenységi körébe tartozó és az általa ténylegesen gyakorolt tevékenységekre alapította a Forge de Laguiole cégnév védelmének terjedelmével kapcsolatos érvelését.(28) A Törvényszék a megtámadott ítéletben teljes mértékben tévesnek ítélte az első érvelési irányvonalat, mivel a cégnevet csak a ténylegesen gyakorolt tevékenységek tekintetében részesíti védelemben a francia jog. A második érvelési irányvonalat részben ítélte tévesnek a Törvényszék, mivel a Forge de Laguiole létesítő okirat szerinti tevékenységi körébe tartozó tevékenységeknek csak egy része tekintetében nyert bizonyítást a tényleges gyakorlás.(29)
41. Fellebbezése keretében az EUIPO mind a Forge de Laguiole létesítő okirat szerinti tevékenységi körében felsorolt tevékenységek védelme vonatkozásában (lásd erre vonatkozóan rögtön az alábbi 1. pontot), mind az általa ténylegesen gyakorolt tevékenységek vonatkozásában (lásd erre vonatkozóan majd az alábbi 2. pontot) vitatja a Törvényszék következtetéseit.
1. A Forge de Laguiole létesítő okirat szerinti tevékenységi köreinek védelméről (első jogalap és a második jogalap első része)
42. AZ EUIPO arra hivatkozik, hogy a Törvényszék nem vehette volna figyelembe a fellebbezési tanács határozatának elfogadását követően született Cœur de princesse ítéletet (első jogalap, lásd erre vonatkozóan rögtön az alábbi a) pontot). A Törvényszék ezenfelül szerinte elferdítette az említett ítélet értelmét (a második jogalap első része, lásd erre vonatkozóan majd az alábbi b) pontot).
a) A Cœur de princesse ítélet Törvényszék általi figyelembevételéről
43. Az EUIPO szerint időbeli szempontból korlátozott a Törvényszék által a nemzeti jog fellebbezési tanács általi alkalmazása tekintetében végzendő vizsgálat. Így a Törvényszék az OHIM kontra National Lottery Commission ítélettel(30) összhangban figyelembe vehet a fellebbezési tanács határozatának elfogadásakor már megszületett, de a fellebbezési tanács által figyelembe nem vett nemzeti ítéleteket. E lehetőségnek a fellebbezési tanács határozatának elfogadását követően született nemzeti ítéletekre való kiterjesztése azonban túllépi a Törvényszék vizsgálati jogkörét.
44. A 207/2009 rendelet több helyen hivatkozik a nemzeti jogra. Ez különösen olyan helyzeteket érint, amelyekben – mint a jelen ügyben – összeütközés áll fenn korábbi jogok és valamely európai uniós védjegy között. Az európai uniós védjegyet megillető védelem ezekben az esetekben valamely tagállam jogától függ. Az érintett nemzeti jog ezáltal a 207/2009 rendelet alkalmazásával kapcsolatos jogszabállyá válik.
45. Úgy kell tehát értelmezni a 207/2009 rendelet 65. cikkének (2) bekezdését, amelynek értelmében az EUIPO fellebbezési tanácsainak határozatai ellen különösen az említett rendelet „alkalmazásával kapcsolatos bármely jogszabály megsértésére”(31) alapítva indítható kereset a Törvényszék előtt, hogy a 207/2009 rendeletben szereplő hivatkozás révén alkalmazandóvá vált nemzeti jogi rendelkezés megsértése kifogásolható a Törvényszék előtt.(32)
46. A Törvényszék ezzel kapcsolatos vizsgálata esetében, mint azt a Bíróság már megállapította, jogszerűségi szempontból történő, teljes körű felülvizsgálatról van szó. A Törvényszéknek ennélfogva nem kell a felek által előterjesztett vagy a fellebbezési tanács által figyelembe vett elemekre szorítkoznia. Ellenkezőleg, hivatalból tájékozódhat a hivatkozott nemzeti jogszabályok tartalmának, alkalmazási feltételeinek és hatályának megvizsgálása érdekében.(33)
47. Az EUIPO állításával ellentétben ezért a Törvényszék vizsgálati jogköre nem csupán annak felülvizsgálatára korlátozódik, hogy a fellebbezési tanács helyesen alkalmazta‑e a nemzeti jogot. Sokkal inkább annak vizsgálatára kötelezi a Törvényszéket, hogy a hivatkozott nemzeti jogszabály szerint a korábbi megjelöléshez fűződő jogok alapján a jogosult megtilthatja‑e az európai uniós védjegy használatát, és ha igen, mennyiben.
48. Ebből következik, hogy a nemzeti jog által biztosított védelem értékelésekor a Törvényszéknek úgy kell alkalmaznia a vonatkozó nemzeti rendelkezéseket, ahogyan azokat a nemzeti bíróságok az ő határozathozatalának időpontjában értelmezik. A Törvényszék tehát a fellebbezési tanács határozatának meghozatalát követően született nemzeti ítéletet is figyelembe veheti, amennyiben a felek – akárcsak a jelen ügyben(34) – lehetőséget kaptak az említett ítéletre vonatkozó észrevételeik előterjesztésére.(35)
49. A Törvényszék felülvizsgálati jogkörének ilyen értelmezését az támasztja alá, hogy nem garantálná a 207/2009 rendelet hatékony érvényesülését, ha a Törvényszéknek arra kellene szorítkoznia, hogy úgy alkalmazza a nemzeti jogot, ahogyan azt a nemzeti bíróságok a fellebbezési tanács határozatának meghozatalakor értelmezték.(36) Ez ugyanis az európai uniós védjegy lajstromozásának megtagadásához, illetve törléséhez vezethetne, annak ellenére, hogy a vonatkozó nemzeti jogszabály alapján erre (már) nincs lehetőség. Egy ilyen helyzet nemcsak a hatékony jogvédelem elvének nem felelne meg, hanem az eljárásgazdaságosság elvével is ellentétes lenne. Ugyanis arra kényszeríthetné az európai uniós védjegy bejelentőjét, illetve jogosultját, hogy új bejelentési eljárást kezdeményezzen az EUIPO‑nál az érintett európai uniós védjegyhez fűződő, tőle jogellenesen megtagadott jogok érvényesítése érdekében.
50. Ebben az összefüggésben az alapügy tárgyát képező esetet el kell különíteni attól az esettől, amelyben a fellebbezési tanács határozata valamely olyan nemzeti jogszabályi rendelkezést változtatott volna meg, amely a 207/2009 rendeletben szereplő valamely utalása kapcsán kerül alkalmazásra. Jóllehet itt egy olyan utalásról van szó, mint a 207/2009 rendelet 8. cikkének (4) bekezdésében szereplő utalás, amely – dinamikus utalásra vonatkozó korlátozás hiányában – a mindenkor érvényes nemzeti jogra vonatkozik. Egy olyan nemzeti jogszabályi rendelkezés megváltoztatása, amely a 207/2009 rendelet 8. cikkének (4) bekezdése alapján alkalmazható, mindenesetre új tényállást alapozna meg, és ezáltal nem képezhetné tárgyát egy uniós védjegy oltalmának fennállása kapcsán már megindított pernek. Ennélfogva, ebben az esetben az érintett védjegyre vonatkozóan új megszűnésmegállapítási eljárást kellene indítani.
51. A nemzeti jog oly módon történő alkalmazása azonban, ahogyan azt a Törvényszék általi határozathozatal időpontjában a nemzeti bíróságok értelmezték, összhangban áll azzal az elvvel, amely szerint valamely jogszabály bírósági értelmezése főszabály szerint – vagyis, ha nincs kivételesen kifejezett eltérés ez alól – visszaható hatállyal alkalmazandó. Az ugyanis annak megállapítására szorítkozik, hogy hogyan „[kell, illetőleg kellett volna] a hatálybalépésének időpontjától értelmezni és alkalmazni” az adott szabályt.(37) E jogelv – EUIPO által vitatott – általános érvényességének kérdése a jelen ügyben nem igényel további tisztázást. Nem állnak ugyanis rendelkezésre arra utaló támpontok, hogy ezen elv ne lenne alkalmazandó a jelen ügyben releváns francia jogban. Ellenkezőleg, a G. Szajner által szolgáltatott információk éppen annak a francia Cour de cassation ítélkezési gyakorlata tekintetében fennálló alkalmazandóságáról tanúskodnak.(38) Mint azt a Törvényszék helyesen megállapította, a Cœur de princesse ítélet egyébként nem tartalmaz semmiféle utalást arra, hogy a Cour de cassation korlátozni kívánta volna az említett ítéletben elvégzett értelmezés időbeli hatályát.(39)
52. Ezzel összefüggésben a teljesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy valamely nemzeti ítélet tartalmi értékelésének és különösen annak kérdésének, hogy az addigi ítélkezési gyakorlat megváltoztatásáról vagy megerősítéséről van‑e szó, nem lehet döntő jelentősége annak szempontjából, hogy a Törvényszék figyelembe vehet‑e egy a fellebbezési tanács határozatának elfogadását követően született nemzeti ítéletet.(40) Nem szükséges tehát megvizsgálni, hogy az addigi francia ítélkezési gyakorlat megváltoztatását vagy megerősítését jelenti‑e a Cœur de princesse ítélet.
53. Jóllehet a fellebbezési tanács határozatának elfogadását követően született nemzeti ítélet figyelembevétele azzal járhat, hogy a Törvényszék – kizárólag ezen ítélet alapján – másként értékel majd valamely nemzeti jogszabályt, mint a fellebbezési tanács. Nem kizárt tehát, hogy a Törvényszék – mint arra az EUIPO hivatkozik – „nem felróható hiba” miatt hatályon kívül helyezi vagy megváltoztatja a fellebbezési tanács határozatát. A nemzeti jog fellebbezési tanács általi értékelésére vonatkozó bírósági felülvizsgálat tárgyát azonban éppen a Törvényszék vizsgálati hatásköre alapján nem a „felróhatóság”, hanem a jogszerűség átfogó vizsgálata képezi. Ha csak később derül ki, hogy a fellebbezési tanács határozata a nemzeti jog téves értelmezésén alapul, ez nem lehet akadálya e hiba korrigálásának.
54. Ez azzal sem áll ellentétben, hogy a Törvényszéknek – mint azt az EUIPO megjegyzi – főszabály szerint arra kell szorítkoznia, hogy a fellebbezési tanács határozatának alapjául szolgáló bizonyítékok alapján megállapítsa, hogy a fellebbezési tanácsnak milyen határozatot kellett volna hoznia.(41) Ezen elv ugyanis a fellebbezési tanács határozatának alapjául szolgáló tényekre vonatkozik. A 207/2009 rendelet alkalmazásával kapcsolatos nemzeti jog azonban nem pusztán ténybeli elem,(42) hanem az említett rendelet 65. cikkének (2) bekezdése alapján a Törvényszék általi jogszerűségi szempontból történő, teljes körű felülvizsgálat tárgyát képezi. A Törvényszéknek ezért arra is lehetősége van, hogy a védjegyjogi felülvizsgálati rendszerben egyébként alkalmazandó elvektől eltérően adott esetben hivatalból állapítsa meg a nemzeti jog tartalmát és alkalmazási feltételeit.(43)
55. Ezzel összefüggésben óvatosságból rá kell mutatni arra, hogy e hivatalbóli vizsgálati lehetőség miatt bizonyos fokú nyomás nehezedik a Törvényszékre a nemzeti jogról és annak alakulásáról való tájékozódást illetően. E tekintetben azonban figyelembe kell venni, hogy a nemzeti jog értelmezése az uniós bíróságok és a nemzeti bíróságok közötti feladatmegosztás alapján az utóbbiak feladata, és az uniós bíróságoknak nem áll rendelkezésükre semmiféle különleges eszköz a nemzeti joggal kapcsolatos értelmezési kérdések tisztázásához.(44) Ezért a Törvényszék azon lehetősége, hogy hivatalból tájékozódjon a nemzeti jogról, semmiképpen sem mentesíti az e jogra hivatkozó személyt azon bizonyítékok előterjesztésére vonatkozó kötelezettsége alól, amelyekből kiderül az általa hivatkozott értelmezés.(45) Nem róható fel tehát a Törvényszéknek a fellebbezési eljárásban, hogy nem vett figyelembe valamely olyan új nemzeti jogi elemet, amelyet az arra hivatkozó személynek kellett volna a Törvényszék tudomására hoznia.
56. A fenti megfontolásokkal összhangban befejezésül azt kell megállapítani, hogy a Cœur de princesse ítélet Törvényszék általi figyelembevétele nem jelenti a 207/2009 rendelet 65. cikke (2) bekezdésének megsértését. Az első jogalapot tehát el kell utasítani.
b) A Cœur de princesse ítélet hatályáról
57. Második jogalapjának első része keretében az EUIPO arra hivatkozik, hogy a Törvényszék elferdítette a Cœur de princesse ítéletben foglaltakat, és ezzel megsértette a 207/2009 rendelet 8. cikkének (4) bekezdését. Mielőtt ezen érveléssel kezdenék foglalkozni, néhány szót ejtek a nemzeti jognak a Bíróság által a fellebbezési eljárás keretében történő vizsgálatának terjedelméről.
i) A Törvényszék által a nemzeti jogszabályokkal kapcsolatban tett megállapítások fellebbezési eljárás keretében történő felülvizsgálatáról
– Általános és előzetes megjegyzések
58. Mint az imént megállapítást nyert, a nemzeti jognak az EUIPO fellebbezési tanácsa általi alkalmazása a 207/2009 rendelet kontextusában a Törvényszék általi rendkívül átfogó felülvizsgálat tárgyát képezi. Ehhez képest lényegesen korlátozottabb az a felülvizsgálat, amelyet a Bíróság ezt követően a fellebbezési eljárásban a nemzeti jog Törvényszék általi alkalmazása tekintetében végez.
59. A 207/2009 rendelet 65. cikkének (2) bekezdésétől eltérően, amelynek értelmében elsőfokú kereset a rendelet „alkalmazásával kapcsolatos bármely jogszabály megsértésére” alapítva indítható, az alapokmány 58. cikke ugyanis „az uniós jognak a Törvényszék általi megsértésére” korlátozza a Bíróságot a fellebbezési eljárásban megillető vizsgálati jogkört. Így a nemzeti jogra a 207/2009 rendeletben történő utalás „jogi jelleget” ad e jognak.(46) Ebből azonban csak az következik, hogy a nemzeti jog a Törvényszék előtt jogszerűségi szempontból történő, teljes körű felülvizsgálat tárgyát képezi. Az ezáltal semmiképpen sem válik azonban uniós joggá, amelynek megsértésére hivatkozni lehet a fellebbezési eljárásban.(47)
60. Ezzel összhangban a Bíróság azt állapította meg az Edwin kontra OHIM ítéletben, hogy a nemzeti jog Törvényszék általi alkalmazásának általa elvégzendő vizsgálata a 207/2009 rendelet kontextusában annak felülvizsgálatára korlátozódik, hogy a Törvényszék elferdítette‑e a szóban forgó nemzeti jogszabályok szövegének értelmét, valamint az azokra vonatkozó ítélkezési gyakorlatot és jogirodalmat. A Bíróság ezen túlmenően csak azt vizsgálja, hogy a Törvényszék tett‑e olyan megállapításokat, amelyek nyilvánvalóak ellentétesek az említett dokumentumok tartalmával, és hogy nyilvánvalóan tévesen értékelte‑e a különböző bizonyítékok jelentőségét egymáshoz képest.(48)
61. A Bíróság szerepe tehát a pusztán ténybeli elemek esetétől eltérően nem csupán a Törvényszék által figyelembe vett bizonyítékok elferdítésének vizsgálatára korlátozódik, hanem a „nyilvánvaló értékelési hiba” vizsgálatát is magában foglalja.(49) E vizsgálat mindazonáltal továbbra is annak vizsgálatára korlátozódik, hogy a Törvényszék nyilvánvalóan tévesen értékelte‑e a rendelkezésére álló elemeket. A Törvényszékkel ellentétben tehát a Bíróság már nem értékeli átfogóan a nemzeti jogot, hanem a Törvényszék általi értékelés felülvizsgálatára szorítkozik a felek által kifogásolt elemek és nyilvánvaló hibák alapján. A Bíróság ezért semmiképpen sem köteles a nemzeti jog tartalmát hivatalból megállapítani.
62. E korlátozást a Bíróság fellebbviteli fórumként betöltött szerepe és a nemzeti jognak a 207/2009 rendelet kontextusában fennálló jelentősége is igazolja. A nemzeti jog ugyanis nem „pusztán ténybeli elem”, és azt a Törvényszék átfogóan vizsgálja. Az azonban mégis a jogvita – igaz, jogi – elemeinek része marad. Ezen elemeket az EUIPO‑nak és a Törvényszéknek kell megállapítania és értékelnie, a Bíróság azonban csak nyilvánvaló hibák szempontjából vizsgálja felül azokat a fellebbezési eljárásban. A Bíróság ugyanis fellebbviteli fórumként éppen nem arra szolgál, hogy biztosítsa a nemzeti jog egységes alkalmazását, amelyre a legfelsőbb nemzeti bíróságok rendelkeznek hatáskörrel, hanem az a feladata, hogy az uniós jog egységes értelmezéséről és alkalmazásáról gondoskodjon.
63. Jóllehet bizonyos fokú feszültség áll fenn a nemzeti jognak a Bíróság által a fellebbezési eljárás keretében történő vizsgálatára vonatkozó ezen korlátozás és a Törvényszék ilyen irányú vizsgálati jogkörének értelme között. E jogkör értelme ugyanis annak biztosítása, hogy annak kérdésére, hogy valamely nemzeti jogszabály szerint a megjelöléshez fűződő jogok alapján a jogosult megtilthatja‑e a későbbi védjegy használatát, és ha igen, mennyiben, válasz szülessen a Törvényszék általi határozathozatal időpontjában. E feszültség azonban nem küszöbölhető ki a Törvényszék és a Bíróság feladatainak eltérése és a Bíróság fellebbezési eljárásbeli szerepe miatt. Nem zárható ki tehát, hogy a Bíróság helybenhagyja a nemzeti jog Törvényszék általi olyan értékelését, amely a nemzeti ítélkezési gyakorlat által időközben elvégzett értelmezés miatt már nem felel meg a nemzeti jogi valóságnak. Ha ebből a nemzeti megjelölés védelmét érintő olyan alapvető változás következik, amely hatással van az európai uniós védjegy érvényességére, adott esetben a Törvényszék előtti perújítási eljárást vagy éppen az EUIPO előtti új törlési eljárást kell kezdeményezni.
– A jelen ügyben való alkalmazás
64. A jelen ügyben a francia jogra vonatkozó, a Törvényszék által figyelembe vett adatok vonatkozásában azt kell megállapítani, hogy a Cœur de princesse ítélet értékelésekor a Törvényszék kizárólag annak szó szerinti értelmére támaszkodott.(50)
65. Jóllehet a Törvényszék egyébként megállapította, hogy az alsóbb fokú francia bíróságok korábbi ítélkezési gyakorlata már a Cœur de princesse ítéletet megelőzően sem volt egységes, és arra engedett következtetni, hogy a cégnév védelme csak az adott társaság által ténylegesen gyakorolt tevékenységekre vonatkozik.(51) A Törvényszék mindazonáltal nem erre a – csak másodlagosan tett – megállapításra alapította a Cœur de princesse ítélet hatályával kapcsolatos értékelését. Nem szükséges tehát megvizsgálni, hogy a Törvényszék eleget tett‑e az indokolási kötelezettségének azzal, hogy „a felek által az [EUIPO] és a Törvényszék előtt bemutatott, korábbi francia bírósági ítélet[ekre]” hivatkozott, anélkül hogy ezen ítéleteket felsorolta volna.
66. A jelen fellebbezés keretében tehát annak felülvizsgálatára korlátozódik a Bíróság általi vizsgálat, hogy a Törvényszék elferdítette‑e a Cœur de princesse ítélet szövegének értelmét, és tett‑e olyan megállapításokat, amelyek nyilvánvalóak ellentétesek az ezen ítéletben foglaltakkal. Mivel ugyanis a Törvényszék nem vett figyelembe a francia joggal kapcsolatos további bizonyítékokat, az ilyen bizonyítékok elferdítése vagy nyilvánvalóan téves értékelése sem róható fel neki. A Bíróság vizsgálati jogköre mindazonáltal úgy értelmezhető, hogy meg kell vizsgálni, hogy a Cœur de princesse ítélet a CPI L. 711‑4. cikke b) pontjának szövegével összefüggésben értelmezve alkalmas‑e a Törvényszék értékelésének alátámasztására, vagy ehhez nyilvánvalóan a francia jogra vonatkozó további információkra lett volna‑e szükség.
67. A francia jogirodalomban képviselt, G. Szajner által a Cœur de princesse ítélet Törvényszék által elvégzett értelmezésének alátámasztására hivatkozott álláspontok ezzel szemben legfeljebb kisegítő jelleggel vehetők figyelembe. Nem szükséges tehát megvizsgálni, hogy nem nyert bizonyítást, hogy e bizonyítékok a Törvényszék rendelkezésére álltak‑e, és hogy a Törvényszék figyelembe vette‑e azokat.
ii) A Cœur de princesse ítéletben foglaltak állítólagos elferdítéséről
68. Az EUIPO és a Forge de Laguiole arra hivatkoznak, hogy a Törvényszék elferdítette a Cœur de princesse ítéletben foglaltakat annak kimondásával, hogy az ezen ítéletben a cégnevek számára biztosított védelem terjedelmét illetően tett kijelentés nem tekinthető kétértelműnek, és az általánosan alkalmazandó.
69. A Cœur de princesse ítélet tárgyát ugyanis nem a cégnevek számára biztosított védelem terjedelmének a valamely harmadik fél által bejelentett védjegyekhez képest történő meghatározása képezte. Az említett ítélet tárgya sokkal inkább az volt, hogy megállapítsák, hogy a cégnév jogosultja rosszhiszeműen jelentett‑e be valamely védjegyet. Így az említett ügyben a Cœur de princesse társaság csak azért jelentette be az azonos elnevezésű védjegyet, hogy egy harmadik félnek kárt okozzon. E bejelentés ezen túlmenően olyan tevékenységekre vonatkozott, amelyeket a Cœur de princesse társaság nem gyakorolt, és amelyek a létesítő okirat szerinti eredeti tevékenységi körében sem szerepeltek.
70. Ez helytálló, amit a Törvényszék is elismert. Így a Törvényszék megállapította különösen, hogy a Cœur de princesse ítélet nem egy, a CPI L. 711‑4. cikke szerinti keresetre, hanem egy rosszhiszeműen bejelentett védjegy törlése iránti kérelemre és egy tisztességtelen versennyel kapcsolatos kérelemre vonatkozott.
71. Mint azt azonban a Törvényszék szintén helyesen megállapította, a Cœur de princesse ítélet nem tartalmaz arra utaló támpontokat, hogy a Cour de cassation az említett ítélet alapjául szolgáló sajátos körülményekre kívánta volna korlátozni a cégnevek számára biztosított védelem terjedelmét illetően tett megállapításának érvényét. Ellenkezőleg, a Cour de cassation a különösen a CPI L. 711‑4. cikke b) pontjának állítólagos megsértésére alapított első jogalap elutasítása keretében tette szóban forgó kijelentését. Ezért nem meggyőző az EUIPO azon érve, hogy a Cour de cassation kijelentése nem bír jelentőséggel a CPI L. 711‑4. cikkének b) pontjával összefüggésben. Éppen e rendelkezéssel összefüggésben tűnik egyébként logikusnak azon tevékenységeket figyelembe venni, amelyeket a cégnév jogosultja ténylegesen gyakorol. A CPI L. 711‑4. cikkének b) pontja ugyanis az összetévesztés közönség számára fennálló veszélyétől teszi függővé a későbbi védjeggyel szemben a korábbi cégnévre való hivatkozás lehetőségét. Az összetéveszthetőség csak nehezen bizonyítható nem gyakorolt tevékenységek tekintetében.
72. A Forge de Laguiole azon alá nem támasztott kifogása sem alkalmas ennek megcáfolására, hogy mivel a Cœur de princesse ítélet megerősítette a korábbi döntést, nem tekinthető új irányzat megalapítását jelentő határozatnak. A jelen ügyben ugyanis nem kell tisztázni, hogy „új irányzat megalapítását jelentő határozatnak” minősül‑e a Cœur de princesse ítélet. Elegendő azt megállapítani, hogy az első jogalapra adott válasz felépítéséből, valamint a cégnevek számára biztosított védelem terjedelmével kapcsolatos megállapítás elhelyezkedéséből egyértelműen az következik, hogy általános és elvi jelentőségű megállapításról van szó.
73. Az EUIPO végül arra hivatkozik, hogy a Cour de cassation a még előtte is hivatkozott második jogalap megvizsgálásához azokat a tevékenységeket vette alapul, amelyeket a cégnév jogosultja ténylegesen gyakorol. E tekintetben ugyanis az érintett társaságok között valós versenyhelyzet fennállását feltételező tisztességtelen verseny területéről volt szó. Ez az érvelés azonban hatástalan. A jelen ügyben szóban forgó megállapításra ugyanis nem a Cour de cassation által a tisztességtelen versenyre vonatkozó második jogalapra adott válasz keretében került sor. A jelen eljárásban nem szükséges tehát megtárgyalni a felek között a valós versenyhelyzet tisztességtelen verseny területén fennálló szükségessége tekintetében kialakult vitát.
74. E megfontolásokra tekintettel nem állapítható meg, hogy a Törvényszék elferdítette volna a Cœur de princesse ítéletben foglaltakat, vagy az ezen ítéletben szereplő megállapítás alátámasztásához nyilvánvalóan további nemzeti jogi elemekre lett volna szüksége. A francia jogirodalomban képviselt, G. Szajner által hivatkozott álláspontok egyébként a Cœur de princesse ítéletnek a Törvényszék által adott értelmezését támasztják alá.(52)
75. Következésképpen, a második jogalap első részét el kell utasítani.
2. A Forge de Laguiole által ténylegesen gyakorolt tevékenységekről (a második jogalap második része)
76. Második jogalapjának második része keretében az EUIPO, amelyet a Forge de Laguiole is támogat, azt rója fel a Törvényszéknek, hogy tévesen határozta meg a Forge de Laguiole által ténylegesen gyakorolt tevékenységeket. Így a Törvényszék helyesen jegyezte meg, hogy a Forge de Laguiole cégnév védelmének terjedelme kizárólag a francia jogtól függ. A Forge de Laguiole által gyakorolt tevékenységek általa történő vizsgálata keretében azonban a Törvényszék csak az érintett áruk jellegét vette alapul, a francia ítélkezési gyakorlat követelményeivel ellentétben azok rendeltetését viszont nem. A Törvényszék e tekintetben ezenkívül az európai uniós védjegy tényleges használatával kapcsolatos saját ítélkezési gyakorlatára hivatkozott, habár a Bíróság kizárta ezen ítélkezési gyakorlat analógia útján történő alkalmazását a 207/2009 rendelet 8. cikke (4) bekezdésének területén.
77. Ezen érvelést mint nyilvánvalóan megalapozatlant el kell utasítani, anélkül hogy a jelen eljárásban tovább kellene vizsgálni a 207/2009 rendelet 42. cikkének (2) és (3) bekezdésével kapcsolatos ítélkezési gyakorlat e rendelet 8. cikke (4) bekezdésének területén, analógia útján történő alkalmazásának kérdését.(53)
78. Először ugyanis meg kell állapítani, hogy a Törvényszék semmiképpen sem alkalmazta általános jelleggel analógia útján az európai uniós védjegy tényleges használatával kapcsolatos ítélkezési gyakorlatát a Forge de Laguiole által gyakorolt tevékenységek vizsgálata keretében. Így a Törvényszék csak a megtámadott ítélet 63. pontjában hivatkozott az áruk kategóriáinak, illetve alcsoportjainak koncepciójával kapcsolatos ítélkezési gyakorlatára. Ezzel azt a megállapítást kívánta alátámasztani, hogy a villák forgalmazása alapján nem lehet azt megállapítani, hogy a tevékenység kiterjedne az asztali dekoráció egész területére, hanem csak azt, hogy a tevékenység kiterjed az evőeszközök területére. Az EUIPO és a Forge de Laguiole által felhozott kifogások e megállapítás tekintetében hatástalanok.
79. Az EUIPO és a Forge de Laguiole kifogása továbbá nyilvánvalóan megalapozatlan annyiban, amennyiben az a megtámadott ítélet téves értelmezésén alapul. Jóllehet a Törvényszék a vizsgálatát azokra a tevékenységekre vonatkozóan végezte el, amelyeket a Forge de Laguiole ténylegesen gyakorolt, implicit formában felállította azokat a szempontokat, amelyek alapján az érintett tevékenységek megállapíthatók. Ily módon a Törvényszék a felek által hivatkozott francia jogszabályokat csak az összetévesztés veszélyének vizsgálata keretében idézte(54). Ez azonban még nem elegendő ahhoz, hogy a megtámadott ítélet indokolásának hiányosságát lehessen megállapítani. Mindebből azonban nyilvánvalóan kiderül, hogy a Törvényszék a felek által egybehangzólag relevánsként megjelölt érintett jogszabályi rendelkezések kapcsán felállított szempontokat a Forge de Laguiole által ténylegesen gyakorolt tevékenységek megállapítására vonatkozóan is alkalmazta.
80. E tevékenységek vizsgálata során ugyanis a Törvényszék nemcsak az érintett áruk jellegét, hanem azok rendeltetését, vevőkörét és forgalmazási csatornáit is figyelembe vette.(55)
81. Miután a Törvényszék megfelelően figyelembe vette e különböző tényezőket, értékelése a ténybeli megállapítások területére tartozik. Ezek az elferdítés esetét kivéve – amelyre a jelen ügyben nem történik hivatkozás, és amely nyilvánvalónak sem tekinthető – nem tartoznak a Bíróság felülvizsgálatának körébe.(56) Az EUIPO és a Forge de Laguiole kifogásolják azokat a ténybeli megállapításokat, amelyeket a Törvényszék az érintett áruk jellege és rendeltetése alapján a Forge de Laguiole által gyakorolt tevékenységek vonatkozásában tett. Ez azonban nem elegendő annak bizonyításához, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot a megtámadott ítéletben.
82. Következésképpen a második jogalap második része sem elfogadható.
3. Összefoglalás
83. Mivel az EUIPO által hivatkozott jogalapok egyikének sem lehet helyt adni, a fellebbezést teljes egészében el kell utasítani.
VI – Költségek
84. Eljárási szabályzata 184. cikkének (2) bekezdése értelmében a fellebbezés elutasítása esetén a Bíróság határoz a költségekről.
85. Az eljárási szabályzat 184. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 138. cikkének (1) bekezdéséből következik, hogy a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel az EUIPO pervesztes lett, G. Szajner kérelmének megfelelően az EUIPO‑t kell kötelezni a költségek viselésére.
86. Az eljárási szabályzat 184. cikkének (4) bekezdéséből továbbá az következik, hogy abban az esetben, ha nem az elsőfokú eljárásban beavatkozó fél terjesztette elő a fellebbezést, az elsőfokú eljárásban beavatkozó felet a saját költségeinek viselésére lehet kötelezni, ha részt vett a Bíróság előtti eljárás írásbeli vagy szóbeli szakaszában. Ezzel összhangban a Forge de Laguiole SARL‑t, amely a jelen ügyben az eljárás írásbeli szakaszában vett részt, kötelezni kell a saját költségeinek viselésére.
VII – Végkövetkeztetések
87. A fenti megfontolások alapján azt javasolom a Bíróságnak, hogy a következőképpen határozzon:
1) A Bíróság a fellebbezést elutasítja.
2) Az EUIPO viseli a saját költségeit, valamint a Gilbert Szajner részéről felmerült költségeket.
3) A Forge de Laguiole SARL maga viseli saját költségeit.