Language of document : ECLI:EU:C:2012:341

YVES BOT

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2012. június 12.(1)

C‑283/11. sz. ügy

Sky Österreich GmbH

kontra

Österreichischer Rundfunk

(A Bundeskommunikationssenat [Ausztria] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„2010/13/EU irányelv – Az összes televíziós műsorszolgáltatót megillető azon jog, hogy a kizárólagos alapon közvetített nagy közérdeklődésre számot tartó eseményekhez rövid híradás céljából hozzáférjen – Az ellentételezésnek az e hozzáférés biztosítása során felmerülő többletköltségekre való korlátozása – Összeegyeztethetőség az Európai Unió Alapjogi Chartájának 16. és 17. cikkével – Arányosság”






1.        A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem alapján a Bíróságnak azt kell eldöntenie, hogy összeegyeztethető‑e az alapjogokkal, a szóban forgó esetben a vállalkozás szabadságával és a tulajdonhoz való joggal, a tagállamok audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtására vonatkozó egyes törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek összehangolásáról szóló, 2010. március 10‑i 2010/13/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv(2) (audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv) 15. cikkének (6) bekezdése.

2.        Az irányelv 15. cikke elismeri a televíziós műsorszolgáltatók számára azt a jogot, hogy rövid híradásokat készítsenek olyan nagy közérdeklődésre számot tartó eseményekről, amelyek valamely műsorszolgáltató által történő kizárólagos közvetítés tárgyai. E célból előírásra került többek között az, hogy a műsorszolgáltatók hozzáférhetnek a kizárólagos közvetítési jogokkal rendelkező műsorszolgáltató adásához annak érdekében, hogy kiválasszák azon rövid részleteket, amelyek híradásuk részét fogják képezni.

3.        Az irányelv 15. cikkének (6) bekezdése lefekteti azt a szabályt, miszerint ha a televíziós műsorszolgáltatók részére ily módon biztosított jog ellenében ellentételezést írnak elő, annak összege nem haladhatja meg a rövid részletekhez való hozzáférés biztosítása során közvetlenül felmerülő többletköltségek összegét.

4.        A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem ez utóbbi rendelkezéssel kapcsolatban felveti azt a kérdést, hogy hogyan lehet a különböző alapjogok, vagyis egyrészt a vállalkozás szabadságához való jog és a tulajdonhoz való jog, másrészt a tájékozódás szabadságának és a média pluralizmusának a védelméhez kapcsolódó követelményeket összhangba hozni egymással.

I –    Jogi háttér

A –    Az uniós jog

5.        Az irányelv (48) preambulumbekezdése a következőket rögzíti:

„A nagy közérdeklődésre számot tartó eseményekre vonatkozóan [helyesen: vonatkozóan szórakoztatási célból] a műsorszolgáltatók kizárólagos televíziós műsorszolgáltatási jogot szerezhetnek. A hírműsorok készítésében és műsorra tűzésében ugyanakkor az [Európai] Unió teljes területén elő kell segíteni a pluralizmust, és tiszteletben kell tartani az Európai Unió alapjogi chartájának(3) 11. cikkében elismert alapelveket.”

6.        Az irányelv (55) preambulumbekezdése értelmében:

„A tájékozódás alapszabadságának biztosítása és az uniós közönség érdekeinek teljes körű és megfelelő védelme érdekében elő kell írni a nagy közérdeklődésre számot tartó eseményre vonatkozó kizárólagos televíziós műsorszolgáltatási jogok gyakorlói számára, hogy más műsorszolgáltatóknak tisztességes, méltányos és megkülönböztetésmentes feltételekkel, de a kizárólagos jogok kellő tiszteletben tartásával jogot biztosítsanak rövid részletek általános hírműsorokban való felhasználására. E feltételeket a nagy közérdeklődésre számot tartó esemény előtt indokolt időben kell közzé tenni úgy, hogy az érdekelteknek megfelelő idő álljon rendelkezésre joguk gyakorlásához. […] Az ilyen rövid részleteket bármely csatorna, ideértve a sportcsatornákat is, sugározhatja az egész Európai Unió területén, és e részletek legfeljebb 90 másodperc hosszúak lehetnek. [...]

Az általános hírműsorok fogalma nem foglalja magában a rövid részletek szórakoztatási célokat szolgáló műsorszámokká történő összeállítását. [...]”

7.        Az irányelv (56) preambulumbekezdése a következőket írja elő:

„[...] A tagállamok a nagy közérdeklődésre számot tartó eseményhez való hozzáférést ezen irányelv értelmében a műsorszolgáltató jeléhez való hozzáférés biztosításával teszik lehetővé. Választhatnak azonban ezen irányelv értelmében egyéb egyenértékű módokat is. Ezek közé tartozik például az események helyszínéhez való hozzáférés biztosítása a jelhez való hozzáférés biztosítását megelőzően. A műsorszolgáltatók köthetnek részletesebb szerződéseket is.”

8.        Az irányelv 14. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Minden tagállam hozhat intézkedést az uniós joggal összhangban annak biztosítására, hogy a joghatósága alá tartozó műsorszolgáltatók kizárólagos alapon ne közvetíthessenek az adott tagállam számára társadalmi szempontból kiemelten jelentős eseményeket oly módon, hogy az adott tagállamban a közönség jelentős részét kizárják az ilyen események élőben vagy későbbi közvetítés útján, szabadon hozzáférhető televízióadásban való követésének lehetőségéből. Ha így jár el, az érintett tagállam jegyzéket készít azokról a meghatározott nemzeti vagy nem nemzeti eseményekről, amelyeket társadalmi szempontból kiemelkedő jelentőségűnek tart. Erről egyértelmű és átlátható módon és megfelelő időben gondoskodik. Ennek során az érintett tagállam azt is meghatározza, hogy az ilyen események teljes vagy részleges élő közvetítésben kerüljenek műsorra, vagy amennyiben ez objektív közérdekű okokból szükséges vagy megfelelő, teljes vagy részleges későbbi közvetítésre kerüljön sor.”

9.        Ezen irányelv 15. cikke a következőképpen fogalmaz:

„(1)      A tagállamok biztosítják, hogy az Unió területén letelepedett valamennyi műsorszolgáltató rövid híradás céljából méltányos, ésszerű és megkülönböztetéstől mentes módon hozzáférjen az adott tagállam joghatósága alá tartozó műsorszolgáltató által kizárólagos alapon közvetített, nagy közérdeklődésre számot tartó eseményekhez.

[…]      

(3)      A tagállamok biztosítják, hogy e hozzáférést az által garantálják, hogy a műsorszolgáltatók a közvetítő műsorszolgáltató adásából szabadon választhassanak ki rövid részleteket, és e műsorszolgáltatók kötelesek legalább a forrást megjelölni, kivéve, ha ez gyakorlati okokból nem lehetséges.

(4)      A (3) bekezdés alternatívájaként a tagállamok olyan egyenértékű rendszert hozhatnak létre, amely a hozzáférést valamely egyéb, méltányos, ésszerű és megkülönböztetéstől mentes módon biztosítja.

(5)      A rövid részletek kizárólag általános hírműsorok céljára használhatók fel, és lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatásokban csak akkor használhatók fel, ha ugyanazon médiaszolgáltató ugyanazt a műsorszámot időben késleltetve nyújtja.

(6)      Az (1)–(5) bekezdés sérelme nélkül a tagállamok jogrendszerükkel és joggyakorlatukkal összhangban biztosítják az ilyen rövid részletek rendelkezésre bocsátási módjainak és feltételeinek meghatározását, különösen bármilyen ellentételezési megállapodás, a rövid részletek maximális hossza, valamint azok közvetítésének időbeli korlátai tekintetében. Ha ellentételezést írnak elő, annak összege nem haladhatja meg a hozzáférés biztosítása során közvetlenül felmerülő többletköltségek összegét.”

B –    A nemzeti jog

10.      Az irányelv átültetése végett a kizárólagos televíziós közvetítési jogok gyakorlásáról szóló szövetségi törvény (Bundesgesetz über die Ausübung exklusiver Fernsehübertragungsrechte [Fernseh-Exklusivrechtegesetz])(4) módosításra került 2010‑ben(5). A FERG 5. §‑a értelmében:

„(1)      A közérdeklődésre számot tartó eseményekre vonatkozóan kizárólagos műsorszolgáltatási jogot szerző televíziós műsorszolgáltatónak kérésre és méltányos, ésszerű és megkülönböztetéstől mentes feltételekkel az Európai Gazdasági Térségről [(EGT)] szóló megállapodás vagy a határokat átlépő televíziózásról szóló, 1989. május 5‑i európai egyezmény valamely részes államának területén letelepedett valamennyi televíziós műsorszolgáltató számára biztosítania kell a saját közvetítés célját szolgáló rövid híradáshoz való jogot […]. Egy esemény tekintetében közérdeklődés akkor áll fenn, ha várható, hogy az eseményt Ausztriában vagy az e rendelkezés szerinti részes államok valamelyikében fontosságára tekintettel jelentős sajtóvisszhang fogja kísérni.

(2)      A rövid híradáshoz való jog az (1) bekezdés értelmében kötelezett televíziós műsorszolgáltató adásának rögzítésére és egy rövid hírnek a (3)–(5) bekezdés szerinti feltételek melletti elkészítésére és sugárzására vagy rendelkezésre bocsátására való jogosultságot foglalja magában.

(3)      Valamely televíziós műsorszolgáltató rövid híradáshoz való joga az alábbi feltételekkel gyakorolható:

1.      a rövid híradás az alkalomnak megfelelő hírszerű rövid híradásra korlátozódik;

2.      a rövid híradás csak általános hírműsorokban használható fel;

3.      a rövid híradások elkészítésére jogosult televíziós műsorszolgáltató a rövid híradás tartalmát szabadon választhatja ki a kötelezett televíziós műsorszolgáltató adásából;

4.      a rövid híradás megengedett időtartama az esemény hírszerű információtartalma közléséhez szükséges idő hosszához igazodik, és eltérő megállapodás hiányában legfeljebb 90 másodperc hosszú lehet;

5.      ha az esemény hossza az egy napot meghaladja, akkor a rövid híradáshoz való jog a rövid híradás napi közvetítését is magában foglalja;

6.      a rövid híradás műsorra tűzése és felkínálása semmiképpen sem előzheti meg az (1) bekezdés értelmében kötelezett televíziós műsorszolgáltató adásának kezdetét;

7.      a rövid híradások elkészítésére jogosult televíziós műsorszolgáltatónak a rövid híradást egyértelműen ilyenként kell megjelölnie, és a forrást fel kell tüntetnie.

(4)      Az (1) bekezdésben foglaltaknak megfelelően kötelezett televíziós műsorszolgáltató – eltérő rendelkezések hiányában – csak a hozzáférés biztosítása során közvetlenül felmerülő többletköltségek összegének megtérítésére jogosult.

[…]

(6)      Az (1) bekezdés értelmében kötelezett televíziós műsorszolgáltatónak valamely televíziós műsorszolgáltató kérésére az esemény előtt indokolt időben közzé kell tennie a rövid híradáshoz való jog általa történő szerződéses biztosításának feltételeit.

(7)      Az (1) bekezdés értelmében vett jog biztosítását kérő televíziós műsorszolgáltató e jog érvényesítése céljából a szabályozó hatósághoz fordulhat. […]

(8)      Ha a (6) bekezdés szerinti eljárás az esemény különleges időszerűsége miatt nem folytatható le időben, akkor a szabályozó hatóság az esemény iránt érdeklődő televíziós műsorszolgáltató kérelmére utólag határozhat arról, hogy biztosítani kellett volna‑e a rövid híradáshoz való jogot, és ha igen, mely feltételekkel. Abban az esetben, ha biztosítani kellett volna e jogot, az (1) bekezdés értelmében kötelezett televíziós műsorszolgáltatótól a 3. § (7)–(9) bekezdését analógia útján alkalmazva kártérítés követelhető.

[…]”

II – Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

11.      A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem alapjául a Sky Österreich GmbH (a továbbiakban: Sky) és az Österreichischer Rundfunk (a továbbiakban: ORF) közötti jogvita szolgál.

12.      Az ORF közjogi alapítvány, amelynek feladata, hogy ellássa az osztrák műsorszolgáltatásról szóló szövetségi törvény (Bundesgesetz über den Österreichischen Rundfunk)(6) által ráruházott közjogi feladatokat. Az ORF feladata nem kizárólag rádiós és televíziós programok felajánlása, hanem ezen programokhoz kapcsolódó online kínálatok biztosítása.

13.      A Sky engedélyt kapott a Kommunikationsbehörde Austriától (az osztrák kommunikációs szabályozó hatóság, a továbbiakban: KommAustria) arra, hogy műholdon keresztül közvetítse a „Sky Sport Austria” kódolt, digitális televíziós programot. Ezen társaság egy 2009. augusztus 21‑i szerződéssel, az Európa Liga egyes mérkőzései továbbközvetítéséhez való kizárólagos jogokat szerezte meg Ausztria területére a 2009/2010–2011/2012‑es idények vonatkozásában. A Sky jelezte, hogy évente euróban számítva az engedélyezési és gyártási költségekre több milliós nagyságrendű összeget kell fordítania.

14.      2009. szeptember 11‑én a Sky és az ORF között megállapodás jött létre, amely az ORF részére rövid híradáshoz való jogot biztosított, továbbá előírta az ilyen híradás esetén percenként 700 euró megfizetését.

15.      Az ORF 2010. november 4‑i levelében a KommAustriától annak megállapítását kérte, hogy a Sky köteles az ORF számára az Európa Liga keretében 2010. október 1‑jétől osztrák csapatok részvételével játszott mérkőzésekről szóló rövid híradáshoz való jogot biztosítani, és ezt anélkül, hogy az ORF‑től ezért a jel hozzáférésének biztosítása során közvetlenül felmerülő többletköltségek összegét meghaladó összeg megfizetését követelhetné.

16.      2010. december 22‑én a KommAustria úgy határozott, hogy a Sky a kizárólagos jogok jogosultjaként anélkül köteles az ORF számára a rövid híradáshoz való jogot biztosítani, hogy a jelhez való hozzáférés biztosítása során közvetlenül felmerülő többletköltségeken felül egyéb költségek megtérítésére lenne jogosult. Ezzel egyidejűleg meghatározta az ORF számára e jog gyakorlásának feltételeit. Ezen feltételek között szerepelt, hogy a műholdas jelhez való hozzáférés biztosítása során közvetlenül felmerülő többletköltségek összege a konkrét esetben 0 euró volt.

17.      Ezen határozat ellen mindkét fél fellebbezést nyújtott be a Bundeskommunikationssenathoz (Szövetségi Kommunikációs Tanács) (Ausztria).

18.      A Sky fellebbezésében többek között arra hivatkozik, hogy az irányelv 15. cikkének (6) bekezdésében, illetve a FERG 5. §‑ának (4) bekezdésében a rövid híradáshoz való jog térítésmentes biztosítása tekintetében előírt kötelezettség sérti a Chartát, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményt(7), valamint az osztrák alkotmányjogot. A Sky különösen azt a körülményt emeli ki, hogy az irányelv 15. cikkének (6) bekezdése értelmében minden esetben – tehát az érintett kizárólagos jogok közötti különbségtétel nélkül – kizárt a kizárólagos jog korlátozásáért nyújtandó kártalanítás. Ez az esetek többségében túlságosan méltánytalan eredményre vezetne. Márpedig, amikor a tulajdonhoz való jog korlátozásra kerül, a Charta 17. cikkének (1) bekezdése és az arányosság elve alapján minden egyes esetben meg kell vizsgálni, hogy jár‑e kártalanítás. A Sky álláspontja szerint a szóban forgó esetben a rövid híradáshoz való jog biztosítása révén jelentős mértékben korlátozódik a tulajdonhoz való joga.

19.      Ami a Bíróságnak az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés megválaszolására vonatkozó hatáskörét illeti, a Bundeskommunikationssenat előzetes döntéshozatalra utaló határozatában hivatkozik az Österreichischer Rundfunk ügyben 2007. október 18‑án hozott ítéletre(8), és megjegyzi, hogy a jelen ügyben ugyanezen szabályok alkalmazandóak. Ezen feltételekre tekintettel az EUMSZ 267. cikk szerinti „bíróságnak” minősül.

20.      Az ügy érdemi részét tekintve, a Bundeskommunikationssenat úgy véli, hogy elsősorban azt kell meghatározni, hogy az uniós elsődleges joggal összhangban áll‑e az, hogy a Sky anélkül köteles a rövid híradáshoz való jogot biztosítani az ORF részére, hogy e tekintetben a hozzáférés biztosítása során közvetlenül felmerülő többletköltségek összegét meghaladó összegű ellentételezésre lenne jogosult. A Bundeskommunikationssenat szerint az a kérdés merül fel, hogy vajon a Charta 17. cikke által védelemben részesített alapjog sérelme, amelyet egy ilyen kötelezettség okoz, összhangban áll‑e az arányosság elvével.

21.      Ebben az összefüggésben a Bundeskommunikationssenat a Verfassungsgerichtshof (alkotmánybíróság) (Ausztria)(9) és a Bundesverfassungsgericht (szövetségi alkotmánybíróság) (Németország)(10) határozataira hivatkozik, amelyek a jelen ügyben szereplő uniós szabályozáshoz hasonló nemzeti szabályokat vizsgáltak, úgy ítélve meg, hogy a rövid híradáshoz való jog térítésmentes biztosítása aránytalanságot eredményez, és ezen okból kifolyólag sérti az állampolgárok általános jogairól szóló alaptörvény (Staatsgrundgesetz über die allgemeinen Rechte der Staatsbürger) 5. §‑ában, illetve az EJEE 1. kiegészítő jegyzőkönyvének 1. cikkében lefektetett tulajdonhoz való jogot, valamint az Alkotmány (Grundgesetz) 12. §‑ában foglalt foglalkozás megválasztásának szabadságát.

22.      A Bundeskommunikationssenat felveti azt a kérdést, hogy – tekintettel többek között az arányosság elvére és a fenti ítélkezési gyakorlatra – nem lenne‑e szükség egy olyan szabály elfogadására, amely lehetővé teszi az adott eset körülményeinek figyelembevételét, és különösen a szóban forgó kizárólagos jog tárgyát, valamint az ellentételezés kiszámításakor a jogosult által a kizárólagos jog megszerzéséért fizetett összeget. Álláspontja szerint az irányelv 15. cikkének (6) bekezdése különösen akkor problematikus, ha a kizárólagos jogot az e rendelkezés hatálybalépését megelőzően szerezték, míg a rövid híradáshoz való jog biztosítása iránti kérelmet az irányelv 15. cikkét átültető nemzeti rendelkezés hatálybalépését követően nyújtották be.

23.      E körülmények között a Bundeskommunikationssenat úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„Összeegyeztethető‑e […] az irányelv 15. cikkének (6) bekezdése a […] Charta 16., valamint 17. cikkével, illetve az [EJEE] első kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikkével?”

24.      Írásbeli észrevételt a Sky, az ORF, a német és a lengyel kormány, az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság nyújtott be. 2012. április 24‑én tárgyalásra került sor.

III – Elemzés

25.      A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem alapján a Bíróságnak azt kell értékelnie, hogy az irányelv 15. cikkének (6) bekezdése összeegyeztethető-e a Charta 16. és 17. cikke által védelemben részesített alapjogokkal, nevezetesen egyrészt a vállalkozás szabadságával, másrészt a tulajdonhoz való joggal.

26.      Közelebbről annak meghatározásáról van szó, hogy vajon azon körülmény, hogy az irányelv 15. cikkének (6) bekezdése a nagy közérdeklődésre számot tartó eseményekkel kapcsolatos rövid részletekhez való hozzáférés biztosítása során felmerülő ellentételezés összegét az e rövid részletekhez való hozzáférés biztosítása során közvetlenül felmerülő többletköltségekre korlátozza, vajon az ilyen események kizárólagos közvetítésének jogával rendelkező televíziós műsorszolgáltató szervezeteknek a vállalkozási szabadsága, illetve a tulajdonhoz való joga igazolható sérelmét valósítja‑e meg, vagy sem.

27.      A Charta 16. cikke értelmében „[a] vállalkozás szabadságát, az uniós joggal és a nemzeti jogszabályokkal és gyakorlattal összhangban, el kell ismerni”. Az e cikkhez fűzött magyarázatok kiemelik, hogy „[e] cikk a Bíróság ítélkezési gyakorlatán alapul, amely elismerte a kereskedelmi és gazdasági tevékenység gyakorlásának szabadságát [(11)], valamint a szerződési szabadságot [(12)], továbbá az [EUMSZ] 119. cikk[…] (1) és (3) bekezdésén, amely elismeri a szabad versenyt”(13).

28.      Ami a Charta 17. cikkét illeti, (1) bekezdésében előirja, hogy „[m]indenkinek joga van ahhoz, hogy jogszerűen szerzett tulajdonát birtokolja, használja, azzal rendelkezzen, és azt örökül hagyja. Tulajdonától senkit sem lehet megfosztani, kivéve, ha ez közérdekből, a törvényben meghatározott esetekben és feltételekkel, valamint az ezáltal elszenvedett veszteségekért kellő időben fizetett méltányos összegű kártalanítás mellett történik. A tulajdon használatát, az általános érdek által szükségessé tett mértékben, törvénnyel lehet szabályozni”. Az e cikkhez fűzött magyarázatok jelzik, hogy e cikk az EJEE 1. kiegészítő jegyzőkönyvének 1. cikkén alapul. Ebből következően, összhangban a Charta 52. cikkének (3) bekezdésében foglaltakkal, a 17. cikke által védelemben részesített tulajdonhoz való jog tartalmát és terjedelmét azonosnak kell tekinteni azokéval, amelyek az EJEE-ben szerepelnek(14).

29.      A Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy a tulajdonhoz való jog, úgymint a gazdasági tevékenység szabad gyakorlásához való jog az uniós jog általános elvei közé tartozik. Ezen elvek nem tekinthetők korlátlan jogosultságoknak, azokat társadalmi szerepükre tekintettel kell figyelembe venni. Ennélfogva korlátozható a tulajdonhoz, illetve a gazdasági tevékenység szabad gyakorlásához való jog, feltéve, hogy e korlátozások ténylegesen megfelelnek az Unió által követett közérdekű célkitűzéseknek, és nem jelentenek a kitűzött célhoz képest aránytalan és megengedhetetlen beavatkozást, amely az így biztosított jogok lényegét sértené.(15)

30.      Ezen ítélkezési gyakorlattal összhangban, a Charta 52. cikkének (1) bekezdése meghatározza azon korlátozásokkal kapcsolatos rendet, amelyek a Chartában elismert jogok és szabadságok esetén alkalmazhatók. A Charta lehetővé teszi az olyan jogok és szabadságok gyakorlásának a korlátozását, mint amelyek a 16. és 17. cikkében szereplő tulajdonhoz való jog, illetve a vállalkozás szabadsága, feltéve hogy a korlátozásra a törvény által, e jogok és szabadságok lényeges tartalmának, valamint az arányosság elvének tiszteletben tartásával kerül sor, továbbá a korlátozás elengedhetetlen, és ténylegesen az Unió által elismert közérdekű célkitűzéseket vagy mások jogainak és szabadságainak védelmét szolgálja.

31.      Megvizsgáljuk elsőként, hogy az irányelv 15. cikkének (6) bekezdésében foglalt rendelkezések sértik‑e a Charta 16. és 17. cikke által elismert jogokat. Igenlő válasz esetén, ezt követően meg kell vizsgálni, hogy az ilyen sérelem igazolható‑e.

A –    A Charta 16. és 17. cikkében elismert jogok megsértésének fennállásáról

32.      Az irányelv 15. cikke minden, az Unióban letelepedett televíziós műsorszolgáltató javára előírja a rövid részletek feletti rendelkezési jogot annak érdekében, hogy a nagy közérdeklődésre számot tartó eseményekről rövid híradásokat készíthessen.

33.      Ezen cikk alkalmazásával, valamint az átültetés keretében a tagállamok által elfogadott szabályok alapján, azon televíziós műsorszolgáltatók, amelyek ilyen események vonatkozásában kizárólagos közvetítési jogokkal rendelkeznek, kötelesek tűrni, hogy más televíziós műsorszolgáltatók szabadon kiválaszthassák azon rövid részleteket, amelyek rövid híradásukat fogják képezni. Gyakorlatilag ez vagy az elsődleges műsorszolgáltató adásához való hozzáférést jelenti, vagy az érintett esemény helyszínéhez való hozzáférést.(16)

34.      Egyértelmű, hogy egy ilyen kötöttség előírása a kizárólagos közvetítési jogokkal rendelkező műsorszolgáltatók részére azzal a következménnyel jár, hogy korlátozza esetükben az ilyen jogok hasznosításának módját.

35.      A vállalkozás szabadsága vonatkozásában, amelynek része a szerződési szabadság, az irányelv 15. cikkének az a közvetlen következménye, hogy a kizárólagos közvetítési jogokkal rendelkező televíziós műsorszolgáltatók többé nem választhatják meg szabadon, hogy mely szervezetekkel kívánnak szerződést kötni, annak érdekében, hogy ez utóbbiak részesüljenek a rövid részletekhez való hozzáférés lehetőségében. Más szóval a részletekhez való hozzáférési jog forgalmazása céljából többé az általuk kiválasztott szolgáltatók részére nem adhatnak felhasználási engedélyeket.

36.      A tulajdonhoz való jog vonatkozásában, ezen cikk hatása, hogy a kizárólagos közvetítési jogokkal rendelkező televíziós műsorszolgáltatók azon lehetőségét korlátozza, hogy javaik használata felett rendelkezzenek. Amennyiben az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatára hivatkozunk, az említett cikk összehasonlítható az EJEE 1. kiegészítő jegyzőkönyve 1. cikkének második bekezdésében foglalt, a tulajdon használatával kapcsolatos szabályozáshoz. Az Emberi Jogok Európai Bírósága ítélkezési gyakorlatából következik, hogy a javak használata szabályozásának fogalma magában foglal egy olyan intézkedést, amelynek tárgya – a tulajdon átruházása nélkül – a tulajdon használatának „korlátozása vagy ellenőrzése”(17). Azáltal, hogy arra kötelezi a kizárólagos közvetítési jogokkal rendelkező televíziós műsorszolgáltatókat, hogy ezen jogok tárgyát képező egyes felhasználásokhoz hozzájáruljanak, a jelen esetben a rövid híradások céljából a rövid részletekhez való hozzáféréshez, az irányelv 15. cikke véleményem szerint egy olyan, javak használatára vonatkozó szabályozáshoz vezet, amely alkalmas arra, hogy mint ilyen e szervezetek tulajdonhoz való jogát sértse.

37.      Ami különösen az irányelv 15. cikkének (6) bekezdését illeti, a vállalkozás szabadságának és a tulajdonhoz való jognak a sérelme azon alapul, hogy – amennyiben a rövid részletekhez való jog ellentételezésének összege a hozzáférés biztosítása során közvetlenül felmerülő többletköltségekre korlátozódik – a nagy közérdeklődésre számot tartó események kizárólagos közvetítési jogaival rendelkező televíziós műsorszolgáltatók többé nem határozhatják meg szabadon azon árat, amelyet a rövid részletekhez való hozzáférés átengedése ellenében kérnének. Az ezen rendelkezésben szereplő ellentételezési szabályok meghatározása különösen abban akadályozza ezen szervezeteket, hogy más, rövid részletekhez hozzáférni kívánó televíziós műsorszolgáltatóra hárítsa ezen kizárólagos jogok megszerzési költségeit. Az említett szabályozás ezenkívül negatív hatással lehet a kizárólagos jogok forgalmi értékére.

38.      Mivel a vállalkozás szabadsága és a tulajdonhoz való jog megsértése megállapításra került, a továbbiakban azt kell vizsgálni, hogy egy ilyen sérelem igazolt‑e a Charta 52. cikkének (1) bekezdése alapján.

B –    A Charta 16. és 17. cikke által elismert jogok megsértésének igazolásáról

39.      Megjegyzem először is, hogy a Charta 16. és 17. cikke által elismert jogok megsértését a Charta 52. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „törvény által megállapítottnak” kell tekinteni. Az irányelv 15. cikkének (6) bekezdéséből kifejezetten következik ugyanis, hogy amennyiben ellentételezés előírására kerül sor, annak összege nem haladhatja meg a rövid részletekhez való hozzáférés biztosítása során közvetlenül felmerülő többletköltségek összegét.

40.      A fentieken túl azon kérdést illetően, hogy a védett jogok megsértése az Unió által elismert általános érdekű célkitűzést vagy mások jogainak és szabadságainak védelmét szolgálja‑e, megjegyzem, hogy az irányelv 15. cikkének (6) bekezdése szerinti, rövid részlethez való hozzáférés joga megfelel az irányelv (48) preambulumbekezdésében az uniós jogalkotó által kifejezésre jutatott azon elvárásnak, miszerint „a hírműsorok készítésében és műsorra tűzésében ugyanakkor az Unió teljes területén elő kell segíteni a pluralizmust, és tiszteletben kell tartani a [Charta] 11. cikkében elismert alapelveket”.

41.      Egyebekben az irányelv (55) preambulumbekezdésében a televíziós műsorszolgáltatók arra irányuló joga, hogy hírműsoraikban rövid részleteket használhassanak fel, azon célhoz kötődik, hogy „a tájékozódás alapszabadságának biztosítása és az uniós közönség érdekeinek teljes körű és megfelelő védelme […]” megvalósuljon.(18)

42.      Azáltal, hogy meghatározza a rövid részletekhez való hozzáférési jog gyakorlásának szabályai, azaz az elsődleges műsorszolgáltatónak járó ellentételezés, az irányelv 15. cikkének (6) bekezdése követi az ezen irányelv (48) és (55) preambulumbekezdésében megfogalmazott célokat, azaz különösen a tájékozódás alapszabadságát és a média pluralizmusát. Ezen célok önmagukban szorosan kapcsolódnak az irányelvben megfogalmazott általánosabb célok egyikéhez, amely – ahogyan az irányelv (11) preambulumbekezdése pontosítja – az egységes információs térség kialakulásának megkönnyítését célozza.

43.      E tekintetben ki kell emelni, hogy a tájékozódás alapszabadsága és a média pluralizmusa a véleménynyilvánítás megismerésének szabadsága részét képezik.(19) Ez utóbbi az uniós jog általános elveinek egyike,(20) és az uniós jogrend által elismert alapjogok között szerepel.(21)

44.      A véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadsága a Charta 11. cikkében szerepel. E cikk (1) bekezdésében úgy rendelkezik, hogy „[m]indenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. Ezen jog magában fogalja a véleményalkotás szabadságát, valamint az információk és eszmék megismerésének és közlésének szabadságát anélkül, hogy ebbe hatósági szerv beavatkozhatna, továbbá országhatárokra való tekintet nélkül”. A fentieken túl a Charta 11. cikkének (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „[a] tömegtájékoztatás szabadságát és sokszínűségét tiszteletben kell tartani”. A Charta 11. cikkéhez fűzött magyarázatok megjelölik, hogy a cikk az EJEE 10. cikkének felel meg.

45.      Miután meghatározásra került a Charta 16. és 17. cikke által elismert jogok megsértésének mibenléte, ellenőrizni kell, hogy az e két cikkben elismert jogok korlátozása arányos‑e az elérni kívánt jogos céllal. E cél, amely elsősorban egy másik alapjog védelmének szükségességében áll, a jelen esetben az információk megismerésének szabadsága és a média pluralizmusa, az arányosság ellenőrzése, amelyhez a következőkben folyamodunk, megkívánja, hogy több alapjogot összevessünk. A megválaszolandó kérdés tehát arra irányul, hogy lehet‑e úgy tekinteni, hogy az uniós jogalkotó az irányelv 15. cikke (6) bekezdésének elfogadásával kiegyensúlyozottan mérlegelte egyrészt a tulajdonhoz való jogot és a vállalkozás szabadságát, másrészt az információk megismerésének szabadságát és a média pluralizmusát.

46.      Ezen szemszögből elemzésemet több megfontolás fogja kísérni.

47.      Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az uniós jog általános elvei közé tartozó arányosság elve megköveteli, hogy a valamely uniós jogi aktus által alkalmazott eszközök alkalmasak legyenek a kitűzött cél megvalósítására, és ne menjenek túl az annak eléréséhez szükséges mértéken.(22)

48.      Egyebekben ki kell emelni, hogy a tulajdonhoz való jog gyakorlása korlátozása igazolásának vizsgálatánál a Bíróság, hivatkozással az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatára, felhívta arra a figyelmet, hogy ésszerű arányosságnak kell fennállnia az alkalmazott eszközök és az elérni kívánt cél között. Álláspontja szerint tehát azt kell megvizsgálni, hogy az általános érdek és azon személyek érdekének követelménye között, akik a tulajdonhoz való jogukra hivatkoznak, fennmaradt‑e az egyensúly. A Bíróság kiemelte, hogy így nagy mérlegelési mozgásteret kell elismerni a jogalkotónak mind a végrehajtási módok megválasztása, mind annak megítélése tekintetében, hogy következményeik a szóban forgó szabályozás célkitűzéseinek elérésére irányuló közérdek alapján jogszerűek‑e.(23)

49.      A fentiekben foglaltakon túl a Bíróság Németország kontra Parlament és Tanács ügyben 2006. december 12‑én hozott ítéletében(24) foglaltakkal analógia útján azt kell megállapítani, hogy az uniós jogalkotónak a jelen esetéhez hasonló területen széles mérlegelési jogkört kell elismerni, ez pedig olyan politikai, gazdasági és szociális jellegű választást követel meg a részéről, amelyen belül összetett értékelést kell elvégeznie. Csupán az e területen meghozott intézkedésnek a hatáskörrel rendelkező intézmények által elérni kívánt cél megvalósításához képest való nyilvánvaló alkalmatlansága érintheti az ilyen intézkedés jogszerűségét.(25)

50.      A tulajdonhoz való jognak és a vállalkozás szabadságának az irányelv 15. cikkének (6) bekezdésében szereplő korlátozása arányos jellegének a vizsgálatát tehát a jogalkotónak elismerendő nagy mérlegelési mozgástér figyelembevételével kell lefolytatni.

51.      A fentieken túl ezen vizsgálatot az irányelv természetének figyelembevételével kell lefolytatni, amelynek nem célja a hatálya alá tartozó területekre vonatkozó szabályok teljes harmonizálása, hanem csak minimumszabályokat ír elő.(26) Ebben a tekintetben felhívom arra a figyelmet, hogy az uniós jogalkotó az irányelv 15. cikkében meghatároz bizonyos számú, a rövid részletekhez való hozzáférési jogra vonatkozó általános szabályt, mialatt lehetővé teszik a tagállamok számára, hogy maguk határozzák meg az e rövid részletekhez való hozzáférés részletes szabályait és feltételeit.(27)

52.      Végül nem szabad megfeledkezni arról, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint az Unión belül az alapjogok tiszteletben tartását az Unió célkitűzéseinek megfelelően és szervezeti keretén belül kell biztosítani.(28) E tekintetben az irányelv több preambulumbekezdése kiemeli, hogy az irányelv a hatálya alá tartozó területen a belső piac megvalósításában működik közre. Ennek megfelelően az irányelv (2) preambulumbekezdése megjelöli azon szükségszerűséget, miszerint „a nemzeti piacokról egy közös produkciós programra és terjesztési piacra való átmene[tet kell biztosítani]”, és az irányelv (11) preambulumbekezdése utal arra, hogy az audiovizuális médiaszolgáltatásokra vonatkozóan alapvető szintű összehangolt szabályok alkalmazása hozzájárul többek között a „belső piac megvalósításá[hoz] […] és az egységes információs térség kialakulásá[hoz]”(29). Ezen szempont figyelembevétele fontos a szóban forgó, különböző alapjogok összevetésének vizsgálatánál, mivel a rövid részletekhez való jog biztosításáért fizetendő ellentételezés korlátozásából eredő probléma az alapjogok védelme tekintetében nem ugyanazokat a kérdéseket veti fel, és szükségszerűen nem ugyanazon válaszhoz vezet, attól függően hogy kizárólag egy tagállam tekintetében vizsgálandó vagy a belső piac megvalósításához fűződő követelmények figyelembevételére is sor kerül.

53.      Ezen vizsgálati áttekintés alkalmazása a jelen ügyben ahhoz a megállapításhoz vezet, hogy az irányelv 15. cikkének (6) bekezdése nemcsak hogy alkalmas arra, hogy megvalósítsa az elérni kívánt célt, azaz az információk megismerése szabadságának és a média pluralizmusának biztosítását, hanem nem is megy túl az e cél eléréséhez szükséges mértéken.

54.      Ami az irányelv 15. cikke (6) bekezdése utolsó mondatának arra való alkalmasságát illeti, hogy biztosítsa az információk megismerésének szabadságát és a média pluralizmusát, úgy vélem, hogy e rendelkezés, azáltal hogy korlátozza az elsődleges műsorszolgáltató által a másodlagos műsorszolgáltatótól követelhető ellentételezés összegét, olyan természetű, amely elősegíti a nagy közérdeklődésre számot tartó eseményekkel kapcsolatos információk közvetítését, különösen az olyan televíziós műsorszolgáltatók általi közvetítését, amelyek nem rendelkeznek jelentős pénzügyi eszközökkel. Egy ilyen típusú rendelkezés elősegíti egy olyan európai információs és véleménynyilvánítási térség megvalósulását, amelyen belül érvényesül az információk megismerésének szabadsága és a média pluralizmusa.

55.      Ami az ellentételezés összege korlátozásának szükségességét illeti, arra az álláspontra helyezkedem, hogy amennyiben az uniós jogalkotó által az irányelv 15. cikkében megfogalmazott rendelkezés sarokkövéről van szó, annak hiánya esetén a rövid híradáshoz való jog hatékony érvényesülése sérülne.

56.      Az ellentételezésnek a hozzáférés biztosítása során közvetlenül felmerülő többletköltségekre való korlátozása elősegíti, hogy minden televíziós műsorszolgáltatót azonos módon kezeljenek. Azáltal, hogy kizárja, hogy a kizárólagos közvetítési jogokkal rendelkező szolgáltatók a részleteket igénylő műsorszolgáltatókat terhelhessék az ilyen jogok megszerzése ellenében fizetendő költségekkel, az irányelv 15. cikkének (6) bekezdése megakadályozza, hogy megfizethetetlen ár megfizetését kérjék a rövid részletek biztosítása ellenében, különösen ha olyan eseményekről van szó, amelyek feltehetően a lakosság nagy részének érdeklődését keltik fel, és amelyek tekintetében a kizárólagos közvetítési jogokkal rendelkező szolgáltatóknak jelentős összegeket kellett kifizetniük a kizárólagos közvetítés megszerzése érdekében. A fentiekből következik, hogy minden, legyen akár kereskedelmi vagy közszolgálati televíziós műsorszolgáltató – függetlenül attól, hogy jelentős pénzügyi eszközökkel rendelkezik‑e, vagy sem – azonos feltételek mellett élhet azzal a joggal, hogy a nagy közérdeklődésre számot tartó eseményekről rövid híradásokat készítsen.

57.      Annak biztosítása, hogy az elsődleges és a másodlagos szolgáltatók szabadon tárgyalhassanak az ellentételezés összegéről, azzal a kedvezőtlen következménnyel járna, hogy a kizárólagos közvetítési jogokkal rendelkezőt erőfölénybe helyezi, különösen ha nagy közérdeklődésre számot tartó eseményről van szó. Továbbá, figyelembe véve a kizárólagos közvetítési jogok megszerzése ellenében fizetendő díj növekedését, fennáll annak kockázata hogy a rövid híradást megvalósítani kívánó másodlagos szolgáltatóktól követelt díj olyan mértéket ölt, amely visszatartaná őket ezen jog gyakorlásától. A fentiek akadályozhatják azon cél megvalósulását, hogy minél többen tájékoztatva legyenek a nagy közérdeklődésre számot tartó eseményekről. Egyebekben, televíziós műsorszolgáltatók ilyen események közvetítéséből való kizárása negatív hatással lenne a tájékoztatás pluralizmusára, mivel a jelentősebb szolgáltatókra korlátozná az információk összegyűjtését és terjesztését, kisebb versenytársaik és a nézők hátrányára.

58.      Ezért vélem úgy, hogy az alternatív megoldással, amely az uniós jogalkotó számára abból állt, hogy csupán megfelelő ellentételezést ír elő, anélkül hogy az irányelv 15. cikkének (6) bekezdésében előírt korlátozás arra vonatkozna, nem lehetett volna elérni ilyen hatékony módon a rövid híradáshoz való jog bevezetésével kitűzött célokat.

59.      A csupán a megfelelő ellentételezésre való utalás, anélkül, hogy meghatározásra kerülne egy harmonizált korlát, azzal a következménnyel járna, hogy a költséget esetről esetre állapítják meg az egyes eltérő tagállami eljárások szerint, amely potenciálisan akadályozhatja az információk szabad áramlását és így az uniós jogalkotó által az irányelv (11) preambulumbekezdésében megvalósítani kívánt egységes információs térség kialakulását. Az ellentételezés összegének a hozzáférés biztosítása során közvetlenül felmerülő költségekre való korlátozása nagy mértékben lehetővé teszi a költségek meghatározása e problémájának és az ebből keletkező jogvitáknak az elkerülését. A leghatékonyabb eszközről van szó, amely a tagállamok között és a televíziós műsorszolgáltatók gazdasági jelentősége szerint az információ terjesztése lezárásának elkerülését teszi lehetővé.

60.      Azáltal, hogy a belső piac megvalósítására és az egységes információs térség kialakulásának elősegítésére irányuló akaratával koherens megoldás mellett döntött, az uniós jogalkotónak sikerült az egyes tagállamok eltérő szabályozási megközelítésmódját összhangba hozni, mialatt az új harmonizált jog hatékony érvényesülését fenntartja.

61.      E szemszögből álláspontom szerint az uniós jogalkotó helyesen döntött amellett, hogy nem illeszt az irányelv 15. cikke (6) bekezdésének utolsó mondatába aszerinti különbségtételt, hogy az ellentételezést egy közszolgálati vagy egy kereskedelmi műsorszolgáltató fizeti meg, sem aszerinti különbségtételt, hogy az ilyen szolgáltató, a székhelye szerinti tagállam joga alapján közszolgálati feladatot lát‑e el, vagy sem. Az ilyen különbségtételek ugyanis ellentmondásban lettek volna az uniós jogalkotó arra irányuló akaratával, hogy a rövid híradáshoz való jog gyakorlása során minden televíziós műsorszolgáltatót azonos módon kezeljenek.(30) A fentiekben foglaltakon túl az irányelv 15. cikke (6) bekezdése utolsó mondata hatályának kizárólag azon televíziós műsorszolgáltatókra való korlátozása, amelyek a székhelyük szerinti tagállam joga szerint közszolgálati feladatot látnak el, nem tette volna lehetővé, hogy a rövid híradáshoz való jog bevezetésével kitűzött célok ilyen hatékony módon megvalósuljanak, kizárva ezáltal azokat – azaz a korlátozott pénzügyi eszközökkel rendelkező másodlagos szolgáltatókat –, amelyek első helyen élvezik az ellentételezés felső határa meghatározásának előnyét és amelyek, függetlenül jogi természetüktől, illetve ellátandó feladatuktól mégis meghatározó módon vesznek részt az információk tagállamokon belüli széles körű terjesztésében.(31)

62.      Álláspontom szerint az uniós jogalkotó által elfogadott megoldás megfelelő egyensúlyt biztosít egyrészt a kizárólagos közvetítési jogokkal rendelkező szolgáltatók vállalkozási szabadságának és tulajdonhoz való jogának a védelme, másrészt a tájékozódás szabadsága és a média pluralizmusa között. Úgy vélem ugyanis, hogy tekintettel az uniós jogalkotó által ez utóbbi két alapjog védelme érdekében létrehozott rendszer előnyeire, a kizárólagos közvetítési jogokkal rendelkező szolgáltatók vállalkozási szabadságának és tulajdonhoz való jogának a megsértése nem túlzott jellegű.

63.      E tekintetben jelezni kell, hogy az uniós jogalkotó a rövid híradáshoz való jogot bizonyos számú feltételhez, illetve korlátozáshoz köti, amelyek hozzájárulnak a kizárólagos közvetítési jogokkal rendelkező televíziós műsorszolgáltatók vállalkozási szabadsága és tulajdonhoz való joga megsértésének enyhítéséhez.

64.      Ezen feltételek és korlátok között megjegyzem, hogy a rövid híradáshoz való jog nem minden olyan eseményre vonatkozik különbségtétel nélkül, amelyek tekintetében kizárólagos közvetítési jog megadására került sor, mivel az irányelv 15. cikkének (1) bekezdése hangsúlyozza, hogy „nagy közérdeklődésre számot tartó eseményről” kell hogy legyen szó.

65.      Egyebekben az irányelv 15. cikkének (5) bekezdése értelmében a biztosított részletek kizárólag „általános hírműsorokban” használhatók fel és az irányelv 15. cikkének (1) bekezdése értelmében kizárólag rövid híradás megvalósítása céljából. A (55) preambulumbekezdés szerint „[a]z általános hírműsorok fogalma nem foglalja magában a rövid részletek szórakoztatási célokat szolgáló műsorszámokká történő összeállítását”. Ezen rendelkezésekből következik, hogy meghatározó különbség áll fenn a szórakoztatási célokat szolgáló események és a tájékoztatási célokat szolgáló események kulcsfontosságú pillanatainak televíziós közvetítése között.(32) A televíziós műsorszolgáltató kezében tartja kizárólagos jogainak szórakoztatás céljáből történő kereskedelmi hasznosítását. E jogai kereskedelmi értékének csökkenését tehát e tekintetben jelentősen relativizálni kell.

66.      Ezenkívül az irányelv 15. cikkének (3) bekezdése hangsúlyozza, hogy a másodlagos műsorszolgáltatók kötelesek a híradásukban felhasznált részletek forrását megjelölni. Ahogyan arra a Bizottság írásbeli észrevételeiben helyesen utal, a kizárólagos közvetítési jogokkal rendelkező szolgáltató ily módon történő reklámozása hozzájárul az irányelv 15. cikkének (6) bekezdésében szereplő ellentételezési rendszer arányosságához, mivel egy ilyen reklámnak gazdasági értéke van, és ebben az előnyben részesül a szolgáltató minden olyan esetben, amikor valamely rövid híradás közvetítésére kerül sor.(33)

67.      Az irányelv 15. cikkének (6) bekezdése arról is tanúskodik, hogy az uniós jogalkotó a szóban forgó különböző alapjogok kiegyensúlyozott mérlegelését elvégezte. A kizárólagos közvetítési jogokkal rendelkező műsorszolgáltató vállalkozási szabadsága és tulajdonhoz való joga sérelmének korlátozása érdekében, ezen rendelkezés arra kötelezi a tagállamokat, hogy ügyeljenek arra, hogy a rövid részletek maximális hosszának, valamint azok közvetítése időbeli korlátainak feltételei meghatározásra kerüljenek. Az irányelv (55) preambulumbekezdése a tagállamoknak szóló iránymutatást tartalmaz e tekintetben, mivel úgy rendelkezik, hogy a részletek legfeljebb 90 másodperc hosszúak lehetnek.

68.      Azon megállapítás, miszerint az irányelv 15. cikkének (6) bekezdése szerint a tagállamok feladata a rövid részletek biztosítása részletes módjainak és feltételeinek meghatározása annak pontosítására késztet, hogy a szóban forgó különböző alapjogok közötti mérlegelés nem kizárólag az uniós jogalkotó feladata, hanem a tagállamoké is. Más szóval azon mechanizmusok, amelyek lehetővé teszik a szóban forgó különböző alapjogok megfelelő egyensúlyának kialakítását, nemcsak hogy szerepelnek magában az irányelvben, elsősorban a rövid hírműsorokhoz való jogra vonatkozó, fent említett feltételek és korlátozások útján, hanem olyan nemzeti rendelkezések tagállamok általi elfogadásából is következnek, amelyek biztosítják az irányelv átültetését és annak a nemzeti hatóságok általi alkalmazását. E tekintetben ki kell emelni, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata alapján a tagállamoknak kell az irányelv átültetése során ügyelniük arra, hogy az irányelv olyan értelmezésére támaszkodjanak, amelyek biztosítják az uniós jogrend által védelemben részesített különböző alapjogok közötti megfelelő egyensúlyt. Továbbá az említett irányelv átültetésére vonatkozó intézkedések végrehajtása során a tagállami hatóságoknak és bíróságoknak nemcsak az a kötelessége, hogy nemzeti jogukat ugyanezen irányelvvel összhangban értelmezzék, hanem az is, hogy ne támaszkodjanak ezen irányelv olyan értelmezésére, amely az említett alapjogokba vagy más uniós jogi általános alapelvbe, mint az arányosság elvébe, ütközik.(34)

69.      A fentiekből álláspontom szerint az következik, hogy az irányelv átültetésére vonatkozó intézkedések elfogadásakor a tagállamoknak törekedniük kell arra, hogy tiszteletben tartsák az alapjogokat, mégpedig ahhoz szükséges eszközök bevezetésével, hogy a hozzáférés biztosítása során közvetlenül felmerülő többletköltségek ellentételezés tárgya lehessen, és a rövid részletek biztosítása részletes módjai és feltételei, különösen a rövid részletek maximális hossza, valamint azok közvetítésének időbeli korlátai, oly módon kerüljenek meghatározásra, hogy amennyire csak lehetséges korlátozza a kizárólagos közvetítési jogokkal rendelkező műsorszolgáltató vállakozási szabadságának és tulajdonhoz való jogának a megsértését. E tekintetben felhívom arra a figyelmet, hogy az irányelv 15. cikkét átültető osztrák jog arról tanúskodik, hogy a nemzeti jogalkotó a szóban forgó különböző alapjogok megfelelő egyensúlyára törekedett.

70.      A fentiekben foglalt elemek összességére tekintettel, amelyek a rövid híradáshoz való jog meghatározásához és ez utóbbi megvalósításának módjaihoz járulnak hozzá, úgy vélem, hogy a kizárólagos közvetítési jogokkal rendelkező műsorszolgáltatónak járó ellentételezés korlátozásával a vállakozási szabadságban és a tulajdonhoz való jogban okozott sérelem arányos. Más szóval, tekintettel az irányelv 15. cikkének szerkezetére, álláspontom szerint a hozzáférés biztosítása során közvetlenül felmerülő többletköltségek figyelembevétele(35) elegendő annak elkerüléséhez, hogy a rövid híradáshoz való jog túlzott terhet jelentsen az elsődleges műsorszolgáltató számára.

71.      A contrario, amennyiben ezen rendelkezés szerkezetéből az következett volna, hogy a rövid híradáshoz való jog semmilyen korlátozásnak nincs alávetve, a sérelmet aránytalannak lehetett volna tekinteni. Az irányelv 15. cikke (6) bekezdése utolsó mondatának az uniós jogalkotó által kialakított megfogalmazását tehát csak a rövid híradáshoz való jogra vonatkozó rendelkezésekkel együtt lehet helyesen értelmezni.(36)

72.      Mindezen elemek annak megállapítására késztetnek, hogy az uniós jogalkotó az irányelv 15. cikke (6) bekezdésének elfogadásával kiegyensúlyozottan mérlegelte a szóban forgó különböző alapjogokat.

73.      Megjegyzem, hogy hasonló elemzésre került sor az Európa Tanácson belül. Ennek megfelelően a Strasbourgban, 1989. május 5‑én aláírt, a határokat átlépő televíziózásról szóló európai egyezmény 9. cikkében foglaltak lehetővé teszik, hogy a szerződő felek bevezessék a közönséget különösen érdeklő egyes események esetén a rövid részletekhez való hozzáférési jogot.(37) A tagállami miniszterek tanácsának 1991. április 11‑i R (91) 5. sz. ajánlása(38) 4.1. pontjában, a pénzügyi feltételekkel kapcsolatos részben előírja, hogy „a köztük létrejött egyéb megállapodások sérelme nélkül az elsődleges műsorszolgáltató a másodlagos műsorszolgátatótól a részlet ellenében nem kérheti díj megfizetését. Mindenesetre semmilyen pénzügyi ellentételezés nem kérhető a másodlagos műsorszolgáltatóktól a televíziós jogok címén”. Az ajánlás 4.2 pontjában meghatározásra kerül, hogy „amennyiben engedélyezésre kerül a másodlagos műsorszolgáltató helyszínhez való hozzáférése, a jelentős esemény szervezője vagy a helyszín tulajdonosa jogosult a szükségszerűen felmerülő többletköltségek megfizetését igényelni”. Az említett ajánlás indokolása a 4.1 pont tartalmának magyarázata során többek között hivatkozik arra, hogy „a másodlagos műsorszolgáltatók, elsősorban a kevesebb anyagi forrással rendelkezők, részére biztosítani kell, hogy azonos körülmények között férjenek hozzá a részletekhez”(39).

74.      Az uniós jogalkotó megközelítése számomra úgy tűnik, összhangban áll az Emberi Jogok Európai Bírósága által, az EJEE 1. kiegészítő jegyzőkönyve 1. cikkének második bekezdésével kapcsolatban kialakított ítélkezési gyakorlattal is. Az Emberi Jogok Európai Bírósága a javak használatának szabályozását arányossági kontrollnak veti alá, amelynek keretében ellenőrzi, mint a tulajdonelvonás esetén, hogy a nemzeti jogalkotó értékelése nem nélkülöz‑e nyilvánvalóan minden ésszerű alapot.(40) Úgy ítéli meg tehát, hogy egy beavatkozó intézkedésnek igazságos egyensúlyt kell kialakítania a közérdek és az egyén alapjogainak védelmére vonatkozó követelmények között. Az Emberi Jogok Európai Bírósága szerint ésszerű arányosságnak kell fennállnia az alkalmazott eszközök és az elérni kívánt cél között. E követelmény tiszteletben tartásának ellenőrzésekor a fenti bíróság az államoknak nagy mérlegelési mozgásteret ismer el mind a végrehajtási módok megválasztása, mind annak megítélése tekintetében, hogy következményeik a szóban forgó szabályozás célkitűzéseinek elérésére irányuló közérdek alapján jogszerűek‑e. Ezen egyensúly sérül, amennyiben az érintett személynek különleges és túlzott terhet kellett viselnie.(41) Az említett bíróság azt is megállapította, hogy amikor a javak használata szabályozásának valamely rendelkezéséről van szó, a kártalanítás hiánya egyike azon tényezőknek, amelyeket figyelembe kell venni annak megállapítása végett, hogy a megfelelő egyensúlyt tiszteletben tartották‑e, de ez önmagában nem jelentheti az EJEE 1. kiegészítő jegyzőkönyve 1. cikkének megsértését.(42)

75.      Egyebekben megjegyzem, hogy az uniós jogban több rendelkezés is azon álláspontot tükrözi, hogy a tulajdonhoz való jog minimális megsértése nem vonja maga után szisztematikusan a kártalanítást. Ennek megfelelően az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22‑i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(43) (35) preambulumbekezdése utal arra, ami ezen jogok vonatkozásában a lehetséges kivételeket vagy korlátozásokat illeti, hogy „[o]lyan helyzetekben, amikor a jogosultat ért hátrány csak minimális lenne, díjfizetési kötelezettség nem keletkezhet”(44). A fentieken túl a Bíróság az agrárpolitika és a tulajdonhoz való jog állítólagos megsértése tárgyában úgy ítélte meg, hogy az uniós jogban nem létezik olyan általános elv, amely alapján a kártalanítás minden körülmények között kötelező lenne(45).

76.      Az irányelv 15. cikke (6) bekezdésének elfogadásával álláspontom szerint az uniós jogalkotónak sikerült elfogadható kompromisszumot találnia a rövid részletekhez való jog ingyenes megadása és a másodlagos műsorszolgáltatóknak a kizárólagos közvetítési jogok megszerzési díjához való pénzügyi hozzájárulása között. Annak előírásával, hogy a hozzáférés biztosítása során közvetlenül felmerülő többletköltségek összege nem terhelheti a kizárólagos közvetítési jogokkal rendelkező televíziós műsorszolgáltatókat, e rendelkezés biztosítja, hogy a rövid részletekhez való jog e szervezetek számára nem jelent pénzügyi terhet. Azon körülményt, hogy ez utóbbiak nem húzhatnak hasznot a rövid részletek biztosításából, számomra a tájékozódás szabadsága és a média pluralizmusa megőrzésének szükségessége igazolja, előnyben részesítve ezáltal az egységes információs térség kialakulását.

77.      A Bundesverfassungsgericht és a Verfassungsgerichtshof kérdést előterjesztő bíróság által hivatkozott határozatai(46) értékelésemen nem változtatnak.

78.      Még ha léteznek is árnyalatbeli különbségek a fenti két bíróság indokolása között, a belőlük eredő következtetés legfőképpen az, hogy a rövid híradáshoz való jog átengedése nem lehet ingyenes, és ennek megfelelően méltányos díjnak vagy megfelelő ellenszolgáltatásnak van helye. E tekintetben a kizárólagos jogok megszerzésének költsége figyelembe veendő. A két bíróság arra is felhívja a figyelmet, hogy az ilyen ellenszolgáltatás mértékét nem lehet úgy meghatározni, hogy akadályozza a rövid híradások elkészítéséhez való jog gyakorlását.

79.      A Bundesverfassungsgericht és a Verfassungsgerichtshof megközelítése számomra úgy tűnik, hogy automatikusan nem ültethető át az irányelv 15. cikke (6) bekezdése érvényességének a Charta 16. és 17. cikkére tekintettel végzett vizsgálatára. Egyrészt már részletesen ismertettem azon okokat, amelyek miatt értékelésem szorosan függ az irányelv 15. cikkének szerkezetétől, és különösen azon feltételektől és korlátoktól, amelyek meghatározzák a rövid híradáshoz való jogot és annak terjedelmét.

80.      Másrészt emlékeztetek arra, hogy az Unión belül az alapjogok védelmét az Unió célkitűzéseinek megfelelően és szervezeti keretén belül kell biztosítani. A fentiekből következik, hogy azon mérlegelést, amelyet a szóban forgó különböző alapjogok között kell elvégezni, nem feltétlenül ugyanazon eredményre vezet függően attól, hogy nemzeti vagy uniós szinten történik. A jelen esetben a korábban kifejtettek miatt úgy vélem, hogy a belső piac megvalósításához és az egységes információs térség kialakításához kapcsolódó követelmények a rövid részletekhez való jog ingyenes megadása és a másodlagos műsorszolgáltatóknak a kizárólagos közvetítési jogok megszerzési díjához való pénzügyi hozzájárulása közötti kompromisszumos rendelkezés uniós jogalkotó általi elfogadása mellett szólnak.

81.      Végül a kérdést előterjesztő bíróság arra vonatkozó aggodalmát illetően, amely az ellentételezés korlátozása alkalmazásának időbeli vetületére vonatkozik egy olyan helyzetben, mint amely az alapeljárásban is felmerült, emlékeztetni kell arra, hogy a Sky szerződés útján 2009. augusztus 21‑én megszerezte az Európa Liga egyes mérkőzései továbbközvetítéséhez való kizárólagos jogot Ausztria területére a 2009/2010–2011/2012‑es idények vonatkozásában. 2009. szeptember 11‑én a Sky és az ORF megállapodást írt alá, amelynek tárgya ezen esemény tekintetében az ORF részére rövid híradáshoz való jog biztosítása. Megállapítom, hogy e két dátum azon, 2007. december 11‑i 2007/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(47) hatálybalépése utáni, amely bevezette a 89/552/EGK irányelvbe(48) a rövid híradáshoz való jogra vonatkozó rendelkezéseket; mivel az irányelvnek (1) preambulumbekezdése értelmében csupán az a feladata, hogy a 89/552 irányelvben található szabályokat kodifikálja. Mivel a 2007/65 irányelv a 4. cikkében foglaltak szerint 2007. december 19‑én lépett hatályba, a Sky és az ORF 2009‑ben tudomással bírt arról, hogy uniós szinten bevezetésre került a rövid híradáshoz való harmonizált jog, és előreláthatták azon szabályozási változásokat, amelyek nemzeti szinten bekövetkezhetnek.

IV – Végkövetkeztetések

82.      Mindezek alapján azt javaslom, hogy a Bíróság a Bundeskommunikationssenat által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést a következőképpen válaszolja meg:

„A feltett kérdés vizsgálata során nem merült fel olyan körülmény, amely a tagállamok audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtására vonatkozó egyes törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek összehangolásáról szóló, 2010. március 10‑i 2010/13/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv) 15. cikke (6) bekezdésének érvényességét érintené.”


1 – Eredeti nyelv: francia.


2 – HL L 95., 1. o., helyesbítés: HL L 263., 15. o., a továbbiakban: irányelv.


3 –      A továbbiakban: Charta.


4 – BGB1. I, 85/2001.


5 – BGB1. I, 50/2010, a továbbiakban: FERG.


6 – BGB1. I, 83/2001.


7 – Ezen egyezményt Rómában, 1950. november 4‑én írták alá (a továbbiakban: EJEE).


8 – A C‑195/06. sz. ügyben hozott ítélet (EBHT 2007., I‑8817. o.).


9 – 2006. december 1‑jei ítélet.


10 – 1998. február 17‑i ítélet.


11 – Lásd a 4/73. sz. Nold‑ügyben 1974. május 14‑én hozott ítélet (EBHT 1974., 491. o.) 14. pontját és a 230/78. sz., SpA Eridania és társai ügyben 1979. szeptember 27‑én hozott ítélet (EBHT 1979., 2749. o.) 20. és 31. pontját.


12 – Lásd többek között a 151/78. sz. Sukkerfabriken Nykobing ügyben hozott ítélet (EBHT 1979., 1. o.) 19. pontját és a C‑240/97. sz. Spanyolország kontra Bizottság ügyben 1999. október 5‑én hozott ítélet (EBHT 1999., I‑6571. o.) 99. pontját.


13 – Lásd az Alapjogi Chartához fűzött magyarázatokat (HL 2007. C 303., 17. o.).


14 – Uo.


15 – Lásd többek között a C‑154/04. és C‑155/04. sz., Alliance for Natural Health és társai egyesített ügyekben 2005. július 12‑én hozott ítélet (EBHT 2005., I‑6451. o.) 126. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot. Lásd még a Törvényszék T‑68/08. sz., FIFA kontra Bizottság ügyben 2011. február 17‑én hozott ítéletének (EBHT 2011., II‑349. o.) 143. pontját.


16 – Lásd az irányelv (56) preambulumbekezdését.


17 – Lásd az EJEB, 1982. szeptember 23‑i Sporrong és Lönnroth kontra Svédország ítéletet, A. sorozat, 52. szám, 65. §. Lásd még az EJEB, 1989. december 19‑i Mellacher és társai kontra Ausztria ítéletet, A. sorozat, 169. szám, 44. §. A Bíróság hivatkozott még a javak használata szabályozásának fogalmára (lásd többek között a C‑347/03. sz., Regione autonoma Friuli-Venezia Giulia és ERSA ügyben 2005. május 12‑én hozott ítélet (EBHT 2005., I‑3785. o.) 124. és 125. pontját.


18 – Ahogyan „Az információhoz és a rövid részletekhez való hozzáférés joga” címmel, Liverpoolban tartott audiovizuális konferenciára, a Bizottság által 2005 júliusában készített összefoglaló anyag arra rámutat, a részletekhez való hozzáférés jogának bevezetése a következő okokból történt. Egyrészt „[…] a részletek rendelkezésre bocsátása […] egyezményi, szabályozási, illetve jogszabályi összehangolásának hiánya veszélyt jelent az információs programok határokon átnyúló forgalmára és az információhoz való alapvető jog gyakorlására”. Másrészt „[a] részletekhez való hozzáférés jogának hiánya […] veszélyt jelenthet a pluralizmusra, mivel számos uniós műsorszolgáltató […] nem rendelkezik sem technikai feltételekkel, […] sem pénzügyi eszközökkel ahhoz, hogy fedezni tudja a nagy közérdeklődésre számot tartó egyes események kizárólagos közvetítési jogai rendszeres forgalmazásának költségeit”. [nem hivatalos fordítás]


19 – Megjegyezzük, hogy az EJEE 10. cikke magában foglalja nemcsak az információ közlésének jogát, hanem megismerésének jogát is. Lásd többek között az EJEB, 1991. november 26‑i Observer és Guardian kontra Egyesült Királyság ítéletet, A. sorozat, 216. szám, 59. §, valamint az EJEB 1998. február 19‑i Guerra és társai kontra Olaszország ítéletet, Ítéletek és Határozatok Tára 1998‑I., 53. §.


20 – A C‑260/89. sz. ERT‑ügyben 1991. június 18‑án hozott ítélet (EBHT 1991., I‑2925. o.) 45. pontja.


21 – A C‑250/06. sz., United Pan-Europe Communications Belgium és társai ügyben 2007. december 13‑án hozott ítélet (EBHT 2007., I‑11135. o.) 41. pontja.


22 – Lásd többek között a C‑92/09. és C‑93/09. sz., Volker und Markus Schecke és Eifert Voir egyesített ügyekben 2010. november 9‑én hozott ítélet (EBHT 2010., I‑11063. o.) 74. pontját.


23 – A C‑402/05. P. és C‑415/05. P. sz., Kadi és Al Barakaat International Foundation kontra Tanács és Bizottság ügyben 2008. szeptember 3‑án hozott ítélet (EBHT 2008., I‑6351. o.) 360. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.


24 – A C‑380/03. sz. ügyben hozott ítélet (EBHT 2006., I‑11573. o.).


25 – A 145. pont és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.


26 – A C‑222/07. sz. UTECA‑ügyben 2009. március 5‑én hozott ítélet (EBHT 2009., I‑1407. o.) 19. pontja. Lásd még ebben az értelemben az irányelv (11) preambulumbekezdését és 4. cikkének (1) bekezdését.


27 – Lásd ebben a tekintetben a Tanács által 2007. október 15‑én, az Európai Közösséget létrehozó szerződés 251. cikkében említett eljárással összhangban eljárva elfogadott, a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedésekben megállapított, televíziós műsorszolgáltató tevékenységre vonatkozó egyes rendelkezéseinek összehangolásáról szóló 89/552/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre (HL C 307 E., 1. o.) vonatkozó, 18/2007/EK közös állásponthoz fűzött tanácsi indokolás II. pontja B. alpontjának vi. bekezdését.


28 – A 11/70. sz. Internationale Handelsgesellschaft ügyben 1970. december 17‑én hozott ítélet (EBHT 1970., 1125. o.) 4. pontja.


29 – Ugyanezen gondolatmenetre vonatkozóan lásd még az irányelv (10) preambulumbekezdését, amely hangsúlyozza „a valódi európai audiovizuális médiaszolgáltatási piac” jelentőségét.


30 – Lásd az irányelv (55) preambulumbekezdését és 15. cikkének (1) bekezdését, amely rámutat, hogy a rövid részletekhez való hozzáférést megkülönböztetésmentes feltételekkel kell biztosítani.


31 – Megjegyzem e tekintetben, hogy az Európai Audiovizuális Obszervatórium által nemrégen közzétett számadatok szerint, a helyi és regionális csatornák az Európában rendelkezésre álló összes csatorna 40%‑át képezik (lásd a 2012. március 29‑i sajtóközleményt, elérhető itt: http//www.obs.coe.int/about/oea/pr/mavise-miptv2012.html).


32 – Lásd e tekintetben Schoenthal, M., „Le droit de retransmission des grands événements”, IRIS plus, az Európai Audiovizuális Obszervatórium jogi állásfoglalása, 2006. április. A szerző hangsúlyozza, hogy „a rövid és tájékoztató riport valamely esemény kulcsfontosságú pillanataira korlátozódik”, és „[v]alamely sporteseményt jellemző fokozodó izgalom, amely [az ilyen események] megkülönböztető jellegzetessége továbbra is kizárólag a szokásos értelemben vett továbbközvetítés útján élvezhető” (3. o.).


33 – Lásd 43. pont, különösen a 19. lábjegyzet.


34 – Lásd a C‑275/06. sz. Promusicae‑ügyben 2008. január 29‑én hozott ítélet (EBHT 2008., I‑271. o.) 68. pontját, valamint a C‑461/10. sz., Bonnier Audio és társai ügyben 2012. április 19‑én hozott ítélet 56. pontját.


35 – Ami a kizárólagos közvetítési jogokkal rendelkező televíziós műsorszolgáltató által viselt költségeket illeti, az ORF kiemeli, hogy még ha a rövid híradáshoz való joggal rendelkező szervezetnek hozzáférése is van a műholdas jelhez (például közvetlen műholdas vétel útján), ezen jog megadása – azon műsorszolgáltatónak, aki ezen jog megadására kötelezett – jelentős adminisztratív terhet jelent (a jog fennállásának ellenőrzése, adott esetben a feltételekre vonatkozó megállapodás megkötése, a jogi és szerződéses rendelkezések tiszteletben tartásának ellenőrzése stb.).


36 – Lásd e tekintetben az Európai Parlamentnek az EK‑Szerződés 251. cikke (2) bekezdésének második albekezdése értelmében a Tanácsnak a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedésekben megállapított, televíziós műsorszolgáltató tevékenységre vonatkozó egyes rendelkezéseinek összehangolásáról szóló 89/552/EGK tanácsi irányelvet (audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv) módosító európai parlamenti és tanácsi irányelvjavaslat elfogadására vonatkozó közös álláspontjáról szóló bizottsági közleményt (COM(2007) 639 végleges):


      „Ez a megfogalmazás annak biztosítására készült, hogy a rövid riporthoz [helyesen: híradáshoz] való jogot ne lehetessen [helyesen: lehessen] olyan kötelező belépőkártya [helyesen: engedélynek tekinteni], amely szélesebb jogokat biztosít a fogadó [helyesen: kedvezményezett] műsorszolgáltatónak. A megoldással mind az érdekelt felek, mind a műsorszórók [helyesen: műsorszolgáltatók], mind pedig a tulajdonosok [helyesen: jogtulajdonosok] széles körben egyetértettek”.


37 – Az egyezmény magyarázó jelentése szerint e cikk alapja az információ megismeréséhez való jog, és célja annak elkerülése, hogy e jog gyakorlása megkérdőjelezésre kerüljön egy határokat átlépő kontextusban. Egy másik cél az információs források pluralizmusának biztosítása a határokat átlépő televíziózás keretében.


38 – Határokat átlépő kontextusban kizárólagos televíziós közvetítési jogok tárgyát képező, jelentős események részleteihez való hozzáférési jogról szóló ajánlás.


39 –      47. pont.


40 – Lásd e tekintetben Sudre, F., Droit européen et international des droits de l’homme, PUF, Paris, 10. kiadás, 2011., 655. és azt követő oldalak.


41 – Lásd az EJEB, 2010. március 29‑i Brosset-Triboulet és társai kontra Franciaország ítéletet, 86. §.


42 – Uo., 94. §.


43 – HL L 167., 10. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 230. o.


44 – E tekintetben érdekes összehasonlítani az irányelv 15. cikkét és a 2001/29 irányelv 5. cikke (3) bekezdésének c) pontját, amely lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy kívételeket vagy korlátozásokat írjanak elő az ezen irányelv 2. és 3. cikkében foglalt jogok tekintetében (többszörözési jog, valamint a művek nyilvánossághoz közvetítésének, valamint a védelem alatt álló egyéb teljesítmények nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételének joga), „amikor a műveknek és más védelem alatt álló teljesítményeknek a napi eseményekről szóló tudósításhoz kapcsolódóan a tájékoztatási cél által indokolt terjedelemben történő felhasználás[áról van szó], amennyiben lehetséges, a forrás feltüntetésével – beleértve a szerző nevét is”. Ugyanezen gondolatmenettel kapcsolatban lásd továbbá a bérleti jogról és a haszonkölcsönzési jogról, valamint a szellemi tulajdon területén a szerzői joggal szomszédos bizonyos jogokról szóló, 2006. december 12‑i 2006/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 10. cikke (1) bekezdésének b) pontját (HL L 376., 28. o.).


45 – A C‑20/00. és C‑64/00. sz., Booker Aquaculture és Hydro Seafood egyesített ügyekben 2003. július 10‑én hozott ítélet (EBHT 2003., I‑7411. o.) 85. pontja.


46 – Lásd a jelen indítvány 21. pontját.


47 – A tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedésekben megállapított, televíziós műsorszolgáltató tevékenységre vonatkozó egyes rendelkezéseinek összehangolásáról szóló 89/552/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló irányelv (HL L 332., 27. o.).


48 – A tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedésekben megállapított, televíziós műsorszolgáltató tevékenységre vonatkozó egyes rendelkezéseinek összehangolásáról szóló, 1989. október 3‑i tanácsi irányelv (HL L 298., 23. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 1. kötet, 224. o.; helyesbítés: HL L 227., 62. o.).