AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK VÉGZÉSE
(harmadik tanács)
2015. április 22.
F‑105/14. sz. ügy
ED
kontra
Európai Uniós Hálózat‑ és Információbiztonsági Ügynökség (ENISA)
„Közszolgálat – Ideiglenes alkalmazott – Kiválasztási eljárás – A pályázatot az előválogatás szakaszában, a kiválasztási bizottság vizsgálatát követően elutasító határozat – A pályázatot elutasító határozattal szemben a személyzeti szabályzatban megállapított határidőn belül benyújtott panasz hiánya – Tájékoztatáskérés – A munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság válasza a pályázatot elutasító határozat felülvizsgálata nélkül – E válasz ellen benyújtott panasz – A pert megelőző eljárás követelményének be nem tartása – Nyilvánvaló elfogadhatatlanság – Az eljárási szabályzat 81. cikke”
Tárgy: Az EUMSZ 270. cikk alapján előterjesztett kereset, amelyben ED az Európai Uniós Hálózat‑ és Információbiztonsági Ügynökség (ENISA, vagy a továbbiakban: Ügynökség) által 2014. március 27‑én hozott azon állítólagos határozat megsemmisítését kéri, amelyben az Ügynökség nem fogadta el a tisztviselők (AD) csoportjának AD8 besorolási fokozatába tartozó jogászi álláshely betöltésére irányuló kiválasztási eljárás második szakaszára a felperes által a beadott pályázatot.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant elutasítja. ED viseli saját költségeit, valamint az Európai Uniós Hálózat‑ és Információbiztonsági Ügynökség részéről felmerült költségeket.
Összefoglaló
1. Bírósági eljárás – Indokolt végzéssel hozott határozat – Feltételek – Nyilvánvalóan elfogadhatatlan vagy nyilvánvalóan minden jogi alapot nélkülöző kereset – Terjedelem
(A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 81. cikk)
2. Tisztviselői kereset – Az eljáráshoz fűződő érdek – A pályázatot elutasító és a szóban forgó álláshelyre másik pályázót kinevező határozat – Az egyetlen, pályázatot elutasító határozat megsemmisítése iránti kérelem – Megengedhetőség
(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)
3. Tisztviselői kereset – Határidők – Eljárásgátló jelleg – A bíróság által hivatalból történő vizsgálat
(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)
4. Tisztviselői kereset – Sérelmet okozó aktus – Fogalom – Kötelező joghatásokat kiváltó aktusok – Pályázatot elutasító határozat – Bennfoglaltság – A határozat indokolásának hiánya – Hatás hiánya
(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)
5. Tisztviselői kereset – Határidők – Kezdet – Kézbesítés – Megfelelően közölt határozat indokolásának hiánya vagy elégtelensége – Hatás hiánya
(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)
1. A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzatának 81. cikke értelmében, ha a kereset részben vagy egészben nyilvánvalóan elfogadhatatlan, vagy nyilvánvalóan nélkülöz minden jogi alapot, a Közszolgálati Törvényszék – az eljárás folytatása nélkül – indokolt végzéssel határozhat az ügyben.
A keresetnek az eljárási szabályzat 81. cikke alapján indokolt végzéssel való elutasítása különösen nemcsak a pergazdaságosságot szolgálja, hanem a feleket is megkíméli azoktól a költségektől, amelyekkel a tárgyalás tartása járna akkor, ha a Közszolgálati Törvényszék az ügy iratainak áttekintésekor úgy véli, hogy ez alapján rendelkezik a szükséges ismeretekkel, és teljességgel meg van győződve a keresetlevél nyilvánvaló elfogadhatatlanságáról, vagy arról, hogy az nyilvánvalóan nélkülöz minden jogi alapot, ezenkívül álláspontja szerint a tárgyalás tartása semmilyen új, a meggyőződése megváltoztatására alkalmas tény feltárására nem eredményezné.
(lásd a 15. és 16. pontot)
Hivatkozás:
Közszolgálati Törvényszék: Mészáros kontra Bizottság végzés, F‑22/13, EU:F:2014:189, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
2. Ami a kiválasztási eljárásokat vitató kereseteket illeti, a mellőzött pályázó – legyen szó tisztviselőről, alkalmazottról vagy az intézményen, illetve ügynökségen kívüli pályázóról – nem köteles egyszerre kérni az álláshelyre beadott pályázatát elutasító határozat megsemmisítését, és a tartaléklistára másik pályázó nevét felvevő határozat megsemmisítését vagy a kívánt álláshelyre e másik pályázót kinevező határozat megsemmisítését. Nem lehet ugyanis hivatkozni e két határozat megsemmisítésének együttes kérelmére vonatkozó kötelezettségre azon mellőzött pályázóval szemben, aki a harmadik fél jogainak a bírósági eljárásban való megőrzése érdekében csupán a pályázatát elutasító határozat megsemmisítését kívánja kérni, az arányosság elvének megfelelően.
Ráadásul az a megközelítés, amely szerint, ha a keresetindítás időpontjában a szóban forgó álláshelyet már betöltötték, a pályázatot elutasító határozat megsemmisítése iránti kérelem csak abban az esetben fogadható el, ha a mellőzött pályázó párhuzamosan a másik pályázó szóban forgó álláshelyre való kinevezéséről szóló határozat megsemmisítését is kéri, a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése értelmében vett, sérelmet okozó aktus jogszerűségére vonatkozó keresetek elfogadhatósága további, a személyzeti szabályzatban nem szereplő feltételének bevezetését eredményezné. Sem a személyzeti szabályzat 91. cikke – amely a tisztviselők által a nekik sérelmet okozó aktussal szemben az uniós bíróságokhoz benyújtott keresetekre vonatkozik –, sem semmilyen egyéb szabály ugyanis nem teszi kötelezővé a kiválasztási eljárásban mellőzött pályázó számára, hogy az elfogadhatatlanság terhe mellett szükségszerűen egyszerre indítson keresetet a pályázatát elutasító határozattal és a másik pályázót kinevező kapcsolódó határozattal szemben.
(lásd a 22. és 23. pontot)
Hivatkozás:
az Európai Unió Törvényszéke: Bizottság kontra Moschonaki ítélet, T‑476/11. P, EU:T:2013:557, 35., 44. és 47. pontja.
3. A panasz és a kereset benyújtásának a személyzeti szabályzat 90. és 91. cikkében meghatározott határidői eljárásgátló jellegűek, és nem bízhatók sem a felek, sem a bíróság belátására; a bíróság feladata, hogy akár hivatalból is vizsgálja e határidők betartását. E határidők a jogbiztonság követelményének, illetve annak a feltételnek felel meg, hogy az igazságszolgáltatás során ne érvényesülhessen hátrányos megkülönböztetés, sem önkényes bánásmód.
Következésképpen az a körülmény, hogy a közigazgatási panaszt elbíráló határozatában az intézmény vagy az ügynökség az ügy érdemében előterjesztett érvekre válaszolt és nem tért ki arra az esetre, ha a panasz elkésett és így elfogadhatatlan, illetve arra a tényre, hogy kifejezetten jelezte az érdekeltnek, hogy lehetősége van a határozat bíróság előtti vitatására, nem befolyásolja a Közszolgálati Törvényszéknek az e határozattal szemben később benyújtott kereset elfogadhatóságára vonatkozó értékelését. Az ilyen körülmények ugyanis nem vezethetnek a személyzeti szabályzat 90. és 91. cikkében megállapított jogvesztő határidők rendszerétől való eltérésre, és főleg nem mentesíthetik a Közszolgálati Törvényszéket azon kötelezettsége alól, hogy a személyzeti szabályzatban szereplő határidők betartását ellenőrizze.
(lásd a 28. és 29. pontot)
Hivatkozás:
Bíróság: Müllers kontra WSA ítélet, 79/70, EU:C:1971:79, 18. pont; Moussis kontra Bizottság ítélet, 227/83, EU:C:1984:276, 13. pont;
Elsőfokú Bíróság: Offermann kontra Parlament ítélet, T‑129/89, EU:T:1991:55, 34. pont; Rasmussen kontra Bizottság ítélet, T‑35/96, EU:T:1997:36, 30. pont; Braun‑Neumann kontra Parlament végzés, T‑306/08 P, EU:T:2009:6, 37. pont;
Közszolgálati Törvényszék: Schmit kontra Bizottság végzés, F‑3/05, EU:F:2006:31, 24. pont; Lebedef kontra Bizottság végzés, F‑60/13, EU:F:2014:6, 36. pont; Michel kontra Bizottság végzés, F‑44/13, EU:F:2014:40, 68. pont.
4. A valamely személy pályázatát elutasító határozat olyan aktus, amely neki kétségtelenül sérelmet okoz, hiszen azzal, hogy megfosztja e személyt a felvételi eljárás következő szakaszán való részvétel lehetőségétől, és így annak bármilyen lehetőségétől, hogy ezen álláshirdetés keretében kinevezzék, olyan kötelező joghatásokkal jár, amelyek az érintett érdekeit közvetlenül és azonnal érinthetik, jelentősen módosítva annak jogi helyzetét.
Feltételezve, hogy e határozat az indokolás hiánya miatt jogellenes, és bár igaz, hogy az indokolást tehát főszabály szerint ugyanakkor kell közölni az érintettel, mint a neki sérelmet okozó határozatot, az indokolás ilyen hiánya nem változtat azon, hogy a határozat sérelmet okozó aktus jelleggel bír.
(lásd a 31. és 39. pontot)
Hivatkozás:
Bíróság: Michel kontra Parlament ítélet, 195/80, EU:C:1981:284, 22. pont; Bizottság kontra Fernández Gómez ítélet, C‑417/05 P, EU:C:2006:582, 42. pont;
Elsőfokú Bíróság: Hendrickx kontra Cedefop ítélet, T‑87/99, EU:T:2000:191, 37. pont;
Közszolgálati Törvényszék: Tzirani kontra Bizottság ítélet, F‑46/11, EU:F:2013:115, 140. pont.
5. A határozat indokolásának hiánya, amelyet az adminisztráció a panaszt elbíráló határozat meghozataláig orvosolhat, nem befolyásolja az említett határozattal szembeni panasz benyújtására nyitva álló határidő számítását, amennyiben azt megfelelően közölték az érdekelttel vagy egyéb módon eredményesen a tudomására hozták.
Nem engedhető meg, hogy az adminisztráció valamennyi, akár kifejezett, akár hallgatólagos, kellő indokolással ellátott vagy indokolás nélküli – e minősítések érdemi vizsgálatot igényelnek – határozatával kapcsolatban bármikor kérhető legyen az indokolás kiegészítése iránti kérelem, lehetővé téve a tisztviselőknek vagy az alkalmazottaknak, hogy új határidőt szabjanak maguknak az indokolás kiegészítésének kézhezvételétől számított három hónapos határidőn belüli panasz benyújtására, miközben a személyzeti szabályzat 90. cikkének (1) bekezdése értelmében a határozat indokolásának hiányára vagy elégtelenségére éppen a panasz keretében lehet, sőt kell hivatkozni, és azt így adott esetben az adminisztráció megfelelően kijavíthatja az ilyen panaszt elbíráló határozatban.
(lásd a 41. és 42. pontot)
Hivatkozás:
Elsőfokú Bíróság: H kontra Bizottság ítélet, T‑196/95, EU:T:1997:79, 35. pont; Casini kontra Bizottság ítélet, T‑132/03, EU:T:2005:324, 32. pont;
az Európai Unió Törvényszéke: Longinidis kontra Cedefop ítélet, T‑283/08 P, EU:T:2011:338, 72. pont; Mocová kontra Bizottság ítélet, T‑347/12 P, EU:T:2014:268, 35. és 41. pont;
Közszolgálati Törvényszék: Sapara kontra Eurojust ítélet, F‑61/06, EU:F:2008:98, 67. pont.