Language of document : ECLI:EU:C:2010:136

C‑1/09. sz. ügy

Centre d'exportation du livre français (CELF)

és

Ministre de la Culture et de la Communication

kontra

Société internationale de diffusion et d'édition (SIDE)

(a Conseil d'État [Franciaország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Állami támogatások – Az EK 88. cikk (3) bekezdése – A közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánított jogellenes támogatások – A bizottsági határozat megsemmisítése – Nemzeti bíróságok – A jogellenesen nyújtott támogatások visszatéríttetése iránti kérelem – Az eljárás felfüggesztése az új bizottsági határozat meghozataláig – A visszatérítési kötelezettség korlátozására alkalmas rendkívüli körülmények”

Az ítélet összefoglalása

1.        Államok által nyújtott támogatások – Jogellenes támogatás visszatéríttetése – Az EK 88. cikk (3) bekezdése szerinti eljárási szabályok megsértésével nyújtott támogatás – A támogatást a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánító bizottsági határozat – E határozatnak a közösségi bíróság általi megsemmisítése

(EK 88. cikk (3) bekezdés)

2.        Államok által nyújtott támogatások – A közösségi szabályok betartása – A nemzeti bíróságok szerepe

(EK 88. cikk (3) bekezdés)

3.        Államok által nyújtott támogatások – Jogellenes támogatás visszatéríttetése – Az EK 88. cikk (3) bekezdése szerinti eljárási szabályok megsértésével nyújtott támogatás – A kedvezményezettek esetleges jogos bizalma – Hiány, kivéve rendkívüli körülmények fennállása esetén

(EK 88. cikk (3) bekezdés)

1.        Azon nemzeti bíróság, amely az EK 88. cikk (3) bekezdése alapján jogellenes állami támogatás visszatérítése iránti kérelmet bírál el, nem függesztheti fel az eljárását ezen kérelem tárgyában, amíg a Bizottság – korábbi engedélyező határozatának a megsemmisítését követően – a támogatás közös piaccal való összeegyeztethetőségéről döntést nem hoz.

Az EK 88. cikk (3) bekezdése azt a feladatot bízza a nemzeti bíróságokra, hogy a Bizottság végleges határozatáig megvédjék a jogalanyok jogait az állami hatóságok által az e rendelkezésben megfogalmazott tilalom esetleges figyelmen kívül hagyásával szemben.

A nemzeti bíróságok tevékenységének következésképp az a célja, hogy a támogatások nyújtása során fellépő jogellenesség orvoslására alkalmas intézkedéseket hozzanak annak érdekében, hogy a kedvezményezett ne őrizhesse meg a támogatás feletti rendelkezés jogát a bizottsági határozat meghozataláig eltelő idő alatt.

Az eljárást felfüggesztő határozat valójában ugyanolyan eredménnyel járna, mint a védőintézkedések iránti kérelmet elutasító határozat. Ahhoz vezetne ugyanis, hogy a Bizottság határozata előtt semmilyen határozatot sem lehetne hozni ezen kérelem megalapozottságára vonatkozóan. A végrehajtási tilalom időtartama alatt továbbra is lehetővé tenné a támogatás felhasználását, ami ellentétes lenne az EK 88. cikk (3) bekezdése céljával, és megfosztaná ezen rendelkezést a hatékony érvényesülésétől.

Ezért a nemzeti bíróság nem függesztheti fel az eljárást, különben megfosztja hatékony érvényesülésétől az EK 88. cikk (3) bekezdést, megsértve az alkalmazandó nemzeti eljárások tényleges érvényesülésének az elvét.

A Bizottság első, engedélyező határozatának a közösségi bíróság által történő megsemmisítése nem igazolhat egy ettől eltérő megoldást, amelyet azon megfontolás ösztönözne, miszerint ebben az esetben a Bizottság a támogatást később újból összeegyeztethetőnek nyilváníthatja. Az EK 88. cikk (3) bekezdésének célját ugyanis egyértelműen azon megfontolás ösztönözte, miszerint az új bizottsági határozat elfogadásáig az ebben foglalt engedély nem tekinthető biztosnak.

(vö. 26., 30–34., 40. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2.        Azon nemzeti bíróság, amely az EK 88. cikk (3) bekezdése alapján jogellenes állami támogatás visszatérítése iránti kérelmet bírál el, csak akkor köteles védőintézkedéseket elfogadni, ha az ilyen intézkedéseket igazoló feltételek teljesülnek, azaz ha az állami támogatásnak való minősítés nem kétséges, ha a támogatást éppen folyósítják, vagy már folyósították, és nem állapítottak meg a visszatéríttetést alkalmatlanná tevő, rendkívüli körülményeket. Amennyiben ezek a feltételek nem teljesülnek, a nemzeti bíróságnak el kell utasítania a kérelmet. Amikor a nemzeti bíróság a kérelemről határoz, elrendelheti a támogatás kamatokkal növelt összegének megtérítését, vagy például a pénzeszközök zárolt számlán való elhelyezését annak érdekében, hogy a kedvezményezett ne őrizhesse meg a rendelkezést felettük, a támogatás idő előtti folyósítása és a zárolt számlára történő utalása közötti időszakra járó kamatok megfizetésének sérelme nélkül. Ezzel szemben az EK 88. cikk (3) bekezdésében foglalt „standstill‑kötelezettség” nem lenne tiszteletben tartva ebben a szakaszban, ha egyszerűen azon összegek után járó kamatok megfizetésére köteleznék a vállalkozást, amelyek a számláján maradtak. Egyáltalán nem biztos ugyanis, hogy a jogellenesen állami támogatásban részesülő vállalkozás ennek hiányában ezzel megegyező összegű kölcsönt kapott volna normál piaci körülmények között valamely pénzintézettől, és így a Bizottság határozatát megelőzően rendelkezett volna a fenti összeggel.

(vö. 36–38. pont)

3.        Három egymást követő, valamely támogatást a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánító határozatnak a Bizottság általi elfogadása, amely határozatokat a közösségi bíróság ezt követően megsemmisített, önmagában nem minősülhet olyan rendkívüli körülménynek, amely korlátozhatná a kedvezményezettnek ezen támogatás visszatérítésére vonatkozó kötelezettségét, amennyiben e támogatást az EK 88. cikk (3) bekezdését megsértve nyújtották.

A három megsemmisítés nem túl gyakori sorozata kifejezheti mindenekelőtt az ügy bonyolultságát, és – ahelyett, hogy jogos bizalmat keletkeztetne – inkább kétségeket ébreszthet a kedvezményezettben a vitatott támogatás összeegyeztethetőségét illetően.

Kétségkívül megállapítható, hogy meglehetősen ritka az a helyzet, amikor három egymást követő kereset eredménye három megsemmisítés. Az ilyen körülmények mindazonáltal illeszkednek az igazságszolgáltatási rendszer normális működésébe, amely biztosítja azon jogalanyoknak a lehetőséget, akik úgy vélik, hogy egy támogatás jogellenességének következményei sújtják őket, hogy megtámadják az ezen helyzet alapjának tekintett, egymást követő határozatokat.

(vö. 51., 52., 55. pont és a rendelkező rész 2. pontja)