A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)
2008. március 6.(*)
„Elektronikus hírközlés – Hálózatok és szolgáltatások – A 2002/21/EK irányelv (keretirányelv) 3. cikkének (2) bekezdése és 10. cikkének (1) bekezdése – Nemzeti számozási tervek – Egyedi szabályozó hatóság”
A C‑82/07. sz. ügyben,
az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Tribunal Supremo (Spanyolország) a Bírósághoz 2007. február 15‑én érkezett, 2007. január 23‑i határozatával terjesztett elő az előtte
a Comisión del Mercado de las Telecomunicaciones
és
az Administración del Estado
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (második tanács),
tagjai: C. W. A. Timmermans tanácselnök, L. Bay Larsen, K. Schiemann, P. Kūris (előadó) és C. Toader bírák,
főtanácsnok: M. Poiares Maduro,
hivatalvezető: R. Grass,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– a Comisión del Mercado de las Telecomunicaciones képviseletében F. Ramos Cea procurador és M. Sánchez Blanco abogado,
– a spanyol kormány képviseletében M. Muñoz Pérez, meghatalmazotti minőségben,
– a belga kormány képviseletében kezdetben A. Hubert, később C. Pochet, meghatalmazotti minőségben,
– a görög kormány képviseletében S. Spyropoulos, valamint I. Pouli és S. Trekli, meghatalmazotti minőségben,
– az olasz kormány képviseletében I. M. Braguglia, meghatalmazotti minőségben, segítője: P. Gentili avvocato dello Stato,
– a holland kormány képviseletében C. Wissels és M. de Grave, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében R. Vidal Puig, meghatalmazotti minőségben,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló, 2002. március 7‑i 2002/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 108., 33. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet 29. kötet 349. o., a továbbiakban: keretirányelv) 3. cikke (2) bekezdésének és 10. cikke (1) bekezdésének a tizenegyedik preambulumbekezdéssel való együttes értelmezésére vonatkozik.
2 A jelen kérelem előterjesztésére a Comisión del Mercado de las Telecomunicaciones (a továbbiakban: CMT) által, az elektronikus hírközlés piacairól, a hálózatokhoz való hozzáférésről és a számozásról szóló rendeletet elfogadó 2004. december 10‑i 2296. sz. királyi rendelet (Real Decreto 2296/2004 por el que se aprueba el Reglamento sobre mercados de comunicaciones electrónicas, acceso a las redes y numeración; BOE 314., 2004. december 30., 42372. o.), valamint az ennek mellékletében szereplő nemzeti számozási terv egyes pontjainak teljes vagy részleges megsemmisítése iránti, azon okból benyújtott kereset alapján indult eljárás keretében került sor, hogy e rendelkezések ellentétesek a 2003. november 3‑i 32. sz., a keretirányelvet a nemzeti jogba átültető általános távközlési törvénnyel (Ley General 32/2003 de Telecomunicaciones; BOE 264., 2003. november 4., 38890. o.; a továbbiakban: LGT).
A közösségi jogi háttér
3 A keretirányelv tizenegyedik preambulumbekezdése értelmében:
„A szabályozói és üzemeltetői funkciók elkülönítésének elvével összhangban a tagállamoknak biztosítaniuk kell a nemzeti szabályozó hatóság – vagy hatóságok – függetlenségét határozataik pártatlanságának biztosítása érdekében. A függetlenség e követelménye nem sérti a tagállamok intézményeinek autonómiáját és a tagállamok alkotmányos kötelezettségeit, sem a Szerződés 295. cikkében megállapított, a tulajdoni rendszerre irányadó tagállami szabályokra vonatkozó semlegesség elvét. A nemzeti szabályozó hatóságoknak rendelkezniük kell a feladataik ellátásához szükséges minden erőforrással a személyi állomány, a szakértelem és a pénzügyi eszközök tekintetében.”
4 A keretirányelv huszadik preambulumbekezdése így rendelkezik:
„A vállalkozások számára az elektronikus hírközlési ágazatban folytatott verseny szempontjából alapvetően fontos a számozási erőforrásokhoz átlátható, tárgyilagos és megkülönböztetéstől mentes kritériumok alapján való hozzáférés. A nemzeti számozási tervek minden elemét a nemzeti szabályozó hatóságoknak kell kezelniük, beleértve a hálózatok címzésében használt pontkódokat. [...]”
5 A keretirányelv 2. cikkének g) pontja szerinti meghatározás értelmében a „nemzeti szabályozó hatóság” a „tagállam által az ezen irányelvben és a különös irányelvekben foglalt szabályozási feladatok bármelyikével megbízott szerv vagy szervek”.
6 Ezen irányelv 2. cikkének m) pontja értelmében az „elektronikus hírközlő hálózat szolgáltatása” az ilyen hálózat létrehozása, üzemeltetése, ellenőrzése vagy rendelkezésre bocsátása.
7 A keretirányelv „Nemzeti szabályozó hatóságok” című 3. cikke így rendelkezik:
„(1) A tagállamok biztosítják, hogy az ebben az irányelvben és a különös irányelvekben a nemzeti szabályozó hatóságokra ruházott valamennyi feladatot a hatáskörrel rendelkező szerv végezze.
(2) A tagállamok azáltal biztosítják a nemzeti szabályozó hatóságok függetlenségét, hogy gondoskodnak e hatóságoknak minden, elektronikus hírközlő hálózatokat, berendezéseket vagy elektronikus hírközlési szolgáltatásokat nyújtó szervezettől való jogi elkülönüléséről és funkcionális függetlenségéről. Azok a tagállamok, amelyek elektronikus hírközlő hálózatokat, illetve elektronikus hírközlési szolgáltatásokat szolgáltató vállalkozásokat állami tulajdonban tartanak vagy ilyenekben meglévő ellenőrzésüket fenntartják, gondoskodnak arról, hogy a szabályozó funkció a tulajdonlással, illetve ellenőrzéssel összefüggő tevékenységektől szerkezetileg ténylegesen elkülönüljön.
(3) A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok pártatlanul és átlátható módon gyakorolják hatáskörüket.
(4) A tagállamok a nemzeti szabályozó hatóságok által végzendő feladatokat könnyen hozzáférhető formában teszik közzé, különösen abban az esetben, ha e feladatokat egynél több szervre ruházzák. A tagállamok adott esetben gondoskodnak arról, hogy e hatóságok között, valamint e hatóságok és a versenyjog érvényesítéséért felelős nemzeti hatóságok, illetve a fogyasztóvédelmi jog érvényesítéséért felelős nemzeti hatóságok között a közös érdekű ügyekben konzultációra és együttműködésre kerüljön sor. Amennyiben az ilyen ügyekkel kapcsolatban egynél több hatóságnak van hatásköre, a tagállamok gondoskodnak arról, hogy az egyes hatóságok saját feladatainak könnyen hozzáférhető formában történő közzététele megtörténjen.
[…]
(6) A tagállamok az ezen irányelv és a különös irányelvek alapján feladatokkal megbízott minden nemzeti szabályozó hatóságot és azok megfelelő feladatkörét bejelentik a Bizottságnak.”
8 Az irányelv „Számozás, név- és címkiosztás” című 10. cikkének (1) bekezdése értelmében:
„A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok ellenőrizzék valamennyi nemzeti számozási erőforrás kijelölését és a nemzeti számozási terv kezelését. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy minden nyilvánosan elérhető elektronikus hírközlési szolgáltatás számára megfelelő számok és számozási tartományok álljanak rendelkezésre. A nemzeti szabályozó hatóságok a nemzeti számozási erőforrásokra vonatkozóan tárgyilagos, átlátható és megkülönböztetéstől mentes kijelölési eljárásokat hoznak létre.”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra terjesztett kérdések
9 2005. december 9‑én a CMT keresetet nyújtott be a Tribunal Supremóhoz, amelyben azt kérte, hogy semmisítsék meg és tartsák hatályon kívül a 2296/2004 királyi rendelet 27. cikkének (1) bekezdését, és (3) bekezdését, 28. cikkének (2) bekezdését, 34. cikkét, 36. cikkét, 38. cikkét, 40. cikkének (1) és (3) bekezdését, valamint 49. és 55. cikkét, valamint az ennek a mellékletében található nemzeti telefonszámozási terv 5.4. és 10.1. pontját, mivel ezek ellentétesek az LGT‑vel.
10 A CMT arra hivatkozik, hogy e rendelkezések nem tartják tiszteletben a számozási erőforrások kezelésére vonatkozó, az LGT 16. és 48. cikkében előírt hatáskörök megosztását. A Ministero de Industría, Turismo y Comercio vonatkozó és fent hivatkozott, valamint az LGT rendelkezéseiben előírt maradvány hatáskörét ugyanis úgy állapította meg a 2296/2004 királyi rendelet, hogy a CMT feladatait az e minisztérium által elfogadott határozatok egyszerű végrehajtására csökkentette. A CMT továbbá azt állítja, hogy a királyi rendelet túlterjeszkedett az LGT‑n, megsértve a jogszerűség, a jogszabályi hierarchia és a jogbiztonság elveit és a keretirányelv 10. cikkének (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseket.
11 A Tribunal Supremo 2007. január 23‑i ítéletében úgy döntött, hogy felfüggeszti az eljárást, és a következő előzetes döntéshozatali kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1. A keretirányelv 3. cikkének (2) bekezdése és 10. cikkének (1) bekezdése, a (11) preambulumbekezdésre figyelemmel, kötelezik‑e a tagállamokat arra, hogy egyrészt »szabályozási hatásköröket« ruházzanak a különböző nemzeti hatóságokra, másrészt pedig »üzemeltetési« hatásköröket a nemzeti számozási erőforrások kijelölése és a nemzeti számozási tervek kezelésének területén?
2. Ha valamely tagállam, a [keret]irányelv saját jogrendjébe történő átültetésével valamely egyedi hatóságra ruházza a nemzeti számozási erőforrások kijelölésének és a nemzeti számozási tervek kezelésének hatásköreit, ezzel egy időben vagy ezt követően csökkentheti‑e e hatóság ezen jogterületre vonatkozó hatásköreit, azokat más hatóságokra vagy saját állami közigazgatására ruházva át, oly módon, hogy ezzel a hivatkozott erőforrások kezelése megoszlik a különböző hatóságok között?”
Az előzetes döntéshozatalra terjesztett kérdésről
Az első kérdésről
12 Előzetesen meg kell állapítani, hogy a keretirányelv első preambulumbekezdése értelmében a távközlésre alkalmazandó új keretszabályozást, tehát a keretirányelveket – az elektronikus hírközlő hálózatok és az elektronikus hírközlési szolgáltatások engedélyezéséről szóló, 2002. március 7‑i 2002/20/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (engedélyezési irányelv) (HL L 108., 21. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet 29. kötet 337. o.), az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról szóló, 2002. március 7‑i 2002/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (egyetemes szolgáltatási irányelv) (HL L 108., 51. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet 29. kötet 367. o.) és az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és kapcsolódó eszközökhöz való hozzáférésről, valamint azok összekapcsolásáról szóló, 2002. március 7‑i 2002/19/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (hozzáférési irányelv) (HL L 108., 7. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet 29. kötet 323. o.) – akkor fogadták el, amikor az előző keretszabályozás a monopóliumról a teljes körű versenyre történő áttérés során sikeresen megteremtette a távközlési ágazatban a hatékony verseny feltételeit.
13 E körülményekre tekintettel kell értékelni a keretirányelv tizenegyedik preambulumbekezdését, amelynek értelmében a szabályozói és üzemeltetői funkciók elkülönítésének elvével összhangban a tagállamoknak biztosítaniuk kell a nemzeti szabályozó hatóság – vagy hatóságok – (a továbbiakban: szabályozó hatóság/ok) függetlenségét határozataik pártatlanságának biztosítása érdekében.
14 A keretirányelv 3. cikkének (2) bekezdése meghatározza, hogy a tagállamok miként biztosítsák a nemzeti szabályozó hatóságok függetlenségét, előírva, hogy a tagállamok gondoskodnak e hatóságoknak minden, elektronikus hírközlő hálózatokat, berendezéseket vagy elektronikus hírközlési szolgáltatásokat nyújtó szervezettől való jogi elkülönüléséről és funkcionális függetlenségéről. Amennyiben a tagállamok elektronikus hírközlő hálózatokat, illetve elektronikus hírközlési szolgáltatásokat szolgáltató vállalkozásokat állami tulajdonban tartanak, vagy ilyenekben meglévő ellenőrzésüket fenntartják, gondoskodniuk kell arról, hogy a szabályozó funkció a tulajdonlással, illetve ellenőrzéssel összefüggő tevékenységektől szerkezetileg ténylegesen elkülönüljön.
15 A nemzeti számozási erőforrások kijelölésének és a nemzeti számozási terv kezelésének funkcióit illetően meg kell állapítani, hogy ezek nem tartoznak a szolgáltatásokat vagy a hálózatokat biztosító, a keretirányelv 3. cikkének m) pontjában meghatározott intézmények feladatai közé. E funkciókat tehát nem a hivatkozott irányelv tizenegyedik preambulumbekezdése szerinti „üzemeltetői funkcióknak”, hanem „szabályozó funkcióknak” kell minősíteni.
16 Következésképpen úgy tűnik, hogy a nemzeti bíróság azt kérdezi, hogy a keretirányelv lehetővé teszi‑e a tagállamok számára, hogy különböző hatóságokra bízzák egyrészt a szabályozási, másrészt pedig az üzemeltetői funkciókat a nemzeti számozási erőforrások kijelölésének és a nemzeti számozási terv kezelésének területén.
17 E tekintetben a keretirányelv 10. cikke (1) bekezdésének és 3. cikke (2) bekezdésének együttes olvasatából az következik, hogy a tagállamoknak valamennyi nemzeti számozási erőforrások kijelölését és a nemzeti számozási terv kezelését egy vagy több hatóságra kell ruházniuk, e hatóságoknak minden, elektronikus hírközlő hálózatokat, berendezéseket vagy elektronikus hírközlési szolgáltatásokat nyújtó szervezettől jogilag el kell különülniük és funkcionálisan függetlennek kell lenniük, végül pedig azok a tagállamoknak, amelyek elektronikus hírközlési hálózatokat és/vagy szolgáltatásokat szolgáltató vállalkozásokat tulajdonban tartanak, vagy meglévő ellenőrzésüket fenntartják, biztosítaniuk kell, hogy a szabályozó funkció a tulajdonlással, illetve ellenőrzéssel összefüggő tevékenységektől szerkezetileg ténylegesen elkülönüljön, a nemzeti számozási erőforrások kijelölésének és a nemzeti számozási terv kezelésének funkcióit is beleértve.
18 Ezt a megállapítást mind a keretirányelv tizenegyedik preambulumbekezdése – amely arra kötelezi a tagállamokat, hogy biztosítsák a nemzeti szabályozó hatóság vagy hatóságok függetlenségét –, mind pedig ezen irányelv 3. cikkének (4) bekezdése megerősíti, amely úgy rendelkezik, hogy tagállamok kötelesek az e szabályozó hatóságok által végzendő feladatokat könnyen hozzáférhető formában közzétenni, különösen abban az esetben, ha e feladatokat egynél több szervre ruházzák.
19 Továbbá, a több szabályozó hatóság esetét a nemzeti szabályozó hatóságnak a hivatkozott irányelv 2. cikke g) pontjában adott meghatározása is tartalmazza.
20 Meg kell azonban állapítani, hogy a keretirányelv egyik rendelkezése sem írja elő azt, hogy annak a szabályozó hatóságnak, amelyre a nemzeti számozási erőforrások kijelölésének és a nemzeti számozási terv kezelésének feladatát ruházták rá, el kell különülnie, vagy függetlennek kell lennie az egyéb szabályozó hatóságoktól, különösen a nemzeti számozási terv elfogadásáért vagy az e terv ellenőrzési és irányítási eljárásaiért felelős szabályozó hatóságtól.
21 A fenti megállapításokra figyelemmel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a keretirányelv 3. cikkének (2) és (4) bekezdését, valamint 10. cikkének (1) bekezdését az irányelv tizenegyedik preambulumbekezdésével együttes olvasatban úgy kell értelmezni, hogy a nemzeti számozási erőforrások kijelölésének és a nemzeti számozási terv kezelésének feladatait szabályozó feladatoknak kell minősíteni. A tagállamok nem kötelesek ezen különböző feladatokat különböző szabályozó hatóságokra ruházni.
A második kérdésről
22 Második kérdésében a nemzeti bíróság arra keresi a választ, hogy valamely tagállam a keretirányelv 10. cikkének (1) bekezdésében előírt szabályozási funkciókat több szabályozó hatóságra is ruházhatja‑e.
23 A keretirányelv 2. cikkének g) pontjából, valamint 10. cikkének (1) bekezdéséből egyértelműen következik, hogy több szabályozó hatóságnak is hatásköre lehet a nemzeti számozási erőforrások kijelölésének és a nemzeti számozási terv kezelésének tekintetében.
24 Ha a tagállamok e területen intézményi önállósággal rendelkeznek is a keretirányelv 2. cikkének g) pontja szerinti szabályozó hatóságok szervezésének és felépítésének tekintetében, ezen önállóságukat csak az ezen irányelv által meghatározott célkitűzések és kötelezettségek tiszteletben tartásával gyakorolhatják.
25 Ily módon a hivatkozott irányelv 3. cikke (2), (4) és (6) bekezdésének megfelelően, a tagállamoknak nem csak a szabályozó hatóságoknak az elektronikus hírközlő hálózatokat, berendezéseket vagy elektronikus hírközlési szolgáltatásokat nyújtó szervezetektől való funkcionális függetlenségét kell biztosítani, hanem a szabályozó hatóságokra ruházott feladatokat könnyen hozzáférhető formában közzé kell tenniük, és a feladatokkal megbízott minden nemzeti szabályozó hatóság nevét és azok megfelelő feladatkörét be kell jelenteniük a Bizottságnak.
26 Következésképpen, ha az e feladatokkal történő megbízás közvetlenül, még ha csak részben is, a minisztériumi hatóságok hatásköre, az egyes tagállamok feladata annak ellenőrzése, hogy ez utóbbiakra ne ruházzanak közvetlenül vagy közvetetten az irányelv szerinti „üzemeltetési funkciókat”.
27 A fentiekből következően a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a keretirányelv 10. cikkének (1) bekezdését, valamint 3. cikkének (2), (4) és (6) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes, hogy a nemzeti számozási erőforrások kijelölésének és a nemzeti számozási terv kezelésének feladatait több független szabályozó hatóság között osztják meg, feltéve hogy a feladatok megosztását könnyen hozzáférhető formában közzétették, és azt a Bizottságnak bejelentették.
A költségekről
28 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:
1) Az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló, 2002. március 7‑i 2002/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (keretirányelv) 3. cikkének (2) és (4) bekezdését, valamint 10. cikkének (1) bekezdését az irányelv tizenegyedik preambulumbekezdésével együttes olvasatban úgy kell értelmezni, hogy a nemzeti számozási erőforrások kijelölésének és a nemzeti számozási terv kezelésének feladatait szabályozó feladatoknak kell minősíteni. A tagállamok nem kötelesek ezen különböző feladatokat különböző nemzeti szabályozó hatóságokra ruházni.
2) A 2002/21 irányelv 10. cikkének (1) bekezdését, valamint 3. cikkének (2), (4) és (6) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes, hogy a nemzeti számozási erőforrások kijelölésének és a nemzeti számozási terv kezelésének feladatait több független szabályozó hatóság között osztják meg, feltéve hogy a feladatok megosztását könnyen hozzáférhető formában közzétették, és azt az Európai Közösségek Bizottságának bejelentették.
Aláírások