A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)
2009. március 5.(*)
„2000/78 irányelv – A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód – Életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés – Nyugdíjazás jogcímén történő elbocsátás – Igazolás”
A C‑388/07. sz. ügyben,
az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a High Court of Justice (England and Wales), Queen’s Bench Division (Administrative Court) (Egyesült Királyság) a Bírósághoz 2007. augusztus 9‑én érkezett, 2007. július 24‑i határozatával terjesztett elő az előtte
a The Incorporated Trustees of the National Council on Ageing (Age Concern England)
kérelme alapján
The Queen
és
a Secretary of State for Business, Enterprise and Regulatory Reform
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),
tagjai: A. Rosas tanácselnök, A. Ó Caoimh, J. Klučka, U. Lõhmus és P. Lindh (előadó) bírák,
főtanácsnok: J. Mazák,
hivatalvezető: H. von Holstein hivatalvezető‑helyettes,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2008. július 2‑i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– a The Incorporated Trustees of the National Council on Ageing (Age Concern England) képviseletében R. Allen QC, A. Lockley solicitor és D. O’Dempsey barrister,
– az Egyesült Királyság Kormánya képviseletében E. Jenkinson, meghatalmazotti minőségben, segítője: D. Rose QC,
– az olasz kormány képviseletében I. M. Braguglia, meghatalmazotti minőségben, segítője: W. Ferrante avvocato dello Stato,
– az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében J. Enegren és N. Yerrell, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának a 2008. szeptember 23‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27‑i 2000/78/EK tanácsi irányelv (HL L 303., 16. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 4. kötet, 79. o.) értelmezésére vonatkozik.
2 A kérelmet a The Incorporated Trustees of the National Council on Ageing (Age Concern England) és a Secretary of State for Business, Enterprise and Regulatory Reform (gazdasági, vállalkozásügyi és szabályozásreform‑ügyi miniszter) között folyamatban lévő, a 2000/78 irányelv Egyesült Királyság jogába való átültetésének jogszerűségét vitató kereset alapján indult eljárásban terjesztették elő.
Jogi háttér
A közösségi szabályozás
3 A 2000/78 irányelv (14) preambulumbekezdése kimondja:
„Ez az irányelv nem érinti a nyugdíjkorhatárt meghatározó nemzeti rendelkezéseket.”
4 A 2000/78 irányelv (25) preambulumbekezdése kimondja:
„Az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalma lényegi része a foglalkoztatási irányvonalakban meghatározott célok teljesítésének, és ösztönzi a munkaerő sokféleségét. Az életkorral kapcsolatos eltérő bánásmód azonban bizonyos körülmények között igazolható, és ezért külön rendelkezéseket igényelhet, amelyek a tagállamok helyzetének megfelelően különbözhetnek. Ezért elengedhetetlen a különbségtétel a főleg jogszerű foglalkoztatáspolitikai, munkaerő‑piaci és szakképzési célkitűzések által igazolt eltérő bánásmód és a tiltandó, hátrányos megkülönböztetés között.”
5 A 2000/78 irányelv 1. cikke értelmében annak „célja a valláson, meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló, foglalkoztatás és munkavégzés során alkalmazott hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem általános kereteinek a meghatározása az egyenlő bánásmód elvének a tagállamokban történő megvalósítására tekintettel”.
6 A 2000/78 irányelvnek „A hátrányos megkülönböztetés fogalma” címet viselő 2. cikke így rendelkezik:
„(1) Ezen irányelv alkalmazásában »az egyenlő bánásmód elve« azt jelenti, hogy az 1. cikkben említett okok alapján nem szabad semmiféle közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetést tenni.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában:
a) közvetlen hátrányos megkülönböztetés akkor áll fenn, ha egy személy egy másikhoz képest kedvezőtlenebb elbánásban részesül, részesült vagy fog részesülni egy hasonló helyzetben az 1. cikkben hivatkozott okok bármelyike alapján;
b) közvetett hátrányos megkülönböztetés akkor áll fenn, ha egy látszólag semleges előírás, feltétel vagy gyakorlat egy bizonyos vallású vagy meggyőződésű, egy bizonyos fogyatékosságú, egy bizonyos életkorú vagy egy bizonyos szexuális irányultságú személyt más személyekkel szemben hátrányos helyzetbe hoz, kivéve ha:
i. az előírás, feltétel vagy gyakorlat jogszerű cél által objektíve igazolható, és a cél elérésére irányuló eszközök megfelelők és szükségesek; vagy ha
ii. bizonyos fogyatékossággal rendelkező személyek vonatkozásában a munkáltatónak vagy bármely más személynek vagy szervezetnek, akire ez az irányelv vonatkozik, a nemzeti jogszabályok értelmében megfelelő intézkedéseket kell hoznia az 5. cikkben meghatározott elvekkel összhangban, hogy megszüntesse az ilyen előírásból, feltételből vagy gyakorlatból eredő hátrányokat.
[…]”
7 A 2000/78 irányelvnek „Az irányelv hatálya” címet viselő 3. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„A Közösségre átruházott hatáskörök korlátain belül ezt az irányelvet minden személyre alkalmazni kell, mind a köz‑, mind a magánszféra vonatkozásában, beleértve a köztestületeket is a következőkre tekintettel:
[…]
c) alkalmazási és munkakörülmények, beleértve az elbocsátást és a díjazást;
[…]”
8 A 2000/78 irányelvnek „Az életkoron alapuló eltérő bánásmód igazolása” címet viselő 6. cikke (1) bekezdésének értelmében:
„A 2. cikk (2) bekezdése ellenére a tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy az életkoron alapuló eltérő bánásmód nem jelent hátrányos megkülönböztetést, ha – a nemzeti jog keretein belül – egy jogszerű cél által objektíven és ésszerűen igazolt, beleértve a foglalkoztatáspolitikát, a munkaerő‑piaci és a szakképzési célkitűzéseket, és ha a cél elérésének eszközei megfelelők és szükségesek.
Az ilyen eltérő bánásmód magában foglalhatja, többek között:
a) a foglalkoztatáshoz és a szakképzéshez történő hozzájutás külön feltételekhez kötését, külön foglalkoztatási és munkafeltételeket, beleértve az elbocsátási és javadalmazási feltételeket, a fiatalok, az idősebb munkavállalók és a tartásra kötelezett személyek szakmai beilleszkedésének elősegítése vagy védelmük biztosítása céljából;
b) a foglalkoztatáshoz vagy bizonyos foglalkoztatáshoz kapcsolódó előnyökhöz való hozzájutás minimumkorhatárhoz, szakmai tapasztalathoz vagy szolgálatban eltöltött időhöz kötését;
c) a felvétel maximális korhatárhoz kötését, amely a kérdéses állás képzési követelményein vagy a nyugdíjazás előtt munkaviszonyban töltött, ésszerű időszakon alapul.”
A nemzeti szabályozás
9 A kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy 2006. április 3‑át megelőzően nem voltak olyan jogi rendelkezések az Egyesült Királyságban, amelyek tiltották volna az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetést a foglalkoztatás és a munkavégzés területén. A munkáltatók nyugdíjba küldhették azokat a munkavállalókat, akik elérték a munkáltatónál szokásos nyugdíjazási korhatárt, illetve – ilyen szokásos nyugdíjazási korhatár hiányában – betöltötték a 65. életévüket. A munkajogról szóló 1996‑os törvény (Employment Rights Act 1996, a továbbiakban: az 1996‑os törvény) 109. és 156. cikke úgy rendelkezett, hogy ilyen esetben a munkavállalók nem tarthattak igényt semmiféle végkielégítésre.
10 2006. április 3‑án Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királysága a foglalkoztatás terén az (életkoron alapuló) egyenlőségről szóló, SI 1031/2006. sz. 2006‑os rendelet [Employment Equality (Age) Regulations 2006, a továbbiakban: rendelet] elfogadásával, amely 2006. október 1‑jén lépett hatályba, átültette jogába a 2000/78 irányelvet.
11 A rendelet 1. részében szereplő 3. cikke a következőképpen határozza meg azokat a feltételeket, amelyek alapján a hátrányos megkülönböztetés jogellenesnek minősül:
„(1) E rendelet alkalmazásában valamely személy („A”) akkor alkalmaz hátrányos megkülönböztetést valamely más személlyel („B”) szemben, ha:
a) B életkora miatt A kedvezőtlenebb bánásmódot alkalmaz B‑vel szemben ahhoz képest, amilyen bánásmódot másokkal szemben alkalmaz vagy alkalmazna, vagy
b) A olyan rendelkezést, kritériumot vagy gyakorlatot alkalmaz B‑vel szemben, amelyet ugyanúgy alkalmaz vagy alkalmazna a B‑től eltérő korú személyek csoportjára, azonban
i. az a B‑vel azonos korú személyek csoportját különösen hátrányos helyzetbe hozza a többiekhez képest, és
ii. B‑t is ebbe a hátrányos helyzetbe hozza, és
A nem tudja bizonyítani, hogy a bánásmód, vagy adott esetben a rendelkezési kritérium vagy gyakorlat arányos eszköz valamely jogszerű cél eléréséhez.”
12 A rendelet 2. és 3. cikke meghatározza azokat a körülményeket, amelyek esetén a hátrányos megkülönböztetés jogellenes.
13 Ugyanakkor, a 30. cikk így rendelkezik:
„(1) Ezt a rendeletet kell alkalmazni az 1996‑os törvény 230. cikkének (1) bekezdése értelmében vett munkavállalókra, a Crown alkalmazásában álló személyekre, a House of Commons személyzetének tagjaira, és a House of Lords személyzetének tagjaira.
(2) A 2. és 3. cikkben foglalt rendelkezések értelmében nem jogellenes az e rendelet hatálya alá tartozó, 65. életévét betöltött személy elbocsátása, amennyiben az elbocsátás indoka nyugdíjazás.
(3) E rendelet alkalmazásában azt, hogy az elbocsátás indoka nyugdíjazás‑e, az 1996‑os törvény 98ZA – 98ZF cikkei alapján kell meghatározni.”
14 Az, hogy az elbocsátás oka nyugdíjazás‑e, a rendelet 8. mellékletében foglalt kritériumok alkalmazásától függ. E kritériumok aszerint változnak, hogy a munkavállaló betöltötte‑e a 65. életévét, a munkáltatónál van‑e „szokásos nyugdíjazási korhatár”, illetve hogy a munkáltató a rendelet 6. mellékletében foglalt eljárást követte‑e. E kritériumok alapján határozza meg a rendelet 8. melléklete, 14‑féle esetben azt, hogy a nyugdíjazás képezi‑e az elbocsátás okát.
15 A rendelet 6. melléklete értelmében annak a munkáltatónak, aki arra utalva szeretne a 30. cikkre hivatkozni, hogy az elbocsátás oka nyugdíjazás, hat hónap és egy év közötti időtartamú felmondási időt kell biztosítania a munkavállalónak a tervezett elbocsátás időpontja előtt. A munkavállaló ez idő alatt kérelmet nyújthat be az iránt, hogy őt ne bocsássák el nyugdíjazás miatt, amelyet a munkáltatónak – anélkül, hogy annak köteles lenne helyt adni – meg kell vizsgálnia.
16 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat szerint sem a rendelet, sem más jogszabály nem rendelkezik olyan különös jogorvoslati lehetőségről, amely bírósági felülvizsgálatot tenne lehetővé arra vonatkozóan, hogy a munkáltató e kérelem tárgyában hozott döntése összeegyeztethető‑e a 2000/78 irányelvben foglalt egyenlő bánásmód elvével.
17 A kérdést előterjesztő bíróság azt is pontosítja, hogy a rendelet 7. cikkének (4) bekezdése kiegészíti annak 30. cikkét azzal, hogy lehetővé teszi a munkáltatók számára az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetést a 65. életévüket betöltött személyekkel szemben a munkaerő‑felvétel során. Az említett 7. cikk a következőképpen rendelkezik:
„(1) Jogellenes, ha a munkáltató az általa valamely Nagy‑Britanniában található munkahelyen történő alkalmazással kapcsolatban hátrányos megkülönböztetést tesz valamely személlyel szemben:
a) azon intézkedések során, amelyeket annak érdekében tesz, hogy eldöntse, kinek ajánlja fel az állást;
[…]
c) ha megtagadja részére az állás felkínálását, vagy azt szándékosan nem ajánlja fel.
[…]
(4) Az (5) bekezdés alkalmazásának sérelme nélkül az (1) bekezdés a) és c) pontja nem alkalmazható azon személlyel kapcsolatban,
a) akinek az életkora meghaladja a munkáltatónál szokásos nyugdíjazási korhatárt, vagy ha az adott munkáltatónál ilyen nem létezik, a 65. életévet; vagy
b) aki a munkáltatónál való alkalmazása kezdő időpontjától számított hat hónapon belül elérné a munkáltatónál szokásos nyugdíjazási korhatárt, vagy ha az adott munkáltatónál ilyen nem létezik, a 65. életévet.
(5) A (4) bekezdés csak arra a személyre alkalmazható, akire – amennyiben őt a munkavállaló alkalmazná – a 30. cikk (nyugdíjazásra vonatkozó kivétel) alkalmazható.
[…]
(8) A (4) bekezdés alkalmazásában „szokásos nyugdíjazási korhatár” a 65. életév betöltése, amely megfelel az 1996‑os törvény 98ZH cikke előírásainak.”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
18 A National Council on Ageing (Age Concern England) (a továbbiakban: Age Concern England) jótékonysági szervezet, amelynek célja az időskorúak jóléti szintjének előmozdítása. A kérdést előterjesztő bíróság előtt indított keresetével az Age Concern England a rendelet 3. cikke (1) bekezdésének, 7. cikke (4) bekezdésének és 30. cikkének jogszerűségét vitatja amiatt, hogy véleménye szerint azok nem megfelelően ültették át a 2000/78 irányelvet. Az Age Concern England lényegében arra hivatkozik, hogy azáltal, hogy a rendelet, annak 30. cikkében a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve alóli olyan kivételről rendelkezik, amely lehetővé teszi a 65. életévüket betöltött munkavállalók nyugdíjazás jogcímén történő elbocsátását, figyelmen kívül hagyja a 2000/78 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését és az arányosság elvét.
19 Az említett bíróság előtt az Egyesült Királyság hatóságai arra hivatkoztak, hogy a 2000/78 irányelv (14) preambulumbekezdésének megfelelően, amelynek értelmében az irányelv „nem érinti a nyugdíjkorhatárt meghatározó nemzeti rendelkezéseket”, az alapeljárás tárgyát képező rendelet rendelkezései nem tartoznak az irányelv hatálya alá. Másodlagos jelleggel pedig arra hivatkozott, hogy e rendelkezések összhangban vannak az említett irányelv 6. cikkével.
20 E körülmények között a High Court of Justice (England and Wales), Queen’s Bench Division (Administrative Court) úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és a következő kérdéseket terjeszti előzetes döntéshozatalra a Bíróság elé:
„A […] 2000/78 irányelvvel kapcsolatban:
A nemzeti nyugdíjkorhatárok[at] és az irányelv hatályá[t] [illetően:]
1) Kiterjed‑e az irányelv hatálya azokra a nemzeti szabályokra, amelyek lehetővé teszik a munkáltatók számára a 65. életévüket betöltött munkavállalók nyugdíjazás miatt történő elbocsátását?
2) Kiterjed‑e az irányelv hatálya azokra a nemzeti szabályokra, amelyek lehetővé teszik a munkáltatók számára a 65. életévüket betöltött munkavállalók nyugdíjazás miatt történő elbocsátását, amennyiben e szabályokat az irányelv elfogadását követően vezették be?
3) A fenti […] kérdésekre adott válaszra figyelemmel,
– az 1996‑os törvény 109. illetve 156. cikke, illetve
– a rendelet 30. és 7. cikke a rendelet 8. és 6. mellékletével együttesen értelmezve,
olyan nemzeti rendelkezéseknek minősülnek‑e, amelyek a (14) preambulumbekezdés értelmében nyugdíjkorhatárt állapítanak meg?
Az életkoron alapuló közvetlen hátrányos megkülönböztetés fogalmá[t], és [különösen] az indokoltság alapján történő kimentés[t] [illetően:]
4) Lehetővé teszi‑e az irányelv 6. cikkének (1) bekezdése a tagállamok számára olyan jogszabályok bevezetését, amelyek úgy rendelkeznek, hogy az életkoron alapuló eltérő bánásmód nem képez hátrányos megkülönböztetést, amennyiben megállapításra kerül, hogy az valamely jogszerű cél elérésének arányos eszköze, illetőleg a[z említett] 6. cikk (1) bekezdése előírja‑e a tagállamok számára azon bánásmódbeli eltérések különböző fajtáinak meghatározását, amelyek ily módon igazolhatóak, olyan felsorolás vagy egyéb eszköz által, amely formáját és tartalmát tekintve hasonló a [fent említett] 6. cikk (1) bekezdéséhez?
A közvetlen és a közvetett hátrányos megkülönböztetés igazolhatóságának tesztjé[t] [illetően]:
5) Van‑e, és ha igen, milyen számottevő gyakorlati eltérés van az irányelv 2. cikke (2) bekezdésében foglalt, közvetett hátrányos megkülönböztetéssel kapcsolatos igazolhatóság tesztje, és az irányelv 6. cikke (1) bekezdésében foglalt, az életkoron alapuló közvetlen hátrányos megkülönböztetés igazolhatóságának tesztje között?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
Az első három kérdésről
21 Első három kérdésével, amelyeket célszerű együttesen vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra szeretne választ kapni, hogy az olyan szabályozás, mint az alapeljárás tárgyát képező, a 2000/78 irányelv hatálya alá tartozik‑e.
22 A C‑411/05. sz. Palacios de la Villa ügyben 2007. október 16‑án hozott ítéletre (EBHT 2007., I‑8531. o.) figyelemmel, a Bíróság elé észrevételt terjesztő érdekeltek mindegyike egyetért azt illetően, hogy a rendelet a 2000/78 irányelv hatálya alá tartozik.
23 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 2000/78 irányelv célja olyan általános keret létrehozása, amely a foglalkoztatás és a munkavégzés terén egyenlő bánásmódot biztosít mindenki számára azáltal, hogy hatékony védelmet nyújt az 1. cikkben említett okok valamelyikén, köztük az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetéssel szemben (lásd a fent hivatkozott Palacios de la Villa ügyben hozott ítélet 42. pontját).
24 Egész pontosan a 2000/78 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének c) pontjából következően az irányelvet a Közösségre átruházott hatáskörök korlátain belül „minden személyre alkalmazni kell […] az alkalmazási és munkakörülmények tekintetében, beleértve az elbocsátást és a díjazást”.
25 Nyilvánvaló, hogy (14) preambulumbekezdése értelmében a 2000/78 irányelv nem érinti a nyugdíjkorhatárt meghatározó nemzeti rendelkezéseket. Ugyanakkor ez a preambulumbekezdés annak pontosítására szorítkozik csupán, hogy ezen irányelv nem érinti a tagállamok hatáskörét a nyugdíjkorhatár meghatározásának területén, de az irányelvvel egyáltalában nem ellentétes az irányelvnek a munkaviszony így meghatározott nyugdíjkorhatár elérése folytán bekövetkező megszűnésének feltételeit szabályozó nemzeti intézkedésekre történő alkalmazása (a fent hivatkozott Palacios de la Villa ügyben hozott ítélet 44. pontja).
26 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból az derül ki, hogy a rendelet 30. cikke lehetővé teszi a 65. életévét betöltött munkavállaló nyugdíjazás címén történő elbocsátását. Ezenfelül az említett rendelet 7. cikkének (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a munkáltató életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetést alkalmazhat a felvétel során az olyan személyek tekintetében, akik ha alkalmazásban állnának, az említett rendelet 30. cikkének hatálya alá tartoznának. Végül a 65. életévüket még nem betöltött munkavállalók tekintetében a rendelet 3. és 30. cikkének együttes értelmezéséből az következik, hogy minden, nyugdíjazás címén történő elbocsátást hátrányosan megkülönböztetőnek kell tekinteni, ha a munkáltató nem tudja bizonyítani, hogy az valamely „jogszerű cél elérése arányos eszközének” minősül.
27 Ebből következik, hogy az olyan rendelet, mint az alapeljárás tárgyát képező, nem vezet be kényszernyugdíjazási rendszert. Azon feltételeket határozza meg, amelyek esetén a munkáltató eltérhet az életkoron alapuló hátrányos megkülönbözetés tilalmának elvétől, és elbocsáthatja a munkavállalót azzal az indokkal, hogy az elérte a nyugdíjkorhatárt. Következésképpen az ilyen rendelet közvetlen hatással lehet a felek között létrejött munkaviszony időtartamára, illetve általánosabban az érintett munkavállaló szakmai tevékenységének gyakorlására. Ezenfelül, az olyan rendelkezés, mint a rendelet 7. cikkének (5) bekezdése, megfosztja a 65. életévét betöltött vagy azt hamarosan betöltő, 30. cikk hatálya alá tartozó munkavállalót a munkaerő‑felvételkor történő, életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés elleni minden védelemtől, ezáltal korlátozva e munkavállalói csoport aktív életben való jövőbeni részvételét.
28 Az ilyen jellegű nemzeti szabályozást a 2000/78 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében vett „alkalmazási és munkakörülményekre – beleértve az elbocsátást és a díjazást –” vonatkozó szabályokat megállapítónak kell tekinteni, ennélfogva az az említett irányelv hatálya alá tartozik.
29 E következtetést nem kérdőjelezi meg az a tény, hogy az ilyen nemzeti szabályozást az irányelv elfogadását követően vezették be, mely körülményt a kérdést előterjesztő bíróság a második kérdésében kiemelt.
30 E körülményekre tekintettel az első három kérdésre azt a választ kell adni, hogy az olyan nemzeti szabályozás, mint az alapeljárás tárgyát képező rendelet 3. cikkében, 7. cikke (4) és (5) bekezdésében, valamint 30. cikkében szereplő, a 2000/78 irányelv hatálya alá tartozik.
A negyedik kérdésről
31 Negyedik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra szeretne választ kapni, hogy a 2000/78 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy az megköveteli a tagállamoktól, hogy külön felsorolják az életkoron alapuló bánásmódbeli eltérések azon típusait, amelyek kivételt képezhetnek a hátrányos megkülönbözetés tilalmának elve alól. Az ügyiratokból az derül ki, hogy e kérdés annak megállapítására irányul, hogy az említett 6. cikk (1) bekezdésével ellentétes‑e az olyan rendelkezés, mint a rendelet 3. cikke, amelynek értelmében az életkoron alapuló bánásmódbeli eltérés nem jelent hátrányos megkülönböztetést, ha bizonyítható, hogy az valamely „jogszerű cél elérésének arányos eszköze”. Miután a kérdést előterjesztő bíróság a kérdését az említett irányelv 6. cikke (1) bekezdésének értelmezésére korlátozta, ezért nem szükséges, hogy a Bíróság a többi rendelkezés, különösen az irányelv 4. cikke értelmezéséről döntsön.
32 Először is emlékeztetni kell arra, hogy a 2000/78 irányelv célja, 1. cikkének megfelelően, a foglalkoztatás és munkavégzés során alkalmazott hátrányos megkülönböztetés bizonyos fajtái – köztük az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés – elleni küzdelem, az egyenlő bánásmód elvének a tagállamokban történő megvalósítása érdekében.
33 A 2000/78 irányelv 2. cikkének (1) bekezdése értelmében az irányelv alkalmazásában az „egyenlő bánásmód elve” azt jelenti, hogy az ezen irányelv 1. cikkében említett okok egyike alapján sem szabad semmiféle közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetést tenni. Az irányelv 2. cikke (2) bekezdésének a) pontja pontosítja, hogy az (1) bekezdés alkalmazásában közvetlen hátrányos megkülönböztetés akkor áll fenn, ha valamely személy a 2000/78 irányelv 1. cikkében hivatkozott okok bármelyike alapján egy másik, hasonló helyzetben lévő személyhez képest kedvezőtlenebb bánásmódban részesül.
34 Márpedig a rendelet 3. cikke lehetővé teszi a munkáltató számára a 65. életévüket még be nem töltött – a rendelet 30. cikkének hatálya alá nem tartozó –munkavállalók elbocsátását, ha azok elérik a vállalkozásnál meghatározott nyugdíjazási korhatárt, amennyiben az ilyen intézkedés valamely „jogszerű cél elérésének arányos eszköze”. Az ilyen szabályozás olyannak minősül, amely kedvezőtlenebb bánásmódot alkalmaz az e nyugdíjazási korhatárt elért munkavállalók tekintetében, mint a többi aktív személlyel szemben. E szabályozás tehát a 2000/78 irányelv 2. cikke (1) bekezdése és (2) bekezdése a) pontjában foglalt, közvetlenül az életkoron alapuló eltérő bánásmódot eredményezhet.
35 Ugyanakkor a 2000/78 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének első albekezdéséből az következik, hogy az ilyen életkoron alapuló bánásmódbeli eltérés nem képez annak 2. cikke értelmében tiltott hátrányos megkülönböztetést, „ha – a nemzeti jog keretein belül – egy jogszerű cél által objektíven és ésszerűen igazolt, beleértve a foglalkoztatáspolitikát, a munkaerő piaci és a szakképzési célkitűzéseket, és ha a cél elérésének eszközei megfelelők és szükségesek”. Ugyanezen bekezdés második albekezdése több példát is felsorol az olyan jelleget öltő bánásmódbeli eltérésre, mint az első albekezdésben említettek.
36 Az Age Concern England arra hivatkozik, hogy a közösségi jogalkotó a 2000/78 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének második albekezdésében az objektív és ésszerű kimentési okok felsorolásával azt a kötelezettséget akarta a tagállamokra róni, hogy átültető jogszabályaikban állítsák fel a jogszerű cél által igazolható bánásmódbeli eltérések külön listáját. A 2000/78 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésével tehát ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely szerint az életkoron alapuló bánásmódbeli eltérés, bármilyen is legyen az, nem jogellenes abban az esetben, ha bizonyítható, hogy valamely jogszerű cél elérésének arányos eszköze.
37 Az Age Concern England szerint a rendelet nem határozza meg pontosan azokat a körülményeket, amelyek indokolhatnák az életkoron alapuló, közvetlen hátrányos megkülönböztetésre alkalmas bánásmódbeli eltérést, és nem tartalmaz semmiféle olyan különös rendelkezést, mint amilyenek a 2000/78 irányelv (25) preambulumbekezdésében szerepelnek.
38 Az Egyesült Királyság Kormánya vitatja ezen értelmezést, és arra hivatkozik, hogy a tagállamok nem kötelesek lista formájában felsorolni azokat a bánásmódbeli eltéréseket, amelyek a 2000/78 irányelv 6. cikke (1) bekezdése értelmében mentesíthetők.
39 Az olasz kormány lényegében ugyanezen állásponton van, arra hivatkozva, hogy a tagállamok az irányelvek átültetése terén mozgástérrel rendelkeznek.
40 Az Európai Közösségek Bizottsága – e tekintetben a C‑144/04. sz. Mangold‑ügyben 2005. november 22‑én hozott ítélet (EBHT 2005., I‑9981. o.) 75. pontjára, valamint az Európai Unió Nizzában, 2000. december 7‑én kihirdetett Alapjogi Chartájának (HL C 364., 1. o.) 21. cikke (1) bekezdésére hivatkozva – azzal érvel, hogy az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalma a közösségi jog egyik alapelve, és az ezen elv alóli kivételeket csakis valamely közérdekű szociálpolitikai cél indokolhatja. A Bizottság úgy értelmezi a 2000/78 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését – miként azt az irányelv (25) preambulumbekezdése is megvilágítja –, hogy az ettől az alapelvtől az adott tagállam sajátos szociálpolitikai megfontolásai által indokolt, szűk körű eltérést enged. Az említett 6. cikk (1) bekezdésének rendelkezései tehát a Bizottság véleménye szerint sajátos körülmények és célok összességét tükröző különös nemzeti intézkedés elfogadását feltételezik.
41 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EK 249. cikk értelmében az irányelv az elérendő célokat illetően minden címzett tagállamra kötelező, azonban a forma és az eszközök megválasztását a nemzeti hatóságokra hagyja. A tagállamok az irányelv átültetésekor kötelesek annak teljes érvényesülését biztosítani, az eszközök megválasztását illetően azonban széles mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek (lásd többek között a C‑216/05. sz., Bizottság kontra Írország ügyben 2006. november 9‑én hozott ítélet [EBHT 2006., I‑10787. o.] 26. pontját).
42 Valamely irányelv belső jogba való átültetéséhez nem feltétlenül szükséges rendelkezéseinek valamely kifejezett vagy sajátos jogi normában történő alakszerű átvétele. Miként azt a Bíróság korábban már kimondta, valamely irányelv átültetése egy adott tagállamban – annak tartalmától függően – általános elvek vagy általános jogi kontextus útján is történhet, amennyiben ezek alkalmasak az irányelv teljes körű alkalmazásának hatékony biztosítására, és – amennyiben az említett irányelv valamely rendelkezése a magánszemélyek számára jogok keletkeztetését célozza – az ezen általános elvekből és általános jogi kontextusból eredő jogi helyzet kellőképpen pontos és világos, és a kedvezményezetteknek lehetőségük van jogaik teljes körű megismerésére és adott esetben a nemzeti bíróságok előtti érvényesítésére (lásd ebben az értelemben a 29/84. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 1985. május 23‑án hozott ítélet [EBHT 1985., 1661. o.] 23. pontját, illetve a 363/85. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 1987. április 9‑én hozott ítélet [EBHT 1987., 1733. o.] 7. pontját). Valamely irányelv átültethető általános intézkedés útján is, amennyiben az megfelel ugyanezen feltételeknek.
43 Ezen elveknek megfelelően a 2000/78 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése nem értelmezhető úgy, hogy az előírja a tagállamok számára átültető intézkedéseikben a jogszerű cél által igazolható bánásmódbeli eltérések külön listájának felállítását. Mindent összevetve e rendelkezés szövegéből az következik, hogy az ott említett jogszerű célok és bánásmódbeli eltérések csupán példaértékűek, miként azt a „többek között” kifejezés közösségi jogalkotó általi használata is tanúsítja.
44 Következésképpen a 2000/78 irányelv 6. cikkének (1) bekezdéséből nem lehet arra következtetni, hogy az e rendelkezésre figyelemmel jogszerűnek minősíthető célokra vonatkozó nemzeti szabályozás pontatlansága automatikusan kizárja azt, hogy e szabályozás az említett rendelkezés alapján igazolható legyen (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Palacios de la Villa ügyben hozott ítélet 56. pontját).
45 Ilyen pontosítás hiányában mindamellett fontos, hogy egyéb, az érintett intézkedés általános összefüggéséből adódó körülmények lehetővé tegyék az intézkedés mögött rejlő cél meghatározását a jogszerűségére, valamint a cél megvalósításához alkalmazott eszközök megfelelő és szükségszerű jellegére vonatkozó bírósági felülvizsgálat végett (a fent hivatkozott Palacios de la Villa ügyben hozott ítélet 57. pontja).
46 A 2000/78 irányelv 6. cikkének (1) bekezdéséből az következik, hogy az e rendelkezés értelmében „jogszerűnek” minősíthető, és ennek következtében az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvétől való eltérés igazolására alkalmas célok a szociálpolitika területére tartozó célok, mint például a foglalkoztatáspolitikával, a munkaerőpiaccal vagy a szakképzéssel kapcsolatos célok. Közérdekű jellegükre tekintettel e jogszerű célok eltérnek az olyan, tisztán egyéni okoktól, amelyek a munkáltató helyzetének tulajdoníthatók, mint például a költségcsökkentés vagy a versenyképesség javítása, anélkül hogy ki lehetne zárni annak a lehetőségét, hogy valamely nemzeti jogszabály az említett jogszerű célok elérése érdekében bizonyos fokú rugalmasságot ismerjen el a munkáltatók számára.
47 Végső soron annak meghatározása, hogy a 2000/78 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „jogszerű” célok által igazolható‑e, és ha igen, milyen esetben igazolható az olyan rendelkezés, amely a munkáltatók számára lehetővé teszi a nyugdíjkorhatárt elért munkavállalók elbocsátását, az előtte folyamatban lévő ügy tényállásának értékelésére és az alkalmazandó nemzeti jogszabályok értelmezésére kizárólagos hatáskörrel rendelkező nemzeti bíróság feladata.
48 Ugyanakkor a Bíróság az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elbírálása során szükség esetén pontosításokat adhat, amelyek célja, hogy iránymutatást adjanak a nemzeti bíróságnak az értelmezés során (lásd ebben az értelemben többek között a C‑238/05. sz., Asnef‑Equifax és Administración del Estado ügyben 2006. november 23‑án hozott ítélet [EBHT 2006., I‑11125. o.] 40. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
49 A kérdést előterjesztő bíróság feladata meggyőződni arról, hogy a rendelet 3. cikkében foglalt célok a 2000/78 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése értelmében jogszerűek‑e azáltal, hogy olyan szociálpolitikai területre tartoznak, mint például a foglalkoztatáspolitika, a munkaerőpiaci politika vagy a szakképzési politika.
50 Szintén az említett bíróság feladata meggyőződni arról – az összes releváns körülményre tekintettel, és figyelembe véve azt, hogy a szociálpolitika felismert jogszerű célja más eszközökkel is elérhető –, hogy a rendelet 3. cikke, mint e cél elérésének eszköze, a 2000/78 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése értelmében „megfelelő és szükséges‑e”.
51 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a tagállamok széles mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek a szociálpolitikai céljaik elérésére alkalmas eszközök megválasztásában (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Mangold‑ügyben hozott ítélet 63. pontját). Ugyanakkor e mérlegelési mozgástér nem járhat azzal a hatással, hogy megfossza lényegétől az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének átültetését. A foglalkoztatáspolitika, munkaerő‑piaci politika vagy a szakképzési politika részét képező, meghatározott intézkedés alkalmasságára vonatkozó pusztán általános megállapítások nem elegendőek ahhoz, hogy úgy tűnjön, ezen intézkedés célja olyan, amely indokolhatja az említett elvtől való eltérést, és nem képeznek olyan tényezőket, amelyek alapján logikusan feltételezhető, hogy a választott eszközök alkalmasak e cél elérésére (lásd analógia útján a C‑167/97. sz., Seymour‑Smith és Perez ügyben 1999. február 9‑én hozott ítélet [EBHT 1999., I‑623. o.] 75. és 76. pontját).
52 Az előzőekre tekintettel az előterjesztett negyedik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2000/78 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti intézkedés, amely a rendelet 3. cikkének mintájára nem tartalmazza azon célok pontos felsorolását, amelyek igazolják az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvétől való eltérés lehetőségét. Ugyanakkor az említett 6. cikk (1) bekezdése csak az olyan intézkedések esetében ad lehetőséget az ezen elvtől való eltérésre, amelyeket a szociálpolitika olyan jogszerű céljai indokolnak, mint a foglalkoztatáspolitikával, munkaerő‑piaci politikával vagy a szakképzési politikával kapcsolatos célok. A nemzeti bíróság feladata meggyőződni arról, hogy az alapeljárás tárgyát képező szabályozás megfelel‑e ennek a jogszerű célnak, és hogy a nemzeti jogalkotó vagy szabályozó hatóság jogosan vélhette‑e úgy – figyelemmel arra a mérlegelési mozgástérre, amellyel a tagállamok a szociálpolitika területén rendelkeznek –, hogy a választott eszközök megfelelőek és szükségesek voltak e cél eléréséhez.
Az ötödik kérdésről
53 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett ötödik kérdés annak megállapítására irányul, hogy azok a feltételek, amelyekhez a 2000/78 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvétől való esetleges eltérés lehetőségét köti, jelentősen eltérnek‑e az ugyanezen irányelv 2. cikke (2) bekezdésének b) pontjában a közvetett hátrányos megkülönböztetés vonatkozásában felsoroltaktól.
54 Az Age Concern England arra hivatkozik, hogy a 2000/78 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében felsorolt igazolási szempontok szigorúbbak, mint az annak 2. cikke (2) bekezdésében felsoroltak. Az említett 6. cikk (1) bekezdése ugyanis szerinte a megengedett eltéréseket kizárólag azokra az intézkedésekre korlátozza, amelyek objektív és ésszerű jellegükre tekintettel igazoltak. E kettős feltételt, amely a másodlagos közösségi jogban egyedülálló, közvetlenül az Emberi Jogok Európai Bíróságának a Gaygusuz kontra Ausztria ügyben 1996. szeptember 16‑án, a nemen vagy származáson alapuló hátrányos megkülönböztetést illetően hozott ítélete (Ítéletek és Határozatok Tára 1996‑IV, 1141. o., 42. §) inspirálta. Mivel az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve a közösségi jog egyik általános elve, miként az a fent hivatkozott Mangold‑ügyben hozott ítélet 75. pontjából következik, az Age Concern England arra hivatkozik, hogy az olyan életkoron alapuló bánásmódbeli eltérések igazolását, amelyek közvetlen hátrányos megkülönböztetést képezhetnek, olyan rendkívül magas szintű felülvizsgálatnak kell alávetni, amely egyenértékű az Emberi Jogok Európai Bírósága által a nemen vagy származáson alapuló hátrányos megkülönböztetés terén alkalmazott felülvizsgálattal.
55 Az Egyesült Királyság Kormánya úgy véli, hogy az „objektíven” és „ésszerűen” kifejezések együttes alkalmazásának a 2000/78 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében nincs jelentősége. Érthetetlen lenne ugyanis, ha valamely bánásmódbeli eltérés a megfelelő és szükséges eszközökkel elért jogszerű cél által igazolható lehetne, ugyanakkor ezen igazolás nem minősülne ésszerűnek. Ezenfelül e rendelkezés nem csak a közvetlen hátrányos megkülönböztetés eseteire vonatkozik, hanem a közvetettekre is, miként azt az említett 6. cikk (1) bekezdése b) pontjának második albekezdésében említett, a foglalkoztatáshoz való hozzájutáshoz megkövetelt minimumkorhatárra vagy szakmai tapasztalatra vonatkozó feltételek példája is tanúsítja. Általában az objektív és arányos igazolásokra a hátrányos megkülönböztetés fennállásának kizárása érdekében lehet hivatkozni, akár a közösségi jog, akár az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, 1950. november 4‑én Rómában aláírt európai egyezmény tekintetében. Az életkoron alapuló közvetett hátrányos megkülönböztetés terén alkalmazottól eltérő szempont bevezetése jogbizonytalansághoz vezető tényezőt képezne, miközben az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalma már számos kedvezményt és kivételt ismer, amelyeknek a származáson vagy nemen alapuló hátrányos megkülönböztetés vonatkozásában nincsenek megfelelői.
56 Az olasz kormány felhívja a figyelmet arra, hogy a 2000/78 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének, illetve 6. cikke (1) bekezdésének nem azonos a hatálya. Ez utóbbi rendelkezés, azáltal hogy „foglalkoztatáspolitikai, munkaerő‑piaci és szakképzési célkitűzésekre” utal, úgy értendő, hogy az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvétől való eltérések köre szélesebb, mint a 2000/78 irányelv 2. cikke (2) bekezdése b) pontjának hatálya alá tartozó eltéréseké.
57 A Bizottság úgy véli, hogy nem kell különösebb jelentőséget tulajdonítani annak a ténynek, hogy a 2000/78 irányelv 2. cikkének (2) bekezdése nem hivatkozik azon intézkedés igazolásának ésszerű jellegére, amely hátrányos megkülönböztetést képezhet. Az alapvető különbség e rendelkezés és az ezen irányelv 6. cikkének (1) bekezdése között az a kérdés, hogy kinek kell ezt az igazolást szolgáltatnia, az milyen jellegű kell legyen, és hogyan kell azt bizonyítani. Ez utóbbi rendelkezést illetően a fent hivatkozott Palacios de la Villa ügyben hozott ítélet 57. pontjából a Bizottság szerint az következik, hogy az érintett tagállam által kitűzött jogszerű célnak közvetlenül magának a szóban forgó intézkedésnek a szövegéből vagy annak általános szövegösszefüggéséből ki kell derülnie, főként hivatalos dokumentumok révén. Az említett irányelv 2. cikkének (2) bekezdését illetően viszont a hangsúly azon van, hogy a munkáltató miként tudja igazolni gyakorlatát a foglalkoztatás terén.
58 Meg kell állapítani, hogy a 2000/78 irányelv 2. cikke (2) bekezdése b) pontjának, illetve 6. cikke (1) bekezdésének hatálya nem teljesen egyezik.
59 A 2. cikk ugyanis a valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló hátrányos megkülönböztetés fogalmát határozza meg a foglalkoztatás és munkavégzés terén. A (2) bekezdésében különbséget tesz egyrészt a közvetlenül ezen indokokon alapuló hátrányos megkülönböztetés, másrészt az úgynevezett „közvetett” hátrányos megkülönböztetés között, amely mégha látszólag semleges előíráson, feltételen vagy gyakorlaton alapul is, alkalmas a többi személyhez képest egyénileg hátrányt okozni az érintett személyeknek vallásuk, meggyőződésük, fogyatékosságuk, életkoruk vagy szexuális irányultságuk okán. A 2000/78 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében a közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősíthető előírás, feltétel vagy gyakorlat csak akkor mentesülhet a hátrányos megkülönböztetésnek való minősítéstől, ha az az i. pont értelmében vett „jogszerű cél által objektíve igazolható előírás, feltétel vagy gyakorlat, és a cél elérésére irányuló eszközök megfelelők és szükségesek”. A közvetlen hátrányos megkülönböztetést képező bánásmódbeli eltérések esetében ezen irányelv 2. cikkének (1) bekezdése ugyanis egyáltalán nem rendelkezik az eltérés lehetőségéről.
60 A 2000/78 irányelv 6. cikke külön eltérési rendszerről rendelkezik az életkoron alapuló bánásmódbeli eltérések esetében, az irányelv által tiltott hátrányos megkülönböztetés okai között szereplő életkor sajátossága miatt. Az irányelv (25) preambulumbekezdése ugyanis hangsúlyozza, hogy „elengedhetetlen a különbségtétel a főleg jogszerű foglalkoztatáspolitikai, munkaerő‑piaci és szakképzési célkitűzések által igazolt eltérő bánásmód és a tiltandó, hátrányos megkülönböztetés között”.
61 Miként arra a jelen ítélet 35. pontjában emlékeztettünk, a 2000/78 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése feljogosítja a tagállamokat arra, hogy annak 2. cikke (2) bekezdése ellenére úgy rendelkezzenek, hogy bizonyos, életkoron alapuló bánásmódbeli eltérések nem képeznek hátrányos megkülönböztetést, „ha – a nemzeti jog keretein belül – egy jogszerű cél által objektíven és ésszerűen igazolt, beleértve a foglalkoztatáspolitikát, a munkaerő piaci és a szakképzési célkitűzéseket, és ha a cél elérésének eszközei megfelelők és szükségesek.”. Az említett 6. cikk (1) bekezdésének második albekezdése több példát is felsorol az olyan jelleget öltő bánásmódbeli eltérésekre, mint az ugyanezen rendelkezés első albekezdésében említettek, amelyek főszabály szerint jogszerű cél által „objektíven és ésszerűen igazoltaknak” tekinthetők.
62 Márpedig a 2000/78 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy nemzeti jogukban olyan rendelkezéseket vezessenek be, amelyek főként az ezen irányelv 2. cikke (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott közvetlen hátrányos megkülönböztetés kategóriájába tartozó, életkoron alapuló bánásmódbeli eltérésekről rendelkeznek. Egyébként főként ez az oka annak, hogy az ezen irányelv említett 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, mint amely annak első albekezdése értelmében az említett irányelv „2. cikk[ének] (2) bekezdése ellenére” alkalmazandó. E lehetőségnek mindenesetre, mivel kivételt jelent a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve alól, az említett irányelv ugyanezen 6. cikkének (1) bekezdésében foglalt feltételek szigorúan határt szabnak.
63 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból az következik, hogy az alapügybeli jogvita a nyugdíjkorhatár elérése miatti elbocsátás feltételeivel kapcsolatos nemzeti rendelkezések jogszerűségére vonatkozik. Amennyiben azok kedvezőtlenebb elbocsátási feltételeket teremtenek a nyugdíjkorhatárt elért munkavállalók tekintetében, akkor e rendelkezések a hátrányos megkülönböztetésnek a 2000/78 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében vett közvetlen formájáról rendelkeznek.
64 A 2000/78 irányelv 2. cikke (2) bekezdése b) pontjának – amely kizárólag a közvetett hátrányos megkülönböztetésre vonatkozik – értelmezése viszont nem látszik szükségesnek az alapügybeli jogvita megoldásához.
65 Mindenesetre, mivel a kérdést előterjesztő bíróság azt kérdezi, hogy van‑e különbség a 2000/78 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének b) pontjában szereplő feltételek, valamint az annak 6. cikke (1) bekezdésében szereplő feltételek alkalmazása között, hangsúlyozni kell, hogy ez utóbbi rendelkezés lehetőséget ad a tagállamok számára, hogy nemzeti joguk keretében úgy rendelkezzenek, hogy az életkoron alapuló bánásmódbeli eltérések bizonyos formái nem képeznek hátrányos megkülönböztetést ezen irányelv értelmében, amennyiben azok „objektíven és ésszerűen” igazolhatók. Megállapítva, hogy az „ésszerűen” kifejezés az említett irányelv 2. cikke (2) bekezdésének b) pontjában nem szerepel, rá kell mutatni arra, hogy nem tekinthető úgy, hogy valamely bánásmódbeli eltérésnek a megfelelő és szükséges eszközökkel elért jogszerű cél által igazolhatónak kell lennie, ugyanakkor ezen igazolás nem kell ésszerűnek lennie. Ennélfogva nem lehet különös jelentőséget tulajdonítani annak a körülménynek, hogy e kifejezést csak az említett irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében alkalmazták. Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy ez utóbbi rendelkezés címzettjei, a tagállamok és az – azon széles mérlegelési mozgástér ellenére, amellyel a szociálpolitika terén rendelkeznek – azt a terhet rója rájuk, hogy magasabb bizonyítási küszöb szerint kell meghatározniuk az elérni kívánt cél jogszerűségét.
66 Anélkül, hogy a jelen esetben szükség lenne arról határozni, hogy e bizonyítási küszöb magasabb‑e, mint a 2000/78 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének b) pontja alapján alkalmazandó, kiemelendő, hogy ha valamely előírás, feltétel vagy gyakorlat az ezen irányelv 2. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében vett objektív igazolás miatt nem képez annak értelmében vett „hátrányos megkülönböztetést”, akkor ezek után per definitionem nem szükséges az említett irányelv 6. cikkének (1) bekezdését alkalmazni, amelynek – miként az a jelen ítélet 62. pontjából is következik – többek között az a célja, hogy lehetővé tegye bizonyos bánásmódbeli eltérések igazolását, amelyek ez utóbbi rendelkezés hiányában ilyen hátrányos megkülönböztetést képeznének.
67 Az előzőekre tekintettel, az előterjesztett ötödik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2000/78 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése lehetőséget ad a tagállamok számára, hogy nemzeti joguk keretében az életkoron alapuló bánásmódbeli eltérések bizonyos formáiról rendelkezzenek, amennyiben azok valamely jogszerű cél által – mint például a foglalkoztatáspolitika, munkaerő‑piaci politika vagy a szakképzési politika – „objektíven és ésszerűen” igazolhatók, és e cél elérésének eszközei megfelelőek és szükségesek. A rendelkezés azt a terhet rója a tagállamokra, hogy az igazolás címén hivatkozott cél jogszerű jellegét magasabb bizonyítási küszöb szerint határozzák meg. Nem kell különös jelentőséget tulajdonítani annak a körülménynek, hogy az említett irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében alkalmazott „ésszerűen” kifejezés nem szerepel annak 2. cikke (2) bekezdésének b) pontjában.
A költségekről
68 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:
1) Az olyan nemzeti szabályozás, mint a foglalkoztatás terén az (életkoron alapuló) egyenlőségről szóló 2006-os rendelet [Employment Equality (Age) Regulations 2006] rendelet 3. cikkében, 7. cikke (4) és (5) bekezdésében, valamint 30. cikkében szereplő, a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27‑i 2000/78/EK tanácsi irányelv hatálya alá tartozik.
2) A 2000/78 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti intézkedés, amely az alapeljárás tárgyát képező rendelet 3. cikkének mintájára nem tartalmazza azon célok pontos felsorolását, amelyek igazolják az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvétől való eltérés lehetőségét. Ugyanakkor az említett 6. cikk (1) bekezdése csak az olyan intézkedések esetében ad lehetőséget az ezen elvtől való eltérésre, amelyeket a szociálpolitika olyan jogszerű céljai indokolnak, mint a foglalkoztatáspolitikával, munkaerő‑piaci politikával vagy a szakképzési politikával kapcsolatos célok. A nemzeti bíróság feladata meggyőződni arról, hogy az alapeljárás tárgyát képező szabályozás megfelel‑e ennek a jogszerű célnak, és hogy a nemzeti jogalkotó vagy szabályozó hatóság jogosan vélhette‑e úgy, figyelemmel arra a mérlegelési mozgástérre, amellyel a tagállamok a szociálpolitika területén rendelkeznek, hogy a választott eszközök megfelelőek és szükségesek e cél eléréséhez.
3) A 2000/78 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése lehetőséget ad a tagállamok számára, hogy nemzeti joguk keretében az életkoron alapuló bánásmódbeli eltérések bizonyos formáiról rendelkezzenek, amennyiben azok valamely jogszerű cél által – mint például a foglalkoztatáspolitika, munkaerő‑piaci politika vagy a szakképzési politika – „objektíven és ésszerűen” igazolhatók, és e cél elérésének eszközei megfelelőek és szükségesek. A rendelkezés azt a terhet rója a tagállamokra, hogy az igazolás címén hivatkozott cél jogszerű jellegét magasabb bizonyítási küszöb szerint határozzák meg. Nem kell különös jelentőséget tulajdonítani annak a körülménynek, hogy az említett irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében alkalmazott „ésszerűen” kifejezés nem szerepel annak 2. cikke (2) bekezdésének b) pontjában.
Aláírások