Language of document : ECLI:EU:T:2019:57

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2019. február 5.(*)

„Növényfajták – Közösségi növényfajta‑oltalom iránti kérelem a Braeburn 78 (11078) növényfajta vonatkozásában – Másik vizsgálóhivatal kijelölése – A fellebbezési tanács által elvégzendő vizsgálat terjedelme – Indokolási kötelezettség”

A T‑177/16. sz. ügyben,

a Mema GmbH LG (székhelye: Terlan [Olaszország], képviselik: B. Breitinger és S. Kirschstein‑Freund ügyvédek)

felperesnek

a Közösségi Növényfajtahivatal (CPVO) (képviselik: M. Ekvad, F. Mattina, O. Lamberti és U. Braun‑Mlodecka, meghatalmazotti minőségben, segítőik: A. von Mühlendahl és H. Hartwig ügyvédek)

alperes ellen

a CPVO fellebbezési tanácsának a Braeburn 78 növényfajtára vonatkozó közösségi növényfajta‑oltalom megadása iránti kérelemmel kapcsolatban 2015. december 15‑én hozott határozata (A 001/2015. sz. ügy) ellen benyújtott keresete tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács),

tagjai: S. Frimodt Nielsen elnök (előadó), V. Kreuschitz és N. Półtorak bírák,

hivatalvezető: R. Ükelyté tanácsos,

tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2016. április 22‑én benyújtott keresetlevélre,

tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2016. július 11‑én benyújtott válaszbeadványra,

tekintettel a Törvényszék tanácsainak összetételében történt változásra,

tekintettel a 2016. október 24‑i, az eljárás felfüggesztését elrendelő határozatra,

tekintettel a 2018. március 22‑i, az eljárás felfüggesztését elrendelő határozatra,

tekintettel a 2018. szeptember 25‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

 Jogi háttér

 Az alaprendelet

1        A közösségi növényfajta‑oltalmi jogokról szóló, 1994. július 27‑i 2100/94/EK tanácsi rendelet (HL 1994. L 227., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 16. kötet, 390. o.; a továbbiakban: alaprendelet) 6. cikke értelmében azok a fajták részesülhetnek közösségi növényfajta‑oltalomban, amelyek megkülönböztethetőek, egyneműek, állandóak és újak.

2        Az alaprendelet 7. cikkének (1) bekezdése szerint valamely fajtát megkülönböztethetőnek kell tekinteni, ha egy adott genotípusból vagy genotípusok kombinációjából kifejeződött tulajdonságaiban egyértelműen eltér bármely más, a közösségi növényfajta‑oltalom megadása iránti kérelem benyújtásának napján közismert fajtától.

3        Azt a kérdést, hogy a megkülönböztethetőség, egyneműség és állandóság kritériuma az adott esetben teljesül‑e, az alaprendelet 55. és 56. cikke szerint folytatott szakmai szempontok szerinti vizsgálat keretében kell vizsgálni.

4        Az alaprendelet 55. cikkének (1) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:

„(1)      Ha a [Közösségi Növényfajta‑hivatal] [a bejelentés alaki és érdemi vizsgálatának feltételeire vonatkozó] 53. és 54. cikk szerinti vizsgálat során nem talált olyan akadályt, amely a közösségi növényfajta‑oltalom megadásának útjában állna, akkor intézkedik arról, hogy a megkülönböztethetőség, egyneműség és állandóság kritériumának meglétére irányuló vizsgálatot az adott fajhoz tartozó fajták vizsgálatával [a Közösségi Növényfajta‑hivatal] igazgatási tanács[a] által megbízott illetékes hivatal vagy hivatalok (a továbbiakban: vizsgáló hivatalok) legalább egy tagállamban elvégezzék.”

5        Az alaprendelet 56. cikke értelmében a szakmai szempontok szerinti vizsgálatokat az igazgatási tanács által kiadott iránymutatásoknak, valamint a Közösségi Növényfajta‑hivatal (CPVO) utasításainak megfelelően kell elvégezni. Ezen iránymutatások többek között ismertetik a szakmai szempontok szerinti vizsgálathoz szükséges növényi anyagokat, a kísérletek módjait, az alkalmazandó módszereket, a benyújtandó észrevételeket, a kísérletben foglalt növényfajtacsoportokat, valamint a vizsgálandó tulajdonságok táblázatát. A szakmai szempontok szerinti vizsgálat során az érintett fajta növényeit azon fajta növényei mellett termesztik, amelyeket a CPVO és a kijelölt vizsgálati központ a közösségi növényfajta‑oltalom megadása iránti kérelem részét képező szakmai szempontú leírásban szereplő leírása alapján a bejelentett fajtához a legközelebb álló fajtának tekint.

6        Az alaprendelet 57. cikkének (1)–(3) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:

„(1)      A vizsgálóhivatal a [CPVO] kérelmére, illetőleg ha a vizsgálati eredményeket a fajta értékelésére alkalmasnak ítéli, megküldi a vizsgálati jelentést a [CPVO] részére, és amennyiben úgy találja, hogy a 7–9. cikkben foglalt feltételek teljesültek, csatolja a fajta leírását.

(2)      A [CPVO] a szakmai szempontok szerinti vizsgálat eredményét és a fajtaleírást közli a kérelmezővel, a bejelentőnek alkalmat ad észrevételeinek megtételére.

(3)      Ha a [CPVO] úgy ítéli meg, hogy a vizsgálati jelentés nem elegendő a határozat megalapozott meghozatalához, a bejelentő meghallgatását követően hivatalból vagy a bejelentő kérelmére kiegészítő vizsgálatot rendelhet el. Az eredmények értékelése szempontjából minden olyan kiegészítő vizsgálat, amelyet a 61. és 62. cikk szerint hozott határozat jogerőssé válását megelőzően folytatnak le, az 56. cikk (1) bekezdése szerinti vizsgálat részének tekintendő.”

7        A CPVO előtti eljárás szabályai vonatkozásában az alaprendelet 72. cikke kimondja az alábbiakat:

„A fellebbezési tanács a fellebbezésről a 71. cikknek megfelelően lefolytatott vizsgálat alapján dönt. A fellebbezési tanács a [CPVO] hatáskörébe tartozó bármely jogkört gyakorolhat, vagy az ügyet a [CPVO] illetékes testületéhez utalhatja további intézkedés céljából. Az utóbbi testület – azonos tényállás esetén – a fellebbezési tanács ratio decidendijéhez kötve van.”

8        Az alaprendelet 75. cikke a következőket mondja ki:

„A [CPVO] határozataihoz mellékelni kell az alapjukat képező indokolást. Határozat kizárólag olyan ténybeli alapok, illetve bizonyítékok alapján hozható, amelyekkel kapcsolatban az eljárásban részt vevő feleknek lehetőségük volt észrevételeiket szóban vagy írásban közölni.”

9        Az alaprendelet 76. cikke a következőket írja elő:

„A [CPVO] az előtte folyó eljárásokban a tényállást hivatalból csak olyan mértékig vizsgálja, amennyire az az 54. és 55. cikk rendelkezései szerint vizsgálandó. Mindazokat a tényeket és bizonyítékokat, amelyeket a Hivatal által előírt határidőn belül nem terjesztettek be, figyelmen kívül hagyja.”

 A CPVOTP/14/2 végleges jegyzőkönyv

10      A megkülönböztethetőségre, az egyneműségre és a stabilitásra vonatkozó vizsgálatokról (alma) szóló, 2006. március 14‑i CPVO‑TP/14/2 végleges jegyzőkönyv (a továbbiakban: CPVO‑TP/14/2 jegyzőkönyv) I. pontja értelmében:

„A jegyzőkönyv leírja az alaprendeletnek való megfelelés érdekében követendő technikai eljárásokat. A technikai eljárásokat az igazgatótanács jóváhagyta, és azok az Új Növényfajták Nemzetközi Oltalmi Uniójának TG/1/3 általános dokumentumán, valamint az [Új Növényfajták Nemzetközi Oltalmi Uniójának] 2005. április 6‑i TG/14/9 iránymutatásán alapulnak. E jegyzőkönyv a Malus domestica Borkh növényfajtákra vonatkozik.”

11      A CPVO‑TP/14/2 jegyzőkönyv III.5 pontja utolsó bekezdésének értelmében:

„A gyümölcsre vonatkozó észrevételeket […] a fogyasztási érettség időpontjában kell megtenni”.

12      A CPVO‑TP/14/2 jegyzőkönyv Ad 56 pontja szerint:

„A betakarítás ideje

A betakarítás ideje a szüretelés optimális ideje a maximális fogyasztási feltételekkel rendelkező gyümölcs elérése érdekében (lásd: Ad. 57 [pont])”

13      A CPVO‑TP/14/2 jegyzőkönyv Ad 57 pontja szerint:

„A fogyasztási érettség ideje

A fogyasztási érettség ideje azon időszak, amelynek során a gyümölcs eléri a fogyasztás szempontjából optimális színét, szilárdságát, textúráját, aromáját és ízét. A gyümölcstípustól függően ezen időszak bekövetkezhet közvetlenül a fáról való szüretelést követően (például korai fajták esetében), vagy egy bizonyos tárolási időszakot vagy érlelést követően (például későn érő fajták esetében).”

 A jogvita előzményei

14      2009. május 20‑án Johann Huber, a Mema GmbH LG tulajdonosa az alaprendelet alapján közösségi növényfajta‑oltalom megadása iránti kérelmet nyújtott be a CPVO‑hoz. A növényfajta, amelynek tekintetében az oltalmat igényelték, a Malus domestica Borkh növényfajba tartozó, Braeburn 78 növényfajta volt.

15      A CPVO megbízta a Groupe d’étude et de contrôle des variétés et des semences‑t (GEVES) (a vetőmagfajták vizsgálatát végző kutatócsoport, Franciaország), az Institut national de la recherche agronomique (INRA) (nemzeti mezőgazdasági kutatóintézet, Franciaország) Angers‑Beaucouzéban (Franciaországban) található vizsgálati telepét azzal, hogy végezze el a bejelentett növényfajta szakmai szempontok szerinti vizsgálatát az alaprendelet 55. cikkének (1) bekezdésével összhangban.

16      A szakmai szempontok szerinti vizsgálatot a CPVO TP/14/2 jegyzőkönyv alapján végezték.

17      A GEVES, amelynek a vizsgálati jelentését 2014. május 21‑én továbbították a CPVO részére, megállapította, hogy a Braeburn 78 fajta az alábbi megállapítások alapján nem kellő mértékben megkülönböztethető a Royal Braeburn összehasonlító fajtától:

„A DUS 2012–2013 észrevételek alapján a bejelentett növényfajta nem egyértelműen megkülönböztethető a Royal Braeburn és az X9466 fajtától. Ez a megállapítás a következő elemeken alapul:

2012: első jelentős gyümölcsbetakarítás

Fajta/

Tulajdonság

Betakarítás

időpontja

Keményítő-regresszió

Szilárdság

(kg/cm²)

Törésmutató

(%)

Savtartalom

(g/almasav)

Szín

(spektrum színmérés)*

Bejelentett növényfajta

11/10

5,5

9,2

12,8

7,39

18,64

Royal Braeburn

11/10

20,19

X9466 (1)

11/10

6,3

9,3

12,8

7,31

18,71

2 fokos különbség szabad szemmel is egyértelműen észrevehető

(1) egy évvel idősebb fák, mint a bejelentett növényfajta esetében

A bejelentett növényfajta gyümölcseinek felülete folyamatos és csíkozott mint a Royal Braeburn és az X9466 esetében. A bejelentett növényfajta fedőszíne és árnyalata közel áll a Royal Braeburn és az X9466 fajtáéhoz. A bejelentett növényfajta érettsége közel áll a Royal Braeburn standard érettségi idejű többi mutánsáéhoz.

2013: második jelentős gyümölcsbetakarítás

Fajta/

Tulajdonság

Betakarítás

időpontja

Keményítő-regresszió

Szilárdság

(kg/cm²)

Törésmutató

(%)

Savtartalom

(g/almasav)

Szín

(spektrum színmérés)*

Bejelentett növényfajta

11/10

5,5

10,5

11,7

7,8

22,49

Royal Braeburn

11/10

6,0

10,0

11,6

8,08

23,55

X9466 (1)

11/10

5,7

10,2

11,2

7,53

22,07

2 fokos különbség szabad szemmel is egyértelműen észrevehető

(1) egy évvel idősebb fák, mint a bejelentett növényfajta esetében

A bejelentett növényfajta gyümölcseinek felülete folyamatos és csíkozott mint a Royal Braeburn és az X9466 esetében. A bejelentett növényfajta fedőszíne és árnyalata túl közel áll a Royal Braeburn és az X9466 fajtáéhoz. A bejelentett növényfajta érettsége közel áll a Royal Braeburn standard érettségi idejű többi mutánsáéhoz. A gyümölcs formáját illetően a bejelentő által említett, a Royal Braeburn fajtához képest fennálló kisebb eltérés nem figyelhető meg.

A növényfajta lajstromozása iránti kérelmet a Royal Braeburn és az X9466 fajtától való megkülönböztethetőség hiánya miatt el kell utasítani.”

18      E jelentés alapján és a felperes észrevételeinek kézhezvételét követően, a CPVO 2014. december 18‑i határozatával elutasította a közösségi növényfajta‑oltalom megadása iránti kérelmet.

19      A felperes fellebbezést nyújtott be a CPVO elutasító határozata ellen. E fellebbezést a CPVO fellebbezési tanácsa 2015. december 15‑i, a felperessel 2016. február 22‑én közölt határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) megalapozatlanként elutasította.

20      Először is a fellebbezési tanács lényegében megállapította, hogy a vizsgálatnak a felperes által vitatott helyszíne, azaz Angers‑Beaucouzé volt az a telep, ahol az alkalmazandó rendelkezések alapján a szakmai szempontok szerinti vizsgálatot el kellett végezni.

21      Másodszor a betakarítás és az érettség időpontját illetően, amelyek kapcsán a felperes lényegében a szakmai szempontok szerinti vizsgálat feltételeit és megállapításait vitatta, a fellebbezési tanács az alábbiakat mondta ki:

„A »betakarítás időpontja« és »az étkezési érettség időpontja« tulajdonságokat az UPOV (TG/14/9) iránymutatások és az abból származó, alma vizsgálatára vonatkozó [CPVO‑TP/14/2] jegyzőkönyv meglehetősen homályosan határozza meg, mivel az iránymutatások a koraitól és a kései érésig az érettség széles skáláját fogják át, és az azonnali fogyasztáshoz és a hosszú idejű történő tároláshoz is igazodnak. A jegyzőkönyv iránymutatásainak tényleges használatához a DUS‑vizsgálatokban való jártasság és a vetőmag alapos ismerete szükséges.

Az alma vizsgálatára vonatkozó jegyzőkönyv tulajdonságokat tartalmazó táblázatában szereplő „Magyarázatok és módszerek” szakaszban utasítások szerepelnek. A betakarítás és az étkezési érettség időpontjára vonatkozó utasítások a 32. oldal Ad. 56 és ad. 57 [pontjában] szerepelnek.

A fellebbezési tanács véleménye szerint ezen utasításokat a vizsgálóhivatal helyesen hajtotta végre. A megfelelő összehasonlítás érdekében a bejelentett növényfajta és a referencia fajta gyümölcseit azonos időpontban szüretelték, és (ebben az esetben) közvetlenül azt követően, hogy a keményítő regresszió mutatója valamennyi érintett fajta esetében hozzávetőleg 5 volt.

Az »érettség ideje« vitatható, de mivel a GEVES elbírálói e vetőmag tekintetében tapasztalattal rendelkeznek, a fellebbezési tanács bízik az étkezési érettség időpontjára vonatkozó értékelésükben, amely időpont megegyezik azon időszakkal, amelynek során a gyümölcsök valamennyi tulajdonságát értékelik. A Braeburn mutánsai érett gyümölcseinek tulajdonságait (lehetőség szerint) azonos napon, azaz az előírtaknak megfelelően november közepén jegyezték fel és mérték.”

22      Végül harmadszor, a gyümölcsök csíkozottságával, formájával és méretével kapcsolatos megkülönböztető elemeket illetően, amelyek kapcsán a felperes vitatta a vizsgálóhivatal észrevételeit, a fellebbezési tanács megállapította, hogy „a gyümölcs méretével”, „a gyümölcs formájával”, „a gyümölcs alapszínével”, „a fedőszín színének relatív kiterjedésével”, „a fedőszín színének intenzitásával”, „a fedőszín színének rajzolatával”, és a „csíkok szélességével” kapcsolatos tulajdonságok általában vizuálisan értékelhetők, míg más jellemzők, például „a gyümölcs magassága”, „a gyümölcs átmérője”, „a magasság és az átmérő aránya”, mérést igényelnek, és a vizuálisan megfigyelt tulajdonságokat e tekintetben némely esetben mérésekkel erősítik meg. A fellebbezési tanács a fentiekből arra a következtetésre jutott, hogy a vizsgálóhivatal valamennyi vizsgálatot az alkalmazandó iránymutatásokkal és a jegyzőkönyvvel összhangban végzett el.

 A felek kérelmei

23      A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot, és döntéshozatal céljából utalja vissza az ügyet a fellebbezési tanács elé annak megjelölésével, hogy helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot, és kötelezze a CPVO‑t arra, hogy végezzen kiegészítő vizsgálatot az alaprendelet 57. cikkének (3) bekezdése alapján;

–        másodlagosan helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

–        harmadlagosan, abban az esetben, ha a Törvényszék az első és a második kereseti kérelemnek nem adna helyt, az eljárást, a Törvényszék eljárási szabályzata 69. cikkének d) pontja alapján függessze fel addig, amíg a „Royal Braeburn” referenciafajta (1998/1082. sz. bejelentés; 11960. sz. fajta) fajtaoltalmának törlése iránti eljárásban jogerős határozatot nem hoznak.

–        a CPVO‑t kötelezze a költségek viselésére.

24      A felperes azonban elállt a másodlagosan előterjesztett második kereseti kérelmétől, ami a tárgyalási jegyzőkönyvben rögzítésre került.

25      A CPVO azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        a keresetet mint részben elfogadhatatlant utasítsa el;

–        a keresetet mint részben megalapozatlant utasítsa el;

–        a felperest kötelezze a költségek viselésére.

 A jogkérdésről

26      A felperes keresetének alátámasztására három jogalapra hivatkozik, amelyeket egyenként lényegében az alábbiakra alapít: elsőként hatáskörrel való visszaélésre és az alaprendelet 57. cikke (3) bekezdésének megsértésére; másodszor arra, hogy a szakmai szempontok szerinti vizsgálat során több hibát követtek el; harmadszor pedig a meghallgatáshoz való jog és az indokolási kötelezettség megsértésére.

27      A felperes első kereseti kérelmének elfogadhatóságáról való határozathozatalt követően elsőként a második jogalap harmadik részét és a harmadik jogalap második részét kell megvizsgálni, amelyek közül mindkettő a megtámadott határozatra vonatkozó indokolási kötelezettség megsértésére vonatkozik.

 Előzetesen a felperes első kereseti kérelmének elfogadhatóságáról

28      Első kereseti kérelmével a felperes azt kéri, hogy a Törvényszék „helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot, és döntéshozatal céljából utalja vissza az ügyet a fellebbezési tanács elé annak megjelölésével, hogy helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot, és kötelezze a CPVO‑t arra, hogy végezzen kiegészítő vizsgálatot az alaprendelet 57. cikkének (3) bekezdése alapján”.

29      Emlékeztetni kell arra, hogy a CPVO valamely fellebbezési tanácsának határozata ellen az uniós bírósághoz benyújtott kereset alapján indult eljárás keretében – az alaprendelet 73. cikke (6) bekezdésének megfelelően – a CPVO‑nak meg kell tennie az uniós bíróság ítéletének végrehajtásához szükséges intézkedéseket. Ennélfogva a Törvényszék nem utasíthatja a CPVO‑t, ez utóbbinak viszont kötelessége az uniós bíróság ítéleteinek rendelkező részéből és indokolásából levonni a következtetéseket (lásd ebben az értelemben: 2007. július 11‑i El Corte Inglés kontra OHIM – Bolaños Sabri [PiraÑAM diseño original Juan Bolaños] ítélet, T‑443/05, EU:T:2007:219, 20. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

30      Következésképpen az első kereseti kérelem elfogadhatatlan annyiban, amennyiben arra irányul, hogy a Törvényszék utalja vissza az ügyet fellebbezési tanács elé annak megjelölésével, hogy helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot, és kötelezze a CPVO‑t arra, hogy végezzen kiegészítő vizsgálatot az alaprendelet 57. cikkének (3) bekezdése alapján.

 A második jogalap harmadik részéről és harmadik jogalap második részéről, amelyek a megtámadott határozat indokolására vonatkozó kötelezettség megsértésén alapulnak

31      A második jogalap harmadik részének és a harmadik jogalap második részének alátámasztására a felperes többek között az indokolási kötelezettség megsértésére hivatkozik.

32      E vonatkozásban a felperes lényegében azt adja elő, hogy a fellebbezési tanács nem fejtette ki annak indokait, hogy egyrészről miért nem vette figyelembe azon egyes bizonyítékokat, amelyeket benyújtott a részére, és amelyek alkalmasak voltak többek között annak bizonyítására, hogy a bejelentett növényfajta világosan kivehető erezettsége kellően egyértelműen eltért a referenciafajtáétól ahhoz, hogy azokat meg lehessen különböztetni (a második jogalap harmadik része), másrészről pedig miért kell megbízni a vizsgálóhivatal elbírálóinak értékelésében, és ebből következően figyelmen kívül hagyni az általa a keresete alátámasztása érdekében előterjesztett technikai információkat és szakértői véleményeket (a harmadik jogalap második része).

33      Elöljáróban emlékeztetni kell azokra az elvekre, amelyek meghatározzák azon vizsgálat terjedelmét, amelyet a CPVO fellebbezési tanácsának el kell végeznie.

34      Elsőként emlékeztetni kell arra, hogy a CPVO feladatköre a közösségi növényfajta‑oltalom megadása iránti kérelmek vizsgálata feltételeinek tudományos és szakmai összetettségével jellemezhető, így feladatainak gyakorlása során mérlegelési mozgásteret kell számára elismerni (lásd: 2012. december 19‑i Brookfield New Zealand és Elaris kontra CPVO és Schniga ítélet, C‑534/10 P, EU:C:2012:813, 50. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). E mérlegelési jogkör különösen kiterjed a valamely fajtára vonatkozó, az alaprendelet 7. cikkének (1) bekezdése szerinti megkülönböztethetőség értékelésére (lásd: 2017. június 8‑i Schniga kontra CPVO ítélet, C‑625/15 P, EU:C:2017:435, 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

35      A CPVO‑nak mint uniós szervnek azonban meg kell felelnie a megfelelő ügyintézés elvének, amelynek értelmében gondosan és pártatlanul kell megvizsgálnia a közösségi oltalom megadása iránti kérelemmel kapcsolatos valamennyi releváns tényt, és össze kell gyűjtenie a mérlegelési jogkörének gyakorlásához szükséges valamennyi ténybeli és jogi elemet. Biztosítania kell továbbá az általa folytatott eljárások jó lefolyását és hatékonyságát (2017. június 8‑i Schniga kontra CPVO ítélet, C‑625/15 P, EU:C:2017:435, 47. pont).

36      Ráadásul emlékeztetni kell arra, hogy az alap rendelet 76. cikke előírja, hogy „[a CPVO] az előtte folyó eljárásokban a tényállást hivatalból csak olyan mértékig vizsgálja, amennyire az az 54. és 55. cikk rendelkezései szerint vizsgálandó”.

37      Ezenkívül a Bíróság kimondta, hogy a CPVO előtti eljárások tekintetében az alaprendelet alkalmazására vonatkozó végrehajtási szabályok megállapításáról szóló, 2009. szeptember 17‑i 874/2009/EK bizottsági rendelet (HL 2009. L 251., 3. o.) 51. cikke alapján a CPVO előtt indított eljárásokkal kapcsolatos rendelkezések a jogorvoslati eljárásokban megfelelően alkalmazandók (2015. május 21‑i Schräder kontra CPVO ítélet, C‑546/12 P, EU:C:2015:332, 46. pont).

38      Ily módon, egyfelől, a tények hivatalból való vizsgálatának elvét a fellebbezési tanács előtti ilyen eljárásban is alkalmazni kell (2015. május 21‑i Schräder kontra CPVO ítélet, C‑546/12 P, EU:C:2015:332, 46. pont). Másfelől a fellebbezési tanácsot is köti a megfelelő ügyintézés elve, amelynek értelmében az ő feladata gondosan és pártatlanul megvizsgálni valamennyi, az előtte folyó eljárásban releváns jogi és ténybeli elemet (2017. november 23‑i Aurora kontra CPVO – SESVanderhave [M 02205] ítélet, T‑140/15, EU:T:2017:830, 74. pont).

39      Másodszor az alaprendelet 72. cikk kimondja, hogy a fellebbezési tanács vagy eljár annak a szervezeti egységnek a hatáskörében, amelyik a fellebbezéssel megtámadott határozatot hozta, vagy az ügyet visszautalja ehhez a szervezeti egységhez új eljárásra.

40      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az európai uniós védjegyről szóló, 2017. június 14‑i (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet, HL 2017. L 154., 1. o.) 71. cikke (1) bekezdését illetően, amelynek a szövege hasonló az alaprendelet 72. cikkének szövegéhez, a Bíróság következetesen kimondta, hogy ebből a rendelkezésből, illetve a 2017/1001 rendelet szelleméből következik, hogy a fellebbezési tanács a fellebbezés elbírálása tekintetében ugyanolyan hatáskörrel rendelkezik, mint az a fórum, amely a megtámadott határozatot meghozta, és hogy a vizsgálata az egész jogvitára – annak az elbírálás idején mutatkozó terjedelmében – kiterjed. E cikkből az is kitűnik, hogy az EUIPO különböző fórumai és a fellebbezési tanácsok között funkcionális folyamatosság áll fenn, amiből az következik, hogy az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalának (EUIPO) első fokon eljáró fórumai által hozott határozatok tekintetében lefolytatandó felülvizsgálat keretében a fellebbezési tanácsoknak a határozataikat a felek által akár az első fokon döntő fórum előtti eljárásban, akár a fellebbezési eljárásban előterjesztett valamennyi ténybeli és jogi elemre kell a határozataikat alapítaniuk (lásd: 2006. július 10‑i La Baronia de Turis kontra OHIM – Baron Philippe de Rothschild [LA BARONNIE] ítélet, T‑323/03, EU:T:2006:197, 56–58. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

41      Ezenkívül az EUIPO fellebbezési tanácsai által a fellebbezéssel megtámadott határozat tekintetében lefolytatandó vizsgálat terjedelmét illetően kimondta, hogy az nem függ attól, hogy a fellebbező fél hivatkozott‑e a határozattal kapcsolatos külön jogalapra, bírálva egyrészt valamely jogi rendelkezésnek az ügyet első fokon elbíráló EUIPO fórum általi értelmezését vagy alkalmazását, másrészt valamely bizonyíték e fórum általi értékelését. Ezért még abban az esetben is, ha a fellebbezési tanácshoz fellebbezést benyújtó fél nem hivatkozott külön jogalapra, a fellebbezési tanács – a rendelkezésre álló valamennyi releváns jogi és ténybeli elem fényében – köteles megvizsgálni, hogy a fellebbezés elbírálása időpontjában jogszerűen hozható‑e a megfellebbezett határozat rendelkező részével megegyező rendelkező részt tartalmazó új határozat, vagy sem (lásd: 2004. július 8‑i Sunrider kontra OHIM – Espadafor Caba [VITAFRUIT] ítélet, T‑203/02, EU:T:2004:225, 21. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

42      Meg kell állapítani, hogy a 2017/1001 rendelet és az alaprendelet rendelkezéseinek hasonlóságára tekintettel a CPVO által alkalmazott eljárásokra hasonló elvek alkalmazandók.

43      Harmadszor emlékeztetni kell arra, hogy az alaprendelet 75. cikkének első mondata értelmében a CPVO határozatait indokolni kell. Az így megállapított indokolási kötelezettség terjedelme azonos az EUMSZ 296. cikkben foglalt kötelezettség terjedelmével, és kettős célja egyrészt az, hogy lehetővé tegye az érdekeltek számára jogaik védelme érdekében a hozott intézkedés indokainak megismerését, másrészt hogy lehetővé tegye az uniós bíróság számára a határozat jogszerűségének felülvizsgálatát (lásd: 2018. február 23‑i Schniga kontra CPVO [Gala Schnico] ítélet, T‑445/16, EU:T:2018:95, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

44      Az indokolási kötelezettség teljesíthető anélkül, hogy kifejezetten és kimerítő jelleggel szükséges lenne válaszolni a fellebbező által előterjesztett érvek mindegyikére, feltéve ha a CPVO előadja azokat a ténybeli és jogi megfontolásokat, amelyek a határozat összefüggéseiben alapvető jelentőséggel bírnak (lásd: 2018. február 23‑i Gala Schnico ítélet, T‑445/16, EU:T:2018:95, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).)

45      A jelen ügyben előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy azon kérdést, miszerint például a megkülönböztethetőség szempontjának eleget tettek‑e, egy szakmai szempontok szerinti vizsgálat keretében kell megítélni, amelyet az alaprendelet 56. cikke szerint a CPVO igazgatótanácsa által kiadott iránymutatásoknak és a CPVO utasításainak megfelelően kell lefolytatni. Ezen iránymutatások többek között ismertetik a szakmai szempontok szerinti vizsgálathoz szükséges növényi anyagokat, az alkalmazandó módszereket, a benyújtandó észrevételeket, valamint a vizsgálandó jellemzők táblázatát.

46      A CPVO‑TP/14/2 jegyzőkönyv azokat a technikai eljárásokat írja le, amelyeket az alaprendeletnek való megfelelés érdekében kell követni.

47      A CPVO‑TP/14/2 jegyzőkönyv III.5 pontjának utolsó albekezdése szerint a gyümölcs jellemzőit az étkezési érettség időpontjában kell megfigyelni, amely az említett jegyzőkönyv Ad. 57 pontja szerint „azon időszak, amelynek során a gyümölcs eléri a fogyasztás szempontjából optimális színét, szilárdságát, textúráját, aromáját és ízét”. A gyümölcstípustól függően ezen időszak bekövetkezhet közvetlenül a fáról való szüretelést követően (például korai fajták esetében), vagy egy bizonyos tárolási időszakot vagy érlelést követően (például kései fajták esetében). A betakarítás idejét ugyanezen jegyzőkönyv Ad 56. pontja úgy határozza meg, mint amely „a szüretelés optimális ideje a maximális fogyasztási feltételekkel rendelkező gyümölcs elérése érdekében”.

48      Ily módon, egy olyan kései fajta esetében, mint amelyről a jelen ügyben szó van, a bejelentett fajta és a referenciafajta közötti megkülönböztethetőség helyes értékelése érdekében egyrészről az egyes fajták gyümölcseit a maximális fogyasztási feltételekkel rendelkező gyümölcs elérése érdekében optimális időpontban kell szüretelni, másrészről pedig akkor kell megfigyelni a gyümölcsök jellemzőit, amikor elérték a fogyasztási érettségüket, azaz a fogyasztás szempontjából optimális színt, szilárdságot, textúrát, aromát és ízt.

49      Ebből következik, hogy amennyiben a szüretre olyan időpontban kerül sor, amely nem teszi lehetővé a gyümölcs optimális színének, szilárdságának, textúrájának, aromájának és ízének elérését, és amennyiben a jellemzők megfigyelésére olyan időpontban kerül sor, amikor a gyümölcs nem érte el az étkezési érettségét, meg kell állapítani, hogy a betakarítás és az étkezési érettség időpontjával kapcsolatos kritériumok nem teljesülnek, ami ennek következtében megakadályozza a bejelentett növényfajta és a referenciafajta helyes összehasonlító értékelését.

50      A jelen ügyben nem zárható ki, hogy a felperes által a jelen ügyben annak kapcsán előadott bírálatok, hogy állítólag nem tartották tiszteletben a jegyzőkönyvnek a betakarítás és az étkezési érettség időpontjára vonatkozó kritériumait, amennyiben helytállónak bizonyulnak, hatással lehetnek arra a kérdésre, hogy a megkülönböztethetőség értékelését a jegyzőkönyvvel összhangban végezték‑e. Következésképpen a fellebbezési tanács feladata a fentiek tekintetében határozni, e megállapítások ugyanis alapvető jelentőséggel bírnak azon határozat rendszerében, amelyet a fellebbezési tanácsnak azon vizsgálat elvégzését követően kellett meghoznia, amelyet a fenti 34–42. pontban felidézett elvekkel összhangban kellett lefolytatnia.

51      Márpedig meg kell állapítani, hogy a felperes által a GEVES‑nek különösen egyrészről a betakarítás időpontját és a keményítő regresszió mutatóját érintő, másrészről az étkezési érettség időpontját illető értékeléseivel szemben felhozott érvekre adott válaszában a fellebbezési tanács (lásd a fenti 21. pontot) egyrészt annak megállapítására szorítkozott, hogy az alkalmazandó kritériumokat kétségkívül homályosan határozták meg, de véleménye szerint azokat „végrehajtották”, másrészt pedig annak megjelölésére, hogy megbízott a szakértők megállapításaiban, noha semmilyen módon nem fejtette ki, hogy a technikai érvek és a bizonyítékok, különösen a felperes által hivatkozott szakértői vélemények miért irrelevánsak, és miért kell azokat ennek következtében figyelmen kívül hagyni.

52      A megtámadott határozatból tehát nem tűnik ki világosan és egyértelműen a fellebbezési tanács azon gondolatmenete, amely arra vezette, hogy a GEVES hiányos megállapításaira támaszkodjon, és a felperes által előterjesztett érveket elutasítsa.

53      E vonatkozásban arra is rá kell mutatni, hogy a referenciafajtát illetően a GEVES által a vizsgálati jelentésének alátámasztására készített táblázat (lásd a fenti 17. pontot) a 2012. év tekintetében egyáltalán nem tartalmaz információt sem a keményítő regressziós mutató vonatkozásában, noha maga a CPVO is elismerte, hogy meghatározó kritériumról van szó, sem pedig a szilárdság, a savasság és a törésmutató vonatkozásában.

54      Ráadásul a CPVO – amelyhez a tárgyaláson e tekintetben kérdést intéztek – nem adott olyan magyarázatot, amely lehetővé tenné ezen elemek hiányának megértését.

55      Ugyanez vonatkozik azon pontos időpontra is, amikor a CPVO a Braeburn mutánsok esetében elvégezte az érett gyümölcsök tulajdonságaira vonatkozó vizsgálatot, amely időpont nem szerepel a GEVES jelentésében, és amelynek kapcsán a CPVO a tárgyaláson nem volt képes a Törvényszék részére felvilágosítást adni.

56      Meg kell tehát állapítani, hogy az az érvelés, amely a fellebbezési tanácsot a felperes által előadott érvek elutasítására vezette, olyan mértékben hiányos, hogy úgy kell tekinteni, hogy a vitatott határozat indokolása hiányzik, vagy legalábbis nem megfelelő.

57      Következésképpen helyt kell adni a második jogalap harmadik részének és a harmadik jogalap második részének, amelyek az alaprendelet 75. cikkében előírt indokolási kötelezettség megsértésén alapulnak, és ennek következtében hatályon kívül kell helyezni a megtámadott határozatot, anélkül hogy a második és a harmadik jogalap alátámasztására felhozott többi részről vagy az első jogalapról határozni kellene.

 A költségekről

58      Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a CPVO kérelmei alapvető része tekintetében pervesztes lett, a felperes kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék hatályon kívül helyezi a Közösségi Növényfajtahivatal (CPVO) fellebbezési tanácsának a Braeburn 78 növényfajtára vonatkozó közösségi növényfajtaoltalom megadása iránti kérelemmel kapcsolatos, 2015. december 15i határozatát (A 001/2015. sz. ügy).

2)      A Törvényszék a keresetet az ezt meghaladó részében elutasítja.

3)      A Törvényszék CPVOt kötelezi a költségek viselésére.

Frimodt Nielsen

Kreuschitz

Półtorak

Kihirdetve Luxembourgban, a 2019. február 5‑i nyilvános ülésen.

Aláírások


*      Az eljárás nyelve: német.