C‑439/09. sz. ügy
Pierre Fabre Dermo-Cosmétique SAS
kontra
Président de l’Autorité de la concurrence
és
Ministre de l’Économie, de l’Industrie et de l’Emploi
(a cour d’appel de Paris [Franciaország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Az EUMSZ 101. cikk (1) és (3) bekezdése – 2790/1999/EK rendelet – 2–4. cikk – Verseny – Korlátozást megvalósító gyakorlat – Szelektív forgalmazási hálózat – Kozmetikai és testápoló termékek – Az internetes értékesítés általános és abszolút tilalma – A szállító által a szerződéses forgalmazókkal szemben előírt tilalom”
Az ítélet összefoglalása
1. Verseny – Kartellek – Versenytorzítás – Szelektív forgalmazási hálózat – Szerződéses kikötés alapján fennálló azon kötelezettség, hogy bizonyos kozmetikai és testápoló termékeket helyiségben, okleveles gyógyszerész jelenléte mellett kell értékesíteni – Megengedhetetlenség a forgalmazott termékek jellemzőiből eredő igazolás hiányában
(EUMSZ 101. cikk, (1) bekezdés)
2. Verseny – Kartellek – Tilalom – Csoportmentesség – Vertikális megállapodások – 2790/1999 rendelet – Szelektív forgalmazási szerződés – Olyan kikötés, amely a szerződés tárgyát képező termékek vonatkozásában de facto megtiltja az internet mint forgalmazási mód alkalmazását – Kizártság
(EUMSZ 101. cikk, (3) bekezdés; 2790/1999 bizottsági rendelet, 2. cikk és 4. cikk, c) pont)
1. Az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy a szelektív forgalmazási rendszer keretében az a szerződéses kikötés, amely előírja, hogy a kozmetikai és testápoló termékek értékesítése helyiségben, okleveles gyógyszerész kötelező jelenléte mellett történjék, és amelynek az a következménye, hogy e termékek értékesítése tekintetében megtiltja az internet használatát, az e rendelkezés értelmében vett célzott versenykorlátozásnak minősül, amennyiben e szerződéses kikötés tartalmának és céljának, valamint az e kikötés hátterét képező jogi és gazdasági összefüggéseknek az egyedi és konkrét vizsgálatát követően úgy tűnik, hogy e kikötés a szóban forgó termékek jellemzőire tekintettel nem objektíven igazolt.
Az ilyen szerződéses kikötés ugyanis azáltal, hogy a termékeknek a vásárló fizikai helyváltoztatásával nem járó forgalmazási módját de facto kizárja, jelentős mértékben korlátozza a szerződéses forgalmazó azon lehetőségét, hogy a szerződés tárgyát képező termékeket a szerződéses területén vagy tevékenységi övezetén kívüli vásárlók részére értékesítse. E kikötés tehát alkalmas arra, hogy ezen ágazatban korlátozza a versenyt.
Léteznek ugyanakkor olyan jogszerű követelmények, mint például a jó minőségű és magas műszaki színvonalat képviselő termékek vonatkozásában különleges szolgáltatásokat nyújtani képes szakosított kereskedelem fenntartása, amelyek igazolhatják az árverseny csökkentését az áron kívüli más tényezők versenyének érdekében. A szelektív forgalmazási rendszerek tehát annak következtében, hogy olyan jogszerű eredmény elérésére irányulnak, amely javíthatja a versenyt ott, ahol az nem csupán az árak vonatkozásában áll fenn, az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésével összhangban lévő versenytényezőt képeznek. Ezzel összefüggésben az ilyen hálózat szervezésére nem vonatkozik az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésében meghatározott tilalom, amennyiben a viszonteladókat valamennyi lehetséges viszonteladó vonatkozásában egységesen meghatározott és hátrányos megkülönböztetéstől mentesen alkalmazott objektív minőségi kritériumok alapján választják ki, továbbá amennyiben a termék jellemzői a termék minőségének megóvása és megfelelő használatának biztosítása érdekében szükségessé teszik az ilyen forgalmazási hálózatot, végül pedig amennyiben a kialakított kritériumok nem haladják meg a szükséges mértéket.
Ami különösen a kozmetikai és testápoló termékek értékesítését illeti, a presztízst sugalló arculat megóvására irányuló célkitűzés nem minősülhet a versenykorlátozás alapjául szolgáló jogszerű célkitűzésnek, és így nem igazolhatja, hogy az ilyen célkitűzésre irányuló szerződéses kikötésre ne vonatkozzék az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése.
(vö. 38., 40–41., 46–47. pont és a rendelkező rész)
2. Az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdésének a vertikális megállapodások és összehangolt magatartások csoportjaira történő alkalmazásáról szóló 2790/1999 rendelet 4. cikkének c) pontját akként kell értelmezni, hogy az e rendelet 2. cikkében biztosított csoportmentesség nem alkalmazható az olyan szelektív forgalmazási szerződésre, amely de facto megtiltja az internetnek a szerződés tárgyát képező termékek forgalmazási módjaként történő használatát. Ezzel szemben az ilyen szerződésre egyedileg alkalmazható az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdése szerinti jogszabályi kivétel, amennyiben teljesülnek az e rendelkezésben meghatározott feltételek.
A 2790/1999 rendelet 4. cikkének c) pontjából ugyanis az következik, hogy a mentességet nem lehet alkalmazni azokra a vertikális megállapodásokra, amelyeknek célja, közvetlenül vagy közvetve, önmagukban vagy más, a felek irányítása alatt álló tényezőkkel együtt, hogy korlátozzák a végső felhasználók részére valamely szelektív forgalmazási rendszer kiskereskedőként működő tagjai által történő aktív vagy passzív eladásokat, nem érintve annak lehetőségét, hogy a rendszer valamely tagja számára megtiltsák a nem engedélyezett telephelyen történő működést. Márpedig a szóban forgó szerződéses kikötésnek legalább az a célja, hogy korlátozza az olyan végső felhasználók részére történő passzív eladásokat, akik az interneten szeretnének vásárolni, és akik a szelektív forgalmazási rendszer érintett tagjának földrajzi vonzáskörzetén kívül tartózkodnak. Ezenkívül e rendelet 4. cikkének c) pontja a „székhely [helyesen: telephely]” említésével csak azokra az értékesítési helyekre utal, ahol közvetlen értékesítés folyik. Így az olyan szerződéses kikötést, amely az internet mint forgalmazási mód alkalmazását de facto megtiltja, nem lehet olyan kikötésnek tekinteni, mint amely az érintett szelektív forgalmazási rendszer tagjainak megtiltja a hivatkozott 4. cikk c) pontja értelmében vett, nem engedélyezett telephelyen történő működést.
(vö. 53–54., 56., 58–59. pont és a rendelkező rész)