Language of document : ECLI:EU:C:2012:246

C‑578/10–C‑580/10. sz. egyesített ügyek

Staatssecretaris van Financiën

kontra

L. A. C. van Putten és társai

(a Hoge Raad der Nederlanden [Hollandia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„EK 18. cikk és EK 56. cikk – Gépjárművek – Kölcsönbe adott olyan személygépkocsi használata valamely tagállamban, amelyet egy másik tagállamban vettek nyilvántartásba – E gépkocsi adóztatása az előbbi tagállamban a belföldi közúthálózat első használata során”

Az ítélet összefoglalása

1.        A tőke szabad mozgása – A Szerződés rendelkezései – Hatály

(EK 56. cikk; 88/361 tanácsi irányelv, I. melléklet)

2.        A tőke szabad mozgása – Korlátozások – Adójogszabályok

(EK 56. cikk)

1.        A gépjárművek határokon átnyúló ingyenes kölcsönadása az EK 56. cikk értelmében vett tőkemozgásnak minősül.

A „Kölcsönök” ugyanis a Szerződés 67. cikkének végrehajtásáról szóló 88/361 irányelv I. melléklete XI. részének hatálya alá tartoznak, anélkül hogy bármiféle pontosítás szerepelne visszterhes vagy ingyenes jellegüket, vagy konkrét tárgyukat illetően. Továbbá, annak meghatározása szempontjából, hogy egyes műveleteknek a tagállam általi adójogi kezelése a tőke szabad mozgására vonatkozó rendelkezések hatálya alá tartozik‑e, nem lehet különbséget tenni a pénzben, illetve a természetben teljesített műveletek között. Végül abból, hogy az örökségek és hagyatékok az említett rész hatálya alá tartoznak, az következik, hogy valamely ügylet ingyenes jellege önmagában nem akadálya annak, hogy az az EK 56. cikk szerinti tőkemozgásnak minősüljön. Továbbá valamely gépjármű használat céljából történő ingyenes rendelkezésre bocsátása meghatározott gazdasági értékkel bíró előnynek minősül, amely érték megfelel az ugyanolyan típusú, ugyanannyi időre bérelt gépjármű használati költségeinek.

(vö. 32–36. pont)

2.        Az EK 56. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes valamely tagállam olyan szabályozása, amely azon lakosait, akik valamely más tagállamban nyilvántartásba vett gépjárművet ez utóbbi tagállam lakosától vettek kölcsön, a belföldi közúthálózat használatának megkezdésekor olyan adó teljes összegének megfizetésére kötelezi, amelyet szokásosan a járműveknek az előbbi tagállamban történő nyilvántartásba vételkor kell megfizetni, anélkül hogy figyelembe venné a szóban forgó jármű e közúthálózaton történő használatának időtartamát, és anélkül, hogy e személyek ezen adó alóli mentességhez vagy annak visszatérítéséhez való jogot érvényesíthetnének, amennyiben a szóban forgó járművet nem túlnyomórészt az első tagállam területén történő állandó használatra szánták, és ténylegesen nem így használták.

Ha a valamely tagállamban nyilvántartásba nem vett járművet túlnyomórészt e tagállam területén történő állandó használatra szánták, vagy ténylegesen így használták, az e tagállamban lakóhellyel rendelkező és ilyen járművet ingyenesen használó személlyel, illetve az olyan személlyel szembeni eltérő bánásmód, aki azonos feltételek mellett az e tagállamban nyilvántartásba vett járművet használ, amelyre tehát nyilvántartásba vételekor már kivetették az adót, valójában nem áll fenn. E tényből következően az adónak a nem az érintett tagállamban nyilvántartásba vett járművek e tagállam közúthálózatán történő első használata alkalmával való kivetése az adónak a gépjármű említett tagállamban történő nyilvántartásba vételekor való kivetéséhez hasonlóan igazolható. Ezzel szemben, amennyiben a járműveket nem túlnyomórészt állandó használatra szánták, vagy ténylegesen nem így használják, ténylegesen eltérő bánásmód áll fenn a személyek két csoportja között, és a szóban forgó adóztatás nem igazolható. E körülmények között ugyanis a szóban forgó járművek kapcsolata a tagállam területével nem elégséges ahhoz, hogy igazolja a szokásosan valamely gépjárműnek az e tagállamban történő nyilvántartásba vételekor fizetendő adó kivetését.

(vö. 50–52., 56. pont és a rendelkező rész)