A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)
2014. október 15.(*)
„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Valamely tagállam által az uniós jog megsértésével beszedett adó visszatérítése”
A C‑331/13. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Tribunalul Sibiu (Románia) a Bírósághoz 2013. június 18‑án érkezett, 2013. május 30‑i határozatával terjesztett elő az előtte
Ilie Nicolae Nicula
és
az Administraţia Finanţelor Publice a Municipiului Sibiu,
az Administraţia Fondului pentru Mediu
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (nagytanács),
tagjai: V. Skouris elnök, K. Lenaerts elnökhelyettes, M. Ilešič (előadó), L. Bay Larsen, A. Ó Caoimh, C. Vajda és S. Rodin tanácselnökök, A. Borg Barthet, J. Malenovský, E. Levits, E. Jarašiūnas, C. G. Fernlund és J. L. da Cruz Vilaça bírák,
főtanácsnok: M. Wathelet,
hivatalvezető: L. Carrasco Marco tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2014. március 25‑i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– I. N. Nicula képviseletében D. Târşia ügyvéd,
– a román kormány képviseletében R. Radu, V. Angelescu és A.‑L. Crişan, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében R. Lyal és G.‑D. Bălan, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának a 2014. május 15‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EUSZ 6. cikknek és az EUMSZ 110. cikknek, az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 17., 20. és 21. cikkének, valamint a jogbiztonság és a reformatio in peius tilalma elvének az értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet az I. N. Nicula és az Administraţia Finanţelor Publice a Municipiului Sibiu (Sibiu város önkormányzatának költségvetési hivatala), valamint az Administraţia Fondului pentru Mediu (környezetvédelmi alapot kezelő hatóság) között annak tárgyában folyamatban lévő eljárásban terjesztették elő, hogy ez utóbbiak nem adtak helyt I. N. Nicula azon kérelmének, amely a gépjárművekre az uniós jog megsértésével beszedett környezetszennyezési adó (a továbbiakban: környezetszennyezési adó) visszaigénylésére irányult.
Jogi háttér
3 A 2008. július 1‑jén hatályba lépett, a gépjárművek környezetszennyezési adójának létrehozásáról szóló, 2008. április 21‑i 50/2008. sz. sürgősségi kormányrendelet (Ordonanţă de Urgenţă a Guvernului nr. 50/2008 pentru instituirea taxei pe poluare pentru autovehicule; a Monitorul Oficial al României, I. rész, 2008. április 25‑i 327. száma; a továbbiakban: 50/2008. sz. OUG) környezetszennyezési adót vezetett be az M1–M3 és N1–N3 kategóriába tartozó járművekre. Ezen adó tekintetében az adófizetési kötelezettség többek között valamely gépjármű Romániában történő első nyilvántartásba vétele alkalmával keletkezett.
4 Az 50/2008. sz. OUG‑t több alkalommal módosították azt megelőzően, hogy a 2012. január 13‑án hatályba lépett, a gépjárművek szennyezőanyag‑kibocsátása utáni adóról szóló, 2012. január 6‑i 9/2012. sz. törvény (Legea nr. 9/2012 privind taxa pentru emisiili poluante provenite de la autovehicule; Monitorul Oficial al României, I. rész, 2012. január 10‑i 17. száma; a továbbiakban: 9/2012. sz. törvény) azt hatályon kívül helyezte volna.
5 A 9/2012. sz. törvény 4. cikke alapján a gépjárművek szennyezőanyag‑kibocsátása utáni adó fizetésének kötelezettsége nemcsak a gépjármű Romániában történő első nyilvántartásba vételének alkalmával keletkezik, hanem bizonyos feltételek mellett a használt gépjármű tulajdonjoga Romániában történő első átírásának az alkalmával is.
6 Azonban a 2012. január 31‑én hatályba lépett, a gépjárművek szennyezőanyag‑kibocsátása utáni adóról szóló 9/2012. sz. törvény bizonyos rendelkezései alkalmazásának a felfüggesztéséről és az e törvény 4. cikke (2) bekezdésének rendelkezései alapján történő adó‑visszatérítésről szóló, 2012. január 30‑i 1/2012. sz. sürgősségi kormányrendelettel (Ordonanța de Urgență a Guvernului nr. 1/2012 pentru suspendarea aplicării unor dispoziții ale Legii nr. 9/2012 privind taxa pentru emisiile poluante provenite de la autovehicule, precum şi pentru restituirea taxei achitate în conformitate cu prevederile art. 4 alin. 2 din lege; Monitorul Oficial al României, I. rész, 2012. január 31‑i 79. száma) 2013. január 1‑jéig felfüggesztették a gépjárművek szennyezőanyag‑kibocsátása utáni adónak a használt gépjármű tulajdonjogának Romániában történő első átírására való alkalmazását.
7 A 9/2012. sz. törvényt hatályon kívül helyező, a gépjárművek után fizetendő környezetvédelmi bélyegilletékről szóló, 2013. február 19‑i 9/2013. sz. sürgősségi kormányrendelet (Ordonanţa de urgenţă nr. 9/2013 privind timbrul de mediu pentru autovehicule; Monitorul Oficial al României, I. rész, 2013. március 4‑i 119. száma; a továbbiakban: 9/2013. sz. OUG) 2013. március 15‑én lépett hatályba.
8 A 9/2013. sz. OUG 4. cikke értelmében:
„A [gépjárművek után fizetendő környezetvédelmi] bélyegilletéket [a továbbiakban: környezetvédelmi bélyegilleték] csak egy alkalommal kell megfizetni:
a) valamely gépjármű tulajdonjoga első romániai tulajdonos által történő megszerzésének az illetékes hatóságok általi nyilvántartásba vétele alkalmával, illetve a törzskönyv és a forgalmi rendszám kiadásakor;
b) a gépjármű nemzeti gépkocsiállományba történő visszabocsátásakor, amennyiben a nemzeti gépkocsiállományból történő kivonás alkalmával a [környezetvédelmi bélyegilleték] fennmaradó részét a tulajdonos részére visszatérítették […];
c) az olyan használt gépjármű tulajdonjogának a nyilvántartásba vételekor, amely után nem fizették meg a személygépkocsik és gépjárművek különadóját, a [környezetszennyezési adót] és a gépjárművek szennyezőanyag‑kibocsátása utáni adót a nyilvántartásba vételkor hatályban lévő szabályozással összhangban;
d) az olyan használt gépjármű tulajdonjogának a nyilvántartásba vételekor, amellyel kapcsolatban valamely bíróság adó‑visszatérítést rendelt el, vagy amelynek a személygépkocsik és gépjárművek különadójának, a [környezetszennyezési adónak] vagy a gépjárművek szennyezőanyag‑kibocsátása utáni adónak a megfizetése nélküli nyilvántartásba vételét rendelte el.”
9 A 9/2013. sz. OUG 12. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőket írja elő:
„(1) Amennyiben a személygépkocsik és gépjárművek különadójaként, a [környezetszennyezési adóként] vagy a gépjárművek szennyezőanyag‑kibocsátása utáni adóként megfizetett összeg nagyobb, mint a környezetvédelmi bélyegilletékre vonatkozó jelen rendelkezések alkalmazásából eredő, a nyilvántartásba vételkor, illetve a használt gépjármű tulajdonjogának a nyilvántartásba vételekor irányadó árfolyamon [román lejben (RON)] számított bélyegilleték, úgy a különbséget képező összeg visszatéríthető, kizárólag a fizetési kötelezettség alanyának és a jelen sürgősségi kormányrendelet végrehajtásának részletes szabályai által meghatározott eljárásnak megfelelően. A visszatérítendő különbséget a jelen sürgősségi kormányrendeletben előírt számítási módszer alkalmazásával kell meghatározni a nyilvántartásba vételkor, illetve a használt gépjármű tulajdonjogának a nyilvántartásba vételekor figyelembe vett tényezők felhasználásával.
(2) Az egyrészt az adóalany által a személygépkocsik és gépjárművek különadójaként, a [környezetszennyezési adóként] vagy a gépjárművek szennyezőanyag‑kibocsátása utáni adóként megfizetett összeg, másrészt pedig a [környezetvédelmi bélyegilleték] alkalmazásából eredő összeg közötti különbség a későbbi módosításokkal és kiegészítésekkel együtt újból közzétett [az adózás rendjéről szóló törvénykönyvre vonatkozó, 2003. december 24‑i 92. sz.] kormányrendeletben [(Ordonanţa Guvernului nr. 92 privind Codul de procedură fiscală; Monitorul Oficial al României, I. rész, 2003. december 29‑i 941. száma)] előírt elévülési határidőn belül, a jelen sürgősségi kormányrendelet végrehajtásának részletes szabályai által meghatározott eljárásnak megfelelően kerül visszatérítésre.”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
10 A 2009. év folyamán I. N. Nicula, Romániában lakóhellyel rendelkező román állampolgár olyan használt gépjárművet vásárolt, amelyet első alkalommal Németországban vettek nyilvántartásba. E jármű romániai nyilvántartásba vételéhez I. N. Niculának az 50/2008. sz. OUG 4. cikke alapján környezetszennyezési adó címén 5153 RON összeget kellett fizetnie.
11 A Tribunalul Sibiu a 2012. május 3‑i ítéletben helyt adott a hozzá az I. N. Nicula által az Agenţia Fondului pentru Mediu, vagyis a környezetszennyezési adó kedvezményezettje ellen benyújtott keresetnek, és e hatóságot azzal az indokkal kötelezte az említett adó visszatérítésére, hogy azt a Bíróság által a Tatu‑ítéletében (C‑402/09, EU:C:2011:219) értelmezett EUMSZ 110. cikk megsértésével vezették be. Azonban e bíróság elutasította a keresetet annyiban, amennyiben az az Administraţia Finanţelor Publice Sibiu, vagyis az említett adót beszedő szerv ellen is irányult.
12 Az említett ítélet ellen a Curtea de Apel de Alba‑Iuliához benyújtott fellebbezés alapján ez utóbbi 2013. január 25‑én hatályon kívül helyezte ezen ítéletet, és az ügyet visszautalta az elsőfokú bírósághoz, egyúttal az újbóli határozathozatal céljából jelezte, hogy az ilyen jellegű jogvitákban az uniós jog megsértésével beszedett adó visszatérítésére vonatkozó „alperesi minőség” nem kizárólag az adó kedvezményezettjére, hanem azon jogalanyra is vonatkozik, amely az adót beszedte.
13 A 9/2013. sz. OUG 2013. március 15‑én, vagyis az ügynek a Tribunalul Sibiunál történő újbóli nyilvántartásba vételét követően lépett hatályba. A Tribunalul Sibiu kifejti, hogy e normatív aktus alapján a már megfizetett környezetszennyezési adó kizárólag abban az esetben téríthető vissza, ha annak összege meghaladja a környezetvédelmi bélyegilleték összegét, mivel a visszatérítést megszorító módon és csak ezen esetleges különbségre korlátozva helyezték kilátásba.
14 I. N. Nicula konkrét esetében a 9/2013. sz. OUG alapján számított környezetvédelmi bélyegilleték összege a szóban forgó gépjármű után 8126,44 RON‑t, míg a korábban megfizetett környezetszennyezési adó 5153 RON‑t tett ki. A Tribunalul Sibiu szerint az alapügy felperese tévesen állítja azt, hogy a gépjárművére irányadó környezetvédelmi bélyegilleték ellenértéke mindössze 3779,74 RON, mivel ugyanezen OUG 12. cikke (1) bekezdésének második mondata alapján a visszatérítendő különbséget az e rendeletben előírt számítási módszer alapján azon tényezők felhasználásával kell meghatározni, amelyeket a gépjármű Romániában történő nyilvántartásnak időpontjában vettek figyelembe, nem pedig aktuális tényezők alapján.
15 Így az említett bíróság szerint a 9/2013. sz. OUG alapján I. N. Nicula nem jogosult a környezetszennyezési adó és a vonatkozó kamatok visszatérítésére, mivel az ennek megfelelő összeget az adó‑ és környezetvédelmi hatóságok környezetvédelmi bélyegilleték címén visszatartották amiatt, hogy a környezetvédelmi bélyegilleték értéke magasabb, mint a gépjárművének a nyilvántartásba vételekor megfizetett környezetszennyezési adó.
16 Ilyen körülmények között a Tribunalul Sibiu úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:
„Úgy kell‑e értelmezni az [EUSZ 6. cikknek], az Európai Unió Alapjogi Chartája 17., 20. és 21. cikkének, az EUMSZ 110. cikknek a rendelkezéseit, valamint a jogbiztonságnak és a non reformatio in peiusnak az uniós jogból és a Bíróság ítélkezési gyakorlatából (Belbouab‑ítélet, 10/78, EU:C:1978:181 és Belgocodex‑ítélet, C‑381/97, EU:C:1998:589) adódó elvét, hogy azokkal ellentétes az olyan szabályozás, mint a [9/2013. sz. OUG]?”
17 A román kormány az Európai Unió Bírósága alapokmánya 16. cikkének harmadik bekezdése alapján azt kéri, a Bíróság nagytanácsa járjon el.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságáról
18 A román kormány úgy véli, hogy az előzetes döntéshozatal iránti jelen kérelem elfogadhatatlan. E tekintetben először is azzal érvel, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által említett nemzeti jogi rendelkezés, vagyis a 9/2013. sz. OUG 12. cikke bíróságon kívüli közigazgatási adó‑visszatérítési eljárást szabályoz, és így e szabályozás nem szab értelmezési korlátot az uniós jog megsértésével beszedett olyan adó, mint amelyről az alapügyben szó van, visszatérítésére irányuló kérelmek ügyében eljáró bíróságok számára. Ezért a kérdést előterjesztő bíróság tévesen vélte úgy, hogy az említett rendelkezés megakadályozza az I. N. Nicula által környezetszennyezési adó címén fizetett teljes összeg visszatérítésének elrendelését.
19 Másodszor a román kormány azzal érvel, hogy a 9/2013. sz. OUG mindenesetre nem alkalmazható az alapügyben, mivel az nem volt hatályban akkor, amikor az I. N. Nicula a környezetszennyezési adót megfizette.
20 Ezen okokból kifolyólag a román kormány úgy véli, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által előterjesztett kérdés nem hasznos az alapügy eldöntéséhez, és hogy ezért az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet mint elfogadhatatlant el kell utasítani.
21 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az EUMSZ 267. cikkel bevezetett eljárás keretében egyedül az ügyben eljáró és a meghozandó bírósági döntésért felelős nemzeti bíróság feladata az ügy sajátosságaira figyelemmel megítélni azt, hogy egyrészt az ítélethozatala szempontjából szükséges‑e az előzetes döntéshozatal, másrészt hogy a Bíróság számára feltett kérdések relevánsak‑e. Következésképpen, amennyiben a feltett kérdések az uniós jog értelmezésére vonatkoznak, a Bíróság főszabály szerint köteles határozatot hozni (lásd e tekintetben: Gouvernement de la Communauté française és gouvernement wallon ítélet, C‑212/06, EU:C:2008:178, 28. pont; Zurita García és Choque Cabrera ítélet, C‑261/08 és C‑348/08, EU:C:2009:648, 34. pont, valamint Filipiak‑ítélet, C‑314/08, EU:C:2009:719, 40. pont).
22 Azonban a Bíróság azt is kimondta, hogy kivételes esetekben jogosult saját hatáskörének megállapítása céljából megvizsgálni azokat a körülményeket, amelyek mellett a nemzeti bíróság hozzá fordult (lásd ebben az értelemben: Filipiak‑ítélet, EU:C:2009:719, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
23 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy Bíróság csak akkor utasíthatja el a nemzeti bíróság előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéséről való határozathozatalt, ha az uniós jog kért értelmezése nyilvánvalóan semmilyen összefüggésben nincs az alapügy tényállásával vagy tárgyával, ha a probléma hipotetikus jellegű, vagy ha nem állnak a Bíróság rendelkezésére azok a ténybeli és jogi elemek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az elé terjesztett kérdésekre hasznos választ adhasson (Zurita García és Choque Cabrera ítélet, EU:C:2009:648, 35. pont).
24 A jelen ügyben a Bíróság az eljárási szabályzata 101. cikkének (1) bekezdése alapján a kérdést előterjesztő bíróságtól azzal kapcsolatban kért felvilágosítást, hogy a 9/2012. sz. OUG 12. cikke az előtte folyamatba lévő eljárás jellegére tekintettel alkalmazandó‑e az alapügyben. A Bíróság Hivatalához 2014. március 13‑án érkezett válaszában ugyanezen bíróság megerősítette, hogy e cikk a hozzá visszautalt ügy újbóli vizsgálata céljából az alapügyben alkalmazandó anyagi jogi szabálynak minősül. Az említett bíróság szerint az e 12. cikk (1) bekezdésében kimondott szabály egyértelmű, és a környezetvédelmi bélyegilleték bevezetése előtt fizetett adó visszatérítését arra az egyetlen esetre korlátozza, ha ezen adó mértéke meghaladja azon említett bélyegilleték összegét, amelyet a 9/2013. sz. OUG bevezet.
25 Ilyen körülmények között meg kell állapítani, hogy a Bíróságnak a kérdést előterjesztő bíróság által kért értelmezésre adott válasza hasznos ez utóbbi számára, hogy határozni tudjon az alapügyben szóban forgó nemzeti szabályozásnak az uniós joggal való összeegyeztethetőségéről, és így el kell utasítani a román kormánynak az előzetes döntéshozatal iránti kérelem állítólagos elfogadhatatlanságára vonatkozó érvelését, és hogy következésképpen a kért értelmezést el kell végezni.
Az ügy érdeméről
26 Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy az uniós jogot úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az uniós jog megsértésével beszedett adó olyan visszatérítési rendszere, mint amelyről az alapügyben szó van.
27 A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy az uniós jog megsértésével valamely tagállam által beszedett adók visszatérítéséhez való jog az ilyen adókat tiltó, a Bíróság által értelmezett uniós jogi rendelkezések által a jogalanyok számára biztosított jogokból ered, és azokat kiegészíti. A tagállam tehát főszabály szerint köteles az uniós jog megsértésével beszedett adók visszafizetésére (Littlewoods Retail és társai ítélet, C‑591/10, EU:C:2012:478, 24. pont, valamint Irimie‑ítélet, C‑565/11, EU:C:2013:250, 20. pont).
28 Egyébiránt a Bíróság már megállapította, hogy ha valamely tagállam az uniós jog szabályainak megsértésével vetett ki adót, a jogalanyok nem csak a jogosulatlanul beszedett adó visszatérítésére, hanem az e tagállam részére fizetett vagy az általa ezen adóval közvetlen összefüggésben levont összegek visszatérítésére is jogosultak (lásd ebben az értelemben: Littlewoods Retail és társai ítélet, EU:C:2012:478, 25. pont, valamint Irimie‑ítélet, EU:C:2013:250, 21. pont).
29 A tagállamokra hárított azon kötelezettség elve, hogy az uniós jog megsértésével kivetett adók összegét kamatokkal kell visszafizetniük, ez utóbbi jogból ered (Littlewoods Retail és társai ítélet, EU:C:2012:478, 26. pont, valamint Irimie‑ítélet, EU:C:2013:250, 22. pont).
30 A jelen ügyben mindenekelőtt fontos megjegyezni, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból nem tűnik ki világosan, hogy az OUG melyik változata alapján vetették ki I. N. Niculára járműve Romániában történő nyilvántartásba vételének időpontjában a környezetszennyezési adót. Azonban a Bíróság már megállapította, hogy az EUMSZ 110. cikkel ellentétes az olyan adó, mint az 50/2008. sz. OUG‑nek mind az eredeti változatával, mind a módosított változataival bevezetett adó (lásd ebben az értelemben: Tatu‑ítélet, EU:C:2011:219, 58. és 61. pont, valamint Nisipeanu‑ítélet, C‑263/10, EU:C:2011:466, 27. és 29. pont).
31 A Bíróság ugyanis megállapította, hogy változatától függetlenül az 50/2008. sz. OUG rendelkezéseinek alkalmazása azzal jár, hogy a jelentős életkorú és használtsági fokú behozott használt járműveket akár forgalmi értékük 30%‑át is megközelítő adó terheli, míg a használt járművek belföldi piacán értékesítésre kínált hasonló járműveket, amelyek az EUMSZ 110. cikk értelmében így hasonló jellegű hazai termékeknek minősülnek, semmilyen ehhez hasonló adóteher nem sújtja. A Bíróság ebből azt a következtetést vonta le, hogy az ilyen intézkedés visszatart a más tagállamokban vásárolt használt járműveknek a forgalomba helyezésétől anélkül, hogy a vásárlókat visszatartaná a belföldi piacon jelen lévő, ugyanolyan életkorú és használtsági fokú használt járművek megvásárlásától (lásd ebben az értelemben: Tatu‑ítélet, EU:C:2011:219, 55., 58. és 61. pont, valamint Nisipeanu‑ítélet, EU:C:2011:466, 26., 27. és 29. pont).
32 Románia a Tatu‑ítéletet (EU:C:2011:219) és a Nisipeanu‑ítéletet (EU:C:2011:466) követően elfogadta a 9/2013. sz. OUG‑t, amely a gépjárművekre új adózást vezet be, vagyis a környezetvédelmi bélyegilletéket. E rendelet 4. cikke értelmében a környezetvédelmi bélyegilleték megfizetésének kötelezettsége vagy a gépjármű Romániában történő első nyilvántartásba vételének alkalmával, vagy a gépjármű nemzeti gépkocsiállományba történő visszabocsátásakor, vagy az olyan használt gépjármű tulajdonjogának a nyilvántartásba vételekor keletkezik, amely után nem fizettek korábban hatályban lévő gépjárműadót, vagy amely esetében valamely bíróság ezen adó visszatérítését rendelte el vagy ezek megfizetése nélküli nyilvántartásba vételt rendelt el.
33 Amint az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból és a kérdést előterjesztő bíróságnak a Bíróság felvilágosítási kérelmére adott válaszából kitűnik, a 9/2013. sz. OUG a 12. cikkében szintén bevezet egy visszatérítési rendszert a többek között az 50/2008. sz. OUG vagy annak módosított változatai alapján fizetett adó tekintetében, amely rendszer lehetővé teszi a jogalanyoknak, hogy elérjék a korábban fizetett adó visszatérítését annyiban, amennyiben ezen adó összege meghaladja a környezetvédelmi bélyegilleték összegét. E bíróság megállapítja, hogy az említett rendelkezés alapján nem téríttetheti vissza I. N. Niculának az egyrészt az általa környezetszennyezési adó címén fizetett összeget, másrészt pedig az az után járó kamatokat.
34 Így meg kell vizsgálni, hogy a beszámításon keresztül történő ilyen visszatérítési rendszer lehetővé teszi‑e a jogalanyoknak, hogy ténylegesen gyakorolják a jogalap nélkül fizetett adó visszatérítéséhez az uniós jog alapján rendelkezésükre álló jogot.
35 E tekintetben a 9/2013. sz. OUG 12. cikkének (1) bekezdéséből – a kérdést előterjesztő bíróság általi olvasata szerint – az következik, hogy a másik tagállamból behozott használt járművekkel kapcsolatban az uniós jog megsértésével beszedett környezetszennyezési adó csak akkor kerül visszatérítésre az adóalany számára, ha magasabb, mint a környezetvédelmi bélyegilleték azon fizetendő összege, amelyet a Romániába behozott jármű nyilvántartásba vételének az időpontjában figyelembe vett tényezők alapján számítanak ki.
36 Ebből következik, amint az Európai Bizottság megjegyezte, hogy az olyan visszatérítési rendszer, mint amelyről az alapügyben szó van, a másik tagállamból behozott használt jármű esetében azzal jár, hogy korlátozza, vagy akár – mint az alapügyben is – teljesen megszünteti az uniós jog megsértésével beszedett környezetszennyezési adó visszatérítésének kötelezettségét, ami a Bíróság által a Tatu‑ítéletben (EU:C:2011:219) és a Nisipeanu‑ítéletben (EU:C:2011:466) megállapított hátrányos megkülönböztetés fenntartásához vezethet.
37 Ezenkívül az említett rendszer azzal jár, hogy mentesíti a nemzeti hatóságokat azon kötelezettség alól, hogy figyelembe vegyék az adóalanyoknak járó, a környezetszennyezési adó jogalap nélküli beszedése és visszatérítése közötti időszakra vonatkozó kamatokat, következésképpen e rendszer nem felel meg a jelen ítélet 29. pontjában kimondott követelménynek.
38 Ilyen körülmények között meg kell állapítani, hogy az olyan visszatérítési rendszer, mint amelyről az alapügyben van szó, nem teszi lehetővé az uniós jog megsértésével beszedett adó visszatérítéséhez való, a jogalanyok számára az uniós jog alapján rendelkezésre álló jog tényleges gyakorlását.
39 A fentiek fényében meg kell állapítani, hogy az uniós jogot úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az uniós jog megsértésével beszedett adó olyan visszatérítési rendszere, mint amelyről az alapügyben szó van.
A Bíróság ítélete időbeli hatályának a korlátozásáról
40 Abban az esetben, ha a Bíróság kimondaná, hogy az uniós joggal ellentétes az olyan adó, mint a 9/2013. sz. OUG‑vel bevezetett környezetvédelmi bélyegilleték, a román kormány az írásbeli észrevételeiben azt kérte a Bíróságtól, hogy korlátozza ítéletének időbeli hatályát.
41 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az uniós jog kért értelmezésén keresztül a kérdést előterjesztő bíróság nem azt kívánja megtudni, hogy e joggal ellentétes‑e az olyan adó, mint a környezetvédelmi bélyegilleték, hanem kizárólag azt, hogy e joggal ellentétes‑e az olyan rendszer, mint a 9/2013. sz. OUG által bevezetett rendszer, amely előírja az 50/2012. sz. OUG címén jogalap nélkül beszedett adó visszatérítését.
42 Ilyen körülmények között elég pontosítani, hogy a román kormánynak a Bíróság ítélete időbeli hatályának a korlátozása mellett előadott érvelése az alapügyben szóban forgótól eltérő ügyekre vonatkozik, következésképpen nem kell határozni az említett kormány azon kérelméről, amely a jelen ítélet időbeli hatálya korlátozásának az elérésére irányul.
A költségekről
43 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:
Az uniós jogot úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az uniós jog megsértésével beszedett adó olyan visszatérítési rendszere, mint amelyről az alapügyben szó van.
Aláírások