A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)
2013. március 19.(*)
„Fellebbezések – Állami támogatások – A France Télécom javára elfogadott pénzügyi intézkedések – Részvényesi előlegre vonatkozó terv – A francia kormány tagjának nyilvános nyilatkozatai – A támogatást a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánító és visszatéríttetését el nem rendelő határozat – Az állami támogatás fogalma – A gazdasági előny fogalma – Az állami források elkötelezésének fogalma”
A C‑399/10. P. és C‑401/10. P. sz. egyesített ügyekben,
a Bouygues SA (székhelye: Párizs [Franciaország]),
a Bouygues Télécom SA (székhelye: Boulogne‑Billancourt [Franciaország])
(képviselik őket: C. Baldon, J. Blouet‑Gaillard, J. Vogel, F. Sureau és D. Theophile avocats)
fellebbezőknek,
a többi fél az eljárásban:
az Európai Bizottság (képviselik: C. Giolito, D. Grespan és S. Thomas, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)
alperes az elsőfokú eljárásban,
a Francia Köztársaság (képviselik: G. de Bergues és J. Gstalter, meghatalmazotti minőségben)
felperes az elsőfokú eljárásban,
támogatja:
a Németországi Szövetségi Köztársaság (képviselik: T. Henze és J. Möller, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: U. Soltész Rechtsanwalt)
beavatkozó a fellebbezési eljárásban,
a France Télécom SA (székhelye: Párizs, képviselik kezdetben: S. Hautbourg, S. Quesson és L. Olza Moreno avocats, később: S. Hautbourg és S. Quesson avocats),
az Association française des opérateurs de réseaux et services de télécommunications (AFORS Télécom) (székhelye: Párizs),
felperesek az elsőfokú eljárásban,
valamint
az Európai Bizottság (képviselik: C. Giolito, D. Grespan és S. Thomas, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)
fellebbezőnek,
a többi fél az eljárásban:
a Francia Köztársaság (képviselik: G. de Bergues és J. Gstalter, meghatalmazotti minőségben)
felperes az elsőfokú eljárásban,
támogatja:
a Németországi Szövetségi Köztársaság (képviselik: T. Henze és J. Möller, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: U. Soltész Rechtsanwalt
beavatkozó a fellebbezési eljárásban,
a Bouygues SA (székhelye: Párizs),
a Bouygues Télécom SA (székhelye: Boulogne‑Billancourt)
(képviselik őket: C. Baldon, J. Blouet‑Gaillard, J. Vogel, F. Sureau és D. Theophile avocats),
a Francie Télécom SA (székhelye: Párizs, képviselik kezdetben: S. Hautbourg, S. Quesson és L. Olza Moreno avocats, később: S. Hautbourg és S. Quesson avocats),
az Association française des opérateurs de réseaux és services de télécommunications (AFORS Télécom) (székhelye: Párizs)
felperesek az elsőfokú eljárásban,
az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján 2010. augusztus 3‑án, illetve augusztus 4‑én benyújtott két fellebbezése tárgyában,
A BÍRÓSÁG (nagytanács),
tagjai: V. Skouris elnök, K. Lenaerts elnökhelyettes, A. Tizzano, M. Ilešič, J. Malenovský tanácselnökök, U. Lõhmus, E. Levits, J.‑C. Bonichot, A. Arabadjiev (előadó), J.‑J. Kasel és M. Safjan bírák,
főtanácsnok: P. Mengozzi,
hivatalvezető: A. Impellizzeri tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2012. március 13‑i tárgyalásra,
a főtanácsnok indítványának a 2012. június 28‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Fellebbezéseikben egyrészt a Bouygues SA és a Bouygues Télécom SA (a továbbiakban együtt: Bouygues‑társaságok), másrészt pedig az Európai Bizottság az Európai Unió Törvényszéke T‑425/04., T‑444/04., T‑450/04. és T‑456/04. sz., Franciaország és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2010. május 21‑én hozott ítéletének (EBHT 2010., II‑2099. o.; a továbbiakban: megtámadott ítélet) hatályon kívül helyezését kérik, amely ítéletben a Törvényszék egyrészt megsemmisítette a Franciaország részéről a France Télécom részére biztosított állami támogatásról szóló, 2004. augusztus 2‑i 2006/621/EK bizottsági határozat (HL 2006. L 257., 11. o.; a továbbiakban: vitatott határozat) 1. cikkét, másrészt pedig megállapította, hogy az e határozat 2. cikkének megsemmisítése iránti kérelmekről már nem szükséges határozni.
A jogvita előzményei
Az ügy általános összefüggései
2 A távközlési hálózatok és szolgáltatások működtetőjeként és szállítójaként tevékenykedő France Télécom SA‑t (a továbbiakban: FT) 1991‑ben közjogi jogi személyként hozták létre, 1996. december 31. óta pedig részvénytársaságként működik. 1997 októbere óta az FT‑t a tőzsdén jegyzik. 2002‑ben az FT tőkéjében a francia állam részesedése 56,45% volt, míg az ezen felüli részen a nagyközönség (32,25%), a saját vezetés (8,26%) és a vállalat alkalmazottai (3,04%) osztoztak.
3 A 2002. év első negyedévében az FT közzétette a 2001. évre vonatkozó beszámolóját, amely 63,5 milliárd euró nettó adósságot és 8,3 milliárd euró veszteséget mutatott.
4 A 2002 márciusától júniusáig terjedő időszakban a Moody’s és a Standard & Poor’s (a továbbiakban: S & P) hitelminősítő intézetek lerontották az FT minősítését, továbbá a kilátásait is negatívra szállították le. Különösen, 2002. június 24‑én a Moody’s az FT rövid‑ és hosszútávú hiteleinek minősítését a biztos befektetési kategória („investment grade”) utolsó fokozatába rontotta le. Ezzel párhuzamosan az FT részvényeinek árfolyama jelentősen visszaesett.
5 Az FT pénzügyi helyzetére tekintettel a ministre de l’Économie, des Finances et de l’Industrie (a francia gazdasági, pénzügyi és ipari miniszter) a Les Échos című napilap 2002. július 12‑i számában megjelent interjúban lényegében kijelentette (a továbbiakban: a 2002. július 12‑i nyilatkozat), hogy amennyiben az FT‑nek finanszírozási problémái keletkeznének, a francia állam meg fogja hozni az e problémák leküzdéséhez szükséges döntéseket.
6 Ugyanezen a napon az S & P az FT hosszútávú hiteleinek minősítését a biztos befektetési kategória utolsó fokozatába rontotta le, jelezve, hogy e besorolást is csak a francia állam FT‑vel kapcsolatos nyilatkozatai miatt tartotta fenn.
7 2002. szeptember 12‑én a francia hatóságok bejelentették, hogy elfogadták az FT elnök‑vezérigazgatójának lemondását.
8 2002 szeptember 13‑án az FT közzétette a félévi beszámolóját, amely megerősítette, hogy 2002. június 30‑án az FT konszolidált saját tőkéje 440 millió euróval negatívba fordult, a nettó adóssága pedig elérte a 69,69 milliárd eurót, amelyből 48,9 milliárd euró a 2003–2005 évek során esedékessé váló tartozásokból származó szükségszerű eladósodás.
9 A francia hatóságok az FT pénzügyi helyzetéről szóló, 2002. szeptember 13‑i sajtóközleményben lényegében kijelentették, hogy a francia állam hozzá fog járulni az FT saját tőkéjének megerősítéséhez, és ha szükséges, meg fogja tenni azokat az intézkedéseket, amelyek lehetővé teszik az FT finanszírozási problémáinak elkerülését.
10 Ugyanezen a napon a Moody’s intézet az FT támogatására vonatkozó francia állami kötelezettségvállalás megerősítése következtében negatívról stabilra változtatta az FT adósságállományának kilátásait.
11 2002. október 2‑án új elnök‑vezérigazgatót neveztek ki az FT élére. Az e kinevezés bejelentéséről szóló sajtóközlemény lényegében megerősítette a 2002. szeptember 13‑i sajtóközleményben foglalt, a jelen ítélet 9. pontjában említett nyilatkozatot.
12 Az FT igazgatótanácsának 2002. december 4‑i ülésén az FT új vezetői bemutatták a „Ambition France Télécom 2005” címet viselő cselekvési tervet (a továbbiakban: Ambition 2005 terv), amely a saját tőke 15 milliárd eurós megerősítésével alapvetően az FT mérlegegyensúlyának helyreállítására irányult.
13 Az Ambition 2005 terv bemutatását a gazdasági, pénzügyi és ipari miniszter 2002. december 4‑i sajtóközleménye (a továbbiakban: a 2002. december 4‑i bejelentés) kísérte, amelynek szövege a következő:
„[A] gazdasági […] miniszter megerősíti, hogy a [francia] állam támogatja az [FT] igazgatótanácsa által [2002.] december 4‑én jóváhagyott cselekvési tervet. 1) Az [FT] cégcsoport koherens gazdasági egységet képez, amelynek teljesítménye kiemelkedő. Ugyanakkor az [FT] pénzügyi helyezte jelenleg egyensúlyhiányos, saját tőkére és középtávú refinanszírozásra van szüksége. Ez a helyzet a korábbi, rosszul kezelt és a pénzügyi »buborék« csúcspontján megvalósított befektetések kudarcai és általában a piaci helyzet megváltozása miatt állt elő. Az a körülmény, hogy az [FT] csak eladósodás révén tudta finanszírozni fejlődését, tovább súlyosbította ezt a helyzetet. 2) A [francia] állam, a többségi részvénytulajdonos, kérte az új vezetőket, hogy a cégcsoport integritását megőrizve állítsák helyre az [FT] pénzügyi egyensúlyát […] 3) Tekintettel a vezetők által kidolgozott cselekvési tervre, és a beruházások megtérülési perspektíváira, a [francia] állam a saját tőke 15 milliárd eurós konszolidációjában saját tőkerészesedésének arányában, azaz 9 milliárd euróval vesz részt. A [francia] állam, mint részvénytulajdonos, ezzel körültekintő befektetőként jár el. Az [FT] feladata, hogy kidolgozza a saját tőke konszolidációjának módozatait és annak pontos menetrendjét. A [francia] kormány azt kívánja, hogy ezt a műveletet úgy végezzék, hogy közben mindenképpen szem előtt tartsák a kisrészvényesek és az [FT] dolgozói részvényeseinek helyzetét. Annak érdekében, hogy az [FT] lehetőséget kapjon arra, hogy a legalkalmasabb pillanatban indítson be egy tőkepiaci akciót, a [francia] állam kész előrehozni a saját tőke konszolidációjában való részvételét, piaci kamattal terhelt ideiglenes részvénytulajdonosi előleg formájában, amit az [FT] rendelkezésére bocsát. 4) A [francia] állam [FT‑ben] való teljes részesedését az [Entreprise de recherches et d’activités pétrolières (kőolajipari tevékenységekkel és kutatással foglalkozó vállalkozás, ERAP) (a továbbiakban: ERAP)] ipari és kereskedelmi közhivatalhoz helyezik át. A [francia] állam a pénzügyi piacokon veszi fel azokat a pénzeszközöket, amelyekkel az [FT] saját tőkéjének konszolidációjához kíván hozzájárulni.”
14 2002. december 11‑én és 12‑én az FT két kötvénykibocsátást kezdeményezett egymást követően, 2,9 milliárd euró összértékben.
15 2002. december 17‑én az S & P kijelentette, hogy 2002 júliusa óta a francia állam támogatása volt az egyik fő oka annak, hogy az FT minősítését a biztos befektetési kategóriában tartották, továbbá hogy a francia állam részvényesi előleg nyújtását bejelentő nyilatkozata és az FT tőkéjében való részesedésével arányos jegyzésvállalása egy 15 milliárd eurós feltőkésítési műveletben bizonyítékként szolgált e támogatásra.
16 2002. december 20‑án az ERAP egy parafált és aláírt, részvényesi előlegre vonatkozó szerződéstervezetet küldött az FT‑nek (a továbbiakban: részvényesi előlegre vonatkozó ajánlat). Az FT e szerződéstervezetet nem írta alá, és a részvényesi előlegezést soha nem hajtották végre.
17 2003. január 15‑én az FT kötvénykibocsátás formájában 5,5 milliárd összértékű kölcsönt vett fel. E kötvénykölcsönöket nem fedezte állami biztosíték, illetve garancia. 2003. február 10‑én az FT megújította a 15 milliárd eurós szindikált hitel lejáró részét.
18 2003. március 4‑én elindították az Ambition 2005 terv által előirányzott sajáttőke‑konszolidációs műveletet. 2003. március 24‑én az FT 15 milliárd eurós tőkeemelést hajtott végre. A francia állam ebben a műveletben az FT‑ben való tőkerészesedése arányában, 9 milliárd euróval vett részt. Hatmilliárd eurós összeget egy 21 bankból álló bankszindikátus biztosított. Ezt a műveletet 2003. április 11‑én fejezték be.
19 Az FT a 2002‑es pénzügyi évet mintegy 21 milliárd euró veszteséggel zárta, és a nettó pénzadóssága mintegy 68 milliárd eurót tett ki. A 2002‑es pénzügyi év FT által 2003. március 5‑én közzétett beszámolója a forgalom 8,4%‑os, az amortizáció előtti működési eredmény 21,1%‑os, valamint a működési eredmény 30,9%‑os növekedését mutatja. 2003. április 14‑én a francia állam az FT tőkéjének 58,9%‑ával rendelkezett, ebből 28,6%‑ot az ERAP‑on keresztül.
A közigazgatási eljárás és a vitatott határozat
20 A Francia Köztársaság 2002. december 4‑én bejelentette a Bizottságnak az Ambition 2005 terv által előírt pénzügyi intézkedéseket, ideértve a részvényesi előlegre vonatkozó tervet is.
21 2003. január 22‑én a Bouygues‑társaságok – a francia jog hatálya alá tartozó két társaság, amelyek közül a Bouygues Télécom SA a francia mobiltelefon‑piacon működik – panaszt nyújtottak be a Bizottsághoz, amely többek között arra vonatkozott, hogy a francia állam állítólag két támogatást nyújtott az FT‑nek, egyrészt a francia hatóságok által az FT érdekében 2002 júliusa óta tett nyilvános nyilatkozatok (a továbbiakban: a 2002 júliusa óta tett nyilatkozatok), másrészt pedig a 9 milliárd euró összegű részvényesi előlegre vonatkozó ajánlat 2002. december 4‑i bejelentése formájában.
22 2003. március 12‑én az Európai Unió Hivatalos Lapjában (HL C 57., 5. o.) közzétették a Bizottság azon határozatát, hogy megindítja az EK 88. cikk (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárást többek között azon pénzügyi intézkedések vonatkozásában, amelyeket a francia állam az FT támogatása érdekében hajtott végre (a továbbiakban: a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozat).
23 2004. augusztus 3‑án a Bizottság közölte a francia hatóságokkal a vitatott határozatot. E határozat 1. cikke kimondja, hogy „[a] [Francia Köztársaság] által 9 milliárd euró hitelkeret formájában az [FT] számára [2002 decemberében] nyújtott részvényesi előleg a 2002. július óta közzétett nyilatkozatok összefüggésében vizsgálva a közös piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatásnak minősül”. E határozat 2. cikke értelmében „[a]z 1. cikkben hivatkozott támogatást nem kell visszatéríteni”.
24 E határozat (17)–(26) preambulumbekezdésében a Bizottság megállapította, hogy az FT 2002 óta súlyos szerkezeti problémákkal terhelt vállalat volt, amely egyensúlyhiányos mérleget nyújtott be. Az említett határozat (37) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a 2002. július 12‑i nyilatkozat időpontjában az S & P és a Moody’s hitelminősítő intézetek közel voltak ahhoz, hogy az FT adósságállományának minősítését leszállítsák a spekulatív kötvény („junk bond”) szintjére.
25 A vitatott határozat (39) preambulumbekezdésében a Bizottság így megállapította, hogy 2002 júliusában az FT‑t olyan bizalmi válság érte, amely azzal fenyegetett, hogy megakadályozza a tervezett refinanszírozásokat, továbbá hogy 2003‑ban kockázatokat keletkeztet az FT likviditását illetően. A Bizottság e határozatnak különösen a (212) és a (222) preambulumbekezdésében megjegyezte, hogy tekintettel a francia hatóságok 2002. szeptember 13‑i és október 2‑i sajtóközleményeire, a Moody’s és az S & P hitelminősítő intézetek módosították az FT adósságkezelésére vonatkozó minősítésüket, továbbá a piac bizalmának növekedésére hivatkoztak.
26 A vitatott határozat (185)–(187) preambulumbekezdésében a Bizottság megállapította, hogy a 2002 decemberében tett intézkedéseket, amelyek a bejelentés tárgyát képezték, megelőzték többek között a 2002 júliusa óta tett nyilatkozatok, és úgy ítélte meg, hogy e nyilatkozatok hatással voltak arra, hogy a piacok és a gazdasági szereplők miként vélekedtek az FT helyzetéről 2002 decemberében. A Bizottság ezért megállapította, hogy az említett nyilatkozatokat és a bejelentett intézkedéseket összességükben kell elemezni.
27 A vitatott határozat (188) és (189), valamint (203)–(219) preambulumbekezdésében a Bizottság kifejtette, hogy álláspontja szerint a 2002. július 12‑i nyilatkozat kétségkívül hatással volt a piacokra, és gazdasági előnyt biztosított az FT‑nek. Ugyanakkor számos jogi érv elemzését követően a Bizottság úgy ítélte meg, hogy nem rendelkezik elegendő adattal annak bizonyításához, hogy e nyilatkozat olyan jellegű volt, hogy legalább potenciálisan állami forrásokat kötelezzen el.
28 Ezzel szemben e határozat (194)–(196) preambulumbekezdésében a Bizottság megállapította, hogy a részvényesi előlegre vonatkozó ajánlat előnyt biztosított az FT javára, és potenciálisan állami forrásokat kötelezett el. Egyrészt ugyanis ez az ajánlat lehetővé tette az FT számára, hogy kibővítse finanszírozási eszközeit, és megnyugtassa a piacot azzal kapcsolatban, hogy képes lesz teljesíteni az esedékes fizetési kötelezettségeit. Másrészt a részvényesi előleg rendelkezésre bocsátásának bejelentése, amelyet e rendelkezésre bocsátás előzetes feltételeinek a teljesítésével társítottak, továbbá a piac számára keltett azon látszat, hogy ezt az előleget ténylegesen rendelkezésre bocsátották, végül pedig a részvényesi előlegre vonatkozó ajánlat elküldése az állami források további potenciális megterhelésével járt.
29 Az említett határozat (197)–(201) preambulumbekezdésében a Bizottság azt is megállapította, hogy a távközlés versenynek kitett ágazatában az olyan előnyök, mint amilyenekben az FT részesült, különösen érzékelhetően torzítják a versenyt, vagy azzal fenyegetnek, továbbá érinthetik a tagállamok közötti kereskedelmet.
30 A vitatott határozat (203)–(256) preambulumbekezdésében a Bizottság megállapította, hogy különösen a 2002 júliusa óta tett nyilatkozatok fényében a bejelentett intézkedések nem felelnek meg sem a körültekintő piacgazdasági magánbefektető kritériumának, sem pedig a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott támogatások kritériumainak. Ezért a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az érintett intézkedések a közös piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatásnak minősülnek.
31 Ugyanakkor úgy ítélve meg, hogy e támogatás hatását pontosan nem lehetett felmérni, továbbá hogy az említett támogatás részvényesi előlegre vonatkozó ajánlaton kívüli egyéb elemeinek az állami támogatással kapcsolatos szabályokkal való összeegyeztethetőségükre tekintettel történő átfogó elemzése új volt, a Bizottság e határozat (257)–(264) preambulumbekezdésében megállapította, hogy a védelemhez való jog és a bizalomvédelem elvének tiszteletben tartása kizárja a támogatás visszatéríttetését.
A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott ítélet
32 A Törvényszékhez benyújtott kereseteikkel a Francia Köztársaság, az FT és a Bouygues‑társaságok a vitatott határozat megsemmisítését, az Association française des opérateurs de réseaux et services de télécommunications (AFORS Télécom) pedig e határozat részleges megsemmisítését kérte.
33 A vitatott határozat 1. cikkének megsemmisítése iránti kérelmük alátámasztása érdekében a Francia Köztársaság és az FT többek között az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatás fogalmának a bejelentett intézkedésekre történő alkalmazását érintő téves jogalkalmazásra alapított második, valamint a 2002 júliusa óta tett nyilatkozatok tartalmát és/vagy állítólagos hatásukat érintő nyilvánvaló mérlegelési hibákra alapított harmadik jogalapra hivatkoztak.
34 A vitatott határozat 1. cikkének annyiban történő megsemmisítése iránti kérelmük alátámasztása érdekében, amennyiben a Bizottság elutasította, hogy a 2002 júliusa óta tett nyiatkozatokat önmagukban vagy összességükben állami támogatásoknak minősítse, a Bouygues‑társaságok az EK 87. cikk (1) bekezdésének megsértésére alapított első, valamint az indokolásnak az EK 253. cikkbe ütköző ellentmondásos és elégtelen jellegére alapított második jogalapra hivatkoztak.
35 A megtámadott ítéletben a Törvényszék együttesen vizsgálta az említett jogalapokat, amennyiben azok az állami támogatás fogalmát érintik.
36 Az ítélet 126–133. pontjában a Törvényszék többek között elutasította a Bizottság azon érvelését, amely szerint a Bouygues‑társaságok által a vitatott határozat 1. cikkének annyiban történő megsemmisítése iránt előterjesztett kérelem, amennyiben a Bizottság elutasította, hogy a 2002 júliusa óta tett nyilatkozatokat állami támogatásoknak minősítse, az eljáráshoz fűződő érdek hiánya folytán elfogadhatatlan volt, mivel a Bouygues‑társaságok a vitatott határozatnak kizárólag az indokolását kifogásolják, és nem származhat további előnyük annak megállapításából, hogy a 2002 júliusa óta tett nyilatkozatok is állami támogatásnak minősülnek.
37 Az ügy érdemét illetően a Törvényszék a megtámadott ítélet 215. pontjában megállapította, hogy ahhoz, hogy valamely intézkedést az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében állami támogatásnak lehessen minősíteni, többek között az szükséges, hogy az intézkedés előnyt tartalmazzon, amely közvetlenül vagy közvetve állami forrásból származó különböző formákban jelenhet meg.
38 Az ítélet 262. pontjában a Törvényszék megjegyezte, hogy az azonosított előny és az állami források elkötelezése között összefüggésnek kell fennállnia, amennyiben az említett előnynek szorosan kötődnie kell egy annak megfelelő, az állami költségvetést terhelő kiadáshoz, vagy az állam által vállalt, jogilag kötelező erejű kötelezettségek alapján e költségvetést terhelő kellőképpen konkrét gazdasági kockázathoz.
39 A megtámadott ítélet 231. pontjában a Törvényszék akként határozta meg az előny fogalmát, hogy az magában foglalja, hogy az állami beavatkozásnak a kedvezményezett gazdasági és/vagy pénzügyi helyzetének javulását kell eredményeznie.
40 A jelen esetben a Törvényszék a megtámadott ítélet 259. pontjában úgy ítélte meg, hogy a Bizottság bizonyította, hogy a 2002 júliusa óta tett nyilatkozatok – ideértve a 2002. december 4‑i bejelentést – összességükben az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében vett előnyt biztosítottak az FT javára.
41 Ezzel szemben az ítélet 257. pontjában a Törvényszék arra a következtetésre jutott, hogy a Bizottság nem bizonyította a részvényesi előlegre vonatkozó ajánlatból eredő előnyhöz képest további és elkülönült előny fennállását, amely ajánlatnak a 2002. december 20‑i elküldését nem hozták nyilvánosságra, mivel a 2002 júliusa óta tett nyilatkozatok, különösen pedig a 2002. december 4‑i bejelentés megnyitották az FT számára a lehetőséget, hogy az adósságait 9 milliárd euró összeg erejéig a kötvénypiacon ebben az időszakban érvényben lévő feltételek mellett refinanszírozza.
42 Ezt követően a Törvényszék azt a kérdést vizsgálta, hogy a Bizottság által azonosított előny állami forrásokból származott‑e.
43 E tekintetben a megtámadott ítélet 269–289. pontjában a Törvényszék megállapította többek között, hogy a 2002 júliusa óta tett nyilatkozatok nem tekinthetők kezességvállalásnak, illetve nem értelmezhetők úgy, hogy a francia állam forrásait az állami források átruházásában megnyilvánuló kockázatnak teszik ki, és elutasította a Bouygues‑társaságok által a vitatott határozat 1. cikkének annyiban történő megsemmisítése iránt előterjesztett kérelmet, amennyiben a Bizottság elutasította, hogy a 2002 júliusa óta tett nyilatkozatokat állami támogatásoknak minősítse.
44 A 2002. december 4‑i bejelentéssel kapcsolatban a Törvényszék a megtámadott ítélet 293. pontjában úgy ítélte meg, hogy sem a Bizottság, sem a Bouygues‑társaságok nem állították, hogy e bejelentés önmagában olyan kellőképpen pontos, végleges és feltétel nélküli kötelezettségvállalást tartalmazott, amely az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében állami források átruházására enged következtetni. Ezenkívül az ítélet 294–298. pontjában a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy a 2002. december 4‑i bejelentés állami források átruházásával járt volna.
45 A részvényesi előlegre vonatkozó ajánlattal kapcsolatban a Törvényszék a megtámadott ítélet 299. pontjában megállapította, hogy mivel a Bizottság nem bizonyította megfelelően az abból származó előnyt, a Törvényszék még kevésbé tudja megállapítani az állami források ezen előnyhöz kapcsolódó átruházásának fennállását.
46 A megtámadott ítélet 302–309. pontjában a Törvényszék ezt követően megvizsgálta, hogy a Bizottság a 2002 júliusa óta tett nyilatkozatoknak a 2002. december 4‑i bejelentéssel és a részvényesi előlegre vonatkozó ajánlattal együttesen történő, átfogó vizsgálata alapján mégis megállapíthatta‑e az állami forrásokból származó gazdasági előny fennállását.
47 E tekintetben egyrészt az ítélet 304. pontjában megállapította, hogy mivel a 2002 júliusa óta tett nyilatkozatok nem foglalták magukban a 2002 decemberében konkretizált támogatáshoz hasonló pénzügyi támogatás megelőlegezését, a 2002. december 4‑i bejelentés jelentős törést jelentett az FT refinanszírozásához vezető események sorában.
48 Másrészt a Törvényszék a megtámadott ítélet 309. pontjában úgy ítélte meg, hogy, még ha a Bizottság a pénzügyi piacok bizalmának helyreállításából és az FT refinanszírozási feltételeinek javításából eredő előny jellemzése céljából figyelembe is vehette a 2002. december 4‑i bejelentést megelőző események összességét, ez az előny „nem idézte elő az állami költségvetés ennek megfelelő csökkenését vagy az e költségvetést érintő terhek kellőképpen konkrét gazdasági kockázatát. Ez az előny különösen attól az előnytől különbözik, amelyet a részvényesi előlegre vonatkozó […] [ajánlat] tartalmazhat, és amelyet a [vitatott] határozat nem megfelelően bizonyított”.
49 Következésképpen a Törvényszék a megtámadott ítélet 310. pontjában megállapította, hogy a Bizottság tévesen értelmezte az EK 87. cikk (1) bekezdése szerinti támogatás fogalmát azzal, hogy úgy vélte, hogy a részvényesi előlegre vonatkozó ajánlat a 2002 júliusa óta tett nyilatkozatokkal összefüggésben az FT javára állami források átruházásából származó előnyt biztosított, és megsemmisítette a vitatott határozat 1. cikkét.
A Bíróság előtti eljárás
50 A Bíróság Hivatalához 2010. december 20‑án benyújtott beadványában a Németországi Szövetségi Köztársaság kérte, hogy a Francia Köztársaság kérelmeinek támogatása érdekében a C‑399/10. P. és a C‑401/10. P. sz. ügyekben beavatkozhasson az eljárásba.
51 A Bíróság elnöke 2011. február 28‑i végzéseivel a C‑399/10. P. és a C‑401/10. P. sz. ügyekben megengedte a Németországi Szövetségi Köztársaság beavatkozását.
52 A Bíróság elnöke 2011. szeptember 8‑i végzésével az eljárás szóbeli szakaszának lefolytatása és az ítélet meghozatala céljából egyesítette e két ügyet.
A felek kérelmei
53 A Bouygues‑társaságok azt kérik, hogy a Bíróság:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;
– hozzon határozatot az ügy érdemében, és semmisítse meg a vitatott határozat 1. cikkét annyiban, amennyiben az nem minősíti állami támogatásoknak a 2002 júliusa óta tett nyilatkozatokat, továbbá semmisítse meg e határozat 2. cikkét, amennyiben az nem kötelezi a Francia Köztársaságot a megállapított támogatás FT‑vel való visszatéríttetésére;
– másodlagosan, amennyiben úgy ítélné meg, hogy a jogvita érdemben való eldöntését a per állása nem engedi meg, az ügyet utalja vissza a Törvényszékhez, és
– a Bizottságot, az FT‑t, a Francia Köztársaságot és a Németországi Szövetségi Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.
54 A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, amennyiben az megsemmisítette a vitatott határozat 1. cikkét, és a Bizottságot kötelezte a saját költségei, valamint a Francia Köztársaság és az FT részéről felmerült költségek viselésére;
– az ügyet új eljárás lefolytatása céljából utalja vissza a Törvényszékhez, és
– a másodfokú eljárás során felmerült költségekről egyelőre ne határozzon.
55 Az FT azt kéri, hogy a Bíróság:
– utasítsa el a fellebbezéseket;
– ennek hiányában az ügyet utalja vissza a Törvényszékhez;
– arra az esetre, ha a megtámadott ítéletet anélkül helyezné hatályon kívül, hogy az ügyet visszautalná a Törvényszékhez, részben vagy egészben adjon helyt az FT elsőfokú eljárás során előterjesztett kérelmeinek, és
– a Bouygues‑társaságokat és a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
56 A Francia Köztársaság azt kéri, hogy a Bíróság:
– utasítsa el a fellebbezéseket;
– ennek hiányában az ügyet utalja vissza a Törvényszékhez;
– arra az esetre, ha a Bíróság az ügyet nem utalná vissza a Törvényszékhez, részben vagy egészben adjon helyt a Francia Köztársaság elsőfokú eljárás során előterjesztett kérelmeinek, és
– a Bouygues‑társaságokat és a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
57 A Németországi Szövetségi Köztársaság a Francia Köztársaság kérelmeinek támogatása érdekében avatkozik be, és azt kéri, hogy a Bíróság a Bouygues‑társaságokat és a Bizottságot kötelezze ezenkívül az ő részéről felmerült költségek viselésére is.
A fellebbezésekről
58 Fellebbezésük alátámasztása érdekében a Bouygues‑társaságok két jogalapra hivatkoznak.
59 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Törvényszék előtt a Bouygues‑társaságok egyrészt a vitatott határozat 1. cikkének annyiban történő megsemmisítése iránt indítottak keresetet, amennyiben a Bizottság elutasította, hogy a 2002 júliusa óta tett nyilatkozatokat állami támogatásoknak minősítse, továbbá kérték e határozat 2. cikkének megsemmisítését (a T‑450/04. sz. ügy), másrészt pedig az FT által ugyanezen határozat megsemmisítése iránt indított kereset kapcsán a Bizottság kérelmeinek támogatása érdekében beavatkoztak az eljárásba (a T‑444/04. sz. ügy).
60 A megtámadott ítéletben a Törvényszék mindenekelőtt elfogadhatónak nyilvánította, viszont megalapozatlannak ítélte a Bouygues‑társaságok által a vitatott határozat 1. cikkének annyiban történő megsemmisítése iránt előterjesztett kérelmet, amennyiben a Bizottság megtagadta, hogy a 2002 júliusa óta tett nyilatkozatokat állami támogatásoknak minősítse (a T‑450/04. sz. ügy), ezt követően elfogadhatónak nyilvánította és megalapozottnak ítélte az FT által e határozat 1. cikkének teljes egészében történő megsemmisítése iránt előterjesztett kérelmet (a T‑444/04. sz. ügy), végül pedig úgy ítélte meg, hogy e feltételek mellett már nem kellett határozni többek között a Bouygues‑társaságok által ugyanezen határozat 2. cikkének megsemmisítése iránt előterjesztett kérelemről.
61 Így a Bouygues‑társaságok első fellebbezési jogalapja a Törvényszék által a T‑450/04. sz. ügyben lefolytatott mérlegelésre vonatkozik, és a Törvényszék azáltal elkövetett hibáin alapul, hogy elutasította a Bouygues‑társaságok annak alátámasztása érdekében előadott érvelését, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, amikor elmulasztotta állami támogatásoknak minősíteni a 2002 júliusa óta tett nyilatkozatokat.
62 A második jogalap a Törvényszék által a T‑444/04. sz. ügyben lefolytatott mérlegelésre vonatkozik, és a Törvényszék által akkor elkövetett téves jogalkalmazáson alapul, amikor a vitatott határozatot megsemmisítette annyiban, amennyiben állami támogatásoknak minősíti az összességükben vizsgált 2002. december 4‑i bejelentést és a részvényesi előlegre vonatkozó ajánlatot. E jogalap két részből áll, amelyek közül az első a biztosított előny és az állami források elkötelezése közötti szükségszerű kapcsolatra vonatkozó téves jogalkalmazáson, a második pedig az azon kérdéssel kapcsolatos téves jogalkalmazáson alapul, hogy a részvényesi előlegre vonatkozó ajánlat előnyt biztosított‑e az FT‑nek.
63 Fellebbezésének alátámasztása érdekében a Bizottság három jogalapra hivatkozik, amelyek közül az első a megtámadott ítélet ellentmondásos indokolásán alapul.
64 A második jogalap a Törvényszék által akkor elkövetett téves jogalkalmazáson alapul, amikor a vitatott határozatot megsemmisítette annyiban, amennyiben állami támogatásoknak minősíti az összességükben vizsgált 2002. december 4‑i bejelentést és a részvényesi előlegre vonatkozó ajánlatot. E jogalap négy részből áll, amelyek közül az első a biztosított előny és az állami források elkötelezése közötti szükségszerű kapcsolatra vonatkozó téves jogalkalmazáson, a második az állami forrásoknak az összességükben vizsgált 2002. december 4‑i bejelentéssel és a részvényesi előlegre vonatkozó ajánlattal történő elkötelezésére vonatkozó téves jogalkalmazáson, a harmadik az FT részére biztosított előny vizsgálatára vonatkozó, a körültekintő magánbefektető kritériuma Bizottság általi alkalmazása figyelembevételének hiányából eredő téves jogalkalmazáson, a negyedik pedig az összetett gazdasági elemzések lefolytatása során a Bizottságot megillető mérlegelési mozgástér téves megítélésén alapul.
65 A harmadik jogalap a vitatott határozat téves értelmezésén és elferdítésén alapul.
66 Először a Bouygues‑társaságok által felhozott, a 2002 júliusa óta tett nyilatkozatok állami támogatásoknak minősítésére vonatkozó első jogalapot kell megvizsgálni, másodszor pedig – együttesen – a Bouygues‑társaságok második jogalapjának első részét és a Bizottság második jogalapjának első részét, amelyek az összességükben vizsgált 2002. december 4‑i bejelentés és a részvényesi előlegre vonatkozó ajánlat állami támogatásoknak minősítésével kapcsolatos téves jogalkalmazáson alapulnak.
A Bouygues‑társaságok által felhozott, a 2002 júliusa óta tett nyilatkozatok állami támogatásoknak minősítésére vonatkozó első jogalapról
67 A Bouygues‑társaságok első fellebbezési jogalapja az állami támogatás fogalmának túl szűkítő értelmezésén, a francia jogszabályok elferdítésén és a tényállás téves jogi minősítésén alapul, amelyeket a Törvényszék állítólag akkor követett el, amikor elutasította a Bouygues‑társaságok annak alátámasztása érdekében előadott érvelését, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, amikor megtagadta, hogy a 2002 júliusa óta tett nyilatkozatokat állami támogatásoknak minősítse.
68 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a T‑450/04. sz. ügyben a Bouygues‑társaságok többek között azt kérték, hogy a Törvényszék semmisítse meg a vitatott határozat 1. cikkét annyiban, amennyiben az hallgatólagosan elutasítja mind a 2003. január 22‑én a Bizottsághoz benyújtott panaszukban, mind pedig a közigazgatási eljárás során kifejtett azon érvelésüket, amely szerint a 2002 júliusa óta tett nyilatkozatok önmagukban állami támogatásoknak minősülnek.
69 A jelen ítélet 36. és 43. pontjában megállapítást nyert, és a megtámadott ítélet 133. és 325. pontjából kitűnik, hogy a Törvényszék e kérelmet elfogadhatónak nyilvánította, viszont megalapozatlannak ítélte.
70 E tekintetben mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy különösen az érintett intézkedéseknek a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozat (39)–(57) preambulumbekezdésében foglalt részletes ismertetéséből kitűnik, hogy e határozat kizárólag a bejelentett intézkedésekre vonatkozik, következésképpen pedig a Bizottság az említett határozatban nem hívta fel az érdekelt feleket azon kérdéssel kapcsolatos észrevételeik benyújtására, hogy a 2002 júliusa óta tett nyilatkozatok önmagukban állami támogatásnak minősülnek‑e.
71 Márpedig az [EK 88. cikk] alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22‑i 659/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 83., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.) 4. cikkének (4) bekezdése, 6. cikkének (1) bekezdése és 13. cikkének (1) bekezdése szerint az ilyen határozat és az ilyen felhívás szükséges mind a közigazgatási eljárás tárgyának meghatározásához, mind pedig annak biztosításához, hogy a Bizottság a lehető legteljesebb körű információhoz jusson.
72 Ezért, mivel a Bizottság nem hozott semmilyen további határozatot, amely a vitatott határozat elfogadásához vezető közigazgatási eljárás tárgyát kiterjeszthette volna arra a kérdésre, hogy a 2002 júliusa óta tett nyilatkozatok önmagukban állami támogatásnak minősültek‑e, ez az intézmény a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozattal nem válaszolta meg a Bouygues‑társaságok által 2003. január 22‑én hozzá benyújtott panasz ezen elemét.
73 Továbbá a vitatott határozat (185) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy e határozat tárgyát az a részvényesi előleg képezi, amelyet bejelentettek a Bizottságnak, valamint hogy a 2002 júliusa óta tett nyilatkozatokat a Bizottság csak annyiban vette figyelembe, amennyiben e nyilatkozatok az említett előleg mérlegelése szempontjából objektíve relevánsak. Így a Bizottság az említett nyilatkozatokat csak annyiban vizsgálta, amennyiben azok ez utóbbi intézkedés hátterét képezik.
74 Ezenkívül a Bizottság a vitatott határozat (188), (189), (218) és (219) preambulumbekezdésében megállapította, hogy nem áll rendelkezésére elegendő adat ahhoz, hogy állást foglalhasson abban a kérdésben, hogy az említett nyilatkozatok önmagukban állami támogatásnak minősülnek‑e.
75 Végül a vitatott határozat 1. cikkéből kitűnik, hogy e határozat arra szorítkozik, hogy a részvényesi előleget minősítse a közös piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatásnak, a 2002 júliusa óta tett nyilatkozatokat pedig kizárólag a megállapított támogatás háttereként említi.
76 E feltételek mellett meg kell állapítani, hogy a vitatott határozat nem foglal állást a Bouygues‑társaságok panaszáról, amennyiben e társaságok azt állították, hogy a 2002 júliusa óta tett nyilatkozatok önmagukban állami támogatásoknak minősülnek.
77 Ebből következik, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 128. és 131. pontjában úgy ítélte meg, hogy a vitatott határozat 1. cikkében a Bizottság megtagadta, hogy a 2002 júliusa óta tett nyilatkozatokat állami támogatásoknak minősítse. Az ugyanis, hogy a Bizottság a Bouygues társaságok panasza alapján nem foglalt állást maguknak e nyilatkozatoknak a panaszban kifogásolt állami támogatásként minősítéséről, önmagában nem tekinthető e panaszosok állításait elutasító határozatnak.
78 A Törvényszék ekként eljárva olyan kérdéseket mérlegelt, amelyekről a Bizottság még nem foglalt állást, és összekeverte a közigazgatási és bírósági eljárás különböző szakaszait, ami összeegyeztethetetlen a hatáskörök Bizottság és Bíróság közötti megosztásának és az EUM‑Szerződésben szabályozott jogorvoslatoknak a rendszerével, valamint a gondos igazságszolgáltatás követelményeivel (lásd ebben az értelemben a 60/81. sz., IBM kontra Bizottság ügyben 1981. november 11‑én hozott ítélet [EBHT 1981., 2639. o.] 20. pontját).
79 Következésképpen az olyan téves jogalkalmazásra vonatkozó első fellebbezési jogalap, amelyet a Törvényszék annak jogszerűsége mérlegelése során követett el, hogy a Bizottság állítólag megtagadta, hogy a 2002 júliusa óta tett nyilatkozatokat állami támogatásoknak minősítse, hatástalan.
A Bouygues‑társaságok második jogalapjának első részéről és a Bizottság második jogalapjának első részéről, amelyek az összességükben vizsgált 2002. december 4‑i bejelentés és a részvényesi előlegre vonatkozó ajánlat állami támogatásoknak minősítésével kapcsolatos téves jogalkalmazáson alapulnak
A felek érvei
80 Először is, a Bouygues‑társaságok és a Bizottság azt állítják, hogy a Törvényszék az állami támogatás fennállásának megállapítása szempontjából tévesen követelte meg, hogy az azonosított előny és az állami források elkötelezése között összefüggés, szoros kapcsolat, egyenértékűség és megfelelés legyen. Az ítélkezési gyakorlatból ugyanis az következik, hogy az említett kapcsolat közvetett is lehet, továbbá hogy ilyen egyenértékűségre vagy megfelelésre nincs szükség.
81 Másodszor, a Bouygues‑társaságok úgy vélik, hogy az, ahogyan a Törvényszék e kapcsolatot elgondolta, sérti azt az elvet, mely szerint az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése nem az okaik vagy céljaik szerint tesz különbséget az állami beavatkozások között, hanem a hatásaik szerint határozza meg azokat. A Bouygues‑társaságok szerint a valamely vállalkozás javát szolgáló ugyanazon beavatkozási stratégiába illeszkedő intézkedéseknek a jelen ügy tárgyát képezőhöz hasonló egymásutánja esetén az előny és az állami források felhasználása közötti összefüggést átfogóan, az állami beavatkozást egységében és folytonosságában szemlélve kell mérlegelni.
82 A Bizottság pontosítja, hogy az egymáshoz szorosan kapcsolódó olyan intézkedéseket, amelyek elkülönítve történő vizsgálat esetén mentesülhetnének az állami támogatások ellenőrzése alól, miközben jelentős versenytorzító hatással járnak, együtt kell vizsgálni. Így a Bizottság szerint a részvényesi előleg a 2002 júliusa óta tett nyilatkozatokkal megteremtett összefüggésben vizsgálva állami támogatásnak minősül.
83 Az FT és a Francia Köztársaság mindenekelőtt azt állítja, hogy az állami támogatás fogalma kellően szoros összefüggést követel meg a vállalkozásnak biztosított előny és az államra háruló pénzügyi teher között. Pontosítják, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint a vállalkozások nyereségeire háruló és az állam adóbevételeinek csökkenését eredményező pénzügyi teher nem jelent ilyen kapcsolatot, míg az állam olyan adóbevételekről történő lemondása, amelyeket egyébként beszedett volna, ilyen kapcsolatot jelent, ha bizonyos vállalkozások közvetett előnyhöz jutottak.
84 Másfelől a Francia Köztársaság úgy véli, hogy az állami források elkötelezésének az előny eredetének, nem pedig a következményének kell lennie. A Bizottság viszont ezt az okfejtést megfordította.
85 A Németországi Szövetségi Köztársaság hozzáteszi, hogy a jelen ügy a 2002 júliusa óta tett nyilatkozatok „mellékhatásaira” vonatkozik, amelyek nem alkalmasak arra, hogy terhet jelentsenek az állami költségvetésre. Ezenkívül, jóllehet az állami költségvetést semmilyen módon nem terhelő előny is torzíthatja a versenyt, ez nem jelenti azt, hogy az ilyen intézkedés az állami támogatások ellenőrzése alá tartozna. Az állami források elkötelezése kritériumának a Bizottság és a Bouygues‑társaságok által támogatott kiterjesztő értelmezése ugyanis jelentős számú olyan nyilatkozatot az állami támogatások ellenőrzése alá vonna, mint amilyeneket a tagállamok a 2008. évi pénzügyi válság során tettek,.
86 Továbbá az FT és a Francia Köztársaság szerint a Törvényszék nem követelte meg, hogy az előny feleljen meg az állam által felszabadított eszközök összegének. A Törvényszék csak azt írta elő, hogy összefüggés legyen az előny és az állami költségvetésre háruló teher között abban az értelemben, hogy az előnynek ilyen teherből kell származnia. A Törvényszék azt is elismerte, hogy a költségvetést terhelő kellőképpen konkrét gazdasági kockázatból állami források elkötelezése származhat, viszont – helyesen – megvizsgálta, hogy voltak‑e jogilag kötelező erejű kötelezettségvállalások.
87 Az FT végül azt állítja, hogy az az elv, mely szerint az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése az állami beavatkozásokat a hatásaik szerint határozza meg, nem mentesíti a Bizottságot a vállalkozásnak nyújtott előny pontos azonosítása, valamint annak vizsgálata alól, hogy ez az előny állami forrásokból származik‑e. Így a Bizottság átfogó vizsgálat alapján nem tulajdoníthatja a 2002 júliusában tett nyilatkozatoknak azokat az állami forrásokat, amelyek potenciális elkötelezése egy eltérő és későbbi intézkedéssel, vagyis a részvényesi előlegre vonatkozó ajánlat elküldésével történt.
88 A Francia Köztársaság ezenkívül azt állítja, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 301–310. pontjában a 2002 júliusa óta tett nyilatkozatok és a részvényesi előlegre vonatkozó ajánlat átfogó elemzését folytatta le, továbbá úgy véli, hogy a Törvényszék helyesen jutott arra a következtetésre, hogy nem volt összefüggés az azonosított előnyök és az állami források elkötelezése között.
A Bíróság álláspontja
89 A Bouygues‑társaságok és a Bizottság lényegében azt kifogásolják, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor az állami támogatás fennállásának megállapítása céljából szoros összefüggést követelt meg egyrészt a 2002. december 4‑i bejelentés és a részvényesi előlegre vonatkozó ajánlat tekintetében külön‑külön azonosítandó előny, másrészt pedig az így azonosított előnyök egyikével vagy másikával egyenértékű és annak megfelelő állami források elkötelezése között.
90 A jelen ítélet 40. és 41. pontjában megállapítást nyert, hogy a Törvényszék megítélése szerint az FT‑nek nyújtott előny a 2002. december 4‑i bejelentés vonatkozásában bizonyított volt, a részvényesi előlegre vonatkozó ajánlatból eredő további és elkülönült előnyt azonban nem sikerült alátámasztani.
91 A megtámadott ítélet 262. pontjában a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy az ítélkezési gyakorlatból következik, hogy az így azonosított előnynek „állami források átruházásából kell származnia”, továbbá hogy ezen, „az azonosított előny és az állami források elkötelezése közötti összefüggés követelménye főszabály szerint feltételezi, hogy az említett előny szorosan kötődjön egy annak megfelelő, az állami költségvetést terhelő kiadáshoz, vagy az állam által vállalt, jogilag kötelező erejű kötelezettségek alapján e költségvetést terhelő kellően konkrét gazdasági kockázathoz”.
92 A megtámadott ítélet 293–298. pontjában a Törvényszék a 2002. december 4‑i bejelentés egyedi vizsgálatát folytatta le. Különösen, az ítélet 293–295. pontjában, úgy ítélte meg, hogy nem feladata megvizsgálni, hogy e bejelentés állami források átruházásával jár‑e, mivel sem a Bizottság, sem pedig a Bouygues‑társaságok nem hoztak fel ilyen érvet, illetve e tekintetben nem szolgáltak releváns és bizonyító jellegű adatokkal.
93 A megtámadott ítélet 296. pontjában a Törvényszék hozzátette, hogy „[m]indenesetre az állami források […] [említett] bejelentésen alapuló átruházása kizárólag olyan előnnyel függhet össze, amely a bejelentésben kifejezetten említett 9 milliárd euró összegű hitelkeret megnyitásából adódik”, valamint hogy „ez az előny eltér a 2002 júliusa óta tett nyilatkozatokból származó előnytől, ahogy azt […] [a vitatott] határozat is megállapította”.
94 A megtámadott ítélet 297. pontjában a Törvényszék pontosította, hogy az „azonosított előny és az állami források átruházása közötti kapcsolat követelménye feltételezi […], hogy az említett előny megfelel az állami költségvetésre nehezedő egyenértékű tehernek […]. A jelen ügyben azonban […] a 2002 júliusa óta tett nyilatkozatokból származó előny […] [és] a 9 milliárd euró összegű hitelkeret megnyitásában megnyilvánuló állami források állítólagos átruházása – mint az a […] 2002. december 4‑i [bejelentésben] szerepel – közötti kapcsolatot illetően nem ez a helyzet”.
95 A részvényesi előlegre vonatkozó ajánlattal kapcsolatban a Törvényszék a megtámadott ítélet 299. pontjában megállapította, hogy mivel a Bizottság nem bizonyította megfelelően az abból származó előnyt, a Törvényszék még kevésbé tudja megállapítani az állami források ezen előnyhöz kapcsolódó átruházásának fennállását.
96 Végül, amennyiben a Bizottság az állami támogatás fennállásának megállapítását a 2002 júliusa óta tett nyilatkozatoknak a részvényesi előlegre vonatkozó ajánlattal együtt történő átfogó vizsgálatára alapította, a Törvényszék a megtámadott ítélet 307. pontjában úgy ítélte meg, hogy a Bizottság nem jogosult arra, hogy „kibújjon azon kötelezettsége alól, hogy olyan különleges előnyt azonosítson, amely állami források megfelelő átruházásával jár”, az ítélet 309. pontjában pedig megállapította, hogy még ha a Bizottság a pénzügyi piacok bizalmának helyreállításából és az FT refinanszírozási feltételeinek javításából eredő előny jellemzése céljából figyelembe is vehette a 2002. december 4‑i bejelentést megelőző események összességét, ez az előny „nem idézte elő az állami költségvetés ennek megfelelő csökkenését vagy az e költségvetést érintő terhek kellőképpen konkrét gazdasági kockázatát. Ez az előny különösen attól az előnytől különbözik, amelyet a részvényesi előlegre vonatkozó […] [ajánlat] tartalmazhat, és amelyet a [vitatott] határozat nem megfelelően bizonyított”.
97 Ebből következően a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a Bizottság minden egyes állami beavatkozás tekintetében köteles volt egyedileg megvizsgálni, hogy az adott beavatkozás állami forrásokból származó különleges előnyt biztosít‑e. A Törvényszék ezenkívül megállapította, hogy csak az állami költségvetés csökkenése, vagy az e költségvetésre háruló terhek kellőképpen konkrét, az így azonosított előnyhöz szorosan kapcsolódó és annak megfelelő gazdasági kockázata teljesíti az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése szerinti, állami forrásokból történő finanszírozással kapcsolatos feltételt.
98 E tekintetben mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében, ha a Szerződések másként nem rendelkeznek, a belső piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet.
99 Következésképpen csak a közvetlenül vagy közvetve állami forrásokból nyújtott, illetve az állam számára további terhet jelentő előnyöket lehet az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett támogatásoknak tekinteni. E rendelkezésnek magának a szövegéből, valamint az EUMSZ 108. cikkben megállapított eljárási szabályokból következik ugyanis, hogy az állami forrásokon kívüli egyéb eszközök révén nyújtott előnyök nem tartoznak a szóban forgó rendelkezések hatálya alá (lásd ebben az értelemben a C‑72/91. és C‑73/91. sz. Sloman Neptun egyesített ügyekben 1993. március 17‑én hozott ítélet [EBHT 1993., I‑887. o.] 19. pontját; a C‑200/97. sz. Ecotrade‑ügyben 1998. december 1‑jén hozott ítélet [EBHT 1998., I‑7907. o.] 35. pontját, valamint a C‑379/98. sz. PreussenElektra‑ügyben 2001. március 13‑án hozott ítélet [EBHT 2001., I‑2099. o.] 58. pontját).
100 Márpedig meg kell állapítani, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint nem szükséges minden esetben bizonyítani, hogy állami források átruházása történt, ahhoz hogy a vállalkozásnak vagy vállalkozásoknak biztosított előnyt az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében állami támogatásnak lehessen minősíteni (lásd ebben az értelemben a C‑387/92. sz. Banco Exterior de España ügyben 1994. március 15‑én hozott ítélet [EBHT 1994., I‑877. o.] 14. pontját; a C‑6/97. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben 1999. május 19‑én hozott ítélet [EBHT 1999., I‑2981. o.] 16. pontját, valamint a C‑482/99. sz., Franciaország kontra Bizottság ügyben 2002. május 16‑án hozott ítélet [EBHT 2002., I‑4397. o.] 36. pontját).
101 Így támogatásoknak kell tekinteni többek között azokat a beavatkozásokat, amelyek különböző formában enyhítik a vállalkozás költségvetésének általános terheit, és amelyek ezáltal, anélkül hogy a szó szoros értelmében szubvenciók lennének, azokkal azonos természetűek és hatásúak (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Banco Exterior de España ügyben hozott ítélet 13. pontját; a C‑75/97. sz., Belgium kontra Bizottság ügyben 1999. június 17‑én hozott ítélet [EBHT 1999., I‑3671. o.] 23. pontját, valamint a C‑156/98. sz., Németország kontra Bizottság ügyben 2000. szeptember 19‑én hozott ítélet [EBHT 2000., I‑6857. o.] 25. pontját).
102 Állandó ítélkezési gyakorlat ugyanis, hogy az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése az állami beavatkozásokat a hatásaik alapján határozza meg (a C‑124/10. P. sz., Bizottság kontra EDF és társai ügyben 2012. június 5‑én hozott ítélet 77. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
103 Márpedig, mivel az állami beavatkozások különböző formákat öltenek, és a hatásaik szerint kell azokat elemezni, nem zárható ki, mint azt a Bouygues‑társaságok és a Bizottság is helyesen állítják, hogy az állam több egymást követő beavatkozását az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének alkalmazása szempontjából egyetlen beavatkozásnak kell tekinteni.
104 Ez lehet a helyzet többek között akkor, ha az egymást követő beavatkozások – többek között az időbeli sorrendjükre, a céljukra és a vállalkozás ezen beavatkozások időpontjában fennálló helyzetére tekintettel – olyan szorosan kapcsolódnak egymáshoz, hogy nem lehet azokat elválasztani (lásd ebben az értelemben a 72/79. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 1980. április 24‑én hozott ítélet [EBHT 1980., 1411. o.] 24. pontját).
105 Ebből következik, hogy amikor úgy ítélte meg, hogy szükség van az állami költségvetés csökkenésének, vagy az e költségvetésre háruló terhek olyan, kellőképpen konkrét gazdasági kockázatának azonosítására, amely szorosan kapcsolódik az akár a 2002. december 4‑i bejelentésből, akár pedig a részvényesi előlegre vonatkozó ajánlatból eredő különleges előnyhöz, továbbá megfelel az ilyen előnynek, illetve ellenszolgáltatásként ilyen előny áll vele szemben, a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amennyiben olyan jellegű kritériumot alkalmazott, amely eleve kizárhatja, hogy ezen állami beavatkozásokat a közöttük fennálló kapcsolatok és hatásaik szerint egyetlen beavatkozásnak lehessen tekinteni.
106 Továbbá meg kell állapítani, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következően az állami forrásokat terhelheti az olyan állami beavatkozás, amely egyszerre képes arra, hogy az általa érintett vállalkozásokat a többi vállalkozáshoz képest kedvezőbb helyzetbe hozza, valamint az állam számára a jövőre nézve további teher keletkezésének kellőképpen konkrét kockázatával járjon (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Ecotrade‑ügyben hozott ítélet 41. pontját).
107 Különösen, a Bíróságnak már volt alkalma megállapítani, hogy az állami kezességvállalás formájában nyújtott előnyök további teherrel járhatnak az állam számára (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Ecotrade‑ügyben hozott ítélet 43. pontját, valamint a C‑275/10. sz., Residex Capital IV ügyben 2011. december 8‑án hozott ítélet [EBHT 2011., I‑13043. o.] 39–42. pontját).
108 A Bíróság továbbá már kimondta, hogy ha gazdasági szempontból a piaci feltételek azon megváltozása, amely bizonyos vállalkozásoknak közvetetten nyújtott előnyt keletkeztet, az állami hatóságok részéről forrásveszteség eredménye, még a befektetők által meghozott önálló döntés közbeiktatása sem jár azzal a hatással, hogy megszüntesse az említett forrásveszteség és az érintett vállalkozások javát szolgáló előny között fennálló kapcsolatot (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Németoszág kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 25–28. pontját).
109 Következésképpen az állami támogatás fennállásának megállapítása céljából a Bizottságnak egyrészt a kedvezményezettnek nyújtott előny, másrészt pedig az állami költségvetés csökkenése, sőt az e költségvetésre háruló terhek kellőképpen konkrét gazdasági kockázata közötti kellőképpen közvetlen kapcsolatot kell bizonyítania (lásd ebben az értelemben a C‑279/08. P. sz., Bizottság kontra Hollandia ügyben 2011. szeptember 8‑án hozott ítélet [EBHT 2011., I‑7671. o.] 111. pontját).
110 Ezzel szemben – ellentétben a Törvényszék megállapításával – nem szükséges, hogy az ilyen csökkenés vagy akár az ilyen kockázat megfeleljen az említett előnynek, vagy azzal egyenértékű legyen, sem az, hogy ezzel az előnnyel szemben ilyen csökkenés vagy ilyen kockázat álljon, sem pedig az, hogy ez az előny ugyanolyan természetű legyen, mint azon állami források elkötelezése, amelyből származik.
111 Ebből következik, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, mind az állami támogatást biztosító állami beavatkozás Bizottság általi azonosításának felülvizsgálata, mind pedig az azonosított előny és az állami források Bizottság által megállapított elkötelezése közötti kapcsolatok vizsgálata során.
112 Végül e megállapítást nem vonja kétségbe a Francia Köztársaság azon érve, mely szerint a Törvényszék a megtámadott ítélet 301–310. pontjában az előny és az állami források elkötelezése közötti kapcsolat átfogó elemzését folytatta le. Különösen a jelen ítélet 96. pontjában szereplő összefoglalóból ugyanis kitűnik, hogy a Törvényszék e vizsgálatot csak a jelen ítélet 105. és 110. pontjában azonosított téves kritériumokra vonatkozóan folytatta le.
113 Mivel a Törvényszék által elkövetett téves jogalkalmazás olyan jellegű, hogy érvénytelenítheti a megtámadott ítélet 310. pontjában megfogalmazott azon következtetéshez vezető okfejtést, amely szerint a Bizottság tévesen értelmezte az állami támogatás fogalmát, a Bouygues‑társaságok második jogalapja első részének és Bizottság második jogalapja első részének helyt kell adni.
114 E feltételek mellett, továbbá anélkül, hogy a fellebbezésekben felhozott többi jogalapot meg kellene vizsgálni, a megtámadott ítéletet hatályon kívül kell helyezni.
A Törvényszék előtt indított keresetről
115 Az Európai Unió Bírósága alapokmánya 61. cikkének első bekezdése szerint a Bíróság a Törvényszék határozatának hatályon kívül helyezése esetén az ügyet érdemben maga is eldöntheti, amennyiben a per állása megengedi.
116 A jelen esetben a Bíróság rendelkezésére állnak az ahhoz szükséges adatok, hogy érdemben döntsön egyrészt a T‑450/04. sz. ügyben a vitatott határozat 1. cikkének annyiban történő megsemmisítése iránt előterjesztett kérelemről, amennyiben a Bizottság megtagadta, hogy a 2002 júliusa óta tett nyilatkozatokat állami támogatásoknak minősítse, másrészt pedig a T‑425/04. és a T‑444/04. sz. ügyekben a Francia Köztársaság és az FT által a kereseteik alátámasztása érdekében felhozott második jogalap második részéről és a harmadik jogalapról annyiban, amennyiben e rész és e jogalap a vitatott határozatban tett, a francia állam által az FT részére nyújtott előny fennállására vonatkozó megállapítás ellen irányul.
A vitatott határozat 1. cikkének megsemmisítése iránti, a T‑450/04. sz. ügyben előterjesztett kérelemről
117 A jelen ítélet 70–79. pontjából kitűnik, hogy a vitatott határozat nem foglal állást a Bouygues‑társaságok által benyújtott panaszról annyiban, amennyiben e társaságok azt állították, hogy a 2002 júliusa óta tett nyilatkozatok önmagukban állami támogatásoknak minősültek.
118 Következésképpen hatástalanok a keresetlevélben felhozott, a vitatott határozat 1. cikkének annyiban történő megsemmisítésére irányuló jogalapok, amennyiben a Bizottság megtagadta, hogy a 2002 júliusa óta tett nyilatkozatokat állami támogatásoknak minősítse.
A Francia Köztársaság és az FT által felhozott második jogalap második részéről és harmadik jogalapról, amennyiben e rész és e jogalap a vitatott határozatban tett, a francia állam által az FT részére nyújtott előny fennállására vonatkozó megállapítás ellen irányul
A felek érvei
119 Második kereseti jogalapjuk második részében a Francia Köztársaság és az FT azt állítja, hogy a Bizottság két különböző eseményből, vagyis egyrészt a 2002 júliusa óta tett nyilatkozatokból, másrészt pedig a francia állam 2002. decemberi beavatkozásaiból tévesen következtetett állami támogatás fennállására. Márpedig ezek az események különböző időpontokban következtek be, és nem tekinthetők egyetlen intézkedésnek. A Bizottság maga is elismerte, hogy külön‑külön ezen események egyike sem elegendő e következtetés alátámasztásához.
120 Harmadik kereseti jogalapjukban a Francia Köztársaság és az FT többek között azt állítja, hogy a Bizottság a vitatott határozatban nyilvánvaló mérlegelési hibákat követett el, amikor megállapította, hogy a piacok a 2002 júliusa óta tett nyilatkozatokat a francia állam kötelezettségvállalásaként értelmezhették, és hogy azok hatással voltak a piacok 2002. decemberi helyzetére. Az FT ezenkívül azt állítja, hogy a Bizottság azon okfejtése, amely szerint a részvényesi előlegre vonatkozó ajánlat előnyt jelentett az FT számára, szintén nyilvánvaló mérlegelési hibában szenved, mivel nem tartja tiszteletben a körültekintő magánbefektető kritériumát.
121 Ezért a Francia Köztársaság és az FT azt állítja, hogy a 2002. július 12‑i nyilatkozat idején még nem született döntés az FT tekintetében teendő intézkedések természetéről, és nem hoztak semmiféle, a francia állam komoly kötelezettségvállalásának minősíthető befektetési döntést. Ezen általános, feltételes és jogilag nem kötelező nyilatkozatot nem lehet a francia állam egyértelmű, pontos és visszavonhatatlan kötelezettségvállalásának minősíteni.
122 Továbbá a Francia Köztársaság és az FT vitatja, hogy a 2002 júliusa óta tett nyilatkozatok hatással voltak a piaci szereplők felfogására 2002 decemberében, és az FT részvényei és kötvényei értékének rendellenes és nem elhanyagolható növekedését váltották ki. Különösen a 2004. április 28‑i jelentés következtetései nem megfelelő elemzési módszeren alapulnak, és nem elegendők sem az FT‑részvény 2002. júliusi árfolyama szokatlanul rendellenes emelkedése fennállásának, sem a 2002. július 12‑i nyilatkozat és az ilyen emelkedés közötti okozati összefüggésnek a bizonyításához.
123 E tekintetben a Francia Köztársaság és az FT előadja, hogy e jelentés csak a 2002. július 12‑i nyilatkozatnak a piacokra 2002 júliusában gyakorolt állítólagos hatásaira utal. Ráadásul e jelentés nem elemezhette a 2002. július 12‑i nyilatkozatnak a piac 2002. decemberi helyzetére gyakorolt feltételezett hatásait, tekintettel arra, hogy lehetetlen különbséget tenni e hatások, valamint a 2002. július és december között bekövetkezett olyan egyéb események hatásai között, mint az FT 2002 második félévében mutatott jó teljesítménye és működési kilátásai, a Mobilcom társaság helyzetének rendezése, új elnök‑vezérigazgató kinevezése, valamint az egyensúly helyreállítását célzó terv bemutatása.
124 Végül az FT előadja, hogy a Bizottság elismerte, hogy a részvényesi előlegre vonatkozó ajánlat nem biztosított előnyt az FT‑nek, mivel az FT nem fogadta el ezt az ajánlatot, továbbá azt állítja, hogy kizárt, hogy a piac ezen ajánlatot a francia állam olyan kötelezettségvállalásának megnyilvánulásaként érzékelhette volna, amely meghaladja a francia állam tőkeemelésben való jövőbeli részesedését, mivel e terv szigorúan a 9 milliárd euró összegre és 18 hónapos időtartamra korlátozódott. A piacok pozitív visszajelzése elsősorban az FT új vezérigazgatójának kinevezésére és az operatív teljesítményének javítását célzó tervre vezethető vissza.
A Bíróság álláspontja
125 Érvelésével a Francia Köztársaság és az FT lényegében azt állítja, hogy a Bizottság hibákat követett el, amikor megállapította, hogy a francia állam 2002. július 12‑i és 2002. december 20‑i különböző beavatkozásai egyetlen beavatkozásnak minősültek, és hogy a 2002. július 12‑i nyilatkozat a francia állam kötelezettségvállalását tartalmazta, valamint hogy a 2002 júliusa óta tett nyilatkozatok hatással voltak a piaci szereplők felfogására 2002 decemberében, továbbá hogy a részvényesi előlegre vonatkozó ajánlat előnyt biztosított az FT‑nek.
126 E tekintetben mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a vitatott határozatnak különösen a (188) és (189) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a Bizottság az állami támogatás fennállásának megállapítását nem arra a kötelezettségvállalásra alapította, amelyet a francia állam a 2002. július 12‑i nyilatkozattal állítólag tett.
127 Továbbá a vitatott határozatnak különösen a (194) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a Bizottság úgy ítélte meg, hogy „a részvényesi előleg (amely a vállalat feltőkésítésében való állami részvétel megelőlegezése) előnyt biztosít az FT javára, mert lehetővé teszi számára, hogy kibővítse finanszírozási eszközeit, és megnyugtassa a piacot esedékes fizetési kötelezettségei teljesítésére vonatkozó képességét illetően”. A Bizottság hozzátette, hogy még ha az FT nem is fogadta el ezt az ajánlatot, „a piac felé érzékeltetett látszat, miszerint ilyen előleg létezik, alkalmas arra, hogy az FT számára előnyt jelentsen, mert a piac úgy tekintette, hogy [az FT] pénzügyi helyzete szilárdabb”.
128 A vitatott határozat (196) preambulumbekezdésében a Bizottság az állami források elkötelezésére vonatkozó elemzése keretében hozzátette, hogy „a részvényesi előleg rendelkezésre bocsátásának a bejelentésével, amelyet e rendelkezésre bocsátás előzetes feltételeinek a teljesítésével társítottak […], azzal a piac számára keltett látszattal, mintha ezt az előleget ténylegesen rendelkezésre bocsátották volna […] és végül a parafált és az ERAP által aláírt előlegszerződésnek az FT részére való elküldésével […] állami források [esetleges] pótlólagos megterhelése történt”.
129 Ebből következően a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az összességükben vizsgált 2002. december 4‑i bejelentés és a részvényesi előlegre vonatkozó ajánlat az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett, állami források elkötelezésével járó előnyt biztosított.
130 Ebben az összefüggésben, amennyiben a Francia Köztársaság és az FT úgy véli, hogy a Bizottság a 2002. december 4‑i bejelentés és a részvényesi előlegre vonatkozó ajánlat együttes vizsgálatával hibát követett el, meg kell állapítani, hogy – mint azt a jelen ítélet 103. és 104. pontja kimondta – az állami beavatkozások különböző formákat ölthetnek, és így a hatásaik szerint kell azokat elemezni. Következésképpen nem lehet eleve kizárni, hogy az állam több egymást követő beavatkozását egyetlen beavatkozásnak kell tekinteni, többek között akkor, ha az ilyen beavatkozások az időbeli sorrendjükre, a céljukra és a vállalkozás helyzetére tekintettel olyan szorosan kapcsolódnak egymáshoz, hogy nem lehet azokat elválasztani.
131 Márpedig nyilvánvaló, hogy a 2002. december 4‑i bejelentést nem lehet elválasztani a 9 milliárd euró hitelkeret formájában felajánlott azon részvényesi előlegtől, amelyre az említett bejelentés kifejezetten utal. E tekintetben hozzá kell tenni, hogy a 2002. december 4‑i bejelentést ugyanazon a napon tették, mint amelyen a részvényesi előleget bejelentették a Bizottságnak.
132 Másfelől a Bizottság helyesen ítélte meg úgy, hogy a 2002. december 4‑én bejelentett és a Bizottsággal közölt részvényesi előleg az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett előnyt biztosított az FT‑nek.
133 Először is a vitatott határozat (212) preambulumbekezdéséből kitűnik, mint azt a jelen ítélet 4., 6., 10. és 15. pontja is felidézte, hogy a 2002 márciusától júliusáig terjedő időszakban a Moody’s és az S & P az FT hosszútávú hiteleinek minősítését a biztos befektetési kategória utolsó fokozatába rontotta le, negatív kilátással, jelezve, hogy e besorolást is csak a francia állam FT‑vel kapcsolatos nyilatkozatai miatt tartotta fenn.
134 Továbbá a vitatott határozat 112. és 116. lábjegyzetében hivatkozott adatokból kitűnik, hogy legkésőbb 2002. december 9‑étől kezdve a piacok úgy tekinthették, hogy a francia államnak a jelen ítélet 132. pontjában említett beavatkozása az elkövetkező 12 hónapra biztosította az FT likviditását a tartozásai tekintetében.
135 Végül a jelen ítélet 14. és 17. pontjából kitűnik, hogy 2002. december 11‑én és 12‑én az FT két kötvénykibocsátást kezdeményezett egymást követően, 2,9 milliárd euró összértékben, továbbá hogy 2003. január 15‑én kötvénykibocsátás formájában 5,5 milliárd összértékű kölcsönt vett fel, 2003. február 10‑én pedig megújította a 15 milliárd eurós szindikált hitel lejáró részét.
136 Az eddigiekből következik, hogy – mint azt a Bizottság a vitatott határozat (194) preambulumbekezdésében helyesen megállapítja – a részvényesi előleg az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett előnynek minősül, mivel lehetővé tette az FT számára, hogy „kibővítse finanszírozási eszközeit, és megnyugtassa a piacot esedékes fizetési kötelezettségei teljesítésére vonatkozó képességét illetően”.
137 Az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésében szintén előírt, az állami források elkötelezésével kapcsolatos feltételt illetően meg kell állapítani, hogy a részvényesi előleg a 9 milliárd eurós hitelkeret megnyitására vonatkozik. Jóllehet kétségkívül igaz, hogy az FT nem írta alá az előlegről szóló, neki címzett szerződést, e kedvezményezett – mint azt a Bizottság a vitatott határozat (196) preambulumbekezdésében helyesen megállapítja – bármikor aláírhatta volna azt, biztosítva ezzel magának a jogot, hogy azonnal megkaphassa a 9 milliárd euró összeget.
138 Másfelől a Bizottság a vitatott határozat 116. lábjegyzetében megállapította, hogy 2002. december 5‑étől kezdve az FT a befektetőknek tartott bemutató során úgy írta le a francia állam által biztosított „hitelkeretet”, mint ami azonnal rendelkezésre áll, továbbá hogy ugyanezen a napon az S & P bejelentette, hogy a francia állam azonnal részvényesi hitelt fog nyújtani, továbbá hogy a francia Assemblée nationale (nemzetgyűlés) Pénzügyi Bizottságának jelezték, hogy a részvényesi előleget „máris az FT rendelkezésére bocsátották”, valamint hogy a Moody’s 2002. december 9‑én bejelentette, hogy megerősítést nyert, hogy „a 9 milliárd euró hitelkeretet megnyitották”.
139 Márpedig tekintettel egyrészt az állami forrásokra háruló, 9 milliárd euró mértékű esetleges pótlólagos teherre, másrészt pedig a jelen ítélet 107. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatra, a Bizottság helyesen állapította meg, hogy a jelen ítélet 132. pontjában említett előnyt az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami forrásokból nyújtották.
A Francia Köztársaság és az FT által felhozott második jogalap második része és a harmadik jogalap egyéb vonatkozásairól, valamint a Francia Köztársaság és az FT által felhozott egyéb jogalapokról
140 Meg kell állapítani, hogy a Francia Köztársaság és az FT által hivatkozott második és harmadik jogalapot illetően a per állása nem engedi meg a jogvita érdemben való eldöntését, amennyiben e jogalapok a körültekintő magánbefektető kritériuma Bizottság általi alkalmazása ellen irányulnak.
141 Ugyanez a helyzet a Francia Köztársaság és az FT által hivatkozott, a lényeges eljárási szabályok és a védelemhez való jog megsértésére alapított első jogalapot, valamint a Francia Köztársaság által hivatkozott, az indokolás hiányára alapított negyedik jogalapot, ebből következően pedig a Bouygues‑társaságok által a vitatott határozat 2. cikkének megsemmisítése iránt előterjesztett kérelmeket illetően.
142 Következésképpen a T‑425/04., a T‑444/04. és a T‑450/04. sz. ügyet vissza kell utalni a Törvényszékhez annak érdekében, hogy az határozzon az említett részről, valamint az említett felhozott jogalapokról és érvekről, továbbá a hozzá benyújtott azon kérelmekről, amelyeket a Bíróság nem bírált el.
A költségekről
143 Mivel az ügyeket a Bíróság visszautalja a Törvényszék elé, a jelen fellebbezési eljárás költségeiről jelenleg nem kell határozni.
A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:
1) A Bíróság az Európai Unió Törvényszéke T‑425/04., T‑444/04., T‑450/04. és T‑456/04. sz., Franciaország és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2010. május 21‑én hozott ítéletét hatályon kívül helyezi.
2) A Bíróság a T‑425/04., a T‑444/04. és a T‑450/04. sz. ügyet visszautalja az Európai Unió Törvényszékéhez annak érdekében, hogy az határozzon az előtte felhozott azon jogalapokról és a hozzá benyújtott azon kérelmekről, amelyeket a Bíróság nem bírált el.
3) A Bíróság a költségekről jelenleg nem határoz.
Aláírások