PAOLO MENGOZZI
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2013. február 28.(1)
C‑287/11. P. sz. ügy
Európai Bizottság
kontra
Aalberts Industries NV,
Comap SA, korábban Aquatis France SAS,
Simplex Armaturen + Fittings GmbH & Co. KG
„Fellebbezés – Kartellek – A rézből és rézötvözetből készült szerelvények ágazata – Az EK 81. cikk és az EGT‑Megállapodás 53. cikke – Az árak, valamint az engedmények és a visszatérítések összegének rögzítése, az áremelések összehangolási mechanizmusainak kialakítása, az ügyfelek felosztása és kereskedelmi információk cseréje – A vállalkozás fogalma – Egységes és folyamatos jogsértés – A bizottsági határozat részleges vagy teljes megsemmisítése”
I – Bevezetés
1. Fellebbezésével az Európai Bizottság az Európai Unió Törvényszéke Aalberts Industries és társai kontra Bizottság ügyben(2) 2011. március 24‑én hozott ítéletének (a továbbiakban: megtámadott ítélet) hatályon kívül helyezését kéri, amely ítéletben a Törvényszék megsemmisítette az [EK 81. cikk] és az EGT‑Megállapodás 53. cikke értelmében megindított eljárás[ban] (COMP/F 1/38.121 – „szerelvények”‑ügy) 2006. szeptember 20‑án hozott C (2006) 4180. sz. bizottsági határozat(3) (a továbbiakban: vitatott határozat) 1. cikkét, valamint 2. cikkének a) pontját és b) pontjának 2. alpontját annyiban, amennyiben e határozat megállapította, hogy az Aalberts Industries NV (a továbbiakban: Aalberts), valamint annak leányvállalatai, az Aquatis France SAS (a továbbiakban: Aquatis) és a Simplex Armaturen + Fittings GmbH & Co. KG (a továbbiakban: Simplex) kartellben vettek részt a 2003. június 25‑től 2004. április 1‑jéig terjedő időszakban, továbbá az Aalbertsszel szemben 100,80 millió euró összegű bírságot szabott ki, amelyből 55,15 milliót az egyes leányvállalataival egyetemlegesen kellett megfizetnie, valamint e leányvállalatokkal szemben egyetemlegesen 2,04 millió euró kiegészítő összeget is kiszabott.
2. E kartellt – amellyel kapcsolatban a Bizottság úgy ítélte meg, hogy abban az Aquatis és a Simplex már az 1991. január 31‑től 2001. március 22‑ig terjedő időszakban is részt vett, mielőtt 2002‑ben átruházták volna őket az Aalbertsre(4) – a Bizottság olyan egységes, összetett és folyamatos jogsértésnek minősítette, amely a rézből és rézötvözetből készült szerelvények piacán versenyellenes megállapodások és összehangolt magatartások formájában nyilvánult meg, és amely az árak rögzítéséből, az áremelések alkalmazási mechanizmusainak kialakításából, a nemzeti piacok felosztásából, valamint rendszeres találkozókon való részvételből és a jogsértést elősegítő kapcsolatfelvételekből állt.
3. A Törvényszékhez benyújtott kereseteik alátámasztása érdekében az Aalberts és a leányvállalatai öt jogalapra hivatkoztak, amelyek közül az első három a jogsértésért való felelősség anyavállalatnak történő betudásának jogellenességén, az EK 81. cikk megsértésének hiányán és a vitatott határozat 1. cikkében említett egységes, összetett és folyamatos jogsértésben való részvétel hiányán alapult.
4. Ítéletében a Törvényszék helyt adott a második és harmadik jogalapnak, anélkül hogy az előtte felhozott többi jogalapról határozott volna.(5)
5. A Törvényszék a második jogalap vizsgálata keretében először is lényegében úgy ítélte meg, hogy a Bizottság nem bizonyította a jogilag megkövetelt módon a vitatott határozatban a Simplex ellen felhozott két esemény versenyellenes jellegét.(6) Másodszor, a harmadik jogalapot kizárólag az Aquatis tekintetében vizsgálva, a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy jóllehet e társaság a perbeli időszakban részt vett az egységes, összetett és folyamatos jogsértés egyik ágában, a Bizottság nem bizonyította, hogy az Aquatisnak tudomása lett volna arról, hogy magatartásával közös célra irányuló különböző ágakból álló kartellhez, sőt akár ahhoz a kartellhez csatlakozott, amelyben 2001 márciusa előtt már részt vett, és amely folytatódott.(7) Következésképpen a Törvényszék teljes egészében megsemmisítette a vitatott határozat 1. cikkét, valamint az Aalbertsszel és a leányvállalataival szemben kiszabott bírságot, továbbá a kizárólag a leányvállalatokkal szemben kiszabott 2,04 millió euró kiegészítő összeget, az ezen összeggel kapcsolatos számítási hiba miatt.(8)
6. A Bizottság 2011. június 7‑én e mérlegelések összességével szemben terjesztette elő a jelen fellebbezést.
7. Az Aalberts és a leányvállalatai a maguk részéről azzal együtt, hogy a fellebbezés elutasítását kérték, csatlakozó fellebbezést terjesztettek elő arra az esetre, ha a Bíróság egészben vagy részben helyt adna a fellebbezésnek, e csatlakozó fellebbezésben pedig azt kérik, hogy a Bíróság vizsgálja felül a megtámadott ítéletet annyiban, amennyiben az olyan egységes, összetett és folyamatos jogsértés fennállását állapította meg, amely a Bizottság 2001. márciusi vizsgálatait követően folytatódott, valamint semmisítse meg a vitatott határozatot az őket érintő részében, és/vagy jelentősen csökkentse a velük szemben kiszabott bírság összegét.
8. A jelen eljárásban részt vevő felek szóbeli előadásait a 2012. szeptember 27‑i tárgyaláson hallgatta meg a Bíróság.
9. A Bíróság az eljárási szabályzata 62. cikkének (1) bekezdése alapján kérésemre felhívta a feleket, hogy nyújtsák be észrevételeiket azzal kapcsolatban, hogy a második fellebbezési jogalap megalapozottsága szempontjából milyen következményei vannak a Bizottság kontra Verhuizingen Coppens ügyben(9) 2012. december 6‑án hozott ítéletnek. A felek a kitűzött határidőn belül benyújtották észrevételeiket.
II – Elemzés
10. Fellebbezésének alátámasztása érdekében a Bizottság három jogalapra hivatkozik. Az első jogalap az indokolás hiányán és a bizonyítási teherrel kapcsolatos elveket érintő téves jogalkalmazáson, valamint a ténybeli megállapítások és a bizonyítékok elferdítésén alapul. A második jogalap a vitatott határozat teljes megsemmisítésével kapcsolatos téves jogalkalmazáson alapul. A harmadik jogalap az indokolás hiányán, a kereseten túlterjedő határozathozatal tilalmának megsértésén, valamint a védelemhez való jog ebből eredő megsértésén alapul.
11. Az Aalberts és a leányvállalatai által másodlagosan előterjesztett csatlakozó fellebbezés egyetlen jogalapra épül, amelyben azt kifogásolják, hogy a Törvényszék tévesen állapított meg egységes, összetett és folyamatos jogsértést.
12. Az alábbiakban kifejtett okokból úgy vélem, hogy az első fellebbezési jogalapnak – legalábbis nagy részében – helyt kell adni, következésképpen pedig a megtámadott ítéletet hatályon kívül kell helyezni. Ezért meg kell vizsgálni a csatlakozó fellebbezés egyetlen jogalapját, amely végeredményben a megtámadott ítéletben lefolytatott azon mérlegelésekre vonatkozik, amelyek logikai szempontból megelőzik a Bizottság által a második és harmadik fellebbezési jogalapjában előadott kifogásokat, amelyeket csak másodlagosan fogok megvizsgálni.
A – Elsődlegesen: az indokolás hiányára és a bizonyítási teherrel kapcsolatos elveket érintő téves jogalkalmazásra, valamint a ténybeli megállapítások és a bizonyítékok elferdítésére alapított első fellebbezési jogalapról
13. Jóllehet az első jogalap kissé rendezetlen, azt lényegében két részre lehet osztani. Az első rész a bizonyítékok elszigetelt és töredékes vizsgálatával kapcsolatos módszertani hibán és az indokolás hiányán alapul. A második rész a bizonyítékok elferdítésén alapul.
1. A bizonyítékok elszigetelt és töredékes vizsgálatával kapcsolatos módszertani hibára és az indokolás hiányára alapított első részről
a) A felek érvei
14. Az első részben a Bizottság azt kifogásolja, hogy a Törvényszék nem az Aalberts és a leányvállalatai által alkotott gazdasági egység folyamatos részvételét mérlegelte, hanem mindkét leányvállalat vonatkozásában külön‑külön, elszigetelt és egyedi módon vizsgálta a jogsértésben való részvétel bizonyítékait, megfelelő indok nélkül figyelmen kívül hagyva a közöttük fennálló kapcsolatokat. Márpedig a bizonyítékok ilyen elszigetelt és töredékes vizsgálatát a Bizottság szerint adott esetben csak akkor lehetett volna lefolytatni, ha a Törvényszék ezt megelőzően elbírálta volna az első kereseti jogalapot, amelyben az Aalberts és a leányvállalatai vitatták, hogy az EK 81. cikk alkalmazása szempontjából ők egyetlen vállalkozást alkotnának. A Bizottság hozzáteszi, hogy az egyik vagy másik leányvállalat kartellben történő részvételét azon vállalkozás e kartellben történő részvétele megnyilvánulásának kell tekinteni, amelynek e leányvállalat a részét képezi, ellentétben a Törvényszék által lefolytatott elemzéssel. Az indokolás nyilvánvaló hiányának minősül, hogy a Törvényszék nem szolgált magyarázattal azon okokról, amelyek alapján az ugyanazon vállalkozáson belüli egyes leányvállalatokra vonatkozó bizonyítékokat elkülönítve kellene értékelni.
15. Az Aalberts és a leányvállalatai úgy vélik, hogy e rész – csakúgy, mint általánosabban az első fellebbezési jogalap – nyilvánvalóan elfogadhatatlan, mivel a Bizottság jogkérdések leple alatt a tények és bizonyítékok mérlegelésével kapcsolatos olyan hibákat hoz fel, amelyekre nem terjed ki a Bíróság által a fellebbezés keretében gyakorolt felülvizsgálat. Mindamellett a Bizottság kifogásai nyilvánvalóan megalapozatlanok. A Törvényszék teljesen logikusan mérlegelte a két társaság kartellben való állítólagos részvételét, ezt követően pedig az összes bizonyítékot az összefüggéseikben vizsgálta. A Törvényszék által levezetett okfejtés következetes, a megtámadott ítéletet pedig a Törvényszék a jogilag megkövetelt módon indokolta.
b) Elemzés
16. Az Aalberts és a leányvállalatai állításával ellentétben nincs kétség afelől, hogy a Bizottság első fellebbezési jogalapjának jelenleg vizsgált része elfogadható, mivel semmiképp nem szorítkozik arra, hogy a tények és bizonyítékok Törvényszék által lefolytatott mérlegelését kifogásolja.
17. A Bizottság ugyanis lényegében azt kifogásolja, hogy a Törvényszék a megtámadott ítéletben következetlen volt. Így a Törvényszék elszigetelten mérlegelte a Simplex és az Aquatis egységes, összetett és folyamatos jogsértésben való részvételére vonatkozó adatokat, míg azzal, hogy elmulasztotta elbírálni az Aalberts és a leányvállalatai által az elsőfokú eljárásban felhozott első jogalapot, sem a vitatott határozat azon feltevését nem cáfolta, mely szerint e társaságok az uniós jog versenyjogi szabályai szempontjából ugyanazon gazdasági egységhez tartoznak, sem pedig azokat az okokat nem fejtette ki, amelyek alapján az ugyanazon gazdasági egységen belüli bizonyítékok elkülönült vizsgálata mellett döntött.
18. Az ilyen kifogás, amely mind a Törvényszék által levezetett okfejtés következetességét, mind pedig az ítéletének indokolását érinti, nyilvánvalóan olyan jogkérdésnek minősül, amely a fellebbezés keretében a Bíróság elé tárható.(10)
19. Az ügy érdemével kapcsolatban úgy vélem, hogy e résznek helyt kell adni.
20. Mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EK 81. cikk alkalmazása szempontjából a vállalkozás fogalma gazdasági egységet jelent, még akkor is, ha jogi szempontból e gazdasági egységet több természetes vagy jogi személy alkotja.(11)
21. Az ítélkezési gyakorlatból következik az is, hogy a leányvállalat magatartását akkor lehet az anyavállalatnak betudni, ha e leányvállalat nem önálló módon határozza meg a piaci magatartását, mivel az ilyen helyzetben az anyavállalat és a leányvállalata ugyanazon gazdasági egység részét képezi, ezért pedig egyetlen vállalkozásnak minősül.(12)
22. Hasonlóképp, ha az ilyen gazdasági egység megsérti a versenyszabályokat, a személyes felelősség elve szerint neki kell felelnie ezért a jogsértésért.(13)
23. Továbbá a jelen esetben nem vitatott, hogy a Törvényszék pergazdaságossági okokból nem bírálta el az Aalberts és leányvállalatai által az elsőfokú eljárásban előterjesztett első jogalapot, amely a jogsértésért való felelősségnek az Aalberts mint anyavállalat részére történő betudásának jogellenességén alapult. E jogalapban ugyanis az Aalberts és a leányvállalatai a Bizottság által a vitatott határozatban kialakított azon mérlegelést vitatták, mely szerint e társaságok az EK 81. cikk és a fent hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében vett vállalkozásnak, vagyis gazdasági egységnek minősültek, továbbá hogy az Aalberts anyavállalatként meghatározó befolyást gyakorolt a két leányvállalatának magatartására.
24. Önmagában a pergazdaságossági technika alkalmazásában természetesen nincs semmi kifogásolható. Általában még azt is lehetővé teszi a bíróság számára, hogy biztosítsa a gondos igazságszolgáltatás követelményeinek tiszteletben tartását.
25. Az uniós intézmények által elfogadott aktusok jogszerűségének vélelmével összefüggésben(14) az, hogy a Törvényszék nem bírálta el az első kereseti jogalapot, míg az Aalberts és a leányvállalatai által a felrótt jogsértésben való részvételt kifogásoló második és harmadik jogalapnak helyt adott, legalábbis azt engedi feltételezni, hogy a Törvényszék a vitatott határozatban lefektetett azon feltevésből indult ki, mely szerint az Aalberts és a leányvállalatai az EK 81. cikk értelmében vett egy és ugyanazon vállalkozásnak minősültek.
26. Kevés értelme van ugyanis valamely jogalap vizsgálatától megszabadulni, ha a bíróság e jogalapnak helyt kíván adni.
27. Következésképpen ésszerű azt gondolni, hogy ha a Törvényszék úgy döntött, hogy az elé terjesztett első jogalap vizsgálatát célszerű annak érdekében mellőzni, hogy figyelmét kizárólag az elsőfokú eljárásban felhozott második és harmadik jogalapra összpontosítsa, ezt azért tette, mert úgy ítélte meg, hogy e jogalapnak – amelynek vizsgálata minden logika szerint megelőzte az ezt követő jogalapok vizsgálatát – valószínűleg nem lehet helyt adni.
28. Márpedig az első fokon előterjesztett kereset második és harmadik jogalapja megalapozottságának mérlegelése keretében a Törvényszék arra szorítkozott, hogy az Aalberts egyes leányvállalatai vonatkozásában elszigetelten – vagy más szóval, töredékesen – megvizsgálja azokat a bizonyítékokat, amelyeket a Bizottság a maga részéről az Aalbertsből és leányvállalataiból álló gazdasági egységgel szemben alapul vett, anélkül hogy megvizsgálta volna e bizonyítékoknak az ugyanazon egységen belüli kapcsolódását, vagy kifejtette volna azokat okokat, amelyek alapján így járt el.
29. Így emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság által a Simplexnek felrótt magatartást a Törvényszék az EK 81. cikk megsértésének hiányára alapított második kereseti jogalap keretében vizsgálta, míg az Aquatis magatartását a Törvényszék az egységes, összetett és folyamatos jogsértésben való részvétel hiányára alapított harmadik kereseti jogalap keretében mérlegelte.
30. A Simplexszel kapcsolatban a Törvényszék megállapította, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy e társaság részt vett volna a jogsértésben.
31. Azon két eseményt illetően, amelyek alapján a Bizottság a vitatott határozatot a Simplexszel szemben indokolta, a Törvényszék először is úgy ítélte meg, hogy egyik esemény sem támasztotta alá, hogy e társaság a 2003. év során részt vett volna a jogsértésben.
32. Másodszor, ami a 2004. évet illeti, a Törvényszék megállapította, hogy az első perbeli esemény, vagyis a Simplex képviselője és egy másik, a kartellben részt vevő vállalkozás (a jelen esetben a FRA.BO SpA, a továbbiakban: FRA.BO) képviselője közötti, a szerelvények görögországi piacát érintő állítólagos áremelésre vonatkozó telefonos kapcsolatfelvétel végeredményben a FRA.BO képviselőjének egy sor kézírásos feljegyzésén alapult, amelyek „önmag[uk]ban nem volt[ak] elegendő[k] annak bizonyításához, hogy a Simplex részt vett a jelen ügyben kifogásolt jogsértésben. Nem zárható ki ugyanis, hogy e kapcsolatfelvétel egyedi esetnek tekinthető”(15).
33. A Simplexszel szemben alapul vett második eseményt, vagyis egy, a jogsértésben részt vett vállalkozás (a jelen esetben az IBP Ltd, a továbbiakban: IBP) képviselőjének és a Simplex két képviselőjének 2004. március 18‑án, az esseni (Némteország) vásáron való találkozóját illetően a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy az előbbi képviselőnek az IBP által előterjesztett engedékenység iránti kérelemmel összefüggésben tett nyilatkozatok nem voltak hitelesebbek a Simplex munkavállalói által tett nyilatkozatoknál.(16)
34. Az Aquatisszal kapcsolatban a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy 2003 júniusa és 2004 áprilisa között e társaság részt vett a Fédération française des négociants en appareils sanitaires, chauffage, climatisation et canalisations (az egészségügyi, fűtő, légkondicionáló és csatornaberendezéseket forgalmazó nagykereskedők francia szövetsége, a továbbiakban: FNAS) logisztikai bizottságának találkozóin, amelyek célja az árak összehangolására irányult, és amelyek az 1991 és 2001 márciusa között lezajló jogsértés egyik ágának feleltek meg.(17)
35. A Törvényszék ugyanakkor megállapította, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy az Aquatis akkor, amikor a perbeli időszakban részt vett az FNAS találkozóin, tudott a többi vállalkozás versenyellenes tevékenységeiről, vagy azokat ésszerűen előre láthatta, tehát a magatartása a megállapított kartell alkotóelemeinek összességére kiterjedő átfogó terv részét képezte.(18) E tekintetben a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy az Aquatis 2001 márciusa után ismét csatlakozott a kartellhez; hogy semmilyen bizonyíték nem utalt arra, hogy az Aquatisnak tudomása lett volna az említett jogsértés IBP, Comap SA (korábban Aquatis) és FRA.BO általi folytatásáról; hogy az FNAS logisztikai bizottságában folytatott megbeszélések kizárólag a francia piacra vonatkoztak, következésképpen pedig az e találkozók keretében megvalósított összejátszásnak nem volt páneurópai kiterjedése, valamint hogy a FRA.BO képviselője által készített kézírásos feljegyzések az Aquatis és a FRA.BO közötti, 2004. áprilisi kapcsolatfelvétel ellenére nem szolgálnak semmilyen bizonyítékkal az e kapcsolatfelvétel során érintett témák versenyellenes jellegére.(19)
36. Megállapítom tehát, hogy a Törvényszék többek között nem fejtette ki, hogy az általa felülvizsgált vitatott határozatban foglaltakkal ellentétben miért nem kellett együttesen figyelembe venni az egyes leányvállalatok egyedi magatartását, miközben az okfejtésének alapfeltevése hallgatólagosan, de szükségképpen a vitatott határozatban kialakított azon mérlegelésen alapul, mely szerint lényegében e leányvállalatok az anyavállalatukkal együtt egy és ugyanazon, önálló magatartást tanúsító gazdasági egységet képeztek.
37. E nehézség, amely mind a Törvényszék által levezetett okfejtést, mind pedig a megtámadott ítélet indokolását érinti, különösen akkor jut kifejezésre, amikor a Törvényszék az ítélet 61. pontjában további magyarázatok nélkül megállapította, hogy nem zárható ki, hogy a FRA.BO képviselője és a Simplex képviselője között létrejött kapcsolatfelvétel egyedi esetnek tekinthető, anélkül hogy akár csak úgy tűnne, hogy a Törvényszék felvetette volna azt a kérdést, hogy e mérlegelésre milyen hatással van az a körülmény, hogy ugyanezen időszak során és ugyanezen gazdasági egységen belül az Aquatis olyan találkozókon vett részt, amelyek célja a szerelvények franciaországi piacán alkalmazott árak összehangolása volt, érintve többek között a FRA.BO‑t.
38. Mint azt a Bizottság helyesen állítja, azon kérdés mérlegelése, hogy a szóban forgó eset „egyedi”‑e, az ügyiratban szereplő egyéb bizonyítékoktól függ, és az Aalberts, valamint a leányvállalatai által alkotott, a vitatott határozatban megállapított gazdasági egységnek tudható be.
39. Hasonlóképp, nehezen érthető, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 117. pontjában hogyan juthatott arra a következtetésre, hogy az Aquatis nem láthatta ésszerűen előre, hogy az FNAS azon találkozói, amelyeken ő részt vett, egy átfogó terv részét képező, kiterjedtebb jogsértés keretébe illeszkednek, anélkül hogy legalább figyelembe vette volna a Simplex görögországi piacra vonatkozó, állítólag elszigetelt magatartását, miközben nem cáfolta a vitatott határozatban lefolytatott azon mérlegelést, mely szerint e két társaság nem tanúsított önálló magatartást, hanem az anyavállalatukkal, az Aalbertsszel együtt gazdasági egységet képeztek.
40. Az, hogy a Törvényszék elmulasztotta összességükben vizsgálni a Bizottság által az Aalberts és leányvállalatai ellen felhozott bizonyítékokat, annál kevésbé érthető, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint ahhoz, hogy az érintett vállalkozás kartellben való részvétele kellően bizonyított legyen, elegendő, ha a Bizottság azt bizonyítja, hogy az említett vállalkozás részt vett olyan találkozókon, amelyek során versenyellenes jellegű megállapodásokat kötöttek, anélkül hogy e vállalkozás e megállapodásokat kifejezetten ellenezte volna.(20)
41. Természetesen nem arról van szó, hogy hanyagolni kellene a Bizottság által azon társaságokkal szemben felhozott bizonyítékok egyedi mérlegelését, amelyek állítólag részt vettek a jogsértésben.
42. Ha azonban az ilyen bizonyítékok az EK 81. cikk értelmében vett ugyanazon vállalkozás magatartására vonatkoznak, még ha e vállalkozást több jogalany is alkotja, e bizonyítékokat szükségképpen összességükben kell mérlegelni annak vizsgálata érdekében, hogy az említett vállalkozás részt vett‑e az állítólagos jogsértésben.(21)
43. Az ettől eltérő értelmezés az EK 81. cikket megfosztaná hatékony érvényesülésétől, mivel annak elismerését jelentené, hogy a társaságok csoportja hivatkozhat a csoportot alkotó társaságoknak az elkülönült jogi személyiségükből eredő formális különállására, annak érdekében, hogy a versenyszabályok alkalmazása szempontjából vitassa a piaci magatartásuk egységességének megállapítását.(22)
44. Ebből következik, hogy a Törvényszék a megtámadott ítéletben tévesen alkalmazta a jogot, amikor elmulasztotta együttesen vizsgálni a Simplex és az Aquatis ellen a vitatott határozatban felhozott bizonyítékokat, miközben nem cáfolta e határozat azon feltevését, mely szerint az Aalberts és a leányvállalatai az EK 81. cikk értelmében vett egy és ugyanazon vállalkozást képeztek.
45. Álláspontom szerint e hiba folytán a megtámadott ítéletet hatályon kívül kell helyezni annyiban, amennyiben a Törvényszék megsemmisítette a vitatott határozat 1. cikkét, valamint e határozat 2. cikkének a) pontját, amely az Aalbertsre a leányvállalataival, az Aquatisszel és a Simplexszel egyetemlegesen 100,80 millió euró összegű bírságot szabott ki.
46. Ezzel együtt e téves jogalkalmazás következtében hatályon kívül kell helyezni a Törvényszék azon ítéleti rendelkezését is, amely a vitatott határozat 2. cikke b) pontjának 2. alpontját semmisíti meg, amely – felidézem – az Aquatisszel és a Simplexszel szemben egyetemlegesen 2,04 millió euró összegű bírságot szabott ki.
47. E megsemmisítés ugyanis tévesen azon a közvetett indokoláson(23) alapul, mely szerint a Bizottság az Aalberts üzleti forgalmát azért nem vehette figyelembe a két leányvállalatával szemben kiszabott bírság ezen összegének számítása során, mert a Bizottság nem bizonyította a jogilag megkövetelt módon e leányvállalatok egységes, összetett és folyamatos jogsértésben való részvételét.
48. Mivel a megtámadott ítélet ez utóbbi szempontból – mint az a fenti okfejtések alapján látható – téves jogalkalmazáson alapul, indítványozom az ítélet rendelkező része 1) és 2) pontjának hatályon kívül helyezését.
49. E körülmények között sem az első fellebbezési jogalap második részének megalapozottságáról, sem pedig a második és harmadik fellebbezési jogalapról nem szükséges határozni.(24)
50. Ezzel szemben meg kell vizsgálni a csatlakozó fellebbezést, amelyet az Aalberts és a leányvállalatai másodlagosan, arra az esetre terjesztettek elő, ha a Bíróság a fellebbezési jogalapok valamelyikének helyt adna.
B – A csatlakozó fellebbezésről
1. A felek érvei
51. Az Aalberts és a leányvállalatai azt állítják, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 106. pontjában megállapította, hogy mivel a kartell a Bizottság 2001. márciusi vizsgálatait követően tovább folytatódott, a Bizottság egységes, összetett és folyamatos jogsértés fennállására következtetett.
52. Az Aalberts és a leányvállalatai szerint ugyanis a vizsgálatokat megelőző kartell és a vizsgálatokat követő cselekmények nem egységes célra irányultak. Az előbbinek olyan páneurópai kartell működtetése volt a célja, amely gyakorlatilag az összes potenciális versenyforrás kiiktatására irányult azzal, hogy nem csupán az árak rögzítésére, hanem a nemzeti piacok és ügyfelek felosztására, valamint a kartell tagját nem képező termelőkkel és forgalmazókkal szembeni koordinációra is összpontosított. Ezzel szemben a 2001 utáni cselekmények csupán az árakra vonatkozó információk cseréjét érintették, és nem foglaltak magukban a verseny egyéb tényezőinek kiiktatására szolgáló összejátszási formákat, különösen az ügyfelek felosztását, míg ez utóbbi a vizsgálatot megelőző kartell szerves része volt.
53. Az Aalberts és a leányvállalatai úgy vélik, hogy amíg a vizsgálatokat megelőző cselekmények világosan összekapcsolódtak és kiegészítették egymást, addig a 2001 utáni cselekményeket illetően nem ez volt a helyzet. Ez szerintük azt bizonyítja, hogy a vizsgálatokat megelőző kartell alapvető jellemzői 2001 után már nem álltak fenn.
54. Ráadásul az egységes jogsértés földrajzi kiterjedésével, az alkalmazott módszerekkel és az alkalmazási időszakkal kapcsolatos eltérések is a Törvényszék részéről olyan kétségeket vetnek fel, amelyeknek a 2001 előtti és azt követő cselekmények közötti viszonnyal kapcsolatban az Aalberts és leányvállalatai előnyére kellett volna szolgálniuk.
55. Az Aalberts és leányvállalatai következtetése szerint tehát meg kell állapítani, hogy nem voltak kellően pontos és egybehangzó bizonyítékok azon határozott meggyőződés alátámasztásához, hogy az állított jogsértések az EK 81. cikk értelmében vett egységes és folyamatos jogsértést képeznek. A Törvényszék ezért e fogalmat tévesen értelmezte.
56. A Bizottság a csatlakozó fellebbezésre vonatkozó ellenkérelmében mindenekelőtt azt állítja, hogy a csatlakozó fellebbezés elfogadhatatlan, mivel az Aalberts és leányvállalatai valójában a tényállás újbóli mérlegelését kérik.
57. A Bizottság továbbá úgy véli, hogy a csatlakozó fellebbezés hatástalan azon az alapon, hogy az Aalbertsnek és leányvállalatainak nem áll fenn az eljáráshoz fűződő érdekük. Ha az állításuknak megfelelően két különálló jogsértés létezne, az egyik a Bizottság vizsgálatait megelőzően, a másik pedig azt követően, a bírságok teljes összege a három társaság vonatkozásában akkor is ugyanennyi lenne.
58. A Bizottság végül azt állítja, hogy a csatlakozó fellebbezés megalapozatlan. A Bizottság előadja, hogy a csatlakozó fellebbezés alátámasztása érdekében előadott kifogás azt a kérdést járja körül, hogy a vizsgálatokat követő versenyellenes megnyilvánulások az e vizsgálatokat megelőzően elkövetett jogsértés meghosszabbításának minősültek‑e. E tekintetben a Bizottság úgy véli, hogy a Törvényszék helyesen alkalmazta a Bíróság azon ítélkezési gyakorlatát, mely szerint annak ellenőrzéséről van szó, hogy a vizsgálatokat megelőzően és azt követően lezajlott események ugyanarra a célra irányultak‑e. Nem követelmény a vizsgálatokat megelőző és azt követő tényállási elemek közötti különösen nagyfokú hasonlóság. Az Aalberts és leányvállalatai állításával ellentétben az uniós jogban nem létezik a „különálló jogsértések vélelme” sem. A Bizottság szerint egyszerűen logikátlan lenne azt állítani, hogy kétség esetén szükségképpen vélelmezni kell a különálló jogsértések fennállását.
2. Elemzés
a) A csatlakozó fellebbezés elfogadhatóságáról és hatástalanságáról
59. Mindjárt az elején pontosítani kell, hogy a csatlakozó fellebbezés elfogadhatságának problémája akkor merülhetne fel, ha azt nem másodlagosan, arra az esetre terjesztették volna elő, ha a Bíróság helyt adna a fellebbezés egy vagy több jogalapjának. Ez esetben ugyanis az Aalberts és a leányvállalatai eljáráshoz fűződő érdeke kérdésessé válna, hiszen a Törvényszék helyt adott az első fokú eljárásban előterjesztett, megsemmisítés iránti kérelmeiknek.(25)
60. Ezzel szemben a jelenlegihez hasonló esetben, amikor a csatlakozó fellebbezést a fentiekben ismertetett módon terjesztették elő, úgy tűnik, hogy annak elfogadhatósága nem vonható kétségbe. Egyrészt ugyanis e csatlakozó fellebbezés a megtámadott ítélet legalábbis részleges hatályon kívül helyezésére irányul, olyan indok alapján, amelyet a fellebbezésben nem hoztak fel.(26) Másrészt az Aalbertsnek és leányvállalatainak ez az egyetlen eljárásjogi lehetősége arra, hogy vitassák a Törvényszék által az egységes, összetett és folyamatos jogsértés alátámasztása érdekében elfogadott indokokat. Ha ugyanis ilyen csatlakozó fellebbezést nem terjesztettek volna elő, továbbá ha a Bíróság – miután helyt adott a fellebbezésnek – úgy ítélné meg, hogy a per állása megengedi a határozathozatalt, már nem határozhatna a megtámadott ítélet nem vitatott részeiről, ideértve tehát azokat is, amelyek az egységes, összetett és folyamatos jogsértés megállapítására vonatkoznak.(27) Ha az Aalbertstől és leányvállalataitól elvonnánk a csatlakozó fellebbezés előterjesztésének jogát, az a bírói jogvédelemtől való megfosztással lenne egyenlő.
61. Végeredményben a Bizottság, amely természetesen tudatában volt e nem kívánatos következménynek, nem fejtette ki a csatlakozó fellebbezés elfogadhatatlanságának ilyen általános indokát.
62. A Bizottság ugyanis egyrészt annak előadására szorítkozott, hogy a csatlakozó fellebbezés kizárólag a Törvényszék által lefolytatott ténybeli mérlegeléseket próbálja kétségbe vonni, másrészt pedig – a csatlakozó fellebbezés inkább hatástalan, mint elfogadhatatlan jellege kapcsán – azt állította, hogy még ha a Bíróság annak helyt is adna, ez nem érintené az Aalbertsszel és a leányvállalataival szemben kiszabott bírság mértékét.
63. Álláspontom szerint e két indokot el kell utasítani.
64. Az első indokot illetően meg kell állapítani, hogy az Aalberts és leányvállalatai nem próbálják kétségbe vonni sem a Bizottság 2001‑ben lefolytatott vizsgálatait megelőző jogsértés fennállását, ahogy azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 91–100. pontjában megállapította, sem pedig azt a mérlegelést, mely szerint az említett vizsgálatokat követő, a megtámadott ítélet 101–105. pontjában vizsgált cselekmények az árakat érintő információk cseréjére vonatkoztak.
65. Ezzel szemben azt állítják, hogy a Törvényszéknek a tényállás mérlegelése alapján el kellett volna utasítania a Bizottság által megfogalmazott azon következtetést, mely szerint a 2001‑es vizsgálatokat megelőzően megállapított kartell az említett vizsgálatok után is folyatatódott, valamint egységes, összetett és folyamatos jogsértés formáját öltötte.
66. A csatlakozó fellebbezés tehát elfogadható annyiban, amennyiben arra szorítkozik, hogy a megtámadott ítélet azon indokolását vitassa, amely a szóban forgó magatartásokat jogilag egységes, összetett és folyamatos jogsértésnek minősíti.(28)
67. Ami a csatlakozó fellebbezés állítólag hatástalan jellegét illeti, a Bizottság állításával ellentétben e csatlakozó fellebbezés nem szorítkozik a megtámadott ítélet azon indokolásának vitatására, amely kizárólag az Aalbertsszel és leányvállalataival szemben kiszabott bírságok összegére van hatással, hanem a Törvényszék annak vizsgálatával kapcsolatos megállapításai ellen irányul, hogy fennáll‑e az EK 81. cikk e társaságoknak betudható megsértése. Továbbá, ha a Bíróság helyt adna a csatlakozó fellebbezésnek, vagyis arra a következtetésre jutna, hogy a Törvényszék tévesen állapította meg az egységes, összetett és folyamatos jogsértés fennállását, érdektelenné válna az Aquatis e jogsértésben való részvételének kérdése, amely maga is a Bizottság második fellebbezési jogalapjának tárgyát képezi. A csatlakozó fellebbezés tehát a megtámadott ítéletnek a Törvényszék azon megállapításaira is hatással lévő indokai ellen irányul, amelyek túlterjednek az Aalbertsszel és leányvállalataival szembeni bírságkiszabásra vonatkozó megállapításokon.
b) A csatlakozó fellebbezés megalapozottságáról
68. Mint azt már kiemeltem, az Aalberts és leányvállalatai nem vitatják sem a Bizottság 2001‑ben lefolytatott vizsgálatait megelőző jogsértés fennállását, ahogy azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 91–100. pontjában megállapította, sem pedig azt a mérlegelést, mely szerint az említett vizsgálatokat követő, a megtámadott ítélet 101–105. pontjában vizsgált cselekmények az árakat érintő információk cseréjére vonatkoztak.
69. A megtámadott ítélet ez utóbbi pontjaival kapcsolatban az Aalberts és leányvállalatai lényegében arra hivatkoznak, hogy a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a 2001‑es vizsgálatokat követő események azon (összetett) jogsértés meghosszabbításának minősültek, amely e vizsgálatokat megelőzően is fennállt. Azt állítják tehát, hogy a jogsértés nem volt „folyamatos”, következésképpen pedig a szóban forgó magatartások két külön jogsértés (nem pedig egy egységes jogsértés) körébe tartoztak.
70. Ez az érvelés nem győz meg.
71. A megtámadott ítéletnek lényegében a 86. és 87. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlat szerint az EK 81. cikk (1) bekezdésének megsértése nem csupán valamely elszigetelt cselekményből származhat, hanem cselekmények sorozatából vagy akár folyamatos magatartásból is, még akkor is, ha e cselekménysorozat vagy e folyamatos magatartás egy vagy több eleme önmagában és elszigetelten vizsgálva is az említett rendelkezés megsértését képezheti.(29)
72. Meghatározó jelentősége annak van, hogy a különböző cselekmények a belső piacon belüli verseny torzítására irányuló azonos célkitűzésük folytán „átfogó tervbe” illeszkednek‑e.(30)
73. Ilyen körülmények között a Bíróság egyrészt úgy ítélte meg, hogy mesterséges lenne több különálló magatartásra felosztani az olyan megállapodást, amelyet az egyetlen gazdasági célkitűzésre irányuló erőfeszítések sorozata jellemez, másrészt pedig, hogy a több évre kiterjedő átfogó megállapodás keretében kevéssé számít, hogy a kartell megnyilvánulásai között néhány hónap eltérés van.(31).
74. Hasonlóképp, válaszul a vállalkozások társulása által hozott két olyan döntés eltérő jellegére alapított érvre, amelyek közül az egyik az árak rögzítésére, a másik pedig az említett társulás tagjainak reklámmal kapcsolatos üzletpolitikájára vonatkozott, amely eltérés alapján e társulás szerint a Bizottságnak és a Törvényszéknek az említett döntéseket az EK 81. cikk alapján önálló döntéseknek kellett volna minősítenie, a Bíróság megállapította, hogy ezek az eltérések nem voltak hatással az említett döntések „egységes jogsértésnek” minősítésére, mivel e döntések azonos célra, vagyis az árverseny korlátozására irányuló magatartások sorozatába illeszkedtek.(32)
75. A jelen esetben a Törvényszék helyesen alkalmazta az imént felidézett ítélkezési gyakorlatot, amikor a megtámadott ítélet 102–105. pontjában megvizsgálta, hogy a Bizottság 2001‑ben lefolytatott vizsgálatait követő kifogásolt magatartásoknak ugyanaz volt‑e a célja, mint az ezen időpontot megelőző versenyellenes magatartásoknak, vagyis a szerelvények árai összehangolásának.
76. Ugyanezen nézőpontból, amely a versenyellenes magatartások különböző megnyilvánulásai vagy alkalmazási módjai helyett azok célját részesíti előnyben(33), a Törvényszék a megtámadott ítélet 105. pontjában azt is helyesen állapította meg, hogy annak, hogy e magatartások egyes jellemzői, illetve intenzitása változott, nem volt jelentősége, mivel elképzelhető, hogy a Bizottság vizsgálatait követően a kartell kevésbé szervezett formát öltött, és tevékenységének intenzitása változékonyabb lett.
77. Az ugyanis, hogy a kartell bizonyos vonatkozásainak véget vetettek, és a kartell a Bizottság vizsgálatait megelőző állapothoz képest kevésbé szervezett lett, teljesen logikusnak tűnik, hiszen a kartellben e vizsgálatok után továbbra is részt vevő vállalkozások nem tudták, hogy mi az intézmény által folytatott ellenőrzés célja. Olyan gazdasági szereplők „normális” elővigyázatossági reakciójáról volt tehát szó, akik szükségképpen diszkrétebb keretek között és formában kívánták tovább követni a korábbi magatartásaik célját, vagyis a szerelvények árának rögzítését.
78. Következésképpen, ellentétben az Aalberts és a leányvállalatai állításával, a kartellnek a Bizottság vizsgálatait megelőző és azt követő ezen eltérő alkalmazási módjaira nem lehet hivatkozni annak érdekében, hogy cáfolják a jogsértés egységes és folyamatos jellegére vonatkozóan a megtámadott ítéletben tett megállapítást.
79. Ezért már nem szükséges határozni az Aalberts és leányvállatai által kifejtett, mellesleg kissé különös azon érvről, mely szerint a jogsértés egységes és folyamatos jellegével kapcsolatban a Törvényszék részéről fennálló kétség alapján a Törvényszéknek két különálló jogsértés fennállását kellett volna megállapítania, mivel ezen állítólagos kétségnek nincs semmilyen alapja.
80. Következésképpen indítványozom az Aalberts és leányvállalatai által másodlagosan előterjesztett csatlakozó fellebbezés megalapozatlanként történő elutasítását.
C – Másodlagosan, a második és harmadik fellebbezési jogalapról
1. Az indokolás hiányára és a kereseten túlterjedő határozathozatal tilalmának megsértésére, valamint a védelemhez való jog ebből eredő megsértésére alapított harmadik fellebbezési jogalapról
81. A Bíróságnak nem kell túl sokat időznie a harmadik fellebbezési jogalap felett, amelyben a Bizottság lényegében azt kifogásolja, hogy a Törvényszék nem fejtette ki azokat az okokat, amelyek alapján megsemmisítette a vitatott határozat 2. cikke b) pontjának 2. alpontja értelmében az Aquatisszel és a Simplexszel szemben egyetemlegesen kiszabott, 2,04 millió euró összegű bírságot.
82. Mint azt ugyanis a jelen indítvány 47. pontjában megjegyeztem, e megsemmisítés – jóllehet véleményem szerint téves jogalkalmazásnak minősül – könnyedén beilleszthető a jelen ügy összefüggéseibe, és azon alapul, hogy a Bizottság állítólag tévesen vette figyelembe az Aalberts üzleti forgalmát e bírság említett összegének számítása során. A Bizottság tehát tökéletesen érthette a Törvényszék által a megtámadott ítélet 123. és 124. pontjában levezetett okfejtést.
83. A második fellebbezési jogalap már több figyelmet érdemel, amennyiben a Bíróság nem értene egyet azon indítványommal, hogy adjon helyt az első fellebbezési jogalapnak.
2. A vitatott határozat teljes megsemmisítésével kapcsolatos téves jogalkalmazásra alapított második fellebbezési jogalapról
a) A felek érvei
84. A Bizottság úgy véli, hogy a Törvényszék nyilvánvaló hibát követett el, amikor teljes egészében megsemmisítette a vitatott határozatnak az Aquatis leányvállalattal és az Aalberts anyavállalattal kapcsolatos 2. cikkének a) pontját, miközben a Törvényszék megerősítette, hogy az Aquatis részt vett a kartell franciaországi piacot érintő tevékenységeiben.
85. A Bizottság azt állítja, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 106. pontjában elismerte, hogy ugyanazon jogsértő kartell a Bizottság vizsgálatait követően is folytatódott, továbbá hogy az FNAS azon találkozói, amelyeken az Aquatis részt vett, e jogsértés 2001 utáni formájának egyik ágát képezték. A Törvényszék ugyanakkor teljes egészében megsemmisítette a vitatott határozatot és az Aquatisszel, valamint a leányvállalatával szemben kiszabott bírságot, egyedül azon az alapon, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy az Aquatis tudta (a megtámadott ítélet 111. és 119. pontja), illetve szükségszerűen tudnia kellett (a megtámadott ítélet 111. pontja), hogy páneruópai szintű kartellben vesz részt, valamint tudomása volt az egységes és folyamatos jogsértést alkotó két másik elemről.
86. A Bizottság szerint a megtámadott ítélet három jogi hibát tartalmaz.
87. Az első hiba abban nyilvánul meg, hogy a Törvényszék téves jogi kritériumot alkalmazott. A Törvényszék megállapításával ellentétben ugyanis az ítélkezési gyakorlat nem a tényleges tudomásra, vagy annak feltételezésére korlátozódik, hogy a vállalkozásnak „szükségszerűen tudnia kellett” arról, hogy átfogó jogsértésben vett részt, hanem annak bizonyítására, hogy a vállalkozás ésszerűen előre láthatta az ilyen részvételt, és kész volt vállalni annak kockázatát.
88. A második hiba abban nyilvánul meg, hogy a Törvényszék azzal az indokkal semmisítette meg a vitatott határozatot, hogy az Aquatis az FNAS franciaországi találkozóinak többi résztvevőjéhez képest eltérő mértékben rendelkezett tudomással a kartellről. A Bizottság szerint viszont állandó ítélkezési gyakorlat, hogy a kartell valamely résztvevőjének eltérő mértékű tudomása nem az egységes és folyamatos jogsértés teljes egészében történő megsemmisítését, hanem legfeljebb a jogsértés megállapításának részleges megsemmisítését és valószínűleg a bírság csökkentését eredményezheti.
89. Az előző hibához kapcsolódó harmadik hibát az a körülmény jellemzi, hogy a Törvényszék túllépte a hatáskörét, amikor a határozatot az Aalberts és leányvállalatai vonatkozásában teljes egészében megsemmisítette, miközben az ítélkezési gyakorlat szerint a részleges megsemmisítés lett volna a legmegfelelőbb megoldás.
90. A fent hivatkozott Bizottság kontra Verhuizingen Coppens ügyben hozott ítélet kihirdetését követően feltett kérdésre adott válaszként a Bizottság lényegében úgy véli, hogy a Bíróság által ezen ítéletben lefolytatott mérlegelések megerősítik az ő érvelését, továbbá azok alapján a második fellebbezési jogalapjának helyt kell adni, az Aalberts és az Aquatis vonatkozásában pedig a megtámadott ítéletet részben hatályon kívül kell helyezni.
91. Az Aalberts és leányvállalatai azt állítják, hogy e fellebbezési jogalapot mint részben elfogadhatatlant el kell utasítani, mivel a Bizottság az első fokon megállapított tényállás újbóli mérlegelését kéri a Bíróságtól.
92. Ezenkívül úgy vélik, hogy e második jogalap a megtámadott ítélet téves értelmezésén, valamint az egységes, összetett és folyamatos jogsértés fogalmának helytelen alkalmazásán alapul.
93. Az Aalberts és leányvállalatai először is azt állítják, hogy a Bizottság a megtámadott ítélet helytelen olvasatából indult ki, amikor az annak 119. pontjában foglaltakat elszigetelten értelmezte. A Törvényszék ugyanis nem szorítkozott annak feltárására, hogy az Aquatisnak ténylegesen tudomása volt‑e az állítólag egységes, összetett és folyamatos jogsértést alkotó egyéb tényállási elemekről, hanem azt is megvizsgálta, hogy az Aquatisnak szükségszerűen tudnia kellett‑e ezekről. Ez egyértelműen kiderül a megtámadott ítélet 117. pontjából.
94. Másodszor, az Aalberts és leányvállalatai azt állítják, hogy a Bizottság figyelmen kívül hagyja, hogy a vitatott határozat annak kijelentésére szorítkozott, hogy az FNAS találkozói olyan nagyobb megállapodások összességének részét képezték, amelyek átfogóan alkottak egységes, összetett és folyamatos jogsértést. A Bizottság nem abból kiindulva szabott ki bírságot az Aquatisszel és az Aalbertsszel szemben, hogy az FNAS találkozói önmagukban az EK 81. cikk értelmében vett jogsértést képeznének. A Törvényszék tehát helyesen járt el, amikor – megállapítva, hogy az Aquatis nem vett részt a vitatott határozatban felrótt jogsértésekben – teljes egészében megsemmisítette az e társasággal és az Albertsszel szemben kiszabott bírságot. Így megalapozatlan a Bizottság által felhozott azon új érv, mely szerint a Törvényszéknek az Aquatis különálló jogsértésben való részvételét kellett volna megállapítania, mivel ez az érv a közigazgatási eljárásnak nem képezte tárgyát.
95. Az arra a kérdésre adott válaszként, hogy a fent hivatkozott Bizottság kontra Verhuizingen Coppens ügyben hozott ítélet a jelen fellebbezési jogalap szempontjából milyen következményekkel jár, az Aalberts és leányvállalatai lényegében azt állítják, hogy nem teljesülnek az ezen ítéletben a Bíróság által meghatározott azon feltételek, amelyeknek lehetővé kellett volna tenniük a Törvényszék számára, hogy a vitatott határozatot annak teljes megsemmisítése helyett részben semmisítse meg. Következésképpen úgy vélik, hogy a Törvényszék helyesen járt el, amikor a vitatott határozatot teljes egészében megsemmisítette.
b) Elemzés
96. A legkisebb kétség sincs afelől, hogy a jelen jogalap elfogadható, mivel a Bizottság a Törvényszék által állítólag elkövetett jogi hibák állítására szorítkozik.
97. Az ügy érdemével kapcsolatban mindenekelőtt fel kell idézni a megtámadott ítélet néhány pontját.
98. A megtámadott ítélet 89. pontjában a Törvényszék – helyesen – átveszi a Bíróság azon ítélkezési gyakorlatát, mely szerint a vállalkozás egységes, összetett és folyamatos jogsértésben való részvételének alátámasztása végett a Bizottságnak azt kell bizonyítania, hogy e vállalkozás saját magatartásával hozzá kívánt járulni az összes résztvevő által követett közös célokhoz, és hogy tudomása volt a más vállalkozások által ugyanezen célok követése érdekében tervezett vagy végrehajtott tényleges magatartásokról, vagy hogy azokat ésszerűen előre láthatta, és hogy kész volt vállalni annak kockázatát.(34)
99. A megtámadott ítélet ezt követő pontjában a Törvényszék a Bíróság ítélkezési gyakorlatának megfelelően hangsúlyozza azt is, hogy az a tény, hogy valamely vállalkozás nem vett részt a kartell összes alkotóelemében, nem releváns az általa elkövetett jogsértés fennállásának megállapítása szempontjából, mivel ezen elemet csupán a jogsértés súlyának értékelésénél, és adott esetben a bírság összegének megállapításánál kell figyelembe venni.(35)
100. Miután a megtámadott ítélet 109. pontjában megállapította, hogy 2001 márciusa után az egységes, összetett és folyamatos jogsértés alkotóelemei az árak összehangolását célzó kétoldalú kapcsolatokban, a kereskedelmi vásáron felvett kapcsolatokban és az FNAS találkozói keretében felvett kapcsolatokban álltak, az ítélet 110. pontjában pedig, hogy az Aquatis kizárólag e utóbbi találkozókon vett részt, a jogsértés másik két ágában nem, a Törvényszék ugyanezen ítélet 111. pontjában kimondta, hogy ennélfogva meg kellett vizsgálni, hogy az Aquatis akkor, amikor részt vett az említett találkozókon, „tud[ta] vagy szükségszerűen tudnia kellett, hogy a páneurópai kartell résztvevőinek körébe lép. Az Aquatisnak a francia piacra vonatkozó megállapodásban való részvétele ugyanis csak akkor tekinthető a megállapított jogsértéshez való csatlakozása kifejeződésének, ha bizonyítást nyer, hogy tudott a jogsértés másik két alkotóelemének létezéséről”.(36)
101. A megtámadott ítélet 114. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy egyetlen elem sem utal arra, hogy az Aquatisnak „tudomása lett volna” arról, hogy az IBP, a Comap SA és az FRA.BO folytatja az említett jogsértést, míg a 119. pontban arra a következtetésre jutott, hogy nem bizonyított, hogy az Aquatisnak „tudomása volt” azon tényről, hogy magatartásával közös célra irányuló különböző ágakból álló kartellhez csatlakozott, és még csak arról sem, hogy ahhoz a kartellhez csatlakozott, amelyben 2001 márciusát megelőzően részt vett, és amely folytatódott.
102. Először is, a megtámadott ítélet ezen olvasata – amelyet egyébként a Bizottság is követ – alapján helyt lehetne adni a Bizottság azon érvelésének, mely szerint a Törvényszék nem vizsgálta meg, hogy az Aquatis „ésszerűen előre láthatta”‑e azon többi vállalkozás versenyellenes magatartását, amelyek részt vettek a megállapított jogsértést alkotó tényállási elemek mindegyikét felölelő átfogó tervben.
103. Ugyanakkor meg kell állapítani, hogy a Törvényszék a megtámadott ítéletnek mind a 112. pontjában, mind pedig a 117. pontjában lefolytatta e kritériumnak az Aquatis vonatkozásában történő ellenőrzését, kizárva, hogy e társaság „ésszerűen előre láthatta” volna, hogy az FNAS találkozói – amelyek kizárólag a franciaországi piacra vonatkoztak – egy átfogó terv részét képező, kiterjedtebb jogsértés kereteibe illeszkedtek, vagyis a többi résztvevő e találkozókat tárgyalási keretként használhatta a szerelvények árának a többi nemzeti piacon történő összhangolása érdekében.
104. Azt javaslom tehát, hogy a Bíróság utasítsa el a Bizottság által a második fellebbezési jogalapjának alátámasztása érdekében előadott első kifogást.(37)
105. Ami a második és harmadik kifogást illeti, amelyeket véleményem szerint együtt kell vizsgálni, a Bizottság ellenzi a vitatott határozat teljes egészében történő megsemmisítését annyiban, amennyiben e határozat az Aquatisre (és az Aalberts anyavállalatra) vonatkozik, ami annak ellenére történt, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 110. pontjában megállapította, hogy az Aquatis részt vett az egységes, összetett és folyamatos jogsértés három ágának egyikében, amelynek célja egybeesett a másik két ággal, vagyis az árak összehangolásával.
106. Mint azt a Bíróságnak már volt alkalma megállapítani, önmagában az a tény, hogy a Törvényszék a megsemmisítés iránti kereset alátámasztása érdekében hivatkozott valamely jogalapot megalapozottnak minősít, nem teszi lehetővé számára, hogy automatikusan teljes egészében megsemmisítse a megtámadott aktust, amennyiben a szóban forgó, kizárólag a megtámadott aktus egy sajátos részére vonatkozó jogalap csak részleges megsemmisítés elérésére alkalmas.(38)
107. Valamely uniós jogi aktus részleges megsemmisítése csak annyiban lehetséges, amennyiben a megsemmisíteni kért részek elválaszthatók az aktus többi részétől. Az elválaszthatóság e követelménye nem teljesül, ha a jogi aktus részleges megsemmisítése folytán a jogi aktus lényeges tartalma megváltozna, amit objektív kritérium alapján kell mérlegelni.(39)
108. Annak ellenőrzése érdekében, hogy a Törvényszék helyesen járt‑e el, amikor az Aquatis vonatkozásában teljes egészében megsemmisítette a vitatott határozatot, ideértve a vele és az Aalberts‑szel szemben egyetemlegesen kiszabott bírságot, azt kell megvizsgálni, hogy e határozat részleges megsemmisítése megváltoztatta volna‑e annak lényeges tartalmát.(40)
109. Általában véve, mint az a fent hivatkozott Bizottság kontra Verhuizingen Coppens ügyben hozott ítéletből következik, amennyiben a vállalkozás közvetlenül részt vett egy vagy több, egységes és folyamatos jogsértést képező versenyellenes magatartásban, ám nem bizonyított, hogy saját magatartásával hozzá kívánt volna járulni a kartell többi résztvevője által követett közös célokhoz, és hogy tudomása lett volna az említett résztvevők által azonos célok elérése végett tervezett vagy ténylegesen megvalósított jogsértő magatartások összességéről, illetve hogy e magatartásokat ésszerűen előre láthatta, és kész volt ennek kockázatát elfogadni, a Bizottság csak arra jogosult, hogy az olyan magatartásokért fennálló felelősségét tudja be e vállalkozásnak, amelyekben közvetlenül részt vett, valamint az olyan, más vállalkozások által azonos célok elérése végett tervezett vagy ténylegesen megvalósított magatartásokért, amelyekről bizonyított, hogy tudomása volt, vagy azokat ésszerűen előre láthatta, és kész volt ennek kockázatát elfogadni.(41)
110. E mérlegelés ugyanakkor nem eredményezheti e vállalkozás olyan magatartásokért való felelősség alóli mentesítését, amelyekben nem vitatott módon részt vett, vagy amelyekért a jelen indítvány 99. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlat alapján ténylegesen felelősségre vonható.
111. A Bíróság szerint csak akkor megengedhető az átfogó kartellt egységes és folyamatos jogsértésnek minősítő bizottsági határozat ily módon történő szétválasztása, ha két konjunktív feltétel teljesül. Egyrészt a közigazgatási eljárás során lehetőséget kell adni a szóban forgó vállalkozásnak, hogy megértse, hogy az ilyen jogsértést képező minden egyes magatartásért felelősségre kívánják vonni, és biztosítani kell számára, hogy ezzel kapcsolatosan védekezzék. Másrészt szükséges, hogy maga a bizottsági határozat e tekintetben kellőképpen egyértelmű legyen.(42)
112. Ebből következik, hogy ha e feltételek teljesülnek, és ha a Bizottság nem bizonyította a jogilag megkövetelt módon, hogy a vállalkozás az egységes és folyamatos jogsértés egészében részt vett, a Bizottság határozatát egyedül e szempontból kell megalapozatlannak tekinteni(43).
113. E feltételek mellett az uniós bíróságnak a bizottsági határozat részleges megsemmisítésére kell szorítkoznia. A részleges megsemmisítés ugyanis már az ilyen határozat tárgyánál fogva – amely az EK 81. cikk megsértésének minősülő egy vagy több magatartás megállapítása – sem változtathatja meg e határozat lényeges tartalmát.(44)
114. Ezzel szemben, ha a Bíróság által megállapított és a jelen indítvány 111. pontjában felidézett két feltétel közül legalább az egyik nem teljesül, az uniós bíróság nem tehet mást, mint hogy az általa jogellenesnek ítélt bizottsági határozatot teljes egészében megsemmisíti.
115. A jelen esetben, mint azt a Bizottság állítja, a megtámadott ítélet indokolásában semmi nem utal ara, hogy a Törvényszék a vitatott határozat teljes egészében történő megsemmisítése előtt megvizsgálta volna azt a kérdést, hogy van‑e mód e határozat részleges megsemmisítésére.
116. Így a Törvényszéknek meg kellett volna vizsgálnia, hogy a közigazgatási eljárás során, különösen pedig a Bizottság által az Aalbertshez és leányvállalataihoz intézett kifogásközléssel összefüggésben e társaságoknak lehetővé tették‑e annak megértését, hogy az FNAS találkozói önmagukban az EK 81. cikk (1) bekezdése megsértésének minősülhetnek, valamint hogy maga a vitatott határozat e tekintetben kellőképpen egyértelmű volt‑e.
117. A fent hivatkozott Bizottság kontra Verhuizingen Coppens ügyben hozott ítélet kihirdetését követően feltett kérdésre adott válaszaikban az Aalberts és leányvállalatai előadják, hogy a Bíróság által meghatározott két feltétel közül a jelen esetben egyik sem teljesül, míg a Bizottság épp az ellenkezőjét állítja, hivatkozva a kifogásközlés, az Aalberts és leányvállalatai által arra adott válasz, valamint a vitatott határozat számos pontjára, amelyek azt látszanak bizonyítani, hogy e feltételek teljesülnek.
118. Személy szerint úgy vélem, hogy a vitatott határozat messze nem mentes a félreérthetőségtől, amikor az Aquatis (és az Aalberts) FNAS találkozóin való részvételét az EK 81. cikk (1) bekezdése önálló megsértésének minősíti, vagyis megállapítható, hogy az említett határozat részleges megsemmisítése alapjául szolgáló két feltétel egyike nem teljesül.
119. Ugyanakkor úgy tűnik számomra, hogy a Bíróságnak nem áll módjában megváltoztatni a megtámadott ítélet indokolását, mivel e műveletet megelőzően, a megtámadott ítélet rendelkező része megalapozottságának ellenőrzése céljából szükségképpen a fellebbezési eljárásban részes felek által vitatott olyan tényállási elemek mérlegelésébe kellene bocsátkoznia, amelyeket a megtámadott ítélet semmilyen módon nem vett figyelembe.(45)
120. Következésképpen, amennyiben a Bíróság nem értene egyet azon javaslatommal, hogy adjon helyt az első fellebbezési jogalapnak, úgy vélem, hogy helyt kell adni a második fellebbezési jogalapnak, és hatályon kívül kell helyezni a megtámadott ítélet rendelkező részének 1. és 2. pontját, amennyiben azok az Aquatis jogsértésben való részvételére, valamint a vele és az Aalbertsszel szemben kiszabott, 55,15 millió euró összegű bírságra vonatkoznak.
III – Az ügy Törvényszékhez való visszautalásáról
121. Az Európai Unió Bírósága alapokmánya 61. cikke első bekezdésének értelmében, ha a fellebbezés megalapozott, a Bíróság a Törvényszék határozatát hatályon kívül helyezi. Ez esetben, ha a per állása megengedi, az ügyet maga a Bíróság is érdemben eldöntheti, illetve határozathozatalra visszautalhatja a Törvényszékhez.
122. Mivel a Törvényszék sem az Aalberts és leányvállalatai által az elsőfokú eljárásban felhozott öt jogalap közül háromról, köztük e leányvállalatok magatartása anyavállalatuknak történő betudhatóságával kapcsolatos jogalapról, ezenkívül pedig arról a kérdésről sem határozott, hogy az Aquatist illetően az első fokon eljáró bíróság által figyelembe nem vett tényállási elemekre tekintettel mód lett volna‑e a vitatott határozat részleges megsemmisítésére, nem tűnik úgy számomra, hogy a per állása megengedné a Bíróság általi határozathozatalt.
123. Azt javaslom tehát, hogy a Bíróság az ügyet utalja vissza a Törvényszékhez, a jelen eljárásban felmerült költségekről pedig jelenleg ne határozzon.
IV – Végkövetkeztetések
124. Az eddigi megfontolásokra tekintettel azt javaslom a Bíróságnak, hogy a következőképpen határozzon:
1) A Bíróság az Európai Unió Törvényszéke T‑385/06. sz., Aalberts Industries és társai kontra Bizottság ügyben 2011. március 24‑én hozott ítéletét hatályon kívül helyezi.
2) A Bíróság a jelen ügyet visszautalja az Európai Unió Törvényszékéhez.
3) A Bíróság a költségekről jelenleg nem határoz.