A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)
2010. december 7.(*)
„Joghatóság polgári és kereskedelmi ügyekben – 44/2001/EK rendelet – A 15. cikk (1) bekezdésének c) pontja és (3) bekezdése – Joghatóság fogyasztói szerződések esetén – Teherhajó-utazási szerződés – A »szervezett utazási forma« fogalma – Szállodai tartózkodásra vonatkozó szerződés – Az utazás és a szálloda internetes oldalon történő bemutatása – A fogyasztó lakóhelyének tagállama felé »irányuló« tevékenység fogalma – Szempontok – Az internetes oldal elérhetősége”
A C‑585/08. és C‑144/09. sz. egyesített ügyekben,
az EK 68. cikk és EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmek tárgyában, amelyeket az Oberster Gerichtshof (Ausztria) a Bírósághoz 2008. december 24‑én és 2009. április 24‑én érkezett, 2008. november 6‑i, illetve 2009. március 26‑i határozataival terjesztett elő az előtte
Peter Pammer
és
a Reederei Karl Schlüter GmbH & Co KG (C‑585/08),
valamint
a Hotel Alpenhof GesmbH
és
Oliver Heller (C‑144/09)
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (nagytanács),
tagjai: V. Skouris elnök, A. Tizzano, J. N. Cunha Rodrigues, K. Lenaerts, J.‑C. Bonichot, K. Schiemann és J.‑J. Kasel tanácselnökök, A. Rosas, R. Silva de Lapuerta, P. Lindh (előadó) és M. Safjan bírák,
főtanácsnok: V. Trstenjak,
hivatalvezető: Fülöp B. tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2010. március 16‑i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– P. Pammer képviseletében C. Neuhuber Rechtsanwalt,
– a Hotel Alpenhof GesmbH képviseletében M. Buchmüller Rechtsanwalt,
– O. Heller képviseletében H. Hegen Rechtsanwalt,
– az osztrák kormány képviseletében E. Riedl és G. Kunnert, meghatalmazotti minőségben,
– a cseh kormány képviseletében M. Smolek, meghatalmazotti minőségben,
– az olasz kormány (C‑585/08) képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: L. Ventrella avvocato dello Stato,
– a luxemburgi kormány képviseletében C. Schiltz, meghatalmazotti minőségben,
– a holland kormány (C‑144/09) képviseletében C. Wissels és Y. de Vries, meghatalmazotti minőségben,
– a lengyel kormány (C‑585/08) képviseletében M. Dowgielewicz, meghatalmazotti minőségben,
– az Egyesült Királyság Kormánya képviseletében H. Walker, meghatalmazotti minőségben, segítője: J. Stratford barrister,
– az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében A.‑M. Rouchaud-Joët, S. Grünheid és M. Wilderspin, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának a 2010. május 18‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i 44/2001/EK tanácsi rendelet (HL 2001. L 12., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 4. kötet, 42. o.) 15. cikke (1) bekezdése c) pontjának és (3) bekezdésének értelmezésére vonatkoznak.
2 E kérelmeket az alábbi két jogvita keretében terjesztették elő: a P. Pammer és a Reederei Karl Schlüter GmbH & Co KG (a továbbiakban: Reederei Karl Schlüter) között (C‑585/08. sz. ügy) amiatt folyamatban lévő jogvita keretében, hogy az utóbbi megtagadta azon teherhajó-utazás teljes árának visszatérítését, amelyen P. Pammer nem vett részt, és amelynek a leírása az interneten hozzáférhető, illetve a Hotel Alpenhof GesmbH (a továbbiakban: Hotel Alpenhof) és O. Heller (C‑144/09. sz. ügy) között amiatt folyamatban lévő jogvita keretében, hogy az utóbbi megtagadta az interneten keresztül foglalt szállodai tartózkodása számlájának kifizetését.
Jogi háttér
A 44/2001 rendelet
3 A 44/2001 rendelet (13) preambulumbekezdése szerint a fogyasztói szerződésekkel kapcsolatban a gyengébb felet az érdekeinek megfelelő, az általános szabályoknál kedvezőbb joghatósági szabályokkal kell védelemben részesíteni.
4 Az említett rendelet II. fejezete „Általános rendelkezések” címet viselő 1. szakaszának részét képező 2. cikkének (1) bekezdése a következőképpen szól:
„E rendelet rendelkezéseire is figyelemmel valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy, állampolgárságára való tekintet nélkül, az adott tagállam bíróságai előtt perelhető.”
5 Ugyanezen rendelet 5. cikke a következő különleges joghatósági szabályt mondja ki 1. pontjának a) alpontjában:
„Valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy más tagállamban perelhető:
1) a) ha az eljárás tárgya egy szerződés vagy egy szerződéses igény, akkor a kötelezettség teljesítésének helye szerinti bíróság előtt”
6 A 44/2001 rendelet II. fejezete „Joghatóság fogyasztói szerződések esetén” címet viselő 4. szakaszának részét képező 15. cikke (1) és (3) bekezdése, illetve 16. cikke (1) és (2) bekezdése a következőképpen szól:
„15. cikk
(1) Valamely személy ‑ a fogyasztó ‑ által kereskedelmi vagy szakmai tevékenységén kívül eső céllal megkötött szerződéssel kapcsolatos ügyekben a joghatóságot a 4. cikk és az 5. cikk 5. pontjának sérelme nélkül e szakasz határozza meg, ha:
a) a szerződés tárgya ingó dolgok részletfizetésre történő értékesítése; vagy
b) a szerződés tárgya olyan részletekben visszafizetendő kölcsön vagy bármely egyéb hitel, amelyet áruk vételének finanszírozására nyújtanak; vagy
c) minden más esetben, a szerződést olyan személlyel kötötték, aki a fogyasztó lakóhelyének tagállamában kereskedelmi vagy szakmai tevékenységet folytat, vagy ilyen tevékenysége bármilyen módon az említett tagállamra, illetve több állam között az említett tagállamra is irányul, és a szerződés az ilyen tevékenység körébe tartozik.
[…]
(3) E szakasz nem alkalmazható a fuvarozási és személyszállítási szerződésekre, kivéve az ugyanazért az árért utazást és szállást biztosító szerződést.
16. cikk
(1) A fogyasztó a másik szerződő fél ellen akár annak a tagállamnak a bíróságai előtt, ahol a fél lakóhellyel vagy székhellyel rendelkezik, akár saját lakóhelyének bíróságai előtt indíthat eljárást.
(2) A fogyasztó ellen a másik szerződő fél kizárólag a fogyasztó lakóhelyének bíróságai [helyesen: lakóhelye tagállamának bíróságai] előtt indíthat eljárást.”
7 Amint az a preambulumbekezdéseiből kitűnik, a 44/2001 rendelet a Dán Királyság, Írország, valamint Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királysága csatlakozásáról szóló, 1978. október 9‑i egyezménnyel (HL L 304., 1. o. és – módosított szöveg – 77. o.), a Görög Köztársaság csatlakozásáról szóló, 1982. október 25‑i egyezménnyel (HL L 388., 1. o.), a Spanyol Királyság és a Portugál Köztársaság csatlakozásáról szóló, 1989. május 26‑i egyezménnyel (HL L 285., 1. o.), valamint az Osztrák Köztársaság, a Finn Köztársaság és a Svéd Királyság csatlakozásáról szóló, 1996. november 29‑i egyezménnyel (HL 1997. C 15., 1. o.) módosított, a polgári és kereskedelmi ügyekben irányadó bírósági joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló 1968. szeptember 27‑i egyezményt (HL 1972. L 299., 32. o.; a továbbiakban: Brüsszeli Egyezmény) követi. A 2002. március 1‑jei hatálybalépésétől kezdve ez a rendelet felváltotta a Brüsszeli Egyezményt a tagállamok közötti kapcsolatok tekintetében – a Dán Királyság kivételével.
8 A 44/2001 rendelet (19) preambulumbekezdésében az Európai Unió Tanácsa hangsúlyozta a Brüsszeli Egyezmény és e rendelet közötti folytonosság biztosításának szükségességét, a Bíróság által az ezen egyezmény említett rendeletnek megfelelő rendelkezései vonatkozásában már elvégzett értelmezést is beleértve.
A Brüsszeli Egyezmény
9 A Brüsszeli Egyezmény 13. cikkének első bekezdése a következőképpen fogalmaz:
„Valamely személy – a továbbiakban: a fogyasztó – által kereskedelmi vagy szakmai tevékenységén kívül eső céllal megkötött szerződéssel kapcsolatos ügyekben a joghatóságot a 4. cikk és az 5. cikk 5. pontjának sérelme nélkül e szakasz határozza meg, ha:
1) a szerződés tárgya ingó dolgok részletfizetésre történő értékesítése; vagy
2) a szerződés tárgya olyan részletekben visszafizetendő kölcsön vagy bármely egyéb hitel, amelyet az ilyen dolgok vételének finanszírozására nyújtanak; vagy
3) minden más esetben, ahol a szerződés tárgya szolgáltatás nyújtása vagy ingó dolog értékesítése, ha:
a) a szerződés megkötését a fogyasztó lakóhelye szerinti szerződő államban kifejezett vételi ajánlat vagy reklám előzte meg,
és
b) a fogyasztó ebben a szerződő államban megtette a szerződés megkötéséhez szükséges intézkedéseket.”
Az 593/2008/EK rendelet
10 A szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló, 2008. június 17‑i 593/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (Róma I.) (HL L 177., 6. o.) (7) preambulumbekezdése értelmében e rendelet tárgyi hatályának és rendelkezéseinek összhangban kell lenniük a 44/2001 rendelet rendelkezéseivel.
11 Az 593/2008 rendelet (24) preambulumbekezdése a következőképpen szól:
„Különösen a fogyasztói szerződések esetén a […] 44/2001/EK rendelettel való összhang megköveteli egyrészről az egy másik tagállamra »irányuló tevékenység« fogalmára való hivatkozást, mely a fogyasztót védő szabály alkalmazásának feltétele, másrészről azt, hogy e fogalmat a 44/2001/EK rendelet és e rendelet keretében harmonikusan értelmezzék, tekintettel arra, hogy a Tanácsnak és a Bizottságnak a 44/2001/EK rendelet 15. cikkére vonatkozó közös nyilatkozata hangsúlyozza, hogy a 15. cikk (1) bekezdése c) pontjának alkalmazásához »nem elegendő, hogy a vállalkozás tevékenysége a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállamra, illetve több állam között az említett tagállamra is irányul[jon], az is szükséges, hogy a szerződést az ilyen tevékenység körében kössék«. E nyilatkozat kimondja azt is, hogy »pusztán az a tény, hogy egy internetes oldal elérhető, nem elegendő a 15. cikk alkalmazásához, hanem az is szükséges, hogy ez az internetes oldal távollevők közötti szerződés megkötésére hívjon fel, és hogy egy ilyen szerződés megkötése bármilyen módon, de ténylegesen megtörténjék. E tekintetben a weboldalon használt nyelvnek vagy valutának nincs jelentősége«.”
12 Az 593/2008 rendelet 6. cikke (4) bekezdésének b) pontja úgy rendelkezik, hogy az ugyanezen cikk (1) és (2) bekezdésében szereplő, a fogyasztói szerződésekre alkalmazandó jogra vonatkozó szabályok a következő szerződésekre nem alkalmazandók:
„fuvarozási szerződések, kivéve a szervezett utazási formákról szóló, 1990. június 13-i 90/314/EGK tanácsi irányelv szerinti szervezett utazásra vonatkozó szerződéseket”
A 90/314/EGK irányelv
13 A szervezett utazási formákról szóló, 1990. június 13‑i 90/314/EGK tanácsi irányelv (HL L 158., 59. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 10. kötet, 132. o.) 2. cikkének 1. pontjában a következőképpen határozza meg a szervezett utazási forma fogalmát:
„Ezen irányelv alkalmazásában:
1. szervezett utazási forma: az alábbiak közül legalább két tényező előre szervezett kombinációja, amennyiben azokat egy összesített áron értékesítették vagy értékesítésre kínálták, és amennyiben a szolgáltatás huszonnégy óránál hosszabb időszakra terjed, vagy éjszakai szállást is tartalmaz:
a) utaztatás;
b) szállás;
c) az utaztatáshoz vagy a szálláshoz nem közvetlenül kapcsolódó egyéb idegenforgalmi szolgáltatások, amelyek a szervezett utazási forma jelentős részét teszik ki.
A szervezett utazási forma különböző tényezőinek külön számlázása nem mentesíti a szervezőt vagy a közvetítőt az ezen irányelvben meghatározott kötelezettségek alól.”
Az alapeljárások és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
A C‑585/08. sz. ügy
14 Az ausztriai lakóhelyű P. Pammer és a németországi székhelyű Reederei Karl Schlüter társaság közötti jogvita tárgya azon teherhajó-utazással kapcsolatos, amelyet e társaság szervezett trieszti (Olaszország) indulással a Távol-Keletre, és amely az e társaság és P. Pammer között létrejött szerződés alapjául szolgált (a továbbiakban: utazási szerződés).
15 P. Pammer ezt az utazást az Internationale Frachtschiffreisen Pfeiffer GmbH, németországi székhelyű társaság közvetítésével foglalta le (a továbbiakban: közvetítő társaság).
16 E közvetítő társaság, amely többek között az interneten keresztül végzi tevékenységét, az utazást akként írta le a honlapján, hogy a hajón edzőterem, szabadtéri uszoda, szalon, videó és televízió található. A honlap szerint rendelkezésre áll továbbá három kétszemélyes kabin zuhanyzóval és WC-vel, külön nappalival, ülőgarnitúrával, íróasztallal, szőnyegpadlóval és hűtőszekrénnyel, valamint városnéző kirándulásokra nyílik lehetőség a kikötői megállások során.
17 P. Pammer megtagadta a hajóra szállást, és az utazásért fizetett összeg visszatérítését kérte, azon indokkal, hogy a hajón biztosított feltételek nem feleltek meg szerinte a leírásnak. Mivel a Reederei Karl Schlüter csupán az összeg egy részét fizette vissza, azaz hozzávetőleg 3 500 eurót, P. Pammer az összeg fennmaradó részének, azaz hozzávetőleg 5 000 euró és a kapcsolódó kamatok megfizetése iránt keresetet indított egy ausztriai elsőfokú bíróság, a Bezirksgericht Krems an der Donau előtt.
18 A Reederei Karl Schlüter úgy érvel, hogy Ausztriában semmiféle kereskedelmi vagy szakmai tevékenységet nem folytat, és az említett bíróság joghatóságának hiányára alapított kifogást emel.
19 A Bezirksgericht Krems an der Donau 2008. január 3‑i ítéletében első fokon elutasította e kifogást, megállapítva saját joghatóságát annak alapján, hogy az utazási szerződés egy szervezett utazási formára vonatkozó fogyasztói szerződés, és a közvetítő társaság az interneten keresztül a Reederei Karl Schlüter részére reklámtevékenységet folytatott Ausztriában.
20 A fellebbviteli bíróság, a Landesgericht Krems an der Donau, ugyanakkor 2008. június 13‑i ítéletében kimondta, hogy az ausztriai bíróságoknak nincs joghatósága, mivel úgy találta, hogy az utazási szerződés lényegében a 44/2001 rendelet II. fejezetének 4. szakaszában nem szereplő személyszállítási szerződés. Azon tény, hogy a kínált utazás, azaz az Európából a Távol-Keletre történő hosszú átkelés tartalmazott bizonyos kényelmi funkciókat, nem teszi ezen utazási szerződést fogyasztói szerződéssé.
21 P. Pammer ezen ítélettel szemben felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő.
22 Az Oberster Gerichtshof-nak kétségei merültek fel a „szervezett utazási forma” fogalmával kapcsolatban alkalmazandó kritériumokat illetően, és kiemelte, hogy a jelen esetben az a kérdés, hogy a kínált szolgáltatások hasonlíthatóak‑e egy tengeri körutazáshoz, és így lehet‑e „szervezett utazási forma”, és ekképpen az említett 4. szakaszban hivatkozott személyszállítási szerződés fennállására következtetni.
23 Amennyiben ilyen szerződésről lenne szó, a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja alkalmazható, és abban az esetben célszerű ismerni azon kritériumokat, amelyeknek egy internetes oldalnak meg kell felelnie ahhoz, hogy a kereskedő által végzett tevékenység a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállamra „irányulónak” legyen tekinthető az említett rendelkezés értelmében. A kérdést előterjesztő bíróság ugyanakkor kiemeli, hogy a jelen esetben az elsőfokú és a fellebbviteli bíróságok nem tettek pontosabb megállapításokat sem az utazási szerződés megkötésének módjára, sem az internetes oldal szerepére, sem a Reederei Karl Schlüter és a közvetítő társaság közötti kapcsolatra vonatkozóan.
24 Ilyen feltételek mellett az Oberster Gerichtshof az eljárást felfüggesztette, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:
„1) A [44/2001 rendelet] 15. cikkének (3) bekezdése értelmében vett szervezett utazási formának tekintendő‑e egy »teherhajó-utazás«”?
2) Az első kérdésre adott igenlő válasz esetén: elégséges‑e a [44/2001 rendelet] 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében vett tevékenység (a fogyasztó lakóhely szerinti tagállamra) »irányulásához« az, hogy valamely közvetítő internetes oldala elérhető az interneten?”
A C‑144/09. sz. ügy
25 Az alapeljárás felperese az Ausztriában található Hotel Alpenhof szállodát üzemeltető Hotel Alpenhof társaság, alperese egy németországi lakóhelyű fogyasztó, O. Heller.
26 Az említett szállodáról annak honlapján keresztül szerezve tudomást, O. Heller több szobát foglalt 2008. január 1‑je körüli egyhetes időtartamra. Foglalása és annak visszaigazolása e-mailen keresztül történt, a szálloda honlapján e célra feltüntetett e-mail címen.
27 O. Heller kifogásolta a szálloda szolgáltatásait és a számla kiegyenlítése nélkül távozott a Hotel Alpenhof által felajánlott engedmény ellenére. Ez utóbbi ezt követően a Bezirksgericht Sankt Johann im Pongau ausztriai bíróság előtt keresetet indított hozzávetőleg 5 000 euró számára történő megfizetése érdekében.
28 O. Heller kifogásolta e bíróság joghatóságának hiányát. Szerinte fogyasztói minőségében csak a lakóhelye szerinti tagállam bírósága előtt ‑ azaz németországi bíróságok – perelhető a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében.
29 A Bezirksgericht Sankt Johann im Pongau 2008. július 14‑i ítéletében elutasította a keresetet, majd a fellebbezési eljárásban a Landesgericht Salzburg 2008. november 27‑i ítéletében elutasította a fellebbezést, megállapítva, hogy az ausztriai bíróságok annak elbírálására nem rendelkeznek hatáskörrel. Úgy találták, hogy a tevékenységnek a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállamra való „irányultságába” beletartozik egy olyan interaktív internetes oldal működtetése is, amely lehetővé teszi magán a szolgáltató honlapján keresztül elektronikus úton on-line szerződés kötését a fogyasztóval, valamint beletartozik az olyan internetes oldal is, amely nem nyújt erre lehetőséget, hanem kizárólag reklámokat tartalmaz. E bíróságok szerint ugyanis ez utóbbi esetben is a tevékenység más tagállambeli fogyasztókra irányul, tekintettel az internetes reklám határokon átnyúló mivoltára. E „külföldre irányulás” csak valamely meghatározott tagállam vagy tagállamok fogyasztóival fennálló üzleti kapcsolatra vonatkozó kifejezett nyilatkozattal zárható ki. Szintén a fogyasztó tagállamára irányul a tevékenység, ha a fogyasztó valamely honlapon keresztül szerez tudomást a kereskedő szolgáltatásairól, majd ezt követően a foglalás az ott megjelölt e-mail címen, postacímen vagy telefonszámon keresztül történik.
30 A Hotel Alpenhof ezen ítélet ellen felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz.
31 Nem lévén biztos abban, hogy a Bíróság válaszol a C‑585/08. sz. ügyben előterjesztett második kérdésére, mivel e válasz az említett ügyben előterjesztett első kérdésre adandó választól függ, az Oberster Gerichtshof akként határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„Elégséges‑e [a 44/2001 rendelet] 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében vett tevékenység »irányulásához« az, hogy a fogyasztóval szerződő fél internetes oldala elérhető az interneten?”
32 A C‑585/08. sz. ügyben előterjesztett második kérdés és a C‑144/09. sz. ügyben előterjesztett egyetlen kérdés közötti hasonlóságra figyelemmel e két ügyet a Bíróság eljárási szabályzata 43. cikkének megfelelően az ítélethozatal céljából egyesíteni kell.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
33 Mindenek előtt rá kell mutatni arra, hogy az előzetes döntéshozatalra utalások időpontjaira tekintettel, mivel a kérdéseket az Oberster Gerichtshof terjesztette elő, amely olyan nemzeti bíróság, amelynek a határozataival szemben a nemzeti jog értelmében nincs jogorvoslati lehetőség, a Bíróság az EK 68. cikk értelmében hatáskörrel rendelkezik arra, hogy a 44/2001 rendeletet értelmezze.
A C‑585/08. sz. ügyben előterjesztett első kérdésről
34 A C‑585/08. sz. ügyben előterjesztett első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság arra keres választ, hogy a 44/2001 rendelet 15. cikkének (3) bekezdésében említett fuvarozási és személyszállítási szerződések közé tartozik‑e az olyan szerződés, amelynek tárgya – az alapügyben szóban forgó szerződéshez hasonlóan – teherhajó-utazás.
35 E 15. cikk (3) bekezdésének értelmében csak azon fuvarozási és személyszállítási szerződések tartoznak az említett rendelet II. fejezetének 4. szakaszában meghatározott joghatósági szabályok alá, amelyek ugyanazért az árért utazást és szállást is biztosítanak.
36 Meg kell jegyezni, hogy az ekképpen meghatározott fuvarozási és személyszállítási szerződések közel állnak a „szervezett utazási forma” 90/314 irányelv szerinti fogalmának megfelelő szerződésekhez, amelyre egyébként a kérdést előterjesztő bíróság kifejezetten hivatkozik is az előzetes döntéshozatalra utaló határozatában.
37 Amint a Bíróság már kimondta, ahhoz, hogy valamely szolgáltatás „szervezett utazási formának” minősülhessen a 90/314 irányelv 2. cikke 1. pontjának értelmében, elegendő egyfelől, hogy összesített áron kínáljon olyan idegenforgalmi szolgáltatásokat, amelyek az e rendelkezésben felsorolt három szolgáltatásból – azaz utaztatás, szállás, és az utaztatáshoz vagy a szálláshoz nem közvetlenül kapcsolódó egyéb idegenforgalmi szolgáltatások, amelyek a szervezett utazási forma jelentős részét teszik ki ‑ kettőt tartalmaznak, és másfelől hogy e szolgáltatás huszonnégy óránál hosszabb időszakra terjedjen ki, vagy éjszakai szállást is magában foglaljon (lásd a C‑400/00. sz. Club-Tour‑ügyben 2002. április 30‑án hozott ítélet [EBHT 2002., I‑4051. o.] 13. pontját).
38 A feltett kérdés megválaszolásának érdekében meg kell tehát vizsgálni, hogy a „szervezett utazási forma” kérdést előterjesztő bíróság által hivatkozott fogalma, amely a 90/314 irányelv 1. cikkében meghatározott célkitűzések egyike, releváns‑e az említett 15. cikk (3) bekezdésének értelmezése szempontjából.
39 E fogalom nem szerepel a 44/2001 rendelet 15. cikkének (3) bekezdésében, jóllehet e rendeletet a 90/314 irányelvet követően hozták. Amint a főtanácsnok is megjegyezte indítványának 47. pontjában, az uniós jogalkotó a 44/2001 rendeletben a szerződéses kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról szóló, 1980. június 19-én Rómában aláírásra megnyitott egyezményben (HL L 266., 1. o.) szereplőkkel szinte azonos kifejezéseket használt. 2008-ban ezen egyezmény helyébe az 593/2008 rendelet lépett, amely a 6. cikke (4) bekezdésének b) pontjában kifejezetten hivatkozik a „szervezett utazási forma” 90/314 rendelet szerinti fogalmára.
40 Az 593/2008 rendelet 6. cikke a fogyasztói szerződésekkel kapcsolatos jogra vonatkozik, és (4) bekezdésének b) pontja e szerződések köréből kizárja a fuvarozási és személyszállítási szerződéseket, kivéve azokat, amelyek megfelelnek a szervezett utazási forma 90/314 rendelet szerinti fogalmának.
41 A 44/2001 rendelet 15. cikkének (3) bekezdésében említett fuvarozási és személyszállítási szerződések és az 593/2008 rendelet 6. cikke (4) bekezdésének b) pontjában említett szerződések közötti hasonlóságból következik, hogy az uniós jogalkotó az ugyanazon típusú szerződéseket ‑ azaz az e két rendeletben meghatározott fogyasztóvédelmi szabályok hatálya alá tartozókat ‑ kívánta szabályozni.
42 E célkitűzés kitűnik az 593/2008 rendelet (7) preambulumbekezdéséből is, amelynek értelmében e rendelet tárgyi hatályának és rendelkezéseinek összhangban kell lenniük a 44/2001 rendelet tárgyi hatályával és rendelkezéseivel.
43 Az említett 15. cikk (3) bekezdését következésképpen az 593/2008 rendeletben található vonatkozó rendelkezés figyelembevételével, a szervezett utazási forma fogalmára hivatkozva kell értelmezni, amely utóbbira e rendelet maga is utal. Először is egy olyan irányelvben szereplő fogalomról van szó, amely irányelv kifejezetten a fogyasztók védelmére irányul, különösen a szervezett utazási formák tekintetében. A legutóbb hozott rendelet, az 593/2008 rendelet, kifejezetten hivatkozik e fogalomra. Végül a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló tanácsi EK‑rendeletre vonatkozó javaslat, (COM (1999) 348 végleges) indokolásában az Európai Közösségek Bizottsága a „szervezett utazási forma” kifejezést használta, és kifejezetten visszautalt a 90/314 irányelvre a 15. cikk (3) bekezdésére vonatkozó tervezetének indokolásaként, amely rendelkezés megfogalmazása változatlan maradt a 44/2001 rendelet végleges változatában.
44 Ennélfogva meg kell vizsgálni, hogy az alapügyben szóban forgóhoz hasonló teherhajó-utazás megfelel-e a „szervezet utazási forma” 90/314 irányelv szerinti fogalmának.
45 E tekintetben nem vitatott, hogy az utaztatáson kívül az említett teherhajó-utazás összesített áron tartalmazta a szállást is, és ezen utazás huszonnégy óránál hosszabb ideig tartott. Ennélfogva az ilyen szolgáltatás megfelel azon feltételeknek, amelyek alapján „szervezett utazási formának” tekinthető a 90/314 irányelv 2. cikkének 1. pontja értelmében, és a 44/2001 rendelet ‑ e rendelkezéssel összefüggésben olvasott ‑ 15. cikkének (3) bekezdésében szereplő, összesített áron értékesített személyszállítási szerződés meghatározása alá tartozik.
46 Következésképpen a C‑585/08. sz. ügyben előterjesztett első kérdésre úgy kell válaszolni, hogy az olyan szerződés, amelynek tárgya – az alapügyben szóban forgó szerződéshez hasonlóan – teherhajó-utazás, a 44/2001 rendelet 15. cikkének (3) bekezdése értelmében ugyanazért az árért utazást és szállást biztosító személyszállítási szerződésnek minősül.
A C‑585/08. sz. ügyben előterjesztett második kérdésről és a C‑144/09. sz. ügyben előterjesztett egyetlen kérdésről
47 A C‑585/08. sz. ügyben előterjesztett második kérdésével, illetve a C‑144/09. sz. ügyben előterjesztett egyetlen kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ egyfelől, hogy milyen kritériumok alapján tekinthető úgy a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerint, hogy a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállamra „irányul” azon kereskedő tevékenysége, akinek e tevékenységét a honlapja vagy egy közvetítő honlapja mutatja be, és másfelől, hogy elegendő-e ahhoz, hogy e tevékenység ekként minősüljön, ha a honlapok elérhetőek az interneten.
48 Amint az előzetes döntéshozatalra utaló határozatokból kitűnik, e kérdést két különböző jogvita keretében terjesztették elő.
49 A C‑585/08. sz. ügyben egy kereskedő, a Reederei Karl Schlüter, szerződést kötött egy fogyasztóval, P. Pammerrel, akinek a lakóhelye másik tagállamban található, mint a vállalkozás székhelye. Nem tűnik vitatottnak, hogy e szerződés e kereskedő kereskedelmi tevékenysége keretében jött létre.
50 P. Pammer Bíróság elé terjesztett észrevételei szerint az utazásról a közvetítő társaság honlapján keresztül szerzett tudomást, mely honlapon különböző utazási ajánlatok szerepeltek. Először további információk szerzése végett ez utóbbival e-mailben vette fel a kapcsolatot, majd postai úton foglalta le az utazást.
51 A C‑144/09. sz. ügyben a kereskedő, a Hotel Alpenhof a kereskedelmi tevékenysége körében kötött szerződést egy fogyasztóval, O. Hellerrel, akinek a lakóhelye másik tagállamban található, mint az érintett szálloda. Nem vitatott, hogy O. Heller e szálloda létezéséről az interneten keresztül szerzett tudomást, és a foglalásra és annak visszaigazolására is távollévők között, az interneten keresztül került sor.
52 E két ügyben az Oberster Gerichtshof az alapügyek eldöntésére hatáskörrel rendelkező bíróság meghatározása végett arra keres választ, hogy a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállamra „irányult-e” a kereskedő tevékenysége.
53 Az említett 15. cikk (1) bekezdésének c) pontja kivételt képez a 44/2001 rendelet 2. cikkének (1) bekezdésében meghatározott általános joghatósági szabály alól, mivel azon tagállam bíróságainak joghatóságát mondja ki, amelynek területén az alperes lakóhelye található, valamint az ugyanezen rendelet 5. cikkének 1. pontjában meghatározott, a szerződések esetén előírt különös joghatósági szabály alól is, melynek értelmében az eljárás tárgyát képező kötelezettség teljesítésének helye szerinti bíróság rendelkezik hatáskörrel (lásd ebben az értelemben a C‑464/01. sz. Gruber‑ügyben 2005. január 20‑án hozott ítélet [EBHT 2005., I‑458. o.] 34. pontját).
54 Amennyiben a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében a kereskedő tevékenysége a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállamra „irányulónak” tekinthető, a P. Pammer és a Reederei Karl Schlüter között folyamatban lévő jogvitára vonatkozó C‑585/08. sz. ügy tekintetében ebből az következik, hogy az ausztriai bíróságok rendelkeznek hatáskörrel e rendelet 16. cikkének (1) bekezdése értelmében, ha a fogyasztó e bíróságok előtt indít keresetet, és nem az alperes, a Reederei Karl Schlüter székhelye szerinti tagállam, azaz Németország bíróságai előtt. A C‑144/09. sz. ügyben mivel a fogyasztó, O. Heller lakóhelye Németországban található, az említett rendelet 16. cikkének (2) bekezdése értelmében e tagállam bíróságai rendelkeznének hatáskörrel, és nem a Hotel Alpenhof székhelye szerinti tagállam, tehát a jelen esetben Ausztria bíróságai.
55 A 44/2001 rendelet nem tartalmazza a 15. cikke (1) bekezdésének c) pontjában szereplő, a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállamra „irányuló” tevékenység fogalmának semmilyen meghatározását. E fogalmat, amint a Brüsszeli Egyezmény 13. cikkének fogalmait, melyek helyébe e 15. cikk lépett, autonóm módon kell értelmezni, elsősorban e rendelet szerkezetére és célkitűzéseire utalva, e rendelet teljes érvényesülésének biztosítása végett (lásd a C‑96/00. sz. Gabriel-ügyben 2002. július 11‑én hozott ítélet [EBHT 2002., I‑6367. o.] 37. pontját).
56 E tekintetben a 44/2001 rendelet (19) preambulumbekezdésével összhangban figyelembe kell venni az említett 13. cikk Bíróság általi értelmezését, tekintetbe véve e cikknek az említett rendelet által bevezetett módosításait.
57 E tekintetben a Bíróság már kimondta, hogy a 44/2001 rendelettel létrehozott rendszerben e rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja – amint az ugyanezen rendelet (13) preambulumbekezdéséből kitűnik – ugyanazt a helyet foglalja el, és ugyanazt a – gyengébb felet védő – szerepet tölti be, mint a Brüsszeli Egyezmény 13. cikke első bekezdésének 3. pontja (a C‑180/06. sz. Ilsinger‑ügyben 2009. május 14‑én hozott ítélet [EBHT 2009., I‑3961. o.] 41. pontja).
58 Ez utóbbi rendelkezést illetően a Bíróság többször is megállapította, hogy a Brüsszeli Egyezménynek a fogyasztói szerződésekre meghatározott joghatóságra vonatkozó rendelkezéseiben megfogalmazott különleges szabályozás azt a célt szolgálja, hogy megfelelő védelmet biztosítson a másik szerződő félnél gazdasági értelemben gyengébbnek és jogi kérdésekben kevésbé jártasnak tartott fogyasztó számára (lásd különösen a fent hivatkozott Gruber-ügyben hozott ítélet 34. pontját, valamint a C‑27/02. sz. Engler‑ügyben 2005. január 20‑án hozott ítélet [EBHT 2005., I‑481. o. ] 39. pontját).
59 A Bíróság ugyanakkor azt is kimondta a fent hivatkozott Ilsinger-ügyben hozott ítélet 48. pontjában, hogy a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének szövege nem minden tekintetben azonos a Brüsszeli Egyezmény 13. cikke első bekezdésének megfogalmazásával. Az említett ítélet 50. pontjában úgy találta többek között, hogy azon alkalmazási feltételek, amelyeknek a fogyasztói szerződéseknek eleget kell tenniük, ezt követően általánosabb megfogalmazásban szerepelnek annak érdekében, hogy az új kommunikációs eszközökre és az elektronikus kereskedelem fejlődésére tekintettel a fogyasztók számára nagyobb védelmet biztosítsanak.
60 Az uniós jogalkotó így csupán a kereskedőre vonatkozó követelményekkel váltotta fel az egyrészt a kereskedőt terhelő követelményeket, miszerint kifejezett ajánlatot kell tennie, vagy a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállamban reklámot kell közzétennie, és másrészt a fogyasztót terhelő követelményeket, miszerint ezen államban meg kell tennie a szerződés megkötéséhez szükséges intézkedéseket. E tekintetben a kereskedőnek a fogyasztó lakóhelyének tagállamában kereskedelmi tevékenységet kell folytatnia, vagy ilyen tevékenységének bármilyen módon az említett tagállamra, illetve több állam között az említett tagállamra is kell irányulnia, és a szerződésnek az ilyen tevékenység körébe kell tartoznia.
61 A 15. cikk (1) bekezdése c) pontjának szövegét úgy kell tekinteni, hogy az tartalmazza és felváltja a korábbi „kifejezett vételi ajánlat” és „reklám” kifejezéseket, és amint a „bármilyen módon” kifejezés is jelzi, tevékenységek szélesebb körét foglalja magába.
62 A fogyasztók védelmét megerősítő ezen változásra az internetes kommunikáció fejlődésének okán került sor, amely nehezebbé teszi azon hely meghatározását, ahol a szerződés megkötéséhez szükséges intézkedések megtételére sor kerül, és egyben növeli a fogyasztónak a kereskedők ajánlataival szembeni sebezhetőségét.
63 A 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontjából ugyanakkor nem derül ki, hogy a „tevékenysége [adott tagállamra] irányul” kifejezés a kereskedő egy vagy több másik tagállam felé fordulásra vonatkozó szándékára utal‑e, vagy csak egy ‑ e szándéktól függetlenül ‑ de facto más tagállamokra irányuló tevékenységre utal.
64 Az előterjesztett kérdés tehát az, hogy szükséges-e a kereskedő egy vagy több másik tagállam felé fordulásra vonatkozó szándéka, és ha igen, milyen formában kell e szándéknak megjelennie.
65 E szándék benne foglaltatik a reklám bizonyos típusaiban.
66 A „reklám” és a „kifejezett vételi ajánlat” Brüsszeli Egyezmény 13. cikke szerinti fogalmát illetően a Bíróság kimondta, hogy azokba a fogyasztó lakóhelye szerinti szerződő államban folytatott reklámozás minden formája beletartozik, akár általános módon sajtó, rádió, televízió, mozi útján vagy bármi más módon kerül terjesztésre, akár közvetlenül, például kifejezetten az adott államot célzó katalógusok révén, valamint a fogyasztóhoz egyénileg, viszonteladó vagy házalás útján eljuttatott üzleti ajánlatok révén (a fent hivatkozott Gabriel‑ügyben hozott ítélet 44. pontja).
67 A reklámozásnak az előző pontban kifejezetten megjelölt hagyományos módjai a kereskedő részéről néha jelentős anyagi kötelezettségvállalással járnak, annak érdekében hogy más tagállamokban ismertségre tegyen szert, és ekképpen bizonyítják a kereskedő azon szándékát, miszerint ezen országokra is irányuló tevékenységet kíván folytatni.
68 E szándék ugyanakkor nem mindig van jelen az interneten keresztüli reklámok esetében. Lévén, hogy e kommunikációs eszköz jellegénél fogva globális, a kereskedő által egy internetes honlapon elhelyezett reklám főszabály szerint minden államban, következésképpen az Európai Unió teljes egészében elérhető anélkül, hogy szükség lenne kiegészítő költségek vállalására, és függetlenül a kereskedő azon szándékától, hogy kíván‑e a székhelye szerinti tagállam területén kívülre irányuló tevékenységet folytatni.
69 Ebből nem következik azonban, hogy a „tevékenysége [adott tagállamra] irányul” kifejezést úgy kellene értelmezni, hogy az pusztán arra vonatkozik, hogy az adott internetes honlap elérhető az érintett kereskedő székhelye szerinti tagállamon kívül más tagállamokban is.
70 Ugyanakkor bár kétségtelen, hogy a 44/2001 rendelet 15. cikke (1)bekezdése c) pontjának és 16. cikkének célja a fogyasztók védelme, ez nem jelenti azt, hogy e védelem abszolút lenne (lásd analógia útján az üzlethelyiségen kívül kötött szerződések esetén a fogyasztók védelméről szóló, 1985. december 20‑i 85/577/EGK tanácsi irányelvet [HL L 372., 31. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 1. kötet 262. o.] illetően a C‑215/08. sz. E. Friz‑ügyben 2010. április 15‑én hozott ítélet [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 44. pontját).
71 Amint azt a főtanácsnok indítványának 64. pontjában megállapította, ha az uniós jogalkotó szándéka ez lett volna, nem a „tevékenység [adott tagállamra] irányulását” szabta volna a fogyasztói szerződésekre vonatkozó szabályok alkalmazásának feltételeként, hanem az internetes oldal puszta létezését.
72 Az említett jogalkotó azonban – jóllehet a fogyasztót minél inkább védeni kívánva ‑ nem mondta ki, hogy egy adott internetes honlap puszta használata, amely a kereskedés szokásos módjává vált, a célzott területtől függetlenül, más tagállamokra „irányuló” tevékenységnek minősülne, amely a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott, fogyasztót védő joghatósági szabály alkalmazását vonná maga után.
73 A jelen ítélet 43. pontjában említett rendeletre vonatkozó javaslatból kitűnik, hogy az uniós jogalkotó elutasította azon preambulumbekezdés 44/2001 rendeletbe való beillesztésére irányuló bizottsági javaslatot, melynek értelmében az áruk vagy szolgáltatások más tagállamban is elérhető, elektronikus úton való forgalmazása e tagállamra „irányuló” tevékenységnek minősülne.
74 Ezen értelmezést megerősíti a 44/2001 rendelet elfogadásakor a Tanács és a Bizottság által közösen elfogadott, az 593/2008 rendelet (24) preambulumbekezdésében foglalt nyilatkozat, mely szerint pusztán az a tény, hogy egy internetes oldal elérhető, nem elegendő a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja alkalmazásához.
75 Következésképpen meg kell állapítani, hogy az említett 15. cikk (1) bekezdésének c) pontja alkalmazásához a kereskedőnek jeleznie kell azon szándékát, miszerint kereskedelmi kapcsolatokat kíván létesíteni egy vagy több másik tagállam fogyasztóival, amely tagállamok egyike a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállam.
76 Meg kell ennélfogva vizsgálni a kereskedő és az adott fogyasztó közötti szerződést illetően, hogy az e fogyasztóval adott esetben megkötött szerződést megelőzően fennálltak-e arra utaló jelek, hogy a kereskedő más tagállamok, köztük a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállam fogyasztóival is kívánt kereskedni, abban az értelemben, hogy e fogyasztókkal szerződést kívánt kötni.
77 Az erre utaló jelek között nem szerepel azon tény, hogy a kereskedő e-mail címe vagy postacíme, illetve nemzetközi előhívó nélküli telefonszáma szerepel a honlapon. Ezen információk szerepeltetése nem jelenti azt, hogy a kereskedő tevékenysége egy vagy több másik tagállamra irányulna, mivel az ilyen jellegű információk mindenképpen szükségesek ahhoz, hogy az e kereskedő székhelye szerinti tagállamban lakó fogyasztó felvehesse az előbbivel a kapcsolatot.
78 Az on-line kínált szolgáltatásokat illetően egyébként ezen információk némelyikét már kötelező közölni. Amint a Bíróság már megállapította, a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem, egyes jogi vonatkozásairól szóló, 2000. június 8‑i 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (elektronikus kereskedelemről szóló irányelv) ((HL L 178., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 25. kötet, 399. o.) 5. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében a szolgáltató a szolgáltatás igénybe vevőjével, az utóbbival való szerződéskötést megelőzően az elektronikus levelezési címe mellett egyéb információkat is köteles közölni, amelyek gyors kapcsolatfelvételt, valamint közvetlen és hatékony kommunikációt tesznek lehetővé (a C‑298/07. sz., Bundesverband der Verbraucherzentralen und Verbraucherverbände ügyben 2008. október 16‑án hozott ítélet [EBHT 2008., I‑7841. o.] 40. pontja). E kötelezettség fennáll attól függetlenül, hogy a kereskedő tevékenysége mely tagállamra irányul, még ha az kizárólag a székhelye szerinti tagállamra irányul is.
79 Következésképpen nem releváns az egyes kormányok és a Bíróság előtt észrevételeket előterjesztő egyes felek által a kereskedővel e-mailen keresztül történő kapcsolatfelvételt, sőt egy „interaktív” internetes oldal segítségével akár a szerződés on-line megkötését lehetővé tevő honlapok és az e lehetőséget nem kínáló honlapok között alkalmazott különbségtétel, mely szerint csak az előbbiek tartoznának abba a csoportba, amely esetében a tevékenység más tagállamokra „irányulhat”. Amennyiben ugyanis a kereskedő postacíme vagy más elérhetősége szerepel a honlapon, a fogyasztónak lehetősége van szerződés kötése céljából felvenni a kapcsolatot a kereskedővel. Márpedig e kapcsolat-felvételi lehetőség fennáll, attól függetlenül, hogy a kereskedő szándékozott-e vagy sem a székhelye szerinti tagállamon kívüli tagállamokban lakóhellyel rendelkező fogyasztókkal kereskedni.
80 A tevékenység fogyasztó lakóhelye szerinti tagállamra „irányulására” utaló jelek között szerepel az e tagállam fogyasztóival való kereskedési szándék valamennyi egyértelmű megnyilvánulása.
81 A kereskedő ez irányú szándékának egyéb egyértelmű megnyilvánulásai között szerepel az, ha a kereskedő egy vagy több meghatározott tagállamban kínálja szolgáltatásait vagy áruit. Ugyanez a helyzet az internetes reklámszolgáltatást illetően egy keresőmotor‑üzemeltetővel szemben annak érdekében vállalt költségek esetében, hogy a különböző tagállamokban lakó fogyasztók számára megkönnyítse a kereskedő internetes honlapjának elérését, ami szintén az ilyen szándék fennállását támasztja alá.
82 Ugyanakkor valamely tevékenység más tagállamokra „irányulásának” jellemzése nem kizárólag az ilyen nyilvánvaló jelek fennállásától függ. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az Európai Parlament a jelen ítélet 43. pontjában említett rendelettel kapcsolatos javaslatra vonatkozó jogalkotási állásfoglalásában (HL 2001. C 146., 101. o.) elutasította azt a megszövegezést, mely szerint a kereskedőnek „szándékosan, jelentős mértékben kell tevékenységét [más tagállamokra vagy más országokra, többek között a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállamra] irányítania”. E megfogalmazás következtében a fogyasztók védelme gyengülne, mivel megkövetelné a kereskedő e tagállamokkal bizonyos mértékű tevékenység kialakítására irányuló szándékának bizonyítását.
83 További, adott esetben egymással kombinált jelek alkalmasak annak alátámasztására, hogy a tevékenység a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállamra „irányult”. Az alapügyekben szóban forgó esetekben meg kell állapítani, hogy a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdése c) pontjának értelmében egy vagy több másik tagállamra „irányuló” tevékenységre utalnak az alábbi jellemzők, amelyekre a Bíróság előtt hivatkoztak, és amelyek felsorolása nem kimerítő, fenntartva a nemzeti bíróság e jellemzők fennállására vonatkozó szükséges vizsgálatát. E jellemzők a következők: a szóban forgó tevékenység nemzetközi jellege, mint bizonyos idegenforgalmi tevékenységek, a telefonszám nemzetközi előhívóval együtt történő feltüntetése, a kereskedő székhelye szerinti tagállamétól – például „.de” – eltérő, vagy semleges – mint például „.com” vagy „.eu” ‑ felső szintű doménnév használata, a szolgáltatás nyújtásának helyére egy vagy több más tagállamból kiinduló útvonalak leírása, különböző tagállamokban lakóhellyel rendelkező ügyfelekből összetevődő nemzetközi ügyfélkör említése, többek között az ilyen ügyfelek nyilatkozatainak közzétételével.
84 A használt nyelvet vagy pénznemet illetően a Tanácsnak és a Bizottságnak a jelen ítélet 11. pontjában említett, az 593/2008 rendelet (24) preambulumbekezdésében foglalt közös nyilatkozata megállapítja, hogy ezek nem releváns elemek annak megítélésekor, hogy a tevékenység egy vagy több másik tagállamra irányul-e. Ez a helyzet ugyanis, amikor ezek megfelelnek azon tagállamban szokásosan használt nyelvnek és pénznemnek, amelyből a kereskedő a tevékenységét folytatja. Amennyiben azonban az internetes honlapok lehetővé teszik a fogyasztók számára, hogy másik nyelvet, vagy más pénznemet használjanak, a nyelv és/vagy a pénznem figyelembe vehető, és olyan jelnek tekinthető, ami alapján megállapítható, hogy a kereskedő tevékenysége más tagállamokra irányul.
85 A Hotel Alpenhof és O. Heller közötti jogvitához hasonló ügyben úgy tűnik ‑ a jelen ítélet 83. és 84. pontjában felsoroltak közül ‑ több arra utaló jel is van, hogy a kereskedő tevékenysége az Osztrák Köztársaságon kívül egy vagy több másik tagállamra is irányult. Mindazonáltal a nemzeti bíróság feladata annak ellenőrzése, hogy ez a helyzet áll‑e fent.
86 A Hotel Alpenhof ugyanakkor úgy érvel, hogy a fogyasztóval a szerződést a helyszínen kötötték meg, és nem távollévők közötti szerződésről van szó, a szobák kulcsának átadása és a fizetés a helyszínen történt, és ekképpen nem alkalmazható a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja.
87 E tekintetben azon körülmény, miszerint a kulcsok fogyasztónak történő átadására és a fogyasztó általi fizetésre a kereskedő székhelye szerinti tagállam területén került sor, nem akadálya az említett rendelkezés alkalmazásának, amennyiben a foglalásra és annak visszaigazolására távollévők között került sor, így a fogyasztó a távolból vállalt szerződéses kötelezettséget.
88 A C‑585/08. sz. ügyben, P. Pammer és a Reederei Karl Schlüter között folyamatban lévő jogvitában a kérdést előterjesztő bíróság kevés információt tudott csak nyújtani e társaság tevékenységére, a közvetítő társaság honlapjára, és ez utóbbi és a Reederei Karl Schlüter közötti kapcsolatra vonatkozóan.
89 Azon körülmény, miszerint az internetes oldal a közvetítő társaságé, és nem a kereskedőé, nem akadálya annak, hogy a kereskedő tevékenysége más tagállamokra, többek között a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállamra irányulónak legyen tekinthető, amennyiben e társaság a kereskedő nevében és javára járt el. A nemzeti bíróság feladata annak ellenőrzése, hogy a kereskedő tudatában volt-e, illetve tudatában kellett-e lennie a közvetítő társaság tevékenysége nemzetközi jellegének, és hogy milyen kapcsolat állt fenn ez utóbbi és a kereskedő között.
90 A szóban forgó tevékenység ‑ tudniillik teherhajó-utazás szervezése Európából a Távol-Keletre ‑ nemzetközi jellege releváns elem, amely azonban önmagában nem enged arra következtetni, hogy a kereskedő tevékenysége más tagállamokra, nevezetesen a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállamra irányult volna. A kereskedő tevékenysége ilyen jellegű lenne ugyanis akkor is, ha tevékenységét ‑ akár egyedül, akár közvetítő társaságon keresztül ‑ csak Németországban folytatná, és az nem irányulna más tagállamokra. Következésképpen egyéb ‑ különösen a jelen ítélet 83. és 84. pontjában említett ‑ tényezőknek kell együttesen fennállniuk ‑ mint például a telefonszám nemzetközi előhívóval együtt történő feltüntetése, a némettől eltérő nyelv használata, különböző tagállamokban lakóhellyel rendelkező ügyfelekből összetevődő nemzetközi ügyfélkör említése ‑ ahhoz, hogy megállapítható legyen, hogy a kereskedő az Unió bármely tagállamában lakó fogyasztókkal kívánt kereskedni.
91 Ugyanakkor a közvetítő társaság vagy a kereskedő e-mail vagy postacímének feltüntetése nem minősül releváns elemnek, amint az a jelen ítélet 77. pontjából is kitűnik. Ugyanez a helyzet a német nyelv használatát, illetve azon lehetőséget illetően, hogy az utazást e nyelven foglalják le, amennyiben e nyelv a kereskedő nyelve.
92 A fenti megfontolásokra tekintettel a kérdést előterjesztő bíróságnak azt a választ kell adni, hogy annak megállapítása végett, hogy azon kereskedő tevékenysége, akinek e tevékenységét a honlapja vagy egy közvetítő honlapja mutatja be, úgy tekinthető‑e a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében, hogy a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállamra „irányul”, meg kell vizsgálni, hogy a fogyasztóval adott esetben megkötendő szerződést megelőzően e honlapokból és a kereskedő tevékenységeinek összességéből kitűnik-e, hogy ez utóbbi egy vagy több tagállam, köztük e fogyasztó lakóhelye szerinti tagállam fogyasztóival is kívánt kereskedni, abban az értelemben, hogy e fogyasztókkal szerződést kívánt kötni.
93 Az alábbi elemek, melyek felsorolása nem kimerítő, utalhatnak arra, hogy a kereskedő tevékenysége a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállamra irányul: a tevékenység nemzetközi jellege, a kereskedő székhelyéhez vezető, más tagállamokból kiinduló útvonalak leírása, a kereskedő székhelye szerinti tagállamban szokásosan használt nyelvtől vagy pénznemtől eltérő nyelv vagy pénznem használata, és annak lehetősége, hogy a foglalást és annak visszaigazolását e nyelven intézzék, a telefonszám nemzetközi előhívóval együtt történő feltüntetése, egy keresőmotor-üzemeltetővel szemben annak érdekében vállalt költségek, hogy a különböző tagállamokban lakóhellyel rendelkező fogyasztók számára megkönnyítse a kereskedő vagy a közvetítője internetes honlapjának elérését, a kereskedő székhelye szerinti tagállamétól eltérő felső szintű doménnév használata és különböző tagállamokban lakóhellyel rendelkező ügyfelekből összetevődő nemzetközi ügyfélkör említése. A nemzeti bíróság feladata annak megvizsgálása, hogy ezen elemek fennállnak-e.
94 Nem elegendő azonban a puszta tény, hogy a kereskedőnek vagy a közvetítőjének internetes honlapja elérhető a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállamban. Hasonlóképpen nem elegendő az e-mail cím vagy más elérhetőségek feltüntetése, illetve a kereskedő székhelye szerinti tagállamban szokásosan használt nyelvvel vagy pénznemmel megegyező nyelv és/vagy pénznem használata.
A költségekről
95 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:
1) Az olyan szerződés, amelynek tárgya – a C‑585/08. sz. ügyben az alapeljárásban szóban forgó szerződéshez hasonlóan – teherhajó-utazás, a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i 44/2001/EK tanácsi rendelet 15. cikkének (3) bekezdése értelmében ugyanazért az árért utazást és szállást biztosító személyszállítási szerződésnek minősül.
2) Annak megállapítása végett, hogy azon kereskedő tevékenysége, akinek e tevékenységét a honlapja vagy egy közvetítő honlapja mutatja be, úgy tekinthető‑e a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében, hogy a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállamra „irányul”, meg kell vizsgálni, hogy a fogyasztóval adott esetben megkötendő szerződést megelőzően e honlapokból és a kereskedő tevékenységeinek összességéből kitűnik-e, hogy ez utóbbi egy vagy több tagállam, köztük e fogyasztó lakóhelye szerinti tagállam fogyasztóival is kívánt kereskedni, abban az értelemben, hogy e fogyasztókkal szerződést kívánt kötni.
Az alábbi elemek, melyek felsorolása nem kimerítő, utalhatnak arra, hogy a kereskedő tevékenysége a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállamra irányul: a tevékenység nemzetközi jellege, a kereskedő székhelyéhez vezető, más tagállamokból kiinduló útvonalak leírása, a kereskedő székhelye szerinti tagállamban szokásosan használt nyelvtől vagy pénznemtől eltérő nyelv vagy pénznem használata, és annak lehetősége, hogy a foglalást és annak visszaigazolását e nyelven intézzék, a telefonszám nemzetközi előhívóval együtt történő feltüntetése, egy keresőmotor-üzemeltetővel szemben annak érdekében vállalt költségek, hogy a különböző tagállamokban lakóhellyel rendelkező fogyasztók számára megkönnyítse a kereskedő vagy a közvetítője internetes honlapjának elérését, a kereskedő székhelye szerinti tagállamétól eltérő felső szintű doménnév használata, és különböző tagállamokban lakóhellyel rendelkező ügyfelekből összetevődő nemzetközi ügyfélkör említése. A nemzeti bíróság feladata annak megvizsgálása, hogy ezen elemek fennállnak-e.
Nem elegendő azonban a puszta tény, hogy a kereskedőnek vagy a közvetítőjének internetes honlapja elérhető a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállamban. Hasonlóképpen nem elegendő az e-mail cím vagy más elérhetőségek feltüntetése, illetve a kereskedő székhelye szerinti tagállamban szokásosan használt nyelvvel vagy pénznemmel megegyező nyelv és/vagy pénznem használata.
Aláírások