C‑119/15. sz. ügy

Biuro podróży „Partner” sp. z o.o. sp.k. w Dąbrowie Górniczej

kontra

Prezes Urzędu Ochrony Konkurencji i Konsumentów

(a Sąd Apelacyjny w Warszawie [Lengyelország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme)

„Előzetes döntéshozatal – 93/13/EGK irányelv – 2009/22/EK irányelv – Fogyasztóvédelem – A hivatalos nyilvántartásban szereplő tisztességtelen feltételek erga omnes hatálya – Az említett nyilvántartásban szereplő feltételekkel egyenértékű feltételeket alkalmazó eladókra vagy szolgáltatókra kiszabott pénzbüntetés – A valamely kikötést tisztességtelen feltételnek nyilvánító eljárásban részt nem vevő eladó vagy szolgáltató – Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke – Az »olyan nemzeti bíróság, amelynek határozatai ellen a belső jog értelmében nincs jogorvoslati lehetőség« fogalma”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (ötödik tanács), 2016. december 21.

1.        Fogyasztóvédelem – A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételek – 93/13 irányelv – A tisztességtelen feltételek alkalmazásának megszüntetésére irányuló eszközök – Nemzeti szabályozás, amely jogellenes magatartásnak nyilvánítja azt, ha az eladó vagy szolgáltató a nemzeti nyilvántartásban szereplő jogellenes feltételekkel egyenértékűnek tekintett feltételeket alkalmaz – Megengedhetőség – Feltétel – A hatékony bírói jogvédelemhez való jog tiszteletben tartása – A nemzeti bíróság általi vizsgálat

(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. cikk; 2009/22 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 1. és 2. cikk; a 2011/83 irányelvvel módosított 93/13 tanácsi irányelv, 6. cikk, (1) bekezdés, 7., 8. és 8a. cikk)

2.        Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – A Bírósághoz fordulás – Értelmezési kérdések – Előterjesztési kötelezettség – Terjedelem – Az EUMSZ 267. cikk harmadik bekezdése értelmében vett nemzeti bíróság – Fogalom

(EUMSZ 267. cikk, harmadik bekezdés)

1.      A fogyasztói érdekek védelme érdekében a jogsértés megszüntetésére irányuló eljárásokról szóló 2009/22 irányelv 1. és 2. cikkével összefüggésben, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkére figyelemmel értelmezett, a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését és 7. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes a jogerős bírósági határozattal jogellenesnek nyilvánított és a jogellenesnek nyilvánított általános szerződési feltételek nemzeti nyilvántartásába bejegyzett feltételekkel tartalmi szempontból egyenértékű általános szerződési feltételek alkalmazását az említett nyilvántartásba való bejegyzést eredményező eljárásban részt nem vevő eladó vagy szolgáltató vonatkozásában jogellenes magatartásként minősíteni, azzal a nemzeti bíróság által vizsgálandó feltétellel, hogy ez az eladó vagy szolgáltató hatékony jogorvoslathoz való joggal rendelkezik mind az összehasonlított feltételek egyenértékűségét kimondó, azon kérdésre vonatkozó határozattal szemben, hogy e feltételek az egyes esetek releváns körülményeinek összességét figyelembe véve – többek között a fogyasztókat hátrányosan érintő hatásokat illetően – tartalmilag azonosak‑e, mind pedig az adott esetben a kiszabott bírság összegét megállapító határozattal szemben.

Vitathatatlan ugyanis, hogy egy ilyen nyilvántartás felállítása összeegyeztethető az uniós joggal. E tekintetben a 93/13 irányelv rendelkezéseiből és különösen annak 8. cikkéből kitűnik, hogy a tagállamok tisztességtelennek tekintendő szerződési feltételeket felsoroló listát állíthatnak fel. A 2011/83 irányelvvel módosított ezen irányelvnek a 8a. cikke értelmében a tagállamoknak tájékoztatniuk kell a Bizottságot az ilyen listák felállításáról. E rendelkezésekből következik, hogy ezek a nemzeti szervek által felállított listák vagy nyilvántartások főszabály szerint a fogyasztók részére a 93/13 irányelv keretében nyújtott védelem érdekeit szolgálják. Ugyanakkor az említett nyilvántartást átlátható módon és nem csak a fogyasztók, hanem az eladók és szolgáltatók érdekét is szem előtt tartva kell kezelni. E követelmény magában foglalja többek között, hogy a felépítése a benne foglalt feltételek számától függetlenül világos legyen. Ezenkívül az említett nyilvántartásban szereplő feltételeknek naprakészeknek kell lenniük, ami azzal jár, hogy e nyilvántartást gondosan naprakésszé kell tenni és – a jogbiztonság elvét tiszteletben tartva – haladéktalanul el kell abból távolítani azokat a feltételeket, amelyeknek már nem kell abban szerepelniük.

Ráadásul a hatékony bírói jogvédelem elvének értelmében annak az eladónak vagy szolgáltatónak, akire a nyilvántartásban szereplő feltétellel egyenértékűnek nyilvánított feltétel alkalmazása miatt bírságot szabnak ki, különösen e szankcióval szemben jogorvoslati lehetőséggel kell rendelkeznie. E jogorvoslathoz való jognak mind a jogellenesnek tekintett magatartás, mind a hatáskörrel rendelkező nemzeti szerv által meghatározott bírságösszeg értékelésére vonatkoznia kell. Ebben az összefüggésben a hatáskörrel rendelkező bíróság által elvégzett vizsgálat nem csak a vizsgált szerződési feltételeknek a nyilvántartásban szereplő feltételekkel való egyszerű formális összehasonlítására szorítkozik. Ellenkezőleg, e vizsgálat a vita tárgyát képező szerződési feltételek tartalmának értékelését jelenti, annak – az egyes esetek releváns körülményei összességének figyelembevételével történő – meghatározása érdekében, hogy e szerződési feltételek tartalmilag – többek között az általuk kiváltott hatásokat illetően – azonosak‑e az e nyilvántartásba bejegyzett feltételekkel.

(vö. 36., 38–40., 42., 47. pont, a rendelkező rész 1. pontja)

2.      Az EUMSZ 267. cikk harmadik bekezdését akként kell értelmezni, hogy az olyan bíróság, amelynek valamely jogvita keretében hozott határozatai felülvizsgálati kérelem tárgyát képezhetik, nem minősülhet olyan bíróságnak, amelynek határozatai ellen a nemzeti jog értelmében nincs jogorvoslati lehetőség.

(vö. 54. pont, a rendelkező rész 2. pontja)