A Törvényszék (hatodik tanács) T-624/16. sz., Bruno Gollnisch kontra Európai Parlament ügyben 2018. március 7- én hozott ítélete ellen Bruno Gollnisch által 2018. május 7-én benyújtott fellebbezés

(C-330/18 P. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Fellebbező: Bruno Gollnisch (képviselő: B. Bonnefoy-Claudet avocat)

A másik fél az eljárásban: Európai Parlament

A fellebbező kérelmei

A megtámadott ítélet ellen irányuló kérelmek:

A Bíróság helyezze hatályon kívül a Törvényszék T-624/16. sz. ügyben 2018. március 7-én hozott ítéletét;

az ítélkezési gyakorlatra vonatkozóan feltett kérdésekről a jogszabályoknak megfelelően határozzon;

utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé új határozathozatal céljából;

a fellebbezés keretében felmerült eljárási költségek jogcímén ítéljen meg a fellebbezőnek 12 500 €-;

kötelezze a Parlamentet a költségek viselésére.

A fellebbezés befogadása esetére előterjesztett kérelmek:

A Bíróság döntsön a jogvitáról, amennyiben úgy ítéli meg, hogy elegendő információval rendelkezik;

semmisítse meg az Európai Parlament főtitkárának 2016. július 1-jei határozatát, a pénzügyekért felelős főigazgató 2016. július 6-i levelében foglalt értesítést és végrehajtási intézkedéseket és a 2016. július 5-i 2016–914. sz. terhelési értesítést;

adjon helyt a fellebbező első fokon előterjesztett kérelmeinek;

ítéljen meg a fellebbező részére 20 000 €- nem vagyoni kár megtérítéseként;

kötelezze a Parlamentet az összes költség viselésére.

Másodlagos kérelmek:

–    A Bíróság rendelje el az eljárásnak a Franciaországban indított büntetőeljárás befejezéséig tartó felfüggesztését;

–    rendelje el a Főtitkár határozatának ezen időre történő felfüggesztését és az e határozat alapján beszedett összegnek a fellebbező részére történő teljes mértékű visszatérítését.

Jogalapok és fontosabb érvek

1. Az első, a Főtitkár hatáskörének hiányára és az Európai Parlament eljárási szabályzatának 25. cikke (3) bekezdésének megsértésére alapított jogalap

A megtámadott ítélet olyan döntéshozatali hatáskörrel ruházza fel a Főtitkárt, amely alapján az egyedül dönthet jogosulatlan kifizetések fennállásáról, miközben a korábbi ítélkezési gyakorlat és dokumentumok szövege értelmében a Főtitkár csak vizsgálati, javaslattételi és végrehajtási hatáskörrel rendelkezik.

2. A második, az „una via electa” és „a polgári eljárás a büntető eljáráshoz van kötve” alapelvek be nem tartására alapított jogalap

A fellebbezéssel megtámadott ítélet tévesen állapítja meg, hogy a hivatkozott alapelv a nemzeti jog és nem pedig az uniós jog hatálya alá tartozik, és hogy a jelen ügynek nincsen büntetőjogi vetülete.

3. A harmadik, a védelemhez való jog megsértésére alapított jogalap

A megtámadott ítélet 1) nem helyezte vissza a fellebbezőt a meghallgatáshoz való alapvető jogába, amelytől az eljárás során végig megfosztották; 2) helyt adott a Parlament adminisztrációja általi puszta gyanú minősítésnek, miközben olyan – végeredményben megalapozatlan – kifogásról volt szó, amelyet az említett eljárásban a fellebbező ellen fogalmaztak meg, és e kifogások változó és pontatlan jellege a hatékony védelem előterjesztésének akadályát jelentette; 3) figyelmen kívül hagyta a Parlamentnek a fellebbező által küldött azon levéllel kapcsolatos hallgatásából eredő következményeket, amelyben a fellebbező az asszisztens által végzett, a tőle elvárt munkára vonatkozó bizonyítékok pontos természetét kérdezte.

4. A negyedik, hátrányos megkülönböztetésre és a fumus persecutionis-ra, valamint a bizonyítási teher megfordulására alapított jogalap

A megtámadott ítélet nem minősíti ilyennek a hátrányos megkülönböztetés és a fumus persecutionis valószínűsítő körülményeit, és kizárja a fellebbező által hivatkozott ítélkezési gyakorlat politikai okon alapuló hátrányos megkülönböztetés eseteire analógia útján történő alkalmazhatóságát.

5. Az ötödik, az indokolás elégtelenségére és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikkének megsértésére alapított jogalap

A megtámadott ítélet tévesen állapította meg, hogy a jogosulatlan kifizetések visszatérítésére irányuló eljárás érvényességére, és következésképpen a végleges jogi aktusra vonatkozóan az ezen eljárás közbenső dokumentumai nem bírnak jogi értékkel. A megtámadott ítélet tehát nem vonta le a következtetéseket azon tényből, hogy mind ezen indokolások változásai és a Parlamentnek a fellebbező pontosítás iránti kérelmeivel kapcsolatos hallgatása nem tette lehetővé a fellebbező számára azt, hogy megtudja, miként tudja bizonyítani a jogsértés hiányát.

6. A hatodik, a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvének megsértésére alapított jogalap

A megtámadott ítélet megállapította, hogy annak szükségessége, hogy egy képviselő megőrizze az asszisztensei által végzett munkára vonatkozó bizonyítékokat, sem visszamenőleges hatállyal, sem kötelező erővel nem bír.

7. A hetedik, a bizonyítékok téves minősítésére, a tények elferdítésére és az indokolás ellentmondásaira alapított jogalap

A megtámadott ítélet egyoldalú, a posteriori, jogalap nélküli és összefüggéstelen elméletet dolgozott ki az asszisztens által végzett munkának az elismert és megengedett bizonyítási eszközeire vonatkozóan, a megtámadott ítélet önkényesen figyelmen kívül hagyta a fellebbező által előterjesztett bizonyítékokat és azt kifogásolta, hogy az eljárás során nem nyújtott be újat.

8. A nyolcadik, az arányosság elvének a megsértésére alapított jogalap

A megtámadott ítélet úgy véli egyfelől, hogy a végrehajtási intézkedések nem biztosítanak mérlegelési jogkört a Főtitkár számára arra vonatkozóan, hogy döntést hozzon, másfelől hogy a fellebbező nem terjesztett elő elegendő érvet a végrehajtási intézkedések vagy azon szövegek ellen, amelyeken ezen intézkedések alapulnak.

____________