A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (második tanács)
2012. június 27.(*)
„Verseny – Erőfölénnyel való visszaélés – Ügyfélszámítógépekhez való operációs rendszerek – Munkacsoportszerverekhez való operációs rendszerek – Az interoperabilitásra vonatkozó információk közlésének és ezen információk felhasználása engedélyezésének az erőfölényben lévő vállalkozás általi megtagadása – Jogsértést megállapító és meghatározott magatartás tanúsítására kötelező határozatból következő kötelezettségek teljesítése – Kényszerítő bírság”
A T‑167/08. sz. ügyben,
a Microsoft Corp. (székhelye: Redmond, Washington (Amerikai Egyesült Államok), képviselik: J.‑F. Bellis ügyvéd és I. Forrester QC)
felperesnek,
támogatják:
The Computing Technology Industry Association, Inc. (székhelye: Oakbrook Terrace, Illinois [Amerikai Egyesült Államok], képviselik: G. van Gerven és T. Franchoo ügyvédek)
és
az Association for Competitive Technology, Inc. (székhelye: Washington, DC [Amerikai Egyesült Államok], képviselik kezdetben: D. Went és H. Pearson solicitors, később: H. Mercer QC),
az Európai Bizottság (képviselik: T. Christoforou, V. Di Bucci, F. Castillo de la Torre és N. Khan, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
támogatják:
a Free Software Foundation Europe eV (székhelye: Hamburg [Németország]),
a Samba Team (székhelye: New York, New York [Amerikai Egyesült Államok])
(képviselik őket: C. Piana és T. Ballarino ügyvédek),
a Software & Information Industry Association (székhelye: Washington, DC, képviselik: T. Vinje, D. Dakanalis solicitors és A. Tomtsis ügyvéd),
a European Committee for Interoperable Systems (ECIS) (székhelye: Brüsszel [Belgium], képviselik: T. Vinje solicitor, M. Dolmans, N. Dodoo és A. Ferti ügyvédek),
az International Business Machines Corp. (székhelye: Armonk, New York [Amerikai Egyesült Államok], képviselik: M. Dolmans és T. Graf ügyvédek),
a Red Hat Inc. (székhelye: Wilmington, Delaware [Amerikai Egyesült Államok], képviselik: C.‑D. Ehlermann, S. Völcker ügyvédek és C. O’Daly sollicitor),
az Oracle Corp. (székhelye: Redwood Shores, Kalifornia [Amerikai Egyesült Államok], képviselik: T. Vinje solicitor, és D. Paemen ügyvéd)
beavatkozók,
a Microsoft Corporation‑nel szemben a C (2005) 4420 végleges határozattal (COMP/C‑3/37.792 – Microsoft‑ügy) kiszabott kényszerítő bírság végleges összegének meghatározásáról szóló, 2008. február 27‑i C (2008) 764 végleges bizottsági határozat megsemmisítése, valamint másodlagosan az e határozatban a felperessel szemben kiszabott kényszerítő bírság megsemmisítése vagy csökkentése iránti kérelem tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (második tanács),
tagjai: N. J. Forwood elnök (előadó), F. Dehousse és J. Schwarcz bírák,
hivatalvezető: N. Rosner tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2011. május 24‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 A redmondi (Washington, Amerikai Egyesült Államok) székhelyű Microsoft Corp. társaság különböző számítástechnikai eszközökhöz szánt szoftvereket tervez, fejleszt és forgalmaz. E szoftverek közé tartoznak többek között az ügyfélszámítógépekhez („client PC”, a továbbiakban: ügyfélszámítógépek) való operációs rendszerek, és a munkacsoportszerverekhez való operációs rendszerek.
2 2004. március 24‑én a Bizottság elfogadta a 2007/53/EK határozatot az [EK] 82. cikk és az EGT‑Megállapodás 54. cikke alkalmazására vonatkozó, a Microsoft Corp. elleni eljárásban (COMP/C‑3/37.792 – Microsoft‑ügy) (HL 2007. L 32., 23. o.; a továbbiakban: 2004‑es határozat).
3 A 2004‑es határozat szerint a Microsoft megsértette az EK 82. cikket és az EGT‑Megállapodás 54. cikkét, amikor két ízben visszaélt erőfölényével, melyek közül az első, a jelen ügy keretében egyedül releváns magatartása az volt, hogy az 1998 októbere és a 2004‑es határozat közlésének időpontja közötti időszakban megtagadta az „interoperabilitásra vonatkozó információk” versenytársak részére történő átadását, valamint ezen információknak a munkacsoportszerverekhez való operációs rendszerek piacán a Microsoft termékeivel versenyző termékek fejlesztésére és terjesztésére történő felhasználásának az engedélyezését (a 2004‑es határozat 2. cikkének a) pontja).
4 A 2004‑es határozat értelmében az „interoperabilitásra vonatkozó információkon” a „munkacsoportszerverekhez való Windows operációs rendszerekben [implementált] és a Windows munkacsoportszerverek által a Windows munkacsoport‑hálózatok számára nyújtott, állomány‑ és nyomtatószolgáltatások, valamint a felhasználó‑ és [felhasználó]csoport‑adminisztrációval kapcsolatos szolgáltatásokhoz – a Windows‑tartományvezérlő szolgáltatások, az Active Directory címtárszolgáltatás és a »Group Policy« szolgáltatások – használt protokollok kimerítő és pontos specifikációi értendők” (a 2004‑es határozat 1. cikkének (1) bekezdése).
5 A „Windows munkacsoport‑hálózat” olyan „ügyfélszámítógépekből [amelyekre ügyfélszámítógépekhez való Windows operációs rendszert telepítettek] és szerverekből [amelyekre munkacsoportszerverekhez való Windows operációs rendszert telepítettek] álló csoport, amelyek számítógép‑hálózaton keresztül kapcsolódnak össze” (a 2004‑es határozat 1. cikkének (7) bekezdése).
6 A „protokollok” pedig „valamely Windows munkacsoport‑hálózaton belül a különböző számítógépekre telepített, különböző, munkacsoportszerverekhez, illetve ügyfélszámítógépekhez való Windows operációs rendszerek közötti összeköttetésre és interakcióra vonatkozó szabályok összessége” (a 2004‑es határozat 1. cikkének (2) bekezdése).
7 A 2004‑es határozatban a Bizottság kiemeli, hogy a szóban forgó információközlés megtagadása nem a Microsoft „forráskódjának” elemeire, hanem kizárólag az érintett protokollok specifikációira vonatkozik, vagyis annak részletes leírására, hogy mi várható el a kérdéses szoftvertől, ellentétben a kód számítógépen való futtatásából álló „implementációval” (a 2004‑es határozat (24) és (569) preambulumbekezdése). A Bizottság kifejti többek között, hogy „nem áll szándékában arra kötelezni a Microsoftot, hogy harmadik felek számára engedélyezze a Windows lemásolását” (a 2004‑es határozat (572) preambulumbekezdése).
8 A Bizottság a 2004‑es határozatban megállapított két jogsértés miatt 497 196 304 euró összegű bírságot szabott ki (a 2004‑es határozat 3. cikke).
9 A 2004‑es határozat 5. cikke az információnyújtásnak a 2. cikk a) pontjában megállapított visszaélésszerű megtagadása miatti korrekciós intézkedésként a következőket írja elő a Microsoft részére:
„a) A Microsoft [...] a jelen határozat kézbesítésétől számított 120 napon belül köteles hozzáférhetővé tenni az interoperabilitásra vonatkozó információkat minden olyan vállalkozás részére, amely munkacsoportszerverekhez való operációs rendszereket kíván fejleszteni és forgalmazni, valamint köteles – ésszerű és nem diszkriminatív feltételek mellett – engedélyezni, hogy e vállalkozások az interoperabilitásra vonatkozó információkat felhasználják a munkacsoportszerverekhez való operációs rendszerek fejlesztéséhez és forgalmazásához;
b) a Microsoft [...] köteles biztosítani a felfedett interoperabilitásra vonatkozó információk szükség szerinti és haladéktalan frissítését;
c) a Microsoft [...] a jelen határozat kézbesítésétől számított 120 napon belül köteles olyan értékelési mechanizmust létrehozni, amely lehetővé teszi az érdekelt vállalkozások számára, hogy hatékony módon tájékozódjanak az interoperablitásra vonatkozó információk köréről és használati feltételeiről; a Microsoft [...] ésszerű és nem diszkriminatív feltételeket írhat elő annak biztosítása érdekében, hogy az interoperabilitásra vonatkozó információkhoz való hozzáférést kizárólag az értékelés céljára használják fel;
d) a Microsoft […]a jelen határozat kézbesítésétől számított 60 napon belül tájékoztatja a Bizottságot valamennyi intézkedésről, amelyet a fenti a), b) és c) pontnak való megfelelés érdekében kíván hozni; ezzel kapcsolatban a Microsoft […] köteles kellő részletességgel tájékoztatni a Bizottságot, annak lehetővé tétele végett, hogy utóbbi el tudja végezni a fent említett intézkedések első értékelését annak megállapítása érdekében, hogy azok ténylegesen megfelelnek‑e a jelen határozatnak; a Microsoft […] egyebek mellett megjelöli azon feltételeket, amelyek mellett engedélyezni az interoperabilitásra vonatkozó információk felhasználását;
[…]”
10 A 2004‑es határozat 7. cikke a következőképpen rendelkezik:
„A jelen határozat közlésétől számított 30 napon belül a Microsoft […] benyújtja a Bizottságnak azon mechanizmus létrehozására vonatkozó javaslatát, amelynek célja, hogy lehetővé tegye a Bizottság számára annak ellenőrzését, hogy a Microsoft […] tiszteletben tartja a jelen határozatot. E mechanizmusnak részét képezi a Microsofttól független, végrehajtást felügyelő megbízott […].
Amennyiben a Bizottság úgy találja, hogy a Microsoft által ajánlott mechanizmus […] nem megfelelő, határozattal előírhat ilyen mechanizmust.”
11 2004. június 7‑én a Törvényszék Hivatalához benyújtott keresetével a Microsoft keresetet nyújtott be a 2004‑es határozat ellen.
12 A Törvényszék Hivatalánál 2004. június 25‑én nyilvántartásba vett külön beadványban az EK 242. cikk alapján a Microsoft kérte a 2004‑es határozat 4. cikke, 5. cikke a)–c) pontja, valamint 6. cikke a) pontja végrehajtásának felfüggesztését.
13 A T‑201/04. R. sz., Microsoft kontra Bizottság ügyben 2004. december 22‑én hozott végzésében (EBHT 2004., II‑4463. o.) a Törvényszék elnöke elutasította e kérelmet.
14 Az [EK] 82 cikk alkalmazására vonatkozó eljárásban 2005. július 28‑én hozott C(2005) 2988 végleges határozattal (COMP/C‑3/37.792 – Microsoft‑ügy) a Bizottság előírta a 2004‑es határozat 7. cikkében meghatározott mechanizmust. 2005. október 4‑én a Bizottság független, végrehajtást felügyelő megbízottat nevezett ki.
15 Az [EK] 81. és [EK] 82. cikkben meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16‑i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL L 2003. L 1., 1. o.) 24. cikkének (1) bekezdése értelmében kényszerítő bírságot kiszabó 2005. november 10‑i határozatában (a továbbiakban: 2005‑ös határozat) a Bizottság úgy találta, hogy a Microsoft által 2005. október 20‑ig elkészített, interoperabilitásra vonatkozó információkat tartalmazó technikai dokumentáció nem pontos, és nem is teljes (a 2005‑ös határozat (101) preambulumbekezdése). A Bizottság továbbá úgy találta, hogy a Microsoft által az interoperabilitásra vonatkozó információkhoz való hozzáférésért és felhasználásuk engedélyezéséért kért díjazás mértéke nem ésszerű (a 2005‑ös határozat (161) és (193) preambulumbekezdése). Ezen okokból előírta a Microsoft számára, hogy teljesítse a 2004‑es határozat 5. cikke a) és c) pontjában meghatározott kötelezettségeit 2005. december 15‑ig a késedelem minden napjára számított 2 millió euró bírság terhe mellett.
16 A Microsoftra […] a C(2005) 4420 végleges határozattal kiszabott kényszerítő bírság végleges összegének meghatározásáról szóló, 2006. július 12‑i határozatával (COMP/C‑3/37.792 – Microsoft‑ügy) (HL 2008. C 138., 10. o.), (a továbbiakban: 2006‑os határozat), a Bizottság úgy találta, hogy a Microsoft által 2006. június 20‑ig elkészített, az interoperabilitásra vonatkozó információkat tartalmazó technikai dokumentáció nem pontos, és nem is teljes (a 2006‑os határozat (232) preambulumbekezdése). A Bizottság 280,5 millió euró kényszerítő bírságot szabott ki a Microsofttal szemben amiatt, hogy ez utóbbi nem teljesítette a 2004‑es határozat 5. cikke a) és c) pontjában meghatározott kötelezettségeit 2005. december 16. és a 2006. június 20. között. A Bizottság továbbá a 2005‑ös határozat értelmében kiszabható kényszerítő bírság összegét 2006. július 31‑től számítva napi 3 millió euróra emelte.
17 A Törvényszék Hivatalához 2006. október 2‑án benyújtott keresetlevelével a Microsoft keresetet indított a 2006‑os határozat ellen.
18 A Törvényszék a T‑201/04. sz., Microsoft kontra Bizottság ügyben 2007. szeptember 17‑én hozott ítéletében (EBHT 2007., II‑3601. o.) megsemmisítette a 2004‑es határozat 7. cikkét és a keresetet ezt meghaladó részében elutasította. A fent hivatkozott Microsoft kontra Bizottság ügyben hozott ítélet rendelkező részének első pontja a következőképpen szól:
„1. A Törvényszék megsemmisíti az [EK] 82. cikk és az EGT‑Megállapodás 54. cikke alkalmazására vonatkozó, a Microsoft […] elleni eljárásban (COMP/C‑3/37.792 – Microsoft‑ügy) 2004. május 24‑én hozott 2007/53/EK bizottsági határozat 7. cikkét, amennyiben az:
– elrendeli, hogy a Microsoft nyújtsa be az olyan mechanizmus létrehozására irányuló javaslatot, amely tartalmazza egy független, a végrehajtást felügyelő megbízott kijelölését, aki a Bizottságtól függetlenül jogosult hozzáférni a Microsoft által nyújtott támogatáshoz, a Microsoft információihoz, dokumentumaihoz, helyiségeihez és alkalmazottaihoz, valamint a Microsoft releváns termékeinek »forráskódjához«;
– megköveteli, hogy az e mechanizmus létrehozására irányuló javaslat úgy rendelkezzék, hogy a Microsoft viseli a végrehajtást felügyelő megbízott kinevezésével kapcsolatos – beleértve annak díjazását is – valamennyi költséget;
– fenntartja a Bizottságnak a jogot, hogy határozattal hozza létre a fenti első és második francia bekezdésben említett mechanizmust.”
19 A Törvényszék Hivatalához 2007. október 24‑én benyújtott levélben a Microsoft visszavonta a 2006‑os határozattal szemben benyújtott keresetét (lásd a fenti 17. pontot).
A megtámadott határozat
20 A Bizottság a [Microsofttal szemben] a C(2005) 4420 végleges határozattal (COMP/C‑3/37.792 – Microsoft‑ügy) kiszabott kényszerítő bírság végleges összegének meghatározásáról szóló, 2008. február 27‑i C(2008) 764 végleges határozatában (HL 2009. C 166., 20. o., a továbbiakban: megtámadott határozat) 899 millió euró összegű kényszerítő bírságot szabott ki a Microsofttal szemben, mivel utóbbi nem teljesítette a 2004‑es határozat 5. cikke a) pontjában előírt kötelezettségeit a 2006. június 21. és 2007. október 21. közötti időszakban.
21 A megtámadott határozat (14) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy e határozat a Microsoftot kizárólag a 2004‑es határozat 5. cikkének a) pontja értelmében terhelő kötelezettségre vonatkozik, mely szerint a Microsoft köteles hozzáférhetővé tenni az interoperabilitásra vonatkozó információkat, valamint köteles – ésszerű és nem diszkriminatív feltételek mellett – engedélyezni ezen információk felhasználását.
A munkacsoportszerver protokoll program
22 A megtámadott határozat (21)–(23) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy 2004. október 29‑i levelében a Microsoft két szerződéstervezetet nyújtott be a Bizottságnak, amelyeket versenytársainak kívánt javasolni egy „Work Group Server Protocol Program” (WSPP, munkacsoportszerver protokoll program) keretében. Ez egyrészt a szóban forgó protokollokkal kapcsolatos szellemi tulajdonjogokra vonatkozó licencia megszerzését, másrészt pedig az említett protokollok értékelését érintő szerződéstervezet volt.
23 2005. május 20‑i levelében, illetve a Bizottsággal folyamatosan fenntartott kapcsolatok keretében a Microsoft ötféle szerződéstípust terjesztett elő (a továbbiakban együtt: WSPP‑szerződések), azaz:
– a Microsoft Work Group Server Protocol Program License Agreement (All IP) for Development and Product Distribution (Work Group Server Operating System Software) (a Microsoft munkacsoportszerver–protokollprogram keretében munkacsoportszerverekhez való operációsrendszer–szoftverek fejlesztésére és forgalmazására irányuló licencia szerződés [All IP], a továbbiakban: All IP szerződés);
– a Microsoft Communications Protocol Program Agreement for Evaluation of Technical Documentation (3‑Day) (a Microsoft kommunikációs protokollprogram keretében a technikai dokumentáció értékelésére vonatkozó szerződés [3 nap]);
– a Microsoft Communications Protocol Program Agreement for Evaluation of Technical Documentation (30‑Day) (a Microsoft kommunikációs protokollprogram keretében a technikai dokumentáció értékelésére vonatkozó szerződés [30 nap]);
– a Microsoft Work Group Server Protocol Program License Agreement (No Patents) for Development and Product Distribution (Work Group Server Operating System Software) (a Microsoft munkacsoportszerver–protokollprogram keretében szoftvertermékek fejlesztésére és forgalmazására irányuló (No Patents) licencia szerződés [All IP] [munkacsoportszerverekhez való operációs rendszer szoftver], a továbbiakban: No Patent szerződés);
– a Microsoft Work Group Server Protocol Program Patent Only License Agreement for Development and Product Distribution (a Microsoft munkacsoportszerver–protokollprogram keretében fejlesztésre és forgalmazásra irányuló (Patent Only) licencia szerződés, a továbbiakban: Patent Only szerződés), (a megtámadott határozat (32) és (33) preambulumbekezdése).
24 A megtámadott határozat (33), (37), (39), (40), (44), (57), (59), (66), (92) és (103) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a Bizottsággal folyamatosan fenntartott kapcsolatok keretében a Microsoft 2005. május 20. és 2007. május 21. között a WSPP szerződések tizenhárom egymást követő, felülvizsgált – díjazási tervezettel ellátott – változatát terjesztette elő. Az egyik, 2007. október 22‑én benyújtott díjazási tervezet értelmében az interoperabilitásra vonatkozó információkat magában foglaló technikai dokumentációhoz való hozzáférést és annak felhasználását lehetővé tevő No Patent szerződés megkötésére 10 000 euró átalánydíj megfizetése ellenében kerülhet sor. Egyébként egy szabadalmaztatott technológiára vonatkozó licenciaszerződésre a másik szerződő fél nettó bevétele alapján kiszámított díjazás ellenében is sor kerülhet (a megtámadott határozat (102) preambulumbekezdése).
25 A megtámadott határozat (39) preambulumbekezdése szerint a WSPP szerződések Microsoft által 2005. május 31‑én a Bizottság elé terjesztett változata tartalmazta az interoperabilitásra vonatkozó információk értékelésének elveit is (a továbbiakban: a WSPP értékelésének elvei), amelyeket a két fél közötti tárgyalások eredményeként dolgoztak ki. Ezen elvek a független, végrehajtást felügyelő megbízottat nem csupán a tanácsadói vélemények kidolgozásának keretében segítik, hanem akkor is, amikor a Microsoft valamely szerződő partnere keresi meg az érintett díjazás mértékének ésszerű mivoltáról való döntéshozatal végett, és e határozatát a High Court of Justice (England & Wales) (Legfelsőbb Bíróság [Anglia és Wales], Egyesült Királyság) végrehajthatóvá nyilváníthatja (a megtámadott határozat (47) és (113) preambulumbekezdése).
A kifogásközlés
26 2007. május 1‑jén a Bizottság kifogásközlést intézett a Microsofthoz (a megtámadott határozat (73) preambulumbekezdése).
27 2007. március 2‑i levelében a Microsoft arra kérte a Bizottságot, hogy tájékoztassa az általa kérhető díjazás azon pontos mértékéről, amely mellett magatartása a 2004‑es határozatból eredő kötelezettségek teljesítésének minősülne. 2007. március 8‑i levelében a Bizottság azt a választ adta, hogy nem feladata a díjazás pontos mértékének meghatározása, csak annak biztosítása, hogy a Microsoft által megkövetelt valamennyi díjazás – a 2004‑es határozat 5. cikkének a) pontjával összhangban – ésszerű és nem diszkriminatív (a megtámadott határozat (75) preambulumbekezdése).
28 2007. április 23‑i levelében a Microsoft benyújtotta válaszát a kifogásközlésre. 2007. július 24‑én a Bizottság „tényekről szóló levelet” küldött a Microsoftnak, amelynek célja az volt, hogy a Microsoft számára lehetőséget biztosítson a kifogásközlést követően összegyűjtött tényekkel kapcsolatos észrevételek megtételére. A Microsoft 2007. augusztus 31‑én előterjesztette az észrevételeit (a megtámadott határozat (82), (98) és (99) preambulumbekezdése).
A 2004‑es határozat 5. cikke a) pontjában meghatározott kötelezettségek teljesítésének értékelése
A Microsoft által megkövetelt díjazás mértékének ésszerű mivoltával kapcsolatos értékelés kritériumai
29 A megtámadott határozat (105) preambulumbekezdésében a Bizottság emlékeztet arra, hogy a 2004‑es határozat (1003) preambulumbekezdése értelmében az interoperabilitásra vonatkozó információkhoz való hozzáférésnek és ezen információk felhasználásának ellentételezéseként követelt valamennyi díjazásnak lehetővé kell tennie ezen információk felhasználóinak, hogy a Microsoft munkacsoportszerverekhez való operációs rendszerével életképesen tudjanak versenyezni. Ráadásul a 2004‑es határozat (1008) preambulumbekezdésének ii. pontja szerint a díjazás nem tükrözheti a Microsoftnak az ügyfélszámítógépekhez és a munkacsoportszerverekhez való operációs rendszerek piacán érvényesülő erejéből fakadó stratégiai értéket.
30 E körülmények között a Bizottság úgy találta, hogy a Microsoft által előírt valamennyi olyan feltételnek a 2004‑es határozat 5. cikkének a) pontja szerinti ésszerű mivolta, amelynek lehetséges hatása az interoperabilitásra vonatkozó információkhoz való hozzáférésnek és ezen információk felhasználásának korlátozása, magában foglalja, hogy az ilyen feltétel szükséges és arányos legyen a Microsoft azon jogos érdekeire tekintettel, melyek védelmére hivatott. Ahhoz, hogy objektíve igazolható legyen, a Microsoft által megkövetelt valamennyi díjazásnak tehát csak a szóban forgó információk esetleges belső értékét kell tükröznie, és nem a Microsoft operációs rendszerekkel való együttműködtetés engedélyezésének puszta lehetőségéből fakadó stratégiai értéket. E körülmény bizonyítása a Microsoftot terheli (a megtámadott határozat (106) és (107) preambulumbekezdése).
31 A Bizottság úgy találta, hogy a WSPP értékelésének elvei (lásd a fenti 25. pontot) megfelelnek a 2004‑es határozat (1003) preambulumbekezdésében és (1008) preambulumbekezdése ii. pontjában meghatározott célkitűzéseknek. Egyfelől ezen elvek feltételezik, hogy a díjazási rendszer lehetővé teszi az interoperabilitásra vonatkozó információk felhasználóinak, hogy a Microsofttal életképesen tudjanak versenyezni. Másfelől azt feltételezik, hogy annak értékeléséhez, hogy az interoperabilitásra vonatkozó információk rendelkeznek‑e belső értékkel, azaz olyan értékkel, amely nem a fenti 29. pontban meghatározott stratégiai érték része, meg kell vizsgálni először is, hogy a szóban forgó protokollok vajon a Microsoft alkotásai, másodszor, hogy ezen alkotások innovatívak‑e, harmadszor pedig figyelembe kell venni a hasonló technológiákra vonatkozó piaci értékelést, és ki kell zárni az esetleges erőfölényes helyzetből eredő stratégiai értéket (a megtámadott határozat (117) és (118) preambulumbekezdése).
32 A Bizottság kifejtette továbbá a megtámadott határozat (119) és (158) preambulumbekezdésében, hogy a fenti 31. pontban meghatározott kritériumokat fogja alkalmazni a Microsoft által követelt díjazás mértéke ésszerűségének értékelésekor.
33 A Bizottság egyébként kiemelte, hogy az értékelést a 2007. október 21‑ig tartó időszak tekintetében a WSPP‑szerződések 2007. május 21‑én benyújtott változatára tekintettel fogja elvégezni (lásd a fenti 24. pontot). Mivel a díjazásnak a WSPP‑szerződések ezen változatában található rendszere alacsonyabb díjakat határozott meg, mint a korábbi változatok, a megtámadott határozat (103) preambulumbekezdése szerint a Bizottság megállapításai még inkább vonatkoznak ez utóbbi változatokra.
34 A fenti 31. pontban kifejtett első kritériumot illetően a Bizottság megjegyzi, hogy az nem teljesült, mivel a Microsoft igénybe vett nyilvánosan hozzáférhető protokollokat (a megtámadott határozat (129) preambulumbekezdése).
35 A fenti 31. pontban kifejtett második kritériumot illetően a Bizottság kiemeli, hogy amennyiben a szóban forgó technológiák nem újítások, abban az értelemben, hogy a technika állása azokat magában foglalja, vagy amennyiben a technika állásához képest szakember számára nyilvánvalók, a Microsoftnak nincs joga semmiféle díjazáshoz. A Bizottság úgy találta, hogy az újdonságból és az egyediségből következő kritériumok megfelelőek, a szellemi tulajdonjog terén bevett fogalmakról lévén szó (a megtámadott határozat (130) és (138) preambulumbekezdése). Ebben az összefüggésben a Bizottság úgy vélte, hogy az interoperabilitásra vonatkozó információk címzettjei számára csupán elhanyagolható értéket képviselő kisebb inkrementális változtatások és kisebb javítások nem minősíthetőek innovatívnak a 2004‑es határozat végrehajtása érdekében (a megtámadott határozat (144) preambulumbekezdése).
36 A Bizottság hozzáfűzte e tekintetben, hogy amennyiben a Microsoft a nyilvánosságra hozott technikai dokumentációban szereplő protokollokhoz kapcsolódó technológiákra vonatkozó szabadalmakra hivatkozik, ideiglenesen azt feltételezi a megtámadott határozat tekintetében, hogy e technológiák innovatívak (a megtámadott határozat (132) preambulumbekezdése).
37 A fenti 31. pontban kifejtett harmadik kritériumot illetően a Bizottság megjegyezte, hogy annak célja a Microsoft által követelt díjazás mértéke hasonló technológiák piaci értékelésével való összhangjának vizsgálata (a megtámadott határozat (139) preambulumbekezdése).
A Microsoft által követelt díjazás ésszerű mivoltának értékelése
– Általános keret
38 A megtámadott határozat (159)–(164) preambulumbekezdésében a Bizottság összefoglalta a Microsoft által javasolt díjazási rendszer általános keretét.
39 E tekintetben a Bizottság kifejtette, hogy a WSPP‑szerződések keretében a Microsoft az interoperabilitásra vonatkozó információkhoz való hozzáférés különféle típusait kínálja. Ebben az összefüggésben a Microsoft az állomány‑ és nyomtatómegosztással kapcsolatos szolgáltatásokat illetően öt, a felhasználó‑ és felhasználócsoport‑adminisztrációval, valamint a „general networking”‑gel kapcsolatos szolgáltatásokat illetően pedig tizenhat különböző változatra vonatkozó protokollokhoz kínál hozzáférést.
40 Négyféle szerződés nyújtott hozzáférést interoperabilitásra vonatkozó információkhoz.
41 Először, a No Patent szerződés lehetővé tette az interoperabilitásra vonatkozó információk címzettjeinek, hogy a technikai dokumentáció alapján munkacsoportszerverekhez való operációs rendszereket fejlesszenek és forgalmazzanak.
42 Másodszor, a Patent Only szerződés értelmében a Microsoft licenciát nyújt azon szabadalmak tartalmára vonatkozóan, melyek szerinte tartalmazzák az ügyfélszámítógépekhez és munkacsoportszerverekhez való Windows operációs rendszerekkel való együttműködtetéshez szükséges technológiát.
43 Harmadszor, az All IP szerződés értelmében a Microsoft nem csupán licenciát nyújt azon szabadalmak tartalmára vonatkozóan, melyek szerinte tartalmazzák az ügyfélszámítógépekhez és munkacsoportszerverekhez való Windows operációs rendszerekkel történő együttműködtetéshez szükséges technológiát, hanem a technikai dokumentációhoz való hozzáférést, és e dokumentáció felhasználásának jogát is biztosítja.
44 Negyedszer az „Interface Definition Language Only” szerződés értelmében a Microsoft hozzáférést biztosít az ezen állományhoz kapcsolódó technikai dokumentációhoz, és biztosítja e dokumentáció felhasználásának jogát.
45 A megtámadott határozat (160) preambulumbekezdéséből az is kitűnik, hogy e változatok legtöbbjében a Microsoft a tervezett szerződés típusának függvényében határozta meg a kért díjazás mértékét, és e díjakhoz minimum összeget és felső határt kapcsolt. Díjazást határozott meg az egyes szolgáltatások köré csoportosított változatok esetében, valamint a fenti 39. pontban hivatkozott három szolgáltatáson belüli változatok mindegyike esetében. A kért díjazás vagy a másik szerződő félnek a szóban forgó protokollokat alkalmazó termékek eladásából származó nettó bevétele százalékában, vagy eladott szerverenkénti átalányösszegben került meghatározásra.
46 Végül a megtámadott határozat (166), (167) és (297) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a Bizottság a Microsoft által a technikai dokumentációban szereplő, a No Patent szerződés keretében nyilvánosságra hozott, nem szabadalmaztatott technológiával kapcsolatban követelt díjazás ésszerű mivoltára összpontosított.
– A technikai dokumentációban meghatározott azon protokollok innovatív mivolta, amelyekhez a Microsoft a No Patent szerződés értelmében hozzáférést biztosít
47 A megtámadott határozat (169) preambulumbekezdése szerint a Microsoft a Bizottsághoz 2006. július 31‑én, illetve augusztus 24‑én benyújtott két jelentés keretében előadja, hogy 173 protokoll tartalmaz nem szabadalmaztatott innovációt.
48 Értékelésének alátámasztása végett a Microsoft először is megvizsgálta, hogy a szóban forgó technológiát ő fejlesztette‑e ki vagy az ő nevében fejlesztették‑e ki, másodszor leírta az e technológia által megoldott problémát, harmadszor kifejtette a technika állásának részét képező, a szóban forgó protokoll innovatív mivoltának megállapítása érdekében figyelembevett technológiákat, és negyedszer megjelölte ezen innovációk helyét a felülvizsgált technikai dokumentációban.
49 A megtámadott határozat (62), (69) és (171) preambulumbekezdéséből kitűnik továbbá, hogy a Bizottság kérésére a független, végrehajtást felügyelő megbízott a Microsoftnak a nem szabadalmaztatott technológiával kapcsolatos értékelését a fenti 48. pontban kifejtett módszert követve megvizsgálta, valamint hogy a Bizottság ugyanezt kérte egy szakosodott vállalkozástól, a TAEUS‑tól a „File Replication Service”, a „Directory Replication Service” és a „Network Access Protection” elnevezésű eljárásokat illetően. A TAEUS 2006. december 15‑én, a független, végrehajtást felügyelő megbízott pedig 2007. február 27‑én nyújtotta be jelentését a Bizottsághoz.
50 A Bizottság kifejtette, hogy a független, végrehajtást felügyelő megbízott arra a következtetésre jutott, hogy a Microsoft által a technikai dokumentáció keretében szolgáltatott anyagnak kis része innovatív, és ennélfogva díjazást igazol. A TAEUS ráadásul arra a következtetésre jutott, hogy az által megvizsgált három változatban foglalt 21 technológiából egy sem volt innovatív (a megtámadott határozat (171)–(174) preambulumbekezdése). A megtámadott határozat 197. lábjegyzete szerint e következtetések nem módosultak a Microsoft által a kifogásközlésre adott választ követően, amely válasz pedig a független, végrehajtást felügyelő megbízott két jelentéséhez, és a TAEUS egy jelentéséhez szolgált alapul.
51 A Bizottság a Microsoft által innovatívként bemutatott protokollokhoz kapcsolódó 173 technológiát illetően megállapította, hogy 166 technológia a technika állásának részét képezi, vagy ahhoz képest szakember számára nyilvánvaló, és 7 technológia innovatív (a megtámadott határozat (175) és (219) preambulumbekezdése).
52 A 173 szóban forgó technológia felsorolása a megtámadott határozathoz mellékelt táblázatban található, amely táblázat tartalmazza az egyes technológiák rövid leírását, és a legtöbb technológia esetében létrehozásuk időpontjával és a Microsoft szerint e technológiák által nyújtott előnyökkel kapcsolatos információkat, a Microsoft által benyújtott aktára való hivatkozást, egy rövid értékelést, hivatkozást a technika állására és hivatkozást azon forrásokra, amelyek a Bizottság szerint igazolják az értékelést és a technika állására vonatkozó megállapításokat. A szóban forgó források jelen esetben a független, végrehajtást felügyelő megbízott két, 2007. március 3‑i és július 8‑i keltezésű jelentése, valamint a European Committee for Interoperable Systems (ECIS) 2007. május 8‑án tett észrevételei a Microsoft által a kifogásközlésre adott válaszra vonatkozóan.
53 A megtámadott határozat (187)–(218) preambulumbekezdésében a Bizottság kifejtette – a felhasználó‑ és felhasználócsoport‑adminisztrációval kapcsolatos szolgáltatások részét képező – „Directory & Global Catalog Replication” változat protokolljaihoz kapcsolódó 8 technológia, illetve – az állomány‑ és nyomtatómegosztással kapcsolatos szolgáltatások részét képező – „File Replication Service” eljárás protokolljaihoz kapcsolódó 11 technológia innovatív mivoltával kapcsolatos értékelését. A „File Staging” technológiával kapcsolatos érvek kivételével a Bizottság elutasította a Microsoftnak az említett technológiák innovatív mivolta mellett szóló érvelését (a megtámadott határozat (219) preambulumbekezdése).
– Hasonló technológiákra vonatkozó piaci értékelés
54 A megtámadott határozat (220)–(279) preambulumbekezdésében a Bizottság kifejtette a No Patent szerződés keretében nyilvánosságra hozott, nem szabadalmaztatott technológiákhoz hasonló technológiákra vonatkozó piaci értékeléssel kapcsolatos elemzését. Ezen elemzés értelmében a Microsoft és más vállalkozások egyaránt kínálnak ingyenesen hasonló technológiákat, így a piaci értékelés alátámasztotta, hogy a Microsoft által követelt díjazás mértéke nem volt ésszerű.
Kényszerítő bírság
55 A Bizottság a megtámadott határozat (285) preambulumbekezdésében kifejtette, hogy e határozat kizárólag a 2006. június 21. és 2007. október 21. közötti időszakot érinti. A megtámadott határozat (298) preambulumbekezdésében előadta, hogy a Microsoft által 2007. október 22‑én elfogadott tervezet (lásd a fenti 24. pontot) nem adott okot kifogásra a benne foglalt díjazási mérték ésszerű mivoltát illetően. Ekképpen a Bizottság a kényszerítő bírság végleges összegét ezen időszakra vonatkozóan 899 millió euróban határozta meg (a megtámadott határozat (299) és (300) preambulumbekezdése).
Az eljárás és a felek kérelmei
56 A Törvényszék Hivatalához 2008. május 9‑én benyújtott keresetlevelével a Microsoft előterjesztette a jelen keresetet.
57 A Törvényszék Hivatalához 2008. augusztus 16‑án benyújtott beadványában a Free Software Foundation Europe eV (a továbbiakban: FSFE) és a Samba Team kérte, hogy a Bizottság támogatása végett beavatkozhasson a jelen eljárásba.
58 A Törvényszék Hivatalához 2008. augusztus 19‑én benyújtott beadványában a Software & Information Industry Association (a továbbiakban: SIIA) és az ECIS kérte, hogy a Bizottság támogatása végett beavatkozhasson a jelen eljárásba.
59 A Törvényszék Hivatalához 2008. augusztus 25‑én benyújtott beadványában az International Business Machines Corp. (a továbbiakban: IBM) és a Red Hat Inc. kérte, hogy a Bizottság támogatása végett beavatkozhasson a jelen eljárásba.
60 A Törvényszék Hivatalához 2008. augusztus 26‑án benyújtott beadványában az Oracle Corp. kérte, hogy a Bizottság támogatása végett beavatkozhasson a jelen eljárásba.
61 A Törvényszék Hivatalához 2008. augusztus 25‑én, illetve augusztus 26‑án benyújtott beadványában a The Computing Technology Industry Association, Inc. (a továbbiakban: CompTIA), illetve az Association for Competitive Technology, Inc. (a továbbiakban: ACT) kérte, hogy a Microsoft támogatása végett beavatkozhasson a jelen eljárásba.
62 2008. november 20‑i végzésével a Törvényszék hetedik tanácsának elnöke engedélyezte ezen beavatkozásokat.
63 A beavatkozók a beadványukat, a többi fél pedig az ezen beadványokra vonatkozó észrevételeit az előírt határidőkön belül előterjesztették.
64 Mivel a Törvényszék tanácsainak összetétele megváltozott, és az előadó bírót a második tanácshoz osztották be, a jelen ügyet következésképpen ennek a tanácsnak osztották ki.
65 Az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék úgy határozott, hogy megnyitja az eljárás szóbeli szakaszát, és a pervezető intézkedések keretében felszólította a feleket, hogy nyújtsanak be bizonyos dokumentumokat és egyéb információkat.
66 A Microsoft azt kéri, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a megtámadott határozatot;
– másodlagosan semmisítse meg, vagy csökkentse a kényszerítő bírság összegét;
– kötelezze a Bizottságot, valamint az oldalán beavatkozókat a költségek viselésére.
67 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– kötelezze a Microsoftot a költségek viselésére.
68 Az FSFE, a Samba Team, a SIIA, az ECIS, az IBM, a Red Hat és az Oracle azt kérik, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– kötelezze a Microsoftot a beavatkozásukkal kapcsolatos költségek viselésére.
69 A CompTIA azt kéri, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a megtámadott határozatot;
– kötelezze a Bizottságot a beavatkozásával kapcsolatos költségek viselésére.
70 Az ACT azt kéri, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a megtámadott határozatot;
– másodlagosan semmisítse meg, vagy csökkentse a Microsofttal szemben kiszabott kényszerítő bírság összegét;
– kötelezze a Bizottságot a beavatkozásával kapcsolatos költségek viselésére.
A jogkérdésről
71 A Microsoft által felhozott jogalapok először is a kényszerítő bírság azt megelőző kiszabásának jogellenes mivoltán alapulnak, hogy a 2004‑es határozat 5. cikke szerinti kötelezettségei kellő pontosítást nyertek volna, másodszor a Bizottság által a No Patent szerződéssel kapcsolatos díjazás mértékének ésszerűtlen mivoltát illetően elkövetett hibán, harmadszor a Bizottság által a No Patent szerződés tárgyát képező protokollokkal kapcsolatos technológiák innovatív jellegének értékelésekor alkalmazott kritériumokat illetően elkövetett hibán, negyedszer a független, végrehajtást felügyelő megbízott jelentései felhasználásának jogellenes mivoltán, ötödször a védelemhez való jog megsértésén, és hatodszor a kényszerítő bírság kiszabása jogi alapjának hiányán, és e bírság túlzott és aránytalan mivoltán alapulnak.
72 Továbbá az első, második, harmadik és hatodik jogalap keretében a Microsoft úgy érvel, hogy a megtámadott határozat indokolása hiányos.
Az első, a kényszerítő bírság azt megelőző kiszabásának jogellenes mivoltára alapított jogalapról, hogy a Microsoft 2004‑es határozat 5. cikke a) pontjában meghatározott kötelezettségei pontosítást nyertek volna
A felek érvei
73 Első jogalapja alátámasztására a Microsoft összesen négy kifogásra hivatkozik.
74 Először is a Bizottság megsértette azon kötelezettségét, hogy a Microsoft által – a 2004‑es határozat 5. cikke a) pontjában meghatározottaknak való megfelelés érdekében – meghozandó intézkedéseket pozitív módon határozza meg. Amint az a határozathozatali gyakorlatából is kitűnik, a Bizottság meghatározhatta a 2004‑es határozatban a Microsoft által kérhető díjazás mértékét. Az „ésszerű díjazás” fogalmába ugyanis különböző mértékű díjazások tartoznak bele. Ezen értékelés nem egyenértékű a 2004‑es határozat jogszerűségének megkérdőjelezésével, és nem tagadja a nem pontosított jogi fogalmakat tartalmazó rendelkezések végrehajthatóságát, azonban vitatja a fenti rendelkezés megsértése miatti kényszerítő bírságnak a rendelkezésből eredő kötelezettségek meghatározását megelőző kiszabásának jogát.
75 A Bizottság annak érdekében, hogy meghatározza a kötelezettségeket, mielőtt azok teljesítésére kötelezné a Microsoftot, az ugyanezen határozat 5. cikkének d) pontjában meghatározott eljárást követte. Amint azt a Bizottság a Microsoftnak 2000 augusztusában és 2003 augusztusában megküldött kifogásközlésekben is kifejtette, és amint a 2004‑es határozat (995) preambulumbekezdéséből is kitűnik, amennyiben a Microsoft által javasolt intézkedések nem megfelelőek, a Bizottság határozattal előírhatja a szükséges intézkedéseket. Ugyanakkor a Bizottság következetesen megtagadta annak pontosítását, hogy mit kell „a díjazás ésszerű mértéke” fogalom alatt érteni, jóllehet a 2004‑es határozat 5. cikkének értelmében a Bizottság által vállalt felelősség arra kötelezné, hogy határozattal a Microsoft részére pozitívan meghatározott feltételeket írjon elő. Mivel a WSPP értékelésének elvei csupán általános iránymutatást nyújtanak, amelyből nem következik konkrét díjazási mérték, ezen elvek nem tekinthetők e szempontból elegendőnek. A belső érték hiányára, illetve az interoperabilitásra vonatkozó információk elterjedt ingyenes szolgáltatására vonatkozó állítások alaptalanok, és a Microsoft díjazási rendszere szerinti licenciaszerződések megkötése aláássa őket.
76 Másodszor a Microsoft úgy érvel, hogy a Bizottság magatartása az 1/2003 rendelet 24. cikkének megsértését jelenti, mivel a kényszerítő bírság azzal a céllal történő kiszabása, hogy egy személyt valamilyen magatartás követésére kényszerítsen, azt feltételezi, hogy a szóban forgó személy kötelezettségei részletesen meg vannak határozva, és ennek hiányában a kényszerítő bírság kiszabása alapvető jogokat sért. A jelen esetben a Bizottság – aki nem indíthat az 1/2003 rendelet 24. cikke szerinti eljárást, amennyiben nem tudja pontosan, hogy a Microsoftnak mit kellene tennie a 2004‑es határozatnak való megfeleléshez – a független, végrehajtást felügyelő megbízotthoz fordulhatott volna annak érdekében, hogy az előírt mértékben meghatározza a Microsoftot terhelő kötelezettségeket.
77 Harmadszor a Microsoft, a CompTIA által támogatva, kiemeli, hogy a kényszerítő bírságnak a Microsoftot terhelő kötelezettségek előírt mértékben való meghatározását megelőzően történő kiszabásával a Bizottság megsértette a gondos ügyintézés elvét. E tekintetben a CompTIA úgy érvel, hogy a Bizottság magatartását az átláthatóságnak, az objektivitásnak és a méltányosságnak a hiánya jellemzi, a kiszabott kényszerítő bírság pedig önkényes és aránytalan az eset körülményeinek fényében. A CompTIA szerint a Bizottság magatartása olyan veszély‑ és bizonytalanságforrás, amely a fogyasztók kárára semlegesítené az innovációra ösztönző indokokat.
78 Végül negyedszer a Microsoft azt állítja, hogy a Bizottság azzal, hogy megtagadta egy olyan, a 2004‑es határozat 5. cikke a) pontjából eredő kötelezettségeket pontosan meghatározó határozat hozatalát, amely bírósági felülvizsgálat tárgyát képezhetné, de facto arra kényszerítette a Microsoftot, hogy anélkül tegyen eleget a valamennyi WSPP‑szerződésben követelt díjazás mértékének csökkentésére irányuló kérésének, hogy lehetősége lenne a szóban forgó kérések jogszerűségét illetően bírósághoz fordulni. Ekképpen a Bizottság a Microsoftot megfosztotta a minden esetben „előzetes” értékelésével szembeni hatékony bírói védelemhez való jogától. Egyébként, még ha a Microsoft meg is tagadta volna javaslatainak átnézését, illetve felelősség megállapítása vagy intézményi mulasztás megállapítása iránti keresetet nyújtott volna be, ez sem vezetne ahhoz, hogy a Bizottság olyan határozatot hozzon, amely meghatározza a díjazás ésszerű mértékét.
79 Mivel a Microsoft a közigazgatási eljárás során többször is kifejtette ezen érveit, ám nem kapott rájuk választ, a megtámadott határozatban sem, ez utóbbi határozat hibás az indokolás hiányossága miatt.
80 Az ACT úgy érvel, hogy a Microsoft a lehető legmegfelelőbb módszereket alkalmazta a 2004‑es határozat 5. cikkének a) pontja szerinti kötelezettségeinek meghatározása végett, míg a Bizottság az ezzel kapcsolatos vizsgálatok eredményeinek elutasítására szorítkozott, anélkül hogy megadta volna azon pontosításokat, amelyekre a Microsoftnak szüksége lett volna a szóban forgó kötelezettségeinek teljesítéséhez. A Bizottság továbbá kizárólag azon társaságoktól kért információkat, amelyek támogatták az álláspontját.
81 A Bizottság és az őt támogató beavatkozók vitatják a jelen jogalap megalapozottságát, és hozzáfűzik, hogy a Microsoft a jelen kereset keretében nem hivatkozhat a 2004‑es határozatnak a kötelezettségei meghatározását illető állítólagos pontatlanságára.
A Törvényszék álláspontja
82 Először is figyelmen kívül kell hagyni a Bizottság azon érvelését, amely szerint a Microsoft a 2004‑es határozat jogszerűségét vitatná. Amint az a Microsoft beadványaiból is kitűnik, a Microsoft érvei nem e határozat 5. cikke a) pontjának állítólagos jogellenességén alapulnak, hanem azon, hogy szerinte a Bizottság nem szabhatott volna ki a szóban forgó rendelkezés megsértéséért kényszerítő bírságot anélkül, hogy előtte keresettel megtámadható határozat útján meghatározta volna az általa ésszerűnek tekintett díjazás mértékét. E kérdés nyilvánvalóan a megtámadott határozat jogszerűségét érinti, amely határozat alapján a kényszerítő bírság kiszabására sor került.
83 Ezt követően emlékeztetni kell arra, hogy – amint az a megtámadott határozat (280) preambulumbekezdéséből is kitűnik – a szóban forgó kényszerítő bírság kiszabására azért került sor, mert a Microsoft nem engedélyezte „ésszerű feltételek mellett” a No Patent szerződés keretébe tartozó, interoperabilitásra vonatkozó információkhoz való hozzáférést és ezen információk felhasználását, és ezzel megsértette a 2004‑es határozat 5. cikke a) pontjában meghatározott kötelezettségét.
84 Ez utóbbi rendelkezést illetően meg kell jegyezni, hogy nem pontosított jogi fogalmak alkalmazása olyan szabályok megfogalmazásakor, melyek megsértése polgári jogi, közigazgatási jogi, sőt, büntetőjogi felelősséget von maga után, nem teszi lehetetlenné a jog által előírt korrekciós intézkedések meghozatalát, amennyiben a jogalany – a releváns rendelkezés megfogalmazásából, szükség esetén a bíróságok által nyújtott értelmezés segítségével – megtudhatja, hogy mely cselekmények és mulasztások vonják maguk után a felelősségét (lásd ebben az értelemben a C‑303/05. sz. Advocaten voor de Wereld ügyben 2007. május 3‑án hozott ítélet [EBHT 2007., I‑3633. o.] 50. pontját, valamint a C‑266/06. P. sz., Evonik Degussa kontra Bizottság ügyben 2008. május 22‑én hozott ítélet [az EBHT‑ban nem tették közzé] 39. pontját).
85 E tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlattal összhangban (a Bíróság C‑497/99. P. sz., Irish Sugar kontra Bizottság ügyben 2001. július 10‑én hozott végzésének [EBHT 2001., I‑5333. o.] 15. pontja; a Törvényszék T‑136/94. sz., Eurofer kontra Bizottság ügyben 1999. március 11‑én hozott ítéletének [EBHT 1999., II‑263. o.] 271. pontja, valamint a T‑271/03. sz., Deutsche Telekom kontra Bizottság ügyben 2008. április 10‑én hozott ítéletének [EBHT 2008., II‑477. o.] 252. pontja), a 2004‑es határozat rendelkező részét az indokolás fényében kell olvasni és értelmezni. E határozat (1003) preambulumbekezdése szerint a határozat célja, hogy biztosítsa, hogy a Microsoft versenytársai – a nyilvánosságra hozott specifikációk alkalmazásával – olyan termékeket fejleszthessenek, amelyek együttműködnek az uralkodó terméket jelentő, ügyfélszámítógépekhez való Windows operációs rendszer által alapvetően támogatott Windows‑tartományfelépítéssel, és ezáltal életképesen versenyezhessenek a Microsoft munkacsoportszerverekhez való operációs rendszereivel”. Ráadásul a 2004‑es határozat (1008) preambulumbekezdésének ii. pontja szerint a Microsoft által az interoperabilitásra vonatkozó információkhoz való hozzáférésért és azok felhasználásáért megkövetelhető díjazás nem tükrözheti a Microsoftnak az ügyfélszámítógépekhez vagy a munkacsoportszerverekhez való operációs rendszerek piacán érvényesülő erejéből fakadó stratégiai értéket.
86 Ebben az összefüggésben a Bizottsággal folytatott tárgyalásokat követően (a megtámadott határozat (39), (111) és (113) preambulumbekezdése) a Microsoft 2005 májusában belefoglalta a WSPP értékelésének elveit a WSPP szerződésekbe. Így a No Patent szerződés (2007. május 21‑i változatának) 7.5 cikkében a Microsoft kifejti, hogy az említett értékelési elveket alkalmazta a díjazási táblázatainak kidolgozásakor, valamint hogy ugyanezen szerződés 7.7 cikke d) pontjának értelmében a független, végrehajtást felügyelő megbízott és a High Court of Justice rendelkezik hatáskörrel szankció kiszabására ezen értékelési elvek megsértése esetén.
87 A WSPP értékelése fenti 31. pontban kifejtett elveinek tartalmát illetően meg kell jegyezni, hogy azok együttes és kellően pontos feltételeket határoznak meg, amelyek lehetővé teszik a Microsoft számára annak értékelését, hogy egy adott technológia rendelkezik‑e olyan, a stratégiai értéktől eltérő belső értékkel, amilyet a 2004‑es határozat (1008) preambulumbekezdésének ii. pontja, valamint az értékelési elvek határoznak meg. Egyébként semmi sem enged arra következtetni, hogy a 2004‑es határozat 5. cikkén alapuló értékelési elvek alkalmasak lennének arra, hogy a független, végrehajtást felügyelő megbízott és a High Court of Justice alkalmazza őket, azonban nem lennének elegendőek ahhoz, hogy a Microsoft e rendelkezésnek megfelelő magatartást kövessen vagy a Bizottság e magatartás felügyeletével kapcsolatos feladatkörét elláthassa.
88 Következésképpen a Bizottság jogosan szabott ki a Microsoftra kényszerítő bírságot a 2004‑es határozat 5. cikkének a) pontjából eredő kötelezettségeinek nemteljesítése miatt, mivel e rendelkezés megfelel a fenti 84. pontban hivatkozott feltételeknek.
89 Hozzá kell fűzni, hogy 2005. április 18‑i levelében a Bizottság tájékoztatta a Microsoftot arról, hogy valamennyi díjazásnak átalánydíjnak kell lennie, és e díjazások nem lehetnek a Microsoft versenytársai által eladott termékekből származó bevétellel arányosak. Továbbá, amint a SIIA kiemeli, 2007. március 1‑jén B., a Microsoft Senior Vice President, General Counsel and Corporate Secretaryje egy sajtótájékoztatón – melynek jegyzőkönyve a Microsoft internetes honlapján található – kijelentette, hogy a WSPP értékelésének elvei bizonyos fokú összetettségük ellenére „teljesen világosak”.
90 Ugyancsak megalapozatlan a Microsoft azon érvelése, mely szerint magának a Bizottságnak kellett volna bírósági jogorvoslattal megtámadható határozat útján meghatároznia a megfelelő díjazást, azt megelőzően, hogy kényszerítő bírságot szabhatott volna ki.
91 Amint a fenti 84. pontból is kitűnik, nem pontosított jogi fogalmaknak adott rendelkezésen belüli alkalmazása nem akadályozza meg e rendelkezés megsértője felelősségének megállapítását. Amint a Bizottság hangsúlyozta, ha nem így lenne, a szintén nem pontosított jogi fogalmak, mint például a verseny torzulása, vagy egy erőfölénnyel való „visszaélés” segítségével megfogalmazott EUMSZ 101. cikk vagy EUMSZ 102. cikk megsértése a jogsértést megállapító előzetes határozat meghozatala előtt nem szolgálhatna bírság alapjául.
92 A Microsoft állításaival ellentétben (lásd a fenti 75. pontot), a 2004‑es határozat 5. cikke d) pontjának egyetlen célja a vállalkozás arra való kötelezése, hogy az e rendelkezés a), b) és c) pontjából eredő kötelezettségeinek való megfelelés érdekében intézkedéseket hozzon, és a hozni kívánt intézkedésekről tájékoztassa a Bizottságot. E cikk tehát egy olyan kötelezettséget állapít meg, amely – amint azt kifejti – lehetővé teszi a Bizottság számára az a) pontban meghatározott 120 napos határidő lejárta előtt a Microsoft által a jogsértés megszüntetése érdekében hozni kívánt intézkedések értékelését. Nem következik tehát a 2004‑es határozat 5. cikkének d) pontjából és még kevésbé a határozat (995) preambulumbekezdéséből, hogy a Bizottság valami módon kötelezte volna magát, hogy kényszerítő bírság kiszabását megelőzően határozat útján meghatározza az ésszerű díjazást.
93 Hozzá kell fűzni e tekintetben, hogy a megtámadott határozat alapján kiszabott kényszerítő bírság a 2006. június 21. és 2007. október 21. közötti időszakra vonatkozik. Ekképpen, amint a 2005‑ös határozat (101) preambulumbekezdéséből, valamint a 2006‑os határozat (232) preambulumbekezdéséből is következik (lásd a fenti 15. és 16. pontot), a Microsoft 2006. június 20‑ig nem nyújtotta be az interoperabilitásra vonatkozó információk pontos és teljes változatát, ekképpen a Bizottság, még ha helyénvalónak is ítélte volna, hogy megállapítsa a díjazás ésszerű mértékét, az lehetetlen lett volna számára.
94 Ráadásul a jelen jogalap keretében felvetett kérdés szempontjából irreleváns a bírság és a kényszerítő bírság közötti különbségtétel, amelyre a Microsoft hivatkozik (lásd a fenti 76. pontot). Egyfelől az 1/2003 rendelet 23. cikkének értelmében kiszabott bírság és a jelen esetben szóban forgóhoz hasonló, ugyanezen rendelet 24. cikkének (2) bekezdése értelmében kiszabott végleges kényszerítő bírság az EUMSZ 101. cikk, illetve az EUMSZ 102. cikk megsértésének, vagy a szóban forgó jogsértés befejezését, és adott esetben meghatározott magatartás tanúsítására kötelező határozatnak következménye. Másfelől mind a bírság, mind a kényszerítő bírság a vállalkozásnak a múltbeli magatartásához kapcsolódik, és mindkettőnek elrettentő erővel kell bírnia annak érdekében, hogy megakadályozzák a jogsértés megismétlődését vagy folytatását. A jellemzők és célok ezen azonosságára tekintettel semmi sem indokolja az annak meghatározásával kapcsolatos pontosság szintjei közötti különbségtételt, hogy egy vállalkozásnak mit kell tennie, vagy mit nem, a versenyszabályoknak való megfelelés érdekében, mielőtt vele szemben bírságot vagy kényszerítő bírságot kiszabó határozatot fogadnának el.
95 A Microsoft egyébként helyesen véli úgy, hogy több díjazási mértékre is vonatkozhat az „ésszerű díjazás” fogalma. Mindamellett ezen értékelés megerősíti a Bizottság azon érvelése megalapozottságát, mely szerint nem a Bizottság feladata a 2004‑es határozat értelmében ésszerűnek minősülő díjazási mértékek közül egy adott mértéket választani és azt előírni a Microsoft számára. Jóllehet a Bizottság hatáskörrel rendelkezik valamely jogsértés megállapítására, és arra, hogy az érintett feleket kötelezze a jogsértés megszüntetésére, nem kötelezheti a feleket a lehetséges, a Szerződésnek vagy meghatározott magatartás tanúsítására kötelező határozatnak – mint amilyen a 2004–es határozat – megfelelő magatartási formák közül egy általa választott követésére (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑24/90. sz., Automec kontra Bizottság ügyben 1992. szeptember 18‑án hozott ítéletének [EBHT 1992., II‑2223. o.] 52. pontját). Következésképpen, amennyiben a vállalkozás e lehetőségek közül választ, a Bizottság nem állapíthat meg jogsértést és nem szabhat ki kényszerítő bírságot azon a címen, hogy szerinte egy másik lehetőség megfelelőbb lett volna. A Microsoftnak tehát a 2004‑es határozat 5. cikkének a) pontja értelmében ésszerű díjazással kell az interoperabilitásra vonatkozó információkhoz hozzáférésre és az említett információk felhasználására vonatkozó jogokat biztosítania, anélkül hogy a Bizottság kényszerítő bírságot szabhatna ki vele szemben abban az esetben, ha úgy találná, hogy a szóban forgó mérték ésszerű ugyan, de „még ésszerűbb” mértéket kellett volna javasolnia.
96 E körülmények között el kell utasítani a Microsoftnak a gondos ügyintézés elvének állítólagos megsértésére alapított érveit (lásd a fenti 77. pontot).
97 Végül a Microsoftnak a hatékony bírói jogvédelemhez való jog megsértésére alapított érvelésének sem lehet helyt adni. E tekintetben elegendő megjegyezni, hogy a jelen eljárás keretében a Microsoft a Bizottságnak a szóban forgó technológiák innovatív mivoltára, és következésképpen a kért díjazások ésszerű mivoltára vonatkozó értékelését vitatja. A Microsoft kifogása tehát lényegében abban áll, hogy ezen értékelést már korábban vitathatta volna, ha a Bizottság határozat útján megállapította volna a díjazás megfelelő mértékét. Amennyiben ez lett volna a Microsoft szándéka, a Bizottsággal való hosszas párbeszédbe kezdés és a kért díjazás fokozatos csökkentése helyett, először is minél előbb megküldhette volna a Bizottságnak az interoperabilitásra vonatkozó információk pontos és teljes változatát, majd ezt követően véglegesen megállapíthatta volna a díjazás általa megfelelőnek talált mértékét. Ebben az esetben, ha a Bizottság úgy találta volna, hogy a szóban forgó díjazás nem ésszerű, korábban hozott volna a jelen esetben megtámadotthoz hasonló határozatot. A Microsoft hatékony bírói jogvédelemhez való jogát tehát ez semmilyen módon sem érintette.
98 El kell utasítani a jelen jogalap azon részét is, mely az indokolási kötelezettség azáltal történő megsértésére hivatkozik, hogy a Bizottság nem válaszolt a Microsoftnak a közigazgatási eljárás során is előadott ezen érveire.
99 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EK 253. cikk által megkövetelt indokolást az adott ügy természetéhez kell igazítani, valamint világosan és egyértelműen kell megfogalmazni a jogi aktust kibocsátó intézmény érvelését, hogy az az érdekeltek számára a meghozott intézkedés indokait megismerhetővé, a hatáskörrel rendelkező bíróság számára pedig a felülvizsgálati jogkört gyakorolhatóvá tegye. Az indokolás követelményét az ügy körülményeire, így többek között a jogi aktus tartalmára, az előadott indokok jellegére és a címzettek, illetve a jogi aktus által közvetlenül és személyükben érintett más személyek magyarázathoz jutás iránti érdekére figyelemmel kell értékelni. Nem követelmény az indokolással szemben, hogy a releváns tény‑ és jogkérdések minden részletére kitérjen, mivel azt, hogy egy jogi aktus indokolása megfelel‑e az EK 253. cikkben felsorolt követelményeknek, nemcsak a szövege, hanem a háttere, valamint az érintett témára vonatkozó jogszabályok összessége alapján kell megítélni (a Bíróság C‑265/97. P. sz., VBA kontra Florimex és társai ügyben 2000. március 30‑án hozott ítéletének [EBHT 2000., I‑2061. o.] 93. pontja).
100 Amint a fenti elemzésből kitűnik, az adott tárgyra vonatkozó jogszabályok nem jelentik a kényszerítő bírság olyan díjazási mérték előzetes meghatározása nélkül történő kiszabásának akadályát, melyet a Bizottság a 2004‑es határozat 5. cikke a) pontjának értelmében ésszerűnek tekint. E körülmények között a Bizottság eleget tesz indokolási kötelezettségének, amennyiben világosan és egyértelműen megfogalmazza azon okokat, amelyek alapján a Microsoft által kért díjazás mértéke nem volt ésszerű, mivel ehhez nem szükséges olyan indokolás, amely kifejezetten a kényszerítő bírságnak az ésszerű mérték Bizottság általi előzetes meghatározása nélkül történő kiszabásának lehetőségére vonatkozik.
101 Ennélfogva az első jogalapot el kell utasítani.
A második, a Bizottság által a No Patent szerződéssel kapcsolatos díjazás mértékének ésszerűtlen mivoltát illetően elkövetett hibára alapított jogalapról
A felek érvei
102 Tekintettel az ésszerű díjazás fogalmának határozatlan jellegére, valamint arra, hogy a Bizottság megtagadta a Microsoft kötelezettségeinek pontosítását, ez utóbbi olyan mechanizmust hozott létre, amely lehetővé teszi a potenciális licenciavevőkkel a díjazás mértékéről való megállapodást, és aláveti magát a független, végrehajtást felügyelő megbízott választottbírósági hatáskörének. Ráadásul a Bizottság kérésére a Microsoft még a világhírű szakértői cég, a PricewaterhouseCoopers által a ténylegesen hasonlónak tekintett technológiák értékelése alapján és az általánosan elfogadott módszerek szerint javasoltnál is alacsonyabban állapította meg a díjazás mértékét. Amint az köztudott, még a díjazásnak ezen mértéke is csak kiindulópontként szolgált a lehetséges szerződő felekkel való tárgyalások során, hiszen ha a felek nem tudnak megállapodni, a független, végrehajtást felügyelő megbízotthoz lehet fordulni egy ésszerű mértéknek – a WSPP értékelése elveinek alkalmazásával történő – meghatározása végett. Még ha a Bizottság nem is értett egyet a Microsoft által jóhiszeműen, a 2004‑es határozatnak való megfelelés céljából megbízott külső szakértők értékelésével, akkor sem fogadható el azon állítás, miszerint a Microsoft ésszerűtlen mértékű, sőt diszkriminatív díjazást alkalmazott, hiszen szerződő feleinket egyike sem találta szükségesnek, hogy a független, végrehajtást felügyelő megbízotthoz forduljon, még a tárgyalások során sem, jóllehet a Microsoft helyzete meggyengült az igen magas kényszerítő bírság veszélye miatt. Mindenesetre e vitatott mechanizmus Microsoft egyetértésével történő létrehozása biztosítja valamennyi kifizetett díjazás ésszerű jellegét, mivel azok megfelelnek a WSPP értékelése megbízott által alkalmazott elveinek.
103 E körülmények között meg kell állapítani, hogy annak oka, hogy bizonyos vállalkozások nem is tárgyaltak a Microsofttal, és a független, végrehajtást felügyelő megbízotthoz sem fordultak, nem abban keresendő, hogy a Microsoft által javasolt díjazás mértéke ésszerűtlen lett volna, hanem abban, hogy e vállalkozások nem hittek a szóban forgó protokollok innovatív mivoltának hiányára alapított érveknek.
104 A Microsoft egyaránt visszautasítja – mint pontatlanokat – azon érveket, amelyek szerint a vele licenciaszerződést kötő vállalkozások a szóban forgó technológiák stratégiai értékéért fizettek, és nem a Microsoft versenytársai.
105 Irreleváns azon körülmény, mely szerint a Microsofttal kötött megállapodások az All IP szerződésre vonatkoznak, mivel ebből nem lehet arra következtetni, hogy a No Patent szerződés esetében kért díjazás ésszerűtlen volt, és mivel a technikai dokumentáció azonos a két esetben.
106 Mivel a Microsoft a közigazgatási eljárás során számos alkalommal kifejtette ezen érveket, és nem kapott rájuk választ, a megtámadott határozatban sem, e határozat indokolása is hiányos.
107 Mivel a Bizottság nem határozta meg a díjazás általa ésszerűnek tekintett mértékét, a Microsoft elkötelezte magát, hogy a 2004‑es határozat elfogadásának időpontjáig visszamenőlegesen alkalmaz minden olyan díjazási mértéket, amit a kapcsolatfelvételek eredményeként a Bizottság ésszerűként határoz meg, így a lehetséges licenciavevők biztosak lehetnek abban, hogy csak ésszerű árat kell fizetniük. A Bizottságnak a Microsoft által csak javasolt és nem „alkalmazott” díjazási mérték elrettentő hatására vonatkozó állítása csupán egy bizonyítékokkal alá nem támasztott feltevés.
108 Ha a Bizottság ekkora jelentőséget tulajdonít annak, hogy a lehetséges licenciavevőknek módja legyen a licencia árának pontos kiszámítására, akkor a Bizottság feladata egy olyan határozat meghozatala, amely meghatározza a legmagasabb ésszerű mértéket, ahelyett hogy választottbírósági mechanizmust ír elő.
109 A Microsoft – a CompTIA által támogatva – kiemeli, hogy a Microsofthoz nem társult gazdasági szereplőkkel való tárgyalások eredménye a legmegbízhatóbb jelzője az adott díjazás ésszerű mivoltának. Már négy vállalkozás kötött saját akaratából az interoperabilitásra vonatkozó információkhoz való hozzáférésre vonatkozó megállapodást, ráadásul a Bizottság által ésszerűtlennek talált árnál magasabb áron is, amely körülmény nem hagyható figyelmen kívül elméleti és absztrakt értékelések kidolgozása érdekében. Ráadásul a CompTIA szerint lehetetlen megállapítani a tárgyalások szakaszában, hogy a szóban forgó vállalkozások a Microsoftéval versengő technológiákat kívántak‑e fejleszteni, e kérdés ugyanakkor irreleváns a 2004‑es határozat tárgyát illetően.
110 A Microsoft hozzáfűzi, hogy a 2004‑es határozat nem tiltja meg, hogy a licenciavevők bevételével arányos díjazást követeljen meg, és azt sem írja elő, hogy alkalmazkodjon minden egyes lehetséges szerződő fél vállalkozási modelljéhez.
111 Végül a Bizottság figyelmen kívül hagyta, hogy elnevezése ellenére a No Patent szerződés az érintettek számára jogot biztosít a Microsoft szabadalmaztatott innovációinak előnyeiből való részesüléshez. Ha a Bizottság úgy találja, hogy a Microsoft ígérete, miszerint nem érvényesíti a kapcsolódó szabadalmakból származó jogait, nem éri el a megfelelő hatást, ezt egyértelműen ki kell nyilvánítania a jelen eljárás keretében.
112 A Bizottság és a támogatására beavatkozók vitatják e jogalap megalapozottságát.
A Törvényszék álláspontja
113 Először is el kell utasítani a Microsoft azon érvelését, amely szerint a megtámadott határozat által érintett időszak során kért díjazási mérték csupán az ésszerű díjazáshoz vezető tárgyalás kezdeményezésére irányuló javaslat volt. A 2004‑es határozat 5. cikke a) pontjának nem csupán az volt a célja, hogy arra kötelezze a Microsoftot, hogy tárgyalásokat folytasson valamennyi olyan vállalkozással, amely munkacsoportszerverekhez való operációs rendszereket kíván fejleszteni és forgalmazni, hanem az is, hogy arra kötelezze, hogy e vállalkozások számára fedje fel az interoperabilitásra vonatkozó információkat, és ésszerű és nem diszkriminatív feltételek mellett engedélyezze azok e célból történő felhasználását.
114 Következésképpen a Microsoft köteles volt saját kezdeményezésére ilyen feltételeket kínálni a 2004‑es határozat 5. cikke a) pontjában meghatározott 120 napos határidő lejártát követően. Ezzel összefüggésben irreleváns azon tény, miszerint a megtámadott határozat által érintett időszak során a Microsoft által javasolt díjazási mérték alacsonyabb volt, mint az, amit a PricewaterhouseCoopers javasolt 2007. április 23‑i jelentésében, annál is inkább, mivel e jelentés nem tartalmazott a szóban forgó technológiák innovatív mivoltára vonatkozó elemzést. Egyébként az ésszerű díjazás fogalma meghatározásának hiányát és a Bizottság kötelezettségeit illetően emlékeztetni kell e tekintetben a fenti 84–95. pontban kifejtett megfontolásokra.
115 Nem fogadható el a Microsoft azon érve, miszerint a független megbízottal kapcsolatos mechanizmusnak a Microsoft egyetértésével történő létrehozása biztosítaná valamennyi kifizetett díjazás ésszerű jellegét, mivel azok megfelelnének a WSPP értékelése megbízott által alkalmazott elveinek. Amint a fenti 113. és 114. pont is hangsúlyozza, a Microsoftot a 2004‑es határozat értelmében terhelő kötelezettség része, hogy saját kezdeményezésre fedje fel az interoperabilitásra vonatkozó információkat, és ésszerű és nem diszkriminatív feltételek mellett engedélyezze azok felhasználását. E feltételek mellett a független, végrehajtást felügyelő megbízottra bízott válaszottbírósági mechanizmus fennállása legfeljebb enyhíteni képes az erőfölényben lévő vállalkozás visszaélésszerű magatartáshoz való esetleges ragaszkodásának következményeit, az esetleges viták gyors eldöntése érdekében és főképpen a terület különösen nagyfokú ismeretét kihasználva. Mindamellett e mechanizmus létrehozása nem biztosíték a verseny azon helyzetének helyreállítására, amely akkor lett volna, ha a Microsoft saját kezdeményezésére ésszerű feltételekkel ajánlott volna hozzáférést az interoperabilitásra vonatkozó információkhoz. E megállapítás annál is inkább helytálló az olyan, gyorsan változó piacok esetében, amelyek a szóban forgóhoz hasonló termékek fejlesztését olyan befektetéseknek vetik alá, amelyek fix költsége nagyon magas, és azt az érdekelteknek előre ki kell tudniuk számítani. Ráadásul, amint a Bizottság a Törvényszék egyik írásbeli kérdésre válaszul kifejtette, anélkül hogy ezt a Microsoft vitatta volna, az interoperabilitásra vonatkozó információk 2006. november 23‑ától tekinthetők adott szoftvertermék fejlesztési projektjét megalapozó, pontos és teljes változatban nyilvánosságra hozottnak. Következésképpen a Microsoft által ajánlott árak ésszerű jellegének döntőbírójaként eljáró független, végrehajtást felügyelő megbízott feladatának alapja legalább ezen időpontig komolyan veszélyeztetve volt. A csupán a No Patent szerződés megkötését követően létrehozott választottbírósági mechanizmus fennállása nem tekinthető alkalmasnak a 2004‑es határozat 5. cikke a) pontjában előírt kötelezettségek nem teljesítéséből eredő következmények teljes helyreállítására.
116 Ugyanez a helyzet a technikai dokumentáció értékelésére vonatkozó szerződés 2005. októberi és 2006. februári változatában szereplő, „a viták eldöntésének gyorsított eljárására” vonatkozó kikötés esetében (lásd a fenti 23. pontot), amelyre a megtámadott határozat 136. lábjegyzete hivatkozik. Amint a szövegéből is kitűnik, amely egyébként a Microsoft szerint a 2007. februári változattal azonosan került megfogalmazásra, a Microsoft és a lehetséges licenciavevők között a kért díjazásnak vagy a technológiák besorolásának a WSPP értékelése elveivel való összhangját illetően, vagy akár egy WSPP szerződés rendelkezéseit illetően felmerülő vita esetén a licenciavevőnek írásban kell a Microsoftot tájékoztatnia azon okokról, amelyek alapján úgy találja, hogy a Microsot nem tesz eleget a kötelezettségeinek. Amennyiben tizenöt munkanapon belül nem születik megállapodás, a licenciavevő a független, végrehajtást felügyelő megbízotthoz fordulhat, aki véleményt nyilváníthat a kérdésről. Ebben az esetben a Microsoftnak kéthetes határidő áll a rendelkezésére, hogy írásban közölje a szóban forgó árakat vagy rendelkezéseket szerinte igazoló indokokat.
117 A „viták rendezésének gyorsított eljárása” kitételből egyértelműen kitűnik, hogy az előírt mechanizmus nem biztosít a független, végrehajtást felügyelő megbízott számára arra vonatkozó hatáskört, hogy egy WSPP szerződés jövőbeni megkötésével kapcsolatos előzetes ellenőrzést követően a WSPP értékelése elveinek megfelelő díjazást írjon elő, hanem kizárólag véleménynyújtási hatáskört biztosít e tekintetben, és a Microsoft fenntarthatja álláspontját, közölve döntése indokait. Ekképpen, még ha el is vonatkoztatunk azon ténytől, hogy a Microsoft a 2004‑es határozat 5. cikkének a) pontja értelmében köteles volt saját kezdeményezésre ésszerű és nem diszkriminatív feltételeket javasolni, meg kell állapítani, hogy a szóban forgó mechanizmus nem volt alkalmas arra, hogy az említett rendelkezés által célzottal egyező eredményt biztosítson.
118 Azonkívül az a körülmény, miszerint a Microsoft elkötelezte magát, hogy visszamenőlegesen alkalmazza a Bizottság által ésszerűként elfogadott díjazási mértékeket, nem befolyásolja azon tényt, hogy a megtámadott határozat által érintett időszak során, tehát jóval a 2004‑es határozat 5. cikke a) pontjában előírt határidő lejártát követően, a Microsoft nem ajánlott ilyen díjazási mértéket a munkacsoportszerverekhez való operációs rendszereket fejleszteni és forgalmazni kívánó vállalkozások számára.
119 Mindent egybevetve azon tény, hogy egyes vállalkozások megállapodást kötöttek a Microsofttal az utóbbi által kért díjazás alapján anélkül, hogy a független, végrehajtást felügyelő megbízotthoz fordultak volna, nem elegendő a megtámadott határozat (165)–(219) preambulumbekezdésében a szóban forgó technológiák innovatív mivoltát illetően kifejtett indokok megalapozottságának megkérdőjelezéséhez. Először is, amint a Microsoft is elismeri, a szóban forgó megállapodások All IP típusúak, ami azt jelenti, hogy a Microsoft szabadalmaztatott technológiáit is érintik, amelyek innovatív jellegét a Bizottság nem kérdőjelezte meg. Így azon tény, hogy a szóban forgó megállapodások All IP típusúak, jóllehet nem bizonyítja, hogy a Microsoft által a No Patent szerződés keretében kért díjazás mértéke ésszerűtlen lenne, annak ellenkezőjét sem bizonyítja. Másodszor, feltételezve, hogy e vállalkozások döntéshozói meg voltak győződve a szóban forgó technológiák innovatív jellegéről, a – harmadik jogalap keretében vizsgálandó – kulcsfontosságú kérdés az, hogy a Bizottság ezzel kapcsolatos elemzése objektíven megfelelt‑e az alkalmazandó szabályoknak.
120 Meg kell egyébként jegyezni, hogy míg a 2004‑es határozat nem tiltja meg, hogy a Microsoft a licenciavevők bevételével arányos díjazást követeljen meg, ilyen díjazás csak akkor kérhető, ha a szóban forgó technológiák stratégiai értékén kívüli más értéket képvisel (lásd a 2004‑es határozat (1008) preambulumbekezdésének ii. pontját). Pontosan ez utóbbi aspektusra vonatkozik a Bizottság által a megtámadott határozat keretében végzett értékelés. Egyébként meg kell állapítani, hogy az interoperabilitásra vonatkozó információk nem diszkriminatív feltételek mellett való biztosításával kapcsolatos kötelezettség fenntartásával a 2004‑es határozat semleges a Microsoft lehetséges szerződő feleinek azon lehetőségét illetően, hogy a Microsofttal vállalkozási modelljük alapján kössenek szerződést. Ez még inkább így van a megtámadott határozat esetében, abban az értelemben, hogy a Microsoft magatartását a szóban forgó technológiák innovatív jellegének alapján értékeli, és nem az alapján, hogy az egyes lehetséges szerződő felek köthetnek‑e a vállalkozási modelljük alapján szerződést a Microsofttal. A Microsoftnak a fenti 110. pontban összefoglalt érveit tehát el kell utasítani mint hatástalanokat.
121 A Microsoft azon érvét illetően, mely szerint a No Patent szerződés az érintettek számára jogot biztosít szabadalmaztatott technológiák alkalmazására, elegendő azt megjegyezni, hogy e szerződés 1.14 cikke szerint a „Microsoft licensed intellectual property” fogalmába beletartozik a „know‑how”, az ipari titkok, az üzleti titkok, a bizalmas információk és a szerzői jogok, a szabadalom vagy függőben lévő szabadalmi bejelentés oltalma alatt álló jogok kifejezett kivételével. A Microsoft azon egyoldalú ígéretét illetően, mely szerint nem fogja érvényesíteni az e szabadalmakhoz kapcsolódó jogait, meg kell jegyezni – amint azt a Bizottság is tette –, hogy ezen ígéretet csak 2007. október 24‑én tette a Microsoft, tehát a megtámadott határozat által érintett időszak végét követően. Ráadásul, amint azt a Microsoft a beavatkozási beadványokra tett észrevételeiben elismerte, ezen ígéret csak a nem kereskedelmi célú forgalmazásra vonatkozik, kizárva a kereskedelmi céllal forgalmazó „open source” fejlesztőket. Végül meg kell jegyezni, hogy a No Patent szerződés keretében szabadalmi oltalom tárgyát képező technológiákra – azaz a megtámadott határozat mellékletében leírtakon kívüli technológiákra – vonatkozó információk esetleges hozzáférhetővé tétele egyáltalán nem foglalja magában annak jogát, hogy a Microsoft szerződő felei a szóban forgó szabadalmat megsértve használják fel ezeket. Amint azt a Bizottság kifejti, ezen információk nyilvánosan hozzáférhetők a megadott szabadalom keretében, anélkül hogy ez lehetővé tenné egy fejlesztő számára a felhasználásukat. E körülmények között, és tekintettel az interoperabilitásra vonatkozó, szabadalmaztatott információk és nem szabadalmaztatott információk közötti különbségtételre (lásd a megtámadott határozat (161)–(164) preambulumbekezdését), nem tekinthető úgy, hogy a No Patent szerződés biztosítaná a Microsoft szerződő feleinek a szabadalmaztatott technológiák felhasználásának jogát, amelyről egyébként úgy nyilatkoznak, hogy nem is szükséges a munkacsoportszerverekhez való operációs rendszerek fejlesztéséhez.
122 A Microsoftnak az indokolás hiányára alapított érvét illetően – miként arra a Bizottság is hivatkozott a megtámadott határozat (122)–(127) és (273)–(278) preambulumbekezdésében – meg kell állapítani, hogy a Bizottság válaszolt az egyes gazdasági szereplőkkel kötött megállapodásokra alapított érvekre. Ráadásul még ha a Microsoft a közigazgatási eljárás során úgy érvelt is, hogy mindenkor hajlandó volt a díjazási rendszereiben hivatkozott árakról való tárgyalásra, a megtámadott határozat (116) preambulumbekezdéséből egyértelműen kitűnik, hogy a WSPP értékelésének elveit „a Microsoft által ajánlott és/vagy meghatározott” valamennyi díjazás esetében tiszteletben kell tartani. Ez azt jelenti, hogy ugyanezen preambulumbekezdés értelmében a 2004‑es határozat 5. cikke a) pontjában előírt kötelezettségek teljesítését illetően nem bír jelentőséggel azon tény, miszerint a Microsofttal folytatott tárgyalások adott esetben a szóban forgó elveket tiszteletben tartó díjazást eredményezhetnek. Ennélfogva e kifogást, valamint a második jogalap egészét el kell utasítani.
A harmadik, a Bizottság által a No Patent szerződés tárgyát képező technológiák innovatív jellegének értékelésekor alkalmazott kritériumokat illetően elkövetett hibára alapított jogalapról
A felek érvei
123 A Microsoft ismét előadja, hogy a Bizottság figyelmen kívül hagyta a No Patent szerződésben leírt, szabadalmaztatott innovációk értékét, és hozzáfűzi, hogy a nem szabadalmaztatott technológiák innovatív jellegének értékelésekor alkalmazott szabadalmaztathatósági kritérium nyilvánvaló mérlegelési hibát jelent. Ráadásul a megtámadott határozat sérti az indokolási kötelezettséget.
124 A jelen jogalap nem hatástalan, mivel a Microsoft nem fogadta el a WSPP értékelése elveinek harmadik kritériumával kapcsolatos bizottsági elemzés megfelelő mivoltát. Ezen elemzés az innováció fogalmának téves értelmezésén alapul, amely körülmény szükségszerűen érinti a hasonlónak tekinthető technológiák kiválasztását. A CompTIA kiemeli, hogy a Bizottság által hasonlónak választott technológiák a Microsoft által megvalósított vállalkozási modelltől eltérő modellhez kapcsolódnak, és ekképpen az érintett piac bizottsági értékelése hibás.
125 Sem a 2004‑es határozat, sem a WSPP értékelésének elvei, sem általánosságban a jog nem támasztja alá azon álláspontot, miszerint a Microsoft kizárólag az új és a szabadalmi jog értelmében nem nyilvánvaló technológiákért lenne jogosult díjazásra. A Microsoft nem értett egyet azzal, hogy e kritériumok ezen intézmény vagy a független, végrehajtást felügyelő megbízott általi alkalmazása jelen esetben megfelelő lett volna. A CompTIA és az ACT által támogatva a Microsoft emlékeztet arra, hogy az üzleti titkok jelentős értéket képviselhetnek, különösen a kötött fejlesztési költségek miatt, függetlenül attól, hogy egyébként szabadalmaztathatók‑e, vagy már szabadalmi oltalom tárgyát képezik‑e, az érintett vállalkozás választhatja meg ezzel kapcsolatos üzleti politikáját. Az IBM állításával ellentétben a „File Replication Service” protokoll funkcionalitása alapvető fontosságú, ebből következik az is, hogy vonatkozásainak egyike az Egyesült Államokban szabadalmi oltalom tárgyát képezi. A Bizottság nem fejtette ki, hogy az általa alkalmazott szabadalmaztathatósági kritérium milyen logika alapján irányul kifejezetten – a 2004‑es határozat (1008) preambulumbekezdésének ii. pontjával összhangban – a Microsoft technológiái stratégiai értékének kizárására. Az ACT szerint a 2004‑es határozat fényében a Microsoft által javasolt díjazási mérték értékelését csak annak vizsgálata tette volna lehetővé, hogy erőfölényben lévő gazdasági szereplők hiányában milyen értéket képviseltek volna az interoperabilitásra vonatkozó információk.
126 A Microsoft – az ACT által támogatva – úgy érvel, hogy a Bizottság túlságosan megszorítóan – és így magának a szabadalmi jognak is ellentmondóan – alkalmazta az újdonság és nem nyilvánvaló jelleg kritériumát. Ekképpen a Bizottság által más területeken felállított értékelési szabályokkal ellentétben, csak a valóban úttörő, a technika állásától teljesen eltérő találmányok minősülhetnek újnak a jelen összefüggésben. Ugyanakkor azon tény, miszerint találhatók a Microsoft által megvalósítottakhoz általában hasonló koncepciókra való utalások a technika állásának részét képező hivatkozások között is, nem egyenértékű a megtámadott határozat által érintett valamennyi technológia nyilvánvaló jellegével, amely technológiákat egyébként a Microsoft versenytársai nem tudtak kifejleszteni, amint azt a CompTIA és az ACT is megerősítik. A CompTIA szerint a piacnak, és nem a Bizottságnak kell döntenie arról, hogy melyik technológia a legjobb. A Bizottság az ellenkérelmében egyenesen tagadja az újdonság szellemi tulajdonjog keretében alkalmazott kritériumának megfelelő mivoltát, és így nem világos a Microsoft számára, hogy végül is milyen kritérium került elfogadásra a megtámadott határozatban.
127 Egyébiránt a megtámadott határozatban elfogadott megközelítés mozaikossága kizárja az innováció fogalmából az ismert elemek bármilyen, nem magától értetődő kombinációját. Az Európai Szabadalmi Hivatal (ESZH) fellebbezési tanácsainak joggyakorlatából kitűnik, hogy nem az a lényeges kérdés, hogy egy szakember meg tudta volna valósítani e kombinációt, hanem hogy ténylegesen megvalósította volna a fejlődés érdekében. Az ACT, megállapítva, hogy a megtámadott határozat által érintett technológiák közül a Bizottság elismerte némelyiknek az innovatív jellegét, kiemeli, hogy adott technológiát egészében innovatívnak kell minősíteni, amennyiben új és nem magától értetődő elemekből és nem szabadalmazható elemekből áll. Semmi sem támasztja alá, hogy a Bizottság ténylegesen megvizsgálta volna a Microsoft technológiai kombinációit.
128 A Microsoft a közigazgatási eljárás során több jelentést is benyújtott, amelyek alátámasztják a technikai dokumentációban szereplő, nem szabadalmaztatott találmányok újdonságával és egyediségével kapcsolatos állításait, ám e jelentéseket a Bizottság elutasította. Nincs tehát ok a Törvényszék elé benyújtott akta további felduzzasztására, mivel a lényeges kérdés az, hogy a Bizottság megközelítése megfelelt‑e a 2004‑es határozatnak.
129 A megtámadott határozat továbbá megsérti az indokolási kötelezettséget, mivel nem tartalmaz választ egy egyetemi oktató és barrister, az ESZH fellebbezési tanácsának korábbi tagja által készített jelentésben szereplő elemzésre, amely részletesen kifejti a Bizottság által a szabadalmi jogot illetően elkövetett hibákat, és megerősíti a Microsoft állításainak helyességét. E jelentésből egyébként kitűnik, hogy a Bizottság és a független, végrehajtást felügyelő megbízott a technika 2007‑es állására tekintettel vizsgálták meg a technológiák szabadalmazhatóságát, és nem az akkori állására tekintettel, amikor a Microsoft a szabadalmi bejelentését tette, figyelembe véve ekképpen olyan technológiákat, amelyek a leglényegesebb technológiák Microsoft általi első megvalósítását követően jelentek meg. Ily módon egy vállalkozás sem tudná bizonyítani, hogy a technológiája új és egyedi, és önkényes megkülönböztetés állna fenn a különböző technológiák között, annak függvényében, hogy a Microsoft hogyan dönt: benyújt‑e szabadalmi bejelentést, vagy sem. A megtámadott határozat egyébként csak határozatlan, e technológiákkal és a technika állását képező technológiákkal kapcsolatos igénypontok közötti külön összehasonlítást nélkülöző utalásokat tartalmaz.
130 Konkrét példáktól függetlenül, a Bizottság elemzésének egészében találhatóak a Microsoft által azonosított elvi hibák, ezért a Törvényszéknek a korlátlan felülvizsgálati jogköre keretében meg kell állapítania a megtámadott határozat jogellenes mivoltát. Mindenesetre az innovációknak a kevésbé összetett szinteken való létezése abból következik, hogy a megtámadott határozatban a Bizottság módosította az értékelését, és úgy találta, hogy a Microsoft jogosult volt díjazást kérni a No Patent szerződésen kívüli szerződések keretében nyújtott licenciákért. Márpedig a technikai dokumentáció egyezik valamennyi WSPP szerződés esetében.
131 Az ACT hozzáfűzi, hogy a Bizottság megközelítése az értékes technológiák rendellenesen alacsony áron történő átengedésének kedvez, a szellemi tulajdonjogok horizontális leértékelésével gátolja a kutatásba történő befektetést, és aránytalan módon kedvez az „open source” modellnek az innovációra elhivatott kis‑ és középvállalkozások kárára.
132 A Bizottság a SIIA és az Oracle által támogatva kiemeli, hogy a jelen jogalap hatástalan, mivel a megtámadott határozat rendelkező része nemcsak a szóban forgó technológiák innovatív jellegének értékelésén alapul, hanem a hasonló technológiákra vonatkozó piacelemzés eredményén is. A Microsoft pedig nem vitatta a fenti 54. pontban szereplő megállapítást, mivel ennek a válasz szakaszában történő puszta elutasítása nem felel meg a Törvényszék eljárási szabályzata 44. cikke 1. §‑a c) pontjában, illetve 48. cikke 2. §‑ában meghatározott feltételeknek. Ezenkívül, amint a megtámadott határozat (165), (220), (221) és (280) preambulumbekezdéséből is kitűnik, az innovatív jelleg értékelése független a piacelemzéssel kapcsolatos értékeléstől. A teljesség kedvéért a Bizottság és a támogatására beavatkozók úgy vélik, hogy a jelen kifogás alaptalan.
A Törvényszék álláspontja
133 Először is el kell utasítani a Bizottság azon érvét, mely szerint a jelen jogalap hatástalan.
134 Jóllehet a WSPP értékelése elveinek részét képező három kritériumnak együttesen kell fennállnia, a második és a harmadik kritérium fogalmilag összekapcsolódik, abba az értelemben, hogy ha a szóban forgó technológiák innovatívnak minősülnek, a piacelemzésnek a „hasonló” technológiákra vonatkozó követelménye nem teljesül csupán azáltal, hogy e technológiák az interoperabilitással kapcsolatosak.
135 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy ha az interoperabilitásra vonatkozó információkat képező technológiák innovatívnak minősülnek, de a nem innovatív interoperabilitási technológiákra vonatkozó piacelemzés alátámasztja, hogy ez utóbbiak ingyenesen hozzáférhetők, az összehasonlítás hasznosságának megőrzése érdekében ki kell zárni, hogy e körülmény a szóban forgó technológiák innovatív jellegének hiányából következzen.
136 Következésképpen, amennyiben bebizonyosodik, hogy a Bizottságnak a No Patent szerződés által érintett technológiák innovatív jellegére vonatkozó értékelése nem helytálló, e körülmény befolyásolhatja a megtámadott határozat (222)–(237) preambulumbekezdésében leírt piacelemzés előfeltevéseit, mivel e preambulumbekezdésekből nem következik, hogy a szóban forgó elemzés innovatív technológiákra vonatkozott.
137 E megállapítást nem cáfolja a megtámadott határozat (237) preambulumbekezdése, mely szerint a 2007. február 27‑én előterjesztett jelentésben (lásd a fenti 51. pontot), a független, végrehajtást felügyelő megbízott a Microsoft innovatív technológiáihoz hasonló technológiákat azonosított. A megtámadott határozathoz csatolt táblázat kidolgozásának alapjául szolgáló, 2007. március 3‑i és július 8‑i jelentésekkel ellentétben, e jelentés releváns megállapításai nem képezik a megtámadott határozat indokolásának részét. E körülmények között nem lehet megállapítani, hogy a független, végrehajtást felügyelő megbízott által figyelembe vett technológiák a Bizottság által nem innovatívnak minősített technológiákhoz is hasonlóak‑e, amennyiben ez utóbbi értékelés hibásnak bizonyulna. Ugyanez a helyzet a megtámadott határozat (223) és (231) preambulumbekezdésében szereplő megállapítások esetében, amelyek szerint a hasonló technológiák „bizonyos esetekben” szabadalmaztatott technológiákat is magukba foglalnak. A protokollokhoz kapcsolódó technológiák ilyen példái találhatóak a megtámadott határozat (224) és (232) preambulumbekezdésében. Ugyanakkor e rövid összefoglalásból nem következik, hogy az említett technológiák funkcionális szempontból összehasonlíthatók az érintett protokollokhoz kapcsolódó technológiák összességével.
138 A jelen jogalap megalapozottságát illetően ki kell emelni először is, hogy a megtámadott határozat tárgyát képező technológiák stratégiai értéke és belső értéke közötti különbségtétel alapvető előfeltevése a Microsoft által – az említett interoperabilitásra vonatkozó információkhoz való hozzáférésnek és ezen információk felhasználásának engedélyezéséért – követelt valamennyi díjazás ésszerű mivoltára vonatkozó értékelésnek.
139 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy ahhoz, hogy visszaélésnek minősüljön valamely adott üzleti tevékenység folytatásához nélkülözhetetlen termékhez vagy szolgáltatáshoz való hozzáférés megtagadása azon vállalkozás részéről, amely a szerzői jog jogosultja, elegendő három kumulatív feltétel teljesülése, nevezetesen, hogy a megtagadás megakadályozza valamilyen új termék létrejöttét, amelyre potenciális fogyasztói kereslet lenne, hogy e megtagadás nem igazolható, illetőleg hogy miatta valamely másodlagos piacon kizáródik minden verseny (a Bíróság C‑418/01. sz., IMS Health ügyben 2004. április 29‑én hozott ítéletének [EBHT 2004., I‑5039. o.] 38. pontja).
140 A jelen esetben megállapítást nyert, hogy amennyiben a fenti 139. pontban említett három együttes feltétel teljesül, a Microsoft részéről visszaélésszerű az interoperabilitásra vonatkozó információkhoz való hozzáférésnek és ezen információk felhasználásának megtagadása (lásd ebben az értelemben a fenti 18. pontban hivatkozott Microsoft kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 711. és 712. pontját).
141 Ebben az összefüggésben minden olyan korrekciós intézkedésnek, amely arra irányul, hogy a Microsoftot arra kötelezze, hogy hozzáférhetővé tegye az interoperabilitásra vonatkozó információkat, és engedélyezze más gazdasági szereplők számára ezen információk felhasználását annak érdekében, hogy utóbbiak munkacsoportszerverekhez való operációs rendszereket tudjanak fejleszteni és forgalmazni, ki kell zárnia annak lehetőségét, hogy a Microsoft az ügyfélszámítógépekhez való operációs rendszerek piacán fennálló erőfölényével való visszaélésből származó előnyökhöz hasonló kompenzációhoz jusson.
142 Egyébként annak megengedése a Microsoft számára, hogy a Microsoft operációs rendszerekkel való együttműködtetés puszta lehetőségéből származó értéket, azaz a Microsoftnak az ügyfélszámítógépekhez való operációs rendszerek, illetve a munkacsoportszerverekhez való operációs rendszerek piacán érvényesülő erejéből fakadó stratégiai értéket tükröző díjazást kérjen, egyenértékű annak biztosításával, hogy a visszaélés előnyeit átalakíthatja licenciák nyújtásáért kapott díjazássá. Ez utóbbi jogának elismerése azonban természeténél fogva ellentétes a 2004‑es határozat (1003) preambulumbekezdésében meghatározott célkitűzéssel, mely a Microsoft munkacsoportszerverekhez való operációs rendszerével való életképes verseny lehetővé tételére irányul, mivel a Microsoftnak módjában állna minden lehetséges versenytárstól túl magas díjazást követelni. Ezen díjazási mérték tehát nem minősíthető ésszerűnek a 2004‑es határozat (1008) preambulumbekezdésének ii. pontja és 5. cikkének a) pontja értelmében, amint azt a megtámadott határozat (106) és (107) preambulumbekezdése kifejti.
143 Ezen túlmenően, amint a megtámadott határozat (118) preambulumbekezdés kifejti, a WSPP értékelése elveinek (lásd a fenti 31. pontot), és különösen a szóban forgó technológiák innovatív jellegére vonatkozó kritériumnak az alkalmazása arra utal, hogy a Microsoft által kért díjazás mértéke az adott technológia belső értékét tükrözi inkább, mint annak stratégiai értékét. A szóban forgókhoz hasonló termékek belső értéke az innovatív jellegükből ered. Ezzel ellentétben azon tény, hogy e technológiák a Microsoft által követett üzletpolitika értelmében üzleti titoknak minősültek, nem utal arra, hogy a stratégiain kívül más értékkel rendelkeznének.
144 Ezenfelül, amennyiben ki kell zárni a szóban forgó technológiáknak a fenti 142. pontban és a megtámadott határozat (105) és (107) preambulumbekezdésében (lásd fenti 29. és 30. pontot) ismertetett minden stratégiai értékét, a – fenti 134. és 135. pontban ismertetett – hasonló technológiákra vonatkozó piacelemzést is el kell végezni, mivel azt is ki kell zárni, hogy a kereskedelmi gyakorlatnak megfelelően ilyen technológiákat a Microsoft által kértnél jelentősen alacsonyabb díjazásért – sőt ingyen – kínáljanak. Pontosan e módszer vezet annak – az ACT által hiányolt – vizsgálatához, hogy az interoperabilitásra vonatkozó információk milyen értékkel bírnának erőfölényben lévő gazdasági szereplők hiányában. Ellenben innováció hiányában a titkos jelleg önmagában egy licenciavevő számára csak stratégiai értékkel rendelkezik, míg a kötött fejlesztési költségek, még a Microsoft által kinevezett szakértő, a PricewaterhouseCoopers által a 2006. augusztus 24‑i jelentésben kifejtettek szerint sem képezik megfelelő alapját a szellemi tulajdon értéke elemzésének.
145 Következésképpen a WSPP értékelése elveinek alkalmazása objektíven, és a Microsoft és lehetséges szerződő felei között létrejött mindenféle megállapodástól függetlenül megfelel az ahhoz szükséges értékelésnek, hogy a Microsoft által kért díjazás mértéke ésszerű‑e a 2004‑es határozat (1008) preambulumbekezdésének ii. pontja és a 2004‑es határozat 5. cikkének a) pontja értelmében.
146 Nem lehet helyt adni a Microsoft azon érvének, amely szerint a WSPP értékelésének elvei az esetleges licenciaszerződést aláírók, a független, végrehajtást felügyelő megbízott és a High Court of Justice használatára szolgálnak csupán, és nem a Bizottságéra. A Bizottságot ugyanis semmi sem akadályozza abban, hogy a szóban forgó elveket alkalmazza, ha azok a 2004‑es határozat 5. cikke a) pontjának végrehajtása szempontjából megfelelőek.
147 E megállapítás ugyanakkor nem érinti ezen elvek megfelelő alkalmazását, amit a Microsoft szintén vitat. E tekintetben ki kell emelni, hogy a Microsoft nem a 166 nem innovatívnak tekintett technológia némelyikének innovatív jellegével kapcsolatos bizottsági értékelést kifogásolja, hanem az innováció fennállásának általános értékeléséhez alkalmazott kritériumok meghatározását vitatja.
148 E tekintetben először is meg kell jegyezni, amint a megtámadott határozat (138) preambulumbekezdéséből is kitűnik, hogy a szóban forgó technológiák innovatív jellegének értékelése érdekében a Bizottság az újdonság és az egyediség fogalmát „mint a szellemi tulajdon általános fogalmait” alkalmazta. Ez utóbbi idézetből kitűnik, hogy a Bizottság az újdonság és az egyediség fogalmának azt a jelentést tulajdonította, amellyel azok szellemi tulajdonjog területén bírnak.
149 Ebben az összefüggésben meg kell jegyezni, hogy a megtámadott határozat (138) preambulumbekezdése szerint a Bizottság azokat a technológiákat tekintette újnak, amelyek nem képezik a technika állásának részét, és azokat tekintette egyedinek, amelyek szakember számára nem nyilvánvalók. E meghatározások megfelelnek az újdonság és a feltalálói tevékenység azon fogalmának, mely a módosított, az európai szabadalmak megadásáról szóló, 1973. október 5‑én aláírt egyezmény 54. és 56. cikkében szerepel. Amennyiben a Microsoft technológiái innovatív jellegének értékeléséből álló bizottsági eljárás jogszerűsége elfogadott (lásd a fenti 133–146. pontot), nem vitatható, hogy a Bizottság jogosult e technológiák innovatív jellegét az összetevőikre, azaz az újdonságukra és – a feltalálói tevékenység fogalmának körébe tartozó – egyediségükre tekintettel értékelni. Ehhez hozzá kell fűzni e tekintetben, hogy 2006. május 4‑i levelében a Microsoft úgy nyilatkozik, hogy az innováció értékelésére az újdonság és a feltalálói tevékenység kritériumai szerint kerül sor, még ha úgy is véli, hogy az innovatív jelleg értékelése nem szoríthatja ki az üzleti titokhoz való jogot. 2006. július 31‑i levelében (lásd a fenti 47. pontot) a Microsoft egyébként elismerte, hogy az innováció kritériuma, „mint a stratégiai érték kiszűrője” ugyanazon jelentéssel bír, mint a szabadalmi jogban, és hogy e meghatározásra tekintettel terjesztette elő az innovációval kapcsolatos jelentéseit.
150 A Microsoft állításaival ellentétben a jelen ügy keretében a megtámadott határozat tárgyát képező technológiák innovatív jellegének az újdonság és a feltalálói tevékenység alapján történő értékeléséből nem következik a szellemi tulajdonjogok, az üzleti titkok vagy más bizalmas információk értékének általános elenyészése, és még kevésbé következik e jelleg előírása annak feltételeként, hogy egy termék vagy információ adott jog hatálya alá tartozzon, vagy általánosságban üzleti titoknak minősüljön. Amint a fenti megfontolásokból kitűnik, az ilyen értékelés célja a 2004‑es határozat 5. cikke a) pontja alkalmazásának lehetővé tétele, amely – ugyanezen határozat (1003) és (1008) preambulumbekezdésének ii. pontjával együtt olvasva – megtiltja a megállapított visszaélésre tekintettel, hogy a Microsoft által követelt díjazás a szóban forgó technológiák stratégiai értékét tükrözze. E célt kifejezetten kimondják a WSPP értékelésének elvei, amelyek a Bizottság és a Microsoft közötti tárgyalások eredményeképpen kerültek kidolgozásra (lásd a fenti 25., 31.és 87. pontot).
151 Mivel a Microsoft egyébként nem ajánlott megfelelőbb tartalmat az újdonság és egyediség fogalmának, amely egyben alkalmas lenne e technológiák minden stratégiai értékének kizárására, meg kell állapítani, hogy az érvelése nem fed fel a megtámadott határozat jogszerűségét érintő hibát, amennyiben a Bizottság bejelentette, hogy az újdonság és egyediség fogalmait alkalmazta.
152 Hozzá kell fűzni, hogy még ha az európai szabadalmak megadásáról szóló egyezmény alkalmazásának keretében az ESZH fellebbezési nagytanácsa azon a véleményen is van, hogy az egyediség értékelését kizárólag a számítógépen megvalósított, technikai jellegű programokat érintő igénypontokra tekintettel lehet elvégezni (lásd ebben az értelemben a G 3/08 vélemény [ESZH HL 2011., 1. o.] indokolásának 10.13 pontját), a Microsoft nem érvel azzal, hogy a szóban forgó technológiák egyediségét elképzelhetetlen lenne a szabadalom nyújtásától eltérő összefüggésben értékelni a technikai jelleg előzetes vizsgálata nélkül. Ráadásul jogi szempontból a számítógépen megvalósított programokat érintő igények technikai jellegének vizsgálata a szabadalom megadására irányuló eljárás részét képezi, tekintettel a számítógépes programok „magukban való” szabadalmaztathatóságának hiányára (lásd például az európai szabadalmak megadásáról szóló egyezmény 52. cikkének (2) és (3) bekezdését).
153 Nem lehet helyt adni továbbá a Microsoft azon érvének sem, amely szerint a Bizottság túlságosan megszorítóan – és így magának a szabadalmi jognak is ellentmondóan – alkalmazta az újdonság és a feltalálói tevékenység kritériumát, és ekképpen „csak a valóban úttörő, a technika állásától teljesen eltérő” találmányok minősültek innovatívnak, illetve amely szerint azon tény, hogy találhatóak a Microsoft által megvalósítottakhoz általában hasonló koncepciókra való utalások a technika állásának részét képező hivatkozások között is, egyenértékű lenne a megtámadott határozat által érintett valamennyi technológia nyilvánvaló jellegével (lásd a fenti 126. pontot). A Microsoft az általános megállapításokon kívül nem terjeszt elő olyan érvet, amely megkérdőjelezné a szóban forgó technológiák innovatív jellegével kapcsolatban tett konkrét értékeléseket, és amely lehetővé tenné a Törvényszék számára ezen állítás megalapozottságának vizsgálatát.
154 Tovább,á mivel a Bizottság egyenként megvizsgálta a Microsoft által innovatívként bemutatott valamennyi technológiát, és egyenként értékelte innovatív jellegüket, a Microsoft nem állíthatja megalapozottan, hogy a Bizottság az újdonság és a feltalálói tevékenység kritériumainak állítólagosan nem megfelelő alkalmazása miatt együttesen elutasította e technológiák innovatív jellegét.
155 Ugyanez a helyzet azon technológiák állítólagosan innovatív kombinációi értékelésének esetében, amelyek külön‑külön nem bizonyítanák a feltalálói tevékenység meglétét. E tekintetben a megtámadott határozat (146)–(156) preambulumbekezdése szerint a technológiák Microsoft által hivatkozott kombinációit önmagukban vizsgálta meg a Bizottság, és nem találta őket innovatívnak. Ezt erősíti meg a megtámadott határozathoz mellékelt táblázat 1., 5., 8, 13., 21., 22., 29., 31., 34., 39., 61., 64.és 68. oldala, amelyekből kitűnik, hogy a Bizottság egyenként megvizsgálta 19 technológiakombináció innovatív jellegét. A hivatkozott táblázat ezen oldalain szereplő, a független, végrehajtást felügyelő megbízott 2007. július 8‑i jelentésének 4., 8., 14., 15., 16., 17., 18., 19., 28., 29., 39., 40., 41., 43., 58., 66., 70., 111., 120. és 129. oldalával és az említett megbízott 2007. március 3‑i jelentésének 7., 73. és 78. oldalával (lásd a fenti 52. pontot) együtt olvasott beszámoló szerint a Microsoft a közigazgatási eljárás során nem terjesztett elő olyan részleteket, bizonyítékokat vagy más igazolásokat, amelyek alapján meg lehetne állapítani azt, hogy a szóban forgó 19 technológiakombinációból 18 innovatív. Egyébként az említett jelentésekben megállapítást nyer az is, hogy a szóban forgó kombinációkat alkotó technológiák a technika állásának részét képezik. E körülmények között a Microsoftnak kell megjelölnie azon konkrét indokokat, amelyek alapján a nem innovatív technológiák kombinációi innovatívnak minősülhetnek, hiszen a független, végrehajtást felügyelő megbízott, illetve a Bizottság nem köteles felmérni, hogy a Microsoft milyen indokokra kívánja alapítani az említett innováció létét.
156 Ezenfelül, amint az a megtámadott határozathoz mellékelt táblázat 7. oldalából is következik, a Bizottság elfogadta a független, végrehajtást felügyelő megbízott 2007. július 8‑i jelentésének 32. oldalán kifejtett értékelést, amely elismeri az adott komplex algoritmuson belül különböző metrikus struktúrák új kombinációjából álló „Referral Management” technológia innovatív jellegét.
157 Keresetében a Microsoft nem fejt ki olyan érvet, amely azt támasztaná alá, hogy e technológiakombinációk bármelyikének innovatív jellegére vonatkozó, a független, végrehajtást felügyelő megbízott jelentéseire alapított bizottsági értékelés konkrét hibákat tartalmazna. E körülmények között, amint a fenti 153. pontban már megállapítást nyert, a Bizottság által elfogadott megközelítés állítólagos mozaikosságára vonatkozó általános megállapításokat el kell utasítani, mivel nem hivatkoznak semmi konkrét elemre, amely helytállóságukat alátámasztaná.
158 A Microsoft azon, a Törvényszék írásbeli kérdésre adott válaszban szereplő állításait illetően, amelyek szerint a a közigazgatási eljárás során jelezte, hogy a „File Replication Service” és a „Directory Replication Service” protokollokhoz kapcsolódó technológiák innovatív jellegét e protokollok „szintjén” kell értékelni, meg kell jegyezni, hogy – amint a megtámadott határozathoz mellékelt táblázat 13., 21. és 22. oldalából is kitűnik, – a Bizottság e protokollok keretében 7 technológiakombináció innovatív jellegét vizsgálta meg. A Microsoft állításai nem teszik lehetővé azon okok megértését, melyek alapján e vizsgálat nem felelt meg az általa meghatározott innovációs igénypontoknak, és azon konkrét okok megértését sem, amelyek alátámasztanák egy másféle vizsgálat szükségességét.
159 A Microsoft állításaival ellentétben (lásd a fenti 130. pontot), a Bizottság tehát nem követett el semmiféle „elvi hibát”, amely az egész elemzését érintené, függetlenül az ilyen hiba által érintett értékelés konkrét példáitól.
160 Nem fogadható el a Microsoft azon érve, mely szerint azon tény, hogy a Bizottság nem emelt kifogást a No Patent szerződésen kívüli szerződések keretében nyújtott licenciákra vonatkozó díjazási mértéket illetően, azt jelenti, hogy kevésbé „összetett” szinten létezik innováció, mivel a technikai dokumentáció azonos valamennyi WSPP szerződés keretében. Amint a megtámadott határozat (132) és (162)–(164) preambulumbekezdéséből is kitűnik, a Bizottság elfogadta annak lehetőségét, hogy a Microsoft nem csupán jelképes díjazást kapjon a No Patent szerződésen kívüli szerződések keretében, amennyiben a szóban forgó szerződések a technikai dokumentáció részét képező technológiát magukba foglaló licenciák nyújtásához vezetnek, a szóban forgó szabadalmak érvényességétől függetlenül. Miképpen a fenti 121. pontban megállapítást nyert, a „Microsoft licensed intellectual property” fogalmába a No Patent szerződés keretében beletartoznak a „know‑how”, az ipari titkok, az üzleti titkok, a bizalmas információk és a szerzői jogok, a szabadalom vagy függőben lévő szabadalmi bejelentés oltalma alatt álló jogok kifejezett kivételével.
161 A fenti megfontolásokból következik, hogy a Microsoft nem tudta megcáfolni a Bizottságnak a technológiák és technológiakombinációk innovatív jellegének hiányára vonatkozó megállapításait. Ráadásul e célra nyilvánvalóan nem elegendő az olyan, a közigazgatási eljárás során benyújtott dokumentumokra történő általános utalás, amelyek állítólag felfedik a Bizottság által e tekintetben elkövetett hibákat (lásd a fenti 128. pontot).
162 A Microsoftnak azon érvét illetően, amely a szóban forgó technológiák innovatív jellegének értékelésével kapcsolatos indokolási kötelezettség állítólagos megsértésén alapul (lásd a fenti 129. pontot), a fenti 99. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a Bizottságnak világosan és egyértelműen kell megfogalmaznia azon indokokat, amelyek alapján úgy véli, hogy az egyes technológiák nem innovatívak. E követelmény nem jelenti azt, hogy a Bizottságnak az értékelését megalapozó elemeken túl ki kellene fejtenie azon okokat is, amelyek alapján a közigazgatási eljárás során előadott elemek vagy érvek nem kérdőjelezik meg a megállapítását. Annak kérdése, hogy ezen elemekre, illetve érvekre tekintettel érvényteleníteni kell‑e a Bizottság következtetéseit, a megtámadott határozat megalapozottsága vizsgálatának keretébe tartozik, hiszen a Microsoft hivatkozhat ezekre a Törvényszék előtt, és kérheti a megtámadott határozat ezen az alapon történő megsemmisítését.
163 Meg kell állapítani, hogy megalapozatlan a Microsoft azon érve, mely szerint a Bizottság és a független, végrehajtást felügyelő megbízott a technika 2007‑es állására tekintettel vizsgálta meg a technológiák innovatív jellegét, és nem az akkori állására tekintettel, amikor a Microsoft a szabadalmi bejelentését tette (lásd a fenti 129. pontot). A megtámadott határozat 149. oldalán található lábjegyzet szerint mind a Bizottság, mind a független, végrehajtást felügyelő megbízott figyelembe vette a Microsoft által igényelt időpontot. Utóbbi azonban semmi olyan elemet nem terjesztett elő, amely megkérdőjelezhetné ezen értékelést, és nem említ konkrét eseteket, ahol a technika állására történő hivatkozás a Microsoft által az adott esetben igényelt időpontnál későbbi időpontra utal.
164 Ennélfogva a harmadik jogalapot el kell utasítani.
A negyedik, a független, végrehajtást felügyelő megbízott jelentései felhasználásának jogellenes mivoltára alapított jogalapról
A felek érvei
165 A Microsoft szerint a 2004‑es határozat 7. cikkének a fenti 18. pontban hivatkozott Microsoft kontra Bizottság ügyben hozott ítélet általi megsemmisítése a független, végrehajtást felügyelő megbízott valamennyi tevékenységének, mint például a közvetlenül a Microsofttól származó dokumentumok és egyéb bizonyítékok megkérésének vagy átvételének, és az e dokumentumok és elemek alapján való jelentések készítésének jogellenességét vonja maga után. A jelen esetben a Bizottság a megtámadott határozat egészét a független, végrehajtást felügyelő megbízott által készített jelentésekre alapította, aki jogellenes hatáskör‑átruházás alapján szerzett bizonyítékokat. A Bizottság tehát nem hozott meg minden, a fenti 18. pontban hivatkozott Microsoft kontra Bizottság ügyben hozott ítéletnek való megfelelés érdekében szükséges intézkedést.
166 Annak kérdésétől függetlenül, hogy a független, végrehajtást felügyelő megbízott felhasználta‑e a számára jogellenesen biztosított hatásköröket, a 2005. július 28‑i határozat (lásd a fenti 14. pontot) kétségtelenül a Törvényszék által szankcionált megbízáson alapul, így a Bizottság a megtámadott határozatot nem alapíthatta volna e jelentésekre.
167 E körülmények között irreleváns annak kérdése, hogy a Microsoft köteles volt‑e eleget tenni a független, végrehajtást felügyelő megbízott kéréseinek, illetve hogy a Bizottság jogszerűen jutott‑e hozzá a szóban forgó információkhoz a független, végrehajtást felügyelő megbízott vagy a Microsoft révén, mivel a független, végrehajtást felügyelő megbízott a Bizottság által ráruházott hatáskör keretein belül járt el.
168 Végül mivel, mint egyébként a megtámadott határozat mellékletéből kitűnik, a TAEUS nem ugyanazokat a feladatokat látta el, mint a független, végrehajtást felügyelő megbízott, ebben az összefüggésben nem releváns a beavatkozása.
169 A Bizottság és a támogatására beavatkozók vitatják e jogalap megalapozottságát.
A Törvényszék álláspontja
170 Emlékeztetni kell arra, hogy a Törvényszék megsemmisítette a 2004‑es határozat 7. cikkét, amennyiben az elrendeli, hogy a Microsoft nyújtson be egy olyan mechanizmus létrehozására irányuló javaslatot, amely tartalmazza egy független, végrehajtást felügyelő megbízott kijelölését, aki a Bizottságtól függetlenül jogosult hozzáférni a Microsoft által nyújtott támogatáshoz, a Microsoft információihoz, dokumentumaihoz, helyiségeihez és alkalmazottaihoz, valamint a Microsoft releváns termékeinek forráskódjához (lásd a fenti 18. pontot).
171 Ezenfelül a fenti 18. pontban hivatkozott Microsoft kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 1268. és 1271. pontjából kitűnik, hogy a független, végrehajtást felügyelő megbízott számára biztosított, a fenti 170. pontban kifejtett jogok messze túlmutatnak azon a helyzeten, amikor a Bizottság kinevezi a saját szakértőjét, mivel a 2004‑es határozat 7. cikke olyan jogokat ruház a független, végrehajtást felügyelő megbízottra, amelyeket addig csak a Bizottság gyakorolhatott.
172 A Microsoft állításaival ellentétben azon tény, miszerint a 2005. július 28‑i határozat (33) preambulumbekezdése és 3.2 cikke (lásd a fenti 14. pontot) a független, végrehajtást felügyelő megbízott szóban forgó hatáskörén alapul, irreleváns, mivel ráadásul e körülmény legfeljebb e határozat jogszerűségét érintené, amely határozatot a Microsoftnak címezték, és amely ellen ez utóbbi nem nyújtott be keresetet.
173 Azon kérdést illetően, miszerint a független, végrehajtást felügyelő megbízott a 2005. július 28‑i határozat 3.2 cikke alapján intézett‑e kéréseket a Microsofthoz, a Bizottság úgy érvel, hogy előbbi nem élt vissza e jogkörével, és nem használta fel jelentései készítésénél a Microsofttól szerzett forráskódot sem. A Bizottság hozzáfűzi, hogy a Microsoft és a független, végrehajtást felügyelő megbízott közötti valamennyi kommunikációra önkéntes alapon került sor a 2005. július 28 i határozat 4.1 cikkével összhangban.
174 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a 2005. július 28‑i határozat 3.2 cikke szerint a független, végrehajtást felügyelő megbízott többek között információkat kérhet a Microsofttól. Ezenkívül ugyanezen határozat 4.1 cikke értelmében a Microsoft szabadon dönthet arról, hogy válaszol‑e a független, végrehajtást felügyelő megbízott által feltett kérdésekre, jóllehet a Bizottság fenntartja magának a jogot, hogy önkéntes alapon adott válasz hiányában gyakorolja az 1/2003 rendelet szerinti hatáskörét.
175 Ekképpen a 2005. július 28‑i határozat – 4.1 cikkével együtt olvasott – 3.2 cikkét nem érinti a 2004‑es határozat 7. cikkének a fenti 18. pontban hivatkozott Microsoft kontra Bizottság ügyben hozott ítélet rendelkező része 1. pontjának első francia bekezdésében kimondott részleges megsemmisítése, mivel e rendelkezések kizárólag annak lehetőségét biztosítják a független, végrehajtást felügyelő megbízott számára, hogy közvetlen kapcsolatba lépjen a Microsofttal feladatának végrehajtása érdekében, azonban nem hatalmazza fel arra, hogy korrekciós intézkedések hozzon, mivel ezt kifejezetten a Bizottság számára tartja fent.
176 Nem vitatott továbbá, hogy a jelen esetben a Microsofttól kapott információkat a független, végrehajtást felügyelő megbízott felhasználta a megtámadott határozatban szereplő bizottsági értékelések alapjául szolgáló jelentések elkészítéséhez.
177 Hozzá kell fűzni egyébként, hogy a Bizottság a helyzet szabályozásának egyetlen olyan megoldását választotta, amely az EK 233. cikk keretében megfelel a fenti 18. pontban hivatkozott Microsoft kontra Bizottság ügyben hozott ítéletnek, azaz az 1/2003 rendelet 18. cikkének (2) bekezdése alapján felszólította a Microsoftot, hogy nyújtsa be a Bizottságnak az összes olyan dokumentumot vagy elemet, amelyhez a független, végrehajtást felügyelő megbízott közvetlenül hozzáfért.
178 Következésképpen a negyedik jogalapot el kell utasítani.
Az ötödik, a védelemhez való jog megsértésére alapított jogalapról
A felek érvei
179 A Microsoft úgy érvel, hogy azon tény, miszerint a Bizottság 2007. március 1‑jén küldte meg a kifogásközlést, azaz hét hónappal a 2004‑es határozat 5. cikkének való meg nem felelés megállapításakor figyelembe vett időszak végét (2007. október 22.) megelőzően, megakadályozta abban, hogy a vele szemben felhozott valamennyi bizonyítékkal kapcsolatban kifejthesse az álláspontját. Mind a kifogásközlés, mind a tényállást közlő levél csupán előzetes értékeléseket tartalmaz a 2004‑es határozat 5. cikkének d) pontja értelmében, és nem biztosítja a Microsoft számára annak lehetőségét, hogy – a bírság kiszabásától eltérő céllal kiszabott – kényszerítő bírság alkalmazásakor elfogadott tények összességére vonatkozóan kifejthesse álláspontját. Ekképpen a Microsoft nem tudta kifejteni álláspontját a megtámadott határozat tárgyának korlátozását illetően, amely csupán a 2004‑es határozat 5. cikke a) pontjának való megfeleléshez összpontosít, pusztán a No Patent szerződés szempontjából, és amelyből kitűnik, hogy a Bizottság a kifogásközlésben kifejtett álláspontjához képest három további technológia innovatív jellegét is elismerte. E körülmények döntő jelentőségűek az 1/2003 rendelet 24. cikkének (2) bekezdésére tekintettel. A Microsoft ezenfelül nem hivatkozhatott arra, hogy a kényszerítő bírság összegének jelentős csökkentését kellett volna maga után vonnia azon ténynek, miszerint magatartása megfelelt a 2005‑ös határozatban előírt kötelezettségeknek, és nem tehetett észrevételeket a Bizottság által elfogadott időszak hosszára vonatkozóan. Végül a Microsoftnak nem volt lehetősége rámutatni a Bizottság által vétett bizonyos ténybeli hibákra, mint például a kényszerítő bírság 2007. október 22‑ig történő kiszámolása, jóllehet a Microsoft 2007. október 9‑én benyújtotta az ésszerűnek tekintett javaslatot.
180 Ily módon a Bizottság figyelmen kívül hagyta a versenykorlátozó magatartásokkal és erőfölénnyel foglalkozó tanácsadó bizottság szerepét, mellyel egyeztetnie kellett volna az 1/2003 rendelet 14. cikke értelmében.
181 A Bizottság vitatja e jogalap megalapozottságát.
A Törvényszék álláspontja
182 Az ítélkezési gyakorlat szerint a kifogásközlésnek tartalmaznia kell a kifogások kellően világosan, akár tömören megfogalmazott ismertetését ahhoz, hogy az érdekeltek ténylegesen megismerhessék a Bizottság által nekik felrótt magatartásokat. A kifogásközlés ugyanis csak ezzel a feltétellel képes betölteni a közösségi rendeletekben kijelölt feladatát, amelynek lényege, hogy minden szükséges bizonyítékot a vállalkozások rendelkezésére kell bocsátani ahhoz, hogy ténylegesen érvényre juttathassák védekezésüket azelőtt, hogy a Bizottság végleges határozatot fogadna el (lásd a Törvényszék T‑15/02. sz., BASF kontra Bizottság ügyben 2006. március 15‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., II‑497. o.] 46. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
183 Ezt a követelményt akkor tartják tiszteletben, ha a határozat nem ró az érdekeltek terhére a kifogások ismertetésében meghatározottaktól eltérő jogsértéseket, és csak olyan tényeket fogad el, amelyekkel kapcsolatban az érdekelteknek alkalmuk nyílt magyarázatot adni (lásd a fenti 182. pontban hivatkozott BASF kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 47. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
184 Ezenfelül a kifogásközlés a közigazgatási eljárás utolsó szakaszát képező határozathoz képest előkészítő aktusnak minősül. Következésképpen a végleges határozat meghozataláig a Bizottság – különösen a felek írásbeli vagy szóbeli észrevételeire tekintettel – elállhat a felekkel szemben eredetileg megfogalmazott kifogások némelyikétől, vagy akár azok összességétől, és módosíthatja ekképpen a felek számára kedvező módon az álláspontját, vagy – épp ellenkezőleg – dönthet újabb kifogások emelése mellett, amennyiben lehetőséget biztosít az érintett vállalkozások számára, hogy ezzel kapcsolatban kifejthessék álláspontjukat (a Törvényszék T‑191/98., T‑212/98–T‑214/98. sz., Atlantic Container Line és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2003. szeptember 30‑án hozott ítéletének [EBHT 2003., II–3275. o.] 114. és 115. pontja).
185 Ami a védelemhez való jognak a bírságok kiszabása tekintetében történő gyakorlását illeti, az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a Bizottság – ha kifejezetten jelzi a kifogásközlésében, hogy meg fogja vizsgálni: ki kell‑e szabni bírságot az érintett vállalkozásokra, és megfogalmazza azokat a fő ténybeli és jogi elemeket, amelyek bírságot vonhatnak maguk után, mint például a feltételezett jogsértés súlya és időtartama, továbbá az a tény, hogy ez utóbbit „szándékosan vagy gondatlanságból” követették‑e el – teljesíti a vállalkozások meghallgatáshoz való jogának tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettségét. Így megadja a vállalkozásoknak a szükséges adatokat ahhoz, hogy ne csak a jogsértés megállapításával szemben, hanem a bírságkiszabás tényével szemben is megvédhessék magukat (lásd a fenti 182. pontban hivatkozott BASF kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 48. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
186 Végül, amikor a kifogásközlésben vagy bármely más azt követő dokumentumban, melynek célja, hogy biztosítsa az érintett vállalkozások számára a Bizottság által nekik felrótt magatartások tényleges megismerésének lehetőségét, a Bizottság kifejti, hogy a jogsértés még nem ért véget, figyelembe veheti a bírság összegének megállapításakor a kifogásközlés és a közigazgatási eljárást befejező határozat meghozatala között eltelt időt, azzal a feltétellel, hogy csak olyan tényeket fogad el, amelyekkel kapcsolatban az érintetteknek lehetőségük nyílt kifejteni álláspontjukat (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑25/95., T‑26/95., T‑30/95–T‑32/95., T‑34/95–T‑39/95., T‑42/95–T‑46/95., T‑48/95., T‑50/95–T‑65/95., T‑68/95–T‑71/95., T‑87/95., T‑88/95., T‑103/95. és T‑104/95. sz., Cimenteries CBR és társai kontra Bizottság ügyben 2000. március 15‑én hozott ítéletének [EBHT 2000., II‑491. o.] 575. és 576. pontját).
187 A fenti 94. pontban kifejtett okok miatt a fenti megfontolások teljes mértékben alkalmazandóak az 1/2003 rendelet 24. cikke értelmében kiszabott kényszerítő bírságok esetében is. Ráadásul a Microsoft állításaival ellentétben, a kifogásközlés és a tényállást közlő levél az 1/2003 rendelet 27. cikkének (1) bekezdése szerinti közlemények, és nem a 2004‑es határozat 5. cikkének d) pontja szerinti előzetes értékelések (lásd a fenti 9. pontot).
188 A jelen esetben a kifogásközlés 267. és 276. pontjából kitűnik, hogy a Bizottság úgy találta, hogy a Microsoft magatartása 2007. március 1‑jén nem felelt meg a 2004‑es határozat 5. cikke a) pontjában előírt kötelezettségeknek, és véglegesen meg kívánta határozni a kényszerítő bírság összegét a 2005. december 16. és a végleges határozat elfogadása közötti időszak tekintetében.
189 Egyébiránt a tényállást közlő levél harmadik bekezdéséből, valamint I. mellékletének 54. pontjából kitűnik, hogy a Bizottság úgy vélte, hogy kifogásai továbbra is helytállóak a 2007. május 21‑én előterjesztett díjazási rendszert illetően (lásd a fenti 24. és 33. pontot).
190 Meg kell tehát állapítani, hogy mivel a Microsoftnak a megtámadott határozatban felrótt magatartás nem különbözik a kifogásközlésben és a tényállást közlő levélben leírttól, a Microsoft védelemhez való jogai nem sérültek e tekintetben.
191 Azon körülményt illetően, mely szerint a Bizottság a No Patent szerződésre korlátozta vizsgálatának tárgyát, és a kifogásközlést követően elismerte hét technológia innovatív jellegét, elegendő megjegyezni, hogy a kifogások kiegészítését csak akkor kell közölni az érintettekkel, ha a vizsgálatok eredménye arra készteti a Bizottságot, hogy új cselekményeket rójon a vállalkozások terhére vagy jelentősen módosítsa a kifogásolt jogsértések bizonyítékait, és nem amikor a Bizottság eláll olyan kifogásoktól, amelyek a kifogásközlésre adott válaszokra tekintettel megalapozatlannak bizonyultak (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑204/00. P., C‑205/00. P., C‑211/00. P., C‑213/00. P., C‑217/00. P. és C‑219/00. P. sz., Aalborg Portland és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2004. január 7‑én hozott ítéletének [EBHT 2004., I‑123. o.] 67. és 192. pontját).
192 Azon ténybeli hibát illetően, amelyet a Microsoftnak nem volt lehetősége jelezni a Bizottság felé (lásd a fenti 179. pontot), meg kell állapítani, hogy e hiba sosem következett be. Tekintettel a Microsoft arra irányuló kötelezettségére, hogy ésszerű díjazási mértéket ajánljon lehetséges szerződő feleinek (lásd a fenti 114. pontot), kizárólag e mérték tényleges ajánlása vet véget a jogsértésnek, és nem teljesíti a 2004‑es határozat 5. cikke a) pontjában előírt kötelezettségeket a díjazási mértékek Bizottsággal – az ésszerű jellegük értékelése végett – való puszta közlése.
193 Végül, amint egy 2007. november 15‑i levélből kitűnik, a versenykorlátozó magatartásokkal és erőfölénnyel foglalkozó bizottság megkapta a kifogásközlést, a tényállást közlő levelet, és a Microsoft ezekre adott válaszait, és ily módon tudomást szerezhetett a Microsoftnak felrótt tényekről.
194 Következésképpen az ötödik jogalapot el kell utasítani.
A hatodik, a kényszerítő bírság kiszabása jogalapjának hiányára, valamint e bírság túlzott és aránytalan mivoltára alapított jogalapról
A felek érvei
195 A Microsoft először is úgy érvel, hogy a Bizottság nem szabhatott volna ki bírságot vele szemben, anélkül hogy előtte pontosan meg ne határozta volna a Microsoft által a 2004‑es határozatnak való megfelelés végett követendő magatartást. Ezenfelül a Microsoft nem volt köteles megfelelni e határozat 5. cikke a) pontjának, míg az ugyanezen rendelkezés d) pontjában meghatározott eljárás be nem fejeződött.
196 Másodszor a Bizottság a megtámadott határozatban csak a No Patent szerződéssel kapcsolatos, és a tárgyalások kiindulópontjaként javasolt díjazási mértéket illetően rótta fel a Microsoftnak megfelelés hiányát. Azonban abszurd lenne egy WSPP szerződésnek túlsúlyt biztosítani, míg az összes többi szerződés a Microsoft versenytársai számára nélkülözhetetlen információkat tartalmazónak minősült.
197 Harmadszor a 2006‑os határozatból kitűnik, hogy a Bizottság a maximális kényszerítő bírság 75%‑át a Microsoft azon kötelezettségéhez rendelte, miszerint az interoperabilitásra vonatkozó információk pontos és teljes változatát kell benyújtania, és 25%‑át azon kötelezettségéhez, miszerint ésszerű és nem diszkriminatív díjazási mértéket kell ajánlania. A jelen esetben, amikor a maximális kényszerítő bírság hozzávetőleg 60%‑át szabta ki a második hivatkozott kötelezettség első részének megsértéséért, a Bizottság megmagyarázhatatlan módon eltért a kezdeti súlyozásától, és így megsértette a bizalomvédelem elvét. Ezenfelül a Bizottság nem adott magyarázatot a napi kényszerítő bírság számítási módszerére, sem azon elvekre, amelyek alapján a csökkentéseket számolta, így a megtámadott határozat e tekintetben megsértette az indokolási kötelezettséget. Ebből kitűnik továbbá, hogy a Bizottság valójában nem súlyozta koherens módon jelentőségük szerint a meg nem felelés különböző formáit.
198 Negyedszer a Microsoft kiemeli, hogy a kényszerítő bírság által érintett 488 napból a Bizottság 306 napon keresztül értékelte a Microsoft javaslatait, ami megkérdőjelezi a Microsoft által meghozandó intézkedések nyilvánvaló mivoltával kapcsolatos álláspontját, és bizonyítja a kiszabott kényszerítő bírság méltánytalan jellegét.
199 Ötödször, az ACT által támogatva a Microsoft ismételten előadja, hogy figyelemmel arra, hogy a Bizottság nem volt hajlandó őt érdemlegesen segíteni a díjazási mérték megfelelő szintjének meghatározásával, ő minden rendelkezésére álló intézkedést megtett annak érdekében, hogy a 2004‑es határozatnak megfeleljen.
200 Hatodszor a kényszerítő bírság összege negyvenszerese azon díjazásnak, amelyet a Microsoft akkor kapott volna, ha valamennyi versenytársa köt vele No Patent szerződést a Bizottság által ésszerűtlennek talált díjazással, és messze meghaladja a versenyjog szabályainak megsértéséért a közelmúltban kiszabott bírságok mértékét.
201 Hetedszer a Bizottság figyelmen kívül hagyta azon tényt, hogy a Microsoft végül megfelelt a 2004‑es határozatnak, és nem csökkentette ennek alapján a kényszerítő bírság összegét az 1/2003 rendelet 24. cikke (2) bekezdésével összhangban.
202 Végül nyolcadszor a Microsoft újfent kifejti, hogy a meg nem felelés időszaka 2007. október 9‑ig tartott (lásd a fenti 179. pontot).
203 A Bizottság előadja, hogy a megtámadott határozat által érintett 488 napra a kényszerítő bírság összege 1,423 milliárd euróra is emelkedhetett volna. Először is mivel a Microsoft által 2007. október 22‑én elfogadott rendszerrel szemben nem merül fel kifogás a benne szereplő díjazási mértékek ésszerű mivoltát illetően, másodszor mivel a Microsoft lényegesen alacsonyabb díjazási mértéket alkalmazott 2007. május 21‑től, és harmadszor mivel a megtámadott határozat csak a No Patent szerződést érinti, a kiszabott kényszerítő bírság a maximális kényszerítő bírság összegének hozzávetőleg 63%‑át teszi ki. Ugyanakkor a csökkentés a 2007. május 21‑ét megelőző időszakot is érinti, pedig nem kellene az egész érintett időszakot átfognia. A kényszerítő bírság a 2006. június 21. és 2007. május 20 közötti időszak tekintetében napi 2 millió euró, és a 2007. május 21 és október 21. közötti időszak tekintetében napi 1,5 millió euró. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EK 253. cikkből nem következik, hogy a bírság kiszámításának számadatait a Bizottságnak közzé kellene tennie a határozatában, és ugyanezen szabály érvényes a kényszerítő bírságok esetében is. E körülmények között a megtámadott határozat (281)–(299) preambulumbekezdése megfelelő indokolást nyújt e tekintetben.
204 A Bizottság és az őt támogató beavatkozók vitatják a Microsoft érveinek megalapozottságát.
A Törvényszék álláspontja
205 Meg kell állapítani, hogy Microsoft fenti 195. pontban kifejtett első érve egybemosódik az első jogalappal, és következésképpen azt a fenti 82–97. pontban kifejtett okok miatt el kell utasítani. A Microsoft azon érvét illetően, mely szerint nem volt köteles megfelelni a 2004–es határozat 5. cikke a) pontjának, míg e határozat 5. cikke d) pontjában meghatározott eljárás be nem fejeződött, elegendő megjegyezni, hogy e megközelítés vétójogot biztosítana a Microsoftnak e határozat végrehajtását illetően. Elegendő lenne ugyanis, hogy a Microsoft ne teljesítse a 2004‑es határozat 5. cikkének d) pontjából eredő – egyébként egyértelműen elkülönülő – kötelezettségét, ahhoz hogy az 5. cikk a) pontjában meghatározott rendelkezések végrehajthatatlanná váljanak.
206 A Microsoftnak a Törvényszék korlátlan felülvizsgálati jogköre gyakorlásával kapcsolatos érveit illetően a következőket kell megjegyezni.
207 A Microsoftnak a fenti 196. pontban kifejtett érvelését illetően meg kell jegyezni, hogy a Bizottság kellőképpen figyelembe vette vizsgálata tárgyának korlátozottságát, amikor a kényszerítő bírság összegét a 2006‑os határozatban megállapítottnál egyértelműen alacsonyabb szinten határozta meg (lásd a fenti 203. pontot).
208 Egyébiránt amint azt a Bizottság és a SIIA is megállapította, mivel a No Patent szerződés igen jelentős, amennyiben a Microsoft lehetséges szerződő felei nem kívánnak szabadalmakra vonatkozó licenciákat szerezni, nincs akadálya annak, hogy a kényszerítő bírság végleges összege olyan szinten kerüljön megállapításra, mint a megtámadott határozat értelmében kiszabott kényszerítő bírság.
209 E tekintetben, jóllehet a Microsoft nem hivatkozik erre a konkrét érvre a kényszerítő bírság összegének Törvényszék általi felülvizsgálatára irányuló kérelme alátámasztására, el kell utasítani az arra alapított állítását, hogy a Bizottság nem vitatta a Microsoft azon lehetőségét, hogy csak a bizonyos szabadalmaztatott technológiákra vonatkozó licenciákat már megszerzett licenciavevőknek ajánlja a No Patent szerződést.
210 Pontosabban, amint a Bizottság 2005. március 17‑i levelének (28), (29) és (38)–(41) bekezdéséből kitűnik, ezen intézmény jelezte a Microsoftnak, hogy a 2004‑es határozat számos lehetséges kedvezményezettje úgy találta, hogy nincs szüksége a Microsoft szabadalmaztatott technológiáira vonatkozó licenciára a Microsoft ügyfélszámítógépekhez való operációs rendszerekkel kompatibilis munkacsoportszerverekhez való operációs rendszerek fejlesztéséhez. A Bizottság így elutasította a Microsoftnak az egyféle, szabadalmaztatott és nem szabadalmaztatott technológiákra egyaránt vonatkozó licencia kínálására irányuló javaslatát, mivel az ilyen árukapcsolás nem volt objektíven igazolható, és a Microsoft továbbra is eljárást indíthatna a hatáskörrel bíró nemzeti bíróság előtt a nem szabadalmaztatott technológiákra vonatkozó licenciák vevőivel szemben, amennyiben utóbbiak a Microsoft azon szabadalmait sértő módon valósítanák meg e technológiákat, melyekre nem szereztek licenciát.
211 Ugyanezen összefüggésben a Bizottság a 2005. április 18‑i levelében többek között a No Patent szerződés olyan tervezetét javasolta a Microsoftnak, amely szabadalmaztatott technológiákra vonatkozó előzetes licencia nélkül is elérhető lenne, kifejezetten a Microsoft fent említett értelemben vett szabadalmaiból eredő jogainak a sérelme nélkül. Ezenfelül a Microsoft 2005. május 2‑i levelére válaszul a Bizottság 2005. június 28‑i levelében ismételten kifejtette, hogy a Microsoft versenytársai által nem igényelt, a szabadalmaztatott technológiákra vonatkozó „kényszerlicenciák” előírásának elkerülése érdekében a Microsoftnak elérhetővé kellene tennie – a szabadalmi jogainak sérelme nélkül – egy nem szabadalmaztatott technológiákra vonatkozó szerződést. E körülmények között az érintettek választhatják ki azokat a nem szabadalmaztatott vagy szabadalmaztatott technológiákat, amelyeket termékeik fejlesztéséhez szükségesnek vélnek. Ekképpen, ugyanebben a levélben, a Bizottság elutasította a No Patent szerződés tervezete 2.4 cikke b) pontjának a Microsoft által 2005. június 7‑én ajánlott változatát, amely úgy rendelkezett, hogy az említett szerződés csak azok számára lenne elérhető, akik az interoperabilitásra vonatkozó információk részét képező nem szabadalmaztatott technológiák megvalósítása által „szükségszerűen megsértett” szabadalmak igénypontjaira vonatkozó licenciákat szereztek.
212 2005. július 8‑i levelében a Microsoft egyebek mellett azt javasolta, hogy a No Patent szerződésbe illesszenek be egy mondatot, mely szerint, amennyiben semmilyen „szükséges igénypont” nem felel meg azon nem szabadalmaztatott elemeknek, melyekre az érintett licenciát kíván szerezni, utóbbi nem köteles szabadalmaztatott elemekre vonatkozó licenciát szerezni. Ugyanezen levélben a Microsoft kifejtette abbéli reményét, hogy e pontosítás kielégítő választ nyújt a Bizottság kifogására.
213 2005. július 13‑i levelében a Bizottság azt válaszolta a Microsoftnak, hogy a pontosítás üdvözlendő, különösen a „11.4 cikk [a) pontjának] fényében, amely világosan előírja, hogy amennyiben a licenciavevő vitatja a szükséges igénypontokat, a Microsoft nem szüntetheti meg a licenciának ezen okból”.
214 Végül – amint kitűnik a 2007. január 31‑én és február 1‑jén Londonban megtartott találkozó jegyzőkönyvéből – megállapítást nyert, hogy e találkozó során a Microsoft úgy értelmezte a fenti 212. pontban hivatkozott pontosítást, hogy a közte és a No Patent licencia lehetséges vevője között a „szükséges igénypontok” létét illetően felmerülő nézeteltérés esetén ez utóbbi köteles az említett igénypontokkal kapcsolatos szabadalmakra vonatkozó licenciát szerezni. E tekintetben a Microsoft 2007. február 12‑i leveléből kitűnik, hogy e kérdésre az IBM hívta fel a figyelmet a 2007. január 28‑i „Észrevételek” című dokumentumban, és a Microsoft ezt követően elállt ezen értelmezéstől.
215 A fenti 210–214. pontban összefoglalt levelezésből és jegyzőkönyvből egyaránt kitűnik, hogy a Bizottság a kezdetektől fogva világosan megfogalmazta a Microsoft számára, hogy a nem szabadalmaztatott és szabadalmaztatott technológiákkal kapcsolatos licenciákra vonatkozó árukapcsolás – ezen kapcsolat objektív igazolásának hiányában – nincs összhangban a 2004‑es határozat 5. cikke értelmében a Microsoftot terhelő kötelezettségekkel. A Bizottság kifejtette továbbá, hogy amennyiben a lehetséges licenciavevő úgy véli, nincs szüksége a Microsoft szabadalmaztatott technológiáira vonatkozó licenciára a Microsoft ügyfélszámítógépekhez való operációs rendszereivel együttműködtethető termékek fejlesztéséhez, szabadon dönthet úgy, hogy nem igényel ilyen licenciát, vállalva annak kockázatát, hogy ha e szabadalmak valamelyikét megsérti, a nemzeti bíróságok előtt felelősségre lesz vonható. E körülmények között a Bizottság részéről a Microsoft pontosítását követően kifejezett beleegyezés (lásd a fenti 212. és 213. pontot) csupán a szóban forgó pontosítás Bizottság általi értelmezését jelentette, amely szerint e pontosítás a lehetséges licenciavevők számára biztosítja annak jogát, hogy szabadon válasszák meg azon elemeket, melyeket licenciába kívánnak venni, anélkül hogy azon tény, hogy nem vesznek licenciába szabadalmaztatott elemeket azzal járhatna, hogy a Microsoft nem adja licenciába számukra a nem szabadalmaztatott elemeket. Ekképpen a kérdés újbóli felmerülése 2007 januárjában csupán annak következménye, hogy a Microsoft továbbra is a Bizottság és a lehetséges licenciavevők által kívánttól eltérően értelmezte a pontosítást, és nem a Bizottsággal 2005. július 13‑án történt állítólagos megegyezésé.
216 Egyébiránt meg kell állapítani, hogy nem fogadható el a Microsoft által a Bizottsággal történt levélváltása keretében előadott igazolás, amely szerint a „szükséges igénypontokra” vonatkozó licencia megszerzésének a No Patent szerződés megkötése feltételeként való előírása a licenciavevőket védené attól, hogy a Microsoft a nemzeti bíróságok előtt indítson ellenük keresetet. Függetlenül azon ténytől, hogy a licenciavevők a saját érdekeik védelme tekintetében a legmegfelelőbb választások meghozatalára kedvezőbb helyzetben vannak, mint a Microsoft, a Microsoft termékeivel együttműködtethető termékek fejlesztése keretében az előbbieknek kell vállalniuk a szabadalmi igénypontok szükségességére vonatkozó értékelésükkel járó kockázatokat. A Bizottság világosan jelezte a kezdetektől fogva, hogy a No Patent szerződés keretében nyújtott licenciák nem érintik a Microsoftnak a szabadalmaiból eredő jogait (lásd a fenti 210. és 211. pontot).
217 A Microsoftnak a fenti 197. pontban kifejtett érvelését illetően elegendő megállapítani, hogy még ha a Bizottság a jelen esetben el is tért a 2006‑os határozatban szereplő súlyozástól, semmi sem kötelezi arra, hogy azt kövesse minden későbbi határozatban. Ha kezdetben a Microsoft nem fedte fel az interoperabilitásra vonatkozó információk pontos és teljes változatát, e szakaszban teljesen logikus volt az olyan kényszerítő bírság kiszabása, amely egyebek mellett inkább a magatartás ezen aspektusát veszi figyelembe, mint a közzététel feltételei ésszerű mivoltának kérdését. A kényszerítő bírság kiszámításának módszerét illetően a Törvényszék korlátlan felülvizsgálati jogkörének gyakorlása indokolhatja olyan információk bemutatását és figyelembevételét, amelyek említését a megtámadott határozatban nem követeli meg az EK 253. cikkben előírt indokolási kötelezettség (lásd ebben az értelemben a C‑248/98. P. sz., KNP BT kontra Bizottság ügyben 2000. november 16‑án hozott ítélet [EBHT 2000., I‑9641. o.] 40. pontját). Mivel a kényszerítő bírság végleges összege alacsonyabb, mint a 2006‑os határozatban meghatározott maximális összeg, és a fenti 203. pontban szereplő információk elegendőek számításának megértéséhez, a Microsoft érvének nem lehet helyt adni.
218 Egyébiránt még ha azon indokok, amelyek alapján a Bizottság a kényszerítő bírság végleges összegét a 2006. augusztus 1. és 2007. május 20. közötti időszak tekintetében a 2006‑os határozatban kiszabott kényszerítő bírság két harmadának megfelelő összegben határozta meg, érvényesek a 2006. június 21. és július 31. közötti időszak tekintetében megállapított kényszerítő bírság végleges összegének kiszámításakor, ez utóbbi időszak tekintetében helyénvaló az összeget 2 millió euróban állapítani meg, amely a 2005‑ös határozatban kiszabott napi kényszerítő bírság teljes összegének felel meg. A Microsoft magatartásának jellege azonos volt e két időszak során, így indokolt az azonos napi kényszerítő bírság.
219 A Microsoftnak a fenti 198. pontban kifejtett érvelését illetően elegendő arra emlékeztetni, hogy figyelemmel a Microsoft azon kötelezettségére, miszerint lehetséges szerződő felei számára ésszerű díjazási mértéket kell ajánlania (lásd a fenti 114. pontot), azon tény, hogy a kényszerítő bírság egy része megfelel azon időszakoknak, amikor a Microsoft az általa benyújtott új javaslatra vonatkozó bizottsági értékelésre várt, nem enyhíti annak következményeit, hogy a Microsoft nem felelt meg a 2004‑es határozatnak, és így nem jelent enyhítő körülményt. A Microsoftnak a fenti 199. pontban kifejtett érvelése sem fogadható el, a fenti 114. pontban ismertetettekkel megegyező okok miatt.
220 A Microsoftnak a fenti 200. és 201. pontban összefoglalt érvelését illetően meg kell jegyezni, hogy először is a Microsoft nem szolgáltat semmilyen bizonyítékot, amely alátámasztaná, hogy a kiszabott kényszerítő bírság összege negyvenszerese lenne azon díjazásnak, amelyet akkor kapott volna, ha valamennyi versenytársa köt vele No Patent szerződést a Bizottság által ésszerűtlennek talált díjazással. Másodszor, mindazonáltal, tekintettel a Microsoftnak a forgalom szempontjából vett méretére, a késedelemre, amellyel utóbbi az interoperabilitásra vonatkozó információk pontos és teljes változatát benyújtotta, és a további késedelemre, amellyel ésszerű díjazási mértéket javasolt, valamint a piaci részesedések szempontjából e körülményekkel járó előnyökre, a kényszerítő bírság összegének Bizottság általi csökkentése (lásd a fenti 203. pontot) megfelelően tükrözi mind a kényszerítő bírság összege elrettentő mivoltának szükségességét, mind azon tényt, hogy a Microsoft végezetül teljesítette a 2004‑es határozat 5. cikkének a) pontjából eredő kötelezettségeit.
221 Ráadásul, amint az a fenti 192. pontban már megállapítást nyert, kizárólag az ésszerű díjazási mérték tényleges ajánlása vet véget a jogsértésnek, a díjazási mértékek Bizottsággal az ésszerű jellegük értékelése végett való puszta közlése nem teljesíti a 2004‑es határozat 5. cikke a) pontjában előírt kötelezettségeket. Következésképpen a fenti 202. pontban szereplő érvelést el kell utasítani.
222 Mindemellett figyelembe kell még venni a Bizottság Versenypolitikai Főigazgatóságának főigazgatója által a Microsoftnak címzett, 2005. június 1‑jei levelet az 1/2003 rendelet 31. cikke által a Törvényszékre ruházott korlátlan felülvizsgálati jogkör gyakorlása keretében, amely indokolhatja olyan információk bemutatását és figyelembevételét, amelyeknek a megtámadott határozatban való említését nem követeli meg az indokolási kötelezettség (a fenti 217. pontban hivatkozott KNP BT kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 40. pontja). E levél, amelyet a felek szóbeli meghallgatását követően az ügy irataihoz csatoltak, annak kérdését érinti, hogy a 2004‑es határozat keretében a Microsoft jogosult volt‑e megtiltani versenytársainak az általuk időközben fejlesztett, a Microsoft ügyfélszámítógépekhez való operációs rendszerekkel együttműködtethető termékek forráskód formájában való forgalmazását. E tekintetben a Bizottság úgy találta, hogy a Microsoft a 2004‑es határozat 5. cikke értelmében köteles volt engedélyezni a versenytársai által a Microsoft protokolljai alapján fejlesztett szoftverek forráskód formájában való forgalmazását, amennyiben az e szoftverekben felhasznált Microsoft protokollok nem innovatívak. Ugyanakkor a Bizottság azt is kifejtette, hogy ha a Microsoft a fenti 18. pontban hivatkozott Microsoft kontra Bizottság ügyben hozott ítélet kihirdetéséig meg is akadályozhatta e forgalmazást, közben minden intézkedést meg kellett hoznia annak biztosítása érdekében, hogy ha a 2004‑es határozat 5. cikkével kapcsolatos keresetét a Törvényszék elutasítja, azonnal és teljes mértékben eleget tegyen az említett rendelkezésből eredő kötelezettségének.
223 Következésképpen e levél alapján a Microsoft azt hihette, hogy a Törvényszéknek a fenti 18. pontban hivatkozott Microsoft kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének kihirdetéséig, azaz 2007. szeptember 17‑ig fenntarthatja a versenytársai által az interoperabilitásra vonatkozó, szabadalmi oltalom alatt nem álló és nem innovatív információk alapján fejlesztett termékek forgalmazásával kapcsolatos korlátozásokat.
224 A Bizottság a tárgyalás során kifejtette e tekintetben – anélkül hogy ezt a Microsoft vitatta volna –, hogy a szóban forgó levél lényegében egy egyeztetési kísérlet volt egyfelől azon tény, miszerint 2‑3 év szükséges ahhoz, hogy az interoperabilitásra vonatkozó információk alapján versengő terméket lehessen fejleszteni, és másfelől a Microsoft ahhoz fűződő jogos érdeke között, hogy amennyiben a fenti 18. pontban hivatkozott Microsoft kontra Bizottság ügyben hozott ítéletében a Törvényszék megsemmisítené a 2004‑es határozat 5. cikkét, helyreálljon a korábbi állapot (status quo ante). Mivel az akkoriban rendelkezésre álló jelek szerint várható volt, hogy a Törvényszék az interoperabilitásra vonatkozó információkon alapuló versengő termék fejlesztéséhez szükséges időszak lejártával hozzávetőleg egy időben hozza meg ítéletét, a Bizottság úgy vélte, hogy ezzel megfelelően mérlegelte az ügy által akkoriban érintett különböző érdekeket.
225 Meg kell állapítani, hogy a Bizottság 2005. június 1‑jei levele a 2004‑es határozat 5. cikke végrehajtásának egyik olyan aspektusát érinti, azaz az interoperabilitásra vonatkozó információkhoz nem diszkriminatív feltételek mellett való hozzáférést, amely nem képezi a megtámadott határozat alapját. Ugyan a Bizottság a közigazgatási eljárás során hivatkozott a Microsoft által kínált szerződések bizonyos kikötései miatt az „open source” fejlesztési modell kizárására irányuló gyakorlatra (lásd többek között a Bizottság 2005. március 17‑i levele mellékletének (65)–(70) bekezdését), a megtámadott határozatot a Microsoft által 2006. június 21. és 2007. október 21. közötti időszak során ajánlott díjazás ésszerűtlen mivolta indokolta (lásd a fenti 55. pontot).
226 Ugyanakkor, ha a Bizottság – tekintettel a perfüggőségre – figyelembe véve a 2004‑es határozat 5. cikkében előírt kötelezettségek jellegét és az esetleges megsemmisítés következményeit, megengedte a Microsoft számára, hogy egy bizonyos ideig olyan gyakorlatot folytasson, amely versenykorlátozó hatásokkal járhat, amelyek megszüntetése a 2004‑es határozat célja, e körülmény figyelembe vehető a kényszerítő bírság összegének megállapításakor.
227 Ezen értékelés érdekében különböző elemeket kell figyelembe venni. Először is a 2005. június 1‑jei levél tartalma ellenére, amely a Microsoft versenytársai által fejlesztett termékek forgalmazására szorítkozott, a Microsoft gyakorlatilag továbbra is megtagadta az „open source” fejlesztőktől az interoperabilitásra vonatkozó információkhoz való hozzáférést, amit az említett levél nem ismert el jogszerű lehetőségnek. A szóban forgó levél szellemében a Microsoft legfeljebb e fejlesztőknek a termékeik forgalmazásával kapcsolatos lehetőségeit korlátozhatta volna a Törvényszék fenti 18. pontban hivatkozott Microsoft kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének kihirdetéséig.
228 Másodszor, amint a Bizottság 2005. március 17‑i levele mellékletének (68) bekezdése is említi, és amint a tárgyalás során ismételten elhangzott, az „open source” fejlesztők a Microsoft fő versenytársai közé tartoznak.
229 Harmadszor a késedelem, amellyel a Microsoft hozzáférhetővé tette az interoperabilitásra vonatkozó információk pontos és teljes változatát (lásd a fenti 115. pontot), pusztán elméletivé tette egy versengő termék fejlesztésének és forgalmazásának a fenti 18. pontban hivatkozott Microsoft kontra Bizottság ügyben hozott ítélet kihirdetése előtt bekövetkező valószínűségét, megerősítve ezzel a Bizottság fenti 224. pontban kifejtett értékelését.
230 Negyedszer a Microsoft által az ajánlott díjazást illetően 2007. október 21‑ig követett gyakorlat önmagában elegendő ahhoz, hogy hatástalanná tegye a 2004‑es határozat 5. cikkét az „open source” fejlesztők irányában.
231 Ötödször a Microsoft nem terjesztett elő semmi olyan bizonyítékot, amely utalna arra, hogy a megtámadott határozatban szankcionált magatartásból következő versenykorlátozó hatások mennyiben következtek volna be, ha a 2005. június 1‑jei levélben meghatározott magatartást követte volna, de teljesítette volna arra vonatkozó kötelezettségét, hogy a nem szabadalmaztatott és nem innovatív technológiákat ésszerű díjazásért kínálja. Semmi sem utal arra, hogy az ekképpen bekövetkező hatások nem csupán marginálisak volnának, tekintettel a fenti 224–229. pontban kifejtettekre.
232 E körülmények között a Microsofttal szemben kiszabott kényszerítő bírság összegét 860 millió euróban kell meghatározni.
A költségekről
233 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A 87. cikk 3. §‑a szerint a Törvényszék részleges pernyertesség esetén, illetve rendkívüli okból elrendelheti a költségeknek a felek közötti megosztását vagy azt, hogy a felek mindegyike maga viselje saját költségeit.
234 Mivel a Microsoft az első öt jogalap tekintetében pervesztes lett, de a hatodik jogalap keretében a Törvényszék csökkentette a kényszerítő bírság összegét, úgy kell határozni, hogy a Microsoft viseli saját költségeit, a Bizottság költségeinek 95%‑át, kivéve utóbbinak a CompTIA és az ACT beavatkozásával kapcsolatban felmerült költségeit, valamint viseli az FSFE, a Samba Team, a SIIA, az ECIS, az IBM, a Red Hat és az Oracle részéről felmerült költségek 80%‑át.
235 A Bizottság maga viseli saját költségeinek 5%‑át, kivéve a CompTIA és az ACT beavatkozásával kapcsolatban felmerült költségeket.
236 A CompTIA és az ACT maguk viselik a saját költségeiket, valamint a Bizottság részéről a beavatkozásukkal kapcsolatban felmerült költségeket.
237 Az FSFE, a Samba Team, a SIIA, az ECIS, az IBM, a Red Hat és az Oracle maguk viselik saját költségeik 20%‑át.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (második tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Microsoft Corporationnel szemben a C(2005) 4420 végleges határozattal (COMP/C‑3/37.792 – Microsoft‑ügy) kiszabott kényszerítő bírság végleges összegének meghatározásáról szóló, 2008. február 27‑i C(2008) 764 végleges bizottsági határozat 1. cikkében a Microsoft Corp.‑pal szemben kiszabott kényszerítő bírság összegét a Törvényszék 860 millió euróban határozza meg.
2) A Microsoft viseli saját költségeit, az Európai Bizottság részéről felmerült költségek 95%‑át, kivéve utóbbinak a The Computing Technology Industry Association, Inc. és az Association for Competitive Technology beavatkozásával kapcsolatos költségeit, valamint viseli a Free Software Foundation Europe e.V., a Samba Team, a Software & Information Industry Association, a European Committee for Interoperable Systems, az International Business Machines Corp., a Red Hat Inc. és az Oracle Corp. részéről felmerült költségek 80%‑át.
3) A Bizottság maga viseli saját költségeinek 5%‑át, kivéve a The Computing Technology Industry Association és az Association for Competitive Technology, Inc. beavatkozásával kapcsolatban felmerült költségeket.
4) A The Computing Technology Industry Association és az Association for Competitive Technology maguk viselik a saját költségeiket, valamint a Bizottság részéről a beavatkozásukkal kapcsolatban felmerült költségeket.
5) A Free Software Foundation Europe és a Samba Team, a Software & Information Industry Association, a European Committee for Interoperable Systems, az International Business Machines, a Red Hat és az Oracle maguk viselik saját költségeik 20%‑át.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2012. június 27‑i nyilvános ülésen.
Aláírások
Tartalomjegyzék
A jogvita előzményeiII – 2
A megtámadott határozatII – 6
A munkacsoportszerver protokoll programII – 7
A kifogásközlésII – 8
A 2004‑es határozat 5. cikke a) pontjában meghatározott kötelezettségek teljesítésének értékeléseII – 9
A Microsoft által megkövetelt díjazás mértékének ésszerű mivoltával kapcsolatos értékelés kritériumaiII – 9
A Microsoft által követelt díjazás ésszerű mivoltának értékeléseII – 11
– Általános keretII – 11
– A technikai dokumentációban meghatározott azon protokollok innovatív mivolta, amelyekhez a Microsoft a No Patent szerződés értelmében hozzáférést biztosítII – 12
– Hasonló technológiákra vonatkozó piaci értékelésII – 13
Kényszerítő bírságII – 13
Az eljárás és a felek kérelmeiII – 14
A jogkérdésrőlII – 15
Az első, a kényszerítő bírság azt megelőző kiszabásának jogellenes mivoltára alapított jogalapról, hogy a Microsoft 2004‑es határozat 5. cikke a) pontjában meghatározott kötelezettségei pontosítást nyertek volnaII – 16
A felek érveiII – 16
A Törvényszék álláspontjaII – 18
A második, a Bizottság által a No Patent szerződéssel kapcsolatos díjazás mértékének ésszerűtlen mivoltát illetően elkövetett hibára alapított jogalaprólII – 23
A felek érveiII – 23
A Törvényszék álláspontjaII – 25
A harmadik, a Bizottság által a No Patent szerződés tárgyát képező technológiák innovatív jellegének értékelésekor alkalmazott kritériumokat illetően elkövetett hibára alapított jogalaprólII – 28
A felek érveiII – 28
A Törvényszék álláspontjaII – 31
A negyedik, a független, végrehajtást felügyelő megbízott jelentései felhasználásának jogellenes mivoltára alapított jogalaprólII – 38
A felek érveiII – 38
A Törvényszék álláspontjaII – 39
Az ötödik, a védelemhez való jog megsértésére alapított jogalaprólII – 40
A felek érveiII – 40
A Törvényszék álláspontjaII – 41
A hatodik, a kényszerítő bírság kiszabása jogalapjának hiányára, valamint e bírság túlzott és aránytalan mivoltára alapított jogalaprólII – 43
A felek érveiII – 43
A Törvényszék álláspontjaII – 45
A költségekrőlII – 51