AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE
(második tanács)
2014. április 10.
F‑81/12. sz. ügy
Risto Nieminen
kontra
az Európai Unió Tanácsa
„Közszolgálat – Előléptetés – 2010. évi előléptetési időszak – 2011. évi előléptetési időszak – A felperes előléptetését mellőző határozat – Indokolási kötelezettség – Az érdemek összehasonlító vizsgálata – Nyelvi feladatokra beosztott tanácsosok és a nyelvi feladatoktól eltérő feladatokra beosztott tanácsosok – Előléptetési kvóták – Az érdemek időtartamának tartós jellege”
Tárgy: Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján R. Nieminen által benyújtott, az Európai Unió Tanácsa által hozott azon határozatok megsemmisítésére irányuló kereset, amelyek mellőzték a felperes előléptetését az AD12 besorolási fokozatba a 2010. és a 2011. évi előléptetési időszakban.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. R. Nieminen maga viseli saját költségeit és köteles viselni az Európai Unió Tanácsa részéről felmerült költségeket.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Előléptetés – Az érdemek összehasonlító vizsgálata – Figyelembe vehető körülmények – Nyelvi feladatokra és a nyelvi feladatoktól eltérő feladatokra beosztott tanácsosok – Előléptetési kvóták – A személyzeti szabályzat 45. cikke (1) bekezdésének megsértése
(Személyzeti szabályzat, 45. cikk, (1) bekezdés)
2. Tisztviselők – Előléptetés – Szempontok – Érdemek – A besorolási fokozatban eltöltött szolgálati idő figyelembevétele – Szubszidiárius jelleg – Az érdemek időtartama tartós jellegének figyelembevétele – Terjedelem
(Személyzeti szabályzat, 45. cikk, (1) bekezdés)
3. Tisztviselők – Előléptetés – Az érdemek összehasonlító vizsgálata – Módozatok – Az adminisztráció mérlegelési jogköre – Korlátok – Az egyenlő bánásmód elvének tiszteletben tartása – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok
(Személyzeti szabályzat, 45. cikk)
4. Tisztviselők – Előléptetés – Az érdemek összehasonlító vizsgálata – Az adminisztráció mérlegelési jogköre – Terjedelem – Az elő nem léptetett tisztviselő érdemeinek értékelése során elkövetett nyilvánvaló hiba
(Személyzeti szabályzat, 45. cikk)
1. Az a tény, hogy meghatározott számú álláshelyet tartanak fent a nyelvi feladatokra beosztott tanácsosok előléptetésére, megakadályozhatja, hogy egy vagy több, nem nyelvi feladatokra beosztott tisztviselőt előléptessenek, miközben érdemeik meghaladhatják a nyelvi feladatokra beosztott és előléptetett kollégáik érdemeit. Az álláshelyek ilyen fenntartása megsérti a személyzeti szabályzat 45. cikke (1) bekezdésének rendelkezéseit, amelyek feltételezik, hogy az érdemek összehasonlító vizsgálatát az egyenlőség alapján kell elvégezni.
(lásd a 40. pontot)
Hivatkozás:
a Közszolgálati Törvényszék F‑14/09. sz., Almeida Campos és társai kontra Tanács ügyben 2010. december 15‑én hozott ítéletének 37. és 38. pontja.
2. A besorolási fokozatban és a szolgálatban eltöltött szolgálati idő csupán másodlagosan, az érdemeknek – a különösen a személyzeti szabályzat 45. cikkének (1) bekezdésében kifejezetten szereplő három tényező alapján megállapított – egyenértékűsége esetén lehet előléptetési szempont. A kinevezésre jogosult hatóság mindazonáltal jogszerűen végezheti el az előléptethető tisztviselők érdemeinek összehasonlító értékelését az érdemeik időbeli tartósságára alapozva.
Az érdemek időtartamának tartós jellegére vonatkozó szempont a személyzeti szabályzat 45. cikkének (1) bekezdésében szereplő három szemponttól nem különül el, hanem közvetlenül az első, a tisztviselőről készült értékeléseken alapuló szemponthoz kapcsolódik. Közelebbről az érdemek időtartamának tartós jellegére vonatkozó szempont lehetővé teszi az előléptethető tisztviselők érdemei összességének jobb figyelembevételét, az egyenlő bánásmód elvének tiszteletben tartásával. Ha ugyanis a kinevezésre jogosult hatóság kizárólag az előléptethető tisztviselőről készített legutóbbi értékelés(eke)t venné figyelembe, az érdemek összehasonlító vizsgálata hibás, vagy legalábbis hiányos lenne, mivel a kinevezésre jogosult hatóság a besorolási fokozatban több mint két évet eltöltött tisztviselők érdemeinek nem az összességét vizsgálná. Végeredményben a személyzeti szabályzat 45. cikkének (1) bekezdésében szereplő „a tisztviselőről készült [értékelések]” fordulatban a többes szám használata azt jelzi, hogy a kinevezésre jogosult hatóság főszabály szerint köteles a tisztviselőkről a besorolási fokozatba való belépésük óta készített összes jelentést megvizsgálni, ami szükségszerűen az érdemek időtartamának tartós jellegére vonatkozó szempont figyelembevételéhez vezet. Végül az érdemek időtartamának tartós jellegére vonatkozó szempont nem vezetheti újból be a személyzeti szabályzat 45. cikkének (1) bekezdése alapján végzett összehasonlító vizsgálatba a szolgálati idő szempontját, mivel a jelentős szolgálati idő nem feltétlenül párosul kiváló és időben tartós érdemekkel, így e két szempont egyáltalán nem esik egybe, még ha van is közöttük bizonyos összefüggés.
(lásd a 43. és 44. pontot)
Hivatkozás:
az Európai Unió Törvényszéke T‑95/12. P. sz., Stols kontra Tanács ügyben 2014. január 15‑én hozott ítéletének 41–44. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑51/08. RENV. sz., Stols kontra Tanács ügyben 2011. december 13‑án hozott ítéletének 47. pontja.
3. A személyzeti szabályzat 45. cikke szerinti előléptetési határozat keretében figyelembe veendő érdemek értékelésekor a kinevezésre jogosult hatóság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, és az uniós bírósági felülvizsgálatnak arra a kérdésre kell korlátozódnia, hogy az adminisztráció – azokra az eljárásokra és eszközökre figyelemmel, amelyek az értékeléséhez vezethettek – a nem kifogásolható korlátok között maradt‑e, és hatáskörét nem gyakorolta‑e nyilvánvalóan hibásan. A bíróság tehát nem helyettesítheti saját értékelésével a kinevezésre jogosult hatóságnak a pályázók képességeire és érdemeire vonatkozó értékelését. A bíróság mindössze az érdemek személyzeti szabályzat 45. cikke (1) bekezdése szerinti összehasonlító vizsgálatának tárgyilagosságát és pontosságát vizsgálhatja felül a kinevezésre jogosult hatóság által a kinevezési eljárás tárgyában az említett vizsgálat előtt tett pontosítások alapján. Ebből következően az uniós bíróság nem vizsgálhatja felül a tisztviselő szakmai alkalmasságára vonatkozóan az adminisztráció által kialakított olyan összetett értékítéleteket tartalmazó értékelés megalapozottságát, amelyek a természetüknél fogva nem képezhetik objektív vizsgálat tárgyát.
Az adminisztráció ezen értékelését a szolgálat érdekében és az egyenlő bánásmód elvének megfelelően az érdemek gondos és pártatlan összehasonlító vizsgálatának szükségessége korlátozza. Jóllehet a kinevezésre jogosult hatóság a személyzeti szabályzat alapján rendelkezik hatáskörrel e vizsgálatnak az általa legmegfelelőbbnek tartott eljárás vagy módszer szerinti elvégzésére, e vizsgálatot a gyakorlatban az egyenlőség alapján és összehasonlítható információforrásokból és adatokból kiindulva kell elvégezni. Az adminisztráció e mérlegelési jogkörét azonban annak szükségessége korlátozza, hogy a tisztviselők érdemeinek gondos és pártatlan összehasonlító vizsgálatát a szolgálat érdekében és az egyenlő bánásmód elvének megfelelően végezzék el.
A tisztviselő érdemeinek összehasonlításához használt, a tisztviselők analitikus értékelés átlagát a tisztviselőkről az értékelők által adott analitikus értékelés átlagával összevető értékelési módszer megfelelő annyiban, amennyiben e módszer célja a különböző értékelők által tett megállapításokból fakadó szubjektivitás kiküszöbölése.
Egyébiránt a kinevezésre jogosult hatóság a személyzeti szabályzat alapján rendelkezik hatáskörrel az érdemek személyzeti szabályzat 45. cikkének (1) bekezdése szerinti összehasonlító vizsgálatának az általa legmegfelelőbbnek tartott eljárás vagy módszer szerinti elvégzésére. E hatáskör azonban korlátozza annak szükségessége, hogy a szolgálat érdekében és az egyenlő bánásmód elvének megfelelően az említett vizsgálatot gondosan és pártatlanul kell elvégezni. E vizsgálatot a gyakorlatban az egyenlőség alapján és összehasonlítható információforrásokból és adatokból kiindulva kell elvégezni.
(lásd az 57., 58., 90. és 91. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑557/93. sz., Rasmussen kontra Bizottság ügyben 1995. július 13‑án hozott ítéletének 20. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; T‑187/98. sz., Cubero Vermurie kontra Bizottság ügyben 2000. október 3‑án hozott ítéletének 85. pontja;
az Európai Unió Törvényszéke T‑281/11 P. sz., Canga Fano kontra Tanács ügyben 2013. május 16‑án hozott ítéletének 41., 42. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; fent hivatkozott Stols kontra Tanács ügyben hozott ítéletének 29–31. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑81/10. sz., Praskevicius kontra Parlament ügyben 2011. július 14‑én hozott ítéletének 53. pontja.
4. Az előléptetés területén az adminisztráció választása felett az uniós bíróság által gyakorolt felülvizsgálat keretében valamely hiba akkor nyilvánvaló, amikor az könnyen észlelhető és egyértelműen kimutatható azon szempontok alapján, amelyeknek a jogalkotó az előléptetés terén hozott határozatokat alá kívánta rendelni. Következésképpen annak megállapításához, hogy az adminisztráció elkövetett‑e a tények mérlegelésekor olyan nyilvánvaló hibát, amely igazolja a határozat megsemmisítését, a bizonyítékoknak, amelyeket a felperesnek kell előterjesztenie, elegendőknek kell lenniük ahhoz, hogy a szóban forgó határozatban elfogadott tények értékelését hihetőségétől megfosszák. Más szóval a nyilvánvaló hibán alapuló jogalapot el kell utasítani, ha a felperes által előadott bizonyítékok ellenére a vitatott értékelés valódiként vagy érvényesként elfogadható.
(lásd az 59. pontot)
Hivatkozás:
az Európai Unió Törvényszéke fent hivatkozott Canga Fano kontra Tanács ügyben hozott ítéletének 127. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑104/09. sz., Canga Fano kontra Tanács ügyben 2011. március 24‑én hozott ítéletének 35. pontja; F‑43/10. sz., Cerafogli kontra EKB ügyben 2012. december 12‑én hozott ítéletének 131. pontja, az ítélettel szemben T‑114/13. P. sz. ügyszám alatt fellebbezés van folyamatban az Európai Unió Törvényszéke előtt.