C‑583/11. P. sz. ügy

Inuit Tapiriit Kanatami és társai

kontra

Európai Parlament
és
az Európai Unió Tanácsa

„Fellebbezés – 1007/2009/EK rendelet – Fókatermékek kereskedelme – Az e termékek behozatalára és forgalmazására vonatkozó korlátozások – Megsemmisítés iránti kereset – Elfogadhatóság – Természetes és jogi személyek kereshetőségi joga – Az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése – A »rendeleti jellegű jogi aktusok« fogalma – Jogalkotási aktusok – A hatékony bírói jogvédelemhez való alapvető jog”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (nagytanács), 2013. október 3.

1.        Fellebbezés – Jogalapok – A Törvényszék előtt felhozott jogalapok és érvek egyszerű megismétlése – Elfogadhatatlanság – A közösségi jog Törvényszék általi értelmezésének vagy alkalmazásának vitatása – Elfogadhatóság

(EUMSZ 256. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés; a Bíróság alapokmánya, 58. cikk, első bekezdés; a Bíróság eljárási szabályzata, 168. cikk, (1) bekezdés, d) pont)

2.        Európai uniós jog – Értelmezés – Módszerek – Nyelvtani, rendszertani és teleologikus értelmezés – Valamely rendelkezés keletkezésének figyelembe vétele – Megengedhetőség

3.        Megsemmisítés iránti kereset – Természetes vagy jogi személyek – Az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében vett rendeleti jellegű jogi aktus fogalma – Valamennyi általános hatályú aktus, a jogalkotási aktusok kivételével

(EUMSZ 263. cikk, negyedik bekezdés)

4.        Megsemmisítés iránti kereset – Természetes vagy jogi személyek – Őket közvetlenül és személyükben érintő jogi aktusok – A fókatermékek kereskedelméről szóló 1007/2009 rendelet – A fellebbezők személyükben való érintettségének hiánya – Elfogadhatatlanság

(EUMSZ 263. cikk, negyedik bekezdés; 1007/2009 európai parlamenti és tanácsi rendelet)

5.        Megsemmisítés iránti kereset – Természetes vagy jogi személyek – Őket közvetlenül és személyükben érintő jogi aktusok – Kumulatív feltételek – A kereset elfogadhatatlansága e feltételek bármelyikének hiánya esetén

(EUMSZ 263. cikk, negyedik bekezdés)

6.        Fellebbezés – Jogalapok – Elégtelen vagy ellentmondó indokolás – Az indokolási kötelezettség terjedelme – A Törvényszék hallgatólagos indokolása – Megengedhetőség – Feltételek

(EUMSZ 263. cikk, negyedik bekezdés)

7.        Alapvető jogok – A hatékony bírói jogvédelemhez való jog – Az uniós jogi aktusok jogszerűségének bírósági felülvizsgálata – Módozatok – E jognak a megtámadott aktus jogi természetétől függően az uniós bíróság vagy a nemzeti bíróságok általi védelme – Megsemmisítés iránti kereset indítására vagy az érvényesség elbírálása végett előzetes döntéshozatalra utalásra való lehetőség

(EUSZ 19. cikk, (1) bekezdés; EUMSZ 263. cikk, negyedik bekezdés, EUMSZ 267. cikk és EUMSZ 277. cikk; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. cikk, és 52. cikk, (7) bekezdés)

1.        Az EUMSZ 256. cikk (1) bekezdésének második albekezdése, a Bíróság alapokmánya 58. cikkének első bekezdése és a Bíróság eljárási szabályzata 168. cikke (1) bekezdésének d) pontja szerint a fellebbezésben pontosan meg kell jelölni a hatályon kívül helyezni kért ítélet kifogásolt részeit, valamint a kérelmet konkrétan alátámasztó jogi érveket. Az a fellebbezés, amely pusztán megismétli vagy szó szerint újra előadja a Törvényszék elé terjesztett jogalapokat és érveket, ideértve azokat is, amelyek e bíróság által kifejezetten elvetett tényeken alapulnak, nem tesz eleget az e rendelkezések által támasztott indokolási követelménynek.

Ugyanakkor, ha a fellebbező az uniós jognak a Törvényszék általi értelmezését vagy alkalmazását kifogásolja, az elsőfokú eljárásban megvizsgált jogkérdések a fellebbezés keretében újból vita tárgyát képezhetik. Ha ugyanis a fellebbező ily módon nem tudná fellebbezését a Törvényszék előtt már felhasznált jogalapokra és érvekre alapítani, akkor a fellebbezési eljárás részben értelmét vesztené.

(vö. 46., 47. pont)

2.        Lásd a határozat szövegét.

(vö. 50. pont)

3.        Az EUMSZ 263. cikk első bekezdése rendelkezik az uniós bíróság előtt megsemmisítés iránti keresettel megtámadható uniós jogi aktusokról, vagyis egyrészt a jogalkotási aktusokról, másrészt pedig egyéb, harmadik személyekkel szemben joghatásokat kiváltó, kötelező jogi aktusokról, amelyek lehetnek egyéni vagy általános hatályúak.

A természetes és a jogi személyek kereshetőségi jogát illetően az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének első két fordulata az Unió minden olyan jogi aktusára vonatkozik, amelyek kötelező joghatásokat vált ki. Az e rendelkezések szerinti jogi aktus fogalma így magában foglalja az általános hatályú – jogalkotási vagy egyéb – aktusokat, valamint az egyéni aktusokat.

A Lisszaboni Szerződés olyan harmadik fordulatot iktatott be az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésébe, amely rugalmasabbá tette a természetes és jogi személyek által benyújtott megsemmisítés iránti keresetek elfogadhatósági feltételeit. E fordulat ugyanis, anélkül hogy a természetes és jogi személyek által benyújtott megsemmisítés iránti keresetek elfogadhatóságát alárendelné a személyes érintettség e rendelkezés második fordulatában írt feltételének, e jogorvoslatot az olyan „rendeleti jellegű jogi aktusok” tekintetében biztosítja, amelyek nem vonnak maguk után végrehajtási intézkedéseket, és amelyek a felperest közvetlenül érintik.

A „rendeleti jellegű jogi aktusok” fogalmát illetően az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének harmadik fordulatából kitűnik, hogy e fogalom szűkebb körű, mint az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének első és második fordulatában az olyan egyéb intézkedések típusainak minősítése érdekében használt „jogi aktusok” fogalom, amelyek megsemmisítését a természetes és jogi személyek kérhetik. Az előbbi fogalom nem vonatkozhat minden általános hatályú jogi aktusra, hanem az ilyen jellegű jogi aktusoknak csak egy szűkebb kategóriájára utal. Az ezzel ellentétes értelmezés megfosztaná értelmétől a „jogi aktusok” és a „rendeleti jellegű jogi aktusok” megfogalmazás közötti, az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének második és harmadik fordulatában tett különbséget.

Ezenkívül az Európai Alkotmány létrehozásáról szóló szerződés tervezete III‑365. cikke negyedik bekezdésének előkészítő anyagaiból kitűnik, hogy jóllehet az EK 230. cikk negyedik bekezdésének módosítása arra irányult, hogy a természetes és jogi személyek vonatkozásában bővítsék a megsemmisítés iránti keresetek elfogadhatósági feltételeit, az EK 230. cikk negyedik bekezdésében meghatározott és a jogalkotási aktusokra vonatkozó elfogadhatósági feltételeket nem kívánták módosítani. Így e rendelkezés módosításának tervezetében a „rendeleti jellegű jogi aktusok” kifejezés használata lehetővé tette a jogi aktusok azon kategóriájának megjelölését, amelyek ezentúl a korábbiakhoz képest kevésbé szigorú feltételek mellett képezhetik megsemmisítés iránti kereset tárgyát, fenntartva ugyanakkor a „szűkítő megközelítést a magánszemélyek által a jogalkotási aktusok ellen indított keresetek tekintetében (amelyekre továbbra is alkalmazni kell a »közvetlenül és személyükben való érintettség« feltételét)”.

E feltételek mellett a természetes és jogi személyeket megillető, az EK 230. cikk negyedik bekezdésében szabályozott kereshetőségi jog módosításának az volt a célja, hogy lehetővé tegye e személyek számára, hogy kevésbé szigorú feltételek mellett indíthassanak megsemmisítés iránti keresetet az általános hatályú jogi aktusok ellen, kizárva e körből a jogalkotási aktusokat.

(vö. 52., 54–60. pont)

4.        A megsemmisíteni kért jogi aktus általi személyes érintettséggel kapcsolatos, az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében kimondott feltétel tartalmát a Lisszaboni Szerződés nem módosította. Azaz a természetes vagy jogi személyek csak akkor teljesítik a személyes érintettséggel kapcsolatos feltételt, ha a megtámadott jogi aktus sajátos tulajdonságaik, vagy olyan ténybeli helyzet folytán vonatkozik rájuk, amely minden más személytől megkülönbözteti, és ezáltal címzetthez hasonló módon egyéníti őket. A fókatermékek forgalomba hozatalának a fókatermékek kereskedelméről szóló 1007/2009 rendeletben előírt tilalmát általánosan fogalmazták meg, és az megkülönböztetés nélkül alkalmazandó minden olyan gazdasági szereplőre, aki e rendelet hatálya alá tartozik.

(vö. 71–73. pont)

5.        Az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése alapján valamely természetes vagy jogi személy az olyan jogi aktus megsemmisítését, amely sem rendeleti jellegű jogi aktusnak, sem pedig olyan jogi aktusnak nem minősül, amelynek e személy a címzettje, csak akkor kérheti, ha az ilyen jogi aktus e személyt nem csupán közvetlenül, hanem személyében is érinti. Ezért, mivel a megsemmisíteni kért jogi aktus általi közvetlen érintettség és személyes érintettség feltételeinek egyszerre kell teljesülniük, az, hogy e feltételek egyike valamely felperes esetében nem teljesül, azzal a következménnyel jár, hogy a felperes által e jogi aktus ellen benyújtott megsemmisítés iránti keresetet elfogadhatatlannak kell tekinteni.

(vö. 75., 76. pont)

6.        A Törvényszék nem köteles olyan magyarázatot adni, amely kimerítően követi a jogvitában részes felek által előadott összes érvet. Az indokolás lehet közvetett is, amennyiben lehetővé teszi az érdekelt felek számára az adott intézkedések meghozatala indokainak megismerését és a hatáskörrel rendelkező bíróság számára a felülvizsgálat gyakorlását.

Az a körülmény, hogy a Törvényszék nem említi kifejezetten a felperesek által hivatkozott rendelkezéseket, továbbá nem tárgyalja kifejezetten az érvelésük minden részletét, nem tekinthető az indokolási kötelezettség megsértésének. Ugyanez a helyzet, ha a Törvényszék megállapítja, hogy nem hagyhatja figyelmen kívül a rendelet elleni kereset benyújtására vonatkozó azon feltételeket, amelyeket az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése „kifejezetten előír”, még ha le is folytatta e rendelkezés szó szerinti, történeti és teleologikus értelmezését. Amikor ugyanis a Törvényszék a „rendeleti jellegű jogi aktusok” EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése szerinti fogalmának tartalmáról az uniós jog által elismert értelmezési módszerek szerinti hagyományos értelmezést lefolytatva határoz, az ilyen eljárás nincs hatással arra, hogy az említett fogalom az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében kifejezetten előírt olyan elfogadhatósági feltételnek minősül, amelyet a természetes és jogi személyek által benyújtott megsemmisítés iránti kereseteknek teljesíteniük kell, továbbá az ilyen eljárás nem teheti ellentmondásossá a Törvényszék indokolását.

(vö. 82–84. pont)

7.        Az uniós jogrend tiszteletben tartásának bírósági felülvizsgálatáról – mint ez az EUSZ 19. cikk (1) bekezdéséből kitűnik – a Bíróság és a tagállami bíróságok gondoskodnak. Valamint az Unió olyan jogi unió, amelyben az intézmények jogi aktusai ellenőrzés alá esnek a tekintetben, hogy azok különösen a Szerződésekkel, az általános jogelvekkel, valamint az alapvető jogokkal összeegyeztethetők‑e.

E célból az EUM‑Szerződés egyrészt a 263. és a 277. cikkével, másrészt a 267. cikkével teljes jogorvoslati és eljárási rendszert hozott létre, melynek célja, hogy biztosítsa az uniós jogi aktusok jogszerűségének felülvizsgálatát, az uniós bíróságra ruházva azt. Így azok a természetes vagy jogi személyek, amelyek az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése szerinti elfogadhatósági feltételek folytán nem támadhatják meg közvetlenül az általános hatályú uniós jogi aktusokat, védelemben részesülnek az ilyen aktusok velük szemben történő alkalmazása ellen. Amennyiben az ilyen aktusok alkalmazása az uniós intézmények feladata, e személyek az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében meghatározott feltételek mellett közvetlen keresetet nyújthatnak be az uniós bírósághoz a végrehajtási aktusok ellen, e kereset alátámasztása érdekében pedig az EUMSZ 277. cikk alapján hivatkozhatnak a szóban forgó általános aktus jogellenességére. Amennyiben az alkalmazás a tagállamok feladata, e személyek a nemzeti bíróságok előtt hivatkozhatnak a szóban forgó uniós jogi aktus érvénytelenségére, ennek alapján pedig a nemzeti bíróságok e tekintetben az EUMSZ 267. cikk alapján előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekkel fordulhatnak a Bírósághoz.

Ebből következik, hogy a megsemmisítés iránti keresetekhez hasonlóan az érvényesség elbírálása céljából előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem az uniós jogi aktusok jogszerűsége felülvizsgálatának egy formáját jelenti.

Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke által biztosított védelemről szólva, e cikknek nem célja a Szerződésekben szabályozott bírósági felülvizsgálati rendszer, különösen pedig az Európai Unió Bírósága előtt indított közvetlen keresetek elfogadhatóságával kapcsolatos szabályok módosítása. Így az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében szabályozott elfogadhatósági feltételeket a hatékony bírói jogvédelemhez való alapvető jog fényében kell értelmezni, anélkül azonban, hogy ez az említett Szerződésben kifejezetten előírt feltételek figyelmen kívül hagyásához vezetne. A nemzeti bíróságok szerepét illetően, e bíróságok a Bírósággal együttműködve olyan feladatot töltenek be, amelyet közösen kell ellátniuk annak érdekében, hogy a Szerződések alkalmazása és értelmezése során biztosítsák a jog tiszteletben tartását. A tagállamok feladata tehát olyan jogorvoslati és eljárási rendszer kialakítása, amely lehetővé teszi a hatékony bírói jogvédelemhez való alapvető jog tiszteletben tartásának biztosítását; e kötelezettséget újra megerősítette az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése.

Ami a tagállamok által megteremtendő jogorvoslati lehetőségeket illeti, ha az EUM‑Szerződés létre is hozott bizonyos közvetlen kereseteket, amelyeket adott esetben természetes és jogi személyek indíthatnak az uniós bíróság előtt, sem az EUM‑Szerződés, sem pedig az EUSZ 19. cikk nem szándékozott a nemzeti bíróságok előtt létrehozni – tekintettel az uniós jog  fenntartására – más jogi lehetőségeket, mint amelyeket a nemzeti jog megállapított. Ez csak akkor lenne másképp, ha a szóban forgó nemzeti jogrendszer egészéből az következne, hogy nem létezik olyan keresetfajta, amellyel, akár közvetett módon is, biztosítható lenne a jogalanyok uniós jogból eredő jogainak tiszteletben tartása, illetve ha a jogalanyok bírósághoz fordulásának az lenne az egyetlen módja, hogy kénytelenek lennének jogot sérteni.

Továbbá a Charta 47. cikke által biztosított védelem nem követeli meg, hogy a jogalanyok feltétel nélkül, közvetlenül az uniós bíróságok előtt megsemmisítés iránti keresettel támadhassák meg az uniós jogalkotási aktusokat. Ugyanis sem ezen alapvető jog, sem pedig az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése nem követeli meg, hogy a jogalanyok az ilyen jogi aktusok ellen elsődlegesen a nemzeti bíróságok előtt keresetet indíthassanak.

(vö.  90–93., 95., 97–101., 103–106. pont)