PAOLO MENGOZZI

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2009. február 10.¹(1)

C‑487/07. sz. ügy

L’Oréal SA

Lancôme parfums et beauté & Cie

Laboratoires Garnier & Cie

kontra

Bellure NV

Malaika Investments Ltd

Starion International Ltd

(A Court of Appeal (England & Wales) [Egyesült Királyság] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Jogszabályok közelítése – Védjegyek – 89/104/EGK irányelv– Az 5. cikk (1) bekezdésének a) pontja – Harmadik személy védjegyének összehasonlító reklámban való használata azonos árukkal kapcsolatban – Az 5. cikk (2) bekezdése – A védjegy hírnevének tisztességtelen kihasználása – Összehasonlító reklám – A 84/450/EGK irányelv és a 97/55/EK irányelv – A 3a. cikk (1) bekezdése – Az összehasonlító reklám megengedettségének feltételei – A versenytárs védjegye hírnevének tisztességtelen kihasználása – A versenytárs védjegyének oltalma alatt álló áruk utánzata vagy másolata”

1.        A Court of Appeal (England & Wales) (Civil Division) által benyújtott jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. december 21‑i 89/104 első tanácsi irányelv (HL L 40., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 92. o.)(2) 5. cikkének, valamint az 1997. október 6‑i 97/55/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 290., 18. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 3. kötet, 365. o.)(3) módosított, a megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló, 1984. szeptember 10‑i 84/450/EGK tanácsi irányelv (HL L 250., 17. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 1. kötet, 227. o.)(4) 3a. cikke (1) bekezdésének értelmezésére vonatkozó kérdéseket tesz fel.

I –    Jogi háttér

2.        A 89/104 irányelv(5) „A védjegyoltalom tartalma” című 5. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1) A védjegyoltalom a jogosult számára kizárólagos jogokat biztosít. A kizárólagos jogok alapján a jogosult bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül gazdasági tevékenység körében használ

a)      a védjeggyel azonos megjelölést olyan árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban, amelyek azonosak a védjegy árujegyzékében szereplő árukkal, illetve szolgáltatásokkal;

b)      olyan megjelölést, amelyet a fogyasztók a védjeggyel összetéveszthetnek a megjelölés és a védjegy azonossága vagy hasonlósága, valamint az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt; az összetéveszthetőség magában foglalja azt az esetet is, ha a fogyasztók a megjelölést gondolati képzettársítás (asszociáció) útján kapcsolhatják a korábbi védjegyhez.

(2) Bármelyik tagállam előírhatja továbbá, hogy a jogosult bárkivel szemben felléphet, aki hozzájárulása nélkül gazdasági tevékenység körében a védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölést használ az árujegyzékben szereplő árukhoz, illetve szolgáltatásokhoz nem hasonló árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban, feltéve, hogy a védjegy a tagállamban jó hírnevet élvez, és a megjelölés alapos ok nélkül történő használata sértené vagy tisztességtelenül kihasználná a védjegy megkülönböztető képességét vagy jó hírnevét.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben szabályozott feltételek megvalósulása esetén tilos különösen:

a) a megjelölés elhelyezése az árun vagy csomagolásán;

b) a megjelölést hordozó áru eladásra való felkínálása, forgalomba hozatala, valamint forgalomba hozatal céljából történő raktáron tartása, illetve szolgáltatás felajánlása vagy annak nyújtása a megjelölés alatt;

c) a megjelölést hordozó áruk behozatala vagy kivitele;

d) a megjelölés használata az üzleti iratokon vagy a reklámozásban.

[...]”

3.        A 89/104 irányelv „A védjegyoltalom korlátai” című 6. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „a védjegyoltalom alapján a jogosult nem tilthat el mást attól, hogy gazdasági tevékenysége körében – az üzleti tisztesség követelményeivel összhangban – használja

a) saját nevét vagy címét;

b) az áru vagy a szolgáltatás fajtájára, minőségére, mennyiségére, rendeltetésére, értékére, földrajzi eredetére, előállítási, illetve teljesítési idejére vagy egyéb jellemzőjére vonatkozó jelzést;

c) a védjegyet, ha az szükséges az áru vagy a szolgáltatás rendeltetésének jelzésére, különösen tartozékok vagy alkatrészek esetében.”

4.        A 97/55 irányelv – eredetileg csak a megtévesztő reklámmal kapcsolatban – számos rendelkezést emelt be a 84/450 irányelvbe az összehasonlító reklámra vonatkozóan.

5.        A 97/55 irányelvvel módosított 84/450 irányelv (a továbbiakban: 84/450 irányelv)(6) 2. cikkének 2a. pontja értelmében az irányelv alkalmazásában az „összehasonlító reklám” fogalmába tartozik „minden olyan reklám, amely közvetlenül vagy közvetve felismerhetővé tesz valamely versenytársat, vagy a versenytárs által kínált árukat vagy szolgáltatásokat.”

6.        A 84/450 irányelv 3a. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Az összehasonlítást illetően összehasonlító reklám a következő feltételek teljesülése esetén megengedett:

[...]

d)      nem idézi elő a piacon a reklámozónak és valamely versenytársának, vagy a reklámozó és versenytársa védjegyének, kereskedelmi nevének, egyéb megkülönböztető jelzésének, áruinak vagy szolgáltatásainak összetévesztését;

e)      nem rontja vagy becsmérli valamely versenytárs védjegyeinek, kereskedelmi neveinek, más megkülönböztető jelzéseinek, áruinak, szolgáltatásainak, tevékenységeinek vagy körülményeinek a hírét;

[...]

g)      nem használja ki tisztességtelen módon valamely versenytárs védjegyének, kereskedelmi nevének vagy egyéb megkülönböztető jelzésének vagy versenytárs termékek eredet-megjelölésének hírnevét;

h)      az árut vagy szolgáltatást nem egy védett védjeggyel vagy védett kereskedelmi névvel ellátott áru vagy szolgáltatás utánzataként vagy másolataként mutatja be.”

II – A nemzeti bíróság előtti eljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

7.         A L’Oréal SA, Lancôme Parfums et Beauté & Cie, valamint a Laboratoires Garnier & Cie (a továbbiakban: L’Oréal) a L’Oréal csoportba tartozó cégek, amelyek többek között minőségi illatszereket gyártanak és forgalmaznak.

8.        A L’Oréal jogosultja különösen a parfümök és más illatszerek tekintetében lajstromozott alábbi (brit) nemzeti, nemzetközi, illetve közösségi védjegyeknek:

–        a Trésor márka vonatkozásában:

–        a „Tresor” nemzeti szóvédjegy (ékezet nélkül, a továbbiakban: Trésor szóvédjegy),

–        egy elöl- és oldalnézetből ábrázolt parfümös üveg formájából és az azon egyebek mellett feltüntetett „Trésor” szóból álló, szó- és ábrás nemzeti védjegy (a továbbiakban: a Trésor parfümös üvegének védjegye),

–        egy elölnézetből ábrázolt parfüm dobozának színes ábrájából és az azon egyebek mellett feltüntetett „Trésor” szóból álló, szó- és ábrás nemzeti védjegy (a továbbiakban: a Trésor dobozának védjegye)

–        a Miracle márka vonatkozásában:

–        a „Miracle” közösségi szóvédjegy (a továbbiakban: Miracle szóvédjegy),

–        egy elölnézetből ábrázolt parfümös üveg formájából és az azon egyebek mellett feltüntetett „Miracle” szóból álló, szó- és ábrás közösségi védjegy (a továbbiakban: a Miracle parfümös üvegének védjegye),

–        egy elölnézetből ábrázolt parfüm dobozának színes ábrájából és az azon egyebek mellett feltüntetett „Miracle” szóból álló, szó- és ábrás nemzetközi védjegy (a továbbiakban: a Miracle dobozának védjegye)

–        az „Anaïs-Anaïs” nemzeti szóvédjegy;

–        a Noa márka vonatkozásában:

–        a „Noa Noa” nemzeti szóvédjegy

–        a stilizált betűvel szedett „Noa” szót tartalmazó, szó- és ábrás nemzeti és közösségi védjegyek.

9.        A Bellure NV, a belga jog szerint létrejött társaság 1996‑ban, illetve 2001‑ben forgalmazta a „Creation Lamis” és „Dorall” sorozat termékeit az európai parfümpiacokon; a termékeket az általa választott kivitelezésben egy harmadik országban gyártatta. A Starion International Ltd (a továbbiakban: Starion) ezeket a parfümöket a Bellure‑től szerezte be, és nagykereskedőknek, valamint diszkontáruházaknak (hard discount) forgalmazta az Egyesült Királyságban. A Starion ezenkívül a „Stitch” sorozatba tartozó parfümöket is forgalmazott az Egyesült Királyságban. A Malaika Investments Ltd, amely a „Honeypot Cosmetic & Perfumery Sales” kereskedelmi név alatt végzi tevékenységét (a továbbiakban: Malaika), a „Creation Lamis” sorozatba tartozó parfümutánzatokat forgalmazott az Egyesült Királyságban, amelyeket a Stariontól szerzett be. E három sorozatba tartozó parfümök sikeres parfümök utánzatai voltak, és azokat rendkívül alacsony kiskereskedelmi áron (kevesebb, mint 4 angol fontért) értékesítették.

10.      Parfümjeinek az Egyesült Királyságban való forgalmazásához a Starion és a Malaika – a kiskereskedőknek továbbított – összehasonlító listákat (a továbbiakban: összehasonlító listák) alkalmazott, amelyek az illat hasonlósága alapján minden egyes ilyen parfümöt egy luxusparfümnek feleltettek meg, mely utóbbit a szóvédjegyére utalással határoztak meg. Ezeken a listákon a L’Oréal Trésor, a Miracle, az Anaïs-Anaïs és a Noa Noa szóvédjegyek szerepeltek.

11.      Továbbá a Creation Lamis sorozatba tartozó négy parfümöt, valamint a Dorall sorozatba tartozó egyik parfümöt olyan üvegekben és dobozokban értékesítették, amelyek megjelenésükben általában hasonlóak voltak a Trésor, a Miracle, az Anaïs-Anaïs és a Noa parfümök üvegjeihez és dobozaihoz, jóllehet nem vitatott, hogy ez a hasonlóság valószínűleg nem vezette félre a kiskereskedőket és a fogyasztókat az áru származását illetően.

12.      A L’Oréal védjegybitorlási keresetet indított a High Court of Justice (England & Wales), Chancery Division előtt többek között a Bellure‑rel, a Starionnal és a Malaikával szemben. Arra hivatkozott, hogy egyrészt az összehasonlító listák Starion és Malaika általi alkalmazása azon jogok megsértésének minősül, amelyek őt a Trésor, a Miracle, az Anaïs-Anaïs és a Noa Noa szóvédjegyeihez, valamint a Noa szó- és ábrás védjegyeihez fűződő oltalom alapján megilletik, és e jogsértést a védjegyekről szóló 1994. évi törvény (a továbbiakban: védjegyekről szóló törvény) 10. cikkének (1) bekezdése tiltja, amely a 89/104 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontját ültette át a belső jogba. Másrészt a L’Oréal fenntartotta, hogy a Trésor, a Miracle, az Anaïs-Anaïs és a Noa parfümök neveinek, üvegének és dobozainak utánzása, valamint az ilyen utánzott üvegekben és dobozokban történő parfümértékesítés azon jogok megsértésének minősül, amelyek őt a Trésor, a Miracle, az Anaïs-Anaïs és a Noa Noa szóvédjegyeihez, valamint a Trésor és a Miracle üvegének és dobozának védjegyeihez fűződő oltalom alapján megilletik, és e jogsértést a védjegyekről szóló törvény 10. cikkének (3) bekezdése tiltja, amely a 89/104 irányelv 5. cikkének (2) bekezdését ültette át a belső jogba.

13.      A High Court helyt adott a kereset összehasonlító listák alkalmazása ellen irányuló, a védjegyekről szóló törvény 10. cikkének (1) bekezdésén alapuló részének, az ugyanezen törvény 10. cikkének (3) bekezdésén alapuló részének viszont csak részben adott helyt, mivel úgy vélte, hogy csupán a Trésor dobozának védjegye és a Miracle parfümös üvegének védjegye tekintetében valósult meg védjegybitorlás.

14.      A Starion és a Malaika (a továbbiakban: a fellebbező társaságok) a High Court ítéletével szemben a Court of Appealhez fellebbeztek. A L’Oréal csatlakozó fellebbezést nyújtott be a Trésor és Miracle szóvédjegyekkel, továbbá a Trésor parfümös üvegének védjegyével és a Miracle dobozának védjegyével kapcsolatos bitorlás megtörténtének megállapítása érdekében.

15.      A Court of Appeal a L’Oréal csatlakozó fellebbezését elutasította, és úgy határozott, hogy a fennálló jogvita megoldása érdekében előzetes döntéshozatalra a Bíróság elé terjeszti a következő kérdéseket:

„1) A 89/104 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének akár a), akár b) pontja alá tartozik‑e az olyan használat, amelynek során a kereskedő saját áruinak és szolgáltatásainak reklámozására egy versenytárs lajstromozott védjegyét használja a célból, hogy az általa értékesített áruk jellemzőit (különösen illatát) a versenytárs által e védjeggyel forgalmazott áruk jellemzőihez (különösen illatához) hasonlítsa úgy, hogy az nem okoz összetéveszthetőséget, illetve egyébként nem veszélyezteti a védjegy alapvető, származást jelölő funkcióját?

2) A 89/104 irányelv 5. cikke (1) bekezdése a) pontjának hatálya alá tartozik‑e az a használat, amelynek során a kereskedő az értékesítésnél egy közismert, lajstromozott védjegyet használ (többek között egy összehasonlító listában) saját terméke valamely jellemzőjének (különösen illatának) jelölésére úgy, hogy:

a) az nem okoz semmiféle összetéveszthetőséget; és

b) nem befolyásolja a közismert lajstromozott védjeggyel jelölt termék értékesítését; és

c) nem veszélyezteti a lajstromozott védjegy származást jelölő alapvető funkcióját, és nem sérti az említett védjegy hírnevét akár annak imázsa rontásával, felhígításával vagy bármely más módon; és

d) jelentős szerepet játszik a kereskedő termékének promóciójában?

3) A [84/450 irányelv] 3a. cikkének g) pontja alkalmazásában hogyan értendő a »tisztességtelen módon kihasználja« kifejezés, valamint különösen tisztességtelen módon használja‑e ki valamely közismert védjegy hírnevét a kereskedő olyankor, amikor egy összehasonlító listával termékét valamely közismert védjeggyel jelölt termékhez hasonlítja?

4) Az említett irányelv 3a. cikke h) pontjának alkalmazásában hogyan értendő az „»árut vagy szolgáltatást utánzatként vagy másolatként mutat be« kifejezés, és különösen kiterjed‑e ez a kifejezés arra az esetre, ha – anélkül, hogy az bármiféle összetéveszthetőséget vagy megtévesztést okozna – valaki csupán tárgyilagosan azt állítja, hogy termékének egyik alapvető jellemzője (illata) olyan, mint a védjeggyel jelölt közismert terméké?

5) Amikor a kereskedő úgy használ olyan megjelölést, amely ugyan nem megtévesztésig, de hasonló valamely lajstromozott, jó hírű védjegyhez, hogy:

a) a lajstromozott védjegy származásra vonatkozó garanciát nyújtó, alapvető funkciója nem sérül vagy kerül veszélybe;

b) a lajstromozott védjegyet vagy annak jó hírnevét illetően nem merül fel a megfakulás, sem az összetéveszthetőség, illetve mindezek bekövetkezésének kockázata;

c) a védjegyjogosult értékesítését ez nem érinti; és

d) a védjegyjogosultat ezáltal nem fosztják meg semmilyen, védjegyének promóciójával, fenntartásával vagy hírneve növekedésével kapcsolatos bevételtől;

e) ugyanakkor a kereskedő kereskedelmi haszonra tesz szert a megjelölés használata révén, annak a lajstromozott védjegyhez való hasonlósága miatt,

akkor ez a használat kimeríti‑e a lajstromozott védjegy hírnevének »tisztességtelen kihasználása« fogalmát a [89/104 irányelv] 5. cikkének (2) bekezdése értelmében?”

16.      Mivel a Court of Appeal úgy véli, hogy a szóban forgó összehasonlító listák a 84/450 irányelv értelmében vett „összehasonlító reklámnak” minősülnek, szerinte az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első négy kérdés arra irányul, hogy a L’Oréal védjegyeinek a fellebbező társaságok összehasonlító listáin történő feltüntetése jogszerű‑e.

17.      Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett ötödik kérdés pedig arra irányul, hogy a társaságok jogszerűen használtak‑e a Trésor doboza, illetve a Miracle parfümös üvege védjegyének oltalma alatt állókhoz hasonló üvegeket és dobozokat.

III – Jogi elemzés

A –    Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első négy kérdésről

1.      Bevezető megjegyzések

18.      Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első négy kérdés mindegyike a harmadik személy védjegyének egy reklámozó általi olyan összehasonlító reklámban történő használatára vonatkozik, amely főként – a jelen ügy tárgyát képezőhöz hasonló – összehasonlító listákból áll. Ebben az összefüggésben a harmadik személy védjegyét olyan áruk azonosítására használják, amelyek valójában magának a védjegyjogosultnak, és nem a reklámozónak az árui.

19.      A Court of Appeal megállapította, hogy az ilyen összehasonlító listák kiskereskedők részére történő terjesztése a 84/450 irányelv 2. cikkének (1) bekezdése értelmében vett reklámnak minősül. Ez tulajdonképpen egy kereskedelmi tevékenység keretében az árucikkek értékesítésének előmozdítása érdekében megfogalmazott állítás.

20.      Amint arra a fentiekben utaltam, a Court of Appeal azt is megállapította, hogy ez a reklám a 84/450 irányelv 2. cikkének 2a. pontja értelmében vett összehasonlító reklámnak minősül, mely fogalom többek között megköveteli, hogy a reklámozó versenytársa legyen a reklámban felismerhetővé tett vállalkozásnak (vagy annak a vállalkozásnak, amelynek áruit vagy szolgáltatásait felismerhetővé tették). Az első előterjesztett kérdés, amely nem érinti a 84/450 irányelv rendelkezéseit, „egy versenytárs” védjegyének használatára vonatkozik.

21.      A Court of Appeal által megállapított tényállásból valójában nyilvánvaló, hogy „a felek” árui egymásnak nem versenytársai. Áraik és piaci szegmenseik is különbözőek(7). Ez a megállapítás álláspontom szerint nem jelenti azt, hogy a jelen ügyben ne lehetne bizonyítani a 84/450 irányelv 2. cikke 2a. pontjának értelmében vett összehasonlító reklám fennállását, amennyiben figyelembe vesszük e rendelkezésnek a versenytársi kapcsolatra vonatkozó tág meghatározását. E tekintetben egyszerűen csak utalni fogok a De Landtsheer Emmanuel ügyben ismertetett indítványom(8) 63–90. pontjában foglalt szempontokra, valamint az ugyanazon ügyben hozott ítélet(9) 32–42. pontjára, különösen arra a tényre, hogy ebben az összefüggésben a potenciális versenyhelyzeteket, valamint azt is figyelembe kell venni, hogy a piac aktuális állapota és a fogyasztói szokások hogyan alakulhatnak. Továbbá, amint azt a L’Oréal helyesen megjegyzi, figyelembe kell venni azt a versenyhelyzetet is, amely csak az értékesítési lánc közbenső szintjén (például nagykereskedelmi szinten) van jelen. Szükség esetén a kérdést előterjesztő bíróságnak kell alaposabban megvizsgálnia azt a kérdést, hogy fennáll‑e a fenti rendelkezés által – az ítéletben megadott értelmezési szempontokra tekintettel – megkövetelt tényleges versenyhelyzet.

22.      A jelen eljárásban – ezzel ellentétes egyértelmű bizonyítékok hiányában ‑ a Court of Appeal által elfogadott azon előfeltevésből szükséges kiindulni, mely szerint a vita tárgyát képező összehasonlító listák a 84/450 irányelv 2. cikkének 2a. pontja szerinti összehasonlító reklámnak minősülnek, ezért a harmadik és negyedik kérdés elfogadhatóságához nem férhet kétség, ami a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás tárgyához tartozásukat illeti.

23.      A négy vizsgált kérdés megválaszolása érdekében ‑ különösen az első kettő esetében ‑ elsősorban annak meghatározása szükséges, hogy e kérdések hogyan viszonyulnak egymáshoz, figyelemmel a védjegyek oltalmának szükségessége és az összehasonlító reklám alkalmazásának megkönnyítése iránti versengő igényekre, valamint a védjegyek oltalmára vonatkozó azon rendelkezésekre, amelyeket egyrészt a 89/104 irányelv, különösen annak 5. és 6. cikke, másrészt a 84/450 irányelv, különösen annak 3a. cikke (1) bekezdése tartalmaz.

24.      Az O2-ügyben(10) nemrégiben hozott ítéletben a Bíróság e téren már számos jelentős pontosítást tett. Megállapította különösen azt, hogy:

–        „a versenytárs védjegyével azonos vagy ahhoz hasonló megjelölésnek az összehasonlító reklámban a reklámozó által abból a célból történő használata, hogy a versenytárs áruit vagy szolgáltatásait azonosítsa, a 89/104 irányelv 5. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében a reklámozó saját áruival vagy szolgáltatásaival kapcsolatos használatnak minősül”, és „az ilyen használat tehát adott esetben az említett rendelkezések alapján megtiltható(11);”

–        Mindazonáltal a védjegy jogosultja e rendelkezések alapján nem jogosult arra, hogy megtiltsa harmadik személyek számára a védjegyével azonos vagy ahhoz hasonló megjelölésnek a 84/450 irányelv 3a. cikke (1) bekezdésében foglalt valamennyi megengedhetőségi feltételt kielégítő összehasonlító reklámban való használatát(12).

25.      E feltételek teljesülésére hivatkozva tehát az ilyen reklámozó eredményesen védekezhet a 89/104 irányelv 5. cikkének (1) és (2) bekezdését átültető nemzeti rendelkezésekre alapozott keresettel szemben. Ezzel összefüggésben nem vélem helyesnek vagy szükségesnek az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban javasolt, a L’Oréal által is elfogadott azon értelmezést, mely szerint az ilyen feltételeknek való megfelelés bizonyítása esetén csak a 89/104 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése alapján lehet megengedettnek tekinteni a harmadik személy lajstromozott védjegyének (a rövidség kedvéért a továbbiakban: védjegy) összehasonlító reklámban történő használatát. Jóllehet vitatható, hogy a 84/450 irányelv 3a. cikke által meghatározott feltételeknek megfelelő használat „az üzleti tisztesség követelményeivel összhangban” van‑e, az tény, hogy a 89/104 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében szereplő, a védjegyoltalom korlátait szabályozó feltételek is megkövetelik, hogy az e rendelkezés a)–c) pontjában foglalt feltételek egyike teljesüljön. Mindazonáltal nekem úgy tűnik, hogy a jelen ügyben egyik ilyen feltétel sem vehető figyelembe, és a 84/450 irányelv 3a. cikke (1) bekezdése feltételeinek való megfelelésre alapozott, védekezésül felhozott jogalap, miszerint az összehasonlító reklám megengedett, „beilleszthető” a 89/104 irányelvbe. Kiváltképpen egyetértek a Bizottság képviselőjének a tárgyaláson előadott álláspontjával, amely szerint a 89/104 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének b) pontja egy védjegynek pusztán az áruk vagy szolgáltatások e rendelkezésben említett valamelyik jellemzőjével kapcsolatos, leíró jellegű elemeinek használatára vonatkozik (a továbbiakban: leíró jellegű megjelölések). Álláspontom szerint ezt látszik megerősíteni az Adidas és Adidas Benelux ügyben hozott ítélet, amely szerint „az irányelv 6. cikke (1) bekezdése b) pontjának célja a gazdasági szereplők mindegyike részére biztosítani annak a lehetőségét, hogy leíró jellegű megjelöléseket használhassanak”, e rendelkezés „tehát a rendelkezésre állás követelményének kifejeződése(13).” Azon feltételeknek való megfelelés, amelyek alapján az összehasonlító reklám a 84/45 irányelv 3a. cikkének (1) bekezdése értelmében megengedett, álláspontom szerint olyan önálló védekezési jogalapot képez a 89/104 irányelv 6. cikke és 7. cikkének (1) bekezdése által meghatározott feltételekhez képest, amely alkalmas egy összehasonlító reklámmal szembeni olyan kereset megdöntésére, amelyet a 89/104 irányelv 5. cikkének (1) vagy (2) bekezdését átültető nemzeti rendelkezésekre alapoztak.

2.      Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett, a 89/104 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének értelmezésére vonatkozó első két kérdésről

26.      Mivel tehát a versenytárs védjegyével azonos vagy ahhoz hasonló megjelölés használata esetén a 89/104 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének alkalmazása nem kizárt pusztán annak alapján, hogy a megjelölést összehasonlító reklámban alkalmazzák, viszont az ilyen használat bizonyos feltételek esetén e rendelkezés alapján megtiltható, az első két előterjesztett kérdésre úgy szükséges válaszolni, hogy e feltételeket a kérdésekben megjelölt tényállásra tekintettel vizsgáljuk.

27.      Amint arra a Court of Appeal rámutatott, az első előterjesztett kérdést lényegében már a Bíróság elé terjesztette az O2-ügyben hozott ítélet alapjául szolgáló előzetes döntéshozatal iránti kérelmében. Annak az ügynek az alapeljárásában a kérdést előterjesztő bíróság az árat határozta meg a reklámozó által nyújtott (mobiltelefonos) szolgáltatások és a reklámozó által az összehasonlító reklámban alkalmazott védjegy jogosultja által nyújtott szolgáltatások közötti összehasonlítás tárgyaként, míg a jelen ügyben az összehasonlítás tárgyának (a parfümök vonatkozásában) az illatot tekintik.

28.      A két ügy közötti másik különbség, hogy az O2-ügyben a versenytárs védjegyével nem azonos, hanem ahhoz pusztán hasonló megjelölés reklámozó általi használatát kifogásolták a nemzeti bíróság előtt, míg a két fél reklámjaiban kínált szolgáltatások azonosak voltak. Ez az oka annak, hogy az O2-ügyben hozott ítéletében a Bíróság úgy válaszolta meg az első előterjesztett kérdést (amely lényegében ugyanúgy volt megfogalmazva, mint a jelen eljárás első kérdése), hogy a 89/104 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének b) pontját értelmezte, míg ugyanezen cikk (1) bekezdése a) pontjának értelmezését szükségtelennek tartotta. A jelen ügyben azonban a fellebbező társaságok által alkalmazott összehasonlító listák miatt a nemzeti bíróság előtt indított kereset tárgya a harmadik személy védjegyével azonos megjelölésnek az említett védjegy által ellátottal azonos(14) árukkal kapcsolatos, reklámozó általi használata.

29.      A fentiekből következően a jelen eljárásban előterjesztett első kérdést, amely teljes egészében a 89/104 irányelv 5. cikke (1) bekezdésére vonatkozik, úgy kell értelmezni, hogy azzal a Court of Appeal azt kérdezi, hogy az irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy a védjegy jogosultja megtilthatja egy harmadik személynek, hogy a védjeggyel azonos megjelölést összehasonlító reklámban olyan árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban használjon, amelyek azonosak a védjegy árujegyzékében szereplő árukkal, illetve szolgáltatásokkal, abban az esetben is, ha e használat a vásárlóközönség tudatában nem idéz elő összetéveszthetőséget a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások származását illetően.

30.      Viszont a második kérdésben a Court of Appeal kifejezetten csak a 89/104 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmezését kéri, annak eldöntése érdekében, hogy e rendelkezés szerint egy jó hírű védjegy jogosultja akkor is megtilthatja‑e egy harmadik személynek, hogy a védjeggyel azonos megjelölést üzleti tevékenység körében, különösen összehasonlító reklámban olyan árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban használjon, amelyek azonosak a védjegy árujegyzékében szereplő árukkal, illetve szolgáltatásokkal, ha e használat – bár jelentős szerepet játszik a harmadik személy áruinak promóciójában – a vásárlóközönség tudatában nem idéz elő összetéveszthetőséget a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások származását illetően, nem befolyásolja a védjeggyel jelölt áruk vagy szolgáltatások értékesítését, és semmilyen formában nem sérti az említett védjegy hírnevét.

31.      A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint ami az áruk vagy szolgáltatások származását illeti, a vásárlóközönség részéről az összetévesztés veszélyének fennállása, azaz, hogy a vásárlóközönség azt hiheti, hogy a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások ugyanattól a vállalkozástól vagy adott esetben gazdaságilag egymással kapcsolatban álló vállalkozásoktól származnak, szükségszerű ahhoz, hogy egy harmadik személy védjegyével azonos vagy ahhoz hasonló megjelölés használata a 89/104 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében megtiltható legyen. Más szóval az e rendelkezésben előírt tiltás csak abban az esetben alkalmazható, amikor a védjegynek azon alapvető funkciója sérülhet, amely lényegében az áruk vagy szolgáltatások származását tanúsítja a fogyasztók számára(15).

32.      Ugyanezt a következtetést kell‑e levonni az említett irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontjában előírt tiltásra vonatkozóan?

33.       A Bizottság szerint erre a kérdésre – amelyet a fellebbező társaságok szerint az O2-ügyben hozott ítéletet követve, arra tekintet nélkül kell megválaszolni, hogy az ilyen tiltással szemben lehetséges a 89/104 irányelv 6. cikkére és a 84/450 irányelv 3a. cikke (1) bekezdésének a) pontjára alapozott védekezést felhozni – igenlő választ kell adni. Álláspontja szerint a 89/104 irányelv 5. cikke (1) bekezdése egészének egyedüli célja a védjegy alapvető funkciójának védelme, amely pontosan a védjegy által jelölt áruk származásának tanúsítása a vásárlók számára. Ezen álláspont alátámasztására főként az Arsenal-ügyben, az Anheuser‑Busch-ügyben és az Adam Opel ügyben(16) hozott ítéletekre hivatkozik. Az első kérdésre ezért nemleges választ kell adni. A fellebbező társaságok egyetértenek ezzel az állásponttal.

34.      A L’Oréal és a francia kormány szerint viszont az első kérdésre igenlő választ kell adni, tekintettel arra, hogy a 89/104 irányelv 5. cikke (1) bekezdése a) pontjának célja nemcsak a védjegy azon alapvető funkciójának védelme, hogy tanúsítsa az általa jelölt áruk származását, hanem a védjegy egyéb funkcióinak oltalma is. Ezen irányelv (10) preambulumbekezdése, valamint az Arsenal-, az Anheuser‑Busch- és az Adam Opel ügyben hozott ítéletek is ezt az érvet támasztják alá. A L’Oréal szerint e rendelkezés különösen a védjegy „tájékoztató funkcióját” védi, amint az a Bíróságnak a Parfums Christian Dior ügyben(17) és a Boehringer Ingelheim és társai ügyben(18) hozott ítéleteiből, valamint az Elsőfokú Bíróságnak a VIPS-ügyben(19) hozott ítéletéből kitűnik. A francia kormány, a védjegy azon funkciójára utalva, amely „lehetővé teszi a jogosultja számára, hogy ellenőrizze és megvédje a védjegy fogyasztók előtti imázsát”, a Parfums Christian Dior ügyben hozott ítéletet hívja segítségül, amely ezt a funkciót éppen a luxusparfümök közismert védjegyeire utalva ismerte el.

35.      Rá kívánok mutatni arra, hogy a 89/104 irányelv (9) preambulumbekezdése szerint „az áruk és szolgáltatások szabad mozgásának megkönnyítése szempontjából alapvető fontosságú annak biztosítása, hogy a jövőben lajstromozás tárgyát képező védjegyek valamennyi tagállam jogrendszerében azonos oltalmat élvezzenek,” és „ez nem akadályozza meg a tagállamokat abban, hogy – választásuk szerint – a jó hírű védjegyek számára fokozott oltalmat biztosítsanak”.

36.      Az első követelmény tekintetében megjegyzendő, hogy a védjegyekre vonatkozóan a 89/104 irányelv által előírt harmonizált oltalom hatálya lényegében az említett irányelv 5. cikke (1) és (3) bekezdéséből, valamint 6. és 7. cikkének korlátozásaiból ered.

37.      Ami a második követelményt illeti, az irányelv 5. cikkének (2) bekezdése megengedi a tagállamoknak, hogy a jó hírű védjegyeknek az 5. cikk (1) bekezdése által nyújtottnál nagyobb oltalmat biztosítsanak. Valójában – ez utóbbi rendelkezéstől eltérően – az 5. cikk (2) bekezdése nem követeli meg a tagállamoktól azt, hogy az ilyen rendelkezés által nyújtott oltalmat bevezessék a nemzeti jogba, hanem egyszerűen lehetőséget nyújt a számukra ilyen oltalom biztosítására. Ezért ha egy tagállam élt ezzel a lehetőséggel, a jó hírű védjegyek az adott tagállamban az irányelv 5. cikkének (1) és (2) bekezdése alapján is oltalmat élveznek(20).

38.      A 89/104 irányelv 5. cikkének (1) bekezdése alapján egy védjegynek nyújtandó oltalom tekintetében bizonyára nem önkényes értelmezésből ered a Bizottság azon álláspontja, mely szerint a rendelkezés célja pusztán a védjegy származást jelölő funkciójának védelme. A 89/104 irányelv (10) preambulumbekezdése, amely „a lajstromozott védjegy átal nyújtott oltalom[mal]” általában foglalkozik, nyilvánvalóan nemcsak a megjelölés és a védjegy, valamint az érintett áruk vagy szolgáltatások hasonlóságát jelentő helyzetekre utalva állapítja meg, hogy „az összetéveszthetőség […] az oltalom szempontjából különös feltételt képez.” Az a tény, hogy e preambulumbekezdés szerint az oltalom „a védjegy és a megjelölés, valamint az érintett áruk vagy szolgáltatások azonossága esetén feltétlen”, egyszerűen azt jelenti, hogy ilyen esetben a védjegyjogosultnak nem kell bizonyítania az összetévesztés veszélyének fennállását(21), mivel az vélelmezett(22), és azt sem kell feltétlenül bizonyítania, hogy a védjegy használata ilyen összetéveszthetőség hiányában megtiltható. Az Adidas és Adidas Benelux ügyben(23) hozott ítélet szerint „az összetéveszthetőség – többek között a nem azonos megjelölések harmadik személyek általi használatával szemben – a lajstromozott védjegy által nyújtott oltalom szempontjából különös feltételt képez.”

39.      Mindazonáltal a 89/104 irányelv (10) preambulumbekezdéséből valójában az tűnik ki, hogy a szóban forgó oltalom rendeltetése „különösen annak biztosítása, hogy a védjegyet hordozó áru vagy a védjegy alatt nyújtott szolgáltatás a védjegyjogosulttól származik(24).

40.      A Bíróság először az Arsenal-ügyben(25) hozott ítéletében mondta ki – szintén e tényezőnek az értelmezéssel kapcsolatban végzett értékelése körében –, hogy „az irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontjában foglalt kizárólagos jog célja az, hogy lehetővé tegye a védjegyjogosult számára különös jogosulti érdekeinek védelmét, azaz annak biztosítását, hogy a védjegy betölthesse rendeltetését,” és „e jog gyakorlásának ezért azokra az esetekre kell korlátozódnia, amikor a megjelölés harmadik személy általi használata sérti vagy sértheti a védjegy funkcióit, különösen azt az alapvető funkcióját, hogy a fogyasztók számára tanúsítsa az áru származását.”

41.      Míg ezen állításokat a Bíróság a későbbi Anheuser‑Busch-ügyben(26) és Adam Opel ügyben(27) hozott ítéletében is megerősítette, azok alkalmazási köre szempontjából bizonyos fejlődés is bekövetkezett.

42.      Az Arsenal-ügyben a Bíróságtól annak eldöntését kérték, hogy „az irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontja felhatalmazza‑e a védjegyjogosultat arra, hogy fellépjen a gazdasági tevékenység körében történő minden olyan használattal szemben, amikor harmadik fél a védjeggyel azonos megjelölést olyan árukkal kapcsolatban használja, amelyek azonosak a védjegy árujegyzékében szereplő árukkal, vagy hogy ezen fellépési jog a védjegyjogosult részéről fennálló különös érdek fennállását feltételezi‑e, azaz a szóban forgó megjelölés harmadik fél általi használatának sértenie kell‑e a védjegy valamely funkcióját vagy képesnek kell‑e lennie arra, hogy sértse”(28).

43.      A Bíróság ebben az összefüggésben tette a fenti 40. pontban említett megállapításokat, mielőtt arra a következtetésre jutott, hogy „a jogosult nem tilthatja meg valamely védjeggyel azonos megjelölés olyan árukkal kapcsolatban történő használatát, amelyek azonosak a védjegy árujegyzékében szereplő árukkal, amennyiben ezen használat nem sértheti védjegyjogosulti érdekeit, tekintettel a védjegy funkcióira is”(29).

44.      Ezért az Arsenal-ügyben hozott ítélet lényegében azt látszik javasolni, hogy a védjeggyel azonos megjelölés olyan árukkal kapcsolatban történő használata, amelyek azonosak a védjegy árujegyzékében szereplő árukkal, nem szükségszerűen sérti vagy sértheti a védjegy funkcióit, és csak abban az esetben lehet a 89/104 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében megtiltani az adott védjeggyel azonos megjelölés harmadik személy általi használatát (azaz e kizárólagos jog gyakorlása azokra az esetekre van „fenntartva”), amikor a védjegy valamely funkciója sérül vagy sérülhet. Erre tekintettel állapította meg a Bíróság, hogy a pusztán leíró célzatú használatok nem tartoznak az irányelv 5. cikke (1) bekezdésének hatálya alá, mivel nem sértik az ezen rendelkezés által védeni kívánt érdekeket, és ezért nem tartoznak az ezen rendelkezés értelmében vett használat fogalma alá(30).

45.      Az Arsenal-ügyben hozott ítélet a védjegy egyik funkciójára gyakorolt sérelmet (vagy annak veszélyét) az 5. cikk (1) bekezdésének a) pontjában előírt kizárólagos jog gyakorlásának előfeltételévé tette, mint az a Céline-ügyben hozott ítélet 16. pontjából is kitűnik(31). Ez azonban nyilván nem jelenti annak elismerését, hogy a védjegy harmadik személy általi használata e rendelkezés értelmében minden olyan esetben megtiltható, amikor a védjegy bármelyik funkciója sérül vagy sérülhet, más szóval nem jelenti azt, hogy e rendelkezés a védjegy által betölthető valamennyi funkciónak jogi oltalmat biztosítana. Az Arsenal-ügyben hozott ítélet nem jelöli meg a védjegy különböző funkcióit, és nem állapítja meg minden kétséget kizáróan, hogy a 89/104 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontja valamennyi ilyen funkciónak jogi oltalmat nyújtana. Továbbá az adott ügy tényállása alapján a Bíróság úgy vélte, hogy a védjegynek az áru „származását tanúsító” alapvető funkciója sérült vagy sérülhetett(32). Ezért ki lehet mondani, hogy az Arsenal-ügyben hozott ítéletében a Bíróság egyszerűen nem kívánta kizárni annak lehetőségét, hogy e rendelkezés alapján ne csak a védjegy alapvető funkciója, hanem egyéb funkciói is védelemben részesülhessenek, anélkül azonban, hogy ezt elismerte volna, és végül is nyitva hagyta a kérdést.

46.      Én azonban azon az állásponton vagyok, hogy az Adam Opel ügyben hozott ítéletében a Bíróság további lépést tett annak elismerése felé, hogy e rendelkezés alapján nemcsak a védjegy alapvető funkciója, hanem egyéb funkciói tekintetében is oltalmat kell nyújtani.

47.      Ebben az ítéletben a Bíróság – a fenti 40. pontban idézett megállapításokat bővítve – elsősorban azt állapította meg, hogy „a játékok tekintetében lajstromozott védjeggyel azonos megjelölés elhelyezése a járművek kicsinyített modelljein nem tiltható meg harmadik személyeknek az irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében, csak akkor, ha az sérti vagy sértheti e védjegy alapvető funkcióit”(33), majd következtetéseiben megismételte ezt az álláspontot, azonban kihagyta a „csak akkor” kifejezést, amikor megállapította, hogy „amennyiben valamely védjegy mind a gépjárművek – melyek tekintetében jó hírnevet élvez –, mind a játékok tekintetében lajstromozásra került, akkor a védjegyjogosult engedélye nélkül, harmadik személy által az e védjeggyel azonos megjelölés elhelyezése az említett márkájú autók kicsinyített másain, abból a célból, hogy az élethűen ábrázolja ezeket az autókat és az említett kicsinyített modellek forgalmazása […] az irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében olyan használatnak minősül, amelyet a védjegyjogosult megtilthat, amennyiben ez a használat sérti vagy sértheti a védjegy mint játékok tekintetében lajstromozott védjegy funkcióit”(34). Nem lenne önkényes arra következtetni, hogy ez az álláspont nem pusztán annak megállapításához vezet, hogy a védjegy funkciójára gyakorolt mindenfajta sérelem (vagy annak veszélye) hiányában az 5. cikk (1) bekezdésének a) pontja által nyújtott oltalomra nem lehet hivatkozni (oltalom nem lehetséges, csak akkor, ha a védjegynek legalább egy funkciója sérült vagy sérülhetett), hanem azt jelenti, hogy az ilyen oltalom aktiválásához az szükséges, hogy a védjegy bármely funkcióját sérelem érje (vagy annak veszélye fennálljon) (az oltalom fennáll, habármelyik védjegyfunkció sérült vagy sérülhetett).

48.      A Bíróság azonban ebben az ítéletében nem határozza meg a védjegynek az alapvető funkcióján kívüli egyéb funkcióit, mivel úgy tűnik, hogy az alapeljárásban nem állították, hogy a védjegy szóban forgó használata sértené „az említett védjegy alapvető funkcióján kívüli egyéb funkcióit”(35).

49.      Mindazonáltal az ítélkezési gyakorlat fokozatos fejlődése a származást tanúsító funkción kívüli egyéb védjegyfunkciók oltalmának – az 5. cikk (1) bekezdésének a) pontja értelmében vett – fogalmát illetően számos fontos kérdést vet fel, így különösen e funkciók mibenlétét, továbbá annak kérdését, hogy hogyan lehet ezt az oltalmat összeegyeztetni és összhangba hozni az említett irányelv 5. cikkének (2) bekezdése által a jó hírű védjegyeknek biztosított oltalommal, tekintettel arra, hogy e rendelkezés célja – annyiban, amennyiben az az ilyen védjegy megkülönböztető képességének vagy jó hírnevének sérelmére utal – a védjegyfunkciók védelmezése is lehet.

50.      Ami az előbbi kérdést illeti, sem a 89/104 irányelv, sem – tudomásom szerint – a Bíróság ítélkezési gyakorlata nem adta meg a származást tanúsító funkción kívüli védjegyfunkciók listáját vagy leírását.

51.      E tekintetben hasznos hozzájárulást jelentett Jacobs főtanácsnok Parfums Christian Dior ügyben(36) ismertetett indítványa. Miután a főtanácsnok megjegyezte, hogy „bár a Bíróság mindig is hangsúlyozta a védjegyeknek a termékek származását jelölő szerepét […], azt nem kívánta kijelenteni, hogy a védjegyjogokra csak e funkció fenntartása érdekében lehet hivatkozni”, ezt követően más lehetséges védjegyfunkciókat is megállapított, sőt, arra következtetett, hogy ezek szerves részei vagy puszta származékai az alapvető, „minőségtanúsító funkciónak”, vagyis annak, amely „olyan tulajdonságokat jelenít meg, amelyeket a fogyasztók egyes árukhoz vagy szolgáltatásokhoz társítanak”, és amely szavatolja, hogy „az áruk vagy szolgáltatások megfelelnek a várakozásoknak”, valamint a „»tájékoztatással«, a befektetésekkel, illetve a reklámmal kapcsolatos funkcióknak”, amelyek „abból a tényből fakadnak, hogy egy termék promóciójába történő befektetés a védjegy köré épül”, és amelyek ezért „olyan értékek, amelyek önmagukban oltalmat érdemelnek, még akkor is, ha nem áll fenn – a származást vagy a minőséget illető megtévesztésből eredő – visszaélés.”

52.      Az Arsenal-ügyben(37) ismertetett indítványában Ruiz-Jarabo főtanácsnok által kifejtett álláspont szerint „végletes leegyszerűsítést jelentett a védjegy funkcióinak a származás jelölésére történő korlátozása”, és „a tapasztalat azt mutatja, hogy a legtöbb esetben a fogyasztó nincs tudatában annak, hogy ki gyártja az általa fogyasztott árukat”, miközben a védjegy „önálló életre kel, és így tanúskodik […] a minőségről, a hírnévről, és egyes esetekben a világlátásról is”. Figyelemmel „a piac jelenlegi működésére és az átlagfogyasztó magatartására”, a főtanácsnok „nem lát[ott] semmilyen indokot arra, hogy a védjegy ezen egyéb funkcióit ne oltalmazzák, és csak az áruk vagy szolgáltatások kereskedelmi származását tanúsító funkció részesüljön védelemben”(38).

53.      A védjeggyel jelölt termékek minőségének, vagy pontosabban a minőség állandóságának (egységességének) tanúsítására vonatkozik az a megállapítás, mely szerint ez a származást tanúsító funkciónak legfeljebb egy vonatkozását jelenti(39). A védjegy által biztosított kizárólagos jog a védjegyjogosult érdekeit védi, és a fogyasztók nem hivatkozhatnak rá annak reményében, hogy a termék meghatározott minőségű lesz. Jóllehet az általában a gyártó, vagyis a védjegyjogosult érdekeit szolgálja, a minőség állandóságát nyilvánvalóan nem biztosítja az a tény, hogy az áruk azonos származásúak és ezért azonos minőségellenőrzési eljárásokon mentek keresztül, mint azt a védjegy tanúsítja. Amint azt nemrégiben Kokott főtanácsnok megjegyezte, „a védjegyjognak az áruk minőségellenőrzésének lehetőségét, és nem az ilyen ellenőrzés tényleges gyakorlását kell szavatolnia”(40). A védjegy alapján ezért a jogosult nemcsak azt tudja megakadályozni, hogy a nem általa gyártott áruk általa gyártottként jelenjenek meg (származást tanúsító funkció), hanem azt is, hogy az általa gyártott áruk minőségén ‑ az áruknak a jogosult érdekében vagy az ő kifejezett hozzájárulásával történő első forgalomba hozatalát követő értékesítési szakaszban ‑ olyan változtatás történjék, amelyhez ő nem járult hozzá (lásd a 89/104 irányelv 7. cikkének (2) bekezdését).

54.      Ami a védjegy L’Oréal által hivatkozott tájékoztató funkcióit illeti, a védjegy kétségkívül az általa jelölt árukra vonatkozóan különböző információkat közvetít a fogyasztók számára. Ez lehet olyan információ, amelyet közvetlenül az a megjelölés közvetít, amelyből a védjegy áll (például egy összetett védjegybe foglalható, a termék fizikai jellemzőiről szóló leíró elemek által közölt információ), vagy – ami gyakoribb – a védjegyről szóló, a jogosult általi promócióból és reklámozásból eredően „felhalmozott” információ(41), például olyan, nem fizikai jellemzőkre vonatkozó reklámok esetében, amelyekhez általában a termék képét vagy a vállalatot társítják (például minőség, hitelesség, megbízhatóság stb.), vagy sajátos tulajdonságok (például meghatározott stílus, luxus, erősség) reklámozásakor. A védjegy tájékoztató képessége oltalmat érdemel akkor is, ha a védjegy harmadik személy általi használata nem lenne alkalmas az áruk vagy szolgáltatások származását illetően összetéveszthetőség előidézésére(42).

55.      Amint a L’Oréal rámutatott, a Bíróság ítélkezési gyakorlatában már elismert, hogy a védjegy jó hírneve a 89/104 irányelv 5. cikkében foglalt kizárólagos jog értelmében védett, és védelmet érdemel. A Bíróság úgy vélte, hogy „a védjegy jó hírnevének okozott sérelem főszabályként az irányelv 7. cikkének (2) bekezdése szerinti jogos érdeknek tekinthető, amely igazolja, hogy a védjegyjogosult az általa vagy az ő hozzájárulásával a Közösség területén forgalomba hozott áruk további forgalmazását megtiltsa”(43).

56.      Így különösen, az a tény, hogy egy átcsomagolt termék megjelenése sértheti az adott terméket jelölő védjegy jó hírnevét, e rendelkezés értelmében jogos érdeknek minősül(44). Tehát például „az átcsomagolt termék nem megfelelő módon is megjelenhet, és ezáltal sértheti a védjegy jó hírét, különösen abban az esetben, ha a csomagolás vagy a címke – még akkor is, ha az nem sérült, rossz minőségű vagy szennyezett – olyan jellegű, hogy az kihathat a védjegy értékére azáltal, hogy veszélyeztetheti a termékhez társított komoly vagy minőségi imázst, valamint az érintett közönségben keltett bizalmat”(45). Továbbá, amikor a viszonteladó egy védjegyet annak érdekében használ, hogy felhívja a közönség figyelmét a védjegyet viselő magas presztízsű luxusáruk továbbértékesítésére, törekednie kell „annak meggátolására, hogy reklámozása kihasson a védjegy értékére azáltal, hogy veszélyezteti a szóban forgó áruk vonzerejét és presztízsét, valamint luxusérzetét”(46).

57.      Míg az ilyen ügyek megerősítik, hogy a védjegy által a 89/104 irányelv 5. cikkében foglalt kizárólagos jog alapján élvezett oltalom túllép a védjegy származást tanúsító funkciójának védelme iránti igényen, és így az áruk vagy szolgáltatások származására vonatkozó összetéveszthetőség fennállásán, mindazonáltal nyitott marad az a kérdés, hogy a védjegy tájékoztató funkcióinak, így különösen a védjegy jó hírnevet közvetítő funkciójának – a védjeggyel azonos megjelölésnek azonos árukkal kapcsolatos használatával szembeni – védelmére milyen terjedelemben vonatkozik a 89/104 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének (az összes – és nemcsak a jó hírű védjegyekre – hivatkozó) a) pontja, illetve az irányelv 5. cikkének (2) bekezdése, mely rendelkezés a kialakult ítélkezési gyakorlatnak megfelelően – jóllehet csak a jó hírű védjegyek esetében – arra való tekintet nélkül biztosít oltalmat, hogy fennáll‑e az összetévesztés veszélye a vásárlóközönség képzetében(47). Ez egy kényes kérdés, elsősorban annak fényében, hogy:

–        a két rendelkezésben lefektetett szabályok különbözőek, tekintve, hogy az 5. cikk (1) bekezdése szerinti oltalom a tagállamok részére kötelező, míg az 5. cikk (2) bekezdése szerinti oltalom opcionális;

–        a Bíróság a Davidoff-ügyben hozott ítélete óta fenntartja, hogy az 5. cikk (2) bekezdését nemcsak az e rendelkezés által kifejezetten megjelölt, nem hasonló áruk vagy szolgáltatások, hanem azon áruk és szolgáltatások tekintetében is alkalmazni kell, amelyek a lajstromozott védjegy árujegyzékében szereplőkkel azonosak, vagy azokhoz hasonlóak(48).

58.      Az 5. cikk (2) bekezdésében szereplő, a védjegy jó hírnevének – az azonos megjelölés azonos árukkal kapcsolatban történő használatából eredő – károsodásával szembeni opcionális védelemre vonatkozó rendelkezés azt jelezheti, hogy az 5. cikk (1) bekezdése a) pontjának nem célja az összes védjegyfunkció ilyen használattal szembeni oltalma. E rendelkezés hatályának értelmezésekor az Adam Opel ügyben hozott ítéletből következő megközelítés helyett (az oltalom fennáll, habármelyik védjegyfunkció sérült vagy sérülhetett oltalom) célszerűbb az Arsenal-ügyben hozott ítélet megközelítését követni (oltalom nem lehetséges, csak akkor, ha a védjegynek legalább egy funkciója sérült vagy sérülhetett). Nem lehet kizárni azonban azt, hogy az 5. cikk (2) bekezdésének – a Davidoff-ügyben hozott ítélettel kezdődő ítélkezési gyakorlat által követett – azon tág értelmezése, amelyre a fenti pont második francia bekezdésében utaltam, az e rendelkezésben kifejezetten említett helyzeteken kívül egyértelműen magába foglalja azokat a helyzeteket is, amikor a jó hírű védjeggyel azonos megjelölést hasonló árukkal vagy szolgáltatásokkal kapcsolatban használják, továbbá amikor a jó hírű védjegyhez hasonló megjelölést azonos árukkal vagy szolgáltatásokkal kapcsolatban használják, valamint azt is, amikor a jó hírű védjegyhez hasonló megjelölést hasonló árukkal vagy szolgáltatásokkal kapcsolatban használják, azt a helyzetet viszont nem, amikor a jó hírű védjeggyel azonos megjelölést azonos árukkal vagy szolgáltatásokkal kapcsolatban használják, mert ez utóbbi helyzet az 5. cikk (1) bekezdése a) pontjának hatálya alá tartozik.

59.      A jelen ügy körülményeinek fényében mindazonáltal szükségtelen a Court of Appeal által feltett kérdések megválaszolása érdekében a két előző pontban vázolt értelmezési problémák további vizsgálatát folytatni vagy az 5. cikk (1) bekezdésének a) pontja értelmében védett védjegyfunkciók kimerítő leírását adni.

60.      Ezzel kapcsolatban megjegyzem, hogy az első két előterjesztett kérdés a Court of Appeal azon megállapításán alapul, miszerint a jelen ügyben nem áll fenn az összetévesztés veszélye a vásárlóközönség részéről az áruk származását illetően, így a védjegyek oltalmazni kívánt alapvető funkciója nem sérül, továbbá e védjegyek jó hírneve ‑ és így a jó hírnév folytán betöltött (tájékoztató) funkció ‑ sem sérül. Úgy tűnik, a L’Oréal az általa konkrétan hivatkozott védjegyek vonatkozásában nem hivatkozik arra, hogy bármely – az említetteken kívüli – funkciót sérelem ért volna. Továbbá írásbeli észrevételeiben a védjegyek oltalmazni kívánt tájékoztató funkcióinak felsorolása után a L’Oréal a védjegyek jó hírnevét ért egyetlen káros hatást (vagy valószínű káros hatást) sem ad elő, hanem pusztán azt állítja, hogy e védjegyek kifogásolt használata lehetővé teszi a fellebbező társaságok számára e jó hírnév tisztességtelen módon történő kihasználását(49). Az ilyen kihasználás lehetőségének fennállása azonban – eltérően azoktól a helyzetektől, amikor egy közismert védjegy jó hírneve megfakul vagy leromlik – nem jelenti azt, hogy az ilyen használat aláásná vagy alááshatná azokat a tájékoztató funkciókat, amelyeket a szóban forgó védjegyek jó hírnevük folytán betöltenek.

61.      Ezért úgy vélem, hogy az első és a második kérdésre azt a választ lehet adni, hogy a 89/104 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy a védjegy jogosultja nem tilthatja meg más személynek, hogy a védjeggyel azonos megjelölést összehasonlító reklámban olyan árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban használjon, amelyek azonosak a védjegy árujegyzékében szereplő árukkal, illetve szolgáltatásokkal, amennyiben ez a használat nem sérti és nem veszélyezteti a védjegynek a származást jelölő alapvető funkcióját vagy egyéb funkcióit; ez a helyzet akkor is, ha ez a használat jelentős szerepet játszik a reklámozó áruinak promóciójában, és különösen lehetőséget teremt arra, hogy a reklámozó tisztességtelenül kihasználja a védjegy jó hírnevét.

62.      Mindazonáltal azonnal világossá kell tennem azt, hogy bár az ilyen védjegyhasználat nem tiltható meg a 89/104 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján, az természetesen megtiltható akkor, ha az ezen irányelv 5. cikke (2) bekezdésének és/vagy a 84/450 irányelv 3a. cikke (1) bekezdésének (a nemzeti átültető rendelkezéseiben foglalt) szükséges feltételei teljesülnek.

63.      Valójában ez utóbbi rendelkezés áll a harmadik és negyedik előterjesztett kérdés középpontjában, amelyeket ebben a sorrendben fogok megvizsgálni, azonban előzetes kérdésként előbb rá kell mutatnom arra, hogy a L’Oréal a szóban forgó összehasonlító listákkal szembeni keresetét az előzetes döntéshozatalra utaló határozat szerint csupán a 89/104 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontját átültető nemzeti rendelkezésekre (a védjegytörvény 10. cikkének (1) bekezdésére) alapozta, míg az irányelv 5. cikkének (2) bekezdésére, illetve közvetlenül az összehasonlító reklámra vonatkozó rendelkezésekre nem hivatkozott.

64.      A kérdéseket előterjesztő bíróság feladata annak értékelése, hogy amennyiben a Bíróság által az első két előterjesztett kérdésre adott válaszok fényében úgy találja, hogy a védjegytörvény 10. cikke (1) bekezdése alkalmazásának követelményei a jelen ügy körülményei között nem teljesülnek, úgy a saját belső joga értelmében (beleértve az eljárásjogot is) a harmadik és negyedik kérdés releváns marad‑e annak a jogvitának a megoldásához, amelyben az összehasonlító listák használatának jogszerűségével kapcsolatban kell döntenie.

3.      Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdésről

65.      Harmadik kérdésével a Court of Appeal azt kéri a Bíróságtól, hogy értelmezze a 84/450 irányelv 3a. cikkének g) pontjában szereplő „tisztességtelen módon kihasználja” kifejezést. A Court of Appeal – a fellebbező társaságok által sem vitatott azon előfeltevés alapján, mely szerint az összehasonlító listák alkalmazása lehetővé teszi a társaságoknak, hogy tisztességtelen módon kihasználják a L’Oréal luxusparfümjeinek hírnevét, továbbá kiemelve, hogy mindenfajta olyan reklám, amely a piacon közismert valamely termékkel végez összehasonlítást, potenciálisan a „potyázás” fontos elemét hordozza – a harmadik kérdés második részében különösen azt kérdezi, hogy valamely jó hírű védjegy által jelölt termékkel egy összehasonlító listán történő összehasonlítás önmagában elegendő‑e ahhoz, hogy a reklámozó tisztességtelen módon kihasználja az adott védjegy hírnevét.

66.      Mint azt korábbi indítványaimban is megállapítottam(50), az összehasonlító reklám célja a leggyakrabban a reklámozónál nagyobb versenytárssal való összehasonlítás, ami bizonyos mértékben magában hordozza az ezen versenytárshoz vagy az érintett megkülönböztető jelzésekhez való „kapcsolódást”. A jogalkotó nyilvánvalóan azért használja a 84/450 irányelv 3a. cikke (1) bekezdésének g) pontjában a „tisztességtelen” szót, mert úgy vélte, hogy az a tény, hogy a reklámozó kihasználhatja a versenytárs megkülönböztető jelzéseinek hírnevét, önmagában nem elégséges indok az összehasonlító reklám megtiltására(51). Ahhoz, hogy az összehasonlító reklám tilos legyen, az is szükséges, hogy ez a kihasználás „tisztességtelennek” minősüljön. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a 97/55 irányelv egyértelműen kifejezi a közösségi jogalkotó azon szándékát, mely szerint az összehasonlító reklámot ösztönözni kell, mivel az megbízható eszköze a fogyasztók tájékoztatásának és az áruk és szolgáltatások nyújtói közötti verseny ‑ fogyasztók javára történő ‑ serkentésének (lásd a (2) és az (5) preambulumbekezdést)(52), továbbá nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint „az összehasonlító reklámmal kapcsolatban megkövetelt feltételeket úgy kell értelmezni, ahogy az a reklám vonatkozásában a legkedvezőbb”(53).

67.      A vizsgált kérdés második részére ezért álláspontom szerint nemleges választ kell adni.

68.      Mindazonáltal e kérdés célja általánosabb értelemben azon szempontok megismerése is, amelyek alapján egy védjegy hírnevének összehasonlító reklám révén történő kihasználása tisztességtelennek minősíthető.

69.      A L’Oréal hivatkozik Jacobs főtanácsnok Adidas-Salomon és Adidas Benelux ügyben ismertetett indítványában adott azon meghatározásra(54), amely szerint „[a] védjegy megkülönböztető képességének vagy jó hírnevének tisztességtelen kihasználására vonatkozó koncepciók […] azt a célt szolgálják, hogy körülhatárolják az olyan eseteket, ahol egyértelműen kihasználnak egy híres védjegyet, vagy annak farvizén potyáznak, illetve megkísérlik annak jó hírnevét kihasználni”(55). A L’Oréal lényegében úgy véli, hogy a kihasználás akkor tisztességtelen, ha egy harmadik személy a termékei értékesítésének és árainak növekedését pusztán a jó hírű védjegy jogosultja által alkalmazott marketingstratégiák kihasználásával érte el, anélkül, hogy ő maga bármilyen ráfordítást eszközölt volna. Más hírnevének kihasználása akkor tisztességtelen, ha az összehasonlítás nem szükséges a reklámozott termék összetételének és előnyeinek a jó hírű védjeggyel jelölt terméktől való megkülönböztetéséhez. A L’Oréal megjegyzi, hogy jó hírű védjegyeinek használata a jelen ügyben nem volt nélkülözhetetlen a fellebbező társaságok által árusított parfümök illatának jellemzéséhez, amelyeket ismert illatokra (például virágok, fűszerek vagy citrusfélék illatára) történő utalással könnyedén jellemezhettek volna.

70.      A fellebbező társaságok a Siemens-ügyben(56) hozott ítéletre hivatkoznak, kiemelve különösen azt, hogy ezen ítélet 24. és 18. pontjában a Bíróság megállapította elsősorban azt, hogy „az összehasonlító reklám révén a fogyasztóknak nyújtott előnyt szükségszerűen figyelembe kell venni annak vizsgálata során, hogy a reklámozó tisztességtelenül használta‑e ki a versenytársának védjegyéhez [...] kapcsolódó hírnevét”, másodsorban pedig azt, hogy meg kell határozni, hogy a megrendelési számok versenytárs által alkalmazott rendszeréből a központi elem reklámozó általi átvétele „a [...] reklám[m]al megcélzott vásárlóközönség szemében társíthatja‑e az alapügyben szereplő automaták [...] gyártóját a versenytárs szállítóval, úgy, hogy az említett vásárlóközönség e gyártó termékeinek hírnevét átviszi az említett szállító által forgalmazott termékekre.”

71.      Először is egyetértek a Bizottság és az Egyesült Királyság Kormányának azon álláspontjával, miszerint a közösségi jogalkotó által alkalmazott „tisztességtelen módon kihasználja” kifejezés önmagában nem ad általános meghatározást. Úgy tűnik, hogy azt eseti alapon, kimondottan rugalmas módon történő alkalmazásra szánták, az egyes esetek ténybeli körülményeire figyelemmel(57).

72.      Jacobs főtanácsnok indítványának a fenti 69. pontban idézett részletével kapcsolatban (amely azonban a 89/104 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének, nem pedig a 84/450 irányelv 3a. cikke (1) bekezdése g) pontjának értelmezésével foglalkozik) Sharpston főtanácsnok nemrég helyesen megjegyezte, hogy ezt a részletet nem a közösségi jog által a jó hírnévvel rendelkező védjegyek számára nyújtott védelem terjedelmére vonatkozó meghatározásként kell értelmezni, hanem mint annak a történeti és fogalmi háttérnek – az érthetőség megkönnyítése végett történő – bemutatását, amelyben ezt a védelmet jogszabályba foglalták(58). Továbbá a valamely híres védjegy „farvizén potyázás” és a „jó hírneve kihasználásának megkísérlése” kifejezések szintén meghatározatlanok, és lényegében kevés segítséget nyújtanak az összehasonlító reklám összefüggésében, amely – mint azt az előzőekben megállapítottam – szinte meghatározásánál fogva hasonló megközelítést igényel az érintett reklámozó részéről.

73.      A fellebbező társaságok által hivatkozott, annak eldöntését elősegítő feltételekkel kapcsolatban, hogy a reklámmal megcélzott vásárlóközönség társíthatta‑e a jó hírű védjegy jogosultját a reklámozóval úgy, hogy kiterjesztő módon az előbbi termékeinek hírnevét az utóbbi által értékesített termékekhez társította (a rövidség kedvéért a továbbiakban: hírnévvel való kiterjesztő képzettársítás), a Bíróság a Toshiba-ügyben(59) és a Siemens-ügyben(60) hozott ítéleteire hivatkozott mint annak meghatározása tekintetében irányadó követelményekre, hogy egy harmadik személy védjegyének összehasonlító reklámban való használata a védjegy megkülönböztető képességéből vagy jó hírnevéből eredő tisztességtelen előnyhöz juttatja‑e a reklámozót. Az e feltételnek az adott elemzés összefüggésében tulajdonítandó jelentőség azonban az említett ítéletek alapján nem túl egyértelmű. A jelen eljárásban előterjesztett észrevételek kapcsán tett fejtegetéseimből, valamint a 89/104 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének az előzetes döntéshozatalra előterjesztett ötödik kérdés megválaszolása érdekében történő értelmezéséből arra következtetek, hogy amennyiben a hírnévvel való kiterjesztő képzettársítás megállapítható, mondhatjuk azt, hogy egy harmadik személy védjegyének hírnevéből származik előny, azonban nem mondhatjuk egyúttal azt is, hogy ez az előny tisztességtelen lenne. Másképpen nem lehetne megérteni, hogy a Bíróság a Siemens-ügyben hozott ítéletében milyen indok alapján ismerte el „az összehasonlító reklám révén a fogyasztóknak nyújtott előny” fontosságát annak vizsgálata során, hogy a reklámozó tisztességtelenül használta‑e ki a versenytársának sajátos megjelöléséhez kapcsolódó hírnevét(61), és hangsúlyozni kell, hogy mindezt annak elemzése nélkül tette, hogy fennáll‑e a hírnévvel való kiterjesztő képzettársítás.

74.      Következésképpen annak megállapítása érdekében, hogy az összehasonlító reklám lehetővé teszi‑e a reklámozó számára versenytársa védjegyének tisztességtelen kihasználását, elsősorban annak vizsgálata szükséges, hogy az ilyen reklám a megcélzott vásárlóközönség képzetében kiterjesztő képzettársítást eredményez‑e a versenytárs védjegyének hírnevével. A Bíróság megállapította, hogy egy ilyen értékeléshez „figyelembe kell venni a vitatott reklám átfogó megjelenését és a reklámmal megcélzott személyek típusát”(62), és azt is felvetette, hogy ha e személyek specializálódott kereskedők, akkor a harmadik személy védjegye hírnevének kiterjesztő képzettársítása sokkal kevésbé valószínű, mint a végső fogyasztók esetében(63).

75.      Amennyiben a harmadik személy védjegyének hírnevére gyakorolt ilyen hatás, következésképpen annak kihasználása megállapítható, nem lehet automatikusan arra következtetni, hogy a szóban forgó reklám ellentétes lenne a 84/450 irányelv 3a. cikke (1) bekezdésének g) pontjával. Szükséges annak meghatározása is, hogy ez a kihasználás tisztességtelen‑e. Ennek értékelését pedig álláspontom szerint az egyes esetek egyedi körülményeire történő hivatkozással kell elvégezni.

76.      Ennek érdekében az első figyelembe veendő tényező az összehasonlító reklám által a fogyasztóknak nyújtott előny(64), legyen szó akár közbenső, akár végső fogyasztókról. Egy ilyen előny fennállásához a reklámnak meg kell felelnie a 3a. cikk (1) bekezdése a)–d) pontjában foglalt azon feltételeknek, amelyek alapján az összehasonlító reklám megengedett. Mindazonáltal ezen előnyt – álláspontom szerint – más releváns tényezőkkel kell összemérni, például azzal, hogy mennyire közismert a versenytárs védjegye a reklámozó védjegyéhez képest (ha utóbbi egyáltalán közismert), továbbá a jó hírű védjeggyel megjelölt termékhez a fogyasztók által társított sajátos képpel, a fogyasztókat az adott termék vagy a reklámozott termék megvásárlására vezető indokokkal, azzal, hogy szükséges vagy hasznos‑e a jó hírű védjegy használata, illetve milyen eszközökkel érik el a kérdéses reklám sajátos tájékoztatási céljait, és milyen szerepet játszik az összehasonlító reklám a reklámozó üzletpolitikájában (különösen, hogy az szórványos jellegű vagy pedig a promóciós tevékenységek szerves részét képezi, illetve az ilyen üzletpolitika módszeresen épít‑e a jó hírű védjeggyel jelölt termékkel való összehasonlítás kihangsúlyozására). A reklámozónál jelentkező előny, illetve a jó hírű védjegy jogosultjának a vásárlók elcsábításából fakadó potenciális vesztesége mértékét is figyelembe lehet venni, de ezeknek kisebb súlyt kell tulajdonítani, mint az annak megállapításánál vizsgált egyéb tényezőknek, hogy az előny tisztességtelen‑e, mivel ezek úgy tekinthetők, mint amelyek az összehasonlító reklámként ismert jelenség sajátos jellegéből következnek(65).

77.      Következésképpen nem zárható ki az, hogy a valódi tájékoztató tartalmú reklám is tisztességtelen előnyt biztosíthat a reklámozónak abban az esetben, ha úgy idéz elő kiterjesztő képzettársítást harmadik személy védjegyének hírnevével, hogy e tartalom tárgyilagosan nézve korlátozott értékű, a versenytárs védjegye nagyfokú elismertségnek örvend, és a reklámozó termékének promóciójára fordított forrásokat teljes egészében arra a reklámra költik, amelyben a védjeggyel jelölt termékkel való összehasonlítás megvalósul.

78.      A L’Oréal és a francia kormány által előterjesztett javaslattal ellentétben nem kell meghatározó tényezőnek tekinteni azt, hogy az összehasonlító reklám a reklámozott termék tulajdonságait és előnyeit nem a jó hírű védjeggyel jelölt termék tulajdonságaira és előnyeire utalással kívánja megkülönböztetni, vagy hogy az előbbi termék tulajdonságai a védjeggyel jelölt termékre utalás nélkül jellemezhetők. A Bíróság az előbbi tényezőre vonatkozóan már két alkalommal megállapította azt, hogy „annak kijelentése, hogy két termék technikai jellemzői egyenértékűek,” „a termékek jelentős, lényeges, ellenőrizhető és jellemző tulajdonságainak – a 84/450 irányelv 3a. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében vett – összehasonlításá[t]” jelenti(66), a második tényezővel kapcsolatban pedig azt, hogy az összehasonlító reklámnak a közösségi jogalkotó által – az 97/55 irányelv elfogadása révén – támogatni kívánt célja éppen a reklámozó saját termékének (vagy jellemzőinek) viszonylagos fogalmakkal, azaz a versenytárs vagy versenytársak termékére (vagy azok jellemzőire) utalással történő jellemzése, természetesen a termékek abszolút módon történő jellemzésének lehetősége mellett. Mindazonáltal igaz, hogy amikor a „reklámnak egyedül az a célja, hogy megkülönböztesse a reklámozó és a versenytársak termékeit és szolgáltatásait, következésképpen tárgyilagosan kiemelje a különbségeket,” az ilyen reklámozónál jelentkező előny nem tekinthető tisztességtelennek(67).

79.      Végül megállapítom, hogy az elvégzendő értékelés ténybeli jellegű, és a kérdést előterjesztő bíróság feladata. Az Adam Opel ügyben(68) hozott ítéletében a Bíróság – noha a 89/104 irányelv 5. cikkének (2) bekezdését értelmezte – álláspontom szerint helyesen állapította meg, hogy a nemzeti bíróság feladata szükség szerint különösen annak meghatározása, hogy az alapeljárás tárgyát képező, jó hírű védjegy használata lehetővé teszi‑e az adott védjegy jó hírének tisztességtelen kihasználását. Azon a véleményen vagyok, hogy a 84/450 irányelv 3a. cikke (1) bekezdésének g) pontjára ugyanez irányadó.

80.      Úgy vélem ezért, hogy a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 84/450 irányelv 3a. cikke (1) bekezdésének g) pontját úgy kell értelmezni, hogy azon puszta tény alapján, hogy egy kereskedő egy összehasonlító listában termékét egy jó hírű védjeggyel jelölt termékkel összehasonlítja, nem lehet arra következtetni, hogy a reklámozó tisztességtelenül kihasználja a védjegy jó hírnevét; amennyiben ilyen előny fennáll, és vélelmezhető, hogy a reklámmal megcélzott vásárlóközönség a jó hírű védjegy jogosultját a reklámozóval olyan módon társíthatta, hogy a közönség kiterjesztő módon az előbbi termékeinek jó hírnevét az utóbbiéval kapcsolta össze, úgy a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy az ilyen előny az ügy összes lényeges körülményének fényében tisztességtelen‑e.

4.      Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett negyedik kérdésről

81.      A 84/450 irányelv 3a. cikke (1) bekezdése h) pontjának értelmezésével kapcsolatos negyedik kérdés nézetem szerint kevésbé problematikus, mint a harmadik, ezért tömörebben fogom megválaszolni.

82.      Ez a rendelkezés annyiban világos, amennyiben az áruknak vagy szolgáltatásoknak oltalom alatt álló védjeggyel vagy védett kereskedelmi névvel ellátott áruk vagy szolgáltatások utánzataként vagy másolataként történő bemutatását tiltja(69). Véleményem szerint az utánzás vagy másolás fogalma arra a tényre utal, hogy a gyártó saját terméke megtervezésekor nem saját kreativitására támaszkodott, hanem – csak részben sikerrel – megkísérelte azt egy harmadik személy védjegyével jelölt termék jellemzőivel azonos vagy azokhoz nagyon hasonló jellemzőkkel felruházni (mindkét helyzet utánzásnak minősül), vagy pedig valóban sikerült ez utóbbi termék jellemzőit teljesen lemásolnia (másolás).

83.      A tilalom tárgya tehát az áruk és szolgáltatások meghatározott módon történő bemutatása. A fellebbező társaságok előterjesztéseivel ellentétben a szóban forgó rendelkezés nem az áruk hamisítására mint olyanra vonatkozik az ilyen áruk promócióját elősegítő összehasonlító reklám megtiltása érdekében (továbbá szem előtt kell tartani, hogy a Court of Appeal megállapításai szerint az e társaságok által forgalmazott parfümök nem hamisított áruk, mivel az Egyesült Királyságban teljesen jogszerűen lehet egy jó hírű luxusparfüm illatával azonos vagy ahhoz hasonló illatú parfümöt gyártani és értékesíteni). A L’Oréal állításával ellentétben a rendelkezés nem is úgy van megfogalmazva, mint amely az olyan áruk vagy szolgáltatások összehasonlító reklámját tiltja, amelyek kimondottan egy harmadik személy védjegyével jelölt áruk vagy szolgáltatások utánzatainak vagy másolatainak mondhatók.

84.      Úgy tűnik, a rendelkezés annak állítását sem kívánja megtiltani, hogy a reklámozó terméke vagy annak egyik jellemzője és a harmadik személy védjegyével jelölt termék vagy annak egyik jellemzője egyenértékűek. Következésképpen amikor a reklámozó egyszerűen azt állítja, hogy terméke (vagy annak valamely jellemzője) egyenértékű egy harmadik személy védjegyével jelölt termékkel (vagy annak valamely jellemzőjével), azonban nem utal arra, hogy ez az egyenértékűség az utóbbi védjegy (vagy annak egy jellemzője) másolásából ered, számomra úgy tűnik, hogy a termék nem egy másik termék utánzataként vagy másolataként van bemutatva. Viszont azokon a helyzeteken kívül, amikor egy harmadik személy védjegyével jelölt termék kimondott utánzásáról vagy másolásáról van szó, a tiltás lefedi például azokat a helyzeteket is, amikor a reklámozó termékének jellemzése érdekében a „típusú” vagy „stílusú” kifejezést kapcsolják az adott védjegyhez. Lehetséges az is, hogy jóllehet a reklám nem tartalmaz olyan kifejezést vagy kifejezéseket, amelyek másféleképpen ugyan, de mégis kifejezetten az utánzatra vagy másolatra utalnak, mégis képes az eset általános és gazdasági összefüggéseinek fényében ezt a gondolatot közvetíteni a célközönség felé, még ha implicit módon teszi is ezt.

85.      Úgy vélem ezért, hogy ha egy reklámozó azt állítja, hogy terméke egy oltalom alatt álló védjeggyel jelölt termék jellemzőjével azonos lényegi jellemzővel bír, függetlenül attól, hogy a termék közismert‑e, önmagában e tény alapján nem sérti meg a 84/450 irányelv 3a. cikke (1) bekezdésének h) pontját. Hozzáteszem, hogy a vizsgált kérdésben hangsúlyozott azon elem, hogy ez az állítás tárgyilagos‑e, az említett rendelkezés alkalmazása szempontjából irreleváns, ezzel szemben az az irányelv 3a. cikke (1) bekezdésének a) pontja alkalmazásánál bír jelentőséggel.

86.      A fellebbező társaságok előadják, hogy a 84/450 irányelv 3a. cikke (1) bekezdésének h) pontja nem azt tiltja, hogy egy termék sajátos jellemzőjét egy azzal összehasonlított, oltalom alatt álló védjeggyel jelölt termék ilyen jellemzőjével egyenértékűként mutassák be. A jelen ügyben a vizsgált kérdés által hivatkozott, az összehasonlító reklámban az egyenértékűségre vonatkozóan tett állítás valójában a termék (parfüm) egyetlen jellemzőjére (illatára) vonatkozott, és nem a termék egészére. A tárgyaláson a Bizottság képviselője a fellebbező társaságok érvelésére hivatkozva felvetette, hogy amennyiben a terméknek a fogyasztók választása szempontjából egyéb lényeges jellemzői is vannak, és ezek nem szerepelnek az összehasonlításban, a szóban forgó rendelkezés alapján nem teljesülnek egy olyan reklám megtiltásának feltételei, amely a terméknek pusztán egyes jellemzői vonatkozásában állítja az egyenértékűséget.

87.      Mivel álláspontom szerint az említett rendelkezés értelmében nem annak állítása bír jelentőséggel, hogy a termékek teljesen vagy részben azonosak vagy egyenértékűek, hanem az a tényállítás, miszerint a reklámozott termék olyan eljárással készült, amely az oltalom alatt álló védjeggyel jelölt termék modelljének utánzását vagy másolását vonja maga után, ezen érvek azt a kérdést vetik fel, hogy az ilyen reklám megengedhetőségének szóban forgó feltétele csak akkor sérül‑e, ha a reklám a reklámozó termékét teljes egészében a védett termék utánzataként vagy másolataként mutatja be, vagy akkor is, ha a terméknek csak egy vagy néhány jellemzőjét mutatja be utánzatként vagy másolatként.

88.      E tekintetben, mivel a jogalkotó a termék védelme érdekében azon nyílt „vallomás” reklámozásban történő használatát kívánja meggátolni, miszerint a termék egy oltalom alatt álló védjeggyel jelölt termék utánzata vagy másolata, azon a véleményen vagyok, hogy az a reklám, amely kifejezetten vagy burkoltan azt jelzi, hogy a reklámozott termék egyik jellemzője utánozza vagy másolja egy harmadik személy védjegyével jelölt termék megfelelő jellemzőjét, nem felel meg annak a szóban forgó feltételnek, amely szerint az összehasonlító reklám akkor megengedett, ha a reklámmal megcélzott vásárlóközönség szemében alapvető jellemzőről van szó.

89.      Ezért azt javaslom, hogy a Bíróság a negyedik kérdésre azt a választ adja, hogy a 84/450 irányelv 3a. cikke (1) bekezdésének h) pontját úgy kell értelmezni, hogy az:

–        tiltja az olyan reklámot, amely közvetlenül vagy közvetve, a gazdasági összefüggést is szem előtt tartva arra utal, hogy a reklámozó terméke harmadik személy védjegyével jelölt termék utánzása vagy másolása útján készült, még akkor is, ha az említett terméknek csak egy vagy több alapvető jellemzőjére utal, és

–        következésképpen nem tiltja a reklámot pusztán annak alapján, hogy az azt állítja, hogy a reklámozó termékének alapvető jellemzője oltalom alatt álló védjeggyel jelölt termék alapvető jellemzőjével azonos, beleértve a jó hírű védjegyeket is.

B –    Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett ötödik kérdésről

90.      Az ötödik kérdést, amely a 89/104 irányelv 5. cikkének (2) bekezdésére vonatkozik, az alapeljárásnak nem az összehasonlító listákra, hanem a fellebbező társaságok által forgalmazott bizonyos parfümök csomagolási formáira (dobozokra és üvegekre) vonatkozó részével kapcsolatban terjesztették elő.

91.      A Court of Appeal egyszerűen azt kéri a Bíróságtól, hogy értelmezze a 89/104 irányelv 5. cikkének (2) bekezdésében szereplő „a védjegy hírnevének tisztességtelen kihasználása” fogalmát, és különösen azt kérdezi, hogy a jó hírű védjegyhez hasonló olyan megjelölés használata, amely nem sérti vagy veszélyezteti az említett védjegy származást tanúsító funkcióját, nem okozza a jó hírű védjegy megfakulását, leromlását vagy megzavarását, nincs káros hatással a védjegyjogosult értékesítéseire vagy a magával a védjeggyel kapcsolatban tett befektetéseinek megtérülésére, ugyanakkor a védjegyet használó kereskedő számára kereskedelmi hasznot eredményez a megjelölése és a védjegy közötti hasonlóság miatt, az említett rendelkezés értelmében lehetővé teszi‑e a kereskedőnek, hogy „tisztességtelenül kihasználja” az említett védjegy jó hírnevét.

92.      E kérdés előterjesztésével a Court of Appeal különösen azt teszi világossá, hogy ha a közönség bizonyítottan a fellebbező társaságok termékeinek csomagolása és a L’Oréal lajstromozott védjegye közti hasonlóság eredményeként rokonítja ezeket a termékeket a L’Oréal termékeivel, ez a fellebbező társaságok számára hasznot eredményez annyiban, amennyiben lehetővé teszi magasabb árak alkalmazását azon árakhoz képest, amelyeket egyébként alkalmazhatnának. A Court of Appeal azonban azon az állásponton van, hogy a vizsgált kérdésben hivatkozott körülmények között tisztességtelen kihasználásra következtetni azt jelentené, hogy a „tisztességtelen” szó, amely szerepel a 89/104 irányelv 5. cikkének (2) bekezdésében, értelmét veszíti.

93.      A fenti 57. pontban már megjegyeztem, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint az említett rendelkezés által nyújtott védelem a jó hírű védjegyhez hasonló megjelölések azonos vagy hasonló árukkal kapcsolatos használatát magukba foglaló helyzetekre is kiterjed, és nem csupán a vásárlóközönség általi összetéveszthetőséget kívánja megakadályozni.

94.      Ez a védelem azt feltételezi, hogy amennyiben bizonyos fokú hasonlóság áll fenn a jó hírű védjegy és a harmadik fél által használt megjelölés között, ez azt eredményezi, hogy az érintett vásárlóközönség még akkor is összekapcsolja egymással a megjelölést és a védjegyet, ha nem szükségszerűen keveri őket össze(70).

95.      A védelem egy másik sajátos feltételét képezi a vitatott megjelölés olyan alapos ok nélküli használata, amely a védjegy megkülönböztető képességét vagy jó hírét tisztességtelenül kihasználja vagy sérti(71). Ezek olyan különböző körülmények, amelyek mindegyike fennállhat egy konkrét esetben a többi nélkül, és önmagában igazolhatja a szóban forgó védelmet(72).

96.      Sharpston főtanácsnok 89/104 irányelv 4. cikke (4) bekezdésének a) pontjához fűzött észrevételei(73) alapján én is megállapíthatom, hogy a tisztességtelen kihasználás fogalma egyértelműen a megjelölést érő előnyt, és nem a jó hírű védjegynek okozott kárt helyezi középpontba.

97.      A fenti megfontolásokból következik, hogy azon körülmények fennállása esetén, amelyekre a Court of Appeal a vizsgált kérdés a)–d) pontjában utal –nevezetesen ha nem áll fenn sérelem (vagy annak veszélye) a védjegy származást tanúsító, alapvető funkciójára, megkülönböztető képességére vagy jó hírnevére, továbbá a jó hírű védjeggyel jelölt termékek értékesítésére vagy a védjeggyel kapcsolatban tett befektetések megtérülésére nézve – az az előny, amelyhez egy kereskedő egy harmadik személy jó hírű védjegyéhez hasonló megjelölés saját termékeivel kapcsolatos használata révén jut, a 89/104 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének értelmében tisztességtelennek minősíthető.

98.      Ez azonban nem jelenti azt, hogy egy előny ilyenkénti minősítéséhez elegendő lenne a megjelölés és a védjegy vásárlóközönség általi, fent hivatkozott rokonítása, a köztük fennálló hasonlóságra tekintettel(74).

99.      Az Elsőfokú Bíróság a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94/EK [tanácsi] rendelet (HL L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146–180. o.) 8. cikkének (5) bekezdését értelmező számos ítéletben megállapította, hogy „az előny fogalma [esetében], amelyet a bejelentett védjegy alapos ok nélküli használata a korábbi védjegy megkülönböztető képességének vagy jó hírnevének tisztességtelen kihasználása vagy azok megsértése révén húzhat […], annak a veszélyéről van szó, hogy a jó hírű védjegy vagy az általa előrevetített jellemzők a bejelentett védjeggyel jelölt árukra tevődnek át, oly módon, hogy a jó hírnévvel rendelkező korábbi védjegyhez való e gondolatbeli társítás elősegíti azok forgalmazását”(75).

100. Továbbá ezekben az ítéletekben az Elsőfokú Bíróság azt is megállapította, hogy az összetévesztés veszélye akkor áll fenn, „ha a fogyasztó figyelmét, anélkül, hogy feltétlenül összekeverné a szóban forgó áru vagy szolgáltatás kereskedelmi származását, maga a bejelentett védjegy kelti fel, és azért vásárolja meg a terméket vagy a szolgáltatást, mert az ezt, a korábbi védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló védjegyet viseli”(76).

101. Szeretném megjegyezni, hogy egy dolog azt mondani (miként a fenti 99. pontban idézett szövegrészben), hogy a jó hírű védjegy imázsának a bejelentett védjeggyel jelölt termékekre gyakorolt hatása az, hogy ezen áruk értékesítése könnyebbé válik, viszont teljesen más azt mondani (amit a 100. pontban idézett szövegrészlet sugallni látszik), hogy a fogyasztó pusztán ennek a hatásnak az eredményeként vásárolja meg az adott termékeket mások helyett. Az utóbbi álláspont nagyon megszorító, mivel azt jelenti, hogy a jó hírű védjegy a potyázó magatartással szemben csak akkor élvez védelmet, ha bizonyítható, hogy a jó hírű védjegy imázsa által a bejelentett védjeggyel jelölt termékekre gyakorolt hatás hiányában a fogyasztó nem vásárolta volna meg az adott terméket.

102. Megint csak Sharpston főtanácsnok észrevételei alapján – áthelyezve azokat egy korábbi jó hírű védjegy jogosultja által egy védjegy lajstromozásával kapcsolatban tett felszólalás összefüggéséből egy jó hírű védjegynek a védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölés használatával szembeni védelme összefüggésébe –, „amit itt meg kell állapítani, az a [harmadik személy] védjegy[é]t a [közismert] védjeggyel való kapcsolata miatt ért valamilyen fellendítő hatás”(77).

103. Annak megállapításához, hogy egy védjegy jó hírnevét a 89/104 irányelv értelmében kihasználták, álláspontom szerint elegendőnek kellene lennie annak bizonyításának, hogy a harmadik személy által használt megjelölés különös vonzerőt gyakorolt a fogyasztókra, mivel a megjelölést azzal a céllal társítják a jó hírű védjegy pozitív jellemzőivel(78), hogy a fogyasztókat a megjelöléssel jelölt termékek megvásárlására ösztönözzék.

104. Ha ez az eset bizonyíthatóan fennáll, arra kell‑e következtetni, hogy egy ilyen kihasználás önmagában tisztességtelen?

105. Ezzel összefüggésben számomra hasznosnak tűnik elsősorban arra rámutatni, hogy a 89/104 irányelv 5. cikkének (2) bekezdése a 84/450 irányelv 3a. cikke (1) bekezdésének g) pontjától eltérően a „tisztességtelen” elemen kívül a megjelölés „alapos ok nélküli”(79) használatára is utal. Az előbbi rendelkezés által felvázolt potyázó magatartást magukba foglaló helyzetek vonatkozásában a nehézség tehát azon két fogalom szerepének meghatározásából ered, amelyek egymás mellé helyezésének első ránézésre semmilyen haszna nincs. Valójában az a kérdés, hogy hogyan származhat nem tisztességtelen előny a védjegy jó hírnevéből, ha a védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölést alapos ok nélkül használják.

106. Úgy tűnik számomra, hogy e nehézség feloldása érdekében arra kell következtetni, hogy a „tisztességtelen” melléknév csak akkor jön szóba, ha egy megjelölés alapos okkal történő használatára hivatkoznak, és azt bizonyítják is.

107. Ez azt jelenti, hogy amikor a harmadik személy megjelölését a jó hírű védjeggyel való kapcsolata miatt ért valamilyen „fellendítő hatás” – a fenti 103. pontban általam megjelölt módon – a megjelölés alapos okkal történő használatából származik, akkor ahhoz, hogy megállapítható legyen, hogy a védjegyjogosult megtilthatja‑e ezt a használatot, még annak meghatározása is szükséges, hogy a harmadik fél általi használat tisztességtelen‑e.

108. Ha viszont nem terjesztik elő vagy nem igazolják azt, hogy a megjelölés használata alapos okkal történt (és az a puszta tény, hogy a védjegy jó hírnevét kihasználták, nyilvánvalóan nem képez ilyen alapos okot), a védjegyjogosult akkor tilthatja meg az ilyen használatot, ha az a harmadik fél számára lehetővé teszi a magához a védjegyhez kapcsolódó jó hírnév kihasználását. Ez azt jelenti, hogy ha alapos ok fennállása nem bizonyítható, az ilyen használatot tisztességtelennek kell tekinteni. Következésképpen – mint azt a francia kormány lényegében felvetette – amikor nyilvánvaló, hogy egy harmadik személy jó hírű védjegyéhez hasonló megjelölés – a kereskedő saját termékei megkülönböztetése érdekében történő – használatának egyetlen célja a védjegy jó hírnevének vagy sajátos imázsának kihasználása a termékei értékesítése érdekében, akkor azt az előnyt, amelyhez a kereskedő így jut, mindenképpen tisztességtelennek kell minősíteni.

109. Ha viszont egy ilyen kereskedő ténylegesen hivatkozik valamely alapos okra, és azt bizonyítja is, már nem feltételezhető, hogy a védjegy jó hírnevének kihasználása tisztességtelen, és azt kell eldönteni, hogy az az ügy minden lényeges elemére tekintettel(80) tisztességtelen‑e, továbbá szükséges a hivatkozott alapos ok jellegének meghatározása.

110. A kérdéseket előterjesztő bíróság feladata különösen annak vizsgálata, hogy a fellebbező társaságok bizonyították‑e alapos ok fennállását a L’Oréal védjegyeihez hasonló üvegek és dobozok használatára vonatkozóan, és ha igen, akkor – ezt az alapos okot és az ügy minden lényeges elemét figyelembe véve – a védjegyek hírnevének e társaságok általi kihasználása tisztességtelen‑e(81).

111. Következésképpen azt indítványozom a Bíróságnak, hogy az ötödik kérdésre azt a választ adja, hogy a 89/104 irányelv 5. cikkének (2) bekezdését a következőképpen kell értelmezni:

–        ha a kereskedő harmadik személy védjegyéhez hasonló megjelölést használ, és ebből a használatból – a hasonlóságból, valamint a megjelölésnek a védjegy pozitív tulajdonságaival való társításából fakadóan – hasznot húz, ez a használat megtiltható, ha alapos ok nélkül történt (mely alapos ok nem lehet az előny maga), vagy ha alapos ok fennállásának bizonyítása esetén – ezt az alapos okot és az ügy összes lényeges körülményét tekintetbe véve – nyilvánvaló, hogy ez az előny tisztességtelen;

–        ez a tilalom nem tekinthető jogellenesnek azon az alapon, hogy nem áll fenn a védjegynek az áruk vagy szolgáltatások származását tanúsító, alapvető funkciójára gyakorolt sérelme (vagy annak veszélye), a védjegy megkülönböztető képességére vagy jó hírnevére gyakorolt sérelem (vagy annak veszélye), és az ilyen használat nem gyakorol hatást a védjeggyel jelölt áruk értékesítésére vagy a védjeggyel kapcsolatban tett befektetések megtérülésére.

IV – Végkövetkeztetések

112. A fentiek alapján azt javaslom, hogy a Bíróság a Cour of Appeal (England and Wales) (Civil Division) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következő választ adja:

1)      A védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. december 21‑i 89/104 első tanácsi irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy a védjegy jogosultja nem tilthatja meg más személynek, hogy a védjeggyel azonos megjelölést összehasonlító reklámban olyan árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban használjon, amelyek azonosak a védjegy árujegyzékében szereplő árukkal, illetve szolgáltatásokkal, amennyiben ez a használat nem sérti és nem veszélyezteti a védjegynek a származást jelölő alapvető funkcióját vagy egyéb funkcióit; ez a helyzet akkor is, ha ez a használat jelentős szerepet játszik a reklámozó áruinak promóciójában, és különösen megengedi, hogy a reklámozó tisztességtelenül kihasználja a védjegy jó hírnevét.

2)      Az 1997. október 6‑i 97/55/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, a megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló, 1984. szeptember 10‑i 84/450/EGK tanácsi irányelv 3a. cikke (1) bekezdésének g) pontját úgy kell értelmezni, hogy azon puszta tény alapján, hogy a kereskedő valamely összehasonlító listán a termékét jó hírű védjeggyel jelölt termékkel hasonlítja össze, nem lehet arra következtetni, hogy a reklámozó tisztességtelenül kihasználja a védjegy jó hírnevét; amennyiben ilyen előny fennáll, és vélelmezhető, hogy a reklámmal megcélzott vásárlóközönség a jó hírű védjegy jogosultját a reklámozóval olyan módon társíthatta, hogy a közönség kiterjesztő módon az előbbi termékeinek jó hírnevét az utóbbiéval kapcsolta össze, úgy a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy az ilyen előny az ügy összes lényeges körülményének fényében tisztességtelen‑e.

3)      A 97/55 irányelvvel módosított 84/450 irányelv 3a. cikke (1) bekezdésének h) pontját úgy kell értelmezni, hogy az:

–        tiltja az olyan reklámot, amely közvetlenül vagy közvetve, a gazdasági összefüggést is szem előtt tartva arra utal, hogy a reklámozó terméke harmadik személy védjegyével jelölt termék utánzása vagy másolása útján készült, még akkor is, ha az említett terméknek csak egy vagy több alapvető jellemzőjére utal, és

–        következésképpen nem tiltja a reklámot pusztán annak alapján, hogy az azt állítja, hogy a reklámozó termékének alapvető jellemzője oltalom alatt álló védjeggyel jelölt termék alapvető jellemzőjével azonos, beleértve a jó hírű védjegyeket is.

4)      A 89/104 irányelv 5. cikkének (2) bekezdését a következőképpen kell értelmezni:

–        ha a kereskedő harmadik személy védjegyéhez hasonló megjelölést használ, és ebből a használatból – a hasonlóságból, valamint a megjelölésnek a védjegy pozitív tulajdonságaival való társításából fakadóan – hasznot húz, ez a használat megtiltható, ha alapos ok nélkül történt (mely alapos ok nem lehet az előny maga), vagy ha alapos ok fennállásának bizonyítása esetén – ezt az alapos okot és az ügy összes lényeges körülményét tekintetbe véve – nyilvánvaló, hogy ez az előny tisztességtelen;

–        ez a tilalom nem tekinthető jogellenesnek azon az alapon, hogy nem áll fenn a védjegynek az áruk vagy szolgáltatások származását tanúsító, alapvető funkciójára gyakorolt sérelme (vagy annak veszélye), a védjegy megkülönböztető képességére vagy jó hírnevére gyakorolt sérelem (vagy annak veszélye), és az ilyen használat nem gyakorol hatást a védjeggyel jelölt áruk értékesítésére vagy a védjeggyel kapcsolatban tett befektetések megtérülésére.

1 – Eredeti nyelv: olasz.

2 – HL L 40., 1. o.

3 – HL L 290., 18. o.

4 – HL L 250., 17. o.

5 – A 89/104 irányelvet nemrég hatályon kívül helyezte és felváltotta a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2008. október 22‑i 2008/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 299., 25. o.), amely 2008. november 28‑án lépett hatályba, és amely az (1) preambulumbekezdése szerint a 89/104 irányelvet „az áttekinthetőség és az ésszerűség érdekében” kodifikálta. A 2008/95 irányelv 5. és 6. cikke tartalmi módosítás nélkül veszi át a 89/104 irányelv 5. és 6. cikkében előzőleg megállapított rendelkezéseket.

6 – A 84/450 irányelvet később módosította a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló, 2005. május 11‑i 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (a továbbiakban: tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv) (HL L 149., 22. o.) majd 2007. december 12‑i hatállyal hatályon kívül helyezte és felváltotta a megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló, 2006. december 12‑i 2006/114/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 376., 21. o.), amely azonban csupán a 84/450 irányelv rendelkezéseinek az áttekinthetőség és az ésszerűség érdekében kodifikált változata.

7 – Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat 7. pontja.

8 – A C‑381/05. sz. ügyben 2006. november 30‑án ismertetett főtanácsnoki indítvány (EBHT 2007., I‑3115. o.).

9 – Hivatkozás az előző lábjegyzetben.

10 – A C‑533/06. sz. ügyben 2008. június 12‑én hozott ítélet (EBHT 2008., I‑4231. o.).

11 – Uo., 36. és 37. pont.

12 – Uo., 45. és 51. pont.

13 – A C‑102/07. sz. ügyben 2008. április 10‑én hozott ítélet (EBHT 2008., I‑2439. o.) 46. pontja. Lásd még Ruiz-Jarabo Colomer főtanácsnok ugyanezen ügyben ismertetett indítványát (75. és 78. pont), amelyre az ítélet előbb említett pontja hivatkozik.

14 – Természetesen arra a tényre utalok, hogy az áruk ugyanabba a kategóriába, nevezetesen a parfümök közé tartoznak, és nem azt állítom, hogy az áruk jellemzőik vagy minőségük szempontjából azonosak lennének.

15 – A C‑292/00. sz., Davidoff-ügyben 2003. január 9‑én hozott ítélet (EBHT 2003., I‑389. o.) 28. pontja és az O2-ügyben hozott ítélet 47. és 57–59. pontja, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

16 – A C‑206/01. sz. ügyben 2002. november 12‑én hozott ítélet (EBHT 2002., I‑10273. o.) 51. pontja, a C‑245/02. sz. ügyben 2004. november 16‑án hozott ítélet (EBHT 2004., I‑10989. o.) 59. pontja és a C‑48/05. sz. ügyben 2007. január 25‑én hozott ítélet (EBHT 2007., I‑1017. o.) 21. pontja.

17 – A C‑337/95. sz. ügyben 1997. november 4‑én hozott ítélet (EBHT 1997., I‑6013. o.).

18 – A C‑348/04. sz. ügyben 2007. április 26‑án hozott ítélet (EBHT 2007., I‑3391. o.).

19 – Az Elsőfokú Bíróság T‑215/03. sz., SIGLA kontra OHIM – Elleni Holding (VIPS) ügyben 2007. március 22‑én hozott ítélete (EBHT 2007., II‑711. o.).

20 – A Davidoff-ügyben hozott ítélet 18. és 19. pontja.

21 – A C‑291/00. sz., LTJ Diffusion ügyben 2002. január 17‑én ismertetett főtanácsnoki indítványában (EBHT 2003., I‑2799. o.) Jacobs főtanácsnok figyelembe vette a védjegyoltalom feltétlen jellegét, amelyre a 89/104 irányelv (10) preambulumbekezdése utal, és arra a következtetésre jutott, hogy „a védjegyjogosultaknak az adott rendelkezések által nyújtott oltalom lényegében az összetévesztés veszélyének fennállásán alapul, amelynek bizonyítása fölösleges akkor, ha a két védjegy (vagy a védjegy és a megjelölés) és az érintett áruk nem csupán hasonlóak, hanem azonosak”, és „a [89/104] irányelv 4. cikke (1) bekezdésének a) pontja, valamint 5. cikke (1) bekezdésének a) pontja pusztán ezekben az esetekben alkalmazandó, mivel az összetéveszthetőség további vizsgálódás nélkül vélelmezhető.” Hasonlóan értelmezhető továbbá az ugyanezen ügyben hozott ítélet 49. pontjában szereplő azon állítás, mely szerint „az irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontja nem követeli meg a [vásárlóközönség képzetében fennálló] összetéveszthetőség bizonyítását annak érdekében, hogy feltétlen oltalmat nyújtson a megjelölés és a védjegy, valamint az áruk és szolgáltatások azonossága esetén”.

22 – Szeretnék rámutatni arra, hogy az 1994. április 15‑én Marrakeshben aláírt, a Kereskedelmi Világszervezetet létrehozó egyezményhez csatolt TRIPS Egyezmény (a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló egyezmény) – amelyet az Európai Közösségek részéről a saját hatáskörébe tartozó ügyek tekintetében a többoldalú tárgyalások uruguayi fordulóján (1986–1994) elért megállapodásoknak a Közösség nevében a hatáskörébe tartozó ügyek tekintetében történő megkötéséről szóló, 1994. december 22‑i 94/800/EK tanácsi határozat (HL L 336., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 21. kötet, 80–81. o.) hagyott jóvá – 16. cikkének (1) bekezdése értelmében „azonos megjelölés azonos árukra vagy szolgáltatásokra történő használata esetén az összetéveszthetőségre alkalmasságot vélelmezni kell”. Lásd még ezzel kapcsolatban Tizzano főtanácsnok Anheuser‑Busch-ügyben ismertetett indítványának 71‑77. pontját.

23 – 28. pont, kiemelés tőlem.

24 – Kiemelés tőlem.

25 – 51. pont, kiemelés tőlem.

26 – 59. pont.

27 – 21. pont.

28 – Az Arsenal-ügyben hozott ítélet 42. pontja.

29 – Uo., 54. pont.

30 – A C‑2/00. sz. Hölterhoff-ügyben 2002. május 14‑én hozott ítélet (EBHT 2002., I‑4187. o.) 16. pontja és az Arsenal-ügyben hozott ítélet 54. pontja.

31 – A C‑17/06. sz. ügyben 2007. szeptember 11‑én hozott ítélet (EBHT 2007., I‑7041. o.).

32 – Az Arsenal-ügyben hozott ítélet 61. pontja.

33 – Az Adam Opel ügyben hozott ítélet 22. pontja. Kiemelés tőlem.

34 – Uo., 37. pont. Analógia alapján lásd a Céline-ügyben hozott ítélet 26. és 36. pontját; összehasonlításképpen: a 26. pont szerint „a lajstromozott védjegy jogosultja nem tilthatja meg a védjegyével azonos megjelölés harmadik személy általi használatát az irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján, csak akkor, ha a használat sérti vagy sértheti a védjegy funkcióját, különösen azt az alapvető funkcióját, hogy a fogyasztók számára szavatolja az áruk vagy szolgáltatások származását” (kiemelés tőlem); a 36. pont – amelyben a „csak akkor, ha” kifejezés nem jelenik meg – pedig azt mondja ki, hogy „a korábbi védjeggyel azonos cégnévnek, kereskedelmi névnek vagy cégjelzésnek nem jogosított harmadik személy általi, a korábban lajstromozott védjeggyel azonos áruk forgalmazásának keretében történő használata olyan használatnak minősül, amelyet az említett védjegy jogosultja az irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében megtilthat, amennyiben az árukkal kapcsolatos használat sérti vagy sértheti a védjegy funkcióit.”

35 – Uo., 25 pont.

36 – 39., 41. és 42. pont.

37 – 46. és 47. pont.

38 – A védjegy funkcióival kapcsolatban lásd még Ruiz-Jarabo főtanácsnok C‑259/04. sz. Elizabeth-ügyben 2006. január 19‑én ismertetett indítványának (EBHT 2006., I‑3089. o.) 41–45. pontját.

39 – Lásd ebben az értelemben többek között Lord Mackenzie Stuart „Les travaux de la Cour de justice des Communautés européennes” című hozzászólását, Marque et droit économique– Les fonctions de la marque (1975. november 6–7‑i konferencia jegyzőkönyve), Union des fabricants pour la protection internationale de la propriété industrielle et artistique, Párizs, 1976, 257. o. és különösen a 261–262. o.

40 – A C‑59/08. sz., még folyamatban levő Copad-ügyben 2008. december 3‑án ismertetett főtanácsnoki indítvány.

41 – A védjegynek mint „a más módon közölt információk gyűjtőjének” hatásos képe G. De Senától származik: Il diritto dei marchi – Marchio nazionale e marchio comunitario (Trade mark law – national and Community trade marks) Giuffré, Milánó, 2007, 52. o.

42 – Lásd ebben az értelemben Sharpston főtanácsnok C‑252/07. sz. Intel Corporation ügyben 2008. június 26‑án ismertetett indítványának (az EBHT-ban még nem tették közzé) 8‑13. pontját, valamint a VIPS-ügyben hozott ítélet 35. pontját.

43 – A Parfums Christian Dior ügyben hozott ítélet 43. pontja.

44 – A C‑427/93., C‑429/93. és C‑436/93. sz., Bristol-Myers Squibb és társai egyesített ügyekben 1996. július 11‑én hozott ítélet (EBHT 1996., I‑3457. o.) 75. pontja, a Parfums Christian Dior ügyben hozott ítélet 43. pontja, valamint a Boehringer Ingelheim és társai ügyben hozott ítélet 20. és 21. pontja.

45 – A Boehringer Ingelheim és társai ügyben hozott ítélet 43. pontja.

46 – A Parfums Christian Dior ügyben hozott ítélet 44. és 45. pontja.

47 – Lásd ebben az értelemben a C‑251/95. sz., SABEL-ügyben 1997. november 11‑én hozott ítélet (EBHT 1997., I‑6191. o.) 20. pontját, a C‑408/01. sz., Adidas-Salomon és Adidas Benelux ügyben 2003. október 23‑án hozott ítélet (EBHT 2003., I‑12537. o.) 27–30. pontját, valamint az adidas és Adidas Benelux ügyben hozott ítélet 40–41. pontját.

48 – A Davidoff-ügyben hozott ítélet 30. pontja, az Adidas-Salomon and Adidas Benelux ügyben hozott ítélet 19. és 20. pontja, valamint az Adidas és Adidas Benelux ügyben hozott ítélet 37. pontja.

49 – Lásd különösen a L’Oréal írásbeli észrevételeinek 89–90. és 110–113. pontját.

50 – Az O2-ügyben ismertetett indítvány 56. pontja.

51 – Léger főtanácsnok a C‑112/99. sz. Toshiba-ügyben ismertetett indítványának (EBHT 2001., I‑7945. o.) 76. pontjában megjegyezte, hogy a vizsgált rendelkezés a „tisztességtelenül” szó használata révén nem is tudná jobban kifejezni „azt az elgondolást, miszerint elkerülhetetlen, hogy a [versenytárs védjegyének] jó hírnevéből származó előny egy része a reklámozó javát szolgálja.”

52 – Lásd a De Landtsheer Emmanuel ügyben hozott ítélet 34. és 62. pontját, valamint az O2-ügyben hozott ítélet 38. és 39. pontját.

53 – A De Landtsheer Emmanuel ügyben hozott ítélet 35. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

54 – 39. pont. Az ítélet hivatkozását lásd fent.

55 – A meghatározást megismétli, és kifejezetten idézi F. W. Mostert a „Famous and Well-Known Marks” című művében, Butterworths, London, 1997, 62. o.

56 – A C‑59/05. sz. ügyben 2006. február 23‑án hozott ítélet (EBHT 2006., I‑2147. o.).

57 – Lásd az ipari tulajdon oltalmára létesült Párizsi Uniós Egyezmény Közgyűlésének és a Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) Közgyűlésének „A közismert védjegyek oltalmával kapcsolatos rendelkezésekre vonatkozó közös ajánlásait”(1999); az ajánlások 14. cikke (1) bekezdése b) pontjának iii) alpontjához kapcsolódó megjegyzés – amely az olyan helyzetre vonatkozik, amikor a közismert védjegy másolatát, utánzatát, fordítását vagy átírását jelentő védjegyhasználat indokolatlanul kihasználja a védjegy megkülönböztető képességét – megállapítja, hogy a „tisztességtelen kihasználásra” e kifejezésben történő hivatkozás célja, hogy „a tagállamok számára rugalmasságot biztosítson e feltétel alkalmazásában.”

58 – Az Intel Corporation ügyben ismertetett főtanácsnoki indítvány 35. pontja.

59 – 57. és 60. pont.

60 – 18. pont.

61 – A Siemens-ügyben hozott ítélet 24. pontja.

62 – A Toshiba-ügyben hozott ítélet 60. pontja.

63 – Uo., 52. pont.

64 – A Siemens-ügyben hozott ítélet 24. pontja.

65 – Lásd ebben az értelemben – a reklámozónál jelentkező haszonra vonatkozóan – a Siemens-ügyben hozott ítélet 25. pontját.

66 – A Toshiba-ügyben hozott ítélet 56. pontja és a Siemens-ügyben hozott ítélet 17. pontja.

67 – A De Landtsheer Emmanuel ügyben hozott ítélet 69. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat. Kiemelés tőlem.

68 – 36. pont.

69 – A „másolat” (olaszul: „riproduzione”) szót használom az e rendelkezés olasz nyelvű változatában szereplő „contraffazione” szó helyett, mivel az utóbbi ‑ amely szükségszerűen szellemi tulajdonjogok megsértésére utal ‑ nem tűnik a rendelkezés angol („replicas”) és francia („reproduction”) változatában használt, semlegesebb szavak megfelelő fordításának.

70 – Az Adidas-Salomon és Adidas Benelux ügyben hozott ítélet 29. és 31. pontja, valamint az Adidas és Adidas Benelux ügyben hozott ítélet 41. pontja.

71 – Az Adidas-Salomon és Adidas Benelux ügyben hozott ítélet 27. pontja, valamint az Adidas és Adidas Benelux ügyben hozott ítélet 40. pontja.

72 – Lásd Jacobs főtanácsnok Adidas-Salomon és Adidas Benelux ügyben ismertetett indítványának 36–39. pontját, és – jóllehet a 89/104 irányelv 4. cikke (4) bekezdésének a) pontjára történő utalással – Sharpston főtanácsnok Intel Corporation ügyben ismertetett indítványának 43. pontját, valamint az Intel Corporation ügyben hozott ítélet 28. pontját.

73 – Az Intel Corporation ügyben ismertetett főtanácsnoki indítvány 62. pontja.

74 – Lásd ebben az értelemben az Intel Corporation ügyben hozott ítélet 32. pontját.

75 – A VIPS-ügyben hozott ítélet 40. pontja, az Elsőfokú Bíróság T‑128/06. sz., Japan Tobacco kontra OHIM – Torrefacção Camelo (CAMELO) ügyben 2008. január 30‑án hozott ítéletének (EBHT 2008., II‑14. o.) 46. pontja és a T‑93/06. sz., Mülhens kontra OHIM – Spa Monopole (MINERAL SPA) ügyben 2008. június 19‑én hozott ítéletének (EBHT 2008., II‑93. o.) 40. pontja. Kiemelés tőlem.

76 – A VIPS-ügyben hozott ítélet 42. pontja, a CAMELO-ügyben hozott ítélet 65. pontja és a MINERAL SPA ügyben hozott ítélet 38. pontja. Kiemelés tőlem.

77 – Az Intel Corporation ügyben ismertetett főtanácsnoki indítvány 62. pontja.

78 – A VIPS-ügyben hozott ítélet 71. és 72. pontjában, valamint a CAMELO-ügyben hozott ítélet 65. pontjában továbbá megállapításra került először is az, hogy egy harmadik személy védjegye megkülönböztető képességének vagy jó hírnevének tisztességtelen kihasználásával keletkező jogtalan előny veszélye „csak akkor következhet be, ha az érintett vásárlóközönség, anélkül, hogy összekeverné a szóban forgó áruk származását,” különös vonzalmat tanúsítana a bejelentett védjeggyel jelölt áruk iránt „csak azért, mert az egy jó hírű védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölést visel,” másodsorban pedig azt, hogy adott esetben szükséges annak bizonyítása, hogy a bejelentett védjegyet a jó hírű védjegy pozitív tulajdonságaival társították.

79 – Az összehasonlító reklám esetében úgy tűnik számomra, hogy egy versenytárs védjegyének alapos okkal történő használata mindenképpen megfelel a 84/450 irányelv 3a. cikke (1) bekezdésének g) pontjában szabályozott feltételek értelmében megengedett reklámnak. Álláspontom szerint ez az oka annak, hogy a közösségi jogalkotó ezen irányelv 3a. cikke (1) bekezdésének g) pontjában nem tartotta szükségesnek a megjelölés alapos ok nélkül történő használata feltételének megismétlését, amely ehelyett a 89/104 irányelv 5. cikkének (2) bekezdésében jelenik meg.

80 – Analógiaként lásd az Intel Corporation ügyben hozott ítélet 68. pontját. Amint azt az ügyben ismertetett indítványában (65. pont) Sharpston főtanácsnok is megállapította, minél nagyobb a közismert védjegy jó hírneve és minél inkább hasonlítanak egymásra a megjelöléshez, illetve a közismert védjegyhez tartozó termékek, annál nagyobb lesz a közismert védjegy tisztességtelen kihasználásának valószínűsége.

81 – Az Adam Opel ügyben hozott ítélet 36. pontja.