A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE
2001. november 20.(*)
„Védjegyek ─ 89/104/EGK irányelv ─ A 7. cikk (1) bekezdése ─ A védjegyoltalom kimerülése ─ Az EGT‑n kívüli forgalomba hozatal ─ Az EGT‑be történő behozatal ─ A védjegyjogosult hozzájárulása ─ Kifejezett vagy hallgatólagos hozzájárulás szükségessége ─ A szerződésre alkalmazandó jog ─ A hozzájárulás vélelme ─ Alkalmazhatatlanság”
A C‑414/99–C‑416/99. sz. egyesített ügyekben,
a Bírósághoz a High Court of Justice (England & Wales), Chancery Division (Patent Court) (Egyesült Királyság) által az EK 234. cikk alapján benyújtott, az e bíróság előtt
a Zino Davidoff SA
és
az A & G Imports Ltd (C‑414/99. sz. ügy)
között,
a Levi Strauss & Co.,
a Levi Strauss (UK) Ltd
és
a Tesco Stores Ltd,
a Tesco plc (C‑415/99. sz. ügy)
között, valamint
a Levi Strauss & Co.,
a Levi Strauss (UK) Ltd
és
a Costco Wholesale UK Ltd (korábban: Costco UK Ltd) (C‑416/99. sz. ügy)
között
folyamatban lévő eljárásban, az Európai Gazdasági Térségről szóló, 1992. május 2‑i megállapodással (HL 1994. L 1., 3. o.) módosított, a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. december 21‑i 89/104/EGK első tanácsi irányelv (HL 1989. L 40., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 92. o.) 7. cikke (1) és (2) bekezdésének értelmezésére vonatkozó előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában,
A BÍRÓSÁG,
tagjai: G. C. Rodríguez Iglesias elnök, P. Jann, N. Colneric, S. von Bahr, tanácselnökök, C. Gulmann (előadó), D. A. O. Edward, A. La Pergola, J.‑P. Puissochet, L. Sevón, V. Skouris és C. W. A. Timmermans bírák,
főtanácsnok: C. Stix‑Hackl,
hivatalvezető: L. Hewlett tanácsos,
figyelembe véve a következők által benyújtott írásbeli észrevételeket:
– a Zino Davidoff SA képviseletében M. Silverleaf QC, és R. Hacon barrister, R. Swift solicitor megbízásából,
– a Levi Strauss & Co. és Levi Strauss (UK) Ltd képviseletében H. Carr és D. Anderson QC, a Baker & MacKenzie solicitors megbízásából,
– az A & G Imports Ltd képviseletében G. Hobbs QC, és C. May barrister, A. Millmore és I. Mackie solicitors megbízásából,
– a Tesco Stores Ltd és Tesco plc képviseletében G. Hobbs és D. Alexander barrister, C. Turner és E. Powell solicitors megbízásából,
– a Costco Wholesale UK Ltd képviseletében G. Hobbs és D. Alexander, G. Heath és G. Williams solicitors megbízásából,
– a német kormány képviseletében W.‑D. Plessing, A. Dittrich és B. Muttelsee‑Schön, meghatalmazotti minőségben,
– a francia kormány képviseletében K. Rispal‑Bellanger és A. Maitrepierre, meghatalmazotti minőségben,
– az olasz kormány képviseletében U. Leanza, meghatalmazotti minőségben, segítője: O. Fiumara vice avvocato generale dello Stato,
– a finn kormány képviseletében E. Bygglin, meghatalmazotti minőségben,
– a svéd kormány képviseletében A. Kruse, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében K. Banks, meghatalmazotti minőségben,
– az EFTA Felügyeleti Hatóság képviseletében A.‑L. H. Rolland, meghatalmazotti minőségben,
tekintettel a tárgyalásra készített jelentésre,
a Zino Davidoff SA (képviseli: M. Silverleaf), a Levi Strauss & Co. és a Levi Strauss (UK) Ltd (képviselik őket: H. Carr és D. Anderson), az A & G Imports Ltd (képviselik: G. Hobbs és C. May), a Tesco Stores Ltd, a Tesco plc és a Costco Wholesale UK Ltd (képviselik őket: G. Hobbs és D. Alexander), a német kormány (képviseli: H. Heitland, meghatalmazotti minőségben), a francia kormány (képviseli: A. Maitrepierre), a Bizottság (képviseli: K. Banks), valamint az EFTA Felügyeleti Hatóság (képviselik: P. Dyrberg és D. Sif Tynes, meghatalmazotti minőségben) szóbeli észrevételeinek a 2001. január 16‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
a főtanácsnok indítványának a 2001. április 5‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 1999. június 24‑i végzésével (C‑414/99. sz. ügy) és 1999. július 22‑i két végzésével (C‑415/99. és C‑416/99. sz. ügy), amelyek 1999. október 29‑én érkeztek a Bírósághoz, a High Court of Justice (England & Wales), Chancery Division (Patent Court) az EK 234. cikk alapján az első ügyben hat, és a másik két ügyben három azonos előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést tett fel az Európai Gazdasági Térségről szóló, 1992. május 2‑i megállapodással (HL 1994. L 1., 3. o.) módosított, a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. december 21‑i 89/104/EGK első tanácsi irányelv (HL 1989. L 40., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 92. o.; a továbbiakban: irányelv) 7. cikke (1) és (2) bekezdésének értelmezésére vonatkozóan.
2 A kérdések három, egyrészről két, az Egyesült Királyságban lajstromozott védjegy jogosultja és egy licencjogosult másrészről négy, angol jog szerint bejegyzett társaság közötti jogvita során merültek fel, a korábban az Európai Gazdasági Térségen (a továbbiakban: EGT) kívül forgalomba hozott áruk Egyesült Királyságban történő forgalomba hozatalával kapcsolatban.
Jogi háttér
3 A 89/104 irányelvnek „A védjegyoltalom tartalma” című 5. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) A védjegyoltalom a jogosult számára kizárólagos jogokat biztosít. A kizárólagos jogok alapján a jogosult bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül gazdasági tevékenység körében használ:
a) a védjeggyel azonos megjelölést olyan árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban, amelyek azonosak a védjegy árujegyzékében szereplő árukkal, illetve szolgáltatásokkal;
[...]
(3) A[z (1) bekezdésben] szabályozott feltételek megvalósulása esetén tilos különösen:
[...]
c) a megjelölést hordozó áruk behozatala vagy kivitele;
[...]”
4 A 89/104 irányelvnek „A védjegyoltalom kimerülése” című 7. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:
„(1) A védjegyoltalom alapján a jogosult nem tilthatja meg a védjegy használatát olyan árukkal kapcsolatban, amelyeket ő hozott forgalomba, vagy amelyeket kifejezett hozzájárulásával hoztak forgalomba a Közösségben.
(2) Az (1) bekezdés nem alkalmazható, ha a jogosultnak jogos érdeke fűződik ahhoz, hogy az áruk további forgalomba hozatalát ellenezze, különösen, ha az áru állagát, állapotát – a forgalomba hozatalt követően – megváltoztatták, illetve károsították.”
5 Az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás 65. cikkének (2) bekezdésével összhangban, amely e megállapodás XVII. mellékletének 4. pontjával együttesen értelmezendő, az irányelv 7. cikke (1) bekezdésének eredeti változatát az említett megállapodás célkitűzéseinek megfelelően módosították, és a „Közösségben” kifejezést a „valamely szerződő tagállam területén” fordulat váltotta fel.
6 Az irányelvet az 1994. október 31‑én hatályba lépett Trade Marks Act 1994 (a védjegyekről szóló 1994. évi törvény) elfogadásával ültették át az Egyesült Királyság jogrendszerébe.
Az alapeljárások
A C‑414/99. sz. ügy
7 A Zino Davidoff SA (a továbbiakban: Davidoff) jogosultja az Egyesült Királyságban lajstromozott és kozmetikai, illetve piperecikkek széles skálája tekintetében használt Cool Water és Davidoff Cool Water két védjegynek. A Davidoff által, illetve nevében előállított, az ő hozzájárulásával az említett védjegyekkel ellátott árukat ő maga, illetve nevében más hozza forgalomba egy időben az EGT‑n belül és azon kívül.
8 Az áruk gyártási tételszámmal vannak ellátva. Ezen jelzés feltüntetése a kozmetikai termékekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1976. július 27‑i 76/768 tanácsi irányelv (HL L 262., 169. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 3. kötet, 285. o.) rendelkezései tiszteletben tartása végett történik, amelyet az Egyesült Királyságban a Cosmetic Products (Safety) Regulations 1996 (1996. évi rendelet a kozmetikai áruek biztonságáról) (SI 2925/1996) ültetett át. A kérdést előterjesztő bíróság nem nyilatkozott arról, hogy vajon az áruk gyártási tételszámai a 76/768 irányelv, illetve az átültető nemzeti jogszabályok tiszteletben tartásán kívül más célt is szolgálnak‑e.
9 1996‑ban a Davidoff kizárólagos forgalmazási szerződést kötött egy szingapúri kereskedővel. Ezen szerződés értelmében a forgalmazó kötelezettséget vállal arra, hogy egyrészről a Davidoff áruit kizárólag az EGT‑n kívüli, meghatározott területen értékesíti helyi forgalmazóknak, ügynököknek és kiskereskedőknek, és másrészről a szerződő felei vonatkozásában maga is kiköti az adott területen kívüli továbbértékesítés tilalmát. A felek a kizárólagos forgalmazási szerződésben kifejezetten a német jog alkalmazását kötötték ki.
10 Az A & G Imports Ltd (a továbbiakban: A & G) az EGT‑ben gyártott olyan Davidoff árukészletekhez jutott hozzá, amelyeket eredetileg Szingapúrban a Davidoff által vagy az ő hozzájárulásával hoztak forgalomba.
11 Az A & G ezen árukat az Egyesült Királyságba importálta, és kínálta fel értékesítésre. Az áruk gyártási tételszámát ő maga vagy a forgalmazási láncolatban részt vevő másik kereskedő egészben vagy részben eltávolította vagy törölte.
12 1998‑ban a Davidoff a High Court of Justice (England & Wales), Chancery Division (Patent Court) elé idézte az A & G‑t, arra való hivatkozással, hogy az említett áruk Egyesült Királyságba történő behozatala és értékesítése sérti a védjegyéhez fűződő jogait.
13 Az A & G az irányelv 5. cikkének (1) bekezdése és 7. cikkének (1) bekezdése rendelkezéseire hivatkozott, amikor az állította, hogy a behozatal és az értékesítés a Davidoff hozzájárulásával történt, illetve vélelmezhető, hogy ilyen hozzájárulás létezett, figyelembe véve azokat a körülményeket, amelyek között az árukat Szingapúrban forgalomba hozták.
14 Ami az áruk EGT‑be történő behozatalát illeti, a Davidoff cáfolta hozzájárulásának tényét, illetve annak vélelmezhetőségét. Továbbá az irányelv 7. cikke (2) bekezdésében foglalt alapos okokra hivatkozott, amikor ellenezte az áruk behozatalát és forgalomba hozatalát. Ezen okok az áruk gyártási tételszámának egészben vagy részben való eltávolításán és törlésén alapultak.
15 1999. május 18‑i határozatával a kérdést előterjesztő bíróság elutasította a Davidoff ideiglenes intézkedés iránti kérelmét, úgy ítélve meg, hogy a jogvitát rendes bírósági eljárásban kell eldönteni. Mindazonáltal úgy ítélte meg, hogy ezen eljárás céljából tisztázni kell az irányelv 7. cikke (1) és (2) bekezdésének hatályát és hatását.
16 E körülmények között a High Court of Justice (England & Wales), Chancery Division (Patent Court) úgy döntött, hogy felfüggeszti az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1) Úgy kell‑e értelmezni a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. december 21‑i 89/104/EGK első tanácsi irányelv (HL L 40., 1989., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 92. o.) értelmében a Közösségben, a védjegyjogosult hozzájárulásával történő forgalombahozatal fogalmát, hogy az magában foglalja mind a kifejezett, mind a hallgatólagos, illetve mind a közvetlen, mind a közvetett hozzájárulást?
2) Amikor:
a) a védjegyjogosult valamely áruk harmadik személy részére történő átadásába olyan feltételek mellett járult hozzá vagy egyezett bele, hogy az átvevő fél további forgalomba hozatali jogát abban a szerződésben kikötött jogrendszer szabályozza, amely szerződés alapján az adott árukat vásárolta, és
b) e jog megengedi az eladó számára, hogy korlátozásokat vezessen be az áruk további forgalomba hozatalával vagy a vevő általi használatával kapcsolatban, de előirja azt is, hogy amennyiben a jogosult vagy az ő nevében eljáró fél a gyakorlatban nem korlátozza a vevő azon jogát, hogy az árut továbbértékesítse, a harmadik fél jogosult az árut forgalmazni bármely ország területén, ideértve a Közösséget is,
akkor abban az esetben, ha az áruk harmadik személyek általi forgalomba hozatalával kapcsolatban e jognak megfelelően tényleges korlátozás megszabására nem került sor, lehet‑e az irányelvet oly módon értelmezni, miszerint vélelmezni kell a védjegyjogosult hozzájárulását ahhoz az így megszerzett jogosultsághoz, hogy harmadik személy az árukat a Közösségben forgalmazhatja?
3) Ha a[z előző] kérdésre a válasz igenlő, feladata‑e a nemzeti bíróságoknak annak meghatározása, hogy tekintettel a körülményekre, megszabtak‑e tényleges korlátozásokat harmadik személyek vonatkozásában?
4) Az irányelv 7. cikkének (2) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy harmadik személy bármely cselekménye, amely jelentősen befolyásolja a védjegy vagy a védjeggyel ellátott áruk értékét, kinézetét vagy megjelenését, olyan jogszerű indokot képez, amelyre a jogosult hivatkozhat, amikor fellép áruinak további forgalomba hozatalával szemben?
5) Az irányelv 7. cikkének (2) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy az árun szereplő bármilyen jelzés harmadik személy általi (teljes vagy részleges) eltávolítása vagy törlése olyan jogszerű indokot képez, amelyre a védjegyjogosult hivatkozhat, ha fel kíván lépni árui további forgalomba hozatalával szemben, abban az esetben is, ha az említett eltávolítás vagy törlés súlyosan vagy jelentős mértékben nyilvánvalóan nem károsítja a védjegy vagy a védjeggyel ellátott áru hírnevét?
6) Az irányelv 7. cikkének (2) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy az áruk gyártási tételszámának harmadik személy általi (teljes vagy részleges) eltávolítása vagy törlése olyan jogszerű indokot képez, amelyre a védjegyjogosult hivatkozhat, ha fel kíván lépni árui további forgalomba hozatalával szemben, amikor az említett eltávolításból és törlésből az következik, hogy az érintett áruk
a) sértik valamely tagállam büntető törvénykönyvének bármely (nem védjegyekre vonatkozó) részét; vagy
b) sértik a kozmetikai termékekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1976. július 27‑i 76/768 tanácsi irányelv (HL L 262., 169. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 3. kötet, 285. o.) rendelkezéseit?”
A C‑415/99. és C‑416/99. sz. ügyek
17 A Levi Strauss & Co., Delaware állam (Egyesült Államok) jogszabályai alapján alapított társaság, jogosultja az Egyesült Királyságban farmernadrágok vonatkozásában lajstromozott és használt Levi's és 501 védjegyeknek.
18 A Levi Strauss (UK) Ltd, angol jog alapján bejegyzett társaság, jogosult az Egyesült Királyságban a Levi Strauss & Co. által biztosított védjegylicenc alapján többek között Levi's 501 farmernadrágokat gyártani, eladni és forgalmazni. Az Egyesült Királyságban ő maga értékesíti ezen árukat, illetve a szelektív forgalmazás keretében maga is licencjogokat ad különböző kiskereskedőknek.
19 A Tesco Stores Ltd és Tesco plc (a továbbiakban együttesen: Tesco) két, angol jog alapján bejegyzett társaság, ahol ez utóbbi az anyavállalata az előzőnek. A Tesco az Egyesült Királyságban az egyik legjelentősebb bevásárlóközpont‑hálózat. Többek között ruhaneműket értékesít.
20 A Costco Wholesale UK Ltd (a továbbiakban: Costco), angol jog alapján bejegyzett társaság, az Egyesült Királyságban márkás áruk széles skáláját értékesíti, többek között ruhaneműket.
21 A Levi Strauss & Co. és a Levi Strauss (UK) Ltd (a továbbiakban együttesen: Levi's) következetesen megtagadták a Levi's 501 farmernadrágok értékesítését a Tesco és a Costco részére, és nem járultak ahhoz hozzá, hogy a Tesco és a Costco jogosított forgalmazói legyenek ezen áruknak.
22 A Tesco és a Costco Levi's 501 farmernadrágokhoz jutott hozzá – olyan eredeti árukhoz, amelyet eredetileg a Levi's vagy az ő nevében harmadik személy értékesített – olyan kereskedőktől, akik ezen árukat az EGT‑n kívülről hozták be. Azon szerződések, amelyek révén ezen árukat megszerezték, nem tartalmaztak semmilyen olyan korlátozást, amely arra vonatkozott volna, hogy egy adott területen lehet‑e értékesíteni azokat, vagy sem. A Tesco által vásárolt farmernadrágokat a Levi’s vagy harmadik személy az ő nevében az Egyesült Államokban, Mexikóban vagy Kanadában gyártotta. A Costco által vásárolt farmernadrágokat ugyanilyen feltételek mellett gyártották az Egyesült Államokban vagy Mexikóban.
23 A Tesco és a Costco beszállítói az árukat közvetlenül vagy közvetve az Egyesült Államokban, Kanadában és Mexikóban jogosított viszonteladóktól vagy nagykereskedőktől szerezték be, akik azokat „halmozóktól” vették meg, azaz olyan személyektől, akik több jogosított üzletben kis mennyiségben farmernadrágokat vásárolnak, többek között az Egyesült Államokban és Kanadában.
24 1988‑ban a Levi's keresetet nyújtott be a High Court of Justice (England & Wales), Chancery Division (Patent Court) előtt a Tesco és a Costco ellen. Előadta, hogy a Levi’s farmernadrágok általuk történő behozatala és értékesítése védjegybitorlást valósít meg.
25 Megjegyezte, hogy az Egyesült Államokban és Kanadában levélben vagy szóban tájékoztatta a jogosított viszonteladókat azon iránymutatásairól, amelyek magukban foglalják a nagybani továbbértékesítés tilalmát, amely értelmében az árukat csak végső fogyasztók részére lehet értékesíteni. Írásban történt megrendelésre vonatkozó visszaigazolásában fenntartotta arra a jogot – amellyel többször is élt –, hogy felhagyjon az olyan viszonteladó részére történő áruszállítással, aki a fenti tilalmat megszegi. Megkérte a jogosított viszonteladókat, hogy korlátozzák az egy fogyasztóra jutó ruhaneműk értékesítésének számát (ami általában hatnak felelt meg), továbbá kérte, hogy olyan tájékoztatót tegyenek ki az üzletekben, miszerint a Levi’s ellenzi a nagybani kereskedelmet, továbbá tájékoztassa a vevőket az említett korlátozásról. Mexikóban áruit jogosított nagykereskedők részére értékesítette. Arra vonatkozó szabályáról, miszerint az áruk nem értékesíthetők export céljából, a Levi’s elsősorban ismételt írásbeli tájékoztatók útján tájékoztatta a nagykereskedőket.
26 A Tesco elismerte, hogy tudomása volt arról, hogy az adott időszakban a Levi’s csak jogosított kereskedők révén kívánta az EGT‑ben értékesíteni farmernadrágjait. A Costco ezzel szemben fenntartotta, hogy neki erről nem volt tudomása.
27 A Tesco és a Costco jelezte, hogy őket semmilyen szerződéses korlátozás nem köti. Álláspontjuk szerint a Levi’s nem próbált az árukkal kapcsolatban semmilyen korlátozást előírni, illetve az ilyen korlátozásról értesítést nem küldött, továbbá nem élt jogfenntartással. Következésképpen álláspontjuk szerint a vitatott farmernadrágokat megszerző kereskedő szabadon rendelkezhetett felettük.
28 E körülmények között a High Court of Justice (England & Wales), Chancery Division (Patent Court) úgy döntött, hogy felfüggeszti az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1) Amikor lajstromozott védjeggyel ellátott árukat a védjegyjogosult által vagy az ő hozzájárulásával olyan ország piacán hoztak forgalomba, amely nem részese az Európai Gazdasági Térségnek, és ezen szállítmány behozatala, illetve értékesítése az Európai Gazdasági Térségben harmadik személy által történt, megengedi‑e a 89/104/EGK irányelv (»irányelv«) a védjegyjogosult számára azt, hogy megtiltsa az ilyen behozatalt vagy értékesítést, ha ahhoz kifejezetten nem járult hozzá, vagy pedig az ilyen hozzájárulás hallgatólagos is lehet?
2) Ha az első kérdésre az a válasz, hogy a hozzájárulás hallgatólagos is lehet, lehet‑e erre következtetni abból a tényből, hogy a jogosult által, vagy az ő nevében kerültek az áruk értékesítésre olyan szerződéses kikötés hiányában, amely megtiltja az Európai Gazdasági Térségban a továbbértékesítést, és amely minden első és további vásárlót köt?
3) Amikor a lajstromozott védjeggyel ellátott árukat a védjegyjogosult hozta forgalomba olyan ország piacán, amely nem részese az Európai Gazdasági Térségnek:
a) azon kérdés szempontjából, hogy a jogosult az irányelv értelmében hozzájárult‑e ahhoz, hogy az árukat forgalomba hozzák az Európai Gazdasági Térségen belül, mennyiben releváns vagy meghatározó:
i. hogy az a személy, aki bár nem jogosított viszonteladó, annak tudatában hozza forgalomba az árukat, hogy jogszerű tulajdonosa az áruknak, és ezen árukon semmi olyan jelzés nem szerepel, amely tiltaná forgalomba hozatalukat az Európai Gazdasági Térség piacán; és/vagy
ii. hogy az a személy, aki bár nem jogosított viszonteladó, annak tudatában hozza forgalomba az árukat, hogy a védjegy jogosultja ellenzi ezen áruknak az Európai Gazdasági Térségben való forgalomba hozatalát; és/vagy
iii. hogy az a személy, aki bár nem jogosított viszonteladó, annak tudatában hozza forgalomba az árukat, hogy a védjegy jogosultja ellenzi ezen áruknak az Európai Gazdasági Térségben a jogosított viszonteladón kívüli más személy által történő forgalomba hozatalát; és/vagy
iv. hogy az áruk jogosított viszonteladóktól kerültek beszerzésre olyan országban, amely nem részese az Európai Gazdasági Térségnek, és hogy e viszonteladók tájékoztatást kaptak a védjegyjogosulttól arról, hogy ez utóbbi ellenzi ezen áruk továbbértékesítés céljából történő eladását, e viszonteladók azonban a saját vevőikre nézve szerződéses korlátozást nem kötöttek ki arra vonatkozóan, hogy miként rendelkezhetnek az árukkal; és/vagy
v. hogy az áruk jogosított nagykereskedőktől kerültek beszerzésre olyan országban, amely nem részese az Európai Gazdasági Térségnek, és hogy e nagykereskedők tájékoztatást kaptak a védjegyjogosulttól arról, hogy az árukat a kiskereskedők részére ebben, az Európai Gazdasági Térségen kívüli országban kell értékesíteni, és kivitel céljából az áruk nem értékesíthetők, e nagykereskedők azonban a saját vevőikre nézve szerződéses korlátozást nem kötöttek ki arra vonatkozóan, hogy miként rendelkezhetnek az árukkal; és/vagy
vi. hogy a védjegyjogosult az áruk minden további vevőjével (azaz akik az áruk első, a tulajdonostól vásárló vevője és az árukat az Európai Gazdasági Térségben forgalomba hozó személy között találhatók) közölte‑e, vagy nem arra vonatkozó kifogását, hogy az árukat továbbértékesítés céljából eladják; és/vagy
vii. hogy a védjegyjogosult kikötött‑e, vagy nem olyan szerződéses korlátozást, amelynek értelmében az első vásárlónak a továbbértékesítés során jogilag tiltott a végsőfogyasztókon kívüli más személyeknek értékesítenie az árukat;
b) az a kérdés, hogy a védjegyjogosult hozzájárult‑e, vagy nem ahhoz, hogy ezen árukat forgalomba hozzák az Európai Gazdasági Térségen belül, az irányelv értelmében függ‑e más tényezőktől, és ha igen, melyektől?”
29 1999. december 15‑i végzésével a Bíróság az eljárási szabályzat 43. cikke alapján a C‑414/99–C‑416/99. sz. ügyeket az írásbeli és a szóbeli szakasz, valamint az ítélethozatal céljából egyesítette.
Az irányelv 7. cikkének (1) bekezdésével kapcsolatos kérdésekről
Előzetes észrevételek
30 Meg kell jegyezni, hogy a C‑414/99. sz. ügyben a kérdések olyan árukra vonatkoznak, amelyeket a Közösségben hoztak forgalomba, míg a C‑415/99. és a C‑416/99. sz. ügyekben az EGT‑ben forgalomba hozott árukra hivatkoznak, azaz figyelembe véve a 89/104 irányelv 7. cikkének (1) bekezdésében az EGT‑megállapodás által bevezetett módosításokat.
31 Mivel a Közösség tagállamai vonatkozásában a kérdésekre adandó válaszok tartalma nem tér el aszerint, hogy az egyik vagy a másik helyzetről van‑e szó, a jelen ítélet további részében hivatkozás az EGT területén történő forgalomba hozatalra történik.
32 Emlékeztetni kell továbbá arra, hogy az irányelv 5. és 7. cikkében a közösségi jogalkotó a közösségi jogkimerülés elvét fektette le, azaz a védjegyoltalom alapján a jogosult nem tilthatja meg a védjegy használatát olyan árukkal kapcsolatban, amelyeket ő hozott forgalomba, vagy amelyeket kifejezett hozzájárulásával hoztak forgalomba a Közösségben. E rendelkezések elfogadásával a közösségi jogalkotó nem hagyta meg a tagállamoknak azt a lehetőséget, hogy maguk rendelkezzenek nemzeti jogukban a jogkimerülésről olyan esetekben, amikor az árukat harmadik országokban hozzák forgalomba (a C‑355/96. sz., Silhouette International Schmied ügyben 1998. július 16‑án hozott ítélet [EBHT 1998., I‑4799. o.] 26. pontja).
33 Az irányelv hatása tehát az, hogy kizárólag azokra az esetekre korlátozza a védjegyjogosult jogainak kimerülését, amikor az árukat az EGT területén hozták forgalomba, és lehetővé tegye a jogosultnak, hogy áruit e területen kívül anélkül hozza forgalomba, hogy e forgalomba hozatal révén az EGT‑n belül jogai kimerülnének. Annak pontosításával, hogy az EGT‑n kívüli forgalomba hozatal nem meríti ki a védjegyjogosult jogát arra, hogy fellépjen ezeknek az áruknak a hozzájárulása nélkül történő behozatalával szemben, a közösségi jogalkotó megengedte a védjegyjogosultnak, hogy ellenőrizze a védjeggyel ellátott áruk EGT‑n belüli első forgalomba hozatalát (a C‑173/98. sz., Sebago és Maison Dubois ügyben 1999. július 1‑jén hozott ítélet [EBHT 1999., I‑4103. o.] 21. pontja).
34 Előzetes döntéshozatali kérdéseivel a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kíván választ kapni, hogy milyen körülmények fennállása esetén tekinthető úgy, hogy a védjegyjogosult közvetve vagy közvetlenül hozzájárult ahhoz, hogy harmadik személyek – a védjeggyel ellátott és az EGT‑n kívül a jogosult által vagy hozzájárulásával forgalomba hozott áruk jelenlegi tulajdonosai – az említett árukat behozzák és forgalomba hozzák az EGT‑n belül.
Annak lehetőségéről, hogy a védjegyjogosult hallgatólagosan hozzájárult az EGT‑n belüli forgalomba hozatalhoz
35 A C‑414/99–C‑416/99. sz. ügyeken feltett első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az irányelv 7. cikkének (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, miszerint a védjegyjogosultnak az e védjeggyel ellátott, korábban az EGT‑n kívül a jogosult által vagy hozzájárulásával forgalomba hozott áruk EGT‑n belüli forgalomba hozatalához való hozzájárulásának kifejezettnek kell lennie, vagy az hallgatólagos is lehet.
36 E kérdés tehát arra irányul, hogy pontosításra kerüljön az EGT‑ben történő forgalombahozatal védjegyjogosulti hozzájárulásának fogalma.
37 Egy ilyen kérdésre történő válasz feltételezi, hogy előzetesen meghatározásra kerüljön az, hogy az alapeljárásbeliekhez hasonló helyzetekben az irányelv 7. cikkének (1) bekezdésében foglalt „hozzájárulás” fogalmát egységesen kell‑e értelmezni a közösségi jogrendben.
38 Az olasz kormány úgy ítéli meg, hogy amikor az árukat az EGT‑n kívül forgalmazzák, akkor közösségi rendelkezés eredményeképpen a védjegyhez fűződő jogok sohasem merülnek ki, mivel ilyen kimerülésről az irányelv nem rendelkezik. Az a kérdés, hogy fennáll‑e a kifejezett vagy a hallgatólagos hozzájárulás az EGT‑be történő újrabehozatal vonatkozásában nem az irányelv 7. cikkének (1) bekezdésében foglalt jogkimerüléshez való hozzájárulás tárgykörébe tartozik, hanem a védjegyjogosultságról való rendelkezés aktusához kapcsolódik, ami az adott nemzeti jog körébe tartozik.
39 Ebben a vonatkozásban emlékeztetni kell arra, hogy az irányelv 5–7. cikke a védjegyoltalmi jogra vonatkozó szabályok teljes harmonizációjáról rendelkezik, és meghatározza a védjegyjogosultat a Közösségen belül megillető jogosultságokat (a fent hivatkozott Silhouette International Schmied ügyben hozott ítélet 25–29. pontja).
40 Az irányelv 5. cikke olyan kizárólagos jogot biztosít a védjegyjogosultnak, amely alapján többek között az bármely harmadik személynek megtilthatja, hogy „hozzájárulás hiányában” a védjeggyel ellátott árukat importálja. A 7. cikk (1) bekezdése kivételt állít fel e szabály vonatkozásában, amikor kimondja, hogy a védjegyjogosult joga kimerül, amennyiben az áruk általa, illetve „az ő hozzájárulásával” kerültek forgalomba hozatalra az EGT‑ben.
41 Úgy tűnik tehát, hogy a hozzájárulás – amely megfelel a jogosult arra vonatkozó kizárólagos jogáról való lemondásának, amely az irányelv 5. cikke szerint őt megilleti, miszerint megtilthatja bármely harmadik személynek a védjegyével ellátott áruk behozatalát – meghatározó eleme a jog megszűnésének.
42 Márpedig, ha a hozzájárulás fogalma a tagállamok nemzeti joga körébe tartozna, az azzal a következménnyel járna a védjegyjogosultak számára, hogy különböző védelemben részesülnének az érintett jogszabálytól függően. A 89/104 irányelv kilencedik preambulumbekezdésében foglalt, „valamennyi tagállam jogrendszerében azonos oltalom” célkitűzése, melyet az „alapvetőnek” minősít, nem valósulna meg.
43 A Bíróság feladata tehát, hogy egységes értelmezést adjon az EGT‑ben történő forgalomba hozatalhoz való „hozzájárulás” fogalmának, ahogyan az az irányelv 7. cikkének (1) bekezdésében szerepel.
44 Az alapeljárás felei, a német, a finn és a svéd kormány, továbbá az EFTA Felügyeleti Hatóság elismerik, akár kifejezetten, akár lényegében, hogy a korábban az EGT‑n kívül forgalmazott áruk EGT‑ben való forgalomba hozatalához való hozzájárulás lehet kifejezett vagy hallgatólagos. Ezzel szemben a francia kormány fenntartja, hogy a hozzájárulásnak kifejezettnek kell lennie. A Bizottság úgy véli, hogy a jelen esetben nem arról van szó, hogy a hozzájárulásnak kifejezettnek vagy hallgatólagosnak kell lennie, hanem arról, hogy a védjegyjogosultnak volt‑e arra elsődleges lehetősége, hogy éljen az EGT‑ben fennálló kizárólagos jogaival.
45 Meg kell állapítani, hogy tekintettel a védjegyjogosultak azon kizárólagos joga megszűnése hatásának jelentőségére, amely az alapeljárás ügyeinek tárgya, és amely jog lehetővé teszi a védjegyjogosultak számára, hogy az EGT‑ben az első forgalomba hozatalt felügyeljék, a hozzájárulást oly módon kell kifejezésre juttatni, hogy abból egyértelműen kiderüljon e jogról való lemondás szándéka.
46 Ilyen akarat különösen a hozzájárulásnak kifejezett nyilatkozat formájában való közlésével valósul meg. Mindazonáltal, nem zárható ki, hogy bizonyos esetekben a hozzájárulásra hallgatólagosan lehet következtetni olyan tényezők vagy körülmények alapján, amelyek vagy az EGT‑n kívüli forgalomba hozatalt megelőzően, azzal egyidejűleg vagy azt követően állnak fenn, és amelyek a nemzeti bíróság álláspontja szerint is egyértelműen arra utalnak, hogy a jogosult jogáról lemondott.
47 A C‑414/99–C‑416/99. sz. ügyekben feltett első kérdésre tehát azt a választ kell adni, hogy az irányelv 7. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, miszerint a korábban az EGT‑n kívül a jogosult által vagy az ő hozzájárulásával forgalomba hozott, e védjeggyel ellátott áruk EGT‑ben történő forgalomba hozatalához való védjegyjogosulti hozzájárulás lehet hallgatólagos, amikor az az EGT‑n kívüli forgalomba hozatalt megelőzően, azzal egyidejűleg vagy azt követően fennálló olyan tényezőkből vagy körülményekből következik, amelyek a nemzeti bíróság álláspontja szerint egyértelműen arra utalnak, hogy a jogosult lemondott azon jogáról, hogy fellépjen az EGT‑ben történő forgalomba hozatallal szemben.
A védjegyjogosult puszta hallgatásából következő hallgatólagos hozzájárulás lehetőségéről
48 A C‑415/99. és C‑416/99. sz. ügyben második és harmadik kérdésével, az a) pont i., vi. és vii. alpontja alatt, valamint a C‑414/99. sz. ügyben második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság – tekintettel az alapeljárásokban szereplő jogvitákra –lényegében arra vár választ, hogy következhet‑e hallgatólagos hozzájárulás:
– abból, hogy a védjegyjogosult nem közölte az EGT‑n kívül forgalomba hozott áru minden további vevőjével, hogy ellenzi az EGT‑n belüli forgalomba hozatalt;
– abból, hogy az áruk nincsenek ellátva az EGT‑ben történő forgalomba hozatal tilalmára vonatkozó jelzéssel;
– abból a körülményből, hogy a védjegyjogosult a védjeggyel ellátott áruk tulajdonjogát anélkül ruházta át, hogy szerződéses tilalmat kötött volna ki, és hogy a szerződésre alkalmazandó jog szerint az átruházott tulajdonjog – szerződéses tilalom hiányában – korlátlan továbbértékesítésre vonatkozó jogot foglal magában, vagy legalábbis arra vonatkozó jogot, hogy az árukat később az EGT‑ben forgalmazni lehet.
49 Hivatkozva többek között a Silhouette International Schmied és a Sebago és Maison Dubois ítéletekre, az A & G, a Tesco és a Costco azt állítják, hogy feltételezhető, hogy a védjegybitorlási eljárás alperese a védjegyjogosult hozzájárulásával járt el, kivéve ha ez utóbbi az ellenkezőjét bizonyítja.
50 Álláspontjuk szerint, ha a védjegyjogosult szeretné, hogy kizárólagos joga az EGT-ben fennmaradjon, gondoskodnia kell arról, hogy:
– a védjeggyel ellátott áruk egyértelmű, a fenntartásra vonatkozó jelzéssel legyenek ellátva; és
– hogy e fenntartások az árukra vonatkozó értékesítési és továbbértékesítési szerződésekben szerepeljenek.
51 Az A & G álláspontja szerint a Davidoff és a szingapúri forgalmazója közötti szerződés azon kikötése szerint, amellyel ez utóbbi kötelezettséget vállal arra, hogy a helyi forgalmazóknak, ügynököknek és/vagy kiskereskedőknek maga tiltja meg a meghatározott területen túli továbbértékesítést, nem akadályozta meg azt, hogy a forgalmazó, a helyi forgalmazók, ügynökök és/vagy kiskereskedők az árukat korlátlan továbbértékesítési joggal harmadik személy részére értékesítsék az adott területen belül. Márpedig, az alapeljárás irataiban nem található semmilyen bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a vitatott árukat a forgalmazó, a helyi forgalmazók, ügynökök és/vagy kiskereskedők a meghatározott területen kívül értékesítették volna. Ezenfelül, semmilyen jelzés nem szerepelt az árukon vagy azok csomagolásán, ami a továbbértékesítés tilalmára vonatkozott volna, és ezen árukat vételüket követően az A & G részére adták el ilyen típusú korlátozás nélkül.
52 A Tesco és a Costco úgy ítélik meg, hogy mivel a továbbértékesítés vonatkozásában nem tartalmaznak korlátozást azok a szerződések, amelyek az EGT‑n kívül forgalomba hozott áruk megszerzéséről rendelkeznek, nem bír jelentőséggel az a tény, hogy a védjegyjogosult – értesítés útján vagy egyéb formában – esetleg tudatta, hogy nem szeretné, ha áruit az adott kereskedő az EGT‑ben értékesítené.
53 Mindazonáltal meg kell állapítani, hogy a C‑414/99–C‑416/99. sz. ügyekben az első kérdésre adott válaszból következik, hogy a hozzájárulásnak kifejezettnek kell lennie, és azon tényezőknek, amelyeket a hallgatólagos hozzájárulás megállapítása során vesznek figyelembe, egyértelműen utalniuk kell arra, hogy a védjegyjogosult lemondott kizárólagos jogának érvényesítéséről.
54 A fentiekből következik, hogy a hozzájárulás meglétére hivatkozó kereskedőkre hárul ennek bizonyítása, nem pedig a védjegyjogosultra a hozzájárulás hiányának kimutatása.
55 Következésképpen, az EGT‑n kívül forgalomba hozott áruk EGT‑ben történő forgalomba hozatalára vonatkozó hallgatólagos hozzájárulás nem következhet a védjegyjogosult puszta hallgatásából.
56 Ugyanígy, nem lehet következtetni a hallgatólagos hozzájárulásra abból a tényből, hogy a védjegyjogosult nem közölte ellenvetését az EGT‑n belüli forgalomba hozatallal kapcsolatban, sem abból a tényből, hogy az áruk nincsenek arra utaló jelzéssel ellátva, miszerint az árut az EGT‑ben tilos forgalomba hozni.
57 Végül, egy ilyen hozzájárulás nem következhet abból a körülményből sem, hogy a védjegyjogosult anélkül ruházta át a védjeggyel ellátott áruk tulajdonjogát, hogy szerződéses tilalmat kötött volna ki, és hogy a szerződésre alkalmazandó jog szerint az átruházott tulajdonjog – szerződéses tilalom hiányában – korlátlan továbbértékesítésre vonatkozó jogot foglal magában, vagy legalábbis arra vonatkozó jogot, hogy az árukat később az EGT‑ben forgalmazni lehet.
58 Ugyanis a védjegyjogosult puszta hallgatását figyelembe vevő nemzeti jogszabály nem a hallgatólagos hozzájárulást fogadná el, hanem hozzájárulási vélelmet állítana fel. Ez figyelmen kívül hagyná a kifejezett hozzájárulás követelményét, amelyet a közösségi jog előír.
59 Márpedig, mivel a közösségi jogalkotó hatáskörébe tartozik a Közösség tagállamaiban a védjegyjogosult jogainak meghatározása, nem fogadható el, hogy az EGT‑n kívüli forgalomba hozatalra vonatkozó szerződés alkalmazandó jog szerint olyan jogszabályi rendelkezések kerüljenek alkalmazásra, amelyek korlátozzák a védjegyjogosultakat az irányelv 5. cikkének (1) bekezdése és 7. cikkének (1) bekezdése szerint megillető oltalmat.
60 A C‑415/99. és C‑416/99. sz. ügyben a második és harmadik kérdésre, az a) pont i., vi. és vii. alpontjai alatt, valamint a C‑414/99. sz. ügyben a második kérdésre tehát azt a választ kell adni, hogy nem következhet hallgatólagos hozzájárulás:
– abból, hogy a védjegyjogosult nem közölte az EGT‑n kívül forgalomba hozott áru minden további vevőjével, hogy ellenzi az EGT‑n belüli forgalomba hozatalt;
– abból, hogy az áruk nincsenek ellátva az EGT‑ben történő forgalomba hozatal tilalmára vonatkozó jelzéssel;
– abból a körülményből, hogy a védjegyjogosult a védjeggyel ellátott áruk tulajdonjogát anélkül ruházta át, hogy szerződéses tilalmat kötött volna ki, és hogy a szerződésre alkalmazandó jog szerint az átruházott tulajdonjog – szerződéses tilalom hiányában – korlátlan továbbértékesítésre vonatkozó jogot foglal magában, vagy legalábbis arra vonatkozó jogot, hogy az árukat később az EGT‑ben forgalmazni lehet.
61 Tekintettel a fenti válaszra, a C‑414/99. sz. ügyben feltett harmadik kérdésre nem szükséges válaszolni.
A védjeggyel ellátott árukat az EGT‑be importáló forgalmazónak az ezen importtal szemben e védjegy jogosultja által kifejtett ellenvetésről való tudomása hiányának következménye
62 A C‑415/99. és C‑416/99. sz. ügyekben a harmadik kérdésével az a) pont ii–v. alpontja alatt a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy a védjegyjogosult kizárólagos jogának kimerülését illetően releváns‑e, hogy:
– a védjeggyel ellátott árukat importáló kereskedő nem bír tudomással arról, hogy a jogosult ellenzi azoknak az EGT‑ben történő forgalomba hozatalát, illetve azoknak az e piacon a jogosított viszonteladókon kívüli más kereskedők általi forgalomba hozatalát; vagy hogy
– a jogosított viszonteladók és nagykereskedők annak ellenére nem alkalmaztak ezt a tilalmat átvevő szerződéses kikötést saját vásárlóikkal szemben, hogy a védjegyjogosult ezen ellenvetésről értesítette őket.
63 E kérdések azt a problémát vetik fel, hogy az árukkal való szabad rendelkezésre vonatkozó jognak az első eladó által az első vásárló tekintetében előírt, illetve az adásvételi szerződést kötő két fél közötti megállapodás tárgyát képező korlátozására hivatkozni lehet‑e azon harmadik személlyel szemben, aki az árukat különleges jogcím alapján szerezte meg.
64 E kérdések különböznek attól a kérdéstől, amely az EGT‑ben történő forgalomba hozatalhoz történő hozzájárulásnak a védjegyre gyakorolt hatására vonatkozik. Ugyanis ha ilyen hozzájárulás nem következik a védjegyjogosult hallgatásából, az EGT‑ben történő forgalomba hozatal tilalmának esetleges kikötése, amelyre a jogosult nem köteles, és még inkább e tilalom megismétlése a forgalmazási láncolatban résztvevőkkel kötött egy vagy több szerződésben nem feltétele annak, hogy a jogosult kizárólagos jogát fenntartsa.
65 Azon nemzeti rendelkezések, amelyek az eladási korlátozásoknak a harmadik személyekkel szembeni érvényesíthetőségére vonatkoznak, nem relevánsak tehát a védjegyjogosult és a forgalmazási láncolatban található további kereskedő közötti olyan jogvita megoldása szempontjából, amelynek tárgya a védjegyjogosultság fenntartása vagy megszűnése.
66 A C‑415/99. és C‑416/99. sz. ügyekben az a) pont ii–v. alpontja alatt feltett harmadik kérdésre tehát azt kell válaszolni, hogy a védjegyjogosult kizárólagos jogának kimerülését illetően nem releváns, hogy:
– a védjeggyel ellátott árukat importáló kereskedő nem bír tudomással arról, hogy a jogosult ellenzi azoknak az EGT‑ben történő forgalomba hozatalát, illetve azoknak az e piacon a jogosított viszonteladókon kívüli más kereskedők általi forgalomba hozatalát; vagy hogy
– a jogosított viszonteladók és nagykereskedők annak ellenére nem alkalmaztak ezt a tilalmat átvevő szerződéses kikötést saját vásárlóikkal szemben, hogy a védjegyjogosult ezen ellenvetésről értesítette őket.
67 Tekintettel a fenti válaszra és az előzőekben adott válaszokra, a C‑415/99. és C‑416/99. sz. ügyekben feltett harmadik kérdés b) pontjára nem szükséges válaszolni.
Az irányelv 7. cikkének (2) pontjával kapcsolatos kérdésekről
68 Tekintettel a fent megvizsgált kérdésekre adott válaszokra, az alapeljárásbeli jogviták megoldása szempontjából nem szükséges a C‑414/99. sz. ügyben feltett negyedik, ötödik és hatodik kérdésre válaszolni.
A költségekről
69 A Bíróságnál észrevételt előterjesztő német, francia, olasz, finn és svéd kormány, valamint az Európai Közösségek Bizottsága, illetve az EFTA Felügyeleti Hatóság részéről felmerült költségek nem téríthetők meg. Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről.
A fenti indokok alapján
A BÍRÓSÁG
a High Court of Justice (England & Wales), Chancery Division (Patent Court) 1999. június 24‑i és július 22‑i határozataival hozzá intézett kérdésekre válaszolva a következőképpen határozott:
1) Az Európai Gazdasági Térségről szóló 1992. május 2‑i megállapodással módosított, a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. december 21‑i 89/104/EGK első tanácsi irányelv 7. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a korábban az Európai Gazdasági Térségen kívül a jogosult által vagy az ő hozzájárulásával forgalomba hozott, e védjeggyel ellátott áruk Európai Gazdasági Térségben történő forgalomba hozatalához való védjegyjogosulti hozzájárulás lehet hallgatólagos, amikor az az Európai Gazdasági Térségen kívüli forgalomba hozatalt megelőzően, azzal egyidejűleg vagy azt követően fennálló olyan tényezőkből vagy körülményekből következik, amelyek a nemzeti bíróság álláspontja szerint egyértelműen arra utalnak, hogy a jogosult lemondott azon jogáról, hogy fellépjen az Európai Gazdasági Térségben történő forgalomba hozatallal szemben.
2) Nem következhet hallgatólagos hozzájárulás:
– abból, hogy a védjegyjogosult nem közölte az EGT‑n kívül forgalomba hozott áru minden további vevőjével, hogy ellenzi az EGT‑n belüli forgalomba hozatalt;
– abból, hogy az áruk nincsenek ellátva az EGT‑ben történő forgalomba hozatal tilalmára vonatkozó jelzéssel;
– abból a körülményből, hogy a védjegyjogosult a védjeggyel ellátott áruk tulajdonjogát anélkül ruházta át, hogy szerződéses tilalmat kötött volna ki, és hogy a szerződésre alkalmazandó jog szerint az átruházott tulajdonjog – szerződéses tilalom hiányában – korlátlan továbbértékesítésre vonatkozó jogot foglal magában, vagy legalábbis arra vonatkozó jogot, hogy az árukat később az EGT‑ben forgalmazni lehet.
3) A védjegyjogosult kizárólagos jogának kimerülését illetően nem releváns, hogy:
– a védjeggyel ellátott árukat importáló kereskedő nem bír tudomással arról, hogy a jogosult ellenzi azoknak az EGT‑ben történő forgalomba hozatalát, illetve azoknak az e piacon a jogosított viszonteladókon kívüli más kereskedők általi forgalomba hozatalát, vagy hogy
– a jogosított viszonteladók és nagykereskedők annak ellenére nem alkalmaztak ezt a tilalmat átvevő szerződéses kikötést saját vásárlóikkal szemben, hogy a védjegyjogosult ezen ellenvetésről értesítette őket.
Rodríguez Iglesias | Jann | Colneric |
La Pergola | Puissochet | Sevón |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2001. november 20‑i nyilvános ülésen.
R. Grass | | G. C. Rodríguez Iglesias |