A Törvényszék (ötödik tanács) T-640/16. sz., GEA Group AG kontra Bizottság ügyben 2018. október 18-án hozott ítélete ellen az Európai Bizottság által 2018. december 27-én benyújtott fellebbezés

(C-823/18 P. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbező: Európai Bizottság (képviselők: T. Christoforou, P. Rossi, Bottka V. meghatalmazottak)

A másik fél az eljárásban: Gea Srl

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság

helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;

a GEA-t kötelezze a jelen eljárás és az elsőfokú eljárás költségeinek a viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A Bizottság a fellebbezését a következő két jogalapra alapítja:

A Bizottság azt állítja, hogy a Törvényszék két alkalommal tévesen alkalmazta a jogot. Először is tévesen alkalmazta az egyenlő bánásmód elvét, figyelmen kívül hagyta a vállalkozás fogalmára és az egyetemleges felelősségre vonatkozó ítélkezési gyakorlatot, és tévedett a bírság azon csökkentésének a következményeit illetően is, amelyet csak a jogsértő vállalkozás korábbi leányvállalatának lehet megadni. Konkrétan a Bizottság úgy véli, hogy a megtámadott ítélettel a Törvényszék eltért a Bíróság azon ítélkezési gyakorlatától, amely alapján a bírságnak valamennyi címzett jogalanyt együttesen érintő részére vonatkozó egyetemleges felelősség fogalma az EUMSZ 101. cikk alkalmazásában a vállalkozás fogalmának a megnyilvánulása (lásd: Siemens Österreich ítélet, C-231/11 P, 57. pont). Így a jogsértés időpontjában az ugyanazon vállalkozáshoz tartozó jogalanyok per definitionem valamennyien egyetemlegesen felelősek a vállalkozás jogsértésben való részvételének megfelelő bírságért (azon a maximális összegig, amelyért minden egyes jogalany egyénileg felelős). Az ítélet logikája az egyetemleges felelősség belső megosztására vonatkozó azon elmélet analógia útján való alkalmazásán alapul, ami az adóstársak közösen kiszabott bírság részeiért fennálló felelősségének a kizárására is irányult. Ezen elméletet azonban elutasította a Bíróság a Siemens Österreich ügyben (C-231/11 P) és az Areva egyesített ügyekben (C-247/11 P és C-253/11 P). Ezenkívül az ítélet figyelmen kívül hagyja azon ítélkezési gyakorlatot, amely alapján az anyavállalat nem részesülhet a korábbi saját leányvállalatára alkalmazott 10%-os felső határból. Ezért az ítélet téves jogalkalmazást valósít meg a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatának értelmezése és alkalmazása tekintetében, jogbizonytalanságot eredményez, és sérti a Bizottságnak az EUMSZ 101. cikk megsértése miatt a vállalkozásokra történő bírságkiszabásra vonatkozó mérgelési mozgásterét.

Másodszor a Bizottság azon a véleményen van, hogy a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a bírságfizetésre a vállalkozás részét képező, egyetemlegesen felelős valamennyi jogalany (beleértve a GEA anyavállalatot) számára rendelkezésre álló határidő elölről kezdődik azon módosító határozatról szóló értesítéstől számítva, amely e jogalanyok közül csak egy (az ACW, a GEA korábbi leányvállalata) esetében csökkenti a bírságot. Téves jogalkalmazásról van szó, mivel a Bizottság jogosult arra, hogy módosító határozattal az egyetemlegesen felelős jogalanyok közül csak egy esetében csökkentse a bírságot, ha csak e jogalanyt érintő érdemi hiba áll fenn, mégpedig anélkül, hogy a határozatnak a többi jogalany részére címzett más részeiben szereplő bírságokat módosítaná. Hasonlóképpen, a Bizottság jogosult (azonban nem köteles) ilyen körülmények között a jogalany vagy jogalanyok számára olyan új határidőt kitűzni, amely korábbi, mint a legutóbbi módosító határozatról szóló értesítés. Ez azért van így, mert a bírság módosítása nem jelenti annak felváltását. Ugyanígy, ha a Bíróság csökkenti valamely jogalany bírságát, az nem jelenti új bírságnak új határidővel történő megállapítását (WDI ítélet, C-523/15 P, 29-48. és 63-68. pont; Groupement des cartes bancaires ítélet, T-275/94, 60-65. pont). Ha a Törvényszék ítéletét fenntartják, azon tévedések, amelyeken az ítélet alapul, hátrányosan érinthetik a Bizottság bírságainak visszatartó erejét, mivel ez azt jelentené, hogy az egyik címzettre kiszabott bírság módosítása azon kamatok elvesztéséhez vezetne, amelyek az egész vállalkozásra kiszabott bírságnak a fenntartott része után járnak.

Végül a jogalapokban szereplő mindkét szempontból az ítélet homályos, és sérti az indokolási kötelezettséget.

____________