T‑655/11. sz. ügy
FSL Holdings és társai
kontra
Európai Bizottság
„Verseny – Kartellek – Az európai banánpiac Olaszországban, Görögországban és Portugáliában – Az árak rögzítésének összehangolása – A bizonyítékok elfogadhatósága – Védelemhez való jog – Hatáskörrel való visszaélés – A jogsértés bizonyítéka – A bírság összegének kiszámítása”
Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (második tanács), 2015. június 16.
1. Verseny – Közigazgatási eljárás – Jogsértést megállapító bizottsági határozat – Figyelembe vehető bizonyítékok – A nemzeti hatóságok által szerzett információk Bizottságnak való átadásának jogszerűsége – A nemzeti bíróságok által a nemzeti jogra tekintettel történő értékelés – Nemzeti bíróság által jogellenesnek nem nyilvánított átadás – Az így átadott információknak a Bizottság által bizonyítékként való figyelembevétele – Megengedhetőség
(EUMSZ 101. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 12. cikk, (2) bekezdés)
2. Verseny – Közigazgatási eljárás – A Bizottság helyszíni vizsgálati jogköre – Helyszíni vizsgálatot elrendelő határozat – Indokolási kötelezettség – Terjedelem – A helyszíni vizsgálat tárgyának és céljának megjelölésére vonatkozó kötelezettség
(1/2003 tanácsi rendelet, 20. cikk, (4) bekezdés)
3. Verseny – Közigazgatási eljárás – A Bizottság vizsgálati hatásköre – Vizsgálat során szerzett információk felhasználása – Korlátok – Vizsgálat során véletlenül szerzett információk pontosságának ellenőrzése érdekében vizsgálat indítása – Megengedhetőség
(EUMSZ 101. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 20. cikk)
4. Verseny – Közigazgatási eljárás – A Bizottság hatásköre – Az eljárás szétválasztására vonatkozó jogkör – Új vizsgálati eljárás indításával egyenértékű szétválasztás – Diszkrecionális jogkör
(EUMSZ 101. cikk)
5. Verseny – Közigazgatási eljárás – A védelemhez való jog tiszteletben tartása – Az érintett vállalkozásnak csupán a kifogásközlés megküldése után fennálló azon lehetősége, hogy teljes mértékben éljen az említett joggal – Nemzeti vizsgálat keretében szerzett, kézzel írott jegyzeteknek a Bizottság rendelkezésére állása – Arra vonatkozó kötelezettség, hogy a kifogásközlés megküldését megelőző előzetes vizsgálati szakasz során tájékoztassa erről a szóban forgó vállalkozást – Hiány
(EUMSZ 101. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet)
6. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A bírság összegének csökkentése az eljárás alá vont vállalkozás együttműködése miatt – A Bizottság végleges határozatának meghozatalát megelőzően feltételes bírságmentesség nyújtása – Terjedelem – A feltételes mentesség nyújtása révén létrejött eljárásjogi helyzet ideiglenes jellegére való, Bizottság általi emlékeztetés – Jogellenes nyomásgyakorlás – Hiány
(EUMSZ 101. cikk; 2002/C 45/03 bizottsági közlemény, 8. pont, a) és b) alpont, 11. pont, a)–c) alpont, 15., 16., 18. és 19. pont)
7. Verseny – Bírságok – Összeg – A bírság összegének együttműködés miatti csökkentése – Teljes mentesség – Feltételek – Az érintett vállalkozás teljes mértékű, folyamatos és gyors együttműködése – Fogalom
(EUMSZ 101. cikk; 2002/C 45/03 bizottsági közlemény, 11. pont, a) alpont)
8. Megsemmisítés iránti kereset – Jogalapok – Hatáskörrel való visszaélés – Fogalom
(EUMSZ 263. cikk)
9. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Jogi háttér – A Bizottság által kibocsátott iránymutatás – Az eljárás alá vont vállalkozások együttműködése miatt a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló bizottság közlemény – Mérlegelési jogkörének önkéntes korlátozása – Terjedelem
(EUMSZ 101. cikk; 2002/C 45/03 bizottsági közlemény)
10. Verseny – Közigazgatási eljárás – A Bizottság vizsgálati hatásköre – Másik eljárás keretében folytatott vizsgálat során szerzett információk felhasználása – Megengedhetőség – A teljes bírságmentességet kérelmező vállalkozás teljes mértékű, folyamatos és gyors együttműködésre vonatkozó kötelezettsége – Terjedelem
(EUMSZ 101. cikk; 2002/C 45/03 bizottsági közlemény)
11. Verseny – Közigazgatási eljárás – Jogsértést megállapító bizottsági határozat – A jogsértésben részt vett más vállalkozások nyilatkozatainak bizonyítékként való felhasználása – Megengedhetőség – Valamely kartell fő résztvevői által az engedékenységi közlemény alkalmazásából eredő előnyökben való részesülés érdekében önként szolgáltatott bizonyítékok bizonyító ereje
(EUMSZ 101. cikk; 2002/C 45/03 bizottsági közlemény)
12. Verseny – Közigazgatási eljárás – Jogsértést megállapító bizottsági határozat – Bizonyítási mód – Valószínűsítő körülmények csoportjának igénybevétele – A jogsértés időszakán kívül megállapított elemek figyelembevétele – Megengedhetőség – Az egyenként vizsgált valószínűsítő körülmények bizonyító erejének megkövetelt szintje
(EUMSZ 101. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 2. cikk)
13. Verseny – Közigazgatási eljárás – Versenyellenes megállapodás megkötésében megnyilvánuló jogsértést megállapító bizottsági határozat – Okirati bizonyítékokon alapuló határozat – A jogsértés megtörténtét vitató vállalkozások bizonyítási kötelezettsége
(EUMSZ 101. cikk)
14. Verseny – Közigazgatási eljárás – Jogsértést megállapító bizottsági határozat – Bizonyítási mód – Okirati bizonyítékok – Valamely dokumentum bizonyító erejének értékelése – Szempontok – A tényekkel szoros összefüggésben vagy e tények közvetlen tanúja révén létrejött dokumentum – Jelentős bizonyító erő
(EUMSZ 101. cikk)
15. Alapvető jogok – Az ártatlanság vélelme – Versenyfelügyeleti eljárás – Alkalmazhatóság – Következmények
(EUMSZ 101. cikk; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 48. cikk, (1) bekezdés)
16. Kartellek – Versenytorzítás – A verseny korlátozását célzó megállapodás – Jogszerű célok egyidejű követése – Hatás hiánya
(EUMSZ 101. cikk)
17. Kartellek – Összehangolt magatartás – Fogalom – Azon kötelezettséggel összeegyeztethetetlen egyeztetés és együttműködés, hogy minden vállalkozásnak önállóan kell meghatároznia piaci magatartását – Érzékeny információknak a valamely versenytárs jövőbeli magatartására vonatkozó bizonytalanságot kiküszöbölő felfedése – Nyilvánosan ismert információk – Bennfoglaltság – Feltételek
(EUMSZ 101. cikk)
18. Kartellek – Vállalkozások közötti megállapodások – Versenyellenes megállapodásban részt vevő vállalkozás – A kartellben kötött megállapodás szerintitől eltérő magatartás – Olyan körülmény, amely nem teszi szükségképpen lehetővé a megállapodásban való részvételének kizárását
(EUMSZ 101. cikk)
19. Verseny – Uniós szabályok – Jogsértések – Betudás – Valamely vállalkozás szervei magatartásának e vállalkozásnak való betudhatósága – Feltételek – A vállalkozás nevében eljárni jogosult személy cselekménye
(EUMSZ 101. cikk)
20. Kartellek – Összehangolt magatartás – Fogalom – Versenytársak közötti információcsere – Versenytorzítás – A jogsértés jellegére tekintettel történő értékelés – Az árak alakulása tekintetében jelentős tényezők versenytársak közötti megvitatása – Cél általi jogsértés – Az összehangolt magatartás és a fogyasztói árak közötti közvetlen kapcsolat hiánya – A relevancia hiánya
(EUMSZ 101. cikk)
21. Verseny – Közigazgatási eljárás – A védelemhez való jog tiszteletben tartása – Iratbetekintés – Terjedelem – Iratbetekintés megtagadása – Igazolás
(EUMSZ 101. cikk)
22. Verseny – Közigazgatási eljárás – Meghallgatások – Bizonyos személyek meghallgatása – A Bizottság mérlegelési jogköre – Korlát – A védelemhez való jog tiszteletben tartása
(EUMSZ 101. cikk; 773/2004 bizottsági rendelet, 10. cikk, (3) bekezdés, és 13. cikk)
23. Kartellek – Mind a megállapodás, mind az összehangolt magatartás alkotóelemeit tartalmazó összetett jogsértés – „Megállapodásként és/vagy összehangolt magatartásként” történő egységes minősítés – Megengedhetőség
(EUMSZ 101. cikk)
24. Kartellek – Összehangolt magatartás – Versenytorzítás – Értékelési szempontok – Versenyellenes cél – Megfelelő megállapítás – A cél és a hatás általi jogsértések megkülönböztetése – Valamely megállapodás cél általi korlátozásnak való tekintését lehetővé tevő szempontok
(EUMSZ 101. cikk)
25. Verseny – Közigazgatási eljárás – Jogsértést megállapító bizottsági határozat – Hasonló helyzetben lévő másik gazdasági szereplő vonatkozásában a jogsértés megállapításának hiánya – Hatás hiánya
(EUMSZ 101. cikk)
26. Kartellek – Tilalom – Jogsértések – Egységes jogsértést megvalósító megállapodások és összehangolt magatartások – A felelősség betudása valamely vállalkozásnak az egységesnek minősülő jogsértésben való részvétele okán – Feltételek
(EUMSZ 101. cikk)
27. Verseny – Közigazgatási eljárás – Jogsértést megállapító bizottsági határozat – A jogsértésnek és a jogsértés időtartamának a Bizottságra háruló bizonyítása – A bizonyítási teher terjedelme – Egységes és folyamatos jogsértés – A teljes vizsgált időtartam egyes meghatározott időszakaira vonatkozó bizonyítékok hiánya – A vállalkozás jogsértésben való részvételének megszakadása – Ismétlődő jogsértés – Következmények a bírság meghatározása tekintetében
(EUMSZ 101. cikk)
28. Verseny – Bírságok – Bírságkiszabási iránymutatás – Különböző rugalmassági tényezőket figyelembe vevő számítási módszer – A Bizottság mérlegelési jogköre – Korlátok – Az egyenlő bánásmód elvének tiszteletben tartása – A bírság alapösszegének kiszámítása – Bírósági felülvizsgálat – Terjedelem
(1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) és (3) bekezdés; 2006/C 210/02 bizottsági közlemény, 9., 12., 13. és 19–23. pont)
29. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – A bizottsági iránymutatásokban meghatározott számítási módszer – A bírság alapösszegének kiszámítása – Szempontok – A jogsértés súlya – A jogsértés jellege szerinti értékelés – A versenyellenes magatartás hatása – Nem meghatározó szempont
(1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) és (3) bekezdés; 2006/C 210/02 bizottsági közlemény, 19–24. pont)
30. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A jogsértés súlya – Enyhítő körülmények – A Bizottság azon kötelezettsége, hogy tartsa magát a korábbi határozathozatali gyakorlatához – Hiány
(1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) és (3) bekezdés; 2006/C 210/02 bizottsági közlemény, 29. pont)
31. Verseny – Bírságok – A vállalkozás egyéni magatartásának figyelembevételével történő értékelés – A más gazdasági szereplővel szembeni szankció hiányának következménye – Hiány
(1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) és (3) bekezdés)
1. Az uniós jog nem fogadhat el a bizonyítékok beszerzésére előírt és az érintettek alapvető jogainak védelmére irányuló eljárás teljes megsértésével megszerzett bizonyítékokat. Ezen eljárás alkalmazását tehát az EUMSZ 263. cikk második bekezdése értelmében vett lényeges eljárási szabálynak kell tekinteni. Márpedig egy lényeges eljárási szabály megsértése attól függetlenül következményekkel jár, hogy e jogsértés okozott‑e kárt az arra hivatkozó személynek.
Ami közelebbről a versenyügyekben folytatott közigazgatási eljárást illeti, az 1/2003 rendelet 12. cikkének (2) bekezdésében szereplő, a Bizottság és a tagállami versenyhatóságok által vizsgálati hatásköreik gyakorlása során szerzett információknak a beszerzés céljától eltérő célból bizonyítékként történő felhasználására vonatkozó tilalom sajátos igénynek felel meg, mégpedig annak, hogy biztosítani kell a Bizottság és a nemzeti versenyhatóságok által feladataik ellátása során való információgyűjtéshez kapcsolódó eljárási garanciák tiszteletben tartását, lehetővé téve ugyanakkor az e hatóságok közötti információcserét. E tilalomból azonban nem lehet automatikusan levonni azt a következtetést, hogy a Bizottság számára általában tilos a valamely másik nemzeti hatóság által feladatai ellátása során kapott információk bizonyítékként való felhasználása.
Ennek keretében a nemzeti jog alapján eldöntendő kérdés az, hogy jogszerű‑e az, ha a nemzeti ügyész vagy a versenyhatóságok a nemzeti büntetőjog alkalmazásával megszerzett információkat adnak át a Bizottságnak. Továbbá az uniós bíróságnak nincs hatásköre ellenőrizni a nemzeti hatóság által elfogadott jogi aktusnak a nemzeti jogra tekintettel való jogszerűségét. Következésképpen, mivel a kérdéses dokumentumok átadásának jogellenességét nem mondta ki nemzeti bíróság, nincs helye olyan megállapításnak, amely szerint ezek a dokumentumok olyan elfogadhatatlan bizonyítékok lennének, amelyeket ki kell zárni az ügy iratai közül.
(vö. 44–46., 78., 80. pont)
2. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 48–53. pont)
3. Versenyügyekben folytatott közigazgatási eljárás keretében, bár a vizsgálatok során a Bizottság által megszerzett információkat nem lehet más célra felhasználni, mint amelyet a felhatalmazás vagy a vizsgálatot elrendelő határozat megjelöl, ebből nem lehet arra következtetni, hogy a Bizottság ne indíthatna vizsgálati eljárást azon információk pontosságának ellenőrzése vagy kiegészítése érdekében, amelyekről egy korábbi helyszíni vizsgálat során szerzett véletlenül tudomást, amennyiben ezek az információk a Szerződés versenyszabályaival ellentétes magatartások fennállását jelzik. Egy ilyen új vizsgálat során a Bizottság jogosult arra, hogy az első vizsgálat során beszerzett dokumentumokról új másolatokat kérjen, és azokat bizonyítékként felhasználja a második vizsgálat által érintett ügyben, anélkül hogy ez kihatna az érintett vállalkozások védelemhez való jogára.
Ennélfogva az a tény, hogy arra hívják fel a vállalkozást, hogy nyújtson be ismét olyan dokumentumokat, amelyeket az első vizsgálat során már benyújtott, nem jogellenes, hanem elengedhetetlen feltétele az említett dokumentumok második vizsgálat keretében történő felhasználásának.
(vö. 54., 55., 69., 104., 157. pont)
4. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 56., 57., 148. pont)
5. Versenyügyekben folytatott közigazgatási eljárás keretében a védelemhez való jogot egyrészt éppen a kifogásközlés megküldése, másrészt az iratokba való betekintés biztosítja, amely az említett kifogásközlés címzettjének lehetővé teszi, hogy megismerhesse a Bizottság aktájában szereplő bizonyítékokat.
Az érintett vállalkozás ugyanis a kifogásközlés révén szerez tudomást mindazokról a lényeges bizonyítékokról, amelyekre a Bizottság az eljárás e szakaszában támaszkodik. Következésképpen az érintett vállalkozás csak az említett kifogásközlés megküldése után élhet teljes mértékben a védelemhez való jogával.
Ugyanis az, ha a fent említett jogot a kifogásközlést megelőző időszakra is kiterjesztenék, veszélyeztethetné a Bizottság vizsgálatának hatékonyságát, mivel a vállalkozás már a Bizottság vizsgálatának első szakaszában azonosíthatná, mely információk vannak a Bizottság birtokában, és ennélfogva mely információk tarthatók még előtte titokban.
Ennélfogva a Bizottság nem köteles a kifogásközlés megküldését megelőzően tájékoztatni az érintett vállalkozást arról, hogy valamely nemzeti hatóság dokumentumokat küldött.
(vö. 94–97. pont)
6. Versenyügyekben folytatott közigazgatási eljárás keretében a feltételes mentesség nyújtása olyan különleges eljárásjogi helyzetet biztosít a közigazgatási eljárás során azon vállalkozás javára, amelyik teljesíti a kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló közlemény 8. pontjában meghatározott feltételeket, amely bizonyos joghatásokat keletkeztet. Ez a feltételes mentesség mindazonáltal egyáltalán nem felel meg a végleges bírságmentességnek, amelyet a Bizottság csak a közigazgatási eljárás végén nyújt.
A Bizottság csupán a közigazgatási eljárás végén, a végleges határozat elfogadásakor dönt arról, hogy e határozatban tényleges bírságmentességet nyújt‑e, vagy sem, a feltételes mentességben részesülő vállalkozásnak. A feltételes mentességből eredő eljárásjogi helyzet joghatásai ekkor szűnnek meg.
Így az engedékenységi közlemény által bevezetett rendszerből kitűnik, hogy a végleges határozat meghozatala előtt a mentességet kérő vállalkozás nem részesül tényleges bírságmentességben, hanem csak olyan eljárásjogi helyzetben van, amely a közigazgatási eljárás végén bírságmentességgé válhat, amennyiben az előírt feltételek teljesülnek.
Következésképpen a Bizottságnak nem kell már a kifogásközlés szakaszában véglegesen állást foglalnia az engedékenység iránti kérelemről.
E tekintetben a vállalkozást a mentességet kérelmező eljárásjogi helyzete alapján terhelő kötelezettségekre figyelemmel nem tekinthető úgy, hogy önmagában az a tény, hogy a Bizottság emlékezteti a vállalkozást e helyzetre, jogellenes nyomásgyakorlást valósít meg.
(vö. 116., 119., 120., 146., 154. pont)
7. A bírság alóli teljes mentesség nyújtása a vállalkozás versenyszabályok megsértéséért fennálló személyes felelősségének elve alóli kivételt képez, amelyet a legsúlyosabb versenykorlátozások közé tartozó magatartások felderítése, kivizsgálása, megtorlása, valamint az ilyen magatartásoktól való elrettentés elősegítésének célja igazol. E körülmények között tehát logikus annak megkövetelése, hogy a jogsértő magatartás miatt kiszabandó bírság alóli teljes mentességért cserében a mentességet kérelmező vállalkozás a Bizottság vizsgálata során olyan együttműködést tanúsítson, amely a kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló közlemény értelmében „teljes mérték[ű], folyamatos[…] és eredményes[…] [helyesen: gyors]”.
Az együttműködés „teljes mértékű” jellegéből az következik, hogy a mentesség kérelmezőjének – annak érdekében, hogy mentességben részesüljön – teljes mértékben, korlátlanul és fenntartás nélkül együtt kell működnie a Bizottsággal. A „folyamatos” és „gyors” kitétel azt jelenti, hogy a vállalkozásnak a közigazgatási eljárás teljes ideje alatt együtt kell működnie, és együttműködésének főszabály szerint haladéktalannak kell lennie.
Ezenfelül az alkalmazandó engedékenységi közlemény alapján engedélyezett bírságcsökkentés csak akkor indokolt, ha az átadott információk és általában az érintett vállalkozás magatartása e tekintetben valódi együttműködést jelentenek a részéről.
Amint az magából az együttműködésnek a fogalmából következik, csupán abban az esetben részesülhet ugyanis az érintett vállalkozás az alkalmazandó engedékenységi közlemény alapján nyújtott csökkentésben, ha magatartása ilyen együttműködési szellemről tanúskodik.
Ez a megfontolás még inkább alkalmazandó a bírság alóli teljes mentességben való részesülés igazolásához szükséges együttműködés esetében, mivel a mentesség még kedvezményesebb bánásmódot képez, mint pusztán a bírság csökkentése. Ennélfogva a bírság alóli teljes mentesség nyújtását igazoló „teljes mértékű, folyamatos és gyors” együttműködés fogalma tényleges, teljes és valódi együttműködési szellemet tükröző együttműködést jelent.
(vö. 122–126. pont)
8. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 139. pont)
9. A versenyjogban a kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló közlemény általánosan és elvont módon meghatározza azt a módszert, amelyet a Bizottság magával szemben előírt az engedékenységi programjának alkalmazása végett, következésképpen garantálja a vállalkozások jogbiztonságát.
Noha az említett engedékenységi közlemény nem minősül olyan jogi szabálynak, amelyet a Bizottságnak mindenképpen kötelezően be kell tartania, mégis olyan, a gyakorlatban követendő, tájékoztató jellegű magatartási szabályt tartalmaz, amelytől a Bizottság egyes esetekre nézve nem térhet el anélkül, hogy olyan indokolást ne adna, amely összeegyeztethető az egyenlő bánásmód elvével.
A Bizottság – mivel ilyen magatartási szabályokat fogadott el, és azok közzétételével kijelentette, hogy ezentúl alkalmazni fogja e szabályokat az általuk érintett esetekre – korlátozza magát mérlegelési jogköre gyakorlásában, és nem térhet el e szabályoktól anélkül, hogy ne tenné ki magát egyes esetekben felelősségre vonásnak az általános jogelveknek, mint az egyenlő bánásmód vagy a bizalomvédelem elvének a megsértése címén.
(vö. 141–143. pont)
10. Versenyügyekben folytatott közigazgatási eljárásban az, hogy a Bizottság nem hivatkozik a jogsértés bizonyítékaként valamely vállalkozás adott ügyre vonatkozó eredeti engedékenység iránti kérelmére, nem alkalmas annak bizonyítására, hogy a Bizottság egy későbbi eljárás során visszaélt hatáskörével annak érdekében, hogy arra kényszerítse az említett vállalkozást, hogy megerősítsen egy másik ügyre vonatkozó tényeket. A bírságok alóli teljes mentességet kérelmező vállalkozás együttműködési kötelezettsége ugyanis magában foglalja a teljes mértékű, folyamatos és gyors együttműködés tanúsításának kötelezettségét az eljárás teljes időtartama alatt, ami magában foglalhat a Bizottság által feltett kérdésekre adott eredeti nyilatkozat által le nem fedett tényekre vonatkozó kutatásokat és nyilatkozatokat is, mivel a kérdések megválaszolása fontos részét képezi a mentességet kérelmezők együttműködési kötelezettségének.
Ezenkívül, mivel a Bizottság objektív okokból jogosult az eljárásokat elkülöníteni, illetve egyesíteni, így amennyiben nem hivatkoznak olyan körülményekre, amelyek a Bizottság által azon döntés alátámasztása érdekében előadott indokok megkérdőjelezésére irányulnak, hogy a két különböző eljárás körébe tartozó tények két, nyilvánvalóan elkülönült jogsértésnek tekintendők, a Bizottság megalapozottan tekintheti úgy, hogy minden mentességet kérelmezőnek együtt kell működnie mindkét külön vizsgálatban, amelyek ugyanazon mentesség iránti kérelmen alapulhatnak, és még azt követően is folytatniuk kell az együttműködést, hogy végleges mentesítésben részesültek a vizsgálatok egyikének hatálya alá tartozó jogsértés vagy jogsértések vonatkozásában.
Egyébiránt, mivel a Bizottság kiindulásként támaszkodhat egy adott ügyben feltárt valószínűsítő körülményekre egy másik ügyben folytatott vizsgálat céljából, és mivel a mentességet kérelmező együttműködési kötelezettsége az egész eljárás során fennáll, és az magában foglalja az új körülményekre való reagálás kötelezettségét is, az a tény, hogy a Bizottság ilyen módon egy másik ügy iratai között található dokumentumra támaszkodott annak érdekében, hogy kérdést tegyen fel a mentességet kérelmezőnek, nem tűnik jogellenesnek.
(vö. 147–149., 165. pont)
11. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 151–153., 182., 338–343., 356., 380., 381., 386., 495. pont)
12. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 175–179., 203., 217., 375. pont)
13. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 180., 181., 261–263. pont)
14. Az uniós jogban érvényesülő elv a bizonyítékok szabad értékelésének elve, és az egyetlen olyan releváns tényező, amelyet a szabadon benyújtott bizonyítékok mérlegelése során meg kell vizsgálni, a bizonyítékok hitelessége, amely a bizonyítékok eredetétől, kidolgozási körülményeitől, címzettjétől, valamint tartalmuk értelmétől és megbízhatóságától függ. Így különösen nagy jelentőséget kell tulajdonítani annak a körülménynek, ha valamely dokumentum a tényekkel szoros összefüggésben vagy e tények közvetlen tanúja révén jött létre.
(vö. 182., 183., 197., 222., 229., 344. pont)
15. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 184., 185. pont)
16. A versenyjogban valamely megállapodás versenykorlátozó célúnak tekinthető akkor is, ha célja nem csupán a verseny korlátozása, hanem más, jogszerű célokat is követ, kivéve ha bizonyítják, hogy a vállalkozások közötti kapcsolatok kizárólag az említett jogszerű célokat szolgálták.
(vö. 220., 230., 306. pont)
17. A versenyjogban a versenytársak közötti információcserét nem teszi jogszerűvé az, hogy ezek az információk vagy azok egy része nyilvánosan ismert, mivel minden gazdasági szereplőnek önállóan kell meghatároznia a belső piacon folytatni kívánt politikáját. Bár ez az önállósági követelmény nem zárja ki azt, hogy a gazdasági szereplők racionálisan alkalmazkodjanak a versenytársaik megfigyelt vagy várható magatartásához, azt szigorúan tiltja, hogy ezek a szereplők közvetlenül vagy közvetve felvegyék egymással a kapcsolatot, azzal a céllal vagy hatással, hogy egy tényleges vagy lehetséges versenytárs piaci magatartását befolyásolják, vagy hogy egy ilyen versenytársnak felfedjék az általuk elhatározott vagy tanúsítani kívánt piaci magatartást.
E tekintetben jellegénél fogva nem minősül nyilvánosan hozzáférhető információnak egy versenytárs álláspontja valamely, a kínálati és a keresleti feltételek szempontjából jelentős információt illetően – mely információ megismerhető ugyan az érintett vállalkozásokkal folytatott megbeszélésen kívül más módon is –, és annak a piac alakulására gyakorolt hatását illetően.
Ezenkívül az árakra vonatkozó információk rendszeres megosztása következtében mesterségesen nőhet az átláthatóság egy olyan piacon, ahol a sajátos szabályozási környezet és a versenytársak közötti információcsere okán a verseny már gyengült.
Ráadásul, még ha az árakra vonatkozó információkról az ügyfeleknek a versenytársakkal való közlést megelőzően is tudomásuk van, és így ezen információkat a piacon is össze lehet gyűjteni, e tény nem jelenti azt, hogy az ártáblázatok versenytársaknak való megküldésekor ezen árak már a piac objektív adatainak számítanak, amelyeket egyből meg lehet ismerni. A közvetlen megküldés lehetővé teszi a versenytársak számára, hogy ezen információkról egyszerűbb, gyorsabb és közvetlenebb módon szerezzenek tudomást, mint ha azokat a piacon gyűjtenék össze. Ezenkívül ezen előzetes megküldés lehetővé teszi, hogy a versenytársak jövőbeli árpolitikájával kapcsolatosan kölcsönös bizalmi légkör alakuljon ki.
Végül pusztán az a tény, hogy valamely vállalkozás versenytársakra vonatkozó olyan információkat szerzett, amelyeket egy független piaci szereplő üzleti titokként őriz, megfelelően tanúsítja a versenyellenes szellem fennállását.
(vö. 282., 320–324. pont)
18. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 302. pont)
19. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 303., 304. pont)
20. A versenytársak közötti információcsere ellentétesnek bizonyulhat a versenyszabályokkal, amennyiben az érintett piac működésével kapcsolatos bizonytalanság fokát csökkenti vagy megszünteti, aminek következménye a vállalkozások közötti verseny korlátozása. Ekképpen az árrögzítés, még ha csak irányadó jellegű is, azáltal befolyásolja a versenyt, hogy a kartell minden résztvevője számára lehetővé teszi, hogy ésszerű bizonyossággal előre tudja, hogy milyen lesz a versenytársai árpolitikája. Az ilyen kartellek általánosabban közvetlen beavatkozást jelentenek az érintett piacon fennálló verseny lényegi paramétereibe.
Ami konkrétan a banánpiacot illeti, a megfelelően tájékozott gazdasági szereplők közötti kétoldalú megbeszélések során olyan, a kínálatnak a kereslethez képest történő meghatározása szempontjából nagyon fontos tényezők említése, mint az időjárási feltételek – a termelő országokban csakúgy, mint azon országokban, ahová a gyümölcsöt fogyasztás céljából szállítják –, a készletek nagysága a kikötőkben és az érleléssel foglalkozó vállalkozásoknál, az értékesítések helyzete a kiskereskedelem szintjén és az érleléssel foglalkozó vállalkozásoknál, valamint az eladásösztönző kampányok létezése, szükségképpen a piacra és annak árakat érintő alakulására vonatkozó ismeretek egymással való megosztását eredményezi.
E tekintetben, még ha feltételezzük is, hogy a későbbiekben felszámított valós árak nem felelnek meg a felek által egymással közölt, árakra irányuló szándékoknak, ez nem szünteti meg az említett információcsere versenyellenes jellegét. Ezenfelül az EUMSZ 101. cikk a Szerződésben foglalt többi versenyszabályhoz hasonlóan nem csupán a versenytársak vagy a fogyasztók közvetlen érdekeinek, hanem a piac szerkezetének, ezáltal pedig magának a versenynek a védelmére is irányul.
Különösen azon tény, hogy az összehangolt magatartás nincs közvetlen hatással az árszintre, nem zárja ki annak megállapítását, hogy az korlátozta a versenyt az érintett vállalkozások között. Egy adott piacon ténylegesen alkalmazott árakra ugyanis a kartell tagjainak befolyása alatt nem álló, olyan külső tényezők is hatással lehetnek, mint a gazdaság általános alakulása, az adott ágazaton belüli kereslet alakulása vagy az ügyfelek tárgyalási képessége.
(vö. 328–330., 388., 391., 456., 457., 536., 537. pont)
21. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 400–403. pont)
22. Versenyügyekben folytatott közigazgatási eljárásban az uniós jogrend által biztosított garanciák közé tartozik többek között a hatáskörrel rendelkező intézmény azon kötelezettsége, hogy gondosan és pártatlanul vizsgálja meg az adott eset összes releváns körülményét.
E tekintetben a védelemhez való jog biztosítása nem követeli meg, hogy a Bizottság meghallgassa az érdekeltek által javasolt tanúkat, amennyiben úgy véli, hogy az ügyben folytatott vizsgálat elegendő volt. Ugyanis, noha a Bizottság által az [EUMSZ 101. cikk] és az [EUMSZ 102. cikk] alapján folytatott eljárásokról szóló 773/2004 rendelet 10. cikkének (3) bekezdése azt írja elő, hogy az 1/2003 rendelet alapján folytatott eljárás alá vont vállalkozások és vállalkozások társulásai javaslatot tehetnek a Bizottságnak olyan személyek meghallgatására, akik igazolhatják a beadványukban megadott tényeket, ugyanezen rendelet 13. cikkéből kitűnik, hogy a Bizottság ésszerű mérlegelési mozgástérrel rendelkezik annak eldöntése szempontjából, hogy milyen érdek fűződhet olyan személyek meghallgatásához, akik tanúvallomása az ügy vizsgálata szempontjából jelentős lehet.
(vö. 405., 406. pont)
23. A versenyjogban a megállapodás és az összehangolt magatartás fogalmainak összehasonlításából kitűnik, hogy e fogalmak szubjektív szempontból az összejátszás azonos jellegű formáit jelenítik meg, és csak intenzitásuk, valamint megjelenési formájuk vonatkozásában különböztethetők meg egymástól. Ennélfogva, jóllehet a megállapodás és az összehangolt magatartás fogalmai részben eltérő alkotóelemekből tevődnek össze, azok nem összeegyeztethetetlenek egymással. A Bizottság tehát nem köteles megállapodásnak vagy összehangolt magatartásnak minősíteni valamennyi megállapított magatartást, hanem helyesen minősítheti e magatartások némelyikét „megállapodásnak”, másokat pedig „összehangolt magatartásoknakˮ.
Így az a körülmény, hogy a szóban forgó jogsértésben csak két vállalkozás vett részt, amelyek közül az egyik kicsi volt, valamint hogy a jogsértés kevesebb mint kilenc hónapig tartott, egyáltalán nem változtat azon, hogy a Bizottság nem köteles megállapodásnak vagy összehangolt magatartásnak minősíteni valamennyi megállapított magatartást, hanem helyesen minősítheti e magatartások némelyikét „megállapodásnak”, másokat pedig „összehangolt magatartásoknak”. E tekintetben, amennyiben a Bizottság jogilag megkövetelt módon bizonyítja a felek közötti kapcsolatok fennállását, nem lehet azt elvárni, hogy pontosan megjelöljön minden egyes olyan egyedi időpontot, amikor a felek egyeztettek.
(vö. 418., 419., 453. pont)
24. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 421–431., 469., 471., 472. pont)
25. A versenyjogban a jogsértés valamely vállalkozással szembeni megállapítása nem vethető el azzal az indokkal, hogy más vállalkozásokkal szemben nem jártak el. Az a körülmény ugyanis, hogy az eljárás alá vont vállalkozáshoz hasonló helyzetben lévő gazdasági szereplővel szemben a Bizottság nem állapította meg jogsértés elkövetését, nem teszi lehetővé az eljárás alá vont vállalkozások vonatkozásában megállapított jogsértés elvetését, amennyiben azt megfelelően bizonyították.
(vö. 461. pont)
26. Az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének megsértése nemcsak elszigetelt cselekmény eredménye lehet, hanem cselekmények sorozata, vagy akár folytatólagos magatartás eredménye is. Ez az értelmezés nem vitatható azon az alapon, hogy a cselekmények sorozata vagy a folytatólagos magatartás egy vagy több eleme önmagában is az említett rendelkezés megsértésének minősülhet. Amennyiben a különböző cselekmények – azonos, a belső piacon belüli versenyt torzító tárgyuk alapján – átfogó terv keretébe illeszkednek, a Bizottság az e cselekmények miatti felelősséget jogszerűen róhatja fel az összességében figyelembe vett jogsértésben való részvétel alapján.
E tekintetben az egységes jogsértés fogalma olyan helyzetre vonatkozik, amelyben több vállalkozás egy folytatólagos, a verseny torzítására irányuló gazdasági célt követő magatartásból álló jogsértésben, vagy azonos tárgyuk (a tényezők összességének azonos célja) és alanyuk (az érintett vállalkozások azonossága, amelyeknek tudomásuk van a közös célról) alapján egymással összefüggő önálló jogsértésekben vett részt.
Ezenkívül az egységes jogsértés fogalma kapcsolódhat megállapodásokban, összehangolt magatartásokban, illetve vállalkozások társulásainak döntéseiben megnyilvánuló versenyellenes magatartás jogi minősítéséhez.
(vö. 478–480., 491. pont)
27. Kartellügyekben az átfogó terv fogalma még akkor is lehetővé teszi a Bizottság számára annak vélelmezését, hogy a jogsértés elkövetése nem szakadt meg, ha bizonyos időszak vonatkozásában nem rendelkezik bizonyítékkal az érintett vállalkozás e jogsértésben való részvételére, amennyiben e vállalkozás ezen időszakot megelőzően és azt követően részt vett a jogsértésben, továbbá amennyiben nem léteznek olyan bizonyítékok vagy valószínűsítő körülmények, amelyek alapján feltételezni lehetne, hogy a jogsértés a vállalkozást illetően megszakadt. Ilyen esetben a Bizottság az egész jogsértési időszak vonatkozásában bírságot szabhat ki, ideértve azt az időszakot is, amelynek kapcsán nem rendelkezik az érintett vállalkozás részvételére vonatkozó bizonyítékkal.
E tekintetben, bár a bizonyítékokat összességükben kell értékelni annak vizsgálata során, hogy a Bizottság eleget tett‑e a bizonyítási tehernek annak érdekében, hogy jogilag megkövetelt módon bizonyítsa a jogsértés fennállását, a jogsértés folyamatos jellegének megállapítása érdekében folyatott vizsgálat célja nem annak elemzése, hogy összességében a bizonyítékok csoportja alapján ésszerűen elfogadható‑e, hogy a jogsértés az e bizonyítékok által érintett egész időszak során megszakítás nélkül folytatódott, hanem annak megvizsgálása, hogy a Bizottság olyan bizonyítékokat terjesztett‑e elő, amelyek időben kellően közel álló tényekre vonatkoznak oly módon, hogy ésszerűen elfogadható legyen, hogy a jogsértés két meghatározott időpont között megszakítás nélkül folytatódott.
Amennyiben viszont a szóban forgó kartell működésével összefüggésben a jogsértő magatartás két megnyilvánulását elválasztó időszak értékelését követően megállapítható, hogy a vállalkozás jogsértésben való részvétele megszakadt, továbbá hogy a vállalkozás e megszakadást megelőzően és azt követően részt vett a jogsértésben, e jogsértést ismétlődőnek kell minősíteni, amennyiben – a folyamatos jogsértéshez hasonlóan – létezik a vállalkozás által a megszakadás előtt és után követett egységes cél. Ezen egységes cél levezethető a szóban forgó magatartások céljai, az érintett termékek, az összejátszásban részt vevő vállalkozások, az összejátszás fő végrehajtási módjai, a vállalkozások nevében eljáró természetes személyek, végül pedig az említett magatartások földrajzi kiterjedésének azonosságából. A jogsértés tehát egységes és ismétlődő, és jóllehet a Bizottság az egész jogsértési időszak vonatkozásában bírságot szabhat ki, ezt nem teheti meg azon időszak vonatkozásában, amelynek során a jogsértés megszakadt.
(vö. 481–484., 494., 496. pont)
28. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 502–511. pont)
29. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 508., 525., 528–532., 538., 539. pont)
30. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 548., 549., 552., 553. pont)
31. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 556–558. pont)