A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)
2018. március 13.(*)
„Fellebbezés – Növényvédő szerek – (EU) 2015/408 végrehajtási rendelet – A növényvédő szerek forgalomba hozatala és a helyettesítésre jelölt anyagok jegyzékének létrehozása – A metalaxil hatóanyag felvétele erre a jegyzékre – Megsemmisítés iránti kereset – Elfogadhatóság – Az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése – Végrehajtási intézkedéseket maga után nem vonó rendeleti jellegű jogi aktus – Személyében érintett személy”
A C‑244/16. P. sz. ügyben,
az Industrias Químicas del Vallés SA (székhelye: Mollet del Vallés [Spanyolország], képviselik: C. Fernández Vicién, C. Vila Gisbert és I. Moreno–Tapia Rivas abogadas)
fellebbezőnek
az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján 2016. április 27‑én benyújtott fellebbezése tárgyában,
a másik fél az eljárásban:
az Európai Bizottság (képviselik: I. Galindo Martín és P. Ondrůšek, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)
alperes az elsőfokú eljárásban,
A BÍRÓSÁG (nagytanács),
tagjai: K. Lenaerts elnök, A. Tizzano elnökhelyettes, R. Silva de Lapuerta, T. von Danwitz, J. L. da Cruz Vilaça, A. Rosas, C. G. Fernlund és C. Vajda tanácselnökök, C. Toader, M. Safjan, D. Šváby, M. Berger, A. Prechal, E. Jarašiūnas és E. Regan (előadó) bírák,
főtanácsnok: M. Wathelet,
hivatalvezető: Illéssy I. tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2017. június 6‑i tárgyalásra,
a főtanácsnok indítványának a 2017. szeptember 6‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 A fellebbezésében a fellebbező, az Industrias Químicas del Vallés SA, az Európai Unió Törvényszéke 2016. február 16‑i Industrias Químicas del Vallés kontra Bizottság végzésének (T‑296/15, nem tették közzé, a továbbiakban: megtámadott végzés, EU:T:2016:79) hatályon kívül helyezését kéri, amelyben a Törvényszék a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 80. cikke (7) bekezdésének végrehajtásáról és a helyettesítésre jelölt anyagok jegyzékének létrehozásáról szóló, 2015. március 11‑i (EU) 2015/408 bizottsági végrehajtási rendelet (HL 2015. L 67., 18. o.; a továbbiakban: vitatott rendelet) részleges megsemmisítése iránt a fellebbező által benyújtott keresetet mint elfogadhatatlant elutasította.
Jogi háttér
A 91/414 irányelv
2 A legutóbb a 2011. március 8‑i 2011/34/EU bizottsági irányelvvel (HL 2011. L 62., 27. o.) módosított, a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló, 1991. július 15‑i 91/414/EGK tanácsi irányelv (HL 1991. L 230., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 11. kötet, 332. o.; a továbbiakban: 91/414 irányelv) I. melléklete tartalmazta a növényvédő szerekben való felhasználásra engedélyezett hatóanyagok jegyzékét.
3 A 91/414/EGK tanácsi irányelvnek a metalaxil hatóanyagként való felvétele céljából történő módosításáról szóló, 2010. április 23‑i 2010/28/EU bizottsági irányelv (HL 2010. L 104., 57. o.) 1. cikkének és mellékletének megfelelően a 91/414 irányelv I. mellékletében szereplő jegyzéket módosították ezen anyag felvétele céljából.
Az 1107/2009/EK rendelet
4 A növényvédő szerek forgalomba hozataláról, valamint a 79/117/EGK és a 91/414/EGK tanácsi irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. október 21‑i 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2009. L 309., 1. o.) „Hatóanyagok, védőanyagok, kölcsönhatás‑fokozók és segédanyagok” című II. fejezetében található, „Hatóanyagok” című 1. szakaszának „Meghosszabbítás és felülvizsgálat” című 3. alszakaszában szereplő, „A jóváhagyás meghosszabbítása” című 14. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:
„(1) Egy hatóanyag jóváhagyása kérelemre meghosszabbítható, ha megállapítható, hogy a 4. cikkben előírt jóváhagyási kritériumok teljesülnek.
[…]
(2) A jóváhagyás legfeljebb tizenöt évre újítható meg. […]”
5 Az 1107/2009 rendelet említett 3. alszakaszában szereplő, „A meghosszabbításról szóló rendelet” című 20. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:
„(1) A 79. cikk (3) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárásnak megfelelően rendeletet kell elfogadni, amely megállapítja, hogy:
a) a hatóanyag jóváhagyásának meghosszabbítása megtörtént, adott esetben feltételekkel és korlátozásokkal; vagy
b) a hatóanyag jóváhagyásának meghosszabbítása nem történt meg.
[…]”
6 Az 1107/2009 rendelet II. fejezete 1. szakaszának „Eltérések” című 4. alszakaszában szereplő, „A helyettesítésre jelölt anyagok” című 24. cikke az alábbiakat mondja ki:
„(1) […] A 14. cikk (2) bekezdésétől eltérve a jóváhagyást egy vagy több alkalommal, legfeljebb hétéves időtartamokra lehet meghosszabbítani.
(2) Az (1) bekezdéstől eltérve a 4–21. cikk alkalmazandó. A helyettesítésre jelölt anyagokat a 13. cikk (4) bekezdésében említett rendeletben külön kell felsorolni.”
7 Az e rendelet „Növényvédő szerek” című III. fejezete „Engedélyezés” című 1. szakaszának „Az engedélyek kölcsönös elismerése” című 3. alszakaszában található, „Az engedélyezés” című 41. cikk az alábbiakat írja elő:
„(1) Az a tagállam, amelyhez a 40. cikk szerint nyújtanak be kérelmet, a 42. cikk (1) bekezdésében említett kérelem és kísérő dokumentumok vizsgálatát követően, és ahol az indokolt, a területén fennálló körülményeket figyelembe véve, ugyanazon feltételekkel engedélyezi az érintett növényvédő szert, mint a kérelmet vizsgáló tagállam, kivéve, ha a 36. cikk (3) bekezdése alkalmazandó.
(2) Az (1) bekezdéstől eltérve a tagállam engedélyezheti a növényvédő szert, amennyiben:
[…]
b) a helyettesítésre jelölt anyagot tartalmaz;
[…]”
8 Az említett rendelet III. fejezete 1. szakaszának „Különleges esetek” című 5. alszakaszában található, „A jövőben helyettesítendő anyagokat tartalmazó növényvédő szerek összehasonlító értékelése” című 50. cikke szerint:
„(1) A tagállamok a helyettesítésre jelölt anyagként jóváhagyott hatóanyagot tartalmazó növényvédő szer engedélykérelmének értékelésekor összehasonlító értékelést végeznek. A tagállamok egy adott növényen való felhasználásra nem engedélyezhetik, illetve korlátozhatják a helyettesítésre jelölt anyagot tartalmazó növényvédő szer használatát, ha a IV. mellékletben leírt, a kockázatokat és előnyöket mérlegelő összehasonlító értékelés azt mutatja, hogy:
[…]
(4) A helyettesítésre jelölt anyagot tartalmazó növényvédő szerek tekintetében a tagállamok rendszeresen és legkésőbb az engedély meghosszabbításakor vagy módosításakor elvégzik az (1) bekezdésben előírt összehasonlító értékelést.
Az összehasonlító értékelés eredményei alapján a tagállamok fenntartják, visszavonják vagy módosítják az engedélyt.
[…]”
9 Ugyanezen rendelet „Átmeneti és záró rendelkezések” című XI. fejezetében található, „Átmeneti intézkedések” című 80. cikkének (7) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:
„2013. december 14‑ig a Bizottság elkészíti a [91/414] irányelv I. mellékletében foglalt olyan anyagok jegyzékét, amelyek megfelelnek az e rendelet II. mellékletének 4. pontjában megállapított kritériumoknak, és amelyekre alkalmazni kell az e rendelet 50. cikkének rendelkezéseit.”
A végrehajtási rendeletek
Az 540/2011/EU végrehajtási rendelet
10 Az 1107/2009 rendeletnek a jóváhagyott hatóanyagok jegyzéke tekintetében történő végrehajtásáról szóló, 2011. május 25‑i 540/2011/EU bizottsági végrehajtási rendelet (HL 2011. L 153., 1. o.; helyesbítés: HL 2012. L 26., 38. o.) (1) preambulumbekezdése és 1. cikke szerint a 91/414 irányelv I. mellékletében szereplő hatóanyagokat az 1107/2009 rendelet értelmében jóváhagyott hatóanyagoknak kell tekinteni.
A vitatott rendelet
11 A vitatott rendelet „Helyettesítésre jelölt anyagok” című 1. cikke az alábbiakat írja elő:
„Az e rendelet mellékletében foglalt jegyzék tartalmazza azokat a [91/414] irányelv I. mellékletében szereplő hatóanyagokat, amelyek megfelelnek az [1107/2009] rendelet II. mellékletének 4. pontjában megállapított kritériumoknak.
[…]”
12 Az e rendelet mellékletében foglalt jegyzék tartalmazza a metalaxilt.
A jogvita előzményei
13 A jogvitának a megtámadott végzés 1–6. pontjában található előzményei a következőképpen foglalhatók össze.
14 A fellebbező spanyol jog szerinti társaság, amelynek tevékenysége növényvédő szerek, takarmányok és más vegyi anyagok gyártását, értékesítését, terjesztését, képviseletét és forgalmazását foglalja magában. Ez a társaság többek között egy metalaxil nevű vegyi anyagot importál Spanyolországba, és az e hatóanyagot tartalmazó növényvédő szereket hozza forgalomba számos tagállamban.
15 1995 áprilisában a fellebbező és egy másik társaság kérelmet nyújtott be a metalaxilnak a 91/414 irányelv I. mellékletébe való felvétele iránt a Portugál Köztársaság hatáskörrel rendelkező hatóságaihoz.
16 A metalaxilnak a 91/414 irányelv I. mellékletébe történő fel nem vételéről, valamint az e hatóanyagot tartalmazó növényvédő szerek engedélyének visszavonásáról szóló, 2003. május 2‑i 2003/308/EK határozatával (HL 2003. L 113., 8. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 38. kötet, 495. o.) a Bizottság elutasította ezt a kérelmet, és felhívta a tagállamokat arra, hogy a metalaxilt tartalmazó növényvédő szerekre kiadott engedélyeket vonják vissza, és az ilyen termékekre új engedélyeket már ne adjanak ki.
17 A 2005. június 28‑i Industrias Químicas del Vallés kontra Bizottság ítéletével (T‑158/03, EU:T:2005:253) a Törvényszék elutasította a fellebbező által a 2003/308 határozattal szemben indított megsemmisítés iránti keresetet.
18 A 2007. július 18‑i Industrias Químicas del Vallés kontra Bizottság ítéletével (C‑326/05 P, EU:C:2007:443) a Bíróság helyt adott a fellebbező által a 2005. június 28‑i Industrias Químicas del Vallés kontra Bizottság ítélettel (T‑158/03, EU:T:2005:253) szemben előterjesztett fellebbezésnek, és ezt az ítéletet hatályon kívül helyezte. Mivel a per állása megengedte, az Európai Unió Bírósága alapokmánya 61. cikke első bekezdésének második mondata alapján a Bíróság az ügyet érdemben eldöntötte, és a 2003/308 határozatot megsemmisítette.
19 2010. április 23‑án a Bizottság elfogadta a 2010/28 irányelvet annak érdekében, hogy a metalaxilt felvegyék a hatóanyagoknak a 91/414 irányelv I. mellékletében található jegyzékére.
20 A vitatott rendelettel a Bizottság felvette a metalaxilt a helyettesítésre jelölt anyagoknak a rendelet mellékletét képező jegyzékére azzal az indoklással, hogy ez az anyag jelentős arányban tartalmaz inaktív izomereket az 1107/2009 rendelet II. melléklete 4. pontjának értelmében.
A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott végzés
21 A Törvényszék Hivatalához 2015. június 5‑én benyújtott keresetlevelével a fellebbező keresetet terjesztett elő a vitatott rendelet részleges megsemmisítése iránt.
22 A Törvényszék a megtámadott végzésben ezt a keresetet mint elfogadhatatlant elutasította azzal az indokolással egyrészt, hogy a vitatott rendelet nem érinti személyében a fellebbezőt, másrészt, hogy ez a rendelet rendeleti jellegű aktus, amely a fellebbező tekintetében az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének utolsó tagmondata szerinti végrehajtási intézkedéseket von maga után. A Törvényszék úgyszintén elutasította a fellebbező azon érvelését, amely szerint megfosztanák a hatékony bírói jogvédelemhez való jogától, ha keresetét mint elfogadhatatlant elutasítanák.
A felek kérelmei
23 Fellebbezésében a fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott végzést;
– nyilvánítsa elfogadhatónak a vitatott rendelettel szemben benyújtott megsemmisítés iránti keresetét;
– az ügy érdemében való határozathozatal céljából az ügyet utalja vissza a Törvényszékhez;
– a Bizottságot kötelezze a fellebbezési eljárás költségeinek viselésére.
24 A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság utasítsa el a fellebbezést, és a fellebbezőt kötelezze a költségek viselésére.
A fellebbezésről
Az első jogalapról
A felek érvei
25 Első jogalapjával a fellebbező a megtámadott végzés 39–41., 43–46., 48–50., 58. és 59. pontját vitatja, és a Törvényszék azon megállapítását kifogásolja, hogy a vitatott rendelet az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének utolsó tagmondata szerinti végrehajtási intézkedéseket von maga után.
26 A fellebbező szerint annak meghatározása érdekében, hogy valamely rendeleti jellegű jogi aktus tartalmaz‑e végrehajtási intézkedéseket, egyrészt az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése alapján a jogorvoslati jogára hivatkozó személy helyzetét, másrészt a kereset tárgyát kell figyelembe venni. Ez utóbbi tekintetben, abban az esetben, ha a fellebbező az aktusnak csak a részleges megsemmisítését kéri, az aktus megsemmisíteni kért részének esetleges végrehajtási intézkedéseit kell csak figyelembe venni.
27 Ami egyrészt a fellebbező helyzetét illeti, az utóbbi a metalaxil európai lajstromozásának és az ezen anyagot tartalmazó növényvédő szerek nemzeti lajstromozásainak a jogosultja.
28 Ami másrészt a Törvényszékhez benyújtott kereset tárgyát illeti, a fellebbező emlékeztet arra, hogy a vitatott rendelet azon részének megsemmisítését kérte, amely a metalaxilt helyettesítésre jelölt anyagnak minősíti, és így azt az 1107/2009 rendelettel bevezetett, ilyen anyagokra alkalmazandó szabályoknak veti alá. Az utóbbi rendelet egyes rendelkezéseivel szemben a fellebbező jogellenességi kifogást is felhozott.
29 A fellebbező szerint a megtámadott végzés, és különösen annak 23., 35. és 36. pontja, túlságosan szűkszavúan írja le az említett kereset tárgyát, amely a vitatott rendelet hasonlóan korlátozott leírásán alapul. A fellebbező szerint a rendeletnek nemcsak az a célja, hogy a helyettesítésre jelölt anyagok jegyzékét összeállítsa, hanem az is, hogy ezeket az anyagokat az 1107/2009 rendeletben található anyagi jogi rendelkezések alá vonja, ami a vitatott rendelet alkalmazásának olyan azonnali és közvetlen következménye, amelyhez semmilyen végrehajtási intézkedésre nincs szükség. Más szavakkal, ez a rendelet a fellebbező jogi helyzetére önmagában, egyértelműen és jelenleg jár konkrét következményekkel.
30 Ebben a tekintetben a fellebbező először is arra mutat rá, hogy – amint az a megtámadott végzés 39–41. pontjából kitűnik – igaz ugyan, hogy az 1107/2009 rendelet alapján a jövőben sor kerül majd a metalaxil jóváhagyásának meghosszabbítására, és a fellebbező által benyújtandó meghosszabbítás iránti kérelem alapján a Bizottságnak új jogi aktust kell majd elfogadnia. A fellebbező mindazonáltal azt állítja, hogy ez a jogi aktus nem a vitatott rendelet, hanem az 1107/2009 rendelet hatóanyagok jóváhagyásának meghosszabbítására vonatkozó eljárást szabályozó 14. és az követő cikkei végrehajtási intézkedésének fog minősülni.
31 A fellebbező hangsúlyozza, hogy a jogi aktusnak egyáltalán nem lesz olyan hatása, amely a helyettesítésre jelölt anyagok jogállását kiegészítené vagy kifejtené, és az az azokra alkalmazandó anyagi jogi szabályok meghatározásához vagy kiegészítéséhez sem fog hozzájárulni.
32 A fellebbező azt a tényt is kiemeli, hogy a vitatott rendelet következtében a metalaxilt legalább hétévente kell jóváhagyási eljárásnak alávetni, nem pedig tizenöt évente, ahogyan a helyettesítésre nem jelölt hatóanyagok esetében.
33 Másodszor a fellebbező azon metalaxil tartalmú növényvédő szerek nemzeti engedélyét illetően, amelynek ő a jogosultja, azt állítja, hogy a vitatott rendeletnek az az azonnali hatása, hogy ezeket a termékeket és azok használatát az 1107/2009 rendelet 50. cikkében foglalt összehasonlító értékelésnek kell alávetni. Ebben a tekintetben, ellentétben azzal, amit a Törvényszék a megtámadott végzés 45. pontjában megállapított, a tagállamok nem csupán az összehasonlító értékelés elvégzésével kapcsolatos költségeket terhelnék az érintett vállalkozásokra, hanem magának az értékelésnek az elvégzését is, mivel a nemzeti hatóságok csupán a határozatot hozzák meg az érintett növényvédő szer engedélyének meghosszabbítása iránti kérelemről. Így a fellebbező az összehasonlító értékelésből eredő kötelezettségeknek ezen értékelés végső eredményétől függetlenül köteles eleget tenni.
34 Azzal, hogy a megtámadott végzés 43. pontjában azt állapította meg, hogy az összehasonlító értékelés elvégzése nincs hatással arra a körülményre, hogy a tagállamok megadják vagy megtagadják, meghosszabbítják, visszavonják vagy módosítják a forgalombahozatali engedélyeket, a Törvényszék nem veszi figyelembe azt, hogy semmilyen, nemzeti hatóság által hozott határozattól nem függ a vitatott rendelet hatása. Az 1107/2009 rendelet 50. cikkének (4) bekezdése ugyanis előírja, hogy a tagállamok rendszeresen és legkésőbb az engedély meghosszabbításakor vagy módosításakor elvégzik az összehasonlító értékelést. Ennélfogva egyáltalán nincs szükség engedély iránti kérelemre vagy meghosszabbítás iránti kérelemre ahhoz, hogy az érintett tagállam elvégezze a metalaxil összehasonlító értékelését, ami a helyettesítésre jelölt anyagként való minősítésének közvetlen következménye.
35 Harmadszor, a fellebbező véleménye szerint hasonló következtetést kell levonni a növényvédő szerek tagállamok közötti kölcsönös elismerésének elvét illetően. A vitatott rendelet elfogadása miatt ugyanis a valamely helyettesítésre jelölt anyagot tartalmazó termék kölcsönös elismerése nem automatikus, az összes többi hatóanyag esetén viszont az.
36 Negyedszer, a metalaxil jóváhagyásának meghosszabbítására vonatkozó bizottsági jogi aktushoz hasonlóan, a kölcsönös elismerés vagy a nemzeti engedélyezés iránti kérelmekre vonatkozóan a tagállamok által elfogadott intézkedéseknek semmilyen hatása nincs a metalaxil helyettesítésre jelölt anyagként való minősítésére, sem pedig az arra az 1107/2009 rendelet értelmében alkalmazandó szabályokra.
37 A fellebbező ehhez hozzáteszi, hogy a Bizottság által elfogadandó jogi aktusokhoz hasonlóan a tagállamok által a metalaxilra vonatkozó sajátos szabályok végrehajtása céljából elfogadandó aktusok nem a vitatott rendelet, hanem az 1107/2009 rendelet végrehajtási intézkedései lesznek.
38 A Bizottság vitatja a fellebbező érveit.
A Bíróság álláspontja
39 Először is emlékeztetni kell arra, hogy valamely természetes vagy jogi személy által olyan jogi aktussal szemben benyújtott kereset, amelynek e személy az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében nem címzettje, csak akkor fogadható el, ha e személynek kereshetőségi joga van, ami két esetben fordulhat elő. Egyrészt ilyen kereset csak azzal a feltétellel indítható, ha e jogi aktus e személyt közvetlenül és személyében érinti. Másrészt az ilyen személy keresetet indíthat olyan végrehajtási intézkedéseket nem tartalmazó, rendeleti jellegű jogi aktussal szemben, amely őt közvetlenül érinti (lásd különösen: 2015. szeptember 17‑i Mory és társai kontra Bizottság ítélet, C‑33/14 P, EU:C:2015:609, 59. és 91. pont).
40 A második esetnek a megtámadott végzés 30–49. pontjában elvégzett vizsgálata keretében, a Törvényszék e végzés 31–33. pontjában arra mutatott rá, hogy a vitatott rendelet az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének utolsó tagmondata értelmében vett rendeleti jellegű jogi aktus, amit a felek nem vitatnak a jelen fellebbezés keretében.
41 Következésképpen azt a kérdést kell megvizsgálni, hogy – amint azt a fellebbező állítja – a Törvényszék tévesen alkalmazta‑e a jogot a megtámadott végzés 34–49. pontjában szereplő azon megállapításával, hogy a vitatott rendelet a fellebbező tekintetében végrehajtási intézkedéseket tartalmaz.
42 Ebben a tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése utolsó mondatrésze értelmében vett „amelyek nem tartalmaznak végrehajtási intézkedéseket” kifejezést e rendelkezés céljának fényében kell értelmezni, ami – amint az a keletkezésének körülményeiből is kitűnik – annak elkerülésére irányul, hogy a magánszemély jogsértést legyen kénytelen elkövetni azért, hogy bírósághoz fordulhasson. Márpedig, amennyiben a rendeleti jellegű jogi aktus közvetlen hatást gyakorol valamely természetes vagy jogi személy jogi helyzetére, anélkül hogy végrehajtási intézkedések meghozatalát írná elő, ez a szóban forgó személyt megfoszthatná a hatékony bírói jogvédelemtől, amennyiben nem állna rendelkezésére az uniós bíróság előtti közvetlen jogorvoslati út ahhoz, hogy e rendeleti jellegű jogi aktus jogszerűségét kétségbe vonhassa. Végrehajtási intézkedések hiányában ugyanis valamely természetes vagy jogi személy – még abban az esetben is, ha az őt közvetlenül érintené – csak azután kérhetné e jogi aktus bírósági felülvizsgálatát, ha megsértette az abban szereplő rendelkezéseket és a nemzeti bíróságok előtt ellene indított eljárásban hivatkozik e rendelkezések jogellenességére (2015. április 28‑i T & L Sugars és Sidul Açúcares kontra Bizottság ítélet, C‑456/13 P, EU:C:2015:284, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
43 Ellenben, amennyiben valamely rendeleti jellegű jogi aktus végrehajtási intézkedéseket von maga után, az uniós jogrend tiszteletben tartásának bírósági felülvizsgálata biztosított, függetlenül attól, hogy a szóban forgó intézkedések az Uniótól vagy a tagállamoktól származnak‑e. Mivel természetes vagy jogi személyek az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében előírt elfogadhatósági feltételek miatt közvetlenül nem támadhatják meg az uniós bíróság előtt a rendeleti jellegű uniós jogi aktusokat, az ilyen aktusok velük szemben való alkalmazása ellen azon végrehajtási intézkedések megtámadásával védekezhetnek, amelyeket ezen aktusok vonnak maguk után (2015. április 28‑i T & L Sugars és Sidul Açúcares kontra Bizottság ítélet, C‑456/13 P, EU:C:2015:284, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
44 Amennyiben az ilyen aktus végrehajtása az uniós intézmények, szervek vagy hivatalok feladata, a természetes vagy jogi személyek az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében meghatározott feltételek mellett közvetlen keresetet nyújthatnak be az uniós bírósághoz a végrehajtási aktusok ellen, e kereset alátámasztása érdekében pedig az EUMSZ 277. cikk alapján hivatkozhatnak a szóban forgó intézkedés alapjául szolgáló aktus jogellenességére. Amennyiben a végrehajtás a tagállamok feladata, e személyek a nemzeti bíróságok előtt hivatkozhatnak a szóban forgó intézkedés alapjául szolgáló jogi aktus érvénytelenségére, és a nemzeti bíróságoknál indítványozhatja, hogy az EUMSZ 267. cikk alapján előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekkel forduljanak a Bírósághoz (2015. április 28‑i T & L Sugars és Sidul Açúcares kontra Bizottság ítélet, C‑456/13 P, EU:C:2015:284, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
45 Amint azt a Bíróság korábban már kimondta, annak értékelése érdekében, hogy valamely rendeleti jellegű jogi aktus von‑e maga után végrehajtási intézkedéseket, az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése utolsó mondatrésze alapján a jogorvoslati jogára hivatkozó személy helyzetét kell figyelembe venni. Irreleváns tehát, hogy a szóban forgó jogi aktus a többi jogalannyal szemben von‑e maga után végrehajtási intézkedéseket (2015. április 28‑i T & L Sugars és Sidul Açúcares kontra Bizottság ítélet, C‑456/13 P, EU:C:2015:284, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
46 Ezenkívül ezen értékelés keretében kizárólag a kereset tárgyát kell támpontul venni, és amennyiben a felperes csupán az aktus részleges megsemmisítését kéri, csak azon végrehajtási intézkedéseket kell adott esetben figyelembe venni, amelyeket a jogi aktus e része esetleg maga után von (2015. december 10‑i Kyocera Mita Europe kontra Bizottság ítélet, C‑553/14 P, nem tették közzé, EU:C:2015:805, 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
47 Egyébiránt ebben a tekintetben nincs jelentősége annak, hogy az említett intézkedések mechanikus jellegűek‑e, vagy sem (lásd: 2015. április 28‑i T & L Sugars és Sidul Açúcares kontra Bizottság ítélet, C‑456/13 P, EU:C:2015:284, 41. és 42. pont; 2015. december 10‑i Kyocera Mita Europe kontra Bizottság ítélet, C‑553/14 P, nem tették közzé, EU:C:2015:805, 46. pont).
48 A jelen esetben először is el kell utasítani, mint megalapozatlant, a fellebbező azon érvét, amely szerint a Törvényszék nem megfelelően vette figyelembe a hozzá benyújtott kereset tárgyát, és különösen azt a tényt, hogy ez a kereset a vitatott rendelet megsemmisítésére irányul, mivel az a metalaxilt az 1107/2009 rendeletben előírt, meghatározott anyagi jogi szabályoknak veti alá.
49 A megtámadott végzés 35–38. pontjából ugyanis az tűnik ki, hogy miután emlékeztetett arra, hogy a vitatott rendeletnek az a célja, hogy a helyettesítésre jelölt anyagok jegyzékét összeállítsa, a Törvényszék rámutatott arra, hogy az 1107/2009 rendelet ezen anyagok vonatkozásában olyan sajátos szabályok alkalmazását írja elő, amelyek eltérnek az egyéb hatóanyagokra alkalmazandó szabályoktól. A Törvényszék a megtámadott végzés 38. pontjában kifejtette, hogy ezek a sajátos szabályok először is a helyettesítésre jelölt anyagok jóváhagyására, valamint e jóváhagyás meghosszabbítására vonatkoznak, másodszor az ilyen anyagokat tartalmazó növényvédő szerek forgalombahozatali engedélyeire, valamint az ilyen engedélyek meghosszabbítására és módosítására, harmadszor ezen engedélyek tagállamok általi kölcsönös elismerésére.
50 A megtámadott végzés 39–49. pontjából az is kitűnik, hogy a Törvényszék ezeket a sajátos szabályokat alaposan megvizsgálta, és azt állapította meg, hogy ezek a szabályok csak a Bizottság vagy a tagállamok által hozott jogi aktusok révén lehetnek hatással a fellebbező jogi helyzetére.
51 Másodszor meg kell vizsgálni a fellebbező e megállapítás megalapozottságának vitatására irányuló érveit.
52 Ebben a tekintetben rá kell mutatni arra, hogy az a tény, hogy az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének utolsó tagmondata értelmében valamely rendeleti jellegű uniós jogi aktus végrehajtási intézkedéseket von maga után, ezért az említett rendelet bizonyos jogkövetkezményei csak ezen intézkedések révén valósulhatnak meg, nem zárja ki azt, hogy ez a rendelet valamely természetes vagy jogi személy helyzetére olyan eltérő jogkövetkezményekkel járjon, amelyek nem függnek végrehajtási intézkedések elfogadásától.
53 A jelen esetben tehát a metalaxilra alkalmazandó sajátos szabályoknak a jelen ítélet 49. pontjában kifejtett és a fellebbező által a fellebbezésében alapul vett mindhárom kategóriáját figyelembe kell venni annak meghatározásához, hogy a vitatott rendelet amiatt, hogy a metalaxilt e szabályoknak rendelte alá, olyan következményekkel jár‑e a fellebbező jogi helyzetére, amelyek semmilyen végrehajtási intézkedés elfogadásától nem függnek.
54 Ami először is a helyettesítésre jelölt anyagok jóváhagyására, valamint e jóváhagyás meghosszabbítására vonatkozó szabályokat illeti, egyrészt emlékeztetni kell arra – amint arra a Törvényszék a megtámadott végzés 39. pontjában rámutatott –, hogy a metalaxilt a vitatott rendelet elfogadása előtt hagyták jóvá. Másrészt, amint azt a Bizottság a Bíróság előtti tárgyaláson állította, e jóváhagyás lejárati dátumát a vitatott rendelet nem érintette.
55 Ebből következően, amint azt a megtámadott végzés 39. pontjában a Törvényszék is megállapította, anélkül hogy ezt a jelen fellebbezés keretében vitatták volna, a fellebbező tekintetében csak a helyettesítésre jelölt anyagként való jóváhagyás meghosszabbítására irányuló, 1107/2009 rendelet szerinti eljárásnak van jelentősége.
56 Ebben a tekintetben, amint az a megtámadott végzés 39. pontjából kitűnik, és amit a fellebbező sem vitat, az 1107/2009 rendelet 24. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a helyettesítésre jelölt anyagok jóváhagyását legfeljebb hétéves időtartamra lehet meghosszabbítani, eltérően a többi hatóanyag jóváhagyásától, amelyeket e rendelet 14. cikke (2) bekezdésének értelmében legfeljebb tizenöt évre lehet meghosszabbítani. Ennélfogva, mivel a vitatott rendelethez mellékelt jegyzékre a metalaxilt helyettesítésre jelölt anyagként vették fel, a jóváhagyását legfeljebb csak hétéves időtartamra lehetett meghosszabbítani, ennél hosszabb időszakra azonban nem, hiszen az utóbbira csak akkor kerülhetett volna sor, ha ezt az anyagot nem vették volna fel az említett jegyzékre.
57 Mindazonáltal a vitatott rendeletnek a metalaxil jóváhagyása meghosszabbításának érvényességi időtartamával kapcsolatos jogkövetkezményei a fellebbező tekintetében csak végrehajtási intézkedések útján valósulhatnak meg.
58 Az 1107/2009 rendelet rendelkezéseiből, és különösen a 24. cikkének (2) bekezdéséből ugyanis az tűnik ki – amint azt a Törvényszék a megtámadott végzés 39. és 40. pontjában megállapította, anélkül hogy ezt a fellebbezés keretében vitatták volna –, hogy a vitatott rendeletben a metalaxil helyettesítésre jelölt anyagnak való minősítése nem érinti az ezen anyag jóváhagyásának meghosszabbítására irányuló eljárás alkalmazását. Márpedig ez az eljárás, éppúgy, mint a vitatott rendelethez mellékelt jegyzéken nem szereplő hatóanyagok jóváhagyásának meghosszabbítására irányuló eljárás azzal jár, hogy az 1107/2009 rendelet 20. cikke (1) bekezdésének megfelelően a Bizottságnak rendeletet kell elfogadnia.
59 Ebből következően, amint azt a Törvényszék a megtámadott végzés 41. pontjában helytállóan megállapította, a vitatott rendelet a metalaxil jóváhagyása meghosszabbításának érvényességi időtartamával kapcsolatos joghatásait a fellebbező tekintetében csak akkor fogja kifejteni, ha az 1107/2009 rendelet 20. cikkének (1) bekezdése alapján – amelyre e rendelet 24. cikkének (2) bekezdése hivatkozik – adott esetben rendeletet fogadnak el ezen anyag jóváhagyásának legfeljebb hétéves időtartamra történő meghosszabbításáról.
60 Ily módon, noha a fellebbezőre háruló esetleges további terhet – amely ahhoz kapcsolódik, hogy a metalaxil jóváhagyását gyakrabban kell meghosszabbítani – a vitatott rendelet elfogadása következményének is lehet tekinteni, e következmény nem e rendelet elfogadásával, hanem adott esetben az ezen anyag jóváhagyásának meghosszabbítására vonatkozó rendelet Bizottság általi elfogadásával fog megvalósulni.
61 A Törvényszék tehát nem alkalmazta tévesen a jogot azzal, hogy a megtámadott végzés 41. pontjában megállapította, hogy a helyettesítésre jelölt anyagok, köztük a metalaxil jóváhagyásának meghosszabbítására irányuló bizottsági rendelet a vitatott rendelet végrehajtási intézkedésének minősül az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének utolsó tagmondata értelmében.
62 Ami, másodszor, a helyettesítésre jelölt anyagokat tartalmazó növényvédő szerek forgalombahozatali engedélyeire, valamint az ilyen engedélyek meghosszabbítására és módosítására vonatkozó szabályokat illeti, igaz ugyan, amint azt a fellebbező is megjegyzi, hogy a vitatott rendelet következtében a metalaxilt tartalmazó növényvédő szereket az 1107/2009 rendelet 50. cikke szerinti összehasonlító értékelési eljárásnak kell alávetni, amelynek keretében az érintett növényvédő szer egészségre vagy a környezetre jelentett kockázatait valamely alternatív növényvédő szerhez, vagy valamely, kártevők elleni, nem vegyi jellegű védekezési vagy megelőzési módszerhez kapcsolódó azonos jellegű kockázatokkal hasonlítják össze.
63 Annak bizonyítása érdekében, hogy a vitatott rendelet elfogadása – a végrehajtási intézkedések elfogadásától függetlenül – joghatásokat váltott ki rá nézve, a fellebbező mindazonáltal nem állíthatja megalapozottan azt, hogy az összehasonlító értékelést neki kell elvégeznie, és az említett értékelés elvégzésének esetleges költségeit neki kell viselnie. Amint azt ugyanis a Törvényszék a megtámadott végzés 42. pontjában helyesen megállapította, az 1107/2009 rendelet 50. cikke (1) és (4) bekezdéséből az tűnik ki, hogy az összehasonlító értékelés elvégzése a tagállamok feladata.
64 Ami a fellebbező azon érvét illeti, amely szerint egyes tagállamok nemzeti hatóságai a metalaxilt tartalmazó növényvédő szerek nemzeti lajstromozásainak jogosultjaitól összehasonlító értékelés benyújtását követelik meg, ez az érv egyáltalán nem támasztja alá a fellebbező azon álláspontját, amely szerint a vitatott rendelet a végrehajtási intézkedésektől független hatással lenne a jogi helyzetére. Az említett jogosultakat állítólag terhelő kötelezettségek ugyanis nem a vitatott rendeletből, hanem a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok döntéséből következnek.
65 Ráadásul, amint azt a Törvényszék a megtámadott végzés 43. pontjában helyesen megállapította, anélkül hogy ezt a fellebbező vitatta volna, az 1107/2009 rendelet 50. cikkében foglalt összehasonlító vizsgálat elvégzése „nincs hatással arra a körülményre, hogy az 1107/2009 rendelet 36. cikkének (2) bekezdése, 43. cikkének (1) bekezdése, 44. cikkének (3) bekezdése és 45. cikkének (1) bekezdése értelmében a tagállamok megadják vagy megtagadják, meghosszabbítják, visszavonják vagy módosítják a hatóanyagot tartalmazó növényvédő szerek forgalombahozatali engedélyekeit”.
66 E körülmények között a Törvényszék azzal sem alkalmazta tévesen a jogot, hogy e végzés 44. pontjában azt mondta ki, hogy a vitatott rendelet a metalaxilt tartalmazó növényvédő szerek egészségre vagy a környezetre jelentett kockázatainak a tagállamok által valamely alternatív szerrel, vagy valamely, kártevők elleni nem vegyi jellegű védekezési vagy megelőzési módszerrel történő összehasonlító értékelésével kapcsolatos joghatásait „a felperes tekintetében csak a tagállamok illetékes hatóságai által meghozott jogi aktusokon keresztül fejti ki”, és „[a]z ilyen aktusok ezért az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének utolsó tagmondata értelmében vett végrehajtási intézkedéseknek minősülnek”.
67 Harmadszor, a helyettesítésre jelölt anyagot tartalmazó növényvédő szerek forgalombahozatali engedélyeinek, a tagállamok közötti, kölcsönös elismerésére vonatkozó szabályokat illetően az 1107/2009 rendelet 41. cikke (2) bekezdésének b) pontja kétségtelenül azt írja elő, hogy az a tagállam, amelyhez a kölcsönös elismerési eljárás alapján helyettesítésre jelölt anyagot tartalmazó növényvédő szerre vonatkozó forgalombahozatali engedély iránti kérelmet nyújtanak be, ezeket a növényvédő szereket engedélyezheti, holott az e 41. cikk (2) bekezdésében foglalt többi eseten kívül, e rendelet 36. cikke (3) bekezdésének alkalmazását nem érintve, az említett rendelet 41. cikkének (1) bekezdése értelmében a tagállam az utóbbi rendelkezésben előírt körülmények között ezt az engedélyt köteles kiadni.
68 Mindazonáltal, ha feltételezzük, hogy a vitatott rendelet elfogadása következtében csökken annak a valószínűsége, hogy a metalaxilt tartalmazó növényvédő szerre vonatkozó forgalombahozatali engedély iránti kérelemnek valamely tagállam a kölcsönös elismerési eljárás alapján helyt ad, az a tagállam, amelyhez ilyen kérelemmel fordultak, köteles arról határozatot hozni. Ebben a tekintetben emlékeztetni kell arra – amint az a jelen ítélet 47. pontjából kitűnik –, hogy nincs jelentősége annak, hogy az ilyen határozat mechanikus jellegű‑e, vagy sem.
69 Következésképpen a megtámadott végzés 48. pontjában a Törvényszék helyesen mondta ki, hogy a vitatott rendeletnek a helyettesítésre jelölt anyagot tartalmazó növényvédő szerek forgalombahozatali engedélyeinek kölcsönös elismerési eljárásával kapcsolatos joghatásai „kizárólag a tagállamok részére az ilyen értelmű kérelemről való döntés érdekében meghagyott mérlegelési mozgástérre vonatkoznak”, és hogy „e joghatások a felperes tekintetében adott esetben csak a nemzeti hatóságoknak a felperes által előterjesztett kölcsönös elismerés iránti kérelmekre vonatkozó aktusain keresztül nyilvánulnak meg”.
70 Figyelembe véve a jelen ítélet 52–69. pontját, meg kell állapítani, hogy a metalaxilnak a helyettesítésre jelölt anyagokat tartalmazó jegyzékre való felvételével a vitatott rendelet ezt az anyagot kétségtelenül alávetette a jelen ítélet 49. pontjában kifejtett sajátos szabályoknak, ennélfogva a metalaxilra vonatkozó uniós jogi szabályozás módosításával joghatást fejtett ki, a fellebbező nem bizonyította azonban, hogy ez a módosítás a jogi helyzetére olyan hatást gyakorolt volna, amely nem függ az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének utolsó tagmondata értelmében vett végrehajtási intézkedések elfogadásától. A Törvényszék tehát helyesen állapította meg, hogy a fellebbezőnek ennek alapján nem volt kereshetőségi joga.
71 Ezt a következtetést a fellebbezőnek a jelen ítélet 30. és 37. pontjában kifejtett azon érve sem vonja kétségbe, amely szerint a Bizottság vagy a tagállamok által a metalaxilra vonatkozó sajátos szabályok végrehajtása céljából elfogadott aktusok – így különösen az a jogi aktus, amellyel a Bizottság ezen anyag jóváhagyását meghosszabbítja –, nem a vitatott rendelet, hanem az 1107/2009 rendelet végrehajtási intézkedései.
72 Ellentétben ugyanis azzal, amit a fellebbező az érvelésével sugallni látszik, ahhoz, hogy valamely intézkedés egy rendeleti jellegű jogi aktus végrehajtási intézkedésének minősüljön, az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése utolsó tagmondatának szövege nem követeli meg, hogy ez a jogi aktus ezen intézkedés jogalapját képezze. Ugyanaz az intézkedés egyaránt lehet azon jogi aktus végrehajtási intézkedése, amelynek rendelkezései a jogalapját képezik, és egy eltérő jogi aktusé is – ahogyan a jelen esetben a vitatott rendelet –, ha a fellebbező tekintetében ez utóbbi jogi aktus a joghatásait, egészben vagy részben, csak ezen intézkedésen keresztül fejti ki (lásd, analógia útján: 2015. április 28‑i T & L Sugars és Sidul Açúcares kontra Bizottság ítélet, C‑456/13 P, EU:C:2015:284, 40. pont).
73 A jelen ügyben a jelen ítélet 54–70. pontjából kitűnik, hogy a Bizottság vagy a tagállamok által a metalaxilra vonatkozó, az 1107/2009 rendeletben előírt sajátos szabályok végrehajtása céljából elfogadandó aktusok a fellebbező tekintetében a vitatott rendelet joghatásait fogják kiváltani, ennélfogva azok az utóbbi rendelet végrehajtási intézkedései.
74 A jelen ítélet 70. pontjában levont következtetést nem vonhatja kétségbe a jelen ítélet 31. és 36. pontjában kifejtett érvelés sem, amely szerint a Bizottság vagy a tagállamok által a jelen ítélet 49. pontjában kifejtett sajátos szabályok metalaxilra történő alkalmazásának hatékonyabbá tétele érdekében elfogadott intézkedések semmilyen hatással nem lesznek sem a metalaxil helyettesítésre jelölt anyagnak való minősítésére, sem pedig az ezen anyagra alkalmazandó, az 1107/2009 rendelettel bevezetett jogi szabályozásra.
75 Ez az érvelés ugyanis nem alkalmas azon megállapítás cáfolatára, amely szerint az 1107/2009 rendelet szerinti sajátos szabályok metalaxilra való alkalmazásának hatásai a fellebbező jogi helyzete tekintetében csak a vitatott rendelet végrehajtási intézkedései útján valósulhatnak meg.
76 A fenti megállapítások összességére figyelemmel a Törvényszék a megtámadott végzés 49. pontjában helyesen állapította meg, hogy a vitatott rendelet a fellebbezővel szemben az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének utolsó tagmondata értelmében vett végrehajtási intézkedéseket von maga után.
77 Következésképpen az első jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.
A harmadik jogalapról
A felek érvei
78 Harmadik jogalapjával, amelyet másodikként kell megvizsgálni, a fellebbező azt kifogásolja, hogy a Törvényszék a megtámadott végzés 28. és 29. pontjában úgy ítélte meg, hogy a vitatott rendelet őt személyében nem érinti.
79 A fellebbező arra hivatkozik, hogy a Bizottságnál ő tett egyedül bejelentést annak érdekében, hogy a metalaxilt felvegyék a 91/414 irányelv I. mellékletének jegyzékére. A fellebbező még keresetet is indított a Törvényszék, illetőleg a Bíróság előtt, amelyek a Bizottság első elutasító határozatának megsemmisítéséhez és a 2010/28 irányelv elfogadásához vezettek, amely irányelvvel a metalaxilt felvették a 91/414 irányelv I. mellékletébe.
80 A fellebbező azt állítja, hogy mivel ő volt az egyetlen vállalkozás, amely a metalaxilnak a 91/414 irányelv I. mellékletébe történő felvételét kérte – és következésképpen egyedül ő felelős az említett felvételért, amelytől egyébiránt az összes metalaxilt tartalmazó növényvédő szer hatályban lévő nemzeti lajtromozása függ – a vitatott rendelet őt személyében érinti. E ténykörülmény a metalaxil tekintetében minden más személlyel szemben egyéníti őt.
81 A fellebbező ehhez hozzáteszi, hogy a vitatott rendelet (4) preambulumbekezdéséből az tűnik ki, hogy a vitatott rendeletet többek között a hatóanyagokra vonatkozó értékelő jelentések alapján fogadták el, és hogy e jelentések egyike megemlíti azt a tényt, hogy a fellebbező volt a jelen ítélet 79. pontjában hivatkozott bejelentés egyetlen benyújtója. Ez a rendelet tehát a személyében érinti a fellebbezőt.
82 A fellebbező tehát úgy véli, hogy a megtámadott végzést ennélfogva meg kell semmisíteni, és a Bíróság az összes annak megvizsgálásához szükséges információval rendelkezik, hogy a fellebbezőt ezenkívül közvetlenül érinti‑e a vitatott rendelet.
83 A fellebbező ebben a tekintetben azt állítja egyrészről, hogy abból a tényből, hogy a metalaxilt az 1107/2009 rendelet anyagi jogi rendelkezéseinek vetették alá, az következik, hogy erre az anyagra a helyettesítésre nem jelölt hatóanyagokra alkalmazandó feltételeknél megszorítóbb feltételeket kell alkalmazni. A fellebbező másrészről azt állítja, hogy ez a körülmény közvetlenül a vitatott rendeletből ered, és a metalaxilra vonatkozó sajátos szabályok végrehajtására irányuló intézkedések elfogadása során sem a Bizottság, sem a nemzeti hatóságok nem rendelkeznek mérlegelési jogkörrel a metalaxil helyettesítésre jelölt anyagnak történő minősítését illetően.
84 A Bizottság úgy érvel, hogy a harmadik jogalap elfogadhatatlan, mivel a fellebbező abban pusztán emlékeztet arra, hogy benyújtotta azt a kérelmet, amely a metalaxilnak a 91/414 irányelv I. mellékletében szereplő hatóanyagok jegyzékére történő felvételét eredményezte. A Bizottság szerint a fellebbező nem hozott fel érveket annak bizonyítására, hogy a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy ez a körülmény önmagában nem alkalmas az egyénítésére, és nem vitatta kifejezetten a Törvényszék azon megállapítását, amely szerint valamely személynek az uniós jogi aktus elfogadásához vezető folyamatban való részvétele ezt a személyt a kérdéses jogi aktus vonatkozásában csak akkor egyénítheti, ha az uniós szabályozás meghatározott eljárási garanciákat is biztosít számára.
85 A Bizottság szerint ez a jogalap mindenképpen megalapozatlan.
A Bíróság álláspontja
86 Anélkül, hogy szükséges lenne határozni a fellebbező által a jelen jogalap keretében annak bizonyítása céljából kifejtett érvelés elfogadhatóságáról, hogy a vitatott rendelet őt személyében érinti, ezt az érvelést mindenképpen el kell utasítani mint megalapozatlant.
87 A Törvényszék által a megtámadott végzés 25. pontjában felidézett állandó ítélkezési gyakorlat szerint azok a jogalanyok, akik nem címzettjei egy határozatnak, csak akkor állíthatják, hogy az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében személyükben érintettek, ha ez a határozat sajátos jellemzőik vagy egy őket minden más személytől megkülönböztető ténybeli helyzet folytán vonatkozik rájuk, és egy ilyen határozat címzettjéhez hasonló módon egyéníti őket (lásd különösen: 1963. július 15‑i Plaumann kontra Bizottság ítélet, 25/62, EU:C:1963:17, 223. pont; 2015. szeptember 17‑i Mory és társai kontra Bizottság ítélet, C‑33/14 P, EU:C:2015:609, 93. pont).
88 Ebben a tekintetben a Törvényszék által a megtámadott végzés 26. pontjában felidézett állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik továbbá, hogy az a körülmény, hogy azon jogalanyok, akikkel szemben valamely intézkedés alkalmazandó, szám szerint vagy akár egyedileg többé‑kevésbé pontosan meghatározhatók, semmi esetre sem jelenti, hogy e jogalanyokat ezen intézkedés által személyükben érintettnek kell tekinteni, amennyiben ezen alkalmazásra a szóban forgó intézkedésben meghatározott objektív jogi vagy ténybeli helyzet folytán kerül sor (2013. december 19‑i Telefónica kontra Bizottság ítélet, C‑274/12 P, EU:C:2013:852, 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
89 Az a tény, hogy az Európai Unió Tanácsa vagy a Bizottság a sajátos rendelkezések értelmében kötelesek figyelembe venni az általuk elfogadni tervezett jogi aktus egyes jogalanyok helyzetére gyakorolt következményeit, akkor lehet alkalmas az utóbbi jogalanyok egyénítésére, ha bizonyításra kerül, hogy ez a határozat valamely, őket minden más személytől megkülönböztető ténybeli helyzet folytán vonatkozik rájuk (lásd ebben az értelemben: 2003. április 10‑i Bizottság kontra Nederlandse Antillen ítélet, C‑142/00 P, EU:C:2003:217, 71–76. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
90 A jelen esetben önmagában az a körülmény, feltételezve annak bizonyítottságát, hogy a fellebbező a jelen ítélet 79–81. pontjában kifejtett módon részt vett a metalaxilnak a 91/414 irányelv I. mellékletébe történő felvételét eredményező eljárásban, nem alkalmas arra, hogy a fellebbezőt – a jelen ítélet 87–89. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlat értelmében – a vitatott rendelet vonatkozásában egyénítse.
91 Így különösen a fellebbező egyáltalán nem bizonyította, hogy ez a részvétel kétségbe vonhatná a megtámadott végzés 28. pontjában szereplő megállapítást, amely szerint a vitatott rendelet őt csak a metalaxil importőrének és az ezen anyagot tartalmazó termékek eladójának objektív minőségében érinti, ugyanolyan címen, mint minden más, ténylegesen vagy potenciálisan azonos helyzetben lévő gazdasági szereplőt. Az egyébiránt nem vitatott, hogy a vitatott rendelet elfogadása során a metalaxilnak a helyettesítésre jelölt anyagok jegyzékére való felvételéről nem a fellebbező sajátos jellemzőinek, hanem – amint az e végzés 9. pontjából kitűnik – azon indok figyelembevételével döntöttek, hogy ez az anyag jelentős arányban tartalmaz az 1107/2009 rendelet II. mellékletének 4. pontja szerinti inaktív izomereket (lásd analógia útján: 2015. április 28‑i T & L Sugars és Sidul Açúcares kontra Bizottság ítélet, C‑456/13 P, EU:C:2015:284, 66. pont).
92 Ebből következően a fellebbező jelen jogalap keretében előterjesztett érvei egyáltalán nem bizonyítják, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta volna a jogot azzal, hogy a megtámadott végzés 29. pontjában azt állapította meg, hogy a vitatott rendelet a fellebbezőt a személyében nem érinti.
93 Végül, mivel egyrészt a Törvényszék téves jogalkalmazás nélkül állapította meg, hogy a vitatott rendelet a fellebbezőt a személyében nem érinti, másrészt mivel a megsemmisíteni kért rendeleti jellegű uniós jogi aktussal való közvetlen érintettség és személyben való érintettség feltételeinek egyszerre kell teljesülniük (lásd ebben az értelemben: 2013. október 3‑i Inuit Tapiriit Kanatami és társai kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑583/11 P, EU:C:2013:625, 76. pont), a jelen ítélet 82. és 83. pontjában arra vonatkozóan kifejtett érvek, hogy a fellebbezőt közvetlenül érinti‑e a vitatott rendelet, hatástalanok, így azokat el kell utasítani.
94 Ebből következik, hogy a harmadik jogalapot részben mint megalapozatlant, részben mint hatástalant el kell utasítani.
A második jogalapról
A felek érvei
95 A második jogalapjával a fellebbező azt kifogásolja, hogy a Törvényszék a megtámadott végzés 50–58. pontjában úgy ítélte meg, hogy a keresetének elfogadhatatlanság miatti elutasítása nem fosztja meg őt a hatékony bírói jogvédelemtől.
96 A fellebbező azt állítja, hogy a vitatott rendelet nemzeti végrehajtási intézkedését nem vitathatja, és e rendelet joghatásait sem vonhatja kétségbe. Így különösen, amíg valamely nemzeti hatóság nem dönt a metalaxil helyettesítéséről, ezt az anyagot időszakos összehasonlító vizsgálatoknak kell alávetni, amelyeket a fellebbező a számára kedvező jogi aktus megtámadásához fűződő jogos érdek hiányában nem vitathat. A Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság, Spanyolország) és a Tribunal Constitucional (alkotmánybíróság, Spanyolország) ezért úgy vélte, hogy ha a fellebbező számára az általa vitatott határozat nem okozott sérelmet, akkor sem eljáráshoz fűződő érdekkel, sem pedig kereshetőségi joggal nem rendelkezett.
97 A fellebbező így kénytelen volna elérni, hogy a nemzeti hatóságok elutasító határozatot hozzanak annak érdekében, hogy e határozattal szemben keresetet nyújthasson be, és e kereset keretében a metalaxil helyettesítésre jelölt anyagnak minősítését vitathassa.
98 A Bizottság úgy érvel, hogy a második jogalap elfogadhatatlan, mivel a fellebbező pusztán megismétli az elsőfokú eljárásban előterjesztett érveit, amelyek szerint őt megfosztják a hatékony bírói jogvédelemtől, azonban nem kifogásolja a Törvényszék által az ezen érvekre adott, a megtámadott végzés 50–59. pontjában kifejtett választ.
99 A Bizottság másodlagosan azt állítja, hogy a második jogalap megalapozatlan.
A Bíróság álláspontja
100 Anélkül hogy szükség volna döntést hozni a jelen jogalap elfogadhatóságáról, azt mindenképpen el kell utasítani mint megalapozatlant.
101 Így különösen arra kell emlékeztetni, hogy az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében előírt elfogadhatósági feltételeket a hatékony bírói jogvédelemhez való alapvető jog fényében kell értelmezni, anélkül azonban, hogy az ezen – az EUM‑Szerződés által kifejezetten előírt – feltételek figyelmen kívül hagyásához vezetne (2015. április 28‑i T & L Sugars és Sidul Açúcares kontra Bizottság ítélet, C‑456/13 P, EU:C:2015:284, 44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
102 Ugyanakkor az uniós jogrend tiszteletben tartásának bírósági felülvizsgálatáról – mint ez az EUSZ 19. cikk (1) bekezdéséből kitűnik – nemcsak a Bíróság, hanem a tagállami bíróságok is gondoskodnak. Ugyanis az EUM‑Szerződés egyrészt a 263. cikkével és a 277. cikkével, másrészt a 267. cikkével teljes jogorvoslati és eljárási rendszert hozott létre, amelynek célja, hogy biztosítsa az uniós jogi aktusok jogszerűségének felülvizsgálatát, az uniós bíróságra ruházva azt (2015. április 28‑i T & L Sugars és Sidul Açúcares kontra Bizottság ítélet, C‑456/13 P, EU:C:2015:284, 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
103 E tekintetben pontosítani kell, hogy a jogalanyoknak a nemzeti eljárások keretében joguk van ahhoz, hogy az általános hatályú uniós jogi aktusok velük szemben történő alkalmazására vonatkozó bármely határozat vagy egyéb nemzeti jogi aktus jogszerűségét bíróság előtt vitassák, hivatkozva az uniós jogi aktus érvénytelenségére (2015. április 28‑i T & L Sugars és Sidul Açúcares kontra Bizottság ítélet, C‑456/13 P, EU:C:2015:284, 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
104 Ebből következik, hogy a megsemmisítés iránti keresetekhez hasonlóan az érvényesség elbírálása céljából előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem az uniós jogi aktusok jogszerűsége felülvizsgálatának egy formáját jelenti (2015. április 28‑i T & L Sugars és Sidul Açúcares kontra Bizottság ítélet, C‑456/13 P, EU:C:2015:284, 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
105 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy amennyiben a nemzeti bíróság arra az álláspontra jut, hogy a valamely uniós jogi aktus ellen a felek által előadott – vagy adott esetben hivatalból megvizsgált – egy vagy több érvénytelenségi ok megalapozott, köteles felfüggeszteni az eljárást és az érvényesség vizsgálata érdekében előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel fordulni a Bírósághoz, mivel az uniós jogi aktusok érvénytelenségének megállapítására egyedül a Bíróságnak van hatásköre (2015. április 28‑i T & L Sugars és Sidul Açúcares kontra Bizottság ítélet, C‑456/13 P, EU:C:2015:284, 48. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
106 Azon személyek tekintetében tehát, akik nem felelnek meg az uniós bíróság előtti keresetindítás EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése szerinti feltételeinek, a tagállamok feladata olyan jogorvoslati és eljárási rendszer kialakítása, amely lehetővé teszi a hatékony bírói jogvédelemhez való alapvető jog tiszteletben tartásának biztosítását (2015. április 28‑i T & L Sugars és Sidul Açúcares kontra Bizottság ítélet, C‑456/13 P, EU:C:2015:284, 49. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
107 A tagállamok e kötelezettségét újra megerősítette az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése, amely szerint a tagállamok „megteremtik azokat a jogorvoslati lehetőségeket, amelyek az uniós jog által szabályozott területeken a hatékony jogvédelem biztosításához szükségesek”. Az ilyen kötelezettség az Európai Unió Alapjogi Chartája 51. cikkének (1) bekezdése értelmében az Unió jogát végrehajtó tagállami intézkedéseket illetően a Charta 47. cikkéből is következik (2015. április 28‑i T & L Sugars és Sidul Açúcares kontra Bizottság ítélet, C‑456/13 P, EU:C:2015:284, 50. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
108 A jelen esetben, amint az ezen ítélet 48–76. pontjából kitűnik, a Törvényszék helyesen állapíthatta meg, hogy a vitatott rendelet a fellebbező tekintetében az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének utolsó tagmondata szerinti végrehajtási intézkedéseket von maga után.
109 Következésképpen, valamint tekintettel a jelen ítélet 101–107. pontjában felidézett és a Törvényszék által a megtámadott végzés 51–57. pontjában kifejtett ítélkezési gyakorlatra, a Törvényszék azzal sem alkalmazta tévesen a jogot, hogy e végzés 58. pontjában kimondta, hogy el kell utasítani a fellebbező azon érvét, amely szerint a vitatott rendelet megsemmisítése iránti keresetének elfogadhatatlanság miatti elutasítása sértené a hatékony bírói jogvédelemhez való jogát. Ugyanis, még ha az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében előírt elfogadhatósági feltételek miatt a fellebbező a vitatott rendeletet közvetlenül nem is támadhatja meg az uniós bíróság előtt, az említett rendelet végrehajtási intézkedését képező tagállami jogi aktussal szemben a nemzeti bírósághoz benyújtott kereset keretében hivatkozhat e jogi aktus érvénytelenségére, és kérheti, hogy ez a bíróság az EUMSZ 267. cikk alapján előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekkel forduljon a Bírósághoz (lásd analógia útján: 2013. december 19‑i Telefónica kontra Bizottság ítélet, C‑274/12 P, EU:C:2013:852, 59. pont).
110 Ráadásul a metalaxil jóváhagyásának meghosszabbítására vonatkozó bizottsági rendeletet a fellebbező adott esetben, az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében meghatározott feltételek mellett, az uniós bíróságok előtt megtámadhatja, és e kereset keretében – a jelen ítélet 44. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően – a vitatott rendelet érvényességét az azzal szemben felhozott jogellenességi kifogás útján is vitathatja, többek között a metalaxil jóváhagyása meghosszabbítása érvényességi időtartamának megkérdőjelezése érdekében.
111 A második jogalapot ezért, mint megalapozatlant, el kell utasítani.
112 Az eddigi megfontolások összességére tekintettel a fellebbezést teljes egészében el kell utasítani.
A költségekről
113 A Bíróság eljárási szabályzata 184. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha a fellebbezés megalapozatlan, a Bíróság határoz a költségekről. E szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján, amelyet ugyanezen szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése alapján a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.
114 A fellebbezőt, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:
1) A Bíróság a fellebbezést elutasítja.
2) A Bíróság az Industrias Químicas del Vallés SA‑t kötelezi a költségek viselésére.
Aláírások