C‑176/11. sz. ügy

HIT hoteli, igralnice, turizem dd Nova Gorica

és

HIT LARIX, prirejanje posebnih iger na srečo in turizem dd

kontra

Bundesminister für Finanzen

(a Verwaltungsgerichtshof [Ausztria] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„EUMSZ 56. cikk – A szolgáltatásnyújtás szabadságának korlátozása –Szerencsejátékok – A más államokban található kaszinók reklámozását abban az esetben tiltó tagállami szabályozás, ha ezen államokban a játékosok jogvédelmének szintje nem egyenértékű a belföldön biztosított jogvédelmi szinttel – Igazolás – Nyomós közérdekek – Arányosság”

Az ítélet összefoglalása

Szolgáltatásnyújtás szabadsága – Korlátozások – Szerencsejátékok – A más tagállamban található kaszinók reklámozását annak biztosításától függővé tevő tagállami szabályozás, hogy ezen államban biztosítsák a játékosok jogvédelmének a belföldivel egyenértékű szintjét – Megengedhetőség

(EUMSZ 56. cikk)

Az EUMSZ 56. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amely értelmében csak azzal a feltétellel engedélyezik a más tagállamban található kaszinók említett államban való reklámozását, hogy e másik tagállamban a játékosok védelmére vonatkozóan elfogadott jogszabályi rendelkezések lényegében az első tagállamban hatályos megfelelő jogszabályi rendelkezésekben foglalt garanciákkal egyenértékű garanciákat nyújtanak.

Az ilyen szabályozás az EUMSZ 56. cikkben biztosított szolgáltatásnyújtás szabadsága korlátozásának minősül, amelyet ugyanakkor igazolhat olyan nyomós közérdek, mint például a fogyasztók védelme, és a csalásnak, valamint az állampolgárok a játékhoz kapcsolódó túlzott kiadásokra való ösztönzésének a megelőzése. A tagállamok által előírt korlátozásoknak azonban meg kell felelniük az arányosság elvének. Vonatkozó harmonizáció hiányában a tagállamok szabadon állapíthatják meg a szerencsejátékokkal kapcsolatos politikájuk célkitűzéseit, és határozhatják meg a kívánt védelem pontos szintjét. Következésképpen a szóban forgó szabályozás nem lépi túl a szükséges mértéket, amennyiben a reklámozáshoz szükséges engedély megadásához mindössze azt követeli meg, hogy lényegében azzal azonos szintű védelmet nyújtsanak a játék veszélyeivel szemben, mint amelyet ő maga is biztosít.

Más lenne azonban a helyzet, és e szabályozást tehát aránytalannak kellene tekinteni, ha az azt követelné meg, hogy a másik tagállamban a szabályok ugyanazok legyenek, vagy ha olyan szabályokat írna elő, amelyek nincsenek közvetlen kapcsolatban a játék veszélyeivel szembeni védelemmel.

(vö. 19–22., 24., 31., 32., 36. pont és a rendelkező rész)