Language of document : ECLI:EU:C:2011:369

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (negyedik tanács)

2011. június 9.(*)

„Tagállami kötelezettségszegés – Élőhelyirányelv – A Cricetus cricetus (mezei hörcsög) faj védelme érdekében hozott intézkedések elégtelensége – Az élőhelyek károsítása”

A C‑383/09. sz. ügyben,

az EK 226. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítása iránt a Bírósághoz 2009. szeptember 25‑én,

az Európai Bizottság (képviselik: O. Beynet és D. Recchia, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

felperesnek

a Francia Köztársaság (képviselik: G. de Bergues és S. Menez, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen

benyújtott keresete tárgyában,

A BÍRÓSÁG (negyedik tanács),

tagjai: J.‑C. Bonichot tanácselnök, K. Schiemann, L. Bay Larsen (előadó), A. Prechal és E. Jarašiūnas bírák

főtanácsnok: J. Kokott,

hivatalvezető: C. Strömholm tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2010. október 21‑i tárgyalásra,

a főtanácsnok indítványának a 2011. január 20‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1        Keresetlevelével az Európai Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság állapítsa meg, hogy a Francia Köztársaság – mivel nem hozott létre olyan intézkedésprogramot, amely szigorú védelmet biztosít a Cricetus cricetus (mezei hörcsög) faj részére – nem teljesítette a 2006. november 20‑i 2006/105/EK tanácsi irányelvvel (HL L 363., 368. o.) módosított, a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21‑i 92/43/EGK tanácsi irányelv (HL L 206., 7. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 102. o.) (a továbbiakban: élőhelyirányelv) 12. cikke (1) bekezdésének d) pontjából eredő kötelezettségeit.

 Jogi háttér

2        Az élőhelyirányelvnek – a harmadik preambulumbekezdése kijelentése szerint – fő célja a biológiai sokféleség fenntartásának előmozdítása.

3        Az említett irányelv 1. cikkének a)–i) pontja az alábbiak szerint rendelkezik:

„Ezen irányelv alkalmazásában:

a)      védelem: valamennyi, a vadon élő állat- és növényfajok természetes élőhelyei és populációi e) és i) pontban meghatározott kedvező védettségi helyzetének fenntartásához, illetve helyreállításához szükséges intézkedés;

[…]

g)      közösségi jelentőségű fajok: olyan fajok, amelyek a 2. cikkben meghatározott területen belül:

i.      veszélyeztetettek, kivéve azon fajokat, amelyek természetes előfordulása az adott területen elhanyagolható, és nem minősülnek veszélyeztetettnek vagy sebezhetőnek a nyugat-palearktikus régión belül; vagy

ii.      sebezhetők, azaz valószínű, hogy a közeljövőben a veszélyeztetett csoportba fognak tartozni, amennyiben az okozati tényezők továbbra is fennállnak; vagy

iii.      ritkák, azaz kis populációkban fordulnak elő, amelyek jelenleg nem minősülnek veszélyeztetettnek vagy sebezhetőnek, de annak veszélye fennáll, hogy azzá válnak. Az érintett fajok szűk földrajzi területen, illetve kiterjedtebb területen ugyan, de csak gyéren elszórva fordulnak elő; vagy

iv.      endémikusak és különös figyelmet igényelnek élőhelyük sajátos jellege és/vagy használatuk élőhelyre és/vagy védettségi helyzetükre gyakorolt potenciális hatása következtében.

E fajok felsorolása a II. és/vagy a IV., illetve V. mellékletben szerepel, illetve ott szerepelhet.

[…]

i)      egy faj védettségi helyzete: a fajt érintő azon hatások összessége, amelyek a 2. cikkben meghatározott területen belül hosszú távon befolyásolhatják a faj populációinak eloszlását és sűrűségét.

A védettségi helyzet abban az esetben minősül »kedvezőnek«, ha:

–        az érintett faj populációinak dinamikájára vonatkozó adatok azt mutatják, hogy a faj képes hosszú távon fenntartani magát természetes élőhelyének életképes alkotórészeként, továbbá

–        a faj természetes előfordulási területe nem csökken, és valószínűleg a belátható jövőben sem fog csökkenni, továbbá

–        kellő nagyságú élőhely áll rendelkezésre jelenleg és valószínűleg a jövőben is a faj populációinak hosszú távú fennmaradásához.”

4        Az élőhelyirányelv 2. cikkének (2) bekezdése kifejti, hogy az irányelvnek megfelelően hozott intézkedések célja a közösségi érdekeltségű természetes élőhelyek, valamint vadon élő állat- és növényfajok kedvező védettségi helyzetének fenntartása, illetve helyreállítása.

5        A mezei hörcsög (Cricetus cricetus) az élőhelyirányelv IV. mellékletének a) pontjában felsorolt fajok közzé tartozik. E melléklet különösen a „közösségi jelentőségű, szigorú védelmet igénylő” állatfajokra vonatkozik.

6        Az élőhelyirányelv 12. cikkének (1) bekezdése szerint:

„A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket a IV. melléklet a) pontjában felsorolt állatfajok természetes elterjedési területükön való szigorú védelmének érdekében, megtiltva az alábbiakat:

a)      e fajok vadon befogott [helyesen: vadon élő] példányainak szándékos befogásának vagy megölésének bármely formája;

b)      e fajok szándékos zavarása, különösen párzás, utódnevelés, áttelelés és vándorlás idején;

c)      vadon élő állatok tojásainak szándékos elpusztítása vagy begyűjtése;

d)      párzási, költő- vagy pihenőhelyek károsítása vagy elpusztítása.”

 A jogvita alapját képező tényállás és a pert megelőző eljárás

7        Egy panaszban hívták fel a Bizottság figyelmét az elzászi mezei hörcsög védettségi helyzetére, amelyről az a 2007. január 15‑én tartott találkozón tájékoztatta a francia hatóságokat.

8        A francia hatóságok ezzel kapcsolatos észrevételeiket a 2007. február 15‑i és szeptember 14‑i feljegyzésben küldték el, amelyben tájékoztatták a Bizottságot az érintett faj védelmére vonatkozó, a 2007–2011‑es évekre irányuló cselekvési terv keretében elfogadott intézkedésekről.

9        2007. október 23‑i felszólító levelében a Bizottság egyrészt megállapította, hogy a mezei hörcsög tekintetében a számlálási mérlegek a faj rövid időn belüli teljes kihalásának veszélyére utalnak, másrészt pedig azt kérte, hogy a Francia Köztársaság terjessze elő ezzel kapcsolatos észrevételeit.

10      2007. december 24‑i és 2008. március 11‑i levelükben a francia hatóságok ismertették a már meghozott, valamint az említett faj védelme érdekében előirányzott védelmi intézkedéseket.

11      2008. június 5‑i levelében a Bizottság indokolással ellátott véleményt küldött a Francia Köztársaságnak, amely értelmében a Bizottság azt állította, hogy a Francia Köztársaság – mivel nem fogadott el olyan intézkedésprogramot, amely biztosítja a mezei hörcsög szigorú védelmét – nem teljesítette az élőhelyirányelv 12. cikke (1) bekezdésének d) pontjából eredő kötelezettségeit. Következésképpen a Bizottság felhívta a Francia Köztársaságot, hogy hozza meg az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy eleget tegyen az említett indokolással ellátott véleménynek a közlésétől számított két hónapon belül.

12      A Francia Köztársaság válaszolt az indokolással ellátott véleményre, felidézve a mezei hörcsög védelmére vonatkozó lehetőségeket behatároló kényszerű földrajzi körülményeket, ugyanakkor arra is utalt, hogy 2008‑ban e faj állományának csökkenésében megtorpanás volt megfigyelhető az elzászi terület egy részén. Ezenkívül e tagállam tájékoztatta a Bizottságot az e faj védelmével foglalkozó, a 2007–2011‑es évekre vonatkozó cselekvési terv keretében végrehajtott intézkedések előrehaladtáról.

13      Mivel úgy vélte, hogy az említett faj védelmének a Francia Köztársaság által alkalmazott módozatai továbbra sem kielégítőek, a Bizottság előterjesztette a jelen keresetet.

 A keresetről

 A felek érvei

14      A Bizottság állítása szerint a mezei hörcsög fajt kihalás fenyegeti Elzászban. A számlálási mérlegek ugyanis e faj jelentős csökkenését mutatják 2001 és 2007 között. E pusztulás okai a városfejlesztés és a gazdálkodási gyakorlatok fejlődése.

15      Márpedig a Francia Köztársaság által elfogadott intézkedések elégtelenek, és nem tiltják meg az említett faj párzási és pihenőhelyei károsítását. Ezen elégtelenség egyik lényeges oka – amely érinti mind a városrendezési intézkedéseket, mind a mezőgazdasági intézkedéseket – a terület, különösen a kiemelt cselekvési területek (a továbbiakban: ZAP‑területek), valamint ezen intézkedések tárgyát képező „visszafoglalási terület” túl behatárolt jellege. Ezenkívül az utóbbi területek önmagukban véve sem elegendőek. Következésképpen a három létező ZAP‑terület közül csak egyben teljesült azon célkitűzés, hogy a ZAP‑területeken 22%‑ban a mezei hörcsögnek kedvező termelést folytassanak. Másfelől a nitrátszennyezés korlátozására irányuló, a 2008–2010‑es évekre vonatkozó cselekvési program elégtelen. Végül a városfejlesztési lehetőségek a „visszafoglalási területen” nem kellően korlátozottak.

16      A Francia Köztársaság úgy válaszol, hogy az általa elfogadott intézkedések koherens, arányos és a mezei hörcsög szigorú védelmére vonatkozó célkitűzésnek megfelelő egészet alkotnak az élőhelyirányelv követelményeinek megfelelően. Konkrétan a 2007–2011‑es évekre vonatkozó cselekvési terv lehetővé tette e faj sajátos élőhelyének pontos meghatározását, és három külön cselekvési terület megállapítását, amelyek a következők: három ZAP‑terület, ahol a földhasználat bármilyen megváltoztatatásával felhagytak – kivéve a mezőgazdasággal összefüggőt –, a „visszafoglalási terület”, amelyen minden egyhektáros vagy annál nagyobb kiterjedésű tervvel kapcsolatban előírás, hogy e fajra való ártalmatlanságát külön vizsgálat bizonyítsa, és a hagyományos előfordulási terület, ahol a várostervezési dokumentumuk megújításakor minden községnek külön a mezei hörcsögre irányuló vizsgálatot kell előirányoznia.

17      A Francia Köztársaság megállapítja, hogy az említett cselekvési terv végrehajtása óta a szóban forgó faj állománya mennyiségi mutatóinak javulása a „fő területeken” az állománycsökkenés végére, sőt a példányszám enyhe emelkedésére utalhat. Néhány évet várni kell azonban, míg kellő mértékű bizonyossággal értékelni lehet a francia hatóságok által hozott intézkedéseknek az említett faj populációinak védettségi helyzetére gyakorolt hatását. A Bizottság mindenesetre nem bizonyítja, hogy e faj élőhelye tovább károsodott volna a ZAP‑területeken 2007 után, és azt sem tudja kimutatni, hogy a nitrátszennyezés káros erre a fajra. Végül a Francia Köztársaság úgy érvel, hogy a „visszafoglalási területen” azon kötelezettséget, hogy minden tervet a mezei hörcsög példányaira, illetve a párzási és pihenőhelyeire gyakorolt hatások vizsgálatának vessenek alá, kiegészül egy egyedi vizsgálat elvégzésének szükségességével, amelyet minden, egy hektárnál nagyobb területre vonatkozó terv esetében el kell végezni az ilyen terv által az említett fajnak okozott esetleges károk felmérése érdekében.

 A Bíróság álláspontja

18      Emlékeztetni kell arra, hogy az élőhelyirányelv 12. cikke (1) bekezdésének d) pontja előírja, hogy a tagállamok tegyék meg a szükséges intézkedéseket az ugyanezen irányelv IV. mellékletének a) pontjában felsorolt állatfajok természetes elterjedési területükön való szigorú védelmi rendszerének kidolgozása érdekében, megtiltva a párzási vagy pihenőhelyek károsítását vagy elpusztítását.

19      E rendelkezés átültetése nemcsak teljes jogszabályi keret létrehozását követeli meg a tagállamoktól, hanem konkrét és különleges védelmi intézkedések megtételét is (a C‑183/05. sz., Bizottság kontra Írország ügyben 2007. január 11‑én hozott ítélet [EBHT 2007., I‑137. o.] 29. pontja).

20      Hasonlóképpen, a szigorú védelmi rendszer összefüggő és összehangolt, megelőző jellegű intézkedések meghozatalát is feltételezi (a C‑518/04. sz., Bizottság kontra Görögország ügyben 2006. március 16‑án hozott ítélet [EBHT 2006., I‑42. o.] 16. pontja és a fent hivatkozott Bizottság kontra Írország ügyben hozott ítélet 30. pontja).

21      Az ilyen szigorú védelmi rendszernek tehát lehetővé kell tennie az élőhelyirányelv IV. mellékletének a) pontjában felsorolt állatfajok párzási vagy pihenőhelyei károsításának vagy elpusztításának tényleges kizárását (lásd ebben az értelemben a C‑103/00. sz., Bizottság kontra Görögország ügyben 2002. január 30‑án hozott ítélet [EBHT 2002., I‑1147. o.] 39. pontját).

22      Végül emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a kötelezettségszegés megtörténtét a tagállamnak az indokolással ellátott véleményben foglalt határidő lejártakor fennálló helyzete alapján kell megítélni, és a későbbi változásokat a Bíróság nem veheti figyelembe (lásd különösen a fent hivatkozott Bizottság kontra Görögország ügyben 2002. január 30‑án hozott ítélet 23. pontját és a C‑531/06. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2009. május 19‑én hozott ítélet [EBHT 2009., I‑4103. o.] 98. pontját).

23      Nem vitatott, hogy a Francia Köztársaság számára az indokolással ellátott véleményben az annak való megfelelés érdekében a Bizottság által meghatározott kéthónapos határidő 2008. augusztus 5‑én lejárt.

24      Ezzel kapcsolatban az ügy irataiból kitűnik, hogy 2001 és 2007 között a mezei hörcsög üregeinek száma az e faj állományának megfigyeléséhez referenciaként szolgáló „fő területeken” több mint 1160‑ról 180 alá csökkent. Továbbá a 2009‑re vonatkozó számlálásnak az Office national de la chasse et de la faune sauvage (nemzeti vadászati és vadon élő állatokkal foglalkozó hivatal) által készített mérlege alapján – amelynek tartalmát a Francia Köztársaság nem vitatja – az említett faj egyetlen állománya sem éri el Elzászban az életképes állomány legalacsonyabb küszöbértékét, amely becslések szerint egyetlen birtokos 600 hektáros, kedvező talajú területén megoszló 1500 egyedből áll.

25      Az ökológiáért felelős államtitkár által Elzász régió prefektusának küldött 2009. augusztus 28‑i levél (a továbbiakban: 2009. augusztus 28‑i levél) megállapítja, hogy „[a] [mezei hörcsögre] vonatkozó helyreállítási tervben (2007–2011) megállapított intézkedések és a faj megmentésében részt vevő felek kötelezettségvállalásai ellenére az idáig elért biológiai eredmények nem elegendőek e faj megmentéséhez Franciaországban”, és ezért „a mezei hörcsögre vonatkozó intézkedések határozott és gyors javulása elengedhetetlen ahhoz, hogy rövid távon e faj helyreállítását igazoló biológiai eredményeket lehessen elérni”.

26      A Francia Köztársaság elismeri, hogy a kukoricatermesztés fejlődése, amely a termesztés sokszínűségének rovására történt, káros volt a mezei hörcsögre nézve, amely mesterséges ‑ különösen lucernával beültetett ‑ legelőktől függ, és e faj állományának csökkenésében az egyik legjelentősebb tényezőt játszotta. Nem vitatott, hogy az utóbbi években ez a fejlődés nem állt meg teljesen Elzászban, amely Franciaország egyetlen olyan régiója, ahol ez a faj előfordul.

27      Az e helyzet javítására irányuló intézkedések között szerepel különösen három ZAP‑terület létrehozása, amelyek olyan területek, ahol a földhasználat bármilyen megváltoztatatásával – kivéve a mezőgazdasággal összefüggőt – felhagytak, és amelyeken 22%‑ban a mezei hörcsögnek kedvező termesztésre – vagyis 2% lucerna‑ és 20% gabonatermesztésre – vonatkozó célt tűztek ki, idővel területenként körülbelül 1200–1500 példányból álló életképes populáció elérése érdekében.

28      E tekintetben meg kell állapítani, hogy a ZAP‑területeken 22%‑os kedvező termesztésre vonatkozó célkitűzés meghatározása érdekében használt tudományos adatok szerint – melyeket a Francia Köztársaság csatolt az iratanyaghoz – „[az][Office national de la chasse et de la faune sauvage] által 1997‑ben folytatott vizsgálat során löszös talajon elhelyezkedő 25 ha‑ból 12 mintanégyzetméteren […] megfigyelték, hogy azon a három négyzetméreten fordult elő a legnagyobb mezei hörcsög populáció, ahol több mint 2–4%‑ban lucernát, valamint 20–30%‑ban gabonát termesztettek. A példányszám növekedését a tavasz és a nyár között figyelték meg, amikor feltételezhetően kedvező volt a környezet a faj fenntartásához és szaporodásához. Nem ez volt a helyzet a fennmaradó kilenc négyzetméreten, ahol lucerna egyáltalán nem volt vagy jelentéktelen mennyiségű, gabonából pedig kifejezetten kevés volt”.

29      Márpedig, bár a Bizottság nem vitatja, hogy a szóban forgó fajnak kedvező termesztésre vonatkozó 22%‑os célkitűzés elérése érdekében hozott ún. agrár-környezetvédelmi intézkedések, különösen a lucerna‑ és téligabona‑termesztés előnyben részesítése érdekében a mezőgazdasági termelőknek nyújtott pénzügyi támogatás, alkalmasak a gazdálkodási gyakorlatoknak e fajnak kedvező irányban történő befolyásolására, az ügy irataiból kitűnik, hogy 2008. augusztus 5‑én az említett fajnak kedvező, 22%‑os termesztésre vonatkozó célkitűzést a három ZAP‑terület közül csak egyben teljesítették, amelyek egyébként a mezei hörcsögnek kedvező összes területeknek csak 2%‑át jelentik.

30      E tekintetben egyébként meg kell állapítani, hogy a francia hatóságoknak tudomásuk volt ezen intézkedések elégtelenségéről, mivel egyrészt a 2009. augusztus 28‑i levélben az ökológiáért felelős államtitkár arra kérte Elzász régió prefektusát, hogy szeptemberig dolgozzon ki egy, a ZAP‑területek körzetének módosítására vonatkozó javaslatot, különösen az azok közelében található, a hörcsögök élőhelyéül szolgáló övezetek lefedése érdekében.

31      Másrészt a „visszafoglalási területet” illetően a francia hatóságok a Bizottságnak az indokolással ellátott vélemény közlését követően küldött levelekben utaltak arra, hogy a gazdálkodási gyakorlatok módosításának dinamikáját, amely hozzájárult a mezei hörcsögök példányszámának kedvező stabilizációjához azokban a községekben, ahol korábban bőséges számban előfordultak, ki kell terjeszteni és növelni kell, különösen területi agrár-környezetvédelmi intézkedések alkalmazása révén, amelyek célja, hogy 2011‑ben a faj teljes életterén teljesüljön az e fajnak kedvező, 22%‑os termesztés.

32      A Francia Köztársaság azt is elismeri, hogy a városfejlesztés és az azzal összefüggő infrastruktúra-fejlesztés, amely a mezőgazdasági területek eltűnésével és felparcellázásával járt, a mezei hörcsög populációja csökkenésének másik meghatározó tényezőjét jelentette.

33      Ami az e tagállam által az említett faj párzási vagy pihenőhelyei károsításának vagy elpusztításának megszüntetése érdekében a városfejlesztés területén hozott intézkedéseket illeti, először is meg kell állapítani, hogy a ZAP‑területek bármilyen – feltételezve, hogy valóban szükséges – új városfejlesztésére vonatkozó tilalom, amint a jelen ítélet 29. pontja megállapította, a mezei hörcsögnek kedvező összes területnek csak 2%‑át érinti.

34      Másodszor meg kell állapítani, hogy bár a „visszafoglalási területen”, amely a Francia Köztársaság szerint az említett fajnak kedvező ezen területek 49%‑át fedi le, bármely egyhektáros vagy annál nagyobb kiterjedésű városfejlesztési tervnek külön vizsgálat útján kell bizonyítania e fajra való ártalmatlanságát, és e bizonyíték hiányában csak miniszteri mentesség birtokában kivitelezhető, az ügy iratai nem tudták megcáfolni a Bizottság azon kijelentéseit, amelyek szerint egyrészt a mentesség megadásának feltételei nincsenek pontosan meghatározva, másrészt pedig semmilyen kiegyenlítő intézkedést nem állapítottak meg arra az esetre, ha megadják a mentességet.

35      Harmadszor nem vitatott, hogy az egy hektárnál kisebb területet érintő városfejlesztési tervekre 2008. augusztus 5‑ig nem vonatkozott olyan formalitás, amely lehetővé tette volna a szóban forgó faj védettségére gyakorolt hatás hiányának ellenőrzését. Végül a 2009. augusztus 28‑i levélből kiderül, hogy az ökológiáért felelős államtitkár arra kérte Elzász régió prefektusát, hogy hozzon olyan intézkedéseket, amelyek lehetővé teszik e tervek részletes nyomon követését és elemzésüket annak megerősítése érdekében, hogy nem jelentenek ilyen hatást. Az államtitkár azt is kérte, hogy keressék meg újra, ha az említett hörcsögök jelenléte e tervek eredményessége érdekében „eltérést vagy mentességi kérelmet” igazol, a terv területétől függetlenül.

36      Az említett levél egyébként utalt arra, hogy a mezei hörcsög szigorú védelme alóli mentesség iránti kérelem benyújtásának feltételeire vonatkozó és a faj sajátos élőhelyének igazgatásáról szóló keretmegállapodás szövegét átvevő kiegészítő rendelet a véglegesítés stádiumában van, és 2009 szeptembere folyamán közzé fogják tenni.

37      Az előzőekből következik, hogy az indokolással ellátott véleményben megállapított határidő lejártáig végrehajtott intézkedések nem voltak elegendőek ahhoz, hogy ténylegesen ki lehessen zárni a mezei hörcsög párzási vagy pihenőhelyei károsítását vagy elpusztítását.

38      Ennek következtében, ami a nitrátszennyezés csökkentésére irányuló, 2008–2010‑re vonatkozó cselekvési program állítólagos elégtelenségét illeti, a Bizottság semmi esetre nem bizonyította jogilag megkövetelt módon a mezőgazdasági nitráthasználat és az említett faj párzási vagy pihenőhelyeinek károsítása vagy elpusztítása közötti összefüggés fennállását.

39      Az előzőekre tekintettel helyt kell adni a Bizottság keresetének a jelen ítélet ezt megelőző pontjában megállapítottak fenntartásával.

40      Következésképpen meg kell állapítani, hogy a Francia Köztársaság – mivel nem hozott létre a mezei hörcsög (Cricetus cricetus) faj szigorú védelmére szolgáló intézkedésprogramot – nem teljesítette az élőhelyirányelv 12. cikke (1) bekezdésének d) pontjából eredő kötelezettségeit.

 A költségekről

41      Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §‑a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Francia Köztársaságot, mivel általa felhozott jogalapok többsége tekintetében pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:

1)      A Francia Köztársaság – mivel nem hozott létre a mezei hörcsög (Cricetus cricetus) faj szigorú védelmére szolgáló intézkedésprogramot – nem teljesítette a 2006. november 20‑i 2006/105/EK tanácsi irányelvvel módosított, a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21‑i 92/43/EGK tanácsi irányelv 12. cikke (1) bekezdésének d) pontjából eredő kötelezettségeit.

2)      A Bíróság a Francia Köztársaságot kötelezi a költségek viselésére.

Aláírások


* Az eljárás nyelve: francia.