A Törvényszék (második tanács) T-507/14. sz., Vedran Vidmar és Darko Graf kontra Európai Bizottság ügyben 2016. február 26-án hozott ítélete ellen Vedran Vidmar és társai által 2016. április 26-án benyújtott fellebbezés

(C-240/16. P. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: horvát

Felek

Fellebbezők: Vedran Vidmar, Saša Čaldarević, Irena Glogovšek, Gordana Grancarić, Martina Grgec, Ines Grubišić, Sunčica Horvat Peris, Zlatko Ilak, Mirjana Jelavić, Romuald Kantoci, Svjetlana Klobučar, Ivan Kobaš, Tihana Kušeta Šerić, Damir Lemaić, Željko Ljubičić, Gordana Mahovac, Martina Majcen, Višnja Merdžo, Tomislav Perić, Darko Radić, Damjan Saridžić (képviselő: D. Graf odvjetnik)

A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság

A fellebbezők kérelmei

A fellebbezők azt kérik, hogy a Bíróság:

teljes egészében helyezze hatályon kívül a Törvényszék T-507/14. sz. ügyben 2016. február 26-án hozott ítéletét, adjon helyt a fellebbezők által az elsőfokú eljárásban a 2014. július 1-i keresetlevelükben előadott kérelmeknek, és az Európai Bizottságot kötelezze a fellebbezők jelen eljárásban felmerült valamennyi költségének a viselésére;

másodlagosan, teljes egészében helyezze hatályon kívül a Törvényszék T-507/14. sz. ügyben 2016. február 26-án hozott ítéletét, és utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé újbóli határozathozatalra, valamint az Európai Bizottságot kötelezze a fellebbezők jelen eljárásban felmerült valamennyi költségének a viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A fellebbezők a megtámadott ítélet következő részeit kifogásolják:

– 40. pont, amelyben a Törvényszék kimondja, hogy valamely uniós intézmény tevőleges jogellenes magatartása csak egy eleme az Európai Unió szerződésen kívül okozott károkért fennálló felelősségének a megállapításához szükséges elemeknek, mivel a Törvényszék e megállapítása ellentétes az Európai Unió működéséről szóló szerződés 340. cikkének második bekezdésével és az Európai Unió Bíróságának az ítélkezési gyakorlatával (1992. május 19-i Mulder és társai kontra Tanács és Bizottság ítélet, C-104/89 és C-37/90, EU:C:1992:217);

– 47. pont, amelyben a Horvát Köztársaságnak az Európai Unióhoz (EU) történő csatlakozásáról szóló okmány 36. cikkével és VII. mellékletével ellentétesen a Horvát Köztársaság által az EU-val szemben a csatlakozási tárgyalások során tett kötelezettségvállalásokra tévesen hivatkoztak „alapelvként”, mivel a jelen ügyben nem elvekről, hanem 11 olyan konkrét kötelezettségvállalásról van szó, amelyekben a Horvát Köztársaság és az EU megállapodtak, és amelyek 2011. december 9-én léptek hatályba;

– 48–52. pont, mivel a Horvát Köztársaságnak az EU-hoz történő csatlakozásáról szóló okmány 36. cikke és VII. mellékletének 1. pontja 2011. december 9-én, vagyis akkor lépett hatályba, amikor 2010. december 15-étől, illetve 2010. május 20-ától hatályban volt és alkalmazandó volt a Horvát Köztársaság 2011–2015-ös időszakra irányadó, igazságügyi reformra vonatkozó stratégiája és a Horvát Köztársaság kormányának az igazságügyi reform céljából felülvizsgált cselekvési terve, és következésképpen azt követően, hogy az ilyen jogi aktusokat - amelyeket korábban kifejezetten engedélyezett a Bizottság Horvát Köztársaságról szóló 2012. október 10-i átfogó ellenőrzési jelentésének 3. pontja, amely elrendelte, hogy a Horvát Köztársaság hozzon új jogszabályt a végrehajtás területén – a Horvát Köztársaság a bizalomvédelem és a jogbiztonság általános jogelvekkel ellentétesen hatályon kívül helyezte, mivel a hivatkozott jogi aktusok hatályon kívül helyezése a fellebbezőkre tekintettel nyilvánvalóan visszaható hatállyal bírt, ugyanis a Horvát Köztársaság 2011. december 9-e után semmiféle új igazságügyi reformra vonatkozó stratégiát nem fogadott el, hanem csak az igazságügyi rendszer 2013–2018. időszakra vonatkozó fejlesztési stratégiáját, és következésképpen a Horvát Köztársaság által elfogadott legutolsó igazságügyi reformstratégia gyakorlatilag a 2011. december 9-én hatályba lépett stratégia volt (lásd: a Törvényszék 1974. január 30-i Louwage kontra Bizottság ítélete, 148/73, EU:C:1974:7, 12. és 28. pont; 1998. december 17-i Embassy Limousines & Services kontra Parlament ítélete, T-203/96, EU:T:1998:302, 74–88. pont; 1975. május 14-i CNTA kontra Bizottság ítélete, 74/74, EU:C:1975:59, 41–44. pont), megjegyezve ugyanakkor, hogy a megtámadott ítélet 53. pontjában annak megállapításával, hogy „nem lehet azt a következtetést levonni, hogy a horvát hatóságok […] szabadon módosíthatták a 2011–2015-ös időszakra irányadó, igazságügyi reformra vonatkozó stratégiát és a 2010. évi cselekvési tervet. Figyelembe véve a csatlakozási okmány rendelkezéseit, és különösen annak 36. cikkét és VII. mellékletét, az említett hatóságoknak nemcsak az 1. számú kötelezettségvállalást, hanem az említett mellékletben előírt valamennyi kötelezettségvállalást tiszteletben kellett tartaniuk”, a Törvényszék elismerte a fellebbezők kártérítés iránti kérelmének a megalapozottságát;

– 54–57. és 59–63. pont, amelyek a Horvát Köztársaságnak az EU-hoz történő csatlakozásáról szóló okmány 36. cikke alapján fennálló azon bizottsági kötelezettségének az elmulasztására vonatkoznak, hogy biztosítsa a csatlakozási okmány VII. mellékletének 3. pontja alapján a Horvát Köztársaságot terhelő, az igazságszolgáltatási szervek hatékonyságának a további javítására vonatkozó kötelezettség teljesítését, mivel a keresetlevél mellékleteiből kitűnik, hogy a Bizottság a Horvát Köztársaság Igazságügyi Minisztériumától származó, a városi és kereskedelmi bíróságok előtt folyamatban lévő jogviták és végrehajtások csökkenő számára vonatkozó téves információkat nyújtott be a monitoring-táblázataiban a 2012. szeptember 1. és 2013. február 28. közötti időszak tekintetében anélkül, hogy bármiféle műszaki vagy számtani ellenőrzést végzett volna az elemzését illetően, ami súlyos gondatlanságra derített fényt az ilyen táblázatok elkészítésének jelentőségét illetően;

– 68. pont, mivel a Bizottság nem teljesítette a Horvát Köztársaságnak az EU-hoz történő csatlakozásáról szóló okmány 36. cikkének első és második bekezdéséből eredő azon kötelezettségét, hogy biztosítsa a Horvát Köztársaságot terhelő azon kötelezettség teljesítését, hogy 2012. január 1-jén felállítsa a horvát bírósági végrehajtók szolgálatát, és elmulasztotta az EUSZ 17. cikkben megállapított azon kötelezettségét is, hogy felügyelje a Horvát Köztársaságnak az EU-hoz történő csatlakozásáról szóló szerződés alkalmazását, amely egyike az EU alapszerződéseinek;

– 69–82. pont, mivel semmiféleképpen sem volt szükség a Bizottság részéről ezt követően megfelelő és kifejezett fellépésekre ahhoz, hogy a fellebbezőkben 2011. december 9-ét követően jogos bizalmat keltesen, mivel a fellebbezők jogos bizalma ezt megelőzően született.

____________