Language of document : ECLI:EU:C:2012:567

MAZÁK

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2012. szeptember 13.(1)

C‑282/11. sz. ügy

Concepción Salgado González

kontra

Instituto Nacional de la Seguridad Social (INSS)

és

Tesorería General de la Seguridad Social (TGSS)

(A Tribunal Superior de Justicia de Galicia [Spanyolország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem – 1408/71/EGK rendelet – Öregségi nyugdíj – Az ellátások kiszámítása”





I –    Bevezetés

1.        A Tribunal Superior de Justicia de Galicia (Spanyolország) a Bírósághoz 2011. június 6‑án érkezett, 2011. május 9‑i végzésével négy kérdést terjesztett a Bíróság elé előzetes döntéshozatal céljából a 2006. november 20‑i 1791/2006/EK tanácsi rendelettel(2) módosított, 1971. június 14‑i 1408/71/EGK tanácsi rendelet (a továbbiakban: 1408/71 rendelet)(3), valamint a 2009. szeptember 16‑i 988/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel(4) módosított, a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 2004. április 29‑i 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(5) (a továbbiakban: 883/2004 rendelet) értelmezésével kapcsolatban.

2.        A kérdéseket a C. Salgado González és az Instituto Nacional de la Seguridad Social (országos társadalombiztosítási intézet, a továbbiakban: INSS) és a Tesorería General de la Seguridad Social (általános társadalombiztosítási pénztár, a továbbiakban: TGSS) közötti jogvita keretében terjesztették elő C. Salgado González öregségi nyugdíja kiszámításának tárgyában. A kérdést előterjesztő bíróság arra vonatkozóan kér pontosítást, hogy az 1408/71 rendelet vagy a 883/2004 rendelet egyes rendelkezéseinek a szociális biztonságról szóló spanyol általános törvény (Ley General de la Seguridad Social) 162. cikkének (1) bekezdésével együttes alkalmazása a migráns önálló vállalkozók nyugdíjának jogosulatlan csökkentését eredményezi‑e.

II – Jogi háttér

A –    Az uniós jog

3.        Az 1408/71 rendelet 45. cikkének (1) bekezdése az alábbiakat írja elő:

„Ha a tagállam jogszabályai az ellátásokra való jogosultság megszerzését, fenntartását vagy feléledését […] rendszer keretében biztosítási vagy tartózkodási idő megszerzésétől teszik függővé, az adott tagállam illetékes intézménye, ha szükséges, figyelembe veszi a más tagállamok jogszabályai szerint szerzett biztosítási vagy tartózkodási időt, akár általános, akár különleges rendszer keretében szerezték azokat, akár munkavállalóként, akár önálló vállalkozóként. E tekintetben ugyanúgy veszi figyelembe ezeket az időszakokat, mintha azt az általa alkalmazott jogszabályok szerint szerezték volna meg.”

4.        Az 1408/71 rendelet 46. cikkének (2) bekezdése ekként rendelkezik:

„Ha az egyik tagállam jogszabályainak az ellátásokra való jogosultságra vonatkozó feltételei csak a 45. cikk vagy [helyesen: és/vagy] a 40. cikk (3) bekezdése alkalmazását követően teljesültek, a következő szabályokat kell alkalmazni:

a)      az intézmény [helyesen: az illetékes intézmény] meghatározza azt az elméleti összeget, amelyet az érintett személy igényelhetne, ha az összes olyan biztosítási, illetve tartózkodási időt, amelyet a tagállamok azon jogszabályai szerint szerzett, amelyek hatálya alá a munkavállaló vagy önálló vállalkozó tartozott, az adott tagállamban a tagállam által az ellátások megállapításának időpontjában alkalmazott jogszabályok szerint szerzett [helyesen: szerezte] volna. Ha az ellátás összege [helyesen: Ha az ellátás összege e jogszabályok szerint] független a megszerzett idő tartamától, ezt az összeget az e pontban említett elméleti összegnek kell tekinteni;

b)      az intézmény [helyesen: az illetékes intézmény] ezt követően meghatározza az ellátás tényleges összegét az előző pontban említett elméleti összeg alapján, valamint az ezen intézmény által alkalmazott jogszabályok szerint a biztosítási esemény bekövetkezését megelőzően szerzett biztosítási időnek az összes érintett tagállam jogszabályai szerint a biztosítási esemény bekövetkezését megelőzően szerzett biztosítási időhöz viszonyított arányában.”

5.        Az 1408/71 rendelet 47. cikkének (1) bekezdése ekként rendelkezik:

„A 46. cikk (2) bekezdésében említett elméleti és arányos összegek kiszámítására a következő szabályokat kell alkalmazni:

[...]

g)      ha a tagállam jogszabályai szerint az ellátásokat az átlagos járulékok alapján számítják ki, az illetékes intézmény ezt az átlagot kizárólag a fenti állam jogszabályai szerint szerzett biztosítási idő arányában határozza meg.”

6.        Az 1408/71 rendelet 89. cikke értelmében az egyes tagállamok jogszabályainak végrehajtásához szükséges különös szabályokat a VI. melléklet tartalmazza.

7.        Az 1408/71 rendelet VI. melléklete H. részének 4. pontja (Spanyolország) az alábbiakat írja elő:

„a)      A rendelet 47. cikke szerint a spanyol ellátások elméleti összegét a biztosított személy által a spanyol szociális biztonsági rendszerbe teljesített utolsó járulékfizetést közvetlenül megelőző évek során ténylegesen befizetett járulékok alapján számítják ki.

b)      A nyugdíj így kapott összegét növeli az egyes években az azonos típusú nyugdíjak tekintetében minden következő évre számított emelések és értékállóságot biztosító növekmények összege.”

8.        Az 1408/71 rendeletet 2010. május 1‑jei hatállyal hatályon kívül helyezte a 883/2004 rendelet, amely időponttól kezdve ezen utóbbi rendelet alkalmazandó.

B –    A nemzeti jog

9.        A szociális biztonságról szóló általános törvény 161. cikke (1) bekezdésének b) pontja az öregségi nyugdíjra való jogosultságot többek között legalább 15 éven keresztül történő járulékfizetés feltételéhez köti. A szociális biztonságról szóló általános törvény 162. cikkének (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy „a járulékbefizetésen alapuló öregségi nyugdíj számítási alapja az a hányados, amely az érdekeltnek a jogkeletkeztető tény hónapját közvetlenül megelőző 180 hónap során alkalmazott járulékalapjai 210‑zel történő elosztásának eredménye”.

III – Az alapjogvita és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

10.      C. Salgado González Spanyolországban az önálló vállalkozókra vonatkozó különleges rendszerbe (Régimen Especial de Trabajadores Autónomos) összesen 3711 napig, 1989. február 1‑je és 1999. március 31. között, Portugáliában pedig összesen 2100 napig, 2000. március 1‑je és 2005. december 31. között fizetett járulékot.

11.      C. Salgado González Spanyolországban öregségi nyugdíjért folyamodott, amelyet 2006. január 1‑jétől kezdve állapítottak meg számára. C. Salgado González nyugdíjának kiszámítása során az INSS összeadta az 1984. április 1‑je és 1999. március 31. közötti spanyolországi járulékalapjait, amelyek a spanyol szociális biztonsági rendszerbe teljesített utolsó járulékfizetést közvetlenül megelőző 15 évre vonatkoznak. Az INSS ezt követően, a szociális biztonságról szóló általános törvény 162. cikkének (1) bekezdése értelmében, elosztotta ezen járulékalapokat egy 210‑es osztószámmal (amely a 180 hónap vagy 15 év folyamán befizetett rendes havi járulékok és rendkívüli éves járulékok számának felel meg). Ennek eredményeként jött létre a „base reguladora”, vagyis számítási alap. Tekintettel arra, hogy C. Salgado González csak 1989. február 1‑jétől kezdve fizetett járulékot a spanyol szociális biztonsági rendszerbe, az INSS az 1984. április 1‑je és 1989. január 31. közötti időszakra a járulékalapot 0‑nak számította,(6) ami C. Salgado González számítási alapjának (base reguladora) csökkenését eredményezte.

12.      C. Salgado González számítási alapja végül is havi 336,83 euró összegben került rögzítésre.(7)

13.      A számítási alapot (base reguladora) az 1984. április 1‑je és 1999. március 31. közötti időszakra ezt követően akként csökkentették, hogy megszorozták 53%‑kal,(8) amely C. Salgado González járulékfizetési éveinek felel meg,(9) majd további 63,86%‑kal, amely ennek a Spanyolországra vonatkozó időarányos része.(10)

14.      Az előzetes közigazgatási jogorvoslati eszközök kimerítését követően C. Salgado González keresetet indított a Juzgado de lo Social de Ourense No 003 (szociális ügyekben illetékes bíróság, Ourense) előtt öregségi nyugdíjának módosítása iránt. A Juzgado de lo Social C. Salgado González keresetét elutasította. C. Salgado González e határozattal szemben fellebbezést nyújtott be a kérdést előterjesztő bíróság előtt.

15.      A kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra utaló végzésben megjegyzi, hogy a számítási alap (base reguladora) kiszámítását az INSS az 1408/71 rendelet VI. melléklete H. részének (Spanyolország) 4. pontja, valamint a szociális biztonságról szóló általános törvény 162. cikke (1) bekezdésének együttes alkalmazásában végezte. Ezen együttes alkalmazás tekintetében merültek fel kételyek a kérdést előterjesztő bíróság részéről.

16.      A kérdést előterjesztő bíróság szerint, míg afelől nincs semmi kétség, hogy a C. Salgado González által Portugáliában megfizetett járulékok a spanyol öregségi nyugdíj számítási alapjának kiszámítása során nem vehetők figyelembe,(11) felmerül az a kérdés, hogy az INSS által kiszámított összeg helytálló‑e, vagy C. Salgado González öregségi nyugdíjra való jogosultságának jogosulatlan csökkentését eredményezi, amit ő kettős arányosításnak nevez.

17.      Az INSS, egyaránt alkalmazva az 1408/71 rendelet VI. melléklete H. részének (Spanyolország) 4. pontját és a szociális biztonságról szóló általános törvény 162. cikkének (1) bekezdését, összeadja a biztosított személy által a spanyol szociális biztonsági rendszerbe teljesített utolsó járulékfizetést közvetlenül megelőző 15 évben ténylegesen megfizetett járulékokat, és elosztja az összeget 210‑zel.

18.      A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi mindazonáltal, hogy az 1408/71 rendelet VI. melléklete H. részének (Spanyolország) 4. pontja egyáltalán nem tesz utalást 15 éves időszakra vagy 210‑zel történő elosztásra, amelyek a szociális biztonságról szóló törvény 162. cikkének (1) bekezdéséből erednek.

19.      A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy ilyen helyzetben három értelmezés lehetséges.

20.      Az első lehetséges értelmezés, amelyet az INSS ad elő, a kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint nem tesz eleget sem azon, az EUMSZ 48. cikkben foglalt garanciális követelményeknek, amelyek a szociális ellátások kapcsán biztosítják a munkavállalók szabad mozgását, sem a letelepedett és migráns munkavállalók tekintetében alkalmazandó, az 1408/71 rendelet 3. cikkéből következő egyenlő bánásmód követelményének, mégpedig három oknál fogva.

21.      E vonatkozásban a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy a 210‑es osztószámnak a migráns munkavállalók tekintetében olyan esetben is megvalósuló alkalmazása, amikor a spanyolországi járulékfizetési évek száma 15‑nél kevesebb, hátrányos helyzetbe hozza e munkavállalókat a Spanyolországban járulékot fizetőként letelepedett munkavállalókhoz képest. Ezen egyenlőtlenség abból ered, hogy a Spanyolországban járulékot fizető letelepedett munkavállalókhoz képest azonos mértékű járulékokért a migráns munkavállaló nyugdíjának számítási alapja (base reguladora) – tekintettel arra, hogy járulékfizetés-teljesítéseit megosztja Spanyolország és egy másik tagállam között – alacsonyabb lesz azon járulék összegével, amelyet nem Spanyolországban fizetett – emellett időarányos csökkentést is szenved.

22.      A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy ez nem biztosítja annak a célkitűzésnek a megvalósulását, amelynek értelmében „a migráns munkavállaló juttatása tekintetében nem alkalmazható olyan levonás, amelynek összegére egyébként jogosult lenne, ha nem lenne migráns”.(12)

23.      Továbbá a kérdést előterjesztő bíróság szerint minél hosszabb ideig fizet járulékot a migráns munkavállaló az Európai Unió valamely másik tagállamában, annál kevesebb ideje marad hátra aktív dolgozói éveiből arra, hogy növelje spanyol járulékait, amelyeket kizárólag az 1408/71 rendelet VI. melléklete H. része (Spanyolország) 4. pontjának megfelelően kell kiszámítani. Így az a 15 éves időszak, amelyre a szociális biztonságról szóló általános törvény 162. cikkének (1) bekezdése utal, újabb különbséget állít fel a Spanyolországban járulékfizető letelepedett munkavállalókhoz képest, akiknek aktív dolgozó éveinek egésze rendelkezésükre áll ezen 15 éves időszak növeléséhez. Összefoglalva, a Közösségen belüli migráns munkavállalók számára a járulékfizetéseinek megfelelő összegű öregségi nyugdíj megszerzése nehezebbé válik a Spanyolországban letelepedett munkavállalókhoz képest.

24.      Továbbá a kérdést előterjesztő bíróság szerint, tekintve hogy egy, a munkavállalók szabad mozgása tekintetében alapvető fontosságú kérdés szabályozása a spanyol jogalkotóra van bízva, aki kiterjesztheti a szociális biztonságról szóló általános törvény 162. cikkének (1) bekezdésében meghatározott időszakot,(13) tovább emelkedhetne a migráns munkavállalók esetében figyelembe veendő, Spanyolországban teljesített járulékfizetések tekintetében alkalmazott osztószám, és így még alacsonyabb lenne e munkavállalók nyugdíja.

25.      A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy létezik egy másik lehetséges értelmezés, amely sokkal inkább megfelel a közösségi célkitűzéseknek. A VI. melléklet H. részének (Spanyolország) 4. pontjában foglaltakat, amely szerint „a spanyol ellátások elméleti összegét a biztosított személy által a spanyol szociális biztonsági rendszerbe teljesített utolsó járulékfizetést közvetlenül megelőző évek során ténylegesen befizetett járulékok alapján számítják ki”, úgy kell értelmezni, hogy az egy kivételes számítási módot állapít meg, amelynek értelmében a biztosított által a spanyol szociális biztonsági rendszerbe teljesített utolsó járulékfizetést közvetlenül megelőző évek során ténylegesen befizetett járulékok alapját össze kell adni, és ennek eredményét el kell osztani a járulékfizetés éveinek számával.

26.      A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy ha a fenti 25. pontban bemutatott értelmezést alkalmaznánk a jelen ügyben, akkor a C. Salgado González által Spanyolországban megfizetett járulékok összegét nem 210‑zel, hanem a spanyolországi járulékfizetési évek számával, vagyis az 1989. február 1‑je és 1999. március 31. közötti éveknek megfelelő számmal kellene elosztani.

27.      A kérdést előterjesztő bíróság szerint helye lehet még egy lehetséges értelmezésnek, amely alacsonyabb számítási alapot (base reguladora) eredményezne, mint ami a fenti 25. és 26. pontban bemutatott előző megoldás alkalmazásából következik. A portugáliai járulékfizetési időszakot annak a spanyolországi járulékalapnak a figyelembevételével kell megszerzettnek tekinteni, amely időben legközelebb esett ehhez az időszakhoz, és a 883/2004 rendelet XI. melléklete 2. pontjának a) alpontja alapján – amely egy új, az 1408/71 rendelet VI. melléklete H. részének (Spanyolország) 4. pontjában nem szereplő szabályt állapít meg – figyelembe kell venni a kiskereskedelmi árak alakulását is. A kérdést előterjesztő bíróság szerint ezzel analógia alkalmazásáról lenne szó. Elsősorban azért, mert időbeli hatályára tekintettel a 883/2004 rendelet XI. melléklete 2. pontjának a) alpontja nem alkalmazható a jelen ügyre. Másodsorban azért, mert a 883/2004 rendelet XI. melléklete 2. pontjának a) alpontja – elődjével, az 1408/71 rendelet VI. melléklete H. részének (Spanyolország) 4. pontjával azonos módon – megállapítja, hogy „a spanyol ellátások elméleti összegét a biztosított személy által a spanyol szociális biztonsági rendszerbe teljesített utolsó járulékfizetést közvetlenül megelőző évek során ténylegesen befizetett járulékok alapján számítják ki”. A jelen ügyben a Portugáliában megszerzett járulékfizetési időszakok közvetlenül követik – és nem közvetlenül megelőzik – a Spanyolországban tejesített utolsó járulékfizetést.

28.      Ilyen körülmények között a kérdést előterjesztő bíróság úgy határozott, hogy az előtte folyamatban lévő eljárást felfüggeszti, és az alábbi négy kérdést terjeszti előzetes döntéshozatalra a Bíróság elé:

„1. Megfelel‑e az [EUMSZ 48. cikkben és az 1408/71 rendelet 3. cikkében] rögzített közösségi célkitűzéseknek, illetve az [1408/71 rendelet VI. melléklete H. részének (Spanyolország) 4. pontjában] foglaltaknak [az utóbbi rendelkezés] azon értelmezése, amely szerint a spanyol ellátásoknak a biztosított személy által a spanyol szociális biztonsági rendszerben teljesített utolsó járulékfizetést közvetlenül megelőző évek során ténylegesen befizetett járulékok alapján kiszámított elméleti összegének kiszámításához az így kapott összeget el kell osztani 210‑zel, mivel a szociális biztonságról szóló általános törvény 162. cikkének (1) bekezdése alapján ez az osztószám szolgál az öregségi nyugdíj számítási alapjának meghatározására?

2. (Amennyiben az első kérdésre adott válasz nemleges): Megfelel‑e az [EUMSZ 48. cikkben és az 1408/71 rendelet 3. cikkében] rögzített közösségi célkitűzéseknek, illetve az [1408/71 rendelet VI. melléklete H. részének (Spanyolország) 4. pontjában] foglaltaknak [az utóbbi rendelkezés] azon értelmezése, amely szerint a spanyol ellátásoknak a biztosított személy által a spanyol szociális biztonsági rendszerbe teljesített utolsó járulékfizetést közvetlenül megelőző évek során ténylegesen befizetett járulékok alapján kiszámított elméleti összegének kiszámításához az így kapott összeget el kell osztani a Spanyolországban teljesített járulékfizetések éveinek számával?

3. (Amennyiben a második kérdésre adott válasz nemleges, függetlenül attól, hogy az első kérdésre adott válasz igenlő vagy nemleges): Alkalmazható‑e analógia útján a jelen eljárásban vizsgált esetben a […] 883/2004/EK […] rendelet XI. melléklete G. része 3. pontjának a) alpontja [az EUMSZ 48. cikkben és az 1408/71 rendelet 3. cikkében] rögzített közösségi célkitűzések megvalósítása érdekében, és ezen analógia következtében a portugál járulékfizetési időszakot annak a spanyolországi járulékalapnak a figyelembevételével kell megszerzettnek tekinteni, amely időben legközelebb esett ehhez az időszakhoz, és figyelembe kell‑e venni a kiskereskedelmi árak alakulását is?

4. (Amennyiben az első, a második és a harmadik kérdésre adott válasz is nemleges): Amennyiben a fentiekben ismertetett megoldások egyike sem tekinthető teljes mértékben vagy legalább részben helyesnek, hogyan kell értelmezni az [1408/71 rendelet VI. melléklete H. része (Spanyolország) 4. pontjában] foglaltakat, és melyik az az értelmezés, amely amellett, hogy hasznos a jelen jogvita eldöntésének szempontjából, jobban megfelel az [EUMSZ 48. cikkben és az 1408/71 rendelet 3. cikkében] rögzített közösségi célkitűzéseknek és [az 1408/71 rendelet VI. melléklete H. részének (Spanyolország) 4. pontjában] foglaltaknak?”

IV – A Bíróság előtti eljárás

29.      Írásbeli észrevételt terjesztett elő együttesen az INSS és a TGSS, valamint a Spanyol Királyság és a Bizottság. Szóbeli észrevételeiket is előterjesztették a 2012. május 24‑i tárgyaláson.

V –    Értékelés

30.      Elöljáróban azt szükséges megvizsgálni, hogy az 1408/71 rendelet vagy a 883/2004 rendelet alkalmazandó‑e C. Salgado González spanyol nyugdíjjogosultsága tekintetében. A Bíróság előtti ügyiratokból nyilvánvaló, hogy C. Salgado González Spanyolországban 2006. január 1‑jétől volt jogosult öregségi nyugdíj igénylésére.(14) Tekintettel arra, hogy a 883/2004 rendelet csak 2010. május 1‑jétől volt alkalmazható,(15) és hogy a Bíróság előtti ügyiratok nem tesznek említést arról, hogy C. Salgado González kérelmezte volna spanyol nyugdíjjogosultságának felülvizsgálatát azon átmeneti rendelkezéseknek megfelelően, amelyekről többek között a 883/2004 rendelet 87. cikkének (5) bekezdése rendelkezik, úgy vélem, hogy az 1408/71 rendelet időbeli hatályát tekintve alkalmazható az alapeljárás tényállására. Megjegyzem továbbá, hogy – noha a nemzeti bíróság által előterjesztett négy kérdés az EUMSZ 48. cikkre utal – álláspontom szerint az alapeljárás tényállása tekintetében, figyelemmel arra az időpontra, amikor C. Salgado González számára a spanyol nyugdíjat megállapították, az EK 42. cikk alkalmazandó.(16)

31.      Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy az 1408/71 rendelet nem alakítja ki a szociális biztonság egységes rendszerét, hanem fenntartja a különböző nemzeti rendszereket, és egyetlen célja e rendszerek koordinálása. Ennélfogva közösségi szintű harmonizáció hiányában az egyes tagállamok jogalkotóinak feladata egyrészt a társadalombiztosítási rendszerbe való belépési jog vagy kötelezettség feltételeinek, másrészt pedig a társadalombiztosítási ellátásokra való jogosultság feltételeinek a meghatározása. E hatáskörük gyakorlása során a tagállamok kötelesek figyelembe venni a közösségi jogot, és különösen az EK‑Szerződésnek a tagállamok területén való szabad mozgás és tartózkodás minden uniós polgár számára elismert jogára vonatkozó rendelkezéseit.(17)

32.      C. Salgado Gonzálezt többek között az 1408/71 rendelet 45. cikkéből eredően megilleti a Spanyolországban és Portugáliában szerzett biztosítási ideje összesítésének lehetősége, ennélfogva Spanyolországban nyugdíjra jogosult.(18) Az alapjogvita tárgya C. Salgado González spanyolországi öregségi nyugdíja kiszámításának módja, ekként pedig e nyugdíj összege.

33.      C. Salgado González spanyol jog szerinti öregségi nyugdíjának összege, a szociális biztonságról szóló általános törvény 162. cikkének (1) bekezdése értelmében, először is számítási alapjától (base reguladora), ami járulékainak átlagos mértéke egy 180 hónapos vagy 15 éves referencia‑időszak folyamán, függ, másodszor pedig, a szociális biztonságról szóló általános törvény 163. cikke értelmében, a megszerzett járulékfizetési időszak hosszától.

34.      Ami a megszerzett járulékfizetési időszak hosszát illeti, az előzetes döntéshozatalra utaló végzés szerint C. Salgado González számítási alapját (base reguladora) akként csökkentették, hogy megszorozták 53%‑kal, ami spanyolországi és portugáliai, 16 járulékfizetési évének felel meg a spanyol jog által előírt legfeljebb 35 évből. Úgy tűnik, hogy ezen csökkentést az alapeljárásban nem vitatták.

35.      Az alapeljárás tárgyát az a mód képezte, ahogyan C. Salgado González járulékainak 180 hónapos vagy 15 éves referencia‑időszakra vonatkozó átlagos mértékét kiszámították.(19) A kérdést előterjesztő bíróság számos kérdést vetett fel C. Salgado González spanyol szociális biztonsági rendszerbe teljesített utolsó járulékfizetést közvetlenül megelőző időszak (1984. április 1‑je és 1999. március 31. között) járulékainak 210‑es osztószámmal történő elosztásával kapcsolatban, különös tekintettel arra a tényre, hogy C. Salgado González nem fizetett járulékot 1984. április 1‑jétől 1989. január 31‑ig.

36.      Álláspontom szerint, tekintettel arra, hogy C. Salgado González spanyolországi öregségi nyugdíjjogosultságának feltételei, spanyolországi és portugáliai biztosítási idejének összesítése folytán teljesültek, az 1408/71 rendelet 46. cikkének (2) bekezdése alkalmazandó.(20) A 1408/71 rendelet 46 cikkének (2) bekezdése meghatározza azt a módszert, amelynek megfelelően C. Salgado González ellátásának elméleti összegét és az általa igényelhető ellátás tényleges összegét ki kell számítani. Ez összesítési és megosztási rendszerként ismert.(21)

37.      Az 1408/71 rendelet 46. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében az illetékes intézmény meghatározza az ellátás azon elméleti összegét, amelyet az érintett személy igényelhetne, ha a más tagállamban megszerzett összes biztosítási időszakot az adott tagállamban szerezte volna. Az illetékes intézmény ezt követően, az 1408/71 rendelet 46. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében, meghatározza az ellátás tényleges összegét az elméleti összeg alapján, valamint az ezen intézmény által alkalmazott jogszabályok szerint a biztosítási esemény bekövetkezését megelőzően szerzett biztosítási időnek az összes érintett tagállam jogszabályai szerint a biztosítási esemény bekövetkezését megelőzően szerzett biztosítási időhöz viszonyított arányában.(22)

38.      Ami az 1408/71 rendelet 46. cikke (2) bekezdése b) pontjának C. Salgado González elméleti ellátása terhének Spanyolország és Portugália közötti megosztása tekintetében történő alkalmazását illeti, úgy tűnik, hogy C. Salgado González számítási alapjának (base reguladora) 63,86%‑kal való csökkentését, amely „arányosnak”(23) tekinthető azon idő hosszával, amelyet C. Salgado González a teljes spanyolországi és portugáliai biztosítási idő alatt, 1989. február 1‑jétől 2005. december 31‑ig, Spanyolországban ledolgozott, az alapeljárásban nem vitatták.

39.      Az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből és az előterjesztett négy kérdésből, amelyeket együttesen fogok tárgyalni, kitűnik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság lényegében C. Salgado González nyugdíja elméleti összegének az 1408/71 rendelet 46. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerinti kiszámítására vonatkozóan kér iránymutatást.

40.      C. Salgado González nyugdíjának elméleti összegét az 1408/71 rendelet 46. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében úgy kell kiszámítani, mintha kizárólag Spanyolországban dolgozott volna.(24) E rendelkezés célja, hogy C. Salgado González számára biztosítsa azt a legmagasabb elméleti összeget, amelyet akkor igényelhetne, ha a teljes biztosítási időt Spanyolországban szerezte volna meg.(25)

41.      Az 1408/71 rendelet 47. cikke (1) bekezdésének g) pontja kiegészítő szabályokat állapít meg az ugyanezen rendelet 46. cikke (2) bekezdésének a) pontjában említett elméleti összeg kiszámításához, és magában foglalja a nyugdíjellátások – a spanyol jogszabályok által előírtaknak megfelelően – átlagos járulékalapján történő kiszámításának rendszerét (26) Ezen túlmenően, összhangban az 1408/71 rendelet VI. melléklete H. részének (Spanyolország) 4. pontjával,(27) amely az 1408/71 rendelet 47. cikke (1) bekezdésének g) pontjában foglalt részletes szabályok tekintetében nyújt pontosítást, valamint az alapeljáráshoz hasonló ügyekben hozott ítéletekből eredő ítélkezési gyakorlattal, továbbá – amint arra a kérdést előterjesztő bíróság helytállóan rámutatott – C. Salgado González nyugdíjának elméleti összegét kizárólag az általa a spanyol jogszabályok értelmében ténylegesen megfizetett, kiiigazítás és újraértékelés tárgyát képező járulékokra tekintettel kell meghatározni, hogy annak feleljen meg, amit C. Salgado González fizetett volna, ha azonos feltételek mellett Spanyolországban dolgozott volna.(28) Továbbá az átlagos járulékalapnak az 1408/71 rendelet 47. cikke (1) bekezdésének g) pontja szerinti és az 1408/71 rendelet VI. melléklete H. részének (Spanyolország) 4. pontja által pontosított kiszámítását kizárólag az érintett tagállam jogszabályai, a jelen esetben a spanyol jogszabályok szerint megszerzett biztosítási időszakok függvényében kell meghatározni.(29)

42.      Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az 1408/71 rendelet 47. cikke (1) bekezdésének g) pontját ugyanezen rendelet 46. cikke (2) bekezdésének a) pontjára, valamint az EK 42. cikkben meghatározott célkitűzésre tekintettel kell értelmezni, amiből különösen az következik, hogy a migráns munkavállalók szociális biztonsági ellátásainak összege nem csökkenhet annak folytán, hogy szabad mozgáshoz való jogukat gyakorolták.(30)

43.      Az alapeljárás esetében hangsúlyozni kell, hogy annak ellenére, hogy C. Salgado González egy 16 éves időszak folyamán fizetett biztosítási járulékot,(31) amely időszak ténylegesen meghaladja a szociális biztonságról szóló általános törvény 162. cikkének (1) bekezdésében meghatározott 180 hónapos referencia‑időszakot, átlagos járulékainak oly módon történő kiszámítása, hogy a tekintetében alkalmazott referencia‑időszakba belefoglalják az 1984. április 1‑je és 1999. március 31. közötti időszakot is, az 1408/71 rendelet 46. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerinti ellátása elméleti összegének, és ezzel végső soron tényleges nyugdíjának számottevő csökkenését eredményezte. E csökkenés annak a következménye, hogy az 1984. április 1‑je és 1989. január 31. közötti időszakban(32) C. Salgado González nem fizetett járulékot a spanyol szociális biztonsági rendszerbe.(33)

44.      Az 1408/71 rendelet 46. cikke (2) bekezdése a) pontjának és 47. cikke (1) bekezdése g) pontjának, továbbá az 1408/71 rendelet VI. melléklete H. része (Spanyolország) 4. pontjának fényében, és annak biztosítása céljából, hogy C. Salgado González nyugdíjának összege ne csökkenjen annak folytán, hogy gyakorolta szabad mozgáshoz való jogát, úgy vélem, hogy mivel C. Salgado González Spanyolországban és Portugáliában a szociális biztonságról szóló általános törvény 162. cikkének (1) bekezdésében meghatározott 180 hónapos időszakot meghaladó időszak folyamán fizetett biztosítási járulékot, számítási alapját (base reguladora) az általa Spanyolországban 1989. február 1‑je és 1999. március 31. között ténylegesen fizetett járulékalapok átlagaként kellene kiszámítani. A 210‑es osztószámot mindazonáltal ki kell igazítani arra tekintettel, hogy C. Salgado González szabad mozgáshoz való jogát gyakorolta, és e számítási alapnak tükröznie kell tehát a C. Salgado González által Spanyolországban az 1989. február 1‑je és 1999. március 31. közötti időszakban fizetett rendes havi járulékok és rendkívüli éves járulékok számát.

45.      Az INSS és a TGSS azt állítja, hogy az a lehetőség, hogy a migráns munkavállaló nyugdíját a Spanyolországban teljesített utolsó járulékfizetés időpontjának, nem pedig a jogkeletkeztető tény időpontjának figyelembevételével számolják ki, anélkül hogy a figyelembe veendő hónapok számát (180) megváltoztatnák, egyszerre hátrányos megkülönböztetéstől mentes és méltányos, hiszen másként a figyelembe veendő járulékfizetési időszak igen korlátozott lenne. Az INSS és a TGSS kiemelték írásbeli észrevételeikben azt a nagyfokú rugalmasságot, amelyet az ilyen munkavállalók élveznek annak megválasztása tekintetében, hogy milyen mértékű biztosítási járulékot kívánnak fizetni a spanyol jog szerint, illetve magát azt a lehetőséget, amely az ilyen munkavállalók számára nyitva áll járulékfizetési kötelezettségük felfüggesztésére. Tehát, ha egy önálló vállalkozó nem fizet járulékot, a kimaradó időszakot nullának számítják.(34) Ezen túlmenően az INSS és a TGSS előadja, hogy a munkavállalók szabad mozgásának célja eltérő a munkavállalók és az önálló vállalkozók vonatkozásában. Valamely tagállam szociális biztonsági jogszabályai tekinthetők az egyik olyan oknak, amely egy önálló vállalkozót arra késztethet, hogy valamely másik tagállamban telepedjen le. A szabad mozgáshoz való jog gyakorlása tehát hatással lehet az önálló vállalkozó nyugdíjának összegére, amennyiben a tagállami jogszabályok nem veszik figyelembe az olyan időszakokat, amelyek folyamán nem történt járulékfizetés. Ez nem ellentétes az egyenlőség elvével és a munkavállalók szabad mozgásával. A 2012. május 24‑i tárgyaláson az INSS és a TGSS utalt annak lehetőségére, hogy az önálló vállalkozók szabad mozgáshoz való joguk gyakorlása által manipulálhatják a spanyol szociális biztonsági rendszert.

46.      Úgy tűnik, a szociális biztonságról szóló általános törvény 162. cikke (1) bekezdésének célja a munkavállaló által egy referencia‑időszak folyamán teljesített járulékalapok tekintetében egy átlag- vagy reprezentatív összeg kiszámítása. Úgy vélem, hogy míg az 1408/71 rendelet 46. cikke (2) bekezdése a) pontja és 47. cikke (1) bekezdése g) pontja, valamint az 1408/71 rendelet VI. melléklete H. részének (Spanyolország) 4. pontja rendelkezéseinek az általam a fenti 44. pontban bemutatott, az ellátások elméleti összegének kiszámítása tekintetében történő alkalmazása eredményezheti, noha nem szükségszerűen,(35) korlátozott spanyolországi járulékfizetési idő figyelembe vételét a migráns munkavállaló számítási alapjának kiszámítása során, nem hiszem, hogy e munkavállaló ennek folytán nyilvánvalóan és elkerülhetetlenül nem kívánatos előnyre tehetne szert. E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy C. Salgado González nyugdíjának elméleti összegét az 1408/71 rendelet 46. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében mindenesetre csökkentették, hogy tükrözze azt a tényt, hogy C. Salgado González gyakorolta szabad mozgáshoz való jogát, és 1999. március 31‑ét követően nem fizetett biztosítási járulékot Spanyolországban.(36)

47.      Az osztószám ilyen kiigazításának elmaradása álláspontom szerint nagyban korlátozza az önálló vállalkozó szabad mozgáshoz való jogát.(37) Továbbá, a Spanyol Királyság érveivel ellentétben, C. Salgado Gonzalez ellátása elméleti összegének a spanyol jogszabályok értelmében vett csökkentését és a referencia‑időszak folyamán fizetett, a rendes havi járulékok és rendkívüli éves járulékok számának megfelelő osztószám használatát, amely nem veszi figyelembe azt a tényt, hogy C. Salgado Gonzalez szabad mozgáshoz való jogát gyakorolta, nem fogja ellensúlyozni az, hogy C. Salgado Gonzalez egy másik tagállamban nyugdíjat fog kapni. Úgy vélem, hogy ez az érv valamennyi érintett tagállam nyugdíjának kiszámítása vonatkozásában eltekint mind az 1408/71 rendelet 46. cikke (2) bekezdése a) pontjának, mind 46. cikke (2) bekezdése b) pontjának alkalmazásától, és nem vesz tudomást azon módszerek nyilvánvaló különbségéről, amelyet e rendelkezések az ellátás elméleti összegének, illetve az ellátás tényleges összegének kiszámítása tekintetében meghatároznak.

48.      Ami az INSS és a TGSS azon érvét illeti, miszerint a munkavállalók szabad mozgásának célja eltérő a munkavállalók és az önálló vállalkozások vonatkozásában, ezen állítást a jelen jogvita kérdést előterjesztő bíróság által előadott tényállása és körülményei tekintetében alkalmazandó jogi rendelkezések fényében el kell utasítani. Ilyen összefüggésben az 1408/71 rendelet 46. cikke (2) bekezdése a) pontjának és 47. cikke (1) bekezdése g) pontjának, valamint az 1408/71 rendelet VI. melléklete H. része (Spanyolország) 4. pontjának az ellátás elméleti összegének kiszámítására vonatkozó rendelkezései egyaránt alkalmazandók a munkavállalókra és az önálló vállalkozókra.(38)

49.      Úgy tűnhet, aminek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy a spanyol szociális biztonsági rendszerben az önálló vállalkozók nyugdíjának mértéke közvetlenül tükrözi azt erőfeszítést, amellyel e vállalkozók a rendszerbe járulékot fizetnek. Álláspontom szerint a szociális biztonságról szóló általános törvény 162. cikkének (1) bekezdésével összhangban meghatározott 210‑es osztószám olyan mértékű kiigazítása, amely annak figyelembe vételéhez szükséges, hogy valamely önálló vállalkozó szabad mozgáshoz való jogát gyakorolta, együttesen alkalmazva az 1408/71 rendelet 46. cikke (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott aránnyal(39), biztosítja, hogy ezt az erőfeszítést megfelelően tükrözze e munkavállaló érintett tagállamban kapott tényleges nyugdíjának összege, ugyanakkor garantálja szabad mozgáshoz való jogát, és biztosítja a nemzeti nyugdíjrendszer pénzügyi fenntarthatóságát.

VI – Végkövetkeztetések

50.      A fenti megfontolások fényében azt javasolom, hogy a Bíróság az alábbi választ adja a Tribunal Superior de Justicia de Galicia (Spanyolország) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre:

Ha egy migráns önálló vállalkozó a spanyol jogszabályok által előírt referencia‑időszakkal azonos vagy azt meghaladó időszak folyamán egy vagy több tagállamban biztosítási járulékot fizetett, a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, 1971. június 14‑i 1408/71/EGK tanácsi rendelet 46. cikke (2) bekezdésének a) pontjával és 47. cikke (1) bekezdésének g) pontjával, valamint az 1408/71 rendelet VI. melléklete H. részének (Spanyolország) 4. pontjával ellentétes e munkavállaló spanyol elméleti ellátásának a spanyol szociális biztonsági rendszerbe teljesített utolsó járulékfizetést közvetlenül megelőző évek során ténylegesen befizetett járulékok alapján történő kiszámítása, amennyiben az így kapott számot elosztják egy, a referencia‑időszak folyamán fizetett rendes havi járulékok és rendkívüli éves járulékok számának megfelelő osztószámmal, amely nem veszi figyelembe azt a tényt, hogy a munkavállaló szabad mozgáshoz való jogát gyakorolta.


1 – Eredeti nyelv: angol.


2 – Az áruk szabad mozgása, a személyek szabad mozgása, a vállalati jog, a versenypolitika, a mezőgazdaság (ideértve az állat- és növény‑egészségügyi jogszabályokat), a közlekedéspolitika, az adózás, a statisztika, az energia, a környezetvédelem, a bel- és igazságügyi együttműködés, a vámunió, a külkapcsolatok, a közös kül- és biztonságpolitika, valamint az intézmények területén elfogadott egyes rendeleteknek és határozatoknak Bulgária és Románia csatlakozására tekintettel történő kiigazításáról szóló rendelet (HL 2006. L 363., 1. o.).


3 – A szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló rendelet (HL 1971. L 149., 2. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 35. o.).


4 – A szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet módosításáról és mellékletei tartalmának meghatározásáról szóló rendelet (HL 2009. L 284., 43. o.).


5 – HL 2004. L 166., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 5. kötet, 72. o.


6 – A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy a spanyol nemzeti szabályozásban létezik egy módszer a hézagok kitöltésére, amelyet a szociális biztonságról szóló általános törvény 162. cikkének (2) bekezdése rögzít, és amely lehetővé teszi, hogy a legalacsonyabb járulékalap alkalmazásával megszerzettnek lehessen tekinteni azokat az időszakokat, amelyek tekintetében nem állt fenn járulékfizetési kötelezettség. Mindazonáltal ez a módszer, amint az a szociális biztonságról szóló általános törvény 8. cikkének (4) bekezdésében foglalt kiegészítő rendelkezésből következik, az önálló vállalkozókra, mint amilyen C. Salgado González, nem alkalmazható.


7 – C. Salgado González azt kérte 2007. január 8‑án, hogy nyugdíja tekintetében a számítási alapként (base reguladora) havi 864,14 eurót állapítsanak meg. Az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből, valamint az INSS és a TGSS Bíróság elé terjesztett észrevételeiből az következne, hogy C. Salgado González kérelme többek között az általa Portugáliában 1991. január 1‑je és 2005. december 31. között fizetett járulékokon alapult, aminek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.


8 – Ami az ellátás elméleti összegét eredményezte.


9 – A Bíróság előtti ügyiratokból az következne, és ennek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy az 53%‑ot azon 16 év alapján számolták ki, amelyek során C. Salgado González Spanyolországban és Portugáliában dolgozott. Az 50% az első 15 járulékfizetési évnek, míg a 3% a 16. évnek felel meg.


10 – A Bíróság előtti ügyiratokból az következne, és ennek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy a 63,86% azon 3711 napnak felel meg, amely során C. Salgado az 1989. február 1‑je és 1999. március 31. közötti időszakban Spanyolországban dolgozott az összesen 5811 (3711 + 2100) napból, amely során Spanyolországban és Portugáliában dolgozott 1989. február 1‑je és 2005. december 31. között. Lásd az 1408/71 rendelet 46. cikke (2) bekezdésének b) pontját.


11 – Lásd a C‑251/94. sz. Lafuente Nieto‑ügyben 1996. szeptember 12‑én hozott ítéletet (EBHT 1996., I‑4187. o.); a C‑31/96–C‑33/96. sz., Naranjo Arjona és társai egyesített ügyekben 1997. október 9‑én hozott ítéletet (EBHT 1997., I‑5501. o.) és a C‑153/97. sz. Grajera Rodríguez‑ügyben 1998. december 17‑én hozott ítéletet (EBHT 1998., I‑8645. o.).


12 – Lásd a 11. lábjegyzetben hivatkozott Lafuente Nieto‑ügyben hozott ítélet 38. pontját.


13 – Ami ténylegesen meg is történt 1985‑ben, amikor két évről nyolc évre növelték, és 1997‑ben, amikor nyolcról 15 évre.


14 – Lásd a fenti 11. pontot.


15 – A szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet végrehajtására vonatkozó eljárás megállapításáról szóló, 2009. szeptember 16‑i 987/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2009. L 284., 1. o.) hatálybalépésével. Lásd a 883/2004 rendelet 91. cikkét. Az 1408/71 rendelet ugyanezen a nappal hatályát vesztette. Lásd a 883/2004 rendelet 90. cikkének (1) bekezdését.


16 –      Az EUMSZ 48. cikk megfogalmazása némiképp eltér az EK 42. cikktől (korábban EGK 51. cikk). Hangsúlyozom, hogy a Parlament és a Tanács az EUMSZ 48. cikk értelmében kifejezett hatáskörrel rendelkezik arra, hogy a szociális biztonság területén intézkedéseket fogadjon el az önálló vállalkozók tekintetében. Az EK 42. cikk értelmében ilyen intézkedéseket a Tanács a munkavállalók tekintetében fogadott el. Mindazonáltal emlékeztetni kell arra, hogy az 1408/71 rendelet hatályát a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló 1408/71/EGK tanácsi rendelet hatályának az önálló vállalkozókra és azok családtagjaira történő kiterjesztéséről szóló, 1981. május 12‑i 1390/81/EGK tanácsi rendelet (HL 1981. L 143., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 222. o.) kiterjesztette az önálló vállalkozókra. A Bíróság munkavállalókra vonatkozó ítélkezési gyakorlata gyakran utal arra, hogy az 1408/71 rendeletet az EK 42. cikkre és e cikk célkitűzéseire tekintettel kell értelmezni. Úgy vélem, hogy az 1390/81 rendelet elfogadását követően, amennyiben az 1408/71 rendelet valamely rendelkezése egyaránt alkalmazandó a migráns munkavállalókra és az önálló vállalkozókra, a Bíróság ítélkezési gyakorlatára történő valamennyi, e rendelkezésnek az EK 42. cikkre és annak célkitűzéseire tekintettel való értelmezésének szükségességére történő hivatkozást értelemszerűen az önálló vállalkozókra is alkalmazni kell.


17 – Lásd analógia útján a C‑503/09. sz. Stewart‑ügyben 2011. július 21‑én hozott ítélet (EBHT 2011., I‑6497. o.) 75–77. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.


18 – Lásd a fenti 9. pontot, amely bemutatja a szociális biztonságról szóló általános törvény 161. cikke (1) bekezdésének b) pontjában foglalt azon rendelkezést, amelynek értelmében a spanyol jog szerinti öregségi nyugdíjjogosultság megszerzéséhez legalább 15 évig történő járulékfizetés szükséges. A tagállamok meghatározhatják a nemzeti jogszabályok szerinti nyugdíjjogosultság megszerzéséhez szükséges minimális járulékfizetési időt, valamint az ennek érdekében figyelembe vehető biztosítási idők jellegét és korlátait, amennyiben a más tagállamok jogszabályai szerint megszerzett időszakok az 1408/71 rendelet 45. cikke alapján azonos feltételekkel szintén úgy vehetők figyelembe, mintha a nemzeti jogszabályok szerint megszerzett időszakok volnának (lásd a C‑440/09. sz. Tomaszewska‑ügyben 2011. március 3‑án hozott ítélet [EBHT 2011., I‑1033. o.] 31. pontját.


19 – A Bíróság elé terjesztett észrevételeiben az INSS és a TGSS előadta, hogy a szociális biztonsági rendszer korszerűsítéséről, kiigazításáról és modernizálásáról szóló, 2011. augusztus 1‑jei 27/2011 törvény elfogadásával a számítási alap (base reguladora) kiszámításához figyelembe veendő időszak fokozatosan növekedni fog 2013‑tól 2027‑ig. 2027‑ben a számítási alap (base reguladora) kiszámítása úgy történik majd, hogy a jogosultnak a jogkeletkeztető tényt megelőző 300 hónapra vonatkozó járulékalapjait elosztják egy 350‑es osztószámmal. Az INSS és a TGSS álláspontja szerint a referencia‑időszak növelésének célja egyrészt a rendszer pénzügyi fenntarthatóságának biztosítása, másrészt a méltányosság elvének tiszteletben tartása, amennyiben a járulékbefizetésen alapuló nyugdíj a munkavállaló által teljesített hozzájárulás összegét tükrözi.


20 – Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az öregségi nyugdíjra való jogosultság megszerzésének kérdése az 1408/71 rendelet 45. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartozik, míg az ellátások összegének kiszámítása ugyanezen rendelet 46. és azt követő cikkeinek hatálya alá. Lásd e tekintetben a C‑45/92. és C‑46/92. sz., Lepore és Scamuffa egyesített ügyekben 1993. december 9‑én hozott ítélet (EBHT 1993., I‑6497. o.) 13. pontját és a 11. lábjegyzetben hivatkozott Lafuente Nieto ügyben hozott ítélet 49. pontját.


21 – Lásd a C‑199/88. sz. Cabras‑ügyben 1990. március 21‑én hozott ítélet (EBHT 1990., I‑1023. o.) 5. pontját.


22 – A C‑5/91. sz. Di Prinzio‑ügyben 1992. február 18‑án hozott ítélet (EBHT 1992., I‑897. o.) 41. és 49. pontja.


23 – Lásd a 22. lábjegyzetben hivatkozott Di Prinzio‑ügyben hozott ítélet 51. és azt követő pontjait.


24 – Analógia útján lásd a C‑347/00. sz. Barreira Pérez‑ügyben 2002. október 3‑án hozott ítélet (EBHT 2002., I‑8191. o.) 28. pontját.


25 – A C‑30/04. sz. Koschitzki‑ügyben 2005. július 21‑én hozott ítélet (EBHT 2005., I‑7389. o.) 28. pontja. Lásd továbbá a 793/79. sz. Menzies‑ügyben 1980. június 26‑án hozott ítélet (EBHT 1980., 2085. o.) 10. és 11. pontját.


26 – Lásd a 11. lábjegyzetben hivatkozott Naranjo Arjona és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 19. pontját. Lásd továbbá analógia útján a 181/83. sz. Weber‑ügyben 1984. november 29‑én hozott ítélet (EBHT 1984., 4007. o.) 14. pontját.


27 – E rendelkezés változatlanul hagyja az 1408/71 rendelet 47. cikke (1) bekezdése g) pontjának tartalmát, célja csupán e rendelkezés EK 42. cikkben meghatározott elvekkel való öszeegyeztethetőségének biztosítása. Lásd a 11. lábjegyzetben hivatkozott Grajera Rodríguez‑ügyben hozott ítélet 20. pontját.


28 – Lásd a 11. lábjegyzetben hivatkozott Naranjo Arjona és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 21. és 22. pontját és a 11. lábjegyzetben hivatkozott Grajera Rodriguez‑ügyben hozott ítélet 19. pontját.


29 – A 11. lábjegyzetben hivatkozott Grajera Rodríguez‑ügyben hozott ítéletben a Bíróság megállapította, hogy egy olyan időszak figyelembe vétele, amely folyamán a migráns munkavállaló ténylegesen nem fizetett járulékot egy meghatározott nemzeti szociális biztonsági rendszerbe, és amelyet ráadásul már figyelembe vettek egy másik, olyan tagállam jogszabályainak értelmében, amelyben az érintett személy dolgozott, nem egyeztethető össze az 1408/71 rendelet 47. cikke (1) bekezdésének g) pontjával. A. Grajera Rodríguez azon érvét, hogy a biztosítási esemény bekövetkezését közvetlenül megelőző években számára egy másik tagállamban fizetett összegeket figyelembe kell venni, a Bíróság ténylegesen elutasította.


30 – A 11. lábjegyzetben hivatkozott Lafuente Nieto‑ügyben hozott ítélet 33. pontja. Ez azt jelenti, hogy a migráns munkavállaló 1408/71 rendelet 47. cikke (1) bekezdése g) pontjának megfelelően kiszámított átlagos járulékalapjának azonosnak kell lennie az abban az esetben számított járulékalappal, ha nem gyakorolta volna szabad mozgáshoz való jogát. Lásd a 11. lábjegyzetben hivatkozott Naranjo Arjona és társai ügyben hozott ítélet 21. pontját.


31 – Lásd a fenti 10. és 11. pontot.


32 – Ami négy év 10 hónapnak felel meg.


33 – Lásd a fenti 11. pontot, amely bemutatja, hogy C. Salgado González csak 1989. február 1‑jétől kezdve fizetett járulékot a spanyol szociális biztonsági rendszerbe.


34 – Munkavállalók esetében az ilyen kimaradó időszakokat a minimális járuléknak megfelelő összeggel megszerzettnek kell tekinteni.


35 – Ez valójában minden egyes migráns munkavállaló adott helyeztétől függ. Mindenesetre, ami az alapeljárás adott tényállását illeti, C. Salgado González Spanyolországban 1989. február 1‑je és 1999. március 31. között, vagyis egy több mint tízéves időszak folyamán fizetett járulékot, amely időszakot én kellően hosszúnak tartom ahhoz, hogy reprezentatív átlagos járulékot eredményezzen.


36 – Lásd a fenti 13. pontot. Lásd továbbá a fenti 38. pontot.


37 – Az is nyilvánvaló, hogy a spanyol jog szerinti művelet értelmében minél tovább gyakorolja az önálló vállalkozó a szabad mozgáshoz való jogát, annál erőteljesebb ez a korlátozás. Továbbá ez a korlátozás idővel, a jogkeletkeztető tényt megelőző referencia‑időszak 300 hónapra való kiterjesztésével és a 27/2011 spanyol törvény szerinti 350‑es osztószám elfogadásával súlyosbodni fog (lásd a fenti 19. lábjegyzetet).


38 – Az 1408/71 rendelet 46. cikke (2) bekezdésének a) pontja kifejezetten az önálló vállalkozókat (munkavállalókat) említi. Lásd továbbá a 24. lábjegyzetben hivatkozott Barreira Pérez‑ügyben hozott ítélet 28. pontját. Úgy vélem, hogy – mivel az 1408/71 rendelet 47. cikke (1) bekezdésének g) pontja kiegészítő szabályokat határoz meg az 1408/71 rendelet 46. cikke (2) bekezdésének a) pontjában említett elméleti összeg kiszámításához, és az 1408/71 rendelet VI. melléklete H. részének (Spanyolország) 4. pontja ) pontosítással szolgál a 47. cikk (1) bekezdésének g) pontjához képest – valamennyi fent említett rendelkezés alkalmazandó a munkavállalók és az önálló vállalkozók tekintetében egyaránt.


39 –      Lásd a fenti 13., 38. és 46. pontokat. Az arányt az alapeljárásban időarányként is említik.