MACIEJ SZPUNAR

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2020. január 14.(1)

C‑641/18. sz. ügy

LG

kontra

Rina SpA,

Ente Registro Italiano Navale

(a Tribunale di Genova [genovai bíróság, Olaszország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – Polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról – A 44/2001/EK rendelet tárgyi hatálya – Joghatóság alóli mentesség – Hajók osztályozását és tanúsítását végző társaságok tevékenysége”

I.      Bevezető

1.        A 44/2001/EK rendelet(2) az egyéb uniós nemzetközi magánjogi aktusokban használt kifejezéseket átvéve akként rendelkezik, hogy azt „polgári és kereskedelmi ügyekben” kell alkalmazni. A jelen előzetes döntéshozatal az e rendelet hatályának meghatározására vonatkozó ítélkezési gyakorlatba illeszkedik.

2.        A jelen ügy keretében az alapeljárás alperesei által hivatkozott joghatóság alóli mentességre vonatkozó kifogás az, ami kételyeket ébreszt a kérdést előterjesztő bíróságban a 44/2001 rendelet hatályát illetően. A kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kéri a Bíróságtól, hogy foglaljon állást egy nemzetközi szokásjogi elv és egy uniós nemzetközi magánjogi aktus kapcsolatáról.

3.        A kérdést előterjesztő bíróság egyébiránt különösen arra keres választ, hogy befolyásolhatja‑e, és adott esetben milyen mértékben, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre adandó választ az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 47. cikkében kimondott bírósághoz fordulás joga biztosításának igénye. E nézőpontból tekintve e kérdés az emberi jogok befolyásának a nemzetközi magánjogra gyakorolt hatásával kapcsolatos jelenlegi vitára reagál.

4.        A jelen előzetes döntéshozatal következésképpen alkalmat ad a Bíróság számára, hogy az uniós nemzetközi magánjogot elhelyezze a széles értelemben vett nemzetközi jogon belül. Ezen indítványban azt javasolom a Bíróságnak, hogy oly módon értelmezze mind a 44/2001 rendeletet, mind a nemzetközi szokásjogot, hogy az ítélete általában véve hozzájáruljon a nemzetközi jog fejlődéséhez.

II.    Jogi háttér

A.      A nemzetközi jog

5.        Az Egyesült Nemzetek Szervezetének 1982. december 10‑én Montego Bayben kötött tengerjogi egyezménye(3) (a továbbiakban: Montego Bay‑i egyezmény) a tengerjog lényeges részét képezi. Az egyezmény 1994. november 16‑án lépett hatályba, és a Közösség nevében a 98/392/EK határozat(4) hagyta jóvá.

6.        Ezen egyezmény 90. cikke szerint minden államnak, akár parti, akár tengerparttal nem rendelkező, joga van arra, hogy hajói a nyílt tengeren a lobogója alatt hajózzanak. Az említett egyezmény 91. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében minden állam megállapítja azokat a feltételeket, amelyek alapján megadja a jogot a lobogója alatt történő hajózáshoz, és kibocsátja az okmányokat azon hajók részére, amelyeknek engedélyezte, hogy lobogója alatt hajózzanak.

7.        A Montego Bay‑i egyezmény 94. cikkének (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy minden állam ténylegesen gyakorolja joghatóságát a lobogója alatt hajózó hajók tekintetében igazgatási, műszaki és szociális kérdéseket illetően. Egyébiránt ezen egyezmény 94. cikkének (3)–(5) bekezdése alapján az állam meghozza a lobogója alatt közlekedő hajók tengeri biztonságának szavatolásához szükséges intézkedéseket. Ezen intézkedéseknek biztosítaniuk kell különösen, hogy képesített hajózási felügyelő valamennyi hajót a lajstromozás előtt és azt követően megfelelő időközönként megvizsgál. Az említett intézkedések meghozatala során minden államnak az általánosan elfogadott nemzetközi gyakorlatok szerint kell eljárnia, és meg kell tennie minden olyan lépést, amely szükséges azok betartásához.

8.        Ebben az összefüggésben az Életbiztonság a tengeren tárgyú nemzetközi egyezménynek(5) (Magyarországon kihirdette a 2001. évi XI. törvény, a továbbiakban: SOLAS egyezmény) – amelynek valamennyi tagállam részese – alapvető célja, hogy meghatározza a hajók építésére, berendezésére és üzemeltetésére vonatkozó, a részes államok biztonságával összeegyeztethető minimumszabályokat.

9.        Ezen egyezmény II‑1. fejezete A‑1. részének 3–1. szabálya szerint a hajók tervezését, építését és fenntartását egy, a XI‑1/1.1. szabály rendelkezései, vagy azzal egyenértékű biztonsági szintet előíró nemzeti normák alapján egy Igazgatás – tehát az említett egyezmény szövege szerint azon állam kormánya által elismert hajóosztályozó társaság szerkezeti, gépészeti és elektromos követelményeinek teljesítésével kell végezni, amelynek lobogója alatt a hajó közlekedik.

10.      A SOLAS‑egyezmény I. fejezetének 6. szabálya szerint:

„a)      A hajók ellenőrzését és szemlézését, ami a jelen szabályok rendelkezéseinek végrehajtását és az azok alól való felmentések megadását illeti, az Igazgatás tisztviselőinek kell elvégezni. Azonban az Igazgatás az ellenőrzésekkel és szemlékkel megbízhat akár az erre a célra kinevezett felügyelőket, akár általa elismert szervezeteket.

b)      Az az Igazgatás, amelyik az ellenőrzések és szemlék lefolytatására felügyelőket nevez ki, vagy szervezeteket ismer el az (a) és (b) bekezdésekben kifejtettek szerint, minden kinevezett felügyelőnek vagy elismert szervezetnek legalább a következőkre adjon felhatalmazást:

i)      egy hajó javításának megkövetelése, és

ii)      ellenőrzések és szemlék elvégzése, ha azt a kikötő szerinti állam illetékes hatóságai kérik.

Az Igazgatás értesíti a Szervezetet a kinevezett felügyelőre vagy elismert szervezetekre ruházott különleges felelősségekről és feltételekről.

c)      Amikor egy kinevezett felügyelő vagy egy elismert szervezet megállapítja, hogy a hajó vagy felszerelésének állapota alapjában véve nem felel meg a bizonyítvány adatainak, vagy olyan, hogy a hajónem alkalmas arra, hogy a hajó, vagy a rajta tartózkodó személyek veszélyeztetése nélkül kifusson a tengerre, az ilyen felügyelő vagy szervezet azonnal biztosítsa, hogy javító intézkedések történjenek, és ezekről kellő időben értesíti az Igazgatást. Amennyiben nem történnek ilyen javító intézkedések, úgy vissza kell vonni a bizonyítványt, és az Igazgatást azonnal értesíteni kell; […]

d)      Az Igazgatásnak minden esetben teljes mértékben garantálni kell az ellenőrzés és szemle teljességét és hatékonyságát, és vállalnia kell az ilyen kötelezettség teljesítéséhez szükséges intézkedések biztosítását.”

B.      Az uniós jog

11.      A 44/2001 rendelet 1. cikkének (1) bekezdése szerint azt „polgári és kereskedelmi ügyekben kell alkalmazni a bíróság jellegére való tekintet nélkül. E rendelet nem terjed ki különösen az adó‑, vám‑ vagy közigazgatási ügyekre”.

12.      E rendelet 2. cikkének (1) bekezdése értelmében „[e] rendelet rendelkezéseire is figyelemmel valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy, állampolgárságára való tekintet nélkül, az adott tagállam bíróságai előtt perelhető”.

III. A tényállás, a Bíróság előtti eljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

13.      A Panamai Köztársaság lobogója alatt közlekedő Al Salam Boccaccio ’98 nevű hajó vörös‑tengeri, 2006‑ban bekövetkezett, több mint 1000 áldozatot követelő szerencsétlensége áldozatainak családtagjai és túlélő utasai keresetet indítottak a kérdést előterjesztő bíróság, a Tribunale di Genova előtt (genovai bíróság, Olaszország) a Rina SpA és az Ente Registro Italiano Navale társasággal szemben.

14.      A kérdést előterjesztő bíróság előtt a felperesek azzal érvelnek, hogy az alperesek által elvégzett tanúsítás és osztályozás, valamint az általuk hozott határozatok és irányelvek állnak a hajó instabilitásának, valamint az irányítása biztonsága hiányának hátterében, amelyek annak elsüllyedését idézték elő. A felperesek az ezen elsüllyedés következtében elszenvedett vagyoni és nem vagyoni károk megtérítését kérik.

15.      Az alperesek, különösen a joghatóság alóli mentesség kifogására hivatkozva vitatják a felperesek követelését. Azt állítják, hogy őket egy másik szuverén külföldi állam, nevezetesen a Panamai Köztársaság megbízottjaként folytatott osztályozási és tanúsítási tevékenységgel kapcsolatban vonták perbe. E tevékenységek a külföldi állam szuverén előjogainak megnyilvánulásai, amelynek nevében és érdekében az alperesek a tevékenységüket folytatták.

16.      Tekintettel az alperesek által hivatkozott joghatóság alóli mentesség kifogására, a felperesek azt a választ adják, hogy a 44/2001 rendelet 2. cikkének (1) bekezdése alapján az olasz bíróság joghatósággal rendelkezik a keresetük elbírálására. Először is azt állítják, hogy e rendelet csak akkor nem alkalmazható – amint azt az említett rendelet 1. cikkének (1) bekezdése kimondja –, amikor a jogvita adó‑, vám‑ vagy közigazgatási ügyekre vonatkozik, másodszor, nem tartoznak a joghatóság alóli mentességre vonatkozó kifogás körébe a mérlegelést nem engedő műszaki szabályok által szabályozott tevékenységek, amelyek egyébként kívül esnek a szuverén állam politikai döntésein és előjogain, és harmadszor, az osztályozási és tanúsítási tevékenységek nem minősülnek közhatalom gyakorlása során hozott aktusoknak a Charta 47. cikke és az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4‑én kelt Egyezmény (Magyarországon kihirdette az 1993. évi XXXI. törvény, a továbbiakban: EJEE) 6. cikkének (1) bekezdése, valamint a 2009/15 irányelv(6) (16) preambulumbekezdése értelmében.

17.      E körülmények között határozott úgy a Tribunale di Genova (genovai bíróság) a 2018. szeptember 28‑i, a Bíróság Hivatalához 2018. október 12‑én beérkezett határozatával, hogy az eljárást felfüggeszti, és a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„Úgy kell‑e értelmezni – többek között a [Charta] 47. cikke, az EJEE 6. cikkének (1) bekezdése és a [2009/15/EK] irányelv (16) preambulumbekezdése tükrében – a 2000. december 27‑i 44/2001 rendelet 1. [cikkének] (1) bekezdését és 2. [cikkének] (1) bekezdését, hogy azok kizárják, hogy egy utasszállító hajó szerencsétlenségével összefüggésben, halál bekövetkezésével kapcsolatos kártérítésre és személyeknek okozott károk megtérítésére irányuló jogvitával kapcsolatban és a gondatlan magatartásért való felelősségre hivatkozással valamely tagállam bírósága megtagadhassa joghatóságának fennállását, elismerve a joghatóság alóli mentességet az e tagállamban székhellyel rendelkező, besorolási és/vagy tanúsítási tevékenységet folytató magánjogi szervezetek vagy jogi személyek tekintetében és a Közösségen kívüli állam javára folytatott e besorolási és/vagy tanúsítási tevékenységre figyelemmel?”

18.      Az alapeljárás felei, a francia kormány és az Európai Bizottság írásbeli észrevételeket terjesztett elő. Ugyanezen érdekeltek képviseltették magukat a 2019. szeptember 18‑i tárgyaláson.

IV.    Elemzés

19.      Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja meghatározni, hogy meg kell‑e tagadnia az alapjogvita elbírálását az alperesek által hivatkozott joghatóság alóli mentességre vonatkozó kifogás alapján, vagy úgy kell‑e tekintenie, hogy tekintettel arra, hogy az alperesek székhelye az eljáró bíróság államának területén van, és figyelemmel a Charta 47. cikkéből és az EJEE 6. cikkének (1) bekezdéséből levont következtetésekre, a 44/2001 rendeletet az alapeljárásban alkalmazni kell és meg kell állapítania e jogvita elbírálására vonatkozó joghatóságát e rendelet 2. cikkének (1) bekezdése alapján.

20.      Kétségtelen, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés megfogalmazása alapján a priori azt lehetne gondolni, hogy a kérdést előterjesztő bíróság kizárólag arra keres választ, hogy az alperesek által hivatkozott joghatóság alóli mentességre vonatkozó kifogás okán köteles‑e megtagadni a 44/2001 rendeleten alapuló joghatóságának gyakorlását. E szempontból az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés feltételezné e rendelet ratione materiae alkalmazhatóságát a jelen esetben.

21.      Márpedig az előzetes döntéshozatal iránti kérelem indokolásából kitűnik, hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak kételyei vannak, különösen a 44/2001 rendelet tárgyi hatályával kapcsolatban. A kérdést előterjesztő bíróság fogalomhasználatával élve, e bíróság arra keres választ, hogy e rendelet 1. cikkének (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy az a „közigazgatási ügyek” körében magában foglalja egy harmadik állam megbízása alapján az alperesek által folytatott, vitatott tevékenységeket, vagy sem.

22.      Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésében egyébiránt a kérdést előterjesztő bíróság többek között a 44/2001 rendelet 2. cikkének (1) bekezdésére hivatkozik. E hivatkozás tagadhatatlanul arra a körülményre céloz, hogy az alperesek székhelye a kérdést előterjesztő bíróság szerinti tagállamban, vagyis Olaszországban van.

23.      Ezzel együtt a 44/2001 rendelet hatálya ugyanaz az e rendelet által előírt valamennyi joghatósági okot illetően. Ami miatt e körülmény releváns lehet a jelen előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés keretében, abból ered, hogy az említett körülmény egy kapcsolat, sőt, közelség fennállását mutatja egyrészről az alapeljárás tényállása és másrészről az eljáró bíróság szerinti állam, és ebből következően az Unió között. Nem zárható ki, hogy egy ilyen kapcsolat fennállása hatással lehet – a joghatóság alóli mentesség szempontjából(7) – a bírósághoz fordulás jogára.

24.      Az alperesek által hivatkozott joghatóság alóli mentességre vonatkozó kifogásra utalással ugyanis a kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy e kifogás okán megtagadhatja‑e a 44/2001 rendeleten alapuló joghatóságának gyakorlását.

25.      A fentiekre figyelemmel az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés elfogadhatóságának előzetes vizsgálatát (A szakasz) követően, az e kérdésre adandó hasznos válasz érdekében meg kell határozni először is, hogy az államok joghatóság alóli mentességére vonatkozó nemzetközi szokásjogi elv milyen viszonyban van a 44/2001 rendelet tárgyi hatályával (B szakasz), másodszor, meg kell vizsgálni, hogy e hatály alá tartozik‑e a magánjogi szervezetek ellen, e jogalanyok osztályozási és/vagy tanúsítási tevékenységével kapcsolatban indított valamely kártérítési kereset (C szakasz) és ha az előző kérdésre igenlő választ adnánk, harmadszor, foglalkozni kell azzal a kérdéssel, hogy – az e szervezetek által hivatkozott joghatóság alóli mentesség miatt – valamely nemzeti bíróságnak meg kell‑e tagadnia az e rendelet valamely rendelkezésén alapuló joghatóságának gyakorlását (D szakasz).(8)

A.      Az elfogadhatóságról

26.      Az alperesek azt állítják, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés elfogadhatatlan. Először is arra utalnak, hogy a kérdést előterjesztő bíróság csak akkor terjeszthetett volna elő kérdést előzetes döntéshozatal céljából, ha figyelmen kívül hagyta volna a joghatóság alóli mentességre vonatkozó kifogást. Mindenesetre az értelmezni kért 44/2001 rendelet rendelkezései – a nemzetközi szokásjog alapján – nincsenek összefüggésben az alapeljárásban felhozott joghatóság alóli mentességre vonatkozó kifogással. Másodszor, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés nem az uniós jog valamely rendelkezése és egy belső jogi norma állítólagos összeegyeztethetetlenségére vonatkozik. Végül harmadszor, a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint e rendelet csak a iure gestionis aktusokért fennálló felelősségre vonatkozó jogvitákra alkalmazható, és a nemzeti bíróság kizárólagos joghatósággal rendelkezik, hogy érdemben határozzon a vitatott aktusok jellegről.

27.      Nem értek egyet az alpereseknek az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés elfogadhatóságát illetően megfogalmazott fenntartásaival.

28.      Először is, ami az alperesek azon érvét illeti, amely szerint magának a Tribunale di Genovának (genovai bíróság) kellett volna határozni a joghatóság alóli mentességre vonatkozó kifogásról, és hogy az nincs összefüggésben a 44/2001 rendelet rendelkezéseinek értelmezésével, úgy tűnik számomra, hogy ezen érv azt az értelmezést tükrözi, amely szerint egy ilyen mentességen alapuló kifogás elismerése szükségtelenné teszi az unós jog, a szokásjog vagy a belső jog által előírt joghatósági szabályok elemzését annak megállapításához, hogy az eljáró bíróság elbírálhatja‑e az ügyet, vagy sem.(9)

29.      Ugyanakkor a Lechouritou és társai ítélet(10) alapjául szolgáló ügyben a Bíróságot eredetileg arra kérték, hogy a Brüsszeli Egyezmény(11) hatályáról, és később ezen egyezménynek egy olyan jogvitában történő alkalmazhatóságáról határozzon, amelyben a felek egyikét joghatóság alóli mentesség illette meg. Az említett egyezmény hatályára vonatkozó kérdésre választ adva a Bíróság nem ítélte elfogadhatatlannak e kérdést. Márpedig ebben az ügyben a vitatott aktusoknak iure imperii aktusokként történő jellemzése kevésbé volt vitatható, mint a jelen előzetes döntéshozatal tárgyát képező aktusoké. Hasonlóképpen, a Mahamdia ítéletben(12) a Bíróság a 44/2001 rendelet egyik joghatósági szabályának értelmezéséről határozott, noha a kérdést előterjesztő bíróság – amint azt a Bíróság látszólag kiemelte – csupán „vélelmezte”, hogy az alapeljárás körülményei nem olyan jellegűek voltak, hogy az alperes állam hivatkozhatott volna a joghatóság alóli mentességre.

30.      Az uniós jog értelmezésére vonatkozóan előterjesztett kérdések releváns voltát ugyanis vélelmezni kell, tehát a Bíróság csak ritka és szélsőséges esetekben tagadja meg a válaszadást, többek között ha nyilvánvalóan kitűnik, hogy az uniós szabálynak a nemzeti bíróság által kért értelmezése semmilyen módon nem függ össze az alapeljárás tárgyával, vagy ha a probléma elméleti jellegű.(13) A jelen ügyben, csakúgy mint a fent említett ügyekben, a 44/2001 rendelet rendelkezései és az alapeljárás tárgya közötti valódi és közvetlen kapcsolat hiányát nem lehet megállapítani.

31.      Másodszor azon érvet illetően, amely szerint az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés elfogadhatatlan azzal az indokkal, hogy az nem az uniós jog és a belső jog közötti állítólagos összeegyeztethetetlenségre vonatkozik, elegendő megjegyezni, hogy ezen érv nem veszi figyelembe az előzetes döntéshozatalra utalás jellegét. Az előzetes döntéshozatali eljárás keretében a Bíróság nem határoz sem a nemzeti jog értelmezéséről, sem a nemzeti jognak az uniós jogi rendelkezésekkel való összeegyeztethetőségéről.(14)

32.      Végül harmadszor, azon érv, amely szerint a 44/2001 rendelet nem alkalmazható az alapeljárásban, előrevetíti az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre adandó választ. Márpedig, amint azt a felek közötti vita szemlélteti, a válasz arra a kérdésre, hogy az osztályozási és tanúsítási tevékenységek közhatalmi aktusoknak minősülnek‑e oly módon, hogy e tevékenységek nem tartoznak a „polgári és kereskedelmi ügyeknek” az e rendelet 1. cikkének (1) bekezdése értelmében vett fogalmához, távolról sem nyilvánvaló. Továbbá, noha csak a nemzeti bíróság rendelkezik hatáskörrel az alapeljárás tényállásának értékelésére, a Bíróság az előzetes döntéshozatalról határozva – a rá ruházott feladatával összhangban – pontosításokat fogalmazhat meg annak érdekében, hogy iránymutatást adjon a nemzeti bíróság számára az értelmezése során.

33.      Ebből következően a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadható.

B.      Az államok joghatóság alóli mentességére vonatkozó nemzetközi szokásjogi elv és a 44/2001 rendelet tárgyi hatálya közötti kapcsolatról

1.      Az államok joghatóság alóli mentességére vonatkozó nemzetközi szokásjogi elv

34.      A joghatóság alóli mentesség akadályozza, hogy valamely állam bíróságai határozzanak egy másik állam felelősségéről, és a nemzetközi jog par in parem non habet imperium elvén alapul, vagyis azon, hogy az egyenrangú feleket nem lehet egymás fennhatósága alá rendelni.(15)

35.      A Bíróság a joghatóság alóli mentesség ezen értelmezését megerősítette a Mahamdia ítéletben.(16) Általános jelleggel tisztázta azt is, hogy a nemzetközi gyakorlat jelen állapotában a joghatóság alóli mentesség nem abszolút, és kizárható e mentesség, ha a bírósági jogorvoslati kérelem iure gestionis aktusokra vonatkozik, amelyek nem közhatalmi jellegűek.(17) A Bíróság így hallgatólagosan elismerte, hogy a relatív mentesség tana felváltja az abszolút mentesség tanát, amely szerint egy állam mentességet élvez függetlenül azon aktusok jellegétől, amelyek miatt ezen állam felelősségére hivatkoznak.

36.      E tekintetben pontosítanom kell, hogy az alperesek által az alapeljárásban hivatkozott joghatóság alóli mentesség nem az arra hivatkozó jogalany állami jellegén alapul, hanem az e jogalany által ténylegesen ellátott feladatok jellegén (funkcionális vagy ratione materiae immunitás). Márpedig érvelhetünk azzal, hogy figyelemmel a relatív mentesség elismerésére, amely a iure imperii aktusok és a iure gestionis aktusok közötti különbségtételen alapul, az államoknak a közhatalom gyakorlásához kötődő joghatóság alóli mentessége alapvetően funkcionális jellegű.

37.      Bár úgy tűnik, hogy az ilyen különbségtételen alapuló joghatóság alóli relatív mentesség megállapítást nyert a nemzetközi jogban,(18) a joghatóság alóli mentesség pontos terjedelmét ugyanakkor nehéz meghatározni e különbségtétel kevéssé érthető jellege miatt. E nehézség még inkább jelentősnek bizonyul, amikor figyelembe vesszük egyrészről a modern állam beavatkozási módjainak bizonyos privatizációját, és másrészről állami jellegű sajátos feladatoknak a piac gazdasági szereplői számára történő előírását, mivel e körülmény kételyeket támaszthat e szereplők magánszemélyekkel szembeni helyzetének tisztán kereskedelmi jellegét illetően.

38.      Az említett nehézség magyarázza azokat az okokat, amelyek miatt az államok joghatóság alóli mentességére vonatkozó nemzetközi szokásjogi elv kodifikációja nem volt túlzottan eredményes. Az államok mentességéről szóló európai egyezményt(19) (a továbbiakban: Bázeli Egyezmény) csak néhány európai állam ratifikálta, míg az államok és vagyonuk joghatóság alóli mentességéről szóló egyezmény(20) (a továbbiakban: New York‑i Egyezmény) még hatályba sem lépett. A New York‑i Egyezmény rendelkezéseit időnként úgy tekintik, mint a nemzetközi szokásjogi elvek kifejezését.(21) Mindazonáltal, bár ezen egyezmény az immunitás joga általános irányzatainak azonosításához alapul szolgálhat, nehezen minősülhet kötelező és különös tanulságok forrásául, különösen azon rendelkezéseit illetően, amelyeket a szerkesztése során kifogásoltak.(22) Éppen ez az eset áll fenn a iure imperii és iure gestionis aktusok(23) közötti pontos elhatárolási szempontokat illetően.

39.      Mindenesetre nemzetközi szintű kodifikáció hiányában az államok joghatóság alóli mentességének elvét továbbra is nagymértékben a nemzetközi szokásjog szabályozza.

2.      A nemzetközi szokásjog hatása a 44/2001 rendelet tárgyi hatályára

40.      Amint az az EUSZ 3. cikk (5) bekezdéséből kitűnik, az Unió hozzájárul a nemzetközi jog szigorú betartásához és fejlesztéséhez. Következésképpen, amikor az Unió jogi aktust fogad el, teljes egészében köteles tiszteletben tartani a nemzetközi jogot, ideértve a nemzetközi szokásjogot is, amely kötelező az Unió intézményeire.(24) Ezek alapján a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a másodlagos uniós jogi rendelkezéseket a releváns nemzetközi jogi rendelkezések fényében kell értelmezni, és a hatályukat ezek fényében kell meghatározni.(25)

41.      Márpedig semmi nem akadályozza a jogalkotót olyan joghatósági szabályok elfogadásában, amelyek tárgyi hatálya olyan jogvitára terjed ki, amelyben a felek valamelyike a bírósági joghatóság alóli mentességre hivatkozhat.(26) A nemzetközi szokásjog azt követeli meg, hogy a joghatóságot ne gyakorolják ilyen féllel szemben, annak akarata ellenére.(27)

42.      Ebből következően a 44/2001 rendelet rendelkezéseinek a nemzetközi szokásjog fényében történő értelmezése nem eredményezheti azt, hogy e rendelet tárgyi hatálya nem terjed ki olyan jogvitákra, amelyekben a felek valamelyike a joghatóság alóli mentességre hivatkozhat. Ezenkívül azt a kérdést, hogy az említett rendelet alkalmazható‑e valamely jogvitában, a priori meg kell különböztetni attól a kérdéstől, hogy az ugyanezen rendeleten alapuló joghatóság gyakorolható‑e ezen jogvitára vonatkozóan.

43.      Kétségtelen, a Mahamdia ítélet(28) értelmezése a priori azt sugallhatja, hogy az uniós jogalkotó mégis azt a megoldást fogadta el, amely szerint a „polgári és kereskedelmi ügyek” fogalma megegyezik a joghatóság alóli mentesség negatív hatályával.(29) Ebben az ítéletben a Bíróság először különbséget tett a 44/2001 rendeletnek egy adott jogvitában való alkalmazhatósága és e jogvitában e rendelet tárgyi hatálya között. Később úgy tűnt, hogy a Bíróság utal arra, hogy az alapeljárás körülményeinek egyedi vizsgálatát követően értékelhetők azok a kérdések, hogy a joghatóság alóli mentességgel ellentétes‑e az említett rendelet alkalmazása, és hogy azt alkalmazni kell‑e ratione materiae.

44.      Mindenesetre először is, én úgy értem ezt az ítéletet, hogy az a priori a 44/2001 rendelet hatálya alá tartozó jogvitákat illetően – ami a munkaszerződésekhez(30) hasonló magánjogi szerződésekre vonatkozó jogviták esetén vitathatatlan –, amint megállapítást nyer, hogy a joghatóság alóli mentességgel nem ellentétes e rendelet alkalmazása, azt a fortiori alkalmazni kell e jogvitában.

45.      Másodszor, ha úgy tekintjük, hogy a 44/2001 rendelet tárgyi hatálya egybeesik a joghatóság alóli mentesség negatív hatályával, megkérdőjeleződik az e rendelet általi lényeges különbségtétel egyrészről a polgári és kereskedelmi ügyek hatálya alá tartozó jogviták és másrészről az ilyen ügyek hatálya alá nem tartozó jogviták között. Ennek szemléltetésére, noha vitatható az a tény, hogy valamely területi közösség az államok joghatóság alóli mentességére hivatkozhasson, e közösség mindazonáltal részt vesz a közigazgatási tevékenységben.(31) Ennek keretében közhatalmi előjogok illethetik. Úgy kellene tehát tekinteni, hogy a területi közösségek által hozott valamennyi aktus a „polgári és kereskedelmi ügyek” fogalma alá tartozik azon tény miatt, hogy e közösséget nem illetheti meg a joghatóság alóli mentesség?

46.      Harmadszor, az államok joghatóság alóli mentességre vonatkozó jogának vitás kérdése az, hogy a vitatott aktusokat az eljáró bíróság szerinti állam jogszabályainak megfelelően kell‑e minősíteni, vagy a nemzetközi közjog(32) sajátos megoldásainak megfelelően. Függetlenül az e kérdésre adott választól, a 44/2001 rendeletet illetően a polgári és kereskedelmi ügyek hatálya alá tartozó jogviták és az ilyen ügyek hatálya alá nem tartozó jogviták között a Bíróság ítélkezési gyakorlatában kialakított önálló uniós jogi szempontok alapján kell különbséget tenni. Következésképpen valamely közhatalom gyakorlása során hozott aktus (acta iure imperii) az immunitás jogának szempontjából nem szükségszerűen minősül közhatalom gyakorlása során hozott aktusnak az uniós jog ezen önálló szempontjai alapján.

47.      Ezen okok miatt úgy vélem, hogy az uniós jogalkotót ösztönözhette volna a nemzetközi szokásjog, hogy abból általános tanulságokat vonjon le az acta iure imperii és acta iure gestionis közötti különbségtételt illetően. Úgy vélem azonban, hogy az uniós jogalkotó nem használta a joghatóság alóli mentesség fogalmát abból a célból, hogy pontosan meghatározza a határon átnyúló hatásokkal járó polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés tárgyát képező szabályozás terjedelmét, és különösen a 44/2001 rendelet tárgyi hatályát.

48.      Ebből következően véleményem szerint nem szükséges az államok joghatóság alóli mentességére vonatkozó nemzetközi szokásjogi elvre hivatkozni a 44/2001 rendelet tárgyi hatályára vonatkozó megfontolások keretében.

C.      A 44/2001 rendelet tárgyi hatályáról

1.      A „polgári és kereskedelmi ügyek” fogalma és a közhatalom gyakorlásával hozott aktusok a Bíróság ítélkezési gyakorlatában elfogadott értelemben

49.      A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem indokolásában a kérdést előterjesztő bíróság utal arra, amint azt a jelen indítvány 21. pontjában említettem, hogy a jelen esetben annak meghatározásáról van szó, hogy a 44/2001 rendelet 1. cikkének (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy a „közigazgatási ügyeknek” az e rendelkezés értelmében vett fogalma magában foglalja az alperesek által egy harmadik állam megbízása alapján végzett vitatott tevékenységeket.

50.      Egyébiránt a kérdést előterjesztő bíróság az említett indokolásban utal az alperesek azon feltevésére, amely szerint ők az osztályozási és tanúsítási tevékenységeket közhatalmi aktusok címén (acta jure imperii) látták el, mivel egy harmadik állam megbízottjaként és annak javára jártak el. A kérdést előterjesztő bíróság elismeri, hogy az alperesek harmadik állam megbízása alapján és annak javára jártak el. E bíróságnak kételyei vannak ugyanakkor az osztályozási és tanúsítási tevékenységek „iure imperii aktusként” történő minősítését illetően, és ebből következően azon kötelezettségét illetően, hogy elismerje az alperesek által hivatkozott joghatóság alóli mentességet.

51.      A 44/2001 rendelet 1. cikkének (1) bekezdése nem említi kifejezetten a közhatalom gyakorlása során hozott aktusokat (acta iure imperii), sem az ilyen aktusokért fennálló felelősséget. E rendelkezés annak kimondására szorítkozik, hogy e rendeletet polgári és kereskedelmi ügyekben kell alkalmazni (első mondat), és hogy az nem terjed ki különösen az adó‑, vám‑ vagy közigazgatási ügyekre (második mondat).(33)

52.      Ezzel kapcsolatban a 44/2001 rendeletnek különösen a (7) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy az uniós jogalkotó szándéka arra irányult, hogy az e rendelet 1. cikkének (1) bekezdésében szereplő „polgári és kereskedelmi ügyekben” fogalmat tág értelemben határozza meg, és ebből következően széles tárgyi hatályt jelöljön ki a rendelet számára.(34) Ez abban nyilvánul meg, hogy – főszabály szerint – a kártérítésre irányuló keresetek a polgári és kereskedelmi ügyek területére, ekként pedig a 44/2001 rendelet hatálya alá tartoznak.(35) A Bíróság egyébiránt az állandó ítélkezési gyakorlatában tisztázta, hogy ezt a hatályt alapvetően olyan tényezőkre tekintettel határozták meg, amelyek a peres felek közötti jogviszony jellegére vagy a jogvita tárgyára vezethetők vissza.(36)

53.      Ha ezen utolsó ponthoz tartjuk magunkat, a 44/2001 rendelet 1. cikkének (2) bekezdésében előírt kivételeket leszámítva gyakorlatilag valamennyi kártérítésre irányuló kereset elkerülhetetlenül e rendelet hatálya alá tartozik. Még inkább ez a helyzet a harmadik személyek által indított kereseteket illetően, akik általában nincsenek semmilyen jogviszonyban a kár állítólagos elkövetőjével e kár bekövetkezését megelőzően, mivel az egyetlen kapcsolat közöttük a kárt okozó eseményből ered.

54.      Mindenesetre először is, egy kártérítési kereset főszabály szerint a peres felek valamelyike által hivatkozott kár alapját képező cselekmények ellen irányul. Az ilyen cselekmények nem lehetnek olyan jellegűek, hogy a „polgári és kereskedelmi ügyek” fogalmából ki lehessen zárni egy keresetet ahhoz, hogy a 44/2001 rendeletet alkalmazni lehessen egy ilyen keresettel érintett jogvitában.(37)

55.      Másodszor, bár a 44/2001 rendelet nem említi a iure imperii aktusok fogalmát, a jogutódját, vagyis az 1215/2012 rendeletet illetően nem ez a helyzet, amely az 1. cikke (1) bekezdésének második mondatában kimondja, hogy az nem terjed ki „az államnak a közhatalmi jogosítványai gyakorlása (acta iure imperii) során végrehajtott intézkedéseire vagy mulasztásaira vonatkozó felelősségre”.

56.      A 44/2001 rendelet 1. cikke (1) bekezdésének átdolgozása nem módosította az 1215/2012 rendelet hatályát a 44/2011 rendelethez képest. A iure imperii aktusokra vonatkozó kiegészítés csupán tisztázásnak minősül,(38) így e két rendelet 1. cikkének (1) bekezdése egyenértékűnek tekinthető.(39)

57.      A 44/2001 rendelet 1. cikke (1) bekezdésének második mondatában az adó‑, vám‑ vagy közigazgatási ügyek felsorolása ugyanis nem kimerítő jellegű, és csak azon ügyeket szemlélteti, amelyekből a polgári és kereskedelmi ügyek területén kívül jogvita alakulhat ki. E felsorolást a „különösen” kifejezés előzi meg, és az érintett ügytípusokat a „vagy” szó választja el, legalábbis az angol és francia nyelvi változatokban.

58.      Végül a 44/2001 rendelet hatályának meghatározása érdekében azonosítani kell az e rendelet 1. cikke (1) bekezdésének második mondatában említett ügyek közös vonásait, és meg kell állapítani, hogy ezek a contrario meghatározzák a polgári és kereskedelmi ügyeket.(40)

59.      A Bíróság pontosan ezt a gondolatmenetet követve állapította meg többször a 44/2001 rendelet 1. cikkének (1) bekezdésére vonatkozó kiterjedt ítélkezési gyakorlatában, hogy a peres felek valamelyike közhatalmi jogosítványainak megnyilvánulása a magánszemélyek közötti viszonyokban alkalmazandó szabályokkal kapcsolatos hatalmi túlkapások miatt ugyanis kizárja azt, hogy az ilyen jogvita az e rendelet 1. cikkének (1) bekezdése értelmében vett polgári és kereskedelmi ügyek területére tartozzon.(41) Ennek alapján a Bíróság megállapította, hogy a „polgári és kereskedelmi ügy” fogalmába tartozik az olyan kereset, amelyben valamely tagállam adóhatósága az e tagállamban esedékes hozzáadottérték‑adó (héa) kijátszására irányuló megállapodásból fakadó károk ellentételezéseként kártérítést követel, feltéve, hogy e hatóság a szóban forgó kereset keretében valamely magánszeméllyel azonos helyzetben volt.(42) Azt a következtetést vonom le ebből, hogy annak meghatározásához, hogy a 44/2001 rendeletet alkalmazni kell‑e valamely jogvitában, vagy sem, nem szabad egy ügytípusra összpontosítani, amelynek a területére tartozó valamely cselekményért fennálló felelősségre hivatkoznak e jogvitában. Ellenkezőleg, azt a kérdést kell feltenni, hogy e cselekmény közhatalmi jogosítványok gyakorlásából ered‑e.

60.      Ezen ítélkezési gyakorlat fényében kell vizsgálni, hogy a 44/2001 rendeletet alkalmazni kell‑e az alapeljárásban. Először is meg kell határozni, hogy miben áll az alapeljárás kiindulópontjaként szolgáló osztályozási és tanúsítási tevékenység, amelyekre vonatkozóan a felelősségre hivatkoznak e jogvitában, és ezt követően meg kell határozni, hogy e tevékenységek a Bíróság által megállapított értelemben vett közhatalmi jogosítványok gyakorlásából erednek‑e.

2.      Az osztályozási és tanúsítási tevékenységek

61.      Az államoknak a lobogójuk alatt közlekedő hajók osztályozására és minősítésére vonatkozó kötelezettségei a tengerbiztonsági tárgyú és a tengeri szennyezés megelőzéséről szóló nemzetközi egyezményekből erednek, mint a Montego Bay‑i egyezmény és a SOLAS egyezmény.

62.      Ezen egyezmények és a vonatkozó nemzetközi gyakorlat(43) elemzéséből kitűnik, hogy az osztályozási tevékenység lényege, hogy a hajóosztályozó társaságnak nevezett szervezet kibocsátja a class certificate‑et (osztályozási bizonyítvány, amely tanúsítja, hogy a hajót az osztályra vonatkozó szabályokkal összhangban építették és e szabályoknak megfelelő állapotban tartják). E bizonyítványok eredetileg magánjogi funkciót töltöttek be és különösen biztosítási fedezet megszerzése érdekében állították ki. Márpedig, amint arra a Bizottság hivatkozik, az osztályozási bizonyítvány megszerzése jelenleg a jogszabályban előírt bizonyítvány előfeltétele.(44)

63.      Ami a jogszabályi minősítést illeti, azt korábban is és jelenleg is a tengerbiztonsági tárgyú és a tengeri szennyeződés megelőzésére vonatkozó nemzetközi egyezményekből(45) eredő kötelezettségeket végrehajtva végezték. E minősítés a jogszabályban előírt bizonyítványnak (statutory certification) a lobogó szerinti állam általi, vagy annak nevében egy erre feljogosított szervezet általi kiadását jelenti.

64.      A gyakorlatban egy hajó osztályozása és minősítése céljából foganatosított felügyeleti intézkedéseket és vizsgálatokat, valamint a bizonyítványok kiállítását ugyanaz a gazdasági társaság végzi. E tevékenységeket díjazás ellenében, közvetlenül a hajó tulajdonosával kötött egy vagy több kereskedelmi szerződés alapján végzik.

65.      E rövid leírás tükrözi az alapeljárás körülményeit. A Panamai Köztársasággal 1999‑ben kötött megállapodás (a továbbiakban: 1999‑es megállapodás) alapján az alperesek ezen állam megbízása alapján, annak javára és állítólagosan annak érdekében végezték az osztályozási és tanúsítási tevékenységet. Ennek keretében díjazás ellenében és az Al Salam Boccaccio ’98 hajó tulajdonosával kötött szerződés alapján felügyeleti intézkedéseket és vizsgálatokat foganatosítottak e hajó osztályozása és minősítése érdekében, és ezt követően kiadták az osztályozási bizonyítványt és a jogszabályban előírt bizonyítványt.

66.      Az alapeljárás alábbi tényállásának fényében kell meghatározni, hogy egy magánjogi szervezetnek valamely hajó osztályozásában és minősítésben álló vitatott tevékenységei – amelyeket először is egy állam megbízása alapján, másodszor annak nevében és javára, és harmadszor annak tengerbiztonsági tárgyú és a tengeri szennyezés megelőzésére vonatkozó nemzetközi kötelezettségeit végrehajtva lát el – közhatalmi jogosítványok gyakorlásából származnak‑e a Bíróság által a „polgári és kereskedelmi ügyek” fogalmára vonatkozóan az ítélkezési gyakorlatában kialakított szempontoknak megfelelően.

3.      Valamely állam megbízása alapján végzett cselekmények

67.      Önmagában az a tény, hogy az alperesek bizonyos tevékenységeket valamely állam megbízása alapján láttak el, nem meghatározó annak megállapításához, hogy az e tevékenységekből eredő kereset nem tartozik a „polgári és kereskedelmi ügyek”‑nek a 44/2001 rendelet értelmében vett fogalmához.

68.      Ebben az összefüggésben a Bíróság már megállapította, hogy önmagában az a tény, hogy bizonyos hatásköröket közhatalmi aktussal biztosítanak, sőt átruháznak, nem jelenti azt, hogy e jogköröket iure imperii gyakorolják.(46)

69.      Sokféle jogviszonyt érintő esetekben ugyanis – amelyekben hol hatóság és magánjogi jogalany, hol csak magánjogi jogalanyok vesznek részt – meg kell határozni a jogvitában részes felek közötti jogviszonyt, és vizsgálni kell a megindított keresetet.(47) E szempontból nézve a megbízó hatóság és a megbízott közötti kapcsolatot jellemző tényezők – amelyek kizárhatják e kapcsolatot a 44/2001 rendelet hatálya alól – nem érintik e megbízott és a szolgáltatásait igénybe vevő fél közötti jogviszony jellegét.(48)

70.      Ugyanígy kell lennie azon harmadik személyek esetében is, akik nem állnak szerződéses jogviszonyban a megbízottal. Harmadik személy kártérítés iránti keresete végső soron e megbízott és a szolgáltatásait igénybe vevők közötti jogviszonyból eredő cselekmények ellen irányul. Valamely közhatalmi jogosítvány igénybe vétele nélkül teljesített cselekmény jellege nem változik azon személy függvényében, akinek e cselekményből kára keletkezett. Ezenkívül valamely szervezetnek a szerződéses partnerével szemben teljesített, a „polgári és kereskedelmi ügyek” fogalmába tartozó cselekménye nem kerülhet ki a polgári bíróságok joghatósága alól a harmadik személyek által ugyanezen cselekmények miatt indított kártérítési kereseteket illetően.

4.      Valamely állam javára és érdekében végzett cselekmények

71.      Az a tény, hogy az osztályozási és tanúsítási tevékenységeket valamely megbízó állam javára és érdekében végezték, önmagában szintén nem meghatározó ahhoz, hogy e tevékenységeket a 44/2001 rendelet 1. cikkének (1) bekezdésére vonatkozó ítélkezési gyakorlat értelmében vett közhatalom gyakorlása során végzett tevékenységként lehessen jellemezni.

72.      Igaz, hogy a Bíróság releváns ítélkezési gyakorlata alapján azt gondolhatnánk, hogy az állam érdekében végzett bizonyos feladatok kizárnak egy jogvitát a polgári és kereskedelmi ügyek területéről.

73.      A Kuhn ítéletben(49) a Bíróság megállapította, hogy nem tartozik a „polgári és kereskedelmi ügyek” fogalmához egy magánszemély és valamely tagállam közötti, az állam által bevezetett, olyan intézkedéssel kapcsolatos jogvita, amelynek révén ezen állam az értékpapír‑tulajdonosok összességét ezen értékpapírok pénzügyi feltételeinek lényeges módosítására kötelezte. A Bíróság e következtetés levonásához látszólag úgy ítélte meg először is, hogy egy ilyen intézkedés abban jelenik meg, hogy a hatalomgyakorlása túlmegy a magánszemélyek közötti viszonyokban alkalmazandó általános jogi szabályokon.(50) Ezt követően a Bíróság az intézkedés meghozatalának összefüggésére, és az intézkedés által kitűzött közérdekű célra(51) összpontosított, vagyis az állam közpénzügyi érdekeire és az euróövezet pénzügyi stabilitásának érdekeire. A Bíróság végezetül megállapította, hogy – figyelembe véve azon feltételek és körülmények kivételes jellegét, amelyekbe az említett intézkedés elfogadása illeszkedik, valamint az általa kitűzött közérdekű célt – az alapügy közhatalmi jogosítvány megnyilvánulásából ered.(52)

74.      Mindazonáltal véleményem szerint ezen ítéletet nem lehet úgy értelmezni, hogy valamely aktusnak ‑ a meghozatalának összefüggéséből levezetett – általános célja önmagában elegendő lenne annak kimondásához, hogy az említett aktus közhatalmi jogosítvány megnyilvánulásának minősül.

75.      Először is annak elismerése, hogy valamely, hatalmi előjogok nélkül hozott aktus célja elegendő annak kimondásához, hogy az ezen aktusból eredő jogvita nem tartozik a „polgári és kereskedelmi ügyek” fogalmához, ellentétes lenne az állandó ítélkezési gyakorlattal, amely szerint a közhatalmi jogosítványok gyakorlása kizárja a jogvitát a polgári és kereskedelmi ügyek területéről.(53)

76.      Másodszor, bár a hatalmi előjogok alkalmazása megbízható és objektíven ellenőrizhető szempontnak minősül, más a helyzet egy állam javára végzett cselekmény célját illetően. Az e cselekmény káros hatásaival érintett személynek nem feltétlenül kell ismernie az aktus célját. Márpedig a joghatósággal rendelkező bíróságok előreláthatósága azon elvek egyike, amelyen az Unión belüli polgári és kereskedelmi ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés alapul.(54) Bár ezen elv, természetéből adódóan a tagállamok bíróságai közötti hatáskörök elválasztására vonatkozik, a joghatósággal rendelkező bíróságok előreláthatóságának szempontjából még fontosabb azt tudni, hogy az ezen elválasztás szabályait rögzítő 44/2001 rendeletet alkalmazni kell‑e az adott esetre.

77.      Harmadszor, a gyakorlatban valamely kormányzati cél az állam által vagy annak javára végzett bármely tevékenység tekintetében elismerhető. Annak elismerése, hogy bizonyos cselekmények nem tartoznak a „polgári és kereskedelmi ügyek” fogalmához az e cselekmények alapjául szolgáló aktusok célja miatt, lehetővé tenné a tisztán polgári jellegű ügyek egész csoportjainak kizárását a 44/2001 rendelet hatálya alól.(55)

78.      Ezen okok miatt az a tény, hogy bizonyos cselekményeket – figyelemmel a céljukra – közérdekből vagy általános érdekből végeznek, véleményem szerint csak annak a jele, hogy e cselekményeket, a magánszemélyek között alkalmazandó szabályokhoz képest közhatalom gyakorlása révén végezték.

79.      Ezen értelmezést alátámasztja a Pula Parking ítélet(56) értelmezése, amelyben a Bíróság úgy ítélte meg, hogy egy területi önkormányzat tulajdonában álló társaság által parkolási díjak beszedésére vonatkozó, az előzetes döntéshozatal alapjául szolgáló jogvita a „polgári és kereskedelmi ügyek” fogalmához tartozik, noha a közterületi parkolás igazgatása és e díjak beszedése helyi érdekű feladatnak minősül. Ezen ítélet így nyilvánvalóvá teszi, hogy az „általános vagy közérdekhez hasonló érdekből történő eljárás” nem jelenti a 44/2001 rendelet 1. cikkének (1) bekezdésére vonatkozó ítélkezési gyakorlat értelmében vett, „közhatalom gyakorlását”.

80.      A Bíróság a Sonntag ítéletben(57) egyébiránt megállapította, hogy az a körülmény, hogy egy állami iskola tanára tisztviselő jogállással rendelkezik, és e minőségében jár el, nem lehet meghatározó az e tanárral szemben kártérítés iránt indított keresetnek a Brüsszeli Egyezmény hatálya alól történő kizárásához. E tekintetben a Bíróság úgy ítélte meg, hogy még ha egy tisztviselő az állam javára jár is el, nem minden esetben gyakorol közhatalmat. Ebből következik, hogy önmagában az állam javára történő eljárás ténye nem jelenti azt, hogy az érintett cselekmények a fent említett értelemben vett közhatalom gyakorlásának minősülnek.

81.      Ezen értelmezést a Bíróság elfogadta annak ellenére, hogy az érintett tanár felelősségének következményeit egy állami garancia vállalta, sőt közjogi szociális biztosítási rendszer(58) fedezte. AmintDarmon főtanácsnok a Sonntag ügyre(59) vonatkozó indítványában megjegyezte, egy ilyen – a Bíróság által a „polgári és kereskedelmi ügyek” fogalmára vonatkozó ítélkezési gyakorlatában kialakított szempontoktól idegen – garancia léte nem olyan jellegű, hogy kizárjon a Brüsszeli Egyezmény hatálya alól egy szervesen oda tartozó cselekményt.

82.      Az a tény, hogy állami alapokat kötelezhetnek arra, hogy kártalanítást fizessenek valamely személy által az állam javára végzett cselekmények miatt, nem zárja ki az e cselekményekből származó jogvitákat ezen egyezmény tárgyi hatálya, és ebből következően a 44/2001 rendelet hatálya alól. Azt a következtetést vonom le ebből, hogy a valamely állam javára teljesített cselekményekből származó jogviták sincsenek kizárva e rendelet hatálya alól ezen állam felelősségének esetleges megállapítása miatt az érintett cselekmények által előidézett károkért.(60)

83.      Sem az a tény, hogy az érintett cselekményeket a megbízó állam javára és érdekében végezték, sem ezen államnak az e cselekmények által előidézett károkért való felelősségének esetleges megállapítása önmagában nem meghatározó ahhoz, hogy az említett cselekményeket közhatalom gyakorlásának lehessen jellemezni a magánszemélyek közötti kapcsolatokban alkalmazandó szabályokhoz képest.

5.      Valamely állam nemzetközi kötelezettségeinek végrehajtása során végzett cselekmények

84.      Az a tény, hogy egy magánjogi szervezet megbízás alapján valamely állam javára és érdekében végez cselekményeket ezen állam tengerbiztonsági és tengeri szennyezés megakadályozása tárgyú nemzetközi kötelezettségeit végrehajtva, nem ítéli meg előre azt a körülményt, hogy e cselekmények révén közhatalmat gyakorol.

85.      Igaz, hogy a Rüffer ítéletet(61) lehet úgy érteni, hogy a nyilvános vízi utak kezelője által egy hajóroncs kiemelése miatt felmerülő költségek behajtása érdekében indított kereset nem tartozik a „polgári és kereskedelmi ügyek” fogalmához, mivel e kiemelést környezetvédelmi tárgyú nemzetközi kötelezettség végrehajtásaként és belső jogi rendelkezések alapján hajtották végre.

86.      Ebből a szempontból tekintve ezen ítélet lehetővé tenné az olyan értelmezés támogatását, amely szerint a 44/2001 rendelet nem alkalmazható az alapeljárásban.

87.      Mindazonáltal a Rüffer ítélet alapjául szolgáló ügyben, amint arra a Bíróság maga is utalt,(62) az érintett hatóság a folyami rendőrség feladatait látta el, és a magánszemélyekkel szemben közhatalmi pozícióban volt.

88.      Valamely terület tulajdonosa ugyanis nem sajátíthatja ki az e területen található vagyontárgyat, nem értékesítheti e tárgyat és a kapott összeget nem fordíthatja az annak elviteléhez kapcsolódó költségek fedezésére, kivéve azt az esetet, ha a magánszemélyek közötti viszonyokban alkalmazandó általános jogi szabályokon túlmutató hatáskörök gyakorlásáról van szó.(63) Akár nemzeti, akár nemzetközi e hatáskörök forrása, és függetlenül az e hatáskörök gyakorlásával védeni kívánt egyénektől, az érintett cselekmény teljesítése során a közhatalmi jogosítványok gyakorlása az, ami kizárja a 44/2001 rendelet alkalmazását.

89.      Annak vizsgálata van hátra, hogy a vitatott cselekmények, vagyis a hajóosztályozási és tanúsítási tevékenységek közhatalom gyakorlásából erednek‑e, és hogy ebből következően nem tartoznak a 44/2001 rendelet 1. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „polgári és kereskedelmi ügyek” fogalmához. Ennek érdekében hasznosnak bizonyulhat egy olyan felhatalmazás elemzése, amelynek révén valamely állam bizonyos feladatokat magánjogi szervezetre ruház, és azon jogszabályok vizsgálata, amelyek az e megbízásból eredő kötelezettségek teljesítésére vonatkoznak a vitatott cselekmények teljesítése érdekében gyakorolt jogosultságok meghatározása érdekében, és annak eldöntése, hogy a Bíróság által a „polgári és kereskedelmi ügyek” fogalmára vonatkozó ítélkezési gyakorlatában kialakított szempontoknak megfelelően e cselekmények közhatalom gyakorlásából erednek‑e.(64)

6.      Az osztályozási és tanúsítási tevékenység végzése érdekében gyakorolt jogkörök katalógusa

90.      Az alapeljárást illetően, a hajók osztályozása és minősítése érdekében végzett felügyelet és vizsgálat azt eredményezheti, hogy a bizonyítványt visszavonják vagy – amint azt a SOLAS egyezmény előírja –, hogy valamely elismert szervezet a hajó javítását írja elő. Ennek során e szervezetnek a tengerbiztonsági tárgyú és a tengeri szennyezés megakadályozásáról szóló szabályokat kell alkalmaznia.

91.      E tekintetben először is, semmi nem jelenti azt, hogy egy osztályozási és tanúsítási tevékenységet végző szervezet – a hajó tulajdonosán kívül – közhatalmi pozícióban van a magánszemélyekkel szemben.

92.      Másodszor, még ha e szervezetnek az e tulajdonossal szembeni pozíciójára is összpontosítunk, az 1999‑es megállapodásból kitűnik, hogy az alperesek közvetlenül az Al Salam Boccaccio ’98 hajó tulajdonosával kötött magánjogi szerződés alapján díjazás ellenében nyújtották a szolgáltatásukat. Semmi nem utal arra, hogy az e szerződést kötő felek ne határozhatták volna meg szabadon e szolgáltatások díját. Ezenkívül az 1999‑es megállapodás szerint az alperesek a felelősségüket korlátozó feltételeket emelhettek volna be az említett szerződésbe. Arra következtetek ebből, hogy ugyanezen szerződés feltételeit nem egyoldalúan határozták meg, hanem a szerződési szabadság gyakorlása révén. Mivel e szabadság magában foglalja különösen a gazdasági partner megválasztását, célszerű megjegyezni, miszerint a felperesek arra hivatkoznak, hogy az érintett hajó tulajdonosa több másik, a lobogó szerinti állam részére osztályozási és tanúsítási tevékenységet végző szervezet közül választotta ki az alpereseket.

93.      Ezért függetlenül az alpereseknek a hajó tulajdonosával szemben fennálló pozíciójától, e pozíció ez utóbbi beleegyezésével létesített szerződéses keretbe illeszkedik, amely tulajdonos elfogadta, hogy aláveti magát a felügyeletnek és a vizsgálatoknak, és vállalja annak költségeit. Ennélfogva, még ha az alperesek gyakorolhattak is volna korrekciós jogköröket, azt a tulajdonos által, e szabadon vállalt keretben tették volna.

94.      Végül harmadszor, az 1999‑es megállapodásból kitűnik, hogy az alkalmazandó aktusok által meghatározottakon kívül alkalmazandó aktusok értelmezése és az egyenértékűség meghatározása, vagy a követelmények jóváhagyása a panamai hatóság előjoga. E megállapodás akként rendelkezik, hogy az alkalmazandó aktusok által meghatározott követelmények alóli mentességek szintén e hatóság előjogai körébe tartoznak és ez utóbbinak kellett jóváhagynia a bizonyítványok kiállítása előtt. Noha a jogalkotási tevékenység közhatalom gyakorlásának minősül, semmi nem utal arra, hogy a megbízó állam nem őrizte meg az e tevékenységre vonatkozó kizárólagos hatáskörét. Ellenkezőleg, az alperesek által gyakorolt ilyen tevékenységek, amelyek célja – amint az az 1999‑es megállapodásból kitűnik – annak megállapítása, hogy a hajók megfelelnek‑e az alkalmazandó aktusok által meghatározott releváns követelményeknek, és hogy kiállítsák a megfelelő műszaki bizonyítványokat, technikai jellegűnek tűnnek.

95.      E körülmények között az a tény, hogy egy hajó bizonyítványát visszavonják, mert nem felel meg e követelményeknek, nem az alpereshez hasonló szervezet döntési jogköréből ered, amelynek szerepe az előzőekben meghatározott szabályozási keretnek megfelelően az ellenőrzések elvégzésére korlátozódik. Ha a bizonyítvány visszavonását követően egy hajó már nem közlekedhet, ez – amint azt az alperesek a tárgyaláson elismerték – a jogszabály által előírt szankció következménye.

96.      Végül negyedszer, amint arra a Bizottság hivatkozik, hasznos tanulságokat lehet levonni a letelepedés szabadságára és a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó kiterjedt ítélkezési gyakorlatból(65).

97.      Különösen meg kell jegyezni, hogy a Rina Services és társai ítéletben(66) a Bíróság rámutatott, hogy a tanúsító szervezetek jogállásával rendelkező társaságok tanúsító tevékenysége nem tartozik az EUMSZ 51. cikkben foglalt kivétel hatálya alá, mivel e társaságok nyereségszerzésre törekvő vállalkozások, amelyek versenyfeltételek mellett folytatják tevékenységüket, és nem rendelkeznek a közhatalmi jogkörök gyakorlásához kapcsolódó semmilyen döntéshozatali hatáskörrel.

98.      E körülmények között véleményem szerint nem lehet azt állítani, hogy az alperesek által az Al Salam Boccaccio ’98 hajó osztályozása és minősítése érdekében végzett olyan tevékenységek, mint a bizonyítványok e célból történő kiállítása, közhatalom gyakorlásából ered.

7.      Köztes következtetés

99.      Elemzésemből következik, hogy először is, önmagában az a tény, hogy az alperesek állami megbízás alapján végezték a vitatott tevékenységeket, nem zárja ki önmagában a jogvitát – amelynek keretében az e cselekményekért fennálló felelősségre hivatkoznak – a 44/2001 rendelet tárgyi hatálya alól.(67) Másodszor, az a tény sem jár ilyen hatással, hogy az említett tevékenységeket a megbízó állam javára és érdekében végezték.(68) Végül harmadszor, az a tény, hogy e tevékenységekkel ezen állam nemzetközi kötelezettségeit hajtották végre, nem kérdőjelezi meg a fenti megfontolásokat.(69)

100. Mindazonáltal a közhatalmi jogosítványoknak a tevékenység során történő igénybevétele mindig azt eredményezi, hogy a 44/2001 rendelet nem alkalmazható ratione materiae olyan jogvitában, amelyben az e tevékenységekért fennálló felelősségre hivatkoznak. Márpedig figyelemmel arra, hogy az alperesek az Al Salam Boccaccio ’98 hajó osztályozási és minősítési tevékenysége teljesítése érdekében milyen terjedelmű jogkörökkel rendelkeztek, e tevékenységeket nem lehet úgy tekinteni, hogy azok közhatalmi előjogok gyakorlásából erednek.(70)

101. A fentiek fényében úgy kell tekinteni, hogy a 44/2001 rendelet 1. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az e rendelkezés értelmében vett „polgári és kereskedelmi ügyek” fogalmához tartozik a magánjogi szervezetek ellen indított, e szervezetek által, harmadik állam megbízása alapján, annak javára és érdekében végzett osztályozási és tanúsítási tevékenységre vonatkozó kártérítés iránti kereset.

D.      Az államok joghatóság alóli mentességére vonatkozó nemzetközi szokásjogi elvnek a 44/2001 rendeleten alapuló joghatóság gyakorlását érintő hatásáról

102. Az egyetlen még felmerülő kérdés a kérdést előterjesztő bíróság előtt hivatkozott, az államok joghatóság alóli mentessége kifogásának a 44/2001 rendeleten alapuló joghatóság gyakorlását érintő hatása. Az e kérdésre adandó válaszhoz először is meg kell határozni, hogy a nemzetközi gyakorlat jelenlegi helyzetében az alperesek hivatkozhatnak‑e az államok joghatóság alóli mentességére. Ha így van, akkor másodszor meg kell vizsgálni, hogy – figyelemmel arra a tényre, hogy az alperesek székhelye az egyik tagállam területén van, és hogy a 44/2001 rendelet tárgyi hatálya kiterjed az alapeljárásra – a kérdést előterjesztő bíróság mégis elbírálhatja‑e ezen jogvitát.

103. E tekintetben úgy vélem, hogy a Bíróság hatáskörrel rendelkezik a nemzetközi szokásjog értelmezésére, amennyiben az hatással lehet az uniós jog értelmezésére.

104. A Bíróság már megállapította, hogy amennyiben az előzetes döntéshozatal alapjául szolgáló ügy tárgyát képező helyzet nem tartozik az uniós jog hatálya alá, nem rendelkezik hatáskörrel azoknak az államok joghatóság alóli mentességére vonatkozóhoz hasonló nemzetközi jogi szabályoknak az értelmezésére és alkalmazására, amelyeket a kérdéseket előterjesztő bíróság az alapügyben említett helyzetre alkalmazni kíván(71). A contrario, ha a szóban forgó helyzet az uniós jog hatálya alá tartozik, és ha annak értelmezését befolyásolhatja a nemzetközi szokásjog, a Bíróság e szabályt is értelmezheti.

105. E megfontolást alátámasztja a Mahamdia ítéle t,(72) amelyben a Bíróság az államok joghatóság alóli mentességére vonatkozó nemzetközi szokásjogi elv tartamát határozta meg, és megállapította, hogy ezen elvvel nem ellentétes a 44/2001 rendeletnek az alapeljárásban történő alkalmazása.

106. Márpedig, amint azt a jelen indítvány 46. pontjában jeleztem, nem világos, hogy a iure imperii és  a iure gestionis aktusok között az eljáró bíróság állama szerinti jogszabályok szempontjai vagy a nemzetközi jog szempontjai szerint kell különbséget tenni. Azonban még a vitatott aktusoknak az eljáró bíróság államának joga szerinti minősítés elvének hívei is elismerik, hogy e minősítésnek összeegyeztethetőnek kell lennie a nemzetközi joggal.(73) E gondolatmenetet követve, a joghatóság alóli mentességre vonatkozó jog tartalmának a nemzetközi jog sajátos megoldásai szerinti meghatározása lehetővé kell, hogy tegye a joghatóság alóli mentességre vonatkozó általánosan elismert követelmények megállapítását.

1.      Az osztályozási és tanúsítási tevékenységet folytató szervezetek joghatóság alóli mentessége

107. A kérdést előterjesztő bíróság látszólag nem zárja ki, hogy az alperesek az államok joghatóság alóli mentességére hivatkozhassanak, anélkül, hogy a nemzetközi szokásjog valamely releváns szabályának beazonosítását célzó vizsgálatot végezne. Csak az alperesek állítják, hogy a tevékenységük egészére vonatkozóan hivatkozhatnak a joghatóság alóli mentességre. Ezen állítás alátámasztására jogforrásként egyezményekre és az 1999‑es megállapodásra, valamint francia és olasz bíróságok ítéleteire hivatkoznak. Ami a francia kormányt illeti, az úgy véli, hogy az alpereseket csak a tanúsítási tevékenységekre vonatkozóan illeti meg e mentesség.

108. Emlékeztetőül, valamely nemzetközi jogi szokás csak akkor létezik, ha a tényleges gyakorlatot opinio iuris kíséri, tehát ha valamely szabályt jogi normaként fogadnak el. Ezen elv fényében kell meghatározni, hogy – a relatív mentesség tanának fényében – az államok joghatóság alóli mentessége elvének tartalma olyan jellegű‑e, hogy az alperesek hivatkozhatnak a mentességre.

109. Először is, az alperesek által hivatkozott ítélkezési gyakorlatot illetően, az nem teszi lehetővé annak egyértelmű megállapítását, hogy egy osztályozási és tanúsítási tevékenységet végző szervezet az alapeljárás körülményei között hivatkozhat a joghatóság alóli mentességre. Ezenkívül a nemzeti ítélkezési gyakorlatok bővebb elemzése sem teszi lehetővé annak kimondását, hogy a joghatóság alóli mentességet egységesen biztosítják az ilyen szervezeteknek(74).

110. Másodszor, ami a joghatóság alóli mentesség tárgyi hatályát illeti, azt ritkán pontosítják a mentességre vonatkozó jog írott forrásaiban. Ezenkívül, még ha vannak is ilyen források, azok elemzése is rávilágít, hogy nem kezelik egységesen az államtól jogilag elkülönülő jogalanyok joghatóság alóli mentességét.(75)

111. E tekintetben megjegyzem, hogy a Mahamdia ítélet(76) alapján azt gondolhatnánk, hogy a Bíróságot a New York‑i egyezmény ösztönözte annak megállapítására, hogy az alapeljárásban részt vevő felek valamelyike hivatkozhat‑e a joghatóság alóli mentességre, vagy sem.

112. Ebben az ítéletben a Bíróság megállapította, hogy olyan jogvitában, amelyben valamely harmadik állam nagykövetségén dolgozó munkavállaló juttatások folyósítását kéri, és vitatja az ezen állammal kötött munkaszerződésének megszüntetését, ez utóbbit nem illeti meg a joghatóság alóli mentesség, amennyiben az e munkavállaló által ellátott feladatok nem tartoznak a közhatalom gyakorlása körébe, vagy amennyiben a kereset nem veszélyezteti az állam biztonsággal kapcsolatos érdekeit.(77)

113. Noha a Bíróság nem fejtette ki kifejezetten azokat az okokat, amelyek alapján bevezette az állam biztonsággal kapcsolatos érdekeinek veszélyeztetésére vonatkozó fenntartást, azonos megfogalmazás szerepel a New York‑i egyezménynek a munkaszerződéssel kapcsolatos eljárásokra vonatkozó rendelkezéseiben.

114. Ezen egyezmény releváns voltával kapcsolatos töprengésem(78) ellenére megjegyzem, hogy annak bevezető rendelkezései szerint az „állam” kifejezés különösen állami létesítményeket vagy szervezeteket, vagy más jogalanyokat jelöl, amennyiben azok jogosultak az állam szuverén hatalomgyakorlásához tartozó cselekmények teljesítésére és azokat ténylegesen teljesítik is. Márpedig az említett egyezmény előkészítő munkálataiból kitűnik, hogy az ilyen jogalanyokról azt vélelmezik, hogy nem jogosultak kormányzati feladatok gyakorlására, és ebből következően – általában – nem hivatkozhatnak a joghatóság alóli mentességre.(79) Egyébiránt ugyanezen egyezménynek a kereskedelmi ügyletekre vonatkozó rendelkezései előírják, hogy amennyiben egy állami jogalanyt vagy az állam által létrehozott jogalanyt önálló jogi személyiséggel és jogképességgel ruháznak fel, és kereskedelmi ügyletre vonatkozó eljárásban vesz részt, az érintett államot megillető joghatóság alóli mentésséget ez nem érinti. Még inkább ez a helyzet az alperesekhez hasonló, nem állami jogalanyokat illetően.

115. Végül, ami a kérdést előterjesztő bíróságnak a joghatóság alóli mentesség kifogására vonatkozó kérdéseit illeti, e bíróság a 2009/15 irányelv (16) preambulumbekezdését említi. Eszerint „[a]bban az esetben, amikor egy elismert szervezet, annak vizsgálói vagy technikai személyzete a hatóság nevében bocsátja ki a vonatkozó bizonyítványokat, a tagállamoknak meg kell fontolniuk azt, hogy az ilyen, felhatalmazás alapján végzett tevékenységük tekintetében e szervezetekre arányos jogi garanciák és igazságszolgáltatási védelem vonatkozzon, ideértve a megfelelő védelem jogát is, az immunitás kivételével, amelyre – mint a szuverenitás elválaszthatatlan, és ezáltal át nem ruházható részére – kizárólag a tagállamok hivatkozhatnak”.

116. Ezen irányelv kiegészíti a tagállamok nemzetközi jogból – mint a Montego Bay‑i egyezményből és a SOLAS‑egyezményből – eredő kötelezettségeit. Az említett irányelv pontosabban megállapítja a tagállamok azon szervezetekkel való kapcsolatai során végrehajtandó intézkedéseket, amely szervezetek a tengerek biztonságáról és a tengerek szennyezésének megakadályozásáról szóló nemzetközi egyezmények rendelkezéseinek betartása céljából a hajók felügyeletéért, vizsgálatáért és a rendelkezések betartását igazoló bizonyítványok kiállításáért felelősek; előmozdítva ugyanakkor a szolgáltatásnyújtási szabadság céljának elérését.

117. E körben a 2009/15 irányelv előírja, hogy ha valamely tagállam egy elismert szervezetre bíz minősítéssel kapcsolatos feladatot, köteles e szervezettel kötött megállapodásban rögzíteni ez utóbbi pénzügyi felelősségére vonatkozó feltételeket. E feltételekkel a tagállam fenntartja magának az említett szervezettel szembeni jogorvoslati jogát, amennyiben valamely tengeri balesetért jogerősen kimondanák az állam felelősségét.

118. Az elismert szervezetek pénzügyi felelősségére vonatkozó különös kötelezettségek kiegészítéseként utal látszólag arra a 2009/15 irányelv (16) preambulumbekezdése, hogy az alpereshez hasonló szervezeteket nem illeti meg az államot megillető joghatóság alóli mentesség.

119. A 2009/15 irányelv e bemutatásának kiegészítéséül, és mivel relevánsnak bizonyulhat az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre történő válaszadáshoz, megjegyzem, hogy a 2014/111/EU végrehajtási irányelv(80) (21) preambulumbekezdésének említésével a kérdést előterjesztő bíróság látszólag azt javasolja, hogy figyelemmel az új keletű fejleményekre, a 2009/15 irányelv nem egyeztethető össze a nemzetközi joggal, vagy legalábbis a tengerbiztonsági tárgyú és a tengeri szennyezés megelőzésére vonatkozó nemzetközi gyakorlattal. A 2014/111 végrehajtási irányelv (21) preambulumbekezdéséből következik, hogy az uniós jogot illetően a jogszabályban előírt bizonyítványok közjogi, míg az osztályozási bizonyítványok magánjogi természetűek. Nemzetközi szinten ezzel szemben a „jogszabályban előírt tanúsítást és szolgáltatásokat” következetesen úgy említik, hogy azokat az elismert szervezet „a lobogó szerinti állam nevében” végzi, ami ellentmondásban van az Unió jogában található jogi megkülönböztetéssel.

120. Márpedig e tekintetben elegendő megállapítani, hogy egyrészről a jelen indítványban abból az előfeltevésből indultam ki, amely szerint az osztályozási bizonyítvány nem tisztán magánjogi jellegű feladatokat tölt be,(81) és hogy másrészről a 2009/15 irányelv (16) preambulumbekezdése a közjogi jellegű bizonyítványokra vonatkozik.

121. Kétségtelen, az alperesek először is még arra hivatkoznak, hogy a 2009/15 irányelv nem alkalmazható az alapeljárás tényállására, másodszor, hogy az Uniónak nincs hatásköre arra, hogy az e jogra vonatkozó értelmezését a tagállamok számára előírja, noha úgy tűnik, hogy ezen irányelv (16) preambulumbekezdése értelmezi a nemzetközi szokásjogot,(82) harmadszor, hogy az említett irányelv csak a tagállamokra vonatkozik, és negyedszer, hogy egy preambulumbekezdésnek nincs normatív ereje.

122. Mindenesetre először is, bár igaz, hogy a 2009/15 irányelv és a 2014/111 irányelv nem alkalmazható ratione temporis az alapeljárás tényállására, annak meghatározásához, hogy valamelyik peres fél hivatkozhat‑e a joghatóság alóli mentességre, utalni kell az államok joghatóság alóli mentességére vonatkozó jogra, amint az fennállt az alapeljárásban.(83)

123. Másodszor, amennyiben a nemzetközi szokásjog olyan kérdésekre vonatkozik, amelyeknek tárgya a nemzetközi szervezetek felhatalmazásához tartozik, azok gyakorlata is hozzájárulhat a nemzetközi szokásjogi szabályok kialakításához vagy kifejezéséhez.(84)

124. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy az Unió által kötött Montego Bay‑i egyezmény meghatározza a lobogó szerinti állam nemzetközi kötelezettségeit a tengerbiztonság és a tengeri szennyezés megelőzése terén. A 2009/15 irányelv elfogadásával az Unió gyakorolta azon intézkedések elfogadására vonatkozó hatáskörét, amelyeket a tagállamoknak be kell tartani az elismert szervezetekkel való kapcsolatukban, mivel e kapcsolatok hajtják végre ezeket a nemzetközi kötelezettségeket. Ezenkívül a tagállamok bíróságainak az elismert szervezetek felelősségét érintő jogviták elbírálására vonatkozó joghatósága az uniós jogon alapul, vagyis a 44/2001 rendeleten. Következésképpen az osztályozási és tanúsítási tevékenységet végző szervezetek joghatóság alóli mentességének kérdése az Unió felhatalmazásának tárgya.

125. Harmadszor, igaz, hogy a 2009/15 irányelv csak a tagállamokra vonatkozik. Mindazonáltal e korlátozásnak nem az az oka, hogy az uniós jogalkotó a joghatóság alóli mentesség nemzetközi szokásjogi elvét megszorítóan kívánja értelmezni, hanem az a tény, hogy az Unió felhatalmazása csak a tagállamokra vonatkozik. Márpedig mind valamennyi jogalkotó, mind valamennyi bíróság hatásköre területileg vagy a személyi körre vonatkozóan korlátozott. Ez nem akadályozza meg őket abban, hogy hozzájáruljanak a nemzetközi szokásjogi szabályok kialakításához vagy kifejezéséhez, amelyeknek – a regionális szokásokat kivéve – összességében egységeseknek kell lenniük, és nem tartalmazhatnak jelentős ellentmondást.

126. Negyedszer, bár egy preambulumbekezdés jogilag nem kötelező, az egyrészről megjelenítheti valamely nemzetközi szervezet gyakorlatát, amely szervezet a nemzetközi jog szempontjából hozzájárulhat a nemzetközi szokásjog szabályainak alakításához vagy kifejezéséhez.(85) A nemzetközi jog értelmében ugyanis az államok és a nemzetközi szervezetek gyakorlata azok magatartásában nyilvánul meg, és sokféle formát ölthet.(86) Másrészről egy preambulumbekezdést lehet úgy tekinteni, miszerint az felfedi, hogy egy szabályt nem fogadnak el jogi normaként (opinio iuris).

127. Függetlenül a nemzetközi szokásjog értelmezésének jellegétől, amely a 2009/15 irányelv (16) preambulumbekezdésében felfedezhető, az nem minősül az Unió álláspontja mellékes megnyilvánulásának a valamely magánjogi szervezet által végzett olyan osztályozási és tanúsítási tevékenység minősítését illetően, amely nem közhatalom gyakorlásából ered. Ezen értelmezés ugyanis megfelel a 44/2001 rendeletre vonatkozó elemzésem eredményének. Emlékeztetek arra, hogy ebből az tűnik ki, hogy a Bíróság által a „polgári és kereskedelmi ügyek” fogalmára vonatkozó ítélkezési gyakorlatában kialakított, iure imperii és iure gestionis aktusok közötti különbségtétel szempontjaira figyelemmel, a magánjogi szervezetek által végzett osztályozási és minősítési tevékenységet a közhatalmi előjogok igénybevétele nélkül teljesített cselekményeknek kell tekinteni.(87)

128. E körülmények között az elemzésemből kirajzolódó képet nem lehet ahhoz a helyzethez hasonlítani, amelyben egyértelműen opinio iuris tényleges gyakorlat áll fenn olyan nemzetközi szokásjogi szabályt illetően, amely lehetővé teszi az alperesek számára, hogy az államok joghatóság alóli mentességére hivatkozzanak az alapeljárásban. Hasznos felidézni, hogy az osztályozási és tanúsítási tevékenységet végző szervezet joghatóság alóli mentessége elismerésének megtagadása nem érinti a szervezet felelősségét. E kérdést az alkalmazandó anyagi jogi szabályokkal összhangban kell kezelni. E körben nem szabad szem elől téveszteni, hogy az ilyen szervezeteket is megilletheti az érdemi mentesség.(88)

129. Végezetül, úgy kell tekinteni, hogy az államok joghatóság alóli mentességére vonatkozó nemzetközi szokásjogi elvvel nem ellentétes a 44/2001 rendelet alkalmazása olyan jogvitában, amely egy magánjogi szervezet ellen indított, az e szervezet által valamely harmadik állam megbízása alapján, annak javára és érdekében végzett osztályozási és tanúsítási tevékenységet érintő kártérítés iránti keresetre vonatkozik.

2.      A joghatóság alóli mentességre vonatkozó kiegészítő észrevételek

130. A teljesség igényére tekintettel, arra az esetre, ha a Bíróság nem értene egyet az államok joghatóság alóli mentességéről szóló nemzetközi szokásjogi elv tartalmára vonatkozó elemzésemmel, három észrevételt lehet röviden megfogalmazni.

131. Először is, az államok joghatóság alóli mentessége és a 44/2001 rendelet joghatósági szabályai közötti kapcsolatot nehéz kontextushoz igazítani.

132. A 44/2001 rendelet, amint arra az alperesek hivatkoznak, tartalmaz egy rendelkezést, vagyis a 71. cikket, amely szabályozza a rendeletnek a tagállamokat kötelező egyezményekkel való kapcsolatát. E rendelkezés értelmében e rendelet nem érinti azokat az egyezményeket, amelyeknek a tagállamok részesei, és amelyek egyes különös jogterületeken a joghatóságot, valamint a határozatok elismerését és végrehajtását szabályozzák. A jogirodalom szerint az említett rendelkezés különösen a 44/2001 rendelet és a Bázeli Egyezmény(89) közötti kapcsolatot szabályozza. Arra következtetek ebből, hogy a joghatóság gyakorlásának kérdése, szemben a joghatóság alóli mentesség kifogásával, az e rendelet 71. cikke értelmében vett „különös jogterület” része, amely az említett rendelet hatálya alá tartozik.(90)

133. Márpedig sem az Olasz Köztársaság, sem a Panamai Köztársaság nem részese a Bázeli Egyezménynek. Mindenesetre az alapeljárás tényállásában a joghatóság alóli mentesség kifogása – amint arra a kérdést előterjesztő bíróság utal, és az alperesek állítják – a nemzetközi szokásjogból ered.

134. A 44/2001 rendelet 71. cikke csak azokra az egyezményekre vonatkozik, amelyeknek e rendelet elfogadásának időpontjában a tagállamok részesei. E rendelkezés statikus jellege nem felel meg a mind a tagállamokat, mind az Uniót kötelező nemzetközi szokásjog változó jellegének.(91) Azt gondolni ugyanis, hogy a 44/2001 rendelet 71. cikke meghatározza az e rendelet és az államok joghatóság alóli mentességére vonatkozó nemzetközi szokásjogi elv kapcsolatát, azzal járna, hogy az uniós jogalkotó a nemzetközi szokásjogot az említett rendelet elfogadásának időpontjában fennálló állapotában kívánta rögzíteni. Egy ilyen megoldás nyilvánvalóan összeegyeztethetetlen lenne az EUSZ 3. cikk (5) bekezdésével, amely szerint az Unió hozzájárul a nemzetközi jog szigorú betartásához és fejlesztéséhez.

135. Ebből következően úgy vélem, hogy a 44/2001 rendelet 71. cikke nem releváns az e rendelet és a joghatóság alóli mentesség kapcsolatát illetően. Mivel az említett rendeletben nincsenek releváns rendelkezések, véleményem szerint e kapcsolatot az uniós jog és a nemzetközi jog viszonyára vonatkozó ítélkezési gyakorlat értelmezése fényében kell vizsgálni, mivel ezen értelmezések nagy részét az EUSZ 3. cikk (5) bekezdése kodifikálta.(92)

136. E körben az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az uniós jogrend részét képező és az Unióra nézve kötelező nemzetközi egyezmények elsőbbséget élveznek a másodlagos uniós jogi aktusokkal szemben, amelyeket a lehető legnagyobb mértékben ezen egyezményekkel összhangban kell értelmezni.(93) A nemzetközi egyezmények és a nemzetközi szokásjog szabályai közötti eltérésekre figyelemmel,(94) ha ez utóbbiak az uniós jogrend részét képezik és kötelezők az Unióra,(95) akkor a másodlagos jogi aktusokkal szemben is elsőbbség élveznek. E körülmények között a 44/2001 rendelethez hasonló másodlagos jogi aktusokat a nemzetközi szokásjog szabályaival összhangban kell értelmezni.(96) Ugyanakkor e rendelet rendelkezéseit az alapvető jogok fényében kell értelmezni, amelyek a jog azon általános elveinek képezik a részét, amelyeknek a betartását a Bíróság biztosítja, és amelyeket már a Charta tartalmaz.(97)

137. Két kötelezettség fennállása, vagyis a nemzetközi jog betartásához történő hozzájárulás és az uniós jogrend önállósága betartásának biztosítása feszültségeket kelthet, amelyeket az Uniónak meg kell oldania. Ez különösen az az eset, amikor a nemzetközi jog a joghatóság alóli mentesség elismerésére kötelez valamely nemzeti bíróságot, míg az uniós jog arra kötelezi e bíróságot, hogy gyakorolja a 44/2001 rendelet 2. cikkének (1) bekezdésén alapuló joghatóságát.

138. Ebben az összefüggésben másodszor, ahhoz, hogy egy nemzetközi egyezményből vagy szokásjogból eredő kötelezettség az uniós jogrend részévé válhasson, e kötelezettség nem kérdőjelezheti meg az Unió alapját képező alkotmányos struktúrákat és értékeket.(98)

139. Két ítélet szemlélteti ezt a felvetést. Egyrészről a Magyarország kontra Szlovákia ítélet,(99) amelyben a Bíróság úgy ítélte meg, hogy az a körülmény, hogy valamely uniós polgár államfői hivatalt tölt be, igazolhatja az EUMSZ 21. cikk által részére biztosított szabad mozgáshoz való jog gyakorlásának az általános nemzetközi jog szokásjogi szabályain, valamint azon többoldalú egyezményeken alapuló korlátozását, amely szerint az államfő a nemzetközi kapcsolatokban különleges jogállással rendelkezik, amely különösen az EUMSZ 21. cikk által számára biztosított szabad mozgás gyakorlása alóli kiváltságokkal és mentességekkel jár. Ennek alapján a Bíróság megállapította, hogy az ügy körülményei között az EUMSZ 21. cikk nem kötelezi valamely másik tagállamot arra, hogy biztosítsa a területére történő belépését.

140. Másrészről a Kadi és Al Barakaat International Foundation kontra Tanács és Bizottság ítélet(100), amelyben a Bíróság lényegében megállapította, hogy valamely nemzetközi megállapodásból eredő kötelezettségek nem sérthetik az Unió azon alkotmányos elvét, amely szerint valamennyi uniós jogi aktusnak tiszteletben kell tartania az alapvető jogokat.

141. Az uniós jog és a nemzetközi jog közötti kapcsolat e két, látszólag ellentmondásos értelmezése annak jelentőségéről tanúskodik, hogy fenn kell tartani az egyensúlyt az Unió alkotmányos azonosságának megőrzése és annak biztosítása között, hogy az Unió ne legyen elutasító a nemzetközi közösséggel szemben, hanem legyen annak aktív tagja.(101)

142. E tekintetben a joghatóság alóli mentességnek az eljáró bíróság általi elismerése nem akadályozza a felperest, hogy az alperes állam bíróságai előtt eljárást indítson, mivel főszabály szerint joghatósággal rendelkeznek az ezen állam elleni keresetek elbírálására. Más lehet a helyzet a mentességgel érintett államon kívüli magánjogi szervezetek javára elismert joghatóság alóli mentesség elismerését illetően. Ezen állammal való térbeli kapcsolat hiányában lehet, hogy annak bíróságai nem rendelkeznek joghatósággal az ilyen szervezetek elleni keresetek elbírálására. A nemzetközi bíróságok értelmezései szerint a joghatóság alóli mentességhez való jog nem függ az egyéb tényleges, kártérítést lehetővé tevő jogorvoslati lehetőségektől,(102) és ebből következően a felperes számára rendelkezésre álló másik bíróságtól. Be kell vallanom, hogy fogékony vagyok arra az érvelésre, amely szerint – az a priori valamely tagállami bíróság joghatósága alá tartozó helyzeteket illetően – az ilyen hatásokkal járó valamely nemzetközi szokásjogi szabályt nem kellene különbségtétel nélkül beépíteni az Unió jogrendjébe.

143. Mindazonáltal egyediek és nehezen azonosíthatók azok a helyzetek,(103) amelyekben a felperes egyetlen bíróság előtt sem tud eljárást indítani a joghatóság alóli mentesség elismerése miatt. A kérdést előterjesztő bíróság elismeri, hogy figyelemmel az alapeljárás körülményeire, a panamai bíróságoknak az alapügy elbírálására vonatkozó joghatósága bizonyára fennáll. Annak elutasítása, hogy az államok joghatóság alóli mentességére vonatkozó nemzetközi szokásjogi elv része az Unió jogrendjének, szakítást jelentene a nemzetközi közösség vívmányaival valamennyi jogvitát illetően, beleértve azokat is, amelyekben a felperesnek rendelkezésére áll vagylagos bíróság.

144. Következésképpen – emlékezetben tartva a joghatóság alóli mentességnek a bírósághoz fordulás jogára gyakorolt hatását, és az Unió alkotmányos azonosságának megőrzése és a nemzetközi jog betartása közötti egyensúly fenntartásának szükségességét – úgy kell tekinteni, hogy ezen elv az uniós jogrend része.

145. A fentiekre figyelemmel, harmadszor, meg kell vizsgálni, hogy a Charta 47. cikkének és az EJEE 6. cikke (1) bekezdésének fényében valamely nemzeti bíróság megtagadhatja‑e a joghatóság alóli mentesség elismerését és gyakorolhatja‑e a 44/2001 rendelet valamely joghatósági szabályán alapuló joghatóságát.

146. Az EJEE 6. cikkének (1) bekezdésében kimondott tisztességes tárgyaláshoz való joghoz(104) szorosan hozzátartozik a bírósághoz fordulás joga. Ugyanúgy, a Charta 47. cikkében szereplő hatékony bírói jogvédelem elve különböző elemekből tevődik össze, amelyek közé tartozik különösen a bírósághoz fordulás joga.(105)

147. Az EJEB ítélkezési gyakorlatának vizsgálata azt mutatja, hogy e bíróságszámára a joghatóság alóli mentesség elismerése e jog korlátozásának minősül. Márpedig egy ilyen korlátozás törvényes célt követ, nevezetesen a nemzetközi jog betartásának célját annak érdekében, hogy előnyben részesítse az államok közötti diplomáciát és a jó kapcsolatokat, a valamely másik állam szuverenitása tiszteletben tartásának köszönhetően. Egyébiránt e korlátozás általában nem aránytalan, amennyiben az államok joghatóság alóli mentességével kapcsolatos általánosan elismert nemzetközi jogi elveket tükrözi.(106)

148. E gondolatmenetet követve a Supreme Court of the United Kingdom (Egyesült Királyság Legfelsőbb Bírósága) a közelmúltban úgy ítélte meg, hogy az államok joghatóság alóli mentességének elvéből eredő kötelezettség hiányában a joghatóság gyakorlásának megtagadása sérti az EJEE 6. cikkét és – az uniós jogon alapuló kereseteket illetően – a Charta 47. cikkét(107) is. Ítéletben a bíróság ugyanakkor nem vizsgálta, hogy a joghatóság alóli mentesség elismerése sérti‑e a 44/2001 rendeleten alapuló joghatóság gyakorlását. Úgy tűnik ellenben, hogy e bíróság úgy vélte, hogy a Charta 47. cikkére – annak horizontális közvetlen hatálya miatt – lehet hivatkozni valamely harmadik állammal szemben a joghatóság alóli mentességgel kapcsolatos nemzeti rendelkezés mellőzése érdekében olyan jogvitában, amelyben a kereset az uniós jogrend által biztosított jogon alapul.

149. A jelen esetben az alapügyben benyújtott kereset nem az uniós jogon alapul.

150. Ebben az összefüggésben először is, ha egy nemzeti bíróságnak a jogvita elbírálására vonatkozó joghatósága a 44/2001 rendeleten alapul, e bíróság végrehajtja a Charta 52. cikkének (1) bekezdése(108) értelmében vett uniós jogot. A bíróság előtti hatékony jogorvoslat elve továbbá az uniós jog általános elvének minősül. Következésképpen, ha bármely okból a Charta 47. cikkében foglalt védelem hatálya a Charta 52. cikkének (1) bekezdése értelmében vett jogokra és szabadságokra korlátozódik, ezen általános elvnek „be kell töltenie a hiányt”(109).

151. Ezt követően a Charta 47. cikke önmagában elegendő, és nem kell azt az uniós jog vagy a nemzeti jog további rendelkezéseinek értelmeznie annak érdekében, hogy a magánszemélyekre önmagában hivatkozható jogot ruházzon.(110) Mivel a bíróság előtti hatékony jogorvoslat elve magában foglalja a bírósági eljáráshoz való jogot, valamely magánszemély a tagállami hatóságok előtt hivatkozhat a joghatósággal rendelkező bírósághoz való fordulás jogára.

152. Végül a Bíróság már megállapította, hogy azon kötelezettségnek, amely szerint valamely közvetlen hatályú uniós jogi rendelkezéssel ellentétes valamennyi nemzeti jogi rendelkezés alkalmazását mellőzni kell, nem feltétele az a körülmény, hogy a magánszemélyek jogi helyzetét esetlegesen módosíthatja, ha a nemzeti bíróság mellőzi egy bírósági joghatóságról szóló nemzeti rendelkezés alkalmazását, és a hozzá benyújtott kérelem ügyében határoz.(111) Ugyanez a helyzet egyrészről a nemzetközi jogi kötelezettségek és másrészről az uniós jogi kötelezettségek egyensúlyának megteremtésére irányuló tevékenységek esetén.(112)

153. Ebben az összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróságnak nincs kételye a panamai bíróságokhoz való fordulás tényleges lehetőségét illetően. Egyébiránt e bíróság elismeri, hogy az alapeljárásban nem a kógens nemzetközi szabályok megsértésével elkövetett bűncselekményekről van szó. E körülmények között véleményem szerint a bírósági eljáráshoz való joggal nem ellentétes, hogy a kérdést előterjesztő bíróság elismerje a joghatóság alóli mentességet az alapeljárásban.

154. A fenti, az alapeljárásban a joghatóság alóli mentesség terjedelmére vonatkozó kiegészítő megjegyzések sérelme nélkül fenntartom a jelen indítvány 129. pontjában bemutatott álláspontomat.

V.      Végkövetkeztetés

155. A fenti megfontolásokra tekintettel azt javasolom a Bíróságnak, hogy a Tribunale di Genova (genovai bíróság, Olaszország) által előzetes döntéshozatal céljából előterjesztett kérdést a következőképpen válaszolja meg:

A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i 44/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 1. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az e rendelkezés értelmében vett „polgári és kereskedelmi ügyek” fogalmához tartozik a magánjogi szervezetek ellen indított, e szervezetek által valamely harmadik állam megbízása alapján, annak javára és érdekében végzett osztályozási és tanúsítási tevékenységre vonatkozó kártérítés iránti kereset.

Az államok joghatóság alóli mentességére vonatkozó nemzetközi szokásjogi elvvel nem ellentétes a 44/2001 rendeletnek egy ilyen keresetre vonatkozó jogvitában történő alkalmazása.

1      Eredeti nyelv: francia.

2      A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i 44/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2001. L 12., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 4. kötet, 42. o.; helyesbítések: HL 2006. L 242., 6. o.; HL 2011. L 124., 47. o.).

3      Egyesült Nemzetek Szerződéseinek Tára, 1833., 1834. és 1835 kötet, 3. o.

4      Az Egyesült Nemzetek Szervezete 1982. december 10‑i tengerjogi egyezményének és az egyezmény XI. részének végrehajtásáról szóló, 1994. július 28‑i megállapodásnak az Európai Közösség általi megkötéséről szóló, 1998. március 23‑i tanácsi határozat (HL 1998. L 179., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 4. fejezet, 3. kötet, 260. o.).

5      Londonban, 1974. november 1‑jén került megkötésre.

6      A hajófelügyeleti és hajóvizsgáló szervezetek, valamint a tengerészeti hatóságok vonatkozó tevékenységeinek közös szabályairól és szabványairól szóló, 2009. április 23‑i 2009/15/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2009. L 131., 47. o.).

7      Lásd szintén: Supreme Court of the United Kingdom (legfelsőbb bíróság, Egyesült Királyság) 2017. október 18‑i Benkharbouche kontra Secretary of State for Foreign ítélet [2017] UKSC 62, 59. pont, amely szerint a területi kapcsolatok egyrészről a felperes és másrészről az alperes állam vagy az eljáró bíróság szerinti állam között mindig relevánsak, még akkor is, ha nincs semmilyen hatása a iure imperii és a iure gestionis aktusok közötti klasszikus különbségtételre. A nemzetközi jog alapvető elve ugyanis az, hogy a szuverenitás területi jellegű, és hogy az államok joghatóság alóli mentessége kivétel ezen elv alól. A jelen indítványnak a hivatkozott joghatóság alóli mentesség és a 44/2001 rendeleten alapuló joghatóság gyakorlása közötti kapcsolatnak szentelt részében vissza fogok térni az ebben az ítéletben bemutatott megfontolásokra.

8      Úgy tűnik, hogy hasonló megközelítést fogadott el a Bíróság a 2007. február 15‑i Lechouritou és társai ítéletben (C‑292/05, EU:C:2007:102) a 44/2001 rendelet hatályára, és a joghatóság alóli mentesség kifogásának az e rendeleten alapuló joghatóság gyakorlását érintő hatására vonatkozó kérdések elemzésének rendjét illetően.

9      Lásd ebben az értelemben: Ruiz‑Jarabo Colomer főtanácsnok Lechouritou és társai ügyre vonatkozó indítványa (C‑292/05, EU:C:2006:700, 76. pont). E tekintetben megjegyzem, hogy a joghatóság alóli mentességnek a joghatósági szabályok feletti vitathatatlan elsőbbségét a közelmúltbeli jogirodalom látszólag megkérdőjelezi. Lásd: Sanger, A., „State Immunity and the Right of Access to a Court under the EU Charter of Fundamental Rights”, International & Comparative Law Quarterly, 65(1) kötet, 2016., 213. és azt követő oldalak.

10      2007. február 15‑i ítélet (C‑292/05, EU:C:2007:102).

11      A Dánia, Írország, valamint Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királysága csatlakozásáról szóló, 1978. október 9‑i egyezménnyel (HL 1979. L 304., 1. o. és – módosított szöveg – 77. o.), a Görög Köztársaság csatlakozásáról szóló, 1982. október 25‑i egyezménnyel (HL 1982. L 388., 1. o.), és a Spanyol Királyság és a Portugál Köztársaság csatlakozásáról szóló, 1989. május 26‑i egyezménnyel (HL 1989. L 285., 1. o.) módosított, a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló, 1968. szeptember 27‑i Brüsszeli Egyezmény (HL 1972. L 299., 32. o., a továbbiakban: Brüsszeli Egyezmény).

12      Lásd: 2012. július 19‑i ítélet (C‑154/11, EU:C:2012:491, 33. és 57. pont).

13      Lásd legutóbb: 2018. március 8‑i Saey Home & Garden ítélet (C‑64/17, EU:C:2018:173, 18. pont).

14      Lásd ebben az értelemben: 2010. január 26‑i Transportes Urbanos y Servicios Generales ítélet (C‑118/08, EU:C:2010:39, 23. és 24. pont).

15      Lásd különösen: Fox, H., Webb, P., The Law of State Immunity, Oxford University Press, Oxford, 2013., 32. és azt követő oldalak.

16      Lásd: 2012. július 19‑i ítélet (C‑154/11, EU:C:2012:491, 54. pont).

17      Lásd: 2012. július 19‑i Mahamdia ítélet (C‑154/11, EU:C:2012:491, 55. pont).

18      Lásd: Mengozzi főtanácsnok Mahamdia ügyre vonatkozó indítványa (C‑154/11, EU:C:2012:309, 21. pont). Lásd szintén: Fox, H., Webb, P., i. m., 32. és azt követő oldalak.

19      Európa Tanács, Európai szerződések sorozat, 74. szám. Ezen egyezményt az Európa Tanács égisze alatt dolgozták ki és nyitották meg az államok általi aláírásra 1972. május 16‑án Bázelben (Svájc).

20      Ezen egyezményt az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyűlése fogadta el 2004 decemberében és 2005. január 17‑én nyitották meg az államok általi aláírásra.

21      Lásd: Crawford, J., Brownlie’sPrinciples of Public International Law, Oxford University Press, Oxford, 2019., 473. o., valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

22      Lásd ebben az értelemben: Mengozzi főtanácsnok Mahamdia ügyre vonatkozó indítványa (C‑154/11, EU:C:2012:309, 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Lásd szintén: Pavoni, R., „The Myth of the Customary Nature of the United Nations Convention on the State Immunity: Does the End Justify the Means?”, The European Convention on Human Rights and General International Law, van Aaken, A., Motoc, I. irányítása alatt, Oxford University Press, Oxford, 2018., 282. o.

23      Lásd: O’Keefe, R., Tams, Ch. J. irányítása alatt, van Alebeek, R., The United Nations Convention on Jurisdictional Immunities of States and Their Property. A Commentary, Oxford, 2013., 163. o., és Stewart, D. P., „The UN Convention on Jurisdictional Immunities of States and Their Property”, The American Journal of International Law, 99. kötet, 2005., 199. o.

24      Lásd: Air Transport Association of America és társai ítélet, (C‑366/10, EU:C:2011:864, 101. pont). Lásd szintén ebben az értelemben: 1992. november 24‑i Poulsen és Diva Navigation ítélet (C‑286/90, EU:C:1992:453, 9. és 10. pont); 2008. június 3‑i Intertanko és társai ítélet (C‑308/06, EU:C:2008:312, 51. pont).

25      Lásd ebben az értelemben: 1992. november 24‑i Poulsen és Diva Navigation ítélet (C‑286/90, EU:C:1992:453, 9. pont); 2010. február 25‑i Brita ítélet (C‑386/08, EU:C:2010:91, 45. pont).

26      Végül, széles körben elfogadott, hogy az alperes állam szabadon lemondhat a joghatóság alóli mentességéről.

27      Lásd ebben az értelemben: Crawford, J., i. m., 470. o., és Higgins, R., „General Course on Public International Law”, Recueil des cours de l’Académie de La Haye, 230. kötet, 1991., 115. o.

28      Lásd: 2012. július 19‑i ítélet (C‑154/11, EU:C:2012:491, 56. pont).

29      Megjegyzem, hogy egyes nemzeti bíróságok a valamely alperes állam által gyakorolt közhatalmi előjogok miatti jogvitában a 44/2001 rendelet alkalmazhatatlanságából azt állapítják meg, hogy az érintett állam a bírósági joghatóság alól mentességet élvez. Úgy tűnik ugyanis, hogy a 2018. november 15‑i Kuhn ítélet (C‑308/17, EU:C:2018:911) fényében – amelyben a Bíróság megállapította, hogy nem tartozik a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12‑i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2012. L 351., 1. o.) 1. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „polgári és kereskedelmi ügyek” körébe valamely, kötvényeket kibocsátó tagállammal szemben indított olyan jogvita, amelyben a tagállam e kötvények kibocsátását követően elfogadott egy, az eredeti kölcsönfeltételek módosítását lehetővé tevő törvényt – az Oberster Gerischtshof (legfelsőbb bíróság, Ausztria) a 2019. január 22‑i ítéletében (10 Ob 103/18x, 1.1. pont) úgy ítélte meg, hogy az osztrák bíróságok nem határozhatnak az alperes állam felelősségéről hasonló jogvitában.

30      Lásd: 2012. július 19‑i Mahamdia ítélet (C‑154/11, EU:C:2012:491, 49. pont).

31      Lásd ebben az értelemben: Muir Watt, H., Pataut, E., „Les actes iureimperii et le règlement Bruxelles I”, Revue critique de droit international privé, 97. kötet, 2008., 61. és azt követő oldalak, 25. pont.

32      Lásd: van Alebeek, R., i. m., 57–59. o.

33      A iure imperii aktusok kifejezett említésének hiánya magyarázhatja azon okot, amely miatt az előzetes döntéshozatalra utaló határozat indokolásában a kérdést előterjesztő bíróság jelzi azon kérdésfelvetését, hogy a magánjogi szervezetek által végzett osztályozási és tanúsítási tevékenység a 44/2001 rendelet 1. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „közigazgatási ügyek”‑hez tartozik‑e.

34      Lásd a közelmúltból: 2019. február 28‑i Gradbeništvo Korana ítélet (C‑579/17, EU:C:2019:162, 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

35      Lásd: 2014. október 23‑i flyLAL‑Lithuanian Airlines ítélet (C‑302/13, EU:C:2014:2319, 27. pont).

36      Lásd: 2013. szeptember 12‑i Sunico és társai ítélet (C‑49/12, EU:C:2013:545, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

37      A Bíróság az ítélkezési gyakorlatában annak meghatározásához, hogy valamely kártérítési kereset a „polgári és kereskedelmi ügyek” fogalmához tartozik‑e, a 2007. február 15‑i Lechouritou és társai ítéletében (C‑292/05, EU:C:2007:102, 38. pont) hivatkozott a sérelmek alapját képező, és ebből következően a kárigények megtérítésére irányuló keresetekre, a 2018. november 15‑i Kuhn ítéletben (C‑308/17, EU:C:2018:911, 36. pont) azon cselekményekre, amelyekből a jogvita ered, és a 2009. április 28‑i Apostolides ítéletben (C‑420/07, EU:C:2009:271, 45. pont) azon cselekményekre, amelyek ellen a kereset irányul.

38      Lásd ebben az értelemben: Rogerson, P., „Article 1^er”, Brussels I bis Regulation, sous la direction de Magnus, U., Mankowski, P., Otto Schmidt, Köln, 2016., 63. o., 13. o. Ezzel kapcsolatban lásd szintén: Boschiero, N., „Jurisdictional Immunities of the State and Exequatur of Foreign Judgments: a private International Law Evaluation of the Recent ICJ Judgment in Germany v. Italy”, International Courts and the Development of International Law: Essays in Honour of Tullio Treves, Boschiero, N., Scovazzi, T., Pitea, C., Ragni, C., irányítása alatt, T.M.C. Asser Press, Hága, 2013., 808. és 809. o., amely utal arra, hogy a iure imperii aktusokra vonatkozó felelősség kizárása nincs összefüggésben a polgári és kereskedelmi ügy valós jellegével, hanem politikai döntésből ered.

39      Lásd: 2018. november 15‑i Kuhn ítélet (C‑308/17, EU:C:2018:911, 31. és 32. pont). E kiegészítés ezenkívül lehetővé tette a terminológiai összhang biztosítását az 1215/2012 rendelet és más uniós nemzetközi magánjogi aktusok között. Szemléltetésképpen lásd: a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról szóló, 2007. július 11‑i 864/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (Róma II) (HL 2007. L 199., 40. o., helyesbítés: HL 2016. L 39., 63. o.), amely szerint az nem alkalmazandó különösen az adó‑, vám‑ vagy közigazgatási ügyekre, illetve az állami közhatalom gyakorlása során megtett intézkedésekkel és elkövetett mulasztásokkal kapcsolatos állami felelősségre (acta iure imperii). Ez egyrészről magában foglalja, hogy ezen aktusok közül egyesek értelmezése hasznosnak bizonyulhat a 44/2001 rendelet hatályának meghatározásához és másrészről, hogy e rendeletnek a Bíróság általi értelmezése hatással lesz az említett aktusok hatályára.

40      Lásd: Toader, C., „La notion de matière civile et commerciale”, Europa als Rechts‑ und Lebensraum: Liber amicorum für Christian Kohlerzum 75. Geburtstagam 18. Juni 2018, Hess, B., Jayme, E., Mansel, H.‑P., irányítása alatt, Verlag Ernst und Werner Gieseking, Bielefeld, 2018., 521. o., valamint az ott hivatkozott jogirodalom. Lásd szintén ebben az értelemben a 11. lábjegyzetben említett 864/2007 rendeletet illetően: Nourissat, C., „Le champ d’application du règlement »Rome II«”, Le Règlement communautaire „Rome II” sur la loi applicable aux obligations non contractuelles. Actes du colloque du 20 septembre 2007 – Dijon, Corneloup, S., és Joubert, N., irányítása alatt, Lexis Nexis Litec, Párizs, 2008., 24. o.

41      Lásd: 2002. október 1‑jei Henkel ítélet (C‑167/00, EU:C:2002:555, 26. o.); 2014. október 23‑i flyLAL‑Lithuanian Airlines ítélet (C‑302/13, EU:C:2014:2319, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat); 2017. március 9‑i Pula Parking ítélet (C‑551/15, EU:C:2017:193, 35. pont).

42      Lásd: 2013. szeptember 12‑i Sunico és társai ítélet (C‑49/12, EU:C:2013:545, 43. pont). Márpedig azzal lehet érvelni, hogy ha egy nemzeti adóhatóság az adójogszabályok megsértéséből eredő követelést érvényesít, közjogi jogalanyként lép fel, még ha kártérítést is követel a bíróságok előtt a polgári jogi felelősségi szabályoknak megfelelően. Lásd: Kohler, Ch., „Abschied von der autonomen Auslegung des Begriffs »Zivil‑ und Handelssachen« in Art. 1 EuGVVO?”, Praxis des Internationalen Privat‑ und Verfahrensrechts, 35(1) kötet, 2015., 55. o.

43      Lásd: De Bruyne, J., Third‑Party Certifiers, Wolters Kluwer, Alphen‑sur‑le‑Rhin, 2019.; Goebel, F., Classification Societies. Competition and Regulation of Maritime Information Intermediaries, Lit, Zürich, 2017., 42. és azt követő oldalak, és Ulfbeck, V., Møllmann, A., „Public Function Liability of Classification Societies”, Certification – Trust, Accountability, Liability, Rott, P. irányítása alatt, Springer, Cham, 2019., 213. és azt követő oldalak.

44      Lásd: SOLAS egyezmény II‑1. fejezet, A‑1. rész, 3–1. szabály. Lásd szintén: Ulfbeck, V., Møllmann, A., i. m. 225. o.

45      Lásd különösen: SOLAS egyezmény I. fejezet, 6. szabály.

46      2017. március 9‑i Pula Parking ítélet (C‑551/15, EU:C:2017:193, 35. pont).

47      Lásd: 2004. február 5‑i Frahuil ítélet (C‑265/02, EU:C:2004:77, 20. pont).

48      Lásd: 2014. október 23‑i flyLAL‑Lithuanian Airlines ítélet (C‑302/13, EU:C:2014:2319, 35. pont).

49      Lásd: 2018. november 15‑i Kuhn ítélet (C‑308/17, EU:C:2018:911).

50      Lásd: 2018. november 15‑i Kuhn ítélet (C‑308/17, EU:C:2018:911, 38. és 39. pont).

51      Lásd: 2018. november 15‑i Kuhn ítélet (C‑308/17, EU:C:2018:911, 40. és 41. pont).

52      Lásd: 2018. november 15‑i Kuhn ítélet (C‑308/17, EU:C:2018:911, 42. pont).

53      Lásd: 41. lábjegyzet, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.

54      Lásd: 2010. május 4‑i TNT Express Nederland ítélet (C‑533/08, EU:C:2010:243, 49. pont).

55      Bár a 44/2001 rendelet hatálya nem szükségszerűen esik egybe a joghatóság alóli mentesség negatív hatályával, úgy tűnik számomra, hogy valamely aktus céljának releváns volta is vitatható az államok mentességére vonatkozó jogban. Különösen a New York‑i Egyezmény keretében, amely a iure imperii és a iure gestionis aktusok közötti különbségtételen alapul, valamely ügylet céljának lehet bizonyos jelentősége azon kérdést illetően, hogy ezen ügyletet iure gestionis teljesítették‑e, amelynek az a következménye, hogy egy alperes állam nem hivatkozhat a joghatóság alóli mentességre. Márpedig ezen egyezmény értelmében valamely ügylet célja másodlagos kritériumnak minősül az ügylet jellegéhez képest, amelyet bizonyos esetekben számításba lehet venni. Ezenkívül e másodlagos kritérium először is nagyon vitatott (lásd: Pavoni, R., i. m., 282. o.), másodszor, a jogirodalom ugyanazon okok miatt bírálja, mint amelyek a jelen indítvány 77. pontjában kifejtésre kerültek (lásd: Bröhmer, J., State Immunity and the Violation of Human Rights, Martinus Nijhoff Publishers, Hága, 1997., 1. o.) és harmadszor, nem alkalmazzák egységesen a nemzeti bíróságok, amelyek hajlanak arra, hogy kizárólag valamely ügylet jellegét vegyék figyelembe (lásd: Yang, X., State Immunity in International Law, Cambridge University Press, Cambridge, 2012., 85–108. o.).

56      2017. március 9‑i ítélet (C‑551/15, EU:C:2017:193, 35. pont).

57      1993. április 21‑i ítélet (C‑172/91, EU:C:1993:144, 21. pont).

58      1993. április 21‑i Sonntag ítélet (C‑172/91, EU:C:1993:144, 27. és 28. pont).

59      C‑172/91, EU:C:1992:487, 44. pont.

60      Figyelemmel arra a tényre, hogy a 44/2001 rendelet tárgyi hatálya nem szükségszerűen esik egybe a joghatóság alóli mentesség negatív hatályával, nem zárhatom ki, hogy az állam felelősségének ilyen esetleges megállapítása ellenben releváns lehet a joghatóság alóli mentességre vonatkozó jog összefüggésében.

61      1980. december 16‑i ítélet (814/79, EU:C:1980:291, 9. pont).

62      Lásd: 1980. december 16‑i Rüffer ítélet (814/79, EU:C:1980:291, 9. és 10. pont).

63      Meg kell jegyeznem, hogy az 1980. december 16‑i Rüffer ítélet (814/79, EU:C:1980:291) alapjául szolgáló ügyben a holland kormány a Bíróság előtt arra hivatkozott, hogy a holland törvény feljogosítja a nyilvános vízi út kezelőjét, hogy a veszélyt jelentő vagy tengeri hajózást zavaró hajóroncsot kiemelje, anélkül hogy szükség lenne ehhez a hajóroncs tulajdonosának vagy birtokosának egyetértésére. Egyébiránt ezen ítélet 11. pontjában a Bíróság a tagállamok nemzeti rendszereinek összességéből kirajzolódó általános elvekre hivatkozott annak megállapításához, hogy a nemzeti törvények rendelkezéseiből pontosan az következik, hogy ezen utak kezelője a hajóroncs eltávolítása érdekében közhatalmat gyakorolva jár el. E szakaszt Warner főtanácsnoknak a Rüffer ügyre vonatkozó indítványában (814/79, EU:C:1980:229) szereplő nemzeti rendelkezések bemutatása fényében kell értelmezni. Ebből következik, hogy e szabályok inkább a kezelőknek azon tulajdonosokkal szemben fennálló jogait határozzák meg, akik nem emelték ki a tulajdonukban álló roncsot, semmint a környezetvédelmi kötelezettségeket.

64      Lásd: Basedow, J., „Civil and Commercial Matters. A New Key Concept of Community Law”, Rett og tolerance. Festskrift til Helge Johan Thue – 70 år, Gyldendal, Frantzen, T., Giersten, J., Cordero Moss, G., Gyldendal irányítása alatt, Oslo, 2007., 159. o.

65      Ami a „polgári és kereskedelmi ügyek” fogalmának értelmezését illeti, az alapvető szabadságokra vonatkozó ítélkezési gyakorlat jelentőségét megerősíti különösen a munkavállalók szabad mozgására vonatkozó egyik ítéletre történő hivatkozás. Lásd: 1993. április 21‑i Sonntag ítélet (C‑172/91, EU:C:1993:144, 24. pont).

66      2015. június 16‑i ítélet (C‑593/13, EU:C:2015:399, 20. pont).

67      Lásd: a jelen indítvány 67–70. pontja.

68      Lásd: a jelen indítvány 71–83. pontja.

69      Lásd: a jelen indítvány 84–88. pontja.

70      Lásd: a jelen indítvány 90–97. pontja.

71      Lásd: 2012. július 12‑i Currà és társai végzés (C‑466/11, EU:C:2012:465, 19. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Úgy vélem, hogy ezt az álláspontot fogadta el Ruiz‑Jarabo Colomer főtanácsnok is a Lechouritou és társai ügyre vonatkozó indítványában (C‑292/05, EU:C:2006:700, 78. pont), amelyben úgy ítélte meg, hogy olyan jogvitában, amelyben a Brüsszeli Egyezmény nem alkalmazható, a mentesség és annak emberi jogi vonatkozásainak vizsgálata nem tartozik a Bíróság hatáskörébe.

72      Lásd: 2012. július 19‑i ítélet (C‑154/11, EU:C:2012:491, 49. pont).

73      Lásd: van Alebeek, R., The Immunity of States and Their Officials in International Criminal Law and International Human Rights Law, Oxford University Press, Oxford, 2008., 57–59. o.

74      Az „Erika” ügyet illetően, a 2012. szeptember 25‑i 3439. sz. ítéletben (10‑82.938) (FR:CCASS:2012:CR03439) nem határoztak a joghatóság alóli mentességről: a Cour de cassation (semmítőszék, Franciaország) (büntető kollégium) úgy ítélte meg, hogy a felek egyike, aki azt állította, hogy mentességet élvez, aktívan részt vett a vizsgálatban és a vizsgálatban történő ezen aktív részvétel nem egyeztethető össze e mentességre történő hivatkozás esetleges szándékával. Egyébiránt a „Prestige” ügyet illetően a tribunal de Bordeaux‑nak (bordeaux‑i bíróság, Franciaország) az alperesek által szintén hivatkozott 2014. március 19‑i ítéletét a cour d’appel de Bordeaux (bordeaux‑i fellebbviteli bíróság, Franciaország) a 2017. március 6‑i  14/02185. sz. ítéletében hatályon kívül helyezte, mivel megállapításra került, hogy az alperesek mentességet élveztek a bírósági joghatóság alól. Kétségtelen, hogy a Cour de cassation (semmítőszék) a 2019. április 17‑i 17–18.286. sz. ítéletében (FR:CCASS:2019:C100370) – a fellebbviteli bíróság ítéletét helybenhagyva – megállapította, hogy a tanúsítási és osztályozási tevékenység egymástól elválaszthatatlan, és csak az első jogosít fel magánjogi társaságot a joghatóság alóli mentességre történő hivatkozásra. Márpedig meg kell jegyezni, hogy ezen ügy kizárólag az osztályozási tevékenységért fennálló felelősségre vonatkozott, így a tanúsítási tevékenységre vonatkozó megfontolásokat obiter dictaként lehet tekinteni. Ezenkívül az alperesek által hivatkozott olasz bíróságok ítéletei, különösen a Tribunale di Genova (genovai bíróság) 2012. március 8‑i 2097. sz. ítélete e tevékenységek elválaszthatatlan jellegét illetően ellenkező álláspontot képvisel, lásd: Goebel, F., i. m., 334. o.

75      Lásd különösen: Dickinson, A., „State Immunity and State‑Owned Entreprises”, Business Law International, 10. kötet, 2009., 97. és azt követő oldalak.

76      2012. július 19‑i ítélet (C‑154/11, EU:C:2012:491).

77      2012. július 19‑i ítélet (C‑154/11, EU:C:2012:491, 55. és 56. pont).

78      Lásd: a jelen indítvány 38. pontja.

79      „Draft Articles on Jurisdictional Immunities of States and Their Property, with commentaries”, Yearbook of International Law Commission, 1991, II(2) kötet, 17. o.

80      A 2009/15 irányelv módosításáról szóló, 2014. december 17‑i bizottsági végrehajtási irányelv (HL 2014. L 366., 83. o.).

81      Lásd: a jelen indítvány 62. pontja.

82      Lásd ebben az értelemben: Ulfbeck, V., Møllmann, A., i. m., 218. o.

83      Lásd: Nemzetközi Bíróság 2012. február 3‑i ítélete, állam joghatóság alóli mentessége (Németország kontra Olaszország; Görögország [beavatkozó]), C.I.J. Recueil 2012., 58. pont.

84      Lásd: Rocha Ferreira, A., Carvalho, C., „Formation and Evidence of Customary International Law”, UFRGS Model United Nations Journal, 1. kötet, 2013., 187. és 188. o., valamint az ott hivatkozott jogirodalom. Lásd szintén: „Draft Conclusions On Identification Of Customary International Law, With Commentaries”, Yearbook of the International Law Commission, 2018., II. kötet.

85      Az Unió pozitív és negatív hozzájárulásának kérdésköréről a szokásjogi szabályok alakításában való részvételét illetően, lásd: Malenovský, J., „Le juge et la coutume internationale: perspective de l’Union européenne et de la Cour de justice”, The Law and Practice of International Courts and Tribunals, 12. kötet, 2013., 218. o.

86      Lásd: a Bizottságnak az Egyesült Nemzetek nemzetközi jogáról szóló jelentése. Hivatalos dokumentumok. Hetvenharmadik ülésszak. 10. sz. kiegészítés (A‑73/10) 127. o.

87      Lásd: a jelen indítvány 100. és 101. pontja.

88      A joghatóság alóli mentességgel ellentétben az érdemi mentesség az anyagi jog terén a felelősség alóli mentesüléshez vezet. Lásd: Ulfbeck, V., Møllmann, A., i. m., 232. és 238. o.

89      Lásd: Briggs, A., Civil Jurisdiction and Judgments, [Informa law from Routledge] (Taylor & Francis Group), New York, 2015., 391. o.; Hess, B., „Die intertemporale Anwendung des europäischen Zivilprozessrechts in den EU‑Beitrittsstaaten”, Praxis des Internationalen Privat‑ und Verfahrensrechts, 4. kötet, 1994., 374. o., 10. és 14. pont, és Mankowski, P., i. m., 1058. o.

90      Lásd a contrario: 2015. május 13‑i Gazprom ítélet (C‑536/13, EU:C:2015:316, 43. pont).

91      Ezzel kapcsolatban a jogirodalom kifejti, hogy a 44/2001 rendelet 71. cikke nem szabályozza az e rendelet és azon nemzetközi egyezmények közötti kapcsolatot, amelyeknek valamennyi tagállam és az Unió részese. Az ilyen egyezmények az Unió jogrendjének szerves részét képezik és ebből következően azoknak az említett rendelettel való kapcsolatát ugyanezen rendelet 67. cikke vagy az EUMSZ 216. cikk (2) bekezdése alapján kell értékelni. Lásd: Lazić, V., Stuij, S., „Brussels I bis in Relation to Other Instruments on the Global Level”, Lazić V., Stuij, S. irányítása alatt, Brussels I bis Regulation: Changes and Challenges of the Renewed Procedural Scheme, Springer, Hága, 2017., 133. o., és Puetz, A., „Rules on Jurisdiction and Recognition or Enforcement of Judgments in Specialised Conventions on Transport in the Aftermath of TNT: Dynamite or Light in the Dark?”, The European Legal Forum, 5/6. kötet, 2018., 124. o.

92      Lásd ebben az értelemben: Lenaerts, K., „The Kadi Saga and the Rule of Law within the EU”, SMU Law Review, 67. kötet, 2014., 712. o.

93      Lásd különösen: 2018. július 11‑i Bosphorus Queen Shipping ítélet (C‑15/17, EU:C:2018:557, 44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

94      Különösen, a nemzetközi egyezményekkel ellentétben az Unió nem azért gyakorolja a hatáskörét, hogy a nemzetközi szokásjog szabályai kötelezzék. Lásd: Neframi, E., „Customary International Law and Article 3(5) TUE”, The European Union’s External Action in Times of Crisis, Eeckhout, P., Lopez‑Escudero, M. irányítása alatt, Hart Publishing, Oxford, 2016., 208. és azt követő oldalak.

95      Lásd: 2010. február 25‑i Brita ítélet (C‑386/08, EU:C:2010:91, 42. pont). Lásd szintén ebben az értelemben: 2014. január 23‑i Manzi és Compagnia Naviera Orchestra ítélet (C‑537/11, EU:C:2014:19, 39. pont); 2017. márciuis 14‑i A és társai ítélet (C‑158/14, EU:C:2017:202, 87. pont).

96      Megjegyzem, hogy ilyen álláspontot fogadott el az államok joghatóság alóli mentességhez való joga és a 44/2001 rendelet kapcsolatát illetően a High Court of Justice (England & Wales), Queen’s Bench Division [felsőbíróság (Anglia és Wales), Queen’s Bench kollégium, Egyesült Királyság] 2005. december 20‑i Grovit kontra De Nederlandsche Bank and Others ítéletében [2006] 1 WLR 3323, 47. pont. Ezen ítélet szerint e rendeletet nem úgy kell értelmezni, hogy kizárja a joghatóság alóli mentesség igénybevételét, hanem az államok joghatóság alóli mentességére vonatkozó nemzetközi jog tiszteletben tartásával.

97      2014. szeptember 11‑i A ítélet (C‑112/13, EU:C:2014:2195, 51. pont).

98      Lásd: Lenaerts, K., i. m., 707., 710. és 711. o.

99      Lásd: 2012. október 16‑i ítélet (C‑364/10, EU:C:2012:630, 51. és 52. o.).

100      2008. szeptember 3‑i ítélet (C‑402/05 P és C‑415/05 P, EU:C:2008:461, 285. o.).

101      Lásd ebben az értelemben: Lenaerts, K., i. m., 712. o.

102      Lásd: Nemzetközi Bíróság 2012. február 3‑i ítélet (Németország kontra Olaszország; Görögország (beavatkozó)), C.I.J. Recueil 2012., 101 pont. A kártérítést lehetővé tevő vagylagos jogorvoslati lehetőségek hiányán alapuló érvelést az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: EJEB) hallgatólagosan elutasította a 2014. január 14‑i ítéletben Jones és társai kontra Egyesült Királyság (CE:ECHR:2014:0114JUD003435606, 193. § és 195. §).

103      Szemléltetésképp a 2009/15 irányelv 5. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy valamely tagállam és egy elismert szervezet közötti megállapodás előírhat olyan kötelezettséget, hogy az elismert szervezet létesítsen helyi képviseletet e tagállam területén, ami biztosíthatja e tagállam bíróságainak joghatóságát. Lásd e kérdéskörre vonatkozóan: Ulfbeck, V., Møllmann, A., i. m., 220. o.

104      Lásd különösen: EJEB, 1975. február 21., Golder kontra Egyesült Királyság, (CE:ECHR:1975:0221JUD 000445170, 36. §).

105      Lásd: 2012. november 6‑i Otis és társai ítélet (C‑199/11, EU:C:2012:684, 48. pont).

106      Lásd különösen: EJEB, 2001. november 21., Al‑Adsani kontra Egyesült Királyság, (CE:ECHR:2001:1121JUD003576397, 56. §); EJEB 2014. január 14., Jones és társai kontra Egyesült Királyság, (CE:ECHR:2014:0114JUD003435606, 186–189. §). Megjegyzem, hogy ezen ítélkezési gyakorlat továbbfejlődött, különösen a magánszemélyeknek államokkal szembeni jogvitáival összefüggésben. Figyelemmel a jelen indítvány 142. pontjában szereplő megjegyzéseimre, az magyarázhatja azokat az okokat, amelyek miatt az EJEB nem vizsgálja a megtérítést lehetővé tevő egyéb tényleges jogorvoslatokat, és megállapítja, hogy általában a tárgyaláshoz való jog korlátozása nem aránytalan. A magánszemélyeknek valamely nemzetközi szervezettel szembeni jogvitáját illetően, mivel annak nincs saját állam szerinti bírósága, az EJEB vizsgálta az egyéb észszerű jogérvényesítési lehetőségeket az EJEE által biztosított jogok hatékony védelme érdekében. Lásd: EJEB, 1999. február 18., Waite és Kennedy kontra Németország (CE:ECHR:1999:0218JUD002608394, 68. §). Úgy vélem, hogy ebben az összefüggésben az olyan, államtól elkülönülő magánjogi szervezetek helyzete, amelyből a mentességüket származtatják, hasonló valamely nemzetközi szervezet helyzetéhez.

107      Lásd: 2017. október 18‑i Benkharbouche kontra Secretary of State for Foreign and Commonwealth Affairs ítélet [2017] UKSC 62.

108      Lásd: 2016. május 25‑i Meroni ítélet (C‑559/14, EU:C:2016:349, 44. pont).

109      Prechal, S., „The Court of Justice and Effective Judicial Protection: What Has the Charter Changed?”, Paulussen C., Takács T., Lazic, V., Van Rompuy, B. (szerk.), Fundamental Rights in International and European Law. Public and Private Law Perspective, Springer, Hága, 2016., 148. és 149. o.

110      Lásd, a Charta 47. cikkére történő hivatkozás lehetőségét illetően: 2018. április 17‑i Egenberger ítélet (C‑414/16, EU:C:2018:257, 78. pont).

111      Lásd: 2019. július 11‑i A ítélet (C‑716/17, EU:C:2019:598, 39. pont).

112      Lásd: a jelen indítvány 137. és 144. pontja.