Language of document : ECLI:EU:F:2008:54

A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE
(második tanács)

2008. május 8.

F‑119/06. sz. ügy

Petrus Kerstens

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

„Közszolgálat – Tisztviselők – Elfogadhatóság – Szervezeti ábra – Sérelmet okozó aktus – Beosztás megváltozása – Feladatok megváltozása – Szolgálati érdek – Munkakörök egyenértékűsége – Leplezett szankció – Hatáskörrel való visszaélés”

Tárgy: Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben P. Kerstens a Személyi Juttatásokat Kezelő és Kifizető Hivatal (PMO) igazgatási bizottságának a PMO szervezeti ábrájának megváltoztatásáról szóló, 2005. december 8‑i határozatának megsemmisítését kéri, valamint a Bizottság kötelezését a neki okozott kár megtérítésére.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A felek maguk viselik saját költségeiket.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Kereset – Sérelmet okozó aktus – Fogalom – A szervezeti egységeknek a felperes feladatkörének megváltozásával járó átszervezése – Bennfoglaltság

(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)

2.      Tisztviselők – A szervezeti egységek szervezése – A személyi állomány beosztása

(Személyzeti szabályzat, 7. cikk, (1) bekezdés; IX. melléklet)

1.      Elfogadható az egységvezető által azon, átszervezésről szóló határozat ellen benyújtott kereset, amely módosítja egységének feladatát és megnevezését, mindazonáltal előírva, hogy annak továbbra is ő lesz a vezetője. A feladatok megváltozása ugyanis – még ha a tisztviselő vagyoni érdekeit és beosztását nem is érinti – a feladatkör jellegének és ellátása feltételeinek megváltozása miatt sértheti a tisztviselő nem vagyoni érdekeit és jövőbeli kilátásait, ezáltal sérelmet okozhat neki, ugyanis a vállalt felelősség révén bizonyos feladatok – egyforma besorolás mellett – inkább vezethetnek előmenetelhez, mint mások. Az ilyen változást tehát nem lehet a priori úgy tekinteni, mint amely az érintett tisztviselőnek nem okozhat sérelmet.

(lásd a 45., 46. és 48. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑78/96. és T‑170/96. sz., W kontra Bizottság egyesített ügyekben 1998. május 28‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1998., I‑A‑239. o. és II‑745. o.) 47. pontja; T‑51/01. sz., Fronia kontra Bizottság ügyben 2002. április 16‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2002., I‑A‑43. o. és II‑187. o.) 24. pontja.

2.      Az intézmények széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek a szervezeti egységeik szervezésében a rájuk bízott feladatoktól függően, valamint azok alapján a rendelkezésükre bocsátott személyi állomány beosztásában, azzal a feltétellel azonban, hogy e beosztásnak szolgálati érdekből és a munkakörök egyenértékűségének tiszteletben tartásával kell történnie.

Ami az első feltételt illeti, az intézményeket a szolgálati érdek megítélésében megillető széles mérlegelési jogkörre tekintettel a Közszolgálati Törvényszék felülvizsgálatának arra a kérdésre kell korlátozódnia, hogy a kinevezésre jogosult hatóság ésszerű, nem kifogásolható határok között maradt‑e, és mérlegelési jogkörét nem használta‑e nyilvánvalóan helytelenül.

Ami a második feltételt illeti, a tisztviselő feladatkörének módosítása esetén a személyzeti szabályzat 7. cikkében előírt, a besorolási fokozat és a munkakör közötti megfelelés szabálya nem az érintett jelenlegi és korábbi feladatkörének, hanem jelenlegi feladatköre és a hivatali szervezetbeli besorolási fokozata összehasonlítását vonja maga után. Következésképpen semmi akadálya, hogy valamely határozat új feladatkörök kijelölésével járjon, amelyek annak ellenére, hogy eltérnek a korábbi feladatköröktől és az érdekelt számára felelősségét korlátozónak tűnnek, megfelelnek a besorolási fokozatának. Így a tisztviselő felelősségét ténylegesen korlátozó határozat kizárólag akkor sérti a besorolási fokozat és a munkakör közötti megfelelés szabályát, ha a tisztviselő feladatköre összességében nyilvánvalóan elmarad a besorolási fokozatának és munkakörének megfelelő feladatkörtől, figyelembe véve annak jellegét, jelentőségét és terjedelmét.

Ennélfogva, ha a tisztviselő feladatkörét módosító határozat nem sérti a szolgálati érdeket vagy a munkakörök egyenértékűségének szabályát, nem merülhet fel a rejtett fegyelmi büntetés vagy hatáskörrel való visszaélés kérdése, és a tisztviselő nem róhatja fel az adminisztrációnak, hogy nem indított fegyelmi eljárást vele szemben, amely lehetővé tette volna számára a személyzeti szabályzat IX. mellékletében előírt eljárási garanciák érvényesítését.

(lásd a 82., 84., 96., 97. és 103. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 19/87. sz., Hecq kontra Bizottság ügyben 1988. március 23‑án hozott ítéletének (EBHT 1988., 1681. o.) 7. pontja; C‑116/88. és C‑149/88. sz., Hecq kontra Bizottság egyesített ügyekben 1990. március 7‑én hozott ítéletének (EBHT 1990., I‑599. o.) 11. pontja; C‑12/05. P. sz., Meister kontra OHIM ügyben 2006. december 14‑én hozott végzésének (az EBHT‑ban nem tették közzé) 45. és 47. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑46/89. sz., Pitrone kontra Bizottság ügyben 1990. október 23‑án hozott ítéletének (EBHT 1990., II‑577. o.) 35. pontja; T‑73/96. sz., Forcat Icardo kontra Bizottság ügyben 1997. június 19‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1997., I‑A‑159. o. és II‑485. o.) 39. pontja; T‑98/96. sz., Costacurta kontra Bizottság ügyben 1998. január 22‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1998., I‑A‑21. o. és II‑49. o.) 36. pontja; fent hivatkozott Fronia kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 53. pontja; T‑103/01. sz., Cwik kontra Bizottság ügyben 2002. november 26‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2002., I‑A‑229. o. és II‑1137. o.) 30. pontja; T‑373/04. sz., Fries Guggenheim kontra Cedefop ügyben 2006. július 25‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑2‑169. o. és II‑A‑2‑819. o.) 67. pontja; T‑339/03. sz., Clotuche kontra Bizottság ügyben 2007. február 7‑én hozott ítéletének (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 47., 62., 91. és 126. pontja; T‑118/04. és T‑134/04. sz., Caló kontra Bizottság egyesített ügyekben 2007. február 7‑én hozott ítéletének (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 101. pontja.