AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (kibővített negyedik tanács)
2003. szeptember 17.(*)
„1049/2001/EK rendelet – A dokumentumokhoz való hozzáférés – A valamely tagállamtól származó dokumentum közzétételének megtagadása a kérdéses tagállam előzetes hozzájárulása hiányában”
A T‑76/02. sz. ügyben,
Mara Messina (lakóhelye: Nápoly [Olaszország], képviseli: M. Calabrese ügyvéd)
felperesnek
az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: U. Wölker, V. Di Bucci és P. Aalto, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)
alperes ellen
a felperes számára bizonyos, a 2000. augusztus 2‑i bizottsági határozat (N 715/99. sz. állami támogatás – Olaszország [SG 2000 D/10574]) tárgyát képező állami támogatási rendszerrel kapcsolatos dokumentumokhoz való hozzáférést megtagadó bizottsági határozat megsemmisítése iránt benyújtott keresete tárgyában,
AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGA
(kibővített negyedik tanács),
tagjai: V. Tiili elnök, J. Pirrung, P. Mengozzi, A. W. H. Meij és M. Vilaras bírák,
hivatalvezető: J. Palacio González főtanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2003. április 3‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
Jogi háttér
1 Az EK 255. cikk kimondja:
„(1) Bármely uniós polgár, valamint valamely tagállamban lakóhellyel, illetve létesítő okirat szerinti székhellyel rendelkező természetes vagy jogi személy jogosult az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz hozzáférni a (2) és (3) bekezdésnek megfelelően meghatározandó elvek és feltételek szerint.
(2) Az e dokumentumokhoz való hozzáférési jog általános elveit és köz‑ vagy magánérdeken alapuló korlátozásait az Amszterdami Szerződés hatálybalépésétől számított két éven belül a Tanács határozza meg a 251. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően.
[...]”
2 Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30‑i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 145., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 331. o.) a dokumentumokhoz a lehető legszélesebb körű hozzáférést biztosítva meghatározza az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való, az EK 255. cikkben előírt hozzáférés elveit, feltételeit, illetve – köz‑ és magánérdeken alapuló – korlátait, megállapítja az e jog lehető legegyszerűbb módon történő gyakorlását biztosító szabályokat, továbbá elősegíti a dokumentumokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos helyes igazgatási gyakorlatot.
3 A 1049/2001 rendelet 2. cikke a következők szerint rendelkezik:
„(1) Bármely uniós polgár, valamint valamely tagállamban lakóhellyel, illetve létesítő okirat szerinti székhellyel rendelkező természetes vagy jogi személy jogosult az intézmények dokumentumaihoz hozzáférni az e rendeletben meghatározott elvek, feltételek és korlátok szerint.
[...]
(3) Ez a rendelet az intézmény birtokában lévő dokumentumokra vonatkozik, amely dokumentumokat az intézmény állított ki, vagy hozzá érkeztek, és amelyek az Európai Unió tevékenységi területeire vonatkoznak.
[...]”
4 Az 1049/2001 rendelet 3. cikke rögzíti:
„E rendelet alkalmazásában:
[...]
b) b) »harmadik fél«: természetes vagy jogi személy, vagy pedig az érintett intézményen kívüli szervezet, beleértve a tagállamokat, más közösségi vagy a Közösségen kívüli intézményeket és testületeket, valamint harmadik országokat.”
5 Az 1049/2001 rendelet 4. cikke, amely a fenti hozzáférési jog alóli kivételeket határozza meg, a következőket tartalmazza:
„[...]
(2) Az intézmények megtagadják a dokumentumokhoz való hozzáférést, ha a közzététel hátrányosan befolyásolná a következők védelmét:
[...]
– bírósági eljárások és jogi tanácsadás,
– ellenőrzések, vizsgálatok és könyvvizsgálatok célja,
– kivéve, ha a közzétételhez nyomós közérdek fűződik.
[...]
(4) A harmadik személyek dokumentumait illetően az intézmény köteles a harmadik személlyel egyeztetni annak megállapítása érdekében, hogy az (1) vagy a (2) bekezdésben felsorolt valamely kivétel alkalmazható‑e, kivéve ha egyértelmű, hogy a dokumentum közzétehető vagy nem tehető közzé.
(5) Bármely tagállam kérheti az intézménytől, hogy előzetes beleegyezése nélkül az intézmény az illető tagállamtól származó dokumentumot ne tegye közzé.
[...]”
A jogvita alapját képező tényállás és az eljárás
6 A felperes tanársegéd a salernói és a nápolyi (Olaszország) egyetem jogi karán.
7 A felperes, mivel tanulmányt kívánt írni az állami támogatásoknak Dél‑Olaszország hátrányos helyzetű régióinak vállalkozásaira gyakorolt hatásáról, 2001. december 4‑i levelében – a 1049/2001 rendelet alapján – hozzáférést igényelt az előzetes vizsgálat eredményeként a Bizottság 2000. augusztus 2‑i határozatával (N 715/99. sz. állami támogatás – Olaszország [SG 2000 D/10574]) a közös piaccal összeegyeztethetőnek minősített állami támogatási rendszerre vonatkozó egyes dokumentumokhoz. A felperes hozzáférést igényelt különösen a fenti támogatási rendszerre vonatkozó vizsgálati eljárás keretében az olasz hatóságok és a Bizottság között folytatott levelezéshez, illetve az e hatóságok és az intézmény szolgálatainak 2000. május 16‑án Brüsszelben tartott üléséről készült jegyzőkönyvhöz, valamint – amennyiben azt sem az egyik, sem a másik fenti dokumentum nem tartalmazza – azon ajánláshoz, amellyel a Bizottság az EK‑Szerződés [88.] cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22‑i 659/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 83., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet 1. kötet 339. o.) 18. cikkének alkalmazásával a kérdéses támogatási rendszer érdemi módosítását javasolta.
8 2001. december 19‑i levelében a Bizottság elutasította felperes kérelmét. A hozzáférés megtagadásának igazolásaként az intézmény az Elsőfokú Bíróság két ítéletének indokolására, nevezetesen a T‑613/97. sz., Ufex és társai kontra Bizottság ügyben 2000. december 14‑én hozott ítélet (EBHT 2000., II‑4055. o.) 86–90. pontjában, illetve a T‑191/99. sz., Petrie és társai kontra Bizottság ügyben 2001. december 11‑én hozott ítélet (EBHT 2001., II‑3677. o.) 67–68. pontjában foglaltakra utalt. A Bizottság azt javasolta felperesnek, hogy kérelmével forduljon az olasz hatóságokhoz, hozzátéve, hogy nem kifogásolja az általa e hatóságoknak küldött levelek nyilvánosságra hozatalát.
9 A felperes 2002. január 14‑i levelében az 1049/2001 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése alapján megerősítő kérelmet nyújtott be a Bizottsághoz.
10 Miután a felperest 2002. február 1‑jei levelében tájékoztatta a kérelem elbírálására nyitva álló határidő tizenöt nappal való meghosszabbításáról, a Bizottság a megerősítő kérelemre érdemi választ nem adott, amely a 1049/2001 rendelet 8. cikkének (3) bekezdése alapján elutasító válasznak minősül.
11 A felperes az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2002. március 18‑án benyújtott keresetlevelével benyújtotta a jelen keresetet. A felperes ugyanezen a napon kelt külön iratában az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 76a. cikke alapján gyorsított eljárásra irányuló kérelmet terjesztett elő, amelyet a 2002. április 11‑én hozott határozattal elutasítottak.
12 A Bizottság 2002. április 30‑i levelére válaszul, amelyben a Bizottság azt kérdezte, hogy az igényelt dokumentumok felperesnek történő átadásával egyetértenek‑e vagy sem, az olasz hatóságok 2002. május 16‑i levelükben jelezték, hogy az érdekelt hozzáférésének megtagadását jóváhagyják.
13 Az írásbeli szakasz 2002. augusztus 1‑jén zárult le.
14 Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzatának 14. cikke alapján a negyedik tanács javaslatára az Elsőfokú Bíróság, miután a feleket a fenti szabályzat 51. cikkének megfelelően meghallgatta, úgy határozott, hogy az ügyet kibővített tanács elé utalja.
15 Az előadó bíró jelentése alapján az Elsőfokú Bíróság (negyedik kibővített tanács) a szóbeli szakasz megnyitásáról határozott.
16 2003. március 3‑i levelében a felperes az írásbeli szakasz újbóli megnyitását kérte, hogy az írásbeli szakasz lezárását követően felmerült tényeken alapuló új érveit kifejthesse, továbbá azt, hogy a szóbeli előadásokra biztosított idő hosszabb legyen.
17 Az e levélre adott válaszként az Elsőfokú Bíróság többek között elutasította az írásbeli szakasz újbóli megnyitására vonatkozó kérelmet, s felhívta felperest, hogy egyrészt küldje meg az új tényekre vonatkozó iratokat, másrészt – röviden és írásban – fejtse ki új érveinek lényegét.
18 Erre a felhívásra a felperes a 2003. március 21‑én kelt feljegyzés megküldésével, 2003. március 24‑én válaszolt, amelyben négy új, megsemmisítési jogalapot hozott fel.
19 Időközben az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2003. március 21‑én érkezett levelében a Bizottság jelezte, hogy 2003. március 20‑i levelében már megküldte a felperesnek azon dokumentumokat, amelyeket a kérdéses támogatási rendszer vizsgálatának keretében hozott létre. Ez a tájékoztatás tartalmazta az 1999. december 22‑én, illetve 2000. március 7‑én és május 29‑én kelt, az olasz hatóságoknak címzett leveleket, amelyeket felperes a hozzáférésre vonatkozó eredeti kérelmében megjelölt, és amelyek közül az utóbbi a fenti 7. pontban említett, Brüsszelben 2000. május 16‑án tartott ülésen elhangzottakhoz kapcsolódik. A Bizottság álláspontja szerint az iratok megküldése tárgytalanná teszi a keresetnek az érintett dokumentumokra vonatkozó részét. Ugyanakkor a Bizottság felhívta a figyelmet arra, hogy nem áll módjában felperesnek azon levelezést megküldeni, amelyet az olasz hatóságok a kérdéses támogatási rendszer vizsgálata során neki küldtek, mivel ez utóbbiak – 2002. május 16‑án kelt levelükben – minden közzétételt megtagadtak. E fejlemények alapján a Bizottság javasolta, hogy a felperestől kérdezzék meg, fenn kívánja‑e tartani keresetét.
20 2003. március 26‑i levelében a felperes a 2003. április 3‑ra kitűzött tárgyalás megtartását kérte. 2003. március 27‑én a felperes az olasz hatóságok 2003. február 27‑i levelének megküldését kérte, amelyet egy olasz vállalkozás hozzáférést igénylő kérelmével kapcsolatban – bizottsági megkeresésre – írtak, és amelyben ellenezték a felperes által igényelt dokumentumokkal megegyező iratok megküldését; ez utóbbi kérelemnek azonban helyt adtak.
21 A felek szóbeli előadásai, illetve az Elsőfokú Bíróság kérdéseire adott válaszai a 2003. április 3‑i tárgyaláson kerültek meghallgatásra.
A felek kérelmei
22 A felperes azt kéri az Elsőfokú Bíróságtól, hogy:
– semmisítse meg a hozzáférésre vonatkozó eredeti kérelmét elutasító, 2001. december 19‑i határozatot;
– semmisítse meg megerősítő kérelmének hallgatólagos elutasítását;
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
23 A Bizottság azt kéri az Elsőfokú Bíróságtól, hogy:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
A jogvita tárgyáról
24 Meg kell állapítani, az a tény, hogy a Bizottság az eljárás ideje alatt megküldte a felperesnek a 19. pontban említett dokumentumokat, megváltoztatta a jogvita eredeti tényállását.
25 A 2003. április 3‑án tartott tárgyaláson a felperes kijelentette, hogy a hozzáférésre vonatkozó kérelme részben, a Bizottságtól származó dokumentumokat illetően, kielégítést nyert, és ezért eláll az e dokumentumokhoz való hozzáférés megtagadásának megsemmisítésére irányuló kérelmétől. A felperes elállt továbbá a 2003. március 21‑i feljegyzésében szereplő, újonnan felhozott jogalapok közül az első háromtól, amelyek a gondos ügyintézés elve, az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (4) bekezdése és az egyenlő bánásmód elve megsértésén alapultak. Az Elsőfokú Bíróság a tárgyalási jegyzőkönyvben tudomásul vette a fent említett elállásokat.
26 A felperes ugyanakkor fenntartotta az olasz hatóságoktól származó dokumentumokhoz való hozzáférést megtagadó bizottsági határozat megsemmisítésére vonatkozó kérelmét, továbbá a keresetében megjelölt azon megsemmisítési jogalapját, amely az 1049/2001 rendelet 2. cikkének (1) és (3) bekezdése és 4. cikkének (2) bekezdése összefüggő rendelkezéseinek megsértésén alapul, illetve a 2003. március 21‑i feljegyzésében említett azon megsemmisítési jogalapját, amely e rendelet 4. cikke (5) bekezdésének megsértésén alapul.
27 Először az 1049/2001 rendelet 4. cikke (5) bekezdésének megsértésén alapuló jogalapot kell megvizsgálni.
Az 1049/2001 rendelet 4. cikk (5) bekezdésének megsértésén alapuló jogalapról
A felek érvei
28 E jogalap új ténybeli alapjául felperes arra hivatkozott, hogy – miután értesült arról, hogy a Bizottság főtitkára engedélyezte valamely olasz vállalkozás részére egy másik állami támogatási rendszer vizsgálatával kapcsolatos dokumentumok megküldését – a Bizottság főtitkáránál újból érdeklődött kérelme felől. A Bizottság főtitkárának 2002. november 11‑i levelében adott válasza az olasz hatóságoknak a viszonválasz 2. mellékletében szereplő 2002. május 16‑i levelével együtt a hozzáférés megtámadott megtagadásának olyan új indokát jelentheti, amely igazolja az új jogalap előterjesztését.
29 E 2002. november 11‑i levélben a Bizottság főtitkára, tekintettel a jelen eljárásra, és arra hivatkozva, hogy az olasz hatóságok ellenezték az általuk a kérdéses támogatási rendszer vizsgálatával kapcsolatban a Bizottsághoz benyújtott dokumentumok közzétételét, újból elutasította a kért dokumentumok megküldését.
30 Ami a jogalap érdemét illeti, a felperes először arra hívja fel a figyelmet, hogy az olasz Termelési Tevékenységek Minisztériuma 2002. május 16‑i levelét főigazgató írta alá, és jelzi, hogy „kétségei vannak a tekintetben, hogy egy állam (számos közül) egyik minisztériumának (számos közül) egyik vezetőjének aláírása elégséges‑e ezen állam kötelezéséhez”, figyelemmel arra, hogy ez utóbbi számára az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (5) bekezdése által biztosított lehetőség kivételes jellegű.
31 A felperes azt is kifejti, hogy a fenti levél szerzője a hozzáférés Bizottság általi elutasításának tudomásul vételére és jóváhagyására szorítkozik, és nem kéri kifejezetten, hogy az igényelt dokumentumokat ne tegyék közzé. Ezen álláspont nem zárná ki annak a lehetőségét, hogy a Bizottság később a jelen kereset útján megtámadottal ellentétes tartalmú határozatot hozzon.
32 E körülmények alapján a Bíróság, amikor ezt a levelet az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (5) bekezdése által az olasz állam számára biztosított, az igényelt dokumentumok közzétételét ellenző kérelem előterjesztésére vonatkozó jog gyakorlásának tekintette, és ebből kifolyólag a közzététel akadályaként értékelte, nyilvánvaló mérlegelési hibát vétett, és megsértette a hivatkozott cikket.
33 2003. március 21‑i levelében és a tárgyaláson a Bizottság kifejtette, hogy az igényelt, az olasz hatóságoktól származó dokumentumokat e hatóságok 2002. május 16‑i levelében kifejezésre juttatott elutasítása miatt nem tudta megküldeni, amely elutasítást ugyanezen dokumentumok vonatkozásában a 2003. február 17‑i levél is tartalmazta, továbbá azt, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikke (5) bekezdésének rendelkezései az ügyben teljes mértékben betartásra kerültek. Az e cikk által a tagállamok számára biztosított lehetőség a dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozó nemzeti szabályok fennmaradásával magyarázható, amelyek az 1049/2001 rendelet rendelkezéseivel nem kerülhetők meg. A Bizottság azt is kifejtette, hogy az Elsőfokú Bíróság eljárási és anyagi jogi szempontból sem ellenőrizheti a közzétételre vonatkozó kérelmeknek a tagállamok részéről történő elutasítását, továbbá hangsúlyozta, hogy a Tribunale amministrativo regionale del Lazio (latiumi regionális közigazgatási bíróság) 2001. július 25‑én hozott végzésével helybenhagyta az egyes vállalkozások által ugyanezen év áprilisában előterjesztett – a fenti dokumentumokhoz való hozzáférésre irányuló – kérelemnek az olasz közigazgatási szervek általi elutasítását.
Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
34 Az eljárási szabályzat 48. cikke 2. §‑ának első albekezdése szerint eljárás során semmilyen új jogalapot nem lehet felhozni, kivéve ha az olyan jogi vagy ténybeli helyzetből származik, amely az eljárás során merült fel.
35 A jelen ügyben nem vitatott, hogy a Bizottság viszonválaszában említette, hogy 2002. április 30‑án felvilágosítást kért az olasz hatóságoktól felperes hozzáférésre vonatkozó kérelméről abból a célból, hogy megtudja, belegyeznek‑e, vagy sem az igényelt dokumentumok felperes részére történő megküldéséhez, továbbá azt, hogy ezek után megkapta az említett hatóságok válaszát a 2002. május 16‑án kelt levelükben (a viszonválasz 2. melléklete), amelyben kifejezték, hogy jóváhagyják az érdekelt hozzáférésének megtagadását.
36 Mivel ezen tények az eljárás során merültek fel, és miután a felperes ezeket másként meg sem ismerhette volna, azokat olyan új tényeknek kell tekinteni, amelyek lehetővé teszik az 1049/2001 rendelet 4. cikke (5) bekezdésének megsértésén alapuló jogalap előterjesztését, figyelembe véve, hogy az alperes a tárgyaláson ezen jogalap elfogadhatóságát nem kifogásolta.
37 Ezek után meg kell állapítani, hogy az eljárás során a Bizottság a felperesnek megküldte a kérdéses támogatási rendszer kapcsán az általa az olasz hatóságoknak címzett leveleket, és – kiegészítő indokként az említett hatóságok 2002. május 16‑án, illetve 2003. február 17‑én kelt, mindenféle nyilvánosságra hozatalt ellenző leveleire hivatkozva – fenntartotta az olasz hatóságok által kiállított dokumentumok megküldésének megtagadását.
38 Fontos hangsúlyozni, hogy az intézmények dokumentumaihoz való, az 1049/2001 rendelet 2. cikkében meghatározott hozzáférési jog a 2. cikk (3) bekezdése értelmében az intézményeknél lévő valamennyi – tehát a tőlük származó vagy nekik címzett és birtokukban lévő – dokumentumra vonatkozik.
39 Az intézmények tehát adott esetben a harmadik személyek – az 1049/2001 rendelet 3. cikkének b) pontjában szereplő, a harmadik személyek fogalmát meghatározó rendelkezés szerint értve ezalatt különösen a tagállamokat is – által kiállított dokumentumokat szintén közölhetik.
40 Mindazonáltal az 1049/2001 rendelet 4. cikk (5) bekezdéséből következik, hogy a harmadik személyek körén belül a tagállamok különleges bánásmódban részesülnek. Ez a rendelkezés ugyanis a tagállam számára lehetővé teszi, hogy az intézménytől kérje, hogy előzetes beleegyezése nélkül a tőle származó dokumentumokat ez utóbbi ne tegye közzé.
41 E helyütt hangsúlyozni kell, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikke (5) bekezdésének szövege az Amszterdami záróokmányhoz csatolt 35. sz. nyilatkozatot veszi át, amely szerint a Konferencia megállapodott abban, hogy az EK 255. cikk (1) bekezdésében említett alapelvek és feltételek lehetővé teszik, hogy egy tagállam arra kérje a Bizottságot vagy a Tanácsot, hogy az e tagállamból származó dokumentumot a tagállam előzetes hozzájárulása nélkül harmadik felekkel ne közölje. Miként a Bizottság a tárgyalás során joggal jegyezte meg, az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (5) bekezdése által a tagállamok számára biztosított lehetőséget az magyarázza, hogy e rendeletnek nem célja, és nem is következménye a dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozó nemzeti jogszabályok módosítása (a 1049/2001 rendelet (15) preambulumbekezdése).
42 A jelen ügyben nem vitatott, hogy a Bizottság 2002. április 30‑i levelében felvilágosítást kért az olasz hatóságoktól, hogy azok hozzájárulnak‑e, vagy sem ahhoz, hogy a vele folytatott levelezésüket megküldjék a felperes részére, akinek neve e levélben kifejezetten szerepelt. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az olasz hatóságok megkeresése magától értetődő volt, mivel a felperes hozzáférésre vonatkozó kérelme az intézményhez az 1049/2001 rendelet hatálybalépése előtt megküldött dokumentumokra vonatkozott.
43 2002. május 16‑i levelével, amelyet az Olasz Köztársaság Európai Unió melletti Állandó képviseletének 2002. május 17‑én kelt küldeménye (a viszonválasz 2. melléklete) juttatott el a Bizottsághoz, M. G. Visconti, az olasz Termelési Tevékenységek Minisztériuma főigazgatója tudomásul vette és jóváhagyta a hozzáférés megtagadását, amelyet a Bizottság a felperessel már 2001. december 19‑i levelében közölt.
44 A felperes szerint a Bizottság, amikor ezt a levelet az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (5) bekezdése által az olasz állam számára biztosított, a kért dokumentumok közzétételéhez való hozzájárulás megtagadására való lehetőség gyakorlásának tekintette, és ebből kifolyólag a közzététel akadályaként értékelte, nyilvánvaló mérlegelési hibát vétett, és megsértette a hivatkozott cikket.
45 2003. március 21‑i feljegyzésében a felperes elsődlegesen azon „kétségeit” jelezte, hogy a 2002. május 16‑án kelt levél aláírójának hatásköre lenne az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (5) bekezdése által az Olasz Köztársaság számára biztosított lehetőség gyakorlására.
46 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a Bizottság nem foglalhat állást a tagállamok intézményi szabályai által rendezett hatáskörmegosztás vonatkozásában (a C‑8/88. sz., Németország kontra Bizottság ügyben a Bíróság által 1990. június 12‑én hozott ítélet [EBHT 1990., I‑2321. o.] 13. pontja).
47 Emlékeztetni kell arra is, hogy az EK 230. cikk értelmében benyújtott kereset keretében ugyanis a közösségi bíróságnak nincs hatásköre ellenőrizni a nemzeti hatóság által elfogadott aktus jogszerűségét (a Bíróság C‑97/91. sz., Oleificio Borelli kontra Bizottság ügyben 1992. december 3‑án hozott ítéletének [EBHT 1992., I‑6313. o.] 9. pontja és az Elsőfokú Bíróság T‑22/97. sz., Kesko kontra Bizottság ügyben 1999. december 15‑én hozott ítéletének [EBHT 1999., II‑3775. o.] 83. pontja).
48 E körülmények között a Bizottság, amikor az 1049/2001 rendelet 4. cikke (5) bekezdésének alkalmazásával megtagadja a felperes által igényelt dokumentumok közzétételét, nem határozhat az olasz jog alapján a 2002. május 16‑i levél szerzőjének hatáskörét illetően, hanem csak azt kell ellenőriznie, hogy a kérdéses levél prima facie a fent említett rendelkezés értelmében a tagállamtól származik‑e (a fent hivatkozott Kesko kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 84. pontja). Az olasz Termelési Tevékenységek Minisztériuma által kibocsátott levél kézhezvételekor – amely az Olasz Köztársaság Európai Unió melletti Állandó képviseletének a Bizottság 2002. április 30‑i levelére kifejezetten utaló kísérőlevelével érkezett – a Bizottság joggal vélte, hogy prima facie az Olasz Köztársaságnak a felperes által igényelt dokumentumok megküldésével kapcsolatos ellentmondását kapta meg az 1049/2001 rendelet 4. cikke (5) bekezdésnek megfelelően.
49 Mindenesetre meg kell állapítani, hogy felperes, miután 2003. március 21‑i feljegyzésében kétségeit kifejezve előterjesztette kifogását, az Elsőfokú Bíróság tárgyaláson feltett kifejezett kérdésére úgy nyilatkozott, hogy nem tudja megjelölni azon hatóságot, amely szerinte Olaszországban hatáskörrel rendelkezne az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (5) bekezdésében meghatározott jogkör gyakorlására, tehát nincs bizonyíték a 2002. május 16‑i levél szerzője hatáskörének hiányára.
50 A felperes másodsorban azon tényre hivatkozik, hogy a 2002. május 16‑i levél nem tartalmazza az igényelt dokumentumok megküldésének kifejezett megtagadását, pedig az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (5) bekezdésben foglaltak végrehajtása szükségszerűen ezt követelné meg.
51 E tekintetben először is meg kell jegyezni, hogy a fenti levél tartalmából egyértelműen következik: az a Bizottság 2002. április 30‑i levelére adott válasz, amelyben ez utóbbi tájékoztatást adott a felperesnek a hozzáférés megtagadását követően előterjesztett keresetéről, és kéri az olasz hatóságok állásfoglalását az érdekelt által kért dokumentumok közzétételéről.
52 Ezután meg kell jegyezni azt, hogy a 2002. május 16‑i levél szövege egyszerűen keletkezésének körülményeivel magyarázható, nevezetesen azzal, hogy a Bizottság már azt megelőzően megtagadta a felperes hozzáférését, valamint azt is hogy – a fenti levél lényegét tekintve – nincs bizonytalanság az olasz hatóságok válaszának negatív jellegét illetően, és a tekintetben sem, hogy ezen hatóságok az 1049/2001 rendelet 4. cikke (5) bekezdésének megfelelően a kérdéses támogatási rendszer vizsgálata keretében keletkezett iratok vonatkozásában minden közzétételt megtagadtak. A felperes hozzáférése Bizottság általi megtagadásának kifejezett jóváhagyásán kívül az olasz hatóságok egyúttal jelezték két további, a felperes által kért dokumentumokkal megegyező iratokhoz való hozzáférésre irányuló kérelem elutasítását, amelyeket 2001 áprilisában és decemberében terjesztettek elő olasz vállalkozások, illetve – saját nevében – a felperes ügyvédje.
53 E körülmények között nem szükséges figyelembe venni az olasz hatóságok 2003. február 17‑i – valamely olasz vállalkozás hozzáférésre irányuló kérelmét érintő és a felperes által igényelt dokumentumokkal megegyező iratok megküldésének megtagadását kifejezésre juttató – levelét, amely bizottsági megkeresésre született.
54 A fenti indokok összességére figyelemmel megállapítható, hogy a Bizottság a jelen ügyben nem vétett nyilvánvaló mérlegelési hibát, és nem sértette meg az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (5) bekezdését.
55 Végezetül meg kell állapítani, hogy a tagállamok azon lehetősége, miszerint kérhetik, hogy a tőlük származó dokumentumokat előzetes beleegyezésük nélkül harmadik személyek számára ne tegyék hozzáférhetővé, az intézmények dokumentumaihoz való hozzáférési jog alóli, az 1049/2001 rendelet 4. cikkében meghatározott kivételek közzé tartozik.
56 Ami az olasz hatóságoknak a 2002. május 16‑i levélből következő tiltakozását illeti a kérdéses támogatási rendszer vizsgálata során keletkezett dokumentumok felperessel történő közlése ellen, a hozzáférésre irányuló kérelem elutasítása – a fenti dokumentumok vonatkozásában – jogilag igazoltnak tűnik, miután megállapításra került, hogy felperes a jelen ügyben kizárólag az említett hatóságok érintett dokumentumok megküldése elleni tiltakozásának tényét kifogásolta.
57 E körülmények között, anélkül hogy szükséges volna az 1049/2001 rendelet 2. cikke (1) és (3) bekezdésének és 4. cikke (2) bekezdésének egymással összefüggő rendelkezései megsértéséből fakadó jogalapról határozni, a keresetet el kell utasítani.
A költségekről
58 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján az Elsőfokú Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mindazonáltal ugyanezen cikk 3. §‑a szerint részleges pernyertesség esetén, illetve kivételes okból az Elsőfokú Bíróság elrendelheti a költségeknek a felek közötti megosztását, vagy azt, hogy a felek mindegyike maga viselje saját költségeit.
59 A jelen esetben, amint azt az Elsőfokú Bíróság megállapította, a keresetet az Olasz Köztársaságtól származó dokumentumokhoz való hozzáférést megtagadó bizottsági határozat megsemmisítésére irányuló részében kell elutasítani. Ezen túlmenően emlékeztetni kell arra, hogy felperes elállt keresetétől a Bizottságtól származó, és a felperesnek 2003. március 20‑án megküldött dokumentumokhoz való hozzáférés megtagadásának megsemmisítésére irányuló részében.
60 Az Elsőfokú Bíróság megjegyzi ugyanakkor, hogy a Bizottság egyrészt késlekedve fordult az olasz hatóságokhoz, másrészt az általa a kérdéses támogatási rendszer vizsgálata során készített dokumentumokat a felperesnek csak a kereset benyújtása után küldte meg, tizenöt hónappal az eredeti hozzáférésre irányuló kérelem előterjesztését követően.
61 Tekintettel a Bizottság magatartására, az Elsőfokú Bíróság úgy értékeli, hogy az eljárási szabályzat 87. cikkének 3. §‑a alapján helye van annak, hogy az alperes intézményt saját költségei, valamint a felperes költségei felének viselésére kötelezzék.
A fenti indokok alapján
AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG (kibővített negyedik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A keresetet elutasítja.
2) A felperes viseli költségei felét. A Bizottság viseli saját költségeit, valamint és a felperes költségeinek felét.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2003. szeptember 17‑i nyilvános ülésen.