Language of document : ECLI:EU:C:2018:180

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)

2018. március 14.(*)(i)

„Előzetes döntéshozatal – Szociálpolitika – EUMSZ 45. cikk – Az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve – Az Európai Unió Alapjogi Chartája – A 21. cikk (1) bekezdése – 2000/78/EK irányelv – 2., 6. és 16. cikk – Előmeneteli referencia‑időpont – Hátrányos megkülönböztetést megvalósító tagállami szabályozás, amely a díjazás megállapítása céljából kizárja a 18. életév betöltését megelőzően szerzett szolgálati idő beszámítását – Az egyenlő bánásmód elvével ellentétes rendelkezések eltörlése”

A C‑482/16. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet az Oberlandesgericht Innsbruck (innsbrucki regionális felsőbíróság, Ausztria) a Bírósághoz 2016. szeptember 7‑én érkezett, 2016. szeptember 2‑i határozatával terjesztett elő a

Georg Stollwitzer

és

az ÖBB Personenverkehr AG

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (első tanács),

tagjai: R. Silva de Lapuerta tanácselnök, J. C. Bonichot, A. Arabadjiev (előadó), S. Rodin és E. Regan bírák,

főtanácsnok: P. Mengozzi,

hivatalvezető: K. Malacek tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2017. július 5‑i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

–        G. Stollwitzer képviseletében M. Orgler és J. Pfurtscheller Rechtsanwälte,

–        az ÖBB Personenverkehr AG képviseletében C. Wolf Rechtsanwalt,

–        az osztrák kormány képviseletében J. Schmoll és G. Hesse, meghatalmazotti minőségben,

–        az Európai Bizottság képviseletében D. Martin és B.‑R. Killmann, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2017. november 23‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1        Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EUMSZ 45. cikknek, az Európai Unió Alapjogi Chartája 21. cikkének, valamint a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27‑i 2000/78/EK tanácsi irányelv (HL 2000. L 303., 16. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 4. kötet, 79. o.) 2., 6. és 16. cikkének az értelmezésére irányul.

2        E kérelmet a Georg Stollwitzer és az ÖBB‑Personenverkehr AG (a továbbiakban: ÖBB) között az osztrák jogalkotó által az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés megszüntetése érdekében létrehozott díjazási rendszer jogszerűsége tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

 Jogi háttér

 A 2000/78 irányelv

3        A 2000/78 irányelvnek az 1. cikke értelmében „a célja a valláson, meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló, foglalkoztatás és munkavégzés során alkalmazott hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem általános kereteinek a meghatározása az egyenlő bánásmód elvének a tagállamokban történő megvalósítására tekintettel”.

4        Ezen irányelv 2. cikke előírja:

„(1)      Ezen irányelv alkalmazásában az „egyenlő bánásmód elve” azt jelenti, hogy az 1. cikkben említett okok alapján nem szabad semmiféle közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetést tenni.

(2)      Az (1) bekezdés alkalmazásában:

a)      közvetlen hátrányos megkülönböztetés akkor áll fenn, ha egy személy egy másikhoz képest kedvezőtlenebb elbánásban részesül, részesült vagy fog részesülni egy hasonló helyzetben [helyesen: ha egy személy egy hasonló helyzetben lévő másik személyhez képest kedvezőtlenebb elbánásban részesül, részesült vagy fog részesülni] az 1. cikkben hivatkozott okok bármelyike alapján;

b)      közvetett hátrányos megkülönböztetés akkor áll fenn, ha egy látszólag semleges előírás, feltétel vagy gyakorlat egy bizonyos vallású vagy meggyőződésű, egy bizonyos fogyatékosságú, egy bizonyos életkorú vagy egy bizonyos szexuális irányultságú személyt más személyekkel szemben hátrányos helyzetbe hoz, kivéve, ha

i.      az előírás, feltétel vagy gyakorlat törvényes [helyesen: jogszerű] cél által objektíve igazolható, és a cél elérésére irányuló eszközök megfelelők és szükségesek […]

[…]”

5        Az említett irányelvet annak 3. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében az Európai Unióra átruházott hatáskörök korlátain belül minden személyre alkalmazni kell mind a köz‑, mind a magánszféra vonatkozásában – beleértve az állami szerveket is –, többek között az alkalmazási és munkafeltételekre, beleértve a díjazást is.

6        Ugyanezen irányelv 6. cikke (1) bekezdésének a szövege a következő:

„A 2. cikk (2) bekezdése ellenére a tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy az életkoron alapuló eltérő bánásmód nem jelent hátrányos megkülönböztetést, ha – a nemzeti jog keretein belül – egy törvényes cél által objektíven és észszerűen igazolt, beleértve a foglalkoztatáspolitikát, a munkaerőpiaci és a szakképzési célkitűzéseket, és ha a cél elérésének eszközei megfelelők és szükségesek [helyesen: ha – a nemzeti jog keretein belül – törvényes céllal, például törvényes foglalkoztatáspolitikai, munkaerőpiaci, vagy szakképzési céllal objektív és észszerű módon igazolható, valamint e cél elérésének eszközei megfelelőek és szükségesek].

Az ilyen eltérő bánásmód magában foglalhatja többek között:

a)      a foglalkoztatáshoz és a szakképzéshez történő hozzájutás [helyesen: a munkavállalás és a szakképzésben való részvétel] külön feltételekhez kötését, külön foglalkoztatási és munkafeltételeket, beleértve az elbocsátási és javadalmazási feltételeket, a fiatalok, az idősebb munkavállalók és a tartásra kötelezett személyek szakmai beilleszkedésének elősegítése vagy védelmük biztosítása céljából;

b)      a foglalkoztatáshoz vagy bizonyos foglalkoztatáshoz kapcsolódó előnyökhöz való hozzájutás minimum korhatárhoz, szakmai tapasztalathoz vagy szolgálatban eltöltött időhöz kötését [helyesen: a munkavállalásnak vagy az ahhoz kapcsolódó egyes előnyöknek az életkorra, a szakmai tapasztalatra vagy a szolgálati időre vonatkozó minimumkövetelményekhez kötése];

[…]”

7        A 2000/78 irányelv 16. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket, hogy biztosítsák bármely törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezés eltörlését, amely az egyenlő bánásmód elvével ellentétes.

 Az osztrák jog

8        A 2009. június 18‑i Hütter ítéletet (C‑88/08, EU:C:2009:381) követően a Bundesgesetz zur Neuordnung der Rechtsverhältnisse der Österreichischen Bundesbahnent (Bundesbahngesetz 1992) (az osztrák szövetségi vasutak jogviszonyainak az átszervezéséről szóló szövetségi törvény [a vasutakról szóló szövetségi törvény], BGBl. I, 825/1992) 2011‑ben módosították (BGBl. I, 129/2011, a továbbiakban: a vasutakról szóló 2011. évi szövetségi törvény). E módosítás 2004. január 1‑jétől az előmeneteli referencia‑időpont új meghatározását iktatta be az említett törvény 53a. §‑ába.

9        A 2015. január 28‑i ÖBB Personenverkehr ítéletben (C‑417/13, EU:C:2015:38) a Bíróság kimondta, hogy a vasutakról szóló 2011. évi szövetségi törvény 53a. §‑a ellentétes a 2000/78 irányelv 2. cikkével és 6. cikkének (1) bekezdésével, mivel a jogszabály‑módosítás, noha az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés megszüntetése céljából kétségtelenül figyelembe veszi a 18. életév betöltését megelőzően szerzett szolgálati időt, azonban ezzel egyidejűleg kizárólag az ilyen megkülönböztetést elszenvedő munkavállalók tekintetében írja elő az első három fizetési fokozat bármelyikébe való lépéshez szükséges időtartam egy évvel való meghosszabbítását, véglegesen fenntartva ezzel az életkoron alapuló eltérő bánásmódot. Ezen ítéletet követően a vasutakról szóló 2011. évi szövetségi törvényt 2015‑ben ismét módosították (BGBl. I, 64/2015, a továbbiakban: a vasutakról szóló 2015. évi szövetségi törvény).

10      A vasutakról szóló 2015. évi szövetségi törvény 53a. §‑ának szövege a következő:

„(1)      Az előmeneteli referencia‑időpont az az időpont, amikor a magasabb fizetési fokozatba lépést lehetővé tévő határidő az első alkalommal megkezdődik.

(2)      Az előmeneteli referencia‑időpont meghatározásához kizárólag a munkaviszony vagy tanulószerződéses tanulóként fennálló képzési jogviszony keretében az alábbi szerveknél eltöltött időszakok vehetők figyelembe:

a)      [az ÖBB], annak valamely jogelődje, vagy az ÖBB‑Holding AG felosztását és átszervezését elrendelő eljárások megindulását követően e szövetségi törvény – a BGBl. I 138/2003. számában közzétett változatának – 3. részében felsorolt társaságok, azok jogutódjai és a hatályos társasági jog alapján hozott átszervezési intézkedéseket követően e társaságokból létrejött vállalkozások, valamint azok a vállalkozások, amelyekre az [ÖBB] által 2003. december 31‑én foglalkoztatott alkalmazottak munkaviszonyát szerződéses úton vagy vállalkozásátruházás(ok) révén átruházták;

b)      az Európai Gazdasági Térség (EGT) valamely tagállama, a Török Köztársaság és a Svájci Államközösség vasúti infrastruktúrát működtető és/vagy vasúti közlekedési vállalkozásoknál, amennyiben a vonatkozó társulási vagy szabad mozgásról szóló megállapodásokból ilyen kötelezettség ered.

(3)      Az előmenetelre az előmeneteli határidő lejártát követő január 1‑jétől kerül sor.

[…]

(5)      A korábbi szolgálati időszakok megfelelő közlését és bizonyítását követően, amelyre legkésőbb a (4) bekezdésben megállapított határidőn belül kerül sor, [az Allgemeine Vertragsbedingungen für Dienstverträge bei den Österreichischen Bundesbahnen (AVB) (az osztrák vasutakkal kötött munkaszerződések általános szerződési feltételei)] 2. és 2a. mellékletében szereplő fizetési fokozatokon belüli díjazási csoportokba történő besorolásra a (2) bekezdésnek megfelelően meghatározott előmeneteli referencia‑időpont alapján kerül sor.

(6)      Az (5) bekezdésben foglalt besorolás nem eredményezheti [a vasutakról szóló 2015. évi szövetségi törvény] közzététele előtt kapott munkabérek csökkenését. Amennyiben az (5) bekezdés alapján történő besorolás [a vasutakról szóló 2015. évi szövetségi törvény] közzétételét megelőző utolsó hónaphoz képest munkabércsökkenést eredményezne, ezen utolsó munkabérszintet kell fenntartani addig, amíg az (5) bekezdés szerinti besorolásból eredő munkabér [az osztrák vasutakkal kötött munkaszerződések általános szerződési feltételei] 2. és 2a. mellékletének megfelelően el nem éri e fenntartott munkabérszintet.

[…]”

 Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

11      G. Stollwitzer 1983. január 17‑én kezdett az ÖBB egyik jogelődjénél dolgozni. Az előmeneteli referencia‑időpontot a G. Stollwitzer által a szolgálatba lépése előtt szerzett szolgálati idők beszámításával 1980. július 2‑ban határozták meg.

12      Ezen időpont határozza meg többek között azon fizetési fokozat díjazási csoportját, amelyen belül a munkavállaló rendszeres időközönként előmenetelben részesül. Ebben az időszakban a fizetési fokozatot a szolgálatba lépést megelőzően szerzett szolgálati idő beszámításával határozták meg, figyelmen kívül hagyva azonban a 18. életév betöltését megelőzően szerzett szolgálati időt. Az előmenetelhez szükséges időt mindegyik fokozat esetében két évben állapították meg.

13      A vasutakról szóló 2015. évi szövetségi törvény 53a. §‑ának elfogadásával az osztrák jogalkotó az ÖBB‑t illetően úgy döntött, hogy olyan, teljes és visszaható hatályú reformot valósít meg, amely a Bíróság által a 2015. január 28‑i ÖBB Personenverkehr ítéletben (C‑417/13, EU:C:2015:38) megállapított, életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés megszüntetése céljából beszámítja a korábbi szolgálati időt.

14      A 2009. június 18‑i Hütter ítéletre (C‑88/08, EU:C:2009:381) és a 2015. január 28‑i ÖBB Personenverkehr ítéletre (C‑417/13, EU:C:2015:38) támaszkodva G. Stollwitzer keresetet indított az ÖBB ellen a Landesgericht Innsbruck (innsbrucki regionális bíróság, Ausztria) előtt, és azt kérte, hogy e bíróság kötelezze az ÖBB‑t a 2008 és 2015 között általa kapott munkabér és azon munkabér közötti különbségnek megfelelő összeg megfizetésére, amely álláspontja szerint járna neki, ha az előmenetelhez szükséges időszakokat a vasutakról szóló 2015. évi szövetségi törvény 53a. §‑ának hatálybalépése előtt fennálló joghelyzet alapján számították volna ki, azonban beleszámítva a 18. életévének betöltését megelőzően szerzett szolgálati időt is.

15      A Landesgericht Innsbruck (innsbrucki regionális bíróság) elutasította a keresetet, és megállapította, hogy a vasutakról szóló 2015. évi szövetségi törvény 53a. §‑ának visszaható hatályú alkalmazása megszüntette az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetést. Mivel G. Stollwitzer nem tudta bizonyítani az e törvény 53a. §‑ában megkövetelt szolgálati időt, a díjazási referencia‑időpont számítását nem változtatták meg tekintetében.

16      G. Stollwitzer fellebbezést terjesztett a kérdést előterjesztő bírósághoz, az Oberlandesgericht Innsbruckhoz (innsbrucki regionális felsőbíróság, Ausztria) ezen ítélettel szemben. Ezzel párhuzamosan keresetet indított a Verfassungsgerichtshof (alkotmánybíróság, Ausztria) előtt, amelynek eredményeképpen e bíróság megállapította, hogy a vasutakról szóló 2015. évi szövetségi törvény 53a. §‑a összeegyeztethető az osztrák alkotmányos rendszerrel. A Verfassungsgerichtshof (alkotmánybíróság) ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy a 2015. január 28‑i ÖBB Personenverkehr ítéletet (C‑417/13, EU:C:2015:38) követően gondosan újraszámították a vállalkozás valamennyi munkavállalójának előmeneteli referencia‑időpontjait. Abban az esetben, ha az előmeneteli referencia‑időpontok módosításának hatásaként egyes munkavállalók hátrányosabb helyzetbe kerülnek, a bizalomvédelem elvének tiszteletben tartása érdekében a fennálló munkabéreket e törvény 53a. §‑a (6) bekezdésének megfelelően fenntartják (a továbbiakban: védzáradék).

17      A kérdést előterjesztő bíróság szerint meg kell vizsgálni, hogy a vasutakról szóló 2015. évi szövetségi törvény 53a. §‑a ténylegesen felszámolt‑e minden, életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetést. E tekintetben azt kell megvizsgálni, hogy e rendelkezés nem vezet‑e be egy másik formájú hátrányos megkülönböztetést, mint a korábban alkalmazandó szabályok.

18      Ilyen körülmények között az Oberlandesgericht Innsbruck (innsbrucki regionális felsőbíróság) úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

„1)      Az uniós jog jelenlegi állapotában úgy kell‑e értelmezni az uniós jogot, különösen az egyenlő bánásmód általános uniós jogi alapelvét, az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetésnek az EUSZ 6. cikk (3) bekezdése és az Európai Unió Alapjogi Chartája 21. cikke értelmében vett általános tilalmát, a munkavállalóknak az EUMSZ 45. cikk szerinti szabad mozgásához kapcsolódó hátrányos megkülönböztetés tilalmát, valamint a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27‑i 2000/78/EK tanácsi irányelvet, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, mint amilyen az alapügyben szerepel, amely az Európai Unió Bíróságának [a 2015. január 28‑i ÖBB Personenverkehr (C‑417/13, EU:C:2015:38)] ítéletében megállapított, életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés (nevezetesen a 18. életév betöltését megelőzően szerzett szolgálati idők figyelmen kívül hagyása ÖBB‑alkalmazottak esetében) megszüntetése érdekében a korábbi szabályozás szerint hátrányosan megkülönböztetett ÖBB‑alkalmazottak kis részénél figyelembe veszi ugyan a 18. életévet megelőzően szerzett szolgálati időket (mindazonáltal csak a ténylegesen az ÖBB‑nél és a hasonló állami vasúti infrastruktúrát létesítő és működtető, és/vagy vasúti közlekedési vállalkozásoknál az EU‑ban, az EGT‑ben és az EU‑hoz társulási és/vagy a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodásokkal kapcsolódó országokban teljesített korábbi szolgálati időket), az eredetileg hátrányosan megkülönböztetett ÖBB‑alkalmazottak túlnyomó részénél azonban a 18. életévet megelőzően teljesített összes többi szolgálati időt figyelmen kívül hagyja, többek között azokat a szolgálati időket is, amelyek az érintett ÖBB‑alkalmazottakat feladataik jobb elvégzésére teszik képessé, mint például az olyan magán vagy más állami közlekedési és/vagy infrastruktúrát létesítő és üzemeltető vállalatoknál teljesített korábbi szolgálati időket, amelyek előállítják, forgalmazzák vagy karbantartják a munkáltató által felhasznált infrastruktúrát (sínpályához kötött járművek, vasútépítés, vezetéképítés, elektromos és elektronikus berendezések, sínváltó készülékek, pályaudvar‑építés és hasonlók), vagy ezekhez hasonló vállalkozások, és ezzel ténylegesen véglegesen fenntartja az életkoron alapuló eltérő bánásmódot a korábbi, hátrányosan megkülönböztető szabályozással érintett ÖBB‑alkalmazottak túlnyomó része számára?

2)      Azon tagállam magatartása, amely valamely vasúti szállítási vállalkozásnak 100%‑os tulajdonosa és ténylegesen az e vállalkozásnál foglalkoztatott alkalmazottak munkáltatója, megvalósítja‑e a Bíróság által az ítélkezési gyakorlatában e tagállam uniós jogi felelősségére vonatkozóan felállított feltételeket, különösen az uniós jog, például a 2000/78/EK irányelvnek az 1. cikkével összefüggésben a Bíróság több ítélete [(a 2009. június 18‑i Hütter ítélet (C‑88/08, EU:C:2009:381), a 2014. január 16‑i Pohl ítélet (C‑429/12, EU:C:2014:12), és a 2015. január 28‑i ÖBB Personenverkehr ítélet (C‑417/13, EU:C:2015:38)] által értelmezett 2. cikke (1) bekezdésének kellően súlyos megsértését, ha a tagállam megkísérli az említett alkalmazottaknak a díjazás utólagos megfizetésére vonatkozó – az Európai Unió Bírósága által [ezen] ítélet[ek]ben megállapított, többek között az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetésen alapuló, és több nemzeti bírósági ítéletben, többek között az Oberster Gerichtshof [legfelsőbb bíróság, Ausztria] […] ítéletében is elismert – uniós jogi igényét tisztán pénzügyi okokból a 2011. és 2015. évben elfogadott, visszamenőleges hatályú törvénymódosításokkal elhárítani?”

 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

 Az első kérdésről

19      A kérdést előterjesztő bíróság első kérdése lényegében arra irányul, hogy az EUMSZ 45. cikket, valamint a 2000/78 irányelv 2., 6. és 16. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan, az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló nemzeti jogszabály, amely – az olyan nemzeti jogszabály alkalmazásából eredő, életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés megszüntetése érdekében, amely valamely vállalkozás munkavállalóinak fizetési fokozatokba való besorolása céljából kizárólag a 18. életévük betöltését követően szerzett szolgálati időt számítja be – visszaható hatállyal és az összes ilyen munkavállaló tekintetében eltörli e korhatárt, azonban csak az ugyanezen gazdasági ágazatban működő vállalkozásoknál szerzett tapasztalat beszámítását engedi meg.

20      Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében a 2000/78 irányelvnek mind a címéből és a preambulumából, mind a tartalmából és a céljából az tűnik ki, hogy általános keretet kíván létrehozni a minden személy számára biztosítandó, a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmódhoz, hatékony védelmet nyújtva számukra az irányelv 1. cikkében említett okok valamelyikén – köztük az életkoron – alapuló hátrányos megkülönböztetés ellen (lásd különösen: 2016. november 10‑i de Lange ítélet, C‑548/15, EU:C:2016:850, 16. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

21      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 2000/78 irányelv 2. cikkének (1) bekezdése értelmében az „egyenlő bánásmód elve” azt jelenti, hogy az ezen irányelv 1. cikkében említett okok bármelyike alapján nem szabad semmiféle közvetett vagy közvetlen hátrányos megkülönböztetést tenni.

22      Az említett irányelv 2. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében közvetlen hátrányos megkülönböztetés áll fenn, ha egy személy életkora miatt egy hasonló helyzetben lévő másik személyhez képest kedvezőtlenebb elbánásban részesül, részesült vagy fog részesülni. A 2000/78 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében közvetett hátrányos megkülönböztetés áll fenn, ha egy látszólag semleges előírás, feltétel vagy gyakorlat egy bizonyos életkorú személyt más személyekkel szemben hátrányos helyzetbe hoz, kivéve ha az előírás, feltétel vagy gyakorlat jogszerű cél által objektíve igazolható, és a cél elérésére irányuló eszközök megfelelők és szükségesek.

23      Amint a Bíróság rendelkezésére álló iratokból kiderül, a vasutakról szóló 2015. évi szövetségi törvény 53a. §‑a három szakaszt ír elő. Az első az érintett munkavállaló előmeneteli referencia‑időpontjának a munkájához rendelt fizetési fokozat alapján történő, visszamenőleges hatályú újbóli kiszámításából áll. Így ezen új időpont kiszámításához e szabályozás – teljes mértékben, és azon életkortól függetlenül, amikor e munkavállaló azokat szerezte – kizárólag az e tagállam, más tagállamok és a Török Köztársaság, valamint a Svájci Államközösség vasúti vállalkozásainál korábban szerzett szolgálati időt veszi figyelembe. Ezen új szabályozás viszont már nem írja elő az említett munkavállaló által korábban szerzett, más szolgálati idők figyelembevételét.

24      A második szakasz az érintett munkavállalónak az új előmeneteli referencia‑időpontja alapján történő újbóli besorolására irányul, vagyis a vasutakról szóló 2015. évi szövetségi törvény 53a §‑ával bevezetett rendszer rá történő alkalmazására. Az előmenetel szempontjából figyelembe vett, új referencia‑időpont így munkabéremelést eredményezhet, tehát munkabérhátralékok kifizetéséhez vezethet. A védzáradéknak megfelelően, ha az új előmeneteli referencia‑időpont az érintett munkavállaló alacsonyabb fizetési fokozatba való besorolását eredményezi, az ezen új időpont meghatározásakor ténylegesen kapott munkabért a szerzett jogok védelmére irányuló indokok miatt fenntartják. E munkabér addig biztosított a számára, amíg az új előmeneteli referencia‑időpont alapján megszerzi a magasabb fizetési fokozat eléréséhez szükséges szolgálati időt.

25      Az osztrák jogalkotó által létrehozott harmadik szakasz az utolsó fizetési fokozat előtti, további fizetési fokozatot vezet be az ÖBB munkavállalói számára, amely azon negatív pénzbeli hatások kompenzálását célozza, amelyek az előmeneteli referencia‑időpontjuk módosítása hiányában bekövetkeztek volna.

26      Azt kell megvizsgálni, hogy e szabályozás nem tartja‑e fenn a korábbi szabályok által megvalósított, életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetést, és nem vezet‑e be újabb, életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetést az ÖBB munkavállalói között.

27      A kérdést előterjesztő bíróság szerint azon munkabér‑emelkedést, amely a 18. életév betöltése előtt szerzett szolgálati idő – 2009. június 18‑i Hütter ítéletnek (C‑88/08, EU:C:2009:381) és a 2015. január 28‑i ÖBB Personenverkehr ítéletnek (C‑417/13, EU:C:2015:38) megfelelően történő – beszámításából ered, semlegesíti a vasutakról szóló 2015. évi szövetségi törvény 53a. §‑ával bevezetett szabályozás, először is a 18. életév és a szolgálatba lépés időpontja között szerzett szolgálati idő – amely egyébként lehetővé teszi az érintett munkavállaló számára a feladatai jobb teljesítését – majdnem teljes figyelmen kívül hagyása miatt, másodsorban egy új, utolsó előtti fizetési fokozat bevezetése miatt, harmadsorban pedig a védzáradék miatt. Ezen intézkedések mindenképpen azt eredményezik, hogy csökken az azon munkavállalók által egész szakmai pályafutásuk alatt kapott jövedelem, akiket korábban nem érintett a hátrányos megkülönböztetés.

28      Először is rá kell mutatni, hogy a kérdést előterjesztő bíróság ezen ítéletek téves értelmezésére támaszkodik. A nemzeti jogszabályoknak a 2015. január 28‑i ÖBB Personenverkehr ítélettel (C‑417/13, EU:C:2015:38) való összhangba hozása ugyanis nem feltétlenül biztosít a Bíróság által megállapított hátrányos megkülönböztetést elszenvedő munkavállalók számára jogot ilyen munkabéremeléshez. Amint arra a Bíróság ezen ítélet 43–45. pontjában rámutatott, noha a tagállamok a 2000/78 irányelv 16. cikkének megfelelően kötelesek eltörölni az egyenlő bánásmód elvével ellentétes törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseket, e cikk azonban a hátrányos megkülönböztetés tilalmának megsértése esetén nem kötelezi őket meghatározott intézkedések meghozatalára, hanem meghagyja számukra a lehetőséget, hogy a felmerülő különböző helyzeteknek megfelelően, az e cél elérését biztosító különböző megoldások közül szabadon válasszák ki az általuk legmegfelelőbbnek tartottat.

29      Az életkoron alapuló hátrányos megkülönbözetés megszüntetésére irányuló, ezen összhang megteremtése ezen irányelv 16. cikkének megfelelően ezért nem feltétlenül jár azzal a következménnyel, hogy lehetővé teszi azon munkavállaló számára, akinek a 18. életévének betöltését megelőzően szerzett szolgálati idejét a hátrányosan megkülönböztető nemzeti jogszabály miatt nem vették figyelembe az előmenetelének kiszámítása során, hogy a megkülönböztetés hiányában kapott munkabér és a ténylegesen kapott munkabér közötti különbségnek megfelelő pénzbeli kompenzációt kapjon.

30      Másképpen kifejezve, a hátrányos megkülönböztetés eltörlése semmiképpen nem jelenti azt, hogy a korábbi jogi szabályozás idején megkülönböztetést elszenvedő személy automatikusan jogosult arra, hogy visszamenőleges hatállyal megkapja e munkabérkülönbséget vagy a jövőbeli munkabér emelését. Csak akkor és addig áll fenn ez az eset, amíg az egyenlő bánásmódot helyreállító intézkedéseket nem fogadja el a nemzeti jogalkotó. Ebben az esetben ugyanis az egyenlő bánásmód elvének tiszteletben tartása csak úgy biztosítható, ha a hátrányos helyzetbe hozott kategóriába tartozó személyeknek biztosítják ugyanazokat az előnyöket, mint amelyekben a kedvezményezett kategóriába tartozó személyek részesülnek, és az uniós jog helyes alkalmazása hiányában ez a rendszer marad az egyetlen érvényes hivatkozási rendszer (2015. január 28‑i ÖBB Personenverkehr ítélet, C‑417/13, EU:C:2015:38, 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

31      Amint azt a főtanácsnok indítványa 36. pontjában kifejtette, a Bíróság által a 2009. június 18‑i Hütter ítéletben (C‑88/08, EU:C:2009:381) megállapított, életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés megszüntetése érdekében az osztrák jogalkotónak tehát lehetősége volt úgy dönteni, mint ahogy meg is tette, hogy visszaható hatállyal módosítja a korábbi szolgálati idők beszámításának teljes rendszerét. A 18. életév betöltését megelőzően szerzett szakmai tapasztalat beszámítására vonatkozó tilalom puszta eltörlése csak egy volt azon lehetőségek közül, amelyek az osztrák jogalkotó rendelkezésére álltak a 2000/78 irányelv rendelkezéseinek való megfeleléshez.

32      Azt is meg kell állapítani, hogy a visszamenőleges hatályú hatálybalépése következtében az életkor kritériumát eltörölték, és ezáltal lehetővé vált a megszerzett tapasztalat beszámítása, függetlenül attól, hogy milyen életkorban szerezték meg azt.

33      A vasutakról szóló 2015. évi szövetségi törvény 53a. §‑a továbbá különbségtétel nélkül alkalmazandó az ÖBB valamennyi munkavállalójára, tehát azokra is, akik hátrányos megkülönböztetésben részesültek a korábbi rendszerben, és azokra is, akik annak kedvezményezettjei voltak, és minden munkavállalót ezen új, általa bevezetett díjazási rendszerbe helyez át.

34      A vasutakról szóló 2015. évi szövetségi törvény 53a. §‑a e tekintetben megkülönbözteti a 2014. november 11‑i Schmitzer ítélet (C‑530/13, EU:C:2014:2359) és a 2015. január 28‑i ÖBB Personenverkehr ítélet (C‑417/13, EU:C:2015:38) alapjául szolgáló ügyek tárgyát képező nemzeti szabályozást, amely ügyekben az új szabályozás csak a korábbi rendszerben hátrányosan megkülönböztetett munkavállalók tekintetében fejtette ki hatásait, és így fenntartotta az eltérő bánásmódot a munkavállalók e két csoportja között, a fizetési fokozatba való besorolásuk tekintetében.

35      Másodsorban a kérdést előterjesztő bíróság rámutat arra, hogy azon munkavállalóktól, akik 18. életévük betöltése előtt olyan szolgálati vagy képzési időszakot szereztek, amely a vasutakról szóló 2015. évi szövetségi törvény 53a. §‑ával létrehozott szabályozás alapján nem tartozik a beszámítandó időszakok közé (a továbbiakban: nem releváns tapasztalat), ugyanúgy, mint e törvény hatálybalépése előtt, továbbra is megtagadják ezen időszakok beszámítását, mégpedig mind az e törvény kihirdetését megelőzően kapott díjazás meghatározása céljából (amelynek fenntartását e törvény védzáradéka garantálja), mind pedig a nem elévült munkabérhátralékok kifizetése céljából.

36      E csoportba azonban kizárólag azon munkavállalók tartoznak, akik csak nem releváns tapasztalattal rendelkeznek.

37      Ezért a kérdést előterjesztő bíróság által javasolt megfontolást, amely szerint az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés eredhet a 18. életév betöltése előtt más vállalkozásoknál szerzett szolgálati idő figyelmen kívül hagyásából, cáfolják a tapasztalatnak a nemzeti jogalkotó elhatározásának megfelelő beszámítására vonatkozó új módszerek.

38      Az osztrák kormány ezzel kapcsolatban azt állítja, hogy az, hogy a korábbi szabályozás – korlátozás nélkül és fele részben – jutalmazta a nem releváns tapasztalatot, meghaladta az érintett területen szerzett tapasztalat elismerését, és lényegében ugyanazokkal a hátrányokkal járt, mint az életkorra vonatkozó kritérium, mivel nem azon a tapasztalaton alapult, amely lehetővé tenné az érintett munkavállaló számára, hogy jobban elláthassa feladatait az ÖBB szolgálatában.

39      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy egyfelől a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az érintett területen szerzett, azon tapasztalat jutalmazása, amely lehetővé teszi a munkavállaló számára feladatainak jobb teljesítését, a munkabér‑politika jogszerű céljának minősül (lásd ebben az értelemben: 2006. október 3‑i Cadman ítélet, C‑17/05, EU:C:2006:633, 34. és azt követő pontok; 2009. június 18‑i Hütter ítélet, C‑88/08, EU:C:2009:381, 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). A munkáltató tehát főszabály szerint szabadon dönthet arról, hogy a díjazásban csak az ilyen, korábban szerzett szolgálati időt veszi figyelembe.

40      Másfelől a Bíróság megállapította, hogy jóllehet egy olyan nemzeti rendelkezés, amely csak bizonyos szolgálati időket vesz figyelembe, másokat pedig nem, mindenképpen az érintett vállalkozás általi felvétel időpontja alapján történő, eltérő bánásmódhoz vezethet a munkavállalók között, ez az eltérő bánásmód nem alapul közvetlenül vagy közvetetten az életkoron, sem az életkorhoz kötődő eseményen. Ugyanis a más vállalkozásoknál szerzett tapasztalatot nem vették figyelembe, függetlenül azon életkortól, amikor az érintett munkavállaló azt megszerezte, vagy amely életkorban őt felvették (lásd ebben az értelemben: 2012. június 7‑i Tyrolean Airways Tiroler Luftfahrt Gesellschaft ítélet, C‑132/11, EU:C:2012:329, 29. pont).

41      Harmadsorban, a védzáradékkal kapcsolatban, amelynek értelmében akkor, ha az új előmeneteli referencia‑időpont az érintett munkavállaló alacsonyabb fizetési fokozatba történő besorolását eredményezi, fenn kell tartani az ezen új időpont meghatározásának időpontjában ténylegesen kapott munkabért, a Bíróság rendelkezésére álló iratokból kiderül, hogy e záradék azt a biztosítékot nyújtja a munkavállaló számára, hogy az új rendszerbe pénzbeli veszteség nélkül kerül át, a szerzett jogok és a bizalomvédelem tiszteletben tartása mellett, amely a foglalkoztatáspolitika és a munkaerőpiac jogszerű célját képezi.

42      Mindenesetre ki kell emelni, hogy az ilyen záradék csak azon munkavállalókra irányul, akik már nem hivatkozhatnak a nem releváns tapasztalatukra. Ezért a védzáradék alkalmazásának következményeivel összefüggő, állítólagos hátrányos megkülönböztetés semmiképpen nem az életkor kritériumán alapul, hanem a korábbi tapasztalat beszámítási módjain. Márpedig a jelen ítélet 39. és 40. pontjából következik, hogy a jelen esetben nem cáfolható e megalapozás.

43      Ugyanez érvényes az utolsó előtti fizetési fokozat bevezetésére is, amely – amint az különösen a Bíróság által feltett egyik kérdésre adott válaszokból következik – az alacsonyabb fizetési fokozatba való újbóli besoroláshoz fűződő hatások kompenzálására irányul.

44      A tagállamokat az uniós jog értelmében az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetésnek a korábbi szolgálati idők beszámítása során történő eltörlése tekintetében terhelő kötelezettségekre, valamint azon szabadságra tekintettel, amellyel a nemzeti jogalkotó rendelkezik az ÖBB munkavállalói bérezési rendszerének kialakítása tekintetében, ezért meg kell állapítani, hogy a hatályos jog szükséges módosítása nem veszíti el a nem hátrányosan megkülönböztető jellegét amiatt, hogy – a munkavállalóknak a korábbi tapasztalat beszámítását előíró, életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetést nem eredményező, új rendszerébe való általános áthelyezése keretében – nem vezet valamennyi munkavállaló előnyben részesítéséhez. Ezzel összefüggésben így bizonyos, hogy az osztrák jogalkotó nem lépte túl azon jogkör határait, amellyel e területen rendelkezik.

45      E körülmények között meg kell állapítani, hogy – tekintettel a tagállamok számára elismert széles mérlegelési mozgástérre nemcsak a szociál‑ és foglalkoztatáspolitika területét érintő célok, hanem az e kitűzött célok elérésére alkalmas intézkedések megválasztása terén is – az osztrák jogalkotó a vasutakról szóló 2015. évi szövetségi törvény 53a. §‑ának elfogadására irányuló eljárás során tiszteletben tartotta az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés megszüntetése, valamint a korábbi szabályozás idején szerzett jogok fenntartása közötti egyensúlyt.

46      Ami végezetül az EUMSZ 45. cikket illeti, mivel a vasutakról szóló 2015. évi szövetségi törvény 53a. §‑a kifejezetten előírja a vasúti ágazatban más tagállamokban szerzett, korábbi szolgálati idők beszámítását, meg kell állapítani, hogy a Bíróság nem rendelkezik egyetlen olyan információval sem, amely alapján megállapíthatná a munkavállalók e cikkben biztosított szabad mozgása esetleges megsértését.

47      A fenti megfontolásokra tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy az EUMSZ 45. cikket, valamint a 2000/78 irányelv 2., 6. és 16. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az olyan, az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló nemzeti jogszabály, amely – az olyan nemzeti jogszabály alkalmazásából eredő, életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés megszüntetése érdekében, amely valamely vállalkozás munkavállalóinak fizetési fokozatokba való besorolása céljából kizárólag a 18. életévük betöltését követően szerzett szolgálati időt számítja be – visszaható hatállyal és az összes ilyen munkavállaló tekintetében eltörli e korhatárt, azonban csak az ugyanezen gazdasági ágazatban működő vállalkozásoknál szerzett tapasztalat beszámítását engedi meg.

 A második kérdésről

48      Az első kérdésre adott válaszra tekintettel a második kérdésre nem szükséges válaszolni.

 A költségekről

49      Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

Az EUMSZ 45. cikket, valamint a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27i 2000/78/EK tanácsi irányelv 2., 6. és 16. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az olyan, az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló nemzeti jogszabály, amely – az olyan nemzeti jogszabály alkalmazásából eredő, életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés megszüntetése érdekében, amely valamely vállalkozás munkavállalóinak fizetési fokozatokba való besorolása céljából kizárólag a 18. életévük betöltését követően szerzett szolgálati időt számítja be – visszaható hatállyal és az összes ilyen munkavállaló tekintetében eltörli e korhatárt, azonban csak az ugyanezen gazdasági ágazatban működő vállalkozásoknál szerzett tapasztalat beszámítását engedi meg.

Aláírások


*      Az eljárás nyelve: német.


i A jelen szöveg 40. pontjában az első elektronikus közzétételt követően nyelvi módosítás történt.