JULIANE KOKOTT
FŐTANÁCSNOK ÁLLÁSFOGLALÁSA
Az ismertetés napja: 2012. október 2.(1)
C‑286/12. sz. ügy
Európai Bizottság
kontra
Magyarország
„Tagállami kötelezettségszegés – Szociálpolitika – 2000/78/EK irányelv – A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód – Életkoron alapuló eltérő bánásmód – A bírák, ügyészek és közjegyzők kötelező nyugdíjazása a 62. életévük betöltésekor – A nyugdíjkorhatár leszállítása majd felemelése – Az intézkedés igazolhatósága és arányossága”
I – Bevezetés
1. Milyen feltételekkel teszi lehetővé az uniós jog, hogy a közhatalom gyakorlásával járó igazságszolgáltatási hivatásokra vonatkozóan felső korhatárt állapítsanak meg? A Bíróság a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27‑i 2000/78/EK tanácsi irányelv(2) hatálybalépése óta nem először találkozik e kérdéssel.
2. Míg a Fuchs‑ügyben hozott ítéletben(3) arról volt szó, hogy általában meg lehet‑e határozni kötelező nyugdíjkorhatárt, a jelen kötelezettségszegési eljárás tárgya a bírákra, ügyészekre és közjegyzőkre vonatkozó nyugdíjkorhatár 70 évről 62 évre történő leszállítása. E megoldással Magyarország az általános nyugdíjkorhatárhoz igazította az igazságszolgáltatási tevékenységet ellátó szakmákra vonatkozó nyugdíjkorhatárt. Fél évvel ezen új szabályozás hatálybalépése után nyugdíjaznak minden olyan hivatalban lévő érintettet, aki e korhatárt már elérte, vagyis nyolc korcsoportba tartozó jogászokat. A következő években pedig az ilyen módon az igazságszolgáltatásra is vonatkozó általános nyugdíjkorhatárt minden évben hat hónappal emelik mindaddig, amíg ez utóbbi eléri a 65 évet.
3. Lényegében azt kell megvizsgálni, hogy e szabályozás igazolható‑e.
II – Jogi háttér
A – A 2000/78 irányelv
4. A 2000/78 irányelv (8), (9), (11) és (25) preambulumbekezdése szerint:
„(8) Az Európai Tanács 1999. december 10–11‑i helsinki ülésén elfogadott 2000. évi foglakoztatási irányvonalak hangsúlyozzák a szociális integrációt ösztönző munkaerőpiac kialakításának szükségességét egymást követő, egymásra épülő intézkedések meghozatala által, amelyek a csoportok, mint például a fogyatékos személyek csoportjának hátrányos megkülönböztetése elleni küzdelmet célozzák. Hangsúlyozzák ezenkívül, hogy külön figyelmet kell fordítani az idősebb munkavállalók támogatására azért, hogy munkaerő‑piaci részvételük fokozódjon.
(9) A foglalkoztatás és a munkavégzés kulcselemei a mindenki számára biztosítandó esélyegyenlőségnek, s jelentősen hozzájárulnak a polgárok teljes részvételéhez a gazdasági, kulturális és társadalmi életben, valamint képességeik kibontakoztatásához.
[…]
(11) A[z …] életkoron […] alapuló hátrányos megkülönböztetés meghiúsíthatja az EK‑Szerződés célkitűzéseinek a megvalósítását, különösen a foglalkoztatás magas szintjének és a magas szintű szociális védelemnek az elérését, az életszínvonal növelését, az életminőség javítását, a gazdasági és szociális kohéziót és szolidaritást, valamint a személyek szabad mozgását.
[…]
(25) Az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalma lényegi része a foglalkoztatási irányvonalakban meghatározott célok teljesítésének, és ösztönzi a munkaerő sokféleségét. Az életkorral kapcsolatos eltérő bánásmód azonban bizonyos körülmények között igazolható, és ezért külön rendelkezéseket igényelhet, amelyek a tagállamok helyzetének megfelelően különbözhetnek. Ezért elengedhetetlen a különbségtétel a főleg jogszerű foglalkoztatáspolitikai, munkaerő‑piaci és szakképzési célkitűzések által igazolt eltérő bánásmód és a tiltandó, hátrányos megkülönböztetés között.”
5. Az 1. cikk értelmében a 2000/78 irányelv célja „a valláson, meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló, foglalkoztatás és munkavégzés során alkalmazott hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem általános kereteinek a meghatározása az egyenlő bánásmód elvének a tagállamokban történő megvalósítására tekintettel”.
6. A 2000/78 irányelv 2. cikkének (1) bekezdése és (2) bekezdésének a) pontja a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvéről rendelkezik:
„(1) Ezen irányelv alkalmazásában az »egyenlő bánásmód elve« azt jelenti, hogy az 1. cikkben említett okok alapján nem szabad semmiféle közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetést tenni.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában:
a) közvetlen hátrányos megkülönböztetés akkor áll fenn, ha egy személy egy másikhoz képest kedvezőtlenebb elbánásban részesül, részesült vagy fog részesülni egy hasonló helyzetben az 1. cikkben hivatkozott okok bármelyike alapján.”
7. A 2000/78 irányelvnek „Az irányelv hatálya” című 3. cikke (1) bekezdése értelmében:
„A Közösségre átruházott hatáskörök korlátain belül ezt az irányelvet minden személyre alkalmazni kell, mind a köz‑, mind a magánszféra vonatkozásában, beleértve a köztestületeket [helyesen: állami szerveket] is, a következőkre tekintettel:
[…]
c) alkalmazási és munkakörülmények, beleértve az elbocsátást és a díjazást;
[…]”
8. A 2000/78 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése az életkoron alapuló eltérő bánásmód jogszerűségének igazolására alkalmas okokról rendelkezik:
„(1) A 2. cikk (2) bekezdése ellenére a tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy az életkoron alapuló eltérő bánásmód nem jelent hátrányos megkülönböztetést, ha – a nemzeti jog keretein belül – egy törvényes cél által objektíven és ésszerűen igazolt, beleértve a foglalkoztatáspolitikát, a munkaerő‑piaci és a szakképzési célkitűzéseket, és ha a cél elérésének eszközei megfelelők és szükségesek [helyesen: ha – a nemzeti jog keretein belül – jogszerű céllal, például jogszerű foglalkoztatáspolitikai, munkaerő‑piaci, vagy szakképzési céllal, objektív és ésszerű módon igazolható, valamint e cél elérésének eszközei megfelelőek és szükségesek].
Az ilyen eltérő bánásmód magában foglalhatja, többek között:
a) a foglalkoztatáshoz és a szakképzéshez történő hozzájutás külön feltételekhez kötését, külön foglalkoztatási és munkafeltételeket, beleértve az elbocsátási és javadalmazási feltételeket, a fiatalok, az idősebb munkavállalók és a tartásra kötelezett személyek szakmai beilleszkedésének elősegítése vagy védelmük biztosítása céljából;
b) a foglalkoztatáshoz vagy bizonyos foglalkoztatáshoz kapcsolódó előnyökhöz való hozzájutás minimumkorhatárhoz, szakmai tapasztalathoz vagy szolgálatban eltöltött időhöz kötését;
c) a felvétel maximális korhatárhoz kötését, amely a kérdéses állás képzési követelményein vagy a nyugdíjazás előtt munkaviszonyban töltött, ésszerű időszakon alapul.”
B – A magyar jog
9. 2012. január 1‑jéig a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény 57. §‑ának (2) bekezdése megengedte a bíráknak, hogy a 70. életévük betöltéséig hivatalban maradjanak.
10. A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény – amely 2012. január 1‑jén lépett hatályba – 90. §‑ának ha) pontjában ezzel szemben az szerepel, hogy a bírót fel kell menteni, ha a rá irányadó nyugdíjkorhatárt betöltötte.
11. Magyarországon 2010. január 1‑jéig 62 év volt a nyugdíjkorhatár. A társadalombiztosításról szóló, 2010. január 1‑jei hatállyal módosított 1997. évi LXXXI. törvény 18. §‑ának (1) bekezdése szerint már csak az 1952 előtt született személyek nyugdíjkorhatára marad 62 év. Minden fiatalabb korcsoport esetében születési évenként fél évvel nő a nyugdíjkorhatár addig, amíg az 1957‑ben születettek esetében el nem éri a 65 évet.
12. A 2011. évi CLXII. törvény 230. §‑a értelmében a 62. életévüket 2012. január 1‑jét megelőzően betöltő bírák bírói tisztsége 2012. június 30. napjával szűnik meg, az említett korhatárt 2012‑ben betöltő bírák bírói tisztsége pedig 2012. december 31. napjával szűnik meg.
13. Hasonló szabályok vonatkoznak az ügyészekre. Az új korhatár 2013. december 1‑jétől terjed ki a közjegyzőkre is.
III – A pert megelőző eljárás és a kérelmek
14. A Bizottság 2012. január 17‑én az EUMSZ 258. cikk alapján felhívta Magyarországot, hogy közölje észrevételeit azon kifogás tekintetében, hogy a bírákra, ügyészekre és közjegyzőkre vonatkozó új felső nyugdíjkorhatár megállapításával megsértette a 2000/78 irányelv 1. és 2. cikkét, valamint 6. cikkének (1) bekezdését. Bár Magyarország 2012. február 17‑i válaszában vitatta a jogsértést, a Bizottság a 2012. március 7‑i, indokolással ellátott véleményében fenntartotta álláspontját. E véleményben egy hónapos határidőt szabott Magyarország számára a kifogásolt jogsértés megszüntetésére. Ennek ellenére Magyarország a 2012. március 30‑i válaszában nem változtatott álláspontján.
15. Ezért a Bizottság 2012. június 7‑én benyújtotta a jelen keresetet, amelyben azt kéri, hogy a Bíróság:
– állapítsa meg, hogy Magyarország a bírák, ügyészek és közjegyzők szolgálati viszonyának 62 éves korban történő kötelező megszüntetését előíró nemzeti szabályozás elfogadásával – amely életkoron alapuló eltérő bánásmódot eredményez, anélkül hogy ezt törvényes cél igazolná, de mindenesetre nem megfelelő és szükséges a kitűzött célok eléréséhez – nem teljesítette a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27‑i 2000/78/EK tanácsi irányelv 2. cikkéből és 6. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit, valamint
– kötelezze Magyarországot a költségek viselésére.
16. Magyarország azt kéri, hogy a Bíróság:
– utasítsa el a keresetet, és
– kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.
17. A Magyarország által szolgáltatott adatok alapján az új nyugdíjkorhatár miatt 2012. június 30‑ig a 2996 magyar bíróból 194 bíró szolgálati viszonya szűnt meg. További 37 bíróval már közölték a magyar köztársasági elnök arról szóló határozatát, hogy a szolgálati viszonyuk 2012. december 31‑én megszűnik. Ugyanez mondható el az 1784 ügyészből 79, illetve 20 ügyész esetében. A 315 közjegyző közül 2013. december 31‑ig 61‑nek kell elhagynia hivatalát.
18. A Bizottság kérelmére a Bíróság elnöke 2012. július 13‑i végzésében úgy határozott, hogy a keresetet a Bíróság az Európai Unió Bírósága alapokmányának 23a. cikke és az eljárási szabályzat 62a. cikke szerinti gyorsított eljárásban bírálja el. A felek írásbeli észrevételeket terjesztettek elő, majd a 2012. október 1‑jei tárgyaláson szóban is kifejtették érveiket.
19. 2012. július 16‑án a magyar Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánította a bírák nyugdíjkorhatárának megváltoztatását.(4) E határozat ugyan 2012. január 1‑jére visszamenőleges hatályú, azonban a már felmentett bírákat nem helyezi vissza automatikusan a hivatalukba. Ennek érdekében az érintetteknek a hatáskörrel rendelkező magyar bírósághoz kell fordulniuk.
IV – Jogi értékelés
A – A kereset elfogadhatóságáról
20. Magyarország szerint az alkotmánybíróság határozata miatt a jogvita, tekintettel a visszaható hatállyal, 2012. január 1‑jével megsemmisített rendelkezésekre, okafogyottá vált. Ez a megsemmisítés ugyanis érinti a bírák nyugdíjkorhatárát is.
21. Első látásra úgy tűnik, hogy ezzel a kifogásolt rendelkezések a figyelembe veendő időpontban, vagyis az indokolással ellátott véleményben szereplő határidő 2012. április 7‑i lejártakor nem is léteztek,(5) mivel az Alkotmánybíróság határozatában visszaható hatállyal megsemmisítette őket. Ezért olyan, mintha a kereset a bírák vonatkozásában utólagosan okafogyottá vált volna.
22. Valójában a bírákra vonatkozó szabályok visszaható hatályú megsemmisítése nem volt teljes körű. Az, hogy az említett szabályok a figyelembe veendő időpontban léteztek, egyértelműen kitűnik abból, hogy e szabályok alapján 2012. június 30‑ig 194 bírót és 79 ügyészt mentettek fel hivatalából. Ennyiben az Alkotmánybíróság határozatának közvetlenül nincs visszaható hatálya, mivel az említett bírákat nem helyezte vissza korábbi hivatalukba.
23. Ennek következtében az uniós joggal ellentétes kifogásolt helyzetet nem orvosolták teljes mértékben.(6)
24. Ennélfogva az érintett bírákkal összefüggésben az említett alkotmánybírósági határozatnak nincs hatása a jelen jogvitára.
B – A kereseti kérelmek érdemi vizsgálata
25. A 2000/78 irányelv 2. cikkének az 1. cikkével összefüggésben értelmezett (1) bekezdése szerint tilos az életkoron alapuló akár közvetlen, akár közvetett hátrányos megkülönböztetés. Azonban az eltérő bánásmódot a 6. cikknek megfelelően igazolni lehet.
26. A 2000/78 irányelv a bírákra, ügyészekre és közjegyzőkre is vonatkozik, mivel a 3. cikkének (1) bekezdése alapján ezt az irányelvet minden személyre alkalmazni kell, mind a köz‑, mind a magánszféra vonatkozásában, beleértve az állami szerveket. E szabály alól – a fegyveres erőktől eltérően – az igazságszolgáltatás tekintetében nincs kivétel.
1. Az eltérő bánásmód megvalósulása
27. A szolgálati jogviszonynak a nyugdíjkorhatár elérésével bekövetkező megszüntetése, amelynek következtében megnyílik a nyugdíjra való jogosultság, mindig az életkoron alapuló, a 2000/78 irányelv 2. cikkének (1) bekezdése és 6. cikkének (1) bekezdése értelmében vett eltérő bánásmódot jelent.
28. Az ilyen intézkedés ugyanis a 2000/78 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében vett alkalmazási és munkakörülményeket érinti azáltal, hogy megakadályozza, hogy az érintett bírák, ügyészek és közjegyzők a 62. életévük betöltését követően tovább dolgozzanak. Ezenfelül az irányelv 2. cikkének (1) bekezdése értelmében vett, az életkoron alapuló eltérő bánásmódhoz vezet, mivel kedvezőtlenebb bánásmódban részesíti az említett személyeket annál, mint amelyben az említett kort nem betöltő személyek részesülnek.(7)
29. Ha tehát a nyugdíjkorhatár már önmagában eltérő bánásmódot jelent, még inkább érvényes ez a korhatár leszállítására.
2. Az eltérő bánásmód igazolásáról
30. A 2000/78 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése szerint az életkoron alapuló eltérő bánásmód nem jelent hátrányos megkülönböztetést, ha – a nemzeti jog keretein belül – jogszerű céllal, például jogszerű foglalkoztatáspolitikai, munkaerő‑piaci vagy szakképzési céllal, objektív és ésszerű módon igazolható. Ezenfelül az e cél elérésére szolgáló eszközöknek megfelelőeknek és szükségeseknek kell lenniük.
31. A Bíróság az igazolhatóságot két lépésben elemzi: először megállapítja az intézkedés céljait, majd a szabályozási háttér, valamint az intézkedés előnyei és hátrányai összességére tekintettel megvizsgálja, hogy e célok megfelelőek és szükségesek‑e.(8) Azt gondolom azonban, hogy tisztábban látunk, ha a megfelelőség és szükségesség értékelése során az arányosság elvére vonatkozó vizsgálati módszert vesszük alapul.(9)
32. Az említett elv szerint az intézkedések nem léphetik túl azt a mértéket, amely megfelelő és szükséges az általuk elérni kívánt jogszerű célok megvalósításához. Amikor több megfelelő intézkedés közül lehet választani, a legkevésbé kényszerítőt kell igénybe venni. Az okozott hátrányok nem lehetnek túlzottak az elérni kívánt célokhoz képest.(10)
33. Ezzel összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy a tagállamok nemzeti szinten széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek nemcsak a szociál‑ és foglalkoztatáspolitika területét érintő konkrét célok, hanem e kitűzött célok elérésére alkalmas intézkedések megválasztása terén is.(11) E mérlegelési jogkör az arányosságra vonatkozó vizsgálat minden szintjén fennáll. Ennek megfelelően a Bíróság nem helyettesítheti a tagállamok által kialakított értékelést a sajátjával, hanem csak azt vizsgálhatja, hogy az említett jogkör gyakorlása nem tűnik‑e ésszerűtlennek.(12)
34. A kötelezettségszegés megállapítása iránti jelen eljárásban a Bizottságot terheli annak bizonyítása, hogy a felhozott kötelezettségszegés fennáll. A Bizottságnak kell a Bíróság elé terjesztenie azokat a bizonyítékokat, amelyek lehetővé teszik a kötelezettségszegés megvalósulásának vizsgálatát, és ennek keretében nem támaszkodhat kizárólag feltételezésekre.(13)
35. Ha valamely tagállam egy általános elv alóli kivételt akar alkalmazni, akkor köteles e kivétel feltételeinek fennállását igazolni.(14) A 2000/78 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése alapján azonban az igazolásra vonatkozó követelmények a tagállamok széles mérlegelési jogkörére tekintettel nem lehetnek túl szigorúak.
36. A továbbiakban a fentebb ismertetett mérce alapján azt vizsgálom, hogy a Magyarország által felhozott öt cél jogszerű‑e, valamint az e célok elérését szolgáló intézkedések megfelelőek és szükségesek‑e. Adott esetben ezt követően kell foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy az intézkedésekkel okozott hátrányok arányosak‑e a jogszerűnek minősülő célokkal járó előnyökkel. Először azonban a Bizottság azon érvét kell megvizsgálni, amely szerint az új nyugdíjkorhatár bevezetésének céljai nem állapíthatók meg kellő egyértelműséggel.
a) Az elérni kívánt célok megállapíthatóságáról
37. A Bíróság már több alkalommal kimondta, hogy a 2000/78 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése alapján nem lehet arra a következtetésre jutni, hogy valamely nemzeti szabályozásnak az elérni kívánt céllal kapcsolatos nem egyértelmű jellege automatikusan kizárja a szabályozásnak az e rendelkezés alapján való igazolhatóságát. Ezen egyértelmű jelleg hiányában fontos, hogy az érintett intézkedés általános hátterét jelentő összefüggésekből adódó egyéb körülmények lehetővé tegyék az intézkedés alapját képező célnak az intézkedés jogszerűségére, valamint a cél megvalósítási eszközei megfelelő és szükségszerű jellegére vonatkozó bírósági felülvizsgálat érdekében történő meghatározását.(15)
38. Ez alapján azonban nem lehet túl szigorú követelményeket felállítani. Ennek megfelelően a Bíróság már azt is lehetővé tette egy tagállam számára, hogy a tárgyaláson fejtse ki a nyugdíjkorhatár céljával kapcsolatos érvelését.(16) Ezért ésszerűnek tűnik számomra azon magyar érvelés elfogadása, amely szerint az alábbiakban bemutatott célok kellő egyértelműséggel következnek a törvényalkotási eljárásból, noha ezt a magyar fél különösebben nem bizonyítja. Ezenfelül a lehetséges célok egy része a kifejezett említéstől függetlenül is egyértelműen megállapítható.
b) A nyugdíjrendszer működőképességének biztosításáról
39. Magyarország érvelése szerint az új nyugdíjkorhatár arra szolgál, hogy biztosítsa a nyugdíjrendszer további működőképességét.
40. E cél nem tartozik a 2000/78 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében példálózó módon felsorolt célok közé. E felsorolás azonban nem kimerítő jellegű.(17) A szociálpolitikai – például a foglalkoztatáspolitikával, a munkaerőpiaccal vagy a szakképzéssel kapcsolatos – célokat tartalmazza.(18) A nyugdíjrendszer pénzügyi egyensúlya is ilyen szociálpolitikai cél.(19)
41. A nyugdíjkorhatár leszállításával azonban a nyugdíjban részesülő személyek köre bővül, a nyugdíjjárulékot fizetőké pedig szűkül. A rendszert ez jobban megterheli. Ennélfogva ezen intézkedést még a tagállamok széles mérlegelési jogkörének elismerése mellett is alkalmatlannak kell tekinteni arra, hogy hozzájáruljon a nyugdíjrendszer pénzügyi egyensúlyának megteremtéséhez.
42. Következésképpen Magyarország ezen érvét el kell utasítani.
c) A korstruktúráról
43. Magyarország szerint az új nyugdíjkorhatárnak az is célja, hogy kiegyensúlyozott korstruktúrát alakítson ki. A nyugdíjkorhatár és a korstruktúra közötti összefüggés nyilvánvaló. A Bíróság már kimondta, hogy a fiatal és az idősebb köztisztviselők kiegyensúlyozottabb korstruktúrájának kialakítására vonatkozó célt jogszerű foglalkoztatáspolitikai és munkaerő‑piaci célnak lehet tekinteni.(20)
44. Mindazonáltal kétséges, hogy az új nyugdíjkorhatár hirtelen történő bevezetése hozzá tud‑e járulni ahhoz, hogy az igazságszolgáltatásban kiegyensúlyozott korstruktúra jöjjön létre. Ugyanis az ilyen bevezetés szükségszerűen ahhoz vezet, hogy nyolc korcsoportba tartozó jogászokat a munkaerőpiacon jelenleg rendelkezésre álló jogászokkal váltanak fel. Emiatt a most hivatalba kerülők évjáratainak a jövőben aránytalanul nagy súlya lesz az igazságszolgáltatáson belül. És ha majd az ezen évjáratokba tartozók vonulnak nyugdíjba, az aránytalanul nagy munkaerő‑szükségletet fog okozni.
45. Ennek bekövetkezése a jelenlegi korstruktúrától és Magyarországnak a bírák kinevezésére vonatkozó politikájától függ. Magyarország azonban e tekintetben nem nyilatkozott.
46. Mindazonáltal, még ha a tagállamoknak a 2000/78 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése alapján fennálló széles mérlegelési mozgásterére tekintettel el is ismernénk, hogy az új korhatár bevezetése hozzájárulhat ahhoz, hogy kiegyensúlyozott korstruktúra alakuljon ki, a nyugdíjkorhatár magyarországi bevezetése a maga konkrét formájában akkor sem szükséges. Éppen ellenkezőleg, a kiegyensúlyozott korstruktúra inkább úgy érhető el, ha az új korhatárt több év alatt, fokozatosan vezetik be. Az végképp nem tűnik szükségesnek, hogy egy alkalommal nyolc egymást követő évben születettekből álló korosztályba tartozókat mentsenek fel.
47. A vitatott szabályozás tehát nem igazolható a kiegyensúlyozott korstruktúrára vonatkozó céllal.
d) Az igazságszolgáltatás hatékonysága
48. Magyarország előadja továbbá, hogy az új korhatárral az igazságszolgáltatásban szolgálati viszony keretében dolgozók hatékonyságát kívánja növelni.
49. E cél szemmel láthatóan azon a megfontoláson alapul, hogy a bíróvá újonnan kinevezett fiatal jogászok hivatalukat jobban el tudják látni, mint a nyugállományba helyezett idősebb jogászok. E tekintetben a Bíróság az ügyészekre vonatkozóan alapvetően már elismerte, hogy a nyugdíjkorhatár jogszerű célja lehet a minőségi igazságszolgáltatás biztosítása.(21)
50. Magyarország joggal vélheti úgy, hogy a 62 évben megállapított nyugdíjkorhatár a 70 évben megállapított nyugdíjkorhatárnál jobban csökkenti az életkorral járó teljesítménycsökkenés veszélyét. Ennyiben a 62 évben megállapított nyugdíjkorhatár főszabály szerint hozzájárulhat a minőségi igazságszolgáltatás megteremtéséhez.
51. Magyarország ugyanakkor azzal is érvel, hogy a fiatalabb jogászok időben közelebbi képzésük miatt naprakészebb jogi ismeretekkel rendelkeznek, különösen az Európai Unió joga területén, amelyet Magyarországon csak rövid ideje oktatnak. Feltehető, hogy az idősebb jogászok nyugdíjazásával, és helyettük fiatalabb jogászok kinevezésével az említett naprakészebb ismeretek megjelenhetnek az igazságszolgáltatásban.
52. Mindazonáltal erősen kétséges, hogy az újonnan kinevezett jogászok jobban el tudják látni a bírói, ügyészi és közjegyzői feladatokat, mint a felmentett jogászok. Összehasonlítva más foglalkozási csoportokkal ugyanis, a jogászok viszonylag magas életkorig képesek hatékonyan dolgozni. Különösen a megszerzett tapasztalatoknak és az életkorral gyakran együttjáró nagyobb természetes tekintélynek lehet nagy gyakorlati haszna e foglalkozási ágakban.
53. Félő továbbá, hogy a rendkívüli munkaerő‑szükséglet miatt bele kell törődni, hogy az újonnan kinevezett jogászok képzettségi szintje részben jelentősen alacsonyabb lesz. Például, ha valamennyi 2012‑ben nyugdíjazott személy helyére új bírót és ügyészt kell kinevezni, a 273 legjobb pályázat mindegyikét el kell fogadni. Ha azonban csak egy adott évben születetteket mentenek fel, az említett szám a nyolcadára csökkenthető, vagyis hozzávetőlegesen a legjobb 35 pályázatot kell elfogadni.
54. Ezenfelül, különösen az érintett bírák csoportját illetően, figyelembe kell venni, hogy hirtelen nyugdíjazásuk kétségeket ébreszt a bíróságok függetlensége és így a minőségi igazságszolgáltatás vonatkozásában.(22) Az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 6. cikkének (1) bekezdése és az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkének (2) bekezdése szerint a bíróságoknak függetleneknek, pártatlanoknak és a törvényen alapulóknak kell lenniük. A Bíróság is több alkalommal hangsúlyozta már, különösen az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek keretében, hogy a bíróságoknak függetleneknek kell lenniük.(23)
55. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a bírói függetlenség fogalma két szempontot foglal magában. A jelen ügyben nagyobb jelentősége van a függetlenség külső szempontjának, amely azt feltételezi, hogy a bírói hivatal védve van az olyan külső beavatkozástól vagy nyomástól, amely veszélyeztetheti tagjai ítéletalkotásának függetlenségét az eléjük kerülő jogvitákat illetően.(24)
56. Emiatt a végrehajtó hatalom nem távolíthatja el a bírákat hivatalukból a hivatali idejük alatt.(25) A jelen ügy tárgyát ugyan nem a végrehajtó hatalom egyes bírákkal vagy egyedi eljárásokkal összefüggésben hozott intézkedései képezik. Mindazonáltal az igazságszolgáltatásba való nagyobb mértékű beavatkozásról van szó, nevezetesen számos olyan bíró eltávolításáról, akik az eddigi szabályozás alapján még akár további nyolc évig hivatalban maradtak volna. E beavatkozás nem csupán azzal válik jelentőssé, ha tényleges célja az igazságszolgáltatás befolyásolása. Éppen ellenkezőleg, már a befolyásolás bármilyen látszatát is kerülni kell.(26)
57. Mindazonáltal, még ha a tagállamok széles mérlegelési mozgásterére tekintettel el is kellene ismerni, hogy a korhatár 62 évre történő leszállítása hozzájárulhat az igazságszolgáltatás hatékonyságának növeléséhez, e korhatárcsökkentés semmi esetre sem szükséges. Ez következik mindenekelőtt a magyar szabályozás ellentmondásosságából. Mivel a nyugdíjkorhatárt a következő években ismét fölemelik, ezúttal 65 évre, szemmel láthatóan Magyarország is abból indul ki, hogy a minőségi igazságszolgáltatás nem követeli meg, hogy a nyugdíjkorhatárt 62 évben állapítsák meg.(27)
58. A naprakész jogi ismereteknek az igazságszolgáltatásban való elterjesztését illetően meg kell állapítani, hogy erre vannak nyilvánvalóan kevésbé drasztikus eszközök is: a jogászok naprakész ismereteket nemcsak képzés útján szerezhetnek, hanem a hivatás gyakorlása során is, például önképzéssel vagy szervezett továbbképzés keretében.
59. Mindezek miatt az igazságszolgáltatás minőségének javítására vonatkozó cél szintén nem igazolja a magyar szabályozást.
e) A nyugdíjkorhatárok egységesítéséről
60. Magyarország egyik fő érve, hogy az új nyugdíjkorhatárral a bírák helyzetét a többi közszolgálati ágban dolgozókéhoz igazítják. Bár a Bizottság vitatja, hogy e cél kellő egyértelműséggel megállapítható, ez már csak azért is így van, mivel a nyugdíjkorhatár egységessé válik.
61. Annak előírása, hogy a munkavállalónak meghatározott időpontban el kell hagynia az aktív szolgálatot, és nyugállományba kell vonulnia, alapvetően a 2000/78 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében felsorolt célok közé tartozik.
62. A nyugdíjkorhatárok egységesítésére vonatkozó cél jogszerűségének követelménye különösen abban nyilvánul meg, hogy valamely nemzeti szabályozás csak akkor alkalmas a célja megvalósítására, ha azt valóban koherens és rendszeres módon kívánja elérni.(28) Valamely szabályozás koherenciájával kapcsolatos kétségeket különösen a kivételek ébresztenek. Ennek megfelelően a Bíróság az ügyészekre vonatkozó nyugdíjkorhatárral összefüggésben már vizsgálta, hogy a közszolgálatban dolgozók más csoportjaira vonatkozó kivételek megkérdőjelezik‑e a szabályozás koherenciáját.(29) A nyugdíjkorhatár egységesítése tehát az egész rendszer koherenciáját erősítheti.
63. E célt illetően végső soron az egyenlő bánásmód általános elvének érvényre juttatásáról van szó. Ez az Alapjogi Charta 20. cikkében is szereplő elv megköveteli, hogy a hasonló helyzeteket ne kezeljék eltérő módon, illetve az eltérő helyzeteket ne kezeljék egyenlő módon, kivéve ha az ilyen bánásmód objektíven igazolható.(30) Az a feltevés, hogy az igazságszolgáltatásban dolgozó jogászok helyzete összehasonlítható a többi közszolgálati ágban dolgozó pályatársaik helyzetével, főszabály szerint nem lépi túl a tagállamokat megillető mérlegelési jogkör kereteit. Ezt a Bizottság sem vitatta.
64. A nyugdíjkorhatárnak az egész közszolgálati rendszerre vonatkozó azonnali egységesítése kizárólag az új korhatár bevezetésével érhető el. Ennélfogva e cél elérésére a vitatott szabályozás alkalmas, és ahhoz szükséges is.
65. Mindazonáltal az egyenlőség elvének tiszteletben tartása esetén az említett cél a jelen konkrét helyzetben már nem jogszerű. A magyar bírák, ügyészek és közjegyzők ugyanis egy fontos szempontból különböznek a többi közszolgálati ágban dolgozó jogászoktól: az új szabályozásig abból indulhattak ki, hogy csak a 70. életévük betöltésével kell nyugdíjba vonulniuk. Magyarország nem adott magyarázatot arra, hogy e jogos bizalom ellenére miért fűződik jogszerű érdeke ahhoz, hogy a nyugdíjkorhatárt a koherencia megteremtése végett azonnal nyolc évvel leszállítsa.
66. Az, hogy ebben a helyzetben sokkal inkább fűződik jogszerű érdek ahhoz, hogy a szabályozás átmeneti időszakról rendelkezzen, abban is megnyilvánul, hogy Magyarország az egész közszolgálati rendszerre vonatkozó nyugdíjkorhatár mindössze három évvel történő megemelését több év alatt valósítja meg. Az átmeneti időszak szabályozásában megmutatkozó eme különbség arra utal, hogy a korhatár leszállítása által érintettek érdekeit nem ugyanolyan súllyal vették figyelembe, mint a közszolgálatban foglalkoztatott többi munkavállaló érdekeit, akik nyugdíjkorhatárát megemelik.
67. Ezenfelül ellentmondásos az, hogy – amint azt a Bizottság az alperes részéről történő vitatás nélkül előadja – a közszolgálatban foglalkoztatott többi munkavállalót a nyugdíjkorhatár elérésekor nem helyezik automatikusan nyugállományba, hanem csak akkor, amikor elérik a teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt.(31) Ezzel szemben a bírák, ügyészek és közjegyzők kötelező nyugállományba helyezhetők annak ellenére, hogy csupán nem teljes összegű nyugdíjra keletkezett jogosultságuk. Ennyiben az igazságszolgáltatásra vonatkozó nyugdíjkorhatár nagyobb mértékű beavatkozást jelent az érintettek jogaiba annál, mint amekkora az egész közszolgálatra vonatkozó nyugdíjkorhatárral való egységesítéshez szükséges lenne.
68. Ennélfogva a nyugdíjkorhatárnak a közszolgálatban való egységesítése nem igazolja a bírákra, ügyészekre és közjegyzőkre vonatkozó nyugdíjkorhatár nyolc évvel történő leszállítását.
f) A fiatalabb jogászok igazságszolgáltatásba való bejutása
69. A Magyarország által utolsóként felhozott cél a fiatal jogászok igazságszolgáltatásba való bejutásával szembeni akadályok megszüntetése. Ez közvetlen következménye a felső nyugdíjkorhatárnak és különösen e korhatár csökkentésének. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az alkalmazás előmozdítása vitathatatlanul a tagállamok szociál‑ vagy foglalkoztatáspolitikája jogszerű céljának minősül akkor, ha annak elősegítéséről van szó, hogy a fiatalok megkezdhessék valamely hivatás gyakorlását.(32)
70. Az új nyugdíjkorhatár alkalmas a fiatalabb jogászok igazságszolgáltatásba való bejutásának elősegítésére. Mindazonáltal figyelembe kell venni a hosszú távú és a közvetlen hatását is.
71. Az új korhatár tartósan csökkenti a jogászok igazságszolgáltatásban maradásának tartamát, mivel mostantól nyolc évvel hamarabb nyugdíjazzák őket. Tény, hogy a következő években ezt a hatást mérsékli az, hogy a nyugdíjkorhatárt fokozatosan ismét megemelik 65 évre, aminek következtében végső soron öt évre korlátozódik az eredeti korhatár leszállításának mértéke. Ennek ellenére az igazságszolgáltatásban az állások korábban fognak megüresedni, mint a korábbi nyugdíjkorhatár esetében.
72. Rövid távon fontosabbnak tűnik a közvetlen hatás. 2012‑ben a jogászok nyolc évjáratának nyugdíjazása miatt rendkívül sok állást kell betölteni, ami előnyös a munkaerőpiacon jelenleg rendelkezésre álló fiatal jogászok számára. Ezzel szemben ezek az állások a még fiatalabb korcsoportok jogászai számára már nem lesznek elérhetők, mivel a most kinevezésre kerülő jogászokkal hosszú időre betöltik őket. Ezzel a fiatal jogászok igazságszolgáltatásba való bejutásának hosszú távra szóló elősegítésére vonatkozó cél megvalósítása, ha nem is hiúsul meg, rendkívül nehézzé válik.
73. Következésképpen az új nyugdíjkorhatárt nem szükséges azonnal bevezetni ahhoz, hogy hosszú távon elősegítsék a fiatal jogászok igazságszolgáltatásba való bejutását. Éppen ellenkezőleg, a korstruktúra potenciális eltorzításával(33) tartósan csökkentik a fiatal jogászok bejutási esélyeit. A jogászok különböző generációi közötti méltányos egyensúly megteremtésével a nyugdíjkorhatár leszállítása következtében megüresedő állásokat a lehetőségekhez mérten egyenlő arányban osztanák szét a munkaerőpiacra lépő évjáratok között. Erre megoldásként kínálkozna a nyugdíjkorhatár fokozatos leszállítása a végső célként kitűzött 65 évre.
74. Mindazonáltal, ha kifejezetten a munkaerőpiacon jelenleg rendelkezésre álló jogászok igazságszolgáltatásba való bejutásának a lehető legnagyobb mértékben történő támogatását kellene célul tűzni, tényleg nem lehetne ahhoz hasonlóan hatékony intézkedést találni, mint a nyugdíjkorhatár azonnali 62 évre történő leszállítása.
75. Egy ilyen célt azonban csak akkor lehet jogszerűnek elismerni, ha különleges indokok támasztják alá éppen az említett csoport támogatását. Ugyanis e cél szükségszerűen nemcsak a nyugdíjazott jogászok számára hátrányos, hanem közép‑ és hosszú távon elérhetetlenné teszi a jövőben munkaerőpiacra lépő évjáratokba tartozó jogászok előtt az említett cél hiányában megnyíló állásokat. Ilyen különleges indokokra azonban Magyarország nem hivatkozott.
76. Ennélfogva a fiatal jogászok igazságszolgáltatásba való bejutásának megkönnyítésére vonatkozó cél sem igazolja az új nyugdíjkorhatár bevezetését.
g) Az érintetteknek okozott túlzott hátrány kérdéséről
77. Amennyiben az érintett intézkedések az elérni kívánt jogszerű célok megvalósítására alkalmasnak és ahhoz szükségesnek bizonyulnak, normális esetben azt is meg kell vizsgálni, hogy nem okoznak‑e túlzott hátrányt az érintetteknek (a cél eléréséhez szükséges mérték túllépésének tilalma).(34) Mivel azonban az új nyugdíjkorhatár bevezetése az említett jogszerű célok egyikének elérésére sem alkalmas, illetve ahhoz nem szükséges, önmagában ezt a kérdést nem kell vizsgálni. Éppen ellenkezőleg, a kereset már a fent említett megfontolások alapján is megalapozott.
78. Mindazonáltal, kizárólag arra az esetre, ha a Bíróság nem mindegyik cél tekintetében osztja az általam kialakított értékelést, a továbbiakban kitérek a szükséges mérték túllépésének tilalmára. Ezt követően meg kell vizsgálni az egymással ellentétes érdekek közötti megfelelő egyensúly megteremtésének kérdését.(35)
79. E vizsgálat eredményes elvégzéséhez az általam képviselt álláspont ellenére abból a feltevésből kellene kiindulnom, hogy az új nyugdíjkorhatár a fent vizsgált öt cél közül egy vagy több elérésére alkalmas, és ahhoz szükséges.
80. A teljes körű vizsgálathoz az új nyugdíjkorhatár feltételezett előnyeit is értékelni kellene.
81. Ilyen elvont okfejtésnek azonban nincs értelme. Ezért a szükséges mérték túllépésének tilalmával kapcsolatban csak az új nyugdíjkorhatár hátrányait vizsgálom. Ennek alapján meg kell állapítani, hogy az új nyugdíjkorhatár előnyeinek milyen súlyúaknak kell lenniük ahhoz, hogy igazolják e korhatárt.
82. Az új nyugdíjkorhatár közvetlenül érinti az érintett jogászok ahhoz való jogát, hogy az általuk választott hivatást tovább gyakorolják. Elméletileg ugyan tovább tevékenykedhetnek jogászként, például ügyvédként. Elvesztik azonban azt a lehetőséget, hogy tovább dolgozzanak abban az állásban, amelyben a nyugdíjkorhatár eléréséig aktívak voltak.
83. A foglalkozás megválasztásának és gyakorlásának szabadságába való e beavatkozással gazdasági hátrányok járnak, mivel abból kell kiindulni, hogy az érintettek főszabály szerint a teljes összegű illetmény helyett csak kisebb összegű nyugdíjat kapnak.(36)
84. A Bíróság ugyan elismerte, hogy a 65. életévüket betöltő munkavállalók hivatalból történő nyugdíjazását lehetővé tévő intézkedés irányulhat arra a célra, hogy elősegítsék az új alkalmazásokat, illetve tekinthető úgy, hogy nem sérti túlzott mértékben az érintett munkavállalók jogos elvárásait, amennyiben e személyek olyan nyugdíjban részesülhetnek, amelynek mértéke nem tekinthető ésszerűtlennek.(37) A nyugdíj összegének ésszerűsége azonban több tényezőtől függ.
85. Ennek megfelelően különösen jelentős a jövedelemcsökkenés, ha az érintettek a hivatalban maradás további lehetőségében bízva gazdasági döntéseket hoztak. Előfordulhat például, hogy hitelt vettek fel, kiegészítő magán‑nyugdíjpénztári szerződést szüntettek meg vagy a magánszférából érkező jövedelmező állásajánlatot utasítottak el. Nem azonosítható olyan intézkedés, amely az ilyen hátrányok enyhítését szolgálná. Ezenfelül még az is lehetséges, hogy az érintettek közül egyesek nyugdíja jelentősen lecsökken, mivel az aktív szolgálati idejük nem elég hosszú a maximális értékű nyugdíjra való jogosultság megteremtéséhez.(38)
86. Magyarország ugyan azzal érvel, hogy az új nyugdíjkorhatár bevezetése 2011 júniusa óta előrelátható volt. Azonban az ezen időpont előtt meghozott gazdasági döntések esetében az érintetteknek nem kellett azzal számolniuk, hogy a 70. életévük betöltése előtt nyugdíjba kell vonulniuk.
87. Ez az érintetteket ért súlyos hátrány már akkor jelentősen csökkenne, és egyidejűleg elkerülhetővé válna az elérni kívánt célok előtt tornyosuló sok akadály, ha Magyarország az új nyugdíjkorhatárt másképpen vezette volna be. Kézenfekvő megoldásnak tűnik a bírákra, ügyészekre és közjegyzőkre vonatkozó nyugdíjkorhatár leszállításának és a közszolgálatban dolgozó többi munkavállaló nyugdíjkorhatára felemelésének összeegyeztetése. Ennek érdekében Magyarországnak csak annyit kellett volna tennie, hogy az igazságszolgáltatásban fokozatosan 65 évre szállítja le a nyugdíjkorhatárt oly módon, hogy ez az életkor mindkét csoportra vonatkozóan ugyanabban az időpontban válik alkalmazandóvá.
88. E lehetőség teljes figyelmen kívül hagyásából arra kell következtetni, hogy Magyarországnak nem volt célja az érintett jogászok érdekei és az új nyugdíjkorhatár bevezetéséhez fűződő érdek közötti méltányos egyensúly megteremtése.
89. Egyébiránt a fenti megfontolások jelzik, hogy a jogszerű célok eléréséhez az új nyugdíjkorhatár azonnali bevezetésével járó előnyöknek nagyon jelentőseknek kellene lenniük annak érdekében, hogy a fentiekben bemutatott súlyos hátrányokat ellensúlyozni tudják. Függetlenül attól, hogy a Bíróság az álláspontom ellenére esetlegesen úgy ítéli meg, hogy a vitatott intézkedések alkalmasak a kitűzött célok közül egy vagy több elérésére, és ahhoz szükségesek, úgy tűnik, az új nyugdíjkorhatár nem jár ilyen jelentős előnyökkel.
3. Következtetés
90. Következésképpen a keresetnek helyt kell adni.
V – A költségekről
91. Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §‑a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a Bizottság pernyertes lett, Magyarországot kötelezni kell a költségek viselésére.
VI – Végkövetkeztetések
92. Mindezek alapján azt javasolom, hogy a Bíróság a következőképpen határozzon:
1. Magyarország – mivel olyan szabályozást fogadott el, amely szerint a bírák, ügyészek és közjegyzők szolgálati viszonya nem a 70., hanem a 62. életév betöltésével szűnik meg kötelezően – nem teljesítette a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27‑i 2000/78/EK tanácsi irányelv 2. cikkéből és 6. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.
2) A költségeket Magyarország viseli.