Language of document : ECLI:EU:F:2010:78

A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE

(második tanács)

2010. július 8.

F‑64/06. sz. ügy

Ragnar Bergström

kontra

Európai Bizottság

„Közszolgálat – Kinevezés – Tisztviselővé kinevezett ideiglenes alkalmazottak – Az új személyzeti szabályzat hatályba lépését megelőzően tartaléklistára vett pályázók – A felvételkor történő besorolás átmeneti szabályai – A kedvezőtlenebb új szabályok alkalmazásával történő besorolás – A személyzeti szabályzat XIII. melléklete 5. cikkének (4) bekezdése és 12. cikkének (3) bekezdése”

Tárgy: Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben R. Bergström, egy 2004. május 1‑je előtt közzétett versenyvizsga résztvevője, a 2005. augusztus 10‑i, őt 2005. szeptember 16‑i hatállyal próbaidős tanácsossá kinevező bizottsági határozat megsemmisítését kéri annyiban, amennyiben az az említett versenyvizsga-kiírásban közzétett besorolási fokozatnál alacsonyabb besorolási fokozatba sorolta be.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A felek maguk viselik saját költségeiket.

Összefoglaló

1.       Tisztviselők – Felvétel – Besorolási fokozatba történő kinevezés – Új előmeneteli rendszer bevezetése a 723/2004 rendelettel – A besorolásra vonatkozó átmeneti rendelkezések

(Személyzeti szabályzat, 31. cikk, (1) bekezdés; XIII. melléklet, 5. cikk, (2) és (4) bekezdés, 12. cikk, (3) bekezdés, valamint 13. cikk, (1) bekezdés; 723/2004 tanácsi rendelet)

2.       Tisztviselők – Felvétel – Besorolási fokozatba történő kinevezés – Új előmeneteli rendszer bevezetése a 723/2004 rendelettel – A besorolásra vonatkozó átmeneti rendelkezések

(Személyzeti szabályzat, XIII. melléklet, 5. cikk, (4) bekezdés; 723/2004 tanácsi rendelet)

1.      A személyzeti szabályzat XIII. melléklete 5. cikkének (4) bekezdése azokra az ideiglenes alkalmazottakra vonatkozik, akik felkerültek „az egyik besorolási osztályból a másikra való áthelyezésre alkalmas pályázók” vagy „a belső versenyvizsgán sikeresen szerepelt pályázók jegyzékére”. Jóllehet a „besorolásiosztály-váltási versenyvizsga” is természeténél fogva belső versenyvizsga, a szóban forgó rendelkezést úgy kell értelmezni, hogy hatékonyan érvényesülhessen, és lehetőleg el kell kerülni bármely olyan értelmezést, amely arra a következtetésre vezetne, hogy e rendelkezés önismétlő. A jogalkotó „belső versenyvizsga” alatt az úgynevezett tisztviselői kinevezésre irányuló versenyvizsgát érti, amelynek célja az európai közszolgálatba való belépést szabályozó személyzeti szabályzat összes rendelkezésének tiszteletben tartása mellett az olyan alkalmazott tisztviselőként történő felvételének lehetővé tétele, aki már rendelkezik az intézményben valamennyi tapasztalattal, és bizonyította a betöltendő álláshely elfoglalására való alkalmasságát. Ezt az értelmezést erősíti meg a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 5. cikke (2) bekezdésének szövege, amely csak azokra a tisztviselőkre vonatkozik, akik felkerültek „az egyik besorolási osztályból a másikba való áthelyezésre alkalmas pályázók” jegyzékére, nem említi azonban „a belső versenyvizsgán sikeresen szerepelt pályázók jegyzékére” felkerült tisztviselőket. Ez utóbbi említés nem lett volna indokolt, mivel éppen azon alkalmazottak tisztviselővé történő kinevezése nem szükséges, akik már tisztviselők.

A személyzeti szabályzat XIII. melléklete 5. cikke (4) bekezdésének alkalmazhatóságához az szükséges, hogy át lehessen lépni a „régi besorolási osztályból” az „új besorolási osztályba”, akár „az egyik besorolási osztályból a másikba való áthelyezésre alkalmas pályázók jegyzékének” létrehozásához vezető versenyvizsgával, akár az ilyen besorolásiosztály-váltást előidéző, tisztviselői kinevezésre irányuló belső versenyvizsga útján. A jogalkotó tehát a mind az átmeneti rendékezések, mind a besorolási kritériumok vonatkozásában fennálló széles mérlegelési jogkörében eljárva eltért az újonnan felvett tisztviselők besorolására vonatkozó, a személyzeti szabályzat 31. cikkének (1) bekezdésében foglalt, és – az olyan pályázókat illetően, akiket 2006. május 1‑je előtt vettek fel az alkalmas pályázók jegyzékére, és akiket (azután) 2004. május 1‑je és 2006. április 30. között, illetve 2006. május 1‑jét követően vettek fel – az említett személyzeti szabályzat XIII. melléklete 12. cikkének (3) bekezdésével vagy 13. cikkének (1) bekezdésével kiegészített általános szabálytól, és a versenyvizsga-kiírásban megadott besorolási fokozattól eltérő fokozatba való besorolás lehetőségét azon alkalmazottak számára tartotta fenn, akiket az intézménynél már tapasztalattal rendelkező próbaidős tisztviselőként vettek fel, és akik a fent említett versenyvizsga során bizonyították a magasabb besorolási osztályba tartozó álláshely betöltésére való alkalmasságukat.

(lásd a 43., 44., 47. és 48. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑40/96. és T‑55/96. sz., de Kerros és Kohn‑Bergé kontra Bizottság egyesített ügyekben 1997. március 6‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1997., I‑A‑47. o. és II‑135. o.) 45. és 46. pontja; T‑294/97. sz., Carrasco Benítez kontra Bizottság ügyben 1998. november 12‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1998., I‑A‑601. o. és II‑1819. o.) 51. pontja.

2.      Ilyen értelmű pontos rendelkezés hiányában nincs ok azt vélni, hogy a jogalkotó a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 5. cikke (4) bekezdésének rendszerében való részesülést ki kívánta volna terjeszteni az általános versenyvizsga résztvevőire, amely versenyvizsga az uniós intézményeken kívüli pályázóknak, valamint a tisztviselőknek és alkalmazottaknak szól, akiknek az ilyen versenyvizsgán való részvétele szintén megengedett. Egyébiránt a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 5. cikke (4) bekezdésének tág, az általános versenyvizsga pályázóit is magában foglaló értelmezése ahhoz sem szükséges, hogy biztosítva legyen az általános vagy belső versenyvizsgán részt vevő ideiglenes alkalmazottak közötti egyenlő bánásmód. Meg kell ugyanis állapítani, hogy a saját besorolási osztályuknak megfelelő álláshely betöltése érdekében szervezett versenyvizsgán részt vevő ideiglenes alkalmazottak nem ugyanabban a helyzetben vannak, mint annak a versenyvizsgának a résztvevői, amelynek célja vagy eredménye az, hogy lehetővé tegye a magasabb besorolási osztályba való átlépést, és ezáltal a szakmai előmenetelben való jelentős előrehaladást. Az a körülmény, hogy a jogalkotó a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 5. cikke (4) bekezdésének elfogadásával gondoskodott arról, hogy ezeket az ideiglenes alkalmazottakat kivételesen próbaidős tisztviselőként kinevezhessék azon besorolási fokozatba, amelybe a régi besorolási osztályban tartoztak, nem eredményezi azt, hogy – a jogalkotó célkitűzését figyelembe véve – önkényes vagy nyilvánvalóan nem megfelelő megkülönböztetés valósul meg azokhoz az ideiglenes alkalmazottakhoz képest, akiket általános versenyvizsga útján azon besorolási osztályba vettek fel tisztviselőnek, amelybe korábban tartoztak.

Ezenkívül a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 5. cikke (4) bekezdésének tág értelmezése megszüntetné az ugyanazon versenyvizsgának a résztvevői közötti egyenlő bánásmódot, akik az ítélkezési gyakorlat alapján hasonló ténybeli és jogi helyzetben vannak, továbbá a megkülönböztetést igazoló objektív indokok hiányában többek között a besorolást illetően ugyanabban a bánásmódban kell részesülniük. Az az alapján megvalósuló különböző bánásmód, hogy a felvételre a személyzeti szabályzat reformjának hatálybalépése előtt, vagy azt követően került sor, objektív módon igazolható az uniós jogalkotó arra vonatkozó szabadságának szükségességével, hogy bármikor módosíthatja a személyzeti szabályzatot, ha ezt a szolgálat érdekében állónak ítéli, még akkor is, ha e rendelkezések kedvezőtlenebbnek bizonyulnak a tisztviselők számára, mint a régiek.

(lásd az 52–54. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 176/73. sz., Van Belle kontra Tanács ügyben 1974. december 5‑én hozott ítéletének (EBHT 1974., 1361. o.) 8. pontja; C‑443/07. P. sz., Centeno Mediavilla és társai kontra Bizottság ügyben 2008. december 22‑én hozott ítéletének (EBHT 2008., I‑10945. o.) 79. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑92/96. sz., Monaco kontra Parlament ügyben 1997. július 9‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1997., I‑A‑195. o. és II‑573. o.) 55. pontja; T‑11/03. sz., Afari kontra EKB ügyben 2004. március 16‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2004., I‑A‑65. o. és II‑267. o.) 65. pontja; T‑58/05. sz., Centeno Mediavilla és társai kontra Bizottság ügyben 2007. július 11‑én hozott ítéletének (EBHT 2007., II‑2523. o.) 86. pontja.