AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG NEGYEDIK TANÁCSA ELNÖKÉNEK VÉGZÉSE
2005. április 28.(*)
„Beavatkozás – Reprezentatív társulás – Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 116. cikkének 6. §‑a – Az írásbeli szakaszban való részvétel iránti kérelem – Előre nem látható körülmények vagy vis maior – Kivételes körülmények”
A T‑201/04. sz. ügyben,
a Microsoft Corp. (székhelye: Redmond, Washington [Egyesült Államok], képviselik: J.‑F. Bellis ügyvéd és I. S. Forrester QC)
felperesnek,
támogatják:
az Association for Competitive Technology, Inc. (székhelye: Washington, DC [Egyesült Államok], képviseli: L. Ruessmann ügyvéd),
a DMDsecure.com BV (székhelye: Amszterdam [Hollandia]), az MPS Broadband AB (székhelye: Stockholm [Svédország]), a Pace Micro Technology plc (székhelye: Shipley, West Yorkshire [Egyesült Királyság]), a Quantel Ltd (székhelye: Newbury, Berkshire [Egyesült Királyság]), a Tandberg Television Ltd (székhelye: Southampton, Hampshire [Egyesült Királyság]) (képviseli őket: J. Bourgeois ügyvéd),
az Exor AB (székhelye: Uppsala [Svédország], képviselik: S. Martínez Lage, H. Brokelmann és R. Allendesalazar Corcho ügyvédek),
a Mamut ASA (székhelye: Oslo [Norvégia]) és a TeamSystem SpA (székhelye: Pesaro [Olaszország]) (képviseli őket: G. Berrisch ügyvéd),
The Computing Technology Industry Association, Inc. (székhelye: Oakbrook Terrace, Illinois [Egyesült Államok], képviselik: G. van Gerven és T. Franchoo ügyvédek, és B. Kilpatrick solicitor)
beavatkozók,
az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: R. Wainwright, F. Castillo de la Torre, P. Hellström és A. Whelan, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
támogatják:
a Videobanner kereskedelmi név alatt működő Adiobanner.com (székhelye: Los Angeles, Kalifornia [Egyesült Államok], képviseli: L. Alvizar ügyvéd),
a Free Software Foundation Europe eV (székhelye: Hamburg [Németország], képviseli: C. Piana ügyvéd),
a RealNetworks, Inc. (székhelye: Seattle, Washington [Egyesült Államok], képviselik: A. Winckler, M. Dolmans és T. Graf ügyvédek),
a Software & Information Industry Association (székhelye: Washington, DC [Egyesült Államok], képviseli: C. Simpson solicitor)
beavatkozók,
az EK 82. cikk alkalmazásával kapcsolatos eljárás vonatkozásában (COMP/C‑3/37.792. sz. ügy – Microsoft) a 2004. március 24‑i C(2004) 900 végső bizottsági határozat megsemmisítése vagy a kérelmezőt sújtó bírság összegének csökkentése iránti keresete tárgyában,
AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGA NEGYEDIK TANÁCSÁNAK ELNÖKE
meghozta a következő
Végzést
Előzmények
1 A Microsoft Corp. (a továbbiakban: a Microsoft) különböző szoftvertermékeket fejleszt és forgalmaz. Ez utóbbiak közé tartoznak a személyi számítógépekhez (a továbbiakban: PC) használt, Windows nevű operációs rendszerek, a munkacsoportszerverekhez készült, Windows Server elnevezésű operációs rendszerek, valamint a Windows Media Player elnevezésű, folyamatos vételt biztosító multimédiás lejátszók.
2 1998. december 10‑én a Sun Microsystems Inc. (székhelye: Palo Alto, Kalifornia [Egyesült Államok]), panaszt nyújtott be a Bizottsághoz. E panasz tárgya az volt, hogy a Microsoft megtagadta a Sun Microsystems felé olyan információk átadását, amelyek szükségesek a saját, munkacsoportszerverekhez készült operációs rendszere és a Windows közötti együttműködtethetőség biztosításához. A Bizottság vizsgálatot indított e tárgyban.
3 2000 februárjában a Bizottság a Microsftot érintően egy második vizsgálatot is megindított. E vizsgálat tárgya a Windows Media Player Windowshoz való kapcsolása volt.
4 Ezt a két vizsgálatot később a COMP/C‑3/37.792. ügyszám alatt egyesítették.
5 2004. március 24‑én a Bizottság az EK 82. cikk végrehajtására vonatkozó eljárás tekintetében határozatot fogadott el a COMP/C‑3/37.792. sz. Microsoft ügyben (a továbbiakban: a határozat).
6 A Microsoft magatartásának vizsgálatához a Bizottság először is három releváns piacot határozott meg. Ezek: a PC‑felhasználók számára szolgáló operációs rendszerek (a határozat 324–342. preambulumbekezdése), a munkacsoportszerverekhez készült operációs rendszerek (a határozat 343–401. preambulumbekezdése) és a folyamatos lejátszást biztosító multimédiás lejátszók (a határozat 402–425. preambulumbekezdése) piacai.
7 Másodszor, a Bizottság megállapította, hogy mindegyik fenti piac világméretű (a határozat 427. preambulumbekezdése).
8 Harmadszor, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a Microsoft a fenti piacok közül kettőben, mégpedig a PC‑felhasználók számára szolgáló operációs rendszerek (a határozat 429–472. preambulumbekezdése) és a munkacsoportszerverekhez készült operációs rendszerek (a határozat 473–541. preambulumbekezdése) piacán rendelkezik erőfölénnyel.
9 Negyedszer, a Bizottság megállapította, hogy a fenti két piacon tanúsított magatartásával a Microsoft megsértette az EK 82. cikket. Kimondta, hogy a Microsoft visszaélt erőfölényével, mivel 1998 októberétől a határozat elfogadásának időpontjáig terjedő időszakban megtagadta az „együttműködtethetőségre vonatkozó információk” átadását, valamint nem járult hozzá ahhoz, hogy ezen információkat a Microsoft saját termékeivel versengő termékek kifejlesztésére és forgalmazására használják fel a munkacsoportszerverekre készült operációs rendszerek piacán (a határozat 546–791. preambulumbekezdése és 2. cikkének a) pontja). Emellett azt is megállapította, hogy a Microsoft visszaélt erőfölényével, amikor az 1999 májusától a határozat elfogadásának időpontjáig terjedő időszakban a Windows hozzáférhetőségét a Windows Media Player egyidejű megvételétől tette függővé (a határozat 792–989. preambulumbekezdése és 2. cikkének b) pontja).
10 Ötödször, a Bizottság kötelezte a Microsoftot, hogy vessen véget e visszaéléseknek, és tartózkodjon minden ilyen vagy hasonló magatartás tanúsításától, valamint meghatározott határidőn belül teljesítse a korrekciós intézkedések összességében foglaltakat (a határozat 994–1053. preambulumbekezdése és 4–8. cikke).
11 Hatodszor, a Bizottság a Microsoftot 497 196 304 euró bírsággal sújtotta (a határozat 1054–1080. preambulumbekezdése és 3. cikke).
Az eljárás
12 Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2004. június 7‑én benyújtott keresetlevelében a Microsoft a jelen kérelmet terjesztette elő.
13 Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2004. december 17‑én benyújtott kérelmével a European Committee for Interoperable Systems (a továbbiakban: ECIS ) (székhelye Brüsszel [Belgium], képviselik: D. Paemen és N. Dodoo ügyvédek) azt kérte, hogy beavatkozhasson az eljárásba a Bizottság kérelmeinek támogatása érdekében.
14 A Bizottság és a Microsoft a beavatkozási kérelemre vonatkozó írásbeli észrevételeit egymás után, 2005. március 1‑jén és 7‑én nyújtotta be az Elsőfokú Bíróság Hivatalához.
A beavatkozási kérelemről
A beavatkozási kérelem elfogadhatóságáról
15 A Microsoft úgy véli, hogy a beavatkozási kérelem elfogadhatatlan, mivel nem felel meg az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzatában meghatározott formai feltételeknek.
16 Az eljárási szabályzat 115. cikke a beavatkozási kérelem elfogadhatóságát a benyújtására nyitva álló határidő betartásától (1. §), a kérelem tartalmától (2. § első albekezdése) és a beavatkozó jogi képviseletétől (3. §) teszi függővé.
17 A jelen esetben a kérelem megfelel ezeknek a feltételeknek.
18 Ezenfelül, az eljárási szabályzat 115. cikke 2. §‑ának második albekezdése a beavatkozási kérelem elfogadhatóságát az említett eljárási szabályzat 43. és 44. cikkében meghatározott formai feltételek teljesülésétől is függővé teszi. Az eljárási szabályzat 44. cikke többek között az 5. § b) pontjában előírja, hogy a magánjog hatálya alá tartozó jogi személy által benyújtott keresethez csatolni kell bizonyíték arról, hogy a jogi személy ügyvédje számára adott meghatalmazás erre felhatalmazott személy által, szabályszerűen lett kiállítva.
19 Jelen esetben a Microsoft lényegében úgy ítéli meg, hogy az ECIS igazgatási bizottsága 2004. december 16‑án szabálytalanul határozott a beavatkozási kérelem benyújtásáról, és D. Paemen és N. Dodoo ennek érdekében történő meghatalmazásáról. Ugyanakkor elismeri, hogy az ECIS közgyűlése 2005. január 12‑én megerősítette e határozatokat, de felhívja a figyelmet arra, hogy mindez a beavatkozási kérelem benyújtása után történt, és így elképzelhető, hogy ez a határozat maga is szabálytalan.
20 Nem kizárt, hogy az ECIS igazgatási bizottságának 2004. december 16‑án hozott határozatai nem voltak szabályszerűek, és így nem állítható biztosan, hogy D. Paemen és N. Dodoo meghatalmazása erre felhatalmazott személytől származott a beavatkozási kérelem 2004. december 17‑i benyújtásakor. Ugyanakkor, minden körülmények között meg kell állapítani, hogy az ECIS „jogszerűen összehívott” közgyűlésének 2005. január 12‑i határozata „fenntartás nélkül”, és „anélkül, hogy ez akár az ECIS alapszabálya, akár a belga jog szerint kötelező lenne”, jóváhagyta e határozatot. Ez a tény annak megállapításához vezet, hogy a beavatkozási kérelem megfelel az eljárási szabályzat 44. cikkének 5. §‑a b) pontjában szereplő feltételeknek (lásd a Bíróság 193/87. sz., Maurissen és társai kontra Számvevőszék ügyben 1989. május 11‑én hozott ítéletének [EBHT 1989., 1045. o.] 33. pontját).
21 Ebből következően az ECIS beavatkozási kérelme elfogadható.
A beavatkozási kérelem megalapozottságáról
A beavatkozást kérelmező és a felek érvei
22 Az ECIS arra hivatkozik, hogy megfelel a reprezentatív társulások beavatkozásához előírt követelményeknek, így lehetővé kell tenni, hogy beavatkozzon az eljárásba a Bizottság kérelmeinek támogatása érdekében.
23 A Microsoft nem ért egyet a kérelemmel. Kétségbe vonja, hogy az ECIS reprezentatív társulás, így, hogy megfelel minden, a reprezentatív társulás okbeavatkozási jogára vonatkozó követelménynek, és hogy mindebből következően beavatkozhatna az eljárásba.
24 A Bizottság a maga részéről úgy véli, hogy az ECIS beavatkozhat az eljárásba.
Az elnök álláspontja
25 A Bíróság alapokmánya 40. cikkének második bekezdése értelmében, amely az 53. cikk első bekezdése alapján az Elsőfokú Bíróság előtti eljárásra is irányadó, a beavatkozás joga minden olyan személyt megillet, aki valószínűsíti, hogy az ügy kimeneteléhez érdeke fűződik, kivéve a tagállamok egymás elleni, a Közösség szervei közötti, vagy a tagállamok és a Közösség intézményei közötti jogvitákat.
26 Ilyen érdeket valószínűsít az a reprezentatív társulás, amelynek célja tagjai érdekeinek védelme, és amely a tagjait érintő alapvető kérdéseket felvető jogvitába kíván beavatkozni. A beavatkozáshoz való jog ilyen széles értelmezésének célja az, hogy lehetővé tegye az ügy hátterének minél alaposabb vizsgálatát, és megakadályozza az egyéni beavatkozások magas számát, amely akadályozhatja az eljárás hatékonyságát és megfelelő lefolytatását (a Bíróság elnökének a C‑151/97. P. (I). és 157/97. P. (I). sz., National Power és PowerGen kontra British Coal és Bizottság ügyben 1997. június 17‑én hozott végzésének [EBHT 1997., I‑3491.o.] 66. pontja; a C‑151/98. P. sz., Pharos kontra Bizottság ügyben 1998. szeptember 28‑án hozott végzésének [EBHT 1998., I‑5441. o.] 6. pontja és az Elsőfokú Bíróság negyedik tanácsa elnökének a T‑201/04. sz., Microsoft kontra Bizottság ügyben 2005. május 9‑én hozott végzésnek [az EBHT‑ban nem tették közzé] 31. pontja).
27 Jelen esetben az ECIS mint az informatikai szektorban tevékenykedő vállalatok reprezentatív társulása lépett fel. A tagjegyzék és a 2005. január 12‑i közgyűlés jegyzőkönyvében szereplő jelenléti ív megerősítik, hogy bár az ECIS‑nek mérsékelt számú tagja van, és tagjai közül nem mindegyik tevékenykedik az informatikai szektorban, közülük több jelentős szerepet játszik abban. Ezért az ECIS reprezentatív társulásnak tekinthető.
28 Továbbá, az ECIS jelzi, hogy céljai között szerepel tagjai vagyoni és nem vagyoni érdekeinek védelme. Az alapszabály 4. cikke alátámasztja, hogy ténylegesen ez a helyzet. Az ECIS tehát úgy tekinthető, mint amelynek célja tagjainak védelme.
29 Végül, az ügy révén felmerült bizonyos kérdések az informatikai szektor fő kérdéseinek tekinthetők, így az eljárás érdemében határozó ítélet érinti az ECIS e szektorban tevékenykedő tagjait is.
30 A fentiekből következik, hogy az ECIS valószínűsítette, hogy az ügy kimeneteléhez érdeke fűződik.
31 Ennél fogva az ECIS számára meg kell engedni, hogy beavatkozzon az eljárásba a Bizottság kérelmeinek támogatása érdekében.
A beavatkozó eljárási jogairól
A felek érvei
32 Az ECIS azt kéri, hogy részt vehessen az írásbeli szakaszban. A beavatkozásra vonatkozó szabályok (az eljárási szabályzat 115. és 116. cikke) lehetővé teszik, hogy a bíró ezt engedélyezze. Mindazonáltal az ilyen határozathoz valószínűsíteni kell, hogy előre nem látható körülmények vagy vis maior esete (a Bíróság alapokmánya 45. cikkének második bekezdése), vagy legalábbis kivételes körülmények állnak fenn. Erre vonatkozóan arra hivatkozik az ECIS, hogy a Computer & Communications Industry Association (a továbbiakban: CCIA), amelynek tagjai közül sokan az ő tagjai is, elállt a Bizottság kérelmeinek támogatása érdekében történő beavatkozás iránt 2004. június 23‑án előterjesztett kérelmétől.
33 A Microsoft nem ért egyet a kérelemmel. Véleménye szerint az eljárási szabályzat 115. és 116. cikke nem teszi lehetővé, hogy a bíró ezt engedélyezze. Hozzáteszi, hogy az ECIS nem bizonyított sem előre nem látható körülményeket vagy vis maiort, sem olyan kivételes körülményt, amelyek igazolnák a fenti szabályoktól való eltérést.
34 A Bizottság a maga részéről úgy vélekedik, hogy egy olyan beavatkozó esetében, mint az ECIS, csak kivételes körülmények fennállása esetén engedélyezhető az írásbeli szakaszba történő beavatkozás, ilyen körülmény pedig jelen esetben fennáll, mégpedig a CCIA elállása.
Az elnök álláspontja
35 Az eljárási szabályzat 115. cikkének 1. §‑a szerint a beavatkozási kérelmet a kereset benyújtásáról szóló közleménynek az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzétételétől számított hat héten belül, vagy, ennek hiányában, a szóbeli szakasz megnyitásáról szóló határozat meghozatala előtt kell előterjeszteni.
36 Az eljárási szabályzat 116. cikkének 2. §-a szerint, amennyiben a fenti hathetes időtartam során kérelmezett beavatkozást megengedik, a beavatkozó másolatot kap a felek részére kézbesített valamennyi eljárási iratról.
37 Az eljárási szabályzat 116. cikkének 4. §‑a kimondja, hogy a szabályzat 116. cikkének 2. §‑ában meghatározott esetekben az elnök a beavatkozó számára határidőt állapít meg a beavatkozási beadvány benyújtására, amely tartalmazza a beavatkozó kérelmeit, amelyek valamelyik fél kérelmeinek teljes vagy részleges támogatására, vagy azok ellen irányulnak, a beavatkozó által felhozott jogalapokat és érveket, és szükség esetén a felajánlott bizonyítékok megjelölését.
38 Az eljárási szabályzat 116. cikkének 6. §‑a szerint, amennyiben a beavatkozási kérelmet a fent hivatkozott hathetes határidő lejárta után terjesztették elő, a beavatkozó észrevételeit a részére megküldött tárgyalásra készített jelentés alapján a szóbeli szakasz során adhatja elő.
39 A fenti rendelkezések együttes olvasatából következik, hogy a beavatkozó eljárási jogai különböznek attól függően, hogy az Európai Unió Hivatalos Lapjában a kereset benyújtásáról szóló közlemény közzétételétől számított hat héten belül, vagy e határidő letelte után, de a szóbeli szakasz megnyitásáról szóló határozat meghozatala előtt nyújtotta be a beavatkozási kérelmet.
40 Ha a beavatkozó a kérelmét a fenti határidőn belül terjeszti elő, joga van akár az írásbeli, akár a szóbeli szakaszban részt venni. Ezen a címen másolatot kell kapnia valamennyi eljárási iratról, és joga van beavatkozási beadvány benyújtására, amely tartalmazza kérelmeit, amelyek valamelyik fél kérelmeinek teljes vagy részleges támogatására irányulnak, a felhozott jogalapokat és érveket, és szükség esetén a felajánlott bizonyítékok megjelölését.
41 Ezzel szemben, ha a beavatkozó a kérelmét a fenti határidő lejárta után terjeszti elő, kizárólag a szóbeli szakaszban vehet részt, feltéve hogy annak megnyitása előtt fordult az Elsőfokú Bírósághoz. Ezen a címen másolatot kell kapnia a tárgyalásra készített jelentésből, és a szóbeli szakasz során terjesztheti elő az erre vonatkozó észrevételeit.
42 Ezek a szabályok kógensek (lásd az Elsőfokú Bíróság T‑52/00. sz., Coe Clerici Logistics kontra Bizottság ügyben 2002. május 30‑án hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑2553. o.] 24. és 31. pontját), így nem lehetnek sem a felek, sem a bíróság mérlegelésének tárgyai.
43 Jelen esetben a kereset benyújtására vonatkozó közleményt 2004. július 10‑én tették közzé (HL C 179., 18. o.). Az ECIS beavatkozási kérelmét 2004. december 17‑én nyújtották be az Elsőfokú Bíróság Hivatalához. Tehát egyértelműen látható, hogy azt az eljárási szabályzat 115. cikkének 1. §‑ában meghatározott és a szabályzat 102. cikkének 2. §‑ában meghatározott, a határidő távolság miatti tíznapos meghosszabbításának lejárta után nyújtották be.
44 Ebből következően az ECIS csak az eljárási szabályzat 116. cikkének 6. §‑ában meghatározott jogokkal élhet.
45 Mindazonáltal, az ECIS úgy véli, hogy a CCIA elállása előre nem látható körülményt vagy vis maiort jelent.
46 A Bíróság alapokmánya 45. cikkének második bekezdése szerint a határidő elmulasztásából származó jogvesztést nem lehet figyelembe venni, ha az érdekelt előre nem látható körülményekre vagy vis maiorra hivatkozik.
47 Az eljárási határidőkre vonatkozó szabályokat szigorúan kell alkalmazni, mivel ez szolgálja a jogbiztonság követelményét, és ez szükséges ahhoz, hogy elkerülhető legyen bármiféle hátrányos megkülönböztetés vagy önkényes bánásmód az igazságszolgáltatás során (lásd a Bíróság 209/83. sz., Ferriera Valsabbia kontra Bizottság ügyben 1984. július 12‑én hozott ítéletének [EBHT 1984. 3089. o.] 14. pontját és a Bíróság C‑325/03. P. sz., Zuazaga Meabe kontra OHMI ügyben 2005. január 18‑án hozott végzésének [EBHT 2005., I‑406. o.] 16. pontját).
48 A Bíróság alapokmányának a fő szabály alól kivételt jelentő, és így megszorítóan értelmezendő 45. cikkének második bekezdése olyan, kógens eljárási határidők elmulasztására vonatkozik, amelyek lejárta a természetes vagy jogi személyek számára addig nyitva álló keresetindítási jog (a Bíróság 26/65. és 26/65. sz., Simet és társai kontra Haute Autorité ügyben 1967. március 2‑án hozott ítélete [EBHT 1967., 39. és 52. o.]), vagy a beavatkozási kérelem benyújtására vonatkozó jog (az Elsőfokú Bíróság első tanácsa elnökének a T‑244/93. és T‑486/93. sz., TWD Textilwerke Deggendorf kontra Bizottság ügyben 1994. március 22‑én hozott végzésének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 18–20. pontja) tekintetében jogvesztő.
49 Azonkívül, hogy a Bíróság alapokmánya 45. cikkének második bekezdése alkalmazandó az eljárási szabályzat 115. cikkének 1. §‑ában előírt hathetes határidőre is, amelynek lejárta a beavatkozási kérelem benyújtására vonatkozóan nem jogvesztő, de mint jelen esetben is, korlátozza a beavatkozó eljárási jogait, állandó az ítélkezési gyakorlat abban, hogy csak egészen kivételes körülmények, vagyis előre nem látható körülmények vagy vis maior fennállása esetén engedhető meg e szakasz alapján az eljárási határidőkre vonatkozó szabályoktól történő eltérés (a fent idézett Ferriera Valsabbia kontra Bizottság ítélet 14. pontja és a fent idézett Zuazaga Meabe kontra OHIM végzés 16. pontja).
50 Az előre nem látható körülmények és a vis maior fogalma egyfelől egy objektív elemből áll, amely az érdekelt akaratától független és rendellenes esemény bekövetkeztét jelenti, másfelől pedig egy szubjektív elemből, amely az érdekelt kötelességét fejezi ki arra, hogy megfelelő intézkedések alkalmazásával, és különösen az eljárás lefolyására ügyelve és gondosan eljárva védekezzen az előbbi esemény következményei ellen (a Bíróság C‑195/91. P. sz., Bayer kontra bizottság ügyben 1994. december 15‑én hozott ítéletének [EBHT 1994. I‑5619. o.] 32. pontja és a fent idézett Zuazaga Meabe kontra OHMI végzés 25. pontja).
51 Jelen esetben a CCIA elállása valószínűleg az ECIS akaratán kívül álló körülmény, annak ellenére, miként azt elismerte, hogy e két reprezentatív társulásnak vannak közös tagjai.
52 Ugyanakkor nem minősül rendellenes eseménynek. Valójában bármely beavatkozó bármikor elállhat a beavatkozástól, csakúgy mint ahogy minden felperesnek jogában áll bármikor elállnia keresetétől az eljárási szabályzat 99. cikkének megfelelően. Így egy beavatkozó elállása önmagában nem jelent rendkívüli eseményt. Ezenfelül, az ECIS által hivatkozott egyetlen körülmény alapján sem lehet megállapítani, hogy a CCIA elállása rendellenes eseménynek minősülne. Különösen, amikor egy olyan személy, mint a CCIA, harmadik érdekelt személyként annak érdekében vesz részt egy igazgatási eljárásban, hogy meggyőzze a Bizottságot egy versenyjogi szabály megszegéséről, amikor a Bizottság ilyen tartalmú határozatot hoz, amikor a jogsértés elkövetője a határozat megsemmisítését kéri, és amikor a kérdéses személy beavatkozik az eljárásba érdekei védelme érdekében, nem tekinthető rendellenes eseménynek, hogy e személy megváltoztatja stratégiáját, és peren kívül igyekszik a felperessel megállapodni, és amennyiben megfelelőnek tartja, pénzügyi ellenszolgáltatás fejében rendezni az ügyet.
53 Végül, az ECIS nem bizonyította, és egyébként sem próbálta komolyan bizonyítani, hogy eleget tett volna annak a követelménynek, hogy megfelelő intézkedésekkel védekezzen az esemény következményeivel szemben.
54 Ebből következően az ECIS nem bizonyította előre nem látható körülmény vagy vis maior fennállását.
55 Az ECIS végül úgy véli, hogy a CCIA elállása kivételes körülménynek bizonyul.
56 Elismerve azt, hogy bizonyos kivételes körülmények lehetővé teszik, hogy az eljárási szabályzat 115. cikkének 1. §‑ában meghatározott hathetes határidő letelte után beavatkozási kérelmet előterjesztő beavatkozó számára megengedhető, hogy a szabályzat 116. cikkének 6. §‑ában biztosítottaktól eltérő eljárási jogokat gyakoroljon, emlékeztetnünk kell arra, hogy az ECIS által hivatkozott tények alapján nem állapítható meg, hogy a CCIA elállása rendellenes vagy kivételes körülmény lenne.
57 A fentiekből következik, hogy az ECIS‑t az eljárási szabályzat 116. cikkének 6. §‑ában szereplő eljárási jogok illetik meg.
58 Amennyiben az ECIS írásbeli szakaszban történő részvételre vonatkozó kérelmét nem mint valamely jog követelését kell értelmezni, hanem mint rendelkezésre állást annak érdekében, hogy választ adjon az Elsőfokú Bíróságnak azon, az eljárási szabályzat 64. cikke 3. §‑ának b) pontja szerinti pervezető intézkedésére, hogy a felek írásban nyilatkozzanak, amennyiben erre sor kerül, az Elsőfokú Bíróság negyedik tanácsának illetékességébe tartozik az esetről való döntés.
A költségekről
59 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 1. §‑a szerint a költségekről az eljárást befejező ítéletben vagy végzésben kell határozni.
60 Az eljárás e szakaszában a költségekről nem kell rendelkezni.
A fenti indokok alapján
A NEGYEDIK TANÁCS ELNÖKE
a következő végzést hozta:
1) Megengedi a European Committee for Interoperable Systems beavatkozását a T‑201/04. sz. ügyben a Bizottság kérelmeinek támogatása érdekében.
2) A European Committee for Interoperable Systems észrevételeit a részére megküldött tárgyalásra készített jelentés alapján a szóbeli szakasz során adhatja elő.
3) A költségekről jelenleg nem határoz.
Kelt Luxembourgban, 2005. április 28‑án.