Language of document : ECLI:EU:C:2012:85

C‑360/10. sz. ügy

Belgische Vereniging van Auteurs, Componisten en Uitgevers CVBA (SABAM)

kontra

Netlog NV

(a rechtbank van eerste aanleg te Brussel [Belgium] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Információs társadalom – Szerzői jog – Internet – Tárhelyszolgáltató – Online közösségi hálózati felületen tárolt információk feldolgozása – Ezen információk szűrőrendszerének létrehozása a szerzői jogokat sértő fájlok rendelkezésre bocsátásának megakadályozása érdekében – A tárolt információk nyomon követésére vonatkozó általános kötelezettség hiánya”

Az ítélet összefoglalása

Jogszabályok közelítése – Információs társadalom – Szerzői jog és szomszédos jogok – A személyes adatok védelme az elektronikus hírközlési ágazatban

(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 8. és 11. cikk; 2000/31 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 15. cikk, (1) bekezdés, 2001/29 európai parlamenti és tanácsi irányelv, és 2004/48 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 3. cikk, (1) bekezdés)

Az együttesen és az alkalmazandó alapvető jogok védelméből eredő követelményekre tekintettel értelmezett, a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem, egyes jogi vonatkozásairól szóló 2000/31 irányelv, az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló 2001/29 irányelv és a szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló 2004/48 irányelv akként értelmezendő, hogy azokkal ellentétes, ha a nemzeti bíróság a tárhelyszolgáltatót olyan szűrőrendszer létrehozására kötelezi, amely:

– a szolgáltatásai felhasználói által a szerverein tárolt információkat érinti;

– valamennyi felhasználójára megkülönböztetés nélkül alkalmazandó;

– megelőző jellegű;

– költsége kizárólag a tárhelyszolgáltatót terheli, és

– nincs időbeli korlátozása,

továbbá alkalmas az olyan zeneműveket, filmeket vagy audiovizuális alkotásokat tartalmazó fájlok azonosítására, amelyekre nézve a felperes, állítása szerint, szellemi tulajdonjogokkal rendelkezik, annak érdekében, hogy megakadályozza a művek nyilvánosság számára történő, a szerzői jogot sértő hozzáférhetővé tételét.

Az ilyen meghagyás ugyanis arra kötelezné az említett tárhelyszolgáltatót, hogy tevőlegesen nyomon kövesse a szolgáltatásai összes felhasználója adatainak döntő többségét annak érdekében, hogy megelőzze a szellemi tulajdonjogok bármilyen jövőbeli megsértését, ami olyan általános nyomon követésre kötelezné, amely a 2000/31 irányelv 15. cikkének (1) bekezdése alapján tilos. Ez az érintett tárhelyszolgáltató vállalkozási szabadságának súlyos sérelmét vonná maga után, mivel arra kötelezné a szolgáltatót, hogy bonyolult, költséges és állandó informatikai rendszert hozzon létre, amelynek költsége kizárólag őt terhelné, és ami egyébiránt ellentétes lenne a 2004/48 irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében foglalt feltétekkel, amelyek szerint a szellemi tulajdonjogok érvényesítését biztosító intézkedések nem lehetnek indokolatlanul bonyolultak és költségesek. Következésképpen az ilyen meghagyás nem tartaná tiszteletben azt a követelményt, hogy igazságos egyensúly álljon fenn egyrészt a szellemi tulajdonjog védelme, amelyben a szerzői jog jogosultja részesül, másrészt a vállalkozás szabadságának védelme között, amelyben az olyan gazdasági szereplők részesülnek, mint a tárhelyszolgáltatók. Az ilyen meghagyás hatásai egyébiránt nem korlátozódnának az érintett tárhelyszolgáltatóra, mivel a szűrőrendszer sértheti a felhasználóinak alapvető jogait is, nevezetesen a személyes adatok védelméhez való jogukat, valamint információk fogadásának és közlésének szabadságát, amely jogok védelméről az Európai Unió Alapjogi Chartájának 8. és 11. cikke rendelkezik. A meghagyás magában foglalná egyrészt a tárhelyszolgáltató felhasználói által a közösségi hálózaton létrehozott profilokra vonatkozó információk azonosítását, rendszerszerű elemzését és kezelését, noha ezek a profilok védett személyes adatok, mivel azok főszabály szerint lehetővé teszik az említett felhasználók pontos azonosítását. Másrészt az a tájékozódás szabadsága sérelmének veszélyével járna, mivel e rendszer valószínűleg nem lenne képes különbséget tenni a jogellenes és a jogszerű tartalom között, így alkalmazása a jogszerű tartalmú adatátvitelt is megakadályozhatná.

(vö. 38., 46–50., 52. pont és a rendelkező rész)