A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE
2000. október 5. (*)
„98/43/EK irányelv – Dohánytermékek reklámozása és szponzorálása – Jogalap – Az EK‑Szerződés 100a. cikke (jelenleg, módosítást követően, EK 95. cikk)”
A C‑376/98. sz. ügyben,
a Németországi Szövetségi Köztársaság (képviseli: C. D. Quassowski, a Szövetségi Pénzügyminisztérium Regierungsdirektora, meghatalmazotti minőségben, segítője: J. Sedemund berlini ügyvéd, Szövetségi Pénzügyminisztérium, Referat EC2 Graurheindorfer Straße 108, D - 53117 Bonn)
felperesnek
az Európai Parlament (képviselik: C. Pennera, a jogi szolgálat osztályvezetője és N. Lorenz ugyanezen szolgálattól, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Európai Parlament Főtitkársága, Kirchberg, Luxembourg)
és
az Európai Unió Tanácsa (képviselik: R. Gosalbo Bono, a jogi szolgálat igazgatója, valamint A. Feeney és S. Marquardt ugyanezen szolgálattól, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: A. Morbilli, az Európai Beruházási Bank jogi ügyek igazgatósága főigazgatójánál, 100, boulevard Konrad Adenauer, Luxembourg)
alperesek ellen,
támogatja:
a Francia Köztársaság (képviselik kezdetben: J. F. Dobelle, a Francia Külügyminisztérium jogi ügyek igazgatóságának igazgatóhelyettese és R. Loosli Surrans, ugyanezen igazgatóság előadója, később: K. Rispal-Bellanger, ugyanezen igazgatóság aligazgatója és R. Loosli-Surrans, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Franciaország Nagykövetsége, 8 B, boulevard Joseph II, Luxembourg)
a Finn Köztársaság (képviselik: H. Rotkirch és T. Pynnä valtionasiamiehet, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Finnország Nagykövetsége, 2, rue Heinrich Heine, Luxembourg)
az Egyesült Királyság (képviseli: M. Ewing, a Treasury Solicitor's Departmenttől, meghatalmazotti minőségben, segítője: N. Paines, QC, kézbesítési cím: Egyesült Királyság Nagykövetsége, 14, boulevard Roosevelt, Luxembourg)
az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: I. Martínez del Peral és M. U. Wölker, a jogi szolgálattól, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: C. Gómez de la Cruz, ugyanezen szolgálat munkatársánál, Centre Wagner, Kirchberg, Luxembourg)
beavatkozók,
a dohánytermékek reklámozására és szponzorálására vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló, 1998. július 6‑i 98/43/EK parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 213., 9. o.) megsemmisítése iránt benyújtott keresete tárgyában,
A BÍRÓSÁG,
tagjai: G. C. Rodríguez Iglesias elnök, J. C. Moitinho de Almeida (előadó), D. A. O. Edward, L. Sevón és R. Schintgen tanácselnökök, P. J. G. Kapteyn, C. Gulmann, A. La Pergola, J.‑P. Puissochet, P. Jann, H. Ragnemalm, M. Wathelet és F. Macken bírák,
főtanácsnok: M. N. Fennelly,
hivatalvezető: H. von Holstein hivatalvezető-helyettes és L. Hewlett főtanácsos,
tekintettel a tárgyalásra készített jelentésre,
a felek szóbeli észrevételeinek a 2000. április 12‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően, amelynek során a Németországi Szövetségi Köztársaságot C. D. Quassowski, segítője J. Sedemund ügyvéd, a Parlamentet C. Pennera és N. Lorenz, a Tanácsot R. Gosalbo Bono, A. Feeney és S. Marquardt, a Francia Köztársaságot R. Loosli Surrans, a Finn Köztársaságot T. Pynnä, az Egyesült Királyságot meghatalmazotti minőségben G. Amodeo, a Treasury Solicitor's Departmenttől, segítője R. Cranston professzor, QC, MP, Her Majesty's Solicitor General for England & Wales, valamint N. Paines, a Bizottságot I. Martínez del Peral és M. U. Wölker képviselte,
a főtanácsnok indítványának a 2000. június 15‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 A Bíróság Hivatalához 1998. október 19‑én benyújtott keresetlevelével a Németországi Szövetségi Köztársaság az EK‑Szerződés 173. cikke (jelenleg, módosítást követően, EK 230. cikk) alapján keresetet indított a dohánytermékek reklámozására és szponzorálására vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló, 1998. július 6‑i 98/43/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 213., 9. o., a továbbiakban: irányelv) megsemmisítése iránt.
2 A Bíróság elnöke 1999. április 30-i végzéseivel engedélyezte a Francia Köztársaság, a Finn Köztársaság, az Egyesült Királyság és az Európai Közösségek Bizottságának beavatkozását az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa kereseti kérelmének támogatására.
3 Az irányelvet az EK-Szerződés 57. cikkének (2) bekezdése (jelenleg, módosítást követően, az EK 47. cikk (2) bekezdése), az EK-Szerződés 66. cikke (jelenleg EK 55. cikk), valamint az EK-Szerződés 100a. cikke (jelenleg, módosítást követően, EK 95. cikk) alapján fogadták el.
4 Az irányelv 2. cikke kimondja:
„Ezen irányelv alkalmazásában a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:
1. »dohánytermék«: minden olyan termék, amelyet dohányzásra, felszippantásra, szopogatásra vagy rágásra szánnak, amennyiben az – akár csak részben – dohányból készül;
2. »reklám«: a kereskedelmi tájékoztatások minden olyan formája, amelynek célja, illetve közvetlen vagy közvetett hatása valamely dohánytermék reklámozása, beleértve az olyan reklámot is, amely a dohányterméket közvetlenül nem említi, azonban a dohánytermékek márkanevének, védjegyének, emblémájának vagy más megkülönböztető jegyének felhasználásával próbálja megkerülni a reklámozási tilalmat;
3. »szponzorálás«: bármilyen nyilvános vagy magánjellegű hozzájárulás bármely rendezvényhez, tevékenységhez vagy bármely egyén számára, amelynek célja, illetve közvetlen vagy közvetett hatása valamely dohánytermék vásárlásának ösztönzése;
4. »dohányárusító hely«: minden olyan hely, ahol dohányterméket kínálnak eladásra.”
5 Az irányelv 3. cikke szerint:
„(1) A 89/552/EGK irányelv sérelme nélkül a Közösségben a reklámozás és a szponzorálás minden formája tilos.
(2) Az (1) bekezdés nem akadályozza a tagállamokat abban, hogy nem dohánytermékek vagy szolgáltatások reklámozása érdekében engedélyezzék olyan márkanév használatát, amelyet 1998. július 30-a előtt jóhiszeműen, egyszerre használtak dohánytermékek, valamint egy adott, vagy több különböző vállalkozás által forgalmazott vagy kínált nem dohánytermék vagy szolgáltatás megjelölésére.
Ez a márkanév azonban csak a dohánytermék megjelölésétől világosan elkülöníthető módon használható, dohánytermék esetében már használt bármely egyéb megkülönböztető jegy nélkül.
(3) a) A tagállamok biztosítják, hogy egyetlen dohánytermék se viselje más termék vagy szolgáltatás márkanevét, védjegyét, emblémáját vagy egyéb megkülönböztető jegyét, kivéve, ha a 6. cikk (1) bekezdésében meghatározott napon már az adott márkanévvel, védjeggyel, emblémával, illetve egyéb megkülönböztető jeggyel hozták forgalomba.
b) Az (1) bekezdésben megállapított tilalom nem kerülhető meg egyetlen, a 6. cikk (1) bekezdésében meghatározott időpontot követően forgalomba hozott termék vagy szolgáltatás esetében sem, a már dohánytermék megjelölésére használt márkanév, védjegy, embléma, vagy egyéb megkülönböztető jegy használata útján.
E célból a termék vagy szolgáltatás márkanevét, védjegyét, emblémáját, vagy egyéb megkülönböztető jegyét a dohánytermék megjelölésére használt jelöléstől világosan elkülöníthető módon kell feltüntetni.
(4) Tilos minden ingyenes terjesztés, amelynek célja, közvetlen vagy közvetett hatása valamely dohánytermékek vásárlásának ösztönzése.
(5) Ezt az irányelvet az alábbiak tekintetében nem kell alkalmazni:
– a kizárólag dohányipari szakembereknek szánt közlemények;
– a dohányárusító helyeken eladásra kínált termékek bemutatása és árának feltüntetése;
– a vásárlóknak szóló reklám a dohánytermékek eladására szakosodott intézményekben és ezek kirakataiban, illetve a különféle árucikkeket vagy szolgáltatásokat értékesítő intézményekben a dohányeladásra fenntartott helyeken, valamint az olyan árusítóhelyeken – Görögországban –, amelyek az engedélyeket szociális indokok alapján odaítélő különleges rendszer szabályozása alá tartoznak (»periptera«),
– harmadik országokban kiadott és nyomtatott, dohánytermékek reklámját tartalmazó kiadványok forgalmazása, amennyiben e kiadványokat nem elsősorban a Közösség piacára szánják.”
6 Az irányelv 4. cikke szerint:
„A tagállamok megfelelő és hatékony eszközöket biztosítanak az irányelv alapján elfogadott nemzeti intézkedések végrehajtásának biztosítása és ellenőrzése érdekében. Ezen eszközök magukban foglalhatnak olyan rendelkezéseket, amelyek alapján azon személyek vagy szervezetek, amelyeknek a nemzeti jogrend által biztosított jogos érdeke fűződik az irányelvben foglaltakkal össze nem egyeztethető reklám megszüntetéséhez, az ilyen reklám ellen bírósági eljárást indíthatnak, illetve olyan közigazgatási szervhez fordulhatnak, amely a panasszal kapcsolatban saját hatáskörében intézkedhet, vagy megfelelő bírósági eljárást indíthat.”
7 Az irányelv 5. cikke szerint:
„Ez az irányelv nem érinti a tagállamok azon jogát, hogy a Szerződéssel összhangban szigorúbb követelményeket állapítsanak meg a dohánytermékek reklámozására és szponzorálására vonatkozóan, amennyiben azt az egészségvédelem biztosítása érdekében szükségesnek tartják.”
8 Az irányelv 6. cikke szerint:
„(1) A tagállamok legkésőbb 2001. július 30-ig hatályba léptetik azon törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.
A tagállamok ezen intézkedések elfogadásakor vagy az intézkedések szövegében, vagy az intézkedések hivatalos kihirdetése alkalmával hivatkoznak ezen irányelvre. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.
(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal azon legfontosabb nemzeti jogszabályok szövegét, amelyeket az irányelv által szabályozott területen fogadtak el.
(3) A tagállamok a 3. cikk (1) bekezdésének végrehajtását az alábbi esetekben elhalaszthatják:
– egy évvel a sajtó vonatkozásában;
– két évvel a szponzorálás vonatkozásában.
Kellően indokolt, kivételes esetekben a tagállamok további három évig, de legkésőbb 2006. október 1-jével bezárólag engedélyezhetik világszintű események és tevékenységek már fennálló szponzorálását, az alábbi feltételekkel:
– az átmeneti időszak alatt az ilyen támogatásra fordított összeg csökken;
– önkéntes korlátozó intézkedéseket vezetnek be annak érdekében, hogy az említett esemény, illetve tevékenység során a reklám kevésbé legyen látható.”
9 Keresetének alátámasztására a Németországi Szövetségi Köztársaság a következő hét jogi érvre hivatkozik: a Szerződés 100a. cikke nem megfelelő jogalap az irányelv vonatkozásában, a Szerződés 57. cikke (2) bekezdésének és 66. cikkének megsértése, az arányosság elvének és a szubszidiaritás elvének megsértése, az alapvető jogok megsértése, az EK-Szerződés 30. és 36. cikkének (jelenleg, módosítást követően, EK 28. és EK 30. cikk), valamint az EK-Szerződés 190. cikkének (jelenleg EK 253. cikk) megsértése.
10 A felperes és az alperesek úgy vélik, hogy a 100a. cikkre vonatkozó következtetéseik a Szerződés 57. cikke (2) bekezdésének, valamint 66. cikkének értelmezésére is vonatkoznak.
11 Ezért együtt kell mérlegelni azon jogi érveket, amelyek szerint a Szerződés 100a. cikke, 57. cikkének (2) bekezdése, valamint 66. cikke nem megfelelő jogalap.
A jogalap nem megfelelő jellegére vonatkozó jogi érvek
A felek érvei
12 A felperes a dohánytermékek reklámpiacának jellemzői és a 100a. cikk elemzése alapján úgy véli, hogy a Szerződés 100a. cikke nem megfelelő jogalap az irányelv vonatkozásában.
13 A piac jellemzőivel kapcsolatban a felperes előadja, hogy a dohánytermékek reklámozása alapvetően olyan tevékenység, amelynek hatása nem terjed túl az egyes tagállamok határain.
14 Noha a dohánytermékek reklámozásának koncepcióját gyakran a gyártó dolgozza ki, a reklámhordozó konkrét megjelenítése a fogyasztó számára az egyes piacok jellegzetességeire összpontosító stratégia alapján történik. A reklám formájára, a zenei aláfestésre, a színekre és a reklámtermékek egyéb tulajdonságaira vonatkozó döntést nemzeti szinten hozzák, hogy igazodjanak az egyes tagállamok kulturális sajátosságaihoz.
15 Az ún. „helyhez kötött” reklámhordozók, mint például a plakátok, a mozireklámok, valamint a vendéglátóipari (szállodai, éttermi és kávéházi) reklámok, a napernyők és a hamutartók esetében olyan termékekről van szó, amelyek tagállamok közötti kereskedelme gyakorlatilag nem létezik, és amelyekre eddig semmilyen korlátozás nem vonatkozott. Az ingyenes terjesztéssel történő reklámozás adózási okokból szintén a nemzeti piacokra korlátozódik.
16 Az ún. „nem helyhez kötött” reklámhordozók esetében gazdaságilag csak a sajtónak lehet jelentősége. Igaz ugyan, hogy a heti- és napilapok a dohánytermékek reklámhordozójaként szolgálhatnak, ugyanakkor e termékek Közösségen belüli kereskedelme nagyon csekély. A hetilapok más tagországokba irányuló exportja jóval 5% alatt marad. A napilapokban pedig a hetilapoknál sokkal ritkábban közölnek ilyen típusú reklámokat. 1997-ben Németországban a napilapok reklámokból származó összbevételének csupán 0,04%-át tették ki a dohánytermékek reklámozásából származó bevételek.
17 A sajtótermékek határokon átnyúló kereskedelmének csekély jelentősége magyarázza, hogy ezt azon tagállamok, amelyek nemzeti sajtótermékeikben tiltják a dohánytermékek reklámozását, nem korlátozzák. A belga és ír törvények kifejezetten megengedik az ilyen reklámokat tartalmazó sajtócikkek importját, a francia bíróságok előtti, az ilyen import betiltására irányuló kérelmek sikertelenek voltak.
18 Az irányelv ún. „diverzifikációs” termékekre vonatkozó 3. cikkének (2) bekezdésével kapcsolatban a felperes előadja, hogy e rendelkezés pontatlan megfogalmazása miatt annak különböző értelmezése újabb kereskedelmi korlátozásokat eredményezhet. Az irányelv mindenesetre nem tartalmaz olyan szabadkereskedelmi záradékot, amely akadályozná a rendelkezés nyújtotta lehetőséggel nem élő tagállamokat abban, hogy más, e lehetőséggel élő tagállamokból származó termékek forgalmazása ellen fellépjenek.
19 A reklámügynökségek szolgáltatásaival kapcsolatban a felperes kifejti, hogy a központosított reklámstratégiák kidolgozása, valamint a reklámhoz szükséges szellemi munka nem tartozik az irányelv hatálya alá. Az irányelv 2. cikkének 2. pontja szerint ugyanis a „reklám” csak a fogyasztónak szóló reklámeszközök tényleges alkalmazása.
20 A szponzorálás esetében a szponzor és a szervező közötti kapcsolatok nagyrészt nemzeti szinten működnek, mivel normális körülmények között mindkettőnek egyazon tagállamban van a székhelye. Ráadásul, még ha nem is ez a helyzet, a szponzorálást a nemzeti jogszabályok nem korlátozzák, mivel a reklámfelületek biztosítása az adott esemény helyszínén, helyben történik. A szponzorált események televíziós közvetítése sem ütközik akadályba.
21 A verseny nemzeti jogrendszerek közötti eltérésekből adódó torzulásával kapcsolatban a felperes kifejti, hogy figyelemmel az irányelv első preambulumbekezdésére, az irányelvnek nem célja a dohányipari ágazatban a verseny torzulásainak felszámolása.
22 A reklámtermékek gyártói csak elhanyagolható mértékben fejtik ki tevékenységüket a nemzeti határokon túl, és a dohánytermékek hirdetésére kidolgozott reklámstratégiák elsődlegesen nemzeti irányultsága miatt nincs közöttük verseny. Az importált sajtótermékek nem versenyeznek a helyi nyomtatott médiával, és semmi esetre sem érnek el jelentősnek tekinthető piaci részesedést az importáló tagállamban.
23 Másodsorban, a Szerződés 100a. cikkét illetően a felperes rámutat, hogy e cikk annyiban biztosít jogalkotási hatáskört a Közösség számára, amennyiben az a nemzeti jogszabályok közelítéséhez a belső piac előmozdítása érdekében szükséges. A 100a. cikkre az elfogadott jogszabály preambulumában történő egyszerű hivatkozás nem elegendő, mert azzal a veszéllyel jár, hogy lehetetlenné teszi e cikk mint jogalap bírósági felülvizsgálatát. A jogszabálynak ténylegesen hozzá kell járulnia a belső piac fejlődéséhez.
24 A felperes szerint jelen esetben ez nem áll fenn. Tekintve, hogy a reklám egyetlen engedélyezett formája, nevezetesen az árusítóhelyeken történő reklámozás a dohányipar reklámra fordított kiadásainak csak 2%-át teszi ki, az irányelv ténylegesen a dohánytermékek reklámozásának teljes tilalmát mondja ki. Következésképp a dohánytermékek reklámhordozói kereskedelmének előmozdítása, és e területen a szolgáltatásnyújtás szabadságának előmozdítása helyett az irányelv majdnem teljesen megszünteti e szabadságokat. Ezen túlmenően az irányelv újabb, korábban nem létező kereskedelmi akadályokat létesít. A dohánytermékek reklámozásának tilalma így majdnem teljesen lehetetlenné teszi új termékek importját és forgalmazását, és a tagállamok közötti kereskedelem megbénulásához vezet.
25 Azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy az irányelv által elérni kívánt harmonizáció szükséges-e a verseny torzulásainak megszüntetéséhez, a dohánytermékek reklámpiacára vonatkozó fenti érvek mellett figyelembe kell venni, hogy az irányelv a dohányipar piacán kívül más piacokon is torzítja a versenyt.
26 Ez az irányelv 3. cikk (2) bekezdésében említett diverzifikációs termékekre is vonatkozik. E rendelkezés olyan szigorú megszorításokat tartalmaz, amelyek következtében e termékek gyártóinak vagy be kell zárniuk üzemeiket, vagy jelentős többletkiadásokkal kell számolniuk, aminek következtében jelentős piaci részesedést veszthetnek a versenytársak javára.
27 A Bíróság ítélkezési gyakorlata alapján a jogszabályok közelítésének jogszerű célja lehet a nemzeti jogrendszerek eltérő fejlődéséből adódó jövőbeni korlátok megelőzése. Ugyanakkor az irányelv véglegesen és a jövőre nézve új kereskedelmi akadályokat létesít.
28 Noha a Szerződés 100a. cikke alapján fogadtak el bizonyos tevékenységeket tiltó irányelveket, ezek különböznek a megtámadott irányelvtől. A megtévesztő reklám tilalma például a tisztességes reklám közösségi szintű biztosításával a határokon átnyúló kereskedelem előmozdítását célozza; az egészségre ártalmas termékösszetevők, gyártási eljárások vagy forgalmazási formák tilalmának célja ugyanígy az érintett termékek belső piacának létrehozása azáltal, hogy lehetővé teszi egészségre veszélytelen módon történő gyártásukat, forgalmazásukat vagy fogyasztásukat.
29 A felperes arra is rámutat, hogy a 100a. cikk csak abban az esetben szolgálhat jogalapként, ha az alapvető szabadságok korlátozása és a verseny torzulása jelentős. A Bíróságnak a Szerződés 30. és 36. cikkére vonatkozó ítélkezési gyakorlata, amely szerint e rendelkezések a kereskedelem legcsekélyebb korlátozását is tiltják, nem alkalmazható olyan területen, ahol a közösségi és a tagállami hatáskörök elhatárolásáról van szó. Ha a közösségi jogalkotó a belső piacra gyakorolt érzékelhető hatás hiányában is összehangolhatná a nemzeti jogszabályokat, bármilyen területen fogadhatna el irányelvet, és a 100a. cikk betartásának bírósági felülvizsgálata feleslegessé válna.
30 A Szerződés 100a. cikkének ilyen értelmezését a Bíróság ítélkezési gyakorlata is megerősíti (lásd a 91/79. sz. Bizottság kontra Olaszország ügyben 1980. március 18-án hozott ítélet [EBHT 1980., 1099. o.] 8. pontját, valamint a C-300/89. sz., Bizottság kontra Tanács ügyben 1991. június 11-én hozott, ún. „Titándioxid”-ítélet [EBHT 1991., I-2867. o.] 23. pontját).
31 Márpedig a felperesnek ezen ítélet 13–22. pontjában összefoglalt érvei jól bizonyítják, hogy a dohánytermékek reklámhordozóinak kereskedelme és a reklámügynökségek szolgáltatásnyújtásának szabadsága nem ütközik érzékelhető akadályokba, valamint a reklámügynökségek közötti verseny sem torzul érzékelhetően.
32 A felperes szerint a 100a. cikkre nem lehet hivatkozni, ha az intézkedés alapvető célja nem a belső piac előmozdítása, hanem a közegészség védelme.
33 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Közösség nem hivatkozhat a 100a. cikkre, ha az elfogadandó jogi aktus csak „mellékesen” hangolja össze a Közösség belső piaci feltételeit. (a C‑70/88. sz., Parlament kontra Tanács ügyben 1991. október 4-én hozott ítélet [EBHT 1991., I‑4529. o.] 17. pontja, a C-155/91. sz., Bizottság kontra Tanács ügyben 1993. március 17-én hozott ítélet [EBHT 1993., I-939. o.] 19. pontja, a C-187/93. sz., Parlament kontra Tanács ügyben 1994. június 28-án hozott ítélet [EBHT 1994., I-2857. o.] 25. pontja, valamint a C-84/94. sz., Egyesült Királyság kontra Tanács ügyben 1996. november 12-én hozott ítélet [EBHT 1996., I‑5755. o.] 45. pontja).
34 Márpedig mind az irányelv megalkotásának folyamata, mind tartalma és célja arra enged következtetni, hogy e jogszabály alapvető célja a közegészség védelme.
35 A felperes kifejti, hogy a megtámadott irányelv különbözik a Titándioxid-ítéletben kifogásolttól. A Titándioxid-ügyben ugyanis a környezetvédelmi politika és a belső piac megvalósítására ugyanolyan mértékben törekedtek, és a Közösségnek mindkét cél tekintetében külön jogalap állt rendelkezésére, nevezetesen egyrészt az EK-Szerződés 130r. cikke (jelenleg, módosítást követően, EK 174. cikk), másrészt a Szerződés 100a. cikke, amely lehetővé teszi a nemzeti jogszabályok összehangolását. Jelen esetben viszont ez nem áll fenn, mivel az irányelv alapvető tárgya a közegészségügy, és mivel az EK-Szerződés 129. cikke (4) bekezdésének első franciabekezdése (jelenleg, módosítást követően, az EK 152. cikk (4) bekezdésének első albekezdése) e területen kifejezetten tiltja a harmonizációs intézkedéseket.
36 A Parlament, a Tanács és a támogatásukra beavatkozók úgy ítélik meg, hogy az irányelvet érvényesen fogadták el a Szerződés 100a. cikke alapján, ezt egyrészről a 100a. cikk elemzésével, másrészről azzal támasztják alá, hogy a dohánytermékek reklámágazatában létezik belső piac.
37 A Parlament, a Tanács és a Bizottság rámutat, hogy a dohánytermékek reklámágazatában létezik belső piac, amelyben a reklámkampányokat gyakran a Közösségben letelepedett ügynökségek fogják össze és szervezik. Míg a kiválasztott reklámstratégiák és -témák megvalósítása nemzeti szinten történik, a témák, emblémák, logók és egyéb reklámelemek kiválasztása határokon átnyúló módon valósul meg, jelenik meg a kínálatban, és több tagállam fogyasztóihoz jut el.
38 A vendéglátóipari ágazattal kapcsolatban a Tanács rámutat, hogy jóllehet az ilyen reklám hatása a helyi közönségre korlátozódik, azonos reklámhordozók több tagállamban is felhasználhatók, mivel az általuk használt nyelv gyakran az angol.
39 Az ingyenes terjesztés kapcsán a Parlament és a Tanács hangsúlyozza e reklámozási forma határokon átnyúló vonatkozásait, amely egy bizonyos márka esetében egységesen meghatározott és megvalósított reklámkoncepció része. A Parlament hozzáfűzi, hogy az ingyenes termékminta ajándékozásának tilalmát a szabályozás megkerülése megelőzésének szükségessége indokolja.
40 A képes folyóiratok, különösen a Közösségen belüli légijáratokon az utasoknak a légitársaságok által kínált magazinok, valamint egy adott tagállamban kiadott és más tagállamokban terjesztett, dohánytermékek reklámját tartalmazó hírlapok szabad mozgását a tagállamok nemzeti jogszabályai közötti eltérések szintén korlátozhatják.
41 A diverzifikációs termékekkel kapcsolatban a Parlament és a Tanács kifejti, hogy a felperes állításával ellentétben az irányelv 3. cikkének (2) bekezdése pontosan megfogalmazott rendelkezés, és úgy kell értelmezni, hogy valamely tagállam nem akadályozhatja az említett rendelkezés biztosította lehetőséggel élő másik tagállam által szabályosan forgalomba hozott áru forgalmazását.
42 A Parlament és a Tanács rámutat, hogy a szponzorálásnak is vannak határokon átnyúló elemei. A szponzorált eseményeken felhasznált reklámhordozók, például az autók, az autóvezetők ruhája és a versenypálya mentén elhelyezett hirdetőtáblák nem csak a helyi közönséghez szólnak. A Tanács szerint a határokon átnyúló jelleg létezéséhez elegendő, ha a szponzor és a szponzorált vállalkozás székhelye különböző tagállamban található.
43 A Parlament, a Tanács és a Bizottság végül hangsúlyozza, hogy a nemzeti jogszabályok közötti eltérések miatt a reklámügynökségek közösségi szinten nem is tudnak egységes reklámkoncepciót kialakítani és kínálni.
44 A Parlament, a Tanács és a Bizottság szerint az irányelvet, amely a jogszabályok közelítésének eredményeképpen egységes keretet alkot a dohánytermékek belső piacon történő reklámozása tekintetében, érvényesen fogadták el a Szerződés 100a. cikke alapján.
45 A Parlament, a Tanács és a Bizottság ezzel kapcsolatban rámutat, hogy a 100a. cikk által a Tanácsra ruházott hatáskör nem feltétlenül a kereskedelem liberalizációjára, inkább a piac szabályozására irányul. Ezért fogadhattak el a 100a. cikk alapján tilalmakat tartalmazó irányelveket.
46 Így például a dohánytermékek címkézésére és az egyes szájon át fogyasztott dohányfajták árusításának tilalmára vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló 89/622/EGK irányelv módosításáról szóló, 1992. május 15-i 92/41/EGK tanácsi irányelv (HL L 158., 30.o.) tiltja a szájon át fogyasztható dohányáruk forgalomba hozatalát, az egyes veszélyes anyagok és készítmények forgalomba hozatalának és felhasználásának korlátozásaira vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló 76/769/EGK irányelv tizenegyedik módosításáról szóló ,1991. június 18-i 91/339/EGK tanácsi irányelv (HL L 186., 64. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 10. kötet, 298. o.) pedig a benne felsorolt anyagok felhasználásának teljes tilalmát tartalmazza.
47 A reklám területén olyan irányelvek, mint például a megtévesztő reklámra vonatkozó 84/450/EGK tanácsi irányelvnek az összehasonlító reklámra történő kiterjesztése miatt történő módosításáról szóló, 1997. október 6-i 97/55/EK parlamenti és tanácsi irányelv, (HL L 290., 18. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 3. kötet, 365. o.), valamint az emberi használatra szánt gyógyszerkészítmények reklámozásáról szóló, 1992. március 31-i 92/28/EGK tanácsi irányelv (HL L 113., 13. o.), szintén nem a kereskedelem liberalizációját célozzák. Különösen ez utóbbi irányelv tartalmaz a reklámra vonatkozó széleskörű tilalmakat, nevezetesen olyan gyógyszerek esetében, amelyekre nem adtak ki a közösségi jognak megfelelő forgalomba hozatali engedélyt (a 2. cikk (1) bekezdése), valamint a csak orvosi rendelvényre kiadható gyógyszerek (a 3. cikk (1) bekezdésének első franciabekezdése) esetében.
48 A Parlament, a Tanács és a Bizottság más, részleges tilalmakat tartalmazó irányelveket is említ, például a dohánytermékek televíziós reklámozására vonatkozó irányelvet (a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedésekben megállapított, televíziós műsorszolgáltató tevékenységre vonatkozó egyes rendelkezéseinek összehangolásáról szóló, 1989. október 3-i 89/552/EGK tanácsi irányelv [HL L 298., 23. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 1. kötet, 224. o]), valamint az alapvető szabadságokkal közvetetten összefüggő intézkedéseket, mint a nyári időszámításra vonatkozó jogi aktust (a nyári időszámításról szóló, 1994. május 30-i 94/21/EK hetedik parlamenti és tanácsi irányelv [HL L 164., 1. o.]), vagy a nemzetközi telefonhálózathoz való Közösségen belüli hozzáférésről szólót (a szabványos nemzetközi telefon-előtétszám közösségi bevezetéséről szóló, 1992. május 11-i 92/264/EGK tanácsi határozat [HL L 137., 21. o.]).
49 A Szerződés 100a. cikkére nem csak akkor lehet hivatkozni, ha a jogszabályok közötti eltérések ténylegesen az alapvető szabadságok korlátozásához vagy a verseny torzulásához vezetnek. Miként azt a C-350/92. sz., Spanyolország kontra Tanács ügyben 1995. július 13-án hozott ítéletének (EBHT 1995., I-1985.) 33. pontjában a Bíróság megállapította, elegendő, ha a tagállamok jogrendszerei közötti eltérések felvetik az alapvető szabadságok korlátozásának veszélyét. Sőt, a 100a. cikkre hivatkozni lehet a nemzeti jogrendszerek újabb eltérésekhez vezető eltérő fejlődésének megelőzése érdekében is (az említett Spanyolország kontra Tanács ítélet 35. pontja).
50 A felperes azon érvével kapcsolatban, miszerint a 100a. cikkre mint jogalapra csak abban az esetben lehet hivatkozni, ha a jogszabályok közötti eltérések a kereskedelem érzékelhető korlátozásához vagy a verseny érzékelhető torzulásához vezetnek, a Tanács úgy véli, hogy ez a versenyjogból vett szűkítés a 100a. cikk vonatkozásában nem alkalmazható. A hatáskörök terjedelmét objektív és általános érvényű kritériumok alapján kell meghatározni.
51 A Bizottság hozzáteszi, hogy jelen esetben ténylegesen torzul a piaci verseny. Rámutat, hogy a jogszabályok közötti eltérésekből következően a reklámügynökségek esélye nyereség termelésére attól függően különbözik, hogy hol telepedtek le, vagy melyik piacon végzik tevékenységüket. Amennyiben valamely tagállam a nemzeti sajtójogban megszorító szabályokat alkalmaz, és ennek ellenére egyszerűen megtűri más tagállamok hírlapjait vagy időszakos kiadványait, az adott tagállamban már torzul a piaci verseny.
52 A szponzorálás esetében e jogi különbségek hatással vannak a dohánygyártók által szponzorált események helyszínének kiválasztására, ami jelentős gazdasági következményekkel jár, ha olyan sporteseményekről van szó, mint például a Forma 1-es futamok.
53 Végül a dohánytermékek gyártói és forgalmazói nem rendelkeznek azonos versenyfeltételekkel, ami befolyásolja piaci helyzetüket. A megszorító jogszabályokat alkalmazó tagállamokban ugyanis a gazdasági szereplők csak árversennyel tudják piaci helyzetüket fenntartani vagy javítani.
54 A felperes azon érvére válaszul, miszerint az irányelv központi témája a közegészség védelme, a Parlament, a Tanács és a Bizottság kijelenti, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint valamely jogi aktus jogalapját elsősorban az adott jogi aktus szövege alapján kell vizsgálni. Márpedig az irányelv harmadik és negyedik preambulumbekezdésének megfogalmazásából és helyéből kitűnik, hogy az emberi egészség védelme – a Szerződés 100a. cikkének (3) és (4) bekezdésével összefüggésben – az irányelv céljai közé tartozik ugyan, de nem ez az irányelv fő célja.
55 Ugyanígy az irányelv második preambulumbekezdése és 5. cikke, amely alapján a tagállamok az irányelvben meghatározottnál szigorúbb intézkedéseket is hozhatnak a közegészség védelme érdekében, szintén egyértelműen bizonyítja az emberi egészség védelme követelményének kiegészítő és alárendelt jellegét.
56 A Bizottság ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy a közegészség védelmének nagy jelentősége az irányelvben azzal magyarázható, hogy az összehangolt nemzeti intézkedések fő, ha nem egyetlen célja az egészségvédelem volt, az irányelv keretében viszont már csak másodlagos cél.
57 Végül a Parlament, a Tanács és a Bizottság kijelenti, hogy az irányelvben a dohánytermékek reklámja tekintetében megállapított széleskörű tilalom, a Szerződés 100a. cikkének (3) bekezdéséből következik, amely előírja, hogy az egészségvédelem magas szintjét kell alapul venni, valamint a tilalom megkerülése megelőzésének szükségességéből.
58 Az Egyesült Királyság Kormánya vitatja a felperes azon állítását, miszerint az irányelv helytelenül hivatkozik a Szerződés 100a. cikkére, mivel az irányelv fő célja nem a reklámhordozók és a megfelelő szolgáltatások kereskedelmi akadályainak a felszámolása, hanem az emberi egészség védelme.
59 A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint valamely jogi aktus jogalapját objektív, bírósági felülvizsgálatra alkalmas szempontok, a jogi aktus célja és tartalma alapján kell meghatározni.
60 Tárgyilagosan nézve az irányelv által követett célok elválaszthatatlanul kapcsolódnak egyrészt az emberi egészség védelméhez, másrészt a versenyfeltételek közötti különbségek felszámolásához és a kereskedelem liberalizációjához. A felperes azon szándéka, hogy meghatározza, e célok közül melyik fontosabb, nemcsak a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerinti objektív vizsgálattal ellentétes, hanem megvalósíthatatlan is.
61 Az Egyesült Királyság Kormánya úgy véli, hogy a Szerződés 100a. cikke a Tanácsot és a Parlamentet ruházza fel hatáskörrel, hogy meghozzák a belső piac megteremtésére és működésére vonatkozó intézkedéseket, és úgy ítéli meg, hogy ebben az esetben az adott intézkedés e körbe tartozik.
62 Valamely intézkedés nem csak akkor alapozható érvényesen a 100a. cikkre, ha bizonyíthatóan a határokon átnyúló kereskedelem mértékének növekedését eredményezi. Elegendő, ha az adott intézkedés megszünteti az egyenlőtlen versenyfeltételeket.
63 Azon feltételek harmonizálásával, amelyek mellett a gyártók termékeiket értékesíthetik, az irányelv célja a verseny torzulásának megszüntetése nemcsak a reklámpiacon, hanem a dohánytermékek piacán is. Az irányelv azon feltételeket is harmonizálja, amelyek keretében a dohányipar kulturális és sporteseményeket szponzorálhat.
64 A sportklubok egymással versengő vállalkozások, és e verseny feltételeit befolyásolná hátrányosan, ha a különböző tagállamok klubjai nem kaphatnának egyforma támogatást a dohányipartól, amely különösen érdekelt a sportesemények szponzorálásában a dohánytermékek rossz egészségi állapottal való társításának ellensúlyozása érdekében.
65 A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a kereskedelmi akadályok veszélyét magukban rejtő eltérő nemzeti jogszabályok elfogadásának megelőzése céljából is lehet intézkedést hozni. Figyelemmel az egyre szigorúbbá váló nemzeti jogszabályokra, a jelenlegi tolerancia a dohánytermékek reklámját tartalmazó kiadványok tekintetében megváltozhat. Ezért fennáll a kereskedelmi akadályok növekedésének veszélye, az irányelv célja ezek megszüntetése.
66 A felperes azon érve kapcsán, miszerint a Szerződés 100a. cikkére csak az alapvető szabadságok érzékelhető korlátozása vagy a piaci verseny érzékelhető torzulása esetén lehet hivatkozni, az Egyesült Királyság Kormánya előadja, hogy nincs egyetlen pontos kritérium sem, amely ilyen megszorítást lehetővé tenne.
67 Az EK-Szerződés 100a. cikkének az Egyesült Királyság Kormánya általi értelmezését a Bíróság ítélkezési gyakorlata is megerősíti, amely szerint e cikk alapján elfogadható olyan irányelv, amely a piaci verseny torzulásának megszüntetése érdekében tilt bizonyos tevékenységeket (az említett Titándioxid-ítélet).
68 A francia kormány úgy véli, hogy az irányelvet érvényesen fogadták el a Szerződés 100a. cikke alapján. E véleményét a közegészségügy harmonizációjával kapcsolatban elfogadott jogszabályok, a Bíróságnak a Szerződés 129. cikkére vonatkozó ítélkezési gyakorlata, valamint a folyamatban lévő új harmonizációs intézkedések jogalapjának megválasztása alapján levont következtetésekkel támasztja alá.
69 A francia kormány az eddig elfogadott jogszabályok közül különösen a törzskönyvezett gyógyszerkészítményekre vonatkozó törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedésekben megállapított rendelkezések közelítéséről szóló, 1965. január 26-i 65/65/EGK tanácsi irányelv (HL 1965., 22, 369. o.) óta a gyógyszerkészítményekre vonatkozóan elfogadott irányelveket említi, a géntechnológiával módosított szervezeteknek a környezetbe történő szándékos kibocsátásáról szóló, 1990. április 23-i 90/220/EGK tanácsi irányelvet (HL L 117., 15. o.), valamint a kozmetikai termékekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1976. július 27-i 76/768/EGK tanácsi irányelvet (HL L 262., 169. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 3. kötet 285. o.). Ezen irányelvekben a közegészség védelmének célja egyszerre van jelen a termékek szabad mozgásának és a verseny torzulása megszüntetésének céljával, és a nemzeti közegészségügyi jogszabályok közelítéséről szóló rendelkezések érvényességét senki sem vonta kétségbe.
70 A Bíróságnak a Szerződés 129. cikkére vonatkozó ítélkezési gyakorlatával kapcsolatban a francia kormány a C-180/96. sz., Egyesült Királyság kontra Bizottság ügyben 1998. május 5-én (EBHT 1998., I 2265.), valamint a C-269/97. sz., Bizottság kontra Tanács ügyben 2000. április 4‑én (EBHT 2000., I-2257.) hozott ítéletekre hivatkozik, amelyekben a Bíróság leszögezi, hogy az emberi egészség védelmére vonatkozó követelmények a Közösség más politikáinak, különösen a belső piac politikájának részét képezik.
71 Végül a francia kormány előadja, hogy a dohánytermékek gyártására, kiszerelésére és értékesítésére vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló irányelvjavaslat jogalapja a Szerződés 100a. cikke. Ezen túlmenően az Egészségügyi Világszervezet keretében tárgyalások kezdődtek többek között egy, a dohánytermékek reklámozásáról szóló jegyzőkönyv megkötése érdekében. A Bizottság tárgyalásokon való részvételre jogosító meghatalmazásának jogalapja a Szerződés 228. cikke (jelenleg, módosítást követően, EK 300. cikk).
72 A finn kormány kijelenti, hogy a nemzeti jogszabályok közötti eltérések okozta kereskedelmi akadályokra és versenytorzító hatásukra figyelemmel az irányelvet érvényesen fogadták el a Szerződés 100a. cikke alapján.
73 A finn kormány hangsúlyozza a dohánytermékek reklámozásának és szponzorálásának a Parlament, a Tanács és a Bizottság által is említett határokon átnyúló szempontjait, és hozzáteszi, hogy e piac nemzetközivé válását erősíti az elektronikus kommunikáció, különösen az internetes reklám. Olyan hírközlési eszközök segítségével, mint a televízió, a dohánytermékek reklámja olyan tagállamokba is eljut, amelyekben ez tiltott. Így az olyan tagállamban, mint a Finn Köztársaság, amelyben a dohánytermékek közvetlen reklámja 1976 óta tilos, egyes tanulmányok kimutatták, hogy például 1996-ban a három nemzeti televíziós csatornán sugározott sportközvetítések egy hónap alatt az említett termékekre vonatkozóan négyórányi reklámot tartalmaztak.
74 A finn kormány utal a piaci verseny torzulására is a dohánytermékek és a szponzorálás területén. Ez a kisvállalkozások számára elérhetetlen marketingfajta a közös piaccal összeegyeztethetetlen egyenlőtlenséget eredményez.
75 Az egészségvédelem irányelvbeli szerepével kapcsolatban a finn kormány érvelése lényegében megegyezik a Parlament, a Tanács és a Bizottság által kifejtett és az jelen ítélet 54–57. pontjában összefoglalt érvekkel.
A Bíróság elemzése
A Szerződés 100a. cikke, 57. cikkének (2) bekezdése és 66. cikke mint jogalap, valamint ezek bírósági felülvizsgálata
76 Az irányelv a dohánytermékek reklámozására és szponzorálására vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szól. E nemzeti rendelkezések nagy részét a közegészségügyi politika céljai alapján hozták.
77 A Szerződés 129. cikke (4) bekezdésének első franciabekezdése kizárja az emberi egészség védelmére és javítására vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések bármiféle közelítését.
78 E rendelkezésből azonban nem következik, hogy a Szerződés más rendelkezései alapján elfogadott harmonizációs intézkedéseknek ne lehetne hatása az emberi egészség védelmére. A 129. cikk (1) bekezdésének harmadik albekezdése szerint az egészségvédelmi követelmények a Közösség más politikáinak szerves részét képezik.
79 Ugyanakkor a Szerződés többi cikke nem szolgáltathat jogalapot a Szerződés 129. cikke (4) bekezdésének első franciabekezdésében kimondott bármiféle harmonizáció kifejezett kizárásának megkerülésére.
80 Jelen esetben a dohánytermékek reklámozására és szponzorálására vonatkozó nemzeti jogszabályoknak az irányelv által előírt közelítése a Szerződés 100a. cikkén, 57. cikkének (2) bekezdésén és 66. cikkén alapul.
81 A Szerződés 100a. cikkének (1) bekezdése szerint a Tanács a 189b. cikkben (jelenleg, módosítást követően, EK 251. cikk) megállapított eljárásnak megfelelően és a Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követően elfogadja azokat a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítésére vonatkozó intézkedéseket, amelyek tárgya a belső piac megteremtése és működése.
82 Az EK-Szerződés 3. cikkének c) pontja [jelenleg, módosítást követően, az EK 3. cikk (1) bekezdésének c) pontja] értelmében a belső piacot az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke tagállamok közötti szabad mozgását gátló akadályok eltörlése jellemzi. Az EK-Szerződés 7a. cikke (jelenleg, módosítást követően, EK 14. cikk), amely meghatározza a belső piac megteremtése érdekében foganatosítandó intézkedéseket, (2) bekezdésében leszögezi, hogy e piac belső határok nélküli térség, amelyben a Szerződés rendelkezéseivel összhangban biztosított az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása.
83 E rendelkezéseket egybevetve egyértelmű, hogy a Szerződés 100a. cikkének (1) bekezdésében említett intézkedések célja a belső piac megteremtése és működése feltételeinek javítása. E cikket úgy értelmezni, hogy a közösségi jogalkotónak általános hatáskört biztosít a belső piac szabályozása tekintetében, nemcsak az említett rendelkezések szövegével lenne ellentétes, hanem összeegyeztethetetlen lenne az EK-Szerződés 3b. cikkében (jelenleg EK 5. cikk) megfogalmazott alapelvvel is, amely szerint a Közösség csak a ráruházott hatáskörök keretén belül járhat el.
84 A Szerződés 100a. cikke alapján elfogadott jogszabály céljának ténylegesen a belső piac megteremtése és működése feltételei javításának kell lennie. Ha a nemzeti jogszabályok közötti eltérések, az alapvető szabadságok korlátozásának elméleti veszélye, vagy a verseny esetlegesen ebből származó torzulásának egyszerű megállapítása elegendő lenne a 100a. cikk jogalapként történő megjelöléséhez, a jogalap bírósági felülvizsgálata értelmét vesztené. A Bíróságot ez akadályozná az EK-Szerződés 164. cikke (jelenleg EK 220. cikk) szerinti feladata ellátásában, ami a jog tiszteletben tartásának biztosítása a Szerződés értelmezése és alkalmazása során.
85 A 100a. cikk mint jogalap felülvizsgálata során így a Bíróságnak meg kell győződnie, hogy a vitatott érvényességű jogszabály ténylegesen a közösségi jogalkotó által meghatározott célokat követi-e (lásd a fent hivatkozott Spanyolország kontra Tanács ügyben hozott ítélet 25–41. pontját, valamint a C-233/94. sz., Németország kontra Parlament és Tanács ügyben 1997. május 13-án hozott ítélet [EBHT 1997., I-2405.] 10–21. pontját).
86 Igaz, hogy – miként azt a Bíróság a fent hivatkozott Spanyolország kontra Tanács ügyben hozott ítélet 35. pontjában kimondta – lehet a 100a. cikkre mint jogalapra hivatkozni a nemzeti jogrendszerek eltérő fejlődéséből adódó jövőbeni akadályok megelőzése érdekében. Ugyanakkor az ilyen akadályok keletkezésének valószínűnek kell lennie, és a kifogásolt intézkedésnek ezen akadályok megelőzésére kell irányulnia.
87 Az előző szempontok a Szerződés 66. cikkével összefüggésben értelmezett 57. cikkének (2) bekezdésére is vonatkoznak, amely kifejezetten említi a szolgáltatási tevékenységek megkezdésének és folytatásának megkönnyítését célzó intézkedéseket. E rendelkezések ruházzák fel különleges hatáskörrel a közösségi jogalkotót a belső piac működésének javítását szolgáló intézkedések meghozatalára.
88 Amennyiben a 100a. cikkre, az 57. cikk (2) bekezdésére és a 66. cikkre mint jogalapra történő hivatkozás feltételei teljesülnek, a közösségi jogalkotó akkor is hivatkozhat e jogalapra, ha ennek oka a közegészség védelme. A 129. cikk (1) bekezdésének harmadik albekezdése ezzel szemben megállapítja, hogy az egészségvédelmi követelmények a Közösség más politikáinak részét képezik, a 100a. cikk (3) bekezdése pedig kifejezetten előírja, hogy a harmonizáció során biztosítani kell az emberi egészségvédelem magas szintjét.
89 Ezért a fentiekre figyelemmel meg kell vizsgálni, hogy az irányelvet a Szerződés 100a. cikke, 57. cikkének (2) bekezdése és 66. cikke alapján el lehetett-e fogadni.
Az irányelv
90 Az irányelv első preambulumbekezdésében a közösségi jogalkotó megállapítja, hogy a dohánytermékek reklámozására és szponzorálására vonatkozó nemzeti jogszabályok között eltérések vannak, és mivel e reklámozás és szponzorálás átnyúlik a tagállamok határain, e különbségek akadályozhatják a reklámhordozó termékek mozgását és a szolgáltatásnyújtás szabadságát, valamint torzíthatják a versenyt, és ily módon akadályozhatják a belső piac működését.
91 Az irányelv második preambulumbekezdése szerint ezen akadályokat meg kell szüntetni, és e célból harmonizálni kell a dohánytermékek reklámozására és szponzorálására vonatkozó szabályokat, fenntartva a tagállamok számára azt a lehetőséget, hogy bizonyos feltételek mellett meghatározzák az emberi egészségvédelem biztosítása érdekében általuk szükségesnek tartott követelményeket.
92 Az irányelv 3. cikkének (1) bekezdése tiltja a dohánytermékek reklámozásának vagy szponzorálásának minden formáját, a 3. cikk (4) bekezdése pedig tilt minden olyan ingyenes terjesztést, amelynek célja vagy hatása e termékek értékesítésének ösztönzése. Ugyanakkor az irányelv hatálya nem terjed ki a dohányipari szakemberek közötti kommunikációra, az árusítóhelyeken megvalósuló reklámra, valamint a nem elsősorban a közösségi piacra szánt, harmadik országokban kiadott és nyomtatott kiadványokban található reklámra (a 3. cikk (5) bekezdése).
93 Ezenfelül az irányelv 1998. július 30-tól tiltja a dohánytermékek, valamint más termékek és szolgáltatások ugyanazon márkanévvel történő megnevezését, ami alól kivételt képeznek az ezen időpont előtt forgalomba hozott olyan termékek és szolgáltatások, amelyek márkanevét dohánytermék is használta, ez utóbbiak esetében az adott márkanév használata bizonyos feltételek mellett engedélyezett (a 3. cikk (2) bekezdése). 2001. július 30-tól kezdve a dohánytermékek nem viselhetik semmilyen más termék vagy szolgáltatás márkanevét, védjegyét, emblémáját vagy bármilyen más megkülönböztető jegyét, kivéve, ha az adott dohányterméket ezen időpontot megelőzően már e márkanévvel, védjeggyel, emblémával vagy bármilyen más megkülönböztető jeggyel forgalmazták (a 3. cikk (3) bekezdésének a) pontja).
94 Az irányelv 5. cikke szerint az irányelv nem gátolja a tagállamokat abban, hogy a Szerződéssel összhangban szigorúbb követelményeket állapítsanak meg a dohánytermékek reklámozására és szponzorálására vonatkozóan, amennyiben azt szükségesnek vélik az emberi egészségvédelem biztosítása érdekében.
95 Ezért fontos megvizsgálni, hogy az irányelv ténylegesen hozzájárul-e az áruk szabad mozgását és a szolgáltatásnyújtás szabadságát akadályozó, valamint a versenyt torzító tényezők felszámolásához.
Az áruk szabad mozgását és a szolgáltatásnyújtás szabadságát akadályozó tényezők felszámolásáról
96 El kell ismerni, hogy a dohánytermékek reklámozására vonatkozó nemzeti jogszabályok eltérései következtében léteznek, vagy valószínűleg keletkezhetnek az áruk szabad mozgását és a szolgáltatásnyújtás szabadságát akadályozó tényezők.
97 Például a dohánytermékek reklámját tartalmazó képes folyóiratok, hetilapok és hírlapok esetében, amint erre a felperes rámutatott, jelenleg semmi sem akadályozza e sajtótermékek ilyen reklámot tiltó tagországokba történő bevitelét. Ugyanakkor figyelemmel arra, hogy a dohánytermékek reklámozására vonatkozó nemzeti jogszabályok, azon meggyőződésnek megfelelően, hogy az ilyen reklám a dohányfogyasztás érezhető növekedését eredményezi, szigorúbbá válnak, a jövőben valószínűleg keletkeznek a sajtótermékek szabad mozgását akadályozó tényezők.
98 A Szerződés 100a. cikke alapján elvileg el lehet fogadni olyan irányelvet, amely tiltja a dohánytermékek reklámozását a képes folyóiratokban, hetilapokban és hírlapokban e sajtótermékek szabad mozgásának biztosítása érdekében, a 89/552 irányelv mintájára, amelynek 13. cikke tiltja a dohánytermékek televíziós reklámját a televíziós műsorok szabad terjesztésének előmozdítása érdekében.
99 A dohánytermékek reklámozási formáinak nagy része esetében azonban az irányelv 3. cikkének (1) bekezdése szerinti tilalom nem indokolható a reklámhordozók szabad mozgását vagy a reklámszolgáltatások szabadságát akadályozó tényezők felszámolásának szükségességével. Ez vonatkozik különösen a plakátokon, napernyőkön, hamutartókon, és a szállodákban, éttermekben és kávéházakban használt egyéb tárgyakon megjelenő reklámok, valamint a mozireklámok tilalmára, ami egyáltalán nem járul hozzá az érintett termékek kereskedelmének megkönnyítéséhez.
100 A Szerződés 100a. cikke, 57. cikkének (2) bekezdése és 66. cikke alapján elfogadott jogszabály tartalmazhat olyan rendelkezéseket, amelyek nem járulnak hozzá az alapvető szabadságok korlátozásának megszüntetéséhez, amennyiben ezek bizonyos, e célból meghatározott tilalmak megkerülésének megelőzése érdekében szükségesek. Nyilvánvaló azonban, hogy az előző pontban említett tilalmak esetében ez nem áll fenn.
101 Ráadásul az irányelv a rendelkezéseinek megfelelő áruk szabad mozgását sem biztosítja.
102 A Parlament és a Tanács állításával ellentétben az irányelv diverzifikációs termékekre vonatkozó 3. cikkének (2) bekezdése nem értelmezhető úgy, hogy azon termékek, amelyek valamely tagállamban forgalomba hozhatók, az irányelvben előírt feltételek teljesülése esetén szabadon forgalomba hozhatók a többi tagállamban is, azon tagállamokat is beleértve, amelyekben e termékekre tilalom vonatkozik.
103 Az irányelv 5. cikke értelmében az irányelv nem érinti a tagállamok azon jogát, hogy a Szerződéssel összhangban szigorúbb követelményeket állapítsanak meg a dohánytermékek reklámozására és szponzorálására vonatkozóan, amennyiben azt szükségesnek vélik az emberi egészségvédelem biztosítása érdekében.
104 Más irányelvekkel ellentétben, amelyek lehetőséget biztosítanak a tagállamok számára, hogy a közérdek védelme érdekében szigorúbb intézkedéseket hozzanak (lásd különösen a cigaretták megengedett legnagyobb kátránytartalmára vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítésérő szóló, 1990. május 17-i 90/239/EGK tanácsi irányelv 7. cikkének (1) bekezdését [HL L 137., 36. o.], valamint a dohánytermékek címkézésére vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló, 1989. november 13-i 89/622/EGK tanácsi irányelv 8. cikkének (1) bekezdését [HL L 359., 1. o.]), az irányelv semmilyen, a rendelkezéseinek megfelelő termékek szabad mozgását biztosító rendelkezést nem tartalmaz.
105 Következésképp megállapítható, hogy az irányelvnek a Szerződés 100a. cikke, 57. cikkének (2) bekezdése és 66. cikke alapján történő elfogadásakor a közösségi jogalkotó nem hivatkozhat a reklámhordozók szabad mozgását és a szolgáltatásnyújtás szabadságát akadályozó tényezők felszámolásának szükségességére.
A verseny torzulásának megszüntetése
106 A Szerződés 100a. cikke alapján elfogadott irányelv jogszerűségének vizsgálata során a Bíróság azt vizsgálja, hogy érzékelhető-e a verseny torzulása, amelynek megszüntetésére a jogszabály irányul (a fent hivatkozott Titándioxid-ítélet 23. pontja).
107 E követelmény hiányában a közösségi jogalkotó hatásköre gyakorlatilag korlátlan lenne. A nemzeti jogszabályok gyakran eltérnek az általuk szabályozott tevékenységek gyakorlása feltételeinek meghatározása tekintetében, aminek közvetlen vagy közvetett hatása van az érintett vállalkozások versenyfeltételeire. Következésképp a Szerződés 100a. cikkét, valamint 57. cikkének (2) bekezdését és 66. cikkét úgy értelmezni, hogy a közösségi jogalkotó a verseny legcsekélyebb torzulásának kiküszöbölése céljából is hivatkozhat e cikkekre, összeegyeztethetetlen lenne a jelen ítélet 83. pontjában már hivatkozott alapelvvel, amely szerint a Közösség csak a ráruházott hatáskörök keretén belül járhat el.
108 Ezért meg kell vizsgálni, hogy az irányelv ténylegesen hozzájárul-e a verseny érzékelhető torzulásainak felszámolásához.
109 Egyrészt a dohánytermékek reklámozása tekintetében kevésbé szigorú szabályokat alkalmazó tagállamok területén letelepedett reklámügynökségek és a reklámhordozók gyártói kétségtelenül előnyt élveznek a méretgazdaságosság és a nyereség növekedése szempontjából. Ugyanakkor ezen előnyök hatása a piaci versenyre csekély és közvetett, valamint azok nem vezetnek a verseny érzékelhetőnek minősíthető torzulásához. Ezek az előnyök nem hasonlíthatók a verseny termelési költségek közötti különbségek által okozott torzulásához, különösen azokhoz, amelyek a közösségi jogalkotót a titándioxid-ipar hulladékai által okozott szennyezés csökkentésére és lehetséges megszüntetésére kidolgozott programok közelítését szolgáló eljárásokról szóló, 1989. június 21-i 89/428/EGK tanácsi irányelv (HL L 201., 56. o.) elfogadására késztették.
110 Igaz, hogy a dohánytermékek reklámozására vonatkozó egyes előírások közötti különbségek a verseny érzékelhető torzulásához vezethetnek. Miként arra a Bizottság, valamint a finn kormány és az Egyesült Királyság Kormánya rámutatott, a szponzorálás tilalma egyes tagállamokban és engedélyezése másokban bizonyos sportversenyek helyszínének más országba történő áthelyezését vonja maga után, aminek az ilyen eseményekhez kötődő vállalkozások versenyfeltételeire jelentős hatása van.
111 Ugyanakkor a verseny ilyen jellegű torzulása, ami megalapozhatná a Szerződés 100a. cikkére történő hivatkozást a szponzorálás egyes formáinak tilalma tekintetében, nem teszi lehetővé e jogalapra történő hivatkozást a reklámnak az irányelv által elrendelt általános tilalma tekintetében.
112 Másrészt a dohánytermékek piaci versenyének torzulásával kapcsolatban – függetlenül a felperes által előadottaktól, miszerint az irányelv a verseny ilyen jellegű torzulására nem vonatkozik – egyértelmű, hogy az irányelv e területen sem alkalmas a verseny érzékelhető torzulásának megszüntetésére.
113 Helytálló a Bizottság azon megállapítása, miszerint a dohánytermékek gyártói és forgalmazói a megszorító jogszabályokat alkalmazó tagállamokban csak árversennyel tudják piaci helyzetüket javítani. Ugyanakkor ez a körülmény nem jelenti a verseny torzulását, csak a verseny formáinak korlátozását, ami az adott tagállamokban minden gazdasági szereplőre egyformán vonatkozik. Ha az irányelv széles körben megtiltaná a dohánytermékek reklámozását, ezzel a jövőben általánossá tenné a verseny formáinak ilyen jellegű korlátozását azáltal, hogy minden tagállamban korlátozná a piaci szereplők számára a piacra lépés vagy a piacon maradás eszközeit.
114 Következésképpen meg kell állapítani, hogy az irányelvnek a Szerződés 100a. cikke, 57. cikkének (2) bekezdése és 66. cikke alapján történő elfogadása érdekében a közösségi jogalkotó nem hivatkozhat sem a reklámágazat, sem a dohánytermékek ágazata tekintetében a versenyt torzító tényezők megszüntetésének szükségességére.
115 A fentiek alapján meg kell állapítani, hogy az irányelv nem fogadható el a Szerződés 100a. cikke, 57. cikkének (2) bekezdése és 66. cikke alapján.
116 Következésképpen megalapozottak azon érvek, amelyek szerint a Szerződés 100a. cikke, 57. cikkének (2) bekezdése és 66. cikke nem minősül az irányelv megfelelő jogalapjának.
117 Az ezen ítélet 98. és 111. pontjában megállapítottak szerint a Szerződés 100a. cikke alapján el lehetett volna fogadni valamely, a dohánytermékek reklámozásának és szponzorálásának bizonyos formáit tiltó irányelvet. Tekintettel azonban a dohánytermékek reklámozása és szponzorálása tilalmának az irányelv által elrendelt általános jellegére, az irányelv részleges megsemmisítése azzal járna, hogy a Bíróság módosítaná az irányelv rendelkezéseit, ami a közösségi jogalkotó feladata. Ezért a Bíróság részlegesen nem semmisítheti meg az irányelvet.
118 Mivel a Bíróság megalapozottnak találta azon érveket, amelyek szerint a Szerződés 100a. cikke, 57. cikkének (2) bekezdése és 66. cikke nem minősül az irányelv megfelelő jogalapjának, a felperes által előadott egyéb jogi érvek vizsgálata szükségtelen. Az irányelvet a Bíróság teljes egészében megsemmisíti.
A költségekről
119 Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §‑a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a Parlament és a Tanács pervesztes lett, a Németországi Szövetségi Köztársaság kérelmének megfelelően kötelezni kell őket a költségek viselésére. Az eljárási szabályzat 69. cikkének 4. §‑ával összhangban a Francia Köztársaság, a Finn Köztársaság, az Egyesült Királyság és a Bizottság maguk viselik saját költségeiket.
A fenti indokok alapján
A BÍRÓSÁG
a következőképpen határozott:
1) A dohánytermékek reklámozására és szponzorálására vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló, 1998. július 6‑i 98/43/EK parlamenti és tanácsi irányelvet megsemmisíti.
2) Az Európai Parlamentet és az Európai Unió Tanácsát kötelezi a költségek viselésére. A Francia Köztársaság, a Finn Köztársaság, az Egyesült Királyság és az Európai Közösségek Bizottsága maguk viselik saját költségeiket.
Rodríguez Iglesias | Moitinho de Almeida | Edward |
Gulmann | La Pergola | Puissochet |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2000. október 5‑i nyilvános ülésen.
R. Grass | | G. C. Rodríguez Iglesias |