A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)
2012. április 19.(*)
„Szerzői jog és szomszédos jogok – Internetes adatkezelés – Kizárólagos jog megsértése – Az internetszolgáltató által biztosított IP-címről FTP-szerver segítségével az interneten hozzáférhetővé tett hangoskönyvek – Az IP-címet használó személy nevének és címének közlése céljából az internetszolgáltatóhoz intézett meghagyás”
A C‑461/10. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Högsta domstolen (Svédország) a Bírósághoz 2010. szeptember 20‑án érkezett, 2010. augusztus 25‑i határozatával terjesztett elő az előtte
a Bonnier Audio AB,
az Earbooks AB,
a Norstedts Förlagsgrupp AB,
a Piratförlaget AB,
a Storyside AB
és
a Perfect Communication Sweden AB
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),
tagjai: K. Lenaerts tanácselnök, J. Malenovský (előadó), R. Silva de Lapuerta, Juhász E. és D. Šváby bírák,
főtanácsnok: N. Jääskinen,
hivatalvezető: K. Sztranc‑Sławiczek tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2011. június 30‑i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– a Bonnier Audio AB, az Earbooks AB, a Norstedts Förlagsgrupp AB, a Piratförlaget AB és a Storyside AB képviseletében P. Danowsky és O. Roos advokater,
– a Perfect Communication Sweden AB képviseletében P. Helle és M. Moström advokater,
– a svéd kormány képviseletében A. Falk és C. Meyer‑Seitz, meghatalmazotti minőségben,
– a cseh kormány képviseletében M. Smolek és K. Havlíčková, meghatalmazotti minőségben,
– az olasz kormány képviseletében G. Palmieri és C. Colelli, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: S. Fiorentino avvocato dello Stato,
– a lett kormány képviseletében M. Borkoveca és K. Krasovska, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében R. Troosters és K. Simonsson, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának a 2011. november 17‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a nyilvánosan elérhető elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtása, illetve a nyilvános hírközlő hálózatok szolgáltatása keretében előállított vagy feldolgozott [helyesen: kezelt] adatok megőrzéséről és a 2002/58/EK irányelv módosításáról szóló, 2006. március 15‑i 2006/24/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 105., 54. o.) 3–5. cikkének és 11. cikkének, valamint a szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló, 2004. április 29‑i 2004/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 157., 45. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 2. kötet, 32. o.; helyesbítés: HL L 195., 16. o.) 8. cikkének értelmezésére vonatkozik.
2 Ezt a kérelmet a Bonnier Audio AB, az Earbooks AB, a Norstedts Förlagsgrupp AB, a Piratförlaget AB és a Storyside AB (a továbbiakban együtt: Bonnier Audio és társai) és a Perfect Communication Sweden AB (a továbbiakban: ePhone) között, az alapeljárás felperesei által előterjesztett adatközlési meghagyás iránti kérelemmel szemben az ePhone által előterjesztett ellentmondás tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő.
Jogi háttér
Az uniós jog
A szellemi tulajdon védelmére vonatkozó rendelkezések
3 A 2004/48 irányelv 8. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) A tagállamok biztosítják, hogy a szellemi tulajdonjog megsértése miatt indított eljárásokkal összefüggésben és a felperes indokolt és arányos kérelmére az illetékes bíróságok elrendelhessék, hogy a szellemi tulajdonjogot sértő áruk vagy szolgáltatások eredetéről és terjesztési hálózatairól a jogsértő és/vagy a következő személyek adjanak tájékoztatást:
a) aki jogsértő árukat üzletszerűen birtokolt;
b) aki jogsértő szolgáltatásokat üzletszerűen vett igénybe;
c) aki üzletszerűen nyújtott szolgáltatásokat jogsértő tevékenységekhez; vagy
vagy
d) aki az a), b) vagy c) pontban említett személy állítása szerint részt vett jogsértő áruk előállításában, gyártásában vagy terjesztésében, vagy ilyen szolgáltatások nyújtásában.
(2) Az (1) bekezdésben említett tájékoztatás szükség szerint magában foglalja:
a) az előállítók, gyártók, terjesztők, szállítók nevét és címét, az áruk vagy szolgáltatások egyéb korábbi birtokosainak nevét és címét, valamint a címzett nagykereskedők és kiskereskedők nevét és címét;
b) az előállított, gyártott, kiszállított, átvett vagy megrendelt mennyiségekre vonatkozó adatokat, valamint az érintett árukért vagy szolgáltatásokért kifizetett árat.
(3) Az (1) és (2) bekezdés nem érinti azokat az egyéb törvényi rendelkezéseket, amelyek:
a) a jogosult számára szélesebb körű tájékoztatáshoz való jogot biztosítanak;
b) az e cikk szerint közölt információ polgári vagy büntetőeljárásban való felhasználását szabályozzák;
c) a tájékoztatáshoz való joggal történő visszaélést szabályozzák;
d) lehetővé teszik az olyan tájékoztatás megtagadását, amely az (1) bekezdésben említett személyt arra kényszerítené, hogy magát vagy közeli hozzátartozóját a szellemi tulajdon megsértésében való részvétellel vádolja,
vagy
e) az információs források bizalmasságának védelmét vagy a személyes adatkezelést szabályozzák.”
A személyes adatok védelmére vonatkozó rendelkezések
– A 95/46/EK irányelv
4 A személyes adatok feldolgozása [helyesen: kezelése] vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24‑i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 281., 31. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 15. kötet, 355. o.) lefekteti a személyes adatok kezelésére vonatkozó szabályokat a természetes személyek e vonatkozású jogainak védelme érdekében, egyben biztosítva az említett adatok szabad mozgását az Európai Közösségben.
5 A 95/46 irányelv 2. cikkének a) és b) pontja kimondja:
„Ezen irányelv alkalmazásában:
a) »személyes adat« az azonosított vagy azonosítható természetes személyre (»érintettre«) vonatkozó bármely információ; az azonosítható személy olyan személy, aki közvetlen vagy közvetett módon azonosítható, különösen egy azonosító számra vagy a személy fizikai, fiziológiai, szellemi, gazdasági, kulturális vagy társadalmi identitására vonatkozó egy vagy több tényezőre történő utalás révén;
b) »személyes adatok feldolgozása« (»feldolgozás«) [helyesen: »személyes adatok kezelése« (»kezelés«)] a személyes adatokon automatikus vagy nem automatikus módon végzett bármely művelet vagy műveletek összessége, azaz gyűjtés, rögzítés, rendszerezés, tárolás, átalakítás vagy megváltoztatás, visszakeresés, betekintés, felhasználás, közlés továbbítás, terjesztés vagy egyéb módon történő hozzáférhetővé tétel révén, összehangolás vagy összekapcsolás, zárolás, törlés, illetve megsemmisítés.”
6 E rendelet „Mentességek és korlátozások” című 13. cikke az (1) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:
„(1) A tagállamok jogszabályokat fogadhatnak el a 6. cikk (1) bekezdésében, a 10. cikkben. a 11. cikk (1) bekezdésében, valamint a 12. és a 21. cikkben foglalt jogok és kötelezettségek körének korlátozására, amennyiben a korlátozás az alábbiak biztosításához szükséges:
a) nemzetbiztonság;
b) honvédelem;
c) közbiztonság;
d) bűncselekmények vagy a szabályozott foglalkozások etikai vétségeinek megelőzése, vizsgálata, felderítése és az ezekkel kapcsolatos eljárások lefolytatása;
e) valamely tagállam vagy az Európai Unió fontos gazdasági vagy pénzügyi érdeke, beleértve a monetáris, a költségvetési és az adózási kérdéseket;
f) a c), d) és e) pontban említett esetekben esetlegesen a hatósági feladatok gyakorlásához kapcsolódó ellenőrzési, felügyeleti és szabályozási tevékenység;
g) az érintett, vagy mások jogainak és szabadságainak védelme.”
– A 2002/58/EK irányelv
7 Az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről [helyesen: az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről és a magánélet védelméről] szóló, 2002. július 12‑i 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv („elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv”) (HL L 201., 37. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 29. kötet, 514. o.) 2. cikke szerint:
„Eltérő rendelkezés hiányában, a 95/46/EK irányelvben, valamint az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló, 2002. március 7‑i 2002/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (»keretirányelv«) [HL L 108., 33. o.; magyar nyelvű különkiadás: 13. fejezet, 29. kötet, 349. o.] szereplő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni.
Szintén alkalmazni kell a következő fogalommeghatározásokat:
[...]
b) »forgalmi adat«: egy közlésnek az elektronikus hírközlő hálózaton keresztül történő továbbítása vagy erre vonatkozó számlázás céljából kezelt minden adat;
[...]
d) »közlés«: valamely nyilvánosan elérhető elektronikus hírközlési szolgáltatás révén megvalósított adatcsere vagy ‑továbbítás véges számú felek között. Ez nem foglalja magában az elektronikus hírközlő hálózaton keresztül műsorterjesztési szolgáltatás részeként a nyilvánosságnak továbbított adatokat, kivéve, ha az adat az azt átvevő, azonosítható előfizetőhöz vagy felhasználóhoz kapcsolható.
[...]”
8 A 2002/58 irányelv 5. cikkének (1) bekezdése szerint:
„A tagállamok nemzeti jogszabályok révén biztosítják a nyilvános hírközlő hálózatok és a nyilvánosan elérhető elektronikus hírközlési szolgáltatások segítségével történő közlések és az azokra vonatkozó forgalmi adatok titkosságát. Különösen megtiltják a közlések és az azokra vonatkozó forgalmi adatok felhasználókon kívüli személyek által történő, az érintett felhasználó hozzájárulása nélküli meghallgatását, lehallgatását, tárolását vagy más módon történő elfogását vagy megfigyelését, kivéve, ha az ilyen személy a 15. cikk (1) bekezdésével összhangban jogszerűen jár el. Ez a bekezdés nem akadályozza a közlés továbbításához szükséges műszaki tárolást, a bizalmas adatkezelés elvének sérelme nélkül.”
9 Ezen irányelv 6. cikke ekként rendelkezik:
„(1) E cikk (2), (3) és (5) bekezdésének, valamint a 15. cikk (1) bekezdésének sérelme nélkül, az előfizetőkre és felhasználókra vonatkozó, a nyilvános hírközlő hálózat vagy nyilvánosan elérhető elektronikus hírközlési szolgáltatás nyújtója által feldolgozott [helyesen: kezelt] és tárolt forgalmi adatokat törölni kell, vagy anonimmé kell tenni, ha a közlés továbbításához ezek már nem szükségesek.
(2) Az előfizetői számlázás és az összekapcsolási díjak megállapítása céljából szükséges forgalmi adatok kezelhetők. Az ilyen adatkezelés kizárólag annak az időszaknak a végéig megengedett, ameddig a számla jogszerűen megtámadható, illetve a kifizetés követelhető.
(3) Az elektronikus hírközlési szolgáltatások értékesítése vagy értéknövelt szolgáltatások nyújtása céljából, a nyilvánosan elérhető elektronikus hírközlési szolgáltatás nyújtója az ilyen szolgáltatásokhoz, illetve értékesítéshez szükséges mértékig és ideig kezelheti az (1) bekezdésben említett adatokat, amennyiben az az előfizető vagy felhasználó, akire az adat vonatkozik, az adatkezeléshez hozzájárult. A felhasználó és az előfizető a forgalmi adatok kezelésére vonatkozó hozzájárulását bármikor visszavonhatja.
[…]
(5) A forgalmi adatoknak az (1), (2), (3), és (4) bekezdéssel összhangban történő feldolgozását [helyesen: kezelését] csak olyan személy végezheti, aki a nyilvános hírközlő hálózatokat és nyilvánosan elérhető elektronikus hírközlési szolgáltatásokat nyújtó szolgáltató irányítása alatt számlakezeléssel vagy forgalomirányítással foglalkozik, vagy ügyfélszolgálatot lát el, vagy csalások felderítésével, az elektronikus hírközlési szolgáltatások értékesítésével vagy értéknövelt szolgáltatások nyújtásával foglalkozik; ezt az adatfeldolgozást [helyesen: adatkezelést] az említett tevékenységek céljának megfelelő mértékre kell korlátozni.
(6) Az (1), (2), (3), és (5) bekezdést az eljárni jogosult szervek azon lehetőségének sérelme nélkül kell alkalmazni, hogy – összhangban az alkalmazandó jogszabályokkal – tájékoztatást kapjanak a forgalmi adatokról a jogviták – különösen összekapcsolási vagy számlázási viták – rendezése céljából.”
10 Az említett irányelv a 15. cikkének (1) bekezdése szerint:
„A tagállamok jogszabályi intézkedéseket fogadhatnak el az ezen irányelv 5. és 6. cikkében, 8. cikkének (1), (2), (3) és (4) bekezdésében, valamint 9. cikkében előírt jogok és kötelezettségek hatályának korlátozására vonatkozóan, ha az ilyen jellegű korlátozás – a 95/46/EK irányelv 13. cikkének (1) bekezdésében említettek szerint – egy demokratikus társadalomban szükséges, megfelelő és arányos intézkedésnek minősül a nemzetbiztonság (vagyis az állam biztonsága), a nemzetvédelem és a közbiztonság védelme érdekében, valamint a bűncselekmények, illetve az elektronikus hírközlési rendszer jogosulatlan használata megelőzésének, kivizsgálásának, felderítésének és üldözésének a biztosítása érdekében. E célból a tagállamok többek között jogszabályi intézkedéseket fogadhatnak el az adatoknak az e bekezdésben megállapított indokok alapján korlátozott ideig történő visszatartására vonatkozóan. Az e bekezdésben említett valamennyi intézkedésnek összhangban kell lennie a közösségi jog általános elveivel, beleértve az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkének (1) és (2) bekezdésében említetteket.”
– A 2006/24 irányelv
11 A 2006/24 irányelv (12) preambulumbekezdése szerint:
„A 2002/58/EK irányelv 15. cikkének (1) bekezdése továbbra is hatályban marad azon adatok tekintetében, beleértve a sikertelen híváskezdeményezésre vonatkozó adatokat is, amelyek megőrzésére ezen irányelvben nincs kifejezett előírás, ezért azok nem tartoznak ezen irányelv hatálya alá, valamint hatályban marad az ezen irányelvben nem szabályozott megőrzési célok tekintetében is, beleértve a bírósági eljárások céljait is.”
12 A 2006/24 irányelv 1. cikkének (1) bekezdése kimondja:
„Ezen irányelv célja azon tagállami rendelkezések harmonizálása, amelyek a nyilvánosan elérhető elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtóinak vagy a nyilvános hírközlő hálózatok szolgáltatóinak egyes általuk előállított vagy feldolgozott [helyesen: kezelt] adatok megőrzésére vonatkozó kötelezettségeit szabályozzák, annak biztosítása érdekében, hogy ezen adatok az egyes tagállamok nemzeti joga által meghatározott súlyos bűncselekmények kivizsgálása, felderítése és üldözése céljából rendelkezésre álljanak.”
13 Az említett irányelv 3. cikkének (1) bekezdése ekként rendelkezik:
„A 2002/58/EK irányelv 5., 6. és 9. cikkétől eltérve a tagállamok intézkedéseket fogadnak el annak biztosítása érdekében, hogy a joghatóságukon belül található nyilvánosan elérhető elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtói vagy nyilvános hírközlő hálózatok szolgáltatói által az érintett hírközlési szolgáltatások nyújtása során előállított vagy feldolgozott [helyesen: kezelt] és az ezen irányelv 5. cikkében felsorolt adatokat annak rendelkezéseivel összhangban megőrizzék.”
14 Ugyanezen irányelv 4. cikke szerint:
„A tagállamok intézkedéseket fogadnak el annak biztosítása érdekében, hogy az ezen irányelvvel összhangban megőrzött adatok meghatározott esetekben és a nemzeti jognak megfelelően kizárólag az illetékes nemzeti hatóságok számára legyenek továbbíthatók. A megőrzött adatokhoz a szükségnek és az arányossági követelményeknek megfelelően történő hozzáférés érdekében követendő eljárást és a teljesítendő feltételeket a tagállamok határozzák meg nemzeti jogukban, a vonatkozó európai uniós jogi, valamint nemzetközi közjogi rendelkezések figyelembevételével, különös tekintettel az Emberi Jogok Európai Bírósága által értelmezett [1950. november 4‑én, Rómában aláírt, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményre].”
15 A 2006/24 irányelv 5. cikke kimondja:
„(1) A tagállamok biztosítják ezen irányelv alapján a következő adatkategóriák megőrzését:
a) a közlés forrásának megtalálásához és azonosításához szükséges adatok:
1) helyhez kötött hálózatos telefonálás és mobiltelefonálás esetén
i. a hívó telefonszáma;
ii. az előfizető vagy nyilvántartott felhasználó neve és címe;
2) internet‑hozzáférés, internetes elektronikus levél és internetes telefonálás esetén:
i. a hozzárendelt felhasználói azonosító(k);
ii. nyilvános telefonhálózaton keresztüli közléshez rendelt felhasználói azonosító vagy telefonszám;
iii. azon előfizető vagy nyilvántartott felhasználó neve és címe, akinek a közlés időpontjában internetprotokoll‑címet (IP), felhasználói azonosítót vagy telefonszámot adtak;
b) a közlés címzettjének azonosításához szükséges adatok:
[...]
c) a közlés napjának, időpontjának és időtartamának megállapításához szükséges adatok:
[...]
d) a közlés típusának megállapításához szükséges adatok:
[...]
e) a felhasználók (feltételezett) kommunikációs berendezésének azonosításához szükséges adatok:
[...]
f) mobil kommunikációs eszköz helyének megállapításához szükséges adatok:
[...]
(2) Ezen irányelv alapján a közlés tartalmát felfedő adat nem őrizhető meg.”
16 Az irányelv megőrzési időszakokra vonatkozó 6. cikke ekként rendelkezik:
„A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az 5. cikkben meghatározott adatkategóriákat a közlés időpontjától számított legalább hat hónapig és legfeljebb két évig megőrizzék.”
17 Ugyanezen irányelv 11. cikke a következőképpen fogalmaz:
„A 2002/58/EK irányelv 15. cikke a következő bekezdéssel egészül ki:
»(1a) Az bekezdés nem alkalmazandó a kifejezetten a [2006/24] szerint megőrzendő adatokra azon irányelv 1. cikkének (1) bekezdése értelmében.«”
A nemzeti jog
A szerzői jog
18 A 2004/48 irányelv rendelkezéseit oly módon ültették át a svéd jogba, hogy az 1960:729 törvény módosításáról szóló 2009:109 törvény (Lag [2009:109] om ändring i lagen [1960:729]) útján új rendelkezésekkel egészítették ki az irodalmi és művészeti alkotásokról szóló 1960:729 törvényt (lagen 1960:729 om upphovsrätt till litterära och konstnärliga verk) (a továbbiakban: szerzői jogi törvény). Ezek az új rendelkezések 2009. április 1‑jén léptek hatályba.
19 A szerzői jogi törvény 53c. §‑a a következőképpen rendelkezik:
„Ha a kérelmező konkrét bizonyítékot szolgáltat arra, hogy az 53. §‑ban szereplő mű kapcsán megsértették a szellemi tulajdonjogot, a bíróság kényszerítő bírság terhe mellett a második bekezdésben említett személlyel vagy személyekkel szemben adatszolgáltatásra kötelező végzést hozhat, amely alapján tájékoztatást kell adni a jogsértés által érintett áruk vagy szolgáltatások eredetéről, illetve terjesztési hálózatáról (adatközlési meghagyás). Ilyen intézkedés a jogosult, a jogutódja vagy a mű felhasználására törvényes jogcímmel rendelkező bármely más személy kérelmére rendelhető el. Ez az intézkedés csak akkor rendelhető el, ha a kért információk elősegíthetik az árukra vagy szolgáltatásokra vonatkozó jogsértésnek vagy annak veszélyeztetésének felderítését.
Az adatközlési kötelezettség minden személyt terhel, aki:
1) a jogsértés elkövetője vagy annak veszélyeztetését megvalósító, illetve az elkövetésben közreműködő személy;
2) a jogsértéssel vagy annak veszélyével érintett árukat kereskedelmi mértékben birtokolta;
3) a jogsértéssel vagy annak veszélyével érintett szolgáltatásokat kereskedelmi mértékben vette igénybe;
4) aki kereskedelmi mértékben nyújtott elektronikus hírközlési vagy más szolgáltatást a jogsértésnek vagy annak veszélyeztetésének elkövetéséhez;
vagy
5) aki a 2)–4) pontban meghatározott személy állítása szerint közreműködött a jogsértéssel vagy annak veszélyével érintett áruk előállításában és terjesztésében, illetve a jogsértéssel érintett szolgáltatások nyújtásában.
Az áruk vagy szolgáltatások eredetével, illetve terjesztési hálózatával kapcsolatban az adatközlés magában foglalja különösen:
1) az előállítók, terjesztők, szállítók nevét és címét, az áruk vagy szolgáltatások egyéb korábbi birtokosainak nevét és címét;
2) a nagykereskedők és kiskereskedők nevét és címét;
és
3) az előállított, gyártott, kiszállított, átvett vagy megrendelt mennyiségekre vonatkozó adatokat, valamint az érintett árukért vagy szolgáltatásokért kifizetett árat.
Az előző rendelkezések alkalmazandók az 53. § szerinti jogsértésnek vagy annak veszélyeztetésének kísérletére és előkészületére is.”
20 Az említett törvény 53d. §‑a a következőképpen rendelkezik:
„Az adatközlési meghagyást csak akkor lehet elrendelni, ha az intézkedés céljának jelentősége meghaladja annak a hátránynak vagy kárnak a jelentőségét, amelyet az intézkedés egyébként a címzettnek vagy egyéb érdekelt harmadik személyeknek okozna.
Az 53c. § alkalmazásában az adatközlési kötelezettség nem érinti azokat az információkat, amelyek a bírósági eljárásról szóló törvénykönyv 36. fejezetének 3. §‑a szerinti szolgáltatása saját vagy közeli hozzátartozójának közreműködésével megvalósított jogsértés elkövetésének beismerésére kényszerítené.
A személyes adatok védelméről szóló 1998:204 törvény (personuppgiftslagen [1998:204]) ezen adatok kezelését korlátozhatja.”
A személyes adatok védelme
21 A 2002/58 irányelvet a svéd jogba többek között az elektronikus hírközlésről szóló 2003:389 törvény (lagen [2003:389] om elektronisk kommunikation) ültette át.
22 E törvény 6. fejezete 20. §‑ának első bekezdése értelmében tilos az előfizetőkre vonatkozó adatokat, amelyeket elektronikus hírközlő hálózat vagy elektronikus hírközlési szolgáltatás nyújtásával összefüggésben közöltek, vagy amelyekhez ezek nyújtásával összefüggésben hozzáfértek, engedély nélkül bárkivel közölni vagy felhasználni.
23 A kérdést előterjesztő bíróság e tekintetben megjegyzi, hogy a titoktartási kötelezettség, amely köti különösen az internet-hozzáférést biztosító szolgáltatókat, csak bizonyos adatok engedély nélküli közlését vagy felhasználását tiltja. A titoktartási kötelezettség tehát relatív annyiban, amennyiben ha más rendelkezések előírják az adatközlést, akkor ezáltal ez engedélyezett lesz. A Högsta domstolen (legfelsőbb bíróság) szerint a szerzői jogról szóló törvény 53c. § által megállapított tájékoztatáshoz való jog, amely alkalmazandó az internet‑hozzáférést biztosító szolgáltatóra is, olyannak minősül, amely nem tesz szükségessé külön jogalkotói módosítást ahhoz, hogy a személyes adatok közlésére vonatkozó új rendelkezések lerontsák a titoktartási kötelezettség elvét. A bíróságnak az ezen adatközlési meghagyás elrendelésére vonatkozó határozata tehát megszünteti a titoktartási kötelezettséget.
24 A 2006/24 irányelvet az előírt határidőn belül nem ültették át a svéd jogba.
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
25 A Bonnier Audio és társai kiadótársaságok, amelyek hangoskönyv alakban megjelenő 27 mű esetében többek között többszörözési, kiadói és terjesztési kizárólagos jogokkal rendelkeznek.
26 A Bonnier Audio és társai álláspontja szerint megsértették a kizárólagos jogaikat, azáltal, hogy e 27 művet – FTP (file transfer protocol, állományátviteli protokoll) szerver segítségével – az engedélyük nélkül közvetítették a nyilvánossághoz, ami lehetővé teszi az internethez csatlakozó számítógépek közötti fájlmegosztást és átvitelt.
27 Az állítólagos jogsértő fájlcsere az ePhone nevű internet‑hozzáférést biztosító szolgáltató közvetítésével valósult meg.
28 A Bonnier Audio és társai meghagyás iránti kérelmet nyújtottak be a Solna tingsrätthez (solnai kerületi bíróság), amely azon személy nevének és címének közlésére irányult, aki azt az IP‑címet használta, amelyről feltehetően a fájlok átvitele a 2009. április 1‑je 3 óra 28 perctől 5 óra 45 percig terjedő időszakban megvalósult.
29 Ez a szolgáltató, az ePhone, vitatta ezt kérelmet többek között azt állítva, hogy a meghagyás iránti kérelem ellentétes a 2006/24 irányelvvel.
30 A Solna tingsrätt első fokon helyt adott az adatközlési meghagyás iránti kérelemnek.
31 Az említett szolgáltató, az ePhone, fellebbezést terjesztett a Svea hovrätt (sveai fellebbviteli bíróság) elé, amelyben a meghagyás iránti kérelem elutasítását kérte. Ez a társaság ugyancsak kérte a Bíróság előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel való megkeresését is annak megállapítása érdekében, hogy a 2006/24 irányelvvel ellentétes‑e, hogy egy olyan előfizetőről, akinek IP‑címet biztosítottak, az irányelvben meghatározott hatóságoktól eltérő személyek részére adatokat közöljenek.
32 A Svea hovrät úgy ítélte meg, hogy a 2006/24 irányelv egyetlen rendelkezése sem tiltja, hogy a polgári eljárásban részt vevő felet arra kötelezzék, hogy a hatóságoktól eltérő személyekkel közöljön előfizetői adatokat. A fentieken túl e bíróság elutasította a Bíróság előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel való megkeresését is.
33 Ugyanez a bíróság továbbá megállapította, hogy a hangoskönyvkiadók nem szolgáltattak konkrét bizonyítékot a szellemi tulajdonjog megsértésére vonatkozóan. Ennek megfelelően úgy döntött, hogy hatályon kívül helyezi a Solna tingsrätt által hozott adatközlési meghagyást. A Bonnier Audio és társai ezért felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be a Högsta domstolenhez.
34 A kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint a 275/06. sz. Promusicae‑ügyben 2008. január 29‑én hozott ítélet (EBHT 2008., I‑271. o.), valamint a C‑557/07. sz. LSG‑Gesellschaft zur Wahrnehmung von Leistungsschutzrechten ügyben 2009. február 19‑én hozott végzés (EBHT 2009., I‑1227. o.) ellenére kétségek merülnek fel abban a tekintetben, hogy az uniós joggal ellentétes‑e a szerzői jogról szóló törvény 53c. §‑ának alkalmazása, amennyiben sem ezen ítélet, sem pedig ezen végzés nem hivatkozik a 2006/24 irányelvre.
35 E körülmények között a Högsta domstolen felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:
„1) Ellentétes‑e a […] 2006/24/EK […] irányelvvel, és különösen annak 3., 4., 5. és 11. cikkével a […] 2004/48 irányelv 8. cikke alapján meghozott nemzeti jogszabály alkalmazása, amely lehetővé teszi, hogy egy adott internet‑előfizető vagy internethasználó azonosítása érdekében arra kötelezzék az internet‑hozzáférést biztosító szolgáltatót, hogy egy polgári eljárásban a szerzői jog jogosultjának vagy ez utóbbi jogutódjának tájékoztatást adjon arról az előfizetőről, akinek a szolgáltató egy adott IP‑címet biztosított, amely címről állítólag a jogsértést elkövették? A kérdés azon a feltevésen alapul, hogy a meghagyás kérelmezője konkrét bizonyítékot szolgáltatott a szerzői jogi sérelemre vonatkozóan, és a kérelmezett intézkedés arányos.
2) Befolyásolja‑e az első kérdésre adandó választ az a tény, hogy az érintett tagállam még nem ültette át az 2006/24 irányelvet, annak ellenére, hogy a nemzeti jogba való átültetésre nyitva álló határidő lejárt?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
36 A kérdést előterjesztő bíróság e két kérdésével – amelyeket együttesen kell megvizsgálni – lényegében arra vár választ, hogy a 2006/24 irányelvet úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes a 2004/48 irányelv 8. cikke alapján meghozott nemzeti jogszabály alkalmazása, amely lehetővé teszi, hogy egy adott internet-előfizető vagy internethasználó azonosítása érdekében arra kötelezzék az internet-hozzáférést biztosító szolgáltatót, hogy a szerzői jog jogosultjának vagy ez utóbbi jogutódjának tájékoztatást adjon arról az előfizetőről, akinek a szolgáltató egy adott IP‑címet biztosított, amely címről állítólag a jogsértést elkövették, és hogy befolyásolja‑e az e kérdésre adandó választ az a tény, hogy az érintett tagállam nem hajtotta végre a 2006/24 irányelvet, annak ellenére, hogy a nemzeti jogba való átültetésre nyitva álló határidő lejárt.
37 Először is rá kell mutatni arra, hogy a Bíróság egyrészt abból az előfeltételből indul ki, amely szerint az alapeljárásban előforduló adatokat a nemzeti jogszabályoknak megfelelően, a 2002/58 irányelv 15. cikke (1) bekezdésében meghatározott feltételek betartása mellett őrizték meg, amit a nemzeti bíróságnak kell megvizsgálnia.
38 Másrészt a 2006/24 irányelv célja – az 1. cikkének (1) bekezdése értelmében – a tagállamok azon belső jogi rendelkezéseinek harmonizálása, amelyek a nyilvánosan elérhető elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtóinak vagy a nyilvános hírközlő hálózatok szolgáltatóinak egyes általuk előállított vagy kezelt adatok megőrzésére vonatkozó kötelezettségeit szabályozzák, annak biztosítása érdekében, hogy ezen adatok az egyes tagállamok nemzeti joga által meghatározott súlyos bűncselekmények kivizsgálása, felderítése és üldözése céljából rendelkezésre álljanak.
39 Egyébiránt, amint az a 2006/24 irányelv 4. cikkéből következik, az ezen irányelvvel összhangban megőrzött adatok meghatározott esetekben és az érintett tagállam nemzeti jogának megfelelően kizárólag az illetékes nemzeti hatóságok számára továbbíthatók.
40 Ennélfogva a 2006/24 irányelv – a súlyos bűncselekmények kivizsgálása, felderítése és üldözése, valamint az adatoknak az illetékes nemzeti hatóságok számára való továbbítása céljából – kizárólag a nyilvánosan elérhető elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtói vagy a nyilvános hírközlő hálózatok szolgáltatói által előállított vagy kezelt adatok kezelésére és megőrzésére vonatkozik.
41 A 2006/24 irányelv ily módon meghatározott tárgyi hatályát megerősíti az irányelv 11. cikke is, amely kimondja, hogy abban az esetben, ha az ilyen adatokat kifejezetten az említett irányelv 1. cikkének (1) bekezdésében meghatározott célokból őrizték meg, akkor az említett adatokra nem alkalmazandó a 2002/58 irányelv 15. cikkének (1) bekezdése.
42 Ezzel szemben, ahogyan az a 2006/24 irányelv (12) preambulumbekezdéséből kitűnik, a 2002/58 irányelv említett 15. cikkének (1) bekezdése továbbra is alkalmazandó azon adatok tekintetében, amelyeket a 2006/24 irányelv 1. cikkének (1) bekezdésében meghatározottaktól eltérő célokra őriztek meg, beleértve a bírósági eljárások céljait is.
43 A 2006/24 irányelv 11. cikkének és (12) preambulumbekezdésének együttes olvasatából tehát az következik, hogy ez az irányelv olyan különleges és kellően körülhatárolt szabályozásnak minősül, amely a 2002/58 irányelvtől eltér, és annak helyébe lép az általános hatály és különösen az utóbbi irányelv 15. cikkének (1) bekezdése tekintetében.
44 Az alapeljárást illetően rá kell mutatni, hogy szóban forgó jogszabálynak és a 2006/24 irányelvnek különbözőek a céljai. A szóban forgó jogszabály ugyanis a polgári eljárás keretében történő adattovábbításra vonatkozik a szellemi tulajdonjogok megsértésének megállapítása érdekében.
45 Az említett jogszabály tehát nem tartozik a 2006/24 irányelv tárgyi hatálya alá.
46 Ennélfogva az alapeljárásban nincs jelentősége annak a ténynek, hogy az érintett tagállam még nem ültette át a 2006/24 irányelvet, jóllehet annak határideje már lejárt.
47 Következésképpen a Bíróság – annak érdekében, hogy az előzetes döntéshozatalra kérdést előterjesztő bíróságnak hasznos választ adjon – ezenkívül figyelembe vehet olyan uniós jogi normákat, amelyekre a nemzeti bíróság kérdésében nem hivatkozott (lásd többek között a C‑107/98. sz. Teckal‑ügyben 1999. november 18‑án hozott ítélet [EBHT 1999., I‑1197. o.] 39. pontját, valamint a C‑2/07. sz., Abraham és társai ügyben 2008. február 28‑án hozott ítélet [EBHT 2008., I‑1197. o.] 24. pontját).
48 Márpedig meg kell állapítani, hogy az alapeljárás körülményei alkalmasak az ilyen uniós normák figyelembevételére.
49 Ugyanis a kérdést előterjesztő bíróságnak az első kérdésben szereplő hivatkozásait – a szerzői jog megsértésének konkrét bizonyítékaira vonatkozó követelmények tiszteletben tartására, az alapeljárásban előforduló átültető törvény alapján elrendelt meghagyás arányos jellegére, valamint, ahogyan az a jelen ítélet 34. pontjából kitűnik, a fent hivatkozott Promusicae‑ügyben hozott ítéletre – úgy is lehet értelmezni, hogy a kérdést előterjesztő bíróság arra a kérdésre is választ vár, hogy alkalmasak‑e az átültető törvény kérdéses rendelkezései az alkalmazandó különböző alapvető jogok közötti igazságos egyensúly biztosítására, amint azt a – 2002/58 és a 2004/48 irányelv különböző rendelkezéseit értelmező és alkalmazó – hivatkozott ítélet megköveteli.
50 Ennélfogva az alapügy megoldása szempontjából lényeges lehet az erre a hallgatólagos kérdésre adandó válasz.
51 Annak érdekében, hogy megfelelő választ adjunk, először is emlékeztetni kell arra, hogy az alapeljárásban a Bonnier Audio és társai – az azonosítás érdekében – egy internet‑előfizető vagy egy olyan IP‑címmel rendelkező internethasználó nevének és címének közlését kérik, amely címről feltehetőleg védelem alatt álló műveket tartalmazó fájlok jogellenes cseréjét valósították meg.
52 Meg kell állapítani, hogy a Bonnier Audio és társai által kért közlés személyes adatok kezelésének minősül a 95/46 irányelv 2. cikke b) pontjának összefüggésében értelmezett 2002/58 irányelv 2. cikkének első bekezdése alapján. Ez a közlés tehát a 2002/58 irányelv hatálya alá tartozik (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Promusicae‑ügyben hozott ítélet 45. pontját).
53 Arra is rá kell mutatni, hogy az alapeljárásban szereplő előírás alapján ezeket az adatokat a szerzői jog jogosultjával vagy ez utóbbi jogutódjával – azaz egy magánszeméllyel, nem pedig az illetékes nemzeti hatósággal – kell közölni valamely polgári eljárás keretében.
54 Ebben a tekintetben először is arra kell rámutatni, hogy a szerzői jog hatékony védelmének biztosítása céljából a személyes adatok közlése iránti kérelem a tárgyára tekintettel a 2004/48 irányelv hatálya alá tartozik (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Promusicae‑ügyben hozott ítélet 58. pontját).
55 Márpedig a Bíróság már kimondta, hogy a 2002/58 irányelv 15. cikke (1) bekezdésének összefüggésében értelmezett 2004/48 irányelv 8. cikkének (3) bekezdésével nem ellentétes az, ha a tagállamok a személyes adatok magánszemélyekkel való közlésére vonatkozó kötelezettséget állapítanak meg a szerzői jogok megsértése miatti polgári peres eljárás indításának lehetővé tétele érdekében, azonban nem is ír elő ilyen kötelezettséget a tagállamok számára (lásd a fent hivatkozott Promusicae‑ügyben hozott ítélet 54. és 55. pontját, valamint a fent hivatkozott LSG‑Gesellschaft zur Wahrnehmung von Leistungsschutzrechten ügyben hozott végzés 29. pontját).
56 A Bíróság azonban ezt kiegészítette azzal, hogy többek között a 2002/58 és a 2004/48 irányelv átültetése során a tagállamoknak ügyelniük kell arra, hogy ez utóbbiak olyan értelmezésére kell támaszkodniuk, amely lehetővé teszi az uniós jogrend által védett különböző alapvető jogok megfelelő egyensúlyának biztosítását. Továbbá az ezen irányelvek átültetésére vonatkozó intézkedések végrehajtása során a tagállami hatóságoknak és bíróságoknak nemcsak az a kötelessége, hogy nemzeti jogukat ezen irányelvekkel összhangban értelmezzék, hanem az is, hogy ügyeljenek arra, hogy ne támaszkodjanak ezen irányelvek olyan értelmezésére, amely sérti az alapvető jogokat vagy az uniós jog egyéb általános elveit, úgymint az arányosság elvét (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Promusicae‑ügyben hozott ítélet 68. pontját és a fent hivatkozott LSG‑Gesellschaft zur Wahrnehmung von Leistungsschutzrechten ügyben hozott végzés 28. pontját).
57 A jelen esetben az érintett tagállam úgy döntött, hogy kihasználja a rendelkezésére álló – a jelen ítélet 55. pontjában ismertetett – azon lehetőséget, hogy a magánszemélyek esetében a személyes adatokra vonatkozó adattovábbítási kötelezettséget írjon elő a polgári eljárás keretében.
58 Márpedig rá kell mutatni, hogy a kérdéses nemzeti jogszabály többek között azt írja elő, hogy a szóban forgó adatközlési meghagyást abban az esetben lehet elrendelni, ha konkrét bizonyítékai vannak a valamely művön fennálló szellemi tulajdonjog megsértésének, ha a kért információk megkönnyíthetik a szerzői jogi jogsértésre vonatkozó vizsgálatot, vagy ha a meghagyás indokának jelentősége meghaladja azoknak a károknak vagy hátrányoknak a jelentőségét, amelyet ez a meghagyás a címzettje vagy bármely ellentétes érdek számára okozhat.
59 Ezért ez a jogszabály a kereshetőségi joggal rendelkező személy által benyújtott személyes adatok közlésére vonatkozó meghagyás iránti kérelem tárgyában eljáró nemzeti bíróság számára lehetővé teszi, hogy az egyes esetek körülményei alapján és az arányosság elvéből eredő követelmények megfelelő figyelembevételével mérlegelje az ellentétes érdekeket.
60 Ebben a helyzetben meg kell állapítani, hogy az ilyen jogszabály főszabály szerint alkalmas a szerzői jog jogosultjainak rendelkezésére álló szellemi tulajdonjog védelme és az internethasználó vagy internet‑előfizető esetében fennálló személyes adatok védelme közötti megfelelő egyensúly biztosítására.
61 A fentiekre tekintettel az előterjesztett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy:
– a 2006/24 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes a 2004/48 irányelv 8. cikke alapján meghozott nemzeti jogszabály alkalmazása, amely lehetővé teszi, hogy egy adott internet-előfizető vagy internethasználó azonosítása érdekében arra kötelezzék az internet-hozzáférést biztosító szolgáltatót, hogy a szerzői jog jogosultjának vagy ez utóbbi jogutódjának tájékoztatást adjon arról az előfizetőről, akinek a szolgáltató egy adott IP‑címet (internetprotokoll) biztosított, amely címről állítólag a jogsértést elkövették, mivel ez a jogszabály nem tartozik a 2006/24 irányelv tárgyi hatálya alá,
– az alapeljárásban nincs jelentősége annak a ténynek, hogy az érintett tagállam még nem ültette át a 2006/24 irányelvet annak ellenére, hogy annak határideje már lejárt,
– a 2002/58 és a 2004/48 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az alapeljárásban előfordulóhoz hasonló nemzeti jogszabály, amennyiben ez a jogszabály a kereshetőségi joggal rendelkező személy által előterjesztett személyes adatok közlésére vonatkozó meghagyás iránti kérelem tárgyában eljáró nemzeti bíróság számára lehetővé teszi, hogy az egyes esetek körülményei alapján és az arányosság elvéből eredő követelmények megfelelő figyelembevételével mérlegelje az ellentétes érdekeket.
A költségekről
62 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:
A nyilvánosan elérhető elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtása, illetve a nyilvános hírközlő hálózatok szolgáltatása keretében előállított vagy feldolgozott [helyesen: kezelt] adatok megőrzéséről és a 2002/58/EK irányelv módosításáról szóló, 2006. március 15‑i 2006/24/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes a szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló, 2004. április 29‑i 2004/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 8. cikke alapján meghozott nemzeti jogszabály alkalmazása, amely lehetővé teszi, hogy egy adott internet-előfizető vagy internethasználó azonosítása érdekében arra kötelezzék az internet-hozzáférést biztosító szolgáltatót, hogy a szerzői jog jogosultjának vagy ez utóbbi jogutódjának tájékoztatást adjon arról az előfizetőről, akinek a szolgáltató egy adott IP‑címet (internetprotokoll) biztosított, amely címről állítólag a jogsértést elkövették, mivel ez a jogszabály nem tartozik a 2006/24 irányelv tárgyi hatálya alá.
Az alapeljárásban nincs jelentősége annak a ténynek, hogy az érintett tagállam még nem ültette át a 2006/24 irányelvet, annak ellenére, hogy annak határideje már lejárt.
Az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről [helyesen: az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről és a magánélet védelméről] szóló, 2002. július 12‑i 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet és a 2004/48 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az alapeljárásban előfordulóhoz hasonló nemzeti jogszabály, amennyiben az a kereshetőségi joggal rendelkező személy által előterjesztett személyes adatok közlésére vonatkozó meghagyás iránti kérelem tárgyában eljáró nemzeti bíróság számára lehetővé teszi, hogy az egyes esetek körülményei alapján és az arányosság elvéből eredő követelmények megfelelő figyelembevételével mérlegelje az ellentétes érdekeket.
Aláírások