Language of document : ECLI:EU:T:2011:288

T‑210/08. sz. ügy

Verhuizingen Coppens NV

kontra

Európai Bizottság

„Verseny – Kartellek – A nemzetközi költöztetési szolgáltatások piaca Belgiumban – Az EK 81. cikk megsértését megállapító határozat – Az árak rögzítése – A piac felosztása – A közbeszerzési eljárások manipulálása – Egységes és folyamatos jogsértés – Bizonyítási teher”

Az ítélet összefoglalása

1.      Verseny – Közigazgatási eljárás – Egységes jogsértést megállapító bizottsági határozat

(EK 81. cikk, (1) bekezdés)

2.      Megsemmisítés iránti kereset – Tárgy – Határozat indokolása – Kizártság, a kivételektől eltekintve

(EK 230. cikk)

1.      Kizárólag azon tény, hogy ugyanaz a célja azon megállapodásnak, melyben a vállalkozás részt vett, és az átfogó kartellnek, nem elegendő annak megállapításához, hogy e vállalkozás részt vett az átfogó kartellben. A vállalkozás e megállapodásban való részvétele ugyanis csak akkor minősülhet az átfogó kartellhez való csatlakozása kifejeződésének, ha a vállalkozás az érintett megállapodásban való részvételekor tudott, vagy neki tudnia kellett arról, hogy ezáltal ezen átfogó kartellhez csatlakozik. E tekintetben a vállalkozás egyáltalán nem köteles arra, hogy saját kezdeményezésére jelezze, mennyit tudott a jogsértés többi résztvevőjének magatartásáról, mivel a bizonyítási teher a Bizottságra hárul. Először is a Bizottságnak kell az adott tényre vonatkozó bizonyítékot bemutatnia, mielőtt az érintett vállalkozás azt vitatni tudja.

(vö. 30–31. pont)

2.      Valamely aktus rendelkező része elválaszthatatlan annak indokolásától, így az aktust – amennyiben szükséges – az elfogadásához vezető okok figyelembevételével kell értelmezni. Igaz ugyan, hogy kizárólag valamely határozat rendelkező része alkalmas joghatások kiváltására, a határozat indokolásában megfogalmazott megállapítások alávethetők az uniós bíróság jogszerűségi vizsgálatának annyiban, amennyiben a sérelmet okozó aktus indokolásaként ezen aktus rendelkező részének szükséges alátámasztását jelentik, vagy ha ezen indokolás alkalmas a szóban forgó aktus rendelkező részében hozott döntés lényegének megváltoztatására.

(vö. 34. pont)