PAOLO MENGOZZI

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2018. május 30.(1)

C‑430/16. P. sz. ügy

Bank Mellat

kontra

az Európai Unió Tanácsa

„Fellebbezés – Az Iráni Iszlám Köztársasággal szembeni korlátozó intézkedések megerősítése – Ágazati intézkedések – Elfogadhatóság – Az átfogó közös cselekvési tervnek az Európai Unió Törvényszéke előtti eljárás során való hatálybalépése – Az eljáráshoz fűződő érdekre való hatás a fellebbezés keretében – A Törvényszék előtti eljáráshoz fűződő érdek további fennállására kifejtett hatás – Okafogyottság – EUMSZ 275. cikk – A Törvényszék közös kül‑ és biztonságpolitikával (KKBP) kapcsolatos hatásköre – A »természetes vagy jogi személyekre vonatkozóan elfogadott korlátozó intézkedések« fogalma – Az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése – A »végrehajtási intézkedések« fogalma – EUMSZ 215. cikk – A »szükségesség« fogalma – Az arányosság elve – Az uniós jog általános elvei”

Tartalomjegyzék

I. A jogvita előzményei

II. A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott ítélet

III. A Bíróság előtti eljárás és a felek kérelmei

IV. Jogi elemzés

A. Elsődlegesen, a fellebbezés elfogadhatóságáról

1. A felek érvelésének összefoglalása

2. Elemzés

a) A cselekvési terv hatásairól

b) A Bank Mellat eljáráshoz fűződő érdekének in concreto értékeléséről

B. Másodlagosan, a Bank Mellat eljáráshoz fűződő érdekének a Törvényszék előtti eljárásban való fennmaradásáról

C. Harmadlagosan

1. A fellebbezésnek az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében támasztott feltételek és a Törvényszék hatáskörének értékelése során elkövetett téves jogalkalmazásra alapított negyedik és ötödik jogalapjáról

a) Az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében támasztott feltételek értékelése során elkövetett téves jogalkalmazáson alapuló negyedik jogalapról

1) A megtámadott ítélet

2) A felek kérelmeinek összefoglalása

3) Elemzés

b) A Törvényszék hatáskörének vizsgálatakor elkövetett téves jogalkalmazáson alapuló ötödik jogalapról

1) A megtámadott ítélet

2) A felek érvelése és elemzés

2. A fellebbezés érdemi jogalapjairól

a) Az EUMSZ 215. cikk (1) bekezdése értelmében vett szükségesség követelményének téves értelmezésén és alkalmazásán alapuló, első jogalapról

b) Az arányosság elvének alkalmazása során történt téves jogalkalmazásra vonatkozó, második jogalapról

c) A Törvényszék által a vitatott rendszer és az általános jogelvek összhangjának megállapítása során megvalósított téves jogalkalmazásra vonatkozó, harmadik jogalapról

V. A költségekről

VI. Végkövetkeztetés

1.        A jelen fellebbezéssel a Bank Mellat az Európai Unió Törvényszéke 2016. június 2‑i Bank Mellat kontra Tanács ítéletének(2) (a továbbiakban: megtámadott ítélet) hatályon kívül helyezését kéri, amelyben a Törvényszék elutasította az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 267/2012/EU rendelet módosításáról szóló, 2012. december 21‑i 1263/2012/EU tanácsi rendelet(3) 1. cikke 15. pontjának megsemmisítése és az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2010/413/KKBP határozat módosításáról szóló, 2012. október 15‑i 2012/635/KKBP tanácsi határozat(4) 1. cikke 6. pontja alkalmazhatatlanságának megállapítása iránti keresetét.

I.      A jogvita előzményei

2.        A megtámadott ítélet 1. és azt követő pontjaiból kiderül, hogy a fellebbező Bank Mellat egy iráni kereskedelmi bank. Az Iráni Iszlám Köztársasággal szemben nyomásgyakorlás céljából elfogadott egyedi jellegű korlátozó intézkedések keretében, amely intézkedések arra irányulnak, hogy Irán hagyjon fel az atomfegyverek elterjedésének veszélyével járó tevékenységekkel és az atomfegyverek célba juttatására szolgáló rendszerek fejlesztésével (a továbbiakban: az atomfegyverek elterjedése), a fellebbező nevét első alkalommal 2010. július 26‑án vették fel az Iránban az atomfegyverek elterjedésében közreműködő szervezetek listájára.(5) A sorozatos jogszabályi módosítások következtében a fellebbező neve ismét bekerült a 2010 és 2012 között hozott jogi aktusokba.(6)

3.        Tekintve, hogy az Iráni Iszlám Köztársaság nem tett komoly kötelezettségvállalásokat a tárgyalásokon,(7) az Európai Unió Tanácsa szükségesnek ítélte a 2012/635 határozat elfogadásával kiegészítő korlátozó intézkedések alkalmazását. E határozat 1. cikkének 6. pontja módosította a 2010/413 határozat 10. cikkét. Ezzel összefüggésben elfogadásra került az 1263/2012 rendelet is, amely módosította a 267/2012 rendeletet. Különösen, az 1263/2012 rendelet 1. cikkének 15. pontja módosította a 267/2012 rendelet 30. cikkét, és kiegészítette azt a 30a. és a 30b. cikkel.(8) A vitatott rendszer az alábbiak szerint írható le.

4.        A módosított 267/2012 rendelet 30. cikke lényegében egyrészről az Iránban letelepedett pénzügyi intézmények, hitelintézetek és pénzváltók, valamint fiókjaik és leányvállalataik, továbbá az iráni lakóhellyel, illetve székhellyel rendelkező személyek, szervezetek vagy szervek ellenőrzése alatt álló pénzügyi intézmények, hitelintézetek és pénzváltók, másrészről pedig az Európai Unió pénzintézetei közötti pénzügyi tranzakciókkal kapcsolatos korlátozásokat írja elő.

5.        A módosított 267/2012 rendelet 30. cikkének (2) bekezdése szerint kizárólag a következőket lehet teljesíteni: a humanitárius célokat szolgáló átutalások, a személyes pénzküldeményekkel kapcsolatos tranzakciók, az egyedi kereskedelmi szerződéssel kapcsolatban végzett folyósítások, amennyiben azokat e rendelet nem tiltja, diplomáciai vagy konzuli képviselettel vagy a nemzetközi szervezettel kapcsolatos folyósítások, az iráni személyek, szervezetek vagy szervek általi vagy elleni követelést teljesítő kifizetéshez kapcsolódó folyósítások, valamint hasonló természetű tranzakciók és az egyéb szerződésekből eredő kötelezettségek végrehajtásához szükséges folyósítások.

6.        A módosított 267/2012 rendelet 30. cikkének (3), (4) és (5) bekezdéséből kiderül, hogy a (2) bekezdés értelmében a pénzeszközök engedélyezhető átutalásaira – adott esetben és az átutalások tárgyától függően, valamint különböző értékhatárok felett – előzetes értesítési kötelezettség és az illetékes nemzeti hatóság részéről előzetes engedélyezési kötelezettség vonatkozik.

7.        A módosított 267/2012 rendelet 30a. cikke többek között a pénzeszközöknek az egyrészről az iráni személyek, szervezetek vagy szervek, valamint másrészről az ugyanezen rendelet 30. cikkében nem szereplő uniós polgárok közötti átutalásaival kapcsolatos bizonyos korlátozásokat ír elő.

8.        A módosított 267/2012 rendelet 30b. cikkének (1) bekezdése értelmében az ugyanezen rendelet 30. és 30a. cikkében előírt korlátozásokat nem kell alkalmazni az említett rendelet 24–28a. cikke alapján adott engedélyekre.

9.        A módosított 267/2012 rendelet 30b. cikkének (3) bekezdése értelmében ugyanezen rendelet 30. cikke (3) bekezdése b) és c) pontjának, valamint 30a. cikke (1) bekezdése c) pontjának alkalmazásában az illetékes tagállami hatóságok az általuk megfelelőnek ítélt feltételek mellett adhatják meg az engedélyt, kivéve ha megalapozott indokok alapján megállapítható, hogy a kérelmezett átutalás megsérthetné az említett rendeletben szereplő tilalmak vagy kötelezettségek bármelyikét.

II.    A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott ítélet

10.      A Törvényszék Hivatalához 2013. március 15‑én benyújtott keresetlevelével a fellebbező keresetet nyújtott be, amely az 1263/2012 rendelet 1. cikke 15. pontjának megsemmisítésére, és annak megállapítására irányult, hogy a 2012/635 határozat 1. cikkének 6. pontját nem kell alkalmazni a fellebbezőre.

11.      A jogalapok érdemi vizsgálata előtt a Törvényszék hivatalból vizsgálta, hogy rendelkezik‑e hatáskörrel a 2012/635 határozat 1. cikke 6. pontja alkalmazhatatlanságának megállapítása iránti kérelemmel kapcsolatos határozathozatalra, amely kérelmet illetően a fellebbező pontosította, hogy azt az EUMSZ 277. cikk szerinti jogellenességi kifogásként kell értelmezni. E tárgyban a Törvényszék hatáskörének hiányát állapította meg.(9) Ezzel ellentétben megállapította, hogy hatáskörrel rendelkezik az 1263/2012 rendeletre vonatkozó kereseti kérelmekkel kapcsolatos határozathozatalra.(10)

12.      E kereseti kérelmekkel kapcsolatban a Törvényszék ezután azt vizsgálta, hogy ebben az ügyben tiszteletben tartották‑e az EUMSZ 263. cikkben támasztott feltételeket.(11) A 267/2012 rendeletnek az 1263/2012 rendelet 1. cikkének 15. pontja által módosított vagy a 267/2012 rendeletbe ez utóbbi rendelet által bevezetett rendelkezései összességéről a Törvényszék megállapította, hogy kizárólag a módosított 267/2012 rendelet 30. cikkének (1) bekezdése, a 30. cikke (3) bekezdésének a)–c) pontja, valamint a 30. cikkének (5) bekezdése az, amely rendeleti jellegű jogi aktusban szerepelt, közvetlenül érintette a fellebbezőt és nem vont maga után végrehajtási intézkedéseket. A Törvényszék a keresetet az ezt meghaladó részében elutasította.

13.      Végül a Törvényszék azt vizsgálta, hogy a kereset benyújtásának időpontjában érdeke fűződött‑e a fellebbezőnek az eljáráshoz.(12) Noha a fellebbezőre is kiterjedtek az egyedi korlátozó intézkedések, amelyekre vonatkozóan – a Tanács szerint – az 1263/2012 rendelet 1. cikkének 15. pontja nem vált ki további joghatásokat, a Törvényszék mégis megállapította, hogy miután a Bíróság elutasította a Tanács kontra Bank Mellat ítélettel(13) szemben előterjesztett fellebbezést, az említett egyedi korlátozó intézkedések megsemmisítését követően a fellebbezőre kiterjednek az 1263/2012 rendelet 1. cikke 15. pontjának jogkövetkezményei, és megállapította, hogy a fentiekben említett korlátok között a fellebbezőnek érdeke fűződött a jogszerűség Törvényszék előtti vitatásához.

14.      A Törvényszék, a fellebbező keresetének érdemi vizsgálatára áttérve a négy hivatkozott jogalapról rendelkezett. Az első jogalap azon alapult, hogy a vitatott rendszer nem rendelkezik jogalappal az EUMSZ 215. cikk értelmében, mivel nem áll semmilyen észszerű összefüggésben a közös kül‑ és biztonságpolitika (KKBP) keretében állítólagosan elérni kívánt célkitűzéssel. A második jogalap azon alapult, hogy a vitatott rendszer nem rendelkezik jogalappal az EUMSZ 215. cikk értelmében, mivel aránytalan a KKBP keretében elérni kívánt célkitűzéshez képest. A harmadik jogalap azon alapult, hogy a vitatott rendszer ellentétes az uniós jog általános elveivel, különösen az arányosság és a jogbiztonság elvével, az önkényes eljárás tilalmának elvével, az egyenlő bánásmód elvével, az indokolási kötelezettséggel, az arra vonatkozó követelménnyel, hogy a szankcióknak magukban kell foglalniuk a szükséges jogi biztosítékokat, valamint az EUMSZ 215. cikk (3) bekezdésével. A negyedik jogalap a fellebbező tulajdonhoz való jogának, a gazdasági tevékenység gyakorlásához való jogának, a tőke szabad mozgásához való jognak, valamint az arányosság elvének megsértésén alapult.

15.      Miután egyik érdemi jogalapnak sem adott helyt, a Törvényszék elutasította a keresetet.

III. A Bíróság előtti eljárás és a felek kérelmei

16.      A Bank Mellat 2016. augusztus 2‑án fellebbezést nyújtott be a megtámadott ítélet ellen. Kérelmében azt kérte a Bíróságtól, hogy helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet; teljes egészében vagy a rá vonatkozó részében semmisítse meg az 1263/2012 rendelet 1. cikkének 15. pontját; állapítsa meg, hogy a 2012/635 határozat 1. cikkének 6. pontját nem kell rá alkalmazni; a Tanácsot kötelezze a fellebbezéssel, valamint a Törvényszék előtti eljárással összefüggésben felmerült költségek viselésére.

17.      Ellenkérelmében a Tanács azt kérte a Bíróságtól, hogy utasítsa el a fellebbezést, és kötelezze a Bank Mellatot a költségek viselésére. Az Európai Bizottság, valamint Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királysága,(14) mint a Törvényszék előtti eljárásban a Tanácsot támogató beavatkozók, ugyanezt kérik.

18.      A Bíróság a fellebbező, a Tanács, az Egyesült Királyság és a Bizottság szóbeli előadásait a 2018. január 10‑i tárgyaláson hallgatta meg.

IV.    Jogi elemzés

19.      Fellebbezésének alátámasztására a fellebbező öt jogalapot hoz fel. Az első jogalap azon alapul, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot az EUMSZ 215. cikk szerinti szükségesség követelményének értelmezése és alkalmazása során. A második jogalap abból ered, hogy a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a vitatott rendszer arányos volt. A harmadik jogalap azon alapul, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a vitatott rendszer megfelel az uniós jog általános elveinek. A negyedik jogalap abból ered, hogy a Törvényszék tévesen értelmezte az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdését, mivel nem vizsgálta átfogóan, hogy az 1263/2012 rendelet 1. cikkének 15. pontja megfelel‑e az említett 263. cikkben foglalt követelményeknek, ehelyett egyesével vizsgálta a vitatott rendszer elemeit, amelynek végrehajtásához hozzájárult. Az ötödik jogalap arra hivatkozik, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot saját hatásköre értékelése során, amikor megállapította, hogy nem rendelkezik hatáskörrel a 2012/635 határozat 1. cikkének 6. pontjával kapcsolatos kifogásokra vonatkozó határozat meghozatalára.

20.      A Tanács fenntartja, hogy a Bank Mellatnak nem fűződik érdeke az eljáráshoz, mivel a vitatott rendszert 2016. január 16‑i hatállyal „megszüntették”, és így a fellebbezést ilyen körülmények között elfogadhatatlannak kell nyilvánítani.

A.      Elsődlegesen, a fellebbezés elfogadhatóságáról

1.      A felek érvelésének összefoglalása

21.      A Tanács vitatja a fellebbezés elfogadhatóságát, és azzal érvel, hogy a Bank Mellatnak nem fűződik érdeke a jogvita megoldásához, mivel a vitatott intézkedések „megszüntetésre” vagy „visszavonásra” kerültek, és így az Iráni Iszlám Köztársasággal kötött átfogó közös cselekvési terv (a továbbiakban: cselekvési terv)(15) értelmében 2016. január 16. óta már nem „alkalmazhatóak” a fellebbezőre. A Tanács, miközben emlékeztet az Abdulrahim kontra Tanács és Bizottság ítéletre (a továbbiakban: Abdulrahim ítélet)(16) – amelyről azonban nem feltételezi, hogy a nem egyedi jellegű korlátozó intézkedésekre alkalmazható lenne –, azt állítja, hogy a Bank Mellat számára nem járhat előnnyel a jelen fellebbezés, tekintettel többek között a vitatott rendszer általános jellegére. A Tanácstól nem várható el, hogy módosítsa az eljárását. Az Unió esetleges szerződésen kívüli felelősségének megállapítása iránti keresetet illetően, még ha a Bíróságnak hatályon kívül kellene is helyeznie a Törvényszék ítéletét, amiatt, hogy ez utóbbi az általános rendszer jogszerűségét állapította meg, nem teljesül az uniós jog kellően súlyos megsértésének feltétele. Másfelől a Bank Mellat, éppen a vitatott rendszer általános jellege, a fellebbezőnek az üldözött tevékenységben való állítólagos személyes részvételének hiánya és a Bank Mellatra egyidejűleg vonatkozó szigorúbb egyedi korlátozó intézkedések miatt nem hivatkozhat a jó hírnevének megsértésére.

22.      A Bizottság lényegében kételyeit fejezi ki a Bank Mellatnak az említett fellebbezés benyújtásához fűződő érdekét illetően, és kiemeli, hogy azok az egyedi korlátozó intézkedések, amelyek ez utóbbira a Tanács kontra Bank Mellat ügyben a Bíróság által hozott ítéletig(17) vonatkoztak, még szigorúbbak voltak, így az általános rendszernek a jelen fellebbezés keretében kért megsemmisítése semmilyen hatással nem lenne a Bank Mellatra. Ez utóbbi egyébként elismerte, hogy a vitatott általános rendszer ténylegesen nincs hatással a helyzetére. Az őt érintő egyedi korlátozó intézkedések végleges megsemmisítése, valamint az általános rendszer visszavonása valamennyi, a Bank Mellatra kiható esetleges joghatás megszüntetésével járt.

23.      A Bank Mellat négy olyan különböző előnyt jelöl meg, amelyben az általános rendszer 2016. január 16‑i hatályú megszüntetésétől függetlenül is részesülhetne e rendszer általa kért megsemmisítése esetén. Az Abdulrahim ítélet(18) alapján először is előadja, hogy az említett megsemmisítés meggátolhatja a Tanácsot abban, hogy a jövőben hasonló jogi aktusokat hajtson végre vagy fogadjon el. Ez annál is inkább jelentőséggel bír, mivel az általános rendszer megszüntetése csak ideiglenes. Másodszor, a megsemmisítés lehetővé tenné a Bank Mellat számára, hogy fennmaradjon a lehetősége kártérítés iránti igényei utólagos benyújtására. Harmadszor, az általános rendszer hatályon kívül helyezése vagy megszűnése nem fosztja meg a Bank Mellatot a jogellenesség megállapításához fűződő érdekétől, mivel a hatályon kívül helyezés vagy a megszűnés hatásait nem szabad összetéveszteni a bíróság általi megsemmisítés hatásaival.(19) Negyedszer, az általános rendszer az e rendszerben a Tanács által a bankok és az atomfegyverek elterjedése között felállított kapcsolat miatt negatív hatást gyakorolt a fellebbező jó hírnevére(20) és az említett rendszer megsemmisítése az Abdulrahim ítélet(21) értelmében vett nem kártalanító jellegű jóvátételi formának minősülne. Emellett az egyedi korlátozó intézkedések megsemmisítését jóváhagyó ítélet értékét nagymértékben csökkentené az általános rendszer fennállása. A Bank Mellat arra is hivatkozik, hogy nincs olyan ítélkezési gyakorlat, amely megerősítené a Bizottság azon álláspontját, mely szerint az általános rendszer jogszerűségének vitatásához fűződő érdek megszűnik egy, állítólagosan szigorúbb egyedi korlátozó intézkedésekből álló rendszer párhuzamos fennállása miatt.

2.      Elemzés

24.      Az ítélkezési gyakorlat szerint az eljáráshoz fűződő érdek feltételezi, hogy a megtámadott aktus megsemmisítése önmagában jogi következményekkel járhat, és a kereset ezért – eredményét tekintve – az azt indító fél javára szolgálhat.(22) Ebből következik, hogy ahhoz, hogy keresetét elfogadhatónak lehessen tekinteni, a felperesnek nem csupán sajátos helyzetben kell lennie azon aktushoz képest, amelynek jogszerűségét vitatni kívánja, hanem ezen aktus megsemmisítésének pozitív hatásokat kell gyakorolnia jogi helyzetére. A felperes érdeke gazdasági jellegű lehet, de jogi érdek vagy előny formáját is öltheti.(23) E követelmény vagy szükségesség igazolja az uniós bírósághoz fordulás lehetőségét. Amennyiben a felperes semmilyen előnyre sem tehet szert abból, hogy keresetének esetlegesen helyt adnak, a bírósághoz fordulás nem lehet igazolt.

25.      Az eljáráshoz fűződő érdeknek, amely minden kereset lényeges és elsődleges feltétele(24) elfogadhatatlanság terhe mellett(25), fenn kell állnia a kereset tárgya vonatkozásában a kereset benyújtásának szakaszában, és erre az időpontra már létrejöttnek és fennállónak kell lennie.(26) Ezenkívül az ilyen érdeknek a bírósági határozat kihirdetéséig fenn kell maradnia, ellenkező esetben a kereset okafogyottá válik; ez tehát feltételezi, hogy a kereset eredményén keresztül alkalmas arra, hogy az azt kezdeményező fél számára előnnyel járjon.(27) Nincs ez másként egy fellebbezés esetében sem.(28)

26.      Annak megállapítása érdekében, hogy a jelen fellebbezés benyújtásakor érdeke fűződött‑e a Bank Mellatnak az eljáráshoz, elsősorban a cselekvési terv által a vitatott jogi aktusokra kifejtett tényleges hatások értékelése szükséges, ugyanakkor mindenképpen figyelembe kell venni, hogy a Bíróság már elismerte, hogy egy felperes eljáráshoz fűződő érdeke nem szűnik meg szükségszerűen attól, hogy az általa megtámadott jogi aktus az eljárás során hatályát vesztette.(29)

27.      A felek közötti viták középpontjában az a kérdés állt, hogy a Bank Mellat hivatkozhatott‑e eredményesen az Abdulrahim ítéletben(30) foglaltakra, amennyiben, amint arra a Tanács rámutatott, ezen ítélet meghozatalára annak ellenére került sor, hogy az egyedi korlátozó intézkedéseket a Törvényszék előtti eljárás során hatályon kívül helyezték. A jelen fellebbezés alapjául szolgáló tényállás két okból is különbözik az említett ítélet alapjául szolgáló ügy tényállásától. Először is, a vitatott rendszer egy általános rendszer, nem pedig a Bank Mellatot amiatt személyében érintő korlátozó intézkedés, hogy felvették azon szervezetek listáira, amelyeknek a vagyonát be kell fagyasztani. Emellett az Abdulrahim ítélet(31) pontosította azokat a feltételeket, amelyek teljesülése esetén a felperes eljáráshoz fűződő érdeke a Törvényszék előtti eljárásban a megtámadott jogi aktusok hatályon kívül helyezése ellenére fennmaradhat, míg a jelen ügyben arról kell határozni, hogy a fellebbezés benyújtásakor fennállt‑e a Bank Mellat eljáráshoz fűződő érdeke.

28.      Nem hiszem, hogy az eljáráshoz fűződő érdeket eltérően kellene elemezni attól függően, hogy a vitatott jogi aktus egyedi korlátozó intézkedés vagy, mint a vitatott rendszer is, korlátozó intézkedések általánosabb rendszere. Véleményem szerint egyedül az számít, hogy a fellebbezőnek előnye származik‑e a fellépéséből. Az előnyre vonatkozó ezen elgondolásból kiindulva vélem úgy, hogy a fellebbezés benyújtásakor fennálló eljáráshoz fűződő érdeket nem kell szükségképpen szigorúbban megítélni ahhoz a helyzethez képest, amikor az említett érdek a Törvényszék előtti eljárásban megszűnik. Más szóval, a Bíróság részéről az eljáráshoz fűződő érdek hiányának megállapításához nem elegendő azon megállapítás elfogadása, hogy a jogi aktust a fellebbezés benyújtása előtt hatályon kívül helyezték, azt kell megvizsgálnia, hogy a fellebbezőnek akár annak ellenére is előnye származhat‑e a Bíróság előtti eljárásból, hogy a vitatott jogi aktust kibocsátó intézmény esetlegesen elkobozhatja a jogvita tárgyát.

29.      Ennek megállapítását követően azt kell meghatározni, hogy a 2016‑os cselekvési terv milyen hatásokat fejtett ki a vitatott rendszerre, majd azt kell megvizsgálni, hogy a Bank Mellat továbbra is állíthatja‑e, hogy a jelen fellebbezésből bármilyen előnye származik.

a)      A cselekvési terv hatásairól

30.      A Bank Mellat helyzete az őt érintő korlátozó intézkedések tekintetében a következő: az egyedi korlátozó intézkedéseket véglegesen megsemmisítették, miután a Bíróság a 2016. február 18‑i Tanács kontra Bank Mellat ítélet(32) alapját képező ügyben a Tanács által benyújtott fellebbezést elutasította, és ezek a korlátozó intézkedések a cselekvési terv értelmében 2016. január 16. után semmiképpen sem érintik a fellebbezőt. Ami azon általános rendszert illeti, amelynek a jogszerűségét a fellebbező a jelen eljárásban vitatni kívánja, 2016. január 16‑tól kezdődően ez sem alkalmazható a Bank Mellatra. Márpedig a fellebbezést 2016. augusztus 2‑án nyújtották be. Azonban, amint azt a fentiek is megerősítik, nem hiszem, hogy az eljáráshoz fűződő érdek elemzését az érvelés e szakaszánál le kellene zárni.

31.      A cselekvési terv bizonyos mértékű enyhülést engedett meg az Iráni Iszlám Köztársaság és a nemzetközi közösség között fennálló viszonyban, ami az Unió szintjén a „szankciók”(33), a „gazdasági és pénzügyi korlátozó intézkedések”(34), valamint a „nukleáris vonatkozású uniós gazdasági és pénzügyi szankciók végrehajtásá[nak]”(35) megszüntetésére vonatkozó kötelezettségvállalásban öltött testet. A 2015/1863 határozat 1. cikkének 17. pontja az e pontban felsorolt intézkedések felfüggesztéséről szóló döntést tartalmazza. Ami a 2015/1861 rendelet 1. cikkének 15. pontját illeti, ez kifejezetten a módosított 267/2012 rendelet 30., 30a., 30b., 31. és 33–35. pontjainak eltörlésére irányult. Másként szólva ezáltal megszüntetésre került az az általános rendszer, amelynek megsemmisítését a Bank Mellat kérte a Törvényszéktől. A 2016/37 határozat 1. cikke értelmében a 2015/1863 határozatot, és ennek következtében(36) a 2015/1861 rendeletet 2016. január 16‑tól, az érintett intézkedések felfüggesztése és eltörlése hatálybalépésének időpontjától kell alkalmazni.

32.      Ugyan a cselekvési terv végrehajtásáról szóló jogi aktusokban döntés született arról, hogy a szankciókat és a gazdasági és pénzügyi korlátozó intézkedéseket meg kell szüntetni, illetve el kell törölni, ugyanezen aktusokból egyértelműen kiderül, hogy ezek az intézkedések ideiglenesek, mivel „[a]z Uniónak a nukleáris vonatkozású szankciók általános megszüntetésére vonatkozó, az átfogó közös cselekvési tervben foglalt kötelezettségvállalása nem érinti […] annak lehetőségét, hogy az Unió ismét szankciókat vezessen be, amennyiben Irán jelentős mértékben nem tesz eleget a JCPOA‑ban foglalt kötelezettségvállalásainak”(37).

33.      Ugyanakkor, ebben az összefüggésben nem hiszem, hogy a fellebbező eljáráshoz fűződő érdekét meg kellene különböztetni az eljárás folyamán hatályon kívül helyezett valamely jogi aktus megsemmisítését kezdeményező bármely más kérelmező ilyen érdekétől. A vitatott intézkedéseket az Iráni Iszlám Köztársasággal való viszonya megromlása esetén a Tanács ténylegesen „visszaállíthatja”: azonban ennek a visszaállításnak, véleményem szerint, legalábbis egy új jogi aktus elfogadásával kell megtörténnie, amelyet a fellebbező főszabály szerint megtámadhat.

34.      Így egyfelől önmagában az a körülmény, hogy az általános rendszer megszüntetése csak ideiglenes, nem elegendő a jelen fellebbezés keretében a Bank Mellat eljáráshoz fűződő érdekének megalapozásához. Másfelől viszont a vitatott rendszer joghatásainak megszűnése nem szünteti meg szükségszerűen a Bank Mellat eljáráshoz fűződő érdekét.(38)

b)      A Bank Mellat eljáráshoz fűződő érdekének in concreto értékeléséről

35.      Ugyanakkor a Bíróság ezen ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy valamely felperes eljáráshoz fűződő érdekének fennmaradását in concreto kell értékelni, figyelembe véve különösen a hivatkozott jogellenesség következményeit, valamint az állítólagosan elszenvedett kár jellegét.(39) A Bíróság több olyan esetet megjelölt, amelyben a felperesnél továbbra is fennállhat egy jogi aktus megsemmisítésének kérelmezéséhez fűződő érdek. Így a felperes megőrizheti ezen érdekét helyzetének helyreállítása érdekében, vagy azért, hogy a megtámadott jogi aktus kibocsátója a jövőben megfelelő módosításokat tegyen, és ily módon elkerülje a jogi aktushoz állítólag kapcsolódó jogellenesség ismétlődésének kockázatát, továbbá abból a célból, hogy egy esetleges felelősség megállapítása iránti kereset alapjául szolgáljon.(40)

36.      Azt kell tehát most egészen pontosan meghatározni, hogy a Bank Mellat, az állításának megfelelően továbbra is hivatkozhat‑e azon előnyök egyikére, amelyekkel a fellebbezése számára járhat.

37.      Elsőként, feltételezve, hogy a cselekvési tervnek a vitatott rendszerre kifejtett hatásai a hatályon kívül helyezés hatásaihoz hasonlíthatóak, a Bíróság egyértelműen kimondta, hogy ez utóbbi nem jelenti a szóban forgó jogi aktus jogellenességének elismerését, és ex nunc hatással jár, míg a megsemmisítést kimondó ítélet az említett jogi aktust jogellenessége miatt visszamenőleg törli a jogrendből, mintha soha nem létezett volna.(41) A jelen ügyben a Bank Mellat eljáráshoz fűződő érdeke ellen hat az, hogy a vitatott rendszer nincs hatással a helyzetére, mivel az említett rendszer és a korábban fennálló egyedi korlátozó intézkedések között átfedés van. Időrendi szempontból ugyanis a Bank Mellatot a 2010. július 26‑i listákra vették fel(42), és ezt a feljegyzést véglegesen 2016. február 18‑án megsemmisítették, noha már 2016. január 16‑tól nem volt hatályban.

38.      Azok a jogi aktusok, amelyek jogellenességének megállapítását a Bank Mellat a megtámadott ítélet keretében kérte, a 2012. és 2016. január 16. közötti időszakra vonatkoznak.

39.      Míg az egyedi korlátozó intézkedések a fellebbező pénzeszközeinek befagyasztásáról rendelkeztek, az általános rendszer a pénzeszközöknek az Unió és Irán bankjai és pénzügyi intézményei közötti átutalásának korlátozására szorítkozott, az esetek többségében előzetes értesítési és előzetes engedélyeztetési kötelezettség előírásával. Márpedig a Bank Mellat, mint az egyedi korlátozó intézkedésekkel érintett szervezet, semmiképpen sem hivatkozhatott a vitatott jogi aktusokban leírt feltételek között megvalósított átutalásokra, mivel az egyedi intézkedésekben foglalt korlátozásoktól való eltéréseket az említett intézkedéseket meghatározó és végrehajtó jogi aktusok szabályozzák. Ennélfogva a Bank Mellat által elszenvedett jelentős negatív következmények a jogellenes egyedi korlátozó intézkedések vele szemben történő alkalmazásából erednek, nem az általános rendszerből, amely, az elemzésem szerint, az egyedi korlátozó intézkedésekkel való időleges átfedése miatt nem változtatta meg a fellebbező jogi helyzetét. Úgy tűnik, hogy a Bank Mellat ezt egyébként elismerte, amikor belátta, hogy „nem tudta bizonyítékkal alátámasztani a pénzügyi embargó konkrét hatásait, mivel […] ez az intézkedés valójában semmilyen hatást nem fejtett ki, tekintettel a listákra történő felvétel jogellenes jellegére”(43).

40.      Másodszor, e sajátos körülmények között a Bank Mellat eljáráshoz fűződő érdekének fennmaradását az elszenvedett kár lehetséges helyreállítására vagy megtérítésére – amely az általános rendszer jogellenességének elismerését jelentheti – is nehéz alapozni,(44) és ennek két alapvető oka van.

41.      Egyrészről a Bank Mellat állításával ellentétben az említett rendszer nem keverte rossz hírbe a bankot, mivel e rendszer vele szemben való alkalmazása nem egy személyesen a Bank Mellatnak tulajdonított magatartás vagy az atomfegyverek elterjedésében való közreműködése gyanújának a szankciója. A Tanáccsal egyetértésben és a Törvényszék ítéletével(45) összhangban inkább annak megállapítására hajlok, hogy a vitatott rendszer annak megelőzésére irányul, hogy a fellebbezőhöz hasonló bankokon keresztül, akár e bankok akaratán kívül átutalt pénzeszközöket az atomfegyverek elterjesztéséhez használhassanak fel. Nem gondolom tehát, hogy a vitatott rendszer önmagában oly módon sérthette a Bank Mellat jó hírnevét, mint amiről az Abdulrahim ügyben(46) szó volt, amelyben adott esetben a helyreállítás is szükségessé vált.

42.      Másrészről, az általános rendszer fellebbezőt érintő hatásának hiányára vonatkozó fenti megállapítás mindenképpen akadálya a bank jó hírnevét érintő ilyen sérelem azonosításának.

43.      Harmadszor, szintén a fenti megfontolások alapján nem hiszem, hogy a Bíróság megállapíthatná a Bank Mellat eljáráshoz fűződő érdekét azon az alapon, hogy az általános rendszer jogellenessége következtében lehetőség van egy esetleges felelősség megállapítása iránti keresetre. Jóllehet nem értek egyet a Tanács azon érvével, mely szerint pusztán a megtámadott ítélet megléte, amelyben a Törvényszék elutasította a fellebbező által a vitatott jogi aktusokkal szemben benyújtott keresetet, elegendő annak megállapításához, hogy semmiképpen nem teljesült a jelen esetben az uniós jog kellően súlyos megsértésére vonatkozó, az Unió szerződésen kívüli felelőssége megállapításához szükséges feltétel, meg kell állapítanom, hogy a vitatott jogi aktusoknak a fellebbezőt érintő joghatása hiányában egy esetleges felelősség megállapítása iránti kereset sikerének esélye nem tekinthető olyan, a Bíróságnak az eljáráshoz fűződő érdekre vonatkozó ítélkezési gyakorlata értelmében vett „előnynek”, amelyben a bank részesülhet.

44.      Negyedszerre marad az utolsó elméleti eset, amelyben a Bank Mellat eljáráshoz fűződő érdeke fennmaradását annak érdekében kellene kimondani, hogy a Tanács a jövőben megfelelő módosításokat tegyen, és ily módon kerülje el a vitatott jogi aktushoz állítólag kapcsolódó jogellenesség ismétlődésének kockázatát.(47) Véleményem szerint túlságosan tág értelemben került meghatározásra ez a Bíróság által elfogadott eset. Objektíven ugyanis minden félnek érdekében áll, hogy egy jogellenesség ne ismétlődjön meg, és a megismétlődés elkerülése olyan előny, amelyből bármilyen felállásban részesülni lehet. Márpedig ezen eset túlságosan tág értelmezése végső soron arra késztetheti a Bíróságot, hogy végső soron ne vegye figyelembe ezen eshetőségnek a jogvita tárgyának megszűnésére vonatkozó eljárásra kifejtett hatását. Emiatt a fellebbezőtől elvárható, hogy pontosan mutassa be a hivatkozott jogellenesség ismétlődésének kockázatait. Véleményem szerint az, hogy a Bank Mellat jogait nem érintette a vitatott rendszer végrehajtása, eltörli az ismétlődés kockázatára vonatkozó feltételt. Az Iráni Iszlám Köztársasággal szembeni korlátozó intézkedések megszüntetésének ideiglenes jellegére tekintettel, a fellebbező állításának megfelelően valóban fennáll ezen intézkedések újra történő elfogadásának veszélye. Ugyanakkor, ezen intézkedések visszaállítása esetén annak konkrét következményeit a Bank Mellat csupán első alkalommal szenvedi majd el.

45.      Mindezen okokból elsődlegesen arra a következtetésre jutottam, hogy meg kell állapítani a fellebbezőnek a fellebbezés benyújtásához fűződő érdeke hiányát, és e fellebbezést, mint elfogadhatatlant, el kell utasítani. E körülmények között az alábbi okfejtések kizárólag másodlagosak, és szükségszerűen kevésbé részletesek.

B.      Másodlagosan, a Bank Mellat eljáráshoz fűződő érdekének a Törvényszék előtti eljárásban való fennmaradásáról

46.      Jóllehet az imént megállapítottam, hogy a Bank Mellatnak a jelen fellebbezésben nem áll fenn az eljáráshoz fűződő érdeke, azonban, amennyiben a Bíróság nem osztja az álláspontomat, előzetesen felmerülhet a kérdés, hogy fennmaradt‑e a Bank Mellat eljáráshoz fűződő érdeke a Törvényszékhez benyújtott megsemmisítés iránti kereset keretében.

47.      E tekintetben emlékeztetek arra, hogy a Törvényszék, noha a 2016. június 2‑i ítélete megemlíti a Bíróság 2016. február 18‑i, a fellebbezőt érintő egyedi korlátozó intézkedések megsemmisítését megerősítő ítéletét,(48) és külön fejtegetéseket tartalmaz a fellebbező eljáráshoz fűződő érdekének a keresetindítás időpontjában való fennállásáról,(49) meglepő módon egyáltalán nem hivatkozott a cselekvési tervre, amely teljes egészében 2016. január 16‑tól fejtette ki a joghatásait.

48.      E terv hatásainak figyelmen kívül hagyása, kiegészülve azzal az állítással, hogy 2016. február 18‑tól automatikusan ténylegesen vonatkozott a fellebbezőre a vitatott rendszer,(50) érvényteleníti a Törvényszéknek a fellebbező eljáráshoz fűződő érdekére vonatkozó érvelését, amely érdeknek nemcsak a keresetindítás időpontjában való fennállását, hanem az egész eljárás során történő fennmaradását is a Törvényszéknek adott esetben hivatalból kellett ellenőriznie.

49.      Ezzel összefüggésben a felek végül csak a Bíróság által a szóbeli válaszadás céljából feltett kérdésre adott válaszukban foglaltak állást arról, hogy a Törvényszék nem vette figyelembe a cselekvési terv által a Törvényszék előtti eljárásban a Bank Mellat eljáráshoz fűződő érdekére kifejtett hatásokat. Lényegében, noha egyhangúan úgy tekintik, hogy a Törvényszék nem vette figyelembe az említett hatásokat, vagy legalább kételkednek ezek figyelembevételében, a Bank Mellat az egyetlen, amely a Bíróság által az Abdulrahim ítéletben(51) rögzített elvek alapján fenntartja, hogy a Törvényszéknek mindenképpen meg kellett volna állapítania az eljáráshoz fűződő érdekének fennmaradását azon előnyök alapján, amelyekből részesülhetne a keresete következtében. A Bank Mellat szerint az egyedi korlátozó intézkedések ex tunc megsemmisítésének következtében rá az általános rendszer hatálybalépésétől kezdődően ez utóbbi rendszer vonatkozik.

50.      Márpedig a Bank Mellatnak a fellebbezés benyújtásakor fennálló eljáráshoz fűződő érdekének megítélésére vonatkozóval azonos érvelés annak megállapítására késztet, hogy ez az érdek a Törvényszék előtti eljárásban megszűnt, mivel a cselekvési terv, valamint az egyedi rendszer és az általános rendszer közötti ideiglenes átfedés együttes hatása révén a vitatott rendszernek a fellebbező jogi helyzetére kifejtett tényleges hatásának hiánya miatt nem képzelhető el, hogy a Bank Mellat számára a Törvényszék előtt benyújtott keresetéből bármilyen előny származna.

51.      Így a megtámadott ítélet egy újabb jogi tévedést tartalmaz a 77. pontjában, mivel a Törvényszék tévesen jutott arra a következtetésre, hogy „jelen ügyben annak megállapítása, hogy a felperesnek nem fűződik érdeke a megtámadott rendelet 1. cikkének 15. pontjával szembeni eljáráshoz, a hatékony bírói jogvédelemhez fűződő jogának megsértését eredményezné, mivel a rá vonatkozó egyedi korlátozó intézkedések jogerős megszűnését követően a vitatott rendszer hatálya alá tartozna, de a keresetindítási határidő elmulasztása miatt nem kérhetné a megtámadott rendelet 1. cikke 15. pontjának megsemmisítését.” A Törvényszék megállapításával ellentétben e cikk megsemmisítése nem volt alkalmas arra, hogy jogkövetkezményeket eredményezzen a Bank Mellat számára.(52)

52.      Ennélfogva, amennyiben a Bíróság a fellebbezést elfogadhatónak nyilvánítja, felül kell vizsgálnia a megtámadott ítéletet, mivel az alapvető hibásan alkalmazza a jogot a Bank Mellatnak a cselekvési terv hatálybalépését követően fennálló eljáráshoz fűződő érdeke értékelésében, és a jelen indítvány 24. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően magának a Bíróságnak kell megállapítania a fellebbező megsemmisítés iránti keresetének az okafogyottságát.

C.      Harmadlagosan

1.      A fellebbezésnek az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében támasztott feltételek és a Törvényszék hatáskörének értékelése során elkövetett téves jogalkalmazásra alapított negyedik és ötödik jogalapjáról

a)      Az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében támasztott feltételek értékelése során elkövetett téves jogalkalmazáson alapuló negyedik jogalapról

1)      A megtámadott ítélet

53.      A megtámadott ítélet 44. és azt követő pontjaiban a Törvényszék a kereset elfogadhatóságának megállapítása érdekében azt vizsgálta, hogy a Bank Mellat megfelel‑e az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében támasztott feltételeknek. Miután az 1263/2012 rendelet 1. cikkének 15. pontját rendeleti jellegű jogi aktusnak minősítette,(53) a Törvényszék emlékeztetett az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében foglalt, a Bíróság ítélkezési gyakorlatában pontosított követelményekre. Ezzel összefüggésben emlékeztetett arra, hogy egy ilyen jogi aktussal szembeni kereset elfogadhatóságának feltétele, annak megállapítása, hogy közvetlenül érinti a Bank Mellatot, anélkül hogy mérlegelési lehetőséget hagyna az intézkedés végrehajtásával megbízott címzettek számára.(54) Emellett ahhoz, hogy a rendeleti jellegű jogi aktus, amely közvetlen hatást gyakorol valamely természetes vagy jogi személy jogi helyzetére, az uniós bíróság előtt megtámadható legyen, nem szükséges, hogy ez a jogi aktus végrehajtási intézkedések meghozatalát írja elő.(55)

54.      A Törvényszék, miután emlékeztetett az általa elvégzendő elemzés részleteire, egyesével vizsgálta az 1263/2012 rendelet 1. cikkének 15. pontjában található rendelkezéseket. Először is úgy ítélte meg, hogy a Bank Mellatot Iránban letelepedett pénzintézetként nem érintette közvetlenül a módosított 267/2012 rendelet 30a. cikke, és keresetének e rendelkezésre vonatkozó részét elfogadhatatlannak kell minősíteni.(56) Ezt követően megállapította, hogy a módosított 267/2012 rendelet 30b. cikke (3) bekezdésének első albekezdése mérlegelési jogkörrel ruházza fel az átutalásra vonatkozó kérelmeket elbíráló nemzeti hatóságokat annak meghatározásával kapcsolatban, hogy a tervezett átutalás az érintett rendelet egyéb rendelkezései megsértésének kockázatával jár‑e, így a Bank Mellat nem állíthatta, hogy e 30b. cikk (3) bekezdésének végrehajtási intézkedéseket is maga után vonó albekezdése közvetlenül érinti őt. A Bank Mellat keresetét a módosított 267/2012 rendelet 30b. cikke (3) bekezdésének első albekezdésére vonatkozó részében tehát elfogadhatatlannak minősítette.(57)

55.      A Törvényszék ezt követően megállapította, hogy az 1263/2012 rendelet 1. cikkének 15. pontja, anélkül hogy végrehajtási intézkedéseket vonna maga után, három másik szempontból közvetlenül érinti a Bank Mellatot: a módosított 267/2012 rendelet 30. cikkének (1) bekezdése (amely engedélyezés lehetősége nélkül megtiltja az átutalásokat), a 30. cikkének (5) bekezdésével összefüggésben a 30. cikke (3) bekezdésének a) pontja (amely bizonyos átutalások esetére előzetes értesítést tesz kötelezővé, anélkül hogy azt a nemzeti hatóságok mérlegelhetnék) és a 30. cikkének (5) bekezdésével összefüggésben a 30. cikke (3) bekezdésének b) és c) pontja (amely bizonyos értékhatár felett engedélyezési eljárás kezdeményezését írja elő, ezt a nemzeti hatóságok nem mérlegelhetik, és nem von maga után végrehajtási intézkedéseket).(58)

56.      Ebből kiindulva a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a Bank Mellat keresetét az előző pontban meghatározott e három rendelkezés ellen irányuló részében elfogadhatónak kell minősíteni.(59)

2)      A felek kérelmeinek összefoglalása

57.      A Bank Mellat lényegében azt kifogásolja, hogy a Törvényszék a módosított 267/2012 rendelet 30a. cikke alapján helytelenül értékelte az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében vett közvetlen érintettség feltételét. Azt állítja, hogy a Törvényszéknek nem lett volna szabad e rendelkezést az említett feltételtől elkülönítetten értékelnie, mivel a vitatott rendszer a maga teljességében érintette közvetlenül őt. Az említett rendelet 30a. cikkének a 30. cikkével közös vizsgálata a Törvényszéket annak megállapítására kellett volna indítania, hogy a 30a. cikk kiegészíti a 30. cikket, és egymást kiegészítő rendelkezésekről van szó. Azonban még a 267/2012 rendelet 30a. cikke elkülönített elemzésének is mindenképpen annak megállapítását kellett volna eredményeznie, hogy a Bank Mellatot e rendelkezés közvetlenül érintette.

58.      A Bank Mellat azt az elemzést is vitatja, amely alapján a Törvényszék a keresetet elfogadhatatlannak minősítette a módosított 267/2012 rendelet 30b. cikke (3) bekezdésének első albekezdésére vonatkozó részében. A Bank Mellat szerint ez a cikk közvetlenül érinti, mivel az 1263/2012 rendelet 1. cikkének 15. pontja által végrehajtott általános rendszer egyik alapvető rendelkezésének minősül, amely rendszerrel összefüggésben kell vizsgálni, és mivel a nemzeti hatóságokat feljogosítja a bank ügyleteinek megtiltására, amellyel meggyengíti ez utóbbi kereskedelmi helyzetét. A hatóságok ezen automatikusan alkalmazandó rendelkezés értelmében nem rendelkeznek mérlegelési jogkörrel, az esetlegesen elismert mérlegelési jogkörüket csak utólag gyakorolhatják. A módosított 267/2012 rendelet 30b. cikke (3) bekezdésének első albekezdése nem tartalmaz végrehajtási rendelkezést, mivel azonnali és automatikus mérlegelési jogkörrel ruházza fel a nemzeti hatóságokat, és ezáltal anélkül fejti ki joghatásait, hogy szükség lenne ez utóbbiak köztes jogi aktusára. A Bank Mellat emlékeztet arra, hogy nem kellett volna olyan helyzetbe kerülne, amelyben egy rendelkezéssel szembeni kifogásra és a bírósághoz fordulásra csak akkor van lehetősége, ha megszegi a szabályozást.

59.      Másodlagosan a Bank Mellat arra hivatkozik, hogy a Törvényszék előtt azt állította, hogy az általános rendszerben szabályozott egyik kategóriába tartozóként személyesen érintette őt e rendszer, amely állítását úgy tűnik, a Törvényszék nem vizsgálta, és még hallgatólagosan sem utasította el.

60.      Végül a Bank Mellat szerint a rendelkezések Törvényszék általi elkülönült vizsgálata eredményeként a Törvényszék hibásan elemezte az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésben foglalt feltételek betartását, és a bírósági felülvizsgálatot bizonyos rendelkezésekre korlátozta. Még ha a Törvényszéknek lehetősége lett volna is az általános rendszer különböző összetevőinek elkülönített vizsgálatára, akkor is ezek kapcsolódásaira és a megsemmisítés esetén elválaszthatatlanságukra kellett volna következtetnie.

61.      A Tanács, a Bizottság és az Egyesült Királyság úgy véli, hogy a Törvényszék az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében foglalt feltételek betartására vonatkozó elemzésében nem alkalmazta tévesen a jogot a módosított 267/2012 rendelet 30a. cikke és 30b. cikke (3) bekezdése vonatkozásában. Az Egyesült Királyság a Bíróság által hozzá intézett kérdésre válaszul ugyanakkor azon véleményének ad hangot, hogy a Törvényszéknek egyrészről meg kellett volna állapítania, hogy a Bank Mellat keresete nem rendeleti jellegű, hanem jogalkotási aktus megtámadására vonatkozott, másrészről, hogy e kereset teljes egészében elfogadhatatlan volt azért is, mivel az 1263/2012 rendelet 1. cikkének 15. pontjában foglalt általános rendszer egyéb összetevői ellen irányult, és mivel hiányzott a Bank Mellat közvetlen és egyéni érdeke.

3)      Elemzés

62.      Előzetesen megjegyzem, hogy a fellebbező nem vitatta azt, hogy a Törvényszék az 1263/2012 rendeletet az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében „rendeleti jellegű jogi aktusnak” minősítette.(60) Így nem szükséges visszatérni erre a kérdésre, és az ezt követő elemzés abból az előfeltételezésből indul ki, hogy valóban rendeleti jellegű jogi aktusról van szó.

63.      Egy ilyen jogi aktussal kapcsolatban a megsemmisítés iránti kereset elfogadhatóságához az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése két feltételt ír elő: a megtámadott jogi aktusnak közvetlenül kell érintenie a felperest, és nem vonhat maga után végrehajtási intézkedéseket.

64.      A felek megvitatták, hogy lehetséges‑e a két feltétel betartásának olyan elemzése, amelyben a vitatott rendszer egyes alkotóelemeit nem a Bank Mellat javaslatának megfelelően egyben, hanem inkább külön‑külön vizsgálják. Emlékeztetek arra, hogy a Bank Mellat által a Törvényszékhez benyújtott kereset sajátossága abban rejlik, hogy formálisan egyetlen rendelkezést, az 1263/2012 rendelet 1. cikkének 15. pontját támadta meg, amely önmagában három cikket tartalmaz, amelyek hat, három és öt bekezdésből és további alegységekből állnak. A Törvényszék elemzésének módszere véleményem szerint e körülmények között teljes mértékben indokolt, amint azt az elemzésem végén majd bemutatom.

65.      Úgy tűnik, hogy a Törvényszéknek a módosított 267/2012 rendelet 30a. cikkére vonatkozó érvelése mentes a téves jogalkalmazástól. Ez a cikk kifejezetten kimondja, hogy a 30. cikk –személyi – hatálya alá nem tartozó esetekre vonatkozik.(61) Márpedig egyértelmű, hogy a pénzeszközök átutalásának általános tilalma a módosított 267/2012 rendelet 30. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében a Bank Mellatra, mint iráni székhellyel rendelkező bankra vonatkozott, és így ez utóbbit nem érintették az említett rendelet 30a. cikkében meghatározott intézkedések. Egy olyan fél, amely nem tartozik egy rendelkezés hatálya alá, nehezen állíthatja, hogy az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében e rendelkezés közvetlenül érinti. A módosított 267/2012 rendelet 30a. cikkének a Bank Mellat jogi helyzetére kifejtett hatás hiánya miatt mindenképp hatástalan ez utóbbi azon érve, mely szerint a Törvényszéknek ezt a feltételt az 1263/2012 rendelet 1. cikkének 15. pontjában foglalt valamennyi rendelkezés figyelembevételével kellett volna vizsgálnia.

66.      A módosított 267/2012 rendelet 30b. cikke (3) bekezdésének első bekezdése azon feltételek pontosítására irányul, amelyeknek megfelelően kell az ugyanezen rendelet 30. cikkében(62) meghatározott általános szabályt, vagyis az átutalások főszabály szerinti tilalmát, amelyet előzetes értesítési vagy engedélyezési kötelezettség alá tartozó kivételekből álló általános rendszer egészít ki, konkrétan végrehajtani. Így előírja, hogy „az illetékes tagállami hatóságok az általuk megfelelőnek ítélt feltételek mellett adhatják meg az engedélyt, kivéve, ha megalapozott indokok alapján megállapítható, hogy a kérelmezett átutalás megsérthetné a [módosított 267/2012 rendeletbe] foglalt tilalmak vagy kötelezettségek bármelyikét”. Ennélfogva a módosított 267/2012 rendelet 30b. cikke (3) bekezdésének első albekezdése a tervezett átutalásokra minden esetben a nemzeti hatóságok által kibocsátott engedély megszerzését írja elő, amelyet e hatóságok automatikusan megadnak, amennyiben nem merül fel a vitatott rendszerben meghatározott szabályok megkerülésének gyanúja, vagy ezzel ellentétes esetben ugyanezek a hatóságok a mérlegelési jogkörüket gyakorolva elutasítanak.

67.      Épp e rendelkezések egylényegűsége miatt nehéznek látom annak megítélését, hogy az általános rendelkezés, vagyis a módosított 267/2012 rendelet 30. cikke, és nem a konkrét szabályokat meghatározó rendelkezés, azaz az említett rendelet 30b. cikke (3) bekezdésének első albekezdése vonatkozásában teljesül az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése által előírt feltétel, mely szerint a felperest a megtámadni kívánt jogi aktusnak közvetlenül érintenie kell. Így bevallom, fenntartásaim vannak a Törvényszék erre a kérdésre vonatkozó álláspontjával kapcsolatban, amely, úgy látom, két elkülönült feltételt egyesített, abból a megállapításból kiindulva, hogy, mivel a nemzeti hatóságok határozatai a módosított 267/2012 rendelet 30b. cikke (3) bekezdésének első albekezdése értelmében szükségesek voltak, azok nem érinthették az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében közvetlenül a fellebbezőt.

68.      Mindemellett ez az újabb téves jogalkalmazás nem járhatna következménnyel, amennyiben mindenképpen megerősítést nyerne, hogy a módosított 267/2012 rendelet 30b. cikke (3) bekezdésének első albekezdése olyan rendelkezés, amely végrehajtási intézkedéseket von maga után. Ennélfogva most rátérek az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének végén szereplő második feltétel elemzésére.

69.      A Bíróság immár állandó ítélkezési gyakorlata, amelyre legutóbb az Industrias Quimicas del Vallés kontra Bizottság ítélet(63) és a European Union Copper Task Force kontra Bizottság ítélet(64) hivatkozott, lényegében megköveteli, hogy az „amelyek nem vonnak maguk után végrehajtási intézkedéseket” kifejezés az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése céljának fényében kerüljön értelmezésre, ami annak elkerülésére irányul, hogy a magánszemély jogsértést legyen kénytelen elkövetni azért, hogy bírósághoz fordulhasson Amennyiben valamely rendeleti jellegű jogi aktus végrehajtási intézkedéseket von maga után, az uniós jogrend tiszteletben tartásának bírósági felülvizsgálata biztosított, függetlenül attól, hogy a szóban forgó intézkedések az Uniótól vagy a tagállamoktól származnak‑e, és így a jogalanyokat védi az érintett jogi aktusok velük szemben való alkalmazása ellen azon végrehajtási intézkedések megtámadásának lehetősége, amelyeket ezen aktus von maga után. Amennyiben az említett jogi aktus végrehajtása a tagállamok feladata, a jogalanyok a nemzeti bíróságok előtt hivatkozhatnak a szóban forgó jogi aktus érvénytelenségére, és a nemzeti bíróságoknál indítványozhatják, hogy az EUMSZ 267. cikk alapján előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekkel forduljanak a Bírósághoz. Ennélfogva annak értékelése érdekében, hogy valamely rendeleti jellegű jogi aktus von‑e maga után végrehajtási intézkedéseket, az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése alapján a jogorvoslati jogára hivatkozó személy helyzetét kell figyelembe venni. Ezenkívül kizárólag a kereset tárgyát kell támpontul venni, és nincs jelentősége annak, hogy az említett intézkedések automatikus jellegűek‑e, vagy sem.

70.      Tekintettel erre az ítélkezési gyakorlatra, hajlamos vagyok azt gondolni, hogy noha az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése alapján ez utóbbi feltétel értelmezése során a Bank Mellat számára nyújtandó hatékony bírói jogvédelem biztosítására kell törekedni, indokoltnak tűnik a Törvényszék megállapítása, amelyben kiemelte, hogy a tervezett átutalás engedélyezéséhez vagy adott esetben megtagadásához a nemzeti hatóságok határozata szükséges, mivel ilyen esetben a fellebbezőnek széles körű lehetősége volt a tervezett átutalást megtagadó nemzeti határozat nemzeti bíróság előtti megtámadására, anélkül hogy kénytelen lett volna az uniós jog megsértését előidéző helyzetbe keveredni.

71.      Azon következtetés megerősítése, mely szerint a keresetet elfogadhatatlannak kellett minősíteni a 267/2012 rendelet 30b. cikke (3) bekezdésének első albekezdésére vonatkozó részében, alátámasztja azt a véleményt, hogy a Törvényszék kielégítő módon járt el, amikor külön‑külön vizsgálta meg az egyes rendelkezéseket az EUMSZ 263. cikk negyedik albekezdése alapján. Ha ugyanis arról kellett volna döntenie, hogy az 1263/2012 rendelet 1. cikkének 15. pontját illetően, e rendelkezést egészében tekintve, teljesültek‑e az EUMSZ 263. cikkben foglalt feltételek, melyik megoldást kellett volna választania: a Bank Mellat keresete nyilvánvalóan megfelelt a módosított 267/2012 rendelet 30. cikke vonatkozásában az említett feltételeknek, vagy épp ellenkezőleg, a teljes kereset elfogadhatatlanságát kellett volna megállapítania, az ezzel kapcsolatos két problematikus rendelkezés fennállása miatt, azaz amiatt, hogy az egyik (az említett rendelet 30a. cikke) nem érinti közvetlenül a fellebbezőt, a másik (ugyanezen rendelet 30b. cikke (3) bekezdésének első albekezdése) végrehajtási intézkedéseket von maga után? Elég nehéz e kérdés megválaszolása, és a Törvényszék által végül elfogadott megközelítés átgondoltnak bizonyult, mivel egyaránt tiszteletben tartotta a Bank Mellat kereseti jogát, és biztosította az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének egységes alkalmazását.(65)

72.      Következésképpen a negyedik jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

b)      A Törvényszék hatáskörének vizsgálatakor elkövetett téves jogalkalmazáson alapuló ötödik jogalapról

1)      A megtámadott ítélet

73.      A megtámadott ítélet 25. és azt követő pontjaiban a Törvényszék azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy rendelkezik‑e hatáskörrel a Bank Mellatnak azon harmadik kereseti kérelemével kapcsolatos határozathozatalra, amelyben annak megállapítását kérte, hogy nem kell vele szemben alkalmazni a 2012/635 határozat 1. cikkének 6. pontját.(66) A Törvényszék, miután emlékeztetett az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésére, az EUMSZ 275. cikkre és az EUMSZ 277. cikkre, megállapította, hogy a 2012/635 határozat 1. cikkének 6. pontja az EUMSZ 275. cikk értelmében a KKBP‑vel kapcsolatos rendelkezés.(67) Emlékeztetett arra, hogy az EUMSZ 275. cikkben szereplő, a Bíróság hatáskörére vonatkozó szabálytól való eltérést szigorúan kell értelmezni. Ezt követően megállapította, hogy a 2012/635 határozat 1. cikkének 6. pontjában megállapított intézkedések általános jellegű intézkedések, amelyek hatályát objektív kritériumokra, nem pedig meghatározott természetes vagy jogi személyekre hivatkozással határozták meg, ennélfogva nincs szó az ilyen személyekkel szemben az EUMSZ 275. cikk második bekezdése szerinti korlátozó intézkedéseket előíró határozatról.(68) Ezután emlékeztetett arra, hogy a jogellenességi kifogást a fellebbező az 1263/2012 rendelet azon 1. cikkének 15. pontjára irányuló megsemmisítés iránti kereset keretében terjesztette elő, amelynek célja az EUM‑Szerződés területén a 2012/635 határozat 1. cikke 6. pontjának végrehajtása.(69) Ugyanakkor a Törvényszék szerint az említett 1. cikk 15. pontja nem képez a természetes vagy jogi személyekkel szemben az EUMSZ 275. cikk második bekezdése szerinti korlátozó intézkedéseket előíró határozatot, mivel objektíven meghatározott helyzetekre vonatkozik, továbbá mivel a személyek általánosan és elvontan körülírt kategóriáival szemben vált ki joghatásokat, végrehajtása pedig nem a valamely meghatározott intézet sajátos körülményeire vonatkozóan a Tanács által elvégzett értékelésből ered.(70) Következésképpen a 2012/635 határozat 1. cikkének 6. pontjával szemben felhozott jogellenességi kifogást a fellebbező nem az EUMSZ 275. cikk második bekezdése szerinti korlátozó intézkedéseket előíró határozat megsemmisítésére irányuló kereset alátámasztására terjesztette elő.(71) Ilyen körülmények között a Törvényszék megállapította hatáskörének hiányát a 2012/635 határozat 1. cikke 6. pontjával szemben felhozott jogellenességi kifogással kapcsolatos határozathozatal vonatkozásában.(72) Ugyanakkor annak megállapításával folytatta, hogy az uniós bíróság hatáskörétől való, az EUMSZ 275. cikkben előírt eltérés nem terjed odáig, hogy kizárja az EUMSZ 215. cikk alapján elfogadott jogi aktus jogszerűségének felülvizsgálatát, amely nem tartozik a KKBP hatálya alá, de amelynek elfogadására csak valamely KKBP határozat korábbi elfogadását követően kerülhet sor, amint az az 1263/2012 rendelet 1. cikkének 15. pontja esetén megvalósult. A Törvényszék tehát megállapította hatáskörét a Bank Mellat e rendelkezésre vonatkozó első és második kereseti kérelmével kapcsolatos határozathozatalra.(73)

2)      A felek érvelése és elemzés

74.      A Bank Mellat lényegében azt kifogásolta, hogy a Törvényszéknek a saját hatáskörére vonatkozó koncepciója túlságosan formalista és szűk terjedelmű, amely nem lehet összeegyeztethető a hatékony bírói jogvédelem rendszerének céljával. Mivel a Bank Mellat azt állítja, hogy közvetlenül érinti a vitatott rendszer, anélkül hogy e célból külön végrehajtási intézkedésekre lenne szükség, vizsgálandó az intézkedéseknek az EUMSZ 275. cikk értelmében vett egyedi jellege, annál is inkább, mivel olyan jogi személyekkel szemben elfogadott intézkedésről van szó, amelyek közé a fellebbező is tartozik. A Bank Mellat azt is állítja, hogy maga a 2012/635 határozat 1. cikkének 6. pontja is előír ilyen intézkedéseket, ami elegendő ahhoz, hogy a Törvényszék megállapítsa a fellebbező által emelt jogellenességi kifogással kapcsolatos határozathozatalra vonatkozó hatáskörét. Másodlagosan a Bank Mellat azt állítja, hogy az 1263/2012 rendelet 1. cikkének 15. pontja egyértelműen egy korlátozó intézkedés, hogy e cikk jogszerűsége kétségbe vonható, és hogy az EUMSZ 277. cikke alapján a két vitatott rendelkezés közötti közvetlen jogviszony miatt el kell ismerni a keresetnek a 2012/635 határozat 1. cikkének 6. pontjára kiterjedő kiegészítéséhez való jogot.

75.      A Tanács, a Bizottság és az Egyesült Királyság úgy véli, hogy a jelen téves jogalkalmazáson alapuló jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

76.      A 2012/635 határozat jogalapja az EUSZ 29. cikk, amely egyike az EUSZ V. címe második fejezetében található rendelkezéseknek. Ilyen körülmények között az említett határozat nyilvánvalóan az EUMSZ 275. cikk első bekezdése szerinti kivétel hatálya alá tartozik, így az uniós bíróság eleve nem rendelkezik hatáskörrel az ilyen határozat jogszerűségének vagy érvényességének vizsgálatára. Ugyanakkor az EUMSZ 275. cikk második bekezdése előírja, hogy az uniós bíróság mindazonáltal hatáskörrel rendelkezik a „Tanács által az [EUSZ] V. címének 2. fejezete alapján a természetes vagy jogi személyekre vonatkozóan elfogadott korlátozó intézkedéseket előíró határozatok” jogszerűségének felülvizsgálata tekintetében. A Bank Mellat szerint a 2012/635 határozat 1. cikkének 6. pontja éppen ilyen intézkedéseket ír elő, a Törvényszéknek tehát meg kellett volna állapítania a hatáskörét a fellebbező által előtte hivatkozott jogellenességi kifogással kapcsolatos határozathozatal vonatkozásában.

77.      Úgy látom, hogy az EUMSZ 275. cikk második bekezdésének a Bank Mellat által a Bíróság számára javasolt értelmezése megfosztaná értelmétől ezt a rendelkezést. Egyértelmű, hogy – amint arra egyébként a Törvényszék emlékeztetett – az EUMSZ 275. cikk második bekezdését mint az uniós bíróság hatáskörére vonatkozó szabálytól eltérést engedő rendelkezést szigorúan kell értelmezni. Ugyanakkor, a Bank Mellat, amikor arra utal, hogy a 2012/635 határozat 1. cikkének 6. pontja az EUMSZ 275. cikk második bekezdése értelmében vett természetes vagy jogi személyekre vonatkozóan korlátozó intézkedéseket előíró határozatnak minősül, lényegesen csökkenteni próbálja az e cikk első bekezdésében szereplő kivétel hatályát. A Bank Mellatot személyesen érintő, a Bíróság 2016. február 18‑i ítéletének(74) alapjául szolgáló és a jelen fellebbezés keretében tárgyalt intézkedések jellege közötti különbség tökéletes példája annak a különbségtételnek, amelyet az EUMSZ 275. cikk második bekezdésének alkalmazásakor meg kell valósítani. Más szóval, az uniós bíróság nem rendelkezik rögtön hatáskörrel, ha általános értelemben vett korlátozó intézkedésekről van szó. Az intézkedéseknek egyedi jelleggel is kell bírniuk.

78.      Ezt a megközelítést erősítette meg a Bíróság, első alkalommal a Gbagbo és társai kontra Tanács ítéletben,(75) amelynek keretében megállapította, hogy „ami a [KKBP‑re]vonatkozó rendelkezések alapján elfogadott […] jogi aktusokat illeti, ezen aktusok egyedi jellege nyitja meg az EUMSZ 275. cikk [második] bekezdésének és az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének megfelelően az uniós bírósághoz való fordulás jogát”.

79.      Ezt a különbséget a 2012/635 határozat rendelkezéseinek összehasonlításával is érzékeltetni lehet. Az említett határozat 1. cikkének 6. pontja egy olyan általános rendszer végrehajtására irányul, amelynek korlátozó intézkedései az e cikkben meghatározott feltételek esetén megkülönböztetés nélkül, általános kritérium alapján érintik az iráni székhellyel rendelkező bankokat, e bankoknak az atomfegyverek elterjedésében való közreműködésével kapcsolatos bármilyen gyanúsítása nélkül. Ez a cikk az EUMSZ 275. cikk első bekezdése által előírt kivétel körébe tartozik. Ezzel ellentétben a 2012/635 határozat 2. cikke, amely a nukleáris vagy ballisztikus rakétákhoz kapcsolódó tevékenységekben részt vevő személyek és szervezetek, valamint az iráni kormányt támogató személyek és szervezetek listáját egészíti ki, elemzésem szerint ezen intézkedések egyedi jellege miatt az EUMSZ 275. cikk második bekezdésének hatálya alá tartozik.

80.      Úgy tűnik tehát, hogy mentes a téves jogalkalmazástól a megtámadott ítélet 33. pontja, amelyben, mielőtt megállapítaná hatáskörének hiányát, a Törvényszék annak bemutatására törekszik, hogy a 2012/635 határozat 1. cikkének 6. pontja általános jellegű korlátozó intézkedések végrehajtására irányul.(76)

81.      Ennél meglepőbb a Törvényszék érvelésének a 35. és 36. pontban kifejtett következő szakasza, amelynek keretében a Törvényszék megállapítja, hogy az 1263/2012 rendelet 1. cikkének 15. pontja „nem képez […] az EUMSZ 275. cikk második bekezdése szerinti korlátozó intézkedéseket előíró határozatot”. Ez a megállapítás nem releváns, noha a Törvényszék köteles a 2012/635 határozat 1. cikkének 6. pontjában foglalt esetet az EUMSZ 275. cikk szempontjából felülvizsgálni. Azonban e téves jogalkalmazástól függetlenül a Törvényszék helyesen jutott az ítélete 38. pontjában kifejtett következtetésre.

82.      Ilyen körülmények között az ötödik jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

2.      A fellebbezés érdemi jogalapjairól

a)      Az EUMSZ 215. cikk (1) bekezdése értelmében vett szükségesség követelményének téves értelmezésén és alkalmazásán alapuló, első jogalapról

83.      Itt a fellebbező arra hivatkozik, hogy a Törvényszék hibásan értelmezte az EUMSZ 215. cikk (1) bekezdését, és ítélete „önálló tárgyi tévedést” tartalmaz. A Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a szükségességnek az e rendelkezésben említett követelménye nem az e cikk alapján elfogadott jogi aktus és a KKBP keretében elérni kívánt célkitűzés közötti kapcsolatra vonatkozik.

84.      Az EUMSZ 215. cikk (1) bekezdése előírja, hogy „[h]a az Európai Unióról szóló szerződés V. címének 2. fejezete szerint elfogadott valamely határozat az egy vagy több harmadik országgal fennálló gazdasági és pénzügyi kapcsolatok részbeni vagy teljes megszakítását vagy korlátozását írja elő, a Tanács az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője és a Bizottság által előterjesztett együttes javaslat alapján, minősített többséggel elfogadja a szükséges intézkedéseket[…]”.

85.      Azon túl, hogy a Törvényszéknek felrótt hibának a fellebbező általi minősítése helytelennek tűnik(77) már pusztán az EUMSZ 215. cikk (1) bekezdés szövege alapján egyértelműnek látszik, hogy az e bekezdésben bevezetett szükséges kapcsolatot a KKBP határozat és az ezt követően elfogadott jogi aktus közötti viszonylatban kell megállapítani. Ennek következtében a Törvényszéknek adott esetben azt kellett megvizsgálnia, hogy az 1263/2012 rendelet 1. cikkének 15. pontja a 2012/635 határozat, és különösen az 1. cikke 6. pontjának végrehajtásához szükséges intézkedésnek minősül‑e. A Törvényszék tehát helyesen jutott arra a következtetésre a megtámadott ítélet 87. pontjában, hogy a „»szükséges intézkedésekre« való hivatkozás célja annak biztosítása, hogy a Tanács az EUMSZ 215. cikk alapján ne fogadjon el a KKBP alá tartozó megfelelő határozatban megállapítottakat meghaladó korlátozó intézkedéseket”. A Tanács e tárgyra vonatkozó végrehajtási hatáskörének keretét a Bíróság már megállapította.(78) Márpedig ezzel összefüggésben, amint arra a Bizottság helyesen rámutatott, az 1263/2012 rendelet 1. cikkének 15. pontjában előírt intézkedéseket már a 2012/635 határozat 1. cikkének 6. pontja is széleskörűen meghatározta.

86.      Ilyen körülmények között a fellebbezés első jogalapját mint megalapozatlant el kell utasítani.

b)      Az arányosság elvének alkalmazása során történt téves jogalkalmazásra vonatkozó, második jogalapról

87.      A Bank Mellat azt állítja, hogy a Törvényszék érvelése hibás az arányosság elvének téves alkalmazása miatt, amely alapján ez utóbbi azt a következtetést vonta le, hogy a vitatott rendszer megfelel az említett elvnek. A fellebbező hat kifogást jelöl meg. Az első az uniós bíróság által az ilyen rendszer esetén elvégzendő vizsgálat szintjének nem megfelelő meghatározásán alapul. A második alapja a szankciók súlyosságának helytelen értékelése. A harmadik a vitatott rendszer célkitűzésének hibás meghatározásán alapul. A negyedik az említett rendszer szükségességének helytelen értékelésén alapul. Az ötödik alapja a kevésbé korlátozó intézkedések fennállására vonatkozó helytelen értékelés. A hatodik és utolsó kifogás azon alapul, hogy a Törvényszék az arányosság elvére vonatkozó értékelése során nem vette kellő mértékben figyelembe a Bank Mellat egyedi helyzetét.

88.      A bírósági felülvizsgálat megfelelő szintjének meghatározására vonatkozóan a Bank Mellat lényegében azt állítja, hogy a Törvényszék megfordította a bizonyítási terhet, mivel nem nyilvánította az egyedi korlátozó intézkedések elfogadásának jogi biztosítékait a vitatott rendszerhez hasonló általános rendszerek jogszerűségére vonatkozó értékelésre átültethetőnek, miáltal megsértette a hatékony bírói jogvédelemhez való jogát. Azonban a Törvényszék mégsem alkalmazta tévesen a jogot, amikor megállapította,(79) hogy a Bank Mellat által előtte hivatkozott ítélkezési gyakorlat nem alkalmazható, mivel a vitatott jogi aktusok, és különösen az 1263/2012 rendelet általános hatályú aktusok, amelyeknek a jogi rendszere különbözik az olyan természetes vagy jogi személyekkel szemben hozott egyedi korlátozó intézkedések elfogadásáról szóló egyedi határozatokra vonatkozó jogi rendszertől, akiknek a listára történő felvételét a Tanács által azonosított azon személyes magatartás indokolta, amely megfelelt az utóbbi által e célból elfogadott listára vételi feltételnek. Másfelől, amint arra a Tanács helyesen rámutatott, a vitatott rendszer egy olyan politikai, gazdasági és szociális jellegű döntéseket is magában foglaló területen került elfogadásra, amelyen a Bíróság elismerte az uniós jogalkotó összetett értékelések elkészítésére irányuló széles körű mérlegelési jogkörét, ily módon a vitatott rendszernek az arányosság szempontjából megállapítható jogszerűségére csak az elérni kívánt cél megvalósítására nyilvánvalóan alkalmatlan jelleg lehet befolyással.(80) A megtámadott ítélet 110. pontjából kiderül, hogy a Törvényszék természetesen vizsgálta a vitatott rendszer arányosságát, és különösen azt határozta meg, hogy a Tanács helytállóan vélhette‑e úgy, hogy annak elfogadása alkalmas az atomfegyverek elterjedésének és az elterjedés finanszírozásának megakadályozására irányuló célkitűzés elérésére és szükséges ahhoz, valamint hogy nem okozott‑e aránytalan hátrányokat a fellebbező számára. Ilyen körülmények között a Törvényszék az ilyen esetekben megfelelő mértékű felülvizsgálatot alkalmazott.

89.      Ami a szankciók súlyosságának értékelését illeti, noha a fellebbező egyértelműen megjelölte, hogy a megtámadott ítélet 205–211. pontját kifogásolja, mégis meg kell állapítani, hogy egyebekben megelégszik annak állításával, hogy a Törvényszék helytelenül értékelte a szankciók súlyosságát, azonban ezt nem támasztja alá. Miután a Bank Mellat ezt nem fejtette ki kellőképpen, ezen érv vizsgálata itt be is fejeződik.

90.      A vitatott rendszer célkitűzésének meghatározására vonatkozóan a fellebbező ismét azzal érvel, hogy a Törvényszéknek fel kellett volna szólítania a Tanácsot annak bizonyítására, hogy az említett rendszer megfelel az állítólag az atomfegyverek elterjedésének megakadályozására irányuló célnak. A Bank Mellat azt is kifogásolja, hogy a Törvényszék túlzott jelentőséget tulajdonított a Tanács nyilatkozatainak, és nem volt képes azonosítani a valóságban ténylegesen követett jogellenes célt, vagyis a gazdasági nyomásgyakorlást Iránnal szemben. Azonban meg kell állapítani, hogy a fellebbező érvelése ezen a ponton a megtámadott ítélet azon része ellen irányul, amely a Törvényszék által „első célkitűzésnek”(81), minősített célra, vagyis(82) az atomfegyverek elterjedésének megakadályozására összpontosít, és hogy a Törvényszék annak megállapítása során, hogy a vitatott rendszer ténylegesen az említett célkitűzésre irányult, nem elégedett meg a Tanács állításaival,(83) elemzésében messzebb ment, amikor megállapította, hogy úgy tűnik, a fellebbező által megélt tapasztalat is alátámasztja a Tanács állításait, mivel maga a Bank Mellat is nyújtott – szándékán kívül – bizonyos szolgáltatásokat egy megjelölt szervezetnek.(84) Végül a Bank Mellat megalapozatlanul állítja, hogy nem került sor a ténylegesen követett célkitűzés, vagyis az Iránnal szembeni gazdasági nyomásgyakorlás érvényes vizsgálatára, mivel, a megtámadott ítélet 136–143. pontjának tanúsága szerint a Törvényszék megállapította, hogy ilyen célkitűzés nem derült ki a megtámadott jogi aktusokból. A Törvényszék tehát helyesen azonosította a vitatott rendszer célkitűzését.

91.      A vitatott rendszer szükséges jellegének értékelésére vonatkozóan a Bank Mellat lényegében azt állítja, hogy a vitatott rendszer, mivel olyan szervezetekre is alkalmazni kell, amelyek részéről nincsen semmiféle jele atomfegyverkezéssel összefüggő tevékenységekben való részvételnek, és mivel nem tartalmaz elegendő kivételt, túllépi a célkitűzés eléréséhez szükséges mértéket. A Törvényszék nem fejtette ki, hogy a pénzügyi embargó szükséges volt‑e a kitűzött cél eléréséhez, és az ezzel kapcsolatos indokolása túlságosan tág körű. Ugyanakkor a megtámadott ítéletből kiderül, hogy a Törvényszék, miután leszögezte, hogy a vitatott rendszer az Iráni Iszlám Köztársasággal szemben elfogadott korlátozó intézkedések megerősítésének keretébe illeszkedik, ugyanakkor megállapította a korábbi általános rendszerrel való bizonyos folytatólagosságát, amely rendszerről a Bank Mellat sem állította, hogy szükségtelen, valamint kiderül az is, hogy a rendszer meggondolt, három szempont szerint történt megerősítése(85) elkerülte, hogy hirtelen túlzott hatással járjon a vitatott rendszerre.(86) Másrészről úgy tűnik, a fellebbező azt rója fel a Törvényszéknek, hogy a pénzügyi akció munkacsoport elemzéséből származó következtetéseket kiterjesztette az atomfegyverek elterjedésének területére, amikor megállapította, hogy ezek a következtetések az iráni banki és pénzügyi ágazat rendszerének hiányosságait mutatják be, ami alapján az említett ágazat felügyeletének a vitatott rendszer általi megerősítése összhangba kerül az atomfegyverek elterjedésének megakadályozására irányuló célkitűzéssel. Ugyanakkor úgy látom, hogy ez a kifogás nem tartozik a Bíróságnak a fellebbezés keretében gyakorolt felülvizsgálati jogkörébe, mivel a Bíróság előtt egy, a Tanács által a Törvényszék előtt hivatkozott tény kétségbevonására irányul,(87) amely tény elferdítésére azonban nem hivatkozik a Bank Mellat. Egyebekben a Törvényszék megerősítette, hogy a vitatott rendszer nem annak megállapítására épül, hogy fennáll‑e a kockázata az egyes banki és pénzügyi szervezetek részéről azon tiltott tevékenységekben való részvételnek, amelyek alól e rendszer, a negatív hatásainak lehető legnagyobb mértékben történő korlátozása érdekében számos kivételt és felmentési lehetőséget tartalmaz. Két olyan elemről van szó, amelyet a Törvényszék helyesen jelölt meg, és amelyek egyértelműen azt a megállapítást támasztják alá, amely szerint a vitatott rendszer nem lépi túl a célkitűzés eléréséhez szükséges mértéket.

92.      A kevésbé korlátozó alternatív intézkedések fennállását illetően a Bank Mellat előadja, hogy a Törvényszék az ilyen intézkedések alapján nem állapította meg, hogy a vitatott rendszerben úgy kellett volna rendelkezni, hogy az csak azokat a pénzügyi intézményeket érintse, amelyekkel kapcsolatban megalapozott kétség áll fenn, illetve e rendszernek kedvezőbb kivételeket vagy átláthatóbb és kisebb mérlegelési jogkört engedő szabályokat kellett volna tartalmaznia. Márpedig az általam a fentiekben hivatkozott, a Törvényszéknek az iráni banki ágazat rendszerének hiányosságait azonosító megállapítása véleményem szerint nyilvánvalóvá teszi annak szükségességét, hogy a teljes, valamennyi iráni bankot magában foglaló ágazatot, az egyes bankoknak az atomfegyverek elterjedésében való személyes közreműködésétől függetlenül egy szigorú rendszer hatálya alá kell vetni, annál is inkább, mivel, a vitatott rendszerben nem valamennyi átutalás tilalmáról van szó, hanem csupán arról, hogy az átutalásoknak előzetes értesítéseket és engedélyeket, valamint ezen túlmenőleg kivételeket tartalmazó rendszer hatálya alá vonásával, ezeket az átutalásokat az általuk, adott esetben az atomfegyverek elterjedésével kapcsolatban jelentett kockázat alapján értékelik. Megjegyzem továbbá, hogy a Bank Mellat nem fejti ki, hogy az általa javasolt alternatív intézkedések mennyiben bizonyulhatnak a vitatott rendszerhez hasonló mértékben hatékonynak, emiatt ez a kifogása nem lehet sikeres.

93.      Azzal kapcsolatban, hogy a Bank Mellat egyedi helyzete figyelembevételre került‑e a vitatott rendszer arányosságára vonatkozó értékelés során, a fellebbező lényegében azt állítja, hogy a Törvényszéknek szem előtt kellett volna tartania azt, hogy semmilyen bizonyíték nem merült fel vele szemben az atomfegyverek elterjedésének támogatására vonatkozóan, és e tény alapján kellett volna megállapítania a vitatott rendelkezés szükségességének hiányát. A fellebbező e tárgyban előadott érvelése ismét tévesen értelmezi a vitatott rendszer lényegét, vagyis hogy egy olyan általános rendszerről van szó, amelynek a szervezetekkel szemben történő alkalmazásához nincs szükség annak állítására, hogy a személyes magatartás az atomfegyverek elterjedésével kapcsolatos. Ráadásul az a tény, hogy a Bank Mellat tudtán kívül szolgáltatásokat nyújtott egy jegyzékbe vett szervezet számára, inkább megerősíteni látszik azt, hogy az atomfegyverek Iránban való elterjedésével szembeni hatékonyabb küzdelemben szükség van a vitatott rendszerhez hasonló általános rendszerre. Ezt állapította meg egyébként a Törvényszék a megtámadott ítélet 195. pontjában, így, a fellebbező állításával ellentétben, és noha véleményem szerint a vitatott rendszer általános jellege miatt nem lett volna köteles megtenni, a Törvényszék, ugyan csak részben, de mégis figyelembe vette a fellebbező helyzetét, azonban ebből a Bank Mellat által várttal ellentétes következtetésre jutott.

94.      Mindezen megfontolások alapján és a Törvényszék által a vitatott rendszer arányosságára vonatkozóan végzett vizsgálat folyamán megállapítható bármilyen tévedés hiányában a második jogalapot, mint megalapozatlant, el kell utasítani.

c)      A Törvényszék által a vitatott rendszer és az általános jogelvek összhangjának megállapítása során megvalósított téves jogalkalmazásra vonatkozó, harmadik jogalapról

95.      A Bank Mellat azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen nyilvánította elfogadhatatlannak az előtte hivatkozott harmadik jogalap keretében megfogalmazott, a 267/2012 rendelet 30b. cikke (3) bekezdésének első albekezdésére vonatkozó kifogásokat, és tévesen állapította meg továbbá, hogy a vitatott rendszer nem sérti a jogbiztonság és hátrányos megkülönböztetés tilalmának az elvét, valamint az indokolási kötelezettséget és a főszabály szerint a korlátozó intézkedések elfogadásával kapcsolatos eljárási biztosítékokat.

96.      A 267/2012 rendelet 30b. cikke (3) bekezdésének első albekezdésével szemben megfogalmazott kifogások elfogadhatóságára vonatkozóan a jelen indítvány 66. és azt követő pontjaira hivatkozom.

97.      A jogbiztonság elvének megsértésén alapuló kifogással kapcsolatban a Törvényszék, miután emlékeztetett a kérdéssel kapcsolatos klasszikus ítélkezési gyakorlatra, arra a helyes következtetésre jutott, hogy a vitatott rendszer megfelel a Bíróság által a jogbiztonságra vonatkozó követelmény tejlesülésének megállapításához előírt feltételeknek.(88) Tekintettel a szóban forgó rendszer jellegére és működésének az 1263/2012 rendelet 1. cikkének 15. pontjában meghatározott szabályaira, a fellebbező alaptalanul állítja a jogbiztonság elvének sérelmét, mivel véleményem szerint e rendszer egyértelműen meghatározza azokat a feltételeket, amelyek teljesülése esetén előzetes értesítésre vagy engedélyre van szükség. Ennélfogva csak egyetérteni tudok a Törvényszék következtetésével, mely szerint az érintett rendszer rendelkezései, és különösen a 267/2012 rendelet 30. cikk (2)–(4) bekezdése „elegendően egyértelműen és pontosan határozz[a] meg az által[a] előírt korlátozások és kötelezettségek hatályát”(89).

98.      Azt a kifogást illetően, mely szerint a Törvényszék helytelenül értelmezte a vitatott rendszer elfogadásához szükséges eljárási kötelezettségek terjedelmét, a Törvényszék először azt vizsgálta, hogy az általános rendszer által érintett szervezetek részére nyújtott indokolás lehetővé tette‑e ez utóbbiak számára az említett rendszer céljának megértését ahhoz, hogy adott esetben vitathassák annak jogszerűségét,(90) majd megkülönböztette egymástól azokat az eljárási biztosítékokat, amelyek az egyedi korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó természetes vagy jogi személyeket illetik meg, és azokat a biztosítékokat, amelyeket olyan személyek számára kell biztosítani, akikkel szemben a vitatott rendszerhez hasonló általános rendszer kerül alkalmazásra.(91) E tekintetben a Törvényszék elemzése csakis érvényesnek minősíthető, mivel annyira egyértelmű, hogy, amint arra korábban már rámutattam, a vitatott rendszer az egyedi korlátozó intézkedésekkel ellentétben nem a KKBP célkitűzésével ellentétes személyes magatartás pontos hivatkozásán, hanem annak kockázatán alapul, hogy Irán a területén található bankokat és pénzügyi intézményeket – akár tudtukon kívül is – az atomfegyverek elterjesztésére használják. Ilyen körülmények között a jogi aktus elfogadását megelőző szakaszban nyújtott eljárási biztosítékok teljes egészében eltérnek az egyedi korlátozó intézkedések elfogadására irányadóktól.(92) A vitatott rendszer egyáltalán nem olyan egyedi határozat, amelynek a Bank Mellat a címzettje. A Bank Mellat állításával ellentétben, és tekintettel az egyedi korlátozó intézkedésekre és a vitatott rendszerre alkalmazandó jogi rendszer közötti különbségre, a Törvényszék által az egyedi korlátozó intézkedések jogszerűségének felülvizsgálata keretében levont következtetések teljes mértékben függetlenek azon következtetésektől, amelyeket a vitatott rendszer jogszerűségével szemben benyújtott kereset keretében vonhatott le. Ilyen körülmények között a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor elutasította az indokolási kötelezettség és a korlátozó intézkedésekkel kapcsolatban megkövetelt jogi biztosítékok megsértésén alapuló kifogásokat.

99.      Végül, ami azt a kifogást illeti, amely a hátrányos megkülönböztetés tilalmának a megsértésén alapul, ezzel kapcsolatban meg kell állapítani, hogy a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a vitatott rendszer személyi hatálya alá tartozó iráni szervezeteket érintő megkülönböztetett bánásmódot magának a rendszernek az atomfegyverek iráni elterjedésével szembeni küzdelem elősegítésére irányuló lényege indokolja, mivel kiderült, hogy ezek a szervezetek, akár tudtukon kívül, közreműködtek az említett elterjedés finanszírozásában. A fellebbező azon érvét illetően, hogy ez a megkülönböztetett bánásmód nem szükséges a kitűzött cél eléréséhez, és hogy vannak kevésbé korlátozó intézkedések is, úgy vélem, hogy ez az érv a Törvényszék által a vitatott rendszer arányosságára irányuló felülvizsgálatának keretében végzett elemzést vitatja, következésképpen a jelen fellebbezés második jogalapjának keretében végzett elemzésemre utalok vissza.

100. Ezért a harmadik jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

V.      A költségekről

101. A költségekről kizárólag az elsődleges indítványom, vagyis a fellebbezés elfogadhatatlansága alapján kell határozni. Azonban nem tudok elfeledkezni arról, hogy ha a Törvényszék helyesen közelítette volna meg az előtte folytatott eljáráshoz fűződő érdek megszűnésének kérdését, és megállapította volna az okafogyottságot, ennek következtében a fellebbező lemondhatott volna a jelen fellebbezés benyújtásáról. Ezt a tényt tehát figyelembe kellene venni a költségek megállapítása során.

102. Így a Bíróság eljárási szabályzata 138. cikkének (1) bekezdése alapján, amelyet e szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a Tanács kérte, hogy a költségek viselésére a Bank Mellatot kötelezzék, és az ez utóbbi által benyújtott fellebbezést elfogadhatatlannak kell nyilvánítani, őt kell kötelezni a fellebbezési eljárás költségeinek viselésére. Ellenben és a fentiekben kifejtett okokból úgy vélem, hogy a Bíróságnak az eljárási szabályzata 184. cikke (4) bekezdésének utolsó pontját kellene alkalmaznia, és úgy kellene határoznia, hogy az Egyesült Királyság és a Bizottság maga viseli saját költségeit.

VI.    Végkövetkeztetés

103. A fenti megfontolások összessége alapján azt javasolom a Bíróságnak, hogy a következőképpen határozzon:

1)      A Bíróság a fellebbezést elutasítja.

2)      A Bíróság a Bank Mellatot kötelezi az Európai Unió Tanácsa részéről felmerült költségek viselésére.

3)      Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királysága és az Európai Bizottság maga viseli saját költségeit.

1      Eredeti nyelv: francia.

2      T‑160/13, EU:T:2016:331.

3      HL 2012. L 356., 34. o.

4      HL 2012. L 282., 58. o.

5      Vagyis az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 2007/140/KKBP közös álláspont hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. július 26‑i 2010/413/KKBP tanácsi határozat (HL 2010. L 195., 39. o.; helyesbítés: HL 2010. L 197., 19. o.) II. mellékletében, valamint az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló, 2007. április 19‑i 423/2007/EK tanácsi rendelet (HL 2007. L 103., 1. o.) V. mellékletében.

6      Vagyis az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 423/2007 rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. október 25‑i 961/2010/EU tanácsi rendelet (HL 2010. L 281., 1. o.), majd az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló, 2012. március 23‑i 267/2012/EU tanácsi rendelet (HL 2012. L 88., 1. o.; helyesbítés: HL 2012. L 332., 31. o.; HL 2014. L 93., 85. o.).

7      Lásd: a 2012/635 határozat (5) preambulumbekezdése.

8      Az 1263/2012 rendelet 1. cikkének 15. pontjában módosított 30. cikk, illetve e pontban bevezetett 30a. és a 30b. cikkekre történő hivatkozáskor a módosított 267/2012 rendeletre fogok hivatkozni.

9      A megtámadott ítélet összefoglalásaként lásd: a jelen indítvány 73. és azt követő pontjai.

10      A Törvényszék hatáskörének vizsgálatával kapcsolatban lásd: a megtámadott ítélet 25–40. pontja.

11      Lásd: a megtámadott ítélet 41–67. pontja.

12      Lásd: a megtámadott ítélet 68–78. pontja.

13      2016. február 18‑i ítélet (C‑176/13 P, EU:C:2016:96).

14      Az Egyesült Királyság 2016. október 14‑én csatlakozó fellebbezést nyújtott be, amelyet végül 2017. június 21‑én visszavont.

15      Lásd: az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2010/413/KKBP határozat módosításáról szóló, 2015. október 18‑i (KKBP) 2015/1863 tanácsi határozat (HL 2015. L 274., 174. o.) 1. cikkének 15. pontja; az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 267/2012/EU rendelet módosításáról szóló, 2015. október 18‑i (EU) 2015/1861 tanácsi rendelet (HL 2015. L 274., 1. o.); a 2015/1863 határozat alkalmazása kezdetének időpontjáról szóló, 2016. január 16‑i (KKBP) 2016/37 tanácsi határozat (HL 2016. L 111., 1. o.,); a 2015/1861 tanácsi rendelet és az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 267/2012/EU rendelet végrehajtásáról szóló (EU) 2015/1862 tanácsi végrehajtási rendelet alkalmazása kezdetének időpontjáról szóló tájékoztató jegyzék (HL 2016. C 15 I., 1. o.).

16      2013. május 28‑i Abdulrahim kontra Tanács és Bizottság ítélet (C‑239/12 P, EU:C:2013:331).

17      2016. február 18‑i ítélet (C‑176/13 P, EU:C:2016:96).

18      2013. május 28‑i ítélet (C‑239/12 P, EU:C:2013:331).

19      A fellebbező itt a 2006. december 12‑i Organisation des Modjahedines du peuple d’Iran kontra Tanács ítéletre (T‑228/02, EU:T:2006:384) hivatkozik.

20      E negatív hatások a fellebbező szerint teljes mértékben összevethetőek a 2014. november 25‑i Safa Nicu Sepahan kontra Tanács ítélet (T‑384/11, EU:T:2014:986) 80–85. pontjában hivatkozott hatásokkal.

21      A fellebbező itt a 2013. május 28‑i Abdulrahim kontra Tanács és Bizottság ítélet (C‑239/12 P, EU:C:2013:331) 70–74. pontjára hivatkozik.

22      Lásd: 2011. december 21‑i ACEA kontra Bizottság ítélet (C‑319/09 P, nem tették közzé, EU:C:2011:857, 67. pont); 2014. február 27‑i Stichting Woonlinie és társai kontra Bizottság ítélet (C‑133/12 P, EU:C:2014:105, 54. pont).

23      Lásd: 2015. február 26‑i Plane kontra Bizottság ítélet (C‑564/13 P, EU:C:2015:124, 28. és 34. pont).

24      Lásd: 1989. július 31‑i S kontra Bizottság végzés (206/89 R, EU:C:1989:333, 8. pont).

25      Lásd: 2013. június 20‑i Cañas kontra Bizottság ítélet (C‑269/12 P, nem tették közzé, EU:C:2013:415, 15. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

26      Lásd: 2015. február 26‑i Plane kontra Bizottság ítélet (C‑564/13 P, EU:C:2015:124, 34. pont).

27      Lásd: 2013. május 28‑i Abdulrahim kontra Tanács és Bizottság ítélet (C‑239/12 P, EU:C:2013:331, 61. pont).

28      Lásd: 1995. október 19‑i Rendo és társai kontra Bizottság ítélet (C‑19/93 P, EU:C:1995:339, 13. pont); 2000. július 13‑i Parlament kontra Richard ítélet (C‑174/99 P, EU:C:2000:412, 33. pont); a Bíróság elnökének a Commerzbank kontra Bizottság ügyben hozott 2002. február 27‑i végzése (C‑480/01 P(R), EU:C:2002:127, 20. pont); 2006. január 19‑i Audi kontra OHIM végzés (C‑82/04 P, nem tették közzé, EU:C:2006:48, 20. pont), 2012. július 5‑i Audi és Volkswagen kontra OHIM végzés (C‑467/11 P, nem tették közzé, EU:C:2012:425, 11. pont); 2012. november 15‑i Neubrandenburger Wohnungsgesellschaft kontra Bizottság végzés (C‑145/12 P, nem tették közzé, EU:C:2012:724, 23. pont).

29      Lásd: 2013. május 28‑i Abdulrahim kontra Tanács és Bizottság ítélet (C‑239/12 P, EU:C:2013:331, 62. pont).

30      2013. május 28‑i ítélet (C‑239/12 P, EU:C:2013:331).

31      2013. május 28‑i ítélet (C‑239/12 P, EU:C:2013:331).

32      2016. február 18‑i ítélet (C‑176/13 P, EU:C:2016:96). Meg kell jegyezni, hogy a Bíróság az ítéletét a cselekvési terv hatálybalépését követően hozta meg.

33      A 2015/1863 határozat (9) preambulumbekezdése.

34      A 2015/1861 rendelet (5) és (6) preambulumbekezdése.

35      A 2015/1863 határozat (14) preambulumbekezdése.

36      Lásd: a 2015/1861 rendelet 2. cikkének második bekezdése.

37      A 2015/1863 határozat (9) preambulumbekezdése. Lásd még: az említett határozat (10) preambulumbekezdése és a 2015/1861 rendelet (6) és (7) preambulumbekezdése.

38      Lásd a jelen indítvány 26. pontját.

39      Lásd: 2013. május 28‑i Abdulrahim kontra Tanács és Bizottság ítélet (C‑239/12 P, EU:C:2013:331, 65. pont).

40      Lásd: 2013. május 28‑i Abdulrahim kontra Tanács és Bizottság ítélet (C‑239/12 P, EU:C:2013:331, 63–64. pont).

41      Lásd: 2013. május 28‑i Abdulrahim kontra Tanács és Bizottság ítélet (C‑239/12 P, EU:C:2013:331, 68. pont).

42      Lásd: 2016. február 18‑i Tanács kontra Bank Mellat ítélet (C‑176/13 P, EU:C:2016:96, 11. és azt követő pontok).

43      Lásd: a fellebbezés 12. lábjegyzete.

44      Lásd: 2013. május 28‑i Abdulrahim kontra Tanács és Bizottság ítélet (C‑239/12 P, EU:C:2013:331, 72. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

45      Lásd: a megtámadott ítélet 127., 161. és 173. pontja.

46      2013. május 28‑i ítélet (C‑239/12 P, EU:C:2013:331).

47      Lásd: 2013. május 28‑i Abdulrahim kontra Tanács és Bizottság ítélet (C‑239/12 P, EU:C:2013:331, 63. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

48      Tanács kontra Bank Mellat ítélet (C‑176/13 P, EU:C:2016:96).

49      Lásd: a megtámadott ítélet 68. és azt követő pontjai.

50      Lásd: a megtámadott ítélet 76. pontja.

51      2013. május 28‑i ítélet (C‑239/12 P, EU:C:2013:331).

52      Lásd: a megtámadott ítélet 78. pontja.

53      Lásd: a megtámadott ítélet 44–55. pontja.

54      Lásd: a megtámadott ítélet 56. pontja.

55      Lásd: a megtámadott ítélet 57. és 58. pontja.

56      Lásd: a megtámadott ítélet 59. pontja.

57      Lásd: a megtámadott ítélet 60. és 61. pontja.

58      Lásd: 62–65. pont.

59      Lásd: 66. és 67. pont.

60      Úgy tűnik egyedül az Egyesült Királyság vitatja végül ezt a minősítést a Bíróság által feltett kérdésekre adott írásbeli válaszában.

61      A módosított 267/2012 rendelet 30a. cikkének (1) bekezdése így szól: „A pénzeszközöknek az iráni személyek, szervezetek vagy szervek részéről, illetve részére történő, 30. cikk (1) bekezdésének hatálya alá nem tartozó átutalásait az alábbi módon kell végrehajtani: […]” (kiemelés tőlem).

62      Különösen a módosított 267/2012 rendelet 30. cikke (3) bekezdésének b) és c) pontja. Meg kell említenem, hogy az említett rendelet 30b. cikke (3) bekezdésének első albekezdése az ugyanezen rendelet 30a. cikkében szereplő esetekre is vonatkozik, azonban ezzel összefüggésben már pontosítottam, hogy nem érinti a fellebbezőt.

63      2018. március 13‑i ítélet (C‑244/16 P, EU:C:2018:177, 42. és azt követő pontok, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

64      2018. március 13‑i ítélet (C‑384/16 P, EU:C:2018:176, 32. és azt követő pontok, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

65      A jelen indítvány 67. pontjában azonosított téves jogalkalmazástól eltekintve.

66      A Törvényszék a megtámadott ítélet 31. pontjában rámutat, hogy a fellebbező pontosította, hogy harmadik kereseti kérelmét az EUMSZ 277. cikk szerinti jogellenességi kifogásként kell értelmezni.

67      Lásd: a megtámadott ítélet 28–31. pontja.

68      Lásd: a megtámadott ítélet 33. pontja.

69      Lásd: a megtámadott ítélet 34. és 35. pontja.

70      Lásd: a megtámadott ítélet 36. pontja.

71      Lásd: a megtámadott ítélet 37. pontja.

72      Lásd: a megtámadott ítélet 38. pontja.

73      Lásd: a megtámadott ítélet 39. és 40. pontja.

74      Tanács kontra Bank Mellat ítélet (C‑176/13 P, EU:C:2016:96).

75      2013. április 23‑i ítélet (C‑478/11 P–C‑482/11 P, EU:C:2013:258). A Bíróság ezt az álláspontját a 2017. március 28‑i Rosneft ítéletben megerősítette (C‑72/15, EU:C:2017:236, 103. pont).

76      Vagy a 2017. március 28‑i Rosneft ítélet 98. pontja (C‑72/15, EU:C:2017:236) értelmében vett „általános hatályú intézkedések”.

77      Valóban úgy tűnik, nem annyira tárgyi, mint sokkal inkább jogi tévedésről van szó.

78      Lásd: 2016. március 1‑jei National Iranian Oil Company kontra Tanács ítélet (C‑440/14 P, EU:C:2016:128, 54. pont).

79      Lásd: a megtámadott ítélet 100. és azt követő pontjai.

80      Lásd: 2013. november 28‑i Tanács kontra Manufacturing Support & Procurement Kala Naft ítélet (C‑348/12 P, EU:C:2013:776, 120. pont). Lásd még: 2016. március 1‑jei National Iranian Oil Company kontra Tanács ítélet (C‑440/14 P, EU:C:2016:128, 77. pont).

81      Lásd: a megtámadott ítélet 117. és azt követő pontjai.

82      Kiemelés tőlem.

83      A megtámadott ítélet 122. pontjában a Törvényszék némi fenntartással kezelte a Tanács által előadott és az említett ítélet előző pontjában összefoglalt előfeltevéseket.

84      Lásd: a megtámadott ítélet 126. pontja.

85      Lásd: a megtámadott ítélet 164. pontja.

86      Lásd: a megtámadott ítélet 165. pontja.

87      Lásd: a megtámadott ítélet 167. pontja.

88      Lásd: a megtámadott ítélet 242. és 243. pontja.

89      A megtámadott ítélet 243. pontja.

90      Lásd: 226–229. pont.

91      Lásd: 232–240. pont.

92      E biztosítékok összefoglalásaként lásd: 2011. december 21‑i Franciaország kontra People’s Mojahedin Organization of Iran ítélet (C‑27/09 P, EU:C:2011:853, 64–66. pont).