AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE

(harmadik tanács)

2015. június 30.

F‑124/14. sz. ügy

Olivier Petsch

kontra

Európai Bizottság

„Közszolgálat – Szerződéses alkalmazott – Bölcsődék és óvodák személyi állománya – A személyzeti szabályzat és az általános végrehajtási rendelkezések 2014. január 1‑jén hatályba lépő reformja – 1023/2013 rendelet – A munkaidő emelése – Havi kiegészítő összeg – Az eljárási szabályzat 50. cikke – Jogszabályi hierarchia – A személyzeti szabályzat 110. cikkének (1) bekezdésére vonatkozó általános végrehajtási rendelkezések – Az általános végrehajtási rendelkezések mellékletének 2. cikke – Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 27. és 28. cikke”

Tárgy:      Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben O. Petsch 2014. január havi és az azt követő hónapokra vonatkozó illetmény‑elszámolásainak megsemmisítését kéri, mivel azok munkaidejének 2014. január 1‑jétől történő emelkedésére vonatkozóan nem tartalmaznak „havi kiegészítő összeget”.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. O. Petsch viseli a saját költségeit, és köteles viselni az Európai Bizottság részéről felmerült költségeket.

Összefoglaló

1.      Bírósági eljárás – Keresetlevél – Alaki követelmények – A felhozott jogalapok egyértelmű és pontos ismertetése – A Közszolgálati Törvényszékhez benyújtott kereset

(A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 50. cikk, (1) bekezdés, e) pont)

2.      Tisztviselők – Szerződéses alkalmazottak – Munkafeltételek – A személyzeti szabályzat és az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 2014. január 1‑jén hatályba lépő reformja – A munkaidő illetményemelés nélküli emelése – Az említett alkalmazási feltételek melléklete 2. cikkének (2) bekezdése szerinti havi kiegészítő összeg hatása – Hiány

(Személyzeti szabályzat, 55. cikk; az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 93. cikk, és melléklet, 2. cikk, (2) bekezdés; 1023/2013 európai parlamenti és tanácsi rendelet, (12) és (22) preambulumbekezdés)

3.      Tisztviselők – Személyzeti szabályzat – Általános végrehajtási rendelkezések – Az intézmények hatásköre – Korlátok

(Személyzeti szabályzat, 110. cikk, (1) bekezdés; az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek)

4.      Alapvető jogok – Az Európai Unió Alapjogi Chartája – A munkavállalók joga a vállalkozásnál a tájékoztatáshoz és a konzultációhoz – Kollektív tárgyalások folytatásához való jog – Az uniós intézmények személyi állományukkal való kapcsolatát illető felhívhatóság – Korlátok

(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 27. cikk és 28. cikk)

1.      A Közszolgálati Törvényszék régi eljárási szabályzata 35. cikke 1. §‑a e) pontjának ugyanezen eljárási szabályzat 2014. október 1‑jén hatályba lépett változata 50. cikke (1) bekezdésének e) pontja szerinti módosítása által követett cél többek között a felperes jogalapjának egyértelmű ismertetésére vonatkozó kötelezettségének megerősítésére irányul, továbbá megköveteli, hogy azok pontosan behatárolt jogi alapokon nyugodjanak, az egyes jogalapokhoz kapcsolódóan bemutatott érvek kizárólag ezen jogi alappal legyenek összefüggésben és az egyes jogalapok szigorúan elkülönüljenek egymástól az összes igazságügyi szereplő, a jogalanyok, ügyvédek, meghatalmazottak és igazságügyi tisztviselők érdekében. E feltételek mellett nem a Közszolgálati Törvényszék feladata, hogy kizárólag azon célból alkalmazzon pervezető intézkedéseket vagy tegyen fel kérdéseket a tárgyalás során, hogy az eljárási szabályzat 50. cikke (1) bekezdésének e) pontja szempontjából orvosolja a keresetlevél hiányosságait, pontatlanságait vagy szövegének kétértelműségét.

E tekintetben, még ha a jogalapok bemutatása nem is olyan strukturált, mint ahogy azt immár az eljárási szabályzat 50. cikke (1) bekezdésének e) pontja megköveteli, a keresetlevél egészében nem nyilvánítható elfogadhatatlannak, mivel a tömör kifejtés – a csapongások, közbeékelt gondolatok, valamint egyéb nem egyértelmű, pontatlan és nem kifejtett kifogások leválasztása után – lehetővé teszi a felperes által felhozni kívánt kifogások kiszűrését.

(lásd a 21. és 23. pontot)

Hivatkozás:

Közszolgálati Törvényszék: de Pretis Cagnodo és Trampuz de Pretis Cagnodo kontra Bizottság ítélet, F‑104/10, EU:F:2013:64, 57. pont.

2.      Az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzatának és az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételeknek a módosításáról szóló 1023/2013 rendelet – annak (12) és (22) preambulumbekezdésére tekintettel – módosította a személyzeti szabályzat 55. cikkét, és 40 óra minimális munkaidőt írt elő, miközben változatlanul hagyta az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 93. cikkét, amely a szerződéses alkalmazottak alapilletményét határozza meg.

Ebből az következik, hogy a jogalkotó az 1023/2013 rendelet elfogadásával a heti minimális munkaidőt illetményemelés nélkül szándékozott 40 órára emelni, jóllehet e munkaidőt korábban az összes intézmény kinevezésre jogosult hatósága közös megegyezéssel 37 óra 30 percben állapította meg, figyelembe véve az intézmények részére a személyzeti szabályzat 2013. december 31. előtt alkalmazandó változata szerinti 55. cikke által meghagyott mozgásteret is.

Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek melléklete 2. cikkének (2) bekezdése szerinti kiegészítő összeg kifizetését illetően az nem csupán az egyes intézmény mérlegelésére bízott „lehetőség” volt, ám ezen kívül csak az érintettek vásárlóerejének megőrzésére irányult, amelyet immár a rendszer megváltoztatásától kezdve havi szinten számítanak, ellentételezve ezzel a szerződéses alkalmazotti szerződés elfogadásából származó esetleges illetménycsökkenést, melynek során figyelembe veszik a rendszer megváltoztatásának idején a nemzeti jogszabályok alapján fizetett bér összegét is. Márpedig az uniós jog pénzbeli ellátásokra jogosító rendelkezéseit szigorúan kell értelmezni.

E tekintetben, figyelembe véve a személyzeti szabályzatnak az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 93. cikkének fényében értelmezett új 55. cikkének szövegét, célját, valamint hátterét, meg kell állapítani következésképpen, hogy az említett alkalmazási feltételek mellékletének 2. cikke lehetővé teszi az egyes intézmények számára a havi kiegészítő összeg kifizetését, anélkül azonban, hogy ezen összeget befolyásolná a munkaidőnek az uniós jogalkotó által elhatározott, illetménybeli ellentételezés nélküli meghosszabbítása. Ez utóbbi tekintetében a jogalkotó a rá vonatkozó magasabb szintű normák tiszteletben tartásával bármikor szabadon megalkothatja a személyzeti szabályzat szabályainak azon módosításait, melyeket a szolgálat érdekében állónak tart, és az érintett tisztviselők vagy alkalmazottak számára a jövőre nézve kedvezőtlenebb rendelkezéseket fogadhat el.

(lásd a 27, 28, 33, 35 és 36. pontot)

Hivatkozás:

Elsőfokú Bíróság: Centeno Mediavilla és társai kontra Bizottság ítélet, T‑58/05, EU:T:2007:218, 86. pont.

Közszolgálati Törvényszék: Dalmasso kontra Bizottság ítélet, F‑61/05, EU:F:2008:47, 78. pont; Bosman kontra Tanács, F‑145/07, EU:F:2008:149, 32. és 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

3.      A személyzeti szabályzat 110. cikkének (1) bekezdése alapján elfogadott általános végrehajtási rendelkezések a személyzeti szabályzatnál és az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételeknél gyengébb kötelező erővel rendelkeznek. E végrehajtási rendelkezések tehát jogszerűen semmiképpen sem írhatnak elő olyan szabályokat, amelyek eltérnek a jogszabályi hierarchiában náluk magasabb szinten állóktól.

(lásd a 29. pontot)

Hivatkozás:

Elsőfokú Bíróság: Ianniello kontra Bizottság ítélet, T‑308/04, EU:T:2007:347, 38. pont.

Közszolgálati Törvényszék: Bouillez és társai kontra Tanács ítélet, F‑11/11. sz., EU:F:2012:8, 45. pont.

4.      Noha az Európai Unió Alapjogi Chartájának 27. és 28. cikke által rögzített jogokat – a munkavállalók tájékoztatáshoz és konzultációhoz való jogát, valamint a kollektív tárgyaláshoz való jogot – alkalmazni kell az uniós intézmények személyi állományukkal való kapcsolatára, az uniós jog – éppen e rendelkezések megfogalmazásának megfelelően – nem szabályozhatja annak gyakorlását.

(lásd a 44. pontot)

Hivatkozás:

Bíróság: Association de médiation sociale ítélet, C‑176/12, EU:C:2014:2, 44. és 45. pont.

az Európai Unió Törvényszéke: Bergallou kontra Parlament és Tanács végzés, T‑22/14, EU:T:2014:954, 33. pont.