A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (ötödik tanács)
2016. március 17.(*)
„Előzetes döntéshozatal – Szellemi tulajdon – 2004/48/EK irányelv – A 13. cikk (1) bekezdése – Audiovizuális mű – Jogsértő tevékenység – Kártérítés – Kiszámítási módozatok – Átalányösszeg – Nem vagyoni kár – Bennfoglaltság”
A C‑99/15. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság, Spanyolország) a Bírósághoz 2015. február 27‑én érkezett, 2015. január 12‑i határozatával terjesztett elő az előtte
Christian Liffers
és
a Producciones Mandarina SL és
a Mediaset España Comunicación SA, korábban Gestevisión Telecinco SA
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (ötödik tanács),
tagjai: J. L. da Cruz Vilaça tanácselnök, F. Biltgen, A. Borg Barthet, E. Levits és M. Berger (előadó) bírák,
főtanácsnok: M. Wathelet,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– Ch. Liffers képviseletében E. Jordi Cubells abogado,
– a Producciones Mandarina SL képviseletében A. González Gozalo abogado,
– a Mediaset España Comunicación SA képviseletében R. Seel abogado,
– a spanyol kormány képviseletében M. Sampol Pucurull, meghatalmazotti minőségben,
– a német kormány képviseletében T. Henze és J. Kemper, meghatalmazotti minőségben,
– a francia kormány képviseletében D. Colas és D. Segoin, meghatalmazotti minőségben,
– a lengyel kormány képviseletében B. Majczyna, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében E. Gippini Fournier és F. Wilman, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának a 2015. november 19‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló, 2004. április 29‑i 2004/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 157., 45. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 2. kötet, 32. o.) 13. cikke (1) bekezdésének értelmezésére irányul.
2 Ezt a kérelmet az egyrészről Ch. Liffers, másrészről a Producciones Mandarina SL (a továbbiakban: Mandarina) és a Mediaset España Comunicación SA, korábban Gestevisión Telecinco SA (a továbbiakban: Mediaset) között, a szellemi tulajdonjog megsértése tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő.
A jogi keret
Az uniós jog
3 A 2004/48 irányelv (10), (17) és (26) preambulumbekezdésének szövege a következő:
„(10) Ezen irányelv célja a jogszabályok egymáshoz való közelítése egy magas, egyenértékű és egységes védelmi szint belső piacon belüli biztosítása érdekében.
[...]
(17) Az ezen irányelvben foglalt intézkedéseket, eljárásokat és jogorvoslatokat minden egyes esetben úgy kell meghatározni, hogy az figyelembe vegye az adott eset jellemző vonásait, ideértve az egyes szellemi tulajdonjogok sajátosságait és szükség esetén a jogsértés szándékos vagy nem szándékos voltát.
[...]
(26) Az olyan jogsértő által elkövetett jogsértésből fakadó sérelem orvoslása érdekében, aki úgy fejti ki a tevékenységet, hogy tudja, vagy kellő gondosság mellett tudnia kellene, hogy az jogsértést valósít meg, a jogosult részére fizetendő kártérítés összegének figyelemmel kell lennie valamennyi irányadó szempontra, így például a jogosult elmaradt hasznára vagy a jogsértő által elért jogtalan haszonra, valamint szükség esetén a jogosult által elszenvedett nem vagyoni kárra. Ehelyett, például amennyiben nehéz lenne számszerűsíteni a ténylegesen elszenvedett kár összegét, a kár összegét olyan kritériumok alapján is meg lehet állapítani, mint a jogdíjak vagy licencdíjak, amelyeket a jogsértőnek fizetnie kellett volna, ha engedélyt kért volna az érintett szellemi tulajdonjog felhasználására. Ennek célja nem az, hogy büntető jellegű kártérítés előírásának kötelezettségét vezesse be, hanem hogy objektív kritériumon alapuló, kiegyenlítő jellegű kártérítést tegyen lehetővé, figyelembe véve azokat a költségeket, amelyek a jogosult oldalán például a jogsértés megállapításával és az elkövetőjének felkutatásával összefüggésben merültek fel.”
4 Ezen irányelv „Kártérítés” című 13. cikke alábbiak szerint rendelkezik az (1) bekezdésben:
„A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes bíróságok a sértett fél kérelmére elrendeljék, hogy a jogsértő, aki tudta, vagy kellő gondosság mellett tudnia kellett volna, hogy jogsértést valósít meg, a jogosult számára a jogsértés folytán elszenvedett tényleges kárnak megfelelő kártérítést fizessen.
A bíróságok a kár megállapításakor:
a) figyelembe vesznek minden megfelelő szempontot, úgy mint a kedvezőtlen gazdasági kihatásokat, ideértve a sértett fél elmaradt hasznát, a jogsértő jogtalan gazdagodását, és indokolt esetben a nem tisztán gazdasági tényezőket, mint a jogosultnak a jogsértés által okozott nem vagyoni kárát,
vagy
b) az a) bekezdés alkalmazása helyett a kárt indokolt esetben átalányösszegben állapíthatják meg olyan tényezők alapján, mint legalább azon díjazás vagy jogdíjak összege, amely a jogosultat megillette volna, ha az adott szellemi tulajdonjog felhasználására a jogsértő engedélyt kért volna.
[...]”
A spanyol jog
5 A szellemi tulajdonjogok és iparjogvédelmi jogok érvényesítési eszközeinek bővítéséről, valamint különböző közösségi rendeletek alkalmazását megkönnyítő eljárásjogi szabályok megállapításáról szóló, 2006. június 5‑i 19/2006. sz. törvénnyel (ley 19/2006, de 5 de junio de 2006, por la que se amplían los medios de tutela de los derechos de propiedad intelectual e industrial y se establecen normas procesales para facilitar la aplicación de diversos reglamentos comunitarios, BOE 134. sz., 21230. o.) módosított, a szellemi tulajdonról szóló törvénynek a szellemi tulajdonról szóló törvény egységes szerkezetbe foglalt szövegének jóváhagyásáról szóló, az e területre vonatkozó hatályos jogi rendelkezéseket megállapító, pontosító és összehangoló, 1996. április 12‑i 1/1996. sz. királyi törvényerejű rendelettel (Real Decreto Legislativo 1/1996 por el que se aprueba el texto refundido de la Ley de Propiedad Intelectual, regularizando, aclarando y armonizando las disposiciones legales vigentes sobre la materia, BOE 97. sz., 14369. o., a továbbiakban: szellemi tulajdonról szóló törvény) 140. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:
„(1) A megsértett jog jogosultját megillető kártérítésnek nemcsak az elszenvedett veszteség értékét, hanem a jogának megsértése folytán elmaradt haszon értékét is tartalmaznia kell. A kártérítési összeg adott esetben magában foglalhatja a vizsgálati költségeket, amelyek a bírósági eljárás tárgyát képező jogsértés elkövetésére vonatkozó megalapozott bizonyítékok megszerzése kapcsán merülnek fel.
(2) A kártérítés, a sértett választása szerint, az alábbi szempontok valamelyike alapján állapítható meg:
a) A kedvezőtlen gazdasági kihatások, többek között a sértett fél elmaradt haszna, valamint az a haszon, amelyet a jogsértő a jogtalan felhasználás folytán szerzett. A nem vagyoni kárt a fennálló gazdasági károk bizonyítottságának hiányában is meg kell téríteni. Ennek megállapításához figyelembe kell venni a jogsértés körülményeit, a sérelem súlyosságát és a mű jogtalan terjesztésének mértékét.
b) Az az összeg, amelyet a sértett jövedelemként szerzett volna, ha a jogsértő az adott szellemi tulajdonjog felhasználására engedélyt kért volna”.
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
6 Ch. Liffers a Dos patrias, Cuba y la noche (két haza, Kuba és az éjszaka) című audiovizuális alkotás rendezője, forgatókönyvírója és producere, amely audiovizuális mű Havanna (Kuba) olyan különböző lakóinak hat személyes és bizalmas történetét mutatja be, akiknek közös jellemzője az általuk felvállalt homoszexualitás vagy transzszexualitás.
7 A Mandarina dokumentumfilmet készített a kubai gyermekprostitúcióról, amely rejtett kamerával felvett bűncselekményeket mutatott be. E dokumentumfilmben néhány részlet szerepelt a Dos patrias, Cuba y la noche című műből, anélkül hogy erre engedélyt kértek volna Ch. Lifferstől. Az említett dokumentumfilmet a Telecinco spanyol csatorna sugározta, amelynek a Mediaset a tulajdonosa.
8 Ch. Liffers keresetet nyújtott be a Juzgado de lo Mercantil n. 6 de Madrid (madridi 6. sz. kereskedelmi bíróság) előtt a Mandarina és a Mediaset ellen, amelyben többek között azt kérte az említett bíróságtól, hogy kötelezze az utóbbiakat a szellemi tulajdonjogai bármilyen megsértésének abbahagyására, továbbá kötelezze az utóbbiakat a felhasználási jogai megsértése címén 6740 euró, az álláspontja szerint őt ért nem vagyoni kár megtérítése címén pedig 10 000 euró további összeg megfizetésére.
9 Ch. Liffers a művére vonatkozó felhasználási jogok megsértése miatti kártérítés összegét azon díjazás, illetve azon jogdíjak alapján állapította meg, amelyek őt megillették volna, ha a Mandarina és a Mediaset a szóban forgó szellemi tulajdonjog felhasználására engedélyt kért volna tőle, ily módon a szellemi tulajdonról szóló törvény 140. cikke (2) bekezdésének b) pontját alkalmazta, amely lehetővé teszi a megsértett szellemi tulajdonjog jogosultja számára, hogy a kárának megtérítését azon összeg alapulvételével határozza meg, amely megillette volna, ha a jogsértő engedélyt kért volna tőle e jog felhasználására (a továbbiakban: feltételezett díjazás). Ez a számítási mód az ugyanezen cikk (2) bekezdésének a) pontjától eltérően a kártérítés kérelmezőjét nem kötelezi a tényleges kára terjedelmének bizonyítására. E célból Ch. Liffers az audiovizuális művek előállítói közös jogkezelő szervezetének (Entidad de Gestión de Derechos de los Productores Audiovisuales) díjait vette alapul. A vagyoni kár ily módon megállapított összegét Ch. Liffers – az általa állítása szerint elszenvedett nem vagyoni kár címén – egy átalányösszeggel egészítette ki.
10 A Juzgado de lo Mercantil n. 6 de Madrid (madridi kereskedelmi bíróság) részben helyt adott Ch. Liffers keresetének, és többek között arra kötelezte a Mandarinát, valamint a Mediasetet, hogy fizessenek meg Ch. Liffers részére 3370 eurót az e jogsértéssel okozott vagyoni kár megtérítéseként, valamint 10 000 eurót a nem vagyoni kár címén. A fellebbezés alapján eljáró Audiencia Provincial de Madrid (madridi tartományi bíróság) 962,33 euróra csökkentette a vagyoni kártérítést, és teljes egészében hatályon kívül helyezte a Mandarina és a Mediaset nem vagyoni kár megtérítésére való kötelezését. E bíróság szerint ugyanis mivel Ch. Liffers a szellemi tulajdonról szóló törvény 140. cikke (2) bekezdésének b) pontja szerinti feltételezett díjazáson alapuló számítási módszert választotta, ezen felül már nem követelheti a nem vagyoni kárának megtérítését. Ennek érdekében a felperesnek az említett cikk (2) bekezdésének a) pontja szerinti számítási módszert kellett volna választania. A bíróság szerint az egyik számítási mód választása kizárja a másikat, ezért a két számítási mód kombinációja kizárt.
11 A kérdést előterjesztő bíróság, a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság), elé terjesztett fellebbezésében Ch. Liffers arra hivatkozott, hogy a nem vagyon kár megtérítésének minden esetben helye van, függetlenül attól, hogy a kérelmező a szellemi tulajdonról szóló törvény 140. cikke (2) bekezdésének a) pontja, vagy e rendelkezés b) pontja szerinti számítási módot választotta. A kérdést előterjesztő bíróságnak kétségei vannak a 2004/48 irányelv 13. cikke (1) bekezdésének és a szellemi tulajdonról szóló törvénynek, az előbbi rendelkezés spanyol jogba történő átültetésére irányuló, 140. cikke (2) bekezdésének értelmezését illetően.
12 E körülmények között a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság) felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjesztette a Bíróság elé:
„A 2004/48 irányelv 13. cikkének (1) bekezdését lehet‑e úgy értelmezni, hogy a szellemi tulajdonjog megsértése folytán sérelmet szenvedett fél, aki azon díjazás vagy jogdíjak összege alapján követel vagyoni kártérítést, amelyek őt megillették volna, ha az adott szellemi tulajdonjog felhasználására a jogsértő engedélyt kért volna, ezenfelül nem kérheti a számára okozott nem vagyoni kár megtérítését?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
13 Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy a 2004/48 irányelv 13. cikkének (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy az a szellemi tulajdonjoga megsértése folytán sérelmet szenvedett fél számára, aki e cikk (1) bekezdése második albekezdése b) pontjának megfelelően, a feltételezett díjazás alapján kiszámított vagyoni kárának megtérítését követeli, nem teszi lehetővé, hogy ezenfelül az említett cikk (1) bekezdése második albekezdésének a) pontja szerint a nem vagyoni kárának megtérítését is követelje.
14 E tekintetben a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak annak kifejezéseit, hanem szövegkörnyezetét, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek az részét képezi (Surmačs‑ítélet, C‑127/14, EU:C:2015:522, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
15 Ami először is a 2004/48 irányelv 13. cikke (1) bekezdése második albekezdése b) pontjának szövegét illeti, meg kell állapítani, hogy noha az a nem vagyoni kárra nem olyan szempontként hivatkozik, amelyet a jogosultnak fizetendő kártérítés meghatározása során a bíróságoknak figyelembe kellene venniük, az az ilyen típusú kár figyelembevételét sem nem zárja ki. Az említett rendelkezésben ugyanis az átalányösszegű kártérítésnek „legalább” az ott említett tényezők alapján történő meghatározásának lehetősége szerepel, ami lehetővé teszi, hogy ezen összeg meghatározásába más tényezőket is belefoglaljanak, így például, adott esetben, az e jog jogosultjának okozott nem vagyoni kár megtérítését.
16 Másodszor arra kell rámutatni, hogy a kár ily módon történő megállapítását a szóban forgó rendelkezés hátterét alkotó összefüggések elemzése is megerősíti.
17 Egyrészt ugyanis a 2004/48 irányelv 13. cikkének (1) bekezdése megállapítja azt az általános szabályt, amely szerint a hatáskörrel rendelkező bíróságoknak el kell rendelniük, hogy a jogsértő a megsértett szellemi tulajdonjog jogosultjának „a jogsértés folytán elszenvedett tényleges kárnak megfelelő” kártérítést fizessen. Márpedig, amint azt a főtanácsnok az indítványának 28. pontjában megjegyezte, a nem vagyoni kár – éppúgy mint a mű szerzője jóhírnevének megsértése – annak bizonyítása esetén a szerző által ténylegesen elszenvedett kár egyik összetevője lehet.
18 Következésképpen a 2004/48 irányelv 13. cikke (1) bekezdése második bekezdése b) pontjának az e bekezdés első albekezdésével összefüggésben értelmezett szövege alapján kizárt, hogy a szóban forgó jog jogosultjának fizetendő kártérítés kizárólag a feltételezett díjazás összegén alapuljon, amennyiben ezt a jogosultat tényleges nem vagyoni kár is érte.
19 Másrészt rá kell mutatni, hogy a 2004/48 irányelv 13. cikke (1) bekezdése második bekezdésének b) pontja szerinti átalányszámítási módszer hatáskörrel rendelkező bíróságok általi alkalmazása csak másodlagos jelleggel, „indokolt esetben” megengedett.
20 Márpedig, amint azt az említett irányelv (26) preambulumbekezdése kimondja, az utóbbi kifejezés abban az esetben alkalmazandó „például amennyiben nehéz lenne számszerűsíteni a ténylegesen elszenvedett kár összegét”. Ilyen körülmények között a kártérítés összegét olyan tényezők alapján is ki lehet számítani, mint a szellemi tulajdonjog használatáért szokásosan járó díjazások és jogdíjak, amely számítási mód figyelmen kívül hagyja az esetleges nem vagyoni károkat.
21 Végül, ami a 2004/48 irányelv céljait illeti, mindenekelőtt arra kell emlékeztetni, hogy a (10) preambulumbekezdés szerint az irányelv célja többek között a szellemi tulajdon magas, egyenértékű és egységes védelmi szintjének belső piacon belüli biztosítása.
22 Továbbá ezen irányelv (17) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy az irányelvben foglalt intézkedéseket, eljárásokat és jogorvoslatokat minden egyes esetben az adott eset jellemző vonásainak figyelembevétele mellett kell meghatározni.
23 Végül, az említett irányelv (26) preambulumbekezdése egyebek mellett kimondja, hogy a jogsértő által elkövetett jogsértésből fakadó sérelem orvoslása érdekében a szellemi tulajdonjog jogosultja részére fizetendő kártérítés összegének figyelemmel kell lennie valamennyi irányadó szempontra, így például a jogosult számára okozott nem vagyoni kárra.
24 A 2004/48 irányelv (10), (17) és (26) preambulumbekezdéséből eszerint az következik, hogy annak célja a szellemi tulajdon magas védelmi szintjének elérése, amely figyelembe veszi az egyes ügyek sajátosságait, és amely a kártérítés olyan kiszámítási módján alapul, amely e sajátosságoknak való megfelelésre irányul.
25 Tekintettel a 2004/48 irányelv céljaira, annak 13. cikke (1) bekezdésének első albekezdését úgy kell értelmezni, hogy az abban megállapított elv szerint a szellemi tulajdonjog jogosultjának fizetendő kártérítési összeg kiszámításának az „elszenvedett tényleges” kár teljes megtérítésére kell irányulnia, amely az esetleg bekövetkezett nem vagyoni kárt is magában foglalja.
26 Márpedig, amint az a jelen ítélet 20. pontjából kitűnik, a kártérítés átalányösszegének kizárólag a feltételezett díjazáson alapuló meghatározása a szellemi tulajdonjog érintett jogosultjának csak a vagyoni kárára vonatkozik, ezért a teljes kártérítés lehetővé tétele érdekében e jogosult az így kiszámított kártérítésen felül az általa esetleg elszenvedett nem vagyoni kár megtérítését is igényelheti.
27 E körülmények között az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2004/48 irányelv 13. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az a szellemi tulajdonjoga megsértése folytán sérelmet szenvedett fél számára, aki e cikk (1) bekezdése második albekezdése b) pontjának megfelelően, a feltételezett díjazás alapján kiszámított vagyoni kárának megtérítését követeli, lehetővé teszi, hogy ezenfelül az említett cikk (1) bekezdése második albekezdésének a) pontja szerint a nem vagyoni kárának megtérítését is követelje.
A költségekről
28 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott:
A szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló, 2004. április 29‑i 2004/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 13. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az a szellemi tulajdonjoga megsértése folytán sérelmet szenvedett fél számára, aki e cikk (1) bekezdése második albekezdése b) pontjának megfelelően, a feltételezett díjazás alapján kiszámított vagyoni kárának megtérítését követeli, lehetővé teszi, hogy ezenfelül az említett cikk (1) bekezdése második albekezdésének a) pontja szerint a nem vagyoni kárának megtérítését is követelje.
Aláírások