C‑59/12. sz. ügy

BKK Mobil Oil Körperschaft des öffentlichen Rechts

kontra

Zentrale zur Bekämpfung unlauteren Wettbewerbs eV

(a Bundesgerichtshof [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„2005/29/EK irányelv – Tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok – Hatály – A kötelező szociális biztonsági rendszerbe tartozó egészségbiztosítási pénztár által közzétett megtévesztő információk – Közjogi szerv formájában létrehozott pénztár”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (első tanács), 2013. október 3.

Jogszabályok közelítése – Vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatai – 2005/29 irányelv – Hatály – A kereskedő fogalma – A kötelező szociális biztonsági rendszerbe tartozó, közjogi szerv formájában létrehozott egészségbiztosítási pénztár – Bennfoglaltság

(2005/29 európai parlamenti és tanácsi irányelv, (23) preambulumbekezdés, 1. cikk, 2. cikk, a) és b) pont, 6. cikk, (1) bekezdés)

A belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, továbbá a 84/450, a 97/7, a 98/27 és a 2002/65 irányelvek, valamint a 2006/2004 rendelet módosításáról szóló 2005/29 irányelvet akként kell értelmezni, hogy annak személyi hatálya alá tartozik az olyan közérdekű feladattal megbízott közjogi szerv, mint amilyen feladat valamely kötelező egészségbiztosítási rendszer igazgatása.

A 2005/29 irányelv 2. cikke b) pontjának szerkesztéséből ugyanis egyből kitűnik, hogy az uniós jogalkotó a kereskedő fogalmának rendkívül széles értelmet adott, amely valamennyi természetes vagy jogi személyt magába foglal, amennyiben díjazással járó tevékenységet végeznek, és nem zárja ki a hatálya alól sem a közérdekű feladattal megbízott jogalanyokat, sem pedig a közjogi jogállással rendelkezőket. Ezen túlmenően – tekintettel az említett irányelv 2. cikkének a) és b) pontjában foglalt meghatározások szövegére – a kereskedő irányelv által meghatározott fogalmának értelmét és hatályát a fogyasztó ezzel kapcsolatos, azonban ellentétes fogalmára tekintettel kell meghatározni, amely utóbbi a kereskedelmi vagy szakmai tevékenységében nem érintett valamennyi magánszemélyt jelöli. Márpedig a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelvnek többek között az 1. cikkéből, valamint (23) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy célja a fogyasztóvédelem közös magasabb szintjének biztosítása, teljes mértékben harmonizálva a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó szabályokat, a kereskedőknek a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen reklámjait is beleértve, amelyek sértik a fogyasztók gazdasági érdekeit. Ezen irányelv rendelkezéseinek értelmezése céljából ugyanis a fogyasztó fogalma alapvető jelentőséggel bír, mivel ezen irányelv rendelkezéseit lényegében az átlagfogyasztó – mint a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok címzettje és áldozata – szemszögéből kell vizsgálni.

E tekintetben ha valamely közjogi szerv formájában létrehozott egészségbiztosítási pénztár biztosítottait az e szerv által közzétett megtévesztő információk – amint erről ugyanezen irányelv 6. cikkének (1) bekezdése rendelkezik – félrevezethetik azáltal, hogy megakadályozzák őket a tájékozott választásban, és arra késztetik őket, hogy olyan döntést hozzanak, amelyet ilyen információk hiányában nem hoztak volna meg, akkor a szóban forgó szerv köz‑ vagy magánjellege, valamint feladatának sajátos volta nem releváns.

(vö. 32–34., 36., 37., 41. pont és a rendelkező rész)