AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)

2007. szeptember 12.(*)

„A dokumentumokhoz való hozzáférés – A Bizottság által a Bíróság és az Elsőfokú Bíróság előtt folyamatban lévő eljárások során benyújtott beadványok – A dokumentumokhoz való hozzáférést megtagadó határozat”

A T‑36/04. sz. ügyben,

az Association de la presse internationale ASBL (API) (székhelye: Brüsszel [Belgium], képviselik: S. Völcker, F. Louis és J. Heithecker ügyvédek)

felperesnek

az      Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: C. Docksey és P. Aalto, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen

a Bizottság által a Bíróság és az Elsőfokú Bíróság előtt folyamatban lévő eljárások során benyújtott beadványokhoz való hozzáférés iránt a felperes által benyújtott kérelmet elutasító, 2003. november 20‑i bizottsági határozat megsemmisítése iránti keresete tárgyában,

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGA (nagytanács),

tagjai: B. Vesterdorf elnök, M. Jaeger, J. Pirrung, M. Vilaras, H. Legal, E. Martins Ribeiro, E. Cremona, I. Pelikánová, D. Šváby, K. Jürimäe, N. Wahl, M. Prek és V. Ciucă bírák,

hivatalvezető: E. Coulon,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2007. február 28‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

 Jogi háttér

1        Az EK 255. cikk értelmében:

„(1)      Bármely uniós polgár, valamint valamely tagállamban lakóhellyel, illetve létesítő okirat szerinti székhellyel rendelkező természetes vagy jogi személy jogosult az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz hozzáférni a (2) és (3) bekezdésnek megfelelően meghatározandó elvek és feltételek szerint.

(2)      Az e dokumentumokhoz való hozzáférési jog általános elveit és köz- vagy magánérdeken alapuló korlátozásait az Amszterdami Szerződés hatálybalépésétől számított két éven belül a Tanács határozza meg a 251. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően.

[…]”

2        Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30‑i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 145., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 331. o.) meghatározza az ezen intézmények dokumentumaihoz való – az EK 255. cikkben foglalt – hozzáférési jog elveit, feltételeit és korlátait. E rendeletet 2001. december 3. óta kell alkalmazni.

3        E rendelet (2) és (4) preambulumbekezdése a következőképpen szól:

„(2)      A nyitottság lehetővé teszi a polgárok számára, hogy még inkább részt vegyenek a döntéshozatali eljárásban, és biztosítja a polgárok irányában a közigazgatás nagyobb legitimációját, hatékonyságát és felelősségét a demokratikus rendszerben. A nyitottság hozzájárul a demokrácia elvei és az alapvető jogok tiszteletben tartásának erősítéséhez, ahogyan azt az [EU 6. cikk] és az Európai Unió alapjogi chartája megállapítja.

[…]

(4)      E rendelet célja, hogy a lehető legteljesebb érvényt szerezzen a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés jogának, és ezzel a hozzáféréssel kapcsolatban általános elveket és korlátokat állapítson meg az [EK 255. cikk] (2) bekezdésének megfelelően.”

4        Az 1049/2001 rendelet 2. cikkének (1) és (3) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„(1)      Bármely uniós polgár, valamint valamely tagállamban lakóhellyel, illetve létesítő okirat szerinti székhellyel rendelkező természetes vagy jogi személy jogosult az intézmények dokumentumaihoz hozzáférni az e rendeletben meghatározott elvek, feltételek és korlátok szerint.

[…]

(3)      Ez a rendelet az intézmény birtokában lévő dokumentumokra vonatkozik, amely dokumentumokat az intézmény állított ki, vagy azok hozzá érkeztek, és amelyek az Európai Unió tevékenységi területeire vonatkoznak.”

5        Az 1049/2001 rendelet 3. cikkének a) pontja szerint dokumentumon „az adathordozótól (papír, elektronikus forma vagy hang-, kép- vagy audiovizuális felvétel) függetlenül, az intézmény feladatkörébe tartozó politikára, tevékenységre és döntéshozatalra vonatkozó üggyel kapcsolatos adattartal[mat]” kell érteni.

6        Az 1049/2001 rendeletnek a hozzáférési jog alóli kivételekről szóló 4. cikke előírja:

„[…]

(2) Az intézmények megtagadják a dokumentumokhoz való hozzáférést, ha a közzététel hátrányosan befolyásolná a következők védelmét: [Helyesen: Az intézmény megtagadja a dokumentumhoz való hozzáférést, ha a hozzáférhetővé tétel sértené a következők védelmét:]

–        […]

–        bírósági eljárások és jogi tanácsadás [helyesen: bírósági eljárások és jogi állásfoglalások],

–        ellenőrzések, vizsgálatok és könyvvizsgálatok célja,

kivéve, ha a közzétételhez [helyesen: hozzáférhetővé tételhez] nyomós közérdek fűződik.

[…]

(6)      Ha a kivételek bármelyike a kért dokumentumnak csak részeit érinti, a dokumentum fennmaradó részei közzétehetők [helyesen: a dokumentum fennmaradó részeit hozzáférhetővé kell tenni].

(7)      Az (1)–(3) bekezdésben megállapított kivételek csak azon időtartam alatt érvényesek, amely alatt a védelem a dokumentum tartalma alapján indokolt. […]”

7        Az 1049/2001 rendelet 6. cikkének (1) bekezdése előírja:

„A dokumentumhoz való hozzáférés iránti kérelmeket írásban kell előterjeszteni, beleértve az elektronikus formát is, az EK‑Szerződés 314. cikkében említett nyelvek valamelyikén, és megfelelő pontossággal ahhoz, hogy az intézmény a dokumentumot azonosítani tudja. A kérelmező nem köteles megindokolni a kérelmet.”

8        Az 1049/2001 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése értelmében „[t]eljes vagy részleges elutasítás esetén a kérelmező az intézmény válaszának átvételétől számított 15 munkanapon belül megerősítő kérelmet nyújthat be, amelyben az intézményt álláspontja felülvizsgálatára kéri”.

9        Az 1049/2001 rendeletnek a megerősítő kérelmek feldolgozásáról szóló 8. cikkének (1) és (2) bekezdése kimondja:

„(1)      A megerősítő kérelmet haladéktalanul el kell bírálni. Az intézmény az ilyen kérelem iktatásától számított 15 munkanapon belül vagy megadja a hozzáférést a kért dokumentumhoz, és a 10. cikknek megfelelően ezen időtartamon belül biztosítja a hozzáférést, vagy írásbeli, indoklással ellátott válaszban teljesen vagy részlegesen elutasítja a kérelmet. Teljes vagy részleges elutasítás esetében az intézmény tájékoztatja a kérelmezőt a rendelkezésre álló jogorvoslatokról, nevezetesen arról, hogy bírósági eljárást indíthat az intézménnyel szemben, illetve panasszal fordulhat az ombudsmanhoz az EK‑Szerződés 230. cikkében, illetve 195. cikkében megállapított feltételek szerint.

(2)      Kivételes esetekben, például amikor a kérelem jelentős terjedelmű vagy igen nagyszámú dokumentumra vonatkozik, az (1) bekezdésben előírt határidő 15 munkanappal meghosszabbítható, feltéve, hogy a kérelmezőt erről előzetesen értesítették, mely értesítés részletes indoklást tartalmaz.”

 A jogvita előzményei

10      Az Association de la presse internationale ASBL (a továbbiakban: API) Belgiumban működő, bármely kategóriájú vagy szakosodású külföldi újságírókat tömörítő, nonprofit szervezet. Az API célja, hogy tagjait segítse származási országuknak az Európai Unióról való tájékoztatásában.

11      2003. augusztus 1‑jei levelével az API az 1049/2001 rendelet 6. cikkének megfelelően hozzáférést kért a Bizottságtól valamennyi irathoz, amelyeket ez utóbbi az Elsőfokú Bírósághoz és a Bírósághoz az alábbi ügyekkel kapcsolatos eljárásokban benyújtott:

–        T‑209/01. sz., Honeywell kontra Bizottság és T‑210/01. sz., General Electric kontra Bizottság;

–        T‑212/03. sz., MyTravel kontra Bizottság;

–        T‑342/99. sz., Airtours kontra Bizottság;

–        C‑203/03. sz., Bizottság kontra Ausztria;

–        C‑466/98. sz., Bizottság kontra Egyesült Királyság; C‑467/98. sz., Bizottság kontra Dánia; C‑468/98. sz., Bizottság kontra Svédország; C‑469/98. sz., Bizottság kontra Finnország; C‑471/98. sz., Bizottság kontra Belgium; C‑472/98. sz., Bizottság kontra Luxemburg; C‑475/98. sz., Bizottság kontra Ausztria, valamint C‑476/98. sz., Bizottság kontra Németország (a továbbiakban: „Nyitott égbolt”-ügyek);

–        C‑224/01. sz., Köbler;

–        C‑280/00. sz., Altmark Trans és Regierungspräsidium Magdeburg.

12      2003. augusztus 27‑i levelében a Bizottság egyrészt tájékoztatta az API‑t, hogy a T‑212/03. sz., MyTravel kontra Bizottság üggyel kapcsolatos kérelem idő előtti, másrészt pedig azt kérte az API‑tól, hogy nyilatkozzon: kérelme csak a beadványokra vagy azok mellékleteire is vonatkozik‑e. Ugyanebben a levelében a Bizottság jelezte az API‑nak, hogy tekintettel a dokumentum-hozzáférési kérelme révén felmerült elvi kérdésekre, a válaszadásra előírt határidőt tizenöt munkanappal meg kell hosszabbítani. 2003. augusztus 29‑i levelében az API jelezte, hogy kérelme csak a Bizottság beadványaira vonatkozik, a mellékleteikre nem.

13      2003. szeptember 17‑i leveleivel a Bizottság hozzáférést engedélyezett a C‑224/01. és C‑280/00. sz. ügyekre vonatkozó dokumentumokhoz. Ezzel szemben megtagadta a T‑209/01. és a T‑210/01. sz., továbbá a T‑342/99. és a C‑203/03. sz., valamint a „Nyitott égbolt”-ügyekkel kapcsolatos dokumentumokhoz való hozzáférést.

14      2003. október 6‑i levelében az API a 1049/2001 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének megfelelően megerősítő kérelmet terjesztett elő azokra a dokumentumokra vonatkozólag, amelyekhez a Bizottság a hozzáférést megtagadta. E kérelemre válaszul, és miután 2003. október 28‑i levelével határidőt hosszabbított, a Bizottság meghozta 2003. november 20‑i határozatát, amelyben megerősítette a kérdéses dokumentumokhoz való hozzáférés megtagadását (a továbbiakban: megtámadott határozat).

15      Elsősorban, a Bizottság által a T‑209/01. sz., Honeywell kontra Bizottság és a T‑210/01. sz., General Electric kontra Bizottság ügyekben előterjesztett beadványokhoz való hozzáférés megtagadását illetően a Bizottság a megtámadott határozatban kijelentette, hogy mivel ezek még folyamatban lévő ügyek, beadványainak hozzáférhetővé tétele az ezekben az eljárásokban elfoglalt alperesi állása miatt hátrányos lenne számára. Hozzátette, hogy a közösségi bíróság emlékeztetett arra (az Elsőfokú Bíróság T‑174/95. sz., Svenska Journalisteförbundet kontra Tanács ügyben 1998. június 17‑én hozott ítélete [EBHT 1998., II‑2289. o.]), hogy a gondos igazságszolgáltatás alapelve értelmében a feleknek joguk van arra, hogy érdekeiket a külvilág – különösen a nyilvánosság – bármilyen befolyásától mentesen megvédhessék. Mivel azokat a dokumentumokat, amelyekhez a felperes hozzá akart férni, kizárólag a szóban forgó eljárások érdekében szerkesztették, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy azokra kiterjed a bírósági eljárás védelmére vonatkozó kivétel hatálya (az Elsőfokú Bíróságnak a T‑92/98. sz., Interporc kontra Bizottság ügyben 1999. december 7‑én hozott ítélete [EBHT 1999., II‑3521. o.], a továbbiakban: a II. Interporc-ügyben hozott ítélet). A Bizottság ezenkívül kifejtette, hogy az a tény, hogy hozzáférést biztosított a C‑224/01. sz. Köbler-ügyben előterjesztett észrevételeihez, nem hívható fel precedensként, tekintettel arra, hogy az eljárás lezárult, noha az ügy még folyamatban volt, továbbá hogy előzetes döntéshozatali eljárásról volt szó, amely nem hasonlítható a közvetlen keresetekhez. Egyébként pedig hangsúlyozta, hogy éppen az a tény, hogy az említett észrevételekhez hozzáférést biztosított, bizonyítja, hogy az API kérelmét dokumentumonként vizsgálta.

16      Másodsorban, a T‑342/99. sz., Airtours kontra Bizottság ügyre vonatkozó dokumentumokhoz való hozzáférés megtagadását illetően a Bizottság arra hivatkozott, hogy az Elsőfokú Bíróság 2002. június 6‑án hozott ítéletét (EBHT 2002., II‑2585. o.), amellyel ezt az ügyet elbírálta, a Bizottság elleni kártérítési kereset követte (T‑212/03. sz., MyTravel kontra Bizottság ügy), amelynek keretében a Bizottság által a T‑342/99. sz. ügyben a határozatának indokolására előadott érvek elbírálás alatt állnak. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a két ügy között szoros összefüggés van, és a felperes által kért beadványok hozzáférhetővé tétele káros lenne a folyamatban lévő ügyben folytatott eljárásra.

17      Harmadsorban, a C‑203/03. sz., Bizottság kontra Ausztria üggyel kapcsolatos dokumentumokhoz való hozzáférés megtagadását illetően a Bizottság azt közölte, hogy mivel ezek még folyamatban lévő ügyek, beadványainak hozzáférhetővé tétele a Bíróság előtt elfoglalt perbeli állására, valamint az osztrák hatóságokkal szembeni pozíciójára nézve hátrányos lenne számára. Ezért a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a T‑209/01. sz., Honeywell kontra Bizottság és a T‑210/01. sz., General Electric kontra Bizottság ügyekben előterjesztett beadványokhoz való hozzáférés megtagadásával azonos indokolás érvényes erre az ügyre nézve is. Hozzátette, hogy meg kell tagadnia a tagállami kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetekre vonatkozó valamennyi dokumentumhoz való hozzáférést abban az esetben, ha a hozzáférhetővé tétel sértené a vizsgálatok céljának védelmét, amely cél – amint azt az Elsőfokú Bíróság a T‑191/99. sz., Petrie és társai kontra Bizottság ügyben 2001. december 11‑én hozott ítéletében (EBHT 2001., II‑3677. o.) kimondta – a Bizottság és az érintett tagállam közötti vita megegyezéssel való megoldásának elérésében áll. A Bizottság hozzátette, hogy noha az említett ügy tárgya felszólító levelekhez és indokolással ellátott véleményekhez való hozzáférés volt, ítéletében az Elsőfokú Bíróság nem mondta ki, hogy a hozzáférésnek a vita megegyezéses megoldásában álló cél védelme végett történő megtagadása csupán e dokumentumfajtákra korlátozódhat, így a Bizottságnak a Bíróság elé terjesztett beadványaira vonatkozólag is érvényesek az előbbi dokumentumokhoz való hozzáférés megtagadásának indokolására felhozottak, minthogy a tagállami kötelezettségszegések bizonyítására felhasznált érvek azonosak.

18      Negyedsorban, ami a „Nyitott égbolt”-ügyekre vonatkozó dokumentumokhoz való hozzáférés megtagadását illeti, a Bizottság kifejtette, hogy bár az ezekben az ügyekben indított, tagállami kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárásokat a Bíróság 2002. november 5‑i ítéleteivel befejezte, az érintett tagállamok azokat még nem hajtották végre, ezért tárgyalások vannak folyamatban annak érdekében, hogy e tagállamok hagyjanak fel a Bíróság által megállapított kötelezettségszegéssel. Emiatt a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az általa ezekben az ügyekben előterjesztett beadványok hozzáférhetővé tétele sértené az említett kötelezettségszegésekkel kapcsolatos vizsgálat érdekeinek védelmét.

19      Ötödsorban, miután a Bizottság emlékeztetett arra, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének utolsó fordulata úgy rendelkezik, hogy a hozzáférést az intézmény megtagadja, „kivéve, ha a közzétételhez [helyesen: hozzáférhetővé tételhez] nyomós közérdek fűződik”, a Bizottság a megtámadott határozatban kifejtette, hogy az API nem adott elő megfelelő érveket annak bizonyítására, hogy a szóban forgó dokumentumok hozzáférhetővé tételéhez fűződő közérdek megelőzi a folyamatban lévő bírósági eljárások és tagállami kötelezettségszegésre vonatkozó eljárások megfelelő védelmének biztosítására irányuló közérdeket. A Bizottság hozzátette, hogy az felel meg leginkább a közérdeknek, ha a közösségi bíróság előtt indított eljárások megfelelő lefolytatását biztosítják, és a Bizottság vizsgálati jogosítványait védik.

20      Hatod- és utolsósorban a Bizottság megerősítette, hogy nem lehetséges a kért dokumentomokhoz részleges hozzáférést sem biztosítani, mert az azokban érintett felek szorosan kötődnek egymáshoz, és a fentebb említett kivételek hatálya kiterjed rájuk.

 Az eljárás és a felek kérelmei

21      A jelen keresetet a felperes az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2004. február 2‑án benyújtott keresetlevelében terjesztette elő.

22      2006. november 9‑én az Elsőfokú Bíróság a felek meghallgatását követően úgy határozott, hogy a jelen ügyet az Elsőfokú Bíróság nagytanácsa elé utalja.

23      Az előadó bíró jelentése alapján az Elsőfokú Bíróság (nagytanács) az eljárás szóbeli szakaszának megnyitásáról határozott.

24      Az Elsőfokú Bíróság a 2006. október 11‑i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előterjesztéseit és az Elsőfokú Bíróság kérdéseire adott válaszait.

25      A felperes azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

–        semmisítse meg a megtámadott határozatot;

–        kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.

26      A Bizottság azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

–        a keresetet – mint alaptalant – utasítsa el;

–        kötelezze a felperest a költségek viselésére.

 A jogkérdésről

27      Keresete alátámasztásául a felperes egyetlen, az 1049/2001 rendelet 2. cikkének és 4. cikke (2) bekezdésének megsértésére alapított jogalapot terjeszt elő. Ez a jogalap lényegében két részre tagolódik. Az első rész a dokumentumokhoz való hozzáférésnek a bírósági eljárások védelmét célzó, az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének második francia bekezdésében előírt kivételen alapuló megtagadására vonatkozik. A második rész a dokumentumokhoz való hozzáférésnek a vizsgálatok érdekeinek védelmére vonatkozó, az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdésében előírt kivételen alapuló megtagadására vonatkozik.

 A dokumentumokhoz való hozzáférésnek a bírósági eljárások védelmét célzó, az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének második francia bekezdésében előírt kivételen alapuló megtagadásáról

 A felek érvei

28      Elsősorban, a felperes, miután kiemelte, hogy kérelme az 1049/2001 rendeletnek az intézmények dokumentumaihoz való, lehető legszélesebb hozzáférés elvét kimondó 2. cikke hatálya alá tartozik, először is előadja, hogy a bírósági eljárások védelmét célzó kivétel nem indokolhatja a Bizottság beadványainak a dokumentumokhoz való szabad hozzáférés elvének hatálya alól általános érvénnyel történő kizárását.

29      E tekintetben a felperes előadja elsősorban, hogy ezt a kivételt, miszerint a dokumentumhoz való hozzáférés csak akkor tagadható meg, ha annak hozzáférhetővé tétele „sértené” a bírósági eljárások védelmét, megszorítóan kell értelmezni. A felperes szerint az 1049/2001 rendelet és a korábbi szabályozás – tudniillik a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 1994. február 8‑i 94/90/ESZAK, EK, Euratom bizottsági határozat (HL L 46., 58. o.), amellyel alakszerű elfogadást nyert a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való hozzáférésre vonatkozó, a Tanács és a Bizottság által 1993. december 6‑án jóváhagyott magatartási kódex (HL 1993. L 340., 41. o., a továbbiakban: az 1993. évi magatartási kódex) – összehasonlításából kitűnik, hogy a közösségi jogalkotó szándékosan döntött a bírósági eljárásokra vonatkozó kivétel hatályának szűkítése mellett. Ugyanis míg az 1993. évi magatartási kódex lehetővé tette a hozzáférés megtagadását minden olyan dokumentum vonatkozásában, amelynek hozzáférhetővé tétele „sértheti” a bírósági eljárásokat, az 1049/2001 rendelet csak azokra a dokumentumokra terjed ki, amelynek hozzáférhetővé tétele „sértené” a bírósági eljárásokat. Ezenkívül az 1993. évi magatartási kódexben, az 1049/2001 rendelettel ellentétben, nem található annak lehetősége, hogy nyomós közérdek megelőzze a bírósági eljárások védelméhez fűződő érdeket.

30      A felperes úgy véli, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének második francia bekezdésében előírt kivétel korlátozott hatályát e rendelet (11) preambulumbekezdése is jelzi, amely kimondja, hogy főszabály szerint az intézmények valamennyi dokumentumát nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenni, továbbá alátámasztja az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelettervezet [COM (2000) 30. végleges – COD 200/0032., 5. szekció] indokolása, amely kimondja, hogy a kivételeket csak világosan meghatározott sajátos érdekek védelme érdekében lehet alkalmazni. Ezért tehát az összes dokumentumfajtához való hozzáférés általános megtagadása nem engedhető meg, az érintett intézménynek ugyanis bizonyítania kell valamennyi kért dokumentum vonatkozásában, hogy azok hozzáférhetővé tétele olyan súlyosan sértené az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (2) bekezdésében felsorolt sajátos érdekeket, hogy a hozzáférhető tételhez fűződő közérdek azt nem haladja meg.

31      Másodsorban a felperes előadja, hogy a Bizottság által a közösségi bíróságok elé terjesztett beadványok hozzáférhetővé tétele egyáltalán nem sértené a bírósági eljárások védelmét, hiszen e hozzáférhetővé tétel nem eredményezné – a bírósági eljárás működésének ártó módon – sem azt, hogy a nyilvánosság visszaélésszerű befolyást gyakorolna, illetőleg nem sértené a közösségi bíróság előtti tárgyalás zavartalanságát sem. Mindenesetre az olyan általános indokolás, mint amelyet a megtámadott határozat tartalmaz, nem felel meg az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének második francia bekezdésében megkövetelt, súlyos és konkrét sérelem kritériumának.

32      A felperes hozzáteszi, hogy a közvéleménynek a fontos közpolitikai problémákkal foglalkozó bíróságok tevékenysége iránti érdeklődése érthető és természetes minden, a jogállamiság szabályain alapuló rendszerben, és maguk a közösségi bíróságok bátorították és támogatták ezt a jelenséget azáltal, hogy a folyamatban lévő eljárásokra vonatkozó információk egyre nagyobb részét tették hozzáférhetővé a nagyközönség számára internetes honlapjukon és sajtóosztályukon keresztül. A tárgyalások egyébként nyilvánosak, és a tárgyalásra készített jelentés a tárgyalás napjától hozzáférhető a közönség számára.

33      Ezért nehezen érthető, hogy a Bizottság iratainak hozzáférhetővé tétele miként járhatna azon bírósági eljárások megfelelő lefolytatásának súlyos sérelmével, amelyekre az iratok vonatkoznak. Épp ellenkezőleg: az említett iratok nyilvánossága kedvező hatással járna, minthogy a nyilvánosság teljeskörű tájékoztatása bizonyítaná a közösségi bírák pártatlanságát, ami megerősítené határozatainak közvélemény általi elfogadását. A felperes előadja ezenkívül, hogy több állam bíróságai, valamint az Emberi Jogok Európai Bírósága, az átláthatóság elve alóli – például a gazdasági titkok és a magánélet védelme érdekében érvényesített – kivételek mellett, hozzáférhetővé teszik a bírósági eljárásokra, különösen pedig az állami szervezetek részvételével folyó ügyekre vonatkozó dokumentumokat. E bíróságok egyike sem fogalmazott meg olyan álláspontot, hogy az átláthatóság elve sértené a bírósági eljárás hatékonyságát és a gondos igazságszolgáltatás érdekeit.

34      Harmadsorban, a felperes előadása szerint a Bizottság által a közösségi bíróságok elé terjesztett beadványok hozzáférhetővé tétele közérdekű abban az értelemben, hogy lehetővé tenné a Bizottságnak az EK‑Szerződés és a másodlagos közösségi jog értelmezésének alapvető kérdéseiről alkotott álláspontjának terjesztését. Versenyjogi kérdésekben például ez a terjesztés különösen jótékony hatással járna, ha tekintetbe vesszük azokat a véleményeket, amelyeket a Bizottság ad az [EK] 81. és [EK] 82. cikkben meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16‑i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.) alapján. A felperes hozzáteszi, hogy bár a közösségi bíróságok előtti tárgyalások nyilvánosak, és a tárgyalás napján a felek érvelésének összefoglalója rendelkezésre áll, a tárgyalt ügy nem rajzolódik ki teljesen, ami az újságírókat akadályozza abban, hogy pontos és kimerítő tájékoztatást adjanak. A megfelelő átláthatóság biztosításának egyetlen módja a Bizottság beadványainak hozzáférhetővé tétele.

35      Negyedsorban, a felperes álláspontja szerint a Bizottság nem alapíthatja a hozzáférés megtagadását az e kérdésben kialakított jelenlegi ítélkezési gyakorlatra, minthogy a fenti 15. pontban hivatkozott Svenska Journalistförbundet kontra Tanács, illetőleg a II. Interporc-ügyben hozott ítéletek az 1993. évi magatartási kódexre vonatkoznak, míg az 1049/2001 rendeletet szigorúbban kell értelmezni. Egyébiránt a fenti 15. pontban hivatkozott Svenska Journalistförbundet kontra Tanács ügyben hozott ítélet sajátos helyzetre vonatkozik, hiszen a kérdéses szervezet feltette a világhálóra a Tanács ellenkérelmének kommentált változatát, és felhívta a közvéleményt arra, hogy saját kommentárjait közvetlenül a Tanács alkalmazottainak küldjék meg, akiknek telefon- és faxszámait is megadta; ezzel szemben az API‑nak, amely egyik kérdéses eljárásban sem vesz részt félként, nem áll szándékában ily módon eljárni. Ugyanígy, a fenti 15. pontban hivatkozott II. Interporc-ügyben hozott ítélet sem bír jelentőséggel, minthogy az Elsőfokú Bíróságnak az ezen ítélet 40. pontjában foglalt kijelentése, miszerint ellentétes a közérdek védelmével a Bizottság által kizárólag valamely konkrét bírósági eljáráshoz készített dokumentumok tartalmának hozzáférhetővé tétele, csupán obiter dictum (a döntés indokán túli, mellékes vélemény), minthogy az ezen ítélettel elbírált ügyben felmerült kérdés azt volt, hogy a valamely közigazgatási eljárásban készített dokumentumokhoz való hozzáférés megtagadható-e azzal az indokkal, hogy azok valamely konkrét bírósági eljáráshoz készültek. Az Elsőfokú Bíróság ezenkívül kimondta, hogy a kérdéses kivétel célja „egyrészt a Bizottság belső munkája védelmének, másrészt az ügyek bizalmas kezelésének és az ügyvédi titoktartás elve betartásának biztosítása” (a fenti 15. pontban hivatkozott II. Interporc-ügyben hozott ítélet 41. pontja).

36      A bírósági eljárásokra vonatkozó kivétel ilyen értelmezése nem képezi akadályát annak, hogy a közönség hozzáférjen a Bizottság beadványaihoz, minthogy e beadványok nem tekinthetők belső és bizalmas dokumentumoknak, ellenkezőleg: azokat megküldik a bíróságoknak és az illető ügyekben részt vevő perbeli ellenfeleknek. A felperes hozzáteszi e tekintetben, hogy a fenti 15. pontban hivatkozott II. Interporc-ügyben hozott ítélet 40. pontjában adott értékelést hatályon kívül helyezte a Bíróság, miután kimondta, hogy az Elsőfokú Bíróság a T‑83/96. sz., van der Wal kontra Bizottság ügyben 1998. március 19‑én hozott ítéletének (EBHT 1998., II‑545. o.) 50. pontjában tévesen alkalmazta a jogot, amikor az említett kivételt úgy értelmezte, hogy annak alapján a Bizottság köteles megtagadni a kizárólag bírósági eljárás céljára készített dokumentumokhoz való hozzáférést (a Bíróságnak C‑174/98. P. és C‑189/98. P. sz., Hollandia és van der Wal kontra Bizottság egyesített ügyekben 2000. január 11‑én hozott ítéletének [EBHT 2000., I‑1. o.] 30. pontja).

37      Következésképpen a felperes szerint a vonatkozó közösségi ítélkezési gyakorlat nem értelmezhető úgy, ahogyan azt a Bizottság állítja, és az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének második francia bekezdése nem indokolhatja az intézmények beadványainak a közösségi dokumentumokhoz való szabad hozzáférés elvének hatálya alóli általános kivételét.

38      Másodszor, a felperes vitatja a megtámadott határozatot abban a részében, amelyben a Bizottság a bírósági eljárások védelmére vonatkozó kivételre való hivatkozással tagadta meg a beadványokhoz való hozzáférést, azzal az indokkal, hogy az az ügy, amelyre a beadványok vonatkoznak, illetőleg valamely kapcsolódó ügy még folyamatban van.

39      E tekintetben a felperes kifejti, hogy a szóban forgó kivétel ilyen szigorú korlátozása nem igazolható, minthogy súlyosan sértené a dokumentumokhoz való szabad hozzáférés elvét éppen olyan esetekben, amikor ítélet vagy tárgyalásra készített jelentés hiányában a beadványok hozzáférhetővé tételéhez fűződő közérdek a legjelentősebb. A hozzáférés megtagadása még megmagyarázhatatlanabb akkor, ha a kért dokumentumok már befejezett eljárásra (mint a T‑342/99. sz., Airtours kontra Bizottság ügy esetében) vonatkoznak, azonban összefüggésben vannak valamely még folyamatban lévő eljárással. A Bizottság nem magyarázta meg ugyanis, hogy a lezárt ügyre vonatkozó beadványok hozzáférhetővé tétele miben lenne sérelmes a folyamatban lévő eljárásban, amikor is a felperes mindkét ügyben ugyanaz, így tehát már ismeri a Bizottságnak az első üggyel kapcsolatos beadványaiban felhívott érveit.

40      A Bizottság elöljáróban rámutat arra, hogy a felperes állításaival ellentétben nem „általános jelleggel” tagadta meg a felperestől a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmének jóváhagyását, és nem egész dokumentumfajták vonatkozásában tagadta meg a hozzáférést. Elismeri, hogy ezek, a közösségi bíróságok előtti eljárási iratok mint olyanok, nem mentesek a hozzáférhetővé tétel alól, minthogy a dokumentumokhoz való hozzáférés alapelve alóli kivételeket szigorúan kell értelmezni. Előadja azonban, hogy amennyiben a kivételt alkalmazni kell, azt be kell tartani, így abban az esetben, ha a dokumentum hozzáférhetővé tétele „sértené” a bírósági eljárások védelmét vagy valamely vizsgálatot, a Bizottságnak azt nem kell hozzáférhetővé tennie. Hozzáteszi, hogy a feltételes mód használata („sértené”), amely mérlegelési mozgásteret feltételez, azt jelenti, hogy kedvezőtlen hatás következhet be, nem pedig azt, hogy teljesen bizonyos, hogy ilyen hatás be is következik.

41      A bírósági eljárások védelmére vonatkozó kivételt illetően a Bizottság előadja elsősorban, hogy minden nemzeti és nemzetközi bírósági rendszer saját eljárási szabályokat határoz meg a bíróság elé terjesztett eljárási iratok vonatkozásában. Amint arra maga a felperes rámutatott, az európai közösségi bíróságok nagyon magas átláthatósági szintet biztosítanak, hiszen azon felül, hogy minden ügyről közlemény jelenik meg az Európai Unió Hivatalos Lapjában, amely közlemény tartalmazza a keresetben hivatkozott jogalapokat és fontosabb érveket, a tárgyalás nyilvános, és a felek érvei a tárgyalásra készített jelentésben összefoglalásra kerülnek, majd a főtanácsnok indítványában és az ítéletben ismét szerepelnek, és vizsgálat tárgyát képezik.

42      A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a bírósági eljárások védelme miatt köteles figyelembe venni az egyes bíróságok e vonatkozásban követett eljárási szabályait. Márpedig sem a Bíróság, sem az Elsőfokú Bíróság nem teszik közzé a hozzájuk benyújtott eljárási iratokat, és ami ez utóbbit illeti, kívülállók az ügy iratanyagához csak szigorú ellenőrzés mellett férhetnek hozzá; az Európai Közösségek Elsőfokú Bírósága hivatalvezetőjének szóló, 1994. március 3‑án kiadott, legutóbb 2002. június 5‑én módosított (HL 2002. L 160., 1. o.) szolgálati utasítások (HL 1994. L 78., 32. o.) 5. cikke (3) bekezdésének harmadik albekezdése értelmében „[a]z elnöknek a felek meghallgatását követően adott kifejezett engedélye nélkül harmadik természetes vagy jogi személy nem férhet hozzá az ügy iratanyagához vagy az eljárási iratokhoz”, és „[i]lyen engedélyt csak olyan írásbeli kérelemre lehet megadni, amely az iratanyaghoz való hozzáférésre vonatkozó jogos érdeket részletesen igazolja”. Egyébiránt az 1049/2001 rendelet nem írja elő azt, hogy a bíróságok miként szabályozzák az előttük folytatott eljárást. E tekintetben a Bíróság kimondta, hogy nincs az eljárási iratok bizalmas kezelésére, illetve arra vonatkozó általános szabály, hogy az eljárás felei felfedhetik‑e azokat kívülállók előtt; a Bíróság kiemelte emellett, hogy külön megközelítést kell akkor alkalmazni, ha valamely dokumentum hozzáférhetővé tétele sértheti a gondos igazságszolgáltatás követelményét” (a Bíróságnak C‑376/98. sz., Németország kontra Parlament és Tanács ügyben 2000. április 3‑án hozott ítéletének [EBHT 2000., I‑2247. o.] 10. pontja).

43      A Bizottság szerint az Elsőfokú Bíróság megerősítette és alkalmazta az eljárási iratokra a gondos igazságszolgáltatás elvét, amelynek értelmében a feleknek joguk van érdekeik bármiféle külső behatástól – különösen a közvéleménytől – független védelmére (a fenti 15. pontban hivatkozott Svenska Journalistförbundet kontra Tanács ügyben hozott ítélet 136. pontja). Azt a tényt, hogy a folyamatban lévő ügyek köztudomásúak, nem szabad összetéveszteni a feleknek arra vonatkozó jogával, hogy írásba foglalt érveiket ne hozzák nyilvánosságra.

44      A Bizottság szerint a közérdek nem követeli meg az eljárási iratok teljes terjedelmükben való hozzáférhetővé tételét, ami szerencsétlennek is bizonyulhat, minthogy a felek között írásban folyó párbeszéd a nyilvánosság előtti vitává alakulhat át, amelynek során az üggyel foglalkozó meghatalmazottakra esetleg külső nyomás nehezedne, és egyes érvek megalapozottsága más külső nyomás alá kerülhetne. A tárgyalás zavartalanságának biztosítása fontosabb érdek, mint az, hogy az újságírók kellően felkészülhessenek a tárgyalásra. Az eljárási iratok rendszeres hozzáférhetővé tétele ezenkívül károsan megbonthatná az intézmények és az ügy többi vagy egyes felei közötti egyensúlyt, akik nem volnának kötelesek a beadványaikhoz ugyanazokkal a feltételekkel hozzáférést adni, mint amelyek az intézményekre alkalmazandók.

45      A Bizottság másodsorban kifejti, hogy amikor az 1049/2001 rendelet szerinti hozzáférési kérelemmel fordulnak hozzá, először megvizsgálja, hogy az az eljárás, amelyre a kért dokumentum vonatkozik, tárgyalási szakban van‑e, majd – figyelembe véve az előbbiekben írtakat – azt, hogy a bírósági eljárások védelme szükségessé teszi‑e az e dokumentumhoz való hozzáférés megtagadását. Ily módon tagadta meg az Elsőfokú Bíróság előtt folyamatban lévő T‑210/01. sz., General Electric kontra Bizottság és a T‑209/01. sz., Honeywell kontra Bizottság ügyekben előterjesztett beadványaihoz való hozzáférést.

46      Adódhat olyan indok, amely miatt a tárgyalás megtartása vagy az ítélet kihirdetése után is meg kell tagadni a dokumentumhoz való hozzáférést, abban az esetben, ha szükségesnek mutatkozik valamely írásban megfogalmazott olyan érvelés védelme, amelyet azonos formában vett át egy még folyamatban lévő, kapcsolódó ügybe. Az Elsőfokú Bíróság ítéletével már lezárt, T‑342/99. sz., Airtours kontra Bizottság ügyre vonatkozó beadványokhoz való hozzáférés megtagadása ilyen indokon alapult, minthogy ugyanaz a felperes az ítéletet követően kártérítési keresetet indított (T‑212/03. sz., MyTravel kontra Bizottság ügy), amely még mindig folyamatban van. A két ügy közötti összefüggés abban áll, hogy a megsemmisítés iránti kereset elbírálása során előadott egyes érvek a kártérítési kereset elbírálása kapcsán is megtárgyalásra kerülhetnek.

47      Ami az ügyben felmerülő érdekek mérlegelését illeti, a Bizottság előadja, hogy a kért dokumentumok hozzáférhetővé tételét indokolttá tevő, nyomós közérdek fennállása sohasem vélelmezhető, akármilyen dokumentumfajtáról legyen is szó, hanem azt mindig bizonyítani kell, figyelembe véve a minden konkrét esetben felmerülő érdekeket. A nyomós közérdek, amelynek fogalmát az 1049/2001 rendelet nem határozta meg, csak akkor vehető figyelembe, ha bebizonyosodott, hogy valamely kivételt alkalmazni kell.

48      Egyébiránt, ha a nyomós közérdeken alapuló kivételt, amely a kivétel alóli kivétel, rendszeresen alkalmaznák az iratoknak az eljárás bármely szakaszában való hozzáférhetővé tétele indokolására, a bírósági eljárásokkal kapcsolatos kivételt megfosztanák bármiféle hatékony érvényesüléstől. A felmerülő érdekek összemérésénél szintén figyelembe kell venni azt a tényt, hogy az ügyre vonatkozó információk már nyilvánosságra kerültek, először a keresetindításkor (a felperes jogalapjainak és fontosabb érveinek a Hivatalos Lapban történő közzétételével), majd pedig a tárgyalásra készített jelentéssel. Ami a felperes által a jelen ügyben kért dokumentumokat illeti, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a közérdeknek a legjobban a szóban forgó bírósági eljárások megfelelő lefolytatásának megóvásával lehet megfelelni.

49      Az a tény, hogy a felperes nem fél egyik olyan eljárásban sem, amelyekre azok a dokumentumok vonatkoznak, amelyeknek a hozzáférhetővé tételét kérte, és hogy sem maga a felperesnek, sem tagjainak nem áll szándékukban a Bizottságra nyomást gyakorolni, semmiképpen sem fosztja meg jogi jelentőségétől a fenti 15. pontban hivatkozott Svenska Journalistförbundet kontra Tanács ügyben hozott ítéletet. Ezen ítélet 138. pontjában az Elsőfokú Bíróság ugyanis helytelennek mondta ki az ezen ügy eljárási iratainak hozzáférhetővé tételére vonatkozó célt. A Bizottság hozzáteszi, hogy mivel egy dokumentum hozzáférhetővé tétele megerősíti, hogy az szabadon terjeszthető, a felperes által vállalt azon kötelezettség, hogy nem kíván nyomást gyakorolni, nem szavatolja, hogy a nyilvánosság más képviselői ugyanígy fognak viselkedni.

50      Ezenkívül a Bizottság kiemeli, hogy a fenti 15. pontban hivatkozott II. Interporc-ügyben hozott ítélet 40. és 41. pontjában az Elsőfokú Bíróság kimondta, hogy az a dokumentumfajta, amelyre a bírósági eljárásokkal kapcsolatos kivételt kell alkalmazni, valamennyi, a Bizottság által kizárólag valamely konkrét bírósági eljárás céljára készült dokumentumot magában foglal. A fenti 15. pontban hivatkozott II. Interporc-ügyben hozott ítélet tehát meghatározta a bírósági eljárásokkal kapcsolatos kivétel hatályát, anélkül azonban, hogy az e dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférési jogot az illető dokumentumfajta tekintetében kizárta volna, és a fenti 36. pontban hivatkozott Hollandia és van der Wal kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (27–30. pont) megerősítette, hogy nincs olyan általános kivétel, amely kötelezné a Bizottságot, hogy ne hozza azokat nyilvánosságra. A II. Interporc-ügyben hozott ítélet továbbra is jogi jelentőséggel bír, és a Bizottság ebben az ügyben az abban foglaltaknak megfelelően járt el, minthogy nem általánosságban tagadta meg a hozzáférhetővé tételt, hanem valamennyi dokumentumot külön-külön vizsgált.

 Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

–       Előzetes észrevételek

51      Emlékeztetni kell arra elsősorban, hogy az 1049/2001 rendeletnek a többek között ugyanezen rendelet (4) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 1. cikkéből kitűnik, hogy e cikk a lehető legszélesebb hatályt kívánja biztosítani az intézmények birtokában lévő dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés iránti jognak (a Bíróság C‑266/05. P. sz., Sison kontra Tanács ügyben 2007. február 1‑jén hozott ítéletének [az EBHT-ban még nem tették közzé] 61. pontja).

52      Az említett rendeletből, különösen annak (11) preambulumbekezdéséből, 1. cikkének a) pontjából és az erre vonatkozó kivételekről rendelkező 4. cikkéből azonban az is következik, hogy a dokumentumokhoz való hozzáférési jogra a köz- vagy magánérdekkel kapcsolatos okokon alapuló korlátozások vonatkoznak (a fenti 51. pontban hivatkozott Sison kontra Tanács ügyben hozott ítélet 62. pontja).

53      Az ilyen kivételeket, mivel eltérnek a dokumentumokhoz való lehető legszélesebb körű nyilvános hozzáférés elvétől, szigorúan kell értelmezni és alkalmazni (a fenti 51. pontban hivatkozott Sison kontra Tanács ügyben hozott ítélet 63. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑391/03 és T‑70/94. sz., Franchet és Byk kontra Bizottság egyesített ügyekben 2006. július 6‑án hozott ítélet [EBHT 2006., II‑2023. o.] 84. pontját; lásd ezenkívül megfelelő módosítással, az 1993. évi magatartási kódexet illetően, a Bíróságnak a fenti 36. pontban hivatkozott Hollandia és van der Wal kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 27. pontját és a C‑353/99. P. sz., Tanács kontra Hautala ügyben 2001. december 6‑án hozott ítéletének [EBHT 2001., I‑9565. o.] 25. pontját; az Elsőfokú Bíróság T‑309/97. sz., Bavarian Lager kontra Bizottság ügyben 1999. október 14‑én hozott ítéletének [EBHT 1999., II‑3217. o.] 39. pontját és a fenti 17. pontban hivatkozott Petrie és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 66. pontját).

54      Emlékeztetni kell arra is, hogy a töretlen ítélkezési gyakorlat szerint a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmet konkrétan kell vizsgálni. Egyrészt ugyanis önmagában az a körülmény, hogy valamely dokumentum egy kivétellel védett érdeket érint, nem lehet elégséges indoka e kivétel alkalmazásának (ilyen értelemben lásd az Elsőfokú Bíróság T‑110/03., T‑150/03. és T‑405/03. sz., Sison kontra Tanács egyesített ügyekben 2005. április 26‑án hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑1429. o.] 75. pontját, valamint a fenti 53. pontban hivatkozott Franchet és Byk kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 105. pontját). Kivétel alkalmazása főszabály szerint csupán abban az esetben lehet indokolható, ha az intézmény előzetesen értékelte egyfelől, hogy a dokumentumhoz való hozzáférés konkrétan és ténylegesen sérti‑e a védett érdeket, másfelől, az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (2) és (3) bekezdése szerinti esetekben azt, hogy fűződik‑e az érintett dokumentum hozzáférhetővé tételéhez nyomós közérdek. Másrészt a védett érdek sérelme kockázatának ésszerűen előreláthatónak és nem pusztán hipotetikusnak kell lennie. Így a vizsgálatot, amelyet az intézménynek a kivételek alkalmazása céljából el kell végeznie, konkrétan kell végrehajtani, és annak a határozat indokolásából ki kell tűnnie (az Elsőfokú Bíróság T‑2/03. sz.., Verein für Konsumenteninformation kontra Bizottság ügyben 2005. április 13‑án hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑1121. o.; a továbbiakban: a fenti 54. pontban hivatkozott VKI-ügyben hozott ítélet] 69. pontja, valamint a fenti 53. pontban hivatkozott Franchet és Byk kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 115. pontja).

55      Ezt a konkrét vizsgálatot egyébként a kérelemben foglalt valamennyi dokumentum tekintetében el kell végezni. Az 1049/2001 rendeletből ugyanis az következik, hogy e rendelet 4. cikkének (1)–(3) bekezdésében foglalt összes kivételt „a dokumentum[ra]” kell alkalmazni (a fenti 54. pontban hivatkozott VKI-ügyben hozott ítélet 70. pontja és a fenti 53. pontban hivatkozott Franchet és Byk kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 116. pontja). Ezenkívül, ami e kivételek időbeli hatályát illeti, az említett rendelet 4. cikkének (7) bekezdése előírja, hogy a kivételek csak azon időtartam alatt érvényesek, amely alatt a védelem „a dokumentum tartalma alapján” indokolt.

56      Ebből az következik, hogy a konkrét és egyenkénti vizsgálat mindenképpen szükséges, mivel – még akkor is, ha egyértelmű, hogy a hozzáférés iránti kérelem kivételek körébe eső dokumentumra irányul – egyedül e vizsgálat teheti lehetővé, hogy az intézmény a kérelmező részére részleges hozzáférés biztosításának lehetőségét mérlegelje az 1049/2001 rendelet 4. cikke (6) bekezdésének megfelelően (a fenti 54. pontban hivatkozott VKI-ügyben hozott ítélet 73. pontja, valamint a Franchet és Byk kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 117. pontja). Az említett rendelet alkalmazása során továbbá az Elsőfokú Bíróság már kimondta, hogy főszabály szerint elégtelennek minősítette a dokumentumok fajta szerinti és nem a dokumentumokban foglalt konkrét adatok alapján történő értékelését, mivel az intézmény által lefolytatandó vizsgálatnak lehetővé kell tennie az Elsőfokú Bíróság számára annak konkrét mérlegelését, hogy a hivatkozott kivétel valóban alkalmazható‑e az e dokumentumokban foglalt adatok összességére (a fenti 54. pontban hivatkozott VKI-ügyben hozott ítélet 74. és 76. pontja; lásd ilyen értelemben, az 1993. évi magatartási kódex alkalmazását illetően, az Elsőfokú Bíróság T‑123/99. sz., JT’s Corporation kontra Bizottság ügyben 2000. október 12‑én hozott ítéletének [EBHT 2000., II‑3269. o.] 46–48. pontját).

57      Az intézménynek főszabály szerint kötelessége a hozzáférés iránti kérelemben szereplő dokumentumok tartalmának konkrét és egyenkénti értékelése (a fenti 54. pontban hivatkozott VKI-ügyben hozott ítélet 74. és 75. pontja); ezt a megoldást alkalmazni kell az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (1)–(3) bekezdésében szereplő összes kivételre, függetlenül attól, hogy a kért dokumentum mely területhez tartozik. Mivel az említett rendelet nem tartalmaz a bírósági eljárások védelmére vonatkozó kivétel tekintetében semmilyen sajátos rendelkezést, az említett, főszabály szerinti megoldást a szóban forgó kivételre is alkalmazni kell.

58      E főszabály azonban nem jelenti azt, hogy minden körülmények között ilyen vizsgálat lefolytatása kötelező. Amikor ugyanis az intézmény által az 1049/2001 rendelet alapján megfogalmazott hozzáférés iránti kérelemre válaszul főszabály szerint elvégzendő konkrét és egyenkénti vizsgálat célja a kérdéses intézmény számára egyrészt annak mérlegelésének lehetővé tétele, hogy mennyiben alkalmazható a hozzáférési jog alóli valamely kivétel, másrészt a részleges hozzáférés lehetőségének mérlegelése, akkor e vizsgálat szükségtelen lehet, ha az adott ügy egyedi körülményei alapján egyértelmű, hogy a hozzáférést meg kell tagadni vagy éppenhogy meg kell adni. Ez lehet a helyzet többek között akkor, ha egyes dokumentumok vagy nyilvánvalóan teljes egészükben a hozzáférési jog alóli kivétel hatálya alá tartoznak, vagy éppen ellenkezőleg, nyilvánvalóan teljes egészükben hozzáférhetőek, vagy a Bizottság azokat ugyanilyen körülmények között már konkrétan és egyenként értékelte (a fenti 54. pontban hivatkozott VKI-ügyben hozott ítélet 75. pontja.

59      Másodsorban, a bírósági eljárások védelmére vonatkozó kivételt illetően emlékeztetni kell arra, hogy először is a dokumentumnak az 1049/2001 rendelet 3. cikke a) pontjában foglalt tág meghatározásából, valamint a bírósági eljárások védelmével kapcsolatos kivétel megfogalmazásából, sőt létéből az következik, hogy a közösségi jogalkotó nem kívánta kizárni az intézmények peres tevékenységét abból a körből, amelyre a polgárok hozzáférési joga kiterjed, hanem e tekintetben azt írta elő, hogy az intézmények megtagadják a bírósági eljárásokkal kapcsolatos dokumentumokhoz való hozzáférést azokban az esetekben, ha a hozzáférhetővé tétel sértené annak az eljárásnak az érdekét, amelyre vonatkozik.

60      Másodszor, az Elsőfokú Bíróság korábban azt is megállapította, hogy „a bírósági eljárások céljaira készült dokumentumok” fogalma, amelyet az 1993. évi magatartási kódexszel kapcsolatban értelmezett, és amely a benyújtott beadványokat és iratokat, a folyamatban lévő ügy intézésével kapcsolatos belső dokumentumokat, valamint az érintett főigazgatóság és a jogi szolgálat vagy ügyvédi iroda közötti, az ügyre vonatkozó érintkezést foglalja magában (a fenti 15. pontban hivatkozott II. Interporc-ügyben hozott ítélet 41. pontja), az 1049/2001 rendelettel kapcsolatban is releváns (lásd a fenti 53. pontban hivatkozott Franchet és Byk kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 90. pontját). A Bizottság által a közösségi bíróság elé terjesztett beadványok tehát a bírósági eljárások védelmére vonatkozó kivétel hatálya alá esnek, minthogy azok védett érdekre vonatkoznak.

61      Harmadszor, az a körülmény, hogy a bírósági eljárások védelmére vonatkozó kivétel hatálya kiterjed a kizárólag egy adott bírósági eljárás céljaira készült dokumentumokra (a fenti 15. pontban hivatkozott II. Interporc-ügyben hozott ítélet 40. pontja és a fenti 53. pontban hivatkozott Franchet és Byk kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 88. és 89. pontja), különösen pedig az intézmények által benyújtott beadványokra, önmagában nem indokolja az említett kivétel alkalmazását. Amint azt ugyanis a Bíróság az 1993. évi magatartási kódex alkalmazását illetően már kimondta, a közérdek bírósági eljárásban való védelmén alapuló kivétel nem értelmezhető úgy, hogy az kötelezné a Bizottságot az összes, általa bírósági eljárás céljára készített dokumentumhoz való hozzáférés megtagadására (a fenti 36. pontban hivatkozott Hollandia és van der Wal kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 30. pontja).

62      Ez az értelmezés szükségszerűen igaz az 1049/2001 rendelet vonatkozásában, annál is inkább, mivel e rendelet 4. cikke (2) bekezdésének második francia bekezdésében írt bírósági eljárások védelmére vonatkozó kivétel az 1993. évi magatartási kódexben szereplő megfogalmazáshoz képest szigorúbb feltételeket támaszt. Egyrészt ugyanis a hozzáférés megtagadása csak akkor igazolható az 1049/2001 rendelet alapján, ha az illető dokumentum hozzáférhetővé tétele „sértené” az említett érdeket, nem pedig – amint az az 1993. évi magatartási kódexben szerepelt – abban az esetben, ha a dokumentum hozzáférhetővé tételen „sértheti” az említett érdeket. Ez azzal jár, hogy az érintett intézmény minden kért dokumentum esetében köteles vizsgálni, hogy tekintettel a rendelkezésére álló információkra, a dokumentum hozzáférhetővé tétele ténylegesen sértheti‑e a kivételrendszer által védett érdekek egyikét (az 1993. évi magatartási kódex alkalmazását illetően, lásd ilyen értelemben az Elsőfokú Bíróság T‑124/96. sz., Interporc kontra Bizottság ügyben 1998. február 6‑án hozott ítéletének [EBHT 1998., II‑231. o.] 52. pontját és a fenti 56. pontban hivatkozott JT’s Corporation kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 64. pontját). Másrészt az 1049/2001 rendelet előírja, hogy még ha a kért dokumentum hozzáférhetővé tétele sértené is a kérdéses bírósági eljárás védelmét, a hozzáférést meg kell adni, ha ahhoz nyomós közérdek fűződik; ezt az 1993. évi magatartási kódex nem írta elő.

63      Negyedszer, hangsúlyozni kell, hogy a dokumentumokhoz való hozzáférés alapelve alóli, a bírósági eljárások védelmével kapcsolatos kivétel többek között annak a bárkit megillető jognak a biztosítását célozza, hogy őt független bíróság tisztességes eljárásban meghallgassa; ez az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény (a továbbiakban: EJEE) 6. cikkében foglalt alapvető jog, amely a közösségi jog alapelveinek szerves részét képezi, amelyeknek betartását a közösségi bíróság a tagállamok közös alkotmányos hagyományaiból, valamint többek között az EJEE útmutatásaiból merítve biztosítja (a Bíróság C‑341/04. sz., Eurofood IFSC ügyben 2006. május 2‑án hozott ítéletének [EBHT 2006., I‑3813. o.] 65. pontja és C‑411/04. P. sz., Salzgitter Mannesmann kontra Bizottság ügyben 2007. január 25‑án hozott ítéletének [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 40. és 41. pontját); e kivétel biztosítja továbbá az igazságszolgáltatás megfelelő működését is. Ez a kivétel tehát nemcsak a felek érdekeit védi a bírósági eljárás során, hanem általánosságban a bírósági eljárás megfelelő lefolytatását.

64      Ezért az Elsőfokú Bíróságnak a fenti 51–63. pontban kifejtett elvek figyelembevételével vizsgálnia kell, hogy jelen esetben a Bizottság nem tévedett–e, amikor úgy ítélte meg, hogy az általa a T‑209/01. sz., Honeywell kontra Bizottság, a T‑210/01. sz., General Electric kontra Bizottság, a C‑203/03. sz., Bizottság kontra Ausztria és a T‑342/99. sz., Airtours kontra Bizottság ügyekben előterjesztett beadványai hozzáférhetővé tételének megtagadása a bírósági eljárások védelmére vonatkozó kivétel hatálya alá tartozik.

–       A T‑209/01., T‑210/01. és C‑203/03. sz. ügyekkel kapcsolatos beadványokhoz való hozzáférés megtagadása

65      Először is a hozzáférés a hozzáférés iránti kérelemben konkrétan megjelölt dokumentumokat illetően ellenőrizni kell, hogy a Bizottság elvégezte‑e valamennyi kért dokumentum tartalmának konkrét vizsgálatát, amit a hozzáférés megtagadására felhozott indok általános jellegére hivatkozással a felperes vitat.

66      Meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat indokolásából nem állapítható meg, hogy a Bizottság az említett vizsgálatot elvégezte volna. Az említett határozatában ugyanis – az eljárás védelme szükségességének bizonyításához – nem tett utalást sem a szóban forgó beadványok tartalmára, sem pedig azoknak az eljárásoknak a sajátos tartalmára, amelyre a beadványok vonatkoztak. A Bizottság annak általános jelleggel való kijelentésére szorítkozott, hogy a bírósági eljárások védelmére vonatkozó kivétel hatálya alá tartozik azokhoz a folyamatban lévő ügyekkel kapcsolatos beadványokhoz való hozzáférés megtagadása, amely ügyekben félként vesz részt, minthogy az említett beadványok hozzáférhetővé tétele sértené a félként elfoglalt perbeli állását, mert őt külső nyomásgyakorlás kockázatának tenné ki. Ez az indok a Bizottság valamennyi olyan folyamatban lévő ügyre vonatkozó beadványára alkalmazható, amelyekben a Bizottság félként vesz részt.

67      E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a hozzáférés megtagadása indokolásának általános jellege, valamint rövidsége és sablonossága csak abban az esetben minősül a konkrét vizsgálat hiánya jelének, ha objektíven lehetséges a hozzáférés megtagadásának indokait feltüntetni a dokumentum vagy annak lényeges eleme tartalmának hozzáférhetővé tétele, és így a kivétel lényegi céljától való megfosztása nélkül (lásd ilyen értelemben a fenti 54. pontban hivatkozott Sison kontra Tanács ügyben 2005. április 26‑án hozott ítélet 84. pontját; lásd megfelelő módosítással, az 1993. évi magatartási kódexet illetően, az Elsőfokú Bíróság T‑105/95. sz., WWF UK kontra Bizottság ügyben 1997. március 5‑én hozott ítéletének [EBHT 1997., II‑313. o.] 65. pont). Amint azt a Bíróság kifejtette, az intézmények számára az e kivételekkel védett érdekeket közvetetten sértő adatok feltüntetésétől való tartózkodás szükségességét többek között az 1049/2001 rendelet 9. cikkének (4) bekezdése és 11. cikkének (2) bekezdése emeli ki (a fenti 51. pontban hivatkozott Sison kontra Tanács ügyben 2007. február 1‑jén hozott ítélet 83. pontja).

68      Jelen esetben azonban a konkrét vizsgálat hiánya kitűnik a Bizottságnak a hozzáférés megtagadására felhozott indokaiból, minthogy ezek az indokok teljesen idegenek a kért beadványok tartalmától. A közösségi bíróság kívülállók eljárási iratokhoz való hozzáférésére vonatkozó eljárási szabályai betartásának állítólagos követelménye, valamint a tárgyalás zavartalanságának biztosítása és a meghatalmazottakra történő nyomásgyakorlás elkerülése, ami semmilyen módon nem kapcsolódik a megtámadott határozatban a kérdéses információk jellegéhez és/vagy a jogvita tárgyának esetleg különleges jellegéhez, azt mutatják ugyanis, hogy a Bizottság szerint a felperes által előterjesztett, hozzáférés iránti kérelem elbírálásához nem volt szükség valamennyi kért beadvány tartalmának konkrét értékelésére.

69      Ezt a következtetést nem cáfolja a Bizottságnak a megtámadott határozatban tett kijelentése, miszerint az a tény, hogy a C‑224/01. sz. Köbler-ügyben a Bíróság előtt folyamatban lévő előzetes döntéshozatali eljárásban előadott észrevételeihez hozzáférést biztosított, bizonyítja, hogy az API kérelmét dokumentumonként vizsgálta. Ez ugyanis csak annyit igazol, hogy a Bizottság különbséget tett a kereset jellege és az illető eljárásban elért szakasz szerint. A Bizottság ennek a különbségtételnek az alapján biztosított hozzáférést az általa a Bíróság C‑280/00. sz., Altmark Trans és Regierungspräsidium Magdeburg ügyben 2003. július 24-én hozott ítéletével (EBHT 2003., I‑7747. o.) befejezett, illetőleg a C‑224/01. sz. Köbler-ügyben a Bíróság előtt még folyamatban lévő, de a szóbeli szakaszon túljutott, előzetes döntéshozatali eljárásban előterjesztett észrevételekhez, és tagadta meg a hozzáférést a közösségi bíróságok előtt még folyamatban lévő, közvetlen keresetekkel kapcsolatban előterjesztett beadványok tekintetében.

70      Egyébként az Elsőfokú Bíróságnak a tárgyaláson feltett kérdésére adott válaszában a Bizottság kifejtette, hogy amikor a folyamatban lévő ügyekben előterjesztett beadványokhoz való hozzáférésről hoz határozatot, a tárgyalás napja meghatározó körülményként esik latba, mert megítélése szerint ezeket az iratokat – minimális védelemként – legalább a bíróság előtti tárgyalás napjáig bizalmasan szükséges kezelni. Szerinte csak a tárgyalás napját követően áll fenn a hozzáférhetőség vélelme, és csak azután folytatja le az előzetes döntéshozatali eljárásokat illetően az esetenkénti vizsgálatot, figyelembe véve a kért dokumentumokban lévő információkat és a jogvita védettségét. Ezzel szemben, a közvetlen kereseteket illetően úgy ítéli meg, hogy a hozzáférést meg kell tagadni az eljárást befejező ítéletig, és – a folyamatban lévő kapcsolódó ügyekben – a kérdéses kapcsolódó ügy lezárásáig.

71      Mindezekből nemcsak az következik, hogy a Bizottság nem végezte el valamennyi kért dokumentum konkrét vizsgálatát, hanem az is, hogy megítélése szerint az azokban a folyamatban lévő ügyekben előterjesztett beadványokat, amelyekben félként vett részt, automatikusan és átfogóan úgy kell tekinteni, hogy azokra kiterjed a bírósági eljárások védelmére vonatkozó kivétel, anélkül, hogy a vizsgálatra szükség lenne.

72      Másodszor, vizsgálni kell, hogy a jelen ügy egyedi körülményei miatt, a Bizottság eltekinthetett‑e attól, hogy konkrétan megvizsgálja a T‑209/01. sz., Honeywell kontra Bizottság, a T‑210/01. sz., General Electric kontra Bizottság és a C‑203/03. sz., Bizottság kontra Ausztria üggyel kapcsolatos beadványok tartalmát. Ehhez meg kell vizsgálni, hogy valamennyi szóban forgó dokumentum azonos dokumentumfajtához tartozik‑e, és ezáltal ugyanaz az indokolás legyen alkalmazható rájuk. Igenlő válasz esetén ellenőrizni kell, hogy a bírósági eljárások védelmére vonatkozó kivétel, ahogyan azt jelen esetben a Bizottság alkalmazza, nyilvánvalóan és a dokumentum egészére kiterjed‑e az e fajtába tartozó dokumentumok esetében, abban az értelemben, hogy a hivatkozott védelem valóban szükséges (lásd ilyen értelemben, a fenti 54. pontban hivatkozott VKI-ügyben hozott ítélet 83. és 84. pontját).

73      Főszabály szerint a vitás dokumentumok hozzáférhetővé tétele az azokban foglalt információk jellege miatt sértheti a védett érdeket, jelen esetben a bírósági eljárások védelméhez fűződő érdeket. A hozzáférhetővé tétel bírósági eljárásokat érintő valószínű következményeinek meghatározása végett dokumentumfajtánként történő értékelés előfeltétele tehát, hogy a vizsgált fajtájú dokumentum ugyanazt a jellegű információt tartalmazza. A konkrét vizsgálat hiánya ugyanis csak abban az esetben indokolható, ha nyilvánvaló, hogy a felhívott kivétel valóban alkalmazható a kért dokumentumokban foglalt összes információra (a fenti 54. pontban hivatkozott VKI-ügyben hozott ítélet 75. pontja).

74      Mindazonáltal, figyelembe véve azoknak az egyedi érdekeknek a természetét, amelyeket a fenti 63. pontban megfogalmazott észrevételekből kitűnőleg a szóban forgó kivétel védeni hivatott, és amiatt, hogy azok a dokumentumok, amelyekhez hozzáférést kértek, az eljárásban részt vevő egyik fél beadványai, nem zárható ki, hogy a hozzáférhetővé tétel megtagadása minden kért dokumentum tartalmától független okokból megtagadható bizonyos ideig, feltéve hogy ugyanezek az okok szükségessé teszik a szóban forgó dokumentumok egészének védelmét.

75      Jelen esetben rá kell mutatni egyrészt arra, hogy azokat a beadványokat, amelyekhez hozzáférést kértek, a megtámadott határozat meghozatalának időpontjában még folyamatban lévő három közvetlen kereset tárgyában folyó eljárásban félként részt vevő Bizottság készítette. Ily módon a szóban forgó három ügyre vonatkozó mindegyik beadvány azonos fajtájú dokumentumnak tekinthető, ezért a hozzáférés megtagadása egy és ugyanazon indokra alapítható.

76      Másrészt, a T‑209/01. sz., Honeywell kontra Bizottság, a T‑210/01. sz., General Electric kontra Bizottság és a C‑203/03. sz., Bizottság kontra Ausztria ügyben benyújtott beadványokhoz való hozzáférés megtagadását a Bizottság lényegében félként – akár alperesként, akár felperesként – elfoglalt perbeli állása védelmének szükségességére alapította, arra hivatkozva, hogy e dokumentumok hozzáférhetővé tétele megbontaná az ő és az eljárásban résztvevő többi fél között fennálló egyensúlyt, ártana a bíró előtti tárgyalás zavartalanságának, és ellentétes lenne a közösségi bíróság által e tekintetben követett eljárási szabályokkal. Vizsgálni kell tehát, hogy ezek az okok megalapozzák‑e azt az értékelést, hogy az említett, a bírósági eljárások védelmére vonatkozó kivétel kiterjed a beadványok egészére.

77      Ehhez vizsgálni kell annak a ténynek a jelentőségét, hogy a megtámadott határozat meghozatalára olyan időpontban került sor, amikor a kérdéses beadványokat még nem vitatták meg a bíróság előtt, felidézve azt, hogy a Bizottság szerint a tárgyalás határnapja meghatározó körülmény a kért beadványokhoz való hozzáféréssel kapcsolatban meghozandó döntést illetően, mert a hozzáférés megtagadása elengedhetetlen ezen időpont előtt, annak elkerülése érdekében, hogy alkalmazottai külső – többek között a nyilvánosság részéről – nyomás alá kerüljenek.

78      Ezzel kapcsolatban el kell ismerni, hogy a Bizottság beadványainak a tárgyalás napját megelőző hozzáférhetővé tétele a Bizottságot olyan helyzetbe hozhatja, hogy szembe kell néznie azokkal a bírálatokkal és ellenvetésekkel, amelyeket az említett beadványokban foglalt érvekkel szemben a szakmai körök, valamint a sajtó és általában a közvélemény esetleg megfogalmaznak. A meghatalmazottakra esetleg nehezedő nyomáson túl ezek a bírálatok és ellenvetések azzal a hatással járhatnak, hogy további feladatot rónak az intézményre, mert úgy ítélheti meg, hogy ezt kénytelen a bíró előtti álláspontjának védelme során figyelembe venni, miközben az eljárásnak azok a felei, akik nem kötelesek beadványaikat hozzáférhetővé tenni, érdekeiket bármilyen külső befolyástól mentesen védhetik.

79      E tekintetben az Elsőfokú Bíróság emlékeztet arra, hogy a fegyveregyenlőség elve, amely a tisztességes eljárás tágabb fogalmának egyik eleme, kötelezővé teszi, hogy minden félnek megfelelő lehetőség biztosíttassék álláspontja bemutatására, olyan körülmények között, amely ellenfelével szemben nem juttatja teljesen előnytelen helyzetbe (lásd az Emberi Jogok Európai Bíróságának a Dombo Beheer BV kontra Hollandia ügyben 1993. október 27‑én hozott ítéletének [A. sorozat, 274. sz.] 33. §‑át; az Ernst és társai kontra Belgium ügyben 2003. július 15‑én hozott ítéletének 60. §‑át és a Vezon kontra Franciaország ügyben 2006. április 18‑án hozott ítéletének 31. §‑át). Emellett, bár a saját beadványainak hozzáférhetővé tétele önmagában nem juttatja az érintett intézményt teljesen előnytelen helyzetbe álláspontjának a bíróság előtti bemutatása tekintetében, a bármilyen külső befolyástól mentes információ- és véleménycsere biztosítása megkövetelheti, hogy az igazságszolgáltatás megfelelő működése érdekében az intézmények beadványaik tekintetében kizárják a nyilvános hozzáférést mindaddig, amíg az azokban foglalt érveket nem ütköztették tárgyaláson a bíróság előtt.

80      Egyébként az Elsőfokú Bíróság a fenti 15. pontban hivatkozott Svenska Journalistförbundet kontra Tanács ügyben hozott ítéletében (136–138. pont) kimondta, hogy a feleknek joguk van arra, hogy érdekeiket bármilyen külső – többek között a nyilvánosság részéről érkező – befolyástól mentesen védhessék. Ezt a megfontolást azonban, amelyet az Elsőfokú Bíróság ahhoz használt, hogy visszaélésszerű felhasználásnak minősítse azt, amit egyik fél a másik fél beadványával tett, úgy kell érteni, hogy az eljárást a tárgyalás megtartásáig kell védeni minden külső befolyástól.

81      A Bizottságnak ugyanis, az eljárásban részt vevő többi félhez hasonlóan, lehetősége kell, hogy legyen álláspontjának bármiféle külső befolyástól mentes előadására és megvitatására, annál is inkább, hogy az általa képviselt álláspont célja főszabály szerint a közösségi jog megfelelő alkalmazásának biztosítása. E cél megvalósítása – a fenti 63. pontban felidézett érdekek természete miatt, amelyeket a szóban forgó kivétel hivatott védeni – azt feltételezi, hogy e beadványokat ne tegyék hozzáférhetővé azelőtt, hogy a Bizottságnak lehetősége lett volna arra, hogy azokat a bíró előtt a nyilvános tárgyaláson megvitassa, továbbá azt, hogy a Bizottságnak joga legyen beadványait a nyilvános hozzáférés alól kivonni, a meghatalmazottait a hozzáférhetővé tétellel kiváltott nyilvános vita nyomán érő esetleges nyomás miatt, anélkül hogy ennek érdekében szükség lenne a beadványok tartalmának konkrét értékelésére.

82      Ezért arra a következtetésre kell jutni, hogy mivel az az eljárás, amelyre a hozzáférés iránti kérelemben megjelölt beadványok vonatkoznak, nem ért még tárgyalási szakba, a beadványok hozzáférhetővé tételének megtagadását úgy kell tekinteni, hogy az kiterjed a beadványban foglalt összes információra. Ezzel szemben a tárgyalást követően a Bizottságnak kötelessége minden kért dokumentumot konkrétan értékelni annak ellenőrzése végett, hogy a dokumentum – sajátos tartalmára tekintettel – hozzáférhetővé tehető‑e, vagy hozzáférhetővé tétele sértené azt a bírósági eljárást, amelyre vonatkozik.

83      E következtetéseket nem cáfolják a felek ezirányú érvei.

84      Először is azt a következtetést, miszerint a beadványokat a tárgyalás napjáig általánosan és automatikusan ki kell zárni a hozzáférési jogból, nem kérdőjelezheti meg a felperes írásbeli nyilatkozatai között hivatkozott azon körülmény, hogy az eljárási iratok hozzáférhetővé tétele több tagállamban elfogadott, és azt az EJEE 40. cikkének 2. pontja is előírja: „[a] hivatalvezetőnél elhelyezett iratok a nyilvánosság számára hozzáférhetőek, hacsak a Bíróság elnöke másképpen nem határoz.”. E rendelkezés hatályát az Emberi Jogok Európai Bírósága ügyrendjének 33. cikke fejti ki, amelynek (2) bekezdése bizonyos világosan meghatározott köz- vagy magánérdekek miatt vagy „szigorúan a tanácselnök által szükségesnek tartott mértékben, ha különleges körülmények folytán a nyilvánosság sértené az igazságszolgáltatás érdekeit”, lehetőséget biztosít a hozzáférés megtagadására.

85      E tekintetben elegendő rámutatni arra, hogy e rendelkezésekkel ellentétben a közösségi bíróságok eljárási szabályai nem alapítanak a felek által a hivatalhoz benyújtott eljárási iratokra vonatkozó hozzáférési jogot kívülállók részére.

86      Másodszor, azt a következtetést, mely szerint a kért beadványok tartalmát konkrétan kell értékelni, ha olyan ügyre vonatkoznak, amelyben a tárgyalást már megtartották, nem kérdőjelezi meg az a tény, hogy Bizottság – mit azt állítja – köteles az ügyet elbíráló bíróság eljárási szabályait betartani, tehát azokban az eljárásokban, amelyekben félként vesz részt, az eljárást befejező ítélet meghozataláig köteles megtagadni a kért beadványokhoz való hozzáférést.

87      Kétségtelen, hogy a felek beadványai a közösségi bíróság általi kezelésük szempontjából főszabály szerint nem nyilvánosak. Ugyanis a Bíróság alapokmánya (a továbbiakban: alapokmány) – amelyet az alapokmány 53. cikke értelmében az Elsőfokú Bíróságra is alkalmazni kell – 20. cikkének második bekezdése csak azt követeli meg, hogy azokat közölni kell a felekkel és a Közösségek azon intézményeivel, amelyeknek határozatai a jogvita tárgyát képezik. Ezenkívül a Bíróság eljárási szabályzata 16. cikke 5. §‑ának második bekezdése, valamint az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 24. cikke 5. §‑ának második bekezdése csak a felek számára biztosítja annak lehetőségét, hogy az eljárási iratok másolatait megkaphassák, az Elsőfokú Bíróság hivatalvezetőjének szóló szolgálati utasítások 5. cikke (3) bekezdésének harmadik albekezdése pedig harmadik személynek az eljárási iratokhoz való hozzáférését az erre vonatkozó jogos érdek részletes igazolásához köti.

88      Mindazonáltal e rendelkezések nem tiltják meg a feleknek saját beadványaik hozzáférhetővé tételét, hiszen a Bíróság kimondta, hogy semmilyen szabály vagy rendelkezés nem hatalmazza fel vagy akadályozza a feleket abban, hogy saját beadványaikat hozzáférhetővé tegyék kívülállók számára, és olyan kivételes esetektől eltekintve, amikor a dokumentum hozzáférhetővé tétele sértheti a gondos igazságszolgáltatást, ami jelen esetben nem igaz, főszabály szerint a felek belátásuk szerint hozzáférhetővé tehetik beadványaikat (a fenti 42. pontban hivatkozott Németország kontra Parlament és Tanács ügyben hozott végzés 10. pontja). A Bíróságnak ez a megállapítása, azon felül, hogy kizárja a bizalmas ügykezelés feltétlenül érvényesülő elvének létezését, azt is jelenti, hogy a folyamatban lévő ügyekre vonatkozó beadványok hozzáférhetővé tétele nem sérti szükségszerűen a gondos igazságszolgáltatás elvét.

89      E rendelkezések továbbá nem kötelezik az intézményeket arra, hogy a dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozó szabályokat illetően kövessék annak a bíróságnak az eljárási szabályait, amely előtt az ügy – amelyre vonatkozó beadványok hozzáférhetővé tételét kérik – folyamatban van, mivel a Bíróság az 1993. évi magatartási kódex alkalmazásával kimondta, hogy abból a bárkit megillető jogból, hogy őt független bíróság tisztességes eljárásban meghallgassa, nem vezethető le az, hogy kizárólag az ügyben eljáró bíróság biztosíthat hozzáférést a kérdéses bírósági eljárás irataihoz, annál is inkább, hogy a bírói függetlenség sérelmének kockázatát az említett kódex és a Bizottságnak a birtokában lévő dokumentumaihoz való hozzáférést biztosító aktusaival szembeni bírósági jogvédelem kielégítően figyelembe veszi (a fenti 36. pontban hivatkozott Hollandia és van der Wal kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 17. és 19. pontja). Kifejezetten ezt előíró különös rendelkezések hiányában tehát nem fogadható el, hogy a 1049/2001 rendelet alkalmazási körét azzal az indokkal korlátozzák, hogy az eljárási szabályzatnak a fenti 87. pontban említett rendelkezései nem szabályozzák kívülállók hozzáférését, és e rendelkezéseket kell alkalmazni lex specialis-ként (az 1993. évi magatartási kódex alkalmazását illetően lásd ilyen értelemben a fenti 15. pontban hivatkozott II. Interporc-ügyben hozott ítélet 37., 44. és 46. pontját).

90      Végül ki kell emelni azt, hogy a feleknek a hozzáférhetővé tételt egyedül a Bíróság eljárási szabályzata 56. cikkének 2. §‑a és az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzatának 57. cikke tiltja, amelyek előírják, hogy a nyilvánosság kizárásának elrendelése esetén a tárgyaláson elhangzottak nem tehetők közzé. Az alapokmány 31. cikke értelmében ugyanis, ha a Bíróság hivatalból vagy a felek kérelmére nyomós okból másként nem határoz, a Bíróság tárgyalásai nyilvánosak. A tárgyalások nyilvánosságáról szóló rendelkezés az EJEE 6. cikkének 1. pontjában foglalt alapelv alkalmazását jelenti. Márpedig az Emberi Jogok Európai Bíróságának töretlen ítélkezési gyakorlata (lásd az Emberi Jogok Európai Bíróságának a Sutter kontra Svájc ügyben 1984. február 22‑én hozott ítéletének [A. sorozat, 74. sz.] 26. §‑át; a Diennet kontra Franciaország ügyben 1995. szeptember 26‑án hozott ítéletének [A. sorozat, 325‑A. sz.] 33. §‑át és az Exel kontra Cseh Köztársaság ügyben 2005. július 5‑én hozott ítéletének 45. §‑át) szerint:

„Az említett nyilvánosság a jogalanyt védi a nyilvánosság alól kibúvó, titkos igazságszolgáltatástól; a nyilvánosság az egyik olyan eszköz, amely hozzájárul a bíróságokba vetett bizalom fenntartásához. Azzal az átláthatósággal, amelyet az igazságszolgáltatásnak ad, segít a 6. cikk 1. pontjában foglalt cél eléréséhez, ami nem más, mint a tisztességes eljárás, amelynek biztosítása az Egyezmény szerinti összes demokratikus társadalom alapelvei közé tartozik.”

91      Az alapokmány 31. cikke azzal, hogy előírása szerint a bíróság csak kivételesen rendelheti el a nyilvánosság kizárását, megerősíti, hogy egyrészt a tárgyaláson már nyilvánosan megvitatott beadványok (amelyekről a tárgyalás napján nyilvánosan hozzáférhető összefoglaló készült) hozzáférhetővé tétele főszabály szerint nem jár azzal a veszéllyel, hogy sértené a kérdéses eljárás megfelelő lefolytatását. Másrészt a – teljesen vagy részlegesen – bizalmas kezelés szükségességéről a bíróság csak a tárgyalás megtartása előtt dönthet, így az, hogy az érintett intézménynek az a döntése, hogy csak a tárgyalás napjától enged hozzáférést, biztosítja a bíróságnak a nyilvánosság kizárását hivatalból vagy a fél kérelmére elrendelő határozatának hatékony érvényesülését.

92      Mindezekből az következik, hogy a Bizottság egyáltalán nem alkalmazta tévesen a jogot azzal, hogy a T‑209/01. sz., Honeywell kontra Bizottság, a T‑210/01. sz., General Electric kontra Bizottság és a C‑203/03. sz., Bizottság kontra Ausztria ügyekkel kapcsolatos beadványokat nem vizsgálta konkrétan, és nem követett el értékelési hibát, amikor úgy vélte, hogy az említett beadványok védelme közérdek.

93      Az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdése utolsó fordulatának megfelelően, a felperes által kért beadványokhoz való hozzáférést azonban meg kellett adni, még akkor is, ha e hozzáférhetővé tétel sérthette a szóban forgó bírósági eljárások védelmét, amennyiben a beadványok hozzáférhetővé tételéhez nyomós közérdek fűződik.

94      Hozzá kell tenni, hogy a 1049/2001 rendelet nem határozza meg a nyomós közérdek fogalmát. Arra is rá kell mutatni, hogy a szóban forgó kivétellel védett érdekeket illetően, és az említett rendelet 4. cikke (1) bekezdésében foglalt kivétellel védett érdekekkel ellentétben, amelyek esetében maga a jogalkotó mérte össze az érdekeket, az érintett intézmény kötelessége összemérni a hozzáférhetővé tételhez fűződő közérdeket azzal az érdekkel, amely a hozzáférés megtagadásához fűződik, figyelembe véve adott esetben a felperes által e tekintetben előadott érveket.

95      Jelen esetben a felperes annak előadására szorítkozott, hogy a nyilvánosságnak arra irányuló joga, hogy tájékoztatást kapjon a közösségi jog jelentős kérdéseiről, amilyenek például versenyjoghoz kapcsolódnak, valamint bizonyos politikai érdeklődésre számot tartó kérdésekről, amilyenek a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárásokban felmerülnek, fontosabb, mint a bírósági eljárások védelme. A Bizottság azt állította, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének utolsó fordulata a kivétel alóli kivétel, ezért ha azt rendszeresen alkalmaznák az átláthatóság elvének kifejeződéseként, a bírósági eljárásokkal kapcsolatos kivételt megfosztanák bármiféle hatékony érvényesüléstől. A Bizottság a megtámadott határozatban úgy ítélte meg, hogy amennyiben a felperes nem tud a nyilvánosság tájékoztatására vonatkozó valamilyen kényszerítő szükséget felhozni, a közérdek a legjobban akkor érvényesül, ha a szóban forgó bírósági eljárások megfelelő lefolytatását védi.

96      Rá kell mutatni arra, hogy a sajtószabadság kétséget kizáróan alapvető szerepet játszik egy demokratikus társadalomban. A sajtó feladata ugyanis, hogy tájékoztatást adjon az összes közérdekű kérdésről, beleértve a bírósági eljárásokról készített beszámolókat és magyarázatokat, ami hozzájárul ismertségük kialakításához, és ami teljes mértékben összeegyeztethető a tárgyalás nyilvánosságának követelményével, amint az a fenti 90. pontban felidézésre került. Az is bizonyos, hogy a nyilvánosságnak a tájékoztatáshoz való joga az átláthatóság elvének kifejeződése, amelyet az 1049/2001 rendelet rendelkezéseinek összessége valósít meg, amint az e rendelet (2) preambulumbekezdéséből kitűnik, amely szerint a nyitottság lehetővé teszi a polgárok számára, hogy még inkább részt vegyenek a döntéshozatali eljárásban, és biztosítja a polgárok irányában a közigazgatás nagyobb legitimációját, hatékonyságát és felelősségét a demokratikus rendszerben, és hozzájárul a demokrácia elvei erősítéséhez.

97      Az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének utolsó fordulata szerinti nyomós közérdeknek, amely valamely dokumentumnak a bírósági eljárások védelmét sértő hozzáférhetővé tételéhez fűződik, főszabály szerint különböznie kell a fent említett elvektől, amelyek e rendelet alapjául szolgálnak. Mindazonáltal az, hogy a hozzáférést kérő – mint jelen esetben – nem hivatkozik ezektől az elvektől eltérő közérdekre, nem jár automatikusan azzal, hogy nem szükséges a felmerülő érdekek összemérése. Ugyanezeknek az elveknek a felhívása ugyanis, tekintettel az ügy sajátos körülményeire, olyan élességgel vetődhet fel, amely meghaladja a vitás dokumentumok védelmének szükségét.

98      Márpedig jelen esetben nem ez a helyzet. Egyrészt rá kell ugyanis mutatni arra, hogy a nyilvánosságnak a folyamatban lévő ügyekről való tájékozódása biztosított azzal, hogy a Bíróság eljárási szabályzata 16. cikke 6. §‑ának és az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 24. cikke 6. §‑ának megfelelően, minden keresetet közzétesznek a megindításakor a Hivatalos Lapban megjelenő közlemény formájában, amely a világhálón is megtalálható az Eur‑Lex oldalán, illetőleg a Bíróság honlapján; e közlemény tartalmazza többek között a jogvita tárgyát, a felperes kérelmeit, valamint a felhozott jogalapok és főbb érvek megjelölését. Ezenkívül a tárgyalásra készített jelentést, amely a felek érveinek összefoglalását tartalmazza, a tárgyalás napján nyilvánosságra hozzák, egyébként pedig a tárgyaláson a felek érveinek megvitatására nyilvánosan kerül sor.

99      Másrészt emlékeztetni kell arra, hogy a szóban forgó bírósági eljárások védelmével kapcsolatos kivétel alkalmazásának célja többek között az eljárás megfelelő lefolytatására ható bármilyen külső befolyás kiküszöbölése. Márpedig, amint az az előbbi észrevételekből kitűnik, e cél védelméhez fűződő érdek a felperes által kért beadványok tartalmától függetlenül fennáll, minthogy olyan érdekről van szó, amelynek védelme az igazságszolgáltatás megfelelő működésének szükséges.

100    Arra a következtetésre kell tehát jutni, hogy a Bizottság helyesen ítélte meg úgy, hogy a szóban forgó bírósági eljárások védelmének biztosításához fűződő érdek megelőzi a felperes által hivatkozott, a hozzáférhetővé tételhez esetleg fűződő közérdeket. Egyébként rá kell mutatni, hogy az ilyen korlátozás nem feltétlen, minthogy csak a tárgyalás megtartásáig alkalmazandó azon beadványok teljes tartalmára, amelyekhez a hozzáférést megtagadták.

101    Ebből következik, hogy a Bizottság nem követett el nyilvánvaló mérlegelési hibát, amikor úgy ítélte meg, hogy a felperes által hivatkozott érdek nem indokolta a szóban forgó beadványok hozzáférhetővé tételét.

102    Ezért tehát az előbbiekben foglaltakból az következik, hogy a megtámadott határozatnak a T‑209/01. sz., Honeywell kontra Bizottság, a T‑210/01. sz., General Electric kontra Bizottság és a C‑203/03. sz., Bizottság kontra Ausztria ügyekkel kapcsolatos beadványokhoz való hozzáférés megtagadása tekintetében történő megsemmisítését el kell utasítani.

–       A T‑342/99. sz. üggyel kapcsolatos beadványokhoz való hozzáférés megtagadása

103    Ami az Elsőfokú Bíróság 2002. június 6‑i – vagyis a megtámadott határozat meghozatalát másfél évvel megelőző – ítéletével lezárt, T‑342/99. sz., Airtours kontra Bizottság ügyben előterjesztett beadványokhoz való hozzáférés megtagadását illeti, a Bizottság a megtámadott határozatban kifejtette, hogy a bírósági eljárások védelmének követelménye továbbra is fennáll amiatt, hogy az említett ítéletet követően ellene kártérítési kereset indult (T‑212/03., MyTravel kontra Bizottság ügy). Rámutatott arra ugyanis, hogy ez utóbbi ügy, amely az Elsőfokú Bíróság előtt még folyamatban van, szoros összefüggést mutat az említett ítélettel befejezett eljárással, így az Elsőfokú Bíróság említett ítéletével megsemmisített határozat jogszerűségének védelmére általa előadott érvek a folyamatban lévő eljárásban folyó viták tárgyát képezi.

104    Egyébiránt ki kell emelni, hogy a Bizottság a T‑212/03. sz., MyTravel kontra Bizottság ügyben előterjesztett ellenkérelmét 2004. február 28‑án nyújtotta be, a megtámadott határozatot azonban 2003. november 20‑án hozta. Mint azt a tárgyaláson maga a Bizottság kifejtette, a megtámadott határozat meghozatala során még nem döntötte el, hogy a már befejezett ügyben előterjesztett beadványokban foglalt érvek közül melyeket adja elő a folyamatban lévő ügyben. Az említett beadványokhoz való hozzáférés megtagadása a Bizottságnak arra a szándékára vezethető vissza, hogy fenntarthassa álláspontjának a folyamatban lévő eljárásban való védelmére felhasználandó érvei közötti választás lehetőségét.

105    Márpedig egy ilyen indokolás nyilvánvalóan nem bizonyítja azt, hogy a vitatott beadványokhoz való hozzáférés megtagadására kiterjed a szóban forgó kivétel, arra hivatkozással, hogy azok teljes terjedelmükben védelemre szorulnának amiatt, hogy hozzáférhetővé tételük sértette volna a folyamatban lévő eljárást, amely összefügg azzal az eljárással, amelyre a beadványok vonatkoznak.

106    Elsősorban ki kell emeli azt, hogy azok a beadványok, amelyekhez a felperes hozzáférést kért, az Elsőfokú Bíróság ítéletével lezárt ügyre vonatkoznak. Ebből az következik, hogy e beadványok tartalmát nemcsak az Elsőfokú Bíróság által a tárgyalásra készített jelentés alakját öltő összefoglalóként közzétették, és nyilvános tárgyaláson megvitatták, hanem az szerepel az Elsőfokú Bíróság ítéletében is. Ami tehát az olyan érveket illeti, amelyek – legalábbis összefoglaló formájában – már közhírré tétettek, a Bizottságnak az az érve, hogy a kért beadványokhoz való teljes hozzáférés megtagadása csak azért szükséges, mert az abban szereplő érvek egy másik, folyamatban lévő ügyben kerülnek megtárgyalásra, tartalmilag kiüresíti az intézmények birtokában lévő dokumentumokhoz való legszélesebb körű hozzáférés biztosításában álló alapelvet. Az ilyen megközelítésnek ugyanis az a következménye, hogy nyilvánvalóan megfordítja az 1049/2001 rendeletben foglalt szabályt, ami a hozzáférési jogban jelenik meg, és az e jog alóli kivételeket, amelyeket a fenti 53. pontban említett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően szigorúan kell értelmezni és alkalmazni.

107    Másodsorban meg kell állapítani, hogy nem kivételes, hogy az érintett intézmény azonos érvelést ad elő olyan ügyekben, amelyek ugyanazokat a feleket érintik, de tárgyuk eltérő, vagy más felekre vonatkoznak, de tárgyuk azonos. Egyedül az a körülmény, hogy bizonyos érveket, amelyeket a bíróság előtt valamely lezárt ügyben már előadtak, valamely hasonló ügyben vagy a megsemmisítés iránti keresetével pernyertes fél által indított kártérítési kereset elbírálása során is esetleg megtárgyalnak, egyáltalán nem igazolja azt, hogy e tény a még folyamatban lévő eljárás sérelmének veszélyét hordozná magában.

108    Azok az érvek, amelyeket a Bizottság a T‑342/99. sz., Airtours kontra Bizottság üggyel kapcsolatos beadványokhoz való hozzáférés megtagadásának indokául felhozott, amennyiben azokat elfogadnánk, minden olyan esetben érvényesek lennének, amikor valamely befejezett üggyel kapcsolatos beadványok tartalmát valamely folyamatban lévő ügyben elő lehet adni.

109    Egyébiránt jelen esetben, mint az a fenti 104. pontban szerepel, a Bizottság azért döntött a hozzáférés megtagadása mellett, mert úgy ítélte meg, hogy szabadon kell tudnia kiválasztani az említett beadványokban foglalt érvekből azokat, amelyeket a folyamatban lévő eljárásban is használna. Ez az érvelés, amely az 1049/2001 rendelet 4. cikke (6) bekezdésének megsértésével kizárja a részleges hozzáférést is, megerősíti, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy a kért beadványok tartalmának hozzáférhetővé tétele esetén a felperes sértené a T‑212/03. sz., MyTravel kontra Bizottság ügyben az Elsőfokú Bíróság előtt még folyamatban lévő eljárás megfelelő lefolytatását.

110    Azon érvek védelmének állítólagos szükségessége, amelyeket adott esetben valamely folyamatban lévő eljárásban felhasználhatnak, nem képezheti tehát az Elsőfokú Bíróság ítéletével befejezett üggyel kapcsolatos beadványokhoz való hozzáférés megtagadásának indokát, annak bizonyítását célzó konkrét indokolás nélkül, hogy hozzáférhetővé tételük sértené a folyamatban lévő bírósági eljárást. A Bizottság által kifejtett aggodalmak egyszerű kijelentések szintjén maradnak, amelyek így túlzottan hipotetikusak (ilyen értelemben lásd a fenti 54. pontban hivatkozott VKI-ügyben hozott ítélet 84. pontját).

111    Az előbbiekből az következik, hogy a Bizottság mérlegelési hibát követett el, amikor megtagadta a T‑342/99. sz., Airtours kontra Bizottság üggyel kapcsolatos beadványokhoz való hozzáférést. A megtámadott határozatnak az említett hozzáférés megtagadása tekintetében történő megsemmisítése iránti kérelemnek helyt kell tehát adni.

 A dokumentumokhoz való hozzáférésnek a vizsgálatok érdekeinek védelmére vonatkozó, az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdésében előírt kivételen alapuló megtagadásáról

 A felek érvei

112    A felperes álláspontja szerint a Bizottság nem tagadhatja meg a beadványok hozzáférhetővé tételét a vizsgálatok érdekeinek védelmére vonatkozó kivétel alapján azzal az indokkal, hogy a beadványokat a Bíróság előtt még folyamatban lévő vagy bár a Bíróság ítéletével befejezett, de a Bizottság előtt még folyamatban lévő, tagállami kötelezettségszegési eljárásokban terjesztette elő. A felperes hangsúlyozza, hogy a tagállami kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetek bizonyos politikai jelentőséggel bírnak, így az e tárgykörbe tartozó dokumentumokhoz való hozzáféréshez fűződő közérdek jelentős, és fokozatosan növekszik a vizsgálat előrehaladtával.

113    Abból kifolyólag, hogy a vizsgálatok érdekeinek védelmére vonatkozó kivétel jelentős ténybeli összetevőt tartalmaz, és elsősorban a bizonyítékok megsemmisítésére vagy megváltoztatására utal, a közérdek sérelmének a vizsgálatok védelméhez kapcsolódó veszélye a bizonyítékok beszerzésével fokozatosan csökken. A felperes úgy ítéli meg, hogy mivel a hozzáférhetővé tételhez fűződő közérdek folyamatosan növekszik, a vizsgálat védelméhez fűződő közérdek pedig folyamatosan csökken, az intézményeknek a tagállami kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetekkel kapcsolatos dokumentumait legalább részlegesen vagy nem bizalmas változatban hozzáférhetővé kellene tenni. A Bizottság tehát a hozzáférés megtagadása esetén köteles bizonyítani az érintett közérdek sérelmét.

114    A felperes szerint a Bíróság előtti keresetindítás időpontja az a pillanat, amelytől kezdve a hozzáférhetővé tételhez fűződő közérdek kerül túlsúlyba, minthogy az ügy eme szakaszában a jogvita megegyezéses megoldására tett erőfeszítések nem jártak sikerrel. Úgy véli, hogy ez az álláspont megfelel a fenti 17. pontban hivatkozott Petrie és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítéletnek, amelyben az Elsőfokú Bíróság kimondta, hogy a Bizottság által a tagállami kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetek megindítása előtt készített dokumentumok – tudniillik a pert megelőző eljárásban született felszólító levelek és indokolással ellátott vélemények – nem voltak nyilvánosan hozzáférhetők. Ezenkívül figyelembe kell venni azt is, hogy az említett ítélet az 1993. évi magatartási kódexre vonatkozik, és az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (2) bekezdését a hozzáférési jog alóli kivételeket szigorúbban értelmezi.

115    A Bizottság előadja, hogy a kötelezettségszegési eljárás célja az, hogy a nemzeti jog megfeleljen a közösségi jognak, nem pedig a tagállamok „üldözése”. Mindaddig tehát, amíg a Bíróság nem döntötte el a jogvitát, lehetséges megegyezéses megoldást találni, ami olyan párbeszédet igényel, amelynek bizalmas jellege védelemben részesül, amint azt az Elsőfokú Bíróság a fenti 17. pontban hivatkozott Petrie és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 68. pontjában elismerte. E tekintetben a felperes ama érvelése, miszerint ez az ítélet csak a pert megelőző eljárásra vonatkozik, minthogy az ebben az ügyben kért dokumentumok felszólító levelek és indokolással ellátott vélemények voltak, minden alapot nélkülöz, mivel az Elsőfokú Bíróság hangsúlyozta, hogy a bizalmas kezelés követelménye az egész kötelezettségszegési eljárásra vonatkozik, az ítélet meghozataláig (a fenti 17. pontban hivatkozott Petrie és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 68. pontja).

116    A Bizottság a közösségi jog alkalmazásának ellenőrzéséről szóló XX. jelentés II. mellékletére hivatkozással hozzáteszi, hogy a 2002. év statisztikái mutatják a tagállamokkal a kötelezettségszegések tárgyában folytatott párbeszédének hatékonyságát; a statisztikákból ugyanis kiderül, hogy abból a 361 keresetből, amelyet a Bizottság a Bírósághoz benyújtott, 69‑et az ítélet meghozatala előtt visszavont, 22 eljárást pedig azelőtt szüntetett meg, hogy az EK 228. cikk alapján a Bírósághoz fordult volna. Mivel tehát olyan párbeszédről van szó, amely adott esetben az EK 228. cikk alapján indított kereset elbírálásáig meghosszabbodhat, érveinek hozzáférhetővé tétele sértheti a jogsértési eljárást azáltal, hogy megrontja a tagállamokkal fenntartott bizalmi légkört.

117    Előadása szerint a Bizottság éppen amiatt utasította el a még folyamatban lévő C‑203/03. sz., Bizottság kontra Ausztria ügyben előterjesztett eljárási iratainak megszerzése iránti kérelmet, hogy ne veszélyeztesse azt a célt, hogy az osztrák hatóságokkal fennálló vitáját megegyezéssel oldja meg. A „Nyitott égbolt”-ügyekben előterjesztett eljárási iratokhoz való hozzáférést hasonló okok miatt tagadta meg, minthogy az érintett tagállamok még mindig nem hajtották végre a Bíróságnak a kötelezettségszegést megállapító ítéleteit, és ezzel összefüggő ügyek más tagállamokkal szemben még folyamatban vannak.

118    Végül, a Bizottság szerint nincs olyan nyomós közérdek, amely megkövetelné az eljárási iratok hozzáférhetővé tételét az összes jogsértési eljárásban, hacsak nem fosztanánk meg teljesen a vizsgálatok érdekeinek védelmére vonatkozó kivételt a hatékony érvényesüléstől. A Bizottság emlékeztet arra a kijelentésére, amelyet az 1049/2001 rendelet megalkotásának idején tett nyilatkozatába foglalt, miszerint azért fogadja el, „hogy a jogsértési eljárások nem szerepelnek kifejezetten a rendelet 4. cikkének (2) bekezdésében foglalt kivételek között, mert úgy ítéli meg, hogy a jogszabály semmilyen módon nem érinti a közösségi jog betartásának ellenőrzésével kapcsolatos felelősségének gyakorlásához biztosított bizalmas eljárás védelmére vonatkozó jelenlegi gyakorlatot” (a Tanács 2001. június 6‑i jegyzőkönyve, 9204/01. ADD 1. sz. dokumentum, 3. oldal). Ezenkívül a védendő közérdek abban áll, hogy a Bizottság meggyőzheti a tagállamot arról, hogy eleget tegyen a közösségi jognak, amihez szükség van a közöttük lévő bizalmi légkör megőrzésére, és az ügy lezárását megelőzően a dokumentumokhoz való bármilyen hozzáférés megtagadására.

 Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

119    Emlékeztetni kell arra, hogy a vizsgálatok érdekeinek védelmére vonatkozó kivételről már az 1993. évi magatartási kódex rendelkezett. Amint az a bírósági eljárások védelmével kapcsolatban a fenti 62. pontban kifejtésre került, e kódex és az 1049/2001 rendelet közötti különbségek egyrészt abban állnak, hogy míg az előbbi lehetővé tette a nyilvános hozzáférés megtagadását minden olyan dokumentum vonatkozásában, amelynek hozzáférhetővé tétele „sértheti” a vizsgálatokat, az utóbbi csak arra az esetre terjed ki, ha a hozzáférhetővé tétele „sértené” az említett vizsgálatokat, másrészt pedig abban, hogy az előbbi nem rendelkezett úgy, hogy nyomós közérdek megelőzheti a vizsgálatok céljainak védelméhez fűződő érdeket. Ezzel szemben, az 1993. évi magatartási kódexhez hasonlóan, az 1049/2001 rendelet nem határozza meg a vizsgálatok fogalmát.

120    Az e kivételre vonatkozóan az 1993. évi magatartási kódex hatályban léte idején kialakított,ítélkezési gyakorlat úgy ítélte meg, hogy a Bizottságnak joga volt a tagállam közösségi jogban foglalt kötelezettségének az EK 226. cikk szerinti eljárás megindítását esetleg kiváltó (a fenti 67. pontban hivatkozott WWF UK kontra Bizottság ügyben hozott ítélet és a fenti 53. pontban hivatkozott Bavarian Lager kontra Bizottság ügyben hozott ítélet), illetőleg ténylegesen ilyen eljárás elindításához vezető (a fenti 17. pontban hivatkozott Petrie és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet) megszegésével kapcsolatos vizsgálatra vonatkozó dokumentumokhoz való hozzáférést megtagadni. Ezekben az esetben a hozzáférés megtagadását az eljáró közösségi bíróság indokoltnak tartotta, arra hivatkozással, hogy a tagállamok elvárhatják azt, hogy a Bizottság betartsa az esetleg kötelezettségszegési eljáráshoz vezető vizsgálatok bizalmas jellegét, még e vizsgálatok lezárását követő bizonyos időköz elmúltával is (a fenti 67. pontban hivatkozott WWF UK kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 63. pontja), sőt a Bírósághoz fordulást követően is (a fenti 17. pontban hivatkozott Petrie és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 68. pontja).

121    Ily módon az ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy a vizsgálati szakra vonatkozó dokumentumoknak a Bizottság és az érintett tagállam tárgyalásai idején történő hozzáférhetővé tétele sértheti a kötelezettségszegési eljárás lefolytatását, minthogy ennek célját – éspedig azt, hogy lehetőséget adjon a tagállamnak az EK‑Szerződés követelményeinek való önkéntes megfelelésre, vagy adott esetben alkalmat biztosítson álláspontjának indokolására (a Bíróság C‑191/95. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 1998. szeptember 29‑én hozott ítéletének [EBHT 1998., I‑5449. o.] 44. pontja) – veszélyeztethetné (a fenti 53. pontban hivatkozott Bavarian Lager kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 46. pontja). Ez a bizalmas eljárásra vonatkozó követelmény, amint azt az Elsőfokú Bíróság az 1993. évi magatartási kódex alkalmazása során szintén kimondta, fennmarad a Bírósághoz fordulást követően is, minthogy nem zárható ki, hogy a Bizottság és az érintett tagállam között arra irányuló tárgyalások, hogy a tagállam az EK‑Szerződés követelményeinek önként megfeleljen, folytatódhassanak a bírósági eljárás idején, egészen az ítélet kihirdetéséig. E cél (a Bizottság és az érintett tagállam közötti vitának a Bíróság ítéletét megelőző megegyezéses rendezése) fenntartása indokolttá teszi az EK 226. cikk szerinti eljárásban készített dokumentumokhoz való hozzáférés megtagadását (a fenti 17. pontban hivatkozott Petrie és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 68. pontja).

122    Arra vonatkozólag, hogy alkalmazható‑e ez az indokolás a Bizottság által a tagállami kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetekkel indult, a Bíróság előtt folyamatban lévő eljárásokban előterjesztett beadványok tekintetében függetlenül bármely kért dokumentum tartalmától, meg kell állapítani, hogy mint az a fenti 73. pontban szereplő észrevételekből következik, a kért dokumentum tartalmának konkrét vizsgálata akkor hagyható el, ha a szóban forgó dokumentumok egészére kiterjed a hozzáférési jog alóli valamelyik kivétel.

123    Ez a helyzet akkor, ha a kért beadványok ugyanazt az információtípust tartalmazzák, illetőleg ha a kötelezettségszegést, amellyel kapcsolatosak, a tagállam vitatja. Mivel ugyanis a Bizottság és az érintett tagállam közötti vita megegyezéses rendezésének elérése a Bizottságnak a tagállamok közösségi jogból eredő kötelezettségei megszegésére vonatkozó vizsgálatok lényeges célkitűzése, meg kell állapítani, hogy az eljárási iratok bizalmas kezelésének – amely e célkitűzés eléréséhez szükséges – fenntarthatóságát biztosítani kell mindaddig, amíg a Bíróság a Bizottság vizsgálatából eredő következményekkel kapcsolatos folyamatot lezárva, a szóban forgó kötelezettségszegés megtörténtéről határoz. Ezenkívül, mivel e dokumentumok a vitatott kötelezettségszegés fennállását bizonyítani hivatott vizsgálat eredményeit tartalmazzák, az említett kivétel kizárólag a dokumentumok egészére terjedhet ki, egyes részeire nem.

124    Jelen esetben a Bizottság megtagadta a felperestől egyrészt egy tagállami kötelezettségszegés megállapítása iránti keresettel indult, a megtámadott határozat meghozatalakor még folyamatban lévő (a C‑203/03. sz., Bizottság kontra Ausztria ügy) eljárásra vonatkozó beadványaihoz való hozzáférést, oly módon, hogy a hozzáférés megtagadását a bírósági eljárások védelmére vonatkozó kivételre is alapította, másrészt pedig a nyolc hasonló, tagállami kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetre („Nyitott égbolt”-ügyek) vonatkozó beadványaihoz való hozzáférést, amelyeket a megtámadott határozat meghozatalakor a Bíróság már elbírált a 2002. november 5‑én hozott ítéleteivel, de az érintett tagállamok még nem tettek eleget az ítéletekben foglaltaknak.

125    Miután – amint az a fenti 102. pontból kitűnik – a C‑203/03. sz., Bizottság kontra Ausztria ügyre vonatkozó beadványokhoz való hozzáférés megtagadására kiterjed a bírósági eljárások védelmére vonatkozó kivétel, nem kell vizsgálni, hogy a hozzáférés megtagadása alapítható‑e a vizsgálatok érdekeinek védelmére vonatkozó kivételre. Ez utóbbi kivétel alkalmazását tehát kizárólag „Nyitott égbolt”-ügyekkel kapcsolatos beadványokhoz való hozzáférés megtagadására vonatkozólag kell vizsgálni.

126    Meg kell állapítani, hogy mindezek a beadványok, mivel szükségszerűen a Bizottság által a közösségi jog megsértésének bizonyítására folytatott vizsgálat eredményeit tartalmazzák, szorosan kötődnek a kötelezettségszegés megállapítása iránti azon eljárások megindításához, amelyekben azokat benyújtották, így tehát az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdése szerinti vizsgálatokhoz kapcsolódnak.

127    Mivel azonban a hozzáférési jog alóli összes kivételt, mint az a fenti 53. pontban felidézésre került, szigorúan kell értelmezni és alkalmazni, az a körülmény, hogy a kért dokumentumok védett érdeket érintenek, önmagában nem teszik indokolttá a felhívott kivétel alkalmazását, a Bizottságnak ugyanis bizonyítania kell, hogy a dokumentumok hozzáférhetővé tétel ténylegesen alkalmas volt arra, hogy sértse a vitás kötelezettségszegésekre vonatkozó vizsgálatok célkitűzéseinek védelmét.

128    Ezért az Elsőfokú Bíróságnak azt kell ellenőriznie, hogy a Bizottság nem követett‑e el mérlegelési hibát akkor, amikor úgy ítélte meg, hogy az általa tagállami kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetekkel indított eljárásokban előterjesztett beadványok hozzáférhetővé tételének megtagadására kiterjedt az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdésében foglalt kivétel.

129    A Bizottság a megtámadott határozatban kifejtette, hogy azért nem engedélyezheti az említett beadványokhoz való hozzáférést, jóllehet az említett ügyeket ítéleteivel a Bíróság lezárta, mert az érintett tagállamok még nem tettek eleget az ítéletekben foglaltaknak, így ezek az ügyek a Bizottság előtt még folyamatban vannak. A Bizottság szerint a felperes által kért dokumentumok hozzáférhetővé tétele veszélyeztetné a tagállamokkal folytatott tárgyalásokat, amelyek célja, hogy azok a közösségi jog követelményeinek önként megfeleljenek. Ebből az következik, hogy a Bizottság vizsgálatainak védelmére vonatkozó célkitűzés mindaddig érvényes, amíg a tagállamok nem tettek eleget a Bíróság ítéleteinek. Ezenkívül, amint azt ellenkérelmében a Bizottság kiemelte, a „Nyitott égbolt”-ügyekkel azonos tárgyuk miatt összefüggő eljárásokat indított más tagállamok ellen, és azok még mindig folyamatban vannak a Bíróság előtt.

130    A felperes vitatja a Bizottság álláspontját; arra hivatkozik, hogy egyrészt a fenti 17. pontban hivatkozott Petrie és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet jelen ügyben nem bír jelentőséggel, minthogy a Bíróg előtti keresetindítás előtt készült dokumentumokról van szó, másrészt pedig a Bírósághoz fordulás azt jelenti, hogy a megegyezéses megoldásra tett erőfeszítések nem jártak sikerrel. Hozzáteszi, hogy az említett ítélet az 1993. évi magatartási kódex alkalmazására vonatkozott, az 1049/2001 rendelet pedig a hozzáférési jogra vonatkozó kivételek tekintetében szigorúbb értelmezést feltételez.

131    Először is, rá kell mutatni arra, hogy nem vezethető le a fenti 17. pontban hivatkozott Petrie és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítéletből, hogy csak a Bírósághoz fordulás előtt készült dokumentumok nyilvános hozzáférése zárható ki. Ugyanis e dokumentumok – így a felszólító levelek és az indokolással ellátott vélemények – célja a jogvita tárgyának behatárolása, ami azt feltételezi, hogy e dokumentumoknak és a keresetnek szükségszerűen ugyanazokon az érveken kell alapulniuk (a Bíróságnak 298/86. sz., Bizottság kontra Belgium ügyben 1988. július 14‑én hozott ítéletének [EBHT 1988., 4343. o.] 10. pontja és a C‑203/03. sz., Bizottság kontra Ausztria ügyben 2005. február 1‑jén hozott ítéletének [EBHT 2005., I‑935. o.] 28. pontja). Amint azt a Bizottság a megtámadott határozatban kifejtette, a beadványokban írt tényállási elemek és érvek megegyeznek a pert megelőző szakaszra vonatkozó iratokban foglaltakkal, így a felperes különbségtétele minden alapot nélkülöz.

132    Másodszor, igaz ugyan, hogy a megegyezéses megoldásra vonatkozó célkitűzés a pert megelőző szakasz létének értelme, az eredmény – amint azt a Bizottság által becsatolt statisztikák mutatják – gyakran csak a Bírósághoz fordulást követően születik meg. Ezért ellentétes lenne a kötelezettségszegési eljárás céljával (amely annak elérésében áll, hogy az érintett tagállam megfeleljen a közösségi jognak), ha kizárnák annak lehetőségét, hogy ezt az eredményt a keresetindítást követően érjék el. Egyébként az Elsőfokú Bíróság ebben az értelemben nyilatkozott, amikor kimondta, hogy a bizalmas eljárásra vonatkozó követelmény fennmarad a Bírósághoz fordulást követően is, minthogy nem zárható ki, hogy a Bizottság és az érintett tagállam között arra irányuló tárgyalások, hogy a tagállam az EK‑Szerződés követelményeinek önként megfeleljen, folytatódhassanak a bírósági eljárás idején, egészen a Bíróság ítéletének kihirdetéséig (a fenti 17. pontban hivatkozott Petrie és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 68. pontja).

133    Ezt a következtetést nem cáfolja a felperesnek az az érv, miszerint a szóban forgó kivétel létének az az értelme, hogy elkerülhető legyen a bizonyítékok megváltoztatása, ennek veszélye pedig csekély azt követően, hogy a Bíróság előtt keresetet indított. A kérdéses kivétel ugyanis, amint az megfogalmazásából kitűnik, nem maguknak a vizsgálatoknak, hanem azok céljának védelmére irányul; e cél a fenti 120. és 121. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében, kötelezettségszegési eljárás esetén annak elérésében áll, hogy az érintett tagállam megfeleljen a közösségi jognak. Ezért terjedhet ki továbbra is a szóban forgó kivétel a különböző vizsgálati iratokra mindaddig, amíg e cél elérése nem történt meg, még akkor is, ha már befejeződött az a konkrét vizsgálat vagy ellenőrzés, amelynek alapján az a dokumentum készült, amelyhez hozzáférést kérnek (a fenti 53. pontban hivatkozott Franchet és Byk kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 110. pontja és megfelelő módosítással, az 1993. évi magatartási kódex alkalmazását illetően, az Elsőfokú Bíróság T‑20/99. sz., Denkavit Nederland kontra Bizottság ügyben 2000. szeptember 13‑án hozott ítéletének [EBHT 2000., II‑3011. o.] 48. pontja).

134    Jelen esetben a megtámadott határozat meghozatalának időpontjában a Bíróság már körülbelül egy éve meghozta a Bizottság által az érintett tagállamoknak felrótt kötelezettségszegéseket megállapító ítéleteit. Ezért nem vitatható, hogy ebben az időpontban nem voltak folyamatban a szóban forgó kötelezettségszegések fennállásának bizonyítását célzó olyan vizsgálatok, amelyeket a kért dokumentumok hozzáférhetővé tétele veszélyeztethetett volna.

135    Meg kell azonban vizsgálni, hogy – amint azt a Bizottság állítja – a vizsgálatokkal kapcsolatos dokumentumokra kiterjedhet‑e az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdésében foglalt kivétel akkor is, ha a vizsgálatok már befejeződtek, és nemcsak a Bíróság előtti keresetindítást eredményezték, hanem a kereseteket a Bíróság ítéletével el is bírálta. Annak vizsgálatáról van tehát szó, hogy a megegyezéses megoldás elérésére vonatkozó cél, amelyet a Bizottság a hozzáférés megtagadásának indokaként hozott fel, fennmaradhat‑e azokat a kötelezettségszegéseket megállapító ítéletek kihirdetését követően is, amelyekkel kapcsolatban a Bizottság vizsgálatokat végzett.

136    E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy a kötelezettségszegést megállapító ítéleteket követően, az EK 228. cikk (1) bekezdése értelmében az érintett tagállamoknak meg kell tenniük a Bíróság ítéletében foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket. Az EK 228. cikk nem határozza ugyan meg az ítélet teljesítésére nyitva álló határidőt, az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a közösségi jog azonnali és egységes alkalmazásához fűződő érdek megköveteli, hogy a teljesítés azonnal elkezdődjék, és a lehető legrövidebb idő alatt történjék meg (a Bíróságnak C‑387/97. sz., Bizottság kontra Görögország ügyben 2000. július 4‑én hozott ítéletének [EBHT 2000., I‑5047. o.] 81. és 82. pontja, valamint a C‑278/01. sz., Bizottság kontra Spanyolország ügyben 2003. november 25‑én hozott ítéletének [EBHT 2003., I‑14141. o.] 26. és 27. pontja). Attól kezdve, hogy a Bíróság megállapította, hogy a tagállam megszegte az EK‑Szerződésből eredő valamely kötelezettségét, a tagállam köteles megtenni az ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket, anélkül hogy ez az eredmény a Bizottsággal folytatott tárgyalásoktól függhetne.

137    Természetesen nem zárható ki, hogy az érintett tagállam folytatja kötelezettségszegését, ideértve a Bíróság ítéletében foglaltak teljesítésével kapcsolatos magatartását is, ami a Bizottságot az EK 228. cikk (2) bekezdésének megfelelően újabb kötelezettségszegési eljárás megindítására késztetheti. Mindazonáltal a Bizottságnak ilyen helyzetben újabb vizsgálatot kell végeznie, amely újabb, pert megelőző eljárást tartalmaz, és amely adott esetben ismét a Bírósághoz forduláshoz vezet. Az EK 228. cikken alapuló újabb keresetindításra vezető vizsgálatok tehát az EK 226. cikken alapuló keresetindítást eredményező vizsgálatokhoz képest új vizsgálatokat jelentenek, amelyek célja annak bizonyítása, hogy a Bíróság ítéletével megállapított kötelezettségszegés az ítélet kihirdetését után is fennáll.

138    Arra is emlékeztetni kell, hogy mivel az EK 228. cikk (2) bekezdése a Bíróság ítélete teljesítésének elmulasztására vonatkozik, olyan különleges eszközökről rendelkezik, amelyek célja a kötelezettségszegő tagállamnak a kötelezettségszegést megállapító ítéletben foglaltak teljesítésére való ösztönzése, és ezáltal a közösségi jog e tagállam általi tényleges alkalmazásának biztosítása. Az e rendelkezés szerinti mindkét intézkedésnek – nevezetesen az átalányösszegnek és a kényszerítő bírságnak – ugyanez a célja, éspedig: a tagállammal szemben olyan gazdasági kényszerintézkedés alkalmazása, amely a megállapított kötelezettségszegés megszüntetésére ösztönzi (a Bíróság C‑304/02. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 2005. július 12‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., I‑6263. o.] 80. és 91. pontja, valamint a C‑177/04. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 2006. március 14‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., I‑2461. o.] 59. és 60. pontja).

139    Végül, annak elfogadása, hogy a vizsgálatokra vonatkozó dokumentumokra az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdésében foglalt kivétel kiterjed mindaddig, amíg az ezen eljárások összes folyománya le nem zárul, az esetleg az EK 228. cikk (2) bekezdésen alapuló keresetindítást eredményező vizsgálat esetét is ideértve, azt jelentené, hogy az említett dokumentumokhoz való hozzáférést bizonytalan eseményektől tennénk függővé, éspedig attól, hogy az illető tagállam nem tesz eleget a Bíróság kötelezettségszegést megállapító ítéletének, illetőleg az EK 228. cikk (2) bekezdése alapján történő keresetindítástól, ami a Bizottság diszkrecionális jogkörébe tartozik. Mindenesetre ezek jövőbeli és bizonytalan események, amelyek az érintett hatóságok gyorsaságától és gondosságától függenek.

140    Ez a megoldás ellentétes lenne az intézmények dokumentumaihoz való, lehető legszélesebb nyilvános hozzáférés biztosítására irányuló célkitűzéssel, amely arra szolgál, hogy lehetőséget adjon a polgároknak a közhatalom gyakorlása jogszerűségének hatékonyabb ellenőrzésére (ilyen értelemben lásd a fenti 53. pontban hivatkozott Franchet és Byk kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 112. pontját; ezenkívül megfelelő módosítással lásd az 1993. évi magatartási kódex alkalmazását illetően a fenti 15. pontban hivatkozott II. Interporc-ügyben hozott ítélet 39. pontját és a fenti 56. pontban hivatkozott JT’s Corporation kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 50. pontját).

141    Az ellenkérelemben hivatkozott azon körülményt illetően, hogy a „Nyitott égbolt”-ügyekkel azonos tárgyú ügyek jelenleg is folyamatban vannak a Bíróság előtt, elegendő egyrészt rámutatni arra, hogy a Bizottság semmilyen módon nem magyarázta meg, hogy az ezen ügyekben érintett tagállamokkal való megegyezéses megoldás elérésének lehetőségét miként veszélyeztetné a más tagállamok ellen folyó és a Bíróság ítéleteivel befejezett eljárásokban előterjesztett beadványok hozzáférhetővé tétele. Másrészt, mint az a fenti 106. és 107. pontban kiemelésre került, önmagában az, hogy két vagy több ügy összefügg, akár úgy, hogy ugyanazok a felek, vagy úgy, hogy a tárgyuk azonos, önmagában nem indokolhatja a hozzáférés megtagadását, mert az az intézmények dokumentumaihoz való szabad hozzáférés elve, és az ezen elv alóli, az 1049/2001 rendeletben meghatározott kivételek viszonyának nyilvánvaló megfordítását jelentené.

142    Mindezekből az következik, hogy a Bizottság mérlegelési hibát követett el, amikor megtagadta a „Nyitott égbolt”-ügyekre vonatkozó dokumentumokhoz való hozzáférést. Ezért a megtámadott határozat e hozzáférés megtagadására vonatkozó megsemmisítése iránti kérelemnek helyt kell adni.

 A költségekről

143    Az eljárási szabályzat 87. cikkének 3. §‑a értelmében részleges pernyertesség, illetve kivételes okból az Elsőfokú Bíróság elrendelheti a költségeknek a felek közötti megosztását vagy azt, hogy a felek mindegyike maga viselje saját költségeit. A jelen ügy körülményei között, mivel mindkét fél részlegesen lett pernyertes, úgy kell határozni, hogy a felek maguk viselik saját költségeiket.

A fenti indokok alapján

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG (nagytanács)

a következőképpen határozott:

1)      Az Elsőfokú Bíróság a 2003. november 20‑i bizottsági határozatot megsemmisíti abban a részében, amelyben a Bizottság megtagadta az általa a C‑466/98. sz., Bizottság kontra Egyesült Királyság, a C‑467/98. sz., Bizottság kontra Dánia, a C‑468/98. sz., Bizottság kontra Svédország, a C‑469/98. sz., Bizottság kontra Finnország, a C‑471/98. sz., Bizottság kontra Belgium, a C‑472/98. sz., Bizottság kontra Luxemburg, a C‑475/98. sz., Bizottság kontra Ausztria és a C‑476/98. sz., Bizottság kontra Németország ügyekben a Bíróság, a T‑342/99. sz., Airtours kontra Bizottság ügyben pedig az Elsőfokú Bíróság elé terjesztett beadványokhoz való hozzáférést.

2)      Az Elsőfokú Bíróság a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja.

3)      A felek maguk viselik saját költségeiket.

Vesterdorf Jaeger Pirrung

Vilaras Legal Martins Ribeiro

Cremona Pelikánová Šváby

Jürimäe       Wahl

Prek       Ciucă

Kihirdetve Luxembourgban, a 2007. szeptember 12‑i nyilvános ülésen.

E. Coulon       B. Vesterdorf

hivatalvezető       elnök

*Az eljárás nyelve: angol.