MELCHIOR WATHELET
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2018. április 12.(1)
C‑99/17. P. sz. ügy
Infineon Technologies AG
kontra
Európai Bizottság
„Fellebbezés – Kartellek – A kártyachipek európai piaca – Kétoldalú kapcsolatok hálózata az árcsökkentésben részesülni kívánó ügyfeleknek adandó válaszok összehangolása érdekében – A bizonyítékok eredetiségének vitatása – A bírósági felülvizsgálat terjedelme – Korlátlan felülvizsgálati jogkör”
1. A jelen fellebbezéssel az Infineon Technologies AG (a továbbiakban: fellebbező) az Európai Unió Törvényszéke 2016. december 15‑i Infineon Technologies kontra Bizottság ítéletének (T‑758/14, nem tették közzé, a továbbiakban: megtámadott ítélet, EU:T:2016:737) hatályon kívül helyezését kéri, amellyel a Törvényszék elutasította az elsődlegesen az EUMSZ 101. cikk és (az Európai Gazdasági Térségről [EGT] szóló) megállapodás 53. cikke alkalmazására irányuló eljárásra vonatkozó 2014. szeptember 3‑i C(2014) 6250 final bizottsági határozat (AT.39574 – „kártyachipek” ügy) (a továbbiakban: vitatott határozat) megsemmisítésére, és másodlagosan a fellebbezővel szemben kiszabott bírság összegének csökkentésére irányuló keresetét.
2. A Bíróság kérésének megfelelően a jelen indítvány a fellebbező által a fellebbezésének alátámasztása érdekében felvetett két jogkérdésre összpontosít. E két kérdés egyrészt a korlátlan felülvizsgálati jogkör gyakorlására vonatkozó feltételekre, másrészt az Európai Bizottság birtokában lévő bizonyítékok eredetiségének vitatására vonatkozik.
I. Jogi háttér
A. Az 1/2003 rendelet
3. Az [EUMSZ 101.] és [EUMSZ 102. cikkben] meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16‑i 1/2003/EK tanácsi rendelet(2) 31. cikke értelmében „[a] Bíróság korlátlan jogkörrel rendelkezik az olyan határozatok felülvizsgálatára, amelyekben a Bizottság bírságot vagy kényszerítő bírságot határozott meg. A Bíróság törölheti, csökkentheti vagy növelheti a kiszabott bírság vagy kényszerítő bírság összegét”.
B. A bírságkiszabási iránymutatás
4. Az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján kiszabott bírságok megállapításáról szóló iránymutatás(3) (a továbbiakban: bírságkiszabási iránymutatás) „A [bírság] alapösszeg[ének] korrigálása” cím alatt a következőket tartalmazza:
„[…]
B. Enyhítő körülmények
29. A bírság alapösszege csökkenthető, ha a Bizottság enyhítő körülményeket állapít meg, mint például:
– […]
– […]
– amikor az érintett vállalat bizonyítékkal szolgál arra, hogy részvétele a jogsértésben kifejezetten csekély, és következésképpen bizonyítani tudja azt is, hogy mialatt részt vett a jogsértő megállapodásban [helyesen: megállapodásokban], a piacon versenyző magatartás tanúsításával hatékony módon elkerülte azok végrehajtását; annak puszta ténye, hogy egy vállalkozás a jogsértésben rövidebb ideig vett részt, mint a többi vállalkozás, nem számít enyhítő körülménynek, hiszen ez a tény már az alapösszegben is tükröződik;
[…]”
II. A jogvita előzményei
5. A jogvita előzményei és a vitatott határozat lényeges elemei a megtámadott ítélet 1–40. pontjában kerültek kifejtésre. Ezeket a következőképpen lehet összegezni.
6. A Bizottságot 2008. április 22‑én tájékoztatták a Renesas Technology Corp. és leányvállalatai (a továbbiakban: Renesas) által létrehozott kartell fennállásáról a kártyachipek ágazatában; a társaság azt kérte, hogy mentesüljön a bírság alól a kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló bizottsági közlemény(4) (a továbbiakban: engedékenységi közlemény) alapján. A Bizottság, miután ezen ágazat több társaságának helyiségeiben be nem jelentett helyszíni vizsgálatokat foganatosított, és miután felvilágosítást kért tőlük, 2011. március 28‑án eljárást indított az 1/2003 rendelet 11. cikkének (6) bekezdése alapján a Koninklijke Philips NV és a Philips France (a továbbiakban: Philips), a Renesas, valamint a Samsung Electronics CO., Ltd és a Samsung Semiconductor Europe GmbH (a továbbiakban együtt: Samsung) ellen.
7. 2011 áprilisában a Bizottság egyeztetéseket kezdett a Renesasszal, a Samsunggal és a Philipsszel a Bizottság által az [EUMSZ 101.] és [EUMSZ 102. cikk] alapján folytatott eljárásokról szóló, 2004. április 7‑i 773/2004/EK bizottsági rendelet(5) 10a. cikke értelmében vett vitarendezés érdekében. Ezen egyeztetések 2012 októberében felfüggesztésre kerültek.
8. 2013. április 18‑án a Bizottság kifogásközlést küldött a Renesas, a Hitachi, a Mitsubishi Electric Corp., a Samsung, a fellebbező és a Philips részére. 2013. november 20‑án meghallgatásra került sor.
9. 2014. szeptember 3‑án a Bizottság elfogadta a vitatott határozatot. E határozatban a Bizottság megállapította, hogy négy vállalkozás, nevezetesen a fellebbező, a Philips, a Renesas és a Samsung az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésébe és az EGT‑Megállapodás 53. cikkébe ütköző egységes és folyamatos jogsértésben vett részt az EGT‑re kiterjedően a kártyachipek ágazatában (a továbbiakban: szóban forgó jogsértés). A 2003. szeptember 24. és 2005. szeptember 8. között lezajlott e jogsértés a mobiltelefonok SIM‑kártyájában, a bankkártyákban, a személyi igazolványokban és útlevelekben, a fizetős televízió vételére alkalmas kártyákban és egyéb más alkalmazásokban használt kártyachipekre vonatkozott.
10. A szóban forgó jogsértés idején a kártyachipek piacát – amely két szegmenst foglalt magában, nevezetesen a SIM‑kártyákban (elsősorban mobiltelefonokban) használt chipeket és a nem SIM‑kártyákban (bank, biztonság és azonosítás céljára) használt chipeket – folyamatos árzuhanás, a chipkártyák gyártóinak fő ügyfelei által az árak tekintetében való nyomásgyakorlás, továbbá a kereslet és a kínálat közötti egyensúlytalanság jellemezte, amely a kereslet növekedéséből, és az állandó és gyors technológiai fejlődésből, valamint az ügyfelekkel folytatott szerződéses tárgyalások struktúrájából eredt.
11. A szóban forgó jogsértés a vitatott határozat címzettjei közötti bilaterális kapcsolati hálóra támaszkodott, amely kapcsolatok vagy találkozók, vagy telefonos megbeszélések formájában valósultak meg, és 2003 és 2004 során heti rendszerességűek voltak. A Bizottság szerint a jogsértés résztvevői árrögzítésre irányuló kapcsolatfelvételek révén egyeztették a kártyachipekre vonatkozó árpolitikájukat, nevezetesen a fő ügyfeleknek javasolt konkrét árak, a minimális árak és az irányárak tekintetében, továbbá információkat cseréltek nem csupán a következő félévre vonatkozó árak alakulása és az árrögzítésre vonatkozó szándékok, de a gyártási kapacitás és annak használata, a jövőbeli piaci magatartás, valamint a közös ügyfelek szerződéseinek tárgyalása tekintetében is. Az összejátszásra irányuló kapcsolatfelvételek ütemezése, amelynek listája a vitatott határozat 4. táblázatában szerepel, a gazdasági ciklus ütemét követte. Tekintve a céljukat és az időpontot, amikor sorra kerültek, a Bizottság összefüggést állapított meg e kétoldalú kapcsolatok között. Továbbá ezek alkalmával a vállalkozások néha nyíltan említést tettek más kétoldalú kapcsolatokra a szóban forgó jogsértés résztvevői között, és az összegyűjtött információkat átadták a versenytársaknak.
12. A Bizottság a szóban forgó jogsértést egységes és folyamatos jogsértésnek minősítette. Az összejátszásra irányuló kapcsolatok ugyanis kiegészítő jelleggel összekapcsolódtak. Kölcsönhatásuk révén egy egységes céllal bíró átfogó terv keretében hozzájárultak a versenyellenes hatások összességének megvalósításához.
13. A Bizottság szerint a Samsung, a Renesas és a Philips tudomással bírt a jogsértésről a maga teljességében. A fellebbező felelősségét ellenben csak annyiban állapították meg e jogsértésért, amennyiben a Samsunggal és a Renesasszal összejátszásra irányuló magatartásokban vett részt, mivel nem volt bizonyíték arra, hogy a Philipsszel is kapcsolatban volt vagy hogy szubjektív módon olyan benyomása volt, hogy részt vesz a szóban forgó jogsértés egészében.
14. Végül a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó vállalkozások magatartásának célja az Unión belüli versenykorlátozás volt, és számottevő hatása volt a tagállamok közötti és az EGT‑Megállapodásban részes felek közötti kereskedelemre.
15. A kiszabott bírságoknak az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének és a bírságkiszabási iránymutatásnak megfelelően történő kiszámítása érdekében a Bizottság kifejtette, hogy a szóban forgó jogsértést szándékosan követték el. Az alapösszeg kiszámításához a kartellel érintett termékek – a vállalkozások által a szóban forgó jogsértésben történő aktív részvételük hónapjai során megvalósított – eladásainak tényleges értékén alapuló éves eladások értékét vette figyelembe. A szóban forgó jogsértéshez 16%‑os súlyossági együtthatót alkalmazott. A Philips esetén 11 hónap és 17 nap, a fellebbező esetén 18 hónap és 7 nap, a Renesas esetén 23 hónap és 2 nap, a Samsung esetén pedig 23 hónap és 15 nap időtartamot vett figyelembe. Az eladások értékének 16%‑át alkalmazta együtthatóként kiegészítő összeg címén.
16. Az enyhítő körülmények címén a Bizottság a fellebbezőre kirótt bírság összegét 20%‑kal csökkentette arra a tényre tekintettel, hogy ez utóbbi a szóban forgó jogsértésért csak annyiban volt felelős, amennyiben a Samsunggal és a Renesasszal részt vett összejátszásra irányuló megállapodásokban, de a Philipsszel nem. Az engedékenységi közlemény alapján a Renesast mentesítette a bírság alól, és a Samsung bírságának összegét 30%‑kal csökkentette.
17. A vitatott határozat 1. cikkében a Bizottság megállapította, hogy a következő vállalkozások az EGT területére kiterjedően a kártyachipek ágazatában részt vettek az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésébe és az EGT‑Megállapodás 53. cikkébe ütköző egységes és folyamatos jogsértésben:
– a fellebbező 2003. szeptember 24‑től 2005. március 31‑ig „a Samsunggal és a Renesasszal való összehangolásra tekintettel” (az 1. cikk a) pontja);
– a Philips 2003. szeptember 26‑tól 2004. szeptember 9‑ig (az 1. cikk b) pontja);
– a Renesas 2003. október 7‑től 2005. szeptember 8‑ig (az 1. cikk c) pontja), és
– a Samsung 2003. szeptember 24‑től 2005. szeptember 8‑ig (az 1. cikk d) pontja).
18. A vitatott határozat 2. cikkében a Bizottság a fellebbezőre 82 784 000 euró (a 2. cikk a) pontja), a Philipsre 20 148 000 euró (a 2. cikk b) pontja), a Renesasra 0 euró (a 2. cikk c) pontja) és a Samsungra 35 116 000 euró (a 2. cikk d) pontja) összegű bírságot szabott ki.
III. A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott ítélet
19. A Törvényszék Hivatalához 2014. november 13‑án benyújtott keresetlevelével (a továbbiakban: megsemmisítés iránti keresetlevél) a fellebbező keresetet indított elsődlegesen a vitatott határozat megsemmisítése iránt, másodlagosan pedig a vele szemben kiszabott bírság összegének csökkentése iránt.
20. Keresetének alátámasztására a fellebbező hat jogalapra hivatkozott. A Törvényszék a megtámadott ítélettel elutasította e jogalapokat, és ebből következően a fellebbező keresetének egészét.
21. A Törvényszék előtt felhozott, a védelemhez való jog tiszteletben tartására és a megfelelő ügyintézés elvére vonatkozó első két jogalapjával a fellebbező bírálta többek között a Samsung által 2012‑ben rendelkezésre bocsátott bizonyíték eljárási kezelését, nevezetesen e társaság 2003. november 3‑án kelt belső elektronikus levelét, amelynek egyébiránt vitatta az eredetiségét.
22. Ebben az összefüggésben az első jogalap alátámasztására felhozott második kifogás értékelésekor a Törvényszék a megtámadott ítélet 76–80. pontjában lényegében megállapította, hogy a Bizottságnak a közigazgatási eljárás során közölnie kellett volna a fellebbezővel ezen elektronikus levél eredetiségére vonatkozó saját „tudományos értékeléseit”. Ezen értékelések ugyanis terhelő bizonyítékoknak minősültek, mivel a Bizottságot annak megállapítására indították, hogy ezen elektronikus levél hiteles bizonyítéknak minősül a fellebbezőnek a szóban forgó jogsértésben való részvételére vonatkozóan. A Törvényszék azonban ezen ítélet 85. pontjában megállapította, hogy az említett értékelések fellebbezővel történő közlésének elmulasztása nem befolyásolta a Bizottság által a vitatott határozatban megállapított eredményt, így az említett ítélet 86. pontjában elutasította a fellebbező kifogását.
23. Annyiban, amennyiben a fellebbező a Samsung valamely alkalmazottja nyilatkozatának bizonyító erejét vitatta, mivel egy hamis nyilatkozat a Koreai Köztársaságban nem minősül bűncselekménynek, és mivel az ügylet meghiúsulását követően a Samsungnak különös érdeke fűződött a „tények megszépítéséhez”, a Törvényszék a megtámadott ítélet 93. pontjában lényegében úgy ítélte meg, hogy a Samsung mint az engedékenységi közlemény alkalmazását kérelmező fél hamis nyilatkozat esetén ezen engedékenység előnyei elvesztésének teszi ki magát.
24. A Törvényszék szintén elutasította a fellebbező által a második jogalap keretében felhozott, azon alapuló érvet, hogy a Bizottságnak a 2003. november 3‑i levél elektronikus változatáról független szakvéleményt kellett volna kérnie az annak eredetiségére vonatkozó érvényes bizonyíték hiányában. A megtámadott ítélet 118. pontjában a Törvényszék a válaszát azzal az indokkal alapította ezen érvre, hogy a Bizottság bizonyos mérlegelési mozgástérrel rendelkezik a további foganatosítandó intézkedésekről történő döntést illetően, és hogy a jelen esetben a fellebbező nem bizonyította – a rendelkezésére bocsátott szakvéleményeket és a saját tudományos értékeléseit figyelembe véve – egy ilyen kérelem szükségességét.
25. Az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének megsértésén alapuló, négy részre osztott harmadik jogalap vizsgálatának keretében a Törvényszék megvizsgálta különösen a fellebbezőnek a Samsung által rendelkezésre bocsátott bizonyítékok hitelességének hiányára és a fellebbező által elkövetett jogsértés fennállásának bizonyítékára vonatkozó állításait.
26. E tekintetben a megtámadott ítélet 143–158. pontjában a Törvényszék megvizsgálta a fellebbezőnek a harmadik jogalap alátámasztása érdekében a második rész keretében hivatkozott, a Samsung által rendelkezésre bocsátott bizonyítékok hitelességének vitatására irányuló érveit.
27. Először is a Törvényszék ezen ítélet 143. és 144. pontjában ezen érveket mint megalapozatlanokat elutasította arra hivatkozással, hogy még ha feltételezzük is, hogy úgy kell tekinteni, hogy a Samsung nem hiteles tanú, és az általa rendelkezésre bocsátott valamennyi nyilatkozatot és okirati bizonyítékot mellőzni kell, ez nem kérdőjelezi meg a Bizottság értékeléseit, amelyek a Renesas által szolgáltatott olyan nyilatkozatokon és okirati bizonyítékokon alapulnak, amelyek bizonyítják, hogy a fellebbezőnek versenyellenes kapcsolatai voltak az utóbbival, mint például az, amelyre 2005. március 31‑én került sor. A Törvényszék e tekintetben az ítéletének 193–201. pontjára utalt, kifejtve, hogy az említett ítélet 197–206. pontjában a Törvényszék megvizsgálta és elutasította a fellebbező ez utóbbi kapcsolatot vitató érveit.
28. Másodszor és „a teljesség kedvéért” a Törvényszék megvizsgálta és elutasította a megtámadott ítélet 145–157. pontjában a fellebbezőnek a Samsung mint tanú hitelességének és ez utóbbi nyilatkozatai és bizonyítékai hitelességének vitatására irányuló kifogásait.
29. Ebben az összefüggésben egyrészt a Törvényszék többek között megjegyezte, hogy a fellebbező, mivel nem vitatta a Bizottság azon értékeléseit, amelyek szerint a Samsung nyilatkozatait és bizonyítékait a kartell más tagjai – különösen a Renesas és az NXP(6) – megerősítették, valamennyi, a Samsung mint megbízható tanú lejáratására irányuló érvet mint hatástalant el kell utasítani (a megtámadott ítélet 146–149. pontja). Másrészt a Törvényszék válaszolt a fellebbezőnek a Bizottság azon bizonyítékai megbízhatóságára vonatkozó kifogásaira, amelyek a 2003. november 3‑i és 7‑i kapcsolatokat bizonyították (a megtámadott ítélet 152–157. pontja).
30. A megtámadott ítélet 159–208. pontjában a Törvényszék megvizsgálta az e jogalap alátámasztása érdekében hivatkozott és az EUMSZ 101. cikk megsértésének bizonyítására vonatkozó harmadik részt. A fellebbező azt állította, hogy a versenytársaival való tizenegy kapcsolatfelvétel közül egyik sem sértette e rendelkezést. Ebben az összefüggésben a Törvényszék a megtámadott ítélet 160. pontjában kifejtette, hogy „a [fellebbező] nem vitatja a Bizottság azon megállapítását, amely szerint az árakat főszabály szerint évente meghatározták, ami egyébiránt kitűnik azokból a megbeszélésekből, amelyekben a [fellebbező] részt vett. E körülmények között elegendő 2003–2005‑ig megvizsgálni, hogy a [fellebbező] részt vett‑e egy vagy adott esetben két versenyellenes megbeszélésen a Samsunggal vagy a Renesasszal e három év mindegyike során, ahhoz, hogy az EUMSZ 101. cikk megsértését vagy annak hiányát meg lehessen állapítani”.
31. E körülmények között a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy előzetesen célszerű vizsgálni a fellebbező és a Samsung vagy a Renesas közötti öt kapcsolatot, nevezetesen a 2003. szeptember 24‑i (első kapcsolat), a 2003. november 3‑i (második kapcsolat), a 2004. március 18‑i (hatodik kapcsolat), a 2004. június 1‑jétől 8‑ig tartó kapcsolatot (hetedik kapcsolat) és a 2005. március 31‑i kapcsolatot (tizenegyedik kapcsolat); a Bizottság szerint az első és az utolsó kapcsolat jelzi a fellebbező szóban forgó jogsértésben való részvételének kezdetét és végét.
32. A Törvényszék szerint tehát csak abban az esetben kellett volna vizsgálni, hogy a többi kapcsolatfelvétel – mint például a 2003. november 17‑i, amelyekről a fellebbező azt állította, hogy nem voltak jogellenesek – hozzájárul‑e, vagy sem, e jogsértés fennállásának megállapításához, ha ezen öt kapcsolat alapján nem lehetett volna megállapítani a szóban forgó jogsértés fennállását.
33. A Törvényszék ezt követően vizsgálta és elutasította a fellebbező által ezen öt kapcsolatra vonatkozóan előadott érvek összességét.
34. Közelebbről – a megtámadott ítélet 161–176. pontjában vizsgált – a fellebbező és a Samsung közötti 2003. szeptember 24‑i kapcsolatot illetően a Törvényszék egyrészt úgy ítélte meg az ítéletének 164–166. pontjában, hogy a szóban forgó információcsere az árak, az aktuális és jövőbeli kapacitások, és a tervezett technológiai fejlődés tekintetében olyan jellegűek – különösen egy olyan piacon, ahol a kínálat és a kereslet koncentrált –, hogy közvetlenül befolyásolják a versenytársak kereskedelmi stratégiáját. A Törvényszék ezen ítélet 168. pontjában kimondta, hogy a fellebbező egyetlen érve sem gyengíti annak megállapítását, amely szerint ő és a Samsung legalábbis beszéltek a következő év előre látható árairól.
35. Másrészt az említett ítélet 173–175. pontjában a Törvényszék ezen – szerinte érzékeny – információk cseréjét cél általi jogsértésnek minősítette, figyelembe véve a szóban forgó piac gazdasági és jogi összefüggését, amint az a vitatott határozat (59) preambulumbekezdésében kifejtésre került, anélkül, hogy azt a fellebbező a Törvényszék előtt vitatta volna.
36. Ami konkrétabban a gyártási kapacitásra vonatkozó megbeszéléseket illeti, a Törvényszék ugyanezen ítélet 176. pontjában hozzátette, hogy egyrészt a Bizottság, mivel azonosította azokat az okokat, amelyek miatt úgy vélte, hogy a kapacitásokra vonatkozó információcsere – a piac jellegzetességeire tekintettel – korlátozza a versenyt, nem volt köteles bizonyítani a versenyellenes hatások piacon való fennállását ahhoz, hogy a szóban forgó magatartást jogsértőnek minősítse. Másrészt, még ha feltételezzük is, hogy a kapacitásokra vonatkozó információcsere egyedül önmagában nem volt elegendő egy cél általi jogsértés megállapításához, ugyanakkor a Törvényszék szerint a fellebbező nem kérdőjelezte meg azt a tényt, hogy a Bizottság jogosan állapította meg, hogy a jövőbeli árakra vonatkozó információcsere cél általi jogsértést valósít meg.
37. A megtámadott ítélet 177–185. pontjában vizsgált, a fellebbező és a Samsung közötti 2003. november 3‑i kapcsolatot illetően a Törvényszék megjegyezte egyrészt, hogy a fellebbező nem bizonyította, hogy a Bizottság által az elektronikus levél – amelynek eredetiségét a fellebbező vitatta – ugyanazon keltezésű több változata fennállásának igazolására előterjesztett objektív okok tévesek voltak. Mindazonáltal létezik olyan más bizonyítékokból eredő valószínűsítő körülmények csoportja, amelyek szerint a fenti elektronikus levélben említett jogellenes megbeszélésekre sor került. A Törvényszék megvizsgálta a Renesas egyik alkalmazottjának 2003. október 7‑i, és a Samsung egyik alkalmazottjának 2003. november 7‑i elektronikus levelét (a megtámadott ítélet 181–183. pontja).
38. Másrészt, válaszul arra az érvelésre, amely szerint a 2003. november 3‑i kapcsolatfelvétel nem minősült cél általi versenykorlátozásnak, a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy elegendő azt megállapítani, hogy a Bizottság nem köteles minden egyes jogellenes megbeszélést illetően bizonyítani, hogy ez utóbbi ilyen korlátozásnak minősül, amennyiben bizonyítja, hogy a szóban forgó magatartások összességükben véve cél általi versenykorlátozásnak minősülnek (a megtámadott ítélet 185. pontja).
39. A fellebbező és a Samsung közötti 2004. június 1‑jétől 8‑ig tartó kapcsolatot illetően a Törvényszék a megtámadott ítélet 192–196. pontjában elutasította a fellebbező érveit. A Törvényszék a vitatott határozat (216) preambulumbekezdésére utalva a Samsungtól származó egyik dokumentumra támaszkodott az érzékeny információk cseréje fennállásának megállapításakor.
40. A fent említett öt kapcsolat vizsgálatát követően a Törvényszék a megtámadott ítélet 207. pontjában megállapította, „hogy a Bizottság nem hibázott, amikor úgy vélte, hogy a [fellebbező] a Samsunggal és a Renesasszal 2003. szeptember 24. és 2005. március 31. között versenyellenes megbeszéléseken vett részt”.
41. Válaszul a fellebbező által a harmadik jogalap alátámasztásaként hivatkozott, azon alapuló negyedik részre, hogy – figyelemmel a szóban forgó jogsértés oszthatatlan jellegére – a Törvényszék a vitatott határozatot csak egészben tudja megsemmisíteni, ha megállapítja különösen, hogy a 2003. november 3‑i és 17‑i kapcsolat nem volt versenyellenes, a Törvényszék a megtámadott ítélet 211. pontjában úgy vélte, hogy „amint az a [megtámadott ítélet] 160. pontjában megállapításra került, a [fellebbező] nem vitatta, hogy a szóban forgó piacon az árak meghatározása főszabály szerint évente történt. Mivel megállapításra került […], hogy a Bizottság nem követett el semmilyen hibát annak megállapításakor, hogy a [fellebbező] öt jogellenes kapcsolatban vett részt 2003 és 2005 között, az, hogy esetleg tévesen jutott arra a következtetésre, hogy az általa figyelembe vett többi – mint például a 2003. november 3‑i és 17‑i – kapcsolat valójában nem volt [versenykapcsolat], nem változtatna azon a megállapításon, amely szerint a [fellebbező] egységes és folyamatos jogsértésben vett részt e három év folyamán. Ennélfogva, ellentétben azzal, amit a [fellebbező] a tárgyaláson állít, még akkor is, ha a fent említett öt kapcsolaton kívüli kapcsolatok nem sértették az EUMSZ 101. cikket, az nem változtat azon, hogy a Bizottság a jogilag megkövetelt módon bizonyította a [fellebbező] szóban forgó jogsértésben való részvételét”.
42. A fellebbező által másodlagosan hivatkozott, az „egységes és folyamatos jogsértés” fogalmának téves alkalmazásán alapuló negyedik jogalapot illetően a Törvényszék a megtámadott ítélet 215. pontjában összefoglalta a vitatott határozat (285)–(315) preambulumbekezdését. Ezen ítélet 216–223. pontjában az ilyen jogsértés fennállásának megállapítására és valamely vállalkozás ilyen jogsértésben történő részvételére vonatkozó ítélkezési gyakorlatra is emlékeztetett.
43. A Törvényszék ezen ítélkezési gyakorlat fényében vizsgálta ezt követően a fellebbező öt kifogását. Közelebbről a Törvényszék egyrészt a megtámadott ítélet 226–232. pontjában elutasított egy, a vitatott határozatban szereplő ellentmondásra vonatkozó kifogást. E határozat indokolásának és rendelkező részének elemzését követően megállapította, hogy „a Bizottság, bár a rendelkező részben megállapította – anélkül, hogy az említett határozat négy címzettje között különbséget tett volna –, hogy mind részt vettek a szóban forgó jogsértésben, az említett határozat indokolása egyértelműen utal arra, miszerint a Bizottság úgy vélte, hogy e vállalkozások egységes és folyamatos jogsértésben vettek részt, tekintet nélkül arra a tényre, hogy a fellebbezőt – a másik három szankcionált vállalkozástól eltérően – nem lehetett felelősségre vonni a szóban forgó jogsértés egészéért” (ezen ítélet 229. pontja). A Törvényszék azonban, értelmezve a vitatott határozat rendelkező részét, figyelembe véve annak indokolását, ezen ítélet 231. pontjában kimondta, „hogy a rendelkező részt úgy kell érteni, hogy [a Bizottság] nem állapítja meg a fellebbezőnek a szóban forgó jogsértés egészéért való felelősségét – a [vitatott] határozat többi címzettjétől eltérően –, azonban e jogsértésért annyiban őt tartja felelősnek, hogy jogellenes kapcsolatokat tartott fenn a Samsunggal és a Renesasszal. Bár valóban nem szerencsés a [vitatott] határozat rendelkező része szövegének megfogalmazása, […] attól még az említett határozat rendelkező része nincs ellentmondásban az indokolásával”.
44. Másrészt ezen ítélet 236–240. pontjában a Törvényszék az egyenlő bánásmód és az arányos bírságkiszabás elvének megsértésén alapuló kifogást is elutasította. Ezen ítélet 239. pontjában nevezetesen elutasította a Bizottság által a fellebbezőnek enyhítő körülmény címén biztosított 20%‑os bírságcsökkentés vitatását, amelyet utóbbi a szóban forgó jogsértésben való korlátozott részvételére tekintettel kapott, azzal az indokkal, hogy „a fellebbező nem terjeszt elő semmilyen konkrét érvet, amelyből megállapítható lenne, hogy a bírság összegének 20%‑os csökkentése ne lenne arányos a jelen esetben azzal a ténnyel, hogy a szóban forgó jogsértésben csak részlegesen vett részt”.
45. A bírság kiszámítását a Törvényszék a fellebbező által hivatkozott ötödik és hatodik jogalap keretében is vizsgálta.
46. Az ötödik jogalapnak a megtámadott ítélet 255–259. pontjában elvégzett vizsgálata keretében – amely jogalap a bírság téves kiszámításán alapult, mivel a fellebbező állítólag nem vett részt a nem SIM‑kártyákban használt chipekre vonatkozó kapcsolatokban –, a Törvényszék egyrészt megjegyezte, hogy e chipek árát megemlítették a Samsunggal való 2003. szeptember 24‑i kapcsolatfelvétel során, és a fellebbező érvei azt nem tudták megkérdőjelezni (ezen ítélet 255–256. pontja). Másrészt a Törvényszék hozzátette „mindenesetre, […] hogy a [fellebbező] a beadványaiban nem terjeszt elő semmilyen érvet, amely a Bizottság – a [vitatott] határozat (221) preambulumbekezdésében és az észrevételeiben szereplő – értékelésének vitatására irányulna, amely szerint összefüggés van a SIM‑kártyákban használt chipek és a nem SIM‑kártyákban használt chipek között” (az említett ítélet 257. pontja), és mint hatástalant elutasította a fellebbező azon érvét, amely szerint e kétfajta chip nem ugyanazon termékpiachoz tartozott (ugyanezen ítélet 258. pontja).
47. A bírságkiszabási iránymutatás és az arányosság elvének megsértésén alapuló hatodik jogalap keretében a Törvényszék a megtámadott ítélet 270. pontjában többek között megállapította, hogy a fellebbezővel szemben kiszabott bírság nem sérti az arányosság elvét. A Törvényszék e megállapítást lényegében arra az – ezen ítélet 269. pontjában kimondott – indokra alapította, hogy a fellebbezőre kiszabott bírság összege a forgalmára tekintettel magyarázható, amely sokkal jelentősebb, mint a többi szankcionált vállalkozásé, és csak a szóban forgó jogsértésben való saját részvételének gazdasági jelentőségét tükrözi, kifejtve, hogy a teljes forgalomnak a szóban forgó jogsértéssel érintett termékek eladásából származó része tükrözi a legjobban e jogsértés gazdasági jelentőségét.
IV. A felek kérelmei és a Bíróság előtti eljárás
48. Fellebbezésében a fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;
– semmisítse meg a vitatott határozatot a fellebbezőre vonatkozó részében;
– másodlagosan csökkentse a vitatott határozat (457) preambulumbekezdésének a) pontjában a fellebbezővel szemben kiszabott 82 874 000 euró összegű bírságot egy arányos összegre;
– másodlagosan új eljárás lefolytatása céljából utalja vissza az ügyet a Törvényszékhez, és
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
49. A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:
– utasítsa el a fellebbezést;
– másodlagosan utasítsa el a fellebbezővel szemben kiszabott bírság csökkentése iránti kérelmet, és
– a fellebbezőt kötelezze a költségek viselésére.
V. A fellebbezésről
50. Fellebbezésének alátámasztására a fellebbező három jogalapot hoz fel, amelyek lényegében a fellebbezésének 2. pontjában megfogalmazott „három jogkérdésnek” felelnek meg. Így az első jogalap az EUMSZ 263. cikk megsértésén alapul a nem teljes és szelektív bírósági felülvizsgálat miatt. E jogalap keretében merül fel egyes bizonyítékok eredetiségének és a bizonyítási terhet tekintve abból eredő következményeknek a különös kérdése. Ezen első jogalap szervesen kapcsolódik a harmadikhoz, amely a fellebbezőre kiszabott bírság kiszámítását illetően elkövetett téves jogalkalmazáson és a korlátlan felülvizsgálati jogkör megsértésén alapul. Végül a második jogalap az EUMSZ 101. cikk alkalmazására, és pontosabban a cél általi versenykorlátozás és az egységes és folyamatos jogsértés fogalmára irányul.
51. A Bíróság által a jelen indítványban kezelni kívánt jogkérdéseket a harmadik jogalappal összefüggő első jogalap első két része érinti. Amint ugyanis azt a jelen indítvány 2. pontja jelzi, e jogkérdések egyrészt a hatékony bírósági felülvizsgálat követelményére vonatkoznak, mivel e kérdés jelen esetben a korlátlan felülvizsgálati jogkör gyakorlásához kapcsolódik, és másrészt a Bizottság által elfogadott bizonyítékok eredetiségének vitatására.
A. A hatékony bírósági felülvizsgálatról és a korlátlan felülvizsgálati jogkörről (a harmadik jogalappal összefüggő első jogalap első része)
1. A felek érvelése
52. A fellebbező fellebbezése első jogalapjának első részével különösen a megtámadott ítélet 160. pontjának következtetéseit vitatja, amely a fellebbező által elégtelennek ítélt felülvizsgálat kiindulópontjának minősül.
53. A fellebbező lényegében felrója a Törvényszéknek, hogy csak ötöt vizsgált a Bizottság által megállapított tizenegy állítólagos jogellenes kapcsolatból, holott ő valamennyit vitatta. Márpedig a Bizottság valamelyik vitatott kapcsolatra vonatkozó értékelésének jogellenessége miatt meg kellett volna semmisíteni a Bizottság által a vitatott határozatban tett vonatkozó megállapításokat.
54. A fellebbező tehát úgy véli, hogy a Törvényszék által foganatosított bírósági felülvizsgálat – a megtámadott ítélet 160. pontjában kifejtett feltételek mellett – hiányos és szelektív, és ebből következően ellentétes az EUMSZ 263. cikkel. E részleges felülvizsgálat miatt a megtámadott ítélet sérti az indokolási kötelezettséget is.
55. A vizsgált kapcsolatok továbbá elégtelenek a fellebbező által elkövetett valamely egységes és folyamatos jogsértés megállapításának alátámasztásához.
56. Végül egy ilyen szelektív felülvizsgálat nem tette lehetővé a Törvényszék számára sem azt, hogy az állítólagos jogsértés súlyát teljeskörűen értékelje, sem a kiszabott bírság kellő felülvizsgálatát. Ez utóbbi érvet a fellebbezés – a Törvényszék által a bírság összegének meghatározását érintően elkövetett téves jogalkalmazásra vonatkozó – harmadik jogalapja keretében megismétlik és kifejtik.
57. A Bizottság a fellebbező által hivatkozott valamennyi érv megalapozottságát vitatja.
58. Ami közelebbről a megtámadott ítélet 160. pontjára vonatkozó kritikát illeti, a Bizottság úgy véli, hogy mivel a fellebbező nem vitatta azt a következtetést, amely szerint a kártyachipek árát főszabály szerint évente határozták meg, a Törvényszék annak vizsgálatára szorítkozhatott, hogy a fellebbező évente legalább egy versenyellenes kapcsolatban részt vett a 2003 és 2005 közötti időszak során. Elegendő ugyanis, hogy a versenyellenes kapcsolatok gazdasági eredménye azon az időponton túlmenően is kifejti hatásait, amikor megtörténtek. E körülmények között a Törvényszék nem volt köteles indokolni az általa vizsgált öt kapcsolatra vonatkozó választását, sem a fellebbezőnek a többi hat kapcsolatban való részvétele vizsgálatának mellőzését. A fellebbezőnek semmilyen érdeke nem fűződik ahhoz, hogy e címen magyarázatot kapjon.
59. Továbbá, ellentétben a fellebbező állításával, a Törvényszék megközelítése nem akadályozta őt abban, hogy a jogsértés súlyára és a bírság összegére vonatkozó érvekre megfelelően válaszoljon.
2. Elemzés
a) Az EUMSZ 101. és EUMSZ 102. cikk alkalmazására vonatkozó eljárásban hozott bizottsági határozatok feletti bírósági felülvizsgálat kettős jellege
60. A megtámadott ítélet 160. pontjában a Törvényszék megjegyezte, hogy a fellebbező nem vitatja a Bizottság azon megállapítását, amely szerint az árakat főszabály szerint évente határozták meg. E megállapítás alapján kimondta, hogy „elegendő 2003–2005‑ig megvizsgálni, hogy a [fellebbező] részt vett‑e egy vagy adott esetben két versenyellenes megbeszélésen a Samsunggal vagy a Renesasszal e három év mindegyike során, ahhoz, hogy az EUMSZ 101. cikk megsértését vagy annak hiányát meg lehessen állapítani. E körülmények között a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy előzetesen célszerű megvizsgálni a fellebbező és a Samsung vagy a Renesas közötti […] öt kapcsolatot; a Bizottság szerint az első és az utolsó kapcsolat a fellebbező szóban forgó jogsértésben való részvételének kezdetét, illetve végét jelzi. Tehát a Törvényszék csak abban az esetben vizsgálja, hogy a többi kapcsolat – mint például a 2003. november 17‑i, amelyekről a fellebbező a beadványaiban és a tárgyaláson azt állította, hogy nem voltak jogellenesek – hozzájárul‑e, vagy sem, a szóban forgó jogsértés fennállásának megállapításához, ha ezen öt kapcsolat alapján nem lehet megállapítani e jogsértés fennállását”.
61. Mivel a Törvényszék helybenhagyta a Bizottság által vizsgálatra kiválasztott öt kapcsolat alapján levont következtetéseket, megerősítette a fellebbezőnek a szóban forgó jogsértésben való részvételét, a többi kapcsolat kapcsán hivatkozott érvek vizsgálata nélkül.
62. A megtámadott ítélet 211. pontjában ugyanis a Törvényszék kimondta, hogy mivel „a Bizottság nem követett el semmilyen hibát annak megállapításakor, hogy a [fellebbező] öt jogellenes kapcsolatban vett részt 2003 és 2005 között, az, hogy esetleg tévesen jutott arra a következtetésre, hogy az általa figyelembe vett többi – mint például a 2003. november 17‑i – kapcsolat valójában nem volt [versenykapcsolat], nem változtatna azon a megállapításon, amely szerint a [fellebbező] egységes és folyamatos jogsértésben vett részt e három év folyamán. Ennélfogva, ellentétben azzal, amit a [fellebbező] a tárgyaláson állít, még akkor is, ha a fent említett öt kapcsolaton kívüli kapcsolatok nem sértették az EUMSZ 101. cikket, az nem változtat azon, hogy a Bizottság a jogilag megkövetelt módon bizonyította a [fellebbező] szóban forgó jogsértésben való részvételét”.
63. A megtámadott ítélet 160. pontja képezi tehát a fellebbező kritikájának középpontját. A Törvényszéknek – ellentétben a megtámadott ítélet e pontjában foganatosított „választásával” – kimerítően kellett volna vizsgálnia a fellebbező által vitatott valamennyi kapcsolatot.
64. A Bizottság által az EUMSZ 101. és EUMSZ 102. cikk alkalmazására vonatkozó eljárásokban hozott határozatok bírósági felülvizsgálata rendszerének két része van. Egyrészt a „klasszikus” felülvizsgálaton, az intézmények aktusainak az EUMSZ 263. cikkben létrehozott jogszerűségi vizsgálatán alapul, és másrészt az EUMSZ 261. cikk alapján a felperesek kérelmére a Bizottság által e téren kiszabott szankciók tekintetében a Törvényszék által gyakorolt korlátlan felülvizsgálati jogkörrel egészíthető ki.(7)
b) A jogszerűségi vizsgálat terjedelméről
65. A jelen esetben a Bizottság a vitatott határozatban megállapította egy egységes és folyamatos jogsértés fennállását. Egy ilyen jogsértést egy több cselekményből álló folyamatos magatartás eredményeként lehet meghatározni, amely cselekmények – azonos, a közös piacon belüli versenyt torzító céljuk alapján – „átfogó terv” keretébe illeszkednek, noha egy vagy több elem önmagában, külön‑külön is az EUMSZ 101. cikk megsértésének minősülhet. Egy ilyen jogsértés keretében a Bizottság az e cselekmények miatti felelősséget jogszerűen tudhatja be az összességében figyelembe vett jogsértésben való részvétel alapján.(8)
66. Egyébiránt a Bíróság kimondta, hogy „az a vállalkozás, amely [ilyen egységes és összetett jogsértésben] saját magatartása révén vett részt, amely magatartás az [EUMSZ 101.] cikk (1) bekezdése értelmében vett versenyellenes célú megállapodás vagy összehangolt magatartás fogalmába tartozik, és amely a jogsértés egészének megvalósításához való hozzájárulásra irányul, az említett jogsértésben való részvételének teljes időszakát illetően felelősségre vonható azon magatartásokért is, amelyeket ugyanezen jogsértés keretében más vállalkozások tanúsítottak”(9).
67. Ilyen egységes és folyamatos jogsértés összefüggésében ítélte úgy a Törvényszék, hogy a vitatott határozat jogszerűségét a fellebbezőnek „e három év mindegyike során [(tehát 2003‑tól 2005‑ig)](10)” „egy vagy adott esetben két versenyellenes megbeszélésen” történő részvételére korlátozva vizsgálhatja, amely kapcsolatok a Bizottság szerint a fellebbező által elkövetett jogsértés kezdetét és végét jelzik.
68. Mivel a Törvényszék e választás kiindulópontjaként megjegyezte, hogy a fellebbező nem vitatja a Bizottság azon értékelését, amely szerint az árakat főszabály szerint évente határozták meg, nem látom itt a szóban forgó jogsértés jellegzetességeinek semmilyen elferdítését.
69. Az a tény ugyanis, hogy valamely vállalkozás nem vett részt a kartellt képező összes elemben, vagy hogy kisebb szerepet játszott azon aspektusaiban, amelyekben részt vett, irreleváns az általa elkövetett jogsértés létezésének megállapítására nézve; ezeket az elemeket a jogsértés súlyának értékelésekor és adott esetben a bírság megállapításakor kell figyelembe venni.(11) Téves jogalkalmazás nélkül tudta tehát a Törvényszék a vizsgálatát a jogsértéssel érintett hároméves időszak során tartott öt versenyellenes megbeszélésre korlátozni a jogszerűség vizsgálatának szakaszában.
70. Kétségtelen, hogy az első jogalap ötödik részében a fellebbező vitatja a Törvényszéknek az árak évenkénti meghatározására vonatkozó előzetes megállapítását.(12) Az érv számomra mégis elfogadhatatlannak tűnik, mivel az állítás téves jellegére nem hivatkoztak a Törvényszék előtt, holott a Bizottság a vitatott határozatot kifejezetten azon tényre alapította, hogy a kártyachipek árát főszabály szerint évente határozták meg.(13) Az említett érv mindenesetre megalapozatlan, mivel a fellebbező nem bizonyít e tekintetben elferdítést. A megtámadott ítélet 160. pontjában annak kimondásával, hogy „az árakat főszabály szerint évente határozták meg”(14), a Törvényszék bizonyosan nem határolta be az árak meghatározását úgy, hogy arra kizárólag éves időszakokban került sor.
c) A korlátlan felülvizsgálat terjedelméről
71. A Törvényszék által gyakorolt felülvizsgálat terjedelmének kérdése azonban más értelemben merül fel számomra a Bizottság által az EUMSZ 101. és EUMSZ 102. cikk alkalmazására vonatkozó eljárásban hozott határozatok bírósági felülvizsgálati rendszerének második szempontja keretében.
72. Amint ugyanis arra a jelen indítvány 64. pontjában emlékeztettem, az EUMSZ 263. cikken alapuló jogszerűségi vizsgálatot a felperesek kérelmére a Bizottság által kiszabott versenyjogi szankciókat illetően kiegészítheti az EUMSZ 261. cikken alapuló korlátlan felülvizsgálati jogkör gyakorlása.(15)
73. Márpedig, ha a korlátlan felülvizsgálat nem önálló jogorvoslat, azt mégis a jogszerűségi vizsgálattól elkülönülve kell gyakorolni.(16) Másképp megfogalmazva, nem azért nem kell különös felülvizsgálatot gyakorolni a korlátlan felülvizsgálati jogkör keretében, mert a jogszerűségi vizsgálat nem tárt fel jogellenességet.(17) Amint arra a jelen indítvány 69. pontjában emlékeztettem, éppen e második vizsgálat során kell figyelembe venni azt a tényt, hogy valamely vállalkozás nem vett részt a kartellt képező összes elemben, vagy hogy kisebb szerepet játszott azon aspektusaiban, amelyekben részt vett.
74. Határozottan megállapítást nyert ugyanis, hogy „a Charta 47. cikke értelmében vett korlátlan felülvizsgálat követelményeinek a bírság tekintetében történő teljesítéséhez az uniós bíróság az EUMSZ 261. cikkben és az EUMSZ 263. cikkben foglalt hatásköreinek gyakorlása során köteles megvizsgálni minden, annak bizonyítására irányuló jogi, illetve ténybeli kifogást, hogy a bírság összege nem felel meg a jogsértés súlyának és időtartamának”(18).
75. A teljes körű felülvizsgálat e követelményét az egyéniesítés elve és a „büntetés” fokozatosságának elve is magyarázza, amelyek – Tizzano főtanácsnok szavaival élve – a szankciórendszer két alapelvét jelentik mind büntető, mind közigazgatási területen,(19) és implicit módon a Bíróságnak a versenyjogi bírságok összegének meghatározására vonatkozó ítélkezési gyakorlatának részét képezik.
76. A Bíróság ugyanis következetesen kimondja, hogy a bírságok összegének meghatározása érdekében „figyelembe kell venni [a jogsértés] időtartamát, és az összes olyan tényezőt, amely hatással lehet a [jogsértés] súlyának értékelésére, mint például az egyes vállalkozások magatartása, az összehangolt magatartások létrehozásában játszott szerepük, az e magatartásokból származó előnyük, a méretük és az érintett termékek értéke, valamint az, hogy az ilyen típusú jogsértések milyen kockázatot jelentenek az [Unió] számára”(20).
77. Egyébiránt ez nem is lehet másképp, mivel – továbbra is a Bíróság szerint – „a jogsértés súlyát egyedileg kell értékelni”(21).
78. Véleményem szerint tehát a Törvényszék csak abban az esetben mentesülhetne a bírósági felülvizsgálat második részének gyakorlása alól, ha a bírság összegének meghatározása céljából hivatkozott körülmények azonosak azokkal, amelyeken a jogszerűségi vizsgálat keretében előadott érvek alapulnak, és feltéve, hogy a Törvényszék azokat ez alkalommal mind elutasította.(22)
79. Márpedig a jelen esetben e feltételek közül a másodikat véleményem szerint nem tartották be, mivel a Törvényszék úgy döntött, hogy a fellebbező által részletesen vitatott tizenegy kapcsolatból csak ötöt vizsgál a jogszerűségi vizsgálat keretében.
80. Kétségtelen, hogy a fellebbező a keresetlevelének a bírság csökkentése iránti kérelemre vonatkozó részében a Bizottság azon megállapításaira támaszkodott, amelyek szerint a negyvenegy felsorolt kapcsolatból hétben részt vett.(23) Mindazonáltal úgy tűnik számomra, hogy e magatartást a kérelmének másodlagos jellege magyarázza. Mivel a fellebbező elsődlegesen a vitatott határozat megsemmisítését kérte arra hivatkozva, hogy nincs bizonyíték a jogsértő magatartására, másodlagos kérelme – hallgatólagosan, azonban logikusan – azon elvből indul ki, hogy az elődleges érveit nem fogadták el.
81. Ezen eljárási módszertan nem von le semmit abból a tényből, hogy a Bizottság által a vitatott határozatban beazonosított tizenegy kapcsolat jogsértő jellegére vonatkozó érveknek – megalapozottságuk esetén – esetlegesen hatása lehetett a kiszabott bírság értékelésére, mivel az a tény, hogy valamely vállalkozás kisebb szerepet játszott a jogsértés azon aspektusaiban, amelyekben részt vett, olyan elem, amelyet a jogsértés súlyának értékelésekor, és adott esetben a bírság megállapításakor kell figyelembe venni.(24)
82. Márpedig úgy tűnik, hogy a Törvényszék nem adott választ a fellebbező által hivatkozott valamennyi érvre, sem a jogszerűségi vizsgálat szakaszában – amikor a fellebbezőnek csak öt versenyellenes megbeszélésen való részvételét vizsgálta, holott a fellebbező indokolással ellátva vitatta a Bizottság által a vitatott határozatban beazonosított tizenegy kapcsolat jogellenes jellegét –, sem a korlátlan felülvizsgálati jogkörének gyakorlása során, amikor kimondja, hogy a fellebbező „megelégszik […] az arra történő hivatkozással, hogy kisebb szerepet játszott a szóban forgó jogsértésben”(25), és hogy „a legmagasabb összegű bírság vele szemben történő kiszabásának oka az, hogy sokkal jelentősebb forgalmat bonyolított, mint a többi szankcionált vállalkozás”(26), mivel a bírság összege a szóban forgó jogsértésben való részvételének gazdasági jelentőségét tükrözi.
83. Ez utóbbi állítás relevanciájának megkérdőjelezése nélkül, és anélkül, hogy ki lehetne mondani, hogy a Törvényszék más következtetésre jutott volna, ha a fellebbező által megfogalmazott valamennyi kifogást megvizsgálta volna, úgy tűnik, hogy a Törvényszék nem vette jogilag megfelelő módon figyelembe az összes lényeges tényezőt a fellebbezőnek felrótt magatartás súlyának megállapításakor, és nem adott jogilag megkövetelt módon választ a fellebbezőnek a bírság törlésére vagy csökkentésére irányuló érvei összességére. Márpedig a fellebbezés keretében pontosan ez a Bíróság felülvizsgálatának célja.(27)
3. A harmadik jogalappal összefüggő első jogalap első részére vonatkozó következtetés
84. A harmadik jogalappal összefüggő első jogalap első részének elemzése végén úgy vélem, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor nem vizsgált meg minden egyes érvet, amelyet a fellebbező a Bizottság által a terhére rótt kapcsolatok jogszerűségének bizonyítása érdekében terjesztett elő.
B. A bizonyítékok eredetiségének kérdéséről
1. A felek érvelése
85. Első jogalapjának második részével a fellebbező felrója a Törvényszéknek, hogy rá telepítette a megtámadott ítélet 118. pontjában a Samsung 2003. november 3‑i belső elektronikus levelének hamis jellegére vonatkozó bizonyítási terhet. Mivel a Bizottság – amelynek bizonyítania kell a jogsértést – a megfelelő ügyintézés elvének megfelelően és a fellebbező által felvetett komoly kétségekre tekintettel nem bizonyította ezen elektronikus levél eredetiségét, e bizonyítékot elfogadhatatlannak kellett volna nyilvánítani.
86. A fellebbező legalábbis úgy véli, hogy figyelemmel az általa és a Samsung által előterjesztett észrevételekre, a Bizottság köteles lett volna egy független szakértőt kirendelni az elektronikus levél eredetiségének értékelése érdekében. A kartellekre vonatkozó eljárásokban ezen eljárások büntető jellege miatt még inkább ez a helyzet.
87. A Bizottság vitatja a fellebbező álláspontját. Valamely bizonyíték eredetiségének vitatása esetén a hitelesség az egyetlen releváns szempont, és bizonyító erejét az ügy összes körülményének fényében kell értékelni.
88. A megfelelő ügyintézés kötelezettsége nem írja elő valamely bizonyíték eredetiségének bizonyítását, így a Bizottság nem köteles független informatikai szakértőt kirendelni.
89. A jelen esetben a Törvényszék eleget tenne e követelményeknek a belső elektronikus levél hitelességének a jelen ügy valamennyi körülménye fényében történő értékelésekor, és úgy ítélte meg, hogy a Samsung 2003. november 3‑i belső elektronikus levelére mint a bizonyítékok csoportjának egy elemére lehet hivatkozni. A Bizottság hozzáteszi, hogy a bizonyítékok elferdítését kivéve, a Törvényszék ilyen ténymegállapításai nem tartoznak a Bíróság felülvizsgálatának hatálya alá.
2. Elemzés
a) Valamely bizonyíték eredetisége és hitelessége közötti különbségtételről
90. Ha a Bizottság bizonyítani tudta, hogy valamely vállalkozás olyan, vállalkozások közötti találkozókon vett részt, amelyeknek nyilvánvalóan versenyellenes jellegük volt, a vállalkozás feladata, hogy az e találkozókon történtekről más magyarázattal szolgáljon.(28)
91. E tekintetben „az, ha az érintett vállalkozás annak lehetőségére hivatkozik, hogy olyan körülmény állhatott fenn, amely alkalmas lehetett [azon] bizonyítékok bizonyító erejének befolyásolására [amelyekre a Bizottság támaszkodik], nem elegendő ahhoz, hogy a Bizottságnak kelljen bizonyítania, hogy e körülmény a bizonyítékok bizonyító erejét nem befolyásolhatta. Éppen ellenkezőleg, azon eset kivételével, amikor az érintett vállalkozás magának a Bizottságnak a magatartása miatt nem képes ilyen bizonyítékot szolgáltatni, az érintett vállalkozásnak kell a jogilag megkövetelt módon bizonyítania egyrészt az általa hivatkozott körülmény fennállását, másrészt pedig azt, hogy e körülmény kétségessé teszi a Bizottság által hivatkozott bizonyítékok bizonyító erejét”(29).
92. Általánosabban, az uniós jogban érvényesülő elv a bizonyítékok szabad értékelésének elve. Ezen elvből következik, hogy az egyetlen olyan releváns tényező, amelyet meg kell vizsgálni, az előterjesztett bizonyítékok hitelessége.(30)
93. Ennek érdekében összetett gazdasági értékelések keretében a Bíróság kimondta, hogy az uniós bíróságnak különösen a hivatkozott bizonyítékok tárgyi valószerűségét, megbízhatóságát és koherenciáját kell vizsgálnia.(31)
94. E szempontok megkérdőjelezése nélkül úgy vélem, hogy valamely bizonyíték eredetiségének a kérdése szükségszerűen megelőzi a hitelességének értékelését: egy nem eredeti bizonyíték nem tekinthető hitelesnek, még ha annak is látszik.
95. Vissza kell térni tehát az alapelvhez, amely a versenyjog területét is beleértve előírja, hogy a jogsértés fennállásával kapcsolatos jogviták esetén a Bizottságra hárul az általa megállapított jogsértések bizonyítása, és azon bizonyítékok előterjesztése, amelyek alkalmasak a jogsértést alkotó tényállás jogilag megkövetelt módon történő bizonyítására.(32) Ha a bíróságnak kétségei vannak, azt tehát a jogsértést megállapító határozat címzett vállalkozása javára kell értelmezni.(33)
96. Ez konkrétan azt jelenti, hogy ha a Bíróság megállapítja, hogy kétség áll fenn valamely vitatott dokumentum teljességével, és/vagy azzal kapcsolatban, hogy azt jogszerű eszközökkel szerezték‑e, a dokumentumot figyelmen kívül kell hagyni.(34) Nincs szó se többről, se kevesebbről, mint a bizonyíték elfogadhatóságának kérdéséről. Márpedig a Bizottság által szolgáltatott bizonyítékokat csak elfogadhatóságuk esetén lehet a hitelességük szempontjából értékelni.(35)
b) A jelen esetre történő alkalmazás
97. A jelen esetben a fellebbező vitatja a Samsung egyik alkalmazottja által 2003. november 3‑án küldött belső elektronikus levél eredetiségét. Egyrészt e levélnek többféle nyomtatott változata létezik, és másrészt a fellebbező által benyújtott két szakértői vélemény lényegében arra a következtetésre jutott, hogy nem lehet a levél eredetiségét megerősíteni.
98. Ezeket az érveket a fellebbező részletesen kifejtette a megsemmisítés iránti keresetlevelének 68–86. pontjában. Először is egy címzett és „másolatbeli” címzett nélküli első nyomtatott változatra hivatkozott, és egy állítólag reggel 3 óra 27 perckor (európai idő szerint) történő küldésre, míg a kifogásolt levélben említett, az Infineon munkavállalójának telefonhívására ugyanazon a napon került sor. Másodszor kiemelte a közölt levél első változata és a két későbbi változat közötti különbségeket, amelyek – ellentétben az első változattal – egy címzettet és hat másolatbeli címzettet tüntettek fel, valamint eltérő küldési időpontokra mutatott rá. Harmadszor a fellebbező hivatkozott egy szakértői véleményre, amelynek értelmében az igénybe vett független szakértő úgy ítélte meg, hogy a 2003. november 3‑i elektronikus levél nem tekinthető eredetinek minden kétséget kizáróan, amit ugyanaz a szakértő egy második véleményben megerősített.
99. E tényezők ellenére a Törvényszék a megtámadott ítélet 181. pontjában úgy ítélte meg, hogy a Bizottság „jogszerűen juthatott arra a következtetésre, hogy a [fellebbező] részt vett [jogellenes] megbeszéléseken”, különösen arra a tényre támaszkodva, hogy „egyetlen szakértői vélemény sem állapította meg, hogy a 2003. november 3‑i elektronikus levél nem minősül egyidejű eredeti bizonyítéknak, amit egyébiránt a [fellebbező] nem bizonyított a Törvényszék előtt”. A megtámadott ítélet 182. pontjában hozzátette, hogy a fellebbező „nem bizonyította, hogy a Bizottság által annak igazolására előterjesztett objektív indokok, hogy ezen elektronikus levélnek több változata is van, tévesek lennének”.
100. Úgy vélem, hogy a Törvényszék ezáltal tévesen alkalmazta a jogot, mivel nem tartotta be a versenyjogi jogsértések miatt kiszabott bírságok terén előírt bizonyítási követelményeket. Ugyanis, még a valamely elektronikus levél lényeges elemeire – mint a címzettek vagy a küldés időpontja – vonatkozó különbségek figyelembevétele nélkül is, a fellebbező által benyújtott szakértői véleményekből kitűnik, hogy nem lehetett bizonyossággal megállapítani a 2003. november 3‑i elektronikus levél eredetiségét. E tényezőkkel szembesülve a Törvényszéknek mellőznie kellett volna e bizonyítékot: a Bizottság feladata volt a 2003. november 3‑i elektronikus levél eredetiségének határozott bizonyítása, adott esetben a fellebbező által indítványozott szakértői intézkedés igénybevételével.
101. Mindazonáltal a Törvényszék úgy ítélte meg továbbá, hogy az a tény, hogy a 2003. november 3‑i elektronikus levélben említett jogellenes megbeszélésekre sor került, más bizonyítékokból is ered, amelyek együtt „bizonyítékok csoportjának” minősülnek.(36)
102. Márpedig ellentétben azzal a kérdéssel, hogy betartották‑e a bizonyításfelvétel és a bizonyítási teher szabályait, a Bíróságnak nincs hatásköre a tényállás megállapítására, és főszabályként a Törvényszék által az e tényállás alátámasztására elfogadott bizonyítékok vizsgálatára. Amennyiben ugyanis e bizonyítékok megszerzése szabályszerűen történt, valamint az általános jogelveket, továbbá a bizonyítási teherre és a bizonyításfelvételre vonatkozó eljárási szabályokat tiszteletben tartották, kizárólag a Törvényszék feladata annak mérlegelése, hogy a hozzá benyújtott bizonyítékoknak milyen bizonyító erőt tulajdonít. Ez az értékelés ezért – a Törvényszék elé terjesztett bizonyítékok elferdítését kivéve – nem minősül a Bíróság felülvizsgálata alá tartozó jogkérdésnek.(37)
103. Következésképpen, még ha a Törvényszék által megállapított tényezők meg is kérdőjelezhetők, olyan ténybeli értékelésekről van szó, amelyek fellebbezés keretében nem tartoznak a Bíróság felülvizsgálati jogkörébe. Mivel a Törvényszék megállapította, hogy más dokumentumok megerősítik a jogellenes megbeszélések megtartását a szóban forgó jogsértésben érintett versenytársak között, a 2003. november 3‑i elektronikus levél eredetiségére vonatkozó érv mindenesetre hatástalannak bizonyul.
VI. Az ügynek a Törvényszék elé való visszautalásáról
104. A harmadik jogalappal összefüggő első jogalap első részének elemzése végén úgy vélem, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor nem vizsgált meg minden egyes érvet, amelyet a fellebbező a Bizottság által a terhére rótt kapcsolatok jogszerűségének bizonyítása érdekében terjesztett elő.
105. Az Európai Unió Bírósága alapokmányának 61. cikke szerint, ha a fellebbezés megalapozott, a Bíróság a Törvényszék határozatát hatályon kívül helyezi. Ha a per állása megengedi, az ügyet maga a Bíróság is érdemben eldöntheti, illetve határozathozatalra visszautalhatja a Törvényszékhez.
106. A jelen esetben úgy ítélem meg, hogy a per állása nem engedi meg a jogvita érdemben való elbírálását. A fellebbező érvei megalapozottságának vizsgálata ugyanis arra indítaná a Bíróságot, hogy ténykérdésekről olyan tényezők alapján határozzon, amelyeket a Törvényszék nem értékelt a megtámadott ítéletben. Ezenkívül a Bíróság előtt nem vitatták meg a per érdemét érintő tényállításokat.
107. Az ügyet tehát vissza kell utalni a Törvényszék elé, és a költségekről jelenleg nem kell határozni.
VII. Végkövetkeztetés
108. A fenti megfontolásokra tekintettel és a többi jogalap vizsgálatának sérelme nélkül azt javasolom a Bíróságnak, hogy:
– helyezze hatályon kívül az Európai Unió Törvényszéke 2016. december 15‑i Infineon Technologies kontra Bizottság ítéletét (T‑758/14, nem tették közzé, EU:T:2016:737), mivel a Törvényszék nem vizsgált minden egyes, a fellebbező által annak bizonyítása érdekében előterjesztett érvet, hogy a Bizottság által a terhére megállapított kapcsolatok jogszerűek voltak, és
– az ügyet utalja vissza a Törvényszék elé, és a költségekről jelenleg ne határozzon.